Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 117-126. p. Tér és Társadalom XVII. évf. 2003 s 4: 117-155 KITEKINT Ő REGIONALIZÁLÓDÁS SZERBIÁBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A VAJDASÁG HELYZETÉRE' (Regionalisation in Serbia, emphasising the situation of Voivodina) MILAN TRIPKOVIÚ Kulcsszavak: Regionalizálódás Szerbia Vajdaság multikulturális Az alábbi tanulmány arra tesz kísérletet, hogy viszonylag általános szociológiai szempontú megközelí- tésben határozza meg a regionalizmus időszerű és bizonyos értelemben ellentmondásos problematikáját. Mindezt a Vajdaság jelenlegi helyzetén, Szerbia demokratizálódása, decentralizációja és alkotmányozá- sa szükségességén keresztül szemléli. A regionalizálódás kutatásának elméleti háttere Kutatásunk abból a hipotézisb ől indul ki, hogy a regionalizálódás és a multi- kulturalizálódás önmagukban semmit sem oldanak meg, amennyiben ezek a folya- matok nem ágyazódnak be egy széle'sebb modernizációs folyamatba, amely lehet ő- vé teszi egy demokratikus plurális társadalom kialakulását. Szerbiában a regio- nalizálódás egyik eleme lehetne az új plurális társadalom kialakulásának, amely alkalmas lenne arra, hogy megszüntesse a régi ellentéteket, a centralizmus káros követelményeit, illetve megakadályozza az új ellentétek létrejöttét. Olyan regionalizálódásra lenne szükség, amely bátorítaná a részek önállósodását, miköz- ben nem veszélyeztetné a társadalom egészét és a szolidaritást, továbbá maximálisan tiszteletben tartaná a különbségeket, de nem veszélyeztetné a társadalom egységét. Véleményünk szerint a regionalizálódást és a multikulturalizálódást szociológiai szempontból akkor tudjuk megmagyarázni, ha válaszolunk arra a kérdésre, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a modern társadalomnak a homogenitásra való törek- vését és a heterogenitás iránti egy idej ű igényét. Abból a feltevésb ől indulunk ki, hogy a régió „természetes" és „nem mestersé- ges" képződmény. Ez azt jelenti, hogy a régió egy sajátos, szerves fejl ődés útján létrejött, viszonylag homogén földrajzi, történelmi, gazdasági, szociokulturális egység, amely az ott él ő lakosság számára lehet ővé teszi, hogy szükségleteiket, értékeiket és érdekeiket min őségi szempontból jobban megvalósítsák, azaz, hogy eredményesebben és sokrétűbben kimutassák jellegzetes regionális identitásukat, s Milan Tripkovic : Regionalizálódás Szerbiában, különös tekintettel a Vajdaság helyzetére. Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 117-126. p. 118 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4 mindez a társadalom, de f őleg a multikulturális társadalom számára nagyon fontos jelenség. Az el őzőek alapján kiemelhető, az általunk kívánatosnak tartott régió az alábbi sajátos kritériumokat tartalmazza: 1) Jellegzetes közös tulajdonsággal bír, amely többé-kevésbé a szerves fejl ődés útján, az id ők hosszú során jött létre. 2) Hozzájárul ahhoz, hogy a régió és az egész társadalom ne zárt, hanem nyitott legyen. 3) A társadalom fejl ődését és az emberi élet min őségének javítását szolgálja a régióban él ők és az egész társadalom javára. 4) A meglév ő társadalmi ellentéteket csökkenti, mérsékli. 5) Decentralizációhoz vezet, ami a regionális területi egységeknek hatalmat köl- csönöz, de ugyanakkor megnövekszik a felel ősség a saját sorsuk formálása és a társadalom egésze iránt (Tripkovie 2001). A régiók kialakulása során a hatalom kiegyensúlyozott megosztására kerül sor. Mindez a vertikális dimenzió (központi, regionális, helyi hatalom) és a horizontális dimenzió (törvényhozói, bírói, végrehajtói hatalom) mentén játszódik le. A harmo- nikus hatalommegosztás természetesen csak abban az esetben valósul meg, ha ez a folyamat demokratikus társadalomba ágyazódik be. Viszont, ha nem egy demokra- tikus, vagy nem eléggé demokratikus társadalomról van szó, mint pl. Szerbia eseté- ben, akkor a folyamatok egészen más irányt vehetnek fel. Ennek során