Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
Tér és Társadalom 1997 s 1: 39-56
AZ ÉSZAKNYUGAT-DUNÁNTÚL HUMÁN
ERŐFORRÁSAI
(Human Resources of Northwest Transdanubia)
CSAPÓ TAMÁS
A hagyományos regionális politikák alapvet ően a neoklasszikus növekedési
elméletek alapján fogalmazódtak meg, s mint ilyenek, felülr ő l jövő fejlesztéseknek
tekinthetők. Hangsúlyt a mobilitásra és a tőkére helyezték, lefölözték a területi
forrásokat, nem vették figyelembe az endogén er őforrásokat, és nem voltak nyitottak
az innovációk el őtt (Rechnitzer 1995).
Napjaink fejlesztési stratégiái az endogén er őforrásokra épülnek, s azt
hangsúlyozzák, hogy az adott térség vonzásaira, lehet őségeire, feltételeire kell
építeni a fejlesztési programokat. Ezek egyike az innováció orientált regionális
politika, amely a helyi adottságok javításán elérhet ővé teszi az adott terület
gazdasága számára az újdonsághordozás eszközeit, módszereit, intézményeit
(Horváth 1994).
Az endogén erőforrásokra épít ő regionális fejlesztési programok kiemelt helyen
foglalkoznak a humán er őforrások feltárásával és aktivizálásával. Az utóbbi
években több fejlesztési stratégia készült az endogén er őforrásokra alapozva (Csapó
1996, Horváth 1995, Rechnitzer 1996), melyben a humán tőke fontos szerepet
kapott.
A humán erőforrások elemzése kiterjed a népesség számszer ű változásaira, azok
összetev ő it tárja fel, foglalkozik a populáció struktúrájával, különösen a képzettségi
szinttel, s azok változásaival. A munkaer ő képzettségének és képzésének hatása
egyértelm ű egy térség gazdasági szerkezetére. Így tehát a munkaer őhelyzet
folyamatos elemzése a regionális képzési modell, s az erre alapozódó
területfejlesztési koncepciók készítésénél egyik sarokpontja (Kőszegfalvy 1995).
1. Népességszám változása és összetev ői
Az Északnyugat-Dunántúlon 1995. január 1-én 1379423 f ő élt, ez 13,5%-a az
ország lakosságának. Lakónépessége 1949 óta 9,7%-kal n őtt, ez kissé meghaladja
az ország vidéki népességének a növekedését. Ebb ő l fakadóan az Északnyugat-
Dunántúl 1949-hez viszonyítva 1995-ra kissé növelte részarányát az ország vidéki
népességéb ő l. A népességnövekedés 1949 és 1960 között volt a leger őteljesebb,
míg 1980 óta csökken a népességszám. Mindez nagyjából hasonló az országos
trendekhez, de nivelláltabb annál, azaz a növekedési ütem 1970-ig, csakúgy mint a
népességvesztés mértéke, elmaradt 1980 után az ország vidéki átlagaitól. A
népességszám csökkenés úgy t űnik az 1990-es évtizedben is fennmarad, s őt kissé
felgyorsul, mint azt a népességszám el őrejelzési számítások is bizonyítják
(Hablicsek 1995).
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
40 Csapó Tamás TÉT 1997 s 1
Az Északnyugat-Dunántúlon belül igen nagy különbségek vannak az egyes
megyék tekintetében. Amíg Veszprém és Gy őr-Moson-Sopron megye népessége az
átlagot jóval meghaladó ütemben nőtt, addig Zala megyében kissé, Vas megyében
pedig jelentősebben csökkent a népesség 1949-hez viszonyítva. A népességszám
változás egyértelműen összefügg az egyes megyék mindenkori helyzetével a
gazdasági-társadalmi térben, hiszen értékük, szerepük ennek függvényében alakul,
változik, de jelentős a kapcsolata a településszerkezettel és az átlagos
településnagysággal.
Mindez, összességében az Északnyugat-Dunántúlon belül is igaz, de a különböz ő
településtípusoktól függ ően a népességszám változás igen nagy eltéréseket takar.
Népességüket a legnagyobb mértékben a megyeszékhelyek növelték 108, 7%-kal, s
ez jóval nagyobb mint az országos átlag. A megyeszékhelyek közül ki kell emelni
Veszprémet és Zalaegerszeget, melyek népessége csaknem megháromszorozódott.
Ezzel szemben Győr és Szombathely népességnövekedése kissé elmaradt a magyar
megyeszékhelyek átlagától.
A városok is jóval nagyobb mértékben növelték összességében lakosságukat
(78,1%), mint az ország városai általában (48,1%). Különösen igaz ez a Veszprém
megyei városokra, melyekben a népesség több mint a duplájára n őtt, míg a
legkisebb mértékben a Vas megyei városok lakossága emelkedett, nagyjából az
országos átlagnak megfelel ően (1. táblázat).
Az Északnyugat-Dunántúl városai, csakúgy, mint a megyeszékhelyek
legerőteljesebben az 1970-es évtizedben koncentrálták népességüket, míg
országosan ez inkább az 1970 el őtti két évtizedben volt a legjellemz őbb. 1980 után
a városok népességének növekedése - hasonlóan az országos trendhez - lelassult, de
kisebb mértékben, mint országosan. A térségen belül ez a folyamat leginkább Vas
megyében érvényesült, s legkevésbé Zalában.
A térség falvai 1949 és 1993 között népességüknek 1/4-ét elvesztették, s ez jóval
magasabb az ország falvainál. A falvak népességvesztése 1949 óta minden
dekádban már jelen volt, míg országosan a folyamat csak 1960-tól kezdve jellemz ő.
A fogyás az Északnyugat-Dunántúl falvaiban minden dekádban nagyobb, mint az
országban, s a legnagyobb mérték ű az 1960 és 1970-es évtizedben volt. A térségen
belül a két leginkább aprófalvas megyében (Vas és Zala) volt legnagyobb arányú a
falvak népességszámának a csökkenése, míg a legkevésbé a kis és középfalvas
Győr-Moson-Sopron megyében. 1993-tól kezdve azonban megállt a falusi népesség
csökkenése, s őt megfordulni látszik országosan s regionálisan is.
Igen számottev őek a területi különbségek az Északnyugat-Dunántúlon belül a
népességszám változást tekintve. Összesen 94 település népessége n őtt 1980-1990
között, ez a térség 864 településének csak 10,9%-a. Gy őr-Moson-Sopron megye
északi része, illetve Veszprém megye déli, délkeleti részének települései, valamint a
városok, de még inkább a nagyobb városok agglomerálódó falvai tartoznak a
legmagasabb tényleges szaporodású településekhez (1. ábra). A települések 9/10-
nek csökken a népessége. A legnagyobb népességvesztés az Északnyugat-
Dunántúlon ún. belső perifériáján azaz a városok vonzáskörzetén kívül es ő, illetve
a megyehatárok környékén lév ő településeken jellemz ő, ahol általában 15%-nál
nagyobb a lakónépesség csökkenése.
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
TÉT 1997 El Humán erőforrások az ... 41
A településeknél egyértelm ű korreláció mutatható ki a település-nagyságok és a
népességszám változás között.
Minél kisebb általában egy település, annál nagyobb a fogyás, s minél nagyobb
egy település, annál jelentősebb a népességszám növekedés. Kimutatható az utolsó
dekád népességszám változásait vizsgálva, hogy az 5 ezres lélekszám a határ, hiszen
ez alatt többnyire csökken, efölött pedig n ő a lakónépesség. A népességszám
csökkenés a 300 főnél kisebb falvakban a legnagyobb, itt -22,4%, a 2-5 ezer közötti
falvaknál már "csak" -2,2%, míg a nagyobb településeknél már n ő a lakónépesség.
