Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. Tér és Társadalom XV. évf. 2001 s 1: 153-169 FALVAINK SORSA AZ EZREDFORDULÓN: A KÖZÉP-TISZAVIDÉKI TAPASZTALATOK (Rural Settlements' Fate at the Turn of the Millennium: Experiences of Mid Tisza Region) KISS EDIT ÉVA Kulcsszavak: Közép-Tiszavidék, rurális fejl ődés, életkörülmények, rendszerváltozás A tanulmány a kevésbé fejlett Közép-Tiszavidék négy községében (Sarud, Tiszakeszi, Tiszaszentimre, Újszentmargita) 1998-ban végzett kérd őíves felmérés tükrében mutatja be a rendszerváltozás után a falusi életkörülményekben (infrastruktúrális ellátottság, lakásviszonyok, lakások felszereltsége, jövedelmi helyzet, vásárlási szokások stb.) bekövetkezett változásokat: hogyan reagáltak azokra a háztartások és az egyének, s milyen stratégiákat alkalmaztak a fennmaradásuk érdekében. Bevezetés A XX. század végéhez közeledve falusi településeinkben is mélyreható változások mentek végbe, ugyanis 1989 után az élet minden területét átfogó radikális társadalmi, gazdasági reformok a falvakat sem hagyták érintetlenül. Az ezred- és századforduló táján tehát falvaink ismét — csakúgy mint 1945-öt követően — óriási átalakuláson mentek keresztül, amelyek az utóbbihoz viszonyítva gyorsabban zajlottak le, habár bizonyos folyamatok még napjainkban is tartanak. A II. világháború után bekövetkezett változások fontosabb sajátosságait és a falvak jövőbeni fejlődésének lehetséges útjait Enyedi György foglalta össze „Falvaink sorsa" című 1980-ban megjelent könyvében. Ez a tanulmány sem terjedelmében, sem célkitűzéseiben nem vállalkozik (s nem is vállalkozhat) hasonló mérték ű helyzetértékelésre, a magyar falvakban az elmúlt évtizedben lezajlott változások teljes áttekintésére. Sokkal inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy a változások egyetlen szegmensének, nevezetesen a falusi életkörülmények alakulásának aspektusából mutassa be falvaink sorsát az ezredfordulón néhány közép-tiszavidéki községben végzett kérd őíves felmérés tapasztalatainak tükrében. A téma választását alapvet ően az indokolta, hogy a rendszerváltozás óta a falusi lakosság életkörülményeiben számottev ő javulásnak és nagyfokú differenciálódásnak lehetünk a szemtanúi. Ez számos tényez ővel magyarázható (pl. földrajzi fekvés, település mérete, népesség összetétele) és szorosan összefügg a poszt-szocialista falusi átalakulással, ami nagyon eltér ő ütemben halad. Így az egyes községek a változás, a fejl ődés más-más fázisában vannak. Ebb ől következően falvaink sorsa is különböz őképpen alakul a XX. század végén, ami Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. 154 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 1 viszont meghatározó jelent őségű jövőbeni lehetőségeik, perspektíváik szempontjából is. Kétségtelen, hogy azok fejl ődtek és fejlődnek a legerőteljesebben, amelyek a leggyorsabban tudtak reagálni az új kihívásokra, a megváltozott politikai, gazdasági és társadalmi körülményekre, és amelyeknek ráadásul a földrajzi fekvése is kedvező. Ez tehát részben a lokális, ún. bels ő, településen belüli adottságokra, erőforrásokra vezethet ő vissza, bár azokat a településre kívülr ől ható (politikai, társadalmi, gazdasági) tényez ők is befolyásolták. Ám mostanra az is nyilvánvalóvá vált, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy az adott község hol, az ország melyik részében helyezkedik el. Általános tapasztalat, hogy a f őbb közlekedési tengelyek mentén és/vagy a nagyobb városok közelében lev ők dinamikusabban fejlődnek, mint a központoktól távol fekvő, rossz közlekedési adottságokkal rendelkez ő, periférikus, határ menti települések (Kiss 1989; Kovács 1991). 1. ÁBRA A vizsgált közép-tiszavidéki falvak (The Examined Settlements of Mid-Tisza Region) Borsod-Abaúj- Zemplén b •rif›.— s-....71j )-- 1 .... i Szabolcs-Szatmár- -.1 r -, -N..---"'? Bereg Heves TISZAKESZI 1 . 9,, L ,-, L1 ti N. • f '''') SARUD UJSZENTMARGITÁ ‘'''' ,....5. --\ — -. \-, TISZA- ( SZENTIMRE‘ Hajdú-Bihar \) I I Jász-Nagykun- "A..,.... 1 Szolnok .. Forrás: Saját szerkesztés. A hátrányos helyzetű, megyehatár menti települések még mindig népes csoportjába sorolhatók azok a közép-tiszavidéki falvak (Sarud, Tiszakeszi, Tiszaszentimre, Újszentmargita) is, amelyek a részletes vizsgálódások színhelyéül szolgáltak (1. ábra). S tulajdonképpen e tanulmány keretei között a kutatás azon Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. TÉT XV. évf. 2001 s 1 Gyors ténykép 155 fontosabb eredményeit foglaljuk össze, amelyek azt mutatják be, hogy az adott településre kívülrő l (ún. szupralokális faktorok, a politikai, gazdasági, kulturális tényezők) és a belülrő l ható (ún. lokális, politikai, gazdasági, kulturális) faktorok kölcsönhatását hogyan élték meg a település aktorai (pl. háztartások, egyének), és milyen válaszokat adtak azokra, amelyek lényegében az ún. fennmaradási vagy túlélési stratégiának a megnyilvánulásai (Okra 1997; Tykkylainen 1997; Varis 1997). Azaz, hogyan változtak a falusi életkörülmények 1989 után, amelyeket első sorban a lakáskörülmények és a lakókörnyezet milyensége szemszögéb ől közelítünk meg, hogyan reagáltak azokra a háztartások, továbbá, hogy milyen stratégiákat alkalmaztak a fennmaradásuk érdekében. Az itteni változások és az azokra adott válaszok feltehet ő en sok rokon vonást mutatnak az ország más falusi településeiben megfigyelhet őkkel, ezért a közép-tiszavidéki példák mintegy azok tükreként is szolgálnak. Valójában ezzel magyarázható a kiválasztásuk is, valamint azzal, hogy mivel ezek elmaradott, hátrányos helyzet ű falvak, ezért feltételezhet ő, hogy a jobb helyzetben lev ő falusi településekben az itt tapasztaltaknál kedvez őbb változások regisztrálhatók. S ez azt is jelenti, hogy jelenleg a településállományunk 93%-át