csak látszat- decentralizációra kerül sor, és a régiók képzése a helyi elit számára csupán a hata- lom megszerzésének eszköze lesz. Ami a multikulturalitást illeti, kiemelhet ő, hogy e jelenség Szerbiában szorosan kötődik az állam—nemzet kapcsolatának a válságához, melynek során felmerül a különböz őségek együttélésének problémája. Szerbia kulturális szempontból igen heterogén ország. A meglév ő kulturális csoportok különböz ő fejlettségi szinten vannak. E tekintetben megfigyelhet ő egy nagyszabású észak—déli fejlettségi lejt ő. Vajdaság p1. sok szempontból európai, de a Délkelet-Szerbiában lév ő, mohamedán vallásúak által lakott Szandzsákban sok szempontból még napjainkban is a törzsi viszonyok uralkodnak. Ez a probléma akkor jelenik meg igazából, amikor a külön- böző kulturális sajátosságok megjelenítése a privát szférából kikerül a nyilvánosság szférájába, vagyis a politikai életbe és a közintézményekbe. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a sokszín űség egysége az, amely kellene, hogy jellemezze a mo- dern társadalmat. Ennek a gyakorlati megvalósítása a polgári és demokratikus ha- gyományok hiánya miatt nem jön létre, és egy „politikai ellentmondásos, multi- kulturalitás" (Wieviorka 1997) megjelenésének lehetünk szemtanúi. Mindenesetre a kultúrák sokszín űsége napjainkban számtalan érdekes kérdést vet fel, mint p1. a valamennyi polgárt érint ő alapvető jogok kifejezése és továbbfejlesz- tése, a különbségek messzemen ő tiszteletben tartása mellett, amelyben egyrészt a meglév ő és a leend ő különbségek megismerése, másrészt a kulturális értékeket Milan Tripkovic : Regionalizálódás Szerbiában, különös tekintettel a Vajdaság helyzetére. Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 117-126. p. TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 119 képviselő közintézmények bármilyen nyomásának vagy manipulációjának a hiánya, illetve minden kisebbségi jog megfelel ő védelme, és a kisebbség részvétele a több- ségi testületekben érvényesül. A multikulturalitás lényegét egy komplex, dinamikus rendszerként lehet megfogalmazni, melynek egyik oldalát az általános emberi jogok teszik ki, a másikat pedig a jellegzetes szociokulturális közösségek, amelyek a legkülönfélébb alapon jöttek létre. A regionalizálódás története Szerbiában és Jugoszláviában A regionalizációnak ebben a térségben hagyományai vannak. Szerbia, illetve ko- rábban Jugoszlávia a múlt század közepét ől, vagyis a második világháború végét ől a mai napig a regionalizációnak néhány jellegzetes fázisán ment keresztül. Igaz ugyan, hogy a regionalizáció különböz ő fázisai nem „önmagukban" és nem is ilyen néven történtek. Ezeket a folyamatokat a társadalmi rendszer változtatása során közigazgatási reformoknak vagy az ún. önigazgatás átszervezésének és decentrali- zációnak hívták. Ebben a térségben az elmúlt fél évszázad során a regionalizálódás alábbi fázisait különböztethetjük meg: Az els ő és legrégebbi fázis a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság 1946-ban meghozott alkotmányával kezd ődött. Az alkotmány el őírta, hogy Jugoszlávia 6 köztársaságból áll, és Szerbián belül, éppen a kulturális sokszín űségéből, többek között nemzeti sokszín űségéből kifolyólag, további két autonóm tartomány szerve- ződik. Ezek: a Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány (Vajdaság SzAT) és a Koszovó Szocialista Autonóm Tartomány (Koszovó SzAT) (1. ábra). Bár ezt a folyamatot akkor nem regionalizációnak hívták, de mai szemmel nézve felfogható a régióképz ődés kezdeti szakaszának is, és mint ilyen, abban a korban, a kelet-közép-európai térségben haladó lépés volt. A regionalizálódás második fázisa 1955-ben kezd ődött. Ekkor megszületett a já- rások és megyék igazgatásáról szóló általános törvény, amely a sajátos jugoszláv helyi önigazgatásnak két területi egységét határozta meg, a járásokat és a megyéket. A köztársaságok hatáskörébe tartozott a megyék és a járások nevének és területé- nek meghatározása. A megyék azonban nem voltak hosszú élet űek. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (JSzSzK) az 1963-as alkotmányban megszün- tette a megyéket. A regionalizálódás harmadik fázisa a JSzSzK 1974-es alkotmányának meghozata- lával kezdődött. Ebben az alkotmányban meghatározták a járások együttm űködését és a tartományok — Vajdaság SzAT és a Koszovó SzAT — státuszát. Milan Tripkovic : Regionalizálódás Szerbiában, különös tekintettel a Vajdaság helyzetére. Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 117-126. p. 120 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4 1. ÁBRA Jugoszlávia köztársaságai és tartományai, 1946 (Republics and provinces of Yugoslavia, 1996) Jelmagyarázat: 1 — Jugoszlávia szövetségi határa, 2 — köztársasági határ, 3 — tartományi határ, 4 — szövetségi főváros, 5 — köztársasági fő város, 6 — tartományi székhely Forrás: ATLAS. Ueila—Mladost, Zagreb 1962. A Vajdaság SzAT alkotmánya pl. többek között el őirányozta azt is, hogy a járá- sok regionális társulásokat alkothatnak abból a célból, hogy összehangolják, meg- tervezzék és megvalósítsák a közös érdekeltség alapján megfogalmazódó gazdasági és társadalmi fejl ő dést. A Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány Alkotmányá- nak 281. paragrafusában a vajdasági járások nemzetközi kapcsolatai kiépítésének lehetősége is megfogalmazódott (Popovié 1983). A tartományok alkotmányában rögzítették a nemzetek és nemzeti kisebbségek egyenjogúságát. A Vajdaság SzAT területére vonatkozólag mindez a magyar, a szlovák, a román és a ruszin, Koszovó SzAT esetében pedig az albán nemzeti ki- sebbségre vonatkozott. Emellett sor került a gazdasági, politikai és kulturális auto- nómia megfogalmazására is. A tartományok alkotmányos jogainak ez a meghatáro- zása jó kiindulópontja lehetett volna a további regionalizációnak Szerbia területén. 2 Aregionalzáódsykfirlcaetésnhbzli.Atakor- szakot helyesebb lenne ellenregionalizációnak nevezni. Ugyanis a Szerb Szocialista Köztársaság 1990. évi alkotmánya a demokratizálódás folyamatát teljesen meg- Milan Tripkovic : Regionalizálódás Szerbiában, különös tekintettel a Vajdaság helyzetére. Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 117-126. p. TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 121 szüntette. Ez a „Milosevity-korszaknak" nevezett fázis nemcsak hogy a szövetségi Jugoszlávia széteséséhez és a köztársaságok kiválásához vezetett, hanem Szerbiá- ban intézményesítette az egyszemélyi és tekintélyelv ű hatalmat, a kvázi többpárt- rendszert, elsöpörte a jogállamot és a bírói hatalmat, kiépítette a média és a gazda- ság teljes körű ellenőrzését, elkövette a szabálytalanságok végeláthatatlan sorát, a parlamentet és a törvényhozók teljes kiiktatását, az emberi jogokat pedig megalázta. Így Szerbiában a hatalom „az élet és a halál" teljes ura lett. Ennek során megszün- tették a tartományok autonómiáját, és felszámolták vagy Belgrádba vitték a Vajda- ság teljes intézményrendszerét. Az 1990-es alkotmány az autonóm tartományokra csak egy lábjegyzetben emlékeztetett, a regionalizálódás és a decentralizáció fo- lyamatai megszakadtak, és egy er ősen centralizált állam jött létre. A regionalizálódás ötödik fázisa Szerbiában 2000. október 5. után, a kedvez őbb politikai légkörnek köszönve kezd ődött el, de a centralizált és tekintélyelv ű rend- szerb ől a liberális és demokratikus rendszerbe való áttérés nemcsak hogy bonyolult folyamat, hanem lassan zajlik. Ezt a nagy rendszerváltást intézményi, jogi és emberi tényezők egyaránt hátráltatják. Ez utóbbiak közül megemlíthet ő, hogy pl. miközben folyik a Vajdaság alkotmányának törvény-el őkészítése, 3 egyes nacionalista pártok erre a munkára úgy tekintenek, mint Vajdaságnak a „Szerb állam testéb ől" való elszakadási törekvésére. Éppen ezért nem véletlen, hogy a politikai elemz ők szerint is Szerbia új alkotmánya megszületésének a legellentmondásosabb kérdése