Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 43-67. p.
Tér és Társadalom XII. évf. 1998 s 4: 43-67
A PÉNZINTÉZETI SZEKTOR
TERÜLETFEJLESZTÉSI KÉRDÉSEI
MAGYARORSZÁGON
(The Questions of Financial Services Sector in Hungary from
the Point of View of Regional Policy)
GÁL ZOLTÁN
Bevezetés
A fejlett üzleti-pénzügyi szolgáltatások — mint a tercier szektor fontos elemei — az
egyes térségek, régiók gazdasági fejl ődésének, versenyképességének olyan megha-
tározó elemeivé léptek el ő, amelyek hosszabb távon jelent ős mértékben befolyásol-
hatják a területi diffirenciák kialakulását. A regionális fejl ődés szempontjából a
pénzintézeti egységek telepítésének a helyi gazdaság fejl ődésében, az innovációban,
illetve a termel ő és szolgáltató gazdasági tevékenységek szervezésében fontos sze-
repe van (Mazzuca 1993). A fejlett országokban az er őforrások átcsoportosítását, a
tőkék allokációját alapvet ően a pénz- és t őkepiacok m űködése valósítja meg, azaz a
bank-, hitel- és biztosítási rendszeren (pénzpiacokon), valamint az értékt őzsdéken,
értékpapírpiacokon (tőkepiacokon) keresztül zajló folyamat. A bankhálózat elemei a
szolgáltatásszervezési rendszer kínálati pontjaiként kapcsolódnak be a területi szer-
vezésbe, éppen ezért a bankfiókok, bankközpontok jelenléte és száma a regionális
gazdasági fejlettség fontos mutatója. A bankhálózat szerepe a pénzügyi közvetítés
révén meghatározó az er ő források földrajzi, intézményközi átcsoportosításában, és
ezáltal a regionális területfejlesztésben, ami indokolttá teszi a bankrendszer területi
struktúrájának elemzését.
A kelet-közép-európai országok, így Magyarország gazdasági fejl ődése szem-
pontjából meghatározóak a szolgáltató ágazatok. A tercier és kvaterner szférán belül
elsősorban az üzleti pénzügyi szolgáltatások váltak a fejl ődés kulcsterületeivé, mu-
tatói pedig az általános területi fejlettség szintjére jellemz ő karaktert öltenek. A
tercier szférához tartozó intézmények koncentrálódása, differenciálódása a piacgaz-
daság igényelte munkamegosztás terméke, mint a regionális fejlesztés egyik f ő in-
tervenciós pontja akceleratív szerepet játszik a területi növekedést élénkít ő gazdasá-
gi folyamatokban.
A szolgáltató szektorban az elmúlt évtizedben dinamikus növekedés zajlott, míg
1990-ben az aktív keres ő k 46,5%-a dolgozott e szektorban, 1995-re ez az arány
meghaladta az 58%-ot. Budapesten jóval magasabb, 76,4% a szolgáltatásokban
foglalkoztatottak aránya, de a megyék jelent ő s részében ez az arány az 50%-ot sem
éri el.
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
44 Gál Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s4
A szolgáltató szektor keres őinek nagy területi szóródása azt mutatja, hogy Ma-
gyarországon a szolgáltatások fejlődése mostanáig nem vált a regionális egyenl őt-
lenségek kiegyenlítésének eszközévé (extenzív növekedési szakasz). A budapesti
koncentráció a tercier és kvaterríer foglalkoztatottak regionális megoszlását tekintve
is szembetűnő (1996): a Központi Régióban 45,6%, az Észak-dunántúli Régióban
13,9%, míg a többi régióban 10% körül mozog, jelent ős regionális differenciálódás
nélkül. (Dél-Dunántúl 10,52%, Dél-Alföld 10,3%, Észak-Alföld 9,6%, Észak-
Magyarország 9,9%) 1 (1. ábra).
1. ÁBRA
A pénzügyi szolgáltatásokban foglalkoztatottak regionális megoszlása
Magyarországon 1996-ban
(The Regional Division of Labour Force Employed in the Financial Services Sector
in Hungary in 1996)
Észak-
Magyarország Budapest és
Észak-Alföld 10% Pest megye
9% 46%
Dél-Alföld
10%
Dél-Dunántúl
11% Észak-Dunántúl
14%
Forrás: KSH, Magyar pénzügyi és tő zsdei almanach 1995-1996 alapján saját szerkesztés.
A szolgáltató szektoron belül különösen nagymérték ű az üzleti-pénzügyi szolgál-
tatások fővárosi koncentráltsága. A fejlett pénzügyi-üzleti szolgáltatásokban foglal-
koztatottak több mint fele (55%) a Központi Régióban koncentrálódik. (Egyes szol-
gáltatások esetén /pl. üzleti tanácsadás/ Budapest részesedése 70-90%-os.) A fejlett
üzleti szolgáltató szektoron belül a pénzintézeti szektor területi koncentráltsága alig
kisebb.
Kétszint ű bankrendszerünk fejl ődésének els ő évtizede
A magyar gazdaság válságból való kilábalásának egyik alapfeltétele volt, s napja-
inkban is annak számít a bankrendszer megújulása, átalakulása. A rendszerváltást
követő piacgazdaságra való áttérés, az állami szerepvállalás radikális csökkenése, a
privatizáció, a külföldi t őke és tulajdon megjelenése, a nemzetközi munkamegosz-
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 Á pénzintézeti szektor ... 45
tásba való fokozottabb bekapcsolódás és nem utolsósorban az európai integrációs
törekvések új lehet őségeket teremtettek, illetve új igényeket támasztottak a magyar
bankrendszerrel szemben is. Az első tíz évben átrendez ődött erőviszonyok a követ-
kező évtizedben várhatóan újjárendeződnek, hiszen jelenleg is folyik a bankrendszer
kiépülése, az egyes bankok a még b ővülő piacon küzdenek az egyre nagyobb —
elsősorban lakossági piaci — részesedésért. A fenntartható növekedés irányába hala-
dó magyar gazdaság szerepl ői, a gomba módra szaporodó gazdasági szervezetek, az
egyre szélesedő vállalkozói és lakossági piac igényei, illetve az ország bankpiacán
élesedő verseny a kereskedelmi bankrendszer folyamatos innovációját, és ezzel
együtt a bankok hálózatának kiépítését és további b ővítését kényszeríti ki.
A pénzintézeti innovációk regionális terjedésére vonatkozó kutatási eredmények, a
bankrendszernek a hazai regionális és városfejl ődésre gyakorolt hatásainak elemzé-
se a kétszintű bankrendszer újbóli (1987-es) megteremtése óta, tehát a modern
bankrendszer kialakítása következtében id őszerű. A pénzintézeti szektorban ma még
néhány tekintetben megfigyelhet ő Magyarország lemaradása, különösen, ha össze-
vetjük a fejlettebb európai országokkal. Ennek ellenére mégsem — vagy csak az
elmúlt ötven év kapcsán — indokolt a bankszektor öröklött lemaradásáról beszélni,
hiszen hazánk már a századfordulón rendelkezett egy európai fejlettségi szint ű
pénzügyi rendszerrel, illetve banki infrastruktúrával, amely a pénzintézeti szektort a
hazai gazdaság leggyorsabban növekv ő és nemzetközi viszonylatban is legmagasabb
fejlettségi szintet elért ágazatává tette. Az ágazat elmúlt évtizedes fejl ődésének
eredményeit boncolgatva felmerülhet a kérdés, képes lesz-e a magyar bankrendszer
újra a hazai gazdaság fejl ődésének motorjává, igazi sikerágazatává válni, ugyanúgy,
mint a század elején (Gál 1998a).
Amennyiben az 1987-ben újjászületett bankrendszerünk állapotát, annak térbeli
kiterjedését összevetjük a századfordulón m űködő hitelrendszerrel, akkor bizonyos
hasonló fejl ődési jegyek is felfedezhetők az azóta gyökeresen megváltozott makro-
gazdasági környezet eltérő sajátosságai ellenére. A jelenlegi bankrendszer, ugyan-
úgy, mint a múlt század derekán létrejött modern hitelrendszer egy gazdasági-
politikai rendszerváltás nyomán kibontakozó modernizációs fejl ődés kezdeti szaka-
szának ismérveit viseli magán, amelyet egyaránt jellemez a pénzintézeti rendszerhez
szorosan kapcsolódó eredeti t őkefelhalmozást kísér ő bankalapítási hullám, a külföl-
di tőkék nagyarányú beáramlása, a külföldi bankok pénzintézet alapításai hazánk-
ban, csakúgy, mint a bankcs ődök, illetve az elengedhetetlen törvényi és bankfel-
ügyeleti szabályozás kereteinek megteremtése. A tíz éve formálódó pénzintézeti
rendszeren belül most is, csakúgy, mint száz évvel ezel őtt Budapest meghatározó
szerepe a jellemző, amely nemcsak országos méretekben kiemelked ő, de jó esély
van arra, hogy a magyar főváros már a közeljövőben megerősítse nemzetközi pénz-
ügyi pozícióit.
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
46 Gál Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s4
A magyarországi kétszint ű bankrendszer egy évtizedes fejl ődését elemezve négy
szakasz különíthető el:
1) 1988-ban a Nemzeti Bankból kialakított, a jelent ős állami forrásokra támasz-
kodó nagyobb kereskedelmi bankokból (Budapest Bank, Országos Kereske-
delmi és Hitelbank, Magyar Hitelbank) és az időközben kereskedelmi banki
jogosítványt szerzett OTP Bankból, a magyar tulajdonú kis- és közepes méret ű
pénzintézetekb ől, a külföldi nagybankok magyarországi leányvállalataiból,
valamint a pénzintézetekké szervezett különböz ő állami fejlesztési alapokat ke-
zelő szervezetekb ől (az azóta már megsz űnt Agrobank, Iparbank, Ybl Bank)
jöttek létre a hazai pénzintézetek.
