Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
Tér és Társadalom XVIII. évf. 2004 s 1: 43-58
A COLEMAN-MODELL ALKALMAZÁSA A LAKÓ-
KÖRNYEZETI KUTATÁSOKBAN
(The Application of the Coleman-Model in Residential
Environmental Research)
FÖLDI ZSUZSA
Kulcsszavak:
lakókörnyezet min őségi dimenziója lakókörnyezeti dinamika mikro és makro kutatási szint rehabilitáció
A tanulmány egy strukturalista szemlélet ű modell — a Colemun mikro-makro rendszerviselkedés modell —
lakóterületek fizikai és ezzel összefügg ő társadalmi átalakulásának dinamikájára vonatkozó alkalmazha-
tóságát tárgyalja. A mikro és makro vizsgálati szintek összekapcsolásának jelent őségére hívja fel a
figyelmet. A cikk a modell bemutatása és magyarázata mellett területspecifikus alkalmazásának lehet ő-
ségére is kitér.
Bevezetés
Az egyes budapesti lakóterületek fejl ődésének iránya, fizikai és társadalmi le-, ill.
felértékel ő dése, és e folyamatok hátterében meghúzódó okok tárgyalása több ta-
nulmány témáját képezte az utóbbi b ő egy évtizedben, mégsem mondhatjuk, hogy
kimerítő ismeretekkel rendelkezünk a témával kapcsolatban (Hegedűs—Tosics 1991;
Kovács 1992; 1998; Utasi 1996; Dingsdale 1999; Földi 2000; Tosics et al. 2001;
Egedy et al. 2002; Egedy—Kovács 2003).
A lakókörnyezetnek a társadalmi polarizáció és térbeli szegregáció jegyeit magán
viselő átalakulása egyre nagyobb méreteket ölt, többszerepl ős volta pedig szinte
lehetetlenné teszi negatív hatásainak tompítását, illetve kivédését.
A jelenség túlontúl összetett, a folyamat részleteire vonatkozó ismereteink b ővül-
nek ugyan, de a rendelkezésre álló adatok, különösen a felértékel ődő területek tár-
sadalmi átalakulására vonatkozóan hiányosak. A népszámlálási adatok nem adnak
kielégítő mélységű információt, fő leg mivel egyre több, a népszámlás adatgy űjtési
módszereivel nem feltárható adatra van szükség, mint pl. a lakók értékrendjére és
kulturáltságára, életcéljára vonatkozó információk. A kutatások többnyire egy-egy
mintaterületre koncentrálnak — mint ahogy, p1. a NEHOM' projekt budapesti minta-
területei is —, vagy a város átfogó folyamatainak magyarázatára fókuszálnak. A
kutatások egymással párhuzamosan mikro- (az egyének, családok) és makroszinten
(a város és társadalma) folynak. Ugyanakkor a két szint ideális kombinálása objek-
tív és viszonylag komplex képet ad az átalakulás mikéntjér ől.
A tanulmány az e két vizsgálati szint összekapcsolá sára alkalmas elméleti model-
.
lel foglalkozik, és annak alkalmazhatóságát vizsgálja a lakókörnyezet min őségi
átalakulásának értelmezésére.
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
44 Földi Zsuzsa TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
Ez a megközelítés strukturalista szemlélet ű, elve a Coleman-féle mikro-makro
rendszerviselkedési modellen alapul. Alkalmazása több kutatási módszertani kér-
désre ad választ, ugyanakkor természetesen vannak hiányosságai is.
A tanulmányban a lakókörnyezet dinamizmusát bemutató általános modell alkal-
mazási lehetősége a VIII. kerületben zajló rehabilitációs folyamat ábrázolásával
kerül szemléltetésre.
A vizsgálat tárgya — a lakókörnyezet átalakulása
Budapest átalakulása látványosan és tagadhatatlanul gyors ütemben halad el őre,
bár többen még gyorsabb és áthatóbb — f őleg az életmin őségre vonatkozó min őségi
— változásokat látnának szívesen. A f őbb utcák, terek összképének, funkciójának
átalakulása mellett — melyeket a régi látogató számára szinte felismerhetetlenné
tesznek a gombamód szaporodó, az új id ők kirekesztő poszt-modern vonásait ma-
gukon viselő legkevésbé sem KÖZ-épületek (irodaházak, bankok, bevásárlóköz-
pontok stb.) — lakóterületeink is átalakulnak (Harvey 1989). Az átalakulás összetett,
és a lakóterületek esetében els ősorban nem funkcionális, hanem min őségi értelem-
ben értend ő . Ez a változás természetesen nem olyan ütemben zajlik és kevésbé
látványos, mint a kereskedelmi céllal emelt vagy átalakított épületekkel szegélye-
zett tereké, sugárutaké (pl. Váci út), de annál áthatóbb. A lakóterületeket érint ő
változásnak, amely takarhat javuló vagy romló tendenciát, számos dimenziója van.
A térbeli összetev ő maga az épített környezet, a társadalmi dimenziót pedig a „rej-
tett", mégis sokféle módon el őbukkanó, leginkább „félig kötött" 2 környezeti ele-
mekben megnyilvánuló lakosság jelenti. Ez a két, folytonos kölcsönhatásban lév ő
tényez ő határozza meg egy-egy lakóterület objektív és szubjektív szempontból
értékelhető minőségi jellemzőit — minőségi dimenzióját.
A lakóterületek, egyszóval a lakókörnyezet — ahogyan az egész város is — folyton
formálódik, területi dinamikája van. A dinamikát a befektetések különféle formája
(piaci vagy önkormányzati), illetve a lakosság mozgása, lakóhelyváltoztatása adja.
A kettő természetesen nem függetlenül történik egymástól. A lakásépítési vagy
felújítási befektetések — függetlenül azok forrásától — alkalmazkodnak a mindenkori
lehetőségekhez és igényekhez, és ott jelennek meg, ahol az önkormányzat
kezdeményezőleg lép fel (rehabilitációs akcióterületek), illetve ahová a különféle
igényekkel és lehetőségekkel rendelkez ő kereslet orientálja.
A lakónegyedek átformálódása nem egyenletes intenzitással zajlik sem térben, sem
időben. Egy-egy kevésbé intenzív városfejl ődési szakaszban, pl. gazdasági recesszió
idején teljesen lelassul, míg máskor, prosperitás idején megélénkül: új lakóépületek
vagy egész lakóterületek építésében, a régi lakóterületek rehabilitációjában, tehát a
lakókörnyezet felértékel ődésében nyilvánul meg. Ugyanakkor minden id őben lesznek
fizikailag és ezzel összefüggésben társadalmilag leértékel ődő lakóterületek is.
