Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. Tér és Társadalom XIII. évf. 1999 s 1-2: 109-128 A POLGÁRMESTER, A FALU MEG A KÖZÖSSÉG: HOZZÁSZÓLÁS A „FÜGGETLEN" POLGÁRMESTER VITÁHOZ' (The Mayor, the Village and the Community: Contribution to the Debate about the „Independent" Mayor) BORBOLY ISTVÁN — CSITE ANDRÁS Problémafelvetés Az 1990-es és az 1994-es önkormányzati választások során a megválasztott köz- ségi polgármesterek kétharmada pártoktól „fiiggetlenül" indulva nyerte el mandá- tumát. A politikai pártok alacsony falusi szervezettségének (ami alól a Magyar Szocialista Párt és a Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt tekinthet ő talán csak kivételnek) többféle magyarázata is van. Sokan azzal érvelnek, hogy a hazai pártok csak a rendszerváltás id őszakában jöttek létre, új képz ődmények, és így nem telt még el elég id ő stabil káderállomány megszervezésére és kinevelésére. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a parlamenti politikai pártok elitje különbö- ző értelmiségi elitfrakciókból jött létre, s ezek a Budapesten megszervez ődött kap- csolathálózatok nem terjednek ki a vidéki Magyarországra. Mind az 1994-es, mind pedíg az 1998-as választásokon párttámogatottságú füg- getlenként, avagy pártszínekben számos (els ősorban városi) önkormányzati politi- kus is indult, ami arra utal, hogy a települési önkormányzati mez őben tevékenykedő politikusok a politikai pártok számára rekrutációs bázist jelentenek. A települési önkormányzati politizálás jelent őségére, illetve a falusi önkormány- zati politikusok társadalommobilizáló szerepére 1997-98 során két jelent ős média- publicitást kapott eseménysor is felhívta a figyelmet. Az 1997 els ő felében kibonta- kozó gazdatüntetések, illetve az év végén kiélez ődött falusi etnikai konfliktusok kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy a helyi politikai hatalomba került polgármesterek és önkormányzati képvisel ők egy része a „központi" kormányzati törekvésekkel szemben tiltakozó mozgalmak megszervezésére is képes politikai vállalkozóként lép fel. A helyi politikusok megváltozott aktivitására utaló jelek alapján a társadalomku- tatók egy része azt fogalmazta meg, hogy 1997 dönt ő változást hozott a magyar vidéki társadalom rendszerváltás utáni történetében: lezárult a tulajdonosi struktúra átalakítása. A „kapuk záródása" koncepció szerint 1997-re nyilvánvalóvá vált, hogy a falusi társadalom tagjainak többsége nem jutott üzleti tulajdonhoz, s a városi tár- sadalmi problémák importálása révén a települések versenyében a községek dönt ő része el őnytelen pozíciókkal bír. A helyben kezelhetetlenné váló társadalmi prob- lémák (szegénység, b űnözés, etnikai feszültségek stb.) a falusi politikai elit társa- Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. 110 Borboly István — Csite András TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 dalommobilizáló tevékenységének eredményeként válnak helyi és országos tiltako- zó mozgalmak alapjává. Kutatási programunk indításakor (1997) azt a vizsgálati kérdést fogalmaztuk meg, hogy miként néz ki a falusi társadalom, a falusi politizálás a községi polgármesterek érvelésében. Adatgy űjtésünk eredményeként választ reméltünk arra a kérdésre is, hogy a polgármesterek milyen érvelési stratégiákat alkalmaznak a községi lakosság mobilizációja során, mely stratégiák révén a helyi tiltakozó akciók diszkurzív kere- tei létrejöhetnek. Tanulmányunk első részében a helyi politika, a helyi politizálás sajátosságait, a pártoktól „független" polgármesterek problémakörét vizsgáló hazai kutatások ered- ményeit mutatjuk be. Ezt követ ő en röviden kitérünk Bourdieu nyelvszociológiájának ismertetésére, mely fogalomkészletével, meglátásaival vizsgálódásaink során orientált bennünket. Tanulmányunk harmadik részében 31 falusi polgármesterrel készített interjú elemzése olvasható. Itt arra összpontosítunk, hogy feltárjuk azt az értelmezési keretet, melyben a falusi politizálás tematizálódik. Végezetül felvetünk néhány olyan kérdést, melyek elemzése tovább b ővítheti a falu és a vidék konstruálásáról való tudá- sunkat. A kilencvenes évek helyi önkormányzati kutatásai Magyarországon A falusi politizálás elemzésével foglalkozó kutatók számára talán a legnagyobb intellektuális kihívást az önkormányzati választások eredményeinek magyarázata jelentette. 1990-ben és 1994-ben is a falusi önkormányzati vezet ők és képvisel ők túlnyomó többsége függetlenként jutott mandátumhoz, azaz a parlamenti demokrá- cia politikai rendszerének fontos szerepl ő i, a politikai pártok alig-alig jelentek meg a falusi önkormányzati választásokon. A komoly kutatási programokat indukáló kérdés így magától értet ődő volt: ha nem pártelven, akkor milyen elvek mentén történik a falusi önkormányzati képvisel ők választása. A települési, önkormányzati vezet őkrő l készült írások egy része a polgármesterek társadalom-statisztikai jellemz ő it mutatta be. Farkas és Vajda (1991) arra a követ- keztetésre jutott, hogy a polgárok a legtöbb helyen a településen született, a helyi közéletben eddig is formális vagy informális vezet ő szerepet betöltött tekintélyt választottak polgármesterré 1990-ben. Bocz (1995; 1996) szerint 1994-ben 74%-ban korábbi polgármestert választottak meg, 1990-ben a polgármesterek 30%-a volt korábbi tanácselnök, 53%-a tanácstag; 1990-94 között 63%-ról 74%-ra n őtt a füg- getlen jelöltek aránya, s a falvak a független jelölteknek, a városok a pártjelölteknek szavaztak bizalmat. A régi és új döntéshozók a megválasztásukban szerepet játszó tényezőket különböző képpen ítélik meg: az újjáválasztottak a lakóhelyükön végzett addigi munkájukra, az els ő alkalommal megválasztottak népszer űségükre, ismert- ségükre hivatkoztak leggyakrabban. Bocz szerint a helyben végzett munka és a lakóhelyi kapcsolatok voltak azok a tényez ők, amelyek döntő módon befolyásolták a választások kimenetelét. A jelöltek képzettsége, illetve politikai irányultsága jóval kisebb mértékben gyakorolt hatást választási szereplésükre. Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A polgármester, a falu meg a ... 111 A survey típusú adatgy űjtési módszert alkalmazó vizsgálódásokban nagy hang- súly helyeződött a polgármesterek pártszimpátiáinak feltárására (Bőhm—Táll 1993; Táll 1994; Sz őgyi 1993; 1994). Oláh (1996) a Veszprém megyében megválasztott polgármesterek adatait mutatta be, szerinte a településszerkezet a magyarázat arra, hogy mely megyékben van több független polgármester (ahol több a kistelepülés, község). Kukorelli (1995) arra utalt, hogy a vállalkozók relatíve csekély jelöltkénti részvétele a választásokon helyi társadalmi zavarokról tudósít. B őhm és szerzőtársai (1995) a pártszimpátiák és a vallási attit űdök kapcsolatát is vizsgálták, s kimutatták, hogy — ellentétben a fejlett demokráciákkal — a hazai polgármesterek körében e két tényező szoros összefüggésben áll egymással. A független polgármesterek elsöpr ő sikere a két települési önkormányzati válasz- táson nagyban hozzájárult a „pártosodás" jelenségkörének tematizálásához. A ki- lencvenes évek legelejének írásaiban (Horváth 1990; 1993; Kukorelli 1991a; 1991b; Pálné 1992; Velkey 1992) az a meggy őződés vált általánossá, hogy a helyi civil szerveződések a kistelepüléseken a nagyvárosoktól eltér ően működnek, a fal- vakban az emberek személyekre szavaznak, nem úgy, mint a városban (3000 lakos felett általában „pártosak" az önkormányzatok). A kutatók egy része a pártosodás és a kommunitás elvének eltérő politikaszervező szerepét hangsúlyozta (Horváth 1996). Kulcsár (1996) meglátása szerint 1994-ben a többnyire pártokban artikuláló- dott „ideológiai" politikának kicsi volt a jelent ősége. Szerinte a politikai pártok azért nincsenek jelen a kistelepüléseken, mert a települések közösségi vonásai, civil társadalmi jellege elegend őnek bizonyul az alkupolitikában, így a közvetítés során nincs szükségük többnyire ideológiailag befolyásolt pártszervezetekre. Szoboszlai (1996) is erre a meglátásra jutott, amikor kiemelte, hogy a pártok helyi szervezetei nagy