A bevándorlás társadalmi, gazdasági és területi jellemzői Spanyolországban

Absztrakt

Spanyolországra hosszú időn keresztül kivándorlás volt jellemző. A 17. és 18. században a latin-amerikai gyarmatok, később Nyugat-Európa, elsősorban Franciaország és Németország voltak a kivándorlás elsődleges célterületei. Az 1975-ös trendfordulót elsősorban a gazdasági fellendülés váltotta ki, de szerepe volt benne szabályozási, kulturális és történelmi tényezőknek is. A 2007-ben kitört gazdasági és pénzügyi válság újabb változást idézett elő: a bevándorlás növekedését csökkenés váltotta fel, és 2011-ben a kivándorlók aránya már meghaladta a bevándorlókét.

A tanulmány ezeket a jelenségeket tekinti át. Célja a spanyolországi bevándorlás főbb jellemzőinek és hatásainak vizsgálata. Elemezzük a bevándorlás volumenét, dinamikáját, motivációit és csoportjait. Kitérünk a bevándorlók helyzetének és bérezésének alakulására, országon belüli eloszlására. Vizsgáljuk a bevándorlás következményeit a gazdasági fellendülés és a válság éveiben. Megállapításaink szerint a külföldiek bevándorlása hozzájárult a népesség növekedéséhez, a foglalkoztatási szint javításához, a gazdasági fejlődés gyorsításához, valamint humánerőforrás-bővítést, fiatalodást és fogyasztásélénkítést jelentett az ország számára. A gazdasági válság a bevándorlás ütemét lelassította. Ezen kívül visszaesett az ország gazdasági teljesítménye, rohamosan nőtt a munkanélküliség, fogyásnak indult a lakosság száma és megerősödött az idegengyűlölet. A válság a bevándorlókat jobban sújtotta, mint a spanyolokat. A súlyos recesszió és a munkanélküliség drasztikus növekedése a bevándorlás kezelésében is újszerű kihívásokat és feladatokat jelent a kormányzat számára.