Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 141-147. p.
Tér és Társadalom XIII. évf. 1999 s 4: 141-147
AZ MTA REGIONÁLIS TUDOMÁNYOS
BIZOTTSÁG HÍREI
HORVÁTH GYULA EURÓPAI REGIONÁLIS
POLITIKA CÍMŰ AKADÉMIAI DOKTORI
ÉRTEKEZÉSÉNEK NYILVÁNOS VITÁJÁRÓL
1) Horváth Gyula Európai regionális politika c. doktori disszertációjának nyilvá-
nos vitájára 1999. december 8-án került sor a Magyar Tudományos Akadémia
székházában.
A disszertáció szerz ője közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális
Kutatások Központjának főigazgatója, Széchenyi Professzori Ösztöndíjas. A Pécsi
Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán a Regionális gazdaságtani dok-
tori program társ-programvezet ője, regionális politika és összehasonlító európai
regionális politika tárgyak el őadója graduális és posztgraduális kurzusokon. Tudo-
mányos eredményeit két önálló monográfiában, 15 önálló kiadványban, 130 tudomá-
nyos közleményben jelentette meg, 13 regionális tudományos tárgyú kötetet szer-
kesztett. A regionális tudomány önálló diszciplínává fejlesztésében, a tudományos
eredmények gyakorlati felhasználásában markáns tudományszervez ő tevékenységet
fejt ki. Tagja több hazai és nemzetközi tudományos társaságnak és 1997 óta tagja a
Kormány Integrációs Stratégiai Munkacsoportjának is.
Az Európai regionális politika című munka Horváth Gyula egy évtizedes tudo-
mányos kutató tevékenységének eredménye. A doktori értekezés az európai regio-
nális politika cél-, eszköz- és intézményrendszerének XX. századi fejl ődését, az
azokat befolyásoló gazdasági, politikai és államszervezési tényez őket vizsgálja. A
mélyebb szerkezeti elemzések a regionális politika kiteljesedésének 1970-1995
közötti időszakára vonatkoznak, a XXI. századi jöv őképek és fejlődési prognózisok
2010-ig terjednek. A szerz ő mind tudományos, mind gazdaságpolitikai tekintetben
jelentős hiány pótlására vállalkozott a magyar szakirodalomban, amikor a közösségi
és a magyar regionális politika monografikus feldolgozását t űzte ki céljául. A ma-
gyar csatlakozási stratégia szempontjából a harmonizációs törekvések mellett külö-
nösen fontos az, hogy miként alakul a közösségi regionális politika feltételrendsze-
re. A mű megközelítésmódja interdiszciplináris jelleg ű, elméleti részei definiálják a
fontosabb területfejlesztési fogalmakat és kategóriákat, ismertetik a terminológiák
tartalmának fejl ődését, utalnak az elmélettörténeti összefüggésekre. A szerz ő te-
kintélyes méretű és jó minőségű szakirodalmi anyagot dolgozott fel, amit saját kuta-
tási eredményeivel egészített ki. Ennek eredményeként kiemelked ő elméleti felké-
szültséggel alátámasztva tudja meghatározni a magyar felzárkózás és az EU tagság
szempontjából kiemelked ően fontosnak tartott területfejlesztés konkrét feladatait.
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 141-147. p.
142 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei TÉT XIII. évf. 1999 s4
2) A doktori disszertáció, amely könyv alakban 1998-ban jelent meg a Dialóg
Campus Kiadónál, hét fejezetb ől áll. Az első fejezetben a szerző a területfejlesztés
intézményesülésével, célrendszerével, a regionális politika fejl ődésének súlypont-
jaival foglalkozik. A második fejezet az Egyesült Királyság, az Ír Köztársaság,
Olaszország és Kelet-Európa példáján keresztül mutatja be a területi fejl ődési pá-
lyák és fejlesztési modellek típusait. A harmadik fejezetben Horváth Gyula a terü-
leti fejlődést befolyásoló tényez ők szerepével foglalkozik a posztindusztriális Euró-
pában, míg a negyedik fejezetben az állam és a régiók közötti hatalommegosztás
témakörét vizsgálja, érintve a regionális politika központi szabályozását, az állami
regionális támogatások átalakulását, a középszint ű közigazgatás meger ősödését és a
regionalizmus térnyerését. Az ötödik fejezetben az európai integráció kohéziós
politikáját mutatja be a szerz ő. A mű hatodik fejezete a magyar regionális politikát
elemzi, az intézmény- és eszközrendszer értékeléséhez saját kutatások és a Dél-
Dunántúlon folytatott fejlesztési tanulmányok eredményei szolgáltatnak empirikus
adatokat. A zárófejezetben Horváth Gyula az európai regionális fejl ődés és politika
