Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 145-163. p.
Tér és Társadalom XVII. évf. 2003 s 3: 145-197
VERSENYKÉPESSÉG
A MAGYAR VÁROSHÁLÓZAT TAGOZÓDÁSA AZ
INFOKOMMUNIKÁCIÓS INFRASTRUKTÚRA
ALAPJÁN AZ EZREDFORDULÓN
(The Hungarian Urban Network's Structure Based on the
Information and Communication Infrastructure
at the Turn of the Millennium)
RECHNITZER JÁNOS — GROSZ ANDRÁS —
CSIZMADIA ZOLTÁN
Kulcsszavak:
városhálózat információs és kommunikációs technológiák Magyarország
Az elmúlt években tapasztalható megtorpanása, kisebb recessziója ellenére is az információs és kommu-
nikációs technológiák (IKT) egyre inkább meghatározóvá válnak a globalizált világ gazdaságában,
illetve a rendszerváltást követ ő gazdasági szerkezetváltásnak köszönhet ően már hazánk nemzetgazdasá-
gában is. Az IKT hatását els ősorban a termelékenység javításában, új termékek és szolgáltatások megje-
lenésében, a fogyasztói szokások átalakulásában, új elosztási csatornák kialakulásában szokás megra-
gadni, ugyanakkor az információs és kommunikációs technológiák er őteljes területi koncentrációjának
köszönhet ően igen jelentős hatással van a térszerkezet változására, különösen a városhálózat tagozódá-
sóra. Hazánkban is megfigyelhető az IKT szektor jelenléte, szerkezete tekintetében a hasonló sajátosságokat
mutató városcsoportok kialakulása, mely folyamatot els ősorban a városok mérete, település hierarchiában
betöltött funkciói, földrajzi elhelyezkedése, valamint egyéb speciális jellemz ői határozzák meg.
Bevezetés
A magyar városhálózatban a politikai és gazdasági rendszerváltozás hatásai kimu-
tathatók voltak. A korábbi kutatások arra irányultak, hogy miként volt képes fogad-
ni ez a hálózat a gazdasági és társadalmi megújítás hordozóit (Rechnitzer 1993). Az
elemzések megállapították, hogy a gazdasági és a közigazgatási funkciókat tömörí-
tő, többségében regionális szerepkörrel rendelkez ő centrumok tudták a legkisebb
vesztességgel elviselni a rendszerváltozás következményeit. A tradicionális közép-
városoknál egy hosszabb átmeneti szakasz kezd ődött el, aminek a kimenetele a
vizsgálat id őszakában még kérdéses volt. Ugyanakkor a kisvárosokat lehetett az
egyértelm ű veszteseknek tekinteni a rendszerváltozás els ő szakaszában. Több vizs-
gálat (Nemes Nagy 1995; Beluszky 1999; Lengyel—Rechnitzer 2000) megerősítette
azt, hogy nemcsak a városi szerepköröket megtestesít ő intézmények jelenléte, ha-
nem a centrumok földrajzi helyzete is befolyásolta az átmenet folyamatait.
A kilencvenes évtized végén megismételt vizsgálatok (Grosz—Rechnitzer 2000;
Rechnitzer 2002) már egy jóval differenciáltabb városhálózatot mutattak be. A
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
146 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s 3
hálózat megosztottságában dönt ő szerepe volt az üzleti és gazdasági szolgáltatá-
soknak, valamint az elérhetőségnek, a közlekedési kapcsolatok alakulásának. A
regionális szerepkörrel bíró centrumok helyzete stabilizálódott, kiemelkedtek az új
funkciókra specializálódó (idegenforgalom, a fővárosi agglomeráció) kis és közép-
városok, valamint a tradicionális, azaz 20-30 évvel ezel őtt városi rangot nyert kö-
zép és kisvárosok helyzetüket javították (pl. térségi szervez ő szerepeiket bővítették,
stabilizálták intézményeiket stb.) az évtized elejéhez képest. A periférikus helyzet ű,
valamint a kilencvenes években városi rangot nyert központok viszont nem tudtak
még integrálódni a hálózatba, azoknál csupán a hagyományos városi funkciók re-
gisztrálhatók, a megújítás képvisel ő eszközök és intézmények csak elvétve jelennek
meg, s a hatásaik sem számottev ők.
A magyar városhálózat jellemz őinek tudatos feltárásánál nem feledkezhettünk
meg arról, hogy vizsgáljuk a hálózat fogadókészségét a legújabb és egyben a legdi-
namikusabban terjedő technológiák és az azokat megtestesít ő ismeretek iránt. Az
információs technikák látványos szétterülését tapasztaltuk a kilencvenes évek végi
Magyarországon, mely folyamatban a városhálózat szerepe meghatározónak tekint-
hető. Kísérletet tettünk tehát többszint ű elemzéssel arra, hogy értékeljük az
infokommunikációs technikák fogadásának sajátosságát a magyar városok esetében
(Dőry—Grosz 2002). Ennek az elemzésnek az egyik metszetét mutatjuk be tanulmá-
nyunkban, éspedig magának a hálózatnak a megosztottságát, tagozódását e techni-
kai, de mondhatjuk életmódbeli változásokat is megtestesít ő eszközrendszer megje-
lenése és elterjedése révén.
Az infokommunikációs vizsgálat során felhasznált mutatók
Az elemzés alapját a 2001-ben városi jogállással rendelkez ő 251 település alkotta.
A vizsgálatból kihagytuk a f ővárost, Budapestet, ugyanis annak kiugróan eltér ő
mutatói komoly torzuláshoz vezettek volna. Az eredményekben dominált volna a
Budapest és a többi város közötti különbségek sajátossága, s így háttérbe szorult
volna a városok között meglév ő fejlettségbeli, infokommunikációs versenyképes-
ségben megmutatkozó eltérés.
A vizsgálatot két mutatórendszerrel is elvégeztük. Ezek közül az egyik elemzés
egy komplexebb — összesen 32 különböz ő változót magában foglaló — ismérvrend-
szeren alapul, míg a másik sokkal sz űkebb, kifejezetten csak az infokommunikációs
technológiai (IKT) szektorral közvetlenül kapcsolatba hozható 12 indikátort foglal-
ja magában. A komplex mutatórendszerben az IKT változók mellett — melyek az
összes mutató közel felét jelentették — kisebb súllyal, de szükségesnek éreztük sze-
repeltetni az olyan legalapvet őbb városi fejlettségre utaló tényez őket, mint demog-
ráfia, jövedelmi helyzet, gazdasági mutatók, vagy a humán erőforráshoz kapcsolódó
jellemzők, hiszen ezek a változók szoros kapcsolatban vannak az egyes városok
infokommunikációs jellemz őivel. A település mérete (lakosságszáma), az ott él ők
jövedelmi helyzete keresleti oldalról gyakorol hatást a szektorra, míg a humán erő-
forrás legfontosabb jellemz ői, valamint a gazdasági szféra általános mutatói kínálati
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 147
oldalról határozhatják meg annak alakulását. A komplex és a sz űkebb IKT mutató-
rendszert - az egyes változókkal, az adatok vonatkozási dátumával, valamint azok
forrásmegjel őlésével - az 1-2. táblázat tartalmazza.
