Tér és Társadalom 11. évf. 1997/1. 1-38. p.
Tér és Társadalom 1997 s 1: 1-38
AZ ÉSZAKNYUGAT-DUNÁNTÚL TÉRSÉGÉNEK
GAZDASÁGI ADOTTSÁGAI ÉS VERSENYEL ŐNYEI
(Economic Endowments and Competitive Advantages of the
Northwest Transdanubian Region)
RECHNITZER JÁNOS
A négy megyét (Gy őr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém, Zala) magában foglaló
Északnyugat-Dunántúl térsége' sem mentes a magyarországi modernizáció területi
ellentmondásaitól.
A térség gazdasági szerkezetében meghatározó szerepet játszó ipari bázisban a
nehézipart (bányászat, vegyipar, hadiipar) tömörít ő centrumok és vonzáskörzeteik
tartós válsággal küszködtek, míg a könnyűipari (textil, textilruházati, cip őipar, fa- és
fafeldolgozóipar) és épít őipari ágazatokat fogadó városok is hirtelen veszítették el
piacaikat, így a többségében monolitikus gazdasági szerkezetek összeroppantak.
Mindez jelentős foglalkoztatási feszültséggel és tartós megélhetési gondokkal járt
együtt. A piacképes termékeket el őállító, a tartósan nyugati exportkapcsolatokkal
rendelkező ágazatok viszont képesek voltak a termék- és piacszerkezet gyors
váltására. Ennek megfelel ően ezen centrumokban a gazdasági szervezetek
átalakulása már a kilencvenes évek elején lezajlott, amit számottev ő külföldi
érdeklődés is kísérte . Ugyanakkor a térségben, s kiemelten annak nagycentrumaiban
a vállalkozás aktivitás élénkebb volt, mivel a külföldi befektetések szélesebb ágazati
kört fogtak át, a lokális és regionális fogyasztási piac növekedésében nem voltak
érzékelhető megtorpanások, s mindez együttjárt a szolgáltatások egyre szélesebb
skálájának megtelepedésével. A térségben a települések infrastrukturális ellátottsága
valamivel kedvez őbb mint az országos átlag, a népesség képzettsége, termelési
tapasztalatai sokoldalúbbak, éppen a jelent ős ipari tradíciók miatt, továbbá a
szolgáltatások egyre szélesebb körének megjelenését tapasztaljuk, ami nemcsak a
gazdasági szerkezet átalakulását jelzi, hanem a helyi és térségi piacok
megélénkülését is. Végezetül a települések környezeti megújítása is megkezd ődött,
ami érzékelteti a háztartások és önkormányzatok gazdasági stabilizálódását, illetve
az egyre igényesebb életkörülmények iránti igények és feltételek megjelenését.
Az Északnyugat-Dunántúl térsége sem mentes a problémáktól. A fejl ődést
hordozó nagycentrumok, illetve az azokat összeköt ő közlekedési hálózat mentén
szerveződő aktívabb települési zónákon kívül es ő mikrorégiókban figyelhet ők meg a
területi válság különféle formái. A bels ő perifériák a megyehatárok mentén'
húzódnak, ahol részben a kistérségi szervez ő centrumok hiánya miatt', részben a
kedvező tlen infrastrukturális ellátottság következtében 5, részben pedig a
mezőgazdasági foglalkoztatási lehet őségek radikális csökkenése okán, tartós
leszakadással kell számolni.
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
2 Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
A térség egészének észak-déli közlekedési kapcsolatai gyengék, így a bels ő
együttműködések még esetlegesek, de a nyugat-keleti kapcsolatok is túlterheltek 6,
már nem képesek követni és fogadni a gyorsan fejl ődő nagycentrumok és térségeik
egymás közötti növekv ő forgalmát. A koncentrált környezeti problémákkal sújtott
térségek; a Duna eltereléséb ő l fakadó vízpótlás ökológiai gondja a Szigetközben
jelentkezik, a bányavidéken a karsztvizek elvesztéséb ől fakadó tartós szint- és
hő mérsékletcsökkenéssel kell számolni (Tapolcai-medence, Dunántúli-
középhegység), míg Ajkán, Várpalotán a lég- és porszennyezés okoz problémát,
illetve akadályozza a gazdasági szerkezet átalakítását.
A tanulmány célja, hogy alapos áttekintést adjon az Északnyugat-DUnántúl térsége
gazdasági szerkezetét alakító különféle faktorokról (vállalkozások, külföldi t őke,
privatizáció, foglalkoztatás), értékelje a telephelyi és telepítési tényez őket mind
térségi, mind országos összevetésben, s végül a gazdasági bázis fejlesztésének f őbb
irányait foglalja össze.
I. A gazdaság szervezeti átalakulása; a vállalkozások
A gazdasági rendszerváltozás felszabadította a vállalkozások alapítása és
működése elé állított akadályokat, így azok száma évr ől-évre ugrásszer űen
növekedett. A térségben a gazdasági szervezetek száma szintén dinamikusan n őtt
(1. táblázat). A térség éppen a jogi személyiséggel rendelkez ő társaságok esetében
tudta egyenletesen megtartani arányát (10% körül) az országban, miközben a két
idöpont között a szervezetek alakulásának növekedési üteme közel megegyezett az
országos tendenciákkal. A nem jogi személyiséggel rendelkező, tehát kevésbé
tő keigényes társasági formában viszont a térség részesedése az országból 176,4%-
kal növekedett a vizsgált id ő szakban, miközben 2,5-szer több szervezet alakult.
Hasonlóan dinamikus arányokat tapasztalhatunk az egyéni vállalkozások esetében
is, hiszen a térségben megháromszorozódott ezen vállalkozások száma, mialatt
annak részesedése közel egyharmaddal n őtt az országon belül, s minden hetedik
egyéni vállalkozás a térségben alakult meg.
1. TÁBLÁZAT
A gazdasági szervezetek számának változása országosan és a térségben
Transition of the number of economic companies in Hungary and the region
Évek Jogi személyiség ű Nem jogi személyiségű Egyéni vállalkozások
gazdasági szervezetek gazdasági szervezetek
Ország Térség Térség Ország Térség Térség Ország Térség Térség
rész. (%) rész. (%) rész. (%)
1990 29470 2971 10,1 66817 3737 5,5 - 34441 -
1991 52576 5144 9,8 83784 5464 6,5 511786 55901 10,9
1992 69386 6868 9,9 70597 6791 9,6 606201 84258 13,9
1993 84959 8493 10,0 98036 9513 9,7 688843 96544 14,0
Változás
288 3 285,9 99,0 146,7 254,6 176,4 134,6 280,3 128,3
1993/1990 (%) '
Forrás: Területi statisztikai évkönyvek
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl térségének... 3
A gazdasági szervezeteken belül mélyreható átstrukturálódást figyelhetünk meg.
Tekintsük át a következ őkben a vállalatok és néhány kedvelt társasági formában
tevékenykedő szervezetek id őbeli változását a térségben (2. táblázat)
2. TÁBLÁZAT
A gazdasági szervezetek száma az Északnyugat-Dunántúlon
Number of economic organisation in Northwest Transdanubia
Korlátolt
Évek Vállalat felel ősségű Részvénytársaság Betéti társaság
társaság
1990 312 1524 47 515
1991 301 3585 91 2325
1992 226 5264 156 3756
1993 137 6840 237 6232
Változás 1993/1990 (%) 43.9 448.8 504.2 1210.0
Térség részesedése
20.2 17.3 19.2 14.6
a vidékből 1993-ban (%)
Forrás: Területi statisztikai évkönyvek
Az állami vállalatok aránya látványosan visszaesett a térségben, azok száma
részben az átalakulás, részben pedig a privatizáció miatt több, mint a felére
csökkent. A korlátolt felelősségű társaságok száma 4,5-szeresére emelkedett,
hasonlóan a nagyobb tőkeigényt megkövetel ő részvénytársaságokhoz, ahol viszont a
szervezetek növekedési dinamikája már ötszörös.