XXI. századi perspektíváiról fejti ki véleményét.
Három OTKA, két PHARE ACE és az EU PECO programja által finanszírozott
kutatások során a szerz ő feldolgozta az angol, olasz és orosz nyelv ű regionális poli-
tikai szakirodalmat, illetve a területi fejl ő dés elemzéséhez, a területfejlesztés esz-
köz- és intézményrendszerének tanulmányozásához elengedhetetlen mértékadó
közgazdaság-, történet-, politika- és jogtudományi munkákat. A publikált szakiro-
dalmi forrásokon kívül a könyv felhasználja az elemzett országok politikai doku-
mentumait, merít nem publikált koncepciókból és regionális munkaanyagokból. A
területi fejl ő dési folyamatok elemzése széles statisztikai adatbázison nyugszik,
nemzeti statisztikai évkönyvek, regionális adattárak és EU-programozási doku-
mentumok adatait a szerz ő önálló feldolgozásban közli, a 119 táblázat nagy része
eredeti közlésnek minő sül. A táblázatokban közölt információk eligazítanak a regio-
nális fejlesztés, fmanszírozás és a területfejlesztési eredmények értékelésének mód-
szertanában. A 79 ábra többségét a szerz ő szerkesztette.
3) Az értekezés hivatalos bírálói Bartke István, Inotai András és Török Ádám
voltak.
Bartke István opponensi véleménye bevezet őjében kiemelte, hogy e disszertáció
számít az első átfogó és részletes elemzésnek a vizsgált témában, id őszerűségét
pedig hazánk uniós csatlakozási törekvései egyértelm űen alátámasztják. Az oppo-
nens hangsúlyozta, hogy a szerz ő doktori értekezése elkészítéséhez hatalmas
mennyiségű tényanyagot dolgozott fel, kiemeli a munka kézikönyv-jellegét, amely
a szakemberek számára a meghatározó alapm űvek közé emeli a disszertációt.
Bartke István három kérdés köré csoportosította opponensi véleményét. Els őként
az állami pénzalapok és célel ő irányzatok felhasználásával összefüggésben a
dekoncentrált, illetve a decentralizált modell kiépítésének lehet őségét elemezte és a
szerzővel megegyező végkövetkeztetésre jutott, mely szerint a decentralizált irá-
nyítási séma kiépítése lenne a követend ő példa hazánk számára is. Az el őzőekhez
kapcsolódva a második kérdésben a jelenlegi magyar területfejlesztési politika
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 141-147. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s4 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei 143
jellemző vonásait vizsgálta, végül a tervgazdálkodási id őszak területi irányítási
rendszerét elemezte. Az opponens kritikai észrevétellel illette a szerző azon megál-
lapítását, hogy a megyei és helyi tanácsok nem számítottak a területfejlesztés lénye-
ges szereplői közé, bár rögtön hozzáfűzte, hogy a dekoncentrált modell jelent ős
hibákat is magában foglalt, területi koordinációs készsége meglehet ősen rosszul
funkcionált. Bartke István arra a következtetésre jutott, hogy els ő lépésben a terület-
fejlesztési források minél szélesebb körét kellene a területi irányítás hatókörébe
utalni, valamint a megyei közigazgatás kereteit irányítási tartalommal ellátni, és
csak ezt követ ően valósítható meg egy min őségi változás, a régiók szerepének fel-
értékelése, a területi irányítás decentralizált modelljének tényleges kivitelezése.
Bartke István a városfejlesztés témaköréhez kapcsolódva annyi kiegészítést f űzött
a disszertációhoz, hogy az urbanisztika a várost régóta, mint komplex természeti-
gazdasági—társadalmi stb. képződményt értelmezi.