1. TÁBLÁZAT
A komplex mutatórendszerhez kapcsolódó indikátorok
(Variables of the Complex Indicator System)
Ssz. Változó Egy Év Forrás
ség
1. A település területe ha 1999 KSH T-STAR
2. A település állandó lakosságának száma fő 2000 KSH T-STAR
3. A vándorlási különbözet értéke % 2000 KSH T-STAR
4. Az öregségi index értéke % 2000 KSH T-STAR
5. A lakásállomány száma db 1999 KSH T-STAR
Az év folyamán épített 4 szobás vagy annál nagyobb lakások
6. db 2000 KSH T-STAR
száma
7. Az 1000 lakosra jutó személygépkocsik száma db 2000 KSH T-STAR
8. A személyi jövedelemadó (SZJA) alap teljes összege e Ft 1999 APEH SZJA
9. A befizetett személyi jövedelemadó (SZJA) teljes összege e Ft 1999 APEH SZJA
10. A regisztrált munkanélküliek aránya a 18-59 éves lakosságból % 2000 KSH T-STAR
A tartósan (180 napon túl) munkanélküliek aránya a 18-59 éves
11. % 2000 KSH T-STAR
lakosságból
12. A dolgozó orvosok száma fő 1999 KSH T-STAR
13. Az általános iskolai tantermek száma db 1999 KSH T-STAR
14. A középiskolai tantermek száma db 1999 KSH T-STAR
15. Az összes középfokú intézmény száma db 1999 KSH T-STAR
16. Az informatikai képzést biztosító középfokú intézmények száma db 2001 www.palya.hu
17. Az informatikai képzést biztosító fels őfokú intézmények száma db 2001 OM
18. Az összes gazdasági szervezet száma db 2001 KSH CKT
19. Az 1000 lakosra jutó összes m űködő vállalkozás száma db 2000 KSH T-STAR
20. Az 1000 lakosra jutó összes egyéni vállalkozás száma db 2000 KSH T-STAR
21. A feldolgozóipari IKT vállalkozások száma db 2001 KSH CKT
A termékhez kapcsolódó IKT szolgáltatást nyújtó vállalkozások
22. db 2001 KSH CKT
száma
A termékhez nem kapcsolódó IKT szolgáltatást nyújtó vállalkozá-
23. db 2001 KSH CKT
sok száma
24. A médiagazdaságban érintett vállalkozások száma db KSH CKT 2001
25. Az internetes szolgáltatási formák száma db BP HF 2001
26. Az internet szolgáltatást nyújtó vállalkozások száma db BP HF 2001
MTA RKK
27. A domain szerverek száma db 2001
ATI
28. Az 1000 lakosra jutó távbeszél ő állomások száma db 2000 KSH T-STAR
29. Az üzleti vonalak aránya az összes távbeszél ő vonalon belül % 2000 KSH T-STAR
30. Az egy működő vállalkozásra jutó távbeszél ő vonalak száma db 2000 KSH T-STAR
31. Az 1000 lakosra jutó Vodafone mobil el őfizetések száma db 2000 Vodafon
32. Az 1000 lakosra jutó Pannon GSM mobil el őfizetők száma db 2000 Pannon GSM
Megjegyzés: CKT: Cég-Kód-Tár, BP HF: Budapesti Hírközlési Felügyelet, MTA RKK ATI: MTA
Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet
Forrás: Szerkesztette Grosz A.
A mutatórendszer összeállítása során, annak érdekében, hogy a faktoranalízis
számára minél inkább alkalmas legyen az adatbázis, csak statikus, egy adott id ő-
pontra, időszakra vonatkozó tényez őkkel dolgoztunk, és nem képeztünk id őbeli
változást mérő dinamikus mutatókat. Az egymással viszonylag szoros korreláció-
ban álló mutatók közül (pl. összes vállalkozás száma, m űködő vállalkozások száma,
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
148 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s3
jogi személyiségű vállalkozások száma stb.) azokat választottuk ki, amelyek átfo-
góbb képet adnak a településszerkezetr ől. Az egyes adatok általában a legfrissebb,
rendelkezésre álló KSH T-STAR adatbázisból származnak, így a 2000-es évre vo-
natkoznak. Mindazonáltal a 2000-es adatbázis hiányossága miatt egy-két esetben
1999-es adatokra kellett támaszkodnunk. A statisztikai adatbázisokban fel nem
lelhető, ezért saját adatgyűjtést igényl ő mutatók esetében (pl. az infokommu-
nikációs szektorhoz tartozó vállalkozások száma) lehet őség nyílt 2001-es informá-
ciók számbavételére is (lásd 1-2. táblázat).
2. TÁBLÁZAT
Az IKT szektorra vonatkozó indikátorok
(Variables of the ICT Indicator System)
Változó Egy
Év Forrás
ség
1. Az informatikai képzést biztosító középfokú intézmények száma db 2001 www.palya.hu
2. Az informatikai képzést biztosító fels őfokú intézmények száma db 2001 OM
3. A feldolgozóipari IKT vállalkozások száma db 2001 KSH CKT
A termékhez kapcsolódó IKT szolgáltatást nyújtó vállalkozások
4. db 2001 KSH CKT
száma
A termékhez nem kapcsolódó IKT szolgáltatást nyújtó vállalkozá-
5. db 2001 KSH CKT
sok száma
6. A médiagazdaságban érintett vállalkozások száma db 2001
KSH CKT
7. Az internetes szolgáltatási formák száma db 2001 BP HF
8. A domain szerverek száma MTA RKK
db 2001
ATI
9. Az 1000 lakosra jutó távbeszél ő állomások száma db 2000 KSH T-STAR
10. Az üzleti vonalak aránya az összes távbeszél ő vonalon belül % 2000 KSH T-STAR
11. Az 1000 lakosra jutó Vodafone mobil el őfizetések száma db 2000 Vodafone
12. Az 1000 lakosra jutó Pannon GSM mobil el őfizetők száma, db 2000 Pannon GSM
Megjegyzés: KSH CKT: KSH Cég-Kód-Tár, BP HF: Budapesti Hírközlési Felügyelet, MTA RKK ATI:
MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet
Forrás: Szerkesztette Grosz A.
A változóink egy része extenzív természet ű (az esetek egyesítésével adataik ösz-
szegz ő dnek, pl. lakónépesség), és ezek mögött mindig egy volumen jelleg ű faktor is
meghúzódik, másik része pedig intenzív, ill. arány típusú (az egyedek egyesítésekor
súlyozott átlag képz ő dik, pl. 1000 lakosra jutó személygépkocsi), melyek többnyire
valamilyen dinamizmus jellegű faktorhoz kapcsolódnak.
Az infokommunikációs technológiai szektor statisztikai mérésének hiányosságai
miatt, az IKT mutatók egy-egy kivételt ől eltekintve saját egyéni adatgyűjtésen
alapulnak, és mindössze néhány található meg közvetlenül a Központi Statisztikai
Hivatal adatbázisában. Ezen mutatókat, tartalmukat, forrásukat érdemes valamivel
bő vebben is bemutatni. A 17 mutató között az informatikai képzésre, az IKT vállal-
kozásokra, az internetes szolgáltatásokra és a telekommunikációs infrastruktúrára
vonatkozó változók szerepelnek. A középfokú informatikai képzést biztosító közép-
fokú intézmények számát az internetr ől, a www.palya.hu honlapról gyűjtöttük
városonként össze, míg a fels őfokú intézmények száma t az Oktatási Minisztérium
Felső oktatási Tájékoztatójából származik. A gazdasági szervezetek számát, vala-
mint az IKT szektorhoz kapcsolódó vállalkozások számát a KSH Cég-Kód-Tár
adatbázisából gyűjtöttük ki, minden egyes városra. Az IKT cégeket tovább csopor-
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 149
tosítottuk a KSH hivatalos csoportosítása szerint i. Külön változóban szerepeltettük
az infokommunikációs szektor egyik legfontosabb ágához, a médiagazdasághoz
tartozó vállalkozások számát 4. Az egyes településeken működ ő internetes szolgálta-
tást nyújtó vállalkozások, valamint az elérhet ő különböző internetes szolgáltatási
formák számát5 a Budapesti Hírközlési Felügyelet Hírközlési Szolgáltatások osztá-
lyának adatközlése alapján vettük be az adatbázisba. A városokban bejegyzett
domain szerverek száma ugyancsak saját gy űjtésből származik6. Végül a kommuni-
kációs infrastruktúra felmérése során a hagyományos vezetékes telefonellátottság
mellett fontosnak tartottuk a mobil szolgáltatók el őfizető inek számát is szerepeltetni
az adatbázisban.
