Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 115-127. p.
Tér és Társadalom XVII. évf. 2003 s 3: 115-127
KITEKINT Ő
A SVÉDORSZÁGI KALMAR MEGYE TERÜLETI
INTÉZMÉNYRENDSZERÉNEK ÉS
REGIONALIZÁLÓDÁSÁNAK ELEMZÉSE
(The Analysis of Regional Institutional System and Its
Regionalisation Process of Kalmar County in Sweden)
BALOGH ZOLTÁN
„A demokratikus intézmények fejlesztése
a megye fejl ődéséért"
Kulcsszavak:
Svédország Kalmar megye EU-csatlakozás regionalizálódás területi intézményrendszer megye-
régió modell
A közép-európai országok — köztük Magyarország — Európai Unióhoz való csatlakozása és a gazdasági
szerkezetváltás által felerősödött területi egyenl őtlenségek a regionális politika és az ehhez kapcsolódó
intézményrendszer kialakítását teszik szükségessé. Mindehhez nélkülözhetetlen olyan országok modellje-
inek elemzése a hatékony struktúra kialakítása érdekében, amelyek ugyanezen folyamaton mentek keresz-
tül. E tanulmány Svédország tapasztalatainak összegzését kívánja bemutatni a történelmi el őzményekt ől
az elmúlt évek regionalizálódási kísérletein keresztül a modell magyarországi alkalmazási lehet őségéig —
középpontba helyezve Kalmar megye számos tanulsággal szolgáló regionalizálódását.
Bevezetés
Svédország 1995. január 1-jével az Európai Unió tagjává vált. Az ezt megel őző
években az EU egyik törekvésének, a „Régiók Európájának" szellemében már je-
lentős tudományos viták folytak arról, hogy Svédország milyen útra lép a
regionalizmus tekintetében.
Az áttörést az 1997-es esztend ő hozta meg. Ekkor fogadták el három Pilot Project
keretében Skane, Kalmar és Gotland regionális kísérletét, melyekhez 1999-ben
negyedikként csatlakozott Nyugat-Svédország regionális kísérlete is. Ezek közül a
Kalmar régió kísérletével kapcsolatban sikerült személyes tapasztalatokra is szert
tennem egy tanulmányút során 2002 őszén. Összefoglaló tanulmányom e kísérlet
jellemzését és eredményeinek értékelését foglalja magában.
Közigazgatási hagyományok ]
Hazánkhoz hasonlóan Svédország hagyományos közigazgatási struktúrával ren-
delkezik. A földrajzi és éghajlati adottságok miatt sohasem volt jellemz ő a szét-
szabdalt települési struktúra. A vidéki és városi térségek önkormányzatiságáról már
Balogh Zoltán :
A svédországi Kalmar megye területi intézményzendszerének és regionalizálódásának elemzése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 115-127. p.
116 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s3
a 14. századtól törvény rendelkezett személyi és pénzügyi tekintetben, de a nemesi
hatalom meger ő södése miatt csak XI. Károly területi reformja során valósult meg
mindez a nemesi földek felosztásával.
Teljes körű önkormányzati szabályozásra a 19. századi társadalmi és politikai vál-
tozásokat követ ő en került sor. A nemesi parlamentet ekkor váltotta fel a kétkamarás
parlament, az ipari forradalom gazdasági fejl ő dést eredményezett, és a népesség-
szám is növekedett. Az 1862-es helyi önkormányzati reform elkülönítette az egyhá-
zi és a szekularizált területeket. Már ekkor létrehozták a széles kör ű hatalommal
bíró megyei önkormányzatokat (landsting), melyek közvetett képvisel őt választhat-
tak a parlament els ő kamarájába. A pénzügyi hátteret a saját adókhoz való jog biz-
tosította, melynek megállapítására saját hatáskörben a költségvetés elfogadásakor
került sor. Ez a rendszer 1970-ig, az egykamarás parlament felállításáig fennmaradt!
A fennálló rendszer 2400 vidéki önkormányzatot, 90 várost és tíz vidék és város
közti átmeneti területet foglalt magába (köping). Területi szinten az igazgatás a
25 ezer fő feletti városok kivételével mindenkire vonatkozott.
A modern Svédország kialakulásának folyamatában a városiasodás a vidéki ön-
kormányzatok gazdasági súlyát lecsökkentette, melynek következtében azok meg-
oldhatatlan szociális problémákkal néztek szembe. 1952-re valósult meg a helyi
önkormányzatok (kommuner) reformja, melynek keretében 3 ezer f őben határozták
meg a helyi önkormányzatok lakosságának minimumát. Ez számuk 2282-r ől 816-ra
való csökkentését eredményezte, átlagos népességük 1500-ról 4500 f őre növeke-
dett. Mindemellett megsz űntek az egyházi közigazgatási határok.
A további népességvándorlás eredményeként további 350 település került a mini-
mum népességszám alá, melynek 2000 f őre való csökkentése sem volt hatékony.