Vajda- ság státuszának a meghatározása lesz (Vujaéie 2003). Mindemellett már a Milosevié-korban folytak a regionalizációról és a decentrali- zációról viták, de azok igazából csak az „októberi változások" után er ősödtek fel. A regionalizálódással kapcsolatos viták felélénkülésének két oka van: bels ő és küls ő. A belső okok abban találhatók, hogy megérett a felismerés arra, hogy csak a regio- nalizálódással lehet a centralizáció káros következményét felszámolni. A regionalizációt serkent ő külső okok abban foglalhatók össze, hogy Szerbia, de mindenekelőtt a Vajdaság az Európai Unió szomszédja lesz, és ebb ől a helyzetéből kiindulva szeretne bekapcsolódni az európai regionalizációs folyamatokba is. A regionalizáció és a multikulturalitás napjainkban A demokratikus intézmények kialakulásával és egy szabadabb politikai légkör megteremtésével a legfejlettebb társadalmakban a multikulturális törekvések jó táptalajra találnak: a kisebbség egyre szabadabban és nyitottabban kifejezi saját értékeit, egyre meggy őzőbben hívja fel magára a figyelmet, és egyre jobban megta- nulja azt, hogyan lehet demokratikus módon megvalósítani saját jogait; ez alatt a többség egyre kisebb ellenállást és meg nem értést vagy félreértést tanúsít, és meg- érti azt, hogy a kulturális sokszín űség nemcsak egy objektíve adott, tehát „normá- lis" dolog, hanem a társadalom demokratikus adottságai szempontjából kívánatos, hiszen az a társadalmi életet gazdagítja, és biztosítja a társadalom kiegyensúlyozott és gyors fejl ődését. Milan Tripkovic : Regionalizálódás Szerbiában, különös tekintettel a Vajdaság helyzetére. Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 117-126. p. 122 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4 Ebben az értelemben a multikulturalitásról szóló viták egy pluralista társadalom létéről szólnak, vagyis a multikulturalitás a civilizáció egyik új kihívása (Semprini 1999). Erre a kihívásra csak az tud eredményesen válaszolni, aki kerüli a széls ősé- geket, továbbá, aki olyan megoldásokat választ, amelyek egyaránt kielégítik az általános és az individuális elveket, vagyis, aki méltányolja a különböz őségeket, de nem veszélyezteti a modern társadalom homogenitását. Vajdaság sajátos kulturális sokszín űségének történelmi gyökerei vannak. A sok- színűség megmutatkozik gazdasági, politikai, kulturális és nemzetiségi téren is. A fentiekb ől kifolyólag 2000. október 9-15. között, illetve 2002 októberében egy longitudinális vizsgálatot folytattunk abból a célból, hogy megtudjuk, mi a lakosság véleménye a tartomány státuszáról. A kutatás els ő időpontja az újkori Szerbia éle- tében két fontos dátumhoz köt ődik, amit a közvélemény csak „októberi változások- nak" nevez: 2000. október 5-én, Milosevió-et, Jugoszlávia akkori elnökét eltávolí- tották tisztségéb ől, illetve október 8-án, a Szerb Demokratikus Ellenzék elsöpr ő győzelmet aratott a parlamenti választásokon, pl. Vajdaságban a 120 mandátumból 117-et e pártszövetség szerzett meg. A szociológiai felmérést az els ő fordulójában hét vajdasági városban, egy repre- zentatív mintán végeztük. A megkérdezettek száma 516 f ő volt (Lazar—Markovié 2001). A kutatás második fordulójában 14 településen összesen 1253 f őt kérdez- tünk meg (2. ábra). 2. ÁBRA A vajdasági felmérésbe bevont települések (Settlements involved into the survey in Voivodina) MAGYARORSZÁG o'bft ••• 2000-ben 0'5 .\ Subotica . (S.almo'ka) •• \ • 2002-ben Novi Knet evac •.,,. 7‘..-..:* (Torokkanksa) •. s..... r J Sombor (Zombor) • Kikinda • 6- 0 Mali Ido§• <5=, (Kishegyes) (Nagykikinda) Nova Crnja • i•Apatin Bej ei Q (Magyamsernye). ROMÁNIA ...... ,„ C.... c- V A° J D A 'S Zrenjanin '. .. ) •Á G • (Nagybecskerek) ........ '1'... Ba • k a \ N..... H ORVÁTORSZÁG ."• DUtI3 —/ 8 á n á- t NOVI SAD Vrac • \ / (ÚJVIDÉK) (Verseci „privk, Szerémségo Bela Crkva Sremska Mitrovica '1 \ • •,,, Indija (Fehértemplom) tr -; ..- --I '..—...i.. , ' / O PanCevo ,Pancsova) os)