alkotó falvak zömében, valószín űleg még a reprezentatív településekénél is jobbak az életkörülmények. Legalábbis általánosságban véve, mert a különbségek fokozódása miatt, ami szintén velejárója volt a pozítiv tendenciáknak, az egyes háztartások, családok, illetve az egyének életszínvonala, életkörülményei ténylegesen igen eltér ően alakultak. Ez sok tényez ő (pl. népesség száma, iskolázottsága, foglalkozása) függvénye, de a település nagysága, lélekszáma az egyik legfontosabb közülük. Hiszen a lakosság száma dönt ő jelentőségű lehet bizonyos intézmények, szolgáltatások megtelepedése, s helyben való rendelkezésre állása szempontjából. Rendszerint minél nagyobb, népesebb a település, annál jobb az intézményekkel, szolgáltatásokkal való ellátottsága. Ezen összefüggésre, melynek a gyökerei a XVIII. századra vezethet ők vissza, már többek között Beluszky is felhívta a figyelmet (Beluszky 1999). A négy település kiválasztásakor is meghatározó elem volt az, hogy a falvak melyik nagyságkategóriájához tartoznak. Ez azon megfontolásból fakadt, hogy ezáltal is minél inkább azon községek lakosainak életkörülmény-változásait fedjük fel, amelyekben a falusi népesség tetemesebb hányada él. (Még ma is az ország népességének 37%-a él falvakban.) Ezen törekvéssel összhangban a középfalvakat, amelyek a falvak 16%-át és a falusi népesség közel 38%-át mondhatják a magukénak, Tiszakeszi és Tiszaszentimre képviselte. Az el őbbinek 2709, az utóbbinak 2637 lakosa volt 1998-ban. Sarud 1290 f ős és Újszentmargita 1585 fős lakosságszámával a kisfalvak táborához tartozik, amelyet a falvak közel 23%-a és a falusi lakosok durván 26%-a alkot. A kutatás célkitűzései miatt és részben, mert a „legfrissebb" statisztikai adatok csak 1990-b ő l álltak rendelkezésre, szükségesnek bizonyult az alaposabb helyszíni Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. 156 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 1 vizsgálódás. Ez egyfel ől a lakosság körében 1998-ban végzett kérd őíves felmérést, másfelől a helyi önkormányzati vezetőkkel és néhány képviselő testületi taggal (iskola igazgató, körzeti orvos, vállalkozó) készített interjúkat foglalta magában. A kérdőívekre, amelyek els ősorban a lakáskörülményekre és a települési környezetre vonatkoztak, Sarudon a háztartások 7,6%-a, Tiszakeszin 4,6%-a, Tiszaszentimrén 5,8%-a, Újszentmargitán pedig 8,2%-a válaszolt, miáltal Sarudon a népesség 11,3%-áról, Tiszakeszin 6,4%-áról, Tiszaszentimrén 11,3%-áról, Újszentmargitán 12,3%-áról nyertünk információt, amelyek mindenképp jelzésértékűek. A felmérés adatait az országos értékekkel összevetve még pontosabban értékelhet ők az elmúlt évtizedbeli falusi életkörülmény-változások. A falusi életkörülmények 1989 után Az életkörülmények és az életmód sok elemb ől tevődik össze és számos tényez ő által meghatározottak (Bánlaky 1993; Weixlbaumer 1993). Ezek egyike az intézményi ellátottság, amely — tágabb értelemben — befolyásolja a lakosság életkörülményeit és szoros összefüggést mutat a település nagyságával. Mivel a kisebb településeken (falvakban) általában kevesebb intézmény található, ezért jóval szerényebb mérték ű az ott élők alapfokú ellátottsága, mint a népesebb falvakban. Számukra a megoldást a jó közlekedési kapcsolatok biztosítása jelenti, amelyek fejlesztése els őrendű feladat azért, hogy lakosaik rövid id őn belül hozzáférhessenek a magasabb szint ű szolgáltatásokhoz. Ez különösen azon települések szemszögéb ől rendkívül fontos, amelyek vasúton nem közelíthet ők meg. Sarud és Tiszakeszi sem rendelkezik vasúttal, ami nemcsak a múltban, de napjainkban is hátrányosan hat, és ezt a megkérdezettek is hangsúlyozták. Tiszakeszit még az átmen ő forgalom hiánya is sújtja. Mindezeken túlmen ően periférikus helyzetükb ől adódóan a közúti közlekedés fejlettsége, milyensége (pl. a járatsűrűség) is elmarad a kívánatostól. Az alapfokú intézményi ellátottság, legalábbis az ilyen típusú intézmények (pl. óvoda, általános iskola, könyvtár, házi orvosi rendel ő) meglétét tekintve kielégít ő a vizsgált falvakban. Az önkormányzatok pénzügyi nehézségeik miatt azonban alapvetően a fenntartásukra és a kisebb rekonstrukciók, felújítások elvégzésére koncentráltak az elmúlt évtizedben. S csak nagyon kevés új beruházás valósult meg a rendszerváltozás óta. Ezek közé sorolható például az, hogy a közelmúltban Újszentmargitán gyógyszertárat építettek, Sarudon pedig egy 400 fér őhelyes kempinget adtak át a falusi turizmus fejl ődésének el őmozdítása érdekében. A leglátványosabb változás a kereskedelem és a szolgáltatás terén következett be a vállalkozói szféra aktív közrem űködésének köszönhetően. 1989 után nagyon sokan különböző megfontolásból a kereskedelemben vállalkoztak, s többen boltot nyitottak. Belejátszott ebbe a gyors meggazdagodás reményének csábító ereje, valamint a kicsi t őkebefektetési igény is. A korábbi néhány bolt helyett ma már Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. TÉT XV. évf. 2001 s 1 Gyors ténykép 157 mindegyik faluban 30-nál is több üzlet működik, kivéve Újszentmargitát, ahol 22. Általuk a falusi lakosság kereskedelmi ellátása sokat fejl ődött, a mennyiségi gyarapodás a választék b ővülésével és a boltok szakjelleg szerinti megoszlásának javulásával is együtt járt. Az életkörülmények alakulását nagymértékben befolyásolja a „vonalas" infrastrukturális ellátottság milyensége is, ami a változások másik f ő szinterét képezte. A falvak szinte mindegyikében óriási el őrelépés történt a gáz-, a csatorna- és a telefonhálózat kiépítésében, amit a következ ő országos községi adatok is bizonyítanak. 