Egy gyenge parlamenti többség ű döntés eredményeként 1974. január 1-ig közigaz-
gatási reformot kellett végrehajtani, melynek során a minimum 8000 f ő lett, össze-
vonásra kerültek a vidéki, átmeneti és városi önkormányzatok. Ennek eredménye
278 önkormányzat lett, számukat 282-ben maximálták. Az 1. táblázatban összefog-
lalva láthatjuk a fenti folyamatot a számok tükrében:
1. TÁBLÁZAT
A svéd önkormányzatok száma, 1862-1992
(The Number of Local Governments in Sweden, 1862-1992)
Év Vidéki Átmeneti Városi Összesen
1862 2400 10 90 2500
1901 2384 20 92 2496
1941 2353 53 117 2523
1951 2281 84 133 2498
1952 816 88 133 1037
1964 777 96 133 1006
1969 625 91 132 848
1971 — — — 464
1974 — — — 278
1992 — — — 286
2001* — — — 289
Forrás: Kayfetz et al 1993, 14; * Regional and Local ... 2001, 219.
Balogh Zoltán :
A svédországi Kalmar megye területi intézményzendszerének és regionalizálódásának elemzése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 115-127. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Kitekint ő 117
A területi közigazgatást tekintve Svédország az egyszint ű modellt követi t . A me-
gyék tekintetében (lan) a 24 állami területi egység és 23 önkormányzati egység
kialakulása az 1862-es reformokra nyúlik vissza. Svédország 1995-ös Európai Unió-
hoz való csatlakozása után megindult regionális folyamatok miatt számuk az elmúlt
években 18-ra csökkent és mellettük megjelent 3 közigazgatási(!) régió (Skane,
Nyugat-Svédország, Kalmar). A területi igazgatást mintegy 70 állami szakhivatal
teszi teljessé.
A megyei (és regionális) önkormányzatok (landsting) az egészségügyben és okta-
tásban játszanak kiemelked ő szerepet, de emellett más feladatokat is ellátnak. Meg-
határozó bevételi forrásaik az adók, illetve kisebb részben az állami támogatások.
Megyei közigazgatási hivatalok (lansstyrrelsene) feladata a területi tervezés, koor-
dináció, a helyi önkormányzatok felügyelete, illetve a különböz ő állami hatóságok
koordinációja. Fontos feladatuk, hogy jelenleg ezen megyei közigazgatási hivatalok,
a lansstyrrelsenek kezelik a területfejlesztéshez, az agrártámogatásokhoz, a természeti
és kulturális örökséghez kötődő európai uniós és állami támogatási forrásokat!
A területi állami hatóságok az építésügyi, mez őgazdasági, iskolaügyi, munkaügyi
igazgatásban vesznek részt a területi egységeknek alárendelve.
A csatlakozásig eltelt id ő alatt egy állandó területi struktúrát, illetve ezzel párhu-
zamban a települési struktúra szétaprózottságát felszámoló összevonási folyamato-
kat figyelhetünk meg. Ez a települési hagyományokkal szakító, pusztán a
feladateltátási képességre koncentráló önkormányzati egységesülési folyamat bizto-
sítja a magas fokú települési szolgáltatásokat és a lehet őséget arra, hogy a regionális
szinten is (8 statisztikai régiót figyelembe véve) mindössze 30-35 település területi
egységbe szervezése közigazgatásilag is megvalósuljon. Szemben például Magyar-
országgal, ahol egy ilyen folyamat legfőbb akadályozója a megyénkénti(!) kb. 160
település, melyek önállóságán még a körjegyz ői rendszerek, a közös iskolafenntar-
tás bevezetése sem lazított.
Regionalizálódás a svéd gyakorlatban
Svédország 1995-ös csatlakozásával a fenti, Magyarországhoz hasonló területi
közigazgatási hagyományokkal a következ ő struktúrát alakította ki az EU alapok
fogadására (2. táblázat):
2. TÁBLÁZAT
Svédország és Magyarország területbeosztása a NUTS-rendszerben
(Regional Division of Sweden and Hungary in the NUTS System)
NUTS 1 NUTS 2 NUTS 3 NUTS 4 NUTS 5
Or- Terü- Terü- Terü- Terü- Szá- Terü-
Száma Száma Száma Száma
szág let let let let ma let
Svéd- iksom Kom-
ország Ország
orság 1
-
8 Lan 21
muner 289
Ma- 3135
Megye, Kí s- 150 Tele-
gyar- Ország 1 Régió 7 19+1
főváros térség pillés
O.
Forrás: Regional and Local ... 2001, 219.; FVM; Hajdú 2001, 281.
Balogh Zoltán :
A svédországi Kalmar megye területi intézményzendszerének és regionalizálódásának elemzése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 115-127. p.
118 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s3
Nyolc statisztikai régió alakult meg, melyek az EU NUTS 2 szintjének megfelel ő
statisztikai számbavételnek és a támogatási alapokhoz való hozzáféréshez teremtet-
ték meg az alapot. Alapvet ő közigazgatási átalakulásra nem került sor, közigazgatá-
si jogosítványok átadása csak kísérleti régiók keretében valósult meg.
A magyar viták alapját képező közigazgatási regionalizálódás kérdéséhez a
2002-ig tartó svéd kísérletek nyújthatnak segítséget 3 :
A Malmö Önkormányzatot, a Malmöhus és Kristianstad lant magában fogla-
ló Skane régióban, illetve az Alvsborg és Skaraborg lanból alakult Nyugat-
Svédország régióban közvetlenül választottak regionális önkormányzatokat.
