Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 79-90. p.

Tér és Társadalom 9. 1995 s 3-4: 79-90

GONDOLATOK A TERMÉSZETVÉDELEM
ÉS TÁRSADALOM KAPCSOLATÁRÓLA DUNA-
DRÁVA NEMZETI PARK LÉTESÍTÉSE KAPCSÁN

(Some thoughts about the relationship between environmental protection
and society, evoked by the establishment of the Danube—Dráva
National Park)

LÁJER KONRÁD

A természetvédelem olyan társadalmi tevékenység, amely kulturális, gazdasági, esz-
tétikai és tudományos szempontból fontos természeti értékek meg őrzésére irányul. Ezek
az értékek földtani, víztani, növénytani, állattani, kultúrtörténeti és tájképi jelleg űek
egyaránt lehetnek (Lehmann A. 1990). Közülük ma mégis különös hangsúlyt kap világ-
szerte a biológiai változatosság (biodiverzitás) védelme. Ez érthet ő, hiszen évente mint-
egy 30 ezer fajjal leszünk szegényebbek, ami különösen szembet űnő, ha figyelembe
vesszük, hogy az emberi kultúra térhódítása el őtt kb. négy évente halt ki egy faj (Myers
N. 1993). A következő évszázadban a fajok fele kipusztulhat. Ilyen mérték ű biológiai
változatosság evolúciós újraképz ődése mintegy ötmillió évet venne igénybe, ami húsz-
szor hosszabb, mint az emberi faj eddigi fennállásának id őtartama. A tömeges fajkihalás
már az ökoszisztémák stabilitását is veszélyezteti. Ezzel veszélybe kerülhetnek azok az
ökológiai szolgáltatások, amelyeket ma még többé-kevésbé természetesnek tekintünk: a
levegő összetételének szabályozása, a hidrológiai, meteorológiai és geokémiai ciklusok,
a természetes sz űrő, méregtelenítő mechanizmusok, a tömeges mez őgazdasági kártev ők
szabályozása ragadozók és paraziták által stb. Matematikai modellek tanulmányozása
(Wissel, C. 1989) vezetett arra a következtetésre, hogy a fajok közti kapcsolatok rend-
szerében az ún. hiszterézis jelensége léphet fel: egy stabil egyensúlyi állapot átbillenése
után a helyreállításhoz a megtörténtnél nagyobb mérték ű, ellentétes el őjelű változtatásra
lenne szükség, ami pl. kihalás esetén gyakorlatilag megvalósíthatatlan.
A mérsékelt övben, ahol viszonylag kevesebb faj él, de egy-egy faj átlagosan nagyobb
területen elterjedt, súlyosabb jelent ősége van a populációk kihalásának. Ezek értékes, a
különböző él őhelyekhez adaptálódott genetikai változatosság hordozói. Elvesztésük a
fajkihaláshoz hasonló következménnyel jár (Ehrlich, P. R.—Dally, C. D. 1993). A popu-
lációk elszigetel ődése, életfeltételeik romlása el őször csak egyedszámuk csökkenéséhez
vezet. Kis populációk viszont már különösebb antropogén beavatkozás nélkül a
genetikai, demográfiai és környezeti véletlenszer ű folyamatok révén is kihalnak (Lájer,
K. 1994).
Lájer Konrád :
Gondolatok a természetvédelem és társadalom kapcsolatáról a Duna-Dráva Nemzeti Park létesítése kapcsán
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 79-90. p.

80 Lájer Konrád TÉT 1995 s 3-4

A fajok, illetve populációk hatékony védelme csak él őhelyeik fenntartásával kép-
zelhető el. Ebben ma is meghatározó (ha önmagában nem is elégséges) az érintett
területek különleges jogi oltalma, ami a védetté nyilvánítással jön létre.
A Duna—Dráva Nemzeti Park a már korábban meglev ő természetvédelmi területek
összekapcsolásával és kib ővítésével javítja a területi védelem feltételeit. Az egymástól
elszigetelt, kultúrterületekkel körülvett rezervátumok ugyanis túl kicsik lennének ahhoz,
hogy a jelenleg még meglev ő populációkat hosszú távon is fenn tudják tartani. A nem-
zeti park által biztosított él őhely-rendszer viszont lehet ővé teszi a populációk közötti
természetes kapcsolatokat, így egyes populációk gyengülését vagy elt űnését mások
megerősödése, vagy éppen születése ellensúlyozza.
A terület biológiai változatossága figyelemre méltó. Közel 150, karakterfajokkal jelle-
mezhető növénytársulást mutattak ki a kutatók (Borhidi A. 1994), melyekben 121 védett
növényfaj él. Köztük olyan ritkaságok is vannak, mint az endemikus fekete galagonya
(Crataegus nigra), a Kárpát-medencében csak itt el őforduló királyharaszt (Osmunda
regalis), a Dráva zátonyain megteleped ő csermelyciprus (Myricaria germanica), a
savanyú homokpusztai gyepek emlékét őrző rejtőke, melyből hírmondónak is alig
maradt (Teesdalia nudicaulis), a Dráva menti erd őszéleken felt űnő magas szárú kocsord
(Peucedanum verticillare), vagy az illír bükkösökben el őforduló pofák árvacsalán
(Lamium orvala), hármaslevel ű fogasír (Dentaria trifolia) és hármaslevel ű szellőrózsa
(Anemone trifolia). Az 1994. év végéig 756 nagylepkefaj vált ismertté a Dráva menti
területekről (Uherkovich Á.—Ábrahám L. 1995). Gazdag a Dráva hal- és tegzesfaunája is
(Majer J. 1995, Nógrádi S.—Uherkovich Á. 1995). A Duna menti ligeterdőkben költ ha-
zánk legs űrűbb rétisas állománya. A példákat természetesen még hosszasan lehetne so-
rolni. A táj jellegét a holtágakkal átsz őtt, folyó menti ligeterd ők határozzák meg, me-
lyekhez mocsárrétek, magassásosok, helyenként láperd ők, bükkösök, gyertyános- és cse-
res tölgyesek is csatlakoznak.
Milyen hatással lehetnek az itt csak vázlatosan említett természeti értékek és
intézményes védelmük a társadalom fejl ődésére? A kérdés megválaszolásához nem árt
némi történeti visszatekintés.