1990 és 1998 között az ezer lakosra jutó vezetékes gázt fogyasztó háztartások száma 37-r ő l 185-re szökkent fel, míg a közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 71%-ról 84%-ra, a közüzemi csatornahálózatba bekötötteké durván 4%-ról 12%-ra növekedett. A falvak telefon-ellátottsága szintén gyors ütemben fejlő dött és 1998-ban már 256 fővonal jutott ezer falusi lakosra szemben a 335-ös országos átlaggal. Ezen pozitív eredmények eléréséhez erő teljesen hozzájárult a falusi lakosság is, mivel a költségek egy részét saját forrásaikból kellett fedezni. De nagyon sok múlott azon is, hogy milyen volt a helyi vezetés felkészültsége, „rátermettsége", kapcsolatrendszere, és hogy mennyire gyorsan tudott reagálni az új kihívásokra. A humán tényez ő minősége, a lokális társadalom milyensége egyre fontosabb elem, s a települések fejl ődésében játszott szerepe mindinkább felértékel ődik (Mészáros 1988; Kiss 1992). A négy településen a vezetékes vízellátásba bekapcsolt lakások aránya volt a legmagasabb (71-98%), a vezetékes gázzal és telefonnal felszerelt lakások aránya sokkal nagyobb szóródást mutatott, mivel 30-75% között változtak az értékek. Ám a legrosszabb helyzet mégis a csatornába való bekötöttség esetében figyelhet ő meg Tiszakeszi (18%) és Sarud (15%) kivételével, ahol a mértéke az országos községi átlagot (12%) is meghaladta. A XX. század végén tehát úgy t űnik, hogy ez az egyik legmarkánsabb differenciáló elem a falusi életkörülményekben. Egyébként összességében véve is Tiszakeszi infrastrukturális ellátottsága a legkedvez őbb, ami valószínű leg nemcsak annak tudható be, hogy ez a legnépesebb a négy község közül, hanem annak is, hogy több ipartelep is m űködött itt a szocializmus évtizedeiben, azaz e település volt a „legurbánusabb" a vizsgált falvak közül. A lokális tapasztalatok alapján az is nyilvánvalóvá vált, hogy a falvak vonalas infrastrukturális ellátottsága ma már nincs szoros összefüggésben a település méretével, hiszen mostanra már számottev ően mérséklődtek a falvak ilyen jelleg ű ellátottságában korábban tapasztalt különbségek. Ugyanakkor Sarud viszonylag kiemelkedően magas csatornázottságát feltehet ően a nagyobb mérvű turista forgalom magyarázza, ugyanis Tisza-tó menti fekvése miatt igen kedvelt üdülőhely (1. táblázat). A települési környezetben zajló kedvez ő változásokkal a megkérdezettek zöme elégedett volt. A legtöbb kritikát a kereskedelmi ellátás és a kulturális Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. 158 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 1 szolgáltatások kapták (pl. kicsi az áruválaszték, kevés a szaküzlet, nincsenek kulturális rendezvények), amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy ma már nemcsak az intézmények jelenléte, mennyisége a fontos, hanem mindenekel őtt szolgáltatásaik színvonala, áruik min ősége és ára. 1. TÁBLÁZAT A lakások felszereltsége és komfortfokozata a közép-tiszavidéki falvakban, 1990-1998 (Utilities and Comforts of Dwellings in the Settlements of Mid Tisza Region) Az ellátott lakások aránya (%) A lakások aránya (%) - 7' d Megnevezés sg c.) E :2-- (1 . .f e) .-- - c- -'1 3 °2 . b.0 ,,c,7,, E , a..)c) ., ;-s r•Ej c 0 75 ,1, .) s.;.1,> N 0 ".s 7 0 {2 tu {2 0 0 0 t4,:. •--, cl) C) ct > 7 8> ;..... .e N ,..,-4 ,+-, b'C5 o. ., › o o . .%d ` 2 c.) >, k' XI e) :o ,-4 > ,.w ..w 1.>J) b a. > Sarud 1990 81,6 47,7 0 41,9 10,7 89,3 10,4 29,7 53,3 100 1998 47,7* 77,7 14,5 - 22,2 77,8 - - - 82,3 Tiszakeszi 1990 79,9 66,1 0,9 60,6 28,2 71,8 26,2 31,1 42,7 100 1998 50,0* 97,7 18,2 - 75,0 25,0 - - - 84,1 Ti szaszent- imre 1990 78,7 53,2 0 40,6 11,7 88,3 10,1 27,5 62,4 100 1998 32,7* 71,4 8,6 - 46,5 53,5 - - - 89,7 Újszent- margita 1990 89,0 61,2 0 49,1 18,1 81,9 16,3 28,2 55,5 100 1998 34,7* 81,6 10,2 - 48,9 51,1 - - - 83,7 Országos községi átlag 1990 79,7 70,6 3,8 58,0 - - - 56,9 31,5 99,5 1998 - 84,4 11,5 - - - - - - - Forrás: KSH A kedvezőtlen vélemények és panaszok ellenére a válaszolók tekintélyes hányada elsősorban mégsem az infrastrukturális ellátáshoz kapcsolódóan fogalmazta meg azokat a feladatokat és gondokat, amelyeket a legsürg ősebben meg kellene oldani az adott településen. Ezek legtöbbször a munkanélküliséggel, az elszegényedéssel, a Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. TÉT XV. évf. 2001 s 1 Gyors ténykép 159 közbiztonság romlásával függtek össze, amelyek csak látszólag állnak távol egymástól, lényegében egy t őről fakadnak, s egymással szoros kölcsönhatásban vannak. Szűkebb értelemben a lakosság életkörülményeit leginkább a lakóház, illetve a lakás milyensége, felszereltsége, komfortfokozata határozza meg. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mi jellemzi ezen szempontból a falvak lakóit. A lokális vizsgálatok azt jelzik, hogy ebb ől az aspektusból már jóval jelentősebb szerepe van a lakóház településen belüli elhelyezkedésének. Másképpen fogalmazva a lakóházak min őségére, felszereltségére már a falun belüli elhelyezkedésükb ől is következtetni lehet bizonyos fokig. Az utóbbi években a falusi élettér is erőteljes differenciálódáson megy keresztül, amit alapvet ően az emberi szükségletek szabad érvényesülése formál, és aminek csak az adott ember anyagi erőforrásai és egyéb tényez ők szabnak korlátokat szemben a szocialista időszakkal, amikor mindent felülr ől szabályoztak, s az emberek szabad döntései (pl. lakóhelyválasztás) erősen korlátozva voltak. Az 1990-es évtized, de különösen a rendszerváltozást követ ő évek nem igazán kedveztek a lakásépítésnek, s ez tükröz ődött az épített lakások számában is. 1990 és 1998 között 17 146-ról 7884-re zuhant a falvakban épített lakóházak száma, ami az országos érték durván egyharmadát tette ki. Ez a nagyarányú csökkenés pl. az építőanyagárak drasztikus emelkedésével, a magas hitelkamatokkal és a romló hitelfeltételekkel, továbbá a növekv ő megélhetési költségekkel stb. magyarázható. Ráadásul sok embernek a munkahelye is veszélybe került