Ez az ún. szupermegye modell. Lényege, hogy megszűnt a három-három jog-
el őd megyei önkormányzat és megyei közigazgatási hivatalok, helyüket egy-
egy regionális önkormányzat és regionális közigazgatási hivatal vette át. A
megyemodellhez képest megváltozott az irányított terület és lakosság nagy-
sága, ám az alapvet ő szervezetek, ha új határok között is, de ugyanazon fel-
adatokat látták el. Így a regionális önkormányzat továbbra is els ősorban
szolgáltató jelleg ű maradt a jóléti állam meghatározó területein (oktatás,
egészségügy, szociális ellátás), de új elemként a megyei/regionális közigaz-
gatási hivatalok területfejlesztési feladatával b ővült ki feladatköre.
Egy másik irányú kísérlet a Kalmar régióban valósult meg. Itt a megye terü-
letén lévő helyi önkormányzatokból és a megyei önkormányzatból alakult
régióban közvetetten, a megyei önkormányzatok regionális önkormányzato-
kat választottak, melyek a területfejlesztési feladatokért felel ősek. Ez az ún.
megye-régió modell. A következőkben e modellt részletesebben mutatom be.
Gotland Balti-tengeri sziget mindig is sajátos pozícióban volt a svéd területi
igazgatásban, itt ugyanis a helyi és megyei önkormányzati szint ötvöz ődött, a
regionalizálódás során pedig speciális régióként jelent meg, ahol mindkettő
funkcióinak ötvözésére került sor. Erre speciális volta miatt a továbbiakban
nem térek ki.
Látható, hogy valódi választott régiók kerültek kialakításra, a direkt és indirekt
regionális közigazgatás-szervezés irányába egyaránt, a választott képvisel őkkel
adva identitást az új egységeknek. Megjelenésük egy olyan országban, amely gaz-
daságilag a legfejlettebbek közül való, és mint fentebb láttuk, ha csak települési
szinten is, de képes nagy horderej ű önkormányzati reformok megvalósítására, több
mint figyelemreméltó.
A reformmal szembeni kísérleti szakasz oka els ősorban a területi igazgatás ha-
gyománya, de véleményem szerint az is, hogy a területi igazgatásban nem merültek
fel olyan ellátási feszültségek, mint annak idején a települési önkormányzatoknál.
Így átalakítási kényszer nem volt, a közigazgatási reformok megvalósítását csak a
tapasztalatszerzést követ ően kívánják megvalósítani akkor, ha eredményesebben
működtethető a feladatellátási rendszer a regionális kísérletek valamelyik típusában.
Fontos e ponton megjegyezni, hogy a magyar viták politikai vitái helyett itt feladat-
központú kísérletről beszélhetünk. Ez alapvet ően ellentétes szemléletbeli különbség
Balogh Zoltán :
A svédországi Kalmar megye területi intézményzendszerének és regionalizálódásának elemzése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 115-127. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Kitekint ő 119
a kérdés eldöntésekor, és jól alkalmazkodik ahhoz a nemzeti jogosultsághoz, hogy
az EU-val szemben a közigazgatási és területfejlesztési rendszer átalakítására sem-
miféle kötelezettség nincs.
A Kalmar régió gazdasági-társadalmi helyzete
Kalmar megye Svédország délkeleti részén, a Balti-tenger partján húzódik. A déli
területek egyik legelmaradottabb megyéje, melynek oka els ősorban nehézkes vasúti
és közúti megközelíthet ősége. Üveg- és faipara nemzetgazdaságilag is meghatáro-
zó, Kelet-Svédország turisztikai központja Stockholm mellett, mely els ősorban
kedvező éghajlatának és tengerpartjai népszer űségének köszönhető.
A múltban meghatározó katonai feladatokat látott el. Stratégiai jelent őségét jelzi,
hogy a középkorban Svédország kulcsának nevezték („Kalmar Nyckel"), er ődje
fennhatóságának megszerzése a Svéd Királyság bels ő területeinek megszerzését
biztosította. Fontos momentum volt a Kalmari Unió megkötése er ődjében, mely a
svéd és dán hatalmat egyesítette.
Mára kikötőjét és gazdasági jelentőségét is elvesztette. Stratégiai programjaik
ezen történelmi nagyság revitalizálását célozzák meg, de immáron egészen új irá-
nyokban. Az új gazdaság hívószavát figyelembe véve Kalmar jöv őjét a design, a
turizmus, az informatika és az oktatás-kutatás központjaként képzelik el, tudatosan
építve a meglév ő erőforrásokra (1. üvegipar — design, tengerpart — turizmus, oktatás-
kutatás — Kalmar Egyetem) és a megye lakóinak lokálpatriotizmusára.
A Kalmar kísérlet tartalma
A fenti stratégiai célok megvalósításának egyik fontos eszköze egy megfelel ő in-
tézményi struktúra kialakítása volt, melynek feladata a programok kidolgozására és
folyamatos működtetésére irányult. Ennek végs ő formáját egy erős megyei lobbi
eredményeként a svéd parlament, a Riksdag is elfogadta és az 1997-es Pilot Projec-
tek keretében Kalmar regionális kísérletének is szabad utat engedett. Mindez annak
ellenére történt, hogy a másik két kísérlet Malmö és Göteborg irányításával Svédor-
szág két meghatározó gazdasági régióját hozta létre, míg Kalmar megye alapvet ően
egy átlagos svéd megyének tekinthet ő.
