Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 91-98. p.
KITEKINTÉS
MAREK POTRYKOWSKI
A LENGYEL KÖZIGAZGATÁSI REFORM ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Bevezetés
A fejlett országok politikai és állami irányítása számára mindenkor fontos kérdést je-
lentett az ország közigazgatási beosztása, mivel az jelent ősen befolyásolja az állam és a társadalom
közötti kapcsolatokat — egy adott térség népessége fölötti hatalom gyakorlásában.
A közigazgatási beosztás egyrészt nagymértékben meghatározza a központi, regionális
és helyi hatalom mértékét, másrészt az állampolgárok részvételét az adott földrajzi térség irányí-
tásában. Regionális és helyi szinten bizonyos — nagyobb vagy kisebb — mérték ű autonómiát biz-
tosít a társadalomnak, meghatározza továbbá az egyes emberek és a közösség, a központi és a helyi
hatóságok, valamint a különböz ő intézmények érintkezésének térbeli kereteit.
A civilizáció előrehaladásával és az urbanizációs folyamat fokozódásával lényegesen
sűrűbbé válik az egyének, társadalmi csoportok, valamint a helyi hatóságok és társadalmi intéz-
mények (oktatás, kultúra, egészségügy) közötti kapcsolatok hálózata. Ezeknek a — az állampol-
gárok, formális és informális társadalmi csoportok, valamint az ország irányítása számára alapvet ő
fontosságú — területi kapcsolatoknak a súlyát jelent ős mértékben meghatározza az országnak
közigazgatási alapegységekre való felosztása, területi szervezete, amely a közigazgatási és politi-
kai hatalom bizonyos hierarchiáját jelenti.
Céljai eléréséhez a közigazgatási rendszernek számos feltételt kell kielégítenie. Alkal-
mazkodnia kell a társadalom alapvet ő szükségleteihez (amelyek kielégítésének a legkisebb id ő-
veszteséggel kell megtörténnie); valamint a gazdaságirányításhoz. Állandóan módosulnia kell — a
társadalmi fejlődés változó feltételei alapján — annak érdekében, hogy ne váljék a társadalmi-gaz-
dasági fejlődés gátjává. A közigazgatási rendszer változtatására vagy átalakítására vonatkozó javas-
latok vizsgálatakor a következő tényez őket kell figyelembe venni: a) politikai jelleg ű tényezőket,
különösen a hatóságok és a társadalom kapcsolatát; b) a települési rendszer jellemz őit, az egyes
elemei közötti kapcsolatokat és lehet őleg fejlődési trendjeit; c) a természeti fejl ődés hatását. Bár-
milyen legyen is az ország társadalmi-politikai rendszere, a közigazgatás alapegységeinek kialálcí-
tásakor a következ ő három tényező veendő számításba:
1. az emberi tényez ő — az a lakosságszám, amelyet egy adott egységnek tartalmaznia
kell, vagy az a minimális és maximális népességszám, amely gazdasági szempontból még lehet ővé
teszi az egység létezését;
2. a területi tényez ő — a közigazgatási egységek méretének széls ő értékei, amelyeket az
ország mérete, a közlekedési hálózata stb. határoz meg;
3. a szervezeti tényez ő, azaz a hatékony irányítás és információáramlás biztosítása.
Ez a három tényez ő kiegészülhet további — a térség történetével, kulturális és etnikai
kapcsolataival, a társadalmi-gazdasági fejlettségével és leggyakrabban bizonyos politikai döntések-
kel kapcsolatos — szempontokkal. A döntéshozók célul t űzhetik ki bizonyos területi közösségek
kialakítását vagy azok elszigetelését, továbbá az állampolgárok kormányzásban való részvételének
támogatását vagy annak korlátozását.
MAREK POTRYKOWSKI
A LENGYEL KÖZIGAZGATÁSI REFORM ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 91-98. p.
92
A lengyel közigazgatási rendszer reformja
Lengyelországban 1950 és 1975 között tizenkét vajdaságból álló közigazgatási beosztás
volt érvényben. Ez magában foglalta a korábbi regionális alakzatokat, és kijelölte a társadalom és a
gazdaság területi fejl ődésének határait. Viszonylag állandó feltételek mellett a társadalmi-gazda-
sági kapcsolatok „csomóponti" hálózata alakult ki. A vajdaságra (megyékre) való felosztás — bi-
zonyos mértékben — összhangban volt a társadalmi-gazdasági régiókkal.
