Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
Tér és Társadalom XVIII. évf. 2004 s 1: 107-126
KITEKINT Ő
AZ OSZTRÁK TERÜLETI TERVEZÉS
JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK VIZSGÁLATA
(System of the Austrian Spatial Planning)
FINTA ISTVÁN
Kulcsszavak:
területi tervezés területrendezés területi programozás regionális politika jogi szabályozás
A tanulmányban három olyan jogszabály bemutatására kerül sor, amelyek kiválasztásánál szerepet
játszott a területi tervezés jogi szabályozásának központi szerepe, illet őleg olyan területi rendszer kiala-
kítása és szabályozása, amely közel áll a magyar területi beosztási rendszerhez. E három tartományi
törvény a burgenlandi, illetve a voralbergi területi tervezésről szóló tartományi törvény, valamint a tiroli
területrendezési törvény. A területrendezés olyan tág kategória Ausztriában, amelybe belefér a mi fogal-
maink szerint értelmezett területfejlesztés-rendezés, területi tervezés, s őt a regionális politika is. Ugyan-
akkor a vizsgált jogszabályok alapján megállapítható, hogy az egyes tartományi törvények területi
tervezésre vonatkozó részei el ősegíthetik mind a hazai értelemben vett területfejlesztés, mind pedig a
területrendezés — különösen az alapelvek, célok meghatározására vonatkozó — jogszabályi rendezését.
Bevezetés
A területi tervezésre vonatkozó osztrák jogi szabályozás bemutatása el őtt szüksé-
ges néhány olyan sajátosságra felhívni a figyelmet, melyek hiányában nehezen
lenne értelmezhet ő az ausztriai területi tervezés tartalma és eljárási rendszere.
Ausztria szövetségi állam, ezáltal a tartományok igen jelent ős autonómiával, önál-
ló szabályozási jogosítványokkal rendelkeznek. Ezt az önállóságot csak tovább
erő síti az a tény, hogy — a szomszédos Svájccal vagy Németországgal ellentétben —
Ausztriának szövetségi szinten nincs területrendezési törvénye. A területrendezés
jogi szabályozása és gyakorlati végrehajtása így a tartományok szintjén zajlik
(1. táblázat). A tartományok mindegyike rendelkezik területrendezési, illetve terü-
leti tervezés cím ű törvénnyel, szemben például Németországgal, ahol ezt a kifeje-
zést kizárólag a szövetségi szint számára tartják fenn, alatta pedig tartományi, regio-
nális tervezésrő l beszélnek. A területi tervezés Ausztriában csupán egy bizonyos
része, részhalmaza a területrendezésnek. „A területrendezés a közjogi testületek
köz- és magánjogi intézkedéseinek (aktusainak) összessége, melyek arra irányul-
nak, hogy a terület egésze meghatározott politikai célkit űzéseknek megfelel ően
alakuljon. Ez vonatkozik a gazdasági, szociális, kulturális viszonyokra egyaránt. A
területrendezés ezentúl nemcsak el ő re tervezett földhasználatot jelent, hanem min-
den olyan, a térre vonatkozó, ill. hatást gyakorló intézkedést, amely az adott terület
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
108 Kitekint ő TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
alakulására valamilyen hatást fejt ki." (Schindegger 1999, 32) „Összefoglalva meg-
állapítható, hogy a területrendezés feladata egyrészt a társadalom és a gazdaság
területi igényeinek, másrészt a meglév ő területi potenciálok közötti kiegyenlítés
megvalósítása." (Schindegger 1999, 34)
1. TÁBLÁZAT
Az osztrák területi tervezés rendszere
(Analyse of the Legal Regulation of the Austrian Spatial Planning)
Tervezési Tényleges
Jogi Tervezési
Államszerkezet (materiális)
szintek szabó yozás eszközök
tartalom
Osztrák terület-
rendezési
koncepció
Szövetségi Ágazati tervek Szövetségi Jogi irányelvek
(nemzeti) szint kompetencia Ajánlások
Osztrák területrendezési
konferencia
ÖROK
Területi szint
feletti terület-
Tartományok Területrendezés Területrendezési rendezési Helyi szint
és tervezés, törvény programok k feletti
regionális ter- Területi terve- Tartományi célkitűzések
vezés zési törvény területrendezési Intézkedési
programok katalógus a
Regionális és megvalósítás
ágazati érdekében
programok
Település- Területrendezési Helyi fejlesztési Célkitűzés és
fejlesztési terv rendelet program intézkedési
Településfej- Helyi fejlesztési katalógus
lesztési rendelet koncepció
Önkormány-
A területhasz-
zatok
Terület felhasz- nálat kimutatása
nálási terv Osztályozási
katalógus
Konstrukciós
Beépítési terv feltételek meg-
állapítása
Forrás: Zehetner 2001, Ill. o. alapján.
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Kitekint ő 109
A területrendezés tehát olyan tág kategória Ausztriában, amelybe belefér a mi fo-
galmaink szerint értelmezett területfejlesztés-rendezés, területi tervezés, s őt a regio-
nális politika is.
Tartományi szinten kilenc területrendezési törvény megalkotására került sor az
ötvenes, hatvanas években. (Tartalmilag azóta jelent ősen megújultak, különösen a
kilencvenes években az EU csatlakozás küszöbén.) A törvények középpontjában a
helyi szint feletti tervezés eszközrendszere, illetve annak felépítése áll. Ezentúl — az
egyik legrészletesebben szabályozott terület — az önkormányzatok helyi tervezésé-
nek megvalósítására vonatkozó kötelezettségeire vonatkozik.
Az alábbiakban három olyan jogszabály bemutatására kerül sor, amelyek kivá-
lasztásánál szerepet játszott a területi tervezés jogi szabályozásának központi szere-
pe, illetőleg olyan területi rendszer kialakítása és szabályozása, amely közel áll a
magyar területi beosztási rendszerhez. E három tartományi törvény a burgenlandi,
illetve a voralbergi területi tervezésr ől szóló tartományi törvény, valamint a tiroli
területrendezési törvény.
A jogszabályok váza, felépítése jelent ősen hasonlít egymáshoz, azonban tartalmi
szempontból nem csekély eltérések fedezhet ők fel az egyes tartományi törvények
között. Az egyes jogszabályok tartalmi rendelkezéseinek bemutatását a burgenlandi
területi tervezésr ől szóló törvény elemzésével kezdjük.
A burgenlandi területi tervezésr ől szóló tartományi törvény
A burgenlandi területi tervezés szabályozására 1969-ben született az els ő törvény,
melyet azóta 13 ízben módosítottak (8 alkalommal 1990-2002 között).
A törvény három fejezetre tagozódik, az els ő fejezet foglakozik a területi tervezés
szabályozásával, a második fejezet a helyi szint ű területi tervezés elemeit részletezi
(a legnagyobb terjedelmű fejezet), végül a harmadik fejezet a hatályba léptet ő ren-
delkezések néhány paragrafusát tartalmazza.
Alapelvek, célok
Az első fejezet meghatározza a területi tervezés alapelveit és céljait. A burgenlan-
di szabályozás értelmében a területi tervezés (tartományi tervezés) a tartomány,
illetve ezen belül egyes területekre vonatkozó olyan átfogó tevékenység, amely a
természeti adottságok, a szociális és kulturális követelmények, a környezetvédelem
és a közösségi jólét megfelel ő rendszerének kialakítását célozza.
A területi tervezés céljait és alapelveit a törvény 13 pontban foglalja össze, me-
lyek közül a legfontosabbakat kívánjuk idézni:
— A tervezési régiók és tervezési zónák rendje illeszkedik az átfogó területi ter-
vezés rendjébe, rendszerébe. Az átfogó területi tervezés ugyanakkor tekintettel
van az egyes tervezési régiók és zónák adottságaira és igényeire. Az egymás-
sal szomszédos régiók és zónák tervezési rendszere illeszkedik egymáshoz.