Az 1988 és 1992 között eltelt rövid időszak a bankalapítások csúcsidőszaká-
nak tekinthető, hiszen a periódus végére a bankok mai számát megközelít ő, 36
fővárosi székhelyű pénzintézet volt jelen a magyar bankpiacon, valamint
megjelentek az els ő külföldi bankok is.
2) Az 1992-1995 közötti időszakot a bankhálózat extenzív növekedése jellemez-
te. A kilencvenes évek elejének általános recessziója közepette meginduló
bankalapítások, a hirtelen növekedés, az öröklött rossz és behajthatatlan vál-
lalati hitelek, valamint a külföldi bankok részvételével zajló, egyre er ősödő pi-
aci verseny következtében a magyar tulajdonú bankok helyzete jelent ősen
megromlott, piaci részesedésük csökken ő tendenciát mutatott (Ószabó 1996).
Az állami tulajdonú bankok gyenge pénzügyi stabilitása a kialakult helyzet kö-
vetkeztében szükségessé tette az állam beavatkozását. Ezt az id őszakot a bank-
csődök, a bankfelügyeleti szabályozás, a jelent ős állami szerepvállalással járó
bank- és hitelkonszolidáció kísérte, amely a legtöbb esetben megteremtette a
pénzintézetek privatizációjának feltételeit (Csáki 1997).
3) Az 1995 és 1997 közötti periódus a jelent ős sikereket is felmutató bankprivati-
záció csúcsidőszakának tekinthet ő, amelynek egyik legnagyobb eredménye a
külföldi bankt őke beáramlása a hazai pénzintézeti szektorba, melynek aránya
európai mércével mérve is egyedülállóan magas, mintegy 65%-os. Az elmúlt
évtizedben a külföldi, illetve a külföldi részesedés ű bankok számának aránya
Magyarországon 15% volt, ez az arány 1996-ig 73%-ra emelkedett, s az
1996-ban működő kereskedelmi bankok közül tízben, 1998-ban pedig már
csak hatban volt többségi állami részesedés, 27 pedig többségi külföldi tulaj-
donban volt. További 19 pénzintézetnél bizonyos részesedést szereztek külföl-
di szakmai befektet ők, illetve magánszemélyek. A külföldi t őke-beáramlás je-
lentősen hozzájárult ahhoz, hogy a magyar bankok nemzetközi versenyképes-
sége meger ősödött. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a bankrendszer
gyors, a további állami tehervállalást megspóroló privatizációja csak a külföldi
tőke bevonásával volt megvalósítható (Várhegyi 1997, Wachtel 1997).
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 A pénzintézeti szektor ... 47
4) 1995 ben a banki jövedelmeknek már közel 70%-át a piac negyedét elfoglaló
-
külföldi bankok adták, melyek jövedelmez őségi mutatója is kétszerese a hazai
tulajdonú bankokénak. A privatizáció következtében meger ősödött a magyar
bankrendszer versenyképessége: n őtt a mérlegfóösszeg, javult a portfóliók min ő-
sége, és növekvő nyereségekre tettek szert a bankpiac szerepl ői. Ugyanakkor to-
vábbra is nagy a kétes kintlevőségek aránya (a problémás eszközök aránya a ki-
helyezések százalékában 15%, ugyanez az Európai Unióban 10% alatt van, az
átlag 1-3%), amelyeket jelent ősen növeltek a Postabank és a Reálbank rossz ki-
helyezései (Várhegyi Gáspár 1997). Az elmúlt két-három évben a bankrendsze-
—
ren belül felerősödő verseny a hazai piacon működő pénzintézeteket a szolgál-
tatások színvonalának növelésére, illetve a lakossági bankpiaci szolgáltatások
erősítésére kényszerítette. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a külföldi bankok
is hosszú távú stratégiai befektet őként vannak jelen a magyar piacon, amit az is
jelez, hogy a felhalmozott nyereséget az utóbbi években egyre inkább a fiókhá-
lózat bővítésére fordítják.
A bankrendszer mérete
A bankrendszer és a pénzügyi szféra mérete kicsi, amit a banki mérlegfő összegek,
-
a bankszektorban foglalkoztatottak létszáma és a fiókhálózat kiterjedtsége alapján
történő összehasonlítások is mutatnak. Európai összehasonlításban a mérlegfő-
összeg és a GDP 70%-os aránya alacsony, az EU átlag ennek háromszorosa. Min-
dez egyfel ől a magyar gazdaság alacsony szint ű monetarizáltságát, másfel ől a bank-
piac jelentős fejlődési lehetőségét is jelzi. A bankrendszer méretét mutató mérlegfő-
összeg (5 583 203 millió Ft) még egyes vezet ő európai pénzintézetek nagyságát sem
éri el (pl. a magyar bankrendszer mérlegfőösszege 1996-ban harmincnégyszer ki-
sebb volt a német Deutsche Bankénál).
A pénzügyi szolgáltatások területén dolgozók aránya az összes foglalkoztatotton
belül 1990 óta folyamatosan növekedett 1,5%-ról 2,2%-ra (83 ezer f ő), ebből a
pénzintézetekben közel 40 ezer fő dolgozott 1996-ban (az EU átlag ezen értéknek a
duplája, de pl. Nagy-Britanniában 10%). A pénzügyi szektorban foglalkoztatottak
jelentős része (26 ezer fő) Budapesten dolgozik, ami a fővárosi foglalkoztatottak
3,5%-a. Ez az arány azonban nem éri el a kisebb nyugat-európai pénzügyi közpon-
tok értékeit sem (p1. Leedsben 45 ezer fő, 9,7%, Bécsben 42 ezer fő, 5,6%, Münc-
henben 59 ezer fő, 9,8% dolgozott a banki-biztosítási szférában) (2. ábra).
A fiókhálózat kis méretét úgyszintén jelzik az európai összehasonlítások. A nálunk
kisebb területű országokban (Hollandia, Belgium) hétszer több fiókhálózati egysé-
get találunk, de az ötmilliós Finnországban is mintegy kétszer annyi bankfiók m ű-
ködik, mint Magyarországon.
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
48 Gál Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s 4
2. ÁBRA
A pénzügyi szféra alkalmazottainak száma és aránya (1996)
(The Number of Emloyees in the Financial Sevices Sector and Their Percentage in
the Context of Total Labsur Force 1996)
Pénzügyi szféra keresői (ezer
80 fő)
70 D Arányuk a kereső népességen
belül (%)
60
50
;Q
40
1
(1.)
30
20
10
0
Budapest Bécs Leeds München Greater-
London
Forrás: KSH, Magyar pénzügyi és t ő zsdei almanach 1995-1996 alapján saját szerkesztés.
A nyolcvanas évek második felében alakult hazai bankok 30-140 fiókkal rendel-
keznek, amelyek száma az utóbbi évben inkább csökkent, mint növekedett. A hazai
bankok kétharmada kevés hálózati egységgel m űködik, de az utóbbi években a
külföldi bankok többsége igen er őteljes fióképítési kampányba kezdett a lakossági
üzletág jelentős bővítését megcélozva, ez utóbbi pénzintézetek rövidtávú célja
40-50 bankfiók létesítése. 1995-ben a fiókok száma mintegy 1000 volt, de az 1997-
es évnek már minden hetére jutott egy fióknyitás, így a pénzintézeti egységek
(bankközpontok, back-office-ok, fiókok) száma 1998-ban meghaladta az 1400-at.
Bankrendszerünk területi polarizáltsága a kilencvenes évek
első felében
A bankhálózat területi struktúráját tekintve Európában a helyi pénzpiacok szerepét
a nemzeti, illetve a nemzetközi pénzpiacok vették át, amelyet az elmúlt évtizedek-
ben lezajlott rendkívüli mérték ű koncentráció kísért a pénzintézeti rendszeren belül.
Az egyre globalizálódó nemzetközi pénzpiacokon felerősödő verseny növelte a
nemzeti piacok koncentrációját (bankfúziók, akvizíciók), amelyet azonban sok he-
lyütt lokális szinten a fiókok számának növekedése ellensúlyozott. A globalizációs
folyamatok a gazdasági ágazatok közül leger ősebben talán a pénz- és t őkepiacokat
érintették. Az elmúlt évek globális pénzpiaci válságai azonban rávilágítottak a nem-
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 A pénzintézeti szektor ... 49
zetközi pénzpiacok (állami) ellen őrzésének szervezeti korlátaira és nagyfokú labili-
tására, amelyek következtében a szupranacionális szinten szervez ődő Európai Unió
pénzpiacának, illetve az egyes régiók szintjén szervez ődő regionális pénzpiacok
szerepének növekedése várható.
A magyarországi bankrendszert a helyi és regionális alapítású bankok hiánya
jellemzi (eltérő en, pl. Lengyelországtól, ahol a regionális bankok szerepe is megha-
tározó), ami részben a nemzetközi banki struLúrákhoz való alkalmazkodással is
magyarázható.
— A magyarországi bankrendszer azonban területi szerkezetét tekintve polari-
zált, szemben a századfordulón működő decentralizált bankrendszerrel,
amelyet az önálló, helyi és regionális szerepkörű bankok s űrű hálózata jel-
lemzett, s a pénzintézeteiknek csak 5,7%-a volt budapesti székhely ű. (A fió-
kok száma a 2000 bankhoz képest alig 400 volt.) A t őkekoncentráció tekin-
tetében azonban a főváros súlya közel 50%-os volt (Gál 1998a).