A terület történeti öröksége

A terület egyes részein (pl. a Sárközben) az újabb k őkorszak (neolith) óta folyamato-
san kimutatható az emberi települések szakadatlan, egymásra épül ő jelenléte. Ennek
szükségszerű velejárója volt a természeti er őforrások használata, átalakítása. A római
korban fontos hadi utak vezettek a folyók mentén, melyek kritikusabb szakaszait er ődök
védték (Őcsény, Báta stb.).
A honfoglaló magyarság megtelepedésének kedvelt célpontjai voltak a nagy folyóvöl-
gyek. A földm űvelő és pásztorkodó nép életterét és munkaszervezetét kett ős védelmi
övezet határolta (Frisnyák S. 1990). A nehezen járható, lakatlan küls ő zóna volt a
Lájer Konrád :
Gondolatok a természetvédelem és társadalom kapcsolatáról a Duna-Dráva Nemzeti Park létesítése kapcsán
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 79-90. p.

TÉT 1995 s 3-4 Gondolatok a természetvédelem és társadalom... 81

O.
.4)

.es

•6- )
1

•

.es

es
oo
es
es
2

g
oq
E

‘
[4.
Lájer Konrád :
Gondolatok a természetvédelem és társadalom kapcsolatáról a Duna-Dráva Nemzeti Park létesítése kapcsán
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 79-90. p.

82 Lájer Konrád TÉT 1995 .3-4

gyepűelve, ezen belül egy keskenyebb határ őrvidék, a gyep ű helyezkedett el. A feje-
delmi törzs szállásterülete a Csepel-sziget fel ől a Mecsek sűrű erdőségéig húzódott
(Kogutowicz K. 1930). A védő övezetben, a Duna és a Dráva mindkét partján Botond
vezér törzse foglalt helyet, mintegy őrizve a féltett bels ő területeket. Ugyanakkor ez a
törzs is a gyep ű és gyepűelve szerint rendezkedett be: A két nagy folyó járhatatlan
árterületei, a szerémi erd őségek és hegységek, majd azokon túl a Száva ingoványai
nyújtottak biztos védelmet.
A gyep ű és a gyep űelve arra is szolgált, hogy a magyarok felvonulásakor a hadmozdu-
latokat elleplezze. A kalandozó magyar seregek így hirtelen, meglepetésszer űen bukkan-
hattak fel. A Dráva melléke hosszú id őn át ilyen felvonulási terület volt, ahonnan itáliai
és balkáni vállalkozásokra indultak a magyar csapatok.
A Sárközben, az Alvidéken és az Ormánságban sajátos ártéri településrendszer jött
létre, melyet sárvárak, szigetvárak védtek.
A középkorban az itt él ő nép jó megélhetést talált a természeti adottságok kihasz-
nálásában anélkül, hogy tönkretette volna az alapjául szolgáló ökológiai rendszert. And-
rásfalvy Bertalan (1975) részletesen leírta és dokumentálta a folyó menti ártéri gazdál-
kodás jellegzetességeit. Ebben meghatározó jelent őségű volt az ún. fokgazdálkodás. A
folyó medrét az els ődleges fokok (vízkapuk, csatornák) kötötték össze a lef űződött
holtágakkal, majd ezekb ől a másodlagos fokok vezették tovább az éltet ő vizet a további
tómedrekbe és alacsonyabb fekvés ű laposokba. Az évenkénti áradások során az így ki-
alakított rendszer segítségével fokozatosan szétterítették a vizet az egész árterületen: a
halászatra alkalmas tavakba, a rétekre, a gyümölcsösök aljába és a legel őkre. Apadás ,
idejénavztsgkfolyómedrb.Ezavígálkodsimó erüt
elérni, hogy az árvíz pusztítás és rombolás helyett az ember javát: a halászatot, a legel ők
és erdők megújulását, a gyümölcstermesztést szolgálja.
A mesterséges fokgazdálkodás (fokok készítése, fenntartása, mellékágak rekesztése,
sodrásvezérlés, gátépítés stb.) szakértelmet és szervezett, rendszeresen elvégzett munkát
igényelt. A török hódítások korában az ezzel foglalkozó lakosság elpusztult. A jobbágy-
ság a 18. század elején kezdte meg a vízrendszer újjáépítését. Ebben azonban már
szembekerült a birtokos osztállyal, a kormányzattal és a megyei közigazgatással, de a
gazdagabb jobbágyság egy részével is, mely árugabona-termelésre, intenzívebb földm ű-
velésre törekedett. A Sárközben az ártéri gazdálkodásból él ők a 18. század végéig tehe-
tős és vagyonos jobbágyok voltak, e tekintetben nem maradtak el a földm űvelést előny-
ben részesít ő jobbágyoktól.
A vízszabályozások, a fokok betöltése eleinte csak kárt (pangó vizek, pusztító árvíz, a
haszonvételek elmaradása, stb.) okozott, s mintegy száz évnek kellett eltelnie, míg a
dunai védgátak valóban hasznot is hoztak az itt él ő népnek.
Az ártéren jelent ős volt az erdő lakosság általi használata (faizás). A sokoldalú erdő-
használatban a fatermelésnek nem volt alárendelve a legeltetés, méhészkedés, gy űjtöge-
tés, gyümölcstermesztés. Az Ormánságnak 60-70%-át erd ő borította (Kogutowicz K.
Lájer Konrád :
Gondolatok a természetvédelem és társadalom kapcsolatáról a Duna-Dráva Nemzeti Park létesítése kapcsán
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 79-90. p.