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
110 Kitekint ő TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
— A tartomány minden részén a lakosság igényeinek kielégítése érdekében töre-
kedni kell az életfeltételek lehet őség szerinti azonos értékének megteremtésére
és fenntartására, a gazdasági, a szociális, a közlekedési struktúrában lév ő kü-
lönbségek kiegyenlítése révén.
— A természeti életfeltételeket óvni és körültekint ően kell igénybe venni, annak
érdekében, hogy a jöv ő számára is megfelel ő mennyiségben és min őségben
elérhető legyen az. Különösen figyelemmel kell lenni a növények, az állatok, a
föld védelmére, a leveg ő tisztaságára, a klíma védelmére, a kulturális javak, a
táj- és helységkép meg őrzésére.
— További cél a helyes településstruktúra kialakítása, a lakosság alapszükségle-
teinek biztosítása, különös tekintettel a lakásról, lakhatásról, a közjavak, köz-
szolgáltatások elérhetőségérő l való gondoskodásra, a kulturális, szociális, kép-
zési, sport, információs, kommunikációs és közlekedési ellátottságra.
— A területi tervezés a gazdaság, az infrastruktúra, a lakásviszonyok, illetve a szük-
séges szerkezetátalakítás hosszú távú fejlesztésének alapjait biztosítja és javítja.
— A területi tervezés célja az életképes mez ő- és erdőgazdaság fenntartása, mely
oly módon fejlesztend ő, hogy biztosítható legyen a lakosság fenntartható ellá:
tása élelmiszerrel és nyersanyagokkal, az agrárstruktúra javítása és az ökoló-
giai állapot meg őrzése mellett.
— További cél az üzemek és az ipar teljesít őképességének biztosítása és javítása,
a helyi igényekre, az infrastruktúrára, különösen a környezet állapotára való
tekintettel.
— A tervezés során meg kell akadályozni a víz és nyersanyag lel őhelyek olyan
használatát, amely csökkenti, vagy gátolja azok kiaknázását. A vízier őművek
használata szintén a tájkép védelme és az ökológiai egyensúly meg őrzése mel-
lett lehetséges.
— A köz- és magánszolgáltatások intézményrendszerét oly módon szükséges fej-
leszteni, hogy azok feladataik ellátása során lényegesen hozzájáruljanak a
gazdaság növekedéséhez.
— Az idegenforgalmat az ökológiai terhelhet őségre tekintettel és a területek gaz-
dasági erejéhez mérten, a természet- és tájvédelem követelményeire való te-
kintettel kell fejleszteni.
— A településszerkezetet úgy kell fejleszteni, hogy a néps űrűség illeszkedjen a
terület ökológiai és gazdasági teljesít őképességéhez, és a lehet ő legjobb össz-
hang alakuljon ki a lakóövezetek, a gazdasági vállalkozások, a közszolgálta-
tások, valamint a pihen őövezetek között.
A törvény saját maga számára is megfogalmaz bizonyos korlátokat, amikor meg-
állapítja, hogy saját rendelkezései nem érinthetik a kormányzati kompetenciákat.
Ezentúl a tervezés során figyelembe kell venni nem csupán a kormányzati, hanem a
szomszédos tartományok intézkedéseit, szabályozását is.
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Kitekint ő 111
A területrendezési terv
A tervezésről szóló fejezeten belül a célok és alapelvek meghatározását követ ően
a tartományi területrendezési terv elemeit határozza meg a burgenlandi jogalkotó. A
terv a fentebb ismertetett célok és alapelvek figyelembevétele mellett alkotható
meg. A terv jogforrását tekintve rendelet, melyet a tartományi kormány bocsát ki. A
terv a rendelet szövegéb ől és grafikai ábrából áll (pl. térképes ábrázolás). A doku-
mentum megalkotása során figyelemmel vannak a kormány, a szomszédos tartomá-
nyok, az önkormányzatok és a tervezésben egyébként érdekeltek intézkedéseire. A
terv kialakítása során meghallgatják az önkormányzatok, a Burgenlandi Mez őgaz-
dasági Kamara, az Ipari Kamara, a Köz- és Magánalkalmazottak Kamarájának a
véleményét. A tervezetet, véglegesítése el őtt, a kormányzati hivatalban, valamint az
önkormányzatoknál három hónapon keresztül közszemlére teszik, emellett a hivata-
los közlönyben is megjelentetik. A tervezetre — a rendelkezésre álló id őn belül —
minden választásra jogosult tartományi polgár megalapozott írásbeli észrevételt
tehet. A véglegesítést megel őzően a tartományi kormány területi tervezési bizottsá-
ga a tervezetet megtárgyalja, melynek során a meghallgatási eljárás eredményeit és
a megfelel ő időben érkezett észrevételeket a tanácskozás során figyelembe veszik.
A törvény területi tervezésr ől szóló fejezetében ezt követ ően egy kifejezetten ren-
dezési jellegű szabályozással találkozhatunk, amikor is az ún. fenntartott területekre
vonatkozó rendelkezések felsorolására kerül sor. Ennek közvetlen oka az, hogy
ezeket a területeket a területrendezési tervben is szerepeltetni szükséges. Ezt, a
gyakorlatilag kisajátítást megel őző és a tulajdonosi jogokat alapvet ően korlátozó
jogot csak olyán igények kielégítésére lehet felhasználni, amelyek közösségi érde-
keket szolgálnak. (5 éven belül e területek nem adhatók el, nem terhelhet ők meg
stb., viszont ezen id ő lejáratát követ ően, — ha kisajátítási eljárás nem kezd ődött —, ez
az állapot automatikusan megsz űnik.)
A tartományi területrendezési terv csak akkor változtatható meg, ha azt a tervezési
alapelvekhez kapcsolódó új okok indokolják, vagy a tervezési körülmény lényege-
sen megváltozik.
A terv minden önkormányzatra nézve kötelez ő érvényű.
A területi kutatás
A törvény önálló cím alatt rendelkezik egy igen fontos kérdésr ől, a területi kutatás
feladatáról. A jogszabály szerint a tartományi kormány a tervezés céljainak elérése
érdekében, a területek eddigi állapota, valamint a természeti adottságok, gazdasági,
kulturális, szociális feltételek jöv őbeni fejlesztése céljából kutatások megvalósítását
biztosítja.
Szervezetrendszer és eljárási rend
A területi tervezés intézményrendszerében a tartományi kormány mellett a tör-
vény további fontos szerepl őt jelöl meg a területi tervezési tanács formájában. A
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
112 Kitekint ő TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
tanács 13 tagból áll, elnöke a kormány azon tagja, aki a területi tervezési ügyek
referense. Az alelnökök szintén a kormány tagjai közül kerülnek ki. Akadályoztatá-
suk esetén a kormányhivatal igazgatója vezeti az ülést szavazati joggal. A további
tagokat a tartományi kormány nevezi ki: a Mez őgazdasági Kamara, az Ipari Kama-
ra, a Köz- és Magánalkalmazottak Kamarája, az Osztrák Gyáriparosok Szövetsége
burgenlandi egységének egy-egy képvisel őjét, illetőleg az önkormányzatok és a
tartományi ügyész két képvisel őjét. A legnagyobb és a második legnagyobb ön-
kormányzati érdekképviseletek biztosítják az önkormányzati oldal képviseletét. A
tartományi parlamentben lév ő pártok erőviszonyainak megfelel ően négy személy
kerül a tanácsba. A tanács megbízatása megegyezik a tartományi parlament mandá-
tumával. Az új tanács az új választástól számított három hónapon belül alakul meg.
A kormányhivatal igazgató tanácskozási joggal vesz részt az üléseken, melyekre
további szakértőket is meghívhatnak.