— A jelenleg működő centralizált bankrendszerünk 44 kereskedelmi bankjának
és szakosított pénzintézetének a székhelye (a miskolci Rákóczi Bank kivételé-
vel) Budapesten van, ami gyakorlatilag a banki t őkeállomány 95%-ának a
fóvárosi koncentrálódását is jelenti. Az a tény, hogy a Magyarországon m ű-
ködő bankok, szakosított pénzintézetek, biztosítótársaságok mindegyikének
budapesti a székhelye, területi szempontból 'torz' struktúrának min ősíthető.
Ugyanakkor kétségtelen, hogy a nemzetközi pénzvilágban végbemen ő
globalizációs, centralizációs folyamatoknak jobban megfelel, különösen egy
magyarországnyi méretű tőkepiacon (Illés 1993).
— A polarizáltság másik oka a területileg ugyan kiegyensúlyozottabban elhe-
lyezkedő 246 takarékszövetkezet (1730 fiókkal) rendkívül kicsi tőkeerejében
(az országos mérlegfő -összeg 5%-ával rendelkeznek), illetve az általuk
nyújtott szolgáltatások alacsony színvonalában jelentkezik. A hazai bank-
fiókhálózat több mint felével rendelkez ő takarékszövetkezetek számára meg-
oldást csak a Takarékbank szervezeti keretein belül megvalósuló országos és
regionális területi integráció jelenthet.
— A polarizáltság harmadik oka a fiókhálózat egyenl őtlen területi megoszlása a
kilencvenes évek els ő felében. Az új bankfiókok többségében a nyugati or-
szágrészeken és általában a nagyobb városokban nyíltak. A keleti és déli or-
szágrészekben, illetve a kisebb városokban rendkívül kevés volt a banki fió-
kok száma. A féloldalas területi struktúrát torzította, hogy ez utóbbi helyeken
csak a hagyományos lakossági bankok (OTP, Postabank) m űködtettek fióko-
kat, ugyanakkor a dinamikusan fejl ődő külföldi bankok csak az utóbbi id ő-
szakban kezdték meg expanziójukat.
— A polarizáltság okozója volt továbbá a fiókrendszer területi irányítási hie-
rarchiája és struktúrája is. A hazai bankok meglehet ősen centralizált szerve-
zeti- és irányítási rendszeréb ől, illetve hierarchizált bankfiókhálózati struktú-
rájából következő en a vidéki, kerületi fiókok helyi döntési hatásköre sz űk,
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
50 Gál Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s4
információjuk esetenként korlátozott. Ma a legtöbb bank helyi propagandát
sem folytat, igaz általában országszerte ugyanazokat a szolgáltatásokat kí-
nálják. Az adott helyzetb ől következően természetes, hogy a stratégiai, fej-
lesztési döntések a fővárosi központban d őlnek el, de a helyi alapítású és
székhelyű pénzintézetek hiányából helyi szinten jelent ős hátrányok is szár-
mazhatnak. A bankközi koordináció, és az egységes területi információszol-
gáltatás kialakítása az utóbbi id őben a bankokat szervezeti-irányítási rend-
szerük átstrukturálására készteti, melynek következtében megjelennek a re-
gionális igazgatóságok.
A magyar bankrendszer polarizáltságát tehát a kiterjedt fiókhálózatot még nél-
külöző kereskedelmi bankok, illetve a s űrű, de kis tőkeerej ű hálózattal rendelkez ő
takarékszövetkezetek okozták a kilencvenes évek elején. Az azóta eltelt id őszakban
egyre több pénzintézet kezdte meg saját fiókhálózatának kiépítését.
Az óriási méretű bank- és t őkepiacok térbeli koncentrálódási folyamataival párhu-
zamos a pénzintézeti szektor aktorainak számbeli kiterjedése, amely versenyhely-
zetet teremt az egyre szélesed ő bankpiacokon. A vidékre is jellemz ő cégalapítási
„boom", a privatizáció, a helyi piacokon való jelenlét szükségessége (forrásgy űjtés és
hitelkihelyezés stb.), továbbá napjainkban a lakossági piacért folytatott verseny a
vidéki hálózat kiépítésére ösztönöz, annak ellenére, hogy a fiókhálózat-b ővítés az
egyik legnagyobb költségtényezőként jelenik meg a pénzintézeteknél, illetve, hogy a
kommunikációs-informatikai hálózatok fejl ődésével a jöv ő valószínűleg a fiók nél-
küli ún. virtuális bankhálózatoké lesz. Magyarországon azonban még legalább egy
évtizedig a hagyományos fiókhálózat-építés lesz a legcélravezet őbb. Részben a
hazai kommunikációs hálózatok viszonylagos fejletlensége, a rendszer m űködteté-
sének hiányos biztonsági és etikai garanciái folytán, és nem utolsó sorban a lakosság
üzleti-banki szokásainak kialakulása során a gyorsan változó piaci, bankpiaci kö-
rülmények miatt még sokáig a közvetlen bank-ügyfél kapcsolat fog prioritást élvezni
(Szép 1996).
A hálózatépítés tekintetében az egyes bankok eltér ő stratégiát folytattak:
— A nagyobb, öröklött, régi fiókhálózattal rendelkez ő bankok egyes egységek
bezárásával racionalizálták hálózatukat (OTP), vagy csak igen lassú fejlesz-
téseket hajtottak végre (BB, KH).
— Egyes 'túlfiókosított' kis bankok cs ődje a fiókhálózat felszámolását vagy
más pénzintézetbe történ ő beolvasztását vonta maga után (Realbank,
Dunabank, Agrobank, Konzumbank).
— A külföldi tulajdonú bankok rendkívül gyors fióképítési expanziója 1995
után gyorsult fel (CIB, Unicbank, Hypobank, Creditanstalt-BA, ABN-Amro).
Stratégiájukat a kiegyensúlyozott fejl ődés jellemezte, növekedésük arányos
volt saját tőkéjük növekedésével, el őször a vállalati piacon nyitottak, és csak
a megerősödésük után kezdtek a költséges bankfiókhálózatok kiépítésébe,
amelyet els ősorban a lakossági piacon feler ősödő verseny indokolt.
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 A pénzintézeti szektor ... 51
A bankhálózat-építés területi jellemz ői és szakaszai
Az új bankfiókok területi megjelenése, regionális terjedése tükrözi Magyarország
kilencvenes évekre jellemz ő gazdasági folyamatait: kicsit felbillent az ország. A
Dunántúl megyéinek többségében átlag alatti vagy az átlag körüli a munkanélküli-
ség. Az új gazdasági szervezetek, azon belül is a vegyes vállalatok dönt ő többsége
Budapest és Pest megye után a Dunántúlt, annak is els ősorban az északnyugati
részét választja2, illetve itt akkumulálódik a t őke. Erre utalnak a társasági, a vegyes
vállalati, a lakossági betét és devizabetét, a lakossági eladósodási adatok. Ezt a
területi elrendez ő dési folyamatot látszik alátámasztani a bankhálózat településháló-
zati diffúziója, a kilencvenes évek derekára kialakult területi szerkezete is. A pénz-
intézetek északnyugat-dunántúli expanziója követte a jogi. személyiség ű társas vál-
lalkozások eloszlását és a külföldi cégek letelepedését. A kilencvenes évek derekáig
a bankok erőteljesebben érdekl ő dtek a dunántúli telephelyek iránt. Igaz, ezt az is
indukálta, hogy a starthelyzetben hálózattal rendelkez ő nagyobb bankoknak itt vol-
tak lefedetlen területei, ezáltal ritkább volt a nyolcvanas évek bankhálózata a nyu-
gati régióban. A területi hátrány kompenzálására törekv ő kereskedelmi bankhálózat
indulásakor a szocialista ipartelepítés szempontjából kevésbé frekventált dunántúli
megyékben (Győ r-Moson-Sopron, Fejér, Vas) kezdett er őteljes fiókhálózat építésbe.
A nagyobb térségek összfiókhálózati különbségei 1990-ig lényegében kiegyenlít őd-
tek, a dunántúli országrészek hátránya megsz űnt. Ez alól kivételt a leszakadó észak-
magyarországi térség képez (3. ábra).
3. ÁBRA
A bankfiókhálózat regionális megoszlása
az OTP, Reálbank és a takarékszövetkezetek nélkül 1996-ban
(The Territorial Division of Bank Branch Offices without OTP,
Reálbank and Saving Banks in 1996)
Közép-
Észak-
Magyarország
Magyarország
(Budapest és Pest
10%
Észak-Alföld megye)
10% 28%
Dél-Alföld
13%
Közép-Dunántúl
Dél-Dunántúl 11%
13% Nyugat-Dunántúl
15%
Forrás: KSH, Magyar pénzügyi és tő zsdei almanach 1995-1996.
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
52 Gál Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s4
A bankhálózati egységek növekedésével, a fiókhálózat térbeli kiterjesztésével
mindenképpen javult a pénzintézetek által kiszolgált ügyfelek aránya, de a fajlagos
hálózati sűrűség (egy fiókra es ő népesség) tekintetében hazánk lemaradása szembe-
tűnő , különösen a nyugat-európai országokhoz mérten, ahol 1500-3000 lakos jut
egy fiókra. Az 1997. évi adatokat tekintve szembet űnő, hogy az 1997-ben működ ő
3100 bank- és takarékszövetkezeti fiók mindegyikére átlagosan 3200 lakos jutott,
ami az ausztriai (850), svájci (1220) és a németországi (1595) adatokkal összevetve
jelentő s elmaradást mutat. Amennyiben a kisebb jelent őségű, kevesebb lakost ellátó
takarékszövetkezeteket nem vesszük figyelembe, akkor még 1997-ben is 10 400 f ő
jutott a bankfiókokra, ami azt bizonyítja, hogy az ország bankhálózati lefedettsége
még hiányos, ez a banki szolgáltatásokhoz való hozzájutást nehezíti, ezért további
intenzív hálózatb ővítésre van szükség (4. ábra).