A növekedés az 50 és 100 ezer közötti városokban (zömmel megyeszékhelyekben) a
legnagyobb, 5,7%, míg az egyetlen 100 ezer fölötti városban - Gy őrben - ett ől kissé
elmaradva 4,0%-os. Meg kell jegyezni, hogy folyamatosan egyre több település
csúszik le az eggyel kisebb településnagyság-kategóriákba, azaz a települések
(falvak) átlagnépessége egyre kisebb lesz.
1. TÁBLÁZAT
A lakónépesség alakulása 1949 és 1993 között (ezer f ő)
Development of the number of inhabitants between 1949 and 1993
(in thousand people)
Terület 1949 1960 % 1970 % 1980 % 1990 % 1993 % 1949-
1993
Falvak 225,4 226,5 0,5 213,2 -5,4 202,2 5,2 191,0 -5,5 188,0 -1,6 16,6
Városok 142,2 167,4 17,7 195,1 16,5 230,3 18,0 236,3 2,6 238,7 1,0 67,8
Győr 69,6 86,1 23,7 102,6 19,1 124,1 21,0 129,3 4,2 130,9 1,2 88,2
Győr-M-S. megye 367,6 393,9 7,2 408,3 3,6 432,5 5,9 427,3 -1,2 426,7 -0,1 16,1
Falvak 182,2 175,0 -3,0 153,9 -12,1 136,2 -11,5 124,0, -9,0 121,3 -2,2 -33,4
Városok 100,9 109,5 8,5 123,7 12 , 9 149,3 20,7 151,9 1,7 151,5 -0,3 50,1
Szombathely 47,6 53,8 13,0 65,3 21,4 82,9 26,9 85,6 3,2 85,9 0,4 80,5
Vas megye 283,1 284,6 0,5 277,6 -2,5 285,5 2,8 275,9 -3,4 272,8 -1,1 -3, 7
Falvak 206,4 205,6 -0,4 199,4 -3,0 181,2 -9,1 167,0 -7,9 161,3 -3,5 -22,0
Városok 95,3 131,3 37,7 164,6 25,3 201,9 22,7 212,3 5,2 216,3 1,9 127,0
Veszprém 22,6 28,7 27,0 40,5 41,1 57,3 41,5 63,9 11,5 65,9 3,1 191,6
Veszprém megye 301,7 336,9 11,7 364,0 8,0 383,1 5,2 379,3 -1,0 377,6 -0,4 25,2
Falvak 218,4 211,8 -3,0 181,8 -14,2 165,5 -9,0 146,2 -11,7 142,7 -2,4 -34,7
Városok 87,1 104,9 20,4 122,3 16,6 151,8 24,1 160,2 5,5 159,9 -0,2 83,5
Zalaegerszeg 21,7 30,0 38,2 40,5 35,0 56,1 38,5 61,2 10,9 62,8 1,0 189,4
Zala megye 305,4 316,7 3,7 304,1 -4,0 317,3 4,3 306,4 -3,4 302,6 -1,2 -0,9
Falvak 832,4 818,9 - 1,6 748,3 -8,6 685,1 8,5
- 628,2 - 8,3 613,3 -1,9 -26,0
Városok 425,4 513,2 20,6 605,7 18,0 733,3 21,1 760,7 3,7 763,4 0,4 79,5
Megyeszékhelyek 161,5 198,6 23,6 248,9 25,3 320,4 28,7 341,0 6,5 345,5 1,3 138,7
ÉNY-Dunántúl 1257,8 1332,1 5,9 1354,0 1,6 1418,4 4,8 1388,9 -2,1 1379,7 -0,7 9,7
Falvak 4575,3 4662,5 1,9 4336,8 -7,0 4098,9 -5,5 3791,2 -7,6 3736,0 -1,5 -18,4
Városok 3039,2 3515,4 15,7 3984,3 13,3 4551,2 14,2 4566,8 0,3 4566,6 0,0 50,2
Megyeszékhelyek 986 7 1208,3 22,5 1513,3 25,2 1813,1 19,8 1859,3 2,5 1875,0 0,8 90,0
Vidék összesen 7614,5 8178,1 7,4 8321,1 1,8 8650,2 4,0 8358,0 -3,4 8301,7 -0,7 9,0
Ország 9204,8 9961,0 8,2 10323,1 3,6 10709,5 3,7 10374,8 -3,1 10310,1 -0,6 /2,0
Régió a vidék %- /6,5 16,3 16,3 16,6 1 16,6 16,6
árian
Forrás: 1990. évi népszámlálás Gy őr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém es Zala megyei adatai.
KSH Budapest. Az érintett megyék 1995. évi statisztikai adatai.
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
42 Csapó Tamás TÉT 1997 1
1. ÁBRA
A tényleges szaporodás a térség településeiben 1980-1990 között (%)
Actual population increase in the settlements of the region in 1980-1990
(in per cent)
Tényleges szaporodás
(1980 - 1990)
6.5 felett (40)
0.0- 6.5 (54)
-8-3 - 0.0 (192)
~Ma: KOCSIS ZS. -20.0--8.3 (365)
! -20.0 alatt (213)
Forrás: 1990. évi népszámlálási adatok, CD-ROM sorozat 3. sz. KSH Budapest.
Hasonlóan a népességszám alakuláshoz, annak összetev ő it tekintve is kedvez őbb
helyzetben van a térség az ország vidéki - azaz Budapest nélküli - átlagához képest.
Ezen megállapítás csak az Északnyugat-Dunántúl összességére vonatkozik, de mind
az 1970, mind az 1980-as évtizedre igaz.
Az 1970-es évtizedben a térség természetes szaporulata csakúgy mint az országé,
pozitív volt. A szaporulat az Északnyugat - Dunántúlon 5%, amely magasabb volt,
mint országosan. A térségen belül átlagon felüli Veszprém és Gy őr-Moson-Sopron
megyékben, míg Vas és Zala megyékben jóval a regionális átlag, s őt az országos
átlag alatt volt. A kedvez ő értékek az országosnál jobb élveszületési és azonos
halálozási rátákból fakadtak. A mutatók minden településtípusnál jobbak voltak,
mint a vidéki országos átlagok.
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
TÉT 1997 s 1 Humán erőforrások az ... 43
A vándorlási egyenleg - ha kis mértékben is - de pozitív volt, szemben a vidék
vándorlási veszteségével. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az Északnyugat-
Dunántúl falvaiból nagyobb volt az elvándorlás, mint országosan, azaz a
településtípusok közötti differenciák élesebbek voltak a vidéki Magyarországénál.
1980-tól kezdve a természetes szaporulat negatívvá vált, hasonlóan az országos
trendhez, de annál valamivel kisebb mértékben. Mindez - csakúgy mint országosan -
az élveszületések számának drasztikus visszaeséséb ől és kisebb mértékben a
halálozási ráta emelkedéséb ől fakadt. Jelent ős különbségek vannak a megyéket
illetően a térségen belül. Veszprém és Gy őr-Moson-Sopron megye mutatói igen
kedvezőek, a két megye természetes szaporulata is még kedvez őbb. Vas és Zala
megye értékei ezzel szemben rosszabbak mint a regionális, vagy a Budapest nélküli
vidéki átlag.
Markáns különbségek vannak a településtípusok között. A városok természetes
szaporulata pozitív, a falvaké negatív, csakúgy mint országosan. A térségen belül
azonban nagyobbak a különbségek a városok és a falvak között. Leginkább igaz ez
Veszprém megyében, míg a legkevésbé Gy őr-Moson-Sopron megyében, amely a
leginkább nivelláltabb e vonatkozásban az Északnyugat-Dunántúlon belül.
