Tér és Társadalom 15. évf. 2001/2. 87-106. p.
Tér és Társadalom XV. évf. 2001 s 2: 87-106
AZ INNOVÁCIÓ KUTATÁSOK MEGJELENÉSE A
REGIONÁLIS ELEMZÉSEKBEN
— AZ INNOVÁCIÓ REGIONÁLIS PERSPEKTÍVÁBAN —
(Appearance of Innovation Research
in Regional Analysis
— The Issue of Innovation in Regional Perspective —)
DŐRY TIBOR
Kulcsszavak:
innováció kutatás tudástársadalom hálózatok regionális innovációs stratégiák technológia-
politika
A regionális elemzésekben világszerte egyre nagyobb hangsúlyt kapó innovációs vizsgálatok
rendszerezésére vállalkozó tanulmányban áttekintésre kerülnek az innováció-orientált politika
sajátosságai, a hazai innovációs környezet és a térszerkezet összefüggéseit keres ő vizsgálatok,
valamint hangsúlyosan a kilencvenes években végzett vállalati innováció kutatások fontosabb
megállapításai. A területfejlesztés, illetve a regionális technológia-politika beavatkozási lehet őségei
között számon tartott regionális innovációs stratégiák tapasztalatainak tézisszer ű összegzésével, majd
a regionális technológiai elő retekintési programokra való utalással zárul a tanulmány.
Bevezetés
A 21. század világgazdasága egyre gyorsabb és egyre mélyrehatóbb változások
sorozatával jellemezhet ő , amikor a globális trendek érvényesülése nem állítható
meg a nemzetgazdaságok határánál. Mindezzel párhuzamosan az új technológiák, a
szervezeti és szociális innovációk minden korábbi korszaknál meghatározóbb
szerepet játszanak az országok, régiók versenyképességének alakulásában. E
tendenciák hatása alól a világ egyetlen gazdasága — ha tovább megyünk, egyetlen
szervezete, legyen az vállalkozás vagy közszolgáltató szervezet — sem vonhatja ki
magát. Drucker (2001) — a század egyik kikiáltott „menedzsment guruja" —
egyenesen azt állítja, hogy minden intézménynek stratégiai célként kell kit űznie a
globális versenyképességet, és nincs esélye a túlélésre, ha nem méri, nem
viszonyítja eredményeit az adott terület vezet ő szervezeteihez.
Az innovációnak, a technológiai fejl ődésnek a gazdasági, valamint a területi
fejlődésre gyakorolt kiemelked ő szerepe régóta ismert, hiszen ezen összefüggések
vizsgálatával már a korai növekedéselméletek (pl. Solow, Richardson, Perroux,
Boudeville) is foglalkoztak. Azonban csak az utóbbi évtizedben fordult
megkülönböztetett figyelem az innovációt befolyásoló helyi és regionális tényez ők
vizsgálata felé (Lundvall 1992; Cooke 1998). A mind jobban kiteljesed ő
globalizáció korszakában a regionális kutatások egyre nagyobb figyelmet szenteltek
a helyi termelési rendszerek („ipari körzetek", „klaszterek"), a regionális
innovációs mili ő, a különböző innovációs szerepl ők (felsőoktatási intézmények,
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
88 Dőry Tibor TÉT XV. évf. 2001 s2
innovációt segítő létesítmények, vállalkozások, állami ügynökségek stb.) szerepe és
a közöttük megvalósuló együttm űködések vizsgálatára (Zeitlin 1994; Porter 1999;
Dusek 1999; Lengyel 2000; Grosz 2001). E kutatások eredményeinek hasznosítására
első sorban a tudomány- és technológiapolitika, a gazdaságpolitika, valamint
hangsúlyosan a regionális politika alakítása és megvalósítása során kerül sor.
A 15 éves MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet kutatásai az
elmúlt időszakban a különböz ő gazdasági-társadalmi jelenségek területi vetületei, a
regionális fejl ődésre ható tényez ő k tanulmányozására összpontosítottak. E
tudományterületen belül az intézet kutatói — Rechnitzer János professzor
iránymutatásával — kiemelt figyelmet szenteltek a területi innováció kutatásnak, az
egyre komplexebbé váló, ma már interaktívnak tekintett innovációs folyamat
különböző aspektusainak megfigyelésére. A tanulmány azonban nem vállalkozhat
az intézet elmúlt másfél évtizedben elvégzett összes innováció kutatási
programjának, illetve az azokhoz kapcsolható eredményeknek a számbavételére,
hanem közülük három meghatározó témakörre fókuszál. Els őként az elméleti,
megalapozó munkák sorába tartozó innováció-orientált regionális politika helye,
szerepe kerül bemutatásra, mint az intézethez f űződő , az innovációk
megjelenésének és terjedésének hazai összefüggéseit feltáró városhálózati
vizsgálatok részeleme. A második témakört a vállalati vizsgálataink eredményei
alkotják, amelyet a hazai vállalati innováció-kutatások fontosabb megállapításainak
rendszerébe illesztünk. A harmadik blokkban a helyzetfeltárásra, az empirikus
vizsgálatokra épül ő , regionális innovációs stratégia-alkotási módszertan fontosabb
megállapításai, valamint az innovációt regionális szinten el ősegítő technológia-
politikai ajánlások kerülnek megfogalmazásra. A tanulmány zárásaként — mint
ígéretes hosszú távú tervezési módszer — a regionális technológiai előretekintési
programok fontosabb vonásai mutatják, hogy a jöv ő ben milyen új típusú eszközök
alkalmazása segítheti a területi tervezést, a regionális politika alakítását.
Innováció-orientált regionális politika a
„tudásvezérelte társadalomban"
A szakirodalomban egyre gyakrabban olvashatunk a „tudásalapú" vagy a „tudás
által vezérelt" társadalomról, illetve az „Új Gazdaságról" (European Commission
2000). De valójában mit is jelentenek ezek a fogalmak, milyen tartalom rejt őzik
mögöttük? Sokan bizonyítottnak látják, hogy olyan paradigmaváltásnak vagyunk a
tanúi, amely alapvető változásokat idéz el ő a gazdaság mű ködésében, megváltoznak
annak játékszabályai. Mindenesetre az említett fogalmak egyel őre csak elméleti
koncepciónak tekinthet ő k, formális és elfogadott definiálásukra nem került sor. E
koncepcióknak azonban közös eleme, hogy a gazdasági fejl ődést egyre
meghatározóbb mértékben a tudás létrehozásától és hasznosításától tekintik
függő nek. Ebben az állításban önmagában nem sok újdonság van, hiszen már a
korai társadalmak fennmaradása is nagy mértékben függött a tudástól, nem beszélve
az ipari forradalom koráról, a találmányok, nagy korszakalkotó felfedezések
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Az innováció kutatások megjelenése... 89
időszakáról, majd a rendkívül dinamikus technikai fejl ődést felmutató 20.
századról.
Meggyőző désünk, hogy csak a tudás természetének újfajta értelmezése, a tudás
elő állításának, hasznosításának és terjedésének alapos tanulmányozása vezethet el
az „Új Gazdaság" megértéséhez, hiszen napjainkban a tudás és a tanulás minden
korábbinál meghatározóbb szerepet játszik a gazdasági tevékenységek során. Ha az
innováció értelmezését tekintjük, akkor azt úgy is megfogalmazhatjuk, mint a
meglév ő tudás(elemek) rekombinációját, amely új termékek és szolgáltatások
megjelenéséhez vezet. Ahhoz, hogy a rekombinációs folyamat hatékonyan és
gyorsan menjen végbe, a folyamat szerepl őinek gyorsan, egyszer űen és olcsón kell
hozzájutni nagy mennyiség ű és széles körű ismeretekhez, tudáshoz. Ehhez
nyújtanak meghatározó segítséget a korábbi korokban még nem létez ő információs
és kommunikációs technológiák (IKT), valamint az Internet.
Fontos rámutatni továbbá az innovációs folyamat átalakulására, annak interaktív
jellegére is, hiszen még a 20. század második felében is a lineáris innovációs
modell volt az uralkodó. Egy adott földrajzi térségben található, különböz ő
innovációs szerepl ők által megvalósított közös tanulási folyamat értelmezése, a
gazdasági tevékenységek klaszterizációja vezet el az innováció regionális
dimenziójának, majd a regionális innovációs rendszerek koncepciójának a
megértéséhez. Ez utóbbi egyesíti az „ipari körzetek", az „innovációs mili ő" és
„regionális tanulás" koncepcióját, ami összegzi azokat az érveket, amelyek a
regionális környezet kiemelked ő szerepét hangsúlyozzák a vállalkozások
innovációs kapacitásaira vonatkozóan. A regionális innovációs rendszerek
koncepciója rávilágít arra is, hogy egyes régiók miért innovatívabbak, mint mások,
illetve ebben milyen szerepet játszanak a regionális innovációs szerepl ők közötti
interakciók, térben közeli együttm űködések a tudás el őállítás, hasznosítás és
diffúzió területén.
