Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 122-126. p.
122 Kitekint ő TÉT 1995 s 1-2
A MIKKELI VIDÉKKUTATÓ ÉS KÉPZ Ő INTÉZET*
(Mikkeli Institute for Rural Research and Training)
PIRJO SIISKONEN — KOVÁCS TERÉZ
Az 1980-as évek második felében a finn mez őgazdaságban túltermelési válság keletke-
zett. Nyilvánvalóvá vált, hogy csupán a mez őgazdaság és az agrárpolitika nem képes a
felmerülő problémákat megoldani. S őt, elterjedt az a nézet, hogy az agrárpolitika felel ős a
túltermelésért. A társadalmi elvárások a mez őgazdaságtól a vidékfejlesztés felé fordultak.
A Helsinki Egyetemen belül a vidék kutatására és a vidék fejlesztésére két önálló intézetet
hoztak létre. Az egyik az ország nyugati részében, Seinajokiban, a másik Finnország dél-
keleti részében, Mikkeliben van. Az alábbiakban ez utóbbi bemutatásáról lesz szó.
A Mikkeli Vidékkutató és Képz ő Intézet 1988-ban alakult. Mikkeli a tizenegy finn
megye egyike. A megyével azonos nevet visel ő megyeszékhelynek 30 ezer lakosa van.
Mikkeli nagyon kellemes vidéki kisváros. Az intézetet azért telepítették oda, mert a
városnak nincs egyeteme vagy f ő iskolája, továbbá mert egy rurális, tóval és erd ővel
borított térségben található, s mint ilyen, jól illik az intézet profiljához.
A szóban forgó kutatóintézetet azért telepítették vidékre, mert a gyéren lakott ország kis
falvaiban élő embereken szerettek volna segíteni és az alapítók úgy ítélték meg, hogy erre
a célra a Helsinki Egyetem nemigen alkalmas, mért térbelileg nagyon távol van azoktól,
akiken segíteni akartak.
A Mikkeli Vidékkutató és Képz ő Intézet a tudományt képvisel ő egyetem és a vidéki
emberek között mintegy közvetít ő szerepet vállal. Ez a jó értelemben vett köztesség rá-
nyomja bélyegét az intézmény céljára, m űködésére és tevékenységére. Az intézet munká-
jában egyaránt képviselt a kutatás és az alkalmazás, de olyképpen, hogy az alkalmazásra
nagyobb figyelem fordítódik.
Az intézet fő célja a vidéki gazdaság fejlesztése és az életkörülmények javítása a vidéki
térségekben.
Fő működési területét képezik a rurális térségek és falvak, a vidéki vállalkozások, az
erdőmű velés és a faipar, a biogazdálkodás és a mez őgazdaság fejlesztése.
Fő tevékenységi irányait a kutatás, a feln őttképzés és az információs szolgálat m űködte-
tése adja.
*A tanulmány az OKTK 610/93. támogatásával készült.
Pirjo Siiskonen - Kovács Teréz : A Mikkeli Vidékkutató és Képző Intézet
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 122-126. p.
TÉT 1995 s 1-2 Kitekint ő 123
A megalakításakor öt fős intézet napjaínkra 25-30 fősre nőtte ki magát, ahol évente
húsz kutatás folyik. Ezek közül kett ő az egész országra, tíz Mikkeli megyére, a többi az
ország fennmaradó térségeire terjed ki.