Egyértelmű összefüggés van a települések (falvak) nagysága és a természetes
szaporulat között. Míg a 300 főnél kisebb falvak természetes fogyása jelent ős
(-7,9%), addig az 1-2 ezres falvaknál csak -1,9%, s a 2 ezer f ő fölötti településeknél
a természetes szaporulat már pozitív. Legnagyobb a természetes növekedés a 10-50,
illetve az 50-100 ezres településeknél, ahol csaknem eléri a 3%-ot. Ugyanilyen
összefüggés van az élveszületések és a halálozás, illetve a települések lélekszáma
között is. Minél kisebb a települések lakossága, annál kisebb az élveszületési ráta, s
ugyanakkor annál magasabb a halálozási mutató, és fordítva.
A térségen belüli területi eltérések hasonlóak a népességszám alakuláshoz. Mivel a
természetes szaporulat alapvet ően az élveszületésekt ől függ, ezért területi
megoszlásuk nagyjából hasonló. Magas az élveszületési és a természetes
szaporodási ráta Mosonmagyaróvár és a Hanság környékén, Veszprémben Ajka-
Veszprém és Zirc környékén, illetve a nagyobb városokban és közvetlen
környezetükben. A legkedvez őtlenebb mutatók a megyehatárok és a bels ő perifériák
apró, vagy törpefalvas területein jellemz ők, de különösen Göcsej, Hetés,
Kemenesalja, az Őrség és a Marcal medence nyugati részén fordul el ő, ahol a
települések természetes fogyása többnyire 10%-nál is nagyobb. A halálozás térségi
megoszlása az el őzőekkel éppen fordított képet mutat.
Az 1980-as évtizedben már negatívvá vált az Északnyugat-Dunántúl vándorlási
egyenlege, de továbbra is kedvez őbb mint a vidéki átlag. Legnagyobb az
elvándorlás Veszprém megyéb ől (-2,1%), legkisebb Győr-Moson-Sopron megyéb ől
(-1,4%). Szembet űnő a városok és a falvak különbsége, mely sokkal nagyobb mint
országosan. A vándorlásnál az eltérések legmarkánsabban a különböz ő
településnagyság kategóriák között jelentkeznek. A törpefalvak népességének
10-15%-a elvándorolt 1980-1990 között. A határ itt is az 5 ezres településnagyság,
efölött már vándorlási nyereség jellemzi a településeket, kivéve a kisvárosokat,
melyekből nem megfelel ő népességmegtartó képességük miatt elvándorol a lakosság
(2. ábra).
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
44 Csapó Tamás TÉT 1997 s 1
140 településnek pozitív a vándorlási különbözete, ezek a megyeszékhelyek és a
nagyobb városok, de még inkább a városkörnyéki agglomerációk falvai, a Balaton
menti idegenforgalmi és más speciális funkciójú falvak. A többi településr ől az
elvándorlás a jellemz ő, különösen a belső perifériák apró és törpefalvaiból.
Az 1990-es évtized eddig eltelt évei alatt tovább romlott a térség természetes
szaporodása, s annak összetev ői. 1992-tő l már mind a négy megye természetes
szaporodása negatív, így az Északnyugat-Dunántúlé is, de még kissé jobb így is,
mint országosan. A természetes szaporulat eltérései szinte csak a halálozási arány
különbségeib ő l fakadnak, hiszen az élveszületési ráták csaknem azonosak.
A természetes szaporodás csökkenése mellett valamelyest javult a vándorlási
egyenleg. Mindez a térség egyértelm ű felértékel ő désének a következménye,
melynek eredményeképpen a vándorlási egyenleg nullszaldóssá vált. Gy őr-Moson-
Sopron megye mellett Zala megyének van vándorlási nyeresége, míg Vas és
Veszprém megye veszteséges. Hosszú id ő óta javult a falvak vándorlási egyenlege
is, s ez összefügg a városokba való beköltözés er őteljes csökkenésével.
2. ÁBRA
A vándorlási különbözet alakulása 1980-1990 között (%)
The development of migration balance in 1980-1990 (in per cent)
Vándorlási különbözet
(1980 -1990)
• 3.4 felett (76)
0.0 - 3.4 (64)
GrafIL: KocsIs L. -1.8 - 0.0 (39)
-5.1 - -1.8 (141)
-10.0 - -5.1 (233)
-10.0 alatt (311)
Forrás: 1990. évi népszámlálási adatok, CD-ROM sorozat 3. sz. KSH Budapest.
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
TÉT 1997 s 1 Humán erőforrások az ... 45
A termékenységi mutatók összességében valamivel kedvez őbbek az országos
adatoknál, ami jórészt az Északnyugat-Dunántúlnak az átlagosnál kissé jobb
általános egészségügyi és szociális helyzetével függ össze (lásd fejezet). Relatíve
kevesebb itt a 100 házasságra jutó válások száma, alacsonyabb a
csecsem őhalandóság és a terhesség-megszakítás aránya, jobb a teljes
termékenységi arányszám' is, egyedül az ún. magzati halálozás magasabb. A
térségen belül legkedvez őbb Vas és Győr-Moson-Sopron megye helyzete. A
mortalitási mutatók is kedvez őbbek, ezek az alacsonyabb halálozási rátán túl a
magasabb életkorban történ ő elhalásban és az alacsonyabb er őszakos halálozási
értékekben mutatkoznak meg els ősorban. Országosan is Vas és Győr-Moson-
Sopron megyében a legalacsonyabb pl. az öngyilkossági ráta, de a többi megyében
is kedvezőbb az országosnál (2. táblázat).
2. TÁBLÁZAT
Néhány termékenységi és mortalitási mutató az Északnyugat-Dunántúlon, 1994
Some fertility and mortality indices in Nortwest Transdanubia, 1994
Teljes ter- 100 élveszületésre Csecsemő- 10000 lakosra 100 há7as-
mékenységi jutó halan- jutó ságra jutó
TERÜLET arányszám Magzati Abortusz dóság öngyilkosság válások
halálozás száma
Győr-M.-S. megye 1,71 14,9 61,3 10,7 1,89 38,1
Vas megye 1,62 12,9 45,1 12,6 1,94 29,3
Veszprém megye 1,73 14,9 57,7 11,2 1,38 38,4
Zala megye 1,61 13,2 57,9 10,6 2,68 37,6
Régió 1,69 14,1 56,4 11,1 2,23 35,8
Magyarország 1,68 13,9 64,3 12,2 3,59 41,7
Forrás: Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém és Zala megye 1994. évi statisztikai
évkönyvei. KSH.
2. A népesség struktúrája
I 994-ban az Északnyugat-Dunántúlon a lakónépesség 51,4%-a n ő, s ez
alacsonyabb mint az országos átlag (52,1%). Zala megyében magasabb a n ők
aránya, Vas megyében megfelel a regionális átlagnak, míg Gy őr-Moson-Sopron és
Veszprém megye értékei alatta maradnak annak. Ha az 1000 férfira jutó n ők számát
vizsgáljuk, ugyanerre az eredményre jutunk. Az országos értékek minden relációban
magasabbak a térséginél. A nők aránya az Északnyugat-Dunántúlon a
megyeszékhelyek esetében a legmagasabb, a falvak mutatói ett ől messze
lemaradnak.
A nemek aránya - túl azon, hogy hozzá tartozik egy térség demográfiai
struktúrájához - kihat és részben összefügg a települések foglalkozási szerkezetével,
gazdasági aktivitásával, a vándorlásokkal és az átlagos iskolai végzettséggel.
