Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 37-48. p.
1987. 1. évf. 4. sz. pp. 37-48.
FORRAY R. KATALIN:
A KÖZOKTATÁSI INTÉZMÉNYHÁLÓZAT ÉS A HELYI
TÁRSADALOM
A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején sok figyelem fordult a ma-
gyar népesség iskolázottságának emelkedésére; e tanulmány szerz ője is több helyen
elemezte ezt a nagy sodrásúnak látott folyamatot. Id ő közben azonban az iskolázott-
ság növekedési üteme lelassult, és egyéb tényez ő k mellett a területi különbségek kon-
zerválódása is arra utal, hogy a vártnál nagyobb súlyú probléma maradt a hiányos is-
kolázottság. Még mindig tömegesen vannak az aktív keres ő k között (is) általános
iskolánál alacsonyabb végzettség űek. Arányuk csaknem eléri az érettségizettekét
(1. táblázat).
Mivel itt fiatal és középkorú népességr ő l van szó, nem háríthatjuk a félfeu-
dális múltra a felel ő sséget csonka iskolázottságukért. A tanulmány nem választ, megol-
dási lehetőséget keres, hanem egy kutatás els ő lépéseként azt próbálja „kitapogatni",
hol lenne szervezeti lehet őség az iskolázottsági hiányok korrigálására.
Amikor az ország településeit aszerint vizsgáljuk meg, milyen oktatási in-
tézmények m ű ködnek bennük, akkor egy elméleti és egy gyakorlati megfontolásból
indulunk ki. * Elméletileg ugyanis azt feltételezzük, hogy az oktatási intézmények
megléte vagy hiánya, az oktatási intézmények szintje és típusa szoros összefüggés-
len van a helyi társadalmak jellegével. Ha tehát a településeket az oktatási intézmé-
nyekkel való ellátottság szempontjából csoportosítjuk, társadalmilag eltér ő település-
típusokat írhatunk le. Gyakorlati szempontból azt tartjuk fontosnak, hogy a csonka
iskolázottságúak eljuttatása a befejezett iskolai végzettségig másfajta szervezeti meg-
oldásokat igényel és tesz lehet ő vé olyan helyeken, ahol m ű ködik oktatási intézmény,
mint ott, ahol nincsen. Ebb ő l a szempontból persze nem egyenérték űek az oktatási
intézmények. Az óvoda vagy a csak alsó tagozatú általános iskola pedagógusaira nem
lehet ugyanúgy gondolni például a feln ő ttoktatás megszervezése során, mint a teljes
általános iskola tanáraira. Bármely oktatási intézmény azonban olyan hely, ahol jelen
van a szervezett oktatás, és ennek esetleg a feln őttoktatás lehet őségei szempontjából
is van jelentő sége.
A településeket e szempontból el ő ször az alábbi csoportokra osztottuk:
— nincs közoktatási intézmény (706 település)
— csak óvoda van (135 település)
— csak alsó tagozatú általános iskola van (252 település)
*A vizsgálat az Oktatáskutató Intézetben létrehozott OTTIR adatbázis 1980-as adatain történt.
A matematikai elemzések elvégzéséért HOFFER JÁNOSnak tartozunk köszönettel.
FORRAY R. KATALIN:
A közoktatási intézményhálózat és a helyi társadalom
38 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 37-48. p.
Az aktív keresők megoszlása iskolázottsági szint és nemek szerint
1. táblázat
8 osztálynál felső fokú
Összesen 8 osztály szakmunkás középiskola
kevesebb végzettség
5 068 840 936 830 1 794 353 845 272 1 071 166 412 219
18,5 % 35,4 % 16,9 % 21,1 % 8,1 %
Férfi
2 866 794 511 193 923 183 660 812 520 916 256 690
17,8 % 32,2 % 23,1 % 18,2 % 8,7 %
Nő
2 202 046 425 637 871 170 193 460 550 250 161 529
19,3 % 39,6 % 8,8 % 25,9 % 7,3 %
Forrás: Népszámlálás, 1980. 33. kötet. KSH. Bp.
— óvoda és alsó tagozatú általános iskola van (307 település)
— csak teljes általános iskola van (74 település)
— óvoda és teljes általános iskola van (1.376 település)
— óvoda, teljes általános iskola és középiskola van (183 település)
Megjegyezzük, hogy csak közigazgatásilag önálló településeket vizsgáltunk,
mivel adatokkal csak ilyenekr ő l rendelkezünk. Azaz nem kezelhetjük külön a tanyá-
kat, a közigazgatásilag összekapcsolt településeket, az újonnan formálódó, de önálló
jogi státussal (még) nem rendelkez ő településeket, jóllehet, ezekben az iskolázás szer-
vezeti formáinak kialakítása esetleg külön megoldást igényelne.