A hálózatépítésnek a bankok szempontjából els ősorban nem regionális preferenci-
ái vannak, hanem a városhierarchiát követik. A bankhálózat struktúrájának telepü-
léstípusok szerinti vizsgálata sok szempontból célravezet őbb a regionális, illetve a
megyei szinten történ ő elemzéseknél, ugyanis a pénzintézetek er ősen köt ődnek a
városokhoz, s a tő keáramlás térbeli folyamata a városhálózat változásainak is fontos
mutatója. Az 1987-88-ban alapított nagybankok is hagyományos módon viselkedtek
hálózatuk kiépítésekor, vagyis igyekeztek a településhierarchia mentén, tehát a
regionális központokon, megyeszékhelyeken, majd a kisebb városi központokon
keresztül lefedni az egész országot. Mivel a kilencvenes évek elejére ezen bankok
fiókszáma is elérte, vagy megközelítette a nagyvárosok számát, a pénzintézetek érdekl ő-
dése a kisebb lélekszámú városok felé fordult. Így napjainkra a hálózatépítést 4-6 éve
megkezdő bankok esetében is már csupán 50% körüli a nagyvárosi (és budapesti) fiókok
aránya (Mezőbank).
Az 1987. évi induló helyzethez képest — a belép ő tucatnyi új bank hálózati kezdemé-
nyeinek a településhálózati hierarchia mentén történ ő építkezésének hatására — a na-
gyobb városok, megyeszékhelyek kezdeti 35-40%-os részesedése az összes fiókháló-
zati egységb ő l közel 50%-ra (Budapesttel együtt 66%-ra) emelkedett a kilencvenes
évek elejére. Az ezt követ ő időszakban egyes bankok cs ődje, illetőleg mások újragon-
dolt hálózati politikája eredményeként a megsz űnő önálló fiókok döntően ezeket a
nagyobb városokat érintették. A számos új alapítású fiók ellenére a nagyvárosok fiók-
hálózati egységekb ő l való részesedése 43%-ra (Budapesttel együtt 63%-ra) esett
vissza a pénzintézeteknek a kisebb városokba irányuló fióktelepítései következté-
ben. Rajtuk kívül leginkább a kelet-magyarországi régiók nagyvárosaiban, illetve
Budapest belvárosán kívül es ő kerületekben figyelhet ő meg jelentős fiókhálózat-
bő vülés, e tendencia a területileg kiegyenlítettebb bankhálózat-fejlesztést jelzi nap-
jainkban. (A kilencvenes évek elején megfigyelhet ő volt, hogy a fővárosi székhely ű
pénzintézetek — a nagyobb lakossági bankoktól eltekintve — alig nyitottak fiókot
Budapesten, ami jelent ősen rontotta a küls ő kerületek fiókellátottságát.)
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 A pénzintézeti szektor ... 53
Forrás: KSH, Magyar pénz ügy i és tőzsde i a lmanac h 1995- 1996 a lapj án saj át szerkesztés
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
54 Gál Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s 4
A kilencvenes évek derekától a nyugati országrész viszonylagos telít ődése után a
fő célpontok már Kelet- és Dél-Magyarország nagyvárosai (Jakus 1997). Az
1996-98 közötti időszakot egyfajta hálózatépítési boom jellemezte. Több mint 200
új fiók nyílt az említett id őszakban (1997-ben minden héten egy új), és új területi
preferenciák jelentek meg a hálózatépítési stratégiákban. A 'telít ődő' dunántúli
régiókat megel őzte a keleti régiókban megvalósuló hálózatb ővítés: amíg 1996-ban
Győr, Pécs és Székesfehérvár voltak a legnagyobb vidéki bankcentrumok, addig
1998-ban Miskolc (37 fiók), Gy őr, Kecskemét, (32-32) Pécs, Szeged (31) és Debre-
cen (28), tehát az ország keleti felének városai is az élre törtek a hálózati egységek
számát tekintve (5., 6. ábra).
5. ÁBRA
A magyarországi nagyvárosok pénzintézeti ellátottsága 1996-ban
(Banking Network of the Hungarian Cities in 1996)
Forrás: KSH, Magyar pénzügyi és t őzsdei almanach 1995 1996 alapján saját szerkesztés.
-
A fiókok számában mutatkozó területi különbségek önmagukban még nem jelentik
a pénzirdéieri szolgáltatások közötti minőségi különbségeket. A hazai pénzintézetek
a centralizált banki struktúrából következ ően a viszonylag kis méretű bankpiac
egyenletes fiókhálózati lefedésére törekszenek, amely napjainkban a nyugati és
keleti országrészek közötti kiegyenlít ődés irányába mutat.
A hálózatuk kiépítését még éppen csak elkezd ő bankok — különösen a külföldi tu-
lajdonúak — szinte kizárólag a nagy régióközpontokba települnek. S őt azon belül is
a korábbi kiemelt megyei jogú városokat preferálják. Ennek következtében — a vi-
déki központú pénzintézetek hiánya ellenére — egyes nagyvárosok (Pécs, Gy őr,
Szeged, Székesfehérvár, Debrecen, Miskolc) egyfajta pénzügyi központ szerepet
kezdenek betölteni, ahol a pénzügyi szféra szervezetei (bankok, biztosítók, pénzügyi
tanácsadók) kölcsönösen vonzzák egymást. Ez egyúttal egy er ősödő versenyt is
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 A pénzintézeti szektor ... 55
indukál a helyi-regionális piacon. A fiókok számánál azonban sokkal fontosabb
tényező a pénzügyi szolgáltatásoknak a helyi gazdaságba történ ő beágyazottsága, a
különböző üzleti szolgáltatásokat értékesít ő szervezetekkel való együttes megjele-
nése, a pénzügyi és az egyéb üzleti szolgáltatások agglomeráló hatása, melynek
infrastrukturális alapfeltétele a lakossági üzletágat m űködtető pénzintézetek vi-
szonylag sűrű fiókhálózata.
6. ÁBRA
A megyék pénzintézeti ellátottsága 1996-ban
(Banking Network of the Hungarian Counties in 1996)
pénzintézetek száma
Forrás: KSH, Magyar pénzügyi és t őzsdei almanach 1995 1996 alapján saját szerkesztés.
-
A Duna menti területi a bankhálózati egységekkel való ellátottság, illetve az üzle-
ti-pénzügyi szolgáltatások szempontjából még mindig a legfejlettebb térségnek
tekinthető (innovációs tengely). Itt koncentrálódik e szféra keres őinek 64%-a, itt van
az ország pénzügyi központja és itt találhatók a bankhálózati egységekkel legjobban
ellátott városok, regionális központok is (Gy ő r, Pécs, Kecskemét, Székesfehérvár,
Sopron), amelyekben a kedvez ő gazdasági mutatók és a kezdeti regionális telepítési
preferenciák motiválták a pénzintézetek helyi expanzióját. A pénzügyi szolgáltatá-
soknak a helyi gazdaságba való gyors ütem ű beágyazódását e szolgáltatások
agglomeráló hatása kísérte, melynek következtében egyre több pénzintézeti cég
telepedett le az említett városokban és nyitott regionális szint ű képviseletet (bankok,
biztosítók, tanácsadók, brókercégek, területi igazgatóságok, MNB fiók, Jelzálog- és
Hitelbank, lakás-takarékpénztárak).
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
56 Gál Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s 4
Budapest bankhálózata
Miközben a nyolcvanas évek közepét ől kezdve a magyar gazdaságra a vállalati
centralizáció fölbomlása és a gazdasági szervezetek számának gyors gyarapodása
volt jellemző, s ez kiterjedt a településhálózat egészére, addig a pénzvilág szervezeti
és területi koncentrációja — az előbbi folyamattal ellentétben — látványosan meg-
nőtt, s a pénzintézetek központjai lényegében kivétel nélkül Budapesten összponto-
sulnak. Mindez azt jelenti, hogy a Magyarországon m űködő hazai és külföldi tulaj-
donú pénzintézetek vállalati központjukat Budapesten nyitják meg, székházaik,
igazgatósági épületeik is a fővárosban találhatók. Ez Európában is egyedülálló,
ugyanis több országban ennek az ellenkez ője a jellemző, sok helyen a nagyobb
vidéki városok az országos hálózattal rendelkez ő bankok székhelyei.