A részvénytársaságoknál egy kicsit el kell id őznünk. Hiszen ezen gazdálkodási
forma nemcsak a nagyobb t őkeigényt képviseli, hanem gazdasági potenciált is
megtestesít, mivel a nagyobb t őkebevonás - részvények t őzsdei bevezetése -
lehető sségeit kínálhatja. Nos, a részvénytársaságok számának növekedési üteme a
térségben meghaladja a vidéki átlagot (értéke 141,8%, míg a térség változása
151,2% volt 1992 és 1993 között), s ennek köszönhet ő, hogy a térségben található a
vidék minden ötödik részvénytársasága. A megyék közül a vizsgált szervezetekb ől a
legtöbb, 82 egység Győr-Moson-Sopron megyében van (34,5%), miközben Vas
(191,7%) és Zala megyében (162,5%) a részvénytársaságok számának változása
jóval a vidéki átlagos növekedési ütem felett volt 1992 és 1993 között.
A betéti társaságok száma 12-szeresére emelkedett a térségben a vizsgált
időszakban. Ennek a legegyszer űbb társasági formának a népszer űsége 1991-től
ugrik meg, hiszen ekkor még magas adókedvezményt kaptak az új vállalkozások,
illetve szinte alapt ő ke nélkül lehet a betéti társaságokat létrehozni, így terjedésük
látványos.
Országos kitekintésben a vállalkozási formák f őbb csoportjai már különböz ő
területi összefüggések alapján terjednek (1. ábra). Egyértelműen kitűnik az ábrából,
hogy az ország nyugati és keleti térségei között - éppen a vidéki átlagok alapján -
kimutatható különbségek vannak. A gazdasági társaságok az országot északnyugat,
a nem jogi személyiség ű társaságok közép és két déli sziget, az egyéni vállalkozások
pedig délnyugat „súlyossá" teszik. S éppen ezen utóbbi vállalkozási formának a
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
4 Rechnitzer János TÉT 1997 • 1
90W
"1.7ffilla
íIFk1
ci
MIN
rrás: Magyar stat isztikaiévkönyv, 1995
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl térségének... 5
meghatározó többsége miatt a vállalkozás aktivitás, azaz a 10 ezer lakosra jutó
vállalkozások számát tekintve a délnyugati térségek súlypontja válik
meghatározóvá. Ugyanakkor nagyon élesen kimutatható a vállalkozások
terjedésében a határozott törésvonal, pontosabban szakadék, ami a Szeged-
Salgótarján vonal mentén húzódik. A Tiszántúl, valamint az északkeleti térségek a
vállalkozások által kevésbé preferáltak.
Ebben az országos összevetésben térségünk és annak megyéi különféleképpen
viselkednek. A gazdasági társaságok vonatkozásában Győr-Moson-Sopron megye
kimagasló dinamikát képvisel, míg a többi megye a vidéki átlag körüli értéket
nyújtja. A nem jogi személyiség ű gazdasági társaságok terjedése Zalában a
legkedvezőbb, Győr-Moson-Sopron megyében a vidéki átlagot éri el, a másik két
megyében ezen érték alatt van, s őt Vasban az országos áttekintést véve, a
legalacsonyabb a kisebb t őke igényű szervezeti formák megjelenése. Az egyéni
vállalkozások képe is vegyes a térség megyéiben, többségben vannak az átlag feletti
aktivitást mutatók, a legnépszer űbb vállalkozási formában tevékenyked ők sűrűsége
egyedül Vas megyében - kisebb mértékben - kerül a vidéki átlag alá.
A térségben tehát két végletet tapasztalhatunk, egyik irányra kimondottan a
tőkebefektetést igényl ő gazdasági társaságok terjedése a jellemz ő, másik irányra
pedig az egyéni vállalkozások megtelepedése, ezen utóbbiak többsége a déli és a
keleti megyéket, azoknak jobbára az idegenforgalom által preferált területeiben
koncentrálódnak.
A három fő vállalkozási forma alapján számított vállalkozás s űrűség időbeli
trendjei alapján a térség megyéiben a növekedés ugyan egyenletes volt 1990 és
1993 között, azonban annak dinamikája már a megyékben eltér ő, változó mérték ű .
Érdekes, hogy az induló évben még nem volt jelent ős szórás a térség megyéi között.
1990-től aztán egyes megyék meglódultak, majd telít ődés jegyeit mutatják (Győr-
Moson-Sopron), míg más megyénél az egyes szervezeti formákban a vállalkozás
aktivitás már kimerül őben van, vagy jelentősebben mérsékl ődött, míg a többi
területi egységben még tartósan emelked ő, sőt növekvő a "vállalkozás alapítási
kedv" (Zala megye). Végül egyenletesen, de visszafogottan növekszik a különféle
vállalkozási formák száma Vas, illetve Veszprém megyében, ahol az ütem országos
viszonylatban inkább közepesnek, mint kiemelked őnek tekinthető .
A vállalkozások terjedésének árnyalatnyi eltérései még nem tükrözik a térség és a
megyék gazdasága strukturális átrendez ődésének befejeződését. Viszont már
egyértelm űsítik, hogy a jelenlegi szerkezetek radikális megváltozása csak
valamilyen, az egész nemzetgazdaságot érint ő gazdasági átrendezés esetében
lehetséges. Ennek megfelel ően a térség és a megyék gazdasága szervezeti
rendszerének jelenlegi szerkezetével hosszú távon kell számolnunk.
A vállalkozások terjedését tehát azok jellege egyértelm űen behatárolja.
Ugyanakkor a különféle típusú szervezetek más és más szükségletek alapján jönnek
létre, amelyek viszont már er őteljesen kötődnek a településekhez, azoknak a
településhálózatban elfoglalt helyzetéhez. A vállalkozás aktivitás - koncentrálva a
gazdasági szervezetekre - a térség településeinek szintjén 1990-ben és 1994-ben
lényeges változásokat tükröz. Az els ő megállapítás, hogy a diffúzió üteme
növekedett, azaz egyre több településben jelentek meg vállalkozások, hiszen 625-r ől
467-re csökkent azon települések száma, ahol nem találtunk gazdasági szervezetet.
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
6 Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
A terjedés együttjárt a koncentrációval is, mivel látványosan nő tt azon központok
száma, ahol 15-nél több szervezet m ű ködött, míg 1990-ben ez az érték a térség
településeinek 15,2%-át jellemezte, addig 1994-re már 35,1%-át. S végül a
térségben vannak egybefügg ő térségek, ahol egyáltalán nem tűntek fel a
vállalkozások (Dél-Rábaköz, Bakony felvidék, zalai aprófalvak), kialakulnak
emellett koncentrációk (a nagyvárosok és térségük, határátkel ők vidéke), valamint
egybefügg ő zónák, sávok (Balaton környéke, az Ml-es autópálya térsége, a 8-as
fő útvonal egyes szakaszai), ahol viszont már egyre több vállalkozás talál magának
alkalmas telephelyet, m űködési lehetőséget.
2. A gazdaság teljesít őképessége
A térségben tehát formálódik a lokális és a regionális piac, s azt érdemes mélyebb
bontásban, azaz a városok és azok vonzáskörzeteinek viszonylatában alaposan
szemügyre venni. A térség négy megyéjének 28 városkörzete közül mindössze két
Veszprém megyei (a sümegi és a zirci) és egy Zala megyei (a letenyei) bizonyult
mind 1992-ben, mind pedig 1993-ban az országos vizsgálatba bevont 182
városkörzet között az átlagosnál viszonylag fejletlenebbnek.