A tudásvezérelte társadalommal járó változások er őteljes hatással vannak a
különféle típusú politikákra, különösen pedig a regionális politikára. Arra a
regionális politikára, amely nem más, mint a területi folyamatok alakításának és
befolyásolásának célirányos rendszere. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a
regionális politika a keynesiánus gazdaságpolitika részeként, a második
világháborút követő évtizedekben egyre nagyobb szerepet kapott. A modern
piacgazdaságokban a regionális politika alapvet ő céljaként az erőforrások hatékony
m űködésének biztosítását, a regionális szerkezetben meglév ő különbségek
kiegyenlítését (közelítését), illetve mindenki számára azonos életfeltételeket, azok
lehető ségét határozta meg. Mindezt szolgálta a területi kiegyenlítés vagy arányos
fejlődés elvének kimondása, valamint annak a gazdaságpolitika eszköz- és intéz-
ményrendszerében történt markáns megjelenése (Horváth 1998; Rechnitzer 1998).
Az állami regionális politikák megjelenésének áttekintése során Horváth (1998)
azt a következtetést vonta le, hogy az egyes országok térstruktúráinak eltér ő
mértékű egyenetlenségeit ellensúlyozandó, a megfogalmazott modernizációs
stratégiák sajátos nemzeti regionális politikai célokat fogalmaztak meg. Az
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
90 Dőry Tibor TÉT XV. évf. 2001 s2
alkalmazott eszközök területén számos hasonlóság volt megfigyelhet ő. A
jövedelmeket centralizáló és újraelosztó keynesiánus gazdaságpolitika regionális
részpolitikája els ő sorban a kereslet ösztönzését és a nagy szervezetek
méretgazdaságosságát preferálta. Jellemz ő eszközeihez tartoztak:
— a pénzügyi ösztönz ők (p1. tő kejuttatások, költségvetési támogatások),
— a központi szabályozás (pl. tevékenységek visszafejlesztése, áttelepítése,
fejlesztési területek kijelölése),
— az infrastrukturális beruházások (pl. közlekedési hálózat, energetikai rendszer
kiépítése).
A fordista nagyüzem helyett a kis- és középvállalkozásokra épít ő új paradigma, a
posztmodern vállalkozás térhódítását követő en megváltozott a regionális politika
orientációja is. A gazdaságpolitika középpontjába a gazdasági szerkezetváltás
ösztönzése került. A költségvetési források sz űkülésével, a dinamikusan bővülő új
gazdasági ágazatok (üzleti szolgáltatások, az elektronika és kommunikációs
technológiák) megjelenésével a hagyományos regionális politikák újraértékelésére
kényszerültek a központi kormányok. „A hagyományos megoldások (a magas fokú
állami szerepvállalás, centralizált regionális politika, felülr ől lefelé irányuló
ösztönzési rendszer, t ő keberuházások stb.) elvesztették korábbi gazdasági és
politikai motívumaikat, új regionális stratégiák körvonalai bontakoztak ki."
(Horváth 1998, 30)
A felülről vezérelt regionális politika sajátosságainak és az id őközben
bekövetkez ő irányváltás okozóinak megértését követ ően juthatunk el az endogén
forrásokra alapozott posztmodern fejlesztési politikákhoz. Ebben kulcsszerepe van a
regionális potenciálnak, amely alatt egy térség endogén forrásainak összességét
értjük. Az endogén forrásokhoz tartoznak a tőkepotenciál (a rendelkezésre álló
termelőbázisok és vagyon), a munkaer ő adottsága, iskolázottsága, képzettsége, az
infrastruktúra felszereltsége, a földrajzi helyzet, a környezet állapota, a piaci
kapcsolatok (keresleti tényez ők), szocio-kulturális adottságok és a hatalmi rendszer
tényez őcsoportjai (Rechnitzer 1993).
Mindebből következ ően a különböző politikáknak olyan gazdaság létrejöttét kell
ösztönözni, amely biztosítja a magas fokú és fenntartható foglalkoztatottságot, a
magas életszínvonalat, a vállalkozói szektorban pedig a verseny és az innováció
feltételeit. Eszerint tehát egyrészt nemzeti, másrészt regionális politikai lépésekre és
eszközökre van szükség az innováció fokozásához. Ezt követ ően pedig
megfogalmazhatók az innováció-orientált regionális politika legfontosabb
célkit űzései:
— az innovációhoz lényeges endogén potenciál er ősítése;
— a régiók strukturális megújulásának el ősegítése;
- az innovációs potenciál javítása;
— új munkahelyek létesítésének ösztönzése a tudásigényes iparágakban;
- a regionális versenyképesség fokozása;
- a telephelyi adottságok min ő ségének javítása, aktív régiómarketing.
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Az innováció kutatások megjelenése... 91
Az innováció-orientált regionális politika feladata tehát, hogy a regionális
gazdaság elemzését követ ően kijelölje azokat az intézkedéseket, akciókat, illetve
meghatározzon olyan programokat, amelyek segítségével a kevésbé fejlett
régiókban megjelen ő kutatás-fejlesztési és innovációs igényeket is ki lehet elégíteni,
és meg lehet határozni a régió versenyel őnyeit (Rechnitzer 1993).
Ez nem egyszer ű feladat, mert a regionális politika számára az jelenti az igazi
kihívást, hogy képes-e megfelel ő egyensúlyt kialakítani az adottságok és a régió
K+F, illetve innovációs igényei között. Ennek során pedig figyelembe kell venni a
következ ő tényez őket:
- a fejletlen térségek többségében nagyon alacsonyak a magán szféra K+F
ráfordításai, hiszen az állam által finanszírozott intézmények még ezekben a
térségekben is működnek, az állami szerepvállalás bizonyítékaként;
— alacsony szintű a technológia-transzfer az állami kutatóközpontok, fels ő-
oktatási intézmények és a magánszféra, illetve maguk a vállalkozások között;
- gyenge vagy nem is létezik kapcsolat és együttm űködés a regionális K+F
központok és a nemzetközi kutatóhálózatok között.
A felsorolt problémák világszerte érvényesek, de azok még hatványozottabban
jelentkeznek Magyarországon, ahol csak az utóbbi id őszakban kaptak jelent ősebb
figyelmet ezek a kérdések, és igen nagyfokú a térségek differenciálódása.
Az innovációs környezet és a térszerkezet vizsgálata
Az innovációk és az általuk is megindított modernizációs folyamatok nyomon
követésére vállalkoztak a kilencvenes években — a Rechnitzer János nevéhez
kötődő — a hazai települések innovációs környezetét és az ország térszerkezetét
feltárni törekv ő vizsgálatok. A különféle innovatív tevékenységek, új termékek és
technológiák megtelepedésének elemzése nem könny ű feladat. A szerz ő a hazai
városhálózat innováció-hordozó elemkombinációja alapján fogalmazott meg
következtetéseket, és határolt el a rendszerváltozást követ ő években rendelkezésre
álló adatok alapján azonos innovációs környezeti jegyeket mutató csoportokat. A
megosztott térszerkezet ű ország innovációk által formált regionális tagozódásának
főbb típusait és jellemz őit többváltozós elemzéssel határozta meg (Rechnitzer 1993).
Közel tíz évvel kés őbb, a Lengyel—Rechnitzer (2000) szerzőpáros a kilencvenes
évek elején elvégzett vizsgálatot kívánta megismételni azzal a céllal, hogy
információt kapjanak a városhálózat elmúlt évtizedben történt átrendez ődéséről,
másrészt fényt kívántak deríteni a városverseny okaira és mozgató tényez őire. A
versenyképesség épít őköveit négy csoportba rendezték. Az els ő , a gazdasági-
szervezeti aktivitást kifejező csoportba sorolták a városok gazdaságát, jövedelmi
potenciálját jellemz ő változókat. A második tényez őcsoportot a tevékenység
(szervezeti) innovációk alkották. Azon intézmények, gazdasági szervezetek,
amelyek hozzájárulnak az innovációs mili ő kialakulásához, illetve kifejezik a
centrumok fogyasztási-piaci potenciálját. A harmadik csoport a foglalkoztatáshoz, a
munkaerő felkészültségéhez és a szellemi er őforrások jelenlétéhez kapcsolódott.
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
92 Dőry Tibor TÉT XV. évf. 2001 s2
Végül a negyedik blokk a hagyományos és új centrum funkciókat, valamint a
lényegesebb demográfiai mutatókat foglalta magába.