önállóságnak örvendenek, a pártok közötti ideológiai kapcsolatok alig-alig jelennek meg a társadalomban, a közelséget-távolságot a személyes kapcsolatok dominálják. A kommunitás elvén szervez ődő kistelepülési önkormányzatok mű ködésének jobb megértése arra ösztönözte a kutatókat, hogy a pártok mellett azon (formális és informális) szervező désekre fordítsák figyelmüket, amelyek szerepet játszottak az önkormányzati választások kimenetelének alakításában. Kovács (1994) arra hívta fel a figyelmet, hogy a falun belüli ellentétek kifejezése a hagyományos kapcsola- tokra épül. Tóth (1991) úgy értelmezte a családi, rokoni, szomszédság, ismer ősi hálózatok helyi politikai szerepét, hogy a korábbi id őszakban lezajlott funkcionális differenciálódás ellenére változatlanul összemosódnak az élettevékenységek és létszférák funkciói. Velkey (1994) empirikus kutatásai három olyan szervezetet mutattak ki, amelyek kinyilvánítottan politikamentesek, ám teret adtak spontán politikai megnyilvánulásoknak: az egyházak, a népfront és a m űvelődési közpon- tok. Németh (1991) Baranya megyei tapasztalatai azt mutatták, hogy a gazdasági fejlettség és a képvisel őjelöltek száma között szignifikáns a kapcsolat: a prosperáló községekben a jelöltek száma háromszorosa is lehetett a többinek. Sz őgyi (1992) egy településen, a helyi választásokon a református és katolikus közösség szemben- Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. 112 Borboly István — Csite András TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 állását regisztrálta, Gyenei (1992) pedig a cigányok helyi politikából történ ő sajátos kizárásáról tudósított. A helyi társadalom nem pártelv ű, ám politikai szereppel (is) bíró szervez ődéseit a kutatók egy része a „civil társadalom" fogalma segítségével látta megragadhatónak. Gergely (1992) szerint a civil társadalom az a társadalmi formáció, amely képes a tradicionális polgári szereptudat átvételére, érdekeit politikai szintérre hozni is al- kalmas, és a politikai hatalommal szemben folyamatos oppozícióra rendezkedik be, anélkül, hogy törekvéseit mindenáron intézményesíteni akarná. Kukorelli (199 lb) viszont arra utalt, hogy a civil szervezetek nem ritkán személyi ambíciók fed őszer- vei. Bőhm definíciója szerint „...a civil társadalom világában az állampolgárok sajátos formális és informális csatornákon keresztül tevékenykednek autonóm célo- kat követve, önmagukat közösségé szervezve és öntevékenyen szolgálva saját érde- keiket" (B őhm 1996, 92). A civil társadalom fogalma mellett a helyi társadalom és a lokális közösség kate- góriái is a települési közösségek mibenlétét, a kommunitás elv politikaszervez ő szerepét igyekeztek megragadni. B őhm szerint helyi társadalom „...az egy-egy településen kialakult mezo-csoport, amely az individuum és a társadalmi egész között a primer csoportokon keresztül érdekeket, értékeket, ideológiákat közvetít, tradíciókat őriz és az autochton strukturálódás lehet őségét nyújtja" (Bőhm 1996, 15). Pálné arra utal, hogy „... a lokális közösség az emberek olyan területi, szomszédsági alapon szerveződő közössége, amely össztársadalmi meghatározottsága mellett első sorban a földrajzi, ökológiai feltételekhez idomul, rendelkezik az elkülönült politikai részvétel, érdekérvényesítés esélyével, melynek közvetlen bázisát a lakó- hellyel szemben támasztott igények, követelmények azonossága biztosítja" (Pálné 1990, 40). A nagy adatgyűjtések feltárta eredmények magyarázata, a független polgármester- jelöltek sikere, a politikai pártok csekély falusi jelenléte, a lokalitás és kommunitás elv mű ködésének feltárása a helyi politika és az országos politika közötti különbsé- gek jellegének és okainak feltárását implikálta. Pálné (1992) a helyi hatalom sajá- tosságát abban látta, hogy az össztársadalmi tagoltsághoz képest egy másodlagos struktúrába rendez ődik, ideológiai kötő dése gyenge, lokalizmus jellemzi; pragmati- kus, harmóniára törekszik, a törvényhozás-végrehajtás nem különül el élesen, vala- mint szembesül a közvetlen demokratikus módszerekkel. Böhm (1994) szerint a helyi politizálás lényege, hogy az kevésbé ideológikus és átpolitizált, mint a nagy- politika. Szoboszlai (1992) úgy vélte, hogy helyi szinten szinte teljesen ismeretle- nek az érzelmi—indulati különbségek azon jegyei, amelyek olykor teljesen megbé- nítják a parlamenti együttm űködést. Ezek az elemzések számos ponton új ismerettel gazdagították a falusi politizálás- ról meglevő tudásunkat, a kialakult fogalmi keret és a mögötte meghúzódó el őfelte- vések ugyanakkor gúzsba is kötötték a helyi vizsgálódásokat. A helyi politizálás sajátszerű ségét a kutatók többsége a civil, önkormányzati, nem pártelv ű, decentrali- záció, közösség fogalmak segítségével igyekezett megragadni, s ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az „országos" és a „helyi" politizálás, mint két, elveiben, Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A polgármester, a falu meg a ... 113 szerveződésében alapvet ő különbségeket (s szembenállást) felmutató valóság je- lenjen meg. Elemzésünkben a helyi, falusi politikai mez ő „országostól" eltér ő szer- veződését nem előfeltevés jellegű adottságként tételezzük, hanem annak jobb meg- értéséhez szeretnénk hozzájárulni, hogy a helyi politizálás országosétól eltér ő jelle- ge miként konstruálódik. E törekvéseink megvalósításához a fentiekt ől eltérő kuta- tási programokhoz kell csatlakoznunk. A következ ő fejezetben Pierre Bourdieu nagy hatású nyelvszociológiájának néhány főbb meglátását ismertetjük, kérdéseink feltevésében és megválaszolásában az általa megalapozott kutatási tradíció eredmé- nyeire építettünk. Elméleti keretek: Pierre Bourdieu nyelvszociológiája A politika diszkurzív értelmezésének lehet őségeit kutató elemzések (pl. Szabó 1996; 1997a; 1997b; Csigó 1997) a politikai szociológia azon cselekvés-, intéz- mény- és szervezetelméleti hagyományainak szorításából kívánnak kitörni, amelyek valamely elméleti „szempontból preformált politikai valóság részeként értelmezik a politika nyelvi valóságát" (Szabó 1996, 103-104). A politikai valóság konstruált voltát feltételezve, annak beszédközpontúságát, diszkurzusbeli konstruálását hang- súlyozzák. Az ez irányú vizsgálatok elméleti megalapozásában Pierre Bourdieu munkái játsszák az egyik kiemelked ő szerepet. Pierre Bourdieu (1985; 1986; 1991) (Pokol 1997) a nyelvet társadalmi és hatalmi jelenségként értelmezi, s úgy véli, hogy a nyelv m űködésére piaci törvényszer űsé- gek érvényesek. A nyelvhasználat társadalmi cselekvést jelent, amikor az ember beszél, akkor társadalmi viszonyokat és pozíciókat hoz létre. A társadalmi viszo- nyok nyelvi konstruálása a társadalom integrálásában játszik kitüntetett szerepet, mivel a nyelvhasználat révén a társadalom világát felosztják, megnevezve azono- sulási pontokat és különbségtételeket hozva létre. Az etnikai és regionális önállósodási törekvéseket vizsgáló munkájában Bourdieu amellett érvelt, hogy a régió és az etnikum sajátosságainak, eredetének keresése nem a meglévő , ám feledésbe merült dolgoknak az újrafelfedezése, hanem társa- dalmi konstruálási folyamat, azaz különböz ő társadalmi szerepl ők (tudósok, művé- szek, politikusok stb.) közti definiálási küzdelem. A küzdelem tétje, hogy a legitim, de legalábbis domináns definíciót ki hozza létre, s ezzel ki/mi válik az adott hely- zetben hatalommal bíró társadalmi szerepl ővé. A társadalmi világ legitim definíció- ja így csoportok létrejöttének, illetve elt űnésének forrásává is válik. Bourdieu a politikai mező struktúráját objektív er őviszonyok tagolt rendszerének tartja, s úgy véli, hogy a mez őben zajló cselekvések a meglev ő struktúrák fenntartá- sára, illetve megváltoztatására irányulnak. A képviseleti jelleg ű modern politikai mező alapviszonyára, a politikus és választó közötti viszonyra a megbízott és meg- bízó közötti kapcsolat a jellemz ő . A „megbízás" választást jelent a politikusok által felkínált percepciós kategóriák, a társadalmi világ észlelésének és kifejezésének eszközei közül. Bourdieu szerint a politikusok monopolizálják a politikai termékek elő állítását, azaz a választás a megbízó oldaláról passzív jelleg ű elfogadást jelent. Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. 114 Borboly István — Csite András TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A nyelvi formákat, jelentéseket és értelmezéseket termel ő politika nemcsak a léte- ző világot (milyen folyamatok észlelhet ők körülöttünk), hanem a lehetséges, elgon- dolható világot is tematizálja. Ugyanakkor az elvont lehet őségek realizálása azon múlik, hogy az egyes csoportok miként férhetnek hozzá a megvalósításhoz szüksé- ges eszközökhöz. A csoportok közti egyenl őtlenségek azonban oda hatnak, hogy az összes elgondolható világ közül csak néhány juthat el a megvalósítás lehet őségéig. A politikai csoportok egyenl őtlen hatalmi viszonya mellett a mez ő „rigiditásához" az is hozzájárul, hogy a politikai küzdelemben az észlelési formák legitimmé tételé- ért és intézményesítéséért folyik vetélkedés. A legitimmé vált észlelési és kifejezési formák visszahatnak, korlátozólag lépnek fel a mindenkori jelenben, mivel újrater- melésüket a már hatalmi pozícióban levő vélemény-csoportosulások igyekeznek a létrehozott intézmények segítségével fenntartani, s a rivális észlelési kategória- rendszerrel fellép ő, kihívó csoportokat háttérbe szorítani. A politikus, mint a választók képvisel ője nem pusztán mások helyett cselekszik, hanem önállósodhat megbízóitól, s nyelvi cselekvések sorozatával kísérletet tehet megbízói csoportjának átdefiniálására, a csoport önazonosságán ak átformálására. f Vizsgálatunk eredményei Választott „adatgy űjtési" módszerünk, a lazán strukturált interjúkkal történ ő in- formációszerzés nem tudta a maga totalitásában megragadni, hogy egy-egy faluban miként folyik a politizálás, a mindennapi életet miként szövik át a politikai relevan- ciával is rendelkez ő megnyilvánulások, miként jelöl ődik ki a politikai és nem poli- tikai megnyilvánulások határa, miként megy végbe a politikai jelentésadás, s hogy kik vesznek részt a frontvonalak aktuális megállapításában. Szándékunk csupán annyi volt, hogy bepillantsunk a helyi politika-csinálás „laboratóriumába" (Latour 1987), adalékokat kapjunk a falusi politizálás kulcspozíciójában lev ő polgármeste- rek politika-csináló szerepének jobb megértéséhez. Két térségben készítettünk interjúkat a kistelepülések polgármestereivel: a Tata- bányát és Tatát körülölel ő térségben és az Egert ől délre fekvő, Egerhez közeli fal- vakban. Adatgy űjtésünk nem azzal a céllal készült, hogy a „tipikus magyarországi falusi polgármester" jelentésadási, értelmezési stratégiáját bemutathassuk. Az itt következő elemzést inkább heurisztikus erej űnek tekintjük, mely a további kutatá- sokhoz adalékkal szolgálhat. Az interjúk készítése során leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy a polgármes- terek mit tartanak érdemesnek megemlíteni falujukról, az ott él ő emberekről, illetve saját tevékenységükr ől és az önkormányzat m űködéséről. Az interjúk során arra törekedtünk, hogy a polgármesterek által fontosnak tartott kérdések kerüljenek előtérbe. A következ őkben azokat a témákat, 'személyeket és helyi társadalmi cso- portokat vesszük sorra, amelyek, és akik tematizálódtak a beszélgetések során. Természetesen mind a két kistérség, mind az egyes polgármesterek között jelent ős érvelési mintázatbeli „eltérések" mutatkoztak, ezekre az egyes témák esetében utal- Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A polgármester, a falu meg a ... 115 ni fogunk. A témák, személyek, csoportok elemzésében arra is kitérünk, hogy ezek milyen kontextusba ágyazottan jelentek meg a polgálinesterek érvelésében. Infrastruktúra, beruházások: gáz, telefon, víz, szennyvíz, tornaterem stb. A vizsgált településeken a kilencvenes évek elején komoly infrastrukturális beru- házásokat hajtottak végre. A gázhálózat kiépítésében a polgármesteri hivatalok is aktívan részt vettek. Legtöbb helyen banki kölcsönt vettek igénybe a vezetékrend- szer kiépítéséhez, s a lakosságot különböz ő kedvezmények felkínálásával ösztö- nözték a bekapcsolódásra. Ez nem mindenütt ment könnyen, általános volt, hogy a képviselőtestület tagjai és az „aktívabb emberek" utcákra, körzetekre osztották egymás közt a falut, s ki-ki saját térségében felkeresett minden családot a gázberu- házáshoz való csatlakozást ösztönözvén. A legfőbb érv az volt, hogy amennyiben most nem használják ki az állami támogatást, nem tudható, mikor kínálkozik erre ismételten lehetőség. A lakosság meggy őzésében az is nagy hangsúlyt kapott, hogy a gáz fejlettebb, kényelmesebb f űtési megoldás, mint a fa vagy a szén, s így az emberek életkörülményei nagyban javulnak, közelítenek a városihoz. Számos faluban építettek a kilencvenes évek els ő felében tornatermet. A beruhá- zás elfogadtatásában itt is fontos szempont volt a kedvez ő lehetőség kihasználása, továbbá annak az igénynek a megfogalmazása, hogy ha a szomszéd településeken építenek tornatermet, akkor azoktól „nem szabadna lemaradni". A helyi iskolaépü- letek rekonstrukciójában, a helyi postahivatal és önkormányzati épület felújításá- ban, illetve néhány helyen létrehozásában, a „teljes érték ű falu" kialakításának igénye öltött testet. Pártok A politikai pártok a polgármesteri interjúkban két kontextusban jelentek meg: egyrészt a helyi politikai élet bemutatásakor, másrészt a „nagypolitikával" való kapcsolat (hiányának) tematizálása során. A helyi politikában a pártok közül az MDF, az MSZP, a Kisgazdapárt, az SZDSZ és a Vállalkozók Pártja volt jelen. Te- vékenységük a választások id ő szakában élénkül fel, majd „elhallgatnak". Egyes településeken a polgámiester „hivatalból" meghívja a pártok képvisel őit a testületi ülésekre, ám csak tanácskozási joggal. A testületi ülések állandó meghívotti körébe azonban nemcsak a helyi pártszervezetek, de a sportegyesület, az iskola, a hagyo- mányőrző egyesület vezet ő i is beletartoznak. Néhány helyen az önkormányzat a faluházban adott helyiséget a pártszervezeteknek, így azok egymás mellett, „béké- sen megférve" tevékenykednek. A pártszínekben indult polgármesterek zöme vagy a „kisgazdák", vagy az „emdéefesek" közül került ki. A kisgazdaszervezetek általá- ban nem az idő s tagság soraiból jelöltek polgármestert, hanem megkértek egy „fia- talabbat", vállalja el a jelölést, „jöjjön haza". A „nagypolitika" két témakörben kapott említést: egy-egy vezet ő politikus helyi látogatása kapcsán, illetve az or- szággyűlési képviselő vel való kapcsolattartásban. Noha általános az a vélemény, hogy „ott fenn az önkormányzatokkal nem sokat foglalkoznak", ám a vezet ő politi- kusok helyi „fóruma" kapcsán a magas látogatottságot megemlítették. Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. 116 Borboly István — Csite András TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 Viták A legtöbb helyen nincsenek konfliktusok, csak viták, melyek a falu jöv őjéről folynak. Konfliktusok két témában fordulnak el ő a polgármesterek szerint: a tele- pülések között és a „nagypolitikában". A települések közötti konfliktusok forrása a közös intézmények (iskola, óvoda, orvos, szociális intézmények) finanszírozása. A vizsgált településeken szinte mindenütt van iskola, ám a gyermeklétszám csökkené- se és az „elcigányosodó" iskolák népszer űtlensége miatt az iskola fenntartásának igénye a tanulókért való versenyre ösztönzi az önkormányzatokat. A közös intéz- mények finanszírozásának kormányzati támogatása ellenére, a helyi önkormányza- tok igyekeznek a saját iskolát, óvodát önállóan fenntartani. A falun belüli konfliktusokra való rákérdezésünk heves ellenkezést váltott ki. A megkérdezett polgármesterek szerint „szakmai viták" vannak ugyan, például olyan kérdésben, hogy felújítsák-e az óvodát, ám ezek nem nevezhet ők konfliktusnak. Hagyományok A hagyományok a községek reprezentatív történeti múltjának termelésében és új- ratermelésében játszanak nagy szerepet. Mindkét térségben számos sváb nemzeti- ségű falu található, ám a hagyományok ápolásában a két térséget jelent ős különbsé- gek