Néhány változó szempontjából páros összehasonlításokat végeztünk a tele-
püléscsoportok között. Két településcsoport mutatkozott hasonlónak a statisztikák
tükrében: az, ahol óvoda és alsó tagozatú általános iskola m ű ködik, valamint az, ahol
teljes általános iskola van, óvoda azonban nincsen. A két csoport között egyetlen
szempontból van matematikailag szignifikáns különbség: a népességszámban. És itt
sem — mint vélhetnénk — a teljes általános iskolával rendelkez ő települések „javára".
Nagyobbak, népesebbek azok, amelyek óvodával és alsó tagozatú általános iskolával
rendelkeznek.
Ezt az eredményt legalábbis elgondolkodtatónak tartjuk, több szempontból
is. Ahol van elég gyerek óvoda és alsó tagozatú általános iskola m ű ködtetéséhez, ott
teljes általános iskola létesítéséhez is volna. Elképzelhet ő másfel ő l — s ez indokolná
a társadalomstatisztikai szempontú azonosságot a két településcsoport között —,
hogy a teljes általános iskola nyolc tanéve, a bennük dolgozó pedagógusok száma, a
foglalkoztatottakhoz viszonyított aránya, az iskola társadalmat és kultúrát szimboli-
záló ereje egyenérték ű az óvoda és az alsó tagozatú általános iskola összesen hét tan-
évével.
FORRAY R. KATALIN:
A közoktatási intézményhálózat és a helyi társadalom
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 37-48. p.
39
I. Az alapellátás nélküli települések
A közoktatási intézménnyel nem rendelkez ő települések csoportja gyakorla-
tilag minden szempontból különbözik az összes többit ő l (a néhány kivételre még
röviden visszatérünk ► , s a különbözés mindig rosszabb helyzetet jelent (2. táblázat).
Megfogalmazhatjuk ezt úgy is, hogy a szociokulturális szempontból legrosszabb hely-
zetben lév ő települések veszítették el iskoláikat, nem sikerült óvodához jutniuk; és
úgy is, hogy az oktatási intézmények hiánya rontotta társadalmi-kulturális helyzetü-
ket. Az összefüggés valószín ű leg mindkét irányban érvényesül, és többszörösen hát-
rányos helyzetet eredményez. Ennek ellenére nem mondhatjuk azt, hogy a települések
teljes mértékben homogén csoportjáról lenne szó; s ő t vannak a csoportban széls ősé-
gesen eltér ő települések. Na a pozitívumokat emeljük ki, akkor figyelmet érdemel,
hogy a népesség által elvégzett osztályok átlagos száma néhány helyen magasabb,
mint a legiskolázottabb településcsoportok átlaga. S nem véletlenül hivatkozunk a
másik pólusra: e településcsoportban még azok is, amelyek az érettségizettek igen
magas arányával jellemezhet ő k, e tekintetben elmaradnak a jobban iskolázott tele-
pülések átlagától.
A településcsoport 15 éven felüli népességének több, mint a fele csonkán
iskolázott, azaz nem rendelkezik befejezett általános iskolai végzettséggel sem. A szél-
ső érték riasztóan magas: negyven évvel az általános iskola kötelez ővé tétele után van
település, amelynek 15 éven felüli lakosságából 85 % nem végezte el a nyolc osztályt
(a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tarnabarakony), 45 településen pedig a korcsoport-
nak több, mint a kétharmada csonkán iskolázott. Ezek zömmel törpefalvak Somogy
és Zala megyében, illetve kisebb számban Borsod és Szabolcs-Szatmár megyében.
Ha a korszerkezet mutatóit vesszük szemügyre, akkor azt állapíthatjuk meg,
h ogy kisebb az óvodás, illetve iskoláskorúak aránya, nagyobb az id ősebbeké, mint
kiás településcsoportokban. Ám semmiképpen sem állíthatjuk, hogy egyszer űen „el-
öregedett" településekr ő l van szó. Kivételképpen van olyan helység, ahol a lakosság-
nak több, mint a fele hatvan éven felüli, de olyan is, ahol arányuk 10 % alatt marad.
Még azt is hozzá kell tenni, hogy e települések közül csak 51-ben van ipari telephely
(a települések 7 %-ában), azaz nemcsak a közoktatási intézmények, hanem az olyan
társadalmi, termel ő szervezetek is hiányoznak ezeken a lakóhelyeken, amelyek eset-
leg érdekeltté tehet ő k abban, hogy dolgozóikat az általános iskola befejezéséig el-
juttassá k.