A vizsgálat elsó" megállapítása szerint a hazai városhálózat jellemz ői között
határozottan megjelentek a modern üzleti és gazdasági szolgáltatást képvisel ő
tényezők; az intézményeknek határozottabbá vált az összetartozása és egymásra
épülése. A második megállapítás, hogy míg a kilencvenes évek elején többnyire a
közszolgáltatáshoz köt ődő intézmények (oktatás, egészségügy, kultúra, igazságügy,
közigazgatás) és a gazdasági tényez ők jelenléte voltak a városok tagozódását
leginkább meghatározó faktorok, addig a kilencvenes évek végére már a gazdasági
és üzleti szolgáltatások, mint a piaci viszonyokat megtestesít ő tényez őcsoportok és
a gazdasági szolgáltatások együttesen befolyásolták a városversenyt. A harmadik
sajátosság, hogy a piaci-fogyasztási tényez ők mellett, azokkal szoros kapcsolatban
felértékel ődött a városok elérhet ősége, megközelíthet ősége. Ez egyúttal logikus
következménye az el őző két megállapításnak, hiszen minél jobb egy város
elérhetősége, annál határozottabb a város vonzása a térségére, amivel együtt a
szolgáltatások széles skáláját fogadja be, egyre gazdagabbá válik fogyasztási
piacának kínálata (Lengyel—Rechnitzer 2000).
A magyar városhálózat jöv őbeli alakulásánál a kilencvenes évek alapján
el őrevetíthet ő tendencia a nagyvárosok (Gy őr, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc)
további erősödése, azok funkcióinak szélesedése, ezáltal az egymás közötti verseny
kiéleződése. A hagyományos középvárosok és a nyolcvanas évek középéig alapított
kisvárosok helyzetének stabilizálódása és ezzel együtt a kistérségi, jobb esetben
mezoregionális szerepköreik b ővülése várható. A növekv ő üdülő és az
agglomerációs (regionális) központok mellett, a speciális helyzet ű határ menti
városok élénkülése is számottev ő lehet. Ugyanígy növekedési pályára állhatnak
azok a kisvárosok, ahol a tartós gazdasági növekedés feltételei biztosítottak, és be
tudnak kapcsolódni a nagyvárosok gazdasága által egyre határozottabban formált
regionális hálózatokba. Azonban ott, ahol a nagyváros nem képes a hálózatok
formálását er ősíteni, mivel főképpen saját szerkezetének átrendezésével és
stabilizálásával lesz elfoglalva, azokban a régiókban a kisvárosok és ezzel együtt
vonzáskörzeteik is tovább fognak stagnálni intézményeik és szolgáltatásaik csendes
leépülése mellett (Lengyel—Rechnitzer 2000).
Innováció a magyar gazdaságban — a hazai innovációs vizsgálatok
fontosabb megállapításai
Átfogó innovációs vizsgálatok
Az átfogó hazai innovációs felmérések sorában úttör őnek tekinthet ő a Magyar
Innovációs Kamara (ma Szövetség) által a kilencvenes évtized elején készített
elemzés. A több száz hazai vállalat bevonásával készített, de nem reprezentatív
kérdőíves felmérés eredményei jól mutatták, hogy a rendszerváltozást követ ően
milyen jelentős mértékben csökkentek a kutatás-fejlesztésre fordított összegek,
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Az innováció kutatások megjelenése... 93
egyúttal a vállalkozások közel harmada semmifajta fejlesztést nem végez. Amelyek
pedig végeznek ilyen tevékenységet, azt leginkább saját forrásból finanszírozzák.
Akkor a vállalkozások merevnek és túlbürokratizáltnak, ugyanakkor kevésnek
tekintették a K+F pályázatokat, válaszaik szerint hiányoztak a gazdaság- és ipar-
politikához kapcsolódó kiemelt kutatás-fejlesztési programok (Vállalatok... 1993).
A magyar gazdaságban megvalósuló innováció máig legszélesebb kör ű
vizsgálatát az MTA Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja végezte el
1993-94. évben. A kérdőíves felmérésre majdnem 5000 vállalkozás adott választ.
Az ipar mellett a mez őgazdaság, az élelmiszeripar és az infrastruktúra innovációs
jellemzőit feltáró vizsgálat többek között kiterjedt a vállalkozások kutatás-
fejlesztési, illetve innovációs tevékenységének áttekintésére, az innovációhoz
szükséges kapcsolati hálózat, az innováció finanszírozásának jellemzésére, valamint
a privatizációnak és a külföldi t őkének a vállalatok fejlesztési stratégiáira gyakorolt
hatására. A jelent ős léptékű innováció-kutatás kiemelte, hogy a magyar vállalatok
többsége nem innovatív, például az ipari export tevékenységet végz ő cégek
egyharmada egyáltalán nem folytat K+F-et. A vállalatok versenyképessége gyenge,
nem vagy csak alig használják a hazai kutatóhálózatot és transzfer intézményeket
(Innovációs folyamatok... 1995).
A kutatásról szóló tanulmány ugyanakkor kevésbé foglalkozott az innováció
területi jellemz őivel, annak térbeli különbségeivel. A technológiai övezetek, high-
tech hálózatok vonatkozásában is csak annyit emelt ki, hogy ilyenre csak a
budapesti agglomerációban és a Nyugat-Dunántúlon van példa. A vállalatoknak
valamilyen mérhet ő összekapcsolódása egyel őre saját fejlesztési tevékenység nélkül
— elsősorban az elektronikában és gépgyártásban — Székesfehérváron és környékén
volt észlelhető, valamint az agrárszférában a Dél-Alföldön. A közép-dunántúli
vegyipar leépülésével pedig elpusztult az els ő nagyobb hazai, nem Budapest
központú vidéki ipari-kutatási agglomeráció is. Talán éppen e hiányosságok
ellensúlyázására fogalmazódott meg a regionális hálóépítés a tanulmány záró
ajánlásai között. A térségi hálózatok kialakítását els ősorban ugyan a regionális
politika körébe utalt feladatnak tekinti, de felhívta az állami támogatás-politika
figyelmét az Észak-Dunántúlon, a Bécs—Budapest folyosóban, a szegedi bio-agrár
agglomerációban, illetve a Székesfehérvár—Veszprém térségben megindult techno-
lógia-intenzív fejlődés támogatására (Innovációs folyamatok... 1995).
1997-ben fejeződött be Magyarországon a „Versenyben a világgal" című kutatási
program. A számos kutatóm űhelyt és gazdálkodó szervezetet mozgósító vizsgálat
legfontosabb célkitűzése az volt, hogy átfogó képet adjon a vállalati és a
gazdaságirányítási gyakorlat számára a gazdálkodó szervezetek m űködésének
sajátosságairól (Chikán 1997). A kutatás innovációt érint ő megállapításai szerint
Magyarországon hiányoznak az innováció finanszírozásához szükséges források,
magas az adóztatás mértéke, illetve kicsi a vállalkozások innovációs potenciálja.
További akadályozóként említették a felmérésben résztvev ők a piaci információk
hiányát, a magas innovációs költségeket, a hiányzó vagy gyenge innovációs
menedzsmentet, valamint a vev ők új termékek iránti igényének hiányát. Ezzel
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
94 Dőry Tibor TÉT XV. évf. 2001 s2
összhangban Chikán (1997) kiemelte, hogy mennyire háttérbe szorult a fejlesztési
tevékenység a magyar vállalatoknál, illetve nem tekinthet ő általánosan elterjedtnek
az a nézet, hogy innováció nélkül nem lehet tartósan versenyképesnek lenni.
Ehelyett a vállalatok jelent ő s része igyekszik még ma is napi ügyeskedéssel
biztosítani fennmaradását. Kiss és szerz őtársai (1997) ezen megállapítások mellett
rámutattak az innovációt segít ő tényez ők szerepére is, amelyek sorában a vállalatok
első helyen a fels ő vezetésnek az innovációs stratégia kialakításához való
hozzájárulását értékelték. Ezután nem meglep ő módon a vev ők és a szállítók
következtek, majd meglehet ősen lemaradva a tanácsadók és az egyetemek.
Kutatás-fejlesztési projektjeikhez állami támogatást (az 1991-1995-ös id őszakban
KMŰFÁ-t) elnyert szervezetek vizsgálata megállapította, hogy a magyar kutatás-
fejlesztés kapacitások számos területen (pl. gyógyszeriparban, szoftver-
fejlesztésben, biotechnológiában) világszínvonalú innovációkat hoznak létre,
számuk azonban meglehet ő sen alacsony. Az értékelés eredményeképpen fény
derült arra is, hogy az újdonságok, fejlesztési eredmények piaci bevezetésére és
abból származó jelent ő s jövedelemtermelésre csak ritkán képesek a támogatást
elnyert szervezetek (Török 1997).
A GKI Rt. féléves rendszerességgel elvégzett vállalati konjunktúra felmérései is
foglalkoznak az innováció értékelésével. E kutatások szerint a magyar gazdaság, a
hazai vállalatok versenyképessége és innovációs szintje kedvez őtlen. A piaci
folyamatok, a kutatás-fejlesztés és a termelés a vállalatok többségénél egymástól
elszigetelt. Papanek (1999) ezzel kapcsolatosan azonban leszögezi, hogy az elmúlt
években számos, a világpiacon is sikeres magyar innováció került bevezetésre. A
GKI Rt. felméréseire alapozott álláspontja szerint a magyar gazdaságban
viszonylag sok innovatív, új terméket, technológiát bevezet ő cég található, melyek
száma elérheti a 10-20 ezret. Mindenesetre a magyar gazdaság kilencvenes évekre
örökölt technológiai lemaradása által indokoltnál jóval kevesebb cég vállalkozik
K+F-re és ilyen célú beruházásokra. A felmérések tanúsága szerint ennek okai
között három tényez ő játszik meghatározó szerepet: a kereslethiány; a tőkehiány és
a jogérvényesítés nehézségei.