Jellemző az, hogy mind a négy megyében a gazdaság szempontjából meghatározó
centrumok körzete - a nagykanizsait kivéve - általában az elsó' húsz-harminc között
található, tehát viszonylagos fej lettségük illeszkedik a megyéjük pozíciójához.
Mindezekbő l következik, hogy az átlagos megyei gazdasági adaptációs képesség
mögött nincsenek országos mércével mérve jelent ős belső városkörzeti szóródások,
a gazdasági átalakulás szempontjából fontosabb folyamatok térségen belüli terjedése
viszonylag egyenletesnek mondható.
Gy őr-Moson-Sopron megyében a „névadó" három történeti város körzete a
meghatározó: mind országos, mind pedig térségi összehasonlításban relatív
fejlődő képességük, gazdaságuk pozíciója a legjobbak els ő harmadába-negyedébe
sorolódik. Gy őr körzetében leginkább a népesség jövedelmi pozíciója és a
vállalkozás-terjedés, Mosonmagyaróvár környékén a vegyes vállalatok aránya,
Sopron térségében pedig a kedvez ő foglalkoztatási helyzet és vegyes vállalati arány
emelendő ki a leginkább. (Amellett, hogy főként Sopron, de a másik két város
környékében sem tapasztalható az egyes tényez őket tekintve szembet űnő
aránytalanság, kiegyensúlyozott az adaptációs képességük). Csorna és Kapuvár
térsége országos mércével a középmez őny fels ő részébe, térségi viszonyításban
pedig a gyengébb pozícióban lév ők utolsó harmadába került. Hasonlóképpen a
fejlettebbek csoportjához, csak ellentétes iránnyal ebben a két körzetben is
viszonylag kiegyenlített az átlagos pozíció mögötti tényez ők képe: a foglalkoztatási
helyzet aránylag kedvez őbb volta mellett a másik három elemet nézve egyöntet ű a
lemaradás mind - és főleg - a megyei, mind a térségi összevetésben. Mindemellett az
országos rangsor szerinti sorrendi helyzet javulása a felzárkózási folyamat
előrehaladását mutatja.
Vas megyében Szombathely körzetének a pozíciója (az egyedüli) meghatározó, a
megye többi zónája átlagos alkalmazkodó képességet mutat. Ez utóbbi körb ől
Körmend és K őszeg környéke emelhet ő talán csak ki (els ősorban a javuló
foglalkoztatási és lakossági jövedelmi lehet őséggel), amellett, hogy azért mindegyik
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl térségének... 7
városkörnyék országos összehasonlításban az átlagosnál jobb fejl ődőképességet és
gyorsabb alkalmazkodást mutat, a sorrendi pozíciójuk általában javul. Celldömölk és
különösen Vasvár körzete esetében lassú a vállalkozásterjedés, kevés a lakossági
jövedelem és a foglalkoztatási helyzet is problematikus. Szentgotthárd környéke - az
egyik legkisebb térségbeli mikrokörzet - az adatok tanúsága szerint egyel őre
kialakulatlan, hektikusan változó gazdasági pozíciót mutat, el őbb-utóbb azonban a
helyzete minden bizonnyal - egy jó közepes szinten - stabilizálódik, még akkor is, ha
az autógyártó üzem közvetlen térségi szervez ő-fejlesztő hatást a környezetére csak
fokozatosan gyakorolj a.
Veszprém megye - miként arra már a megyei helyzet értékelésénél utaltunk - a
városkörzetek pozícióját, a fejl ődőképesség alakulását tekintve, két részre szakad. A
dinamikusabb térségi mozgás a Balaton-partra és Veszprém környékére
koncentrálódik, a többi viszont erősen közepes vagy még annál is gyengébb zóna,
ráadásul 1993-ra - itt-ott igen er ős - relatív pozícióvesztést is mutatva. Sümeg
körzete a térség legfejletlenebb (elmaradott, rurális jelleg ű) vidéke szinte mindegyik
alapmutató szerint, változás egyel őre nem tapasztalható. Pápa és Zirc körzetében az
alaptényezők mutatóinak nagysága, alakulása alapján fennáll a veszélye annak, hogy
a sümegi terület sorsára juthatnak, gazdasági-körzeti karakterük amúgy hasonló.
Várpalota és Ajka térsége jellegzetesen depressziós övezet (magas munkanélküliség,
alacsony és stagnáló vagy csökken ő lakossági jövedelem, gyenge vállalkozási
aktivitás, a külföldi t őke érdektelensége), az ajkai esetében még inkább a romló, a
várpalotait tekintve azonban már jellemzőbben a kilábaló szakaszban.
Zala megye korábban jelzett felzárkózását ismételten a Balaton-part, valamint
Zalaegerszeg környéke produkálja. A többi városkörzet - amelyek történetileg
elmaradott vagy rurális térségek, hiszen a korábbi országos elhatárolások is ebbe a
kategóriába sorolták e településeket, 1986-tól szinte folyamatosan - potenciálja
egyelőre gyenge, tényezőnként néhány helyen a helyzet javulására utaló jegyekkel
találkozunk (például a zalaszentgróti és a letenyei körzetnél a vállalkozási készség
javult, előbbinél beleértve a vegyes vállalati kategóriát is), de nagytérségi
viszonyításban még gyorsan romló foglalkoztatási helyzettel. A legmeglep őbb a
nagykanizsai térség fejl ődési ütemvesztése - remélhetőleg átmeneti -, lecsúszása. A
térségi léptékkel gyors munkanélküliség növekedés - egyel őre a lakossági jövedelmek
relatíve erőteljesebb emelkedésével párosulva - a fejl ődési előzményeket figyelembe
véve, egy helyi (részben depressziós, részben rurális) válság kibontakozására utal,
halaszthatatlan szerkezetváltási kényszert hozva létre.
A (magyar) gazdaság fejl ődésének térszerkezeti jellegzetessége miatt a városkörzetek
„természetes" jellemz ője az, hogy a centrum - már csak népességi súlya miatt is
koncentrálja a fejl ődés lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy a-meghatároz köeté,
fentiekben leírt városkörzeti kép a centrumokat magukat is többé-kevésbé jellemzi,
ahhoz képest azonban a központi városok általában jobb helyzetben vannak.
A városkörzetekhez hasonlóan a térségben itt összesen három egység tekinthet ő
országos összehasonlításban az átlagosnál gyengébb helyzet űnek: Sümeg, Letenye
és Várpalota (Zirc pozíciója lényegesen jobb a saját összevetésében, mint a
körzetének). Vagyis összességében és általában a térség városainak
fejlődőképessége, gazdasági pozíciója illeszkedik a többi vizsgált területi metszetnél
is kimutatható relatív (az ország egészéhez viszonyítva mért) fejlettséghez. Az
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
8 Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
eltérések jellemző en strukturális problémákat jelenítenek meg, ily módon tipikusan
a belső erő forrásokra és aktivitásra támaszkodó regionális fejlesztési politika
címzettjei lehetnek.
A 28 értékelt térségbeli város közül tíz olyant találunk, ahol az a körzetével együtt
a többi körzethez viszonyítva relatíve fejlődőképesebb, mint a központja a városok
(Budapest nélkül vett) összességéhez képest: Győr-Moson-Sopron megyében nincs
ilyen, Vas megyében Kőszeg, Szentgotthárd és Szombathely, Veszprém megyében
Balatonfüred, Sümeg, Tapolca, Várpalota és Veszprém, Zala megyében pedig Hévíz
és Letenye (2. ábra).
Ez persze egyfel ő l akár pozitív is lehet, hiszen a különbségek leginkább azt
mutatják, hogy az egyébként relatíve jobb pozícióban lev ő városkörzeteknél (mint
például a korábbiak szerint a szombathelyi, veszprémi, balatonfüredi és hévízi
körzetek esetében) a központot egy, az átlagosnál dinamikusabb településhalmaz
veszi körbe, a fejl ődés lehető sége nem csak egyetlen központon áll vagy bukik.