Lengyelország közigazgatási beosztása a II. világháború vége óta folyamatos mozgásban
volt. A reformok célja mindig változott, és soha nem fejezték be őket, azonban csaknem kizáró-
lag a legkisebb közigazgatási egységekre terjedtek ki. Egészen 1975 júniusáig, amikor az ország
közigazgatási beosztását alapvet ően átalakító reformot hajtottak végre — a három-szint ű rendszert
a közigazgatási egységek kétszint ű rendszere váltotta fel (1. ábra).
A LENGYEL KÖZIGAZGATÁSI HIERARCHIA
1975 - IG 1975 UTÁN
ÁLLAM
VAJDASÁG
(17+51
POVIAT
(317+ 74)
G R 0 MADAS
(kb. 4500)
1. ábra
Hangsúlyozzuk, hogy a 70-es években ismét fölmerült és fokozódott a közigazgatási
reform igénye
— az iparosodás és az urbanizáció gyors el őrehaladása következtében, amely eredmé-
nyeként az 1970-es évek közepén a lakosságnak kb. 60%-a városokban élt, ezen belül több mint
25%-a a 100 000 lakosúnál nagyobbakban. Ezen folyamatok eredményeként új „csomópont-tí-
pusú" települési formák alakultak ki a közepes méret ű városokból és közvetlen környezetükb ől;
továbbá az 1960-as és 1970-es években alakultak ki a nagyvárosi agglomerációk is. A falusi térsé-
gekben a megfelel ő színvonalú szolgáltatások biztosításának az igénye — különösen az oktatás,
kultúra, egészségügy szociális gondoskodás és az áruellátás területén — ezen létesítményeknek a
MAREK POTRYKOWSKI
A LENGYEL KÖZIGAZGATÁSI REFORM ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 91-98. p.
93
kiemelt falvakba történ ő koncentrálásához vezetett. A széttagolt (több mint 40 ezer falut tartal-
mazó) falusi településhálózat miatt, továbbá annak következtében, hogy a közigazgatás akkori
alapegységeinek (kb. 4300 gromada) gazdasági ereje nem volt megfelel ő, 1973-ban nagyobb alap-
egységeket (gmina) alakítottak ki. Kezdetben 2400 gminát hoztak létre, de a jelenlegi számuk kb.
2100; egy részüknek (kb. 600) a közeli kisvárossal közös közigazgatási hivatala van, ami mind a
vidéki, mind a városi népesség szükségleteit jobban kielégíti.
A gminák létrehozása volt az els ő állomása a közigazgatási rendszer azon alapvet ő re-
formjának, amely a háromszint ű rendszert kétszint űvé alakította át. A „gromada — poviat — vaj-
daság" egységekb ől álló modellt felváltotta a „gmina — vajdaság" modell. 1975-ben — a második
szakaszban — megszüntették a közbens ő közigazgatási egységeket (poviat), és a legnagyobb egy-
ségek, a vajdaságok számát 17-r ől 49-re növelték. Annak ellenére, hogy a gminák létrehozása
nagymértékben fölöslegessé tette a poviatokat (átlagosan 7-8 gmina tartozott egy poviathoz) — az
intézkedés „sokkoló" volt, mivel a poviatok hosszú id őre visszanyúló tradíciókkal rendelkeztek.
Túlélték az összes korábbi közigazgatási reformot. A poviatok megszüntetése meggyengítette a
tradicionális helyi központokat és a helyi kapcsolatok különböz ő formáit, számos olyan feszült-
séget és kedvez őtlen helyzetet teremtett, melyeket a jelenlegi közigazgatási rendszer még nem ol-
dott meg, vagy legalábbis nem a helyi közösségeket teljesen kielégít ő módon.
TERVEZÉSI MAKRORÉGIÓK
2. ábra
MAREK POTRYKOWSKI
A LENGYEL KÖZIGAZGATÁSI REFORM ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 91-98. p.
94
A reform két szakaszát 2 éves periódus választotta el, amelyet szükségesnek tartottak
ahhoz, hogy a gminák ténylegesen is az államhatalom és a közigazgatás alapszint ű központjaivá
váljanak — be tudják tölteni azokat a társadalmi-gazdasági funkciókat, amelyek a poviatok meg-
szüntetése és a korábbi vajdaságok újakra való felosztása után hárult rájuk.