vagy el is vesztette az állását, így nem is igen vállalkozhatott lakóház építésére. A közép-tiszavidéki falvakban — részben az el őbb felsorolt tényez ők miatt, valamint a periférikus fekvés és a lakosság szerényebb jövedelmi viszonyai miatt — szintén kevés lakás épült az elmúlt években, ami a lakásállomány elöregedésének a fokozódásához vezetett. Sarudon a megkérdezettek lakóházainak 23%-a, Tiszakeszin 13%-a, Tiszaszentimrén 16%-a, Újszentmargitán 14%-a épült a rendszerváltozást követ ően, ám a többség lakóháza húsz éve vagy annál régebben épült. A tulajdonosok legnagyobb hányada maga építette lakóházát (Sarudon 43%-uk, Tiszakeszin 66%- uk, Tiszaszentimrén 55%-uk, Újszentmargitán 53%-uk), majd azok csoportja következett, akik vásárlás révén jutottak hozzá (2. táblázat). A lakóházak minősége, komfortfokozata és a falu nagysága között nem mutatható ki szoros összefüggés. Ellenben a lakóházak kora és ellátottsága már jóval erőteljesebb összefonódást mutat. Rendszerint az újonnan épített lakások, amelyek legalább háromszobásak és túlnyomó részben egyemeletesek, vannak jobban felszerelve és közművekkel szinte teljesen ellátva. Ezzel szemben a régi lakóházak közművesítésében jelent ős differenciák tapasztalhatók, főként a csatornába való bekötöttségük igen alacsony, s nagyon gyakran fiird őszobával sem rendelkeznek. A közép-tiszavidéki lakóházak zöme földszintes és jobbára kétszobás, habár az utóbbi Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. 160 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 1 esztendő kben gyors ütemben gyarapodnak a háromszobásak is. Arányuk Sarudon elérte a 46%-ot, Tiszakeszin a 70%-ot, Tiszeszentimrén az 50%-ot, Újszentmargitán a 47%-ot. A magasabb szobaszámmal egyidej űleg jobb lett a lakások közm űvekkel való ellátottsága is, dacára annak, hogy a csatornával való ellátottságuk még mindig a legcsekélyebb. Szélesedett a központi f űtéssel és fürdőszobával rendelkez ő lakóházak köre is, s ma már az utóbbi nem olyan markáns differenciáló elem mint a szocializmus évtizedeiben volt (Enyedi 1980). 2. TÁBLÁZAT A lakások fontosabb jellemz ői a közép-tiszavidéki falvakban, 1990-1998 (Main Characteristics of Dwellings in the Settlements of Mid Tisza Region) A lakások A lakások az a) szobaszáma Ebből (%) építés éve 0.) szerint N szerint (%) (%) :6 1 Megnevezés ,: .71 0 ,>. N > .n N s-• C) z ,,, .., `OZ: (1) C) '5 .0 C) ›. Ny. ,.. -rz,.,. N ,,, cn ...0 0z,, •cc! ..- T), -c • -..„ "Z.c) , c,,; ,,,: z.,4 om "0 .-' •,cd '-' cv s , 'a) 1.-4 .'3. ..Q•cu -r7, c> (4 r`l C' .Z3 (,) U ^ 1 (1) (..) (1) +-'`C,3 M ,C > .< "ié.' 7.> :2 ,.,4 •-, Sarud 1990 576 46,7 96,4 86,7 11,5 54,0 34,5 91,1 8,9 1998 44 31,8 100,0 89,9 3,0 51,5 45,5 52,8 47,2 Tiszakeszi 1990 997 64,5 95,9 29,3 13,9 42,5 43,6 51,5 48,5 1998 44 59,1 100,0 90,9 4,5 25,0 70,5 45,4 54,6 Tisza- szentimre 1990 1005 50,0 92,9 88,0 16,2 55,4 28,4 70,0 30,0 1998 58 34,1 100,0 89,7 5,2 44,8 50,0 69,0 31,0 Új szent- margi ta 1990 609 61,1 90,1 87,8 22,0 46,5 31,5 63,8 36,2 1998 49 30,6 100,0 98,2 12,2 40,8 47,0 38,7 61,3 Országos községi átlag 1,38M 70,0 93,8 91,2 14,2 41,4 44,4 - - (1990) Országos átlag - - (1990) 3,68M 82,6 59,8 73,9 15,9 43,6 40,5 - Nincs adat. Forrás: Az 1990. évi népszámlálás megyei kötetei és összefoglaló kötete; kérd őíves felmérés 1998. Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. TÉT XV. évf. 2001 s 1 Gyors ténykép 161 Elsődlegesen a kedvező változásokkal indokolható, hogy a választ adóknak csak a töredéke nem volt elégedett lakáskörülményeivel. Elképzelhet ő, hogy a kisebb igényszintek is belejátszottak ebbe, ami a lakosság összetételéb ől, alacsonyabb iskolázottsági fokából és a roma lakosság tetemesebb el őfordulásából fakadhat. Az 1990-es népszámláláskor az általános iskolát nem végzettek aránya (ami 2,8 és 3,4% között volt) mind a négy településen jóval meghaladta az országos (2,0%) és az országos községi átlagot (2,6%), ezzel szemben a diplomásoké (akiknek az aránya 2,4 és 3,0% között mozgott a vizsgált falvakban) elmaradt azoktól (3,1%, illetve 7,6%). A roma népesség arányát Sarudon 40%-ra, Tiszakeszin 30%-ra, Újszentmargitán 10%-ra becsülték, ami sokkal magasabb az országos értéknél (kb. 5%). Az elégedetlenkedők a legsűrűbben a következő okokat említették: a lakóház kicsi, sötét, vizes, penészes, nem jó a szigetelése, fel kellene újítani, ki kellene bővíteni. A megoldáshoz szükséges pénz el őteremtése sok család számára igen nagy teher a fenntartási költségek, illetve az „élet általános drágulása" miatt. Éppen ezért érthet ő, hogy a háztartások els őként a túlélésre, a létfenntartásra összpontosítanak, s a lakásfelújítást vagy b ővítést halasztják el inkább. A lakások tartós fogyasztási cikkekkel való felszereltségében szintén lényeges javulás következett be 1989 után, melyeknek — egyes cikkekt ől függően — 20-40%-át vásárolták azóta. Különösen igaz ez a telefonra és a számítógépre, valamint a mosogatógépre (bár ez valószínűleg sok városi háztartásból is hiányzik), amelyekkel a legrosszabb volt a háztartások ellátottsága. Ellenben a háztartások tekintélyes része rendelkezett televízióval és hüt őszekrénnyel. Az el őbbiek relatíve alacsony előfordulásáért feltehet ően a falvak kedvez őtlen földrajzi fekvése is okolható, ami miatt az innovációk sokkal kés őbb jelennek meg, és jóval lassabban terjednek. Mivel a tartós fogyasztási cikkek közül sokat még az 1990-es évek els ő felében vásároltak, ezért nagy a valószín ű sége annak, hogy az ezekre elköltött pénz nagy részét még a szocializmus id őszakában takarították meg. Probléma akkor fog jelentkezni, amikor ezek a megtakarítások elfogynak, s ezért az elromlott eszközöket nem tudják majd kicserélni, hiszen az elmúlt évtized nem kedvezett a lakossági megtakarításoknak. Ebben az id őszakban a háztartások túlnyomó hányada alapvető en a túlélésre, a megélhetés biztosítására rendezkedett be, s visszafogta ilyen irányú beruházásait. Az 1989-es év tehát mint egy éles határ, „választóvonal" jelentkezik a háztartások életében a tartós fogyasztási cikkekre való költés tekintetében (3. táblázat). Sok helyütt és sokan ma is a tehet ősség, a vagyonosság szimbólumának tekintik a személyautó birtoklását. Szembet űnően jelezheti a jövedelmi viszonyokban és részben az életkörülményekben meglev ő különbségeket. Az elmúlt évtizedben nemcsak a személyautók száma gyarpodott, hanem a személygépkocsi-állomány összetételében is markáns eltolódás következett be. N őtt a tíz évnél idősebb gépkocsik aránya, s több lett a nyugati típusú gépkocsi is. Amíg 1990-ben átlagosan Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. 