Inotai András a disszertáció általános értékelésében többek között kiemelte, hogy
ilyen átfogó összegzésre a mai magyar tudományos élet képvisel ői közül csak na-
gyon kevesen képesek. A gazdasági—társadalmi modernizációból, a globalizációból
és az Európai Uniós tagságra való felkészülésből adódó hármas kihívás pedig a
disszertáció aktualitását mutatja. Az opponencia második részében az értekezés fő
tudományos értékei, a magyar regionális politika megvalósítása szempontjából tett
legfontosabb megállapítások kerültek összefoglalásra. Tisztán a felsorolás szándé-
kával Inotai András szerint ezek a következ ők: a régió abszorpciós képességének
szerepe a regionális fejlesztési politika sikerében, a min őségi tényezők elsődleges-
sége a regionális fejlesztés eredményeinek fenntarthatóságában, a mindenkori poli-
tikai erőviszonyok szerepe a regionális politikák alakításában, a központi és « regio-
nális fejlesztés szerves összekapcsolása a sikeres regionális politika érdekében, a
regionális/lokális tudat szerepe a regionális politikában, a felülr ől és kívülről törté-
nő modernizáció sikertelensége az elmaradott régiókban, a modern funkciók szere-
pe a települések regionális központtá válásában, a nemzetközi regionális kapcsola-
tok fejlesztésének fontossága, a fejleszt ő állam és eszközeinek nélkülözhetetlen
szerepe a sikeres regionális politikában, a regionalizmus további térhódításának
prognózisa Nyugat- és Közép-Kelet-Európában, valamint a meghatározó bels ő
feltételek mellett a küls ő támogatások szerepe a regionális felzárkózásban.
Inotai András kritikai megjegyzései között elsődlegesnek azok az észrevételek
számítanak, melyekben a minőségi fejlesztési stratégia elő feltételeinek bemutatását,
a „modernizációs robbanás" id őigényét, az ún. „kritikus tömeg" legfontosabb
elemeinek és szükséges nagyságrendjének meghatározását hiányolta. Kiemelte,
hogy egy régió relatív fejlettsége még egyáltalán nem jelent garanciát arra, hogy a
későbbiekben innen induljanak ki a dinamizáló hatások a kevésbé fejlett régiók felé,
vagy akár, hogy e régió további fejl ődése önmagában biztosítva lenne. Az opponens
hiányolta annak magyarázatát, hogy az Olaszország által követett sajátos moderni-
záció — a régi technológia import útján történ ő megújítása — mennyiben különbözik
a más országok esetében alkalmazott hasonló modellekt ől, mi biztosította az id ő-
szakos és látszatmodernizáció helyett a fejlett világban való megkapaszkodás lehe-
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 141-147. p.
144 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei TÉT XIII. évf. 1999 s4
tőségét. Inotai András kritikával illette az Európai Unió szerepének bemutatását a
regionális kohézió jöv őbeli erősítésében, hiányolta annak prognosztizálását, hogy
vajon milyen szerepet fognak játszani a kontinens regionális fejl ődésében a (nyu-
gat-)európai erőegyensúly-eltolódások, az euro bevezetése. Végül az opponens
nyomatékosította azon véleményét, mely szerint a közép- és kelet-európai társult
országok nem egy régiót képviselnek, fejl ődési mintáik és fejlesztési stratégiáik
jelentősen különböznek, és ez a történelmileg kialakult differenciáltság a jöv őben
valószínűleg csak még tovább fog er ősödni.
A harmadik opponens, Török Ádám kiemelte, hogy a regionális politikát hasonlóan
igényes és korszer ű módon, ugyanakkor széles körben tárgyaló tankönyv Horváth
Gyula munkájáig nem állt rendelkezésre.