Másrészt minél magasabb korban vizsgáljuk meg a nemek arányát, annál nagyobb a
nőtöbblet a populációban. E tekintetben nincs különbség falu és város között. Míg
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
46 Csapó Tamás TÉT 1997 s 1
100 újszülöttb ől csak 48 a lány, vagyis 946 n ő jut 1000 férfira, addig ez 60-x
korban már 1471.
A népesség kormegoszlása szoros összefüggésben van a tényleges szaporodással
és összetevő ivel, a termékenységgel. Mivel ezek a mutatók országosan és
regionálisan is romlanak, így az Északnyugat-Dunántúl is folyamatosan elöregszik.
Az elöregedést az öregedési index fejezi ki a legjobban, amely lényegében a száz 60
év feletti lakosra jutó 14 éven aluliak arányát jelenti. Öreg a populáció, ha az index
1,0 feletti. 1980-ban az öregedési index 0,72 volt, csaknem megegyezett a vidéki
átlaggal (0,71). 1990-re az index 0,89-re n őtt, szemben a vidék 0,86-os értékével. A
trend tehát összességében kedvez őtlenebb, mint országosan.
A térségen belül a legelöregedettebb Vas és Zala megye, ahol az index
megközelíti az 1, 0-es értéket, ezzel szemben Veszprém és Gy őr-Moson-Sopron
megye öregedési indexe jobb a regionális átlagnál.
Igen nagy a különbség településtípusok és a települések nagysága szerint. A falvak
jóval nagyobb mértékben öregedtek el, mint a városok, s lényegében Gy őr-Moson-
Sopron megye kivételével az index mindenhol 1,0 felett van. Ez magasabb, mint a
falvak országos öregedési indexének az átlaga. Különösen aggasztó a falvak
elöregedése Zalában és Vasban, ahol 1/3-dal több id ős ember él a falvakban, mint
ahány fiatalkorú. A városok korstruktúrája sokkal kedvez őbb a falvaknál, s jobb a
vidéki átlagnál is. Különösen igaz ez Veszprém és Zala megye városaira, de még
inkább megyeszékhelyeire. Sajátossága a térségnek az, hogy a településtípusok
szerint jóval nagyobbak a különbségek a falu-város között, mint országosan.
Ugyanilyen szemléletes differenciák tapasztalhatók a településnagyság-kategóriák
szerint. A választóvíz a 2 ezres lélekszám. Ezalatt elöregedett a népesség, minél
kisebb a falu, annál jobban. A 300 fő nél kisebb törpefalvakban az index 1,94, azaz
egy fiatalra már közel két id ő skorú jut. A legfiatalabb korstruktúra a 10-50, illetve
50-100 ezres kategóriákban mutatkozik, az igen kedvez ő 0,66-os értékkel.
Nagyon szemléletes az elöregedés mértékének a térségi megoszlása. Világosan
kirajzolódnak a legelöregedettebb területek, egyértelm űen a megyehatárok
környékén, s a bels ő - periférikus részeken, így Dél-Zalában, a Rábaközben, Vas
megye déli elmaradott területein, vagy az Északi-Bakony térségében. Összesen 191
település - zömmel törpefalvak - öregségi indexe 2,0 feletti (3. ábra). Legfiatalabb a
korösszetétel a nagyobb városokban és városkörnyékük agglomerálódó falvaiban,
illetve a Fert ő -Hanság térségben, a Mosoni-síkságon és Veszprém megyében az M8-
as út menti er ősen iparosodott sávban.
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
TÉT 1997 s 1 Humán erőforrások az ... 47
3. ÁBRA
Az öregségi index az Északnyugat-Dunántúlon, 1990
The index of ageing in Nortwest Transdanubia, 1990
Öregségi index
E
2.0felett(191)
1.5-2.0 (150)
1.1-1.5 (228)
0.9-1.1 (145)
u 0.7-0.9 (92)
u 0.7alatt (58)
Grafika: Kocsis Zs.
Forrás: 1990. évi népszámlálási adatok, CD-ROM sorozat 3. sz. KSH Budapest.
2.1. A népesség iskolázottsága, nyelvismerete
A humán erőforrások egyik legfontosabb mutatója a népesség átlagos iskolai
végzettsége, különösen az aktív keres őké, a diplomások aránya és nem utolsósorban
a népesség nyelvismerete. Egy fejlesztési koncepció esetén ezek a mutatók jól jelzik
a lehetőségek, a fejlesztési irányok szempontjából, hogy milyen képzettség ű,
kvalitású humán er őforrásokra lehet támaszkodni különböz ő projektek, beruházások
és vállalkozások beindításakor.
Az Északnyugat-Dunántúl népességének iskolázottsági szintje minden tekintetben
magasabb, mint az ország vidéki, azaz Budapest nélkül számított átlaga. A hét
évnél idősebb népesség átlagos iskolai végzettsége 8,7, az aktív keres őké 10,5
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
48 Csapó Tamás TÉT 1997 s 1
osztály, míg ez országosan 8,4, illetve 10,4. A térség el őnye nemcsak összességében
van meg, hanem falu-város-megyeszékhely relációban is, továbbá jelen van a
különböz ő korosztályok iskolai végzettségét tekintve is (3. táblázat).
Legmagasabb a népesség iskolai végzettsége Gy őr-Moson-Sopron megyében,
átlagon felüli Vasban, kissé átlag alatti Veszprém és legalacsonyabb Zala
megyében. Ez a megállapítás igaz mind a hét évnél id ősebb, mind az aktív népesség,
mind pedig a különböz ő korosztályok esetében.
Igen markánsak a különbségek falu-város viszonylatban, hasonlóan az
országoshoz. Ez fő leg Veszprém és Zala megyében mutatkozik meg, míg a
legkevésbé Vas és Gy őr-Moson-Sopron megyében. Jellemz ő, hogy a város-falu
közti differenciák egyre nagyobbak az egyre magasabb iskolai végzettséget
vizsgálva. Míg a 15-x éves népességnél még csak néhány százaléknyi a különbség
az általános iskolát végzettek esetében, addig a 18-x évesek körében a középiskolát
végzettek aránya már több mint duplája a városokban, mint a falvakban. A
legnagyobb eltérés azonban a fels őfokú végzettség űek arányát illet ően van a 25-x
éves népességnél, ahol a városi átlag 13,2%, szemben a falvak 3,8%-os értékével.
Még nagyobbak a különbségek a települések között, ha a lélekszám szerinti
kategóriákban vizsgáljuk, s különösen a magasabb iskolai végzettségeket illet ően. A
300 főnél kisebb falvakban a diplomások aránya még a 2,0%-ot sem éri el, míg a
megyei jogú - 50 ezernél népesebb városokban - ez 15,0% fölötti. Úgy tűnik, hogy a
településnagyság jobban befolyásolja az iskolai végzettséget, mint a települések
típusa. Mindezt az Északnyugat-Dunántúlon belüli térségi különbségek is igazolni
látszanak.
A városok - különösen a megyei jogúak - szigetként emelkednek ki a területb ől,
csakúgy, mint a Balaton felvidék csaknem összefügg ő agglomerálódó
településegyüttese. A megyehatárok mente és a városok vonzáskörzetéb ől kieső
apró és törpefalvas térségek, zömmel Zala megyében, vannak a legkedvez őtlenebb
helyzetben. Különösen aggasztó, hogy 376 településben a diplomások aránya 2,5%
alatt van, s őt 47 faluban egyáltalán nem lakik fels őfokú végzettség ű lakos.
Szorosan összefügg az átlagos iskolai végzettséggel a nyelvismerettel rendelkez ők
aránya. Ez beigazolódott az Északnyugat-Dunántúl esetében is, ahol az országosnál
kissé magasabb a valamilyen világnyelvet beszél ők aránya. Országosan vidéken a
lakosságnak csak 5,3%-a beszéli valamelyik vizsgált világnyelvet, ezzel szemben ez
az érték 6,7%. Az öt világnyelv közül a térség el őnye igazából csak a német nyelvet
illetően van meg, a többi nyelvnél az adatok megegyeznek vagy alacsonyabbak az
országos átlagoknál.