A faktoranalízis alapján megfigyelhet ő sajátosságok
A városok különböz ő típusainak meghatározásához, legalábbis az el őzetes csopor-
tok megállapításához tökéletesen alkalmas a két mutatórendszerb ől nyert faktorok
(1. és 2. fő faktor) értékeinek kétdimenziós ábrázolása, hiszen a komplex mutató-
rendszerb ől nyert első két faktor az eredeti 32 változót csaknem 65%-ban képes
magyarázni, míg az IKT mutatórendszer esetében a magyarázó érték meghaladja a
70%-ot. Ezek alapján egyértelm űen elkülönülnek egymástól a kés őbbi klaszter-
analízis eredményeként kapott infokommunikációs várostípusok. Mivel a két muta-
tórendszer alapján a várostípusok rendkívül hasonlóak, itt csak a komplex mutató-
rendszer eredményét ábrázoljuk (1. ábra).
1. ÁBRA
A magyar városhálózat lehetséges típusai a komplex mutatórendszerb ől
képzett I. és 2. faktorértékek alapján
(Potential types of the Hungarian Urban Networks, on the basis
of the 1. and 2. Factor Values Resulting from the Complex Indicator System)
4• Uclulő városok
Budaörs
3. o
2•
Részleges regionális
kozpontok
1•
0.
Megyeszéklielyek.
térségi központok
Regionális központok
Leszakadó városok
o 6 s
1 Faktorértékek
Forrás: Saját számítás.
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
150 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s3
A legfontosabb várostípusok a regionális központok, a részleges regionális köz-
pontok, a megyeszékhelyek és térségi központok (középfokú centrumok), az aktív,
dinamikus városok (azon belül is az üdül ővárosok csoportja), a leszakadó városok,
illetve az egyik csoporthoz sem tartozó mozdulatlan kis- és középvárosok csoportja.
Budaörs, különösen az IKT szektorra koncentráló indikátorok esetében valamennyi
csoporttól távol áll, önállóan alkot egy típust.
A klaszteranalízis alapján meghatározható infokommunikációs várostípusok
A városok tipizálásához, a különböz ő városcsoportok meghatározása érdekében a
kapott hat faktor értékéire többször lefuttattuk a K-mean dinamikus
klaszteranalízist, különböz ő paraméterek (klaszterek száma, klaszter középpontok)
mellett. A faktoranalízist természetesen csak az IKT mutatók esetében is elvégez-
tük, ennek eredményeir ő l, mivel azok nagyon hasonlóak csak rövidebben számo-
lunk be a kés őbbiekben. A kapott eredményeket pedig diszkriminancia analízissel
ellenőriztük, ami lehető séget adott néhány város esetében a csoportváltásra, hogy
még pontosabb eredményeket kapjunk. A futtatások eredményeként összesen hat,
egymástól jól megkülönböztethet ő várostípust találtunk a magyar városhálózaton
belül. Ezek a várostípusok egyfel ő l bizonyos hierarchiát követnek, amit els ősorban
a városok méretéb ől fakadó keresleti tényez ők határoznak meg, másfel ől azonban
kimutatható egy, az IKT területén megmutatkozó aktivitásban, er őforrás mobilizá-
lásban tetten érhet ő különbség is a hasonló méretű és funkciójú városok között. A
hat várostípus a következ ő :
— Regionális központok
— Megyeszékhelyek és térségi központok
— Aktív kis- és középvárosok
— Üdülővárosok
— Mozdulatlan városok
— Leszakadó városok
A kizárólag az IKT mutatókra (12 változó) elvégzett elemzés során kialakult cso-
portok igen hasonlóak a komplex mutatórendszer alapján kapott eredményekhez. A
fő különbség mindössze az, hogy a megyeszékhelyek és térségi központok csoport-
ról leszakadtak a részleges regionális központi funkciókkal rendelkez ő városok, és
az üdülő városok már nem különültek teljesen el (többségük az innovatív, aktív kis-
és középvárosok csoportjába került). Különösen magas faktorértékeinek köszönhe-
tően Budaörs pedig önállóan alkot egy csoportot (Budaörs már a komplex mutató-
rendszer szerint is viszonylag távol állt a többi csoporttól). A komplex és az IKT
mutatórendszerhez kapcsolható infokommunikációs várostípusokat a 2-3. ábra
mutatja.
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
TÉT XVII. évf. 2003 • 3 Versenyképesség 151
Forrás: Szerkesztette Grosz A. és Hardi T.
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
152 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 • 3
Forrás: Szerkesztette Grosz A. és Hardi T.
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 3 Versenyképesség 153
A városcsoportok mind a hozzájuk tartozó városok számát, mind az általuk repre-
zentált lakónépességet tekintve eltérő nagyságúak (3. táblázat). Míg a regionális
központok típusba csak négy, azaz az összes város 1,5%-a tartozik, addig itt él a
városi lakónépesség közel 15%-a, valamivel több, mint 700 ezer f ő. Még nagyobb a
megyeszékhelyek és térségi központok súlya, ahol már közel 1,3 millió magyar
lakik, pedig e csoportot is mindössze 19 település alkotja. A dinamikus kis- és kö-
zépvárosok köre már jóval szélesebb, összesen 74 város sorolható ide. Az 1 millió
városlakót magáénak tudó klaszteren belül azonban különválik egy kisebb, az üdü-
lővárosokat tartalmazó alcsoport 13 településsel. A legnagyobb halmazt az info-
kommunikációs szempontból mozdulatlannak tekinthet ő városok alkotják. Össze-
sen közel 100 város nyújt otthont mintegy további 1,3 millió f ő számára. A kisvá-
rosok mellett e csoportban nagyobb települések is megtalálhatók. Végül szintén
nagy elemszámú (56 város) az elmaradott, leszakadó városok köre. A leszakadás
veszélye, az infokommunikációs technológiáknak köszönhet ő fejl ődésből való
kimaradás - idevéve a mozdulatlan városokat is - közel 2 millió városban él őt fe-
nyeget hazánkban. Ezek az arányok nagyjából az IKT mutatórendszer esetében is
megmaradtak, bár a leszakadó városok száma és az általuk képviselt lakosság ará-
nya kissé emelkedett (3. táblázat).
3. TÁBLÁZAT
A különböz ő várostípusok nagysága a két számítás eredményeként
(The Size of Various Urban Types on the Basis of the Results from
the Two Calculations)
Komplex mutatórendszer
IKT mutatórendszer (12)
(32)
Városcsoportok megnevezése
Városok Népesség Városok Népesség
db % fő % db % fő %
Regionális központok 4 1,6 718 14,6 3 1,2 534 10,8
Részleges regionális központok - - - - 6 2,4 705 14,3
Megyeszékhelyek, térségi 19 7,6 1 263 25,6 18 7,2 894 18,1
központok
Aktív kis- és középvárosok 61 24,3 906 18,4 43 17,1 631 12,8
Budaörs - - - - 1 0,4 23 0,5
Üdülővárosok 13 5,2 106 2,2 - -
Mozdulatlan városok 98 39,0 1 284 26,1 93 37,1 1 353 27,5
Leszakadó városok 56 22,3 651 13,2 87 34,7 789 16,0
Összes város (Budapest nélkül) 251 100,0 4.928 100,0 251 100,0 4 928 100,0
Forrás: Csizmadia Z. és Grosz A. számítása.