Török Ádám kritikai észrevételei között megemlítette, hogy a szerz ő azon fontos
megállapítása, miszerint az európai identitás megteremtése mellett a regionalizmus
volt a fő dinamizáló tényező a második világháború utáni Nyugat-Európa politikai
és gazdasági fejl ődésében, meglehet ősen röviden kerül kifejtésre. Véleménye sze-
rint a központi hatalom ún. „tehermentesítési tézise" csak másodlagos jelent őségű
motívumnak tekinthet ő. Az opponens hiányolta a keresletnövelő állami beavatko-
zás és a gazdasági térszerkezet átalakulása közötti összefüggés bemutatása kapcsán
a hosszabb távú gazdaságpolitikai hatások elemzését, az előnyök és hátrányok
összevetését, annak eldöntését, hogy vajon melyik hatás befolyásolja tartósabban a
gazdaság működési feltételeit. Török Ádám megjegyezte továbbá, hogy a szerz ő az
ír regionális politika elemzésekor nem fejtette ki a regionális szemlélet ű oktatási
politika kidolgozásának és az ír munkaerőbázis gyors korszer űsödésének az ipar-
fejlődésre és a m űködőtőke-import mikroszerkezetére gyakorolt hatásait. Az op'po-
nens hiányolta, hogy a kelet európai regionális fejlő dés folyamatait bemutató rész-
-
ben elmaradt a vitathatóan magas szófiai regionális fejlettség magyarázata, és
szerkezetileg oda nem ill őnek érezte az orosz regionális politikáról írt alfejezetet.
Végezetül Török Ádám kritikai észrevételeit azzal az ajánlással zárta, hogy a szerz ő
jelen kutatómunkájának folytatásaként végezze el a magyar régiók mélyebb, aktuá-
lis versenyképességi elemzését.
4) Horváth Gyula válaszában kiemelte, hogy az opponensek az értekezés tudomá-
nyos eredményeit összefoglaló megállapításaival egyetért, és csupán a kritikai
megjegyzésekre, a kutatások új irányaira vonatkozó javaslatokra reflektál.
Az opponensek véleménye alapján öt olyan fontos kérdéskört különített el a szer-
ző , melyek válaszokat és részletesebb magyarázatokat igényelnek:
1) A területfejlesztés intézményrendszerének fejl ődéstörténete;
2) A négy fejl ődési modelltípus sajátosságainak értelmezése;
3) A magyar területi fejl ődés és regionális politika kritikus pontjainak értelme-
zése, az átalakulás mérlege, a magyar regionális politika jövő
je;
4) A régiók szerepe az európai gazdasági tér formálásában;
5) Az Európai Unió felfogása a regionális kohézió er ősítéséről.
A fejl ődéstörténeti összefüggések kapcsán Horváth Gyula egyetértett Török
Ádámnak azzal a megállapításával, hogy a tudatos térszervezés fejl ődéstörténete
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 141-147. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 4 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei 145
elnagyoltan került bemutatásra. A szerz őt elsősorban terjedelmi korlátok gátolták
abban, hogy az európai területi fejl ődés, a változatos gazdálkodási formák, a tele-
püléshálózat és az államszervezet hosszú történeti fejl ődésének fontos területszer-
vezési csomópontjait elemezze, máig érvényes tanulságait megfogalmazza. E kér-
déseket a modell-országok területi—történeti fejl ődését tárgyaló korábbi munkáiban
elemezte, az értekezésben mindössze a modern területfejlesztési intézményrendszer
kialakulásának közvetlen történeti el őzményeire utalt.
A három regionális modelltípus sajátosságainak értelmezése kapcsán felmerült
észrevételekre reagálva a szerz ő az északkelet- és közép-olasz régiók sikerét az
alábbiakra vezette vissza:
a) policentrikus területi szervez ődés, a városi funkciók széleskör ű elterjedése, er ős
kis- és középvárosi hálózat;
b) a kooperációs kultúra, a társadalmi szolidaritás ereje, jelent ős szakmai és társa-
dalmi mobilitás;
c) az ipari terek integrációjának intézményesítése, a szorosan együttm űködő vál-
lalkozások nagy száma, a klaszteresed ő, hálózatos gazdaság tudatos szervezése,
stratégiai szövetségek kialakítása.
Az olasz modernizáció tapasztalataiból arra a következtetésre juthatunk — fogal-
mazott válaszában Horváth Gyula —, hogy a globális gazdaságban a dinamizáló
hatások nem csupán a nemzeti tér magterületeinek diffúziójától, hanem a rugalmas
termelési hálózatok tevékenységei koncentrált megtelepedésének feltételeib ől is
adódnak.