A hazai pénzvilág szervezeteinek Budapest bels ő kerületeiben történ ő megtelepe-
dése természetesnek mondható. Ez egyben jelent ős városfejlődési tényezőként is
szolgál, ugyanis a pénzügyi intézményhálózat központjainak belvárosi telephelyvá-
lasztása jelent ősen hozzájárult a nyolcvanas évekt ől formálódó budapesti „city"
képződéséhez. A magyar fő városnak nemcsak az elmúlt negyven évben, de az azt
megelőző modernkori története során sem alakult ki nyugati értelemben vett „city"-
je. A valódi — lakófunkcióját levetk őző, üzleti és igazgatási funkciójú — „city" ki-
alakulása csak az elmúlt évtizedben kezd ődött meg, amelynek formálódásában
fontos szerepet játszanak a számszer űen is gyarapodó pénzintézeti funkciók
(Beluszky 1992, Cse'fa/vay 1995, Enyedi 1992, Enyedi 1996). 1990-ben a hazai
pénzvilág szervezeteinek közel kétharmada a „city"-nek helyet adó V. kerületben
székelt. Napjainkra, amikor a pénzügyi szektor vállalkozásainak száma 5,5-
szörösére nőtt, számszerű en még mindig ez a kerület a legkeresettebb székhely,
nemcsak az új bankok, de a brókercégek és a biztosítók számára is (a bankok köz-
pontjainak 55%-a és a pénzügyi szolgáltató cégek 2/3-a az V. kerületben székel;
1996-ban a vizsgált 38 pénzintézet közül 22-nek a központja e kerületben volt). A
sűrű gazdasági és társadalmi interakciók jelent ős vonzerőt gyakorolnak a pénzügyi
szolgáltatásokra, amelyek belvárosi koncentrációja Budapest üzleti negyedének
kialakulását, a „city" képz ő dését mutatja. Ez a folyamat a tercier szektor más ága-
zataira is jelent ő s agglomeráló hatást gyakorol, és a specializált pénzügyi (back-
office) funkciók belvárosi koncentrálódását is el ősegíti. A bankok székházai ('üveg-
palotái') a városkép fontos funkcionális-morfológiai elemét adják, és a belváros
belső szerkezetét is alakítják. Az egyre izmosodó pénzintézetek prosperitásának
szimbólumaiként felépül ő bankpaloták a városkép meghatározó elemeivé váltak,
melyek nemcsak a bankok erejét demonstrálják, de egyben a „city" fejl ődésének is
kifejezői (7. ábra).
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 A pénzintézeti szektor ... 57
7. ÁBRA
budapesti bankhálózat sűrűsége 1996-ban (az egy bankfiókra es ő népességszám
kerületenként) és a főváros övezetei
he Density of Banking Network [the Number oflnhabitants per One Branch Office
by DistrictsJ in Budapest in 1996 and the Zones of the Capital)
I. Belváros (üzleti negyed és
belső lakóöv)
II. A Budai-hegyvidék elit
lakóövezetei
III. Vegyes zóna (lakótelepek,
ipari zónák, bérházak)
IV. Külső kerületek
lakos/bankfiók
< 1 000
1 000— 5 000
5 000-10 000
10 000-15 000
15 000-53 000
rrás: KSH, Magyar pénzügyi és t őzsdei almanach 1995-1996
a apján saját szerkesztés.
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
58 Gál Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s4
A kilencvenes évek végére nagyjából telít ődött és beépült az V. kerületnek ha-
gyományosan is a gazdasági „city" szerepkörét játszó, ezáltal a pénzintézetek által is
legfrekventáltabbnak tekinthet ő része, és néhány éve már megindult a pénzintézeti
tevékenységek diffúziója a környez ő belvárosi, illetve a bizonyos szempontból
előnyösnek számító küls ő kerületek irányába. Az V. kerületb ől 'kiszoruló' bankok
többsége a Kiskörút, a Nagykörút és a Rákóczi út által határolt területeken (VI.,
VII., VIII. kerületek), illetve néhány bank a budai elitkerületekben (II., XII.) és a
XIII. kerületben hozta létre központját. A pénzintézeti szolgáltató-központok 'kite-
lepülése' egyben az üzleti funkciókat koncentráló „city" terjeszkedését is mutatja.
A pénzintézeti szektor szerepl őinek megsokszorozódásával feler ősödő verseny-
helyzet, a helyi piacokon való jelenlét szükségessége, a forrásgy űjtés és a hitelezési
tevékenység, valamint a jelenleg még 70%-ban nem lefedett lakossági piacért foly-
tatott verseny a banki fiókhálózat b ővítésére ösztönöz.
Az elmúlt másfél évet a bankfiókhálózat gyors b ővülése jellemezte. Az 1996-ban
működő 18 bankkal szemben 1997-ben már 24 pénzintézetnek volt országos háló-
zata, a fővárosban ellenben csak 19 bank m űködtetett fiókot (1998-ban már 22). A
fiókhálózat s űrűségének emelkedésével országosan az egy pénzíntézeti fiókra jutó
népesség 3500 körüli száma még mindig több mint a duplája a nyugat-európainak.
Ugyanakkor, talán meglep őnek tűnik az a tény, hogy a magyarországi bankvilág
központjának számító fővárosban alacsony a fiókhálózati sűrűség: az egy fiókra es ő
népességszám 6300 fó (az OTP nélkül számolva pedig csaknem 14 ezer fő), ami
duplája az országos átlagnak és 5-6—szorosa a fejlettebb EU országokénak. Ez egy-
értelm űen a fővárosi fiókhálózat kiépítettségének alacsony szintjét mutatja, amelyet
zsúfolt belvárosi tömegbankok, ellátatlan peremkerületek egyaránt jellemeznek
(a hálózati sűrűség 5700-23 000 fő/fiók között szóródik). Ugyan az 1992 és 1996
közötti időszakban az új hálózati egységek alapításában Budapest szerepe felérté-
kelődött, hiszen a hálózatépít ő bankok általában 2-3 új fiókot nyitottak a főváros-
ban, s így a nettó hálózatb ővülés 27%-a e városra jutott. 1998-nyarán a f őváros 319
bankfiókjával 26%-ban részesedett az országos hálózatból (Gál 1998b).
Talán ezt az évek óta meglév ő hiányosságot igyekeznek pótolni azok a pénzinté-
zetek, amelyek a fővárosi fiókhálózatukat is b ővítik, annak a ténynek a felismerésé-
vel, hogy Budapesten a lakossági és a kisvállalkozói piacot is megcélzó pénzintézeti
tevékenység számára még meglehet ősen sok a le nem fedett piaci terület a sz űkebb
értelemben vett belvároson kívül. A piackutató vizsgálatok és az egyes „tömeg-
bankok" belvárosi fiókjaiban tapasztalható zsúfoltság is a f ővárosi fiókhálózat kib ő-
vítésére ösztönöznek.
A statisztikák szerint a fő városi népesség több mint háromnegyede ügyfele vala-
mely banknak, ami jóval magasabb a vidéki átlagnál, s amíg jelenleg Magyarorszá-
gon a családok 25-30%-ának van csak folyószámlája, addig ez az arány Budapesten
közel 75%-os. A fels ő fokú végzettség űeknek 85%-a veszi igénybe a bankszolgál-
tatásokat, s ez a réteg a fő város állandó népességének közel a 40%-a. Mindezek a
mutatók az alacsony fő városi fiókszám ismeretében az ügyfelek magasabb színvo-
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 A pénzintézeti szektor ... 59
nalú és mind több helyszínen igénybe vehet ő kiszolgálására kell, hogy ösztönözzék
a bankokat, hiszen amíg az elektronikus bankszolgáltatások (home banking) nem
dominálnak a piacon, addig a fiókhálózat mérete határozza meg a szolgáltatások
elérhetőségét.
A fővárosi bankfiókhálózat b ővítése egyre több dinamikusan fejl ődő, külföldi tu-
lajdonú középbank aktuális terveiben szerepel, amelyek eddig a vállalati szféra
legjövedelmezőbb részét lényegében fiókhálózati terjeszkedés nélkül (egy-két f ővá-
rosi /belvárosi/ egységgel) meg tudták hódítani. A legdinamikusabban fejl ődő kö-
zépbankok közül a Credit Lyonnais, az ÁÉB, a Commerzbank és a Citibank tevé-
kenysége kizárólag Budapest „city"-jéhez köt ődött. A jelenlegi piacmérethez képest
még legalább háromszorosára b ővíthető lakossági piac megszerzéséért folyó ver-
seny a meglévő fiókhálózattal rendelkez ő hagyományos lakossági bankokat és a
lakossági piacra most belép ő dinamikusan fejlődő középbankokat egyaránt a fiók-
hálózat b ő vítésére/kiépítésére ösztönzi. (Ezek között egyedüli kivétel a lakossági
piacon korábban monopolhelyzetben lév ő OTP, amely 33 fővárosi fiókját zárta be
1996-ig). A következő években a bankpiaci erőviszonyok várhatóan átrendez ődnek,
s az elkövetkezend ő két-három év a folyamatos fiókhálózat-fejlesztés jegyében fog
eltelni Budapesten is. Várható és szükségszer ű is a főváros bankhálózatának bővülé-
se, ami által jelent ősen javulhat a banki szolgáltatások elérhet ősége.
Budapest bankhálózatának területi eloszlását vizsgálva már említést tettünk arról,
hogy a fokozatosan a gazdasági „city"-vé alakuló V. kerület és közvetlen környéke
a pénzintézetek központi székházainak közkedvelt városrésze, és a „city" képz ődé-
séhez a pénzügyi szféra önmagában is jelent ősen hozzájárult. A bankhálózat s űrűsé-
gét mutatja, hogy egy fiókra itt 5700 fő jut.
A belváros (I., V., VI., VII., VIII., IX.) kerületeiben 1991 óta a bankfiókok száma
megduplázódott, s a ma itt található 83 bankfiók a budapesti fiókszám mintegy
64%-a (OTP fiókokkal együtt 109 egység), ami azt jelzi, hogy a banki szolgáltatá-
sok koncentráltsága meglehet ősen erős, a hálózati sűrűség mutatója messze a buda-
pesti átlag felett van (egy fiókra 5700 fő jut). Mindez természetesen nem azt jelenti,
hogy a belvárosi pénzintézeti piac telített lenne, viszont a főváros más térségeiben
jelentő s a banki szempontból még nem lefedett terület.