Problematikussá a különbség akkor válhat, ha a környezet együttesen rosszabb
pozícióját még a központi város saját gyengesége is terheli. Ilyen értelemben
Szentgotthárd, Sümeg, Letenye, valamint Várpalota jelenti a térségben a gyenge
láncszemet. Az első három a gazdasági potenciál oldaláról egyel őre nem alkalmas a
körzetközponti szerepkörre (más funkciókat tekintve talán igen), térségük küls ő
centrumok támogatására is rászorul. Várpalota annyiban más eset, hogy minden
valószínű ség szerint a szerkezetváltási kényszer miatt átmenetileg vesztette el
„rögzített" funkcióját.
A négy megyét magában foglaló nagytérség összességében - a f őváros és az ahhoz
közvetlenül kapcsolódó térségek mellett - minden rendelkezésre álló tényinformáció
alapján az ország relatíve legstabilabb és legdinamikusabb térsége ma. E stabilitás
és dinamika ugyan tagolt, megyei és kistérségi szinten árnyaltabb min ősítést kíván,
de tény, hogy az elemeiben itt is fellelhet ő térségi elmaradottság (elszigetelt
aprófalvak) és a válság jegyek (Veszprém megye néhány iparvárosa) nem t űnnek
olyan kiterjedtnek és végletes mélység űnek, mint az ország más (els ősorban
északkeleti) térségeiben.
A relatív stabilitást és dinamikát a térségben az alábbi tényez ők képviselik:
- a munkanélküliség viszonylag alacsony szintje,
- a rendkívül intenzív külföldi t őkevonzás,
- a térség gazdaságának er ős exportorientáltsága.
Ezek a jellemz ő k azt igazolják, hogy a formálódó piacgazdaság struktúra-átalakító
folyamatai épp azokat a tényez ő ket, adottságokat értékelték fel, amellyel a térség
egésze s különösen egyes zónái, körzetei rendelkeznek. A fejl ődést hordozó
tényező k közül kiemelésre érdemesek az alábbiak:
• A kedvező földrajzi fekvés, amely az alapjaiban keleti (volt szovjet) irányú
gazdasági köt ődések helyébe lép ő domináns nyugati (els ősorban német, osztrák,
olasz) gazdasági kapcsolatrendszer eredményeként a nyugati országrészeket
felértékelte. A lokalizáció differenciáló hatását a földrajzi helyzetben meglév ő
objektív különbségekhez képest megsokszorozza az a tény (a nyugati térségek
javára), hogy az ország keleti térségi irányába kiépítetlenek a modern
közlekedési-kommunikációs kapcsolatok (pl. autópályák). A fekvési el őnyhöz
kapcsolható faktor az is, hogy lényegében az osztrák-magyar kapcsolatok
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl térségének...
0, Q,
... 4
0 0
• •-•
Z1 Q
Nitjuomeg
E
11)Vuilguolvlca
•c»,
bo Ó 1, 4d
bo •Izs
-"MsvA
°)
Xpriusquiozs
pietwol~s
11. 9S
Ilazsgy
puouugx
1 112,u9P113
uoidos
ujmusauusuosoyq
tgAndux
tg
InuosD
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
10 Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
jelentik ma egyedül azt a szomszédsági-relációt, amelyet sem a történeti
(nemzetiségi) bizalmatlanság, sem a közvetlen gazdasági és/vagy katonai
krízishelyzet nem akadályoz érdemben. A fekvési el őnyök szerepét tovább
fokozza az, hogy az új gazdasági struktúrában kiemelked ő a súlya a
kereskedelemi, áruforgalmi szférának, illetve az ipari-termel ő tevékenységeken
belül a „kapcsolat-intenzív" bedolgozói, összeszerel ői profilnak. A fekvés
pozitív hozadékai remélhet őleg ellensúlyozzák azt a kockázatot, amely a
térségnek az ország bels ő területeit ő l való gazdasági elszakadásához, egyoldalú
külső függéséhez vezethet. (A bels ő gazdasági kapcsolatok dezintegrálódása,
illetve külső függésbe fordulása az átmenetben egyébként az egész országban
jellemző negatívum, s egyik legnagyobb fékje a válságtérségek
meglendülésének, hiszen azok nem kapcsolódnak a dinamikus centrumokhoz,
fejlesztési impulzusokat onnan nem kapnak.)
• A térség gazdasági-ágazati szerkezetében viszonylag csekély volt a
struktúraváltásnak radikálisan áldozatul eső anyagigényes nehézipar (kohászat,
bányászat) aránya. E tekintetben a térség (a közép-dunántúli ipari övezeteket
kivéve) ma tulajdonképp annak el őnyeit is élvezi, hogy az ötvenes-hatvanas
években politikai okok miatt nem részesült az extenzív iparosítás áldásaiból.
Jórészt ez az ágazati meghatározottság eredményezte, hogy a térség gazdasága
mély krízis nélkül - mi több, nem egy elemében már ma b ővülve - halad át a
tulajdoni és szervezeti átalakuláson, a privatizáció, a modernizáció fázisain.
• Bár nehezen számszer űsíthető, de feltételezhet ő tényezőként kell számba venni a
konszolidáltnak tekinthető társadalmi összetételt, a nagyobb termelési,
vállalkozói és munkaismereteket, azaz a mobil humán kapacitásokat. Már a
hetvenes években ezen térségekben megkezd ődött, éppen az osztrák határ menti
helyzetb ől, de az intenzívebb nyugati export kapcsolatok miatt is a
piacgazdasági minták megismerése, azok fokozatos elsajátítása, az ehhez köt ődő
különféle tényez ők terjedése (fogyasztás, menedzsment magatartás, életmód,
vállalkozás, külföldi kapcsolatok stb.). Mindezek piacgazdaságba történ ő
átmenetnél a térséget - különösen annak osztrák határ menti övezeteit -
kedvezőbb helyzetbe hozta, egy gyorsabb fordulatot eredményezve, s így a négy
megye, ebb ől különösen Győr-Moson-Sopron és Vas szinte az egész ország
számára a modernizáció vidéki (területi) zászlóshajóinak tekinthet ők.
A felsorolt előny tényezők, kedvező adottságok a térségben tagoltan mutatkoznak
meg. A vizsgálatok a térség négy megyéje között dinamikai-fejlettségi és
karakterbeli különbségeket egyaránt kimutatnak. Összességében a legkedvez őbb
helyzetűnek Gy őr Moson Sopron megye van, ezt Vas követi. A két megyében a
- -
földrajzi egymásmellettiség ugyan nagyon hasonló gazdasági karakterrel párosul, de
vannak szembetűnő különbségek. Győr-Moson-Sopron megyében a gazdasági bázis
sokkal karakteresebb, annak nagyobb hagyományai vannak, szélesebb gazdasági
kapcsolatai, egyben képzettebb, nagyobb tapasztalatokkal rendelkez ő humán
kapacitások is rendelkezésre állnak. Vas megyében ugyan látványos a külföldi t őke
megtelepedése azonban a humánt őke fokozatosan kimerül, a gazdasági bázishoz
még nem tudtak felzárkózni a szolgáltatási rendszerek (üzleti és pénzügyi
szolgáltatások), a megye egycentrumú, illetve a tartós megújítás bázisai (K+F) teljes
mértékben hiányoznak. A másik két megye a térség valódi „magja", Zala és
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl térségének... 11
Veszprém már sajátos, elkülönít ő jegyeket mutat. Zalát a határ menti fekvés
rokonítja (Szlovénia is fejlett, dinamikus szomszédnak min ősíthető, ugyanakkor a
megyével közvetlenül érintkező szlovén térségek, települések dönt ően elmaradottak,
periférikus helyzetű ek) a két másik határ menti megyével, speciális, kétközpontú
városhálózata és faluhálózatának egyértelm ű aprófalvas karaktere, a fő közlekedési-
kommunikációs tengelyekhez képest periférikus helyzete azonban el is választja
tőlük. Megítélésünk szerint Veszprém ma még csak reménybeli „nyugati" megye, de
kedvező adottságokkal, hiszen jelent ősek a termelési tapasztalatok, viszonylag
széles telephelyi kínálatot nyújthat és a tartós fejl ődést segítő kutatás-fejlesztési
feltételek is adottak.