162 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 1 187 autó jutott ezer lakosra, addig 1998-ban már 220, de a vizsgált falvakban csak 91. A Közép-Tiszavidéken átlagosan a háztartások egyharmadának volt 1998-ban autója, Sarudon azonban a gépkocsik 71%-ának, Tiszakeszin 62%-ának, Tiszaszentimrén 85%-ának, Újszentmargitán pedig 84%-ának a kora már meghaladta a tíz esztend őt. Részben ebből is következik, hogy a többségüket a kelet-európai gyártmányok alkották. Mindössze néhány olyan háztartás akadt a megkérdezettek között, ahol két vagy esetleg több autót is magukénak mondhattak. Ez a nagyon szűk kör lényegében a helyi vállalkozókból tev ődött össze, akiknek a munkájukhoz nélkülözhetetlenek a járm űvek. 3. TÁBLÁZAT A háztartások felszereltsége tartós fogyasztási cikkekkel a közép-tiszavidéki falvakban, 1998 (Households with Durable Goods of in the Settlements of Mid Tisza Region) Td Tj 7.i > O. so o. 74 so o. Megnevezés , > tl) 0 R1 121, .-- s .7.) 1 I" ,. Z 0 `C> N E 1) 3 > CO) ccs2 ,s ., s 1 0 7tr) j1D)1) 0 0 ›, o O N 0 s0 b£, .4,0 'rci ,,g, ‘-s Ti O., ...., 0;5 <1) ,5 <0 7,5 b1:1 0 ›. ,_,4 < 0 ..0 v) W zr). 9 c N 0 E u., ct ,1 NI o o O cn N ellátott lakások aránya (%) Sarud 82 39 36 45 25 59 2 16 48 32 Tisza- keszi 91 66 57 48 32 80 5 14 73 54 Tisza- szent- 81 34 37 36 12 60, 0 3 68 33 imre Új- szent- 84 57 37 29 14 53 2 8 45 35 mar- gita Forrás: Kérdőíves felmérés 1998. Az összességében véve pozitív változ á sok ellenére Sarudon a megkérdezettek 64%-a, Tiszakeszin 66%-a, Tiszaszentimrén 27%-a, Újszentmargitán 63%-a vélekedett úgy, hogy lakóhelye hátrányt jelent valamilyen szempontból (pl. munkalehetőségek hiánya, periférikus földrajzi fekvés), de mégis csak nagyon kevesen foglalkoznak az elköltözés gondolatával, amibe az is belejátszik, hogy lakóházuk értékesítése komoly nehézségekbe ütközik, ezért hosszú távon az itt lakók mobilitása er ősen korlátozott, vagy másképpen fogalmazva „helyhezkötöttségük fokozódott" az elmúlt esztend őkben. Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. TÉT XV. évf. 2001 s 1 Gyors ténykép 163 A háztartások reakciói a változásokra Az életkörülmények alakulását egyebek mellett a jövedelmi viszonyok és a megtakarítások is befolyásolják. Az utóbbi években az árak hatalmas léptékben emelkedtek, így a háztartások túlnyomó része, a közép-tiszavidékiek 77-96%-a már egyáltalán nem tud pénzt megtakarítani a hó végén. Azok pedig, akik nem tudják beosztani a rendelkezésre álló összeget a leggyakrabban (34-49%) kölcsönkéréssel fedezik a hiányt. Mások viszont korábbi, 1989 el őtti megtakarításaikat élik fel, habár az 1990-es évek végére ezek a tartalékok már csaknem teljesen kimerültek. Egyébként a felmérésbe bevontak véleménye megegyezett abban, hogy az 1989 elő tti anyagi helyzet, mint „indulási állapot" nagymértékben kihatott a család 1989 utáni pénzügyi helyzetére, mintegy predeterminálta azt. Ebb ől következően, akik a rendszerváltozást megel őző en is jobb körülmények között éltek, rendelkeztek megtakarítással, azok sokkal „könnyebben" tudták átvészelni a rendszerváltozás megpróbáltatásait (pl. munkahely elvesztése, növekv ő árak). S őt még a hitelekhez is gyorsabban, egyszerűbben hozzájuthattak, miáltal magánvállalkozásokat is viszonylag zökkenőmentesebben tudtak létrehozni. A vizsgált falvakban a magas kamatok és az alacsony jövedelmek miatt a háztartások 20-30%-a tudott csak valamilyen hitelt felvenni 1989 után, hogy pénzügyi nehézségeit megoldja. Ezt bizonyítja az is, hogy a legtöbb esetben olyan hitelt (pl. személyi hitel) vettek fel, amelyet különböz ő célra lehetett felhasználni. Sarudon a háztartások 30%-a, Tiszakeszin 16%-a, Tiszaszentimrén 33%-a, Újszentmargitán 6%-a vett fel személyi hitelt 1989 után, ami a túlélési stratégia egyik releváns elemének tekinthet ő. Ugyanakkor a másik gyakori hitelféleséget, az építési hitelt, amelyek törleszt őrészletei szintén sok családi kasszát terhelnek, f őleg 1989 előtt vették fel. Az egyéb hitelfajták közül még az áruvásárlási érdemel említést. Az, hogy viszonylag kevesen folyamodtak ilyen hitelhez az elmúlt évtizedben szintén arra enged következtetni, hogy a lakosság korlátozta ilyen irányú kiadásait, amit az is meger ősít, hogy az áruvásárlási hiteltörleszt ők nagyobb hányada (pl. Sarudon 60%-a, Tiszaszentimrén 67%-a) is még 1989 el őtt vásárolta részletre tartós fogyasztási cikkeit. Az is bizonyságot nyert a kutatás során, hogy a kölcsönt fel nem vettek táborának van egy olyan — talán egyre terebélyesed ő — csoportja is, akik végképp kiszorulnak a potenciális hitelt igényl ők köréb ől. Ő k azok, akik a lokális társadalom legszegényebb, legelesettebb rétegeit alkotják. A megélhetési nehézségekb ől következik, hogy többnyire kevés azon háztartások aránya (Sarudon 9%-a, Tiszakeszin 25%-a, Tiszaszentimrén 3%-a, Újszentmargitán 10%-a), ahol valamire gyűjtenek. Feltételezhet ő, hogy ebbe az a szemléletbeli változás is belejátszik, amely a bizonytalanság, kiszámíthatatlanság miatt inkább a „pillanatnyi helyzetnek való élést" részesíti el őnybe. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy azok, akik mégis megpróbálnak takarékoskodni, többnyire rövid távon, a közeli jövőben megvalósítható célok érdekében teszik azt. A leggyakoribbak a Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. 164 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 1 lakosság megélhetéséhez, a fennmaradáshoz és a lakáskörülmények javításához kapcsolódtak. Például azért spórolnak, hogy nyugodtan, biztonságosan meg tudjanak élni, hogy mindig ki tudják fizetni a különböz ő számlákat és meg tudják venni a tüzelőt télire, hogy cip őt tudjanak vásárolni a gyermekeknek, hogy felújítsák vagy b ővítsék a lakást. Említhet ők viszont olyan indítékok is, hogy a gyermekek továbbtanulására kuporgatnak, vagy nyaralásra, esetleg egy új autóra és/vagy számítógépre. Az id ősek közül jónéhányan saját temetésükre rakják félre a pénzt, tudván azt, hogy gyermekeik anyagi helyzete nem teszi lehet ővé a temetési költségek részbeni vagy teljes fedezését. A szocializmusban a családok megélhetését jelent ősen segítette a ház körüli növénytermesztés és állattartás, valamint a felesleg eladásából származó bevétel. Ezek szinte elengedhetetlenek voltak a pénzmegtakarításhoz, a t őkefelhalmozáshoz, amiből azután finanszírozni tudták a lakáskörülményeik javításához és életszínvonaluk emeléséhez szükséges kiadásokat (Tamasi 1993). Ebben a térségben azonban a mez őgazdasági termelés szempontjából kedvez őtlen (pl. talaj) adottságok és a piacok távolsága miatt csak nagyon kevés lehet őség nyilt többletjövedelem szerzésére a mez őgazdasági termékfelesleg eladásából, így az életkörülmények fejlesztéséhez sem járult hozzá számottev ő mértékben. S ez bizonyos fokig a térség mai napig is meglev ő elmaradottságát, hátrányát is magyarázza. Az utóbbi évek radikális változásai (pl. emelked ő árak, dráguló szállítási költségek, kereslet csökkenés) a háztartások tekintélyes részét arra ösztönözte, hogy még azt a kevés felesleget is jobbára maguk éljék fel, illetve, hogy önellátásukra nagyobb hangsúlyt helyezzenek. Ennek tulajdonítható, hogy Sarudon a háztartások 76%-a foglalkozik növénytermesztéssel és 42%-a állattartással, f őként sertés-, baromfitartással. Ugyanezen tevékenységek értékei Tiszakeszin 73% és 70%, Tiszaszentimrén 76% és 66%, Újszentmargitán pedig 88% és 69%. Mindkét mezőgazdasági jellegű munkát elsősorban a ház körül, alapvet ően a saját szükséglet kielégítése érdekében végzik. Az önellátásra való berendezkedés er ősödése szintén fontos eleme a túlélési stratégiának. Az elmúlt évtizedben a vásárlási szokások is gyökeresen átalakultak, amit — többek között — a folytonosan emelked ő árak és az azokkal lépést nem tartó alacsony keresetek, s magán a kereskedelmi ellátáson belül végbement változások váltottak ki. A háztartások egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra — s ezt a felmérések is tanusítják —, hogy hol, mi kerül kevesebbe, és hogy minél takarékosabban vásároljanak. A gyorsan romlandó és a „naponta" szükséges élelmiszereket (pl. tej- és tejtermékek, kenyér és péksütemény) többnyire a helyi boltokban vásárolják. Ennél fogva a kisebb érték ű, napi bevásárlások jobbára a helyi boltokhoz kapcsolódnak, míg a nagyobb összeg ű, ritkább bevásárlások jelentős hányadánál már a más településeken lev ő boltok, diszkont üzletek jöhetnek inkább számításba, ha ott olcsóbbak az adott termékek. Ezeket f őként azok keresik Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. TÉT XV. évf. 2001 s 1 Gyors ténykép 165 fel, akiknek autójuk van, s akkor nagy tételben vásárolnak, mert csak így kifizet ődő. Az, hogy az ár mennyire dönt ő tényező azt az is mutatja, hogy Sarudon a megkérdezettek 66%-a, Tiszakeszin 61%-a, Tiszaszentimrén 54%-a, Újszent- margitán 53%-a hajlandó más településekre, általában a közeli városokba elmenni azért, hogy ott vásároljon be. Szintén a fennmaradási stratégia részeként értékelhet ő az a lakossági reakció, amely a ruházati cikkekre fordított összegek er őteljes redukálását vonta maga után. Teljesen érthet ő , hogyha a létfenntartás veszélybe kerül, akkor a háztartások az egyéb, pl. a ruházkodásra fordítandó kiadásokat csökkentik. Tekintélyes summát spórolhatnak meg azáltal, hogy ritkábban mennek ilyen üzletekbe, és hogy rendszerint az olcsóbb termékeket veszik. Ez utóbbinak tudható be, hogy sokan a piacokat és a használt ruha kereskedéseket részesítik el őnyben, ami egyben azt is jelenti, hogy a min őség az másodlagos szempont. A dönt ő tényező az ár még akkor is, ha az olcsóbb áru élettartama rövidebb, s ezért s űrűbben kell azt vásárolni. Mivel ruházati cikkekre ritkábban van szükség, és a lokális üzletek kínálata eléggé sz űkös, ezért ezen árucikkek vásárlásakor els ődlegesen a nem helyi üzleteket veszik igénybe. De a háztartások úgy is megkísérlik megel őzni a „felesleges " pénzköltést, hogy ritkábban mennek boltokba, hogy nem vagy jóval kevesebbet vesznek bizonyos élelmiszerekbő l (pl. hús, felvágottak, tej, sajt, édesség) és élvezeti cikkekből, valamint egyéb termékekb ől (könyv, újság, háztartási gépek), ugyanazon termékcsoportból pedig az olcsóbbat választják. Ezeken túlmen ően nem vásárolnak félkész- vagy kész konyhai termékeket, hanem amit lehet, azt maguk készítik el. A válaszokból kiderült, hogy Sarudon a háztartások 36%-a, Tiszakeszin 25%-a, Tiszaszentimrén 37%-a, Újszentmargitán 39%-a egyáltalán nem járat vagy nem vásárol rendszeresen valamilyen újságot, ami talán nem csak a takarékosság jele. Ugyancsak túlélési stratégiaként kezelhet ő az étkezési szokások megreformálása, amelynek okai mélyebben gyökereznek, mint a vásárlói magatartásnak a módosulása, de valószínűleg