jellemzik. A Komárom-Esztergom megyei „sváb" községekben hagyomány őr- ző egyesületek működnek. A szinte mindenütt el őforduló tűzoltó egyesületek mel- lett a községi zenekarok, illetve az id ősek kórusa az önkormányzat állandó támo- gatását élvezi, képvisel őik a testületi ülések állandó meghívottjai. A kilencvenes évek elején újra létrehozott helyi hagyomány őrző egyesületek a „negyven éve" megszakadt hagyomány folytatói, létük természetes, és büszkeséggel tölti el a pol- gármestert. A sváb községekben azért is kap különös jelent őséget a hagyományőrző egyesület, mert a közösségi rendezvények (a betelepülésre és a kitelepítésekré való megemlékezések, falunapok) állandó szervez ői és előadói. A kitelepítésekre való megemlékezéskor hazatérnek a Németországba deportált hajdani falubeliek, s ilyenkorra kicsinosítják a falut. A hagyományok fontosságát, a múlt jelent őségét a polgármesterek azzal is kifejezték, hogy a beszélgetések elején a község bemutatá- sát a község múltjának felvázolásával kezdték. A sváb községekben a helyi id őszá- mítás két fontos dátumaként a betelepülés és a kitelepítés éve jelent meg. A magyar többségű községekben a község története az els ő okleveles említéssel kezd ődik, majd a község vallási összetételét és a falu történeti jellegét (uradalmi, nemesi, paraszti) említették. A magyar községekben a helyi megemlékezések a nagy törté- neti eseményekhez (március 15., augusztus 20.), illetve a falu templomának búcsú- jához kötődnek. Az 1996-os millecentenáriumi megemlékezések kapcsán minden faluban „történt valami", számos helyen fakeresztet állítottak, s volt, ahol egész fasort ültettek az ünnep alkalmával, s a lakosok egy-egy fát „vásároltak", vállalva annak gondozását. A község hagyományainak ápolásában nagy jelent ősége van a templomok rend- behozatalának és a nagyobb ünnepek alkalmával tartott Istentiszteleteknek is. Ahol vegyes felekezet ű a lakosság, ott vagy ökumenikus Istentiszteletet tartanak, vagy Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A polgármester, a falu meg a ... 117 egyik templomból átvonulva a másikba, egymás után tartanak megemlékezést. Az önkormányzatok kulturális költségvetésükb ől támogatják a megemlékezéseket, a nevezetes napok megünneplését a kulturális bizottságok készítik el ő. A községek nemzetiségi karakterének meghatározása és folytonos megjelenítése, reprezentációja gazdasági jelent őséggel is bír. A kisebbségi önkormányzatok állami támogatásban részesülnek, a sváb települések németországi segélyekhez is hozzá- jutnak. De az is fontos szempont, hogy ahol nincsenek természeti értékek (tó, bar- lang stb.), ott a falusi turizmus szempontjából a hagyományok megjelenítése, mint községi kulturális termék szerepel. Szinte minden faluban készítettek a falu törté- netét, nevezetességeit bemutató magyar, német, esetleg angol nyelv ű prospektust. Romák A megkérdezett — némely esetben nemzeti kisebbségi — polgármesterek egy része arról számolt be, hogy „hála Istennek nálunk nincsen etnikum". Ha mégis él a falu- ban kisebb lélekszámú roma közösség, akkor az csak egy-egy család, s azok „hely- beliek, nincs velük gond, mindenki ismeri őket". A települések másik részében a lakosság 10-20%-a roma. A cigányok problémaként való említése három témához kapcsolódott: az iskola, a szociális segélyek és a b űnözés kérdésköréhez. Az iskolá- ban a roma gyermekek jelenléte azért okoz problémát a polgármesterek szerint, mert az „elcigányosodó" iskolából a nem roma szül ők gyermekeiket más iskolákba viszik, a pedagógusok között kontraszelekció indul meg, s az intézmény finanszíro- zása is megnehezül, több forrást igényel. A szociális segélyezésben a nem roma lakosság „nem nézi jó szemmel", hogy a cigány segélyezettek a támogatások „99 százalékát elviszik", noha lélekarányuk csak „10 százalék". Mivel „a cigányok nem dolgoznak, s sokan italra költik a segélyt", ezért sok faluban természetben vagy levásárolható kuponok formájában nyújt az önkormányzat támogatást. A képvise- lőtestületek mindenütt szociális bizottságot állítottak fel a segélykérelmek elbírálá- sára. Ahol volt roma kisebbségi önkormányzat, ott ennek képvisel őjét is bevonták a döntéshozatalba. A b űnözés és a roma lakosság jelenléte közötti összefüggés felvá- zolása minden interjúban el őfordult. A probléma jelent őségét a mezei lopások ará- nyának és a betörések számának növekedésével támasztották alá a megkérdezettek. Az Eger környéki települések némelyikén, ahol jelent ős a víkendházak száma, a betörések nagy száma miatt a falu idegenforgalmi vonzerejének csökkenését való- színűsítették. Csak néhány polgármester hozta a roma lakosság problémáit azzal összefüggésbe, hogy a rendszerváltást követ ően „kikerültek a munkahelyekr ől, s most senki sem akarja őket felvenni, mert cigányok". Tanárok, iskola, értelmiség A tanárok kapcsán az egyik legfontosabb momentum az, hogy „az értelmiség a faluban van-e". Eger környékén a tanárok jelent ős része nem a településen él, ha- nem a megyeszékhelyr ől jár ki naponta. Az ingázók nem igen tudnak részt venni a község életében. Az iskola helyi funkciója — az oktatás mellett — a falu kulturális életének szervezése. Különösen a sváb településeken számoltak be a polgármeste- Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. 118 Borboly István — Csite András TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 rek arról, hogy a tanítók, tanárok nagy szerepet játszanak a helyi hagyomány őrző egyesületek működésében. Az önkormányzat kulturális bizottságában az iskola- igazgató szinte mindenütt jelen van meghívottként. Város Interjúinkban a város két kontextusban jelent meg: egyrészt, mint a község és a szomszédos város kapcsolata, másrészt az életkörülmények városiassá tételeként, mint az egyik fő polgármesteri teendő . Heves megyében az egri önkormányzat igyekszik a környez ő települések önkormányzataival szoros együttm űködést kiala- kítani. „Eger nélkül nem lehet gondolkodni" sem a munkahely-teremtésben, sem a közmű-beruházásokban. Tatabánya, Tata és Oroszlány — néhány kivételt ől eltekint- ve — a vizsgált településekt ől viszonylag nagyobb távolságban helyezkedik el, s a kapcsolatok sem intenzívek. „Jó lenne, ha újra beindulna valami", de egyel őre még nincs erre kilátás. Az utóbbi években a vizsgált községek szinte mindegyikében megjelentek a városból kitelepül ő fiatalok, akik a faluban építettek házat, ám több- ségük a városban dolgozik. Több településen új területeket közm űvesítettek, s a kedvezmények hatására növekszik a népesség. Több polgármester is amellett érvelt, hogy körülbelül 3000 főig kellene növelni a lakosság számát, mert akkora népessé- get a helyi intézmények még képesek ellátni. A „külvárossá" válást többen is meg- fogalmazták hosszabb távú célként. A kábelek föld alatti vezetésével már azt sze- retnék elérni, hogy a település „kívülr ől" is hasonlítson a külvárosokhoz. Alkalmasság Arról, hogy milyen tényez ők játszottak szerepet polgármesterré választásában, mi tette alkalmassá a feladat elvégzésére a falu lakosságának többsége szemében, meglehetősen egységes kép látszik kibontakozni. A községb ől való származás, a tő sgyökeresség, a rokoni kapcsolatok, a korábbi közösségi tevékenység, valamint a szakmai hozzáértés azok a tényez ők, amelyek szinte minden polgármester beszá- molójában előfordultak. A helyi születés, a helyi munkásság azért fontos, mert „ismerik az embert, a családját, a magatartását". Tudják, hogy az apja „komoly ember" volt-e, s ő maga a korábbi évtizedekben „hogyan viszonyult a faluhoz". A helyi születés választások-kori szerepére utal az is, hogy a szomszéd településen is odavalósi embert igyekeztek megválasztani polgármesternek: a sváb településeken svábot, a magyarban magyarokat. A rokoni kapcsolatok két szempontból voltak befolyásolói a választási szereplésnek. Egyrészt a nagyobb családok tagjai igye- keztek támogatni a „közülük való" jelöltet. Másrészt az is el őfordult, hogy a kis- gazdák támogatásával induló, az FKGP helyi tagságához képest „fiatal" jelöltet a kisgazda családok támogatták. A korábbi közösségi tevékenység a helyi sportegye- sületben való aktív részvételt, illetve a szakszervezeti, tanácsi múlt felemlegetését jelenti. A helybeliség és a rokoni kapcsolatok azonban csak a sikeres szereplés lehetőségét adják, a választási kampányban olyan magatartást kell a jelöltnek fel- mutatnia, amely bizonyítja, hogy a „kisemberek pártján áll", „versenynek, nem pedig harcnak tekinti a kampányt", olyan versenynek, ami a falu színe el őtt a problé- Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A polgármester, a falu meg a ... 