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 A Coleman-modell 45
Az utóbbi évtized városfejl ődési szempontból kezdetben stagnáló, majd fokozato-
san egyre intenzívebb szakasznak tekinthet ő, amit a befektetések fokozódó lakás-
piac-orientáltsága jelez (Baross—Soóki-Tóth 2000). Ami a területi változékonyságot
illeti, egyes kerületekben (mint pl. a VIII. és IX. kerület) jelenleg a városközpont-
hoz közel es ő, sűrű beépítésű területek felértékel ődése és pozitív irányú átalakulása
a jellemz ő. Ugyánakkor, a hasonló beépítés ű, korú és földrajzi elhelyezkedés ű lakó-
területek többsége homlokegyenest eltér ő fejl ődési irányt vett, állapota jobb esetben
stagnál, de sok esetben inkább tovább romlik. Mivel nem lehet a teljes megújulási
folyamatot a piaci szerepl ők aktivitására bízni, kihangsúlyozódik a F ővárosi
Önkormányzat átfogó és a kerületi önkormányzatok specifikus szerepe és jelent ő-
sége egy-egy lakóterület sorsának alakulásában (Erő 2000).
Természetesen a városközpont mint lakókörnyezet még megújulva sem képes
vonzerőben felülmúlni a zöldövezeti lakóparkokat vagy családi házas életformát.
Mindezzel párhuzamosan er ősen csökken a lakótelepi létforma népszer űsége, aki
teheti, elköltözik (Egedy—Kovács 2003). Ezzel összefüggésben a fizikai, társadalmi
megújulást célzó befektetések is messze elkerülik a panelházas környezetet, teret
engedve a leértékel ődésnek.
A lakóterületek természetes fizikai és társadalmi mozaikosságának széls őséges
megjelenési formája, a térbeli szegregáció feler ősödése a városfejl ődés szempontjá-
ból nem kívánatos folyamat. Ugyanakkor olyan mikro- és makroszint ű rendszerek
szövevényes összekapcsolódását takarja, amit igen nehéz befolyásolni, és amibe a
liberalizálódó lakáspiaci rendszerben — a tervezési szint ű erőfeszítések ellenére —
hatékony eszközök híján szinte lehetetlennek t űnik beavatkozni.
A Coleman-modell
James S. Coleman 1990-ben publikálta a Társadalomelmélet Alapjai3 c. könyvét,
melynek legfőbb eredményét összetett társadalmi és gazdasági jelenségek vizsgála-
tára használta. Az elmélet az egyén (vagy más, egyéni döntéshozatalra képes kisebb
közösség, pl. család vagy gazdálkodó személyiség) és az össztársadalom (illetve
gazdaság) mint két-két dinamikus tevékenységi rendszer együttélését és összefonó-
dását vizsgálja. Coleman állítása szerint a vizsgált döntéshozó és cselekv ő egyének
és családok (illetve vállalkozások) társadalmi szint ű struktúrák hatása alatt léteznek,
és tevékenységük összeadódva végül ugyanezen a szinten eredményez új jelensége-
ket és rendszereket. A társadalmi szinten létez ő struktúra tehát nem közvetlenül hoz
létre új társadalmi jelenségeket, rendszereket, hanem az egyének szintjének beikta-
tásával. Az 1. ábrán követhető nyomon a Coleman-modell működése.
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
46 Földi Zsuzsa TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
1. ÁBRA
A Coleman-modell
(The Coleman-Model)
Makroszint 1. Struktúra 4. Új struktúra
(a társadalom szintje) d
a
Mikroszint 2. Választás b 3. Viselkedés
(az egyén szintje) (cselekvés)
Forrás: Coleman 1990.
A makroszinten létez ő struktúrák (1) azonos intenzitással hatnak (a) a mikroszint
elemeire. A hatások azonban eltér ően értékel ődnek ezen a szinten, hiszen a
mikroszint elemei (szerepl ői) eltérő alapjellemző kkel bírnak (pl. életkor, társadalmi
státusz, értékrend stb.), így eltér ő en reagálnak ezekre a hatásokra. A választás (2)
gyakorlatilag a makroszint új jelensége által kiváltott reakció, ami el őkészíti a cse-
lekvésre vonatkozó döntést (b). A cselekvési fázisban (3) végrehajtott tevékenysé-
gek a társadalom szintjén újra összeadódnak (c), és ott új struktúrákat eredményez-
nek. Az új struktúra értelmezhet ő térbeli, szervezeti vagy egyszer űen min őségi
átalakulás formájában. Példáként vegyük egy mai napig ható makroszint ű átalaku-
lás következményeit.
Új struktúrának tekinthet ő a gazdasági-társadalmi átalakulást eredményez ő rend-
szerváltás és a piacgazdaságba történ ő átmenet folyamata. A politikai, gazdasági,
társadalmi rendszer alapjaiban történ ő megváltoztatása (1) elméletileg egyenl ő
intenzitással hatott a lakosságra (a), valójában az eltér ő életkörülményű, képzettsé-
gű, vagyoni helyzetű és kapcsolatrendszerrel bíró, így eltér ő lehetőségekkel rendel-
kező egyénekre teljesen eltér ő hatást gyakorolt. A makroszinten kialakított új felté-
telek egyeseknek kedveztek, másokat igen kedvez ő tlenül érintettek. Az új élethely-
zetek döntéseket kívántak meg az egyénekt ől életmódjukra, lakhelyükre, vagy akár
gyerekeik taníttatására (így jöv őjére) vonatkozóan (b). Viselkedésüket is ez határoz-
ta meg; „lejjebb adták" igényeiket, vagy életmódjukban is alkalmazkodtak a maga-
sabb jövedelem és társadalmi pozíció nyújtotta táguló lehet őségekhez: magasabb
presztízsű lakóterületre költöztek, új autót vásároltak és esetenként barátokat is
váltottak. Ez a folyamat a társadalom szintjén összeadódva (c) teljesen új bels ő
társadalmi és térbeli struktúrákat eredményezett. A fenti egyszer ű példához hason-
lóan a folyamat levezethet ő a gazdaság szerkezeti és térbeli átrendez ődésére is.