TÉT 1995 s 3-4 Gondolatok a természetvédelem és társadalom.. 83

1930). Vastag tölgyfából építették a talpas házakat, melyek több generáció számára is
otthont biztosítottak.
Nagy múltra tekint vissza az ártéri gyümölcstermesztés. A Dráva mentén valóságos
szilvaerd ők húzódtak, de jelent ős szerepet játszottak egyéb hagyományos gyümölcsfaj-
ták is. Andrásfalvy 65 alma-, 47 körte-, 19 szilva-, 7 cseresznye-, 8 meggy- és 5 barack-
fajtát említ név szerint, de többféle diót, továbbá egyéb gyümölcsöket (som, berkenye,
egres stb.) is termesztettek. A vízrendezések a hagyományos gyümölcstermeszt ő kultúra
pusztulását is magukkal hozták.
A jobbágyok birtokuk növelése érdekében gyakran folyamodtak erd őirtáshoz. Egy-
egy falu közös er ővel is irtott és tartott fenn réteket (régebben ezek voltak többségben).
Az irtások nyomán általában mocsárrétek jöttek létre, amelyek kaszálása értékes szénát
szolgáltatott. A legértékesebb rétek a viszonylag magasabb fekvés ű hátakon, göröndö-
kön alakultak ki. A szénakaszálás a Duna mentén a szürethez hasonló, ünnepi közös
munka volt, amelyet áldomással fejeztek be (Andrásfalvy B. 1975).
Azok a mocsárrétek, amelyeket a legutóbbi id őkig elsősorban kaszálással hasznosítot-
tak, ma is virágban gazdagok és több védett növényfaj, pl. kockás liliom (Fritillaria
meleagris), réti iszalag (Clematis integrifolia), nyári tőzike (Leucojum aestivum) élőhe-
lyei. A legeltetéssel tönkretett rétek viszont elgyomosodtak és szúrós cserjék szaporod-
tak el rajtuk.
Az ártéri gazdálkodás legjövedelmez őbb formája az állattenyésztés volt. Az ártér
kiváló lehetőségeket biztosított a legeltetéshez és az állatok elrejtéséhez. Az itt él ő
népek ősi foglalkozása volt a lovászság. A magyar parlagi ló természetes falkái sokáig
szabadon legeltek az ártéren, csak éjszakára tértek akolba. A szürke parlagi marha lét-
száma azonban mindig meghaladta a lovakét. A 15-16. századi nagy, nyugat felé irá-
nyuló kivitelnek ez a terület is kiindulópontja volt. A magyar szürke marha a Dunán-
túlon éppen itt, a Duna menti falvakban és uradalmakban maradt fenn legtovább (még
századunk elején is). A jobbágyfelszabadítás után az árterek nagyobb része a fóldesúr
kezében maradt, még sokáig alkalmatlan volt földm űvelésre és csak szilaj gulyákkal volt
hasznosítható. Az erdei és ártéri környezetet, a szilajtartást legjobban a magyar szürke
fajta bírta, s ez volt a legalkalmasabb ökörnek is.
A tölgyes erd őkben a múltban mindig sok disznó nevel ődött, az alkalmazott sertésfaj-
tákat azonban nem ismerjük megbízhatóan. A mohácsi vész után a Dráva vidékér ől ter-
jedt el egy ritka sz őrű, nagy testű disznófajta. A disznófalkák őrizetlen legelése az er-
dőkben lehetővé tette a vaddisznóval történ ő kereszteződést. Kés őbb a mangalica is
megjelent és általánossá vált a területen. Az angol hússertés-fajták, illetve azok hibridjei
csak az első világháború után kezdtek elterjedni.
Kisebb jelentősége volt a juhtartásnak, ugyanis a marháknak hosszabb-rövidebb ideig
az ármentes legel őkre is szükségük volt. A marha- és juhtenyészt ők érdekeit ezért
nehezen lehetett összehangolni.
A 18. század végéig az erd ők a Sárközben mindenhol marhalegel őknek számítottak. A
legelő jószágot csak azokból az erd őrészekből zárták ki, ahol fiatal fákat kellett megóvni
Lájer Konrád :
Gondolatok a természetvédelem és társadalom kapcsolatáról a Duna-Dráva Nemzeti Park létesítése kapcsán
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 79-90. p.