119 mák jobb megoldásáért való érvelésben ölt testet. Nem feledkezhetünk meg ugyanak- kor arról sem, hogy a választási kampányban olyan érvek is elhangzottak, amelyek a falu konkrét problémáihoz köt ődtek. Így például egy helyütt a megbízhatóság bizo- nyítása kapott nagy szerepet a kampányban, mivel a korábbi polgármesternek „piszkos pénzügyei voltak". Másutt a testületi tapasztalatok kaptak jelent őséget, mivel a rivális jelöltnek nem volt igazgatási múltja, nem tudott a „konkrét problé- mákra konkrét válaszokat adni". A választási kampány els ő fázisában számos tele- pülésen több jelölt is volt, de a választási cédulára csak egy vagy két jelölt neve került fel: a választást megel őző vitákban azok rostálódtak ki, akik úgy ítélték meg, hogy nincs esélyük a sikerre. Szociális segély A szociális segélyezés témája leginkább az öregekhez és a romákhoz kapcsolódik. A nyugdíjas, segítségre szoruló id ős emberek gondozását a legtöbb település id ősek otthona fenntartásával, vagy speciális gondozó foglalkoztatásával oldja meg. Min- denütt elfogadott, hogy az id őseket segíteni kell, ám, hogy ennek a költségvetés mekkora részét kell kitennie, arról komoly viták vannak az önkormányzatokban. Mindazonáltal ez olyan kérdésnek számít az „elöreged ő" településeken, melyben nagy óvatosság jellemzi a polgármestereket, s igyekeznek az öregek gondozására létesített intézmények folyamatos fenntartását biztosítani. A jövedelempótló támo- gatások, illetve az egyszeri szociális segélyezés helyi gyakorlata viszont talán az egyik legfontosabb vitatéma. Mind a roma lakosság segélyezettségének nagyobb aránya, mind a roma és nem roma, de „helytelen életmódot" követ ő emberek meg- regulázása a helyi emberek „igazságérzetének" eleget tev ő gyakorlat kialakítására ösztönzi az önkormányzatokat. A szociális segélyekkel az önkormányzatok „csínján bánnak", igyekeznek minél nagyobb részt természetben kiadni, így nehezítvén meg, hogy a segély „a kocsmában kössön ki". A szociális önkormányzati bizottságok „olyanokat is támogatnak, akiket nem kellene", amennyiben viszont lehet őség van a kérelem elbírálására, úgy igyekeznek a ‚jogos és nem jogos" igények közötti kü- lönbségtételre. „Vannak olyan emberek, akik önhibájukon kívül jutottak átmeneti- leg nehéz helyzetbe, de olyanok is vannak, akik nem is tesznek semmit helyzetük javítására." Falu, közösség „Paraszti ésszel gondolkodnak a népek a faluban, jó felé terelik a dolgokat. Ezek megmondják, hogy fiam, ülj nyugton...". A falut, a faluközösség milyenségét a polgármesterek az önkormányzat és a falu, az emberek kapcsolatát bemutatván fejtették ki. „Ha a polgármesterrel nem húz együtt a falu, akkor eláshatja magát az ember." A polgái mester, a képvisel őtestület és a falu kapcsolatának „csapatként" való jellemzése, az „egy irányba húzás" minden interjúban el őfordult. Az önkor- mányzat, a polgármester igyekszik segíteni a bajban lev őknek, de az emberek is tisztelettel, a szükséges elismerés megadásával tekintenek az önkormányzat mun- kájára. A polgármesterek szerint mindenhol vannak „hangoskodó" emberek, de Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. 120 Borboly István — Csite András TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 nekik nem velük, hanem az „egyszer ű" emberekkel kell a dolgokat megbeszélni. A hangoskodás negatív megítélése abban is tetten érhet ő, hogy az egyik településen az új polgármester els ő feladataként „igyekezett rendet rakni" a hivatalban, s rávenni az ott ügyeiket intéz őket arra, hogy „ne hangoskodjanak, csendesen is lehet a dol- gokat intézni". A falvak „erkölcsi tartása" miatt a betelepül ők nem tudják felborítani a falu életét. A gyenge településeket elhagyják az emberek, de az er ős, erkölcsös községekbe inkább újak, fiatalok érkeznek. Az er ős település egyik megnyilvánulása az is, hogy „megélnek egyedül is", nincsenek rászorulva más községekkel való együttm űkö- désre, közös intézmények kialakítására. Polgármester A település els ő emberét mindenki keresztnevén szólítja, nem pedig „polgármes- ter úrnak". A polgármester „belelát" az emberekbe, tudja, hogy vannak olyanok, akiknek semmi sem jó. A polgármesternek tudnia kell bánni az emberekkel, meg kell értetnie magát velük, azokkal is egy véleményre kell jutnia, akik „más értelmi szintűek". A szavahihet őség, a személyes kapcsolattartás, a mintaadás, az élenjárás olyan követelmények, amelyeknek meg kell felelni. Akinek ez nem sikerül, az el- veszti az emberek bizalmát, s hamar „beskatulyázzák". A polgármester feladata nagyban különbözik a „nagypolitikával" foglalkozókétól. Távirányítással nem lehet irányítani, a faluba kell költöznie annak, aki vezet ő akar lenni. „A Demszkynek nem kell azokkal találkoznia, akikr ől dönt", de a falusi pol- gármesternek igen. Minden cselekedetét figyelem kíséri, minden lépését el kell magyaráznia, s igyekeznie kell mindenkivel megértetni magát. Az emberek a veze- tőjelöltben a személyiségét vizsgálják, azt, hogy mennyire alkalmas a feladat elvég- zésére. „Itt egy a cél, ha valamit meg kell csinálni, akkor a kérdés az, hogyan csi- náljuk meg." Betelepülők A megkérdezett polgármesterek nagyobb része arról számolt be, hogy a falura in- kább a betelepülés a jellemz ő, semmint a lakosság fogyása. Noha vannak olyan települések, ahol elöregedik a lakosság, de ott is igyekeznek számos eszközt meg- ragadni a fiatalok helyben maradásának, letelepülésének ösztönzésére. Ahol már nagyobb létszámban érkeztek városról (vagy Erdélyb ől) „betelepülők", ott a pol- gármesterek arra utaltak, hogy gazdaságilag jót tett a községnek (mert a normatív támogatás n őtt), de érzelmileg már kevésbé, mert a „betelepül ők nem foglalkoznak a faluval". Erdélyiek több községbe is nagyobb számban érkeztek a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején. „Az ingben-gatyában jötteket kezdetben a község befogadta, de amikor három-négy év után sorra vettek vagy építettek házat, akkor megharagudtak rájuk. Más 20 évig gürcölt érte." Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A polgármester, a falu meg a ... 121 Vállalkozók A polgármesterek számára a vállalkozók a helyi társadalom egyik legfontosabb csoportját jelentik. Az egyesületekhez, közintézményekhez, pártokhoz hasonlóan a vállalkozók szervezeteivel — ha van ilyen a faluban — a képvisel őtestület intézmé- nyesített kapcsolatot tart fenn. Ahol a vállalkozóknak nincs szervezetük, ott rend- szeres egyeztetések, fórumok folynak az önkormányzat és az iparosok, keresked ők között. A Komárom-Esztergom megyei településeken az országos átlagnál maga- sabb a vállalkozások egy főre jutó száma. Sok helyütt minden harmadik háztartás- ban van vállalkozói engedéllyel rendelkez ő iparos, keresked ő. A Heves megyei településeken viszont az őstermelők (szőlős- és kertészgazdák) alkotják a helyi önfoglalkoztatók legnagyobb csoportját. Az önkormányzat vezetése — a polgár- mesterek elmondása szerint — a vállalkozásokat a jöv őbeli fejlődés egyik zálogának tartja. Az iparűzési adó kiszabásánál fontos szempont volt, hogy meghallgassák a vállalkozók véleményét, s az adó nagyságát a még elviselhet ő kereteken belül je- löljék ki. „Belőlük élünk, meg lehet őket sarcolni, de ha kérek valami segítséget, akkor biztos nem fognak segíteni." A vállalkozások sikerét a maga eszközeivel az önkormányzatok is igyekeznek előmozdítani. A városinál gyorsabb ügyintézést, ipar űzési adókedvezményt és ön- kormányzati megrendeléseket kínálnak a helyi iparosoknak. Ugyanakkor a polgár- mesterek arra is