A vállalati esettanulmányok megmutatták, hogy még az innovatív magyar
vállalatok körében is gyakori, hogy a fejlesztési stratégia a K+F lehet őségeiből
indul ki, és a fordított piaci logika szerint, csak az innováció megvalósítása során
vagy azt követ ő en keresi az újdonságok értékesítési lehet őségeit. A vizsgálatok
egyúttal cáfolták a magyar vállalati K+F szféra szétesését, hiszen a cégek harmada
a saját K+F eredményeit használja. Az eredményes és a hatékony hálózati
rendszerek elvén működő korszerű innovációs rendszerekkel ellentétben hiányos a
„tudomány" és a „gyakorlat" kapcsolata, a lehet őségeket közel sem merítik ki a két
szféra közötti együttm űködések. Nem m űködik továbbá a fejlett piacgazdaságokra
jellemző innováció finanszírozási rendszer, annak minden szükséges szintjével. Így
fordulhat el ő , hogy az innovációk megvalósításának leggyakoribb gátló tényez ője a
pénzhiány. Fontos tapasztalat azonban az is, hogy a magyar cégek többsége nem
tekinthető felkészültnek az innovációs folyamatok eredményességének értékelésére,
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Az innováció kutatások megjelenése... 95
a fejlesztési ráfordítások megtérülésének számítására és a kockázatok számba
vételére. A vizsgált innovációs folyamatokban született szellemi termékek
közvetlen eladása és az értékesítési lehet őségek vizsgálata ritka, az innovátorok
többnyire a termelési folyamatokban igyekeznek hasznosítani fejlesztési
eredményeiket (Papanek 1999).
A külföldi t őke hatása az innovációra
A külföldi működőtőke innovációra gyakorolt, úgynevezett multiplikátor
hatásainak elemzésével az elmúlt években számos tanulmány foglalkozott (pl.
Mosoniné Fried 1997; Inzelt 1998; Szalavetz 1999; Török—Petz 1999; Barta 2000;
Farkas 2000). A széles áttekintést adó m űvek sorában az els ők között jelent meg
Mosoniné Fried Judit (1997) tanulmánya, amelyben a nemzetközi szakirodalom
feldolgozása alapján számolt be a nemzetközi t őkeáramlás jellegzetességeir ől,
annak kelet-közép-európai stílusjegyeir ől, majd ebből kiindulva mutatta be a
Magyarországon realizált működőtőke befektetések sajátosságait. Vizsgálatai
alapján megállapította, hogy ahol meghatározó szerephez jutott a külföldi t őke, ott
csökkent a forráshiány, a korábbinál kedvez őbb lehetőségek nyíltak a technológia-
transzferre, javult a minőség, nőtt a hatékonyság és a vállalat versenyképessége. A
vizsgált privatizált vállalatok esetében nem volt jellemz ő a korábbi K+F
tevékenységek teljes egészében történ ő felszámolása. Ugyanakkor megfigyelhet ő
volt, hogy a fejlesztőket alacsonyabb szint ű feladatokkal bízták meg, vagy
csökkentették a K+F ráfordításokat.
A külföldi tőkebefektet ők magyarországi kutatás-fejlesztési és innovációs
tevékenységét mélységében Inzelt (1998) széles kör ű statisztikai adatokon nyugvó
áttekintéséb ől ismerhettük meg. Az 1996-97-es adatok szerint a külföldi
tőkerészesedéssel rendelkez ő vállalkozások K+F kiadásai jelentették az összes
vállalati K+F közel felét (42-45%), ami összhangban állt a jegyzett t őkéjüknek
megfelel ő aránnyal. Figyelemre méltónak tekintette a szerz ő, hogy a külföldi
vállalatok K+F célú kiadásai gyorsabban nőttek, mint a hazai gazdálkodóké.
Ugyanakkor e dinamizmus mögött az is megfigyelhet ő, hogy a külföldi kisebb
vállalatok viszonylag többet költöttek kutatás-fejlesztésre, mint a nagyobb,
multinacionális társaik. Az empirikus adatfelvételre hivatkozó elemzés úgy találta,
hogy a külföldi tulajdonú vállalatok rendszerint keresleti oldalról motivált, termék-
adaptációval jellemezhet ő „felületi" K+F-et folytatnak, és csak ritkán technológia-
orientált, kínálati oldalról motivált „mélyrehatót" (Inzelt 1998; Farkas 2000).
Üzleti szolgáltatások és az innováció
A modern üzleti szolgáltatások és az innováció kapcsolatát esettanulmányok
segítségével kutató vizsgálatok tapasztalatai szerint az innovációs tevékenység
eredményeit sokkal inkább az egyes szolgáltatási ágak, semmint az egyes cégek
közötti különbségek határozzák meg. Az innovációkban is tükröz ődik, hogy a
fejlődés az integrált szolgáltatások irányába halad. Valószín űsíthető, hogy az
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
96 Dőry Tibor TÉT XV. évf. 2001 s2
innováció gyakorisága, annak jellemz ői cégenként különböznek, de annak mértékét
minden bizonnyal sokkal inkább maga a szolgáltatás befolyásolja. A szerz ő
javaslatai szerint az állami szerepvállalás legmegfelel őbb módja a tudástermelés és
a tanulás segítése. Ennek megfelel ően fontos teendőnek tekinti az oktatás, képzés
és továbbképzés olyan jelleg ű átalakítását, amely alkalmas a gyakorlatban
közvetlenül hasznosítható ismeretek fels ő szintű elsajátításának segítésére. További
támogatási prioritásként kezeli az állami és magán tudásinfrastruktúra hálózati
szerveződések, illetve az immateriális beruházások állami támogatását (Mosoniné
Fried 2000).
Amint az a bemutatott hazai szakirodalmi áttekintésb ől is kitűnik, a magyar
innováció kutatás gyakorlata sokkal inkább nemzetgazdasági és vállalat-
gazdaságtani (makro, illetve mikro), mint regionális gazdasági (mezo) szinten
figyelte az innováció létrehozásának, megvalósításának és akadályozó tényez őinek
stílusjegyeit. Ebb ől a térbeli szemlélet hiányosságára is következtethetnénk, de a
helyzet specialitása miatt nem feltétlenül err ől van szó. A regionális vizsgálatok
eddigi csekély súlya annak is betudható, hogy Magyarországon a K+F és ezzel
szoros összefüggésben az innováció is területileg rendkívül koncentráltan, a
budapesti agglomerációban összpontosul. A vidéki terek innovációs ereje,
teljesítménye ett ől jelentős lemaradást mutat. Az Európai Unió gyakorlatához
hasonlóan azonban hazánkban is egyre nagyobb szerepet kap a gazdaságfejlesztés
regionális eszközeinek alkalmazása, hiszen a hazai gazdaságpolitikában is
elfogadottá vált, hogy az ország versenyképességének fokozása hosszabb távon
nem képzelhető el a kisebb térségek, régiók és a vidék versenyképességének
növelése nélkül. De az innováció tekintetében mi is a helyzet a formálódó hazai
régiókban? Erre a kérdésre igyekeztek választ adni az intézet által az elmúlt
években végzett empirikus felmérések, amelyek azonban nem önálló és nagy
volumenű innovációs kutatásokat jelentettek, hanem más kutatási programok (pl.
területfejlesztési stratégiák, koncepciók) részeként, azok háttérdokumentumaként
nyertek alkalmazást.
Innovációs felmérések tapasztalatai a Nyugat dunántúli régióban
-
Az elmúlt években számos empirikus vállalati kutatást végzett az intézet a
Nyugat-dunántúli régióban, amelyek sorából ki kell emelni a nyolcvanas évek
végén lezajlott Vas megyei innovációs vizsgálatokat (NYUTI 1991), a 2000. évben
átadott győri INNONET Innovációs és Technológiai Központ megvalósíthatósági
tanulmányához készített háttérdokumentumokat, illetve az 1995-ben készült
vállalkozói igényfelmérést (NYUTI 1994; 1995), valamint a regionális konjunktúra
kutatásokat (NYUTI 1996; Dőry—Lados 1997). Az innovációs felmérések szigorú
mintaválasztási és módszertani követelményeinek igyekeztünk megfelelni e
kutatásaink során, de az alacsony válaszadói hajlandóság miatt meglehet ősen
alacsony számú értékelhet ő választ kaptunk. Mindezen körülmények mellett is
tanulságos felidézni az 1996-os vállalati konjunktúra felmérésünk innovációra
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Az innováció kutatások megjelenése... 97
vonatkozó eredményeit, majd — a 2000-ben készült — Nyugat-dunántúli regionális
innovációs stratégia megalapozásához köt ődő felmérésünk tapasztalatait, amelyek
összhangban állnak az országos helyzetképpel.