A tanács ügyrendjér ő l szólva a törvény megállapítja, hogy a tanácsot az elnök,
akadályoztatása esetén a helyettese hívja össze, a napirend írásos kézbesítését köve-
tően, melynek legkésőbbi időpontja az ülést megel őző hetedik napon lehet. Ha a
tartományi kormány, vagy legalább négy tag az ok megjelölésével írásban kéri, az
elnök az ülést két héten belül köteles összehívni. A tanács határozatképes, ha tagjai-
nak több mint fele jelen van, határozatait a jelenlév ők egyszerű többségi döntése
alapján hozza. Az ülésekr ől jegyző könyvet vezetnek, a jegyz őkönyvvezet őt a tar-
tományi kormány hivatala biztosítja.
A tanács véleményt nyilvánít a fejlesztési programok és a területrendezési tervek
tartalmáról és célkit űzéseirő l, a kormányzat felhatalmazása alapján megállapítja a
területhasznosítási tervek alkalmasságát, illetve eljár minden olyan tervezéssel
kapcsolatos ügyben, amellyel a kormány megbízza.
A fejlesztési program
A törvény a területrendezési program mellett egy további programtípust is intéz-
ményesít, melyet fejlesztési program címmel illet. A fejlesztési program alaki jog-
forrása szintén rendelet formáját ölti. A fejlesztési program a tartomány, illetve
egyes tartományrészek természeti, gazdasági, szociális, kulturális igényeinek meg-
felelő tervszerű komplex kialakítása, a célok eléréséhez szükséges intézkedések
megjelölése mellett. A jelzett elemeket a helyi területi tervnek is tartalmaznia kell, a
fejlesztési program az önkormányzatok számára pedig éppúgy kötelez ő érvényű,
mint a területrendezési program. A fejlesztési program kidolgozása természetesen a
törvényben meghatározott alapelvek figyelembevétele mellett történhet mind tarto-
mányi, mind helyi szinten. A tartományi program kialakítása során ugyanúgy tekin-
tettel kell lenni a kormányzati, ill. a szomszédos tartományok programjaira, mint a
területrendezési program során azt bemutattuk. Az el őkészítés során a véleménye-
zésre felkért kamarák összetétele is ugyanaz, mint a területrendezési program esetén.
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Kitekint ő 113
Tájékoztatási kötelezettség
Külön érdemes kiemelni a tájékoztatási, adatközlési kötelezettség intézményét,
amely jelen esetben nem a programalkotó kormányzatot terheli (a kormányzat ez
irányú kötelezettsége a korábbiakban már ismertetésre került), hanem a terv alapján
érintetteket, különös tekintettel az elektromos, közlekedési, szolgáltatási ágazatban
működő társaságokra. Az érintettek — az üzleti titkok sérelme nélkül — kötelesek
felvilágosítást adni a tervez ők számára a tervet érint ő minden lényeges kérdésben.
A helyi tervezés
A törvény második — terjedelmileg legnagyobb fejezete — a helyi tervezéssel fog-
lakozik. A helyi önkormányzatok ugyanis kötelesek saját hatáskörükben a területi
terv keretén belül területhasznosítási tervet, valamint beépítési tervet készíteni,
továbbá meghatározni az építési irányelveket. Érzékelhet ő, hogy a helyi területter-
vezési program elemeit alapvet ően rendezési, technikai típusú normák alkotják,
ezért ezek részletes bemutatását nem e tanulmány keretei között célszer ű elvégezni.
Mindemellett indokolt legalább a fejezet címeinek felsorolása, amely kell ően alá-
támasztja a tartalom technikai jellegét. Az els ő cím az építési területek mobilizáció-
jára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, a továbbiakban pedig a következ ő
területek részletes szabályozására kerül sor:
— területhasznosítási program meghatározása, tartalmi elemei, a módosítás sza-
bályai, a program hatálya,
— építési terület, beépítési terv (részbeépítési terv), a terv tartalma és módosítási
szabályai, a terv hatálya,
— építési irányelvek, határid ős építési tilalmak,
— bevásárló centrumok,
— büntető rendelkezések,
— közlekedési területek, zöldterületek, fenntartott területek,
— eljárási szabályok, a kártalanítás szabályai.
A voralbergi területi tervezésről szóló törvény
Az osztrák jogalkotási rendszerben — a burgenlandi mellett — a voralbergi tarto-
mányi törvény rendelkezik önállóan a területi tervezésr ől. Mint ahogyan korábban
jeleztük, a törvények felépítése igen hasonló, azonban tartalmukban jelent ős eltéré-
sek mutatkoznak. Ezért mindenképpen szükséges bemutatni az azonos címek alatti
rendelkezéseket.
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
114 Kitekint ő TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
Alapelvek, célkit űzések
A voralbergi területi tervezési törvény célkit űzései az alábbiakat foglalják magukban:
— az emberek részére történ ő területi egzisztenciális alapok fenntartása, különö-
sen a lakás és a munkalehetőségek terén,
— a természet, a táj sokszín űségének fenntartása,
— a terület igényeinek lehet ő legjobb kielégítése és kiegyenlítése.
A tervezés során különösen az alábbi célokat szükséges szem el őtt tartani:
— a beépítés során takarékoskodni kell a rendelkezésre álló területekkel,
— a területhasználat különböz ő alternatíváit lehet őség szerint hosszú távon válto-
zatlanul kell tartani,
— a természeti és a természetközeli tájegységek állapotát, valamint az ivóvízbá-
zisok fenntartását biztosítani szükséges,
— a mező- és erdő gazdálkodásra különösen alkalmas területek más célú haszno-
sítása csak akkor tervezhet ő, ha azt nyomós közérdek támasztja alá,
— a lakás, a munka, a szabadid ős, bevásárló és más egyéb rendeltetés ű területe-
ket úgy kell egymáshoz illeszteni, hogy a (mindennem ű) terhelés lehet őség
szerint csökkenjék,
— azokat a területi struktúrákat, amelyek a szükségtelen individuális motorizált
közlekedést idézik el ő, meg kell szüntetni,
— a közösségi szükségleteknek megfelel ő berendezkedést az adott hely igényei-
nek megfelel ően kell kialakítani.
A célok meghatározását követ ően a tervezés módjára vonatkozóan állapít meg a
törvény — más jogszabályokban nem szerepl ő — rendelkezéseket. Ezek szerint — az
érdekek kiegyensúlyozása céljából — az összes tervezés által érintett érdekeit úgy
kell figyelembe venni, hogy az a lakosság, a közjó érdekeit a legjobban szolgálja. A
tervet a magántulajdon lehet őség szerinti kímélete mellett kell megvalósítani.
Intézményrendszer, eljárási szabályok
A tervezés intézményrendszerével kapcsolatosan itt is megtalálható a tervezési
tanács szervezete, amely a voralbergi kormányhivatal keretein belül m űködik. A
tanácsot els ő sorban a tartományi területi tervek kibocsátása és módosítása, illetve a
területhasználati tervek jóváhagyása el őtt hallgatják meg. Elnöke a tartományi kor-
mány tagja, további tagjai a tartományi parlamentben szerepl ő pártok által delegál-
tak, valamint két tag a Mez ő gazdasági Kamara képviseletében, egy-egy tag a Köz-
és Magánalkalmazottak, ill. az Építész és Mérnöki Kamarából, négy tagot az ön-
kormányzati szövetségek delegálnak, a Turisztikai, a Gyáriparosok és az Iparosok
Szövetsége egy-egy taggal képviselteti magát. További négy személyt a tartományi
kormány nevez ki azon szakemberek közül, akik a területi tervezés területén ko-
moly jártassággal rendelkeznek, egy-egy képvisel őt delegál a voralbergi
„militűrkommando", valamint a természet és tájvédelmi egyesület.