84 Lájer Konrád TÉT 1995 s 3-4

az állatok rágásától. A múlt században viszont már élesen megkülönböztették a legeltet ő
és a legeltetésb ő l kizárt erd őket. A keményfás legel őerdők kiritkulva fás legel ővé alakul-
tak át. Emellett főként a fehér fűz részvételével puhafás legel ők is létrejöttek.
A Duna és a Dráva melléke a múlt századi folyószabályozásokig lényegében kiterjedt
mocsaras, vízi világ volt. Az Ormánságban a falvak között sokszor csak csónakkal vagy
gólyalábon lehetett közlekedni. A folyószabályozások és vízrendezések után mindez
megszűnt és vele együtt a hagyományos ártéri gazdálkodás is. A falvakat körülvev ő
haloványok egykori medreit az ormánsági falvak alatt rétek, legel ők formájában találjuk.
Hasonló a helyzet a sárközi sarló alakú, egykori vizeny ős mélyedésekkel, holtmeder
darabokkal, a gyűrökkel.
Összefoglalva, a hagyományos ártéri gazdálkodás fenntartható volt mindaddig, amíg
külső zavarok (pl. törökdúlás, folyamszabályozás, árutermelés kiszélesedése) szét nem
verték annak kereteit.
Ezek után megkísérlem a jelen állapot értékelését abban a tekintetben, hogy milyen
kölcsönhatások várhatók a jöv őben a nemzeti park és a társadalom között.

A jelen állapot értékelése és az elmozdulás irányai

A néps űrűség a Dráva menti területeken jóval az országos átlag alatt van, míg a Duna
vidékén átlag körüli. Ez egyben az említett térségek gazdasági teljesít őképességét is
tükrözi. Természetvédelmi szempontból az alacsony néps űrűség el őnyös. A s űrűn lakott
területeken ugyanis fokozott mértékben jelentkezik a környezetszennyezés, a természet-
átalakítás igénye és egyéb káros civilizációs hatások. Lehmann Antal (1982) számszer ű
adatokkal igazolta, hogy a népesség növekedése (valamint a vele összefügg ő urbanizá-
ciós, agglomerálódási folyamatok) és a ruderális gyomnövényzet terjedése között szoros
pozitív összefüggés mutatható ki. Az említett okok miatt ma globális méretekben a nép-
sű rűséggel, illetve annak növekedésével mérik a biológiai változatosság veszélyeztetett-
ségének fokát.
Térségünk egy részén az alacsony népszaporulat, valamint az elvándorlás következté-
ben a néps űrűség jelenleg csökken ő tendenciát mutat. Ez az ormánsági területeken ta-
pasztalható súlyos munkanélküliséggel is összefüggésbe hozható. A nemzeti parknak
közvetve kedvező hatása lesz a munkaer őpiaci helyzet alakulására. Ez részben a megnö-
vekedő turizmusnak és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások kiépülésének lesz köszön-
hető . Másrészt a védett területen els ősorban a hagyományos gazdálkodási formák kap-
hatnak engedélyt, illetve támogatást, s ezek eleve nagyobb él őmunka-igény űek, mint a
korszerű , automatizált technológiák.
A mezőgazdaság szempontjából a Duna menti területek kedvez ő, a Dráva-vidékiek
kedvezőtlen adottságúak. A magántulajdonra épül ő piacgazdaság kiépítése itt is társa-
dalmi és gazdasági nehézségekkel, a termelés csökkenésével járt. A birtokszerkezet
Lájer Konrád :
Gondolatok a természetvédelem és társadalom kapcsolatáról a Duna-Dráva Nemzeti Park létesítése kapcsán
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 79-90. p.