Kutatás-fejlesztési információk a vállalati konjunktúra kutatás során
Koncepciónk szerint a legalább 300 f őt foglalkoztató cégeket igyekeztünk
megkérdezni — konjunkturális kilátásaik mellett — a fejlesztési és innovációs
tevékenységükr ől. A vizsgált térségben 182 termel ő vállalat alkotta a krité-
riumainknak megfelel ő teljes sokaságot (Gy őr-Moson-Sopron, Komárom-
Esztergom, Fejér, Vas, Zala megye). A postai úton történt megkérdezés
eredményeképpen 59 kérd őívet tudtunk kiértékelni 2.
Arra a nagyon egyszerű és könnyen megválaszolható kérdésre, hogy a vállalat
folytat-e valamifajta kutatás-fejlesztési tevékenységet, a megkérdezettek 63%-a
egyértelmű nemmel felelt. Ez különösen a termel ő nagyvállalatok esetében
szomorú, hiszen ebből arra következtethetünk, hogy csupán régi termékeiket
gyártják, vagy bérmunkát folytatnak, ami semminem ű helyi fejlesztést nem igényel.
A K+F területen foglalkoztatottak számát tekintve sem volt kedvez őbb a helyzet,
mert kiderült, hogy a válaszadók bevallása szerint még a K+F-et folytatók sem
kimondottan helyeznek erre a területre hangsúlyt. Meglehet ősen alacsony a
területen dolgozók száma az egyes vállalatokon belül, ami az igennel válaszolók
80%-ánál kevesebb mint 10 főt jelentett. Jelent ősnek tekinthet ő fejlesztési
részleggel a minta két vállalata rendelkezett 65, illetve 330 f ővel. Ehhez azonban
lényeges hozzáfűzni, hogy e vállalatok nagyságából adódóan ez a viszonylag magas
létszám sem haladta meg az összes foglalkoztatott 0,5-1%-át.
Az évente K+F-re fordított kiadások mértéke — az előzőekkel összhangban —
meglehetősen alacsony, a termelési költségeknek csupán 1-2%-át tette ki jobb
esetben, de találkozhattunk tizedszázalékpontos fejlesztési ráfordításokkal is,
amelyek értéküket tekintve a pár millió forinttól a 100-300 millió forintig terjedtek.
Az átmeneti magyar gazdaság állapotáról borús képet mutatott, hogy a vállalatok
nagyobb hányada (esetünkben 56%-a) az elmúlt három évben egyáltalán nem
fejlesztett ki új terméket vagy eljárást. Az újonnan létrehozottak között is kevés volt
az igazán innovatív • termék. A kifejlesztett gyártmányok zömmel a korábban
gyártottak módosított változatai voltak, és csak kis számban találhattunk valóban új,
a piacon korábban még meg nem jelent terméket.
A fejlesztési szándékok után fürkészve az el őzőekhez hasonló helyzettel találtuk
szembe magunkat, mert éppolyan kevés helyen vették tervbe új termék, eljárás
kifejlesztését az elkövetkez ő három évben is, mint az azt megel őző időszakban.
Ebből a szempontból lehet veszélyes és figyelemfelkelt ő, hogy a kifejlesztett
termékek, eljárások részesedése rendkívül alacsony az árbevételen és legf őképpen
az exporton belül, aminek a mértéke csupán 8 vállalatnál haladta meg a 10%-ot.
Pozitív példaként létezett azonban olyan szervezet is, ahol a kifejlesztett termékb ől
való árbevétel meghaladta a 30, illetve a 35%-ot.
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
98 Dőry Tibor TÉT XV. évf. 2001 s2
Az 59 vállalatra kiterjed ő vizsgálatban mindössze két(!) esetben számoltak be
saját találmány vagy más szellemi termék értékesítésér ől, ha pedig azok volumenét,
jelentőségét figyeljük, úgy az értékesítésükért kapott 600 ezer, illetve 1 millió forint
meglehetősen minimális összeg a vállalatok által realizált árbevételb ől való
részesedés tekintetében. Hasonlóan kevés cégnél (8 említés) nyilatkoztak licensz
vásárlásról, ami pedig a technikai, technológiai megújulás alapjául szolgálhatna.
Ezek is vegyes vállalatok vagy dönt ően bérmunkát folytató szervezetek voltak, ahol
a termelési kultúra meghonosítása nem járt további fejlesztésekkel, csupán az
otthon megszokott, esetleg kifutóban lév ő eljárások magyarországi adaptációját
jelentette. A vásárolt licenszek eredete magyar (2), német (2), angol, belga, japán és
svájci (1-1) illetőségű volt.
A vállalatok termékeinek/termékcsoportjainak életkora nagyon magas, átlagosan
megközelíti a 15 évet. Mindössze hat cég esetében gyártottak egy évnél fiatalabb
terméket. Az életkorból következ ően a gyártmányok túlnyomó többsége az érettség,
illetve a hanyatlás stádiumában található.
Felsőoktatási intézményekkel, kutatóintézetekkel a megkérdezettek 35%-a tart
fenn kapcsolatot, melynek típusa többnyire eseti megbízás, fejlesztési együtt-
működés vagy éppen valamely probléma vizsgálata. A kapcsolatok intenzitása
rendszeres, konzultációs jelleg ű, melyek kialakulása (pár kivételt ől eltekintve) az
1990-es évek kezdete óta tart.
A fejlesztési elképzelések megvalósításához a vállalatok csak szerény mértékben
kaptak állami támogatást. A támogatási forrásokat szétosztó szervezetek közül az
OMFB (ma Oktatási Minisztérium KFHÁ) nyújtotta a legnagyobb összeg űt, de az
Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (ma Gazdasági Minisztérium) kereskedelem-
fejlesztési és exportösztönzési támogatásai nagyságrendben nem sokkal maradtak el
attól. A vállalatok gazdasági súlyát, potenciális fejlesztési lehet őségeit mérlegelve
azonban a támogatások összege a minta vállalatai által tervezett beruházásokhoz
képest is minimális, nem éri el annak egy(!) százalékát.
A regionális innovációs stratégiához kötődő felmérés eredményei
A tanulmány harmadik részében tárgyalásra kerül ő regionális innovációs
stratégiák témaköréhez kapcsolódva került sor egy jelent ősebb vállalati felmérés
lebonyolítására, melynek kiértékelése során a régióbeli vállalkozások innovációs
mutatóinak nemzetközi összehasonlítása is megtörtént a munkában közrem űködő
német kutatók (a karlsruhei székhely ű Fraunhofer Institut für Systemtechnik und
Innovationsforschung) segítségével. Az 1999-2000. évek fordulóján lebonyolított
kérdőíves felmérés alapvet ő célkitűzése volt a régió gazdasági szervezeteinek
innovációs tevékenységére vonatkozó azon legfontosabb információk össze-
gyűjtése, amelyek nélkülözhetetlenek a regionális innovációs stratégia meg-
fogalmazásához.
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Az innováció kutatások megjelenése... 99
A reprezentatív mintavétellel kiválasztott, a Nyugat-dunántúli régióban található
10 főnél nagyobb cégekt ől visszaérkezett 117 kitöltött kérd őív alapján készített
elemzés legfontosabb megállapításai a következ ők (NYUTI 2000):
— A mintába került ipari vállalkozások (n=72) 52,8%-a, az épít őipari cégek
(n=19) 31,6%-a, illetve a szolgáltatók (n=26) 26,9%-a jelezte, hogy az elmúlt
három évben innovációt valósított meg, vagy tovább fejlesztette meglév ő
termékeit/szolgáltatásait és eljárásait.
— A válaszadók méretnagyságát tekintve, a 100-500 fő közötti gazdasági
szervezetek mutatkoztak az átlagot meghaladó módon innovatívnak. A 100-199
fő közötti cégek 64,7%-a, a 200-499 f ő közötti cégek 73,3%-a tekinthet ő
innovatívnak. A minta 117 vállalkozásából alig minden második (43,6%)
jelezte innováció bevezetését.
— Az export és az innováció összefüggését vizsgálva megállapítható, hogy a
közepes exportintenzitású (az értékesítési szerkezetükben 5-50% közötti
export arányú) vállalkozások 83,3%-a vezetett be innovációt. Az ennél
nagyobb arányú exporttal rendelkez ők esetében ez az arány jelent ősen
alacsonyabb (63,2%), ami főként a tömegtermelést folytató külföldi tulajdonú
vállalkozások esetén figyelhető meg. Az 5%-nál alacsonyabb exportú
vállalkozások esetén az innovációt megvalósítók aránya egyharmados
(33,7%).