A szerző egyetértett Inotai Andrással és Török Ádámmal a regionális versenyké-
pesség fontosságát illet ően. Véleménye szerint egy régió versenyképességének
meghatározásához gazdag módszertani eszköztár és eredmények állnak rendelke-
zésre, közülük is kiemelhet ők a gazdaság szerkezeti jellemz ői.
Az expanzív gazdasági fejl ődés ír modelljét sok tényez ő részben tudatos, részben
pedig szerencsésen véletlenszer ű összefonódásaként lehet leírni. A gazdasági fejl ő-
dést serkent ő faktorok láncolatából négy meghatározó jelent őségű emelkedik ki,
melyek együttesen hozták létre a modernizációs robbanáshoz szükséges kritikus
tömeget. Az els ő elem a partneri kapcsolatokra épít ő kormányzati politika intéz-
ményrendszerének megteremtése, második a szigorúan takarékos költségvetési
politika, harmadik az Európai Unió támogatási politikájának változása, végül a
negyedik befolyásoló elem az általános gazdaságpolitikai célok teljesülését segít ő
ágazati programok és ösztönz ők biztosítása.
Török Ádám kritikai észrevételére válaszolva Horváth Gyula jogosnak tartotta a
viszonylag magas szófiai fővárosi fejlettség magyarázatának hiányosságával kap-
csolatos megjegyzést. A felhasznált szakért ői források becsült adatokat tartalmaz-
nak, és a régió kiemelked ő pozícióját mutatják. A bolgár gazdaságban szigetszer űen
megnyilvánuló modernizációs jelenségek kizárólagos gyűjtőpontja a főváros, ugyan-
akkor a kelet-közép-európai regionális fejl ődés egyik lényeges sajátosságára, a
„backwash"-hatásra, a fóvárosokat közvetlenül környékez ő térségek (NUTS 3 régiók)
rendkívül alacsony teljesít őképességére is jó példa Szófia megye. Az orosz regionális
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 141-147. p.
146 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei TÉT XIII. évf. 1999 s4
fejlődést és politikát bemutató alfejezettel a szerz őnek az volt a szándéka, hogy
bemutassa, milyen kedvező tlen örökséget hagyományozott a szovjet modell a biro-
dalom legnagyobb utódállamára, másrészt érzékeltesse a konzekvens államszervezési
és regionális politikai alapelvek hiányából származó dezintegrációs folyamatokat.
A magyar területfejlesztés kritikus pontjaival és annak európai kompatibilitásával
kapcsolatosan Horváth Gyula jogosnak tartotta Bartke István észrevételét, miszerint
a tágabban értelmezett területi irányítás — amelynek meghatározó döntési és egyben
szervező központja volt a megyei pártbizottság — igen széles hatókörrel rendelke-
zett, a látens alkumechanizmusokban az érdekérvényesít ő képességek jól érvénye-
sülhettek, nem kis mértékben a nagyrégiók közötti különbségek mérséklését is
szolgálva. A szerző szintén egyetértett Bartke István azon megállapításával, hogy az
urbanisztika a várost, mint komplex képz ő dményt kezeli, a városfejlesztés gyakor-
lata azonban még Nyugat-Európában sem ezeket az elveket követte. A szerz ő hi-
vatkozott az európai térstruktúra jöv őjét vázoló European Spatial Development
Perspectives-re, amely kiemelten kezeli a város és vidéke közötti partnerséget,
valamint a városi gazdaságok diverzifikált fejlesztésével kapcsolatos feladatokat.
Mindhárom opponens érintette a régiók problémáját. Kitüntetett figyelmet fordí-
tottak a területi középszint gazdaságpolitikai funkcióinak, hatalmi struktúrában
elfoglalt pozícióinak és a magyarországi közigazgatási fejl ődés várható irányainak.
