Czene Zsolt :
Tér és Társadalom 16. A kulturális örökségp.
évf. 2002/4. 25-38. területfejlesztési megközelítése.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-38. p.
Tér és Társadalom XVI. évf. 2002 s 4: 25-38
A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
TERÜLETFEJLESZTÉSI MEGKÖZELÍTÉSE
(The Cultural Heritage in Regional Development Approach)
CZENE ZSOLT
Kulcsszavak:
kulturális örökség regionalizmus területfejlesztés
E dolgozat a regionális tudományban eddig csak részlegesen megjelenő fogalmat, a kulturális örökséget
értelmezi a terület- és vidékfejlesztés, általában a regionális politika szempontjából. Kísérletet tesz a
kulturális örökség regionális szempontú meghatározására és gyakorlati szerepének vizsgálatára, egyút-
tal elhelyezi azt a regionális tudomány és a kapcsolódó tudományágak, szakágak viszonylatában. Kiin-
dulópontja a térségi kulturális örökség komplex és integráló értelmezése.
Kulturális örökség és regionális tudomány
A regionalizmus jelensége a regionális kutatásokban vizsgált gazdasági-
társadalmi tartalom mellett más min őségek hordozója is lehet. Ezt igazolja a vizsgá-
latával els ődlegesen foglalkozó, de önállóságában máig vitatott regionális tudo-
mány határterületi diszciplína jellege, valamint a napjainkban e tudományterületen
egyre hangsúlyosabban jelentkez ő megújítási törekvések is, melyek egyrészt e tu-
domány módszertani kritikáját fogalmazzák meg, másrészt ennek alapján szemléleti
keretét tágítják (Bailly—Coffey 1994; Rees 1999). Nyomukban az Isard által gazda-
ságelméleti szemlélettel megalapozott, dönt ően empirikus elemzésekre és bonyolult
matematikai modellszemléletre épül ő regionális tudomány a kvantitatív gazdasági
jelleg felől a környezet és az ember problémái felé nyitó elméleti és kritikus analízis
felé halad, amely jobban integrálja a társadalomtudományokat (Benko 1999). Ennek
keretében egyrészt mind több oldalról merül fel a más tudományágakkal, illetve
módszereikkel való analógiák kutatása, alkalmazása (Nemes Nagy 1994), a kapcso-
lódási lehetőségek révén pedig az interdiszciplináris megközelítés igénye, melyek a
regionalizmus jelenségét is tágabb összefüggésrendszerbe helyezik. Ehhez kapcso-
lódik egy másik szempont, ami a megújítási kezdeményezésekben is felbukkan, s
amely a kultúra területiségben és regionális fejl ődésben betöltött rendkívül fontos
szerepének felismerésén alapul. A kulturális tényez ők eszerint a gazdasági teljesít-
ményt és fejl ődést, ezáltal a térségi versenyképességet közvetlenül befolyásolják,
ezért fontosak mint telepítési tényez ők (Dziembowska—Kowalska—Funck 2000),
mint innovációs mili ő (Shefer—Frenkel 1998), mint közvetlen gazdasági tevékeny-
ség (Scott 1997). A kultúra és a gazdaság közötti kapcsolatrendszer ugyanakkor
ennél sokrétűbb (Danielzyk-Wood 2001), s ebben els ősorban a kultúra meghatározó
szerepe érvényesül. Ezáltal a regionális fejl ődés történelmileg és kulturálisan is
meghatározott (Henriques—Thiel 2000). E szemléletb ővülés egyfel ől a társadalmi
min őségi tényez ők elemezésbe vonásával a regionális tudományt módszertanilag is
Czene Zsolt :
A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-38. p.
26 Czene Zsolt TÉT XVI. évf. 2002 s4
továbbfejleszti (Roberts—Stimson 1998), másfel ől olyan további kutatásokat készít
elő — többek közt a globalizációval összefüggésben —, amelyek távlatilag a regioná-
lis politikák általános elveinek felülvizsgálatához is elvezethetnek (Bartke 1999).
Ebbe a keretbe illeszkedik a kulturális örökség — mint a világban alapvetően jelen
lévő és a regionalizmusban is érvényesül ő sokszín űség hordozója — regionális fejl ő-
désben betöltött szerepének vizsgálata és értelmezése.
A kulturális örökség fogalmi megközelítése
A regionalizmus jelenségében területi viszonylatban is megjelen ő sokszínűség ré-
vén ugyanis minden térség egy sajátos egyediséget hordoz, amely megkülönböztet ő
jelleggel a tér és az id ő dimenziójában egyaránt jelen van, a térben pedig horizontá-
lisan és vertikálisan is megjelenik. Ennek az egyediségnek a legf őbb vonása, hogy
soha nem ismétli önmagát. Még az egymást leginkább közelít ő struktúrákban, min-
tázatokban is csak nagyfokú önhasonlóságot, de sohasem azonosságot lehet felfe-
dezni. Mivel ez az egyediség az anyagi világban, a természetben, a társadalomban
és a gazdaságban egyaránt jelen van, egyszerre anyagi, társadalmi és gazdasági
természet ű. Ennek az egyediségnek egy sajátos szeletét ragadja meg a regionális
tudomány akkor, amikor a térségek esetében a helyi mili őt, a bels ő erőforrásokat,
illetve általában a lokalizációt vizsgálja (Porter 1990; Rechnitzer 1998; Hines
2000). Mivel azonban e területi egyediség a maga komplexitásában nehezen meg-
ragadható, a területi kutatások általában valamely elemét ragadják ki, egyben e
tudományterület jelenlegi vizsgálati irányait is kijelölve. Ezek a regionális gazda-
ságtan, a térszervezés és strukturálás, a területi interakciók, a regionális fejl ődés és
politika (Benko 1999), s mellettük sok más földrajzi, gazdasági, társadalmi szem-
pont, melyek szerepének, ellentmondásainak, kérdésfeltevéseinek dönt ő szerepe
van a regionális tudomány mai vitatott megítélésében. Szerepe van abban is, hogy a
regionális kutatások gyakran igen er ős leegyszerűsítésekre épülnek, miközben a
területi egyediség nem sz űkíthető le valamely tényező hatására, hanem a térben
jelen lévő valamennyi hatótényez ő együttes hatásának ered ője. Ha ezt az ered őt
nemcsak gazdasági vagy társadalmi, hanem általános, komplex megközelítésben
vizsgáljuk, s vele egy térség, tájegység, térszerkezeti egység egyediségét — ha nem
is a maga teljességében, de legalább azt közelítve — meg kívánjuk ragadni, akkor a
kulturális örökség fogalmához jutunk el.