A Coleman-modell lehet ő vé teszi köztes (mezo) szint beiktatását is, amely alkalma-
zása a többszerepl ő s összetett folyamatok vizsgálatánál elengedhetetlen. Ha például a
várost vesszük makroszintnek, az egyént vagy családot mikroszintnek, mezo-
szintnek tekinthető egy adott lakónegyed, vagy akár egy demográfiai vagy jöve-
delmi jellemző i alapján várhatóan azonos viselkedés-csoportba tartozó társadalmi
csoport is.
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 A Coleman-modell 47
Az el őzőek alapján azt mondhatjuk, hogy a képlet egyszer ű, ráadásul nem is iga-
zán eredeti. Max Weber (1904) lényegében ugyanebben a rendszerben gondolkodva
(ő t nem foglalkoztatta a mezoszint) keresett összefüggést a protestáns vallási etika
terjedése és a kapitalizmus kialakulása között (Weber 1982). Elmélete szerint a
protestáns vallási etika olyan értékrendet teremtett, amelynek nyomán az egyén
saját boldogulását helyezte középpontba. Ez olyan döntéseket és tevékenységeket
eredményezett az egyén szintjén, amelyek a gazdaság és társadalom kapitalista
berendezkedésének kialakulásához vezettek (Coleman 1990).
Annak ellenére, hogy a mikro-makro rendszerszemlélet már korábban is létezett,
Coleman munkája szemléletváltást jelent a 20. század második felében uralkodó
kutatási alapszemlélethez képest, mely az egyes társadalmi jelenségeket vagy csu-
pán mikro-, vagy csak makroszinten vizsgálja. Nem is csoda, hiszen a két szint
közötti átmenet esetenként nem könnyen definiálható, az ilyen jelleg ű komplex
kutatások módszertani szempontból is komoly kihívást jelentenek. Mikroszinten
inkább a kvalitatív, míg makroszinten inkább a kvantitatív kutatási módszerek al-
kalmazása jellemz ő, és ezek összeegyeztethet ősége bonyodalmakkal jár.
A lakónegyedek folytonos átalakulásának integrált szemlélet ű kutatása, egy-egy
jelenség kombinált szociológiai, környezet-lélektani, lakáspiaci, városépítészeti stb.
vizsgálata egyre jellemz őbbé és szükségszerűvé válik. Ezzel összefüggésben lesz
ugyancsak elengedhetetlen a mikro- és makroszintek összevont vizsgálata is. Az
erre vonatkozó igények az 1980-as években már megfogalmazódtak, pl.
Cadwallader (1989) kutatási módszertannal is foglalkozó, migrációs folyamatokat
vizsgáló cikkében. A mikro-makro rendszerviselkedés modell a két szint egyesíté-
sével választ adott sok korábban felvetett kérdésre.
A Coleman-modell és a lakókörnyezet dinamizmusa
Coleman elméleti modelljét — mint említettük — fő leg társadalmi, de gazdasági je-
lenségek vizsgálatára is használta, így tulajdonképpen nehéz olyan folyamatot vagy
változást találni a városi térben, amit ne lehetne ebben a rendszerben értelmezni.
Ennek megfelel ő en a lakóterületek átalakulásának folyamata is interpretálható eb-
ben a rendszerben. A modell alkalmazásához meg kell vizsgálni az értelmezend ő
társadalmi jelenség hátterét, meg kell találnunk a mikroszint összetev őit, amelyek a
rendszer átalakulására hatást gyakorolnak.
A lakókörnyezet értelmezhet ő fogalmi szinten — egyfajta területhasználati forma
lakófunkcióval, persze a térbeliség itt sem marad el: a városi tér lakófunkciójú sze-
lete. A lakókörnyezet lehet konkrétabb jelentés ű is. Lehet pontos objektív paraméte-
rekkel leírható (mint pl. határ, területi kiterjedés) területegység, utcákkal lehatárol-
ható városrész (pl. Középs ő-Józsefváros); avagy szubjektív paraméterekkel jellem-
zett terület, amit az ember térhez f űződő viszonya, a „hol is érzem otthon magam?"
kérdésre adott válasz, a „feel at home modes" határoz meg (Allen 2003). Ez utóbbi
az adott terület imázsával és az ott él ők identitásával áll szoros összefüggésben
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
48 Földi Zsuzsa TÉT XVIII. évf. 2004 s I
(Lukovich 2001). A tér min őségi dimenziója a lakóterületeket is érinti, és ugyanúgy
értelmezhet ő, mint általában a települési téré.
Schneller (2002) értelmezésében az alábbi min őségi térdimenziók léteznek:
— A tér használhatóságán nyugvó min őségi dimenzió — a funkcionális m űkö-
dési dimenzió;
— A tér érzékelhet őségén, az egyes részekhez való köt ődés eltérő mértékén
nyugvó pszichikai-territoriális dimenzió;
— A társadalmi értékhierarchián nyugvó társadalmi-szellemi dimenzió;
— A „hely és korszellem", a GENIUS LOCI hagyományozott értékein nyugvó
történelmi-közösségi dimenzió.
E min őségi dimenziók absztrakcióra alapozott modellezése nem célunk, f őleg mi-
vel filozófiai megalapozottságuk ezt meg is nehezíti.
A lakókörnyezet dinamikája — min őségi dimenziójának megváltozása — egyrészt a
lakók társadalmi összetételének megváltozásából adódik, másrészt pedig a lakóépü-
letek, közterületek fizikai állapotának megújulásából vagy éppen romlásából. El őbbit
a migrációs döntések, az ezzel járó lakásmobilitás gerjeszti, míg a másodikat a
lakásépítési vagy felújítási befektetésekre vonatkozó elhatározások, illetve megva-
lósuló projektek befolyásolják.
A lakókörnyezet dinamikájára vonatkozó iker-modell bármely nagyvárosra al-
kalmazható, de légfőképpen a poszt-szocialista nagyvárosokra illik, ahol a gyors-
ütemű átalakulások egyre er ősebb társadalmi polarizációs és térbeli szegregációs
folyamatokat indítottak el (2. ábra). Mindazonáltal általános érvény űvé is tehető,
amennyiben a makroszint megváltozott kondícióit nem csupán a piacgazdaságba
való átmenetre, hanem a globalizáció folyamatára és annak gazdasági és kulturális
hatásaira vonatkoztatjuk, és annak vizsgáljuk a városok makroszintjén jelentkez ő
következményeit.