A Kalmar régió ún. „megye-régióvá" alakult. Ez annyit jelent, hogy határváltozás
nélkül, a meglév ő megyei határokon belül, egy alulról építkez ő regionális intéz-
ményt hoztak létre, melynek elnevezése Kalmar Regionförbundet, azaz Kalmari
Regionális Tanács.
A hivatalos megfogalmazás szerint: „A Regionális Tanács egy koordinációs testü-
let a helyi és megyei önkormányzatok közti együttm űködésben, amely nagyon ha-
sonló a helyi önkormányzatok hagyományos szövetségéhez. Célja, hogy nagyobb
hatékonyságot biztosítson, fokozza a források felhasználását, illetve, hogy nagyobb
és szélesebb helyi beleszólást biztosítson a megye fejlesztésébe." (The Regional
Council... 1997, 2)
Balogh Zoltán :
A svédországi Kalmar megye területi intézményzendszerének és regionalizálódásának elemzése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 115-127. p.
120 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s3
A kalmari kísérlethez vezet ő út
„A jóléti rendszer gyors átalakulása, Európa új térképe, Svédország európaí uniós
tagsága, a munkanélküliség magas aránya és az információs technológia robbanás-
szerű fejlődése azok a főbb tényezők, amelyek szükségessé teszik új modellek kere-
sését a modern társadalomban jelentkez ő problémák megoldása érdekében." (The
Regional Council... 1997, 3)
A Kalmari Regionális Tanács ismertet őjének eme kezd őmondata összefoglalja
mindazon mozgatóerőket, amelyek a kalmari kísérlethez vezettek. Mindezt kiegé-
szítik azok az alapelvek, amelyek szerint a döntéseket a valósághoz lehető legköze-
lebb kell meghozni, felhasználva a helyi és regionális (megyei) tudást, így érvényre
juttatva az EU regionális politikájának decentralizációs és szubszidiaritási alapelveit.
A svéd regionális politika korábbi kísérletei azt igazolták továbbá, hogy a régióknak
(megyéknek) speciális adottságaikon és a lakosok támogatásán kell alapulniuk.
Ezeket az alapelveket kell figyelembe venni abban a folyamatban, ami az állami
kontroll (a megyei közigazgatási hivatalok által) alatt tartott, állami hivatalnokok
által irányított regionális fejlesztést egy, a választott képvisel ők által alkotott testü-
let hatáskörébe helyezi át.
A Tanács létrejötte, választások, szervezeti felépítése
Kalmar megye 1997. július 1-t ől tért át az új modellre a fenti elvek figyelembevé-
telével az 1996/97. évi 36. Kormányhatározat alapján. Míg a hasonló id őszakban
megvalósuló más projektek (1997: Skane, 1999: Nyugat-Svédország) a megyék
összevonásán alapultak állami döntés következtében, és szupermegyék, valódi régi-
ók kialakítását célozták meg, addig a kalmari lobbi egy teljesen más szempontú
modellt vitt keresztül a törvényhozáson.
A modell a megyehatárok fenntartása mellett egy közvetett úton választott testü-
let, amit a megye területén található, közvetlenül választott helyi és megyei önkor-
mányzatok képvisel ői választanak tagjaik sorából.
Létrehozásának alapvet ően két indoka volt:
— Kiemelje és így súlyt adjon a korábban a területi hivatal hatáskörébe tartozó
területfejlesztési feladatoknak a területi közigazgatási struktúrában.
— A területfejlesztés stratégiaalkotási funkciója megköveteli egy olyan szervezet
létrehozatalát, amely nem a már meglév ő szolgáltatás-orientált szervek
hierarchizált szervezeti felépítését követi, hanem egy team-munkára épít ő ru-
galmas szervezetet jelent.
Mindennek eredményeként új területi szerv jött létre a megyei önkormányzat és a
területi hivatal mellett. Felmerül, hogy ez a struktúra nem eredményez-e hatékony-
ságvesztést? A válasz erre a fenti definícióból adódik, amely a Regionális Tanácsot
a települési szövetséghez hasonlítja. Ez mutatja, hogy a gyakorlatban nem egy
újabb közjogi testület jön létre, sokkal inkább egy koordinatív szerv a helyi és me-
gyei önkormányzatok között, mely a decentralizáció szellemében feladatai többsé-
Balogh Zoltán :
A svédországi Kalmar megye területi intézményzendszerének és regionalizálódásának elemzése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 115-127. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Kitekint ő 121
gét a megyei közigazgatási hivataloktól veszi át (1. kés őbb részletesen). Ezt a funk-
ciót csak legitimálja a kormányrendelet, így elméletileg egy harmadik közjogi me-
gyei testület jön létre, de ezen jogszabály csak az identitást biztosítja azáltal, hogy
ha csak közvetett úton is, de állampolgári felhatalmazást ad a Regionális Tanács-
nak. Ezt jól mutatja az 1. ábra:
1. ÁBRA
A Regionális Tanács helye a megyei és a helyi önkormányzatok mellett
(The Place of the Regional Council beside the Local Governments
in County and Settlement Level)
Forrás: Saját szerkesztés.