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Kitekint ő 115
A tanács működésének szabályai lényegesen nem térnek el a burgenlandi tör-
vényben már ismertetett részletekt ől (megbízatásuk ideje a tartományi kormány
megbízatásának idejéhez igazodik, határozatait egyszer ű többséggel hozza,
Voralbergben évente kétszer, illetve szükség szerint ülésezik stb.). A tájékoztatási
kötelezettség itt is megjelenik az el őző törvényhez képest annyi eltéréssel, hogy az
mindenkire vonatkozik, aki a tervezés szempontjából valamely lényeges információ
birtokában van, illet őleg a törvény külön nevesíti az önkormányzatokat, melyek
ezzel kapcsolatosan kötelesek az egyes el őterjesztések fontosabb indokait, alapjait
ismertetni. Az Unió 96/82/EG irányelve alapján a törvény külön nevesíti az olyan
vállalkozásokat, amelyek — súlyos balesetek okozására is képes — veszélyes anyagok
feldolgozásával foglakoznak, valamint kötelezi őket kielégít ő információ szolgáltatá-
sára abban az esetben is, ha tevékenységüket b ővíteni, vagy fejleszteni kívánják.
A második fejezet határozza meg a tartományi területi tervek kibocsátásának sza-
bályait, melyek alaki jogforrása Voralbergben is rendelet formáját ölti. A rendelet
megalkotására abban az esetben kerül sor, ha a területi tervezés céljainak elérése ezt
megköveteli. A terv alapvet ően a tartomány egészére egységesen vonatkozik, azon-
ban a törvény lehetőséget biztosít az igényeknek, illetve egyes ágazati érdekeknek
megfelelő területrészek kijelölésére is.
A terv készítésének eljárási szabályozása nem tér el jelent ősen a burgenlandi sza-
bályozástól, tehát e tartományban is figyelembe kell venni az országos, a szomszé-
dos tartományok és országok terveit, az önkormányzatok érdekeit. A tervezetet itt is
mindenki számára hozzáférhet ővé kell tenni, és meghatározott id őtartamon belül
biztosítani szükséges az észrevétel, javaslattétel lehet őségét minden állandó lak-
hellyel rendelkez ő voralbergi polgár számára. A részletszabályok teljes ismertetésé-
től eltekintve arra talán érdemes felhívni a figyelmet, hogy Voralbergben a jogalko-
tó a közszemlére tétel id őtartamának csupán alsó határát vonta meg, mely legalább
egy hónap. A közzétételi eszközök között a hagyományos információhordozók
(tartományi, Mez őgazdasági Kamara közlönye, kifüggesztés) szerepelnek, az elekt-
ronikai eszközök igénybevételének lehet ősége egyel őre nem jelenik meg a jogsza-
bályban. A közzététel tartalmi elemeit vizsgálva a burgelandi szabályozáshoz ké-
pest új elem a terv grafikai, térképes megjelenítése, melyet egyedül a hivatalos
közlönyben nem szükséges szerepeltetni.
A terv, illetőleg a rendelet hatálya tekintetében kimondja azt az általánosan ismert
és alkalmazott elvet, hogy a terv nem lehet ellentétben más tartományi tervekkel,
illetve jogszabályokkal. Új elem az a rendelkezés, amely szerint köztestületek, a
magánjog keretein belül szabályozott alapítványok, alapok és szervezetek területi
hatással rendelkez ő tevékenységének összhangban kell állnia a törvényben megha-
tározott célokkal, illetve csak a célokhoz igazodó tevékenységet folytathatnak.
A törvény bevezeti az ún. kivételi jogosultság intézményét, mely a tartományi
kormányt illeti. E jogkör alapján „bizonyos elképzelések kivehet ők a tervb ől"
(LGB1. 39/1996.), ha azok a terv céljait, illetve más területi tervezési célok elérését
veszélyeztetik. Ezen felhatalmazás jogi természete szerint a hatósági mérlegelés
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
116 Kitekint ő TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
(diszkrecionális jog) körébe tartozik, és megfelel ő határidőkhöz, körülményekhez,
feltételekhez igazodhat.
A terv módosítására akkor nyílik lehet őség, ha más jogszabályok változása ezt
szükségessé teszi, vagy a terv kialakítása során figyelembe vett tényez ők jelentősen
megváltoztak. A módosítás folyamata gyakorlatilag megegyezik a terv kialakítása
során alkalmazott eljárás jogi szabályozásával.
A voralbergi jogszabály a területi tervezés fejezetén belül is szerepelteti az építési
tilalom intézményét (Burgenlandban ez kizárólag a helyi önkormányzatok hatáskö-
rébe tartozik), melyet a tartományi kormány rendelet formájában állapít meg. Ez a
tilalom viszont legfeljebb csak két évig maradhat fenn, illetve egy ízben további
egy évvel hosszabbítható meg. A határid ők lejártát, illetve a tilalom okának meg-
szűnését követően automatikusan megsz űnik.
A második fejezet záró rendelkezései között szerepelnek az idegen telkek haszná-
latáról szóló szabályok, melyek alapvet ően — a nálunk polgári törvénykönyvb ől
ismert — szolgalmi jog konkretizálását tartalmazzák.
A helyi tervezés
A törvény harmadik fejezetén belül a helyi önkormányzati tervezésre vonatkozó
rendelkezések szerepelnek. Ezek részletes ismertetése — a burgenlandi elemzés
során megfogalmazott indokokkal egybehangzóan — nem t űnik elengedhetetlennek.
Általános tartalmáról kell ő információt szolgáltatnak a fejezet f őbb címei:
— fejlesztési koncepció (a területhasznosítás és beépítési terv alapelveinek meg-
határozására, a kívánatos gazdasági és település szerkezetre, a közlekedési
hálózatra stb. vonatkozóan),
— területhasznosítási terv:
építési területek, az építési területek megosztása,
bevásárlóközpontokra vonatkozó rendelkezések,
— üdül őövezetek,
— szabadterületek, közlekedési területek,
— fenntartott területek,
— eljárási szabályok, a rendelet hatálya, kivételi jogosultság, módosítás,
felülvizsgálat,
— építési tilalom, idegen telkek használata,
— döntés.
— beépítési terv:
általános rendelkezések, eljárási szabályok, módosítás,
— az építés keretei (magasság meghatározás stb.), az építés típusa (nyitott,
zárt beépítés stb.)
— lakóövezetre vonatkozó szabályok,
— telkek funkciói, területi jelleg ű megosztása stb.
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Kitekint ő 117
A tiroli területrendezési törvény
Az osztrák területi tervezés jogszabályi vizsgálatát a tiroli területrendezési törvény
ismertetésével zárjuk, mely egyben a legújabb (1997.) és legnagyobb terjedelm ű
jogszabály. Ez a jogszabály elnevezését tekintve ugyan nem a tervezéssel foglako-
zik, azonban tartalmát tekintve nem tapasztalható a tervezési tevékenység rendezé-
sére utaló hiány a területi tervezés címet visel ő jogszabályokhoz képest.