Gazdasági súlyát tekintve a térség legnagyobb centruma Győr, az egyes
megyéken belül pedig egyöntet űen a megyeszékhelyek jelentik a legfontosabb
gazdasági központot. Gy őr súlya a térségen belül azonban távolról sem olyan
domináns, mint a többi nagytérség központjánál (pl. Pécs, Szeged, Debrecen). A
központi helyzetű regionális centrum hiánya is egyik determinánsa a térség
viszonylagos tagoltságának. A megyeszékhelyek relatív stabilitásának a piaci szféra
mellett alaptényez ője még ma is a közszolgáltató infrastruktúra nagy súlya. A
legnagyobb központokban e tényez ő stabilizáló hatásának tartós fennmaradása
valószínűsíthető az államháztartási reform „karcsúsító" hatásai dacára is, ami
viszont egy stabil lokális piacot biztosíthat, s teret nyithat a szolgáltatási szféra
fejl ődésének.
Ha nem az abszolút gazdasági súlyt tekintjük, hanem a relatív jelzőszámokat,
akkor egyértelm űen Sopron az, amely országos összevetésben a legnagyobb
arányban koncentrálja a piacgazdasági átmenet dinamikahordozó jegyeit és
leginkább mentes a válságjegyekt ől. A megyeszékhelyeken kívüli településkörb ől
kiemelkedik Mosonmagyaróvár, illetve Nagykanizsa. Veszprém megye - a
megyeszékhely kivételével - rendelkezik instabil gazdasági központhálózattal: Pápa
- ismert tradíciói ellenére - továbbra sem mutat érzékletes felzárkózást, s a
hagyományos ipari centrumok („szocialista városok") depressziós jelleg űek.
A térséget nem is els ő dlegesen a nagy centrumok tagolják, hanem dinamikájukat
és gazdasági karakterüket tekintve, jól elkülöníthet ő zónák, tengelyek (3. ábra). E
zónákat a fekvési el őnyök, speciális térségi adottságok, illetve a közlekedési
tengelyek jelölik ki. Ilyen övezet:
- az osztrák-magyar határmente (Szentgotthárd, Szombathely, K őszeg, Sopron),
amelynek alapkarakterét a kiugró külföldi t őkevonzás adja, a zónától kelet felé
távolodva lejtőszerűen csökkennek a jelzett hatások,
- hasonló karakter ű a Hegyeshalom-Mosonmagyaróvár-Gy őr vonal, amelyben
közlekedési tengelyvonalként a (kis és közép)vállalkozói aktivitásnak is kiemelt
a szerepe, illetve ennek a zónának a fokozatos kiépülése Sopron irányába, a 85-
ös főközlekedési út mentén,
- harmadik dinamikus övezetként az északi Balaton-part turisztikai-idegenforgalmi
vállalkozási zónája emelhető ki,
- a negyedik gazdasági tömörülés részben a - Balaton parthoz is kapcsolódik,
önálló, első sorban ipari karakterrel rendelkezik - a Veszprém-Várpalota-Ajka
városegyüttes, amely egyre er őteljesebben kötő dik a látványosan fejl ődő
székesfehérvári innovációs pólushoz.
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
12 Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
3. ÁBRA
Az Északnyugat-Dunántúl térségeinek és városainak gazdasági potenciálja
(Economic potential of the regions and towns in North TransdanubitO
4 5 6 7
•• ••• c
)
0 0
0 0
••• 0 0 0
11.4. 0.011M7,10.0.P.0.4
I. aktív, az országos átlagnál kedvez ő bb gazdasági környezet - 2. stabil munkavállalói pozíció. er ős külföldi
tő kevonzás. gyenge vállalkozói aktivitás - 3. stabil munkavállalói pozíció. kiugró vállalkozási aktivitás.
gyenge külföldi t ő kebevonás - 4. stabil munkavállalói pozíció. alacsony vállalkozás aktivitás és külföldi
tökevonzás - 5. kedvez ő tlen vállalkozói pozició. jelent ős vállalkozás aktivitás és külföldi t őkevonzás - 6
kedvező tlen munkavállalói pozíció és vállalkozói aktivitáá jelent ős külföldi tőkevonzás - 7. átlag alatti
pozíció mindhárom tényez őben
Forrás: NEMES NAGY. 1995.
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl térségének... 13
A négy tengely között országos összevetésben ugyan az átlagnál kedvez őbb
helyzetű térség található, de relatív értelemben a Csorna-Kapuvár-Sárvár-Vasvár-
Celldömölk-Ajka-Pápa-Zirc vonal által közrefogott mezotérség, bels ő perifériának
minősíthető. (Érzékletes hiányként mutatkozik itt egy Sárvár-Pápa-Kisbér-Komárom
közlekedési tengely.) Ez a térség választja le a nyugati dinamikus zónáktól
Veszprém és Zala életképes centrumait.
3. A külföldi t őke jelenléte
A területi gazdasági szerkezet átalakulásának, de egyben versenyképességének
fontos mutatója, hogy a külföldi tőke milyen tömegben és arányban jelent meg az
adott térségben, illetve melyek azok a f őbb tőkeexportőr országok, melyekhez a
regionális szerkezetek köt ődnek.
A külföldi tőke területi terjedését a szervezetek száma és a t őkeimport mértéke
alapján a 3. táblázat mutatja be 1990-t ől 1994-ig, évente. Az országban az id őszak
végére közel 26 ezer szervezetben volt 480 milliárd Ft érték ű külföldi érdekeltség, a
vállalkozásokból 12,8%, míg a t őkeállományból viszont csak 9,7% települt meg az
Északnyugat-Dunántúlon. A t őkeimportban a tőkenagyságot tekintve nem, míg a
szervezetek számát nézve viszont 3,5%-kal növelte a térség az arányát a vizsgált
négy esztend ő alatt, így lényegében azt mondhatjuk, hogy minden tizedik forint
országosan és minden negyedik forint a vidéki relációban a külföldi befektetésekb ől
itt realizálódott.
Ha csak a vidéki viszonylatot vizsgáljuk, ahol 1994-re a szervezetek 46,9%-a és a
tőkeállomány 40,9%-a található, akkor az Északnyugat-Dunántúl négy megyéje
együttesen még jobb helyzetben van, hiszen a szervezetekben 27,2%-ot, míg a t őke-
befektetések vonatkozásában már 23,8%-ot tudhat magának. A befektetések
nagyságát az is jelzi, hogy egy külföldi érdekeltség ű gazdasági szervezetre milyen
nagyságú tőkeimport jut. Nos, a térségben ez az érték ugyancsak 1994-ben 14,0
millió Ft, míg a megyék átlagában már 16,1 és az országos viszonylatban 18,5
millió Ft, ami azt jelzi, hogy a térségben többségében az utóbbi időben ugyan n őtt a
szervezetek száma, azonban ezekre nem a nagy, hanem inkább a kis- és közepes
befektetések érvényesek. Mindezt igazolja az is, hogy a térség vonatkozásában
1992-ben az egy szervezetre jutó külföldi t őke nagysága 18,4 millió Ft volt, ami
1994-re a fenti nagyságra esett vissza.