utaltak, hogy a vállalkozók többségének „még sokat kell fejl ődnie": egyrészt szervezeteket kellene létrehozniuk, hogy legyen kivel megtárgyalni a problémákat, másrészt jobb, er ősebb adófizetőkké kellene válniuk. A külföldi illet- ve hazai, de nem helyi vállalkozók faluba vonzása is komoly prioritás a polgár- mesterek tevékenységében: „ha jött egy külföldi, azon voltunk, hogy megfogjuk, bemutassuk neki a települést". A külföldi testvérközségi kapcsolatok, az idegen nyelven kiadott prospektusok, a helyi egyesületek nemzetközi kapcsolatainak segí- tése mind-mind e cél megvalósítására irányulnak. Szomszéd település A fentiekben már utaltunk rá, hogy a polgármesterek a falun belüli különböz ő véleményeket vitaként jellemezték, míg a települések közötti vitákat konfliktusként. Néhány kivételt ől eltekintve a legtöbb település vezetése — ha teheti — kerüli a szomszéd községekkel való együttm űködést. Sok példája van annak, hogy az isko- la, a szemétszállítás stb. megszervezésében „racionálisabb", a települések együtt- működésére épül ő megoldások is elképzelhet ők lennének, ám a szocialista id őszak társközségi kapcsolata, valamint a komplett intézményrendszerrel „felszerelt" falu létrehozásának jelenkori igénye ellene hat a kooperációnak: „mi csendes résztvev ők akarunk lenni" a most szervez ődő kistérségi együttm űködésben. A hajdani társköz- ségek polgármesterei a falu múltjának bemutatásakor nem feledkeztek meg kitérni arra, hogy „itt nem voltak fejlesztések, mindent magunknak kellett az els ő időben megcsinálni". Nem felejthetjük el, hogy az 1994-es választási kampányban a köz- ség önállóságát helyreállító, iskolát, óvodát, községi hivatalt, postát építtet ő pol- gármester maga melletti egyik fő érve a négy évben végrehajtott fejlesztés volt. A Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. 122 Borboly István — Csite András TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 községek közötti fejlesztési verseny egy-egy beruházás lakossági elfogadtatásában is fontos érv. Ha a szomszédban már bevezették a gázt, csatornáztak, vagy torna- termet létesítettek, akkor a „falu önbecsülésének" meg őrzése érdekében ezeket helyben is meg kell valósítani. A fejlesztési versenynek van egy olyan része is, amely kifejezetten a betelepül őkért folyik. Gyakran hangzik el egy-egy falugy űlé- sen, testületi ülésen, hogy a letelepedni kívánókat azért kell segíteni, mert a szom- széd faluban, ahol ezt nem teszik, elöregedik a népesség. A lakosságszám csökke- nése az intézmények fenntartását veszélyezteti, arról nem is beszélve, hogy az ön- kormányzatok az állami normatíva egy részét lakosságuk nagysága szerint kapják. Ahol olyan példát találtunk, hogy a szomszéd községek együttm űködnek, ott a falvak már összenőttek. A képvisel őtestületek közös üléseket tartanak, minden kér- désben egyeztetnek, „egy faluról van itt szó", azonban „akik Pesten az ügyeket irányítják, azok nem tudják, hogy a két falu egyben van, g őzük sincs, hogy itt mi van...". Így ezeken a településen mind az együttm űködésb ől, mind pedig a hivata- los különállásból származó pénzügyi el őnyöket realizálni tudják. Jövő A falu jövő beli sikerességének zálogát, az elkövetkez ő időszak feladatait a pol- gármesterek szinte azonosan ítélték meg: egyrészt az infrastrukturális beruházások befejezésében (szennyvíz, út), másrészt a lakosság elöregedésének megállításában, fiatalok letelepítésében, harmadrészt pedig az emberek „szemléletváltásában, önál- lósodásában". Az elmúlt években kialakított intézményeket minden polgármester fenn kívánja tartani, a szennyvíz-kérdés megoldása és az utak rendbetétele pedig a két legfonto- sabb hosszabb távú teend ő . „Energia oldalon sok pénz van", szigetelni kell a háza- kat, s ebben számítanak állami programok beindítására is. A sportcentrum, az isko- lai számítógépes és nyelvi labor létesítése már olyan feladatnak tekinthet ő, ami szorosan kapcsolódik a „fiatalítás" programjához. A helyi életkörülmények városi szintre hozása mellett a fiatal családok helyben maradása és betelepülése érdekében a gyermekek magas szint ű oktatását lehetővé tevő iskola kialakítását kiemelten kezelik a polgármesterek. A fiatalítás egyrészt a létrehozott intézmények m űködte- tését tenné lehet ő vé, másrészt az önkormányzati bevételeket is növelné. Az önkor- mányzati tulajdon (els ő sorban ingatlanok) sikeres menedzselése a helybéli emberek számára is kínál elő nyöket: munkahelyet, növekv ő ingatlanárakat, több helyi szol- gáltatást. A helyi idegenforgalmi potenciál növelése, látványosságok kreálása (ün- nepségek, emlékhelyek, falumúzeumok, szórakoztató rendezvények, tavak kihasz- nálása stb.) szintén azt jelzi, hogy a polgármesterek java az önkormányzat tevé- kenységét a szű kebb értelmű közigazgatáson kívül a helyi gazdaság fejlesztése, a településmarketing felé kívánja kiterjeszteni: „el őször az infrastruktúrát kellett rendbe tenni, aztán jöhetnek a külföldiek, a városiak". Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A polgármester, a falu meg a ... 123 Érvelési stratégiák Kulcsfogalmak A polgármesterekkel készített interjúk során el őtérbe került témák, társadalmi csoportok, helyi problémák, ügyek (issues), azaz a polgármesterek beszédének kulcskategóriáinak egymáshoz kapcsolódását az 1. ábra jeleníti meg. Az ábra egy- fajta összefoglalás, azaz a leggyakoribb kapcsolatokat mutatja. 1. ÁBRA A polgármesterek beszédében használt kulcskategóriák kapcsolódási hálója (Network of Key Categories Used in Speech of Mayors) médiák, nyilvá- nosság I segélyezés hagyományok egyesületek romák betelepülők pártok alkalmasság viták közössé svábok, magyarok, polgármester szlovákok I szomszéd település I egyház I pályázatok iskola infrastruktúra város I vállalkozók I Forrás: interjúk. A polgármesterek elbeszéléseit szövegekként értelmezve az egyes szövegek struktúrájának alapját a „közösség", a ‚jöv ő" és a „polgármester" egymáshoz kap- csolódása adja. A polgármester a közösség képvisel ője és megbízottja, aki az eltér ő véleménnyel rendelkező helyi szereplők közös platformra hozatalára törekszik. De a polgármester a falusi jöv ő alakításának is kulcsszerepl ője. Viták, eltérő vélemé- nyek csak a pártok, a „törzsökösök" és a betelepül ők, valamint a szomszéd települé- sek között, illetve a segélyezésr ől és a romákról folynak. A „viták" és a „közösség" között nincs közvetlen kapcsolat. A közösséghez szorosan kapcsolódik a nyilvános- ság, az egyesületek, a rend, a hagyományok és az egyház fogalma. Amikor a kívá- natosnak tartott jöv őkép a polgármesteri beszéd témája, akkor az iskola, a város, a Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. 124 Borboly István — Csite András TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 tsz, az ipar, a vállalkozók, az infrastruktúra és a pályázatok fordulnak el ő az elbe- szélésben. A polgármesterek beszédének középpontjában álló kategóriák három érvelési stratégiába rendeződnek. Az első a polgármester pozíciójának diszkurzív meg- és újrakonstruálása, mely két elemb ől tevődik össze: egyrészt abból, hogy a falut kö- zösségként képviseli, azaz a partikuláris érdekekkel szemben az általános közjót követi munkájában, másrészt pedig kifelé, a falun kívül a községet, mint egységes csoportot jeleníti meg. A másik stratégia a falu közösségiségének folyamatos létre- hozására irányul, a harmadik pedig a falu városétól különböz ő jövőképének kifejté- sét („külvárosiasodás" projekt), illetve a politikai döntések és a „szebb" jöv ő közötti közvetlen kapcsolat felmutatását foglalja magába. A polgármester A polgármesterek igyekeznek a közösségi összetartás, az „érdekegyesítés", és az egyéni törekvések közötti feszültséget feloldani, a számos konfliktushelyzetet hol a közösség, hol az egyén szemszögéb ől értelmezni, s egyfajta „dönt őbíróként" fellép- ni. Sajátos paradoxona a polgármesterek szimbólumteremt ő- és értelmező tevé- kenységének, hogy igyekezetük a közösség mítoszának fenntartására egyben saját mozgáslehet ő ségüket csökkenti, a múlt jelentésadása tehetetlenségi er ővel bír a jelenben. A „falu szeme" el őtt tevékenykedő polgármester nem tehet meg „min- dent", „nem ülhet be az autójába a munkaid ő leteltével, mint a Demszky". A pol- gármesteri pozícióra pályázók egyik legfontosabb törekvése „alkalmasságuk" bizo- nyítása. Nem fogadhatjuk el azt a szakirodalomban gyakran el őforduló nézetet, hogy a polgármesteri pozícióra számos településen alig akad/t alkalmas ember, avagy csak egy, a választásokon sikerrel szerepelt volt alkalmas az önkormányzat vezetésére. Ez a vélemény figyelmen kívül hagyja, hogy egy-egy politizáló közös- ségben az alkalmasságról folyó viták is relevanciával bírnak: az alkalmas- ság/alkalmatlanság kérdése politikai viták tárgya. Noha e politizálás nem a politi- zálás bevett intézményeiben, a parlamentben és az országos sajtó hasábjain, hanem a helyi nyilvánosság különböz ő fórumain folyik, témájában, az elhangzó érvekben az „országossal" nagy hasonlóságot mutat. Jelöltként is csak az indul el, aki sikerrel tud amellett érvelni, hogy személye megfelel ő a „feladatok elvégzésére", aki vi- szont az el ő zetes, jelöltállítási kampányban alkalmasságát nem tudta bizonyítani, jelöltként sem lépett fel. Az alkalmasság a politikai (különösen a kampány-) viták egyik legfő bb kérdése. Az adott jelölt személyiségér ől, vezetői kvalitásairól, lojali- tásáról folyó vitákkal, rivális vélemények, vélemény-csoportok ütközésével talál- kozhatunk. A falun belüli konfliktusokat, a versenyt a polgármesterek igyekeznek csillapítani, érvelésükben a falut, mint funkcionális egészet jelenítik meg, melyben nincs helye rivalizálásnak. Ugyanakkor a települések közötti kapcsolatokat, mint konfliktusok- kal telteket jellemezték. A megkérdezett polgármesterek a községet kifelé egységes- ként igyekeznek megjeleníteni, a falun belüli egység mellett pedig azzal érvelnek, hogy az szükséges a települések közötti versenyben való sikeres helytálláshoz. Ez a Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A polgármester, a falu meg a ... 125 verseny nem csupán a fejlesztési erőforrásokért folyik, de a külföldi, illetve hazai befektetőkért, a falu lakosságának betelepül őkkel való fiatalításáért (a városi fiatalabb családokért), az elmúlt években kiépített infrastruktúra m űködtetéséért, azaz „a falu jövőjéért". A falu jövőstratégiáját a polgármesterek több elemb ől állónak tekintik. Az elöregedés és az „elcigányosodás" képezik els ősorban azokat a veszélyeket, me- lyek a jövőstratégia sikerét megakadályozhatják, így az oktatás, a szociális segélye- zés, a közmunkák, a b űnmegelőzés és bűnüldözés terén tapasztalt igyekezet a jöv őt potenciálisan veszélyeztet ő emberek integrálására, illetve az ellenszegül ők szegregálására, a települések közötti ,jöv ő-verseny" egyik elemének tekinthet ő. Az interjúalanyok szerint az emberek érzékenyek községük sikereire és lemaradá- sára, a polgármesterek csak akkor tudják pozíciójukat és tekintélyüket meg őrizni, ha olyan eredményeket produkálnak, melyek elismerésre tartanak számot (legyen az iskola-felújítás, postahivatal létesítése, avagy a templom felújítása). Így a központi kormányzat azon törekvése, hogy a települések között intézményfenntartó társulá- sokat hozzanak létre, nem egyezik a falusi politizálás elveivel: a falu önállósága, a polgár mester és a település sikere épp a minél szélesebb saját intézményrendszer kiépítésében és fenntartásában ölt testet. A falu, mint közösség A falu közösségkénti meg- és újraalkotásában a közös falusi múlt megkonstruálá- sa az egyik legfontosabb momentum. Különösen a falusi ünnepek múltra vonat- koztatásában, a történeti emlékhelyeken tartott közös megemlékezésekben, a falu múltját feltáró reprezentatív kiadványokban ölt testet ez a törekvés. A kilencvenes évek első felében a tanácsrendszer megsz űnését követően „visszaszerzett" települé- si önállóság a közösségi helyek átszabásában is jelentkezett. A templom „vissza- nyerte régi szerepét", mint a falu egyik legf őbb szimbolikus jelentéssel bíró tere, de a temetők rendbetétele, millecentenáriumi emlékhelyek létrehozása, az els ő és má- sodik világháborús falubéli áldozatok emlékoszlopának felújítása is a közös múlt megkonstruálásának eleme. A falusi politizálás másik sajátossága, hogy úgy tartja fenn, termeli újjá a „falukö- zösség" mítoszát, hogy mindeközben azt át is dolgozza, az új kelet ű jelenségeket (pl. csatornázás, útépítés stb.) a helyi mítoszra vonatkoztatja, az újabb történések- nek a meglév ő értelmezési mintázatok segítségével ad jelentést. Így egyszerre járul hozzá az elképzelt stabilitás és a fejl ődés egységének fenntartásához. A falusi jövő sajátszerűsége A polgármesteri érvelés visszatér ő eleme volt a város és a falu, az adott község társadalomszervez ődésének falusi jellegére való rámutatás. A falusi politizálás sajátszerű ségét a polgármesterek nagyrészt a falu és a város között húzott választó- vonal segítségével támasztották alá. A falusi politizálás érvelésükben úgy jelent meg, mint amelyben a szerepl ők a „csapatmunkát" részesítik el őnyben a konfliktus- sal szemben. A nagypolitika részben ismeretlen, idegen a „falutól": fent Budapes- ten, az országgyű lésben, valamelyik hivatalban folyik, áttekinthetetlen és befolyá- Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. 126 Borboly István — Csite András TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 solhatatlan. De a város, Budapest nemcsak a nagypolitika és a helyi politika között húzott választóvonal másik oldalán, hanem a falu fejl ődésének lehetséges irányai- ban is megjelenik. Ebben a kontextusban a város már nem idegen, hanem inkább vonzó, fejlettebb életlehet őségeket kínáló településforma. A helyi infrastrukturális beruházások elfogadtatásában, a település arculatának formálása során a megoldá- sok mikéntjének megfogalmazásában a városi minták kiemelt szereppel bírnak. A „fiatalok", a betelepül ők kérdésköre kapcsán is tetten érhet ő a város—falu különb- ségtétel. Míg a polgármesteri érvelésben a falu szocialista id őszakbeli múltja, mint az „elöregedés" korszaka szerepel, addig a kilencvenes évek — jelent ős kormányzati támogatással alátámasztva — a „fiatalokért való versenyként" jelennek meg. Ebben az összefüggésben a város és a falu egymással versenyben állóként értelmez ődnek. A város, a centrum így mind idegenként, mind mintaként, mind pedig versenytárs- ként is el őfordul a polgármesterek beszédében. Összefoglalás A falusi politizálás problémakörét a polgármesterek beszédének kulcsfogalmai segítségével közelítettük meg. Arra összpontosítottunk, hogy a falusi politizálásban nagy szereppel bíró önkormányzati vezet ők jelentésadási, értelmezési stratégiáit, a tárgyalt témákat és a szerepl őket feltárjuk. Az érvelési stratégiák (a falu közösségkénti reprezentációja, a polgármester konszenzusteremt ő szerepe stb.) feltehető en történeti állandósággal bírnak, s ez az állandóság azt is jelenti, hogy a helyi politizálásban vezet ő szerepre törekv ő emberek értelmezési tevékenysége, cselekedetei nem állhatnak szöges ellentétben e történetiséggel bíró mintázatokkal. A polgármesteri beszéd kulcselemeinek bemutatása után a „függetlenség" prob- lémája új összefüggésbe helyezhet ő . A „függetlenség" a polgármesteri interpretáció- ban a pártoktól és a pártok dominálta „nagypolitikától" való függetlenséget jelent. Ebben az elhatárolódásban összes űrű södik a falunak a városétól, s legfőképpen a fővárosétól eltérő társadalomszervez ő désének feltételezése, valamint a polgármes- ter és az „országos" politikus közötti különbségtétel (az el őbbi javára). Ugyanakkor azt is láttuk, hogy a várostól való különállás, a pártoktól való távolságtartás, illetve a polgármester konszenzusteremt ő szerepe a megkérdezettek érvelésében kontex- tus-függő : számos helyen a város, mint a kívánatos jöv ő attribútumaival bíró jelenik meg; a pártok nyújtotta lehet ő ségeket alkalmanként kiaknázzák (pl. kapcsolatok mobilizálása a választási kampányban), illetve egyes helyi szerepl őcsoportok törek- véseinek partikulárissá nyilvánításáért viták folynak. A polgármesterek beszédének elemzése azt mutatja, hogy a falusi vezet ők a poli- tikai képvisel ő k Bourdieu által feltárt nyelvi-diszkurzív stratégiáit alkalmazzák. Létrehozzák a képviseltek egynem ű csoportját, önmagukat a csoport képvisel őiként jelenítik meg, s énjük felolvad a csoportközösség „mi"-jében. Az „országos/párt" politikusoktól való különböz ő ségük abban áll, hogy az általuk (is) létrehozott és képviselt csoport nem egy „nagyobb" társadalmi egységet (réteget, osztályt, nem- zetet, polgárokat stb.) jelent, hanem egy településtípus, a falu feltételezett meglété- Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. TÉT XIII. évf. 1999 s1 2 - A polgármester, a falu meg a ... 127 hez kötő dik. Annak eldöntése, hogy a független polgármesterek, avagy az országos pártpolitikusok politizálása tekinthet ő-e társadalmilag hasznosabbnak, el őremuta- tóbbnak, nem szerepelt céljaink között. A politikusok e két csoportja politikai kép- viselő, s a versenyelvű demokráciák képvisel őinek diszkurzív eszköztárát alkal- mazza. Jegyzet A tanulmány az OTKA F 020880 „A vidéki politikai elit összetételének alakulása 1988-1994 között" c. kutatási program keretében készült. A tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségéért köszönettel tarto- zunk Boda Zsoltnak, Csigó Péternek, Kiss Balázsnak, Kovách Imrének, Kovács Petrának, Laki László- nak, Szabó Mártonnak és Táll Évának. Irodalom Gergely A. (1992) Önkormányzat, polgári jog, helyi önszervez ődés. —Juss. 1-2.110-139. o. Bocz J. (1995) Önkormányzati képvisel ők, polgármesterek. — Társadalom-statisztikai füzetek 13. Buda- pest, KSH. Bocz J. (1996) Az önkormányzatok döntéshozói, 1994. Budapest, KSH. Bourdieu, P. (1985) Az identitás és a reprezentáció: A régió fogalmának kritikai elemzéséhez. — Szocio- lógiai Figyelő. 1.7-22. o. Bourdieu, P. (1986) Distinction. Social Critique of the Judgement of Taste. London, Routledge. Bourdieu, P. (1991) Language and symbolic power. Cambridge, Polity Press. Bőhm A. (1990) Az önkormányzat esélyei. — Társadalmi Szemle. 7.49-55. o. Bőhm A. (1994) „Nagypolitika" és lokalitás — esszé a helyi politika esélyeir ől. Törésvonalak és értékvá- lasztások. — Balogh I. (szerk.), Budapest, MTA PTI. 469-480. o. Bőhm A. (1996) A helyi társadalom. Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola Társadalomtudomá- nyi és Közmüvelő dési Tanszéke Kaposvár Bőhm A.—Szőgyi L.—Spirulisz I.—Táll E. (1995) Túl az eufórián — Polgármesterek 1992. Polgármesterek túl az eufórián. — Táll É. (szerk.), Budapest, MTA PTI. 7-69. o. Bő hm A.—Táll É. (1993) Demokrácia — Önkormányzat — Piacgazdaság (Nemzetközi összehasonlító vizsgálat az új demokráciák helyi vezető inek értékeiről és a helyi hatalomról). — Társadalomkutatás. 4. 132-141.0. Csigó P. (1997) A Bokros-csomag jelent ősége a politikai diskurzusban. — Politikatudományi Szemle. 4. 27-56. o. Farkas J.—Vajda Á. (1991) Két választás Magyarországon 1990-ben. Budapest, KSH. Gyenei M. (1992) „Mink cigányok-Kíremszípen-Haspártiak vagyunk" Választások Tiszab őn. Önkor- mányzati választások 1990. Politikai Szociológiai Körkép. — Bő hm A.—Szoboszlai Gy. (szerk.), Buda- pest, MTA PTI. 217-233. o. Horváth M.T (1990) Pártok a f őtéren. — Valóság. 11.44-57. o. Horváth M.T. (1993) Formák és határok (A helyi önkormányzatok politikai viszonyai). Új változatosság. Budapest, „Helyi demokrácia és újítások" Alapítvány. Horváth M.T. (1996) Pártok a helyi önkormányzatokban. Budapest, Magyar Közigazgatási Intézet. Kovács L.I. (1994) Voksok és mandátumok. Arányos-e az önkormányzati választási rendszer? — Társa- dalmi Szemle. I I. 3-11. o. Kukorelli I. (1991a) Az önkormányzati választások jelz őtüzei. — Társadalmi Szemle. 1.3-10. o. Kukorelli I. (1991b) Pártok, civil társadalom a parlamenten kívül. Magyarország politikai évkönyve. —KurtánS.doPVasL(zerk.),BudptAla187-95.o Kukorelli I. (1995) Önkormányzati választások 1994. Magyarország politikai évkönyve. — Kurtán S.— Sándor P.—Vass L. (szerk.), Budapest, Aula. 99-110. o. Kulcsár K. (1996) Politológiai megjegyzések az 1994. évi önkormányzati választásokról. Önkormányzati választások 1994. Politikai Szociológiai Körkép.— Bő hm A.—Szoboszlai Gy. (szerk.), Budapest, MTA PTI. 13-19. o. Latour, B. (1987) Science in Action. Milton Keynes, Open University Press. Németh Zs. (1991) Helyhatósági választások Baranya megyében. — Comitatus. 9.25-29. o. Oláh M. (1996) Régi-új polgármesterek Veszprém megyében. Önkormányzati választások 1994. Politi- kai Szociológiai Körkép. — Bő hm A.—Szoboszlai Gy. (szerk.), Budapest, MTA PTI. 195-209. o. Borboly István - Csite András : A polgármester, a falu meg a közösség : Hozzászólás a „független" polgármester vitához Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 109-128. p. 128 Borboly István — Csite András TÉT XIII. évf. 1999 s 1 2 - Pálné Kovács I. (1990) Helyi politika. Budapest, Akadémiai kiadó. Pálné Kovács I. (1992) A helyi hatalom határai. Helyi társadalom, gazdaság, politika. Tanulmányok az önkormányzatokról. — Csefkó F. (szerk.), Budapest, Alapítvány a Magyarországi önkormányzatokért. 60-72. o. Pokol B. (1997) Szociológiaelmélet. Budapest, Fels őoktatási Koordinációs Iroda. Szabó M. (1996) Vázlat a politika diszkurzív értelmezésér ől. — Politikatudományi Szemle. 4.101-132. o. Szabó M. (1997a) Politikai tudáselméletek. Kézirat. Szabó M. (szerk.) (1997b) Szövegvalóság. Írások a szimbolikus és diszkurzív politikáról. Budapest, Scientia Humana Társulás. Szoboszlai Gy. (1992) Az 1990 évi önkormányzati választások politikuma. Változások a politikai er ővi- szonyokban. Önkormányzati választások 1990. Politikai Szociológiai Körkép. — Bőhm A.—Szoboszlai Gy. (szerk.), Budapest, MTA PTI. 11-32. o. Szoboszlai Gy. (1996) Önkormányzati választások 1994. Önkormányzati választások 1990. Politikai Szociológiai Körkép. — Bőhm A.—Szoboszlai Gy. (szerk.), Budapest, MTA PTI. 32-55. o. Szőgyi L. (1992) „Hát itt a demokrácia, ez köllött!" — A sértett Félfalu. Önkományzati választás Alsónémedin. Önkormányzati választások 1990. Politikai Szociológiai Körkép. — Bőhm A.—Szoboszlai Gy. (szerk.), Budapest, MTA PTI. 207-217. o. Szőgyi L. (1993) Polgármesterek pártpreferenciái. — Juss. 1-2.161-167. o. Szőgyi L. (1994) Demokrácia-értelmezések a helyi vezet ők körében. Törésvonalak és értékválasztások. —BaloghI.(szerk),BudapstMTAPI.289-30o Táll É. (1994) A helyi vezetők értékrendje. Nemzetközi vizsgálat a demokráciához és a piacgazdasághoz való viszonyukról. Törésvonalak és értékválasztások — Balogh I. (szerk.), Budapest, MTA PTI. 273- 288. o. Tóth L. (1991) A magyar falusi társadalom és a civil társadalom. — Juss. 3-4.98-108.0. Velkey G. (1992) A települések önkormányzásáról. — Alföldi Társadalom. Békéscsaba, Nagyaltbld Alapítvány. 140-157. o. Velkey G. (1994) Az önkormányzatok pártosodottsága. Egy empirikus vizsgálat tapasztalatai Békés megyében. — Társadalmi Szemle. 11.21-35. o. THE MAYOR, THE VILLAGE AND THE COMMUNITY: CONTRIBUTION TO THE DEBATE ABOUT „INDEPENDENT" MAYOR ISTVÁN BORBOLY - ANDRÁS CSITE In our study with 31 interview with mayors in villages we made an attempt to approach at frame, where politicising is appeared in village. The problems of politicising in village are approached with key concept of mayors' talking. The most important factor is „independence" which means independence of both parties and „high policy" dominated by parties. The assumption of the different social structure between village and city — and above all between village and the capital — and the differentiation between the mayor and the „national" politic is emerged in this isolation. Mayors are applying the language discursive strategy of political representatives explored by Bourdieu: they establish the homogenous group of people being represented, they appear as a representative of the group and themselves are dissolved in the „we" of the group. The difference between them and „national/party" politic is that the created group doesn't mean a „larger" group (layer, class, nationality, citizen, etc.), but it connects to the existence of village, as a type of settlement.