Alapelvek, célok
Az első fejezet (területi szint ű területrendezés) általános rendelkezései a terület-
rendezés céljait és feladatait határozzák meg. A törvény értelmében a tiroli terü-
letrendezés a tartomány rendezett és komplex fejlesztését szolgálja. A területrende-
zés célja különösen:
— a földek takarékos és célhoz kötött használata,
— a környezet ápolása és védelme, különös tekintettel a víz, a leveg ő, a föld tisz-
taságának meg őrzésére, illetve a tisztaság helyreállítására, valamint a zajterhe-
lés csökkentésére,
— az érintetlen természet meg őrzése, a biodiverzitás fenntarthatóságának biztosí-
tása, a házi növény- és állatvilág természetes életterének biztosítása, a termé-
szeti és kultúrtájak sajátosságainak, szépségének és sokszín űségének ápolása
és védelme,
— az élettér biztosítása, különös tekintettel a településeket és a fontos közlekedé-
si utakat fenyegető természeti veszélyek tekintetében,
— a lakott területek, az üdül őövezetek, a közlekedési útvonalak és az ökológiai-
lag különösen értékes területek védelme a veszélyes anyagok használata során
bekövetkező balesetek ellen, tekintettel a 96/82/EG irányelvre,
— a lakóterületeknek a lakosság lakásigényeit és megelégedését szolgáló fenntar-
tása és továbbfejlesztése, az életfeltételeket hátrányosan befolyásoló környeze-
ti ártalmak csökkentése mellett,
— a munkaerőpiac adottságainak, a lakosság, a gazdaság — környezetvédelmet
szem el őtt tartó — igényeinek megfelel ő, időszerű és a teljesítőképességet szol-
gáló fenntartása és fejlesztése. Különös tekintettel a mez ő- és erdőgazdálkodás
számára szükséges területek biztosítása, az agrár-infrastruktúra javítása, az
agrár üzemstruktúra fenntartása, az ipari területek biztosítása és a turizmus
működtetése érdekében.
— az üdülöterületek biztosítása, a közlekedési igények környezetvédelemnek
megfelelő kielégítése, különös tekintettel a tömegközlekedés továbbfejleszté-
sére, a szükségtelen közlekedés csökkentésére,
— a forrás és talaj vizek védelme, a környezeti ártalmakat csökkent ő, megszünte-
tő hulladékgazdálkodás, az energia takarékos és célszer ű használatának biztosí-
tása, különös tekintettel a házi és megújítható energiaforrások kihasználására,
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
118 Kitekint ő TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
— a képzési intézmények fenntartása és továbbfejlesztése, különös tekintettel az
iskolai, a kulturális és sportlétesítményekre,
— a lakossági igények kiegyensúlyozott ellátása és fejlesztése a szociális-
egészségügyi szolgáltatások területén,
— a lakosság és a gazdaság legszükségesebb igényeinek ellátása krízishelyzetekben,
— az önkormányzati közigazgatás fenntartása és fejlesztése, önkormányzatok
együttműködésének javítása.
Tájékoztatási kötelezettség
A célok meghatározását követ ően e törvény is rendezi az információszolgáltatási
kötelezettség szabályait. E jogszabályban határozta meg legvilágosabban a jogalko-
tó azoknak a körét, akik e kötelezettség címzettje. Nem „mindenki", és nem csupán
a köztestületek és magánjogi szervezetek lettek megjelölve, mint az el őzőekben
ismertetett két törvény során, hanem a tartomány, valamint az önkormányzatok
minden szerve köteles a tervezést befolyásoló minden lényeges körülményr ől a
lehető legkorábban tájékoztatni a tartományi kormányt, illetve annak illetékes szer-
vét. Ugyanakkor egy ellentétes irányú kötelezettség is megfogalmazódik a szabá-
lyozás során, ahol a kötelezetti oldalon a tartományi kormány áll minden olyan
ügyben, amely lényegesen befolyásolhatja a helyi tervek elkészítését. A törvény
meghatározza a lényeges ügyek körét, miszerint ide tartozik minden olyan tervezési
tevékenység és intézkedés, amely nagyobb kiterjedés ű területek igénybevételére, a
lehetséges területhasználat korlátozására, vagy megváltoztatására irányul, továbbá
az olyan fejlesztés, amely befolyásolja a helyi területrendezési törekvéseket.
A kisrégiók
A tiroli törvény a tartományi és a helyi szint között egy — eddigi jogszabályokból
ismeretlen — területi szintet, a kisrégiók szintjét is intézményesíti. A kisrégiókat a
tartományi kormány rendelet útján, területrendezési szempontból, a természeti,
gazdasági, szociális és kulturális adottságok alapján határozta meg. A kisrégiók
határai az önkormányzatok és járások határait nem vághatják át.
Helyzetelemzés, el őkészítés
A területrendezési programra vonatkozó szabályozást megel őzően a törvény két
olyan tevékenységgel is foglalkozik, amelyek el ősegítik a programalkotás eredmé-
nyességét. Az els ő ilyen terület az állapotfelmérés, szakszer űen szólva helyzetelem-
zés. A tartományi kormány a helyzetelemzés során rögzíti a lényeges természeti,
gazdasági, infrastrukturális, szociális és kulturális adottságokat és ezek el őre látható
változásait. A második fontos tevékenység az el őkészítés, melyet a tartományi kor-
mány szervei, illetve a kormány által megbízott egyéb szervezetek végezhetnek el.
Ezek a szervek készítik el a helyzetelemzést, illetve annak aktualizálását, valamint
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Kitekint ő 119
előkészítik a területrendezési terv alapjaira, alapelveire vonatkozó javaslatokat,
közreműködnek egyéb technikai tevékenységek megvalósításában. A jelzett tevé-
kenységeket úgy kell megvalósítani, hogy azok az érintett ingatlantulajdonosok
érdekeit a legkevésbé sértsék. A szükséges tevékenységekr ől a jogosult szervek
írásban értesítik az érintetteket. A tulajdonosok, illetve a tulajdonosi jog gyakorlói
tűrni kötelesek e tevékenységeket, illet őleg az azokhoz kapcsolódó telekhasználatot.
Vita esetén e kérdésben a tulajdonos(ok) kérelmére a tartományi kormány jogosult
dönteni. Sérelem esetén a tulajdonosok kártérítést igényelhetnek a tartománytól.
Területrendezési program, területrendezési terv
A területrendezési program Tirolban is rendelet formájában kerül kibocsátásra. A
program megalkotása során figyelembe veszik azokat a helyzetelemzés során kiala-
kított célokat, alapelveket, amelyek a törvényben meghatározott területrendezési
célokkal, alapelvekkel összhangban állnak, és a tervezési területek szabályozott
fejlődését eredményezik. A területrendezési program intézkedései között alapvet ően
ugyanazok a célok, intézkedések szerepelnek, amelyekkel az el őző két törvény
bemutatása során már megismerkedhettünk (pl. ökológiailag értékes területek, nyers-
anyag, vízlel őhelyek, mezőgazdasági területek meg őrzése, bizonyos területek bizto-
sítása az ipari, az infrastrukturális, turisztikai beruházások számára stb.). Ugyanak-
kor szükségesnek t űnik felhívni a figyelmet arra a rendelkezésre, mely szerint
azoknak a tervezési területeknek a határai, amelyek csak a tartomány egy részére
vonatkoznak, metszhetik a kisrégiók és az önkormányzatok határait, ha a program
tartalma szerint ez indokolt.
A tiroli törvény külön szabályozza a bevásárlóközpontok területrendezési prog-
ramját, s csak ezt követ ően tér rá az általános területrendezési program megalkotá-
sának eljárási rendjére. Az eljárási szabályok nem sokban különböznek az el őző két
törvény során már ismertetett szabályoktól, azonban a tiroli rendszerben külön
nevesítik az önkormányzati szövetségeket és az innsbrucki városi önkormányzatot
(az önkormányzatok és a különböz ő kamarák mellett), mint azon címzetteket, akik
számára a tervezetet elküldik állásfoglalás, javaslattétel érdekében. A nevezettek
két hónapon belül tehetnek észrevételeket és módosító javaslatokat a tervezetre. Az
önkormányzatok polgármesteri hivatalaiban négy héten át látható a tervezet, mely-
nek véleményezésére az állandó lakhellyel rendelkez ő személyek mellett a telep-
hellyel, székhellyel rendelkez ő vállalkozások képvisel ői is jogosultak.
A területrendezési program megváltoztatására — hasonlóképpen a már ismertetett
törvényekhez — a program alapjául szolgáló tények megváltozása esetén van lehet ő-
ség, illetve új elemként jelenik meg a hazai alkotmányjogi, valamint a közösségi jog
átvétele során fennálló kötelezettségek teljesítése érdekében szükséges változtatá-
sok lehetősége, továbbá a fontos közérdek alapján történ ő módosítás esélye.