A térség megyéiben a külföldi tőke főbb jellemzőit a 4. táblázatban foglaltuk
össze. Látható, hogy a megyék között jelent ős különbségek vannak a külföldi t őke
fogadásában, a térséget nem lehet egységesen kezelni. Gy őr-Moson-Sopron megye
kedvező adottságai miatt, így a határ menti helyzet, a megfelel ő települési
infrastruktúra, a képzett munkaer ő, a viszonylag magas színvonalú termel ői
infrastruktúra, országosan a megyék közül, de a térség vonatkozásában is a
tőkeimport fő telephely fogadói között van. 1992 után már mérsékl ődött a külföldi
érdeklődés Magyarország iránt, egyik esztend őrő l a másikra a t őkebeáramlás
jelentősen csökkent, inkább a szervezetek száma növekedett, ami Gy őr-Moson-
Sopron megyében szintén kimutatható, azaz az utóbbi esztend őkben, vagyis
1993-tól inkább a kisebb t őkét képvisel ő szervezetek nagyobb számban jelentek meg
a megyében. Vas megyében jelentős külföldi befektetések történtek (GM Opel), ami
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
14 Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
1Z0'96 1
I- 284, 20 1
10S' 9I•
448, 48 1T480, 22 1
1 V66 1 I£661
O 00 m c., o cr C11 0 V, .O. V, .1 4 [... 00 CO r,1 vs NO
L 'EZ lar
L'6
.7., — NÓ 0, 0 Ó 0 NO, t---. ..n. o CN ,R, N. 0., C, Cs. .--.
.
0 , r)' ,S ,C O. C.:' 00'' M M s—, 0 00 ,rr N. r- M Ó ts 4-
a a a a Cs1 •-s --. ar
Külföld i tőke (Md Ft)
S/:(9(
1.. V1 .41 4 m •cr CNI 00 •O• CN 00 0 cl' 0 l's M t s
Ic'zv 0£'6£
00 4
h'6
185, 73
0 •Cr <1,1 V).., NO 0 C1 4 01 s.D 0 0 ..n 0 G% 0 ,..5 s.D., --.
t-: •cr v.) vn 0 00" C-: r.-1 M --. Ó 00 v) t- NO 111 Ó t.- 11".
Forrás: Területistatisztikaiévkönyvek1991- 1993, IKM, Akülföldi milködö tőke Magya rországon 1994, KSHBudapest,
[ Z661r 1661
1 08'89 / [OZ ' 16IS9/Z / IT f SLZS'
233,00
0000000000000000000
08' 101,
E'EZ
--. 0 0 es], a NO V). 'I. rNI Ó a C r,7 Ó CO. C1 .O. t-V 0
V1 RV, ,,, Ó M.' •ct 0 M .—, C: I' ../1^ NO NO C11 Ó t-: '4'
....., —, —, —, r.i ...... ,—,
oc' Ez 1
0 0 0 0 0 0 0 C, 0 0 0 C, 0 0 0 0 0 CO 0
8'Sr
6'0 1 fa 1
a Ó 00 0 4 Ó a (11., 0 t", 00 1.-- t-- t... Ó 0 0 0 Cr
Ó C.- M'' N 01 .4. •O .0. a Ó 4 a a th M a 00 ,cr.' eNr
137341
25899 1
M CO l's VI Vl 0 CO 0 l"... C, os o o cv m
£1££ L992
00 M V, ts
N 00 m o 4 01 4 00 t"- ' ,0 —* '3 t".. 4 ..,r 10. , /1 r4 t"-
1,661
NI NO 1., NO , r, V, V, 00 el. C4 a M a CNI • 0- M ,:f. CN1 —.
a a a a
r., r.. 00 ,,, ,
21 468
No No eNI O ,r, 00 — 0 4 a 1-`, 00 a M a
89(11
1, Z 1
/`9Z R'SZ
)oro
NO M 0 V, vl V1 (11 (.11 r4 CNI M I"... 4 •Cl• NO t-, (.... C-. V)
£66 1 LZ66I
O. V, sO V) er 4 M 1-- £1 z
171 82 1
1O
106 8 II
M rs1 M t, CNI a C, 4 Cl. C CNI 0 NO 0., 0 .41 a,r,
NO M CO V) NO Ó 00 00 11. 00 C.,1 M a l'-s 00 0,1 Os 4CNI
l"-- , ..!2'
1Budapcst
-.,9, P,4) 6:1 3 a
: -0
4.C1 0 ,0 , t:0 0
Zala
!Vas
<:' ' W *g
''...i ."
,0 Ó Ó -‘0
') .-'
0 ,2
'4 0
7-. r1 Ó C) .0
67°
L1. 0., CO cn E-, CO 0:1 C) .., Z z OZ Z Z
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
TÉT 1997 • 1 Az Északnyugat-Dunántúl térségének.. 15
hirtelen megnövelte a megye arányát az országos befektetésekb ől, így az egy
szervezetre jutó t őkeállomány 1992-ben még a budapesti átlagot (26,2 millió Ft) is
meghaladta. A beruházások mérséklése után visszaesett Vas megyében a külföldi
tőke fogadásának üteme, a megyében inkább a kisebb és kevésbé t őkeerős külföldi
érdekeltségű vállalkozások jelentek meg, majd napjainkra ismét megjelentek a
nagybefektetők
4. TÁBLÁZAT
A külföldi t őke néhány jellemz ő az Északnyugat-Dunántúl megyéiben, 1994
je
Some features offoreign capital in the Nortwest Transdanubian counties, 1994
Megnevezés Győr- M.-S. Vas Veszprém Zala
Tőke aránya az országból (%)1 6,4 3,2 1,3 1,4
a megyékből (%) 9,3 7,7 3,2 3,4
a térségből (%) 39,5 32,7 13,4 14,4
Tőkenövekedés (1992-1994) (%) 121,8 108,4 124,6 128,6
Szervezet aránya az országból (%) 4,7 2,6 2,8 2,5
a megyékből (%) 10,1 5,6 6,0 5,4
a térségb ől (%) 37,1 20,6 22,2 20,1
Egy szervezetre jutó t őkeállomány 1994 (millió Ft) 14,9 22,2 8,5 10,0
1992 (millió Ft) 19,7 32,3 10,3 11,5
Forrás: Területi statisztikai évkönyvek
Zala és Veszprém megyében a külföldi tőke megtelepedését vizsgálva, hasonló
tendenciákat ismerhetünk fel. A nagyobb számú, kimondottan kisebb tőkét
megmozgató szervezetek jelentek meg a megyékben, amelyeknek a részesedése a
térségben közel azonos a szervezetek számát és a t őkeállományt is figyelembe véve.
A külföldi tőke származási helyét is célszerű az elemzés során számba venni
(4. ábra). A térségben, de az egyes megyékben is az osztrák érdekeltség volt a
meghatározó a szervezetek és a t őkeállomány vonatkozásában is. A t őkenagyságot
tekintve a vizsgált esztend őben a németországi befektet ők a térségben magas arányt
képviseltek, mindezt a kisebb számú, de t őkeerősebb befektetésekben realizálták
(például Győr-Moson-Sopron megyében), míg másutt nagyobb számú, viszont
kisebb tőkeállományt képt-fiselő vállalkozásokat alapítottak (például Zala és
Veszprém megye). A FÁK országoknak, így Oroszországnak volt egy jelent ős
privatizációs kivásárlása 1993-ban Zala megyében, ami szinte - néhány kisebb, nem
tőkeerős vállalkozáson túl - egyedül képviseli az orosz érdeklődést a térségben.
Nagyobb befektet ő országnak kellene tekinteni a térségben Olaszországot, hiszen a
térség - egyes feltételezések szerint - egyre határozottabban az olasz gazdasági
érdekkörbe tartozik. Nos, ennek hatása egyáltalán nem érz ődik, a minimális olasz
befektetések kevés számú szervezetben realizálódtak, inkább azt mondhatjuk, hogy
az olasz t őke csupán érdeklődik a térség iránt, ugyan az összes vidéki befektetések
14%-a a térségben realizálódott. Az Egyesült Államokból származó befektet ők
viszont jelen vannak a térségben, itt inkább a közepes, mint a kisbefektetések a
jellemzőek, s ennek következtében a vidéki t őkeállomány minden harmadik
forintját ebből az országból a térségbe fektették be 1993-ban.