Az eredeti, 1997-es modell háromszintű testületet hozott létre: a 45 tagú legf őbb
döntéshozó testületet, a Közgy űlést (30 helyi és 15 megyei önkormányzati tag); a
13 tagú Végrehajtó Bizottságot (a folyamatos működőképességet 7 helyettes képvi-
selő biztosította); és egy 7 f ős Munkabizottságot, ami a folyamatos operatív tevé-
kenység ellátásáért felel ős.
Elsősorban az öt év tapasztalata eredményezte a szervezeti változást, melynek so-
rán 2002-től kétszintűvé vált a Regionális Tanács, a Közgy űlés megszűnt, ennek
következtében a Végrehajtó Tanács funkciói és létszáma is kib ővült, ez utóbbi
33 tagúvá a közgy űlési 2/3 — 1/3 szellemében (22 helyi és 11 megyei önkormányza-
ti képviselő). E változás legfőbb oka az ülésezés hatékonysági problémája volt a
45 tagú Közgyűlés esetében, melynek szerepe az évenkénti egyszeri ülésezés miatt
formálissá vált. Másrészt a Végrehajtó Bizottság növekv ő szerepköre miatt annak
ülésszáma is emelkedett (az évi 6-ról 9-re), így téve hatékonyabbá m űködését.
E szerkezetben a Végrehajtó Tanács lett az indirekt úton választott Közgy űlési
testület, melynek hatásköre a Végrehajtó Bizottság által elkészített javaslatok elfo-
gadására terjedt ki, a Regionális Tanács döntéshozatali testületévé vált. A Végrehaj-
tó Bizottság pedig az operatív m űködésért, a Tanács elé kerül ő javaslatok el őkészí-
Balogh Zoltán :
A svédországi Kalmar megye területi intézményzendszerének és regionalizálódásának elemzése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 115-127. p.
122 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s3
téséért, illetve a döntések végrehajtásáért lett felel ős. Megszűnt az egyes közti szin-
tek közötti távolság, így egy még hatékonyabb szerkezet alakult ki.
A Regionális Végrehajtó Tanács tagjainak közvetett választása során figyelemre
méltó a kisebbségvédelmi szabályozás. Ez biztosítja, hogy a testületekben a minden
önkormányzat által delegált legalább egy tag elvén túl, minden politikai er őnek
legalább egy képvisel ője legyen. Erre példa a 2002-es választás, melynek során az
1-2 képvisel őt delegáló helyi önkormányzatokból nem került volna be egyenes
ágon a választási eredmények alapján a Miljöpartiet-et (Zöldpárt) képvisel ő politi-
kus, de a minél szélesebb körű regionális együttm űködés érdekében a gy őztes pár-
tok, a Sozialdemokratarna (Szociáldemokrata Párt) és a Moderata (Konzervatív Párt)
képviselői képviseleti lehető séget biztosítottak a harmadik párt számára is. Ezt a felek
automatikusan ajánlották fel a Miljöpartiet számára, bár törvényileg is kötelez ő.
Ez a kormányrendeletben lefektetett politikai struktúra kiegészül egy ún. regioná-
lis együttm űködési struktúrával, melynek feladatát a tradicionális területi szerveze-
tekkel, helyi önkormányzatokkal való kapcsolattartás, workshopok, konferenciák
szervezése képezi. Emellett magában foglalja a Kereskedelmi és Ipari Tanácsot,
amely a Regionális Tanács Végrehajtó Bizottságának igazgatója és a regionális
jelentőségű gazdasági társaságok vezet ői közötti informális találkozó a „üzleti élet
felé nyitott ajtó" elvének szellemében. A kerekasztal-beszélgetések célja a regioná-
lis szektorális együttm űködés erősítése, Kalmar esetében különösen a stratégiai
jelentőségű üveg- és faipar terén.
A Tanács feladatai
Az 1997-es Pilot Project törvényi szabályozása alapvet ő feladatként a megye (lan)
hosszú távú fejlesztési programjának az elkészítését írta el ő a Regionális Tanács
számára. A program idejére azonban más feladatátadásokra is sor került a követke-
ző önkormányzati és állami testületekt ől:
1) Állami a) Megyei közigazgatási hivataloktól:
— fejlesztési támogatásokról való döntés és kifizetés
- vidékfejlesztési támogatásról való döntés és kifizetés
- projektek kidolgozása és megvalósítása
- kisvállalkozók támogatása
- EU támogatások kezelése
- megyei tömegközlekedési támogatások tervezése
b) Kulturális Ügyek Nemzeti Tanácsától:
- kormányzati támogatások elosztása helyi kulturális
intézményeknek
2) Önkormányzati a) Megyei önkormányzattól:
- megyei kereskedelem és ipar anyagi támogatása
- megyei kulturális tevékenységek finanszírozása
- középiskolai oktatás m űködtetése
Balogh Zoltán :
A svédországi Kalmar megye területi intézményzendszerének és regionalizálódásának elemzése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 115-127. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Kitekint ő 123
- megyei környezetvédelmi tevékenység koordinálása
- nemzetközi projektek kidolgozása és megvalósítása
b) Helyi önkormányzatoktól és azok Szövetségét ől a regio-
nális érdekű tevékenységeket koordinálja és biztosítja a
- nemzetközi kapcsolatok
- megyei turizmus
- képességek és tudás fejlesztése
- kommunikáció
- marketing és külső ellenőrzés
- környezetvédelem
- kultúra
- munkaügy
- kereskedelem és ipar
- tömegközlekedési rendszerek területén.