az is hozzájárult. E változásnak, amit valamelyest a kényszer szült, lényegében három gyakori megjelenési formája különíthet ő el, amelyek közül azonban egyik sem igazán vonzó, habár az utóbbi kett ő nem annyira drasztikus mint az els ő , nevezetesen, hogy kevesebbszer és kevesebbet esznek. A másik két alternatíva inkább a táplálkozásstruktúra megváltozásához kapcsolódik. Vagy kevesebb húst, édességet, sajtot, tejet fogyasztanak és több zöldséget, kenyeret, tésztafélét, vagy alapvet ően azt eszik, amit a ház körül a kertben termelnek és azon állatok húsát fogyasztják, amilyeneket tartanak. Ez utóbbi lényegében a táplálkozás egyoldalúbbá válásához vezethet, aminek a tartóssága hosszú távon betegségek kialakulását is el őmozdíthatja. Azt a válaszolók egy jelentős része maga is világosan látja, hogy egészségtelenebb lett a táplálkozása, de az objektív tényez ők (pl. magas árak, szerény jövedelem) miatt úgy Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. 166 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 111 1 vélik, hogy jelenlegi anyagi helyzetük nem teszi lehet ővé az egészségesebb táplálkozás megvalósítását. A magánvállalkozások elterjedése kedvez ően hatott a falvak szolgáltatásokkal való ellátottságára is. Ám a szolgáltatók körének b ővülésével egyidej űleg csökkent az azokat igénybe vev ők száma. Ugyanis a lakosság zöme a fennmaradás, a megélhetés biztosítása érdekében csak a legszükségesebbekre (pl. fodrász, cipész) költ, és azokra is ritkábban. Egyre gyakoribb, hogy az egyszer ű javításokat, szereléseket saját maguk végzik el, vagy a rokonok, barátok, ismer ősök egymásnak végzett munka révén segítik egymást, azaz nem pénzzel, hanem munkával viszonozzák a szívességet. A falusi településeken a rokoni, baráti kapcsolatok számottev ően enyhíthetik akár a rosszabbodó életkörülményeknek, akár a munkanélküliségnek az elviselését, sokkal jobban támaszkodhatnak egymásra, vagyis még mindig szorosabb az összetartó er ő, mint a városokban (Benedek 1994). A változásokra adott egyéni reakciók Az elmúlt évtizedben az egyes emberek életét, sorsának alkulását sem hagyták érintetlenül az ország egészében és az élet minden területén zajló reformok. Természetesen a hatás mértéke térben és id őben, valamint a különböz ő társadalmi csoportokhoz tartozóknál eltér ően érvényesült. Ennek ellenére felfedhet ők olyan tendenciák, jellegzetes vonások, amelyek általánosnak ítélhet ők. Ezek egyike, ami egyúttal a leglényegesebb változás is, hogy 1989 után megnövekedett a munkaid ő, illetve a munkával töltött id ő hossza. Sarudon a válaszolók 31%-a, Tiszakeszin 30%-a, Tiszaszentimrén 24%-a, Újszentmargitán pedig 33%-a tapasztalta ezt. A bizonytalanság és részben a kis keresetek miatt sokan kénytelenek egyéb, pl. alkalmi munkát is vállalni, vagy a ház körül dolgozni, hogy a megélhetéshez szükséges jövedelmet el ő tudják teremteni. A több vagy többféle munka vállalalására való törekvés, a „több lábon állás" vagy másképpen fogalmazva a gazdasági tevékenységek diverzifikálása nem csak magyarországi és nem csak a falusi háztartások fontos túlélési stratégiája. Ugyanakkor az alvásra és különösen a pihenésre fordítható id ő mennyisége jóval kevesebb lett. Ez, valamint a fokozódó munkahelyi elvárások, a növekv ő felelősség, a félelem a munkahely elvesztését ől, az állandó alkalmazkodás az új kihívásokhoz, a kiszámíthatatlanság és az egyre gyakoribb, szinte állandósuló stressz együttesen eredményezik azt, hogy jelent ősen romlott a lakosság egészségi állapota az 1990-es évtizedben. Sarudon a megkérdezettek 35%-a, Tiszakeszin 34%-a, Tiszaszentimrén 38%-a, Újszentmargitán 41%-a számolt be err ől, ami leggyakrabban az idegesség fokozódásában, az ingerültebb, feszültebb állapot nagyobb gyakoriságában, a dohányzás erősödésében, az alkohol- és a gyógyszerfogyasztás növekedésében nyilvánult meg. A legtöbb család havonta legalább egyszer felkeresi a patikát, de vannak olyanok is (Sarudon a felmérésbe bevontak 14%-a, Tiszakeszin 7%-a, Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. TÉT XV. évf. 2001 s 1 Gyors ténykép 167 Tiszaszentimrén 21%-a, Újszentmargitán 8%-a), akik hetente járnak oda, s többnyire ezer forint körül költenek ott. A lakosság romló egészségi állapota nem falusi jelenség, de falvainkban még az országos átlagnál is rosszabb az ott lakók egészségi állapota (Andorka 1996). Az 1989 utáni új társadalmi rendszer a legradikálisabb változást azok életében okozta, akik munkanélkülivé vagy vállalkozóvá váltak. Az el őbbiek a megnövekedett „szabad idejükkel" nem tudnak mit kezdeni, de a feleslegesség, a kilátástalanság érzésével való megküzdés, ezeknek a feldolgozása, továbbá a kereset kiesés valahogyani pótlása is hatalmas terhet jelent. Kedvez őtlen, hogy — különböző okokra visszavezethet ő en — még ma is jóval magasabb ezekben a falvakban a munkanélküliségi ráta (Sarudon 20%, Tiszakeszin 30%, Tiszaszentimrén 38%, Újszentmargita 18%), mint az országos átlag (6%). A legnagyobb gond az, hogy ennek a megoldására a helyi vezet ők szerint hosszú távon sincs igazán kilátás. A munkanélküliek közül sokan különféle segélyekb ől, támogatásokból élnek, amelyek el őteremtése nagyon megterheli a helyi költségvetéseket. A munkanélküliek között akadtak olyanok is, akik maguk vették kezükbe a sorsukat és vállalkozásba fogtak. A vállalkozóvá válás szintén új elemként jelent meg 1989 után és ugyancsak óriási kihívást jelentett. Hiszen új életritmust követelt, amit szintén nagyon nehéz megszokni, s ezt még a magasabb jövedelem, az anyagi biztonság tudata sem enyhíti. Az üzleti ügyek „állandó" intézése, a 24 órás készenléti állapot, a reggelt ől-estig való hajtás, a regenerálódásra fordítható id ő hiánya vagy csekély volta, továbbá a tartós stressz mind együttesen olyan fizikai, idegi és szellemi megterhelést okoznak, amelyeket nagyon kevesen tudnak elviselni (Kiss 1995). Valószínűleg ezek is belejátszottak abba (pl. a t őkeszűkösség és az alacsony iskolázottság mellett), hogy a vizsgált falvakban viszonylag kevesen vállalkoztak, ső t az 1990-es évek eleji „vállalkozás alapítási láz" lecsillapodása után még csökkent is a számuk. 