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
16 Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
4. ÁBRA
A vegyesvállalatok száma és a jegyzett t őke nagysága az Északnyugat-Dunántúlon
származási országok szerint 1989-1994
(Number ofjoint ventures and amount of capital assets in North Transdanubia,
by countries of origin, 1989-1994)
A: Vállalkozások száma
B: Jegyzett tő ke (Mrd Ft)
Németország
s Ausztria
D Olaszország
D Volt szocialista országok
s Egyéb EU országok és Svájc
Amerika
s Ázsia
Forrás: CIMKE Adattár D Egyéb országok
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl térségének... 17
A külföldi t őke aktivitása a térségben számottev ő, annak megyéi között viszont
kimutatható különbségek vannak. A kilencvenes évek elejét jellemz ő nagy
tőkeimport, ami együttjárt a privatizációban való határozott külföldi részvétellel, az
évtized közepére már mérsékl ődött. A szomszédos Ausztria befektet őinek országosan
kedvelt térségében napjainkban már inkább a kis és a közepes t őkeállományok
jelennek meg nagyobb számú szervezetben, s a gazdaság egyre több ágazatában. A
németországi befektetésekre alapvet ően a nagyobb tőkeállomány jellemz ő, amelyek
egy-egy térségi, de országosan is meghatározó gazdasági szervezetben
realizálódtak, részben új beruházások formájában, részben pedig az állami vagyon
privatizációjában való, meghatározó részvétellel'.
4. A külgazdasági orientáció
A térség négy megyéjének külkereskedelmi forgalmát élénk dinamika jellemzi,
hiszen 1991 és 1994 között az export 150,9%-kal növekedett, míg az import
143,7%-kal. A kiegyenlített növekedés azonban jelent ős export többlettel járt együtt
mindkét esztend őben, tehát a térség kiszállításai tartósan meghaladják a
beszállításokat, amely gazdaságának er őteljes külgazdasági orientációját tükrözi.
A külkereskedelmi kapcsolatok intenzitása természetesen különböz ő a megyék
között, hiszen egyértelm ű sorrend állítható fel a korábban jelzett gazdasági
potenciál alapján, azaz Gy őr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém és Zala megye követi
egymást mind az export, mind az import forgalomban. Közöttük a különbség
tartósnak mondható, ugyan a forgalmi dinamikák eltér őek, látványos a növekedés
Győ r-Moson-Sopron megyében, viszont visszafogott, a térség összes forgalma
emelkedésének ütemét már nem éri el Zala megye gazdasága.
A külkereskedelmi forgalom területi koncentrációja egyértelm űen tükrözi a
gazdaság térségi eloszlását Gy őr-Moson-Sopron megyében. Győ r és Sopron
részesedése kiugró, egyben az el őbbi központ a térségi szint ű külkereskedelem
centrumának is tekinthet ő, hiszen mindkét relációból a forgalom közel 20-20%-a itt
realizálódik. Vas megyében Szombathely szinte az egyedüli meghatározó település
a külgazdasági kapcsolatokban, míg Zala megyében a két nagyváros a forgalom
egyre nagyobb hányadát koncentrálja. Veszprém megye gazdaságában a
megyeszékhely szerepe nem domináns, így ott a területi koncentráció polarizáltabb,
hiszen Pápa, Fűzfő és Várpalota az exportban megel őzi a megyeszékhelyet, viszont
a beszállításokban a vezet ő szerepet Veszprém már a megyében megtartja.
A megyeszékhelyek és a két nagyváros mellett a térségben a külkereskedelmi
kapcsolatok terjedését jól szemlélteti azon települések száma, illetve annak
változása, ahol a lokális vállalkozások küls ő piaci együttműködést mutatnak fel
(5. táblázat).
A gazdasági szervezetek dinamikus terjedését illusztrálja, hogy a vizsgált két
idő pontban a régióban a települések közel 40%-ában valamilyen szint ű
külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások m űködtek.
A régió külkereskedelmi forgalmának alakulásán túl annak áttekintése is lényeges,
hogy milyen országokkal, országcsoportokkal áll kapcsolatban a térség gazdasága.
A gazdasági kapcsolatok meghatározó irányát Németország képviseli mindkét
relációban és mindegyik területi egységnél. Térségi szinten az exportban a
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
18 Rechnitzer János TÉT 199'7 s 1
németországi szállítások az 1991. évi 29,2%-ról 1994-re 36,1%-ra növekedtek, míg
a beszállításoknál 34,4%-ról - az el őzőnél kisebb mértékben - 37,7%-ra. A
németországi kapcsolatok dinamikája látványos, hiszen a más országokból vagy
országcsoportokból történ ő beszerzések és értékesítések részesedése térségi szinten
csökkent, ebben talán az osztrák külkereskedelmi forgalom visszaesése a
legszembetűnőbb (export: 1991-22,1%, 1994-16,9%; import: 1991-29,8%, 1994-
22,2%). Egyedül Olaszország javította kisebb mértékben az import vonatkozásában
a helyzetét a térségben (1991 6,6%, 1994 8,5%), illetve a kisebb országok közül (a
forgalom 3%-át meg nem haladó) Szlovákia küzdötte fel magát a b űvös határ
közelébe (1994 2,9%).
5. TÁBLÁZAT
Külkereskedelmi kapcsolatokkal rendelkez ő települések száma a régióban
Number of settlements with external trade in teh region
Megye 1991 1994
export import település arány export import település arány
(%) (%)
Győr-M.-S. 55 66 38,2 69 94 54,3
Vas 41 46 21,3 56 61 28,2
Veszprém 57 78 35,1 70 97 43,5
Zala 40 54 21,0 65 80 31,1
Régió Összesen 193 244 28,1 260 332 38,2
Forrás: Az Északnyugat Dunántúl területfejlesztési stratégiája, 1995.
-
A német gazdaság jelenléte és befolyása a térségben tehát egyértelm ű, ezt
illusztrálja a 6. táblázat, amelyben részletesen mutatjuk be a forgalom alakulását,
annak arányát, s egyenlegét. Látható, hogy míg 1991-ben a két reláció különbözete
pozitív volt mindegyik megyében, addig 1994-re már a kisebb külkereskedelmi
forgalmat mutató megyékben beszállítási többlet jelentkezett, azaz az export
látványos visszaesése tapasztalható, miközben például Veszprém megyében az
import erőteljes növekedése volt megfigyelhet ő . Vas megye gazdasága az ott
m űködő néhány jelent ős - autóipar, gépipar, textilruházat - német érdekeltség ű
vállalkozás miatt er ősen kötődik a német gazdasági térhez, Gy őr-Moson-Sopron
megye esetében ez a függ őség már kisebb, de összességében számottev ő,
meghatározó.
A megyeszékhelyek, illetve a gazdasági er őforrásokat koncentráló
nagyvárosokban 1994-ben a német gazdasági kapcsolatok szinte minden esetben az
első helyen szerepeltek (7. táblázat).
A német gazdaság tehát a térség külkereskedelmi kapcsolataiban jelent ős szerepet
játszik, a gazdasági szervezetek beszerzéseiknek és értékesítéseiknek meghatározó
iránya Németország, így ezen ország gazdaságának bármilyen irányú változása
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl térségének... 19
erősen befolyásolja a térség egészének és annak domináns gazdasági centrumainak
működését és egyben fejl ődését is.