A kulturális örökség ugyanis magában hordozza egy térség, s az ott él ő közösség
legáltalánosabb jellemz őjét: a kultúrát, miközben mégsem azonos vele. A kultúra
ugyanis a mindennapi társadalmi érintkezés formarendje, értékek, normák, magatar-
tásformák együttese, amelyet a társadalom a mindenkori viszonyformáival együtt
alakít ki (Bánlaky 1996). Tulajdonképpen az ember viszonya az objektivációk általa
teremtett világával: vagyis az ember által alakított természettel, a létrehozott tárgyi
világgal, a technikai-termelési eljárásokkal és fogyasztási szokásokkal, a közösség
és a társadalom struktúráival, az életmóddal, valamint a mindezek alapjául szolgáló
ismeretekkel, tudással, normákkal, szimbólumokkal, tehát a tudományokkal, m űvé-
Czene Zsolt :
A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-38. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 A kulturális örökség ... 27
szetekkel, erkölccsel, vallással, hittel, az emberek mindennapi beállítódásával és
magatartásával (Vitányi 1997). S mivel a kultúra a kultúrát is alakítja, valamint
rendelkezik bizonyos önszabályozó képességgel, amely révén — állandóan átalakul-
va, változva — fenn képes maradni, természetében olyan, mint egy él ő organizmus
(Gunda 1987). Ebben az értelemben beszélhetünk a kultúra ökológiájáról, amely a
kultúrát mint kulturális környezetet és folyton változó sokféleséget értelmezi (Liga-
csov 1987). Mint ilyen hagyomány is, melyet folytonos halmozódás, egyfajta moz-
gó stabilitás jellemez (Gunda 1987). A kultúra e halmozódó hagyomány jellege
által válik örökséggé, s lesz az egyértelm űen társadalmi képzet ű kultúránál átfo-
góbban értelmezhet ő kulturális örökség része.
A kulturális örökség ugyanis amellett, hogy tartalmilag is több a kultúránál, mi-
n őségében is más. Értelmezését nehezíti, hogy a kultúrához hasonlóan a kulturális
örökségnek sincs pontos definíciója. Az UNESCO kulturális örökségnek a törté-
nelmi, művészeti vagy tudományos szempontból egyetemes érték ű emlékműveket,
épületegyütteseket és helyszíneket tekinti (UNESCO... 1972). A 2001-ben elfoga-
dott, a kulturális örökség védelmér ől szóló magyarországi törvény (2001. évi LXIV.
törvény) a kulturális örökséget hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi
és meg nem újítható forrásaként, a nemzeti és az egyetemes kultúra elválaszthatat-
lan összetev őjeként említi, s a régészeti érdek ű területekben, régészeti emlékekben
és lel őhelyekben, ezek véd őövezeteiben, a műemlékekben, műemléki értékekben és
területekben, valamint a kulturális javakban definiálja. Megállapítja, hogy a nemzet
egészének közös szellemi értékeit hordozza, s azáltal, hogy a terület- és település-
fejlesztés, terület- és településrendezés, környezet-, természet- és tájvédelem és az
ezzel kapcsolatos beruházások tervezését védelmével összhangban kell végezni,
feladatokat fogalmaz meg e szakágak, benne a területfejlesztés számára is. Ez alap-
ján a kulturális örökség az elfogadás el őtt álló Országos Területrendezési Tervben
is helyet kapott, amely az örökséget a m űemlékekben, épületekben, hidakban, terü-
letekben, városképekben, történelmi központokban, falvakban, településekben,
történeti földépítményekben és tájban határozza meg (Országos Területrendezési
Terv—Egyeztetési Munkaanyag 1999). Mindez tovább er ősíti azt a szemléleti válto-
zást, amely a kulturális örökség korábban gyakran csak a m űemlékvédelemre, illet-
ve a hagyomány őrzésre szűkülő fogalmát folyamatosan tágítva azt a területfejlesz-
tés számára is értelmezhet ő újabb és újabb szférákra terjeszti ki. Ebben központi
elemmé az örökség válik, amely általános, mindent magában foglaló jellegéb ől
adódóan kapja a kulturális jelz őt (Czene 2002). A kulturális örökség így nem a
kultúra öröksége, hanem olyan komplex örökség, amelyet a kultúra tart össze, amely
leginkább a kultúra fel ől ragadható meg. E hangsúlyváltásnak megfelel ően a területi
kutatásokban is az örökség fogalma kerül el őtérbe, egy önálló szakterületet, az
örökségföldrajzot is megalapozva (Graham—Ashworth—Turnbridge 2000). Ez az
örökség tágan értelmezve egy, az adott társadalmi csoportra a múltból maradt relik-
tum (Hornyák 2001), ami kiterjed a kulturális, építészeti, természeti örökség és az
emberi tevékenységek, szokások egészére (Cros Kárpáti 1998). E tág fogalmon
belül két fontos ág jelenik meg, a szellemi és az anyagi történeti örökség, melyek
Czene Zsolt :
A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-38. p.
28 Czene Zsolt TÉT XVI. évf. 2002 s4
közül el ő bbi a legszélesebb körben egy ember vagy embercsoport által felhalmozott
és birtokolt szellemi javak, értékek, viszonyulások egészét jelenti, benne az identi-
tást, míg utóbbi els ő sorban az épített környezet emlékeit és értékeit (Hajdú 2000).
Emellett a kulturális örökséggel szoros kapcsolatban van a természeti örökség,
amely mint táj annak hordozója is (Dornachi Kiáltvány 2001). Ebből adódóan a
kulturális örökséget nagyfokú helyhez kötöttség jellemzi (Dower 1999), adott táj-
hoz, közösséghez más elemekkel, más formában, más hatásokkal, azaz mindig
egyedi jegyekkel kötő dik, ezáltal is hordozva a térség egyediségét. Területi s űrűsö-
dései alapján térségi összefüggésrendszerként is értelmezhet ő, melynek egyes réte-
gei térségi kapcsolatrendszert képeznek, lehet ővé téve a térinformatikai feldolgo-
zást is (Máté 1999).