A tiroli törvény is ismeri — hasonlóan a voralbergihez — a területrendezési prog-
ramból történ ő kivétel, kivonás intézményét. A szabályozás ebben az esetben vi-
szont konkrétabb, akkor nyílik rá mód, ha az adott önkormányzat írásbeli kérelmet
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
120 Kitekint ő TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
terjeszt el ő , melynek alapján a tartományi kormány felhatalmazhatja bizonyos terü-
letek meghatározott célú hasznosítására, illetve használatból történ ő kivonására.
Mindennek feltétele az, hogy az önkormányzat az adott igényt a rendelkezésre álló
területen nem, vagy nem racionálisan képes kielégíteni, illetve az igény kielégítésé-
hez közérdek fűző dik. A kérelemhez csatolni kell az érintett tulajdonosok nyilatko-
zatát. A döntést megel őző en a tartományi kormány meghallgatja a területrendezési
tanács érintett bizottságát. Pozitív döntés esetén is megsz űnik az önkormányzat
jogosultsága akkor, ha hat hónapon belül nem hasznosítja a kérelemnek megfelel ően
az adott területet.
A jogalkotó e fejezeten belül olyan további speciális területek szabályozására vál-
lalkozott, mint az üdül őterületek korlátozása, az üdül őépületek jegyzékének szabá-
lyozása, a meglév ő üdülőövezetek b ővítésének kérdése. Ezek után jutott el ismét
néhány, olyan számunkra nem közömbös rendelkezéshez, mint például a területren-
dezési tervek területe, vagy a területrendezés szerveinek rendezése. A tiroli jogsza-
bály különbséget tesz a területrendezési program és a területrendezési tervek kö-
zött. Területrendezési tervek megalkotására abban az esetben van lehet őség, ha azok a
tartomány egésze, vagy részei fejl ődését segítik el ő, és a területrendezési program
nem érintette az adott területeket, témaköröket. Ezek alapján a tervek lehetnek ágaza-
tokon túlnyúló, integrált tervek, illetve ágazati, szektorális tervek. Kidolgozásukra a
területrendezési programra vonatkozó szabályok az irányadóak, azzal az eltéréssel,
hogy a javaslattételre rendelkezésre álló id ő ebben az esetben egy hónap.
Intézményrendszer, eljárási szabályok
A területrendezés legfontosabb szerve — a tartományi kormányt követ ően — Tirol-
ban is a területrendezési tanács. Elnöke — hasonlóan a két másik tartományhoz — a
tartományi kormány tagja. A további öt tag öt kamara képviseletében látja el teen-
dő it, egy-egy tagot pedig a Tiroli Önkormányzati Szövetség, az innsbrucki városi
önkormányzat, az innsbrucki egyetem, az Osztrák Gyáriparosok Szövetsége, az
Osztrák Iparegyesület területi szerve, a munkaügyi központ, a tartományi ügyész,
valamint a kormányhivatal delegál (ez utóbbi a szakterület szerint illetékes ügyosz-
tály vezetőjét delegálja).
A törvény — a korábban ismertetett jogszabályoktól eltér ően — rendezi a kinevezés
átfogó szabályait is. Ezek szerint a kinevezés az érintett szervezetek javaslata alap-
ján történik. A javaslatokat a kormány megválasztásától számított egy hónapon
belül kell megtenni. Ha ezen az id ő n belül nem érkezik javaslat, akkor a kormány
annak hiányában is dönt a kinevezésr ő l. A tagsági viszony a tartományi parlamenti
megbízatás id őtartamához kötő dik. A törvény felsorolja a tagsági viszony megsz ű-
nésének eseteit, melyek között a visszahívás esete is megtalálható.
A jogszabály külön rendelkezik a területrendezési tanács bizottságairól, melyek
meghatározott területekre, feladatok ellátására alakíthatók ki.
Más tartományokhoz képest teljesen új intézményeket honosít meg a tiroli tör-
vény a járási bizottságok, valamint a regionális tanácsok formájában.
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Kitekint ő 121
A járási bizottságot e törvény hozza létre oly módon, hogy minden politikai járást
(illető leg testületét) felhatalmaz és egyben kötelez területrendezési ügyekben törté-
nő eljárásra. A bizottság elnöke a járási testület vezet ője, további tagjai a regionális
tanácsok elnökei, azok a polgármesterek, amelyek önkormányzata önmagában egy
kisrégiót képez, a tartományi parlament járásban megválasztott tagja, az öt kamara
illetékes képvisel ői, a munkaügyi központ illetékes szervének vezet ője, négy további
tag, akik kiemelked ő szakismerettel és tapasztalattal rendelkeznek a településfejlesz-
tés és lakásügyek, az infrastruktúra-fejlesztés, a természet- és környezetvédelem,
valamint a képzés és kultúra területén. Az innsbrucki járás bizottságának összetételére
vonatkozóan különálló, az általánostól némiképp eltér ő tagságot rendel a törvény.
A regionális tanácsokat a kisrégiókhoz illeszked ően hozta létre e törvény. Minden
egyes kisrégió — amely több önkormányzatot foglal magában — regionális tanácsot
működtet. A regionális tanács feladata a kisrégió területrendezéssel kapcsolatos
ügyeinek szakmai el őkészítése. A mindenkori regionális tanács tagjai a kisrégió
minden önkormányzatának polgármestere, további négy olyan tag, akiknek az állandó
lakhelye a kisrégió területén van, és kiemelked ő szaktudással és tapasztalattal rendel-
keznek településfejlesztés és lakásügyek, az infrastruktúra-fejlesztés, a gazdaságfej-
lesztés, valamint a természet- és környezetvédelem területén. Legfeljebb négy olyan
további tagja lehet a regionális tanácsnak, akik az imént jelzett területeken kívül a
területrendezéshez kapcsolódó kiemelked ő tudással és tapasztalattal rendelkeznek. A
tagokat — a polgármestereken kívül — a járási testület vezet őjének javaslatára a tarto-
mányi kormány nevezi ki. Az el őterjesztést megel őzően a testület vezet ője meghall-
gatja a kisrégió önkormányzatainak javaslatát. A regionális tanács tagjainak megbíza-
tása az önkormányzatok képvisel ő-testületeinek megbízatási idejéhez köt ődik. Felada-
tukat mindaddig ellátják, amíg az új tagok kinevezése meg nem történik.
A törvény az összes területrendezési szerv ügyrendjét együtt szabályozza, ami
gyakorlatilag megegyezik a korábbi két tartomány esetén már megismert jogi sza-
bályozással (határozatképességhez legalább a tagok felének jelen kell lenni, határo-
zataikat egyszerű többséggel hozzák stb.).
A jogszabály további részei a területrendezés helyi kérdéseivel foglakoznak, alap-
vetően technikai, rendezési szempontok alapján. E szabályok ismertetése itt sem
tűnik alapvető fontosságú feladatnak.
Következtetések
Az ausztriai jogrendszer a területi tervezés jogi szabályozási feladatát az egyes
tartományokra bízza. Ez elvileg megteremtheti a széttagoltság, az egymástól telje-
sen eltérő szabályozások kialakulásának lehet őségét, amely egy országon belül —
főként kis és nyitott nemzetgazdaságok esetén — egyáltalán nem kívánatos állapotot
teremthet. Ausztriában az átfogó, országos szint ű tervezési jogszabály hiánya mel-
lett — a jogi szabályozás területén — mégsem alakult ki ez a nemkívánatos helyzet,
ehelyett a koherenciát is biztosító kilenc tartományi szint ű területi tervezéssel fog-
lalkozó jogszabály megalkotására került sor. A tartományi szint ű szabályozás poten-
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
122 Kitekint ő TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
ciális veszélye el őnyöket is hordoz magában azáltal, hogy biztosítja a területi adottsá-
goknak, igényeknek, céloknak megfelel ő területi jogszabály kialakításának lehet ősé-
gét. Ezt a lehetőséget — az elemzett jogszabályi rendelkezések tanúsága szerint — az
egyes tartományi jogalkotók ki is használták, és például az alapelvek, vagy a területi
szintek meghatározása során érvényesítették saját tartományuk igényeit, érdekeit.