Az ország új közigazgatási beosztása a hatáskörök világos elhatárolására, logikus formá-
jának kialakítására törekedett: a gminának kell rendelkeznie a szervezési és irányítási funkciókkal,
a vajdaság feladata pedig az összehangolás és az ellen őrzés. A hatáskörök ilyen kétszint ű megosz-
tása azt célozta, hogy megsz űnjön a korábbi három-szintű rendszerre jellemző, nem világos elha-
tárolás, továbbá, hogy kielégüljenek az államhatalom és a közigazgatás decentralizált modelljé-
nek követelményei. Nehéz azonban — a vajdaságok nagy száma miatt — az ország életének kü-
lönböző szféráit a vajdaság-határok keretei között igazgatni. A területi tervezésben p1. a vajda-
ságok feletti egységeket, ún. makrorégiókat kellett létrehozni (2. ábra). Másrészt a vajdaságok
kis mérete miatt számos intézmény kialakította saját, speciális célú „közigazgatási beosztását",
amelyeket a gazdaságirányítás és a kultúra területi struktúrájaként értelmeznek.
A gazdaságnak összhangban kell lennie a közigazgatási beosztással, de ez nem lehetséges
mindenkor. Lehet ősége ott áll fenn, ahol a gazdaság zonális jelleg ű területi struktúrával rendel-
kezik; azonban nincs meg ott, ahol „csomóponti jelleg ű ". Nehéz volna a közigazgatási beosztás
kereteihez igazítani a vasút, a hírközlés, az energia- és vízszolgáltatás m űködését, viszont az ipar
és mezőgazdaság esetében ez lehetséges.
A lengyel közigazgatási reform következményei
A jelenlegi közigazgatási beosztás számos kedvez ő következményét kell megemlítenünk.
Mindenekelő tt rövidebbé vált a hatóságok és az állampolgárok közötti távolság — közvetlen és át-
vitt értelemben is. Az ország bármely településéb ől lehetséges az adott település és a vajdaság-szék-
hely közötti utat tömegközlekedési eszközzel (oda-vissza) egy nap alatt megjárni (a múltban
ugyanezt csak a poviatok és a poviat-székhelyek közötti kapcsolatról lehetett elmondani), ami
különösen a kisvárosokban és falvakban él ők számára jelent ős. Az új vajdaság-székhelyek a gazda-
sági-társadalmi fejl ődés új központjai; er őteljesen ösztönözniük kellene az elmaradott térségek
fejlődését és a helyi vállalkozásokat. Ot vajdasági székhely lakossága meghaladja az 500 000 f őt,
16 székhely 100 000 között van; tizenháromé 20 000 és 50 000 között. A viszonylag kisebb vaj-
dasági székhelyek várhatóan gyors ütemben fognak beruházásokhoz jutni, ami központi funkcióik
teljesítésének el őfeltétele.
Feltételezhet ő, hogy a vajdasági székhelyek hálózata alapvet ően befolyásolni fogja a
város-régiók területi rendszerének alakulását. A város-régió olyan „csomóponti" régióként de-
finiálható, amely a társadalmi-gazdasági élet területi szervezetét jelenti, azáltal, hogy biztosítja a
magasabb szintű szolgáltatásokhoz való hozzájutást a falusi térségek és kisebb városok lakói, azaz
az olyan térségek számára, ahol ezeknek a szolgáltatásoknak a telepítése nem lenne hatékony és
racionális. A város-régiók a napi ingázás által összekapcsolt város-csoportokkal azonosíthatók
(3. ábra).
A 20 000 fő nél kevesebb lakosú kisvárosok hálózata, azaz a lengyel városok 78%-a
továbbra is szorosan kapcsolódik a helyi önkormányzatokhoz. A kisvárosók nagymértékben a
falusi közösségek központjaivá váltak, és így a helyi rendszerek csomópontjaivá, amelyek befo-
lyásolják a társadalmi-gazdasági fejl ődésüket. Ezek a központok koncentrálni fogják a lakossá-
got, gazdasági tevékenységét, az alapvet ő szolgáltatások beruházásait, ezáltal a túlzottan széttagolt
falusi településhálózat átalakításának és a falusi életkörülmények kiegyenlít ődésének tényez ő-
jévé kell válniuk. A jelenlegi közigazgatási rendszer további el őnye, hogy csökkenti a közigazgatás
hierarchikus szintjeinek a számát, ami korlátozhatja az információáramlás torzulásait, és gyorsí-
tania kellene a döntéshozatalt.