— A külföldi tőke aránya szintén befolyással van az innováció mértékére, hiszen
annak a 28 vállalkozásnak az 57,1%-a innovatívnak ítélte magát, ahol 50%-nál
nagyobb hányadú a külföldi részesedés. A minta vállalkozásai közül 89
esetben volt 50%-nál alacsonyabb a külföldi tulajdoni hányad, azonban ennek
a vállalkozói körnek csak 39,3%-a mutatkozott innovatívnak.
— Az árbevétel 8,5%-át meghaladó arányát kutatás-fejlesztésre fordító cégek
(a high-tech vállalkozások) mindegyike (100%) megvalósított innovációt,
azonban ezek száma csupán négy (4!) volt a mintában. A közepesen
innovatívnak tekintett 10 vállalkozás 80%-a innovált, míg a 3,5% alatti
kutatás-fejlesztési ráfordítással rendelkez ő „low-tech" cégeknek csak 37,9%-a
jelzett innovációt. Különösen felt űnőnek minősíthető azonban a közepesen
innovatív és a high-tech vállalkozások rendkívül alacsony aránya a mintában.
— A mintában szerepl ő 117 vállalkozás közül csupán 18-an jelezték, hogy
fejlesztési tevékenységük során más vállalkozásokkal is együttm űködnek.
Közülük 72,2% volt innovatív, míg a nem kooperáló cégek 38,4%-a valósított
meg innovációt.
— A mintából csupán hét vállalkozás jelezte gazdasági szolgáltató cégekkel való
fejlesztési együttm űködését. A hétb ől hat (85,7%) innovált is egyúttal! Ezzel
szemben a nem kooperáló cégeknek csak 40,9%-a valósított meg innovációt.
— A gazdasági szolgáltatókhoz hasonló a kép az egyetemekkel, kutatóhelyekkel
való együttműködéseket tekintve is. Mindössze hat (!) vállalkozás jelezte,
hogy fejlesztései során együttm űködik egyetemekkel, illetve kutatóhelyekkel.
Közülük mindegyik vállalkozás jelzett is innovációt. Velük szemben az
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
100 Dőry Tibor TÉT XV. évf. 2001 s2
egyetemekkel, kutatóhelyekkel nem együttm űködőknek csak 40,5%-a jelzett
innovációt vagy jelent ős fejlesztést.
— Az Európai Unió vállalkozásaival való együttm űködés és az innovativitás
mértéke között pozitív összefüggés van. A kooperáló vállalkozások (n=62)
innovációs rátája magasabb (58,1%), mint azoké, amelyek nem ápolnak
kapcsolatokat EU-vállalkozásokkal (27,3%).
— Az ügyfelek legfontosabb (34,2%) földrajzi helye a Nyugat-Dunántúl, ami
magában foglalja a telephelynek otthont adó megyén kívül a régió másik két
megyéjét is. Magyarország fennmaradó részén találhatók a vállalkozások
10,3%-ának vev ői, ügyfelei. Míg az Európai Unióban található a válaszadók
ügyfeleinek 21,4%-a, addig az egyéb államok csupán 2,6%-os arányt
képviselnek a vállalkozások ügyfélkörében.
— A beszállítói kapcsolatok hasonló megoszlást tükröznek. A megkérdezettek
41,0%-a Nyugat-Dunántúlt, további 13,7% az Európai Uniót, illetve 12,0%
Magyarország régión kívüli részét jelölte meg beszállítói legfontosabb
telephelyeként.
A hivatkozott tanulmányban (NYUTI 2000) szerepl ő regionális innovációs
felmérés eredményei három régió (Szászország, Szlovénia és a Nyugat-dunántúli
régió) interregionális összehasonlító elemzésében is megtörténtek. A három régióra
vonatkozó elemzési adatok az ERIS (európai innovációs adatbázis) adatbázisból
származnak, amely az Európai Unió 11 régiój ának innovációs felmérési
eredményeit tartalmazza. A három regionális minta adatainak összevetése során
jelentős különbségek figyelhet őek meg a kulcsváltozók adataiban. Szászország
tekintetében — a másik két régióhoz viszonyítva — jóval nagyobb arányban szere-
pelnek kis méretű és kevésbé export-orientált ipari vállalkozások (ami a bels ő német
piac fontosságára utal), amelyek emellett az innováció és a K+F tevékenységek
tekintetében élenjáróak.
A szlovén minta inkább közepes és nagy méret ű vállalkozásokból állt, magas
export rátával (fő ként az EU országaiba irányuló exporttal), de a kelet-német
területekhez viszonyítva alacsonyabb az innovációs hajlam és kevesebbet
fordítanak K+F tevékenységekre is. Az innovációs együttm űködések tekintetében
(ipari vállalatok, egyetemek, kutatóintézetek, tudásalapú üzleti szolgáltatások) a két
külföldi régió jellemzői hasonlóak.
A Nyugat-dunántúli régió vállalkozásai közül kevesebben hajtottak végre
innovációt az utóbbi években, és a K+F tevékenységekre fordított összegek aránya
is alacsonyabb, mint a kelet-német és a szlovén mintában. Az innovációs
együttműködések kapcsolatrendszerei er ő tlenek a másik két térség vállalkozásaihoz
viszonyítva. E régió mintájában a legmagasabb a nagyvállalatok aránya, az
exportorientáltság tekintetében csak a szlovéniai vállalkozások „el őzik meg" a
térség gazdasági szerepl őit.
Összefoglalóan az mondható el a vizsgált régiók innovációs és kooperációs
jellemzőirő l, hogy (1) a megkérdezett vállalkozások innovációra és K+F
tevékenységekre való hajlandósága, valamint a vállalkozások mérete között negatív
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Az innováció kutatások megjelenése... 101
korreláció figyelhet ő meg; (2) meglepő módon nincs közvetlen kapcsolat az
innovativitás és az exportorientáltság mértéke között; (3) az exportráták eltér ő
adatai a helyi és a külföldi piacok szerepére világítanak rá; (4) a különböz ő
területekre irányuló együttm űködések egyértelmű kísérőjelenségei az innovációnak;
(5) jelentős különbségek figyelhető ek meg a Nyugat-dunántúli régió és a szász,
illetve a szlovén régió vállalkozásai között az innovációs együttm űködések
területén, különös tekintettel az egyetemekre, kutatóintézetekre és a tudáslapú üzleti
szolgáltatásokra.
Regionális innovációs stratégiák szerepe a területfejlesztésben
Az intézet úttör ő szerepet játszott az innováció ösztönzés regionális
keretrendszerének megfogalmazásában, valamint a regionális innovációs stratégiák
módszertanának kidolgozásában, a vonatkozó európai uniós gyakorlat hazai
adaptálásában. A stratégiaalkotás „ideáltípusát" megtestesít ő útmutató nagy-
mértékben épít a területfejlesztési stratégiák készítésében és a regionális
elemzésekben szerzett gyakorlatra. Fontos rámutatni, hogy a regionális innovációs
stratégiák egy speciális intézkedési területet jelentenek a innováció-orientált
regionális politikán belül. Nemzetközi tapasztalatok és saját vizsgálódásaink is
megerősítik, hogy a hálózati együttműködéseken alapuló tudásvezérelte társada-
lomban ugyanis a regionális szint ű innováció-támogatás, a különféle programok
koordinációja elképzelhetetlen egy integráló stratégia nélkül. Egy olyan stratégia
nélkül, amelynek elkészítésébe, az egyeztetés folyamatába, illetve az általa javasolt
konkrét programok, projektek felvázolásába ne vonnák be a regionális innovációs
rendszer és kiemelten a gazdasági szféra szerepl őit.
A regionális innovációs stratégia kidolgozása olyan folyamat, amely az összes
kutatás- és technológia-fejlesztésben érdekelt szerepl őt (az üzleti és a kormányzati
szféra képvisel őit, a technológia-transzfer intézményeket, innovációs szolgáltatást
nyújtó szervezeteket stb.) összefogja, közös gondolkodásra, együttm űködésre
ösztönzi. Az érdekeltek között létrejöv ő párbeszéd, a műhelyviták, szakmai
konzultációk a régióban található vállalkozások igényeinek, szükségleteinek
azonosítására helyezik a hangsúlyt. Arra keresik a választ, hogyan tudnának jobban
alkalmazkodni a vállalkozások a megváltozott feltételekhez, illetve miben, mely
konkrét projektek indításával lehetnek segítségükre az innováció ösztönzésében
érdekelt szervezetek. Nagyon fontos szerepe van a stratégia kidolgozásának
folyamatában az egyetértésnek, valamint annak, hogy a stratégia kialakításában
résztvevők konszenzusra jussanak a régió innovációs fejl ődésének keret-
programjáról (Dőry—Rechnitzer 2000).
Azt mondhatjuk, hogy a regionális innovációs stratégiáknak legalább hat kiemelt
területre kell koncentrálniuk, amelyek szoros összefüggésben vannak magával a
stratégia kidolgozásának lépéseivel:
1) Egyetértés, konszenzus a régió innovációs helyzetér ől.