Az Északnyugat-Dunántúlon belül Veszprém és Gy őr-Moson-Sopron megyében
beszélnek idegen nyelven átlagon felül, Vas megye kissé, Zala pedig nagyon
elmarad az átlagtól. Ez a rangsor az összes nyelvet együttvéve összességében is, de
külön-külön is igaz. Igen nagyok a differenciák város-falu relációban, valamint a
településnagyságokat illet ő en. A különbségek - hasonlóan más mutatókhoz -
nagyobbak, mint országosan. A megyeszékhelyek többnyire megel őzik a városokat
is, de Győ r-Moson-Sopron megyében jórészt Sopron és Mosonmagyaróvár, Zala
megyében fő leg Nagykanizsa és Keszthely miatt, Gy őr, illetve Zalaegerszeg mutatói
- a német nyelv esetében - elmarad a városi átlagtól.
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
TÉT 1997 s 1 Humán erőforrások az ... 49
3. TÁBLÁZAT
A népesség iskolai végzettsége 1990-ben
School education of the population in 1990
7 évnél Aktív 10 év 15 év 18 év 25 év
idősebb népesség felettiekből felettiekből 8 felettiekből felettiekből
népesség 0 osztályt osztályt középiskolát egyetemet,
főiskolát
Terület Átlagos iskolai végzettek aránya a megfelel ő korúak %-ában
végzettsége
Falvak 8,2 10,1 0,7 73,6 17,6 4,0
Városok 9,3 11,1 0,6 86,6 39,4 13,4
Győr 9,4 11,3 0,5 87,7 43,2 15,0
Győr-M-S. megye 8,8 10,7 0,6 80,9 29,8 9,2
Falvak 8,2 9,9 0,9 70,8 16,4 3,8
Városok 9,3 11,0 0,6 86,3 38,7 12,3
Szombathely 9,5 11,3 0,7 88,8 44,6 15,1
Vas megye 8,8 10,6 0,7 79,2 28,3 8,3
Falvak 8,0 9,9 1,4 69,3 15,3 4,1
Városok 9,0 10,9 0,6 84,6 34,3 12,0
Veszprém 9,5 11,4 0,4 88,9 44,9 18,6
Veszprém megye 8,6 10,5 0,9 77,9 25,8 8,4
Falvak 7,8 9,8 1,6 65,4 14.3 3,5
Városok 9,0 11,0 0,8 84,1 36,2 12,3
Zalaegerszeg 9,3 12,1 0,6 87,2 41,1 14,7
Zala megye 8,4 10,4 1,2 75,0 25,3 7,9
Falvak 8,1 9,9 1,0 69,1 16,8 3,8
Városok 9,0 11,0 0,6 85,1 39,5 13,2
Megyeszékhelyek 9,5 11,5 0,5 87,3 43,4 15,7
ÉNy-Dunántúl 8,7 10,5 0,8 77,8 18,8 8,7
Falvak 8,0 9,7 1,6 68,9 16,0 3,6
Városok 9,0 10,9 0,8 82,0 34,7 10,6
Megyeszékhelyek 9,4 11,3 0,6 85,8 42,0 14,2
Vidék összesen 8,4 10,4 1,3 65,4 20,4 5,6
Ország összesen 8,8 10,6 1,0 78,1 30,1 9,4
Forrás: 1990. évi népszámlálási adatok, CD ROM sorozat 3. sz. KSH Budapest.
-
Legtöbben a német nyelvet beszélik (4,3%), ezt az orosz (1,1%), az angol (1,0%),
a francia (0,2%) és az olasz (0,07%) követi. Térségileg kitűnnek a városok, csakúgy
mint a Balaton part, a Bakony egyes települései, a Mosoni-síkság, és általában az
osztrák határ menti települések. Az angol nyelv esetében nagyjából ugyanez
tapasztalható, de kisebb a hatása a határmentiségnek. A falvak legnagyobb részében
igen kevesen beszélnek németül, vagy angolul, és sajnos közel 200 azon települések
száma, ahol senki sem beszéli a német és/vagy az angol nyelvet. Ezek a területek
egybeesnek a térség elmaradott részeivel.
A nyelvismeret az iskolai végzettség mellett összefügg a korstruktúrával, a
foglalkozással, a beosztással, s őt kissé a nemek arányával is. A valamilyen idegen
nyelvet beszél ők 2/3-a ugyanis diplomás, 30 évnél fiatalabb, dönt ő többségük a
szolgáltatásban és/vagy az egyéb szektorokban dolgozik, szellemi foglalkozású,
végül a felénél kissé több közülük a n ő, különösen az orosz nyelv esetében.
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
50 Csapó Tamás TÉT 1997 s I
2.2. Nemzetiségi struktúra
Az Északnyugat-Dunántúl népességéb ől 20143 fő vallotta magát valamilyen nem-
zetiségű nek, ez a lakosság 1,46%-a, így a térség csaknem színmagyarnak tekinthet ő.
Az Északnyugat-Dunántúl a vizsgált kisebbségeket tekintve csak a
szlovének/vendek és a horvátok esetében nem marad el a vidéki magyar átlagtól,
ahol a lakosság 2,5%-a nemzetiségi.
A legtöbb nemzetiségi Vas megyében él, a lakosság 2,5%-a, a legkevesebben
Veszprém megyében (0,9%). A kisebbségek fő leg a falvakban fordulnak el ő, ott
arányuk jóval magasabb, mint a városokban, s még inkább mint a
megyeszékhelyeken.
A nemzetiségek közül legtöbb a cigány (7864 f ő) arányuk Zala megyében a
legmagasabb, s Győr-Moson-Sopron megyében a legkisebb. Csupán néhány
településen meghatározó a cigányság aránya (Torony, Rönök, Csörötnek, Csér,
Maglóca és Szakony) de szám szerint a cigányok fordulnak el ő leggyakrabban a
településekben. Horvátok 6898-an élnek, főleg Vas és Zala megyében. Arányuk
több községben meghatározó pl. Narda, Szentpéterfa, Ólmod, Tótszerdahely,
Horvátzsidány, Kópháza, Molnári és Und. A németek aránya 0,18%, ez 2483 f őt
jelent. Ő k Vasban vannak a legtöbben, Zalában a legkevesebben. Kevés a térségben
a zömmel németek által lakott falu, de pl. ilyen Vaskeresztes, Pornóapáti és
Pénzesgyőr.
Az 1656 szlovén/vend (0,12%) szinte csak Vas megyében fordul el ő, s ez nemcsak
az Északnyugat-Dunántúlra igaz, hanem országosan is. A megyén belül jól
körülhatárolhatóan, az un. Vend vidék hat falujában élnek ők, Felsőszölnök,
Kétvölgy, Orfalu, Szakonyfalu, Apátistvánfalva, és Alsószölnök községekben.
A többi nemzetiség közül még a románok és a szlovákok aránya az említésre
méltó, de számuk összességében nem éri el az ötszáz f őt.
A nemzetiségek tehát egy-egy településre koncentrálva fordulnak el ő. Így is csak
12 falu van az Északnyugat-Dunántúlon, ahol a nemzetiségek aránya meghaladja
az 50%-ot, ebb ől kilenc Vas megyében van. Ezek a szlovén/vend Fels őszölnök
(87,8%), Kétvölgy (80,8%), Orfalu (77,9%), Szakonyfalu (59,1%), a horvát Narda
(78,9%), Szentpéterfa (72,0%), Ólmod (61,7%), Horvátzsidány (57,8%) és a német
Vaskeresztes (51,8%). Gy ő r-Moson-Sopron megyében a német Kópháza (54,7%),
Zalában a horvát Tótszentmárton, és Veszprémben a német és szlovák Pénzesgy őr
tartozik ide.