Lengyelország jelenlegi közigazgatásának el őnyeit vizsgálva tudatában kell lennünk, hogy
ezek közül több még csak lehet őség, azaz a jelenlegi közigazgatási rendszer olyan feltételeket te-
remt, melyek a m űködés hatékonyabb módszereire ösztönöznek. Az egyik ilyen elem lehet az ön-
MAREK POTRYKOWSKI
A LENGYEL KÖZIGAZGATÁSI REFORM ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 91-98. p.
95
K LAKÓH ELYÉNEKARÁNYA ALAPJÁN)
O
-W
(AVAROSO K TIPLI
MAREK POTRYKOWSKI
A LENGYEL KÖZIGAZGATÁSI REFORM ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 91-98. p.
96
kormányzat újjáépítése, legalábbis a gminák szintjén. 1950-ig a gminák autonómiával rendelkeztek
és a helyi önkormányzati szervek bizonyos, az államigazgatás által rájuk ruházott feladatokat
is elláttak. Ezt követ ően az államhatalom helyi testületeivé alakították át a gminákat. Az önkor-
mányzat fejlődése a kisvárosok vagy a gminák szintjén lehetséges, mivel ezek olyan, kisebb közös-
ségek, amelyekben az emberek ismerik egymást, így az önkormányzati testületekbe magasfokú
morális szakmai és társadalmi elismertséget élvez ő képviselőket tudnak választani.
A közigazgatási reform végrehajtásának módszerei, az egyes egységek elhatárolása
— mind a gminák, mind a vajdaságok kialakítása — sok (gyakran indokolt) ellenállást és konfliktust
váltott ki. A jelenlegi közigazgatási beosztásról alkotott vélemények nagymértékben a bevezetés
konkrét módjának a következményei. A szándékozott reformról szóló hírek olyan rémületet
váltottak ki a közigazgatási dolgozók körében, ami a közigazgatás teljes megbénulását eredmé-
nyezte. Ennek következtében a hatóságok az új közigazgatási beosztás bevezetésének meggyorsí-
tását határozták el, annak ellenére, hogy a rendszer még nem volt sem részleteiben átgondolt, sem
megvitatott. A fentiek azt eredményezték, hogy a korábbi poviat-központok a különböz ő helyi
intézményeknek egy informális hálózatát hozták létre — vajdasági szint ű intézmények kirendelt-
ségei státuszával.
Néhány negatív vélemény azonban az új közigazgatási rendszer több mint tízéves m űkö-
dése után pozitív irányba módosult. További gyakran hangoztatott vélemény, hogy sem a jelen-
legi, sem valószínűleg bármely más közigazgatási rendszer sem képes minden várakozásnak meg-
felelni. A közigazgatási beosztásnak megvannak a sajátos funkciói (az államigazgatás szervezete), —
sokkal több nem várható el t őle. Ez a néz őpont helytálló lehet, ha a közigazgatási rendszer nem
domináns a gazdasági és társadalmi élethez képest, vagy ha az irányítási rendszer er ősen centrali-
zált, azaz amikor a közigazgatási beosztás egyedüli célja a központi szintr ől kiinduló utasítások
közvetítése a hierarchiában lefelé. Lengyelország esetében azonban éppen ellenkez ő a helyzet: a
társadalmi-gazdasági tevékenység annyira „regionalizált", hogy a közigazgatási beosztás átalakítása
jelentős emóciókat vált ki.
Az új közigazgatási beosztás a leggyakoribb kritikák szerint szétszakította az évtizedek
során kialakult társadalmi-gazdasági kapcsolatokat, ami kedvez őtlenül érintett sok olyan helyi
közösséget, amelyek rosszabb helyzetbe kerültek új közigazgatási és gazdasági központjaik tekin-
tetében. Mindez annak tudható be, hogy a legtöbb régi vajdasági székhely óriási vonzáskörzettel
rendelkez ő agglomeráció volt; az új beosztás pedig túl rövid ideig m űködött ahhoz, hogy az új vaj-
dasági székhelyek tényleges vonzásközpontokká válhassanak. A hosszú ideje fennálló gravitációs
vonalak elszakítása a reform bevezetési módjának volt a következménye, vagyis annak, hogy el ő-
ször az alapegységeket (gminákat) alakították ki, és ezen a beosztáson alapulva alakították ki a
vajdaságokat.