A foglalkoztatottak dönt ő hányada (48 %-a) a mez ő gazdaságban dolgo-
zik. A szellemi foglalkozásúak aránya rendkívül alacsony (10 %), és van olyan tele-
pülés is a csoportban, ahol egyetlen szellemi munkakörben dolgozó sincsen — mint
ahogyan nincsen érettségizett vagy diplomás sem. A településeknek ez a csoportja
lényegében a hiánnyal jellemezhet ő , éspedig a magasabb vagy átlagos kulturális javak,
Iletve az azokkal rendelkez ő k hiányával. Egyetlen vizsgált szempontból jobb a hely-
et a csoportban, mint másutt: a 100 lakásra jutó személyek számában. Ez nyilván-
Valóan a lakosság id ő södésével és fogyásával van összefüggésben, s az adat semmit
nem mond a lakások min őségérő l.
Valószín ű leg ezzel is kapcsolatban van az, hogy e településekre a kirívóan
FORRAY R. KATALIN:
A közoktatási intézményhálózat és a helyi társadalom
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 37-48. p.
40
Az oktatási ellátottság szerinti településcsoportok néhány jellemz ője
2. táblázat
Semmi Csak ovi Csak alsó Ovi+alsó Csak ált. Ovi+ált. Minden
TELEPÜLÉSLÉLEKSZÁM
Átlag 329,0 636.9 526.8 824.2 740.7 2262.1 24128.3
Szórás 173.1 279.9 211.0 285.7 355.7 1839.4 31550.6
Maximum 1033.0 3004.0 1396.0 2547.0 1896.0 21455.0 207303.0
Minimum 20.0 305.0 152.0 240.0 135.0 256.0 1563.0
A 0-7 OSZTÁLYT VÉGZETTEK ARÁNYA A 15 - X évesek között
Átlag 52.3 48.9 50.4 47.4 47.8 46.0 33.1
Szórás 8.0 7.3 7.7 7.0 7.4 7.6 7.9
Maximum 85.1 74.0 74.0 68.4 65.9 67.8 51.2
Minimum 29.9 34.3 25.0 26.3 32.0 15.5 13.9
A LEGALÁBB ÉRETTSÉGIZETTEK ARÁNYA A 18 - X évesek között
Átlag 7.1 9.0 7.8 9.5 9.7 11.2 22.3
Szórás 3.5 3.4 3.1 3.8 4.0 4.2 7.0
Maximum 22.2 .19.5 18.0 33.7 21.1 35.6 40.9
Minimum 0.0 1.9 0.4 1.7 2.3 3.8 9.4
A 60-X ÉVESEK ARÁNYA
Átlag 23.8 21.7 20.6 20.0 19.9 18.3 15.2
Szórás 6.3 4.6 5.4 4.7 4.3 4.1 3.3
Maximum 53.8 35.1 38.2 38.2 31.9 31.9 24.5
Minimum 87 11.4 6.2 9.4 13.0 4.1 3.8
AZ IPARBAN FOGLALKOZTATOTTAK ARÁNYA
Átlag 30.0 31.1 35.4 32.8 32.8 33.6 43.5
Szórás 13.5 13.8 16.6 15.0 16.5 15.1 11.3
Maximum 69.7 69.3 78.9 77.6 83.8 84.9 82.4
Minimum 2.6 5.9 3.0 2.1 7.1 2.3 . 8.9
A MEZ Ő GAZDASÁGBAN FOGLALKOZTATOTTAK ARÁNYA
Átlag 47.9 44.5 41.3 42.1 41.3 38.8 18.0
Szórás 16.4 16.2 18.6 18.3 17.9 17.3 10.9
Maximum 87.9 79.8 90.1 90.6 79.7 85.3 47.8
Minimum 2.7 9.0 3.9 5.0 5.4 2.0 1.6
A SZELLEMI FOGLALKOZÁSÚAK ARÁNYA
Átlag 10.9 13.7 12.0 14.5 14.7 16.6 29.3
Szórás 5.1 4.6 4.8 5.2 5.6 5.2 7.5
Maximum 29.5 30.8 27.0 45.0 34.3 43.5 49.3
Minimum 0.0 4.5 0.1 3.9 1.9 4.1 13.5
FORRAY R. KATALIN:
A közoktatási intézményhálózat és a helyi társadalom
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 37-48. p. 41
magas arányú népességcsere a jellemz ő : egyetlen év alatt 100 lakosra kereken 12 be-
költöz ő és 13 kiköltöz ő jutott. Van olyan széls őséges helyzet ű település e csoport-
ban, amely — nyilván a véletlennek is van ebben szerepe — a vizsgált évben lakossá-
gát szinte teljes egészében elvesztette. Más, alig népesebb településeken 5-7 % a
megfelel ő arány. A közintézmények hiánya, a helyi társadalmak csonkasága, elörege-
dése mellett legalább ennyire hátrányt jelent ő tényez ő a népesség cserél ő dése, mivel
teljesen szétzilálja a közösségi kapcsolatokat (ha még egyáltalán maradtak), lehetet-
lenné teszi társadalmi integráció kialakulását.
