Élet egy kisváros peremén

Absztrakt

A folyamatosan változó, városvezetés és városlakók által képzett elkülönült terek térbeli különállásukkal a társadalmi távolságokat is leképezik. A kutatásunk terepéül szolgáló alföldi kisváros három bérlakástömbje közül a legalacsonyabb státuszú, 14 lakásos telep története a hajdani előkelő tiszti telepi múlttól a cigány gettóvá válásig ível. Abban, hogy a város e szociálisbérlakás-tömbje napjainkra nemcsak térben, hanem társadalmilag is peremhelyzetbe került, egyfelől a városban zajló telepfelszámolások és az ehhez köthető költöztetések, a város bérlakás-politikája és a szelektív lakáskiutalási rendszer, másfelől a marginalizálódó tömbben elinduló szelekciós folyamatok egyaránt szerepet játszottak. A többségi társadalom szemében társadalmilag és etnikailag homogénnek tűnő, a város lakói és intézményei által stigmatizált tömbben élők gazdasági stabilitását és boldogulási mintáit vizsgálva az itt élő családok rendkívül heterogén képet mutatnak. A legalább egy állandó keresettel rendelkező, gazdaságilag viszonylag stabilnak tekinthető családoktól a billenékeny anyagi helyzetűeken át az eladósodott, máról holnapra élő kilakoltatásra várókig sokféle helyzetben élő családot találunk. A hosszú évek, évtizedek óta egymás mellett élő családok között szoros, gyakran rokoni kapcsolatok szövődtek, amelyek segítik a mindennapi túlélést, de be is zárják a családokat e kapcsolatrendszerbe.