A bevezető általános megállapításokon túl szükségesnek t űnik felhívni a figyel-
met olyan, a tartalomhoz köt ődő, illetőleg szabályozástechnikai sajátosságokra,
amelyek esetleg tanulságosak lehetnek a magyar jogi szabályozás kialakítása során.
1) A jogszabály helye a jogrendszerben, illeszkedése más normákhoz
Az osztrák jogszabályok területi szint ű törvény, illetve kormányrendelet (területi
tervezésről, területrendezésr ől szóló program) formájában jelennek meg a jogrend-
szerben. Hazánk esetén ilyen megoldás nyilván nem képzelhet ő el, hiszen területi
szinten nincs olyan jogalkotó szerv, amely mindenki számára kötelez ő erej ű normát
alkothatna. Ez viszont önmagában még nem zárja ki azt a lehet őséget, hogy vala-
mely központi jogalkotó szerv (például az országgy űlés, esetleg a kormány) a szá-
mára rendelkezésre álló valamely jogi norma segítségével kihirdesse a hét magyar-
országi régió saját maga által alkotott területfejlesztési, területrendezési programját.
Az ilyen típusú megoldás egyúttal szolgálná a decentralizáció elvének (legalább
részleges) érvényesülését és a területi sajátosságok figyelembevételét, valamint
képes lenne biztosítani a program kötelez ő érvényét az adott jogszabály ereje által.
Az alkotás (területi szint ű) szabadsága és joga, valamint a jogszabályt kibocsátó
központi szerv normaalkotáshoz f űződő joga olyan konszenzusos helyzetet eredmé-
nyezhetne, ahol együtt érvényesülhetnének a területi és az országos érdekek.
A más normákhoz történ ő illeszkedés kapcsán nem mellékes az, hogy minden tör-
vény megköveteli a szomszédos tartományok, országok jogszabályainak, program-
jainak figyelembevételét. Külön érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a területi
programok megalkotása során nem csupán a fels őbb szintű normákhoz kell alkal-
mazkodni, hanem figyelembe kell venni a helyi önkormányzatok érdekeit, tervezési
tevékenységeit is. Ez utóbbi rendelkezéshez hasonló szabályozás mintha hiányozna
a magyar jogalkotási gyakorlatból.
2) Alapelvek, célok
Az ismertetett jogszabályok viszonylag széleskör űen határozzák meg a területi
tervezés alapelveit és céljait. Számos olyan elvvel vagy céllal találkozhatunk, ame-
lyek hazánkban különböz ő ágazati jogszabályokban szerepelnek. Mindemellett
talán nem tűnik haszontalannak ezen elvek, célok területi tervezést szabályozó
normákban való elhelyezése, hiszen így alakítható ki egy olyan logikai lánc, amely
akár az alkotmánytól kezd ődően képes megjeleníteni, kibontani azokat az elveket,
célokat, amelyek a (komplex) területi tervezés szempontjából fontosak. Ez különö-
sen olyan esetekben lehet hasznos, amikor konkrét jogvita vagy jogértelmezés során
elegend ő a területre vonatkozó egységes jogi normára utalni, és nem szükséges más
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Kitekint ő 123
ágazati jogszabályokból — esetleg nehezebben azonosítható — jogokat, kötelezett-
ségeket levezetni, illet őleg ezek hiányában az alkotmánybíróság határozatára várni.
Az osztrák jogszabályok alapelvei, céljai az alábbi f őbb területek, tevékenységek
szerint csoportosíthatók:
— az épített és természeti környezet védelme,
— a kiegyenlítés elvének érvényesítése,
— a helyes településstruktúra kialakítása,
— a megfelel ő földhasználat biztosítása,
— az infrastruktúra fejlesztése (különös tekintettel a közlekedés, azon belül,
a tömegközlekedés fejlesztésére),
— a közszolgáltatások biztosítása,
— a gazdaság fejlesztése (nevesítve az ipar, mez őgazdaság, idegenforgalom),
— közigazgatás fejlesztése.
Fontos hozzáfűzni, hogy az esetek többségében nem csupán a célokat jelöli meg a
jogalkotó, hanem utal az eléréshez vezet ő út során figyelembe veend ő körülmé-
nyekre is. Ezek a körülmények túlnyomóan a környezet védelméhez kapcsolódnak
(p1. a vízierőművek használata szintén a tájkép védelme és az ökológiai egyensúly
megőrzése mellett lehetséges), ritka esetben fordul el ő a gazdaság, a társadalom
fejlesztése során figyelembe vehet ő körülmény (pl. a munkaer őpiac igényeinek
megfelelő fejlesztés).
Kifejezetten ugyan nem történik utalás a törvény legfontosabb céljának — területi
tervezés — megvalósítási módjára, azonban az egyes rendelkezések alapján (pl. a
program kialakításának, az elfogadott változat módosításának körülményei) egyér-
telműen állítható, hogy a program hosszú távra készül, ami ezáltal biztosítja az
érintettek számára a tervezhet őséget, a nemzetgazdaság számára pedig a kiszámít-
ható, stabil működés esélyét.
3) Eljárási szabályok
A területrendezési, területi tervezési programok megalkotásának egyes fázisaira
vonatkozóan az osztrák jogszabályok viszonylag részletes útmutatást adnak. A tiroli
törvény a helyzetelemzés és az el őkészítés szakaszát is szabályozza, míg a vizsgált
másik két jogszabály a tervezet nyilvánossá tételére, a társadalom, illet őleg az érin-
tettek tervezési folyamatba történ ő bevonására, az érdekek, vélemények megjelení-
tésének módozataira helyezi a hangsúlyt (hivatalos közlöny, kifüggesztés, térképek,
határidők, címzettek köre, írásos indokok stb.). A jogi szabályozás ezen formája
példa értékű lehet a magyar jogalkotó számára is.
A tájékoztatási kötelezettség különböz ő fejlettségi foka érzékelhet ő az egyes jog-
szabályok rendelkezései között. Alapesetben a köztestületek és magánjogi szerveze-
tek kötelesek minden olyan információ közlésére, amelyek befolyásolhatják a terü-
leti tervek tartalmát. A következ ő lépcső az, amikor e kötelezetti körben fellelhet ő
az összes önkormányzat, illetve állami intézmény. A legfejlettebb szabályozás so-
rán nem csupán az imént felsorolt címzettek állnak a kötelezetti oldalon, hanem
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
124 Kitekint ő TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
maga a tartomány is, a helyi tervek vonatkozásában számára rendelkezésre álló
érdemi információk tekintetében. A viszonosság ily módon történ ő megjelenítése,
ismét mintaérték ű lehet a magyar szabályozás számára.
Talán az a kérdés sem mellékes, amely az el őkészítésre, illetve a program kidol-
gozására vonatkozik a program elkészítésére való jogosultság, felhatalmazás szem-
pontjából. Jelen pillanatban az készít hazánkban területfejlesztési programot, aki
akar, illetve akit ezzel megbíznak. Ez némiképp jelzi a programoknak tulajdonított
jelentő séget és rosszabb esetben a programok min őségét is. Ezzel szemben a rende-
zési-tervezési tevékenység elvégzésére nem mindenki jogosult, és — a fejlesztési
tevékenységekkel kapcsolatosan — az is érzékelhet ő, hogy például az uniós források,
fejlesztések kezelésének feltétele egy akkreditációs folyamat. Talán nem lenne
haszontalan a fejlesztési, rendezési tevékenységek alapjául szolgáló programok
potenciális alkotóival szemben is egy követelményrendszert felállítani, amely eset-
leg hozzájárulhatna a min ő ségibb programalkotás kialakulásához.