Az opponensek észrevételeire reagálva Horváth Gyula négy tényez őre vezette
vissza a regionalizmus térnyerését. Véleménye szerint ide sorolhatók a regionális
etnikai mozgalmak, a társadalomirányítás funkcionális elemeinek racionalizálása, a
regionális érdekartikuláció megnyilvánulása, végül a közös összehangolt uniós
regionális politika. A regionális önkormányzat intézményi struktúrájára ma még
több alternatíva képzelhet ő el. A lehetséges változatok megvalósulását többek kö-
zött az befolyásolja, hogy milyen alkotmányos pozíciókat szán a politikai döntésho-
zó a régióknak, milyen választási rendszer alapján szervez ődnek meg a regionális
testületek, miként alakul finanszírozási rendszerük, milyen elvek alapján m űködik a
régiók jogszabályalkotása, és milyenek lesznek kapcsolataik a települési és a me-
gyei önkormányzatokkal.
Az opponensek közül mindenekel ő tt Inotai András fogalmazott meg kérdéseket az
Európai Unió kohéziós és strukturális politikájának elveiről, megvalósításuk gya-
korlatáról és a bővítés várható következményeir ől. Horváth Gyula válaszában ki-
emelte, hogy az uniós reformok azért érdemelnek fokozott figyelmet, mert az euró-
pai kohézió erősítésében az integráció strukturális és kohéziós alapjaiból nagyság-
rendekkel nagyobb támogatásban részesülnek a régiók, mint a nemzeti regionális
forrásokból. A hatékonysági követelmények gyenge érvényesülésének egyik leg-
fő bb okaként a támogatások szétaprózottságát nevezte meg. A szerz ő véleménye
szerint a nemzetállam alapvet ő érdeke lesz a jövő ben, hogy a gazdaságpolitika
irányítása feletti hatalmát a küls ő — globalizációs és integrációs — nyomás hatásából
az országhatáron belüli döntési potenciál növelésével, a régiók szabályozott érdek-
érvényesítő képességének fokozásával kísérelje meg ellensúlyozni. A keynesianus
gazdaságpolitika tradicionális regionális fejlesztési gyakorlata az új paradigmában
Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei
Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 141-147. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 4 Az MTA Regionális Tudományos Bizottság hírei 147
már nem alkalmazható sikeresen, az állami regionális politikát a régiók saját politi-
kája váltja majd fel. Az európai integráció az irányítás különböz ő — szupra-
nacionális, nemzeti és szubnacionális — szintjei közötti hatásköri és döntési jogosít-
ványok újrafogalmazását kényszeríti ki. Az állam intézményszabályozó és politikai
szerepl ő ket orientáló funkciója szétválik. Horváth Gyula szerint az Unió regionális
politikájának megszervezése óta a legfontosabb reformlépésnek a partnerség elvé-
nek bevezetése és alkalmazása tekinthet ő. A partnerség révén a korábban konzulta-
tív szerepkörre kényszerített szubnacionális aktorok a döntési mechanizmus f ő
áramlatába kapcsolódhattak be. A nemzeti sajátosságok, a történelmi hagyományok
vagy éppen a küls ő függéstől való félelem motiválta védekezés következtében az
intézményi struktúrákban még ma is alapvet ő különbségek figyelhet ők meg a tag-
államok között. Ezzel párhuzamosan azonban az is érzékelhet ő, hogy a közös kö-
vetelmények megfogalmazása iránti igény fokozatosan tért hódít a gazdaságon
kívüli szférákban, úgy tű nik, hogy az Európai Unió minden kétséget kizáróan
szisztematikus szervezőmunkát generál a tagállamok autonóm m űködési rendsze-
reinek integrálására. E szándék tükröz ődik a kötelező érvényű EU-jogszabályokban,
a regionális politikai alapelvek érvényesítésének szigorú követelményeiben és a
hatékonyságot fokozó m űködési rendszerek (pl. a monitoring) elterjesztésében.
Horváth Gyula befejezésül megjegyezte, hogy az opponensek felvetései, javasla-
tai új kutatási feladatok egész sorát ölelik fel. A XX. századi európai területi fejl ő-
dés teljes körű vizsgálata, az új évszázad kihívásai a regionális tudomány kutatói-
nak bőséggel kínálnak kutatási programokat.
Horváth Gyula válaszait az opponensek elfogadták.
5) Enyedi György akadémikus által vezetett bíráló bizottság 21 ponttal, az elér-
hető maximális pontszámmal értékelte a doktori disszertációt, és Horváth Gyulának
az MTA Doktora címet adományozta.
Koltai Zoltán