TÉT 1995 .3-4 Gondolatok a természetvédelem és társadalom... 85

megváltozása a kárpótlás következtében természetvédelmi szempontból kedvez ő, mert
várhatóan növelni fogja a m űvelési, használati formák változatosságát. Indokolt a táblák
tagolása erdősávokkal és egyéb zöldfolyosókkal is. Figyelembe kell venni, hogy az élel-
miszerpiacok Európa-szerte telítettek és várhatóan azok is maradnak. A mez őgazdasági
termelés mennyiségi növelése (pl. a korábbi iparszer ű technológiák alkalmazásával) in-
dokolatlan, akár a hazai piacot, akár az exportlehet őségeket vesszük figyelembe.
A továbbfejl ődés egyik lehetséges (és a természetvédelmi célokkal összhangban lev ő)
iránya a biogazdálkodás elterjedése lehet. Európában az 1970-es évekt ől kezdve a
biotermékek keresleti piaca alakult ki (Sántha A. 1993). Ez az ökológiai szemlélet
fejlődésének és a jólét növekedésének köszönhet ő . Bár jelenleg a fogyasztás növekedése
nem tart lépést a termelés b ővülésével, a biotermesztés további térhódítása várható.
Eredményes m űveléséhez meghatározott szakértelem és él őmunka szükséges. Fontos a
szennyeződésmentes termőhely, a term őhelynek megfelel ő, ellenálló fajok és fajták
kiválasztása, a megfelel ő növényi sorrend és növénytársítás. A gomba- és rovarkártev ők
elleni védelemben elsősorban a növények ellenállóképessége, valamint a kártev őket
pusztító paraziták jönnek szóba. Az állattenyésztés az állatok természetszer ű tartásával,
biotermesztésb ől származó takarmány alkalmazásával történik. A biotermesztés feltétele
a teljes termékpálya ellen őrzése a szántóföldt ől a fogyasztóig, továbbá a munkafázisok
folyamatos dokumentálása. A biotermesztés elterjesztésére térségünkben már léteznek
értékes kezdeményezések (Ormánság Alapítvány, Drávafok). Ahol még mód van rá,
vissza kellene állítani a hagyományos fokgazdálkodást a vele járó komplex
haszonvételekkel együtt. Érdemes lenne felkarolni a hagyományos ártéri gyümölcsfajták
újbóli termesztésbe vonását is.
A nemzeti park és térsége számos fás legelőt foglal magában, melyek csak a legeltetés
folytatása esetén maradhatnak fenn. Ezek kiváló terei lehetnek a magyar szürke marha
tenyésztésének. A fokozatosan elhaló id ős fák pótlásáról persze id őben gondoskodni
kell a megfelel ő egyedi védelem biztosításával. A legel ők leromlásának megakadályo-
zása érdekében szakaszos legeltetést célszer ű alkalmazni, illetve a művelést kaszálással
kell kombinálni.
Az ártéri mocsárrétek csak kaszálással tarthatók fenn. Általában ezek jó min őségű
szénát adnak, kiváló takarmánybázis lehet őségét kínálják az állattenyésztés számára.
A nemzeti park területének legnagyobb részét (mintegy 63%) erd ők borítják, melyek
zömében továbbra is erd őgazdálkodás folyik majd. Itt kell talán a legnagyobb figyelmet
fordítani a természetvédelmi és gazdálkodói érdekek egyeztetésére.
A honfoglalás idején a Dél-Dunántúl hazánk egyik legerd ősültebb vidéke volt. A tör-
ténelmi időkben végrehajtott erd őirtások ellenére a Duna és a Dráva mentén még ma is
vannak jelentős erd őterületek. Részarányuk további növelése a gazdaságosan nem m ű-
velhető szántóföldek rovására kívánatos és célszer ű. Jogszabályi előírás szerint a
nemzeti park erd ői néhány éven belül teljes mértékben állami tulajdonba kerülnek.
A fa ma is a legfontosabb nyersanyagok közé tartozik. Az erd ők hasznosítása azonban
nem szorítkozhat csupán a fatermesztésre. Az erd ő biztosítja a vadállomány életfel-
Lájer Konrád :
Gondolatok a természetvédelem és társadalom kapcsolatáról a Duna-Dráva Nemzeti Park létesítése kapcsán
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 79-90. p.