4) Intézményrendszer
A területrendezés, területi tervezés intézményrendszere szerves része a jogalko-
tásnak, a jogalkotási folyamatnak, így maguk a szervezetek is a jogi normák kibo-
csátására jogosult szervek (tartományi parlament, illetve kormány) intézményrend-
szeréhez, olykor intézményrendszerébe illeszkednek. Ez a tény — a kormány után a
legfontosabb intézmény — a területi tervezési, területrendezési tanács tagságán belül
a vezető tisztségek kormánytagok által történ ő betöltése útján jut kifejezésre. Mind-
emellett az osztrák jogalkotó törekszik a társadalmi érdekek mind szélesebb kör ű
megjelenítésének biztosítására, melyet a kamarák, a különböz ő érdekszövetségek és
egyesületek, valamint a helyi önkormányzati társulások képviselete útján biztosít.
Az egyes érdekek és szerepl ők közötti helyes képviseletei arány megválasztása nem
könnyű feladat, melynek eredménye a m űködés, a működő képesség vizsgálata
során mérhető, a törvény szövegéb ől legfeljebb csak sejthet ő.
Az osztrák jogalkotó viszonylag részletesen rendelkezik a tagsági megbízatás el-
nyerésének módjairól, illetve a szervezetek ügyrendjér ől. A magyar jogalkotó —
például a társadalmi, szakmai szervezetek különböz ő döntésekbe, szervekbe történ ő
bevonása során — sokkal elnagyoltabban foglakozik e kérdésekkel, bár fontosságuk
egyáltalán nem tűnik elhanyagolhatónak.
5) A jogszabály hatálya
A törvény, a rendelet érvényesülését biztosító rendelkezések szokásos körén túl a
vizsgált jogszabályok tartalmaznak némi többletet. A jogszabály nem csupán köte-
lező a címzettekre nézve, de a rendelkezések azt is kimondják, hogy a területi
folyamatokat befolyásoló tevékenység csak a törvény céljaira való tekintettel foly-
tatható. Hazánkban ilyen típusú szabályozás f őként az alacsonyabb szint ű ágazati
jogszabályok körében, ott is konkrét esetekre vonatkozóan jelenik meg (leírják egy
konkrét tevékenység folytathatóságának feltételeit, módját stb.). Magasabb szint ű
jogszabályok valamely tevékenységt ől való tartózkodást irányoznak el ő (pl. Btk.),
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Kitekint ő 125
vagy éppen általánosabb és diszpozitív módon szabályozzák az egyes tevékenysé-
gek megvalósíthatósági módjait (pl. Ptk.). Talán megfontolásra érdemes — például a
területfejlesztési törvényben — olyan rendelkezés beépítése, amely el őírja, hogy a
területi folyamatokat érdemben befolyásoló fejlesztési tevékenység csak a törvényben
meghatározott célok mentén folytatható. Ennek el őnye lehet a fejlesztési tevékenysé-
gek mederbe terelése, összehangolása, hátránya viszont a bürokrácia reálfolyamatok-
ba történő — sokszor negatív hatású — beavatkozási lehet őségének biztosítása.
A hatály kapcsán érdemes utalni a programból való kivétel lehet őségére, ponto-
sabban annak feltételeiröl szóló szabályozásra. Amennyiben hazánkban sor kerül
hasonló jogintézmény bevezetésére, akkor — az osztrák rendelkezésekhez hasonlóan
— minimálisan szükségesnek tűnik a közérdek és az igénykielégítés más módon nem
teljesíthet őségének feltételkénti beépítése.
6) Speciális rendelkezések
A vizsgált jogszabályok területi tervezéssel foglalkozó részein belül találhatók
bizonyos speciális rendelkezések, amelyek kifejezetten csak a tervezés egy részterü-
letével foglalkoznak, vagy pedig — az általános jogszabályi felépítést ől eltérően — új
intézményeket, tartalmi elemeket jelenítenek meg. A tervezés részterületeire vonat-
kozó rendelkezések alapvet ően technikai, rendezési irányultságúak és az alábbiak
szerint összegezhet ők:
— bevásárlóközpontok szabályozása,
— fenntartott területek,
— építési tilalom szabályozása,
— üdülő övezetekre vonatkozó rendelkezések.
A területi tervezés általános tartalomtól eltér ő — többnyire csak egy-egy jogsza-
bályban megtalálható — elemei az alábbiak:
— területi kutatás szabályozása,
— fejlesztési program intézményesítése (a területrendezési programon túl),
— kisrégiók területi szintje,
— regionális tanácsok és járási bizottságok intézménye,
— területrendezési terv (a területrendezési program mellett).
Hazánk szempontjából talán tanulságos, hogy Ausztriában a területi kutatásoknak
tulajdonítanak akkora jelent őséget és fontosságot, hogy azt egy tartományi törvény
szintjén is szerepeltessék. A magyar közigazgatási, területfejlesztési reformmal
kapcsolatosan érdekes lehet a kisrégiós területi szint és intézményrendszer, mely
némiképp hasonlít a magyar kistérségek jelenlegi területi egységéhez, és bizonyos
tekintetben példája lehet a kistérség jöv őbeni intézményrendszerének. Külön érde-
mes felhívni a figyelmet az osztrák regionális tanács összetételére (polgármesterek,
kamarák, társadalmi szervezetek, szakért ők), mely széles társadalmi bázison nyug-
szik, míg a leend ő magyar kistérségi tanács összetétele egyel őre bizonytalan, a
jogszabálytervezetek alapján a társadalom részvételének ilyen szint ű biztosítása
nem prognosztizálható.
Finta István : Az osztrák területi tervezés jogi szabályozásának vizsgálata.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 107-126. p.
126 Kitekint ő TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
A vizsgált jogszabályok bemutatásának lezárásával, illet őleg a fontosabb követ-
keztetések kifejtésének befejezése mellett megállapítható, hogy az egyes tartományi
törvények területi tervezésre vonatkozó részei el ősegíthetik mind a hazai értelem-
ben vett területfejlesztés, mind pedig a területrendezés — különösen az alapelvek,
célok meghatározására vonatkozó — jogszabályi rendezését. Az osztrák programo-
zási gyakorlat leginkább a rendezési jelleg ű feladatok megvalósítása során támasz-
kodik az ismertetett törvényekre, tekintettel arra, hogy Ausztriában a területhaszná-
lat problémái sokkal jelentősebbek, mint a gazdaságfejlesztés gondjai. Ez természe-
tesen nem jelenti azt, hogy a törvények alapelvei, céljai ne lennének alkalmasak —
akár a hazai — a területfejlesztési programozás gyakorlati tevékenységének megala-
pozására is. Az ismertetett rendelkezések jelent ős része, valamint az osztrák jogal-
kotói szemlélet (p1. a társadalmi részvétel biztosítása tekintetében) mindenképpen
figyelemre méltó lehet a magyar jogalkotó, a magyar jogalkotás számára.
Irodalom
Gesetz vom 20. Mürz 1969 über die Raumplanung im Burgenland. (1969)
Kundmachung der Landesregierung vom 23. Oktober 2001 über die Wiederverlautbarung des Tiroler
Raumordnungsgesetzes 1997. (2001)
LGB1.Nr. 39/1996 Gesetz über die Raumplanung in Voralberg (1996)
Schindegger, F. (1999) Raum, Planung, Politik. Böhlau, Wien, Köln, Weimar.
Zehetner, F. (2001) Republik Österreich. — Deutsch-Ósterreiches Handbuch der Planungsbegriffe.
Verlag der ARL, Hannover. 99-189. o.