A mindenfajta társadalmi szervezetet nélkülöz ő települések (feltételezhe-
tően er ő sen szelektív) ki- és beköltözései megnehezítik a központi beavatkozást a
lakosság iskolázottságának emelésére már csak azért is, mert az esetleg itt és most
„felfedezett", esetleg beiskolázott férfi vagy n ő nem bizonyosan lesz megtalálható
ugyanott egy év múlva is.
II. Részlegesen ellátott településcsoportok
Az intézményellátottság szerinti csoportosításról azt gondoltuk, hogy „tisz-
ta" hierarchiát kapunk: minnél magasabb szint ű oktatási intézmény m ű ködik vala-
hol, annál nagyobb a népességszám, jobbak a társadalomstatisztikai mutatók. Ám ez
csak bizonyos szempontból igaz. Ahol egyetlen közoktatási intézmény sincsen, az a
településcsoport valóban negatív irányban tér el az összes többit ő l. Ugyanígy fixálhat-
juk a skála másik végpontját: ahol valamennyi oktatási intézménytípus megtalálható,
az a csoport pozitív irányban tér el az összes többit ő l. Ahol nincsen oktatási intéz-
mény, az a legkisebb lélekszámú településtípus, ahol minden oktatási intézmény van,
az a legnagyobb, A lélekszámmal kapcsolatban ki kell emelni: nincsen abszolút határ,
ahonnan felfelé már bizonyosan m ű ködik oktatási intézmény. Van ezer körüli lakos-
ságú település, amelynek sem óvodája, sem iskolája; háromezres lélekszámú, ahol
vagy óvoda, általános iskola nincsen; van alig kétszáz lakosú, ahol alsó tagozatú iskola
m ű ködik; hasonló nagyságú, melynek óvodája, iskolája is van.
Továbbá ahol nincsen oktatási intézmény, az a „legid ősebb" korszerkezet ű ,
legalacsonyabban iskolázott, leginkább mez ő gazdaságból él ő és leginstabilabb népes-
ség ű településcsoport. Ahol pedig mindenféle oktatási intézmény m ű ködik, az a leg-
nagyobb népesség ű , „legfiatalabb", legiskolázottabb, a legtöbb szellemi dolgozót
foglalkoztató, a leginkább tercier ágazatok által meghatározott, legtöbb munkahe-
lyet kínáló településcsoport.
A közbülső csoportokban úgy t ű nik, hogy az óvoda léte vagy nemléte „za-
varja össze" a hierarchiát. Szinte azt mondhatnánk, van-e óvoda a faluban, jobban
kifejezi az egyéb adottságokat, mint az, hogy van-e iskola. A kapcsolat valószín ű leg
fordított: az egyébként jobb adottságokkal rendelkez ő kistelepüléseknek nagyobb
esélyük van a szolgáltatás jelleg ű oktatási intézmény, az óvoda megszerzésére, mint
az egyébként is rosszabb adottságokkal rendelkez ő knek. Ám mint a társadalmi fo-
lyamatokkal kapcsolatban gyakran megfigyelhet ő , nehezen választható el az ok és az
okozat, a tényez ő k hajlamosak összeadódni, öner ősítő mechanizmusokként, halmazati
FORRAY R. KATALIN:
A közoktatási intézményhálózat és a helyi társadalom
42 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 37-48. p.
hatásokként m ű ködni; a jobb feltételek javulást, a rosszak további romlást indukál-
nak, s az ördögi körökb ő l nehéz a szabadulás.
A hierarchia „összezavarodását" figyelhetjük meg, ha az óvodával rendel-
kez ő települések 135 faluból álló csoportját a csak alsó tagozatú általános iskolával
rendelkez ő k 252 településb ő l álló csoportjával vetjük össze. Az eltérések a költözkö-
dés és a tercier ágazatban foglalkoztatottak arányain kívül minden egyéb szempont-
ból szignifikánsak. Az eltérés iránya azonban a várttal ellentétes. A csak óvodával
rendelkező települések a nagyobbak, iskolázottabbak. (A népességszám különbsége
átlagosan 100 f ő t jelent, a minimum- és maximumértékek közötti eltérés, a szóró-
dás ennél sokkal nagyobb: vö. 2. táblázat.)