86 Lájer Konrád TÉT 1995 s 3-4

tételeit. Számottev őek lehetnek a mellékhaszonvételek (gyümölcs, gomba, gyógynö-
vény, méhészet stb.). Egyre növekv ő az erdő egészségügyi jelent ősége. A fák, cserjék
levelei ún. fitoncideket választanak ki, amelyek megölik a leveg őben lebegő baktériu-
mokat és mikrobákat (Keresztesi B. 1971). A területünkön el őforduló őshonos fajok
közül különösen a boróka, tölgy, gyertyán, nyár, nyír, vadcseresznye, mogyoró hatékony
ebből a szempontból. Míg a városok levegője köbméterenként 30-40 ezer baktériumot
tartalmaz, a felsorolt fafajok környezetében ennek csak 1%-a található. Az erdei
környezetben folytatott aktív pihenés segíti el ő a legjobban a munkaképesség gyors
regenerálódását. Az erdöknek igen jelent ős üdülési, pihenési funkciójuk van.
A felsoroltaknál nem kisebb az erd ők jelentősége a biológiai változatosság
fenntartásában, ökológiai szolgáltatások biztosításában.
Az említett tények nyilvánvalóvá teszik, hogy az erd őket többcélúan kell hasznosítani.
Ennek jelenleg az a legfőbb akadálya, hogy az erd őgazdálkodók kizárólag a megtermelt
fáért (és esetenkért a vadért) kapnak tényleges ellenszolgáltatást. A tarthatatlan helyzet
orvoslásához abból kellene kiindulni, hogy gazdasági helyzett ől függetlenül a pótolha-
tatlan nemzeti kincs meg őrzését az államnak feltétlenül biztosítania kell. Konkrét
javaslatom a következő:
Mivel az erd ők a természeti értékek meg őrzésével az egész társadalomnak jelent ős
szolgáltatást nyújtanak, a fenntartásukról gondoskodó erd őgazdálkodók kapjanak meg-
felel ő mértékű ellentételezést. Ezt az eddigi elképzelésekkel szemben évente kellene fo-
lyósítani, a fahasználat és egyéb gazdálkodási tevékenység tiltásától függetlenül. Az
ellentételezés a tényleges természeti érték szerint differenciáltan történne. Utóbbi objek-
tív, számszerű becslésére már vannak konkrét módszerek (pl. Borhidi A. 1993, Báldi A.
et al. 1995). A természetvédelmi hatóság folyamatosan végezné a természetességi
értékek megállapítását. A védett területen bizonyos id őközönként minden erdőrészletre
sor kerülne (az erd őtervezéshez hasonlóan). Az ellentételezés hektáronkénti alapössze-
gét a Kormány, illetve az érintett szaktárcák együttesen határoznák meg, mivel a termé-
szetességi érték relatív szám. Ebb ő l a természetességi értékkel való szorzás után adódik
a ténylegesen kifizetend ő hektáronkénti pénzösszeg. A természetességi érték pozitív,
nulla és negatív egyaránt lehet. A negatív érték azt jelenti, hogy pl. egy degradált akácos
esetében az erd őgazdálkodónak kellene a pénzt befizetnie.
A javasolt megoldásnak az az el őnye, hogy elismeri a valóságos értékviszonyokat és
megjeleníti őket a gazdasági folyamatokban. Érdekeltté teszi a gazdálkodókat a termé-
szeti értékek meg őrzésében. Hátránya, hogy erre a célra elkülönített pénzalapot kell
létrehozni, ha azonban egyszer eldöntöttük, hogy például a Duna—Dráva Nemzeti Park
fenntartása országos érdek és szolgáltatásait a mai és utána következ ő nemzedékek
élvezni fogják, akkor egyszer űen nincs más tisztességes út.
Vadgazdálkodás szempontjából a nemzeti park kiemelked ően értékes területeket (pl.
Gemenc, Béda-Karapancsa) foglal magában. A természetvédelmi intézkedések hatására
a vad életfeltételei javulni fognak, növekszik a természetes vadeltartó képesség. Egyes
Lájer Konrád :
Gondolatok a természetvédelem és társadalom kapcsolatáról a Duna-Dráva Nemzeti Park létesítése kapcsán
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 79-90. p.