A globalizációval jelentkez ő új feltételek, a neo-liberális gazdaságszemlélet tér-
hódítása a jóléti társadalom gondoskodó államával szemben ugyancsak látványos
térbeli átalakulást hoztak a fejlett országok nagyvárosaiban (Harvey 1989; Lukovich
2001). Ezeknek a lassúbb, gazdaságilag és társadalmilag (intézményileg) jobban
megalapozott változásoknak a jegyeit egyre inkább magukon hordozzák az új piac-
gazdaságok nagyvárosai, így Budapest is. Ugyanakkor az igazán nagy volumen ű
befektetéseket igényl ő poszt-modern utópiáktól talán kicsit még messze állunk,
habár a Westend City bevásárlóközpont és a Váci út bevehetetlennek t űnő irodahá-
zai, illetve a poszt-modern kor klasszikus bekerített közösségeinek (az ún. „gated-
community"- k) II. és XII. kerületi, zártságukban még csak szemügyre is alig vehe-
tő példái azért már közelítenek.
A bemutatott modell a magyarországi és budapesti mikro-makro viszonyokra vo-
natkoztatva készült, els ősorban a kerületi önkormányzatok átlagosnál nem nagyobb
önrendelkezésének következményeit figyelembe véve.
A bemutatott értelmezés szerint makroszintnek tekintend ő minden, ami az egyén
szintje fölött van, és befolyásolja, vagy kondicionálja annak döntéseit.
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 A Colenzan-modell 49
,az,;.;-' ).A .: : 1 -. '1°
t .-- `''")' -....<;, ,., ...?,. ,„
''.,
1•
Mikroszint /B. :
, .,<9. 3`..5?A : ,4 ,z3,. ...:.---:_: bc
.'..HH 4,3,-, ) 2V .3...;..&.—
rkr
.,;::::' T-'7Uiti 1: ,kis 2 ..-.
'>
C
•F4' 2 :E .-3. .-"' Ó1-:i'' 2 '.-'
.., 1
B) A lren dsz er: Befekte tés mobilit ás
(-4 ,c y ',ét"422'.'o.7,
•
3. Cselekvés:
OCi
, c5 ,3
I
ti
N z
-2
A) Alrendsz er: Egy éni mobilitás
•
.r;
Mikroszint /A. :
Ó
O
:0
GL
eC
LL>
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
50 Földi Zsuzsa TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
A modellben a makrostruktúra a globalizálódó környezetben formálódó közép-
európai ország fővárosának átalakult gazdasági, társadalmi és intézményi rendjét
jelenti, amely új feltételeket teremtett a különféle lehet őségekkel rendelkez ő egyé-
nek („egyéni mobilitás"), valamint a gazdaság és közigazgatás szerepl ői („tőke
mobilitás") számára. Ilyen makroszint ű feltételek által eredményezett változás volt,
pl. a kilencvenes évek gazdasági struktúraváltása által kiváltott tömeges munkaer ő
leépítés, vagy bizonyos, korábban nem jellemz ő, viszont az új viszonyok között
jövedelmező (dominánsan üzleti-szolgáltatási) tevékenységek fellendülése. Ez
együttesen kihatott az egyének pénzügyi, ill. társadalmi helyzetére (társadalmi mo-
bilitására), ez pedig befolyásolta a lakóhely-változtatásra vonatkozó döntéseiket
(térbeli mobilitás — migráció). A közvetlen makroszint ű hatás migrációs „forrásterü-
letek" és célterületek szintjén jelentkezik, mivel megváltozik azok társadalmi össze-
tétele, ami pedig a fentiek szerint alapvet ően fontos tényez ője a lakókörnyezet mi-
nőségi ismérveinek.
A lakókörnyezet (lakónegyedek) min őségi átalakulásához (fel-, illetve leértékel ő-
déséhez) ennél persze több kell, hiszen a lakókörnyezet min őségi sajátosságait a
társadalmi és fizikai jellemz ő k együttesen határozzák meg. Éppen ezért figyelembe
kell venni a befektetési t őke mobilitását is, mivel valójában ez képes látványos
változás létrehozására. A lakókörnyezet min őségének megváltozása szempontjából
háromféle t őkebefektetési mód lehetséges: (1) az egyszer ű zöldmezős beruházások,
pl. lakóparkok; (2) barnamez ős beruházások, pl. szanálást követ ő foghíjtelkek be-
töltése, illetve meglév ő, rossz állapotú lakóépületek felújítása; valamint (3) a továb-
bi leépülést okozó befektetéshiány. Területileg ezek a beruházási módok vegyesen
vagy egyedül is megjelenhetnek. A bels ő rehabilitációs területekre a barnamez ős
beruházások kétféle formája vegyesen jellemz ő . A rehabilitációs programba foglalt
befektetési akcióterületek egész városrészeket érinthetnek (lásd VIII., IX. kerület),
ilyenkor önkormányzati és a vállalkozói t őke együttesen „dolgozik". A t őkebefekte-
tés lehet pontszerű is, ilyenkor csak egyes épületre koncentrál és esetleg nem része
komplex programnak. A sok pontszer ű fejlesztés végül az egész lakókörnyezetet
áthatja egy-egy városrészben. Hasonló jelenség tapasztalható, pl. a XIII. kerületben
Újlipótváros területén, ahol a Váci út kereskedelmi célú környezet-átalakító fejlesz-
tései kétségtelen hatással voltak a lakásárakra, így a lakáscélú befektetések növekv ő
volumenére és a befektet ők aktivitására a Váci út és a Duna közötti területen (pl. a
Kleopátra ház projekt is ennek az eredménye).
Az, hogy az említett befektetési formákból melyik valósul meg egy adott város-
részben, azokon a döntéseken múlik, amelyeket mikroszinten hoznak az ebben
érintettek. A makroszint (a struktúra) csupán a feltételeket teremti meg a döntések-
hez is (orientálja a t őkét, vagy egyáltalán nem hat pozitívan rá — elbátortalanítja).
Bátorítólag hat, pl. ha egy adott terület megújulása érdekében az önkormányzat
kezdeményezi a közterületek megújulását, növeli a zöldfelület nagyságát, élhet ő
környezetet teremt, gondoskodik az „agora" megteremtésér ől (Erő 2000). A piaci
befektet ők ilyen kezdeményezésre reagálva szívesen fognak ingatlanfejlesztési
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 A Coleman-modell 51
projektekbe, amelyeket mások is követnek, ez együttesen biztosítja a fizet őképes
kereslet megjelenését és tartós megtelepedését.