Az óvodával rendelkez ő települések csoportjában 50 % alá csökken a cson-
ka iskolázottságúak aránya. Ennek viszonylagos jelent ő sége nagyobb, ha azt is tekin-
tetbe vesszük, hogy a 60 éven felüliek hányada magasabb, mint a másik csoportban.
A csak alsó tagozatú általános iskolával rendelkez ő települések között vannak olyanok,
ahol egyetlen diplomás sem lakik: a tanító nénik, tanító bácsik valószín ű leg a fels ő-
fokú tanítóképzés bevezetése el ő tt szerezték meg képesítésüket, más képzettebb em-
ber pedig alig-alig van a 252 faluban. Ahol óvoda van, ott minden esetben él diplo-
más is.
A csak óvodával rendelkez ő települések lakossága viszont szignifikánsan
„id ő sebb" korszerkezet ű , mint az el ő bbié: alacsonyabb az óvodás- és az iskoláskorúak,
magasabb a 60 éven felüliek részaránya. (A gyermekek száma korévenként átlagosan
6 fő az óvodával rendelkez ő települések csoportjában, 5 az alsó tagozatú iskolával
rendelkez ő kében.) Ez az életkori szerkezet — mint az ország legtöbb falusias vidé-
kén — a mez ő gazdaságban dolgozók magas részarányával jelentkezik együtt. Itt azon-
ban a tradicionális szektorális megoszlás ellenére több a szellemi foglalkozású, mint
a csak alsó tagozattal rendelkez ő települések csoportjában. Emellett valamivel ma-
gasabb az ipari telephellyel rendelkez ő települések hányada is (17, ill. 15 %). Viszony-
lag fejlettebb gazdaságú települések ezek, ez magyarázná a magasabb iskolázottságot,
a szellemi foglalkozásúak magasabb részarányát. Talán éppen ezért kerültek olyan
helyzetbe, hogy lakóhelyükön óvodát m ű ködtethessenek, vagy az elveszített iskola
helyébe óvodát „szerezzenek".
Óvoda és alsó tagozatú általános iskola együttesen 307 településen van.
Ezt a csoportot a csak óvodával rendelkez ő településekkel összehasonlítva szigni-
fikáns különbséget csak a népességszámban, a csonkán iskolázottak arányában és a
korszerkezetben találunk. Az átlagos népességszám (824) csak 200-zal több mint
az el ő bbi csoportban, de a korszerkezet kedvez ő bbnek mondható: magasabb az óvo-
dáskorúak és az iskoláskorúak, alacsonyabb a 60 évesnél id ő sebbek aránya. Azt mond-
hatnánk, az oktatási intézményhálózat itt — más településcsoportokkal összehason-
lítva — jobban megfelel a demográfiai viszonyoknak. Bár több helyen van (a telepü-
lések 20 %-ában) ipari telephely, jellegzetesen mez ő gazdaságból él ő települések tar-
toznak e csoportba is.
Külön csoportként kezeltük azt a 74 települést, ahol óvoda az adatfelvétel
idején nem volt, de teljes általános iskola m ű ködött. Ennek a csoportnak a jellemz ő i
megerő sítik korábbi megállapításainkat: az óvoda léte vagy hiánya jobb indikátora a
társadalmi viszonyoknak, mint az általános iskoláé. Ugyanis a településeknek így kép-
FORRAY R. KATALIN:
A közoktatási intézményhálózat és a helyi társadalom
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 37-48. p. 43
zett csoportja alig tér el azoktól, csak ahol óvoda vagy óvoda és alsó tagozatú álta-
lános iskola m ű ködik; mutatói viszont jobb körülményekre utalnak annál a település-
csoportnál, ahol csak alsó tagozatú általános iskola van, óvoda pedig nincsen. A la-
kosságszám átlagosan 740 f ő településenként, ami szignifikánsan eltér ugyan minden
más csoporttól, messze alatta marad azonban azoknak a becsléseknek, egykori „kó-
dexeknek", hogy mekkora településen érdemes és lehetséges teljes általános iskolát
fenntartani.
A népesség korszerkezete, iskolázottsága, foglalkoztatottsága szempontjából
egyáltalán nem tér el az óvodával és alsó tagozattal rendelkez ő települések csoport-
jától. Ezért — pusztán statisztikai szempontból — akár azonosnak is tekinthetjük az-
zal. Amiben mégis különbözik, az a feln ő ttoktatás szempontja. Amit másfajta, ala-
csonyabb szint ű oktatási intézményekkel ellátott településeken nehezebb megszer-
vezni, arra itt több lehet őség nyílik; a feln ő ttoktatás intézményi bázisára gondolunk.