2) A régióban működő vállalkozások innovációs igényeinek elemzése.
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
102 Dőry Tibor TÉT XV. évf. 2001 s2
3) A fontosabb technológiai és ipari trendek megismerése, a régióra vonatkozó
hatásainak el őrejelzése.
4) A támogatások, szolgáltatások iránti kereslet felmérése.
5) A stratégia megfogalmazása.
6) A stratégia megvalósításához szükséges keret- és monitoring rendszer
kifejlesztése.
Fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy a stratégia célkit űzései, a megvalósítandó
programok közül csak azok kapjanak prioritást, majd kerüljenek els őként
megvalósításra, amelyek valós keresleti tényez őkön alapulnak, és szoros
együttműködést valósítanak meg a kutatási, az állami és a magán szféra között,
illetve a regionális innováció folyamatába integrálják a tudományos alrendszereket
(Dőry—Rechnitzer 2000).
A regionális innovációs stratégiák kidolgozásához készített útmutató nem csak az
asztalfióknak készült. Annak segítségével, illetve a korábban hivatkozott innovációs
vizsgálatok eredményeinek felhasználásával kerültek kidolgozásra és elfogadásra
első ként az országban — meg lehet kockáztatni, hogy Kelet-Közép-Európában is — a
Közép-dunántúli, illetve a Nyugat-dunántúli régióban olyan regionális innovációs
stratégiák3 , amelyeknek legfontosabb célja a régiók innovációs kapacitásainak
bő vítése, technológiai transzfer mechanizmusainak szélesítése, a meglév ő erő-
források mobilizálása és új típusú együttm űködési formák keresése a magán és az
állami szféra között.
Az intézet innováció-kutatásban szerzett tapasztalatainak összegzéseképpen,
tézisszerűen olyan ajánlásokat fogalmazunk meg, amelyek segítséget nyújthatnak a
lehető ségekhez igazodó, hatékony regionális innováció- és technológia-politika
megvalósítására.
— Elsó' tézisként megfogalmazható, hogy a regionális technológiai és innovációs
politika alakítóinak, a helyi és regionális állami intézményeknek nagyon
korlátozottak a pénzügyi forrásai, ezzel párhuzamosan pedig a kapacitásai is.
Ebbő l az is következik, hogy a valóban új és globális technológiák
kifejlesztésének, megtelepítésének jelent ős mértékű, pusztán regionális
eszközökkel történ ő támogatása szinte elképzelhetetlen.
— A második tézis az elsőből következően úgy hangzik, hogy a regionális
technológia-, illetve innováció-politika alakítói akkor járnak el helyesen, ha
egyfajta moderátor (közvetít ő) szerepet igyekeznek betölteni a különböz ő
érdekcsoportok között. Ebben a szerepben igen nagy jelent ősége van a
személyes kapcsolatoknak. A térbeli közelség, a személyes kapcsolatok
egyértelműen növelik a regionális innovációs potenciált, így csökkentve a
pénzügyi er őforrások hiányát.
— Harmadik tézisként állíthatjuk, hogy a regionális technológia-politika
legfontosabb feladata a regionális szerepl ők informálása a globális
technológiai fejl ődésrő l, az ágazatok piaci kilátásairól, az innováció-
tudatosság kialakítása, valamint a helyi és regionális aktorok közötti
kapcsolatok létrehozásának el ősegítése.
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Az innováció kutatások megjelenése... 103
— Negyedik tézisként fogalmazható meg — a fent említett endogén er őforrások
mobilizálása mellett — a régiók közötti interregionális, nemzeti és nemzetközi
hálózatok kialakításának szükségessége. E hálózatok kialakításában nagy
szerepet kap a különböz ő típusú intézmények, szervezetek meglév ő kapcsola-
trendszere, amelyet azonban tudatosan és szisztematikusan kell b ővíteni a
regionális súlypontoknak megfelel ően.
— Végezetül, ötödik tézisünk arra hívja fel a figyelmet, hogy egyértelm űen meg
kell határozni a régiók, a nemzetállamok, valamint az Európai Unió
technológia-politikai feladatait és kompetenciáit. E nélkül nem lehet hatékony
a régiókban a technológiai transzfer, az innovatív, illetve a technológia-
orientált kis- és középvállalkozások, az innovációt támogató szolgáltatások és
a fels őoktatási kutatás-fejlesztés támogatása.
Összegzés helyett — el őretekintés
Ahogy a tanulmányban rámutattunk, a 21. században minden korábbinál nagyobb
jelentősége lesz úgy a vállalatok, mint az egyes régiók, országok közötti versenyben
a tudáson és tanuláson alapuló technológiai fejl ődésnek és az innovációnak. A
bemutatott saját és hivatkozott kutatási eredmények meger ősítik ezt a nézetet, és az
állami szerepvállalás új módszereire hívják fel a figyelmet. Az állam nem
feledkezhet meg ugyanis arról, hogy az egyre komplexebbé, bonyolultabbá váló
technikai megoldások kifejlesztése egyre jelent ősebb költségeket emészt fel. E
költségeket pedig csak kevés vállalkozás (jellemz ően egyre nagyobb méret ű
globális cégek, illetve azok fejlesztési hálózatai) tudja magára vállalni, így
elkerülhetetlen a hálózati együttm űködések új módozatainak el őtérbe kerülése,
majd alkalmazása, mindezekben a kapcsolatokban pedig az állam közvetít ő,
ösztönző szerepének erősítése. A régiók versenyképességét rövid és középtávon
növelni hivatott módszerek közül a tanulmányban a regionális innovációs stratégiák
kerültek példaként részletesebb kifejtésre. Természetesen más, Magyarországon
eddig még kevésbé ismert megoldások is léteznek a köz- és a magánszféra közötti
partnerkapcsolatok ösztönzésére vonatkozóan, amelyek közé tartoznak az úgyne-
vezett technológiai előretekintési programok.
A közelmúltban lezárult els ő hazai technológiai el őretekintési program a globális,
nemzeti és regionális gazdasági, társadalmi folyamatok, a tudomány és a technika
eredményeinek elemzésével megjelölte azokat a kulcskérdéseket, döntési pontokat,
amelyek meghatározzák az egyes szakmai területek, illetve Magyarország jöv őjét a
következő 15-25 évben. A hét munkacsoport4 által meghatározott jöv őkép és a
legoptimálisabb vízió megvalósításához vezet ő akciók számos új információt
nyújtanak úgy a vállalkozások, mint az állami intézmények, kutatóhelyek jöv őbeni
teendőire vonatkozóan, illetve a megfogalmazott ajánlások mindazoknak szólnak,
akik közvetlenül vagy közvetve hatással lehetnek az egyes szakterületek vagy a
magyar társadalom és gazdaság egészének jöv őjére (TEP 2000).
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
104 Dőry Tibor TÉT XV. évf. 2001 s2
A nemzeti technológiai el ő retekintési programok mellett megkezd ődött a
regionális technológiai el őretekintési programok 5 kidolgozásához szükséges
módszertani útmutatók el őkészítése is, s ő t néhány európai régió (pl. Lyon,
Schleswig-Holsten, North-East England, West Midlands) már saját el őretekintési
programot is indított. Az els ő tapasztalatok igen kedvez őek, hiszen az el őretekintés
során, majd annak eredményeképpen értékes információkat kaphatnak a köz- és a
magán szféra képvisel ő i saját prioritásaik és stratégiájuk kialakításához. A módszer
hathatós segítséget nyújt ezen kívül a regionális hálózatok kialakulásához, a képzési
igények, szükségletek meghatározásához, a tudás és a különféle típusú információk
regionális szerepl őkhöz való eljuttatásához is.
Azzal a meggyőző déssel zárhatjuk tehát a tanulmányt, hogy a jöv őben egyre
fontosabbá váló hálózati együttm űködésekben a különböz ő regionális szerepl őknek
az eddigitől eltérő magatartásmintákat kell követni. Az olyan átmeneti
gazdaságokban pedig, mint Magyarország kiemelt cél kell hogy legyen az
innovációs kultúra, az együttmű ködésekre való hajlam, a bizalmi t őke fejlesztése. A
valós és széles körű konszenzuson nyugvó stratégiai alternatívák (pl. a
specializáció, a megkülönböztetés, az együttm ű ködés) számbavétele, az erre adott
válaszok kialakítása egyre inkább meghatározó lesz úgy a vállalkozások, mint a
régiók számára.
Jegyzetek
Ennek a megállapításnak különösen az innovációs potenciál tárgyalásánál van jelent ősége, mert a
nemzetközi tapasztalatok szerint a versenyképesség meg őrzéséhez és fokozásához elengedhetetlen az
egyetemekkel, kutatóintézetekkel való szoros együttm ű ködés, természetesen a magyar felmérés által is
rendkívül szorosnak értékelt vev ő-szállító kapcsolatok mellett.