Alaphipotézisünket, miszerint a rendszerváltást követ ően várossá nyilvánított vá-
rosok - hasonlóan a települések általános fejlettségében, az ellátandó központi,
vagy térségszervez ő funkcióinak számában, min őségében elért viszonylag kedve-
zőtlen eredményekhez - az infokommunikációs technológia szempontjából is egy-
értelműen a leszakadó, valamint a mozdulatlan várostípusba sorolt települések listá-
ját fogják gyarapítani, nem sikerült bizonyítani. A települések várossá nyilvánításá-
nak időpontja és a klaszterekbe sorolása között nem tapasztalható semmilyen szig-
nifikáns korreláció, azaz a települések infokommunikációs várostípusa független a
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
154 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s3
várossá nyilvánítástól. Egyedül az els ő két klaszter kivétel ez alól, ami teljesen
természetes, hiszen egy település térségi, vagy f őleg regionális központtá válása
hosszú fejl ő dés eredménye, ami semmiképpen nem várható el egy néhány éves
várostól. Az új városok el ő fordulási esélye a többi típusban szinte teljesen kiegyen-
súlyozott, mindazonáltal jelent ős területi különbségek tapasztalhatók.
Az 1990 után várossá vált települések egyötöde (20 db) az elmaradott, leszakadó
csoportba került. Ezek fele az Észak-Alföldön található, a többi pedig Észak-
Magyarországon, vagy a Dél-dunántúli és a Dél-alföldi régióban. E térségekben
csak elvétve találni néhány dinamikus kis- és középvárost (Pécsvárad, L őrinci,
Újszász, Jászárokszállás, Vészt ő , Lajosmizse és Kecel). A városok fele mozdulat-
lannak tekinthet ő , és ugyancsak egyötödük a dinamikus kisváros kategóriájába
tartozik. Igaz a képet árnyalja, hogy ez utóbbiak nagy része a fővárosi agglomerá-
cióhoz tartozó, vagy ahhoz közel fekv ő település (pl. Aszód, Gyál, Veresegyház,
Dunaharaszti, Vecsés, Tököl). Az ország fejlettebb térségeib ől egyetlen újonnan
városi rangot nyert település sem számít elmaradottnak. A Budapest környéki és a
közép-dunántúli városok fele-fele arányban a mozdulatlan, illetve a dinamikusan
fejl ődő csoportba kerültek, azonban a Nyugat-dunántúli régióban már nem volt
ennyire kedvez ő a kép. Több mint 62%-uk a mozdulatlan városok számát gyarapí-
totta és csak Répcelakra mondható el, hogy lépést tart a fejl ődési tendenciákkal.
Ezzel szemben az Észak-magyarországi régióban az új városok több mint fele a
hátrányos helyzetű, fejl ő désben leszakadó várostípushoz tartozik, ezek közül csak a
kedvező elhelyezkedésű Emőd, Felsőzsolca és Lőrinci kivétel.
A regionális központok csoportja
Az első városcsoportba Miskolc, Szeged, Pécs, Debrecen, a már többször említett
négy regionális központi funkciókkal rendelkez ő nagyváros került. Ez a négy köz-
pont infokommunikációs szempontból is minden tekintetben kiemelkedik a település-
szerkezet többi tagja közül. A nagyvárosok átlagos lakosságszáma közel 180 ezer f ő —
összesen mintegy 720 ezer ember él e centrumokban, — azonban valamennyire az
erős elvándorlás jellemző , ami már egyértelm űen a szuburbanizációs tendenciáknak
tudható be (még Pécsett is majd 18%-kal meghaladja az elvándorlók száma az oda-
vándorlókét, de Szegeden ugyanez az érték 39%). Figyelmet érdemel, hogy az el-
múlt 10 év gazdasági-társadalmi átalakulása nyerteseként aposztrofált Észak-
Dunántúlon nem található olyan teljes érték ű regionális központ, mint az ország
többi térségében funkcionáló hagyományos egyetemi centrumok. Regionális köz-
ponti szerepüknél fogva természetesen igen jelent ős e centrumokban a gazdaság
koncentrálódása. Az infokommunikációs szektorban szinte minden mutató tekinte-
tében kiemelkednek a többi város közül. Különösen igaz ez az informatikusképzésre
(a középfokúra is, de egyetemi központként f őleg a fels őfokúra). Az IKT szektorhoz
kapcsolódó vállalkozások koncentrációja a regionális központokban sokkal jelent ő-
sebb, mint az összes gazdasági szervezeté, ami azt mutatja, hogy ebben a szektor-
ban még mindig nagyon fontos a központi funkciókkal bíró településekhez való
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 155
közelség. Az ágazaton belül a legszembet űnőbb a termékhez kapcsolódó, illetve a
termékhez nem kapcsolható IKT szolgáltatások jelenléte. Bár az internetszolgálta-
tók számát tekintve már több csoport is felzárkózott a regionális központokhoz, e
városokban még mindig többféle internetes szolgáltatási forma közül választhatnak
a potenciális ügyfelek, mint a többi vidéki városban. A ma már hagyományosnak
tekinthető kommunikációs technológiák terén egyáltalán nem nevezhet ő kiemelke-
dő nek e négy nagyváros pozíciója. A telefonellátottságban, az üzleti szféra
vezetékes telefonellátottságában, de még a mobil el őfizetők számát tekintve sem
tapasztalható különbség a következ ő csoportot alkotó középszintű központokkal
összehasonlítva. A városokban bejegyzett domain szerverek száma 1000-1500 körüli,
egyedül Miskolc maradt le e téren a maga 550 körüli szerver számával. A regionális
központok infokommunikációs szektorban betöltött szerepére hívja fel a figyelmet,
hogy kizárólag az IKT szektorra vonatkozó mutatókat tartalmazó elemzésben a
legfontosabb központként e négy város közül három került meghatározásra
(Debrecen, Szeged, Pécs).
A megyeszékhelyek és térségi központok csoportja
A második városcsoportba összesen 19 város került. A 19 város közül 12 megye-
székhely, további kett ő pedig megye jogú város (Sopron, Dunaújváros), ezért nyu-
godt szívvel nevezhetjük e csoportot a megyeszékhelyeket és a térségi központokat
magában foglaló várostípusnak. A megmaradt négy klasztertag speciális helyzetben
lévő, Budapest agglomerációjához tartozó dinamikusan fejl ődő középváros (Buda-
örs, Esztergom, Szentendre, Vác). A négy város méretéhez képest előkelőbb
infokommunikációs pozíciója és eredménye mindenképpen az igen erős főváros felé
mutató kapcsolatoknak köszönhető. A városok elhelyezkedése még viszonylag
kiegyensúlyozott, azonban már enyhén el őtérbe kerül az észak-dunántúli térség. Az
előző négy várost is figyelembe véve megállapítható, hogy mindössze egyetlen
olyan megye van (az egyébként általános fejlettségét tekintve utolsó helyen szerep-
lő Nógrád), amelyben nincs egyetlen egy fels ő- vagy középfokú központ, míg há-
rom megyében (Gy őr-Moson-Sopron, Fejér és Komárom-Esztergom) kett ő, Pest
megyében pedig három ilyen centrum is található. A csoport középpontjától a leg-
távolabb Budaörs esik, e város alaposabb megismerése speciális helyzete és funkci-
ója miatt mindenképpen indokolt. Budaörs egyébként a csak IKT változókon alapu-
ló vizsgálat során önállóan alkot egy csoportot (3. ábra). A térségi központoknak
tekinthető településeken összesen mintegy 1,3 millió ember él, így a városban él ő
lakosság valamivel több, mint egynegyede e csoporthoz tartozik. Kisebb mértékben,
de ugyancsak távolabb van a csoport gravitációs középpontjától már az el őző cso-
portnál is említett négy részleges regionális központ.