1. ÁBRA
A kulturális örökség területfejlesztési szempontú megközelítése
(The Cultural Heritage in Regional Development Approach)
Anyagi-történeti Szellemi-társadalmi Természeti örökség
örökség örökség
K U L TÚR A
Épített környezet: Szellemi örökség: Természeti táj.
m ű emlékek, m űemléki kulturális és szellemi
értékek, területek, javak, emberi tevékeny-
emlékm űvek, épület- ségek, szokások, viszo-
együttesek, helyszínek. nyulások, identitás,
Történeti örökség: kultúra
régészeti lel őhelyek, Társadalmi örökség:
történelmi helyszínek. társadalmi-gazdasági
viszonyok.
TÉRSÉGI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
Forrás: Saját szerkesztés.
A területhez is köthet ő örökség fogalmának központi eleme tehát a múlt, s ezáltal
az örökség is els ő sorban a múlt viszonylatában értelmezhet ő . Ugyanakkor mégsem
tekinthető csak statikus kategóriaként az eddigi történések és értékek lezárt halma-
zának, hanem olyan dinamikus tényez ő, amely a jelenben is hat, érvényesül. Össze-
függésbe hozható a társadalmi-gazdasági tér konfigurációjának szerkezetével, ami
bizonyos folyamatok eredményeként alakul ki, s kiindulópontja a további fejl ődés-
nek. Csak egy adott pillanatban stabil, dinamikus rendszer, amely állandóan tovább
formálódik (Tóth—Trócsányi 1997), elemeit pedig a kulturális örökség komplex
jelensége is magába integrálja. A kulturális örökség ezzel az integráló jellegével
van tehát jelen a területi egységek Bartke által vázolt szerkezeti sémájában, amely a
társadalmi lét meghatározó tényez őit — feltételeit és összetev őit — és a közöttük lév ő
Czene Zsolt :
A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-38. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 A kulturális örökség ... 29
lehetséges kapcsolatokat modellezi (Bartke 1999). Területfejlesztési szempontból
ezek alapján a területi tényez őket integráltan megjelenít ő kulturális örökség legin-
kább úgy határozható meg, mint egy térséghez folyton halmozódva hozzánöv ő
kulturális, társadalmi és gazdasági jelenségek komplex együttese (1. ábra).
A tudományos és a szakmai elemzések a kulturális örökség e komplexitásából el-
sősorban az érték-jelleget emelik ki, amelyet védeni, vagy a fejlesztésben hasznosí-
tani szükséges. E megközelítés szerint a kulturális örökség a fejl ődés dinamikus
eleme (Cros Kárpáti 1998), amit mint erőforrást ki kell aknázni (Dower 1999), ami
által tulajdonosai el őnyre tehetnek szert, vagy ledolgozhatják öröklött hátrányaikat
(Kovács—Molnár—Farkas 2000). A kulturális örökség így a terület- és vidékfejlesz-
tési gyakorlatban a térségi versenyképesség egyik fontos eszköze (Máté 2(500).
Ebből a szemléletb ől bontakozik ki az örökségföldrajz folyamatosan fejl ődő ága,
amely szerint az örökséget a piac részévé kell tenni (Hornyák 2001). Az örökség e
fogalomrendszerben átalakul, s nem más, mint a múlt és annak jelenkori használata
közti kapcsolat, illetve a múlt jelenkori közszükségleti cikként való használata, egy
árucikk, amelyet azért hoztak létre, hogy a jelenkori fogyasztást kielégítsék
(Ashworth 1991; Hornyák 2001).
Egy térség, illetve az ott él ő közösség kulturális öröksége összességében azonban
ennél sokrétűbb. Vannak elemei, amelyek mint érték és er őforrás valóban a térség
versenyképességét, sikerét, az általános értelemben vett fejl ődését alapozzák meg.
Az előző megközelítések szerint ezek egyaránt lehetnek kulturális, társadalmi, gaz-
dasági, szélesebb értelmezésben természeti tényez ők, melyek tartalmuknál fogva az
örökség pozitív tartalmú elemeit képviselik. Vannak azonban olyan elemei is —
általában a kedvez őtlen irányú társadalmi folyamatok, jelenségek és közvetlen-
közvetett következményeik —, amelyek a fejl ődést hátráltatják, nehezítik, egy térség
fejlődését tartósan visszahúzzák, a kibontakozást ezáltal halmozódva gátolják —
ezek az örökség negatív tartalmú elemei. A szentesi kistérség esetében az örökség
pozitív elemei például a fejlett mez őgazdálkodási kultúra, az oktatási bázis, a kasté-
lyok, a megmaradt népi építészeti együttesek, tágabb értelemben a táji értékek, a
kiváló termőföldek, a termálvízkincs, negatív elemei pedig a megbomlott közösségi
élet, a bizalomhiány, a t őkehiány, a falvakban tapasztalható pályázati inaktivitás
(Czene 2002). A kulturális örökség e megközelítés szerint tehát egy térség vagy
közösség múltjának, jelenének valamennyi elemét és azok valamennyi következ-
ményét hordozza. A benne fellelhet ő pozitív és negatív tartalmú és hatású tényez ők
viszonyában természetesen összefüggés van, mely alapján e két tényez őcsoport
viszonyaként vizsgálható a kulturális örökség min ősége, illetve állapota is. Az
örökség min őségét a pozitív és negatív tényez ők nagyobb vagy kisebb szerepe,
erősebb vagy gyengébb hatása határozza meg; eszerint, ha egy térségben a pozitív
elemek hatása er ősebb, akkor fejl ődésében sikeres, míg ha a negatív tartalmú ele-
mek dominálnak, az fejl ődésében elmaradáshoz, zavarhoz vezet. Az örökség min ő-
sége eszerint nem térségi összehasonlításra épül ő értékítéleten nyugvó min őség,
hanem a térségben ható tényez ők viszonyrendszere. Ez a viszony, s vele a min őség
a kulturális örökség dinamizmusából adódóan folyamatosan változik, pozitív és
Czene Zsolt :
A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-38. p.