A lakókörnyezet Coleman-modellre alapozott értelmezése szerint az egyén és be-
fektetés mobilitása nem független, hanem a mikro-, illetve a beiktatott mezoszinten
kapcsolódnak össze. Ez annyit jelent, hogy a befektet ői döntés nem csupán az ille-
tékes önkormányzatok és a terület által kínált, azaz a makroszint ű befektetési felté-
telek függvénye, hanem az egyéni döntések (igények) jellegét ől is függ. Persze soha
nem egy-egy személy igénye a mérvadó, de bizonyos jellemz ők mentén már cso-
portigényről beszélhetünk, és erre már érdemes befektetéseket alapozni.
A lakosság szándékaira és törekvéseire való fokozottabb figyelemre hívja fel a
figyelmet egyik munkájában Tosics (2000). Véleménye szerit a főváros passzívan
áll ehhez a kérdéshez az utóbbi évtizedben: ami „... a lakásszektor er őfeszítéseinek
egyoldalúan csak az épületfelújításokra koncentrálásával együtt — oda vezetett,
hogy a lakásnagyság, a lakóház körüli környezet iránt növekv ő min őségi igényeket
támasztó társadalmi csoportok egyre inkább csak a városon kívül találják meg igé-
nyeik kielégítésének lehet őségeit." (Tosics 2000)
A piaci befektetők célterületei tipikusan fizet őképes, tehát közepes, illetve magas
jövedelmi csoportokhoz kötődnek. A befektetések nagyságrendje természetesen
alkalmazkodik a csoportokon belül is er ősen differenciált kereslethez, és térben is
eszerint különül . el (pl. luxuslakások a Vámegyedben, komfortos lakáskomplexum
uszodával a XIII. kerületben és társasházak Csepelen).
Egy erre vonatkozó korábbi kérd őíves kutatásban a rendszerváltozás után presztí-
zsét tekintve felemelked ő csoportok lakóhelyváltoztatási motivációit és célterületeit
vizsgálva kirajzolódtak azok a területek a f ővárosban, ahová ezek a csoportok szí-
vesen költöznek, és amelyek szóba sem jöhetnek a lakhelyválasztásra vonatkozó
döntéseknél (Földi 2000).
Egy adott társadalmi és jövedelmi csoporton belül már más lakóhelyválasztást be-
folyásoló tényezőt is figyelembe lehet (kell) venni, mint a jövedelmi viszonyok.
Ezek lehetnek objektív életkori sajátságokra visszavezethet ő tulajdonságok (Mulder
1993), illetve kevésbé mérhet ő „soft" tényez ők, pl. kulturáltság, értékrend, amelyek
csak részben függvényei az iskolai végzettségnek (Ley 2002). A környezetlélektan
szerint is a környezeti min őség összetett fogalom és alapvet ően értékfügg ő. A vá-
rosról — így lakókörnyezetünkről — alkotott kép társadalmi csoportonként változhat,
és ennek megfelel ően a környezet megváltoztatására irányuló döntések is eltérhet-
nek egymástól (Meg gyesi 2002).
Vizsgálható a modell tehát aszerint, hogy egy adott jellemz ő alapján meghatáro-
zott csoport igényeire hol és melyik befektetési forma reagál. Egy jellemz ő és prob-
lémáinak megoldását illetően sok szempontból fejtörést okozó társadalmi csoport, a
szociálisan hátrányos helyzet űek csoportja, akiknél az utóbbi évtized gazdasági-
társadalmi változásai lecsúszást eredményeztek. A befektetési mobilitás piaci sze-
repl ői egyáltalán nem reagálnak e csoportoknak az igényeire, ami természetes,
hiszen nem számíthatnak profitra. A piaci alapú lakásberuházásoknak jellemz ően
nem ez a társadalmi csoport a célcsoportja, és a manapság fel-fel t űnő magán bér-
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
52 Földi Zsuzsa TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
lakás építkezések sem erre a csoportra alapozzák befektetéseiket. Ugyanakkor a
minimálisra csökkentett szociális önkormányzati bérlakás-állomány fenntartása és
bővítése a jelenlegi feltételekkel lehetetlen.
A modellben ábrázolt folyamat területi szempontból is megközelíthet ő. Ekkor arra
vagyunk kíváncsiak, hogy egy adott helyen történ ő befektetési forma milyen igény ű
csoportok igényeire alapozódik.
Területi szempontból modellezhet ő jelenség a budapesti klasszikus bels ő lakóöv
rehabilitációs folyamata, ami a t őke-mobilitás szempontjából a barnamez ős beruhá-
zási formába tartozik, annak is a vegyes formájába, amikor a századfordulós bérla-
kások felújítása és a szanálást követ ő foghíjtelkek beépítése párhuzamosan folyik és
eredményez radikális lakókörnyezeti átalakulást. A történeti városrészek többsége
képtelen megújulásra önmagától, egyesekben olyan negatív tendenciák uralkodnak,
amelyek a „fizikailag és erkölcsileg elavult területekt ől távol tartják a városfejleszt ő
erőket" (Erő 2000).
Ennek megfelel ően a bels ő, sűrű beépítésű lakóövezet a kerületek szintjén jelent-
kező makroszintű körülmények különböz ősége miatt nem kezelhet ő egységes terü-
letként. Az eltérést másként is lehet magyarázni: „Jellegükt ől, adottságaiktól, vala-
mint a városban betöltött múltbéli és tervezett jöv őbeni szerepüktől függően a külön-
böző városrészek rehabilitációja is különböz ő." (Sárkány—Szeifreid 2003)
A befektetés-mobilitási alrendszer makroszintjén a belvárosi területek önkor-
mányzatainak értékesítésre kínált épületei és foghíjtelkei vonzzák a befektet őket. Itt
az önkormányzati szándékra és a vállalkozói érdekekre alapozott befektetési folya-
mat természetesen bizonyos speciális társadalmi csoportok igényeire alapozódik,
ami mögött minden esetben megbújik egy széles konszenzus, méghozzá, hogy a
„folyamatos értéktelenedést meg kell állítani" (Sárkány—Szeifreid 2003). A
dzsentrifikáció folyamata új makrostruktúrát eredményez. Itt azonban érdemes
elkülöníteni a klasszikus dzsentrifikációt, ami teljes társadalmi és fizikai megújulás-
sal jár (pl. a IX. kerületben Ferencváros) és az ún. óvatos dzsentrifikációt — ami
olyan megújulást jelent, amely az eredeti lakosság bizonyos részének helyben tartá-
sával jár (erre történik kísérlet a VIII. kerület rehabilitációs programja kapcsán). A
két rehabilitációs jelenség más-más társadalmi összetételt eredményez, s más jelle-
gű igényekre is alapoz, amelyeket eltér ő befektetői típus (önkormányzati, illetve
piaci) elégít ki. Ez a jelenség problémát vet fel a modellel kapcsolatban, nevezete-
sen, hogy a befektetés-mobilitást értelmez ő alrendszer nem képes elkülöníteni az
önkormányzatokat és a piaci befektet őket, ami azért gond, mert az önkormányzat,
miközben részt vesz a változások feltételeinek megteremtésében, maga is befekte-
tőként van jelen az átalakulásban.