2
A kutatás részleteir ől bővebben Dőry—Lados (1997).
3
Első ként a 2000. évben a Közép-dunántúli régióban készült el az „Innovációs stratégia a Közép-
dunántúli régió számára", majd 2001-ben a „Nyugat-dunántúli régió innovációs stratégiai programja"
című kézirat. E stratégiák a Közép-, illetve a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács
megbízásából készültek, mindeddig nem kerültek publikálásra, viszont a nevezett intézmények
intemetes honlapján hozzáférhet ők (www.kozepdunantul.hu , illetve www.westpa.hu ).
4
A magyar technológiai el őretekintési program során a következ ő munkacsoportok jöttek létre és
készítették el a témakörre vonatkozó helyzetértékelést és fogalmazták meg a jöv őkép meghatározását
követő en az ajánlásaikat: 1) Emberi er ő források (oktatás, foglalkoztatás); 2) Egészség és
élettudományok; 3) Informatika, távközlés, média; 4) A természeti és épített környezete védelme és
fejlesztése; 5) Termelési és üzleti folyamatok; 6) Agrárgazdaság, élelmiszeripar; 7) Közlekedés,
szállítás.
5
Az MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet — az Oktatási Minisztérium partnereként —
részt vesz abban az Európai Bizottság által finanszírozott tematikus hálózatban (Foresight for Regional
Development Network, FOREN), amely elkészíti a regionális technológiai el őretekintési programok
kidolgozásához szükséges praktikus ismereteket, számos gyakorlati útmutatást tartalmazó kézikönyvet.
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 Az innováció kutatások megjelenése... 105
Irodalom
A Fels ő-dunántúli Innovációs és Technológiatranszfer Központ felállításának és m űködtetésének vázlata.
(1994) Győr, MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet (NYUTI). Kézirat.
A kis- és közepes vállalkozók részvétele a területfejlesztésben, igényeik bemutatása a Gy őrben
létrehozandó inkubátorházzal szemben. (1995) Győr, MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos
Intézet (NYUTI). Kézirat.
A regionális konjunktúrakutatás megalapozása. l—V. kötet. (1996) Gy őr, MTA RKK Nyugat-
magyarországi Tudományos Intézet (NYUTI). Kézirat.
Az innovációfogadás Vas megye hátrányos helyzetű mikrotérségeiben. Regionális esettanulmány. (1991)
Győr, MTA RKK Észak-dunántúli Osztály (NYUTI).
Barta Gy. (2000) A külföldi m űködő tőke szerepe a magyar ipar duális struktúrájának és regionális
differenciálódásának kialakulásában. — Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.) Magyarország területi
szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja. 265-281. o.
Chikán A. (1997) Jelentés a magyar vállalati szféra nemzetközi versenyképességér ől. „Versenyben a
világgal" — kutatási program. Budapest, BKE. Kézirat.
Cooke, P. (1998) Origins of the concept. — Braczyk, H.J.—Cooke, P.—Heidenreich, M. (eds.) Regional
Innovation Systems — The Role of Governance in a Globalized World. London, UCL Press. 2-25. o.
Dőry T.—Lados M. (1997) Regionális konjunktúrakutatás eredményei és tapasztalatai. — Tér és
Társadalom. 1.283-296. o.
Dőry T.—Rechnitzer J. (2000) Regionális innovációs stratégiák. Budapest, Oktatási Minisztérium.
Drucker, P. (2001) 21. századi kihívások a vállalatirányításban. Budapest, HVG Kiadó.
Dusek T. (1999) A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek. — Tér és Társadalom. 1-2.
89-108. o.
European Commission (ed.) (2000) Innovation policy in a knowledge-based economy. A MERIT Study
Commissioned by the European Commission. Enterprise Directorate-General. EUR 17023.
Farkas P. (2000) A külföldi működőtőke hatása a K+F-re és az innovációra Magyarországon. A
működőtőke kivitele és a technikai fejl ődés a 21. század küszöbén. Budapest, Oktatási Minisztérium.
FOREN — Foresight for Regional Development Network. www.jrc.foren.es .
Grosz A. (2001) A gépjárműipari klaszterek külföldi tapasztalatai és a Pannon Autóklaszter lehet őségei.
— Tér és Társadalom. 4.125-145. o.
Helyzetelemzés a Nyugat-dunántúli régió regionális innovációs stratégiai programjához. (2000) Győr,
MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet (NYUTI). Kézirat.
Horváth Gy. (1998) Európai regionális politika. Budapest—Pécs, Dialóg Campus Kiadó.
Innovációs folyamatok a magyar gazdaságban. (1995) Budapest, Országos M űszaki Fejlesztési
Bizottság (OMFB).
Inzelt A. (1998) A külföldi befektetők kutatás-fejlesztési ráfordításainak szerepe az átalakuló
gazdaságban. Elemzés statisztikai adatok alapján. — Külgazdaság. 6.59-76. o.
Kiss J.—Pandurics A.—Lapid K. (1997) Innováció és versenyképesség. Budapest, OMFB.
Lengyel I. (2000) A regionális versenyképességr ől. — Közgazdasági Szemle. December. 962-987. o.
Lengyel I.—Rechnitzer J. (2000) A városok versenyképességér ől. — Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.)
Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Pécs, MTA Regionális Kutatások
Központja. 130-152. o.
Lundvall, B.-Á. (1992) Introduction. — Lundvall, (ed.) National Systems of Innovation. Towards a
Theory of Innovation and Interactive Learning. London, Pinter Publishers. 1-19. o.
Mosoniné Fried J. (1997) Az innováció névtelen hátországa. A külföldi m űködőtőke multiplikátor hatása.
Budapest, Országos M űszaki Fejlesztési Bizottság.
Mosoniné Fried J. (1998) Külföldi működő tőke, belföldi innováció. — Magyar Tudomány. 8.960-967. o.
Mosoniné Fried J. (2000) A K+F eredmények és a high-tech hasznosítása a szolgáltató szektorban.
Budapest. Kézirat.
Papanek G. (1999) Az innovatív vállalatok, illetve a K+F intézetek, egyetemek és hídképz ő intézmények
együttműködése. Budapest, GKI Gazdaságkutató Rt.—Országos M űszaki Fejlesztési Bizottság. Kézirat.
Porter, M.E. (1999) Regionális üzletági központok — a verseny új közgazdaságtana. — Harvard Business
Manager. 4.6-19. o.
Dőry Tibor:
Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben – az innováció regionális perspektívában.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87–106. p.
106 Dőry Tibor TÉT XV. évf. 2001 s2
Rechnitzer J. (1993) Szétszakadás vagy felzárkózás. A térszerkezetet alakító innovációk. Győr, MTA
RKK.
Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Budapest—Pécs, Dialóg Campus Kiadó.
Szalavetz A. (1999) Technológia transzfer, innováció és modernizáció német tulajdonban lév ő
feldolgozóipari cégek példáján. Budapest, Országos M űszaki Fejlesztési Bizottság.
TEP (2000) Technológiai Előretekintési Program: Az Irányító Testület jelentése. Budapest.
Török Á. (1997) Az els ő átfogó projektértékelési kísérlet Magyarországon. — Közgazdasági Szemle. 1.
69-82. o.
Török Á.—Petz R. (1999) Kísérlet a K+F intenzitás és az exportszerkezet közötti összefüggések
vizsgálatára a magyar gazdaságban. — Közgazdasági Szemle. 3. 213-230. o.
Vállalatok és vállalkozások innovációs igényei. (1993) Budapest, Magyar Innovációs Kamara (MIK).
Zeitlin, J. (1994) Ipari körzetek, regionális gazdasági megújulás. — Közgazdasági Szemle. 1. 14-25. o.
APPEARANCE OF INNOVATION RESEARCH IN REGIONAL
ANALYSIS - THE ISSUE OF INNOVATION IN REGIONAL
PERSPECTIVE -
TIBOR D ŐRY
In the lant decade the researches in the West Hungarian Research Institute focused on the
study of spatial aspects of different socio-economic phenomena and factors of regional
development. Within this field of research the employees of the institute — led by Prof.
Rechnitzer — tumed attention to the research of regional innovation and the observation of
different aspects of innovation process becoming more complex and interactive. Nevertheless
this study could not take neither the review of all the innovation research programmes have
been carried out in the institute and nor their results. It focuses three determinant subjects. It
starts with the presentation of the place and the role of innovation oriented regional policy
connected to the theoretical, foundational works. These works were parts of the settlement
system research aiming at exploring the Hungarian relations of innovation emerging and
spreading. The results of our company's researches — following the first part — are embedded
in the system of the statements of the Hungarian innovation researches on the business
sector. III the third block there are principal statements of regional innovation strategy
development, which is built on the situation analysis, empirical researches. It also contains
the technology policy proposals, which promote innovation at regional level. Finally the
most important features of regional technological foresight programmes present the new tool
types assisting the spatial planning and regional policy.