TÉT 1995 s 3-4 Gondolatok a természetvédelem és társadalom... 87

területeken azonban a vadlétszámot maximálni kell a természeti értékek védelme,
valamint a sikeres erd őfelújítás érdekében.
A halászat és horgászat a táj adottságaiból következ ően jelentős és az is marad. A ha-
lászat a hagyományos eszközökkel és módszerekkel történhet. A horgászat jelenlegi
állapotával természetvédelmi szempontból nem lehetünk elégedettek. A horgászok
folyton arról panaszkodnak, hogy egyre kevesebb a hal, s ezért el őszeretettel okolnak
másokat. Pedig a kedvez őtlen változásokat nem kis részben saját maguknak köszön-
hetik. A stégek, s őt kisebb-nagyobb üdül ők spontán, szabályozatlan és engedély nélküli
építése, a vízpartok elszennyezése és növényzetük pusztítása a továbbiakban nem tart-
ható. Meg kell teremteni egy kiegyensúlyozott, kulturált horgászat feltételeit, amelyre
egyébként a nemzeti park területén kiváló lehet őségek vannak. A tiszta környezet, a táj
szépsége és harmóniája, a hal kedvez ő fajösszetétele és mennyisége a horgászok szá-
mára is maradandóbb élményt nyújt majd. Ennek azonban a korlátozások betartása a fel-
tétele.
Az ipar fejl ődési lehetőségeit a térség adottságai határozzák meg. A nemzeti park nem
fogja el ősegíteni nagyüzemek, ipartelepek létesítését, azok környezet- és természetkáro-
sító hatása miatt. Hasonló létesítmények eddig sem voltak jellemz ők az érintett területe-
ken. Ez a helyzet a jöv őben nem kell, hogy megváltozzon. Jellegzetes értéket képviselne
és sokat javítana a térségben él ők életfeltételein a hagyományos kisipar felélesztése
(akár átmeneti adókedvezményekkel is).
A táj üdülési, idegenforgalmi jelent ősége növekedni fog. Jelenleg is vannak vonzó ter-
mészeti (Barcsi Ősborókás, Gemenc) és kultúrtörténeti (Mohácsi történelmi emlékhely,
busójárás, sárközi hagyományok stb.) célpontok. Ezek száma a bemutatóhelyek,
turistautak kiépítésével, a nemzeti park értékeinek, jelent őségének szélesebb kör ű
megismertetésével b ővülni fog. Európa-szerte növekv ő jelentőségű az ökoturizmus,
amely célzottan a különleges természeti értékek felkeresésére, tanulmányozására irányul.
Kiemelkedő lesz a nemzeti park jelent ősége az oktatásban és nevelésben. A természet-
védelmi szemlélet és gondolkodás hatékony kialakításához nélkülözhetetlen a
személyesen átélt tapasztalat. Felbecsülhetetlen az az érték, amit a térségben él ő
gyermekek fejl ődése számára a változatos, szép és tiszta természeti környezet jelent.
A közlekedési útvonalak közül a nemzeti park számára els ősorban a vasút fejlesztése
lenne elfogadható. A terület egy része (a Dráva Somogyi szakasza, Gemenc) jól megkö-
zelíthető vonattal. Új közúti pályák építése nem kívánatos a talajra, valamint a növény-
és állatvilágra gyakorolt kedvez őtlen hatása (Erdősi F.—Lehmann A. 1984) miatt. A
növekvő turistaforgalom indokolttá teheti az autóbuszjáratok s űrítését. Szükséges és cél-
szerű lesz a kerékpárutak létesítése. A Dunán jelent ős szerepe lehet a hajóforgalomnak.
A térség településeinek csatornázását és szennyvíztisztítását a közeljöv őben meg kell
oldani, mert a jelenlegi helyzet nemcsak a természeti értékeket, hanem az ivóvíz-ellátás
alapját képez ő vízkészleteket is veszélyezteti.
Folyószabályozásra a nemzeti park területén a jöv őben legfeljebb természetvédelmi
érdekből kerülhet sor. Nem megengedhet ő a vízrendezések, meliorációs tevékenységek
Lájer Konrád :
Gondolatok a természetvédelem és társadalom kapcsolatáról a Duna-Dráva Nemzeti Park létesítése kapcsán
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 79-90. p.

88 Lájer Konrád TÉT 1995 .3-4

folytatása sem. A vizes él ő helyek, láprétek rekonstrukciója érdekében vízvisszatartásra,
illetve a vízellátás megoldására lehet szükség. Ez egyúttal javíthatja több gazdasági ága-
zat (pl. erdészet, halászat) eredményeit is.

ÖKOLÓGIAI RENDSZER

ökológiai szolgáltatások
átalakított,
szórt és vissza-
természeti TÁRSADALMI- degradált vert sugárzás
eröforrások GAZDASÁGI erőforrások
és energiák RENDSZER és energiák

Forrás: Folke, C. et al (1993) nyomán, módosítva.

A társadalmi-gazdasági rendszer, mint a fennmaradását lehet ővé tevő ökológiai ren-
dszer része nemcsak a termelés és fogyasztás számára szükséges energiáktól és termé-
szeti erő forrásoktól függ, hanem az ökológiai szolgáltatásoktól (pl. a tápanyagok és víz
körforgalma, talajképző dés stb.) is. A fajok és populációk az ökológiai rendszer alkotó-
elemei, így nélkülözhetetlenek e szolgáltatások fenntartásában.
Lájer Konrád :
Gondolatok a természetvédelem és társadalom kapcsolatáról a Duna-Dráva Nemzeti Park létesítése kapcsán
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 79-90. p.