Amennyiben egy adott terület változásaira alkalmazzuk a modellt, érdemes leha-
tárolni azt a makroszintet, aminek a hatásait vizsgáljuk. Ez meglehet ősen nehéz, pl.
ha az egyes kerületek eltér ő szociális bérlakás-politikájának térbeli hatásait (struk-
túra) akarjuk vizsgálni, figyelembe kell vennünk más, ennél magasabb szintr ől
származó hatásokat is (adópolitika, szociálpolitika stb.). A kondíciók többsége nem
azon a szinten teremt ődik, ahol az új struktúra keletkezik.
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 A Coleman-modell 53
A modell alkalmazása konkrét mintaterületen
A modell alkalmazhatóságát a VIII. kerületben folyó komplex városrehabilitációs
program (Corvin—Szigony projekt) folyamatán vizsgáljuk, mely projekt kezdeti
stádiumában van, de már számos lakótömb felújítását és foghíjtelek beépítésének
megindítását eredményezte a többségében (60%) kerületi önkormányzati, kisebb
részt (40%) fővárosi tulajdonú Rév8 Rt. irányításával.
A fejezetnek nem célja a program részletes ismertetése, inkább annak modellezhe-
tőségét tárgyalja. A 3. ábra a VIII. kerület makroszint ű területi specifikumaira al-
kalmazott változatot mutatja be a Középs ő-Józsefváros rehabilitációs területére
vonatkoztatva.
A makroszintet hármas területi megosztásban ábrázoljuk. Ennek oka, hogy az or-
szágos és fővárosi szinten jelentkez ő keretfeltételek fontos szerepet játszanak a
kerületi szintű feltételek kialakításában, melyekre az egyén mobilitási és piaci-
befektetési döntésekkel reagál. A rehabilitációs tevékenység alapfeltétele a jogi és
szervezeti háttér létrehozása, ami kerületi szinten nem jöhetne létre — a kerületek
igen magas fokú önállósága ellenére sem —, ha azt a f őváros intézkedései nem tá-
masztanák alá. A főváros kilenc kijelölt rehabilitációs akcióterületének egyike
Középs ő-Józsefváros. Ez a fővárosi szintű döntés feltétlenül hozzájárult ahhoz,
hogy valami „beinduljon" Józsefvárosban.
A rehabilitációs tevékenység célja, hogy a megújulás során az eredeti lakosság
igényeinek figyelembevételével és megtartásával hozzanak létre egy élhet ő környe-
zetet, miközben az eredetinél magasabb státuszú lakosságot is vonzanak a piaci
alapon megvalósuló lakásépítési beruházásokkal (Egedy et al. 2002). A városrész
negatív vonásainak megszüntetése mellett az a cél, hogy megmaradjon a Józsefvá-
ros hangulata (ami a társadalmi összetétel javításával az épületállomány részbeni
megtartása mellett sem valószín ű). A városrész megújításának célja ugyanakkor az
is, hogy ne exportálja társadalmi problémáit más kerületekbe, amint az korábbi
rehabilitációs tevékenységek esetén történt. Ennek megfelel ően a projekt kidolgo-
zása alapvet ően két csoport igényeinek figyelembevételével történt (egyéni mobili-
tás mezoszintje): az egyik a helyi, viszonylag alacsony társadalmi státuszú és jöve-
delmi helyzetű lakosság — akiket szigorúan rászorultsági alapon támogat a program,
illetve a belvárosi életformához ragaszkodó, viszonylag magasabb jövedelmi cso-
portba tartozó betelepül ők, akiknek az igényeit az egyre nagyobb teret nyer ő piaci
építési vállalkozások elégítik ki. Ilyen szempontból a modellben az egyéni mobili-
tás specifikus mezoszint ű csoportjaihoz hasonlóan valamelyest elválnak a beruhá-
zási mobilitás szerepl ői is.
A befektetői oldalon figyelembe kell még venni azt a tényt, hogy a Középs ő-
Józsefváros megújulásának nem csupán a lakásépítés a záloga, hanem a közterüle-
tek és szolgáltatások magas színvonalú biztosítása is (3. ábra). Ez kifejezetten von-
zó, megerősítő tényező a magasabb státuszú családok letelepedését megalapozó
döntésekben.
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
54 Földi Zsuzsa TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
3. ÁBRA
A lakókörnyezeti dinamika modelljének területi alkalmazása —
Középs ő-Józsefváros rehabilitációs területe
(Regional Application of the Residential Environment Dynamic Model —
Rehabilitative Zone of Middle Józsefváros)
Makroszint Makroszint
Országos szintű gazdasági társadalmi átalakulás
Budapest Budapest
Város A főváros szintjén bekövetkez ő struktu- Város
rehabilitációs rális átalakulás a lakóterületek viszony- rehabilitációs grog-
program latában (fizikai és társadalmi diverzifi- ram
káció lassulása)
VIII. kerület VIII. kerület
Kerületi szin- Megújuló lakókörnyezet: Rév8 létrehozása
ten nem cél a – felújított régi tömbök és új társasházak Rehabilitációs
társadalom térbeli mozaikja; politika:
s111>
dzsentrifiká- – társadalmi sokszín űség (esetlegesen – piaci szerepl ők
cióval történ ő feszültségek is); bevonása;
teljes kicseré- – eredeti józsefvárosi hangulat részleges – önkormányzat
lése. megőrzése; aktív szerepválla-
Lakbér támo- – javuló imázs; lása;
gatási politika – lecsúszás megállítása. – nem cél a teljes
épületállomány
lecserélése.
t t
Me- Eredeti ala- Rév8 felújítja
zo- csony státuszú az önkormány-
szint csoportok --> zati tömböket
megmaradnak. az eredeti
Beköltöző lakosok igényei
középosztály- szerint.
beli csoportok
érkezése. •
Mikroszint Piaci alapon új Mikroszint
Egyéni lakóépületek Befektet ői
mobilitás épülnek a mobilitás
Régi lakosok magasabb
mérlegelik a Maradás, illetve státuszúak Rév8 tevékenysége;
felkínált kon- beköltözés vonzása érde- más piaci befekte-
díciókat lehe- stratégiája 4 —
kében. 111 tők szembesülnek a
tőségeik függ- kerület kínálta
vényében. lehetőségekkel.