A reformnak ez a fogyatékossága kedvez őtlenül befolyásolta a vajdaságok kialakítását,
ezek határainak ugyanis meg kellett egyezniük a gminákra való korábbi felosztással. Még így is
lehetett volna megfelelőbb vajdasági határokat kialakítani, ha jobban figyelembe vették volna a
létező területi, gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatokat. Ez különösen az ún. város-vajda-
ságokra (Varsó, Lodz, Krakkó) érvényes. Az említett városok tényleges vonzáskörzetéb ől nagy
területek rekedtek az új vajdasági határokon kívül.
A vajdaságok és az alapegységek (gminák) nagy száma a kétszint ű közigazgatási rend-
szerben akadályozza a hatékony ellen őrzést és koordinációt, továbbá a közbens ő szintek terem-
tésére irányuló tendenciát vált ki (a vajdaságok regionalizálását). El kell ismernünk, hogy az el őző
három-szintű területi beosztás fennállásakor is létrehoztak különleges céllal olyan területi beosz-
tásokat, amelyek nem egyeztek meg a közigazgatási beosztással. Ezek bizonyos mértékig indokolt,
sőt nélkülözhetetlen intézkedések voltak. A jelenlegi kétszint ű beosztás körülményei között azon-
ban nagymértékben megnövekedett a különleges beosztások száma, ami a jelenlegi közigazgatási
beosztás eredménytelenségét mutatja. Nehéz ugyanakkor bármilyen általánosítást megkockáztat-
ni ebben a vonatkozásban. A különleges beosztásokra vonatkozó vizsgálatok jelenleg is folynak.
Az új közigazgatási rendszer bevezetése — korábbi struktúrájának szétszakításával — kü-
lönösen súlyosan érintette a területi tervezést. A vajdasági rendszer számos kérdés esetében nem
bizonyult megfelelőnek. A népgazdasági terv regionális céljainak végrehajtása olyan nagyobb,
vajdaságok feletti egységek bevezetését igényelte, amelyek lehet ővé teszik a területi makrostruk-
MAREK POTRYKOWSKI
A LENGYEL KÖZIGAZGATÁSI REFORM ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 91-98. p.
97
túra kezelését — ami nagy jelent őségű az ország társadalmi-gazdasági fejl ődésének differenciáló-
dásában.
Az infrastruktúra bizonyos elemei továbbá több vajdaság lakosságát látják el, ezért az
infrastrukturális hálózat tervezésének makrorégiókra kell vonatkoznia. Végül léteznek olyan kü-
lönleges ügyek (mint pl. a tengerészeti ügyek és a turizmus), amelyek több vajdaság közös külön-
leges ügyei.
Megjegyzendő , hogy a makrorérgiók tervei el őkészítő jellegűek. A vajdaságok tervezési
tevékenységét ől eltérő en a makroregionális tervezés nem alkot elkülönült tervezési szintet. A mak-
rorégiók tervei az országos területfejlesztési tervnek integráns részei, így azokat a központi ter-
vező i apparátus dolgozza ki. A makroregionális tervnek a területi tervezésben betöltött sajátos
szerepe azon alapul, hogy — mint az a múltban is érvényesült — összeköt ő kapocs az országos
terv és a vajdaságok tervei között. Nyilvánvaló a vajdaságok közötti összehangolás együttm űködés
szükségessége — különösen az ingázás, az élelmiszerelllátás, a földhasználat, a nyersanyagkiterme-
lés és a környezetvédelem területén.
Meg kell állapítani, hogy a tervezési makrorégiókra való felosztás nem veszi figyelembe
— kielégítő mértékben — a társadalmi-gazdasági kapcsolatok már kialakult formáit. A f ő makrore-
gionális központok — a városi agglomerációk többsége — nem a régiók központjában helyezkednek
el, hanem a kijelölt egységek határain. A vajdaságok száma lényeges növekedésének további kö-
vetkezménye a vajdasági határokon túlmutató kérdések körének növekedése volt. Igy annak a
döntésnek a következtében, hogy az egy adott területi egység hatáskörén túlnyúló ügyeket át kell
adni a magasabb közigazgatási szintnek, a vajdaságok nagy száma (és a gminák nagy száma a vaj-
daságokon belül) természetesen ürüggyé vált a döntések centralizációjához. Ez a tendencia a jö-
vőben megszű nhet — mindenesetre lényeges csökkenése várható. A döntések centralizációja gyak-
ran a gazdaságilag gyenge vajdaságok nagy számából ered.