Összesen 62 településen nagyobb a nemzetiség aránya 5,0%-nál, zömmel Vas és
Zala megyében. Ezzel szemben a települések 36,4%-ban (302 településen)
egyáltalán nem él nemzetiség.
3. A népesség gazdasági aktivitása és foglalkozási szerkezete
1980-hoz képest, összefüggésben az élveszületések csökkenésével és az
elöregedéssel, csökkent a térség lakosságának a gazdasági aktivitása, hasonlóan az
országos trendhez, de annál valamivel kisebb arányban. 1990-ben az Északnyugat-
Dunántúl népességének 44,8%-a az aktív keres ő, s ez alig magasabb, mint a vidéki
országos átlag. Az aktivitás csökkenésével párhuzamosan csökkent az eltartottak
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
TÉT 1997 s 1 Humán erőforrások az ... 51
aránya, ugyanakkor megnőtt az inaktív keres őké. A változások mértéke nagyjából
az országos trendhez hasonló.
Vas és Veszprém megye lakosságának gazdasági aktivitása átlagon felüli, Gy őr-
Moson-Sopron megyéé átlagos, míg Zalában az aktivitás a legalacsonyabb. Az
inaktív keres ők aránya a két legelöregedettebb megyében (Vas és Zala) a
legmagasabb, ezzel szemben az eltartott népesség aránya a két, viszonylag fiatal
korösszetétel ű megyében (Gy őr-Moson-Sopron és Veszprém) a legmagasabb.
4. TÁBLÁZAT
A népesség gazdasági aktivitása (%) az Északnyugat-Dunántúlon 1980-1990 között
Economic activity of the population in Nortwest Transdanubia in 1980-1990
(in per cent)
1980 1990
Terület Aktív Inaktív Eltartott Aktív Inaktív Eltartott
Falvak 46,3 21,1 32,6 42,9 26,4 30,7
Városok 47,7 18,3 34,0 46,2 22,7 31,1
Győr 48,0 18,1 33,9 46,2 22,4 31,4
Győr-M-S. megye 47,1 19,6 33,3 44,8 24,3 30,9
Falvak 46,0 22,3 31,7 42,8 27,3 29,9
Városok 47,3 18,6 34,1 47,1 22,0 30,9
Szombathely 47,8 18,5 33,7 47,2 2,4 31,4
Vas megye 46,7 20,4 32,9 45,2 24,4 30,4
Falvak 47,8 22,1 30,1 42,4 27,3 30,3
Városok 47,5 15,3 37,2 46,9 20,7 32,4
Veszprém 48,8 13,0 38,2 48,0 18,2 33,8
Veszprém megye 47,6 18,5 33,9 45,0 23,6 31,4
Falvak 48,3 24,2 27,5 41,6 29,2 29,2
Városok 46,4 15,8 37,8 46,8 20,9 32,3
Zalaegerszeg 50,1 13,6 36,3 47,9 19,2 32,9
Zala megye 47,4 20,2 33,4 44,3 24,9 30,8
Falvak 46,8 22,2 31,0 42,1 27,2 30,7
Városok 47,6 17,1 35,3 47,0 21,8 31,2
Megyeszékhelyek 48,4 16,5 35,1 47,1 20,8 32,1
ÉNy-Dunántúlon 47,2 19,5 33,2 44,8 24,3 30,9
Falvak 45,7 20,4 33,9 43,5 26,6 30,1
Városok 47,9 17,9 34,2 46,0 22,9 31,1
Megyeszékhelyek 48,5 17,8 33,7 44,5 22,7 31,8
Vidék összesen 47,3 19,9 32,8 44,7 24,6 30,7
Ország összesen 4,3 20,6 32,1 43,1 25,4 29,5
Forrás: 1990. évi népszámlálási adatok. CD ROM sorozat 3. sz. KSH Budapest.
-
Jellemz ő trend az utóbbi két évtizedben, hogy a gazdasági aktivitás egyre inkább
a városokra koncentrálódik (Csapó 1994). Ez a trend érvényesül az Északnyugat-
Dunántúlon is, s őt fokozottabban mint országosan. A városokban 47,0%, a
falvakban pedig csak 42,1% a népesség gazdaságí aktivitása, ez országosan 46,0,
illetve 43,5%. A legnagyobb különbségek a településtípusok között az inaktív
keresők vonatkozásában vannak, s legkevésbé az eltartottaknál (4. táblázat).
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
52 Csapó Tamás TÉT 1997 s 1
Az aktivitás is összefügg a településnagyságokkal, kisebb mértékben az aktív, s
jobban az inaktív népesség esetében. Az elöregedett apró és törpefalvakban a
népességnek már közel 1/3-a inaktív, míg a 10 ezer fölötti városokban ez még a
20%-ot sem éri.
A lakónépesség gazdasági aktivitásának térségi megoszlása nagyon szorosan
összefügg a természetes szaporulattal és a korstruktúrával, ezért nagyon hasonló
azok eloszlásához. Összesen 108 településen magasabb az aktív keres ők aránya,
mint a regionális átlag. Ezek zömmel a városok, az agglomerálódó városkörnyéki
falvak, illetve az iparosodottabb települések. A Rábaközben, a Répcesíkon, a
Hegyháton és a Kemenesháton, a Hetés és Göcsej falvaíban és Veszprém megye
nyugati, illetve északi területén alacsony az aktivitás, sok helyen (346 településen)
még a 40,0%-ot sem éri el. Ezekben a településekben az alacsony élveszületés és az
elöregedés mellett az elvándorlás okozza a gazdasági aktivitás alacsony szintjét,
hiszen éppen az aktív korosztályok költöznek el általában a falvakból, nehezítve
ezáltal közvetve az adott térségek bárminem ű fejlesztését.
3.1. A népesség foglalkozási szerkezete
Az Északnyugat-Dunántúl foglalkozási szerkezete már az el őző évtizedekben is
hagyományosan eltért az országoktól. Ez alapvetően az ipari és egyéb keres ők
magasabb, a mez őgazdasági keres ő k alacsonyabb arányában mutatkozott meg, noha
1970-hez viszonyítva a különbségek az ország és a térség foglalkozási
szerkezetének között egyre csökkentek. A népesség foglalkozási átstrukturálódása
már az 1960-as évtizedben zömmel megtörtént, kissé hamarabb, mint országosan.
1990-ben az aktív keres ők 39,8%-a dolgozott az iparban, ez magasabb az
országos átlagnál. 1970-hez képest több mint 4%-kal csökkent az ipari dolgozók
aránya, ez jóval nagyobb mérték ű, mint országosan. A keres ők az iparból
egyértelm ű en az egyéb ágazatokba mennek át. Az iparban legtöbben -
hagyományosan - Veszprém és Gy ő r-Moson-Sopron megyében dolgoznak, Zalában
a regionális átlagnak megfelel ő arányban, míg Vas megyében a legkevesebben. Meg
kell azonban jegyezni, hogy 1990 óta jelent ős ipari beruházások történtek f őleg Vas
megyében, minek következtében jelent ősen megnőtt a megyében az ipari
foglalkoztatottak aránya.