Új betelepülők
mérlegelik a
hely előnyeit
és a különleges
miliőt.
Forrás: Saját szerkesztés.
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 A Coleman-modell 55
A létrejövő új makroszintű struktúra tervezett jellemz ői a fentiekben leírt mobili-
tási (egyéni és befektetési) feltételek mellett a következ ők:
— Megújuló, felértékel ődő lakókörnyezet;
— Felújított régi tömbök és új társasházak térbeli mozaikja;
— Társadalmi sokszín űség (esetlegesen feszültségek is);
— Eredeti józsefvárosi hangulat részleges meg őrzése;
— Javuló imázs;
— Lecsúszás megállítása.
A főváros különböz ő pontjain bekövetkez ő felértékel ődési, illetve leértékel ődési
folyamat a lokális szint felett összeadódva új térbeli struktúrát hoz létre a társadalmi
és fizikai tulajdonságok tekintetében.
A városfejl ődés sokszerepl ős „... sok, nemegyszer egymással ellentétes tulajdo-
nosi és fejleszt ői érdeket felvonultató, egymástól elszakadó (mozaik- vagy kollázs-
szerű) projektekb ől építkező folyamatként írható le ..." (Baross—Soóki-Tóth 2000).
Többek között ez a sokszerepl ős jelleg is gyengítheti a modell relevanciáját olyan
területeken, ahol a változás ellentmondásos, és kevésbé koncentrálódik egy döntés-
hozói kézben.
A modell hiányosságai, használhatóságának korlátai
A modell hiányosságának fogható fel, hogy nem képes elválasztani a piaci és köz-
szerepl őket, ami kevesebb problémát jelentene, ha Magyarországon is kialakult
volna már, és hagyományokkal rendelkezne a városi „governance", ami a piaci és
közszerepl ők konszenzusán és együttm űködésén alapuló, EU-ban már hagyomá-
nyokkal rendelkez ő ismert városszervezési és irányítási forma.
Emellett nem lehet egyéb, nem befektetés orientált szervezetek hatását beiktatni a
rendszerbe (civil szervezetek, szakmai, tervez ői vélemények).
A strukturalista modell további hiányossága, hogy nem fejezhet ő ki vele a lakosság
és a környezet közvetlen kölcsönhatása sem, amely nem a befektetésekben, hanem az
imázsképző „félig kötött" és rugalmas" környezeti elemekben nyilvánul meg.
Erre alkalmasabb a lakókörnyezet dinamizmusának kritikai realizmuson alapuló
értelmezése, amely az alkotóelemek kölcsönhatására és az ezt befolyásoló mecha-
nizmusok szerepére alapozza a dinamika (a változás) értelmezését (4. ábra) (Földi
2003a; 2003b). A realista szemlélet el őnye, hogy nyitottnak tekinti a rendszert, tehát
fogékonynak bármilyen küls ő hatásra, ez azonban meg is nehezíti az elemz ő dolgát.
A lakókörnyezet realista értelmezése az absztrakció módszerére támaszkodik,
amely a realizmus egyik alapeszköze (Yeung 1997). Feltételezi, hogy a vizsgált
rendszer (lehetséges és valós) tulajdonságai annak alkotóiban és azok kölcsönhatá-
sában rejlik (Smith 1998). A kölcsönhatást és annak eredményezett térbeli megjele-
nését a hatótényez ők (mechanizmusok) befolyásolják. A lakókörnyezet alapalkotói
a statikus épített könnyezet és a dinamikus társadalmi összetev ő; kölcsönhatásuk
eredménye a lakókörnyezet dinamizmusa. A kölcsönhatást az önkormányzatok és a
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
56 Földi Zsuzsa TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
lakáspiac természetes m űködése együttesen irányítják. A realista modell szerint
ezeket az adott lakóterületre jellemz ő en „governance-nek" is tekinthetjük (ameny-
nyiben ez a jellemző az adott kerületre), de vizsgálhatjuk külön a piaci és külön a
közszerepl ők hatását is a lakókörnyezet összetev őinek kölcsönhatására.
4. ÁBRA
A lakókörnyezet dinamizmusának realista értelmezése (vázlatos, áttekint ő modell)
(Realist Interpretation of the Dynamism of Residential Environment)
Külső tényezők: Belső tényezők:
Világpiac; globális,
európai gazdasági A lakókörnyezetet köz-
és kulturális vetlenül befolyásoló
hatások mechanizmusok
Önkormány- Piaci
zatok I szerepl ők
Governance
Társadalmi, gazda-
sági, kulturális
trendek és mecha- A lakókörnyezet területi
nizmusok nemzeti szintje :pl. kerület)
és városi szinten
Statikus Dinamikus
környezeti környezeti ele-
elemek — az mek —a lakosság
épített kör-
n ezet
Globális kulturális
hatások
Forrás: Földi 2003a.
Ez az értelmezés gyökeresen eltér a tanulmány tárgyát képez ő strukturalista rend-
szerviselkedés modell alapelvét ő l. A lakókörnyezeti dinamizmus realista értelmezé-
sének felvillantásával, a lakókörnyezeti dinamika alapértelmezésének egy másik
lehetséges alternatívájával a kapcsolódó térbeli jelenségek elemzésének egyéb lehe-
tő ségeire kívánja felhívni a figyelmet a tanulmány. A realista értelmezés kiküszöböl
néhányat a Coleman-modell kapcsán fent felvetett alkalmazhatósági problémák
közül, azonban komplexitása miatt egyéb problémákat vet fel.
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 A Coleman-modell 57
Ös sz egzés
A tanulmány a gyors ütemben átalakuló budapesti lakónegyedekben végbemen ő
folyamatok strukturalista szemlélet ű Coleman-féle mikro-makro rendszerviselkedés
modellre alapozott értelmezésével foglalkozott. A társadalmi és gazdasági folyama-
tok elemzésére alkalmazott modell alkalmas arra, hogy rávilágítson az egyén és a
társadalom vagy annak adott szintjén jelentkez ő folyamatok összekapcsolódására és
így a folyamatok komplex mikro- és makroszint ű vizsgálatának jelentőségére. A
dolgozatban ismertetésre került a Coleman-modell alapértelmezésének lakókörnye-
zet dinamizmusára vonatkoztatott modellje, valamint egy példa is annak területi
alkalmazhatóságára. Mindemellett egy tudományos realizmuson alapuló, eltér ő
rendszerben gondolkodó modell felvillantásával rámutattunk a Coleman-modell
hiányosságaira és az egyéb tudományfilozófiai alapon szület ő rendszerértelmezések
sokszínű alkalmazhatóságára is.