A klaszter legtipikusabb települései a 70-80 ezer f ős Kaposvár, Szolnok és Tata-
bánya. A csoportra szintén jellemz ő az enyhe elvándorlás, de már nem olyan mér-
tékben, mint a regionális központok esetében. Az idetartozó települések a regionális
központok után az infokommunikációs szektor tekintetében mindenképpen vezet ő
pozíciót töltenek be a hazai településszerkezetben. Egyfel ől a hierarchikus telepü-
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
156 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s3
lésrendszerben ez az a második szint, ahol megfigyelhet ő az IKT szektorhoz kapcso-
lódó képzés egyértelmű koncentrációs folyamata, ami néhány fels őfokú intézmény
mellett els ő sorban a középfokú informatikai, számítástechnikai képzést jelenti. A
képzés mellett a legmodernebb infokommunikációs technológiák, ágazatok tekinte-
tében is intenzív gazdasági tevékenység jellemzi őket. Mind a feldolgozóipari IKT
cégek, mind az IKT szolgáltató vállalkozások sűrű sége jóval meghaladja az összes
működő vállalkozás koncentrációjának mértékét. Persze ehhez jelent ősen hozzájá-
rul a rendelkezésre álló infrastruktúra és szolgáltatási háttér (internetes szolgáltatási
formák, bejegyzett domain szerverek száma), mely ugyancsak kedvez őbb, mint a
többi csoportba tartozó városok esetében. A megyeszékhelyek és térségi központok
csoportjába tartozó — amennyiben csak a 12 közvetlen IKT mutatót vesszük figye-
lembe részleges regionális központnak is tekinthet ő — Győr legfontosabb info-
kommunikációs sajátosságait vizsgálja Barsi és Csizmadia (Barsi—Csizmadia 2001).
Az aktív kis- és középvárosok csoportja
A 3. klaszter az aktív, az átlagosnál viszonylag fejlettebb infokommunikációs
infrastruktúrával és m űködő IKT ágazattal rendelkező kis- és középvárosok cso-
portja. Összesen 61 település tartozik ide, átlagos lakónépességük 15 ezer f ő körüli,
így a klaszter valamivel több, mint 900 ezer fő t foglal magában. A városok földrajzi
elhelyezkedésüket tekintve két nagyobb csoportba oszthatók. Többségük a főváros
60-70 km-es vonzáskörzetében található, különösen az agglomerációs gyűrűben (pl.
Dunakeszi, Gyál, Törökszentmiklós, Vecsés stb.), míg a másik nagyobb csoport a
dél-alföldi régióban koncentrálódik (pl. Baja, Kiskörös, Kiskunhalas, Makó, Oros-
háza stb.). E két szű kebb térségen kívül még a Dunántúl északi részén fordul el ő
nagyobb arányban (Komárom, Dorog, Várpalota, Pápa, Sárvár stb.), míg az ország
többi régiójában már jóval ritkábban található dinamikus kisváros (p1. Komló,
Tiszaújváros, Tokaj stb.). A csoporthoz való tartozás egyik domináns faktora a
vándorlási különbözet. Az összes klaszter közül e csoportban tapasztalható egyedül
a népességfelszívó er ő. A településeken átlagosan 15%-kal haladja meg az odaván-
dorlók száma az elvándorlókét. A vándorlás legfontosabb tényez őjeként mindenek-
előtt a dinamikusan fejl ődő gazdaság ismerhető fel. Ezen városokban mind a jöve-
delmi mutatók, mind az IKT szektorhoz kapcsolódó mutatók értékei (különösen az
IKT termékhez kapcsolódó szolgáltatók és a médiagazdaság vállalkozásai) megha-
ladják az ezt követ ő csoportok átlagait. A mozdulatlan városokénál jelent ős mér-
tékben, több mint 30%-kal magasabb a mobil el őfizetések száma is, míg a bejegy-
zett domain szerverek száma és az elérhető internetes szolgáltatások tekintetében
már majd kétszeres ez a különbség.
Az üdül ővárosok csoportja
A 4. klaszternek összesen mindössze 13 tagja van, és kisvárosok lévén — átlagos
lakosságuk alig éri el a 8 ezer f őt — mindössze 100 ezer fő otthonát jelentik. Mind-
azonáltal az összes közül az egyik legkarakteresebb, leginkább homogén városcso-
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 157
porcnak nevezhető. Az els ősorban Balaton parti települések (Balatonfüred,
Balatonboglár, Balatonlelle, Fonyód, Keszthely, Balatonalmádi, Siófok Balaton-
földvár) mellett idetartoznak a termálturizmus további kiemelked ő centrumai is (pl.
Harkány, Hévíz, Zalakaros). A csoporthoz való tartozást egyértelm űen a gazdasági
aktivitás faktora határozza meg, de nagymértékben befolyásolja a vándorlások aránya
is. Az üdülővárosok egyértelm űen kisvárosok, azonban fejl ődésüket jelzi, hogy az
odavándorlások száma jelent ősen (10%-kal) meghaladja az elvándorlásokét. A ván-
dorlásokat természetesen az országos átlaghoz viszonyított kedvez ő gazdasági kör-
nyezet és lehetőségek indukálják. A gazdasági aktivitás ezekben a városokban ki-
emelkedő: az 1000 lakosra jutó gazdasági szervezetek átlagos száma kétszerese a
többi hasonló méretű kis- és középvárosban jellemz őknek. A működő vállalkozások
és az egyéni vállalkozások fajlagos mutatója — mindkettő csoportátlaga közel 90%-kal
haladja meg a 251 városra jellemz ő átlagos értéket — különösen magas. A személy-
gépkocsik száma — hasonlóan a vezetékes telefonellátottsághoz — ugyancsak a legma-
gasabb, valamennyi csoport közül 42%-kal meghaladja a városi átlagot. Az üdül ővá-
rosok az IKT szektorhoz kapcsolódó mutatók tekintetében (IKT vállalkozások, okta-
tás, informatikai képzés) már nem térnek el jelent ősen a hasonló méretű városoktól.
Az infokommunikációs szektorhoz köthet ő cégek számát tekintve a csoport a mozdu-
latlan kis- és középvárosokhoz hasonlít leginkább (5. klaszter). Az informatikai kép-
zés és az internetes szolgáltatások elérhet ősége, valamint a domain szerverek száma is
teljesen átlagos.