A Tanács feladatainak pénzügyi háttere
Miel őtt elemeznénk a Kalmari Regionális Tanács pénzügyi kérdéseit, szükséges a
svéd és magyar területi, helyi önkormányzati rendszer gyors összevetése bevételi és
kiadási oldalon egyaránt. Els őként nézzük a kiadásokat 1998-ban (3. táblázat):
3. TÁBLÁZAT
A svéd helyi és területi önkormányzati kiadások megoszlása
(The Distribution of the Local and Regional Government Expenses in Sweden)
Helyi Területi Összesen
SKR SKR SKR
Mrd Mrd Mrd
Oktatás és kultúra 95,6 22,1 4,4 1,0 100 23,1
Rokkantak támogatása 83,3 19,3 0,3 0,1 83,6 19,4
Szociális szolgáltatások 24,0 5,6 0,4 0,1 24,4 5,6
Gyereknevelés 39,5 9,1 0,0 0,0 39,5 9,1
Orvosi ellátás 10,2 2,3 93,4 21,6 103,6 24,0
Fogorvosi ellátás 0,0 0,0 3,3 0,8 3,3 0,8
Oktatási, egészségügyi
és szociális kiadások 252,6 58,5 101,8 23,6 354,4 82,0
összesen
Infrastruktúra 24,2 5,6 4,6 1,1 28,8 6,7
Szórakozás 8,8 2,0 0,0 0,0 8,8 2,0
Üzlet 20,8 4,8 0,0 0,0 20,8 4,8
Adminisztráció 4,0 0,9 3,3 0,8 7,3 1,7
Egyéb 9,2 2,1 2,7 0,6 11,9 4,4
Összesen 319,6 74,0 112,4 26,0 432 100,0
Forrás: Regional and Local ... 2001, 222. oldal 2. és 3. tábla alapján.
Balogh Zoltán :
A svédországi Kalmar megye területi intézményzendszerének és regionalizálódásának elemzése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 115-127. p.
124 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s3
Az egészhez viszonyítva látható, hogy az oktatási, egészségügyi és szociális ki-
adások teszik ki a területi és helyi önkormányzati kiadások többségét, annak 82%-át.
A területi és helyi szintű önkormányzati kiadásokban látható az infrastrukturális és
üzleti kiadások alacsony aránya, a struktúrában egyértelm űen az önkormányzatok
szolgáltató jellege dominál.
Most nézzük meg azt, hogy a kiadásokat milyen forrásokkal finanszírozzák
(4. táblázat).
4. TÁBLÁZAT
Az önkormányzati bevételek Svédországban és Magyarországon, 1999
(The Incomes of Local Governments in Sweden and Hungary, 1999)
Ország Svédország Magyarország
Az összes százalékában Helyi Helyi és megyei
Megyei
összevontan
Adók 56 69 20
Díjak 11 8 13,3
Általános támogatások 16 7 24,6
Speciális támogatások 5 13 10,1
Egyéb 12 3 32
Összesen 100 100 100
Forrás: Regional and Local ... 2001, 224.; Pénzügytan 1999, 227.
Az összehasonlító táblában látható, hogy a svéd bevételek területi nagyságtól füg-
getlenül az adóbevételekre építenek, mintegy 2/3-os arányban. Ez jól mutatja a
magyar állami támogatásalapú gazdálkodással szembeni ellentétet.
Mindezeket a svéd modell megértése érdekében kívántam bemutatni, mert a terü-
leti közigazgatás hasonlóságával szemben a pénzügyi háttér alapvet ően eltér nem-
csak a büdzsé nagyságát, de arányait tekintve is Svédország és Magyarország között.
Az 1997-es kísérletek során a pénzügyi háttér az átvett feladatokkal együtt érke-
zett az újonnan felállított regionális intézményekhez. Kalmar esetében ez azt jelen-
tette, hogy a fent felsorolt feladatok ellátásához szükséges minden koronát megkap-
tak, tehát a megyei közigazgatási hivatalok, a lansstyrrelsenék által kezelt területfej-
lesztési, a természeti és kulturális örökséghez köt ődő európai uniós és állami támo-
gatási forrásokat egyaránt (kivéve az agrártámogatásokat). A nehézséget az jelentet-
te, hogy Skane és Vastergotland szupermegyés kísérlete esetén a megyék egyesíté-
sére került sor az új regionális testület létrehozásával. Ez a testület pedig a jogel őd
megyei testületek adóbevételeivel is rendelkezett, bár aránya az állami területi hiva-
taloktól átvett területfejlesztési feladatok forrásai miatt némileg lecsökkent.
A Kalmar régióban azonban csak a területfejlesztéshez köt ődő feladatok és azok
pénzügyi forrásai — támogatás formájában — kerültek át a Regionális Tanácshoz, az
adóbevételek megmaradtak a párhuzamosan fennmaradó megyei önkormányzatok-
nál az egészségügyi és oktatási feladatok ellátására. Így a Regionális Tanács m űkö-
dési költségeinek nem volt meg a fedezete. Ahhoz, hogy valódi munka folyjon, a
Regionális Tanács az önkormányzati tagjainak adóbevételeib ől részesedésre szorult.