Jegyzetek
Neighbourhood Housing Models, az EU 5. Kutatási Keretprogram: A városi élet min őségének javítása.
Félig kötött környezeti elemek (Semi-fixed-feature elements): Utcabútorok, hirdetések, üzletek, zöldfe-
lületek min ősége, falfirkák, kapubejárók, falragaszok stb. Viszonylag gyorsan és könnyen változnak,
az adott lakóterületen (környezetben) lakók min ő sítőiként jelentést kommunikálnak, és több informá-
ciót hordoznak a mindennapi használókról, mint maguk az épületek (a kötött környezeti elemek).
3
Foundations of Social Theory (1990).
Irodalom
Allen, B. (2003) Methodological issues related to residential dynamics analysis: The theoretical
framework underlying methodological issues, a key aspect of housing research. Methodologies in
Housing Research Conference, 22-24. September. Stockholm.
Baross P.—Soóki-Tóth G. (2000) Ingatlanpiaci folyamatok és önkormányzati irányitásuk lehet őségei a
Budapesti Városfejlsztési Koncepcióban.— Budapesti Negyed. 28.59-74. o.
Coleman, S.J. (1990) The Foundation of Social Theory. The Belknap Press of Harvard University Press,
Harvard.
Cadwallader, M. (1989) A conceptual framework for analysing migration behaviour in the developed
world. — Progress in Human Geography. 13.494-511. o.
Dingsdale, A. (1999) Budapest's built environment in transition. — GeoJournal. 49.63-78. o.
Egedy T.—Kovács Z.—Székely G.-né—Szemz ő H. (2002) Városrehabilitációs programok eredményei és
tapasztalatai Budapesten — a NEHOM-projekt aktuális eredményei. — Falu Város Régió. 8.3-10. o.
Egedy T.—Kovács Z. (2003) A városrehabilitáció néhány elméleti kérdése. — Falu Város Régió. 4.10-16. o.
Erő Z. (2000) A városmegújulás lehet őségei. — Budapesti Negyed. 28.117-132. o.
Földi Zs. (2000) A lakókörnyezet min őségének szerepe a f őváros migrációs folyamataiban, az 1990-es
években. — Tér és Társadalom. 2-3.219-228.0.
Földi Zs. (2003a) Methods of realism for explaining dynamics of housing and neighbourhood quality
change in Budapest. Methodologies in Housing Research Conference. 22-24. September. Stockholm.
Földi Zs. (2003b) Modelling residential environmental dynamics — explaining quality change of housing
in Budapest and in other European cities. Paper for the EURA — Eurocities Conference. 28-30.
August. Budapest.
Harvey, D. (1989) Condition of Postmodemity Enguiry in to the Origins of Cultural Change. Blackwell,
Oxford.
Hegedűs J.—Tosics I. (1991) Privatizáció a lakásszektorban. — Szociológiai Szemle. Vol. 3.60-66. o.
Földi Zsuzsa : A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 43-58. p.
58 Földi Zsuzsa TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
Kovács Z. (1992) A budapesti bérlakásszektor privatizációjának társadalmi- és városszerkezeti hatásai.
3-4.55-73. o. —Tér sTársadlom.
Kovács Z. (1998) The Ghettoization or Gentrification? Post-socialist Scenarios for Budapest. —
Netherlands Journal of Housing and the Built Environment. 1.63-81. o.
Ley, D. (2002) Artists, Aestheticisation and the Field of Gentrification. Paper presented in the conference.
Upward neighbourhood Trajectories: Gentrification in a New Century. 26-27. September. Glasgow.
Lukovich T. (2001) A posztmodern kor városépítészetének kihívásai. Pallas Studio, Budapest. 142-149. o.
Megyesi T. (2002) A külső tér. — Építés- Építészettudomány. 1-2.53-93. o.
Mulder, C. (1993) Migration dynamics: a life course approach. Thesis Publication, Amsterdam.
Sárkány Cs.—Szeifreid A. (2003) Városrehabilitáció 1. www.ingatlanbefektetes.hu/sz0302/c09.html
Schneller I. (2002) Az építészeti tér min őségi dimenziói. Librarius KKT, Kecskemét. 31-129. o.
Smith, M.J. (1998) Social Science in Question. SAGE Publications, London. 252-329. o.
Tosics I. (2000) Lakáspolitika szociális várospolitika. — Budapesti Negyed. 28.133-150. o.
Tosics I. (2003) A new bal for consultants to influence policy-making? Strategic planning in European
cities. Paper for the EURA — Eurocities — MRI Conference, 28-30. August. Budapest.
Tosics I.—Szemz ő 11.—Kőszeghy L.—Erdősi S. (2001) National and City Contexts, Urban Development
Programmes and Neighbourhood Selection. The Hungarian Background Report (Working Paper for
UGIS).
Utasi Á (1996) Lakásmód és privatizáció. — Társadalmi Szemle. 6.14-25. o.
Yeung, W.C.H. (1997) Critical realism and realist research in human geography: a method or a philoso-
phy in search of a method? — Progress in Human Geography. 1.51-74. o.
Weber, M. (1982) A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Gondolat, Budapest.
THE APPLICATION OF THE COLEMAN-MODEL
IN RESIDENTIAL ENVIRONMENTAL RESEARCH
ZSUZSA FÖLDI
In the paper a possible theoretical approach of residential environmental research is out-
lined. The paper also deals with the application of the resulted model in the case of concrete
neighbourhoods. The model is based on the Coleman system behaviour model, which
mphasizes the fact that the macro levei changes always happen with the "mediation" of the
micro levet. The decisions brought on the micro levei under the conditions set on the macro
levei add up on the aggregate levet again and produce a new structure in society and space.
The aim of the research the model is used in is to explain the differences in the trajectories
of different residential areas of originally nearly the same age, architectural design and social
composition in Budapest.
In the applied twinning residential environment dynamics model the classic Coleman-
model is doubled. It is due to the necessity of combining the individual mobility and invest-
ment mobility trends, that together give dynamism to the neighbourhoods and other larger or
smaller scale spatial units of residential function.
Besides the general model a neighbourhood specific application of the model is presented
on the rehabilitation process of Middle—Józsefváros, a classic downgrading area, where a few
years ago a large scale renewal process was initiated.