6. TÁBLÁZAT
Az Északnyugat-Dunántúl megyéinek külkereskedelmi forgalma Németországga,1
1991, 1994 (E USD)
Turnover of the Nortwest Transdanubian counties' trade with Germany
1991, 1994 (thousand USD)
1991
Export Import Egyenleg
Megyék (a) (b) (c) (a) (b) (c)
Győr-M.-S.
119401,1 37,1% 30,5% 122325,9 41,6% 37,7% -2924,8
Vas 73082,7 22,7% 27,4% 86669,2 29,5% 35,3% -13586,5
Veszprém 68931,2 21,4% 27,2% 44737,0 15,2% 31,7% 24194,2
Zala 60725,7 18,9% 31,5% 40039,6 13,6% 28,3% 20686,1
Térség 15sszeseir 322140,7 100,0% 293771,7 100,0% 28369,0
1994 Változás mértéke
Export Import Egyenleg 1994/1991 (%)
Megyék (a) (b) (c) (a) (b) (c) Export Import
Győr-M.-S.
211258,7 35,1% 32,8% 166062,6 35,9% 34,2% 45196,1 176,9 135,8
Vas 206792,2 34,4% 45,1% 166062,4 35,9% 44,1% 40729,8 283,0 191,6
Veszprém 90236,4 15,0% 29,8% 63977,8 13,8% 33,4% 26258,6 130,9 143,0
Zala 93205,1 15,5% 35,8% 66285,0 14,3% 38,7% 26920,1 153,5 165,5
Régió összesen: 601492,4 100,0% 462387,8 100,0% 139104,6 186,7 157,4
(a) Összeg (E USD)
(b) Részesedés a térségben (%)
(c) Részesedés a megyében (%)
Forrás: Az Északnyugat Dunántúl területfejlesztési stratégiája 1995.
-
A térség Összes importjából a német import aránya 1991-ben 34,4%, 1994-ben 37,7%.
A térség összes exportjából a német export aránya 1991-ben 29,2%, 1994-ben 36,1%.
A térség összes importjából a német import aránya 1991-ben 34,4%, 1994-ben 37,7%.
Az export változása (1994/1991) 123,6%, az import változása (1994/1991) 109,6%.
7. TÁBLÁZAT
A német gazdaság súlya a régió nagyvárosaiban
The weight og the German economy in the big cities og the region
Város Export Import
Győr 2.; 45,4 m USD (13,7%) 1.; 62,7 m USD (28,2%)
Sopron 1.; 40,5 m USD (60,3%) 2.; 22,9 m USD (30,1%)
Szombathely 1.; 147,0 m USD (58,9%) 1.; 116,9 m USD (57,3%)
Veszprém 1.; 20,8 m USD (51,9%) I.; 16,3 m USD (35,4%)
Zalaegerszeg I.; 33,0 m USD (28,2%) I.; 18,5 m USD (27,5%)
Nagykanizsa 2.; 11,9 m USD (19,9%) 1.; 12,8 m USD (33,8%)
Forrás: Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési stratégiája, 1995.
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
20 Rechnitzer János TÉT 1997 s 1
5. A foglalkoztatás
A térség gazdasági szerkezetének átalakulását és modernizációját a foglalkoztatási
struktúra változása jellemezheti. Azt kívánjuk illusztrálni, hogy egyrészt a
mezőgazdasági szektor miként szorul vissza, másodszor, milyen intenzitással
csökken az ipari foglalkoztatottak aránya, végül a szolgáltató ágazatban és annak
egyes tevékenységi csoportjában miként b ővül a munkahelyek száma.
A 8. táblázatból egyértelm űen kiderül, hogy a térségben és annak minden
megyéjében a mez őgazdasági foglalkoztatottak aránya 1992 és 1993 között
csökkent több, mint 10 ezer fő vel (22,3%). Hasonlót tapasztalhatunk az iparban
dolgozóknál is, azonban itt közel 16 ezer fő s a csökkenés (8,6%), ami viszont nem
befolyásolta a foglalkoztatás szerkezetét. Megyék közötti különbséget nem
tapasztaltunk az ipari munkaer ő mérséklésében, a legnagyobb volt Gy őr-Moson-
Sopron megyében (5322 fő, 9,2%), s a legkisebb Vas megyében (2016 fő, 5,3%).
Azt regisztrálhatjuk, hogy a szolgáltató ágazat lassú felszívója, befogadója az
ütemesen leépül ő vagy pontosabban, átstrukturálódó (hiszen a foglalkoztatottak
száma 8,2%-kal csökkent) munkaer őnek.
A térség egyes megyéiben a gazdaság fejlettségi fokának függvényében - vagy a
tercier funkciók terjedése ütemében - n ő a szolgáltatási szektorban foglalkoztatottak
aránya, így sorrendben Veszprémben 44,5%-ról 47,8%-ra, Zalában 43,8%-ról
46,3%-ra, Győr-Moson-Sopron megyében 45,1 %-ról 47,1%-ra és Vasban 45,3%-
ról 45,5%-ra, ami együttesen térségi szinten 44,7%-ról 46,8%-ot jelent a tercier
szektor javára.
A szolgáltató ágazatok közül a klasszikus szolgáltatásokban, így a
kereskedelemben, a szállításban, valamint a szálláshely és vendéglátásban dolgozók
magas arányt képviselnek. Ezekben az ágazatokban is a létszám csökkenése
figyelhető meg, annak üteme valamelyest meghaladja (9,1%) az ipari létszám
mérséklését. Mindez arra utal, hogy az ágazatcsoportban jelent ős átalakulások
zajlanak. Így a privatizáció hatására megindult a kereskedelmi hálózatok átépítése,
azok koncentrációja és egykori irányító egységeik felszámolása vagy például a
szállítási ágazatban is számos kis- és középvállalkozás megjelenésével változnak a
foglalkoztatási arányok. A szálláshely szolgáltatás és a vendéglátás ágazatban
viszont a térség megyéi között különbségeket tapasztalunk. Zala megyében n őtt a
foglalkoztatottak száma közel 10%-kal, Gy őr-Moson-Sopron megyében
stabilizálódott, azaz csak jelentéktelen mértékben csökkent (3,5%), de Vasban
(10,4%) és Veszprémben (18,9%) már er őteljesebben.
A gazdasági és az üzleti szolgáltatásokban, mint a modern gazdaság egyik fontos
képvisel őjében térség szinten a foglalkoztatottak aránya nem magas, hiszen a 3-
3,2% szint csak jelzés értékkel mutatja, hogy ezen tevékenységek már jelen vannak
a megyék gazdaságában.
Persze, ha keressük az okait annak, hogy ezen modern gazdasági és üzleti
szolgáltatásokban foglalkoztatottak aránya miért olyan alacsony a megyékben, arra
több magyarázatot adhatunk. Az egyik a szervezeti rendszerben keresend ő, abban,
hogy a gazdasági egységekb ő l a jelentősebb munkahelyt kínálók, így például a
bankok, biztosító intézetek vagy a különféle befektetési társaságok nem megyei
Rechnitzer János:
Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei
Tér és Társadalom, 11. 1997. 1. 1–38. p.
TÉT 1997 s 1 Az Északnyugat-Dunántúl térségének... 21
.-
1847771
395048 1
t£
—. 0 — 0 C
..i. m m 0 •cf-
0 t•-.4 m C- (--
113£3ZYS 0
t'',7 1--
— C'N 'cl- —. CN
,S C t--
..-.
1
.
).-s
TZC6 l
1923 76
43 053 5
0' £
t-. r•I (V G',
)..)en rx, r- —
o r- 0
9g m
co kr. —• M ,r1
',I h
v7 00 00 —. CT
40052
9`Z
£' 911 R' £ 17
86486
O\ vl C 00 00
c•I 0 —. 0 ri
£661 I Z661 I £66 1
00 ,.,0 V(-,1 f•,1
0` C ,n c.1 t',1
M —.