A küls ő elővárosi zóna peremkerületeinek a fővárosi átlagnál ritkább laks űrűségű
családi házas és lakótelepi lakóövezeteiben a bankhálózati sűrűség a legalacso-
nyabb a fővároson belül, mintegy 23 ezer fő jut egy bankfiókra, ami több mint há-
romszor alacsonyabb a fő városi átlagnál. Amíg 1991-ben 8 kerületben (pl. III.,
VIII.) egyáltalán nem, további kilenc kerületben pedig csak egy fiókot nyitottak az
1987 után alapított pénzintézetek, addig 1996-ban már csak a külvárosi XV., XXII.
és a XXIII. kerületbe nem települt — az OTP fiókon kívül — bankfiók.
Összefoglalva tehát, a budapesti bankhálózat kialakítása kapcsán ma két fontos
probléma megoldása van napirenden: a fővárosi fiókhálózat s űrűségének növelése
és a helyi fiókok szolgáltatásainak b ővítése, illetve Budapestnek a nemzetközi pénz-
piacokhoz való kapcsolódásának intézményes biztosítása. A fővárosi bankfiókháló-
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
60 Gál Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s4
zat valószínűleg a belvárosban még tovább fog s űrűsödni, hiszen a városszerkezet
öröklött adottságaiból következ ően a szorosan vett belvároson kívül kevés az olyan
városrész, illetve energikus pont, ahol a bankszolgáltatások iránti igény, mind a
közép- és fels őrétegek, mind pedig a középvállalkozások részér ől koncentráltan
jelentkezne, s ott több bankfiók együttesen is megtelepedhetne. A bankhálózat to-
vábbi bővítése számára azonban a „city", illetve a belváros peremét átszel ő főútvo-
nalak, a peremkerületek irányába áramló forgalom tömegközlekedési csomópontjai,
valamint a kedvező társadalomstatisztikai jellemz őkkel rendelkez ő kerületek köz-
pontjai szolgálhatnak kedvez ő helyszínül.
A kelet-közép-európai térségben a napjainkban zajló nagyváros-verseny egyik
tétje az, hogy Budapest valóban regionális pénzügyi központtá válhat-e a közeljö-
vőben? Budapestnek, mint hatalmas potenciálú pénzpiacnak a kedvez ő adottságai
központi fekvéséb ől, hídszerepéb ől következnek:
— Budapestnek kedvez őbb központi földrajzi helyzete van, mint Prágának és
Varsónak, hiszen Prága túlságosan közel fekszik Németországhoz (Frank-
furthoz), Varsó pedig a régió északi peremén, meglehet ősen távol a délkelet-
európai térségt ől.
— A kedvező pénzügyi és egyéb infrastrukturális adottságok mellett nem elha-
nyagolható a nemzetgazdasági stabilitás.
— A sikeresen privatizált, dönt ően külföldi tulajdonú bank- és biztosítási rend-
szer EU konform. A hazai bankrendszer megnövekedett nemzetközi ver-
senyképessége, a pénzügyi vállalkozások számára megfelel ő gazdasági, sza-
bályozási és infrastrukturális környezet kedvez ő a regionális üzleti-pénzügyi
központtá váláshoz.
Magas a külföldi befektetések aránya a reálszférában. A magyar f őváros ha-
gyományos nagyvárosi arculatával és a továbblépéshez megfelel ő infrast-
rukturális adottságaival, stabil gazdasági környezetével nagy vonzer őt gyako-
rol a térségben befektet ő multinacionális cégek számára. Több közismert
nemzetközi nagyvállalat (Pepsi Co., Kodak, Nestlé, Xerox, Shell stb.) Buda-
pesten építette ki kelet-európai hídf őállását és regionális irányító-központját.
— Budapesten igen kedvez ő a humán erőforrás potenciál, megfelel ő a magasan
képzett szakemberek kínálata.
— Az elmúlt tíz évben a magyar fővárosba érkez ő pénzügyi befektetések inten-
zitása és a világ legdinamikusabban növekvő tőzsdéi közé tartozó BÉT m ű-
ködése is azt jelzi, hogy a befektet ők a kilencvenes évek második felében in-
kább Magyarországot és Budapestet választják Varsó és Prága helyett.
Budapest nemzetközi pénzpiaci központtá válásának azonban komoly korlátai is
vannak:
— A hazai nemzetgazdasági háttér mérete kicsi, alacsony a gazdaság bankosí-
tottsága, ami a bankrendszer alacsony gazdaságfinaszírozó szerepében is
megmutatkozik.
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 A pénzintézeti szektor ... 61
— Kicsi a bankrendszer mérete: elégtelen a bankok nagysága (kevés céltarta-
lék), amelyet a leányintézetek számára biztos háttérbázisul szolgáló külföldi
anyabankok mérsékelnek.
— Alacsony a bankrendszer külföldi aktivitása, jobbára csak forrásbevonásra
korlátozódik.
— A nemzeti t őkék gyengesége miatt nem jelent ős a kelet-közép-európai orszá-
gok közötti gazdasági kapcsolat. A nemzetgazdaságok kis mérete a nemzeti
tőkék gyengeségében is megmutatkozik, amit a fekete gazdaság — becslések
szerint — legalább 30%-os részesedése jelent ősen ront.
— A külföldi tőkeerős bankok nem regionális pénzintézeti központokat, hanem
párhuzamos nemzeti hálózatokat építenek ki a kelet-közép-európai térség or-
szágaiban. Fiókokat, illetve leányvállalatokat hoznak létre ezekben az orszá-
gokban, tehát nem egy budapesti bankközpont kiépítésére, hanem sokkal in-
kább az egyes nemzeti piacok bakhálózati lefedésére koncentrálnak, melyek
irányítása a nyugat-európai anyavállalat vezetése alá tartozik.
— A globális központok növekvő funkciói a kommunikációs technológiák fej-
lődésével túlkompenzálhatják a földrajzi közelség el őnyeit. Nagy a
valószínűsége annak is, hogy az ügyfelek (különösen a multinacionális cé-
gek) csak az egyszer űbb, kevesebb forrást igényl ő pénzügyi szolgáltatásokat
veszik igénybe helyben, illetve a tágabb régióban, ugyanakkor a többit válto-
zatlanul a hagyományos nyugat-európai, illetve tengerentúli pénzpiaci köz-
pontokban (Bellon 1997).
A Budapest központú hazai bankrendszer mai állapotában nemzetközi mércével
mérten nem alkalmas (de a cseh és a lengyel sem) jelent ősebb regionális szerep
ellátására. Budapest ennek a prognózisnak megfelel ően a nagy pénzügyi központok
'alvállalkozói' szerepére, tehát egy off-shore jelleg ű regionális pénzügyi központ
funkciójára pályázhat eséllyel (off-shore központ: nagy mozgástérrel rendelkez ő,
nagyobb üzleti szabadságot biztosító, de a nemzetgazdaságtól függetlenül m űködő
specializált külföldi pénzügyi telephely) (Bellon 1997). Ennek a pozíciónak megfe-
lelően a kevésbé tőkeigényes, de a magasan képzett munkaer őt igénylő szolgáltatá-
sok kerülnek majd előtérbe. Mindennek a megvalósításához a bankrendszer további
erősödésére, illetve tudatos állami szerepvállalásra van szükség, de Magyarország
EU csatlakozásának id őpontja is befolyásolhatja a hazai pénzügyi rendszer és a
főváros ilyen irányú fejlő dését, ugyanis az EU tagság elhúzódása miatt a liberáli-
sabb hazai szabályozás folytán Budapest telephelyel őnyre tehet szert.
A regionális (decentralizált) banki struktúrák erősítése
A magyarországi bankrendszert a helyi és regionális alapítású bankok hiánya
jellemzi, ami részben a nemzetközi banki struktúrákhoz való alkalmazkodással is
magyarázható. Az er ős pénzintézeti koncentráció következtében világszerte meg-
szűntek a helyi, és átalakulóban vannak a regionális pénzpiacok, ezek szerepét a
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
62 Gál Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s4
nemzeti, nemzetközi pénzpiacok vették át, amelyek irányítása egy-egy kiemelked ő
jelentőségű pénzügyi-szolgáltató központ meglétét feltételezi. A globális t őkepiaco-
kon végbemen ő koncentrálódás ellenére egyre inkább el őtérbe kerül több országban
a regionális pénzintézeti központok kialakításának szükségessége.
1) A globális tő kepiacokon megnövekedett labilitás felveti a globális pénzpiac-
ok állami szintű ellenőrizhetőségének korlátait, ami feler ősíti a jobban sza-
bályozható regionális pénzpiacok szerepét.
2) Bizonyos országokban hagyományosan regionalizált bankrendszer m űködik
(Németország, Japán, USA, Lengyelország).
3) A helyi piacon a fejlődő vállalkozások növekedése, e vállalkozások igényei,
az erősödő pénzpiaci verseny, illetve a regionális területfejlesztésekhez kap-
csolódó infrastrukturális projektfinanszírozások a közvetlen szolgáltatói je-
lenlétet, illetve a hálózatb ővítést követelik meg a pénzintézetek részér ől he-
lyi-regionális szinten is.
4) A regionális szintű gazdaságfejlesztéshez, illetve a kis- és középvállalkozá-
sok támogatásához szükséges a megfelel ő források mobilizálása, ami meg-
követeli a regionális szintű pénzügyi közvetítő szervezetek létrehozását.