TÉT 1995 .3-4 Gondolatok a természetvédelem és társadalom... 89

Irodalom

Andrásfalvy B. (1975) Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az
ármentesítés befejezéséig. Tolna Megyei Tanács Levéltára, Szekszárd.
Báldi A.—Csorba G.—Korsós Z. (1995) Magyarország szárazföldi gerinceseinek természetvédelmi szempontú
értékelési rendszere. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.
Borhidi A. (1993) A magyar flóra szociális magatartás típusai, természetességi és relatív ökológiai érték-
számai. Pécs.
Borhidi A. (szerk.) (1994) A Drávamenti Tájvédelmi Körzet botanikai értékei. Pécs.
Ehrlich, P. R.—Daily, C. D. (1993) Poulation Extinction and Saving Biodiversity. Ambio, 22. 64-68. o .
Erdősi F.—Lehmann A. (1984) A környezetváltozás és hatásai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Folke, C.—Perrings, C.—McNeely, J. A.—Myers, N. (1993) Biodiversity Conservation with a Human Face:
Ecology, Economics and Policy. Ambio, 22. 62-63.
Frisnyák S. (1990) Magyarország történeti földrajza. Tankönyvkiadó, Budapest.
Keresztesi B. (1971) Magyar erdők. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Kogutowicz K. (1930) Dunántúl és Alföld írásban és képben. M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem
Földrajzi Intézete, Szeged.
Lájer K. (1994) Gondolatok a természetvédelem biológiájáról. Természet Világa, 125. 290-293. o.
Lehmann A. (1982) Az agglomeráció vizsgálatának növénytbldrajzi módszere Pécs térségének példáján.
Földrajzi Értesítő, XXXI. 231-247. o.
Lehmann A. (1990) Az él ő természet védelme. In: (Szerk.: Bodnár L.): A magyarországi természet- és kör-
nyezetvédelem földrajzi vonatkozásai. Tankönyvkiadó, Budapest.
Majer, J. (1995) Adatok a Dráva halfaunájához és egyes holtágak vízmin őségéhez. Dunántúli Dolgozatok.
Term. tud. Sorozat, 8. 189-202. o.
Nógrádi S.—Uherkovich Á. (1995) A Dráva magyarországi szakaszának tegzes (Trichoptera) faunája.
Dunántúli Dolgozatok. Term. tud. Sorozat. 8. 117-137. o.
Myers, N. (1993) Biodiversity and the Precautionary Principle. Ambio, 22. 74-79. o.
Sántha A. (1993) Környezetgazdálkodás. Részletes rész. Nemzeti Tankönyvkiadó.
Uherkovich Á.—Ábrahám L. (1995) A nagylepke (Lepidoptera: Macrolepidoptera) kutatások faunisztikai
eredményei a Dráva mentén. Dunántúli Dolgozatok. Term. tud. Sorozat, 8. 139-159. o.
Wissel, C. (1989) Theoretische ökologie. Springer Verlag, Berlin.

SOME THOUGHTS ABOUT THE RELATIONSHIP BETWEEN
ENVIRONMENTAL PROTECTION AND SOCIETY, EVOKED
BY THE ESTABLISHMENT OF THE DANUBE—DRÁVA
NATIONAL PARK

KONRÁD LÁJER

The Danube—Dráva National Park, close to the time of its implementation, is a special
complex of flood land gallery forests spotted with mortlakes, of marshlands, fenwoods,
sandy Iowlands, beech-, hornbeam- and Austrian oak-forests. This means a system of
habitats which, significantly expanding and connecting the already protected areas,
improves the chances of survival for the populations of the species that live there,
ensuring this way the ecological services for the society for a long run. During history
this region provided a good living for the people who líved here, while at the same time
Lájer Konrád :
Gondolatok a természetvédelem és társadalom kapcsolatáról a Duna-Dráva Nemzeti Park létesítése kapcsán
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 79-90. p.

90 Lájer Konrád TÉT 1995 s 3-4

a traditional economy compatible with the ecological conditions was created, with the
complex use of the resources (fishing, animal husbandry, forestry, meadow cultivation,
fruit growing). During the annual floods the dams and canals gradually spread water in
the whole of the flood land: In the fishing lakes, meadows, the bottom of the orchards
and the pastures. M the time of recession water was releaed back to the river-bed, and at
the culverts between the dams all the fish were caught this time. This special flood land
economy was sustainable for a long while until external disturbances (destruction of
wars, river canalisations, expansion of goods production) forced its frameworks apad.
For nature protection it is favourable that in the major part of the region the density of
population is below the national average. The growth of tourism and the priority of the
traditional, labour intensive forms of economy will create jobs for the population. From
the aspect of agriculture, the penetration of bio-economy means a new chance. The
meadows with trees that have special landscape value can be sustained by grazing, the
marshlands by mowing, offering a precious use for traditional animal husbandry. The
possibilities of the revitalisation of the flood land economy to a certain levei are given,
also for the support of traditional animal (e.g. grey cattle) and fruit species.
Approximately 63% of the territory of the national park is covered by forests in the
majority of which forestry will continue in the future. In the article a proposition was
stated so that the real values of the different kinds of services offered by the forests
should really appear in the economic processes: From a money fund separated for this
purpose those engaged in forestry would obtain differentiated annual grants after the
natural value (defined by objective methods) of the forest that they maintain. In case of a
negative natural value the owner would pay this fee to the fund.
As a results of the measures of nature protection, the ability of the territories to
maintain game will increase, favouring game economy. Resulting from the endowments
of the region, fishing and angling will keep their importance, but this latter one has to be
harmonised with the requirements of nature protection, because it is not sustainable in its
present form.
By the establishment of exhibition spots, tourist paths and the familiarisation of the
values of the national park, the possibilities of tourism will increase. Eco-tourism is
given a special attention, since it aims at the discovery and study of special natural
values.
The National Park, by offering personal experiences, promotes the formation of a new
perception and knowledge of nature protection in the growing generations. The varied,
beautiful and clean environment is an inappreciable value for the development of the
ch ildren.
The protection of the natural values and drinking water bases makes the so far
neglected sewerage system and sewage purification in the villages an urgent task. River
canalisation, changing the water system can only take place in favour of nature
protection. The water supply, the holding back of the water will bring some economic
benefits for the water-dependent living habitats, as well.