Összesen 144 településen magasabb az ipari keres ők arány 45,0%-nál. Ezek
Veszprémben Várpalota, Ajka és Pápa, Gy őr-Moson-Sopronban Gy őr,
Mosonmagyaróvár és Kapuvár, Zalában Zalaegerszeg, Nagykanizsa és Letenye, míg
Vas megyében Szentgotthárd, K ő szeg és Répcelak környékén találhatók. Ezzel
szemben igen jelent ő s a számuk (357 db) azoknak a zömmel agrár és/vagy speciális
funkciójú falvaknak, ahol az ipari foglalkoztatottak aránya 30% alatt marad. Ezek a
Balaton mentén, illetve a nagyobb ipari központoktól távol es ő, zömmel elmaradott,
perifériális helyzet ű térségekben fordulnak el ő .
Jelentősen csökkent 1970-hez képest 1990-re az agrárszektorban dolgozók
aránya. Az átstrukturálódás fő idő szaka az 1970-es évtized volt. 1990-ben a
mező gazdasági foglalkoztatottak aránya 16,0%, ami alacsonyabb az országosnál
(5. táblázat). A térségen belül Vas és Zala megyében átlagon felüli, míg az
iparosodottabb Veszprém és Gy ő r-Moson-Sopron megyében 'óval kevesebb.
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
TÉT 1997 s 1 Humán erőforrások az ... 53
A foglalkozási átrétegz ődés ellenére 260 településben magasabb a mez őgazdasági
aktív keres ők aránya 40%-nál 1990-ben. Ez jellemző a Fertő-Hanság medencében,
Hetésben, az Őrségben, Kemenesháton, a Sokoró vidéken, s általában a négy megye
közös megyehatárai mentén fekv ő apró és törpefalvas településekben. A városokban
és közvetlen vonzáskörzetükben ezzel szemben alacsony az agrárkeres ők aránya,
többségükben a 10%-ot sem éri el, így a mez őgazdasági keres ők eloszlását bemutató
kép az iparinak pont fordítottja.
A legnagyobb változás az egyéb ágazatok vonatkozásában történt 1970 óta. A
keres ők aránya jelentősen megn őtt a harmadik szektorban, s 1990-ben elérte a
44,2%-ot, amely magasabb mint az országos vidéki átlag. Vas megyében dolgoznak
legtöbben az egyéb ágazatokban, míg Veszprémben és Zalában a legkevesebben.
5. TÁBLÁZAT
Az aktív keres ők foglalkozási szerkezete 1970-1990 között (%)
Employment structure of the active earners in 1970-1990 (in per cent)
1970 1980 1990
Terület Ipar Mezőgaz- Egyéb Ipar Mezőgaz- Egyéb Ipar Mezögaz- Egyéb Szellemi
daság. daság daság
Falvak 37,3 41,1 21,6 37,5 32,9 29,6 36,0 27,1 36,9 20,0
Városok 59,3 8,2 32,5 52,6 5,6 41,8 44,2 5,9 49,9 40,6
Győr 61,8 6,4 31,8 54,1 3,6 43,3 45,5 4,3 50,2 45,1
Győr-M.-S. megye 48,6 25,3 26,! 45,8 47,9 36,3 40,8 14,8 44,4 31,9
Falvak 29,9 49,3 20,8 33,8 36,0 30,2 31,5 32,0 36,5 18,9
Városok 51,7 10,3 38,0 46,5 5,1 48,4 39,9 6,0 56,4 43,1
Szombathely 52,8 6,6 40,6 44,3 3,1 52,6 37,6 6,0 56,4 43,1
Vas megye 39,9 31,4 28,7 40,5 19,7 39,8 36,3 /8,4 45,3 29,7
Falvak 40,0 36,7 23,3 40,2 30,7 29,1 37,8 27,5 34,7 20,4
Városok 56,5 7,1 36,4 52,0 5,7 42,3 44,1 6,3 49,6 37,5
Veszprém 46,6 4,6 48,8 43,8 3,0 53,2 33,0 3,9 63,1 48,2
Veszprém megye 46,6 24,8 28,6 46,5 17,4 36,1 41,5 15,0 43,5 30,5
Falvak 30,4 53,5 16,1 34,2 37,1 28,4 35,1 28,4 36,5 18,7
Városok 49,1 12,0 38,9 47,3 8,2 44,5 43,1 7,1 49,8 38,6
Zalaegerszeg 47,3 10,7 42,0 50,5 4,4 45,1 45,7 4,0 50,3 42,9
Zala megye 37,/ 38,6 24,3 40,4 23,5 36,1 39,5 16,7 43,8 29,7
Falvak 35,3 44,5 202 36,7 33,9 29,4 35,3 28,5 36,2 19,6
Városok 55,1 9,2 35,7 50,2 6,1 43,7 43,2 6,7 50,1 38,7
Megyeszékhelyek 54,7 6,9 38,4 49,2 3,5 47,3 41,2 4,6 54,2 44,8
ÉNY-Dunánlúl 44,0 29,1 26,9 43,7 19,4 36,9 39,8 16,0 44,2 30,6
Falvak 32,5 45,5 22,0 35,6 34,9 29,5 34,6 28,8 36,6 20,4
VároSok 49,7 15,3 35,0 46,9 11,3 41,8 41,8 9,8 48,4 37,1
Megyeszékhelyek 50,9 7,2 41,9 47,4 4,7 47,9 40,9 5,1 54,0 43,7
Vidék Összesen 40,7 31,1 28,8 41,4 22,7 35,9 38,6 /8,5 42,9 29,5
Ország összesen 43,7 24,7 31,6 42,1 18,9 39,0 38,1 15,4 46,5 33,5
Forrás: 1970. 1980. 1990. évi népszámlálás Gy őr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém és Zala
megyei kötetei. KSH Budapest.
Északnyugat-Dunántúlon belül éppen a tercier szektor vonatkozásában
legnagyobbak a területi eltérések. A legmagasabb arányok a városokban és sz űk
környékükön, a Balatonpart településein és néhány speciális (egészségügyi,
idegenforgalmi, közlekedési) funkciójú faluban jellemz ők. Ezzel szemben igen sok
helyen 25-30, sőt 25% alatti csupán a harmadik szektorban foglalkoztatottak aránya.
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
54 Csapó Tamás TÉT 1997 s 1
Ezek a térségek zömmel apró/törpefalvas, elmaradott, perifériális részeken
találhatók.
Hasonló a trend és a megoszlás is, a szellemi foglalkoztatottak esetében. Kissé
magasabb a térség átlaga az országosnál. Az arányok Gy őr-Moson-Sopron és
Veszprém megyében átlagon felüliek, Vasban és Zalában az alattiak. A területi
eltérések nagyon hasonlítanak a harmadik szektor eloszlásához, csak itt az letérések
sokkal markánsabbak a városok és városkörnyéki települések javára, mint a
szolgáltató szektornál.
Igen élesek a különbségek a településtípusok és nagyságok szerint a foglalkozási
szerkezet vonatkozásában. A falu-város közötti differenciák különösen a
mez őgazdasági keresők esetében szembeötl őek, de jelent ősek a szellemi munkát
végz őknél is. A megyeszékhelyek csaknem minden esetben urbánusabb foglalkozási
szerkezetű ek, mint a városok általában. Meg kell azonban jegyezni, hogy Gy őr és
Zalaegerszeg erő s ipari funkciója miatt elmarad Veszprém, vagy Szombathely, s őt
néhány esetben más középváros városias foglalkozási szerkezetét ől, különösen az
egyéb ágazatok tekintetében.
Egyértelm ű az összefüggés a településnagyság és a foglalkozási szerkezet között.
Minél kisebb a település, annál inkább falusias, s minél nagyobb, annál inkább
urbánus a foglalkozási szerkezet. Nagyjából a 2-5 ezres lélekszám jelenti a határt e
tekintetben is.
