Manifestations of spatial injustice and institutional practices (re)producing them. A view on the neoliberal spatial planning regime creating territorial unevenness in Romania (A területi igazságtalanság megnyilvánulásai és az ezeket újratermelő intézményi gyakorlatok. A területi egyenlőtlenségekhez hozzájáruló romániai neoliberális tervezési rendszer vizsgálata)

Absztrakt

A tanulmány a romániai területi egyenlőtlenségeket a neoliberális területi tervezésirendszer által (újra)termelt jelenségként elemzi, és egyfelől az országos területfejlesztési politikák,másfelől a helyi önkormányzatok és a projektalapú akciókat megvalósító civil szereplők intézményi gyakorlatai szempontjából tárgyalja. A dolgozat arra az érvre is támaszkodik, amely szerint az egyenlőtlenség a kapitalizmus szerves jellemzője, azaz a profitszerzés logikája által vezérelt tőkebefektetésből vagy a befektetés hiányából fakad. Nem hagyja továbbá figyelmen kívül, hogy a területi egyenlőtlenségeket a neoliberális állampolitika és a tőkefelhalmozás logikája nem a térbeli igazságtalanság megnyilvánulásaként értelmezi. Az "alulfejlettséget" az "alulfejlett" területek földrajzi és/vagy népességi jellemzőinek "természetes" következményeként kezelő megközelítés nagyban hozzájárul a különböző szinteken létrejövő egyenlőtlenségek fennmaradásához. Az elemzés egyik legfontosabb következtetése, hogy mindezen transzlokális tényezők miatt, amelyek különböző léptékű területi egyenlőtlenségeket okoznak, az egyenlőtlenségek a leküzdésüket célzó helyi projektalapú akciók elle%nére is (újra)termelődnek.

Az elméleti keretek felvázolása után a tanulmány előbb a romániai területi egyenlőtlenségeket ésa nemzeti területfejlesztési politikákat tárgyalja, majd a helyi szint" egyenlőtlenségek néhány megnyilvánulását, valamint a térbeli igazságtalanságok leküzdésére irányuló helyi akciókat mutatja be. A következtetés az empirikus megállapításokat összekapcsolja azzal a fogalmi kerettel, amelyre az elemzés támaszkodik. Összegzi, hogy milyen mechanizmusok révén vesz részt az állam a területi egyenlőtlenségek újratermelésében, és miként járulnak hozzá ehhez a neoliberális kormányzás elvei szerint működő - a meritokrácia, a versenyképesség, illetve a vállalkozói szemléletű kormányzás ideáit képviselő - projektalapú helyi kezdeményezések. A cikk hangsúlyozza, hogy nem csupán a területi egyenlőtlenségek, hanem mindazok a felülről vagy alulról érvényesülő intézményi gyakorlatok is a területi igazságtalanság megnyilvánulásai, amelyek továbbgörgetik a strukturálisan létrehozott hátrányos helyzeteket, miközben deklaráltan azok felszámolására törekednek. Eme állapotok progresszív megváltoztatása azt feltételezné, hogy az állam ne szolgálja többé a területi egyenlőtlenségeket okozó piaci alapú profitorientált fejlesztést, hanem olyan szabályozásokkal ellenőrizze azt, amelyek garantálják, hogy az épített és a természeti környezet fejlesztése a köz érdekeit szolgálja.