A lengyel közigazgatási reform értékelése
Egy adott közigazgatási modell hasznosságának megítéléséhez annak meghatározásából
kell kündulni, hogy annak milyen kormányzati rendszert kell szolgálnia. Lengyelország esetében
elfogadható lehetne egy olyan általános modell, amelyben az önkormányzati rendszer összeegyez-
teti a stratégiai szempontokat a helyi közösségek törekvéseivel; olyan modell, amelyben a gazda-
sági és állami adminisztráció mellett er ő s területi önkormányzat és a munkavállalók önigazgatási
testületei léteznek. Ezért kívánatos lenne, hogy el ő rehaladjon a közigazgatási és gazdasági dönté-
sek decentralizációja, azaz a területi önkormányzat fejl ő dése és az önkormányzati testületek
súlyának növekedése a végrehajtó testületekkel szemben.
A lengyel közigazgatási beosztás problémáját két alapvet ő nézőpontból kell megközelí-
tenünk, nevezetesen a képviseleti testületeknek és a közigazgatás területi szervezetének optimális
kiterjedése néz ő pontjából. Melyik lenne a leghatékonyabb a hatóságok, illetve a legmegfelel őbb
az állampolgárok szempontjából?
A képviseleti rendszer a közakarat közvetítésének két természetes dimenzióját foglalja
magában — a regionálist és a helyit. Ez utóbbi a lényegesebb, ez befolyásolja a lakosság életkörül-
ményeit és azokat a területi struktúrákat, amelyek szükségesek a mindennapi élet szféráiban (pl.
lakásügy, foglalkoztatás, pihenés, áruellátás).
Nyilvánvaló, hogy az állampolgárok életmin ősége és a közéletben való részvétele a terü-
leti szervezet alapszintjén d ő l el. Ennélfogva a képviseleti rendszer alapvet ő fontossággal bír a
közigazgatási beosztás helyi szintjén. A képviseleti rendszer m űködésének másik dimenziója a régió,
amelynek körülhatárolása gazdasági, történeti és kulturális tényez ők követelménye. A területfej-
lesztési politika a központi irányítás és a helyi közösségek eltér ő törekvéseinek egyesítéséb ől
ered. Az ilyen módon értelmezett régiónak er ő s városi központot kell magába foglalnia, továbbá
viszonylag önellátónak kell lennie. Ebb ől a néző pontból a jelenlegi vajdaságok túlságosan kis-
méretűek.
Az előzőekbő l világosan következik, hogy a lengyel képviseleti rendszer a közigazgatási
MAREK POTRYKOWSKI
A LENGYEL KÖZIGAZGATÁSI REFORM ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Tér és Társadalom 1. évf. 1987/3. 91-98. p.
98
beosztásnak csak két szintjét igényli: a gminát és a vajdaságot. Még nem megoldott azonban az a
kérdés, hogy a közigazgatási egységek jelenlegi mérete megfelel ő -e, illetve ha nem az, akkor hogyan
kellene megváltoztatni azokat. Az értékelések és a változtatásra irányuló javaslatok ezidáig inkább
intuición, mintsem megbízható kutatásokon alapultak.
Jelenleg csaknem teljes az egyetértés abban, hogy meg kellene őrizni a kétszint ű köz-
igazgatási rendszert (bár az elfogadás okai különböz ő ek), és csupán a hatékonyság javítását célzó
változtatásokat kellene végrehajtani. A változtatásoknak els ő sorban a vajdaságokra kellene kiter-
jedniük, mivel a gminákra való beosztást a lakosság általában elfogadja. A gminákra való beosztás
megfontolt volt, így tartósaknak kell maradnia. Csekély korrekciók végrehajtása után a gminák
alapvető egységeket — társadalmi, gazdasági mikrorégiókat — alkothatnának. A területi gazdaság-
tan szempontjából lényeges annak eldöntése, hogy fenn kell-e tartani a kis gazdasági és népesség-
potenciállal rendelkez ő vajdaságokat. Általános vélemény szerint meg kell tartani őket, ha esélyük
van a mérsékelt fejl ő désre. Másrészt növelni kellene azoknak a vajdaságoknak a területét, amelyek
székhelyét a legnagyobb városi agglomerációk jelentik.
Fordította: Orosz Éva