A mozdulatlan városok csoportja
Az 5. klaszterbe az a közel 100, els ősorban kis- és középváros tartozik, amelyek
az infokommunikációs szektor fejl ődését tekintve a városhálózatban mozdulatlan-
nak mondhatók. A klaszter nem csak elemszámát, de az általa érintett lakosság
nagyságát tekintve is a legjelent ősebbnek mondható, amely majdnem eléri az
1,3 millió főt. Tipikusan kis- és középes méret ű városok alkotják (átlagosan 13 ezer
fő), azonban néhány nagyobb település is e csoportba került (Nagykanizsa, Hódme-
zővásárhely, Érd). Ezek a városok földrajzilag már nem mutatnak olyan egységes
képet, mint az el őzőek, az ország valamennyi régiójában található mozdulatlan
város. Érdekes, hogy általában a társadalmi-gazdasági szempontok alapján legfejlet-
tebb Győr-Moson-Sopron, illetve Fejér megyében — az IKT szektort a vizsgálat
középpontjába állítva — nagy különbségek tapasztalhatók. Mindkét megyében csak
a két-két megye jogú város emelhet ő ki, míg az összes többi a mozdulatlan városok
kategóriájában található. A mozdulatlan, átlagos fejlettség ű városok ugyanakkor
megtalálhatóak a Dél-Dunántúlon (pl. Barcs, Dombóvár, Siklós, Tolna stb.), vala-
mint a Budapestet körülölel ő agglomerációban is (Budakeszi, Pomáz, Pilisvörösvár,
Törökszentmiklós stb.). Jelentős koncentrációt mutat az ország keleti felén, különö-
sen az észak-alföldi városok körében. E csoport tagjai főleg az elmúlt évtizedben
várossá nyilvánított települések köréb ől kerülnek ki (pl. Demecser, Rakamaz,
Létavértes, Baktalórántháza, Tiszaföldvár, Máriapócs, Polgár, Jászfényszaru,
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
158 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s3
Ibrány, Tiszalök, Újfehértó). A csoport legtipikusabb városai Lengyeltóti, Kisbér,
Oroszlány, Nagykőrös, Sásd, Tamási, Mindszent. A csoporttagok mozdulatlanságát
mutatja, hogy az odavándorlások és az elvándorlások között alig fedezhet ő fel kü-
lönbség. A munkanélküliségi ráta ezekben a városokban az országos átlag közelében
mozog (6,5%). A gazdasági szervezetek számához képest alacsonynak mondható az
IKT ágazatban érdekelt vállalkozások aránya. A mozdulatlan városok infokommu-
nikációs sajátosságai részletesebb bemutatása további problémákra hívja fel a figyel-
met Zirc város kapcsán (Barsi 2002).
A leszakadó városok csoportja
A hatodik csoportot az infokommunikációs szempontból legkevésbé fejlett, legel-
maradottabb városok alkotják, összesen 55, a hazai városok több mint egyötöde
(22%) tartozik e településtípusba. A jellemz ően északkelet-magyarországi kis- és
középvárosok között — a csoportba tartózó városok átlagos állandó lakossága nem
éri el a 12 ezer főt —, megtalálható néhány nagyobb város (p1. Ózd, Kazincbarcika),
sőt egy megyeszékhely (Salgótarján) is, igaz a klaszter középponttól mért távolsága
viszonylag nagynak mondható. A klaszterhez tartozó városokban valamivel több
mint 650 ezer fő él. A csoport az összes közül földrajzi értelemben a leginkább
koncentrált. Nógrád megyéb ől valamennyi város, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyé-
ben található 20-ból 13, a Hajdú-Bihar megyei 19-b ől 12, és Szabolcs-Szatmár-
Bereg megyéb ől is nyolc város e típusnak a tagja. Az északkelet-magyarországi
városok mellett tagja néhány dél-alföldi és dél-dunántúli, f őleg Baranya megyei
település is (pl. Bóly, Sellye, Szigetvár, Szentl őrinc). A klaszter középponthoz
legközelebb eső, tipikusnak mondható települések Bátonyterenye, Simontornya,
Kiskunmajsa, Sátoraljaújehely, Sárospatak, Borsodnádasd. Az elmaradottsággal
járó problémákat és a jöv őbe vetett bizalmatlanságot, bizonytalanságot mutatja,
hogy a csoportba tartozó településekr ől elvándorlók száma körülbelül 10%-kal
meghaladja az odavándorlókét. Az IKT szektor fejletlenségét els ősorban az átlagos
fejlettségi szint, az általános jövedelmi szint rendkívül alacsony értékével lehet
magyarázni. Messze a legalacsonyabb az 1000 lakosra jutó személygépkocsik szá-
ma (20%-kal marad el az országos átlagtól), az épített négyszobás vagy annál na-
gyobb lakások száma pedig a 251 városra jellemz ő átlag negyedét sem éri el. A
fejletlen, elmaradott csoport városaiban a gazdasági szervezetek száma, a m űködő
vállalkozások, az egyéni vállalkozások fajlagos mutatói egyértelm űen a legalacso-
nyabb értéket mutatják, aminek következtében az IKT szektorhoz kapcsolódó vál-
lalkozások is a sereghajtók közé tartoznak. Ugyanez igaz a fejl ődéshez szükséges
alapvető, valamint infokommunikációs infrastruktúrára is. Nemcsak a bejegyzett
domain szerverek és az internetszolgáltatók száma a legalacsonyabb, de a vezetékes
és a mobil telefonellátottság is elmarad a többi városétól. Ezt követ ően nem csodál-
kozhatunk azon, hogy mind a munkanélküliségi ráta, mind a tartósan munkanélküli-
ek aránya legalább kétszerese bármelyik másik várostípusra jellemz ő értéknek.
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 159
Az IKT mutatórendszer alapján megfogalmazható sajátosságok
Mint már említettük a kizárólag csak IKT mutatókon alapuló vizsgálattal összesen
hét városcsoport ismerhet ő fel. Ezek az IKT várostípusok nagymértékben hasonlí-
tanak a komplex mutatórendszer által bemutatott csoportokra. A f ő fejlődési ten-
denciák teljes mértékben felismerhet ők, csak kisebb eltérések figyelhetők meg a két
vizsgálat között, ezért most csak ezeket az eltéréseket szeretnénk röviden bemutatni.
A városhálózatból az eddigi vizsgálatokhoz hasonlóan egyértelm űen kiemelked-
nek a regionális központi funkciókkal rendelkez ő városok. Ez jelen esetben kilenc
várost jelent (pluszként Veszprém csatlakozott a csoporthoz, valószín űleg elsősor-
ban műszaki egyetemi hátterének köszönhet ően). A csoporton belül is két klaszter
található: Debrecen, Pécs és Szeged, mint hagyományos egyetemi központok sok-
kal nagyobb aktivitást mutatnak az infokommunikációs ágazatban, mint a többi
regionális központ. A regionális, vagy fels őfokú központok egyértelm űen a fels őok-
tatásban betöltött funkciójuknak, illetve a vállalkozások számára viszonylag nagy
piac elérhetőségét jelentő városméretnek köszönhetik el őkelő pozíciójukat.
Kiemelkedik a regionális központokat követ ő hierarchikus szint, melyet 18 város
alkot. Ezek a városok egyrészt a megyei jogú városok, melyek térségi központi funkció-
juknál fogva az IKT terén is kiemelkednek a többi közül, másrészt pedig a Budapest
vonzáskörzetében, illetve agglomerációjában található közepes méret ű városok (Duna-
keszi, Vác, Budakeszi, Esztergom és Érd). Hasonlóan a budapesti agglomerációhoz
tartozó Budaörs önállóan alkot egy csoportot. Az infokommunikációs szektorban
egyetlen másik várostípushoz sem lehet besorolni 8.