4. A humán er őforrások sajátosságai és trendjei
A különböző történeti-demográfiai elemzések szerint az Északnyugat-
Dunántúlnak a humán erőforrásai a régmúltban is kedvezőbbek voltak az ország
egészénél. Ezen az 1950-70 közötti - a térség nagy részét érint ő - regresszív
gazdaságpolitika sem tudott alapvet ő en változtatni. Napjainkban pedig az
Északnyugat-Dunántúl helyzetének folyamatos felértékel ődése következtében a
térség humán er őforrásai tovább er ősödnek.
Egyértelm űen kedvez őbb a régió népességének az átlagosnál magasabb iskolai
végzettsége és a lakosság nagyfokú német nyelvtudása. Pozitív a nagy gazdasági
aktivitás, az urbánus foglalkozási szerkezet. Bíztató, hogy lassul az elvándorlás és
kisebb a népesség természetes fogyása, mint országosan. Ugyanakkor gond a
népesség elöregedése, amely a kés ő bbiekben azonban ronthatja a populáció más,
ma még kedvez ő szegmensét. Probléma, az egyébként innovatívnak tekinthet ő
térségben, hogy kevesen beszélnek a német kivételével más (f őleg angol, olasz,
francia) világnyelven.
Jellemz ő az Északnyugat-Dunántúlra, hogy az átlagok igen nagy különbségeket
akarnak. Megmutatkozik ez egyrészt a megyék vonatkozásában. Gy őr-Moson-
Sopron és Veszprém megye összességében jóval kedvez őbb helyzetben van, a
humán erő forrásokat tekintve, mint Vas és Zala megye. Ez részint visszavezethet ő
az eltelt évtizedek gazdaságpolitikájára, részint a megyék közötti településhálózat
különbségekb ől fakad.
Sokkal nagyobbak az eltérések város-falu relációban. Az urbanizálódás -
népességi aspektusból - egyenl őre a különbségeket növeli. A városok egyre
kedvez őbb, a falvak egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. Sajátos, hogy - bár
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
TÉT 1997 s 1 Humán erőforrások az ... 55
összességében a megyeszékhelyek pozíciója jobb a városokénál - a városok és a
megyeszékhelyek mutatói a legtöbb esetben nem jeleznek számottev ő
különbségeket. Különösen így van ez Gy őr és Zalaegerszeg vonatkozásában, ahol
gyakran el őfordul, hogy a megye néhány más városa kedvez őbb humán-demográfíai
mutatókat produkál, mint a két megyeszékhely.
Nem váratlan és nem rendkívüli, de igen aggasztó trend a humán er őforrások
elemzésénél, hogy nagyok és egyre nagyobbak a differenciák a falvak között a
régióban. A régió településhálózata közelit urbanizációs ciklusok harmadík
szakaszához, egyre inkább az abszolút dezurbanizáció, dekoncentráció lesz a
jellemző, s ennek egyik következménye a falvak közötti különbségek növekedése.
Ezt tovább erősíti az alapvet ően aprófalvas településszerkezet és az agglomerálódás
a nagyobb városok környezetében. Rendkívül nagy eltérések vannak a térségen
belül a humán erő forrásokat illetően a településnagyságok szerint. Többségében
katasztrofális az apró, de még inkább a törpefalvak helyzete - ezalól csak a
centrumk őzeli, agglomerálódó falvak jelentenek kivételt - a kisfalvaké már
kielégítő, a néhány közép és nagyfalu er őforrásai pedig már-már kisvárosi szint űek.
Összességében tehát jelent ősek a térségi különbségek az Északnyugat-Dunántúlon.
Egyértelm űen pozitív a városok és városkörnyéki agglomerációk, a speciális,
többségében idegenforgalmi funkciójú falvak, valamint a jelent ősebb központi
funkcióval rendelkez ő községek helyzete. Itt a humán er őforrások fejlettek, és
alkalmasak a települések és térségek bárminem ű fejlesztésére, hiszen ahhoz kedvez ő
alapot nyújtanak. Ezzel szemben vannak olyan területek, melyekben a humán
erőforrások fejlettségi szintje alacsony, s ezáltal e térségek nem, vagy nagyon
nehezen képesek megújulni, fejlesztésükhöz a humán er őforrások gyenge alapot
adnak. Ezek a települések zömmel a régió bels ő perifériáján, igen gyakran a
megyehatárok mentén, városi vonzáskörzeteken kívül, általában elmaradott
területeken helyezkednek el. Tipikusan ilyen térségnek számít Gy őr-Moson-Sopron
megyében a Sokoróalja, Rábaköz, Répcesík és Tét mikrokörzete, Vas megyében a
Hegyhát, az Őrség jelent ős része és a Kemeneshát, Zala megyében Hetes és Göcsej,
valamint Zalaszentgrót, Lentí és Letenye k őrnyéke, végül Veszprém megyében a
pápai városkörnyék, a megye északi része és kisebb foltokban a Déli- Bakony
néhány területe.
Jegyzetek
Az adott évnek megfelel ő születési gyakoriság mellett egy n ő élete folyamán hány gyereknek adna
életet.
Csapó Tamás :
Az Északnyugat-Dunántúl humán erőforrásai
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 39-56. p.
56 Csapó Tamás TÉT 1997 s 1
Irodalom
Csapó T. (1994) Az urbanizációs folyamat és sajátosságai a Nyugat-Dunántúlon. Uniprint KFT,
Szombathely, 276. o.
Csapó T. (1996) Vas megye hosszútávú terüle tejlesztési koncepciója. MTA RKK NYUTI Szombathely, 97. o.
f
Hablicsek L. (1995) Népesség el őreszámítás az Északnyugat-Dunántúlon In: Az Északnyugat Dunántúl
-
területfejlesztési Koncepciója (szerk. Rechnitzer J.) MTA RKK NYUTI Győr.
Horváth Gy. szerk. (1995) Dél Dunántúl területfejlesztési stratégiája. MTA RKK DTI Pécs.
-
Horváth Gy. (1994) Regionális politika. In: Fejezetek a regionális gazdaságtan tanulmányozásához.
(Szerk.: Rechnitzer J.) MTA RKK Gy őr-Pécs. 211-233. o.
Országos Területfejlesztési Koncepció (tervezet) 1996. MTA RKK Pécs-Budapest.
Rechnitzer J. (1995) A területfejlesztés stratégiai alternatívái. 1n: Területfejlesztés. (szerk. Barthe 1.)
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 107-131. o.
Kő szegfalvy Gy. (1995) A területi politika koncepcionális eszközei. 1n: Területfejlesztés.
(szerk. Barthe I.) ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 214-230. o.
Rechnitzer J. szerk. (1996) Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési koncepciója. MTA RKK NYUTI Győr.
HUMAN RESOURCES OF NORTHWEST
TRANSDANUBIA
TAMÁS CSAPÓ
The study is part of the analysis of the long term regional development concept of
Northwest Transdanubia and aims to explore and demonstrate out of the
endogenous resources the situation of human capital on which a development
strategy can be built.
The essay covers the changes in the number of population and its composition, the
structure of the population by sex, age and ethnic belonging and especially by
school education and language skills. Finally, it explores economic activity and
employment structure.
The major findings are as follows:
• Human resources in Northwest Transdanubia are more favourable than the
national average, providing a good basis for the developments;
• the qualification of the population in the region is favourable, many speak
German language, the economic activity is high and the employment structure
is of an urban type, unemployment rate is low and the health care and social
conditions of the population are more favourable than the national average;
• however, the ageing of the population and the low rate of births and natural
increase are a problem, as is the lack of language skills of the population, aside
from German language;
• on the whole, the trends are favourable with regard to human resources, in
connection with the increased appreciation of the region;
• the differences within the region are extremely large, exceeding the national
average, between the small regions, also villages and towns, and villages of
different size.