Ezt a helyi demokratikus megoldás áraként értelmezett többletköltségnek tekinthetjük.
Balogh Zoltán :
A svédországi Kalmar megye területi intézményzendszerének és regionalizálódásának elemzése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 115-127. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Kitekint ő 125
A modell jöv ője
2002 őszén Svédországban parlamenti és önkormányzati választásokat rendeztek.
Ennek során újabb modell bevezetésére, illetve a meglév ő modellek más megyék-
ben való bevezetésére nem került sor.
Azonban a Pilot Projectek lezárult els ő választási ciklusai azt mutatják, hogy a
kormány a jöv őben a megye-régió modell bevezetését fogja támogatni.
A szupermegyés kísérletek ugyanis elsősorban a régió vezetése és az állampolgá-
rok közti távolságot növelték meg, és demokratikus deficitet teremtettek. A regioná-
lis választások identitásteremtése kevésnek bizonyult a szupermegyék esetén,
melynek legfőbb oka, hogy e kísérlet keretében a szolgáltatás-orientált regionális
önkormányzatban ellátási problémák merültek fel els ősorban az egészségügyi szol-
gáltatások területén. Ezt az sem tudta enyhíteni, hogy a regionális igazgatást nem egy
városra összpontosították, hanem megosztották az egykori megyeszékhelyek között.
A megye-régió modellben viszont a működési költség fedezetének hiányosságain
túl csak a rendszer el őnyeit figyelhetjük meg. A hangsúlyt kapó területfejlesztés, a
meginduló stratégiaalkotás, az együttm űködési formák sokszín ű alkalmazása, a
sokféle fejlesztési forrás egy intézményben való egyesítése mind azok az elemek,
amelyek kulcsfontosságúvá tették a Regionális Tanács intézményét a megváltozott
európai gazdasági környezetben — csakúgy mint évszázadokkal ezel őtt kulcsfontos-
ságú volt Kalmar erődje stratégiai szempontokból.
Ennek eredményeként a kormány e tapasztalatokra építve a megye-régió modellre
való áttérést ösztönzi a regionalizmus intézményi reformjai során. Els ősorban a
szomszédos megyék, így els ősorban Blekinge, de Kronoberg és Jönköping lan is
(bár ez utóbbi megyében 2004-nél hamarabbi bevezetésr ől a tárgyalások elhúzódása
miatt nem lehet szó) fontolgatja a megye-régió modell bevezetését. A legf őbb gátló
tényez ő nem a modell sikerességében való kételkedés, hanem a kormányzattal foly-
tatott, az új belép ők Regionális Tanácsának pénzügyi helyzetér ől szóló vita, illetve
az időfaktor.
1) A legfőbb vitapont a Kalmar kapcsán említett területfejlesztési pénzeszközök
Regionális Tanács által való szabad felhasználhatóságát kívánja gátolni. Je-
lenleg a megyei közigazgatási hivatalok, a lansstyrrelsenék kezelik a terület-
fejlesztéshez, az agrártámogatásokhoz, a természeti és kulturális örökséghez
kötődő európai uniós és állami támogatási forrásokat a klasszikus megyék-
ben. A tervek szerint azonban a területfejlesztési pénzeszközök a Regionális
Tanácsok megalakulása esetén is teljesen, vagy legalább 50 százalékban a
lansstyrrelsenéknál maradnának. Így azonban megsz űnne a modell sikeres-
ségét biztosító egyik tényez ő, a Regionális Tanács pénzügyi függetlensége,
ezzel pedig szerepük a stratégiaalkotásra sz űkülne le a lansstyrrelsenéval
szemben.
2) Egy másik tényez ő az időfaktor. Svédország EU-n belüli relatív fejlettsége
miatt 2007-től a déli területein elveszti jogosultságát a 2. célcsoporthoz köt ő-
dő támogatásokra. Ebb ől adódóan a jelenlegi területfejlesztési források, me-
Balogh Zoltán :
A svédországi Kalmar megye területi intézményzendszerének és regionalizálódásának elemzése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 115-127. p.
126 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s3
lyek kezelése a Regionális Tanács egyik f ő feladata, er őteljesen lecsökken-
nek. Így jelenleg a modell bevezetésére legfelkészültebb Blekingében a leg-
főbb belső probléma, hogy 3-4 éves id őszak állna rendelkezésre a jelenlegi
keretek között a Regionális Tanács m űködtetésére. Ezalatt az id ő alatt — a
szakemberek véleménye szerint — nem lehetséges egy olyan rugalmas szer-
vezet kialakítása, ami a 2. célcsoport megsz űnését követő en képes lenne más
jellegű EU források programjainak kidolgozására és elnyerésére a további
mű ködés pénzügyi fedezetének biztosítása érdekében. Ezen új források nél-
kül pedig indokolatlan e szerv létezése az egészségügy és oktatás pénzügyi
fedezetével bíró megyei önkormányzattal és az agrártámogatásokkal bíró
megyei közigazgatási hivatalokkal szemben. Ezt Kalmarban az öt évvel ré-
gebbi múltjukkal próbálják ellensúlyozni, és a forrásszerkezet átalakításának
nehézségei során bíznak a tapasztalataikban.
A megye-régió modell alkalmazási lehet őségei Magyarországon
A jelenlegi magyar szerkezet a területfejlesztési feladatokat a megyei önkormány-
zatokhoz csatolt területfejlesztési tanácsokon keresztül látja el megyei és azok tár-
sulásaiként regionális szinten. A megye-régió modell elemzése miatt ezúttal csak az
előbbire koncentrálok.
A magyar területfejlesztési tanácsok rendszere szintén csak a területfejlesztési fel-
adatok önálló kezelését emeli ki az önkormányzati feladatkörökb ől, amihez a me-
gyei elnök személyén keresztül kapcsolódik. Így a kalmari modellel szemben mint a
megyei önkormányzat által létrehozott szerv jelenik meg, hiányzik a helyi önkor-
mányzati felhatalmazás.
Ebbő l adódik, hogy míg a megye-régió modell egy eserny őszervként működik az
érdekelt önkormányzatok felett, addig az MTT-k megyei önkormányzathoz kötöt-
ten. A svéd modell így jobban kifejezésre juttatja e területfejlesztésre koncentráló
szerv koordinációs szerepkörét.
Miért lenne célszer ű Magyarországon e rendszert követni?
1) Alapvető en azért, mert az Európai Unió szabad döntési lehet őséget biztosít a
tagállamok számára a területfejlesztési és a területi önkormányzati struktúra
tekintetében, nincsenek kötöttségek a statisztikai NUTS rendszerhez való il-
leszkedést illet ő en, ami Magyarországon sokszor félreértelmezett.
2) Másodsorban a magyar megyerendszer hagyományai és szolgáltató jellege
nem teszik lehető vé egy magasabb szintű regionális identitás kialakulását,
ami a svéd kísérletek során is kulcskérdésnek mutatkozott az eredményesség
tekintetében.
3) Harmadsorban a megyei szint ű érdekek egyesítését tovább nehezíti az er ő-
teljesen felszabdalt helyi önkormányzati struktúra, melynek reformja Svéd-
országban már 45 évvel (!) a regionális kísérletek el őtt megindult.
Balogh Zoltán :
A svédországi Kalmar megye területi intézményzendszerének és regionalizálódásának elemzése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 115-127. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Kitekint ő 127
4) Negyedsorban egy új regionális szint bevezetése a megyék felett olyan ma-
gas átszervezési, intézményfejlesztési költséggel járna, ami megkérd őjelezné
a sokszor hangoztatott hatékonyság elvét.
5) És végül, de nem utolsósorban az egy ország — egy régió elv alkalmazása le-
hető vé teszi nemcsak 2006-ig, hanem a továbbiakban is (aminek sikerét Ír-
ország példája is mutatja) a 19 osztatú megyestruktúra fenntartását, és a ha-
gyományos megyei keretek hatékonyabbá tételét, területfejlesztési felada-
tokkal való kiegészítését.
Jegyzetek
E fejezet Kayfetz és szerz őtársai: Swedish Local Government (1993, 7-13) alapján készült.
2
Az Európai Unió régióbeosztásáról lásd E.B. 2001,34.
3
Lansstylreselna Förbundet (A Svéd Területi Hivatalok Szövetsége): http://www.lst.se/
english/index.html
Irodalom
Bende-Szabó G. (2001) Svédország és a regionalizmus. — Magyar Közigazgatás. 2.648-654. o.
Regional and Local Democracy in the European Union (1999) Commitee of the Regions, Brüsszel.
Regional and Local Government in the European Union (2001) Commitee of the Regions, Brüsszel.
E. B. (2001) Az Európai Unió régióbeosztásáról. — Comitatus. 3.33-38. o.
Gren, J. (1999) The New Regionalism in the EU — The Lessons to be Drawn from Catalonia, Rhone-
Alpes and West Sweden. Östersund, The Swedish Institute for Regional Research [Statens institut för
regionalforskning] (SIR), Fritze, Stockholm.
Hajdú Z. (2001) Magyarország közigazgatási földrajza. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Jerneck, M.—Gidlund, J. (2002) Region Building, Democracy and Changing Policy-Styles in Sweden. —
Gustafsson, G.—Richardson, J. (eds.) Swedish Governance ander Pressure. Edward Elgar, Cheltenham.
Megjelenés előtti kézirat!
Kayfetz, V.—Haggroth, S.—Kronvall, K.—Riberdahl, K.—Rudebeck, K. (1993) Swedish Local Government.
Swedish Institute, Falköping.
Leijon, S.—Jensen, C. (1996) Theorizing and Conceptualizing Regions: The West-Sweden Region — An
Idea Searching for a (Re)form. — Alden, J.—Boland, P. (eds.) Regional Development Strategies —
A European Perspective. Regional Studies Association, London. 14-37. o.
Östhol, A.—Svensson, B. (2002) Swedish Cases — Partnerships by State-Led Design. — Östhol, A.—
Svensson, B. (eds.) Partnership Responses — Regional Governance in the Nordic states. Future
Challenges and Institutional Preconditions for Regional Development Policy (Volume 4), Nordregio
Report, Oslo. 85-134. o.
The Regional Council for the County of Kalmar (1997) The Road to Development for the County of
Kalmar. Landstinget i Kalmar Lan — Kommunförbundet Kalmar Lan, Kalmar.