Kétséges, hogy adott gazdasági-kulturális feltételek között mennyien élnek
ezzel a lehet őséggel. Éppen az a körülmény, hogy az általános iskolát be nem feje-
ző k aránya sem tér el lényegesen az el ő bbi településcsoportoktól, arra utal, hogy a
szervezeti lehető ségek puszta léte (adatok híján csak feltételezzük, hogy sokhelyütt
megvalósulása) önmagában nem elegend ő ahhoz, hogy min őségi változást hozzon egy
térség iskolázottságában.
III. Alap és középfokon ellátott településcsoportok
-
Egészen más, a fentiekt ő l szinte minden tekintetben eltér ő típust képvisel
a településeknek az a csoportja, ahol a teljes általános iskolán kívül óvoda is m ű kö-
dik (1.376 település ► . Az átlagos népességszám nagyságrenddel magasabb, több mint
2.000, a helyi társadalom valamennyi mutatója szempontjából kedvez ő bb helyzet-
ben lév ő településeket foglal magába. Az alapfokú oktatás teljes intézményrend-
szerével rendelkez ő települések egyes kivételekt ő l eltekintve (például egy helyi ne-
velő otthon a kis létszámú községben is megteremtheti a demográfiai, jogi és szerve-
zeti alapját ennek az ellátottsági szintnek) nagyközségek, az el ő bbi csoportokhoz vi-
szonyítva valamivel modernebb foglalkozási szerkezettel: több az iparban és a tercier
ágazatban, kevesebb a mez ő gazdaságban dolgozó. Ipari telephely is van minden má-
sodik településen. A magasabb iskolázottság, a fiatalosabb korszerkezet, a jobb intéz-
ményi ellátottság kedvez ő bb feltételeket teremt az aluliskolázottak felzárkóztatásához.
Végül külön csoportba soroltuk azokat a településeket — valamennyi város
és néhány nagyközség tartozik ide — ahol nemcsak a teljes alapellátás épült ki, hanem
középiskola is m ű ködik (183 település). Bár sok szempontból heterogén ez a csoport
is, valamennyi vizsgált mutató szempontjából szignifikánsan tér el a többi település-
csoporttól. Még egy jellegzetességüket kell kiemelnünk: ez az egyetlen olyan tele-
püléscsoport, amelynek átlagos vándorlási mérlege pozitív, azaz több a beköltöz ő ,
mint az eltávozó.
Azt is hangsúlyoznunk kell azonban, amikor err ő l a településcsoportról be-
szélünk, hogy az ide sorolt (különösen a nagyobb) városok maguk is társadalmilag
FORRAY R. KATALIN:
A közoktatási intézményhálózat és a helyi társadalom
44 Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 37-48. p.
,IIII
-.~111111~ MEMm s
'fflelelleMe
MIIIIMMIL
1111~~, M
M sssssssM ~1111~
•sssssss , Iss I
41111~1~1~ sss . al.
11~1~~ .~ ~M
AWss MM.
deeeee ,
MEI MM \L,,,,AIM OIMMlb.
19~ MIMMIII.
411111M
A ssss
«El
ss s • ssss O'
/ss~ sss
1ssss mw-mem s esssss
~emu» gimeelb==q~elemem
mimmer
~MM MM sMIss I
rilIMIW A« MMIP"
1,11r- SOU IMF
M« IEW
Offiffil •
s
: :•.
ilMer
MIF
s•
I I'
I::::::"
I Alia
ks
••••. -
- ~11111 1111L1
'fflUM Ill.1
Nellele~ IIM •
s IMINWOOP›
'ffill• III,
• mili
ill'
1. ábra
eltér ő városrészekb ő l épülnek ki, egy-egy nagyobb városon belül — ha erre statiszti-
kákat nem is tudunk bizonyítékul idézni — szinte ugyanakkora különbségek alakul-
hatnak ki, mint amilyenek az ország egyes területei között. A feln ő ttoktatás szem-
pontjából azonban itt nyílik a legtöbb szervezeti megoldási lehet őség, a munkahelyek
FORRAY R. KATALIN:
A közoktatási intézményhálózat és a helyi társadalom
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 37-48. p.
45
szélesebb választéka (valamennyi ide sorolt településen van például ipari munkahely),
a gazdaságnak a — foglalkoztatási és az iskolázottsági szerkezetb ő l is kikövetkeztet-
hető — magasabb kvalifikáltsági igényei fokozhatják a feln őttek érdekeltségét a nem
csekély energiaráfordítást igényl ő munka melletti tanulásra. Mert igaz ugyan, hogy a
népességhez viszonyítva itt van a legkevesebb csonkán iskolázott feln ő tt (a 15 éven
felülieknek az egyharmada ► , ez a viszonylag alacsony arány is többszázezres tömeget
jelent.