1998-ban Sarudon 31, Tiszakeszin 56, Tiszaszentimrén 47, Újszentmargitán 31 egyéni vállalkozót tartottak nyilván. A többségük a tercier szektorban tevékenykedett és jobbára egyszemélyes vállalkozás lévén a helyi foglalkoztatási gondok mérsékléséhez szinte alig járult hozzá. Éppen ezért még most is az egyik legsürgősebb feladat a munkahelyteremtés. Végül is mindent figyelembe véve a válaszolóknak csak egy nagyon csekély hányada (Sarudon 7%-a, Tiszakeszin 5%-a, Tiszaszentimrén 3%-a, Újszentmargitán 4%-a) ítélte meg úgy, hogy jobban él, mint 1989 el őtt, míg a többségük, Sarudon 73%-uk, Tiszakeszin 75%-uk, Tiszaszentimrén 60%-uk és Újszentmargitán 80%-uk állította ennek az ellenkez őjét, vagyis hogy rosszabbul él a rendszerváltozás óta. Ezekbő l az adatokból egyúttal arra is lehet következtetni egyrészt, hogy a falusi lakosság egy nagyon kicsi része gazdagodik, a nagyobb fele pedig szegényedik. A kevesebb, kedvezőbb helyzetbe kerül ők köréhez főként a vállalkozók, a fels őfokú Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. 168 Gyors ténykép TÉT XV. évf. 2001 s 1 végzettségűek, a tulajdonnal rendelkez ők sorolhatók, ugyanakkor a társadalom nagyobb hányadát kitevő rosszabb helyzetbe süllyed őkhöz a munkanélküliek, a nyugdíjasok, az alacsonyabb iskolázottságúak és a tulajdon nélküliek tartoznak. Valójában ezek a csoportok alkotják a rendszerváltozás „nyerteseit és veszteseit" ezekben a hátrányos helyzet ű falvakban. Másrészt az is kit űnik ezekb ől az adatokból, hogy már ma is igen er őteljes a lokális társadalom homogenizációja, amit a lefelé nivellálódás jellemez. Az elszegényedés folytatódása, amit a megkérdezettek zöme is jelzett, hosszú távon még súlyosabb társadalmi problémák, feszültségek forrása lehet, s mind több embert sodorhat a társadalom perifériájára. Ös sz egzés A rendszerváltozás egy új fejl ődési szakasz kezdetét hozta nemcsak az egyes falvak egésze, hanem az ottani háztartások és az egyének életében is. Természetesen a lokális politikai, gazdasági, társadalmi szervezetek, intézmények és az egyes háztartások, valamint az egyének eltér ően élték meg azt, s az új helyzetre különbözőképpen reagáltak. Így a túlélési stratégia mást jelent a települések egésze és mást a lokális szerepl ők szempontjából, mégis bizonyos hasonlóság is felfedhető közöttük, habár az egyes csoportok stratégiái, reakciói térben és időben is változnak. A közép-tiszavidéki tapasztalatok egyöntet űen arra utalnak, hogy a falusi lakosság életkörülményei, amelyek nagyon sok tényez ő bonyolult kölcsönhatásának a következményei, kedvez ő és kedvezőtlen változásokat egyaránt magukban hordoznak az elmúlt évtizedbeli nagyarányú társadalmi-gazdasági reformoknak tulajdoníthatóan. Egyfel ől mérsékl ődött a tágabban értelmezett életkörülmények közti különbség a falvak és a városok között a tekintélyes infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően. Másfelől az egyes családok, egyének szűkebb értelembe vett életkörülményeiben (pl. lakásfelszereltség, életmód) a különbségek fokozódása következett be. S az új évezred hajnalán ezeknek az élez ődő társadalmi és térbeli különbségeknek a mérséklése jelöli ki a legfontosabb feladatokat. Elodázásuk beláthatatlan következményekkel járhat nemcsak a társadalom egészére, hanem falvaink sorsának XXI. század eleji alakulására nézve is. Irodalom Andorka R. (1996) Gazdasági, társadalmi változások és problémák a mai magyar falvakban. — A falu. 4. 7-17.o. Bánlaky P. (1993) Algy ő. Egy városrész-falu „intézménytérképe". —A falu. 1.27-42.o. Beluszky P. (1999) Magyarország településföldrajza I. Dialóg Campus Kiadó, Budapest. Benedek L. (1994) Munkanélküliség a falusi közösségekben. —A falu. 2.25-31.o. Enyedi Gy. (1980) Falvaink sorsa. Magvető Kiadó,Budapest. Kiss É. (1989) A Közép-Tiszavidék megyehatár menti településeinek gazdasági fejlidése és közigazgatási területbeosztása. — Alföldi Tanulmányok. XIII. kötet. 169-185.o. Kiss Edit Éva : Falvaink sorsa az ezredfordulón : A közép-tiszavidéki tapasztalatok Tér és Társadalom 15. évf. 2001/1. 153-169. p. TÉT XV. évf. 2001 s 1 Gyors ténykép 169 Kiss É. (1992) A szellemi potenciál jellemz ője a Közép-Tiszavidéken. — Alföldi Tanulmányok. XIV. kötet. 139-157.0. Kiss É. (1995) Az egyéni vállalkozások Pest megyében (I). — Statisztikai Szemle. 10. 832-838.o. Kovács T (1991) A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében. — Tér és Társadalom. 1. 41-53.o. Mészáros R. (1988) A helyi hatalom minösége és a település. Településfejlesztés, helyi társadalom, Önkormányzat. — Csefkó F.—Szirtes G. (szerk.), MTA RKK, Pécs. 70-73.o. Oksa, J.(1997) Uncertain future of Karelian Forest?) village. Manuscript. , Rey, V.—Bachvarov, M. (1998) Rural settlements in transition-agricultural and countryside crisis in Central-Eastern Europe. — GeoJournal. 4. 345-353.o. Tamasi M. (1993) A falusi civilizálódás és polgárosodás. — Gazdálkodás. 5. 38-50.o. Tyklcyláinen, M. (1997) Theoretical and methodological undelpinnings of the study on rural survival strategiesin transitional countries. Manuscript. Varis, E. (1997) Comparing the post-socialist countryside in Hungary and in Russian Karelia- some methodological aspects. Manuscript. Weixlbaumer, N. (1993) Suggestions regarding the measurement of the quality of life of the population in rural areas in Austria. A contribution to agricultural geography. — Geographical Studies-Nitra. 2. 85-96.o.