Az intézet összköltségvetése 1988-ban 1,1, 1993-ban 8,0 millió finn márka volt. Költ-
ségvetésük egyötöde az Oktatási Minisztériumtól származik. A többi pénzt a kutatások
megrendel őitől szerzik. Legnagyobb megbízóik a Mez őgazdasági és Erdészeti Miniszté-
rium, a Belügyminisztérium és az önkormányzatok. A kutatások terhére is foglalkoztatnak
kutatókat. Rövid pár hónapos id őszakra felvesznek egyetemi hallgatókat vagy egyetemet
végzett munkanélküli fiatalokat. Ezek a fiatalok a tapasztalt kutatók irányításával a
kutatás alkalmazásában vesznek részt. Az intézet a fiatalok irányában például olyan
igényeket támaszt, hogy legyenek jó és új ötleteik, mozgékony típusok legyenek, akiknek
nem jelent problémát a gyakori vidékre utazás és ott tartózkodás. Tudjanak szót érteni az
egyszerű emberekkel, és tudják azt, hogy a falusi embereknek hol és hogyan kell elintézni
ügyes-bajos dolgaikat (pl. a helyi önkormányzathoz, a megyéhez, vagy a minisztériumhoz
kell-e fordulniuk). Nagyon fontos követelmény a kutatás alkalmazási folyamatában
résztvevőkkel szemben, hogy jó kommunikációs készséggel rendelkezzenek és képesek
legyenek megtalálni a falvakban az ún. „aktív személyeket". Ez utóbbiak nem mások,
mint azok, akiknek munkájára a továbbiakban számítani lehet, akik hajlandók tenni a
közösségért és meg tudják fogalmazni saját és mások problémáit. Az aktív személyek
gyakran adminisztrátorok, tanárok és a farmerok feleségei.
Akik az intézet megbízásából keresik az ilyen személyeket, azok ügyelnek a kiválasz-
tottak korára. Fontos szempont, hogy fiatalok és id ősebbek is vegyenek részt a munkában.
A megfelelő személyek megtalálása hosszú és nehéz feladat, sok id őt igényel. Ezt a mun-
kát a kutatók és az irányításuk alá tartozó asszisztensek végzik. Ez utóbbiak a már említett
— rövidebb-hosszabb id őre felvett — kezd ő kutatók. Az „aktív személyek" keresése és
munkába való bevonásuk az alkalmazott kutatás els ő fázisa, és ez nagyon új módszer
Finnországban is. Az egyetemeken folyó kutatásokban sem alkalmaznak ilyen módszere-
ket.
Ha megtalálták a falu „aktív személyeit", akkor velük és a kutatók részvételével meg-
alakul egy csoport, amelynek tagjai megtervezik azt, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a
faluban valami jobb legyen, mint addig volt. Ezzel elkezd ődik a kutatás második fázisa. A
„mi a teend ő?" kérdés részben pénzkérdés függvénye. Manapság Finnországban is nehéz
projektre pénzt kapni, holott magának a csoportnak a m űködése is pénzt igényel.
A fmanszírozás mellett nagyon fontos az a kérdés, hogy amit tenní akarnak, azt hogyan
teszik, milyen eszközökkel és módszerrel. A mai finn rurális viszonyok között gyakran a
legégetőbb probléma az, hogy az emberek el szeretnének vándorolni a falvakból. Ha ilyen
probléma merül fel, akkor a csoport el őtt az a feladat áll, hogy meg tudja, miért akarnak
az emberek elvándorolni, és mit kell tenni azért, hogy ez ne következzen be. (A finn
vidékpolitika ugyanis egy olyan, szinte megvalósíthatatlan célkit űzést fogalmazott meg,
miszerint 2010-ben ugyanannyian kell, hogy éljenek a rurális térségekben, mint 1990-ben.
Ez a népesség a fülnek egynegyedét teszi ki.)
Pirjo Siiskonen - Kovács Teréz : A Mikkeli Vidékkutató és Képző Intézet
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 122-126. p.
124 Kitekint ő TÉT 1995 s 1-2
A Mikkeli Vidékkutató és Képz ő Intézetben amikor rátértek a helyiekkel szorosan
együttműködő csoportok kialakítására, akkor a kutatók megdöbbenve vették tudomásul,
hogy a helyi lakosok első sorban nem az infrastruktúra, a szolgáltatások és a közlekedés
területén észlelnek problémákat. Az elvándorlás okai többnyire nagyon mélyen, az
emberek közérzetében, lelkivilágában kereshet ők. A falusi emberek gyakran azt érzik,
hogy ők kisebbrendűek, nehezebben élnek, mint a városiak. Ilyen esetben a kutatás
következő fázisában az lesz a feladat, hogy az embereket megtanítsák arra, mi a falun élés
előnye. Ilyenkor arra szoktak hivatkozni, hogy a gyerekek testi és lelki fejl ődésének
kedvez a falusi élet, falun olcsóbban lehet megélni, autóval egy órán belül a legfontosabb
helyekre el lehet jutni, a számítógépek segítségével az embereknek saját otthonukban
lehet a munkahelye; nincs rohanás, hajsza, leveg őszennyeződés stb.