Budapestet ebb ő l a szempontból nem mutatjuk be. Minden társadalomsta-
tísztikai elemzés megegyezik ugyanis abban, hogy a f ő város a maga hatalmas népes-
ségével, az ország nagyvárosait minden területen felülmúló ellátottságának, a maga-
san képzett népesség koncentrációjának mértékében is széls ő ségesen eltér ő . Emellett
a fő városban területileg természetesen igen nagy társadalmi egyenl őtlenségek vannak.
Ezek közül itt egy korábbi vizsgálatunkból származó térképen illusztrálunk egyet:
a témánk szempontjából fontos lakossági csoport eloszlását a budapesti kerületekben
(1. ábra). Azokról a 14-17 évesekr ő l van szó, akik nem tanulnak középfokú oktatási
intézmények nappali tagozatán. A térkép szemlélteti, hogy arányuk a pesti perem-
kerületekben a legmagasabb, de meglehet ő sen magas egyik-másik bels ő kerületben
(például a VII I-ban) is.
IV. Következtetések
Az oktatási intézményellátottság szempontjából településeinket el ő ször nyolc
csoportra osztottuk (Budapest nélkül). A településeket népességszámuk, a lakosság
iskolázottsága, foglalkoztatottsága, korszerkezete alapján összehasonlítva végül öt,
egymástól különböző településcsoport rajzolódott ki. Ezek a csoportok társadalmi
összetételük szerint egy olyan rangsorban rendezhet ő k el, amelynek mentén általá-
ban mindenfajta oktatás megszervezése a legtöbb nehézséggel jár. A legkedvez őtle-
nebb szociokulturális adottságú települések csoportjától a kedvez ő bb helyzet űek
felé haladva az alábbi csoportokat különböztethetjük meg:
a) semmilyen közoktatási intézménnyel nem rendelkez ő falvak;
b) a csak alsó tagozatú általános iskolával rendelkez ő falvak;
c) a csak óvodával vagy óvodával és alsó tagozatú iskolával vagy csak teljes
általános iskolával rendelkez ő falvak;
d) az óvodával és általános iskolával rendelkez ő települések;
e) az oktatási intézmények minden f ő típusával rendelkez ő települések.
E településcsoportok közül az els ő három túlnyomórészt aprófalvakat foglal
magában. Az aprófalvak az országban többé-kevésbé zárt, egységes térségeket alkotva
helyezkednek el. Ez mindenféle ellátás megszervezése szempontjából igen fontos
tényez ő . Ugyanis, amint ezt az el ő ző lapokon megvizsgáltuk, vannak közöttük rosz-
szabb helyzet űek és még rosszabb helyzet ű ek. A különbségek ellenére a kedvez ő hely-
zetű településcsoportokhoz képest viszonylag egységesen hátrányos helyzet jellemz ő
rájuk. Különösen, ha meggondoljuk: a legrosszabb helyzet ű települések népessége
gyermekeinek alapiskolázását többnyire az alig jobb helyzet ű településekben tudja
FORRAY R. KATALIN:
A közoktatási intézményhálózat és a helyi társadalom
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 37-48. p.
46
megoldani — a napi iskolábajárás szempontjából ezt jelenti az aprófalvak térséggé
szervez ő dése.
Más statisztikai vizsgálatokra vagy saját további kutatásaink adataira sem
szükséges hivatkoznunk, annyira közismert: az általános iskolai kudarc, évismétlés,
lemorzsolódás aprófalvas térségek kisiskoláiban a legnagyobb arányú. E települések
társadalmi hátrányai jelentkeznek az osztatlan alsó tagozatú iskolákban, illetve körzeti
iskolákban regisztrált magas lemorzsolódási, évismétlési arányokban. A csonkán is-
kolázott társadalmi csoportok így újratermelik hátrányaikat. A pedagógiai kutatásban
közismertnek számít, hogy a leghátrányosabb helyzet ű társadalmi rétegek gyermekei
számára másoknál fontosabb lenne óvoda megszervezése. Közvetetten erre is utalnak
adataink: az óvodával rendelkez ő kistelepülések társadalma kedvez ő bb összetétel ű ,
mint azoké, amelyekben nem m ű ködik óvoda. Az óvodával és teljes általános iskolá-
val rendelkez ő települések csoportjaiba túlnyomórészt nagyfalvak tartoznak. Ezek-
nek a településeknek a társadalmi összetétele lényegesen kedvez ő bb, mint az el ő bbi
csoportoknak, azonban itt is igen nagy a csonka iskolázottságúak létszáma.
Még egy szempontot kell kiemelnünk: a migrációt. Mind a négy településcso-
portot vándorlási veszteség jellemzi, azaz magasabb az elköltöz ő k, mint az odaköl-
töz ő k száma és aránya. Az oktatási intézményekkel is ellátott városok és Budapest a
„nyertesei" a vándorlásoknak. A vándorlási veszteség azt jelzi, hogy ezekben a tele-
pülésekben sok a lakóhelyével elégedetlen ember, család. A vándorlási veszteség
azonban — legalábbis az összevont adatokban — sehol sem olyan nagy mérték ű , hogy
arra lehetne számítani, a problémák „maguktól" oldódnak meg. Ebb ő l a szempontból
az oktatási intézménnyel nem rendelkez ő települések széls őségesen kedvez ő tlen
helyzetben vannak. Nem vándorlási veszteségük aránya nagyobb jelent ősen, mint
más településcsoportokban, hanem a beköltöz ő k és az elköltöz ő k aránya. A népes-
ség állandó cserél ő dése olyan helyeken, ahol hiányoznak a közintézmények, szinte
ellenő rizhetetlen körülményeket teremt, a beavatkozást — akár a segítséget, támogatást
is — hallatlanul megnehezíti.
IRODALOM
COLEMAN, J. S. 1975: School desegregation and loss of whites from large central — city school
districts. (Paper presented to the United States Commission on Civil Rights), Washington.
FORRAY R. K. 1986: Budapesti nyolcadikosok továbbtanulási szándékai — Szociálökológiai
esettanulmány. Pedagógiai Szemle, 3. sz.
FORRAY R. K. 1987: Iskolázási magatartások Komárom megyében. In: FORRAY — KOZMA
(szerk.) Komárom megye. Regionális Kutatások. Oktatáskutató Intézet, Budapest (megje-
lenés el ő tt).
FORRAY R. K.: A túlkorosság területi problémái. In: FORRAY — KOZMA (szerk.) id. m ű .
FORRAY R. K. — KOZMA T. 1986: Lakossági érdekérvényesítés az oktatásban. In: KOZMA
(szerk.): A tervezés és döntés anatómiája. Oktatáspolitika. Oktatáskutató Intézet, Budapest.
FORRAY R. K. — KOZMA T. 1986: Az iskolázottság területi egyenl ő tlenségei Magyarországon,
1980. Tervezéshez kapcsolódó kutatások, ill. Országos Pedagógiai Intézet, ÉK, Budapest.
KOZMA T. 1985: Ágazati érdek és helyi társadalom. In: B Ő HM — PÁL (szerk.): Helyi társada-
lom, III. MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet, Budapest.
KRAVJÁNSZKY R. 1983: Néhány statisztikai információ az általános iskolákról. In: VÁRHEGYI
GY. (szerk. ► : Társadalom, oktatáspolitika, iskola. Oktatáskutató Intézet, Budapest.
FORRAY R. KATALIN:
A közoktatási intézményhálózat és a helyi társadalom
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/4. 37-48. p.
47
UKÁCS P. — VÁRHEGYI GY. 1986: Szolgáltatás és szociálpolitika az általános iskolában. MTA
Szociológiai Kutató Intézet (kézirat).
EMES NAGY J. 1982: Az iskolakörzetesítés hatása az aprófalvak népességfejl ődésére. Területi
Statisztika, 32.1-2. pp. 104-109.
ATALIN, R. FORRAY:
THE PUBLIC SCHOOL NETWORK AND THE LOCAL COMMUNITIES
(Immary)
The proportion of Hungarian population without completed elementary school is still too
rge. Some of these people could still finish elementary school within the frameworks of adult
ucation. In order to reach this aim it is necessary to know the spatial distribution of people
ho have not completed elementary education as well as the location of schools. The present
per classifies and analyses the settlements according to the public school facilities available
I cally. Considering some important indicators relating to local communities, namely: the educa-
t onal level of the population, the employment and the age structure of the inhabitants, two ex-
t emes can be distinguished: settlements with no school whatsoever are placed at the negative
e d of the scale while those with alt kinds of public schools are at the positive extreme.
The subdivision of settlements which only have some elements of public school facilities
h ghlights the fact that the presence of a kindergarten is a better indicator of the quality of local
c mmunity than that of schools. At present, however, the kindergarten cannot provide organized
f ameworks for adult education. Unfortunately, the undereducated population is concentrated
a d, according to statistics on schooling, it is reproduced in areas where the established institutions
O organized education are missing or can only partly be available. When elaborating the possible
forms of support in this field it should be kept in mind that the population in these settlements
is rather unstable.
Translated by Eta Daróczy