Amennyiben csak az IKT mutatókat vesszük figyelembe, jóval sz űkebb azon vá-
rosok köre — nem ideszámítva a fels őfokú és a középfokú, térségi funkciókat ellátó
városokat —, ahol az IKT szektorhoz kapcsolódó infrastruktúra kiépítettségét, vala-
mint az ágazatban m űködő vállalkozások gazdasági aktivitását tekintve kifejezetten
pozitív folyamatoknak lehetünk tanúi. Az országban mindössze 43 város tartozik
ebbe a körbe. Elhelyezkedésüket tekintve az IKT adaptálására elsősorban Budapest
környéki kisvárosok és az Észak-Dunántúlon található kis- és középvárosok képe-
sek. Az ország többi részén csak elvétve találunk ilyen aktív városokat.
A legnépesebb klaszter az infokommunikációs jellemz őket tekintve a mozdulat-
lan, különösebb fejl ődési dinamikát felmutatni nem képes, azonban nem is a lesza-
kadó, vagy elmaradott városok csoportja. A 93 hazai város területi elhelyezkedését
tekintve semmilyen földrajzi koncentráció nem figyelhet ő meg. Az ország legfejlet-
tebb és legkevésbé fejlett régióiban, térségeiben egyaránt megtalálhatók. F őleg kis-
és középvárosok tartoznak e típusba, azonban ide került a megyei jogú városok
közül Nagykanizsa és Hódmez ővásárhely is.
Viszonylag nagy számú az elmaradottnak tekinthető, az infokommunikációs te-
vékenységhez kapcsolódó folyamatokban egyre inkább leszakadó városok típusa,
amelybe összesen 86 város került. F őleg az ország keleti felén koncentrálódnak
(különösen Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés
és Borsod-Abaúj-Zemplén megye), de megtalálhatók az átlagos fejlettségi szintet
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
160 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s3
tekintve a hátrányos dunántúli területek is, mint bels ő Somogy, Baranya, vagy Vas-
Zala—Veszprém megyék határa. A f őváros kisugárzó hatását mutatja, hogy tágabb
térségében nem található e csoportba tartozó város.
Összefoglaló megállapítások
Végül szeretnénk néhány gondolatban összegezni a várostipizálás legfontosabb
tapasztalatait. Ezek szerint a városok infokommunikációs technológiai fejlettsé-
gének, az elérhető infrastruktúra és az IKT szolgáltatások felmérésének eredménye-
ként számos különböz ő csoport fedezhet ő fel. Ezek kialakulásában számos tényez ő
játszik szerepet, azonban mindenképpen megfigyelhet ő néhány különösen fontos
sajátosság.
Az egyik legfontosabb tényez ő , amely a települések infokommunikációs fejlett-
ségét befolyásolja, a városok mérete, valamint az azzal ok-okozati viszonyban lév ő,
a történelmi fejl ődés során elért központi funkciója, szerepe. Az ország hagyomá-
nyos centrum települései — megyeszékhelyek, megyei jogú városok, regionális
központok —, melyek hosszú évtizedek óta a társadalmi-gazdasági fejl ődés legfonto-
sabb gócpontjai, az infokommunikációs technológia fejlettségének szemszögéb ől is
kiemelkednek az ország térszerkezetéb ől.
E városokban koncentrálódik az IKT szektorhoz kapcsolódó vállalkozások nagy
része (feldolgozóipari és szolgáltató cégek egyaránt), a rendelkezésre álló kommu-
nikációs infrastruktúra (mind a hagyományos, mind a legmodernebb internet-alapú)
és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások jóval meghaladják a kis- és közepes méret ű
városokban elérhet őket, de jelentős az előnyük az informatikai képzés területén is.
Közülük is külön csoportot alkotnak a tradicionális regionális központok (Debre-
cen, Szeged, Pécs és talán Miskolc), melyek különleges pozícióját er ősíti egyetemi
funkciójuk is.
E négy centrumhoz képest lemaradva, de a megyeszékhelyekt ől, térségi központoktól
némileg mégis elkülönülve körvonalazódik a részleges regionális központok klasztere.
Az IKT mutatók alapján Gy őr, Kecskemét, Székesfehérvár és Nyíregyháza mellett —
elsősorban egyetemi hagyományainak köszönhet ően — ide sorolható Veszprém is.
A megyeszékhelyek és a térségi központi funkciókkal rendelkez ő városok alapve-
tően két csoportra oszthatók. Egyfel ől a következ ő hierarchikus szinten található
megyeszékhelyek és megyei jogú városok alkotják e klasztert, melyek a település-
szerkezetben hagyományosan kiemelked ő szerepet játszottak és játszanak, másfel ől
pedig néhány Budapest köi-rlyéki közepes méretű város csatlakozott e csoporthoz.
Vác, Szentendre, Budaörs, Gödöll ő , Budakeszi, Dunakeszi, Érd és Esztergom egy-
értelműen a főváros közelségének, az elmúlt évtizedben feler ősödő szuburba-
nizációs tendenciáknak és többek között az infokommunikációs szektor szétterjedé-
sének köszönheti dinamikus fejl ődését.
Fő leg a budapesti agglomerációban, az általános társadalmi-gazdasági fejlettségét
tekintve fejlettebbnek tekinthet ő Észak-Dunántúlon, valamint a dél-alföldi régióban
számos aktívnak mondható, dinamikusan fejl ődő kis- és középváros található.
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 161
Ezekben mind az infokommunikációs infrastruktúra kiépítettsége, mind az IKT
vállalkozások tevékenysége meghaladja az országos átlagot.
Aktivitásukat és mobilitásukat tekintve homogén várostípust alkotnak az ún. üdü-
lő, vagy fürd ővárosok is, azonban ezek specializációjuk miatt infokommunikációs
szempontból már nem tekinthetők különösen kiemelkedőnek. A legtöbb kis- és köze-
pes méretű város — mintegy 100 — nem mutat jelent ősebb aktivitást e területen, sokkal
inkább a stagnálás figyelhet ő meg esetükben. Végül igen jelent ős számú (58 db) tele-
pülés került a fejl ődésben elmaradott, leszakadó városok klaszterébe, amelyek kife-
jezetten az északkelet-magyarországi térségben koncentrálódnak (természetesen a
többi régióban is található egy-egy).
Összességében megállapítható, hogy a magyar városhálózat infokommunikációs
várostípusait els ősorban a városok mérete (a hagyományos nagyvárosok, megye-
székhelyek és a kis- és középvárosok közötti különbségek), földrajzi elhelyezkedése
(dinamikusan fejl ődő—mozdulatlan, stagnáló—elmaradott, leszakadó térségek egyen-
lőtlenségei), valamint egyéb speciális jellemz ői (p1. üdül ővárosi funkciók dominan-
ciája, fővárosi agglomerációhoz való tartozás, egyetemi és fels őoktatási központok)
határozzák meg. Alaphipotézisünkkel ellentétben azonban nem mutatható ki szoros
kapcsolat a várossá nyilvánítás id őpontja és az infokommunikációs fejlettség kö-
zött. A regionális és térségi központokat nem számítva, az elmúlt évtized új városai
között egyaránt megtalálható aktív, dinamikusan fejl ődő, mozdulatlan, valamint
leszakadó kisváros.
Elmondható, hogy a 251 hazai városból az infokommunikációs technológiák fej-
lettségét, a rendelkezésre álló infrastruktúrát és az elérhet ő szolgáltatásokat tekintve
mindössze 20-25 tekinthet ő igazán fejlettnek, ami azonban a Budapesten kívüli
városi lakosság körülbelül 40%-át jelenti (2 millió f ő). Emellett még mintegy
1 millióan élnek az el őbbi csoporthoz felzárkózni próbálkozó, 70-75 viszonylag
aktív kis- és közepes méretű városban, míg a többi, valamivel több mint 150 város-
ban alig tapasztalható bármilyen pozitív folyamat. S őt, közülük mintegy 60 kifeje-
zetten elmaradottnak és a fejl ődésben leszakadónak számít. Az infokommunikációs
szektor fejl ődéséből ez által jórészt tulajdonképpen kimaradó városi lakosság száma
így ugyancsak megközelíti a 2 millió f őt.
Infokommunikációs szempontból az ország térszerkezete, településszerkezete ki-
sebb-nagyobb mértékben tagolt, egyensúlytalanságok tapasztalhatók. A legfejlet-
tebbnek tekinthet ő — regionális és térségi központok — városok többsége az Észak-
Dunántúlon, valamint a Budapestet körülvev ő agglomerációs gy űrűben található,
míg az ország déli és keleti felén (Dél-Dunántúl és a Dunától keletre es ő területek)
kedvezőtlenebb helyzetben van. Ezt er ősíti a leszakadó városok elhelyezkedése is,
melyek egyértelműen Északkelet-Magyarországon koncentrálódnak. Infokommu-
nikációs szempontból a leginkább elmaradottnak a Salgótarján—Szolnok—Békés-
csaba vonaltól keletre fekv ő térség tekinthet ő.
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
162 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s3
Jegyzetek
Azon középfokú intézmények kerültek számbavételre, amelyeken a 2001/2002-es tanévben informati-
kai, vagy számítástechnikai specializáció indult.
2
Azon állami és magán fels őfokú intézmények (egyetemek és f őiskolák) kerültek számbavételre, ame-
lyeken a 2001/2002-es tanévben informatika, m űszaki informatika, programozó matematikus, vagy
számítástechnika szakot indítottak.
3
A KSH 2001-ben megjelent kiadványa (Az információs és kommunikációs technológiai szektor...
2001) az infokommunikációs szektor vállalkozásait azok TEÁOR kódja alapján a következ őképpen
csoportosítja:
—IKT feldolgozóipari vállalkozások: 3001 Irodagépgyártás, 3002 Számítógépgyártás, 3130 Szigetelt
vezeték és kábel gyártása, 3210 Elektronikus alkatrész gyártása, 3220 Ipari híradástechnikai termé-
kek gyártása, 2330 Híradástechnikai fogyasztási cikk gyártása, 3320 Mér őműszer gyártása, 3330
Ipari folyamatirányító rendszer gyártása.
—Termékhez kapcsolódó IKT szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások: 5143 Elektromos háztartási cikk
nagykereskedelme, 5164 Irodagép, -berendezés nagykereskedelme, 5165 Egyéb gép, szállítóeszköz
nagykereskedelme, 7133 Irodagép, számítógép kölcsönzése.
—Nem termékhez kapcsolódó IKT szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások: 6420 Távközlés, 7210 Hard-
ver-szaktanácsadás, 7220 Szoftverkészítés, -szaktanácsadás, 7230 Adatfeldolgozás, 7240 Adatbanki
tevékenység, 7260 Számítástechnika tevékenység.
A médiagazdasághoz tartozó vállalkozások közé a nyomtatott, képi és hangi termékekkel kapcsolatos
tevékenységek, a hirdetés- és reklámszolgáltatók, valamint a távközlés, posta, TV, rádió és a filmek terü-
letén tevékenyked ő cégek kerültek számbavételre.
5
A mutatóban az intemetes szolgáltatási formák mellett a következ ő távközlési szolgáltatási formák
száma is szerepel: osztott üzleti hálózati szolgáltatás, internet-hozzáférés szolgáltatás, voip szolgálta-
tás, egyéb adathálózati szolgáltatás, integrált távközlési szolgáltatás, egyéb távközlési szolgáltatás,
vezetékes m ű sorjel szolgáltatás, elektronikus üzenetkezelés és információszolgáltatás, televízió m űsor-
szóró szolgáltatás, összekapcsolási szolgáltatás, távkonferencia szolgáltatás.
MTA RKK ATI Számítóközpont gy űjtése az államigazgatás szervezeteire, a civil szervezetekre és
pártokra, az oktatási és kutatóintézetekre, a vállalkozásokra és a magánszemélyek által regisztrált
domainekre egyaránt kiterjedt.
A magyarországi mobilszolgáltatók közül a Pannon GSM és a Vodafon rendelkezésünkre bocsátotta
előfizető inek számát, azonban a Westel elzárkózott az együttm űködéstől. A megkötött szerz ődések
értelmében az el őfizető kre vonatkozó adatokat csak az elemzéshez szabad felhasználni, az egyedi
adatközléshez nem járultak hozzá.
8
Budaörs speciális helyzet ű város a főváros közvetlen közelében. A város kiemelked ő ellátottsága az
IKT szektorból magyarázza, hogy több országos jelent őségű gazdasági egység központja települt ide
Budapestrő l (pl. mobil telefontársaság, kereskedelmi egységek, stb.), de lakossága is dinamikusan
emelkedik, akik között többségben vannak a magasabb jövedelm űek, jól képzettek.
Irodalom
A magyar gazdaság a 2000. évben. (2001) Gazdasági Minisztérium, Budapest. (http://www.gm.hu/
fomenu/sajtoszoba/htm/kiadv/index.html, letöltve 2001. dec.)
Az információs és kommunikációs technológiai szektor Magyarországon 1995-1999. (2001) Központi
Statisztikai Hivatal, Budapest.
Barsi B. (2002) Egy kisváros helyzete az információs társadalomban. — Tér és Társadalom 3.85-102. o.
Barsi B.—Csizmadia Z. (2001) Egy nagyváros helyzete az információs társadalomban. — Tér és Társada-
lom. 2.147-172. o.
Beluszky P. (1999) Magyarország településföldrajza. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Dőry T.—Grosz A. (szerk.) (2002) Az információhoz való hozzájutás társadalmi és földrajzi különbségei
Magyarország városhálózatában. NYUTI Közlemények 137. MTA RKK Nyugat-magyarországi Tu-
dományos Intézet, Gy őr.
Grosz A.—Lados M. (szerk.) (2001) A gazdasági-társadalmi hatásvizsgálatok és értékelések. NYUTI
Közlemények 133. MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet, Gy őr.
Rechnitzer János – Grosz András – Csizmadia Zoltán:
A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs infrastruktúra alapján az ezredfordulón.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 145–163. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 163
Grosz A.—Rechnitzer J. (szerk.) (2000) Fejlődési pályák a magyar városhálózatban. NYUTI Közlemé-
nyek 110. MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet, Gy őr.
Hírközlési Statisztikai évkönyv 1999. (2000) Hírközlési Főfelügyelet Piaci Monitoring Igazgatóság,
Budapest.
Lengyel I.—Rechnitzer J. (2000) A városok versenyképességér ől. — Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.)
Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA Regionális Kutatások Köz-
pontja, Pécs. 130-152. o.
Nagy G. (2002) Területi különbségek az információs korszak küszöbén. (Mit mérünk, és hogyan?)
3-25. o. —Terültisa ztika.1
Nemes Nagy J. (1995) Soprontól Nyíradonyig. Városok a piacgazdasági átmenetben. — Comitatus. 8-9.
5-22. o.
Rechnitzer J. (1993) Szétszakadás vagy felzárkózás? Az innovációt alakító térszerkezet. MTA Regionális
Kutatások Központja, Gy őr.
Rechnitzer J. (2002) A városhálózat az átmenetben, a kilencvenes évek változási irányai. — Tér és Társa-
dalom. 3.165-184. o.