A régiók közötti egyenl őtlen gazdasági potenciál kialakulását jelent ős részben az
interregionális tőkeáramlás miatt kialakuló egyenl őtlenségek okozzák. A tőke
ugyanis általában az alacsonyabb profitrátát nyújtó régiók fel ől a magasabb megté-
rülést biztosító régiók felé áramlik. A pénzintézetek központjai is a legnagyobb
potenciálú piacra, tehát a központi, motorikus régiókba tömörülnek, ami jelent ős
regionális egyenl őtlenségeket okoz a nemzeti, illetve a szupranacionális (EU) bank-
piacokon is.
A nagymértékben koncentrált pénzpiacok megléte, illetve a dekoncentrált pénzpi-
acok hiánya hosszabb távon — az alább felsorolandó tényez ők miatt — jelent ősen
akadályozhatja, lassíthatja a regionális fejl dést (Porteous 1996).
ő
— Az országos bankközpontok a periférikus régióknak csak tartalékaik arányá-
ban nyújtanak hitelt, ugyanakkor forráselszívó hatása következtében több
hitelforráshoz juthat a központ, így a fiókhálózaton keresztül tovább er ősödik
pozíciója. Mindez a perifériák pénzpiaci diszkriminációját er ősíti, a régiók
gazdasági fejl ődésének lelassulását, és végs ő soron a régiók területi polarizá-
cióját eredményezi.
A fő városi központú bankok országosan ugyanazokat a szolgáltatási kondí-
ciókat kínálják, helyi piackutatást és propagandát nem folytatnak, ugyanak-
kor a régiók gazdasági teljesít ő képessége, adottságai és a fejlettségi szintjeik
közötti differenciák az egyes régiókra szabott banki szolgáltatásoknak meg-
felelő kondíciókat igényelnének.
— A fiókok centralizált szervezeti-m űködési struktúrája miatt a vidéki fiókok
helyi döntési hatásköre sz ű k, információjuk esetenként korlátozott. A fiókok
gyenge döntéshozói autonómiája a lokális szint ű hitelnyújtást korlátozza,
ugyanis a helyi hitelnyújtás elbírálása kapcsán a központ kockázatmegítél ő
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 A pénzintézeti szektor ... 63
képessége általában rossz. Mindezek ellenére a lokális szintet érint ő stratégi-
ai, fejlesztési döntések a fő városi bankközpontokban d őlnek el. (A helyi
bankvezető k hitel elbírálási gyakorlata általában konzervatív, a további kar-
rierlehetőségek szem el ő tt tartásával helyi döntéseikre a túlzott kockázatke-
rülés, a központ elvárásainak való megfelelés jellemz ő).
— A centralizált bankhálózatokon belül igen gyakran információs aszimmetria
alakul ki: a központ nem rendelkezik helyi információkkal, n ő az ellenőriz-
hető ség távolsága, ami hosszabb távon térbeli racionalizálást követel, más-
részt a nagybankok a fiókhálózat távolabbi pontjainál felmerül ő nagyobb
tranzakciós, információs és monitoring költséggel csak drágább hitelt tudnak
nyújtani a vidéki kis- és középvállalkozásoknak. Mindez tovább rontja a vi-
dék, a régiók hitel hozzáférhet őségi lehetőségét.
Megoldást hosszabb távon a pénzintézetek részben a szervezeti-irányítási struktú-
rájuk átszervezésével, illetve magasabb szint ű szervezeti-intézményi koncentráció-
val, azaz regionális pénzügyi központok kiépítésével érhetnek el, amelyek jelent ősen
serkenthetik az egyes régiókon belüli t őke-mobilitást. Magyarországon is egyre több
pénzintézet tett lépést a szétaprózott szervezeti struktúra racionalizálására, a megyei
központok helyett a regionalizálódás folyamatait követ ő területi igazgatóságok
kialakítására. A külföldi tulajdonú bankok többsége a fiókhálózat kialakításakor is
ezt a koncepciót képviselte.
A pénzügyi szolgáltatások területi preferenciái és a pénzügyi központok jellemz ői:
— A pénzügyi központok el őnyben részesítik a nagyvárosi környezetet, amely
agglomerációs elő nyöket biztosít a többi termel ő és szolgáltató tevékenység
számára.
— Multiplikátor hatások a pénzügyi központokban: a szolgáltatások speciali-
zálódása, bizonyos pénzintézeti csiksfiinkciók, üzletági központok koncent-
rálódása egyre inkább jellemz ő (p1. banki back-office funkciók tömörülése) a
pénzügyi központokra. Az üzletági csúcsfunkciók koncentrációja magas
munkabéreket, tehát a pénzügyi szféra az országos átlagnál magasabb bér-
színvonalat jelent, ami új kiegészít ő szolgáltatások iránti keresletet, illetve
indirekt módon a helyi vásárlóer ő növekedését vonja maga után.
— A szolgáltatásokon belül n ő a pénzintézeti szféra relatív súlya.
— Nő a kereslet az irodaházak iránt, ami pezsg ő ingatlanpiaci viszonyokat te-
remt, azonban negatívumként a gyorsan növekv ő ingatlanárak és a túlzsúfolt-
ság is megjelenik.
— A helyi pénzintézetek az átlagosnál szélesebb kör ű szolgáltatásokat kínálnak,
ezáltal olcsóbb és testreszabottabb kiszolgálást nyújtanak a helyi cégek szá-
mára.
A nyugat-európai példák azt mutatják, hogy a centralizált banki struktúrán belül
is lehetséges bizonyos pénzügyi szolgáltatások regionális decentralizációja, mely a
nemzeti bankközpont szerepét nem kérd őjelezi meg, de a hálózat hatékonyabb m ű-
ködtetéséhez hozzájárulhat. Nagy-Britanniában a globális pénzpiaci központként
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
64 Gál Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s 4
működő London országos hálózatot m űködtető pénzintézetei back-office funkcióik
egy részét a vidéki regionális központokba telepítették (Leeds /Barclays jelzálog
központja és telebanking központ/, Bristol, Edinburgh), amelyek ha nem is függet-
lenek az országos központtól, de jelent ős autonómiát élveznek. A brit decentralizá-
ció a források olcsóbb és racionálisabb allokációját teszi lehet ővé, nemcsak az adott
régión belül, de országos szinten is (Tickell 1996).
A már eleve decentralizált banki struktúrájú országokban a nemzeti méretű háló-
zattal rendelkez ő bankok, illetve a kisebb regionális bankok az eltérő szervezeti-
területi felépítés és az eltér ő funkciók ellenére sikeresen együttm űködnek a bankpi-
acokon. A kisebb méretű és regionális hatáskörű volksbankok, hitelszövetkezetek
eredményes bankpiaci integrációt alakítottak ki a nagy bankokkal (Deutsche,
Dresden,) ennek eredményeként a regionális bankpiacon is olcsóbban lehet hitelfor-
rásokhoz jutni.
A regionalizált pénzpiacok és a regionális pénzügyi központok el őnyei (Leyshon-
Thrift 1997):
— A regionális központok pontosabb helyi információs bázissal rendelkeznek.
A túlságosan centralizált pénzügyi cégek elveszítik a versenyképességüket,
ha távol vannak a helyi információktól.
— A jól működő regionális központ megakadályozza az országos központ t őke-
elszívását.
— A regionális fejlesztéshez forrásokat biztosít, olcsóbb és testreszabottabb hi-
teleket nyújthat kisvállalkozások támogatásához.
— A hagyományos pénzügyi központok magas m űködési költségei (pl. drága
munkaerő , magas ingatlanárak és irodabérleti költségek), illetve a kommuni-
kációs technológiák fejl ődése bizonyos banki funkciók decentralizálását ol-
csóbbá teszi, mivel a regionális bankközpontok m űködési költségei, illetve a
tranzakciós költségek is alacsonyabbak.
Magyarországon a helyi-regionális hitelnyújtásnak csak a hagyományos, a centra-
lizáltan működtetett bankfiók hálózaton keresztül megvalósuló gyakorlata m űködik.
A hazai kereskedelmi bankok nemcsak a kis- és középvállalkozások számára nem
nyújtanak megfelelő nagyságú hiteleket, de nem finanszíroznak önkormányzati
projekteket és regionális infrastrukturális beruházásokat sem. Ezek a beruházások a
bankok számára nem prudensek, s néhány példa is azt mutatja, hogy hitelnyújtásra
csak más tőkeerő s társfinanszírozók, illetve csak er ős EBRD garanciavállalás mel-
lett kerül sor.
Magyarországon a regionális forráskoncentrációnak nincs intézménye a régiók-
ban. A Magyar Fejlesztési Bank nem tölti be funkcióját, nem finanszíroz komolyabb
regionális projekteket. Az 1991-ben az állam által létrehozott MFB feladata többek
között a magyar gazdaság modernizálása, befektetési tevékenység, a KKV-k finan-
szírozása, a fejlesztési és integrációs célú EU támogatások kezelése, illetve a regio-
nális fejlesztési tevékenység társfinanszírozása. Ez utóbbi stratégia keretében a bank
a területfejlesztési törvényben meghatározott célok érvényesítése érdekében térség-
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
TÉT XII. évf. 1998 s4 A pénzintézeti szektor ... 65
fejlesztési programoknak hitelt nyújt, illetve regionális fejlesztési hálózatot m űköd-
tet. A bank azonban jelenleg a kormányzat privatizációs és bankkonszolidációs
tevékenységének bonyolításában m űködik közre, így az MFB nem tudja ellátni az
eredetileg kitű zött stratégiai feladatait.
A vállalkozói hitelnyújtás rendszere elavult: a mikrohitelek nem alkalmasak
a KKV-k innovációs fejlesztéseinek finanszírozására;
— Megfelelő garanciális háttér biztosításáva meg kell teremteni a valódi koc-
kázati és a banki tőkefinanszírozás feltételeit. Ebben az MFB az állami sze-
repvállalás pénzintézeti közvetít őjeként úttörő szerepet vállalhatna;
A decentralizált pénzforrások (EU támogatások, Területfejlesztési Alap,
Foglakoztatási Alap, szétaprózott kormányzati céltámogatások, területfej-
lesztési pénzalapok, K+F finanszírozás stb.) koncentrálása az MFB feladata
lenne, ugyanakkor a régiófejlesztésekre jutó források dekoncentrációját, il-
letve a regionális fejlesztési bankok hálózatának kiépítését is az MFB (állam)
koordinálhatná.
Összegzés
A pénzintézeti szektor szerepét vizsgálva a területi fejl ődés szempontjából
megállapítható, hogy a pénzügyi szolgáltató ágazat vállalatai, intézetei tükrözik
legérzékenyebben a gazdasági átalakulás területi folyamatait. A piaci-üzleti szol-
gáltatások a regionális fejl ő dés kulcsterületeivé váltak, mutatói pedig általános
területi fejlettségre jellemz ő karaktert öltenek. A pénzügyi szolgáltató szférához
tartozó intézmények koncentrálódása, differenciálódása a piacgazdaság igényelte
munkamegosztás terméke, mint a regionális fejlesztés egyik f ő intervenciós pontja
akceleratív szerepet játszik a területi növekedést élénkít ő folyamatokban.
A pénzintézetek és a biztosítótársaságok Budapestre történ ő összpontosulása, va-
lamint kimagasló fő városi koncentrációja egyenes következménye az elmúlt évti-
zedben, különösen az üzleti szférában a korábbi id őszakoknál is nagyobb mértékben
felerősödő Budapest központúságnak.
Magyarországon a szolgáltatások fejl ő dése e szektor növekedésének extenzív sza-
kaszában nem vált a regionális egyenl őtlenségek kiegyenlítésének eszközévé. A
szolgáltató szférán belül különösen nagymérték ű az üzleti-pénzügyi szolgáltatások
fővárosi koncentráltsága, ugyanakkor a fő városi központú pénzintézetek és az egyéb
pénzügyi szolgáltató cégek is fiókhálózatuk fejlesztésével a vidéki források bevoná-
sára koncentrálnak. A néhány éven belül az intenzív szakaszába lép ő magyarországi
bankrendszer számára a jöv őben egyre fontosabbá válik a kiépített bankhálózatokon
keresztül megvalósuló tőkeáramlás (hitelezés és forrásgy űjtés) földrajzi differen-
ciáinak kutatása, a bankfiókhálózat folyamatos monitoring alapján történ ő fejleszté-
se, racionalizálása, illetve a regionális pénzügyi központok kialakíthatóságának
vizsgálata (agglomeráló tényez ők, a helyi gazdaság fejl ődési tendenciái).
A külföldi szakirodalom nemcsak a nemzetközi, illetve a nemzetí pénzpiacok t ő-
kemozgásainak térbeli tendenciáit vizsgálja, de az utóbbi id őben egyre nagyobb
hangsúlyt kapnak a pénzügyi közvetítés különböz ő szervezeti formáinak térbeliségét
a helyi-regionális, illetve a szupranacionális (EU) piacok szintjén feltáró pénzügyi
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
66 Gál Zoltán TÉT XII. évf. 1998 s4
'telephelyvizsgálatok'. E modellek és empirikus módszerek adaptálása Magyaror-
szágon is döntő fontossággal bír, hiszen a bankfiókok száma, a banki központok
jelenléte önmagában nem lesz a gazdasági fejlettség fontos mutatója. A bankok és a
többi pénzügyi szolgáltató szervezetek a szolgáltatásszervezési rendszer kínálati
pontjaiként kapcsolódnak be a területi szervezésbe, amelyek a helyi gazdasági fejl ő-
désnek lökést adó kereskedelmi és ipari vállalkozások, valamint a családok számára
nyújtanak szolgáltatást.
Jegyzetek
Forrás: KSH Évkönyve 1996
2 A vállalkozói aktivitás tekintetében 1990-1993 között a Dunántúl, valamint a Dél-Alföld megyéi
párhuzamos fejl ődést mutattak. Nagyvárosi szinten teljesen kiegyenlített az évr ől évre történő szerve-
zetbővülés e három térség között. A közép- és kisvárosok szintjén a Dél-Dunántúl, a községhálózatot
tekintve az Észak-Dunántúl aktivitása er ősebb valamelyest a másik két térségnél. Az Észak-Alföld és
Észak-Magyarország mutatói a nagyvárosok szintjén közelítik a másik három térség adatait, de a
településhierachia két alsó szintjén messze elmaradnak azokétól.
3 Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Pest, Bács-Kiskun, Fejér, Tolna, Baranya megyék és
Budapest.
Irodalom
Bellon E. (1997) Lesz-e Budapest nemzetközi pénzügyi központ? (kézirat) 1-32. o.
Beluszky P. (1992) Budapest és a modernizáció kihívásai, Budapest és társai. — Tér és Társadalom. 3-4.
15-54. o.
Csáki Gy. (1997) Magyar bankrendszer: konszolidáció után — a privatizáció lezárása el őtt? — Társadalmi
Szemle. I. 48-60. o.
Cséfalvay Z. (1995) Budapest a minikapitalisták városa. — Valóság. 8.77-93. o.
Enyedi Gy. (1992) Budapest Európában. — Tér és Társadalom. 3-4.5-14. o.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon. Budapest, Hilscher Rezs ő Szociálpolitikai
Egyesület. 59-77. o.
Magyar statisztikai évkönyv 1996. (1997) Budapest, Központi Statisztikai Hivatal.
Gál Z. (1998a) A hazai bankok aranykora (The Golden Age of Hungarian Banking). — ABN Amro
Magazin. december, 24-26. o.
Gál Z. (1998b) Budapest pénzintézeti-szolgáltató szektora. Magyarország megyei kézikönyvei sorozat,
20. kötet, Budapest. 272-281. o. Budapest, CEBA—Hungary Kiadó.
Illés I. (1993) Bankrendszer és regionális fejlődés. 13. o., Pécs, MTA RKK.
Jakus I. (1997) Bankfiókhálózatok: A végek ígérete. — Heti Világgazdaság. 33.77-78. o.
Leyshon, A.—Thrift, N. (1997) Money and Space: Geographies of Monetaty Transformation. London,
New York, Routledge.
Mazzuca, R. (1993) A bankhálózat területi szervezete Olaszországban. Régiók és városok az olasz
modernizációban. — Horváth Gy. (szerk.), 307-317. o. Pécs, MTA RKK.
Ószabó A. (1996) Pénzintézeti cs ődök és bukások: Sok(k) hatás. — Figyelő különszám, Bankkorszak
1987-1997. december, 23-25. o.
Porteous, D. (1996) The Geography of Finance (Spatial dimensions of intermediary behaviour). 86-92.
o. Avebury, Brookefield.
Szép P. (1996) A lakossági szolgáltatások: Egyr ől háromra. — Figyelő különszám, Bankkorszak 1987-
1997. december , 39-41.0.
Tickell, A. (1996) Taking the initiative: The Leeds financial centre. Corporate City? — Haughton, G.-
Williams, C. (szerk.), 103-118. o. Avebury, Brookefield.
Várhegyi É. (1997) A magyar bankrendszer privatizációja. — Külgazdaság. 6.4-18. o.
Várhegyi É.—Gáspár P. (1997) A t őkemozgások szabadsága — az Európai Unió kihívásai. 101-109. o.
Budapest, Pénzügykutató Rt. — Perfekt Rt.
Wachtel P. (1997) A külföldi bankok szerepe a közép-európai átmeneti gazdaságokban, I-II., — Közgaz-
dasági Szemle. január—február, 13-30. o. és 124-141. o.
Gál Zoltán:
A pénzintézeti szektor területfejlesztési kérdései Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 4. 43–67. p.
TÉT XII. évf. 1998 s 4 A pénzintézeti szektor ... 67
THE QUESTIONS OF FINANCIAL SERVICES
SECTOR IN HUNGARY FROM THE POINT OF
VIEW OF REGIONAL POLICY
ZOLTÁN GÁL
The spatial structure of the banking sector in Hungary is characterised by a large-
scale concentration in Budapest, but the foundation "boom" of branch offices is also
typical in the countryside, as the necessity of the presence on the local markets
(collection of resources and credit allocation etc.), as well as the competition for the
market of households stimulate banks to build out their national networks.
From the mid-1990s, after the relative saturation of West Hungary, the main
targets are the large cities in East and South Hungary. The Hungarian fmance
institutions, because of the centralised structure of banking, aim at completely
covering the relatively small Hungarian banking market. This tendency promotes
equalisation among the different parts of Hungary.
At the same time, the fmance institutions, which have their headquarters in Buda-
pest, only concentrate on the collection of deposits in their national network. The
presence of the centralised and the lack of the decentralised capital markets can
block or slow down regional development in the long run. Local and regional
credits can only be received in Hungary in the traditional way, through the
centralised network of bank offices. The Hungarian commercial banks do not
provide SMEs with adequate credits, and they do not fmance larger local
governmental projects and regional infrastructure investments, either.
Within the centralised banking structure, the regional decentralisation of certain
financial services is possible, without questioning the role of the national banking
centre, but contributing to a more efficient operation of the network.