30 Czene Zsolt TÉT XVI. évf. 2002 s4
negatív irányban is. Ennek viszonylatában értelmezhet ő például a kulturális örökség
minőségvesztése, s az ellentmondásos fejl ődés, azaz a sikeres térségekben is jelent-
kező problémák, illetve az elmaradottabb térségek értékei, er őforrásai is leképezik
ezt. Az örökség állapota is erre a dinamizmusra vezethet ő vissza, ha ugyanis az
örökség pozitív tartalmú elemei min őségükben jelentősek és hatóképességüket sem
veszítették el, akkor a térség kulturális öröksége él ő, működő, míg ellenkező eset-
ben holt örökségként fejlesztési er őforrást nem, vagy csak újrateremtés után jelent-
hetnek. Erre alapozva megfogalmazható egy olyan feltevés is, hogy a kulturális
örökség állapota és a térség fejl ődőképessége között közvetlen összefüggés van,
azaz azok a térségek, amelyek kulturális öröksége él ő és gazdag, sikeresebbek a
társadalmi-gazdasági fejl ődésben, mint azok, amelyek öröksége bármilyen szinten is
sérült. Ez az összefüggés kimutatható például a gazdasági és a kulturális innovációk,
illetve a helyi identitás viszonylatában (Le Galés 1999). Területfejlesztési szempont-
ból a kulturális örökség szerepe, jelent ősége leginkább ebben ragadható meg.
A kulturális örökség szakági megközelítései
Mindennek szerteágazó gyakorlati vonatkozásai nemcsak a területfejlesztés, ha-
nem más tudományterületek, illetve szakágak elemzéseiben is megjelennek
(2. ábra). Leghangsúlyosabban a m űemlékvédelemben, általában az épített örökség
védelmében, ahol mindezt jogszabályok is rögzítik, és a szaktudomány is definiálja.
Eszerint az épített örökség két részb ől áll: az építészeti örökségb ől, amely az épített
örökség építészéti alkotásként értékelhet ő része, azaz értékkel bíró védett, vagy arra
érdemes egyedi objektumok összessége, illetve a települési örökségb ől, amely az
épített környezet települési értékeinek összessége, azaz az objektumok térbeli ösz-
szefüggései, az ezekben megnyilvánuló településkép, valamint a település kialaku-
lásában szerepet játszó történeti, emberi és gazdasági összefüggések tárgyiasult
emlékei (Máté 2001). Más rendszerezés szerint az épített környezetnek nemzetközi-
leg, országosan, illetve helyileg elismert kulturálisörökség-értékei lehetnek, s a
potenciális — azaz a nem azonosított, védelemben nem részesül ő — örökségrész
ezeken túl is jelent ős. Ezen értékek a városokban és a falvakban egyaránt el őfordul-
hatnak, s ez önálló vizsgálati szempontként is megjelenik a történeti városok fej-
lesztésében (Rácz 2000; Máté 2001), illetve a falumegújításban (Orosz 1999).
Mindkét irányzat középpontjában ma már az integrált értékvédelem áll, amely mint
fejlesztési koncepció a meglév ő épített örökség hasznosításán alapszik, s fontossá-
got tulajdonít a rendelkezésre álló épületállományban rejl ő fizikai, gazdasági és
kulturális potenciálnak (Rácz 2000). Ez a szemléleti megújulás nyilvánul meg az
épített környezet és a táj mint természeti, történeti és kulturális tényez ő kapcsolatá-
nak változó hangsúlyú értékelésében is, amely a tájra vonatkozó vizsgálati szem-
pontoknak egyre nagyobb teret ad (Horváth 2001). E Franciaországban és más
európai országokban — különösen a műemlékekben, táji és természeti értékekben
gazdag vidékeken — egyre terjed ő szemlélet szerint egy tájnak, egy építménynek
nem önmagában, hanem a társadalmi elismerés, a közösség megbecsülése révén van
Czene Zsolt :
A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-38. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 A kulturális örökség ... 31
értéke (Cros Kárpáti 1998). E megközelítés alapozza meg a tájkutatást mint önálló
vizsgálati területet, amely a tájra komplex társadalmi és gazdasági kapcsolatrend-
szerében és kulturális történetiségében tekint. Benne a táj természeti és kulturális
értékek hordozója, ember és természet kapcsolatának kifejez ője, amely egyedi arcu-
latával és értékeivel a regionális identitás lényeges eleme (Konkolyné Gyuró—Cros
Kárpáti 2001). A szűkebb meg őrzés helyett ezáltal a tájkutatásokban is az a sokré-
tűséget hangsúlyozó értékvédelem és tájkultúra kerül el őtérbe, amely több európai
dokumentumban is megjelenik (Rurális Térségek... 1998; Dornachi Kiáltvány
2001), s amely szemléletében a táj történetiségét a tájjöv őképpel kapcsolja egybe.
2. ÁBRA
A kulturális örökség tudományos és szakági megközelítései
(The Scientific and Professional Fields Approaches of Cultural Heritage)
KULTURÁLISÖRÖKS ÉG
4
TERÜLET- ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS
Épített környezet védelme, m űemlék-
védelem
Tájkutatás, tájvédelem
•
Kulturális-gazdaságtan, kulturális ipar
Kulturális turizmus, örökségipar
Forrás: Saját szerkesztés.
A kultúrát a térbeliséggel összefüggésbe hozó tudományág a kulturális földrajz,
amely a kulturális infrastruktúra területi problémáinak és a népesség kulturáltságá-
nak regionális különbségeivel foglalkozik a földrajzi, illetve általánosságban a tár-
sadalmi-gazdasági környezet viszonylatában (Tóth—Trócsányi 1997). A kultúrát
más szempontból vizsgáló rendkívül er őteljes kutatási irányzat a kultúra-
gazdaságtan, amely a kulturális örökséggel is összefüggésben a kultúra gazdasági
szerepét és hasznosítási lehet őségeit elemzi (Towse 1997). E megközelítés szerint a
kulturális javak is ugyanolyan gazdasági javak, mint az ipar, a mez őgazdaság vagy
egyéb szolgáltató ágazatok termékei (Petró 2002), melyek piacán kulturális vállal-
kozások szerepelnek, köztük a kulturális örökség meg őrzésével foglalkozó intéz-
mények, például könyvtárak, múzeumok (Daruka 2002). E gazdasági szempontú
irányzat a kultúrát mint stratégiai fejlesztési eszközt elemzi (Sjoholt 1999), kiemel-
ve a kultúra és a gazdaság közötti összefüggéseket, els ősorban a városok viszonyla-
tában vizsgálva a kultúra gazdaságfejlesztésben és gazdasági stabilitásban játszott
növekvő szerepét, illetve a regionális kulturális identitással való kapcsolatát
(Shields 1999; Henriques—Thiel 2000). E megközelítés szerint a kultúra a mai kor
Czene Zsolt :
A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-38. p.
32 Czene Zsolt TÉT XVI. évf. 2002 s4
folyamatos társadalmi és gazdasági átrendez ődése, melyben az újjáéled ő
regionalizmus viszonylatában még inkább a városok versenyhelyzetét er ősítő sze-
reppel bír (Le Galés 1999). Mindezzel kapcsolatban felmerül a gazdasági haszon és
az értékmeg ő rzés ellentmondása. Ennek egyesítésére tesz kísérletet a kulturális
turizmus, amely egyaránt megjelenik a vidékfejlesztésben (Rurális Térségek...
1998; Dower 1999; Hajdú 2000), a műemlékvédelemben (Rácz 1998), az örökség-
földrajzban (Ashworth 1991; Graham—Ashworth—Turnbridge 2000) és önállóan is
(Kulturális Turizmus... 1999). Benne a gazdasági haszonra való törekvés mellett
fontos cél, hogy általa a köztudatban er ősödjön a múlt értékei meg őrzésének fontos-
sága, a kulturális örökség, valamint az épített és természeti környezet iránti megbe-
csülés, ezeken keresztül pedig az identitástudat (Rácz 1998). Az ehhez kapcsolódó
örökségföldrajzi megközelítés a gazdasági hasznot el őtérbe állítva az örökséget mint
iparágat elemzi, amelynek más gazdasági tevékenységekhez hasonlóan az a célja,
hogy piacképes termékeket hozzon létre. Ez alapján definiálja az örökségi terméket,
amelyet egy-egy speciális igényekkel fellép ő vásárlói csoportnak teremtenek meg
(Ashworth 1991; Hornyák 2001).
A kulturális örökség a terület- és vidékfejlesztési gyakorlatban
A kulturális örökség értelmezési lehet ő ségeit, ennek irányait, lehetséges gyakorla-
ti szerepét kijelöl ő fenti szakági megközelítéseket térségi összefüggésrendszerben
tudományos oldalról leginkább az interdiszciplinaritásra épül ő regionális tudomány,
gyakorlati oldalról pedig a terület- és vidékfejlesztés, általában a regionális politika
integrálhatja. Ennek megfelel ő en az elméleti értelmezéseken és kutatásokon túl a
kulturális örökség változó, de egyre növekv ő súllyal van jelen a terület- és vidékfej-
lesztési gyakorlatban. Ennek alapvet ően két oldala van: egyrészt a térségfejlesztési
stratégiák, általánosan a fejlesztési dokumentumok a kulturális örökséget mint fej-
lesztési alapot, er ő forrást, értéket szerepeltetik, amely a térség társadalmi-gazdasági
helyzetében betöltött szerepén túl nagyon gyakran a fejlesztési prioritásokban, cé-
lokban, programokban, programelemekben is megjelenik. Legmagasabb szinten „Az
európai területi fejlődés távlatai" című dokumentumban szerepel, amely a terület-
fejlesztés három alapelvének egyikeként említi a természeti és kulturális örökség
kezelését és fejlesztését (ESDP 1999). Helyet kapott az Országos Területfejlesztési
Koncepcióban, amely térszerkezeti jöv őképében els ő helyen fogalmazza meg Ma-
gyarország kulturális örökségét és azzal összefüggésben az ország lehetséges regio-
nális szerepkörét (Országos Területfejlesztési Koncepció 1998). A vidékfejlesztés
területén, az Európai Unió SAPARD támogatási programjának felhasználását meg-
alapozó országos SAPARD terv önálló intézkedésként rögzíti a falufejlesztést és -
felújítást, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelmét és meg őrzését (Magyar-
ország SAPARD terve... 2000), s ehhez kapcsolódva pénzügyi eszközként szerepel
a SAPARD rendelet, illetve a vidékfejlesztési célel őirányzat támogatási jogcímei
között is. Az Országos Területrendezési Terv tervezete alapelvként rögzíti a kulturá-
lis örökség és az új környezetalakítás harmonikus egységét, a védelem és érvénye-
Czene Zsolt :
A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-38. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 A kulturális örökség ... 33
sülés érdekében pedig bevezeti a kulturális örökség érzékenységi övezeti rendsze-
rét, melyben fokozottan érzékeny és érzékeny övezeteket állapít meg az ország
egész területére (Máté 1999; Országos Területrendezési Terv... 1999). Várható,
hogy mindez fokozatosan a regionális, a megyei és a települési rendezési tervekben
is megjelenik. Ehhez kapcsolódó lényeges momentum, hogy a kulturális örökségr ől
szóló törvény egyes esetekben — például a településfejlesztési koncepció elkészíté-
sekor — örökségvédelmi hatástanulmány készítését írja el ő. Ezekhez igazodva a
kulturális örökség regionális, megyei és kistérségi szinten is növekv ő szerephez jut
a legtöbb területfejlesztési koncepcióban és stratégiai programban, illetve agrár-
struktúra- és vidékfejlesztési stratégiai programban. Komplexitása miatt azonban
önálló fejlesztési célként vagy programként ritkán fogalmazódik meg, hanem vagy
szemléletében hatja át a térségi fejlesztési stratégiákat, vagy hivatkozott er őforrás-
ként szerepel. Kistérségi szinten kiváló példa rá a szentesi kistérség területfejleszté-
si koncepciója, amely szemléletében és tartalmában is középpontba állítja a térségi
kulturális örökséget 2 (Szentesi Kistérség... 2001; Czene 2002).
3. ÁBRA
A kulturális örökség térségi hasznosításának környezete
(The Regional Utilization Milieu of Cultural Heritage)
Tudományos-szakmai háttér
Kapcsolódó Regionális Szakpolitikák
tudományágak tudomány
FEJLESZTÉSI DOKUMENTUMOK
(fejlesztési koncepciók, stratégiák, programok,
rendezési tervek, hatástanulmányok) Megvalósítási környezet
GYAKORLATI PROJEKTEK
Társadalmi felisme- Gazdasági potenciál
rések, kényszerek
Forrás: Saját szerkesztés.
Emellett egyre több fejlesztési projekt épül közvetlenül a kulturális örökség hasz-
nosítására, s így az a gyakorlati fejlesztésben, végrehajtásban is nagy szerephez jut.
Nemzetközi viszonylatban erre példa a térségi turizmust és marketinget a kulturális
örökség köré szervez ő , megyei szintű „Katárország" program Franciaországban 3
(Le Pays Cathare 2001). Hazai példája többek között a Csesztregél ő Történelmi
Aktívpark Csesztregen 4 (Ferencz 2001), a helyi kézművességet integráló Kézműve-
sek Tanyája Jásszentlászlón s (Ónodi 1995), vagy a fenti szentesi kistérségi példa-
Czene Zsolt :
A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-38. p.
34 Czene Zsolt TÉT XVI. évf. 2002 s4
hoz igazodva az el őbbieknél kisebb lépték ű nagymágocsi Helytörténeti Múzeum
létrehozása 6 (Czene 2002). Emellett nagyon sok fejlesztési projekt, ami közvetlenül
nem kapcsolódik a kulturális örökséghez, azzal valamelyik elemében mégis össze-
függésbe hozható. Mindezek együttesen a kulturális örökség térségi felhasználásá-
nak, hasznosításának környezetét, viszonyrendszerét is megmutatják (3. ábra).
A legtöbb fejlesztés ezek alapján aszerint is értékelhet ő, hogy hogyan viszonyul az
adott térség kulturális örökségéhez: figyelmen kívül hagyja, épít rá, magában fog-
lalja, vagy kifejezetten annak hasznosításán alapul. Ez összefüggésbe hozható a
kulturális örökség min ő ségét és állapotát meghatározó pozitív és negatív tartalmú
örökségi elemekkel, s ez alapján felvázolható a kulturális örökség területfejlesztési
viszonyrendszere is (4. ábra). Ennek keretében a legtöbb térségi, illetve a térségben
megvalósuló, a közösséget érint ő fejlesztés a kulturális örökség e pozitív és negatív
tartalmú összetev ő i szerint is meghatározható. Az örökség pozitív hatótényez ői
erő forrást jelentenek, és értéktöbbletet hordoznak, melyet egyaránt kell fejleszteni
és védeni — ez alapján er őforrás alapú, illetve védelmi, meg őrzési alapú fejlesztésről
beszélhetünk. Az örökség negatív hatótényez ői erőforráshiányként, sérülésként,
értékhiányként jelentkeznek, amelyek oldására kiküszöböl ő, válságoldó fejlesztések
szükségesek. A legtöbb terület- és vidékfejlesztési stratégia, program tartalmaz
ilyen jellegű , e szempontok szerint besorolható fejlesztéseket.
4. ÁBRA
A kulturális örökség területfejlesztési viszonyrendszere
(The Regional Development Relation Sheme of Cultural Heritage)
Elméleti-elemzési háttér
Menedzsment
TÉRSÉGI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
Erőforrás
V alapú fej-
Erőforrás
e tartalmú turtalnui
Értéköble
lesztés
elemek
Védelmi,
megőrzési
alapú fej-
•
lesztés
Eróforrás-
sérülés
Értékhiány Kiküszöbö-
l ő, válságol-
dó fejlesztés
Forrás: Saját szerkesztés.
Attól függő en, hogy ezek a fejlesztések közvetlenül e három kategóriához köthe-
tő k-e, vagy a kulturális örökség hasznosítását komplex módon foglalják magukba,
felvázolható egy olyan mátrix is, amelyben a különböző típusú fejlesztések ebben
az összefüggésrendszerben vizsgálhatók (5. ábra). Ezek alapján a térségi fejlesztési
Czene Zsolt :
A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-38. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 A kulturális örökség ... 35
projektek infrastrukturális-épített környezeti, társadalmi-közösségi, gazdasági, illet-
ve táji-környezeti — vagy akár más szempontok szerinti — kategóriái egyidej űleg a
kulturális örökség viszonylatában meghatározott kategóriákkal is egybevethet ők, s
ezáltal alkalmasak a térségi fejlesztések kulturális örökségre gyakorolt hatásának,
illetve fordítva, a kulturális örökség terület- és vidékfejlesztési programokat, pro-
jekteket meghatározó szerepének elemzésére. Az el őzőekben említett franciaországi
„Katárország" program e szempontok szerint egy, a mátrix valamennyi elemét
átfogó komplex projekt, míg a nagymágocsi Helytörténeti Múzeum els ősorban
védelmi-meg őrzési alapú társadalmi-közösségi fejlesztés.
5. ÁBRA
A kulturális örökség területfejlesztési alkalmazásának mátrixa
(The Matrix of Regional Development Application of Cultural Heritage)
Infrastrukturális, Társadalmi- Gazdasági Táji, környezeti
épített környezeti közösségi fejlesztés fejlesztés
fejlesztés fejlesztés
Erőforrás alapú
fejlesztés
Védelmi, meg-
őrzési alapú Komplex fejlesztés
fejlesztés
Kiküszöbölő,
válságoldó
fejlesztés
Forrás: Saját szerkesztés.
A kulturális örökség területi szempontú vizsgálata mindezek alapján szemléletileg
és módszertanilag is a regionális kutatások egyik új, hangsúlyos iránya lehet. Elmé-
leti kiindulópontjai, szakági kapcsolatai, közvetlen gyakorlati vonatkozásai és al-
kalmazásai a regionális tudomány interdiszciplináris értelmezését er ősítik. Elemzé-
se hozzájárulhat a térségi sajátosságok alaposabb feltárásához, a regionális problé-
mák mélyebb megismeréséhez, s a fejlesztési politikák hatékonyságának növelésé-
hez is. Mindezek által olyan új szemponttal gazdagíthatja a területi kutatásokat,
magát a regionális tudományt, illetve a terület- és vidékfejlesztési gyakorlatot,
amely szélesebb megalapozottságukat és szemléleti — módszertani továbbfejleszté-
süket biztosítja.
Jegyzetek
E modellben Bartke 1-től 7-ig szintekbe rendezve a következ ő tényez őket veszi figyelembe: 1. Termé-
szeti környezet, 2. M ű vi környezet, 3. Társadalom, 4. Gazdaság, 5. Életmód, 6. Értékrend, 7. Eszmék.
2 A szentesi kistérségi koncepció amellett, hogy tartalmában és módszertanában követi a jogszabályi
elő írásokat, szemléletében teljesen új. Kiindulópontja a jelenlegi állapot megfogalmazásán túl a térség
helyzetének folyamatszer ű megértése és bemutatása, melyben rendkívül fontos szerephez jut a térségi
kulturális örökség elemzése.
3
A „Katárország" program a LEADER programból finanszírozott, Franciaországban is rendkívül újszer ű
fejlesztési program, amelyet az Aude megyei önkormányzat koordinál. A programot védjegy védi, s
ezt a védjegyet kiterjesztik minden olyan termékre és szolgáltatásra, amely bekapcsolódik ebbe. Alapja
Czene Zsolt :
A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-38. p.
36 Czene Zsolt TÉT XVI. évf. 2002 s4
a kora középkorban e területen élt katár rend öröksége, amelyet pápai parancsra, mint eretnek rendet
számoltak fel. Megmaradt azonban számos értékes m űemlék, várak, települések, templomok — s ezek-
re építve kíván a megyei Önkormányzat a kulturális turizmus keretében komplex térségi fejlesztési
programot megvalósítani. A program települési önkormányzatokat, vállalkozásokat, intézményeket,
civil szervezeteket fog össze, tevékenységben lefedi a gazdaságot (helyi termékek, turizmus), a társa-
dalmat (identitástudat, közösségfejlesztés, partnerség), a természeti és épített környezet megóvását.
4
A projekt a PHARE Credo program keretében valósult meg Csesztregen, szintén a kulturális turizmus
területén. Jurta, tömésházak, parasztházak, helyi mesterségek várják itt a látogatókat.
5
A projekt az idegenforgalmi célú bemutatáson kívül a helyi kézm űves társadalom összefogását, ezáltal
a kézm űvesség erősítését is célozza.
A projekt hármas célt szolgál: a kulturális örökség meg őrzését, a lakosság helyi identitásának er ősítését
a helytörténeti gy űjtéssel és kiállítással, az épített környezet védelmét az egykori Károlyi-birtok ura-
dalmi intéz ő i házának felújításával, valamint gazdaság- és idegenforgalom-fejlesztést a vendégszobák
kialakításával. A projekt a vidékfejlesztési célel ő irányzat támogatásával valósul meg.
Irodalom
2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelmér ől.
Ashworth, G. (1991) Heritage Planning, Conservation as the Management of Urban Heritage.
Rijksuniversiteit, Groningen.
Bailly, A.S.—Coffey, W.J. (1994) Regional Science in Crisis: A Plea for a More Open and Relevant
Approach. — Papers in Regional Science. 1.3-14. o.
Bánlaky P. (1996) Új „társadalmi szerz ődés" szükségessége a kultúrában. — Striker S. (szerk.) A kultúra
szerepe a változó világban. Országos Tudományos Konferencia. Magyar M űvelődési Intézet, Buda-
pest. 69-71. o.
Bartke I. (1999) A globalizáció regionális vetületei (A területi kutatások újabb szférái). — Tér és Társa-
dalom. 4.1-16. o.
Benko, G. (1999) Regionális tudomány. Dialóg Campus Kiadó, Pécs—Budapest.
Cros Kárpáti Zs. (1998) Az örökség társadalmi szerepe és felhasználása a területfejlesztésben — két
borvidék, Champagne és Tokaj összehasonlító vizsgálata. — Falu Város Régió. 5.18-22. o.
Czene Zs. (2002) Kulturális örökség a Szentesi Kistérségben. — Falu Város Régió. 4.9-13. o.
Danielzyk, R.—Wood, G. (2001) Ön the Relationship Between Cultural and Economic Aspects of
Regional Development: Some Evidence from Germany and Britain. — European Planning Studies. 1.
69-83. o.
Daruka M. (2002) Kulturális intézmények, vállalkozások m űködésének, termelésének, költségeinek
sajátosságai. — Daubner K.—Horváth S.—Petró K. (szerk.) Kultúra-gazdaságtani tanulmányok. Aula
Kiadó, Budapest. 52-75. o.
Dornachi Kiáltvány (2001) — Műemlékvédelem. 5.318-320. o.
Dower, M. (1999) Az örökség mint er őforrás. — A falu. 2.77-85. o.
Dziembowska, K.—Kowalska, J.—Funck, R.H. (2000) Cultural activities as a location factor in European
competition between regions: Concepts and some evidence. — The Annals of Regional Science. 1.1-12. o.
ESDP: European Spatial Development Perspectives (1999) European Communities, Brussels.
Ferencz Gy. (2001) Európa megsejtése. Helyszínrajz id őben, térben. — Falu Város Régió. 10.18-23. o.
Graham, B.—Ashworth, G.J.—Turnbridge, J.E. (2000) A Geography of heritage. Power, Culture,
Economy. Oxford University Press, London.
Gunda B. (1987) Megjegyzések a kulturális ökológiáról. — Cs. Varga István (szerk.) A kultúra ökológiá-
ja. Tanulmányok. Uj Forrás Füzetek 3. Komárom Megyei Tanács V.B. M űvelődési Osztálya, Tatabá-
nya. 143-175. o.
Hajdú Z. (2000) A történelmi emlékek —kastélyok hasznosítása a vidékfejlesztésben. — A falu. 3.61-64. o.
Henriques, E.B.—Thiel, J. (2000) The Cultural Economy of Cities: A Comparative Study of the
Audiovisual Sector in Hamburg and Lisbon. — European Urban and Regional Studies. 3.253-268. o.
Hines, C. (2000) Localization. A global Manifesto. Earthscan, Nagy-Britannia.
Homyák E. (2001) Az örökségföldrajzi tevékenység lehet őségei a területi folyamatok alakításában.
4.12-15. o. —FaluVárosRégió.
Horváth B. (2001) M űemlékvédelem és történeti táj: M űemlékvédelmi Világnap. Miskolc, 2001. április
18. — Falu Város Régió. 4.16-17. o.
Konkolyné Gyuró É.—Cros Kárpáti Zs. (2001) Új urbanitás, új ruralitás Európában. Vázlatos ismertet ő az
Európa Tanács és a CNRS kollokviumáról. — Falu Város Régió. 2.25-30. o.
Czene Zsolt :
A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-38. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 A kulturális örökség ... 37
Kovács D.—Molnár M.—Farkas T. (2000) Hollók ő felemelése és...? — Falu Város Régió. 10.14-21. o.
Kulturális Turizmus Nemzetközi Chartája — International Charta on Cultural Tourism (1999) ICOMOS,
Paris.
Le Galés, P. (1999) Is Political Economy still relevant to study the culturalization of cities? — European
Urban and Regional Studies. 4.293-302. o.
Le Pays Cathare (2001) Comité Départemental du Tourisme de l'Aude Conseil Général — Association
Audoise d'Economie Monagnarde et de Développement Local, Carcassone.
Ligacsov D.Sz. (1987) A kultúra ökológiája. — Cs. Varga István (szerk.) A kultúra ökológiája. Tanulmá-
nyok. Új Forrás Füzetek 3. Komárom Megyei Tanács V.B. M űvel ődési Osztálya, Tatabánya. 5-20. o.
Magyarország SAPARD terve 2000-2006 (2000) Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium,
Budapest.
Máté Zs. (1999) A kulturális örökség mint térségi összefüggésrendszer. — Falu Város Régió. 6.3-8. o.
Máté Zs. (2000) Megőrzés és konfliktus a kulturális örökség térségi rendszerében. — Falu Város Régió.
8.31-35. o.
Máté Zs. (2001) A városszerkezet mint m űemlék. Az építészeti és települési örökség egysége és külön-
bözősége. — Falu Város Régió. 6.6-9. o.
Nemes Nagy J. (1994) A társadalom területi vizsgálata. — Rechnitzer J. (szerk.) Fejezetek a regionális
gazdaságtan tanulmányozásához. MTA Regionális Kutatások Központja, Gy őr—Pécs. 9-22. o.
Ónodi G. (1995) Kézm űvesek Tanyája Jásszentlászló, Békásparti d űlő. — Kovács T. (szerk.) A mezőgazda-
ságtól a vidékfejlesztésig. III. Falukonferencia. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. 363-364. o.
Orosz B. (1999) Az épített örökség védelmének szerepe a falumegújításban Magyarországon. — Falu
Város Régió. 6.9-13. o.
Országos Területfejlesztési Koncepció (1998) Az Országgy űlés 35/1998. (III.20.) OGY határozata az
Országos Területfejlesztési Koncepcióról.
Országos Területrendezési Terv — Egyeztetési Munkaanyag (1999) VÁTI Kht., Budapest.
Petró K. (2002) A kulturális javak gazdasági jellemz ői. — Daubner K.—Horváth S.—Petró K. (szerk.)
Kultúra-gazdaságtani tanulmányok. Aula Kiadó, Budapest. 16-32. o.
Porter, M.E. (1990) The Competitive Adventage of Nations. Macmillann, London-Basingstoke.
Rácz J. (1998) A kulturális örökség hasznosítása és menedzselése, kapcsolata a turizmussal Angliában —
egy tanulmányút tapasztalatai. — Falu Város Régió. 1.5-11. o.
Rácz J. (2000) Integrált értékvédelem és szerepe a településfejlesztés stratégiai tervének alakításában. Kétlép-
csős training program holland—magyar szakmai csoport vezetésével. — Falu Város Régió. 2.13-15. o.
Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Rees, J. (1999) Regional science: From crisis to opportunity. (Reserach notes and comments) — Papers in
Regional Science. 1. 101-110. o.
Roberts, B.—Stimson, R.J. (1998) Multi-sectoral qualitative analysis: a tool for accessing the
competitiveness of regions and formulating strategies for economic development. — The Annals of
Regional Science. 4.469-494. o.
Rurális Térségek Európai Chartája (1998) — Falu Város Régió. 8.26-30. o.
Scott, A.J. (1997) The Cultural Economy of Cities. — International Journal of Urban and Regional
Research. 2.323-339. o.
Shefer, D.—Frenkel, A. (1998) Local milieu and innovations: Some empirical results. — The Annals of
Regional Science. 1.185-200. o.
Shields, R. (1999) Culture and the Economy of Cities. — European Urban and Regional Studies. 4.
303-311. o.
Sjoholt, P. (1999) Culture as a strategic development device: the role of "European Cities of Culture",
with particular reference to Bergen. — European Urban and Regional Studies. 4.339-346. o.
Szentesi Kistérség Területfejlesztési Koncepciója (2001) Árpád Kistérségfejleszt ő Önkormányzati Egye-
sület. Programkoordinátor: Czene Zs. Szentes.
Tóth J.—Trócsányi A. (1997) A magyarság kulturális földrajza. Pro Pannonia Kiadó, Pécs.
Towse, R. (ed.) (1997) Cultural economics: The Arts, the Heritage and the Media Industries. Vol. I-II.
Edward Edgar, Chellenham.
UNESCO Convention for the Protection of the World Cultural and Natural Heritage (1972) UNESCO,
Paris.
Vickerman, R. (1994) Regional Science in Crisis? A European View. — Papers in Regional Science. 1.
33-36. o.
Vitányi I. (szerk.) (1997) A magyar társadalom kulturális állapota. Az 1996-os országos vizsgálat záró-
jelentése. Maecenas Kiadó, Budapest.
Czene Zsolt :
A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 25-38. p.
38 Czene Zsolt TÉT XVI. évf. 2002 s4
THE CULTURAL HERITAGE IN REGIONAL
DEVELOPMENT APPROACH
ZSOLT CZENE
The multi-coloured character is one if the base incident of the world, which is always ine-
quality and variety at the same time. The regionalism and the territoriality essentially is
spatial outward form of this multi-coloured quality in the social levels. All the regions repre-
sent a specific individuality by means of this multi-coloured character, which not only
economic or social difference, but complex unique quality. We can apprehend this mostly in
the regional cultural heritage. This paper attempts to abstract definition the cultural heritage
in regional respect and to examine its practical role. Namely the cultural heritage is complex
and dynamic incident, and its quality and state — the relation of its positive and negatíve
factors — have an extremely influence on developing of a region, so they are one of the
important resources of the spatial competitiveness. Accordingly research of this appears in
more specialized branches of science and professional fields, so in the protection of monu-
ments and built environment, in the research of country and landscape, in the cultural
economics, in the cultural tourism, in the heritage industry. But in spatial coherency it can be
integrated by the regional science in theory, and by the regional and rural development,
generally the regional politics in practice. Relying upon these findings the management of
the cultural heritage is one of the three basic principles of the european regional development
politics, which is included in the european, national, regional and small regional development
plans and documents, too, and utilization of which more and more development projects are
based on. This paper after the theoretical approach illustrates this several empiric examples,
underlines that research of cultural heritage in spatial aspect may be one of the new, stressed
turns of the regional researches equally in approach and methodology.