Ha tehát van pénz és világos terv, akkor következik a kutatás harmadik fázisa, ez pedig
az oktatás, a tréningek. Például egy ötnapos tréning, amelyet rendszerint a vizsgált falu-
ban tartanak, a következ őképpen néz ki:
Az első napon — egy átfogó program keretében — arról szólnak az el őadások, hogy
milyen a finn társadalom és benne milyen szerepe van a falunak, hogyan lehet a falut
fejleszteni. Az el ő adók elmondják, hogy mi miért van a társadalomban és mit kell tenni az
adott viszonyok között. Ezek a problémák nagyon érdeklik a résztvev őket, hiszen ezekr ől
az iskolában nem hallottak.
A második és harmadik nap a különféle utak keresésér ől, a megfelelő megoldásokról
szól. Arról folyik a beszélgetés, hogy adott településen milyen problémákra van
megoldás. A tréningek során át kell hidalnia résztvev ők kora, mű veltsége és képzettsége
közötti különbségeket. A jelenlev ő ket új és független gondolkodásra kell bírni, ami eltér ő
képzettségi szint esetében rendkívül nehéz.
A következő két napon a vállalkozásokról esik szó. A konkrét kérdés az, hogy ott, ab-
ban a faluban milyen vállalkozást lehet elindítani. Egy-egy ilyen tréningen általában 20-
30 fő vesz részt. Az oktatás egész nap folyik és az esték, éjszakák is nagyon fontosak a
viták folytatása és elmélyítése érdekében. A tréningek után valami elindul, aktivizálódnak
az emberek. Új gondolkodás és a társadalmi problémák új értékelése kezd ődik el, aminek
lényege abban összegezhet ő, hogy az, amit ő k eddig problémának véltek, az nem is
mindig probléma. A felfogás kialakítása után megindulhat a fejl ődés. Az embereket úgy
tudják érdekeltté tenni a fejl ődésben, hogy összehozzák őket, majd beszéltetik saját
problémáikról, és ezáltal a kutatók megtudják mi az, amit a helyiek akarnak. Nagyon
sokszor elő fordul, hogy az emberek maguk sem tudják, hogy kell-e nekik pl. bolt, óvoda,
iskola, öregek napközije vagy egyéb szociális szolgáltatás. Ha valóban szükség van ezek
közül valamelyikre, akkor a kutatásszervez ő vagy valaki más megmondja, hogyan kell azt
megszervezni vagy beszerezni. Miel ő tt a .kutatók a faluba mennek, az említett alapos
munka következtében már tudják, mi a fő probléma és ennek megfelel ő szakembéreket
hívnak.
Pirjo Siiskonen - Kovács Teréz : A Mikkeli Vidékkutató és Képző Intézet
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 122-126. p.
TÉT 1995 s 1-2 Kitekint ő 125
Az a tapasztalat, hogy a n ők jobban tudják mi van a faluban, mint a férfiak. Néha a
férfiak még tiltakoznak is a tréningek ellen, mivel a vidéki férfiak — közülük is különösen
a farmerek — sokkal konzervatívabbak, mint a n ők.
További tapasztalat, hogy a fiatalok és néhány id ős ember mutat érdekeltséget a
fejlő désben, a középgeneráció e tekintetben „megfoghatatlan". Területi eltérések is
észlelhetők a tréningekhez való hozzáállásban. Az ország nyugati részében az emberek
konzervatívabbak és tradicionálisabbak, de ugyanakkor gazdagabbak és rendezettebb az
otthonuk. A keletiek, de főleg az északiak kedvesebbek, modernebbek, könnyebb velük
kapcsolatot teremteni, ugyanakkor szegényebbek.
Ezeknek az alkalmazott kutatásoknak az a pozitívuma, hogy a tréningen résztvev ők
nagyon jó ötletekkel állnak el ő és a továbbiakban jó hatással lehetnek azokra is, akik nem
vettek részt a tréningeken.
Gyakran alkalmazzák azt a módszert is, hogy egy faluból azok közül, akik elvégeztek
valamilyen tanfolyamot, a legaktívabb személyeket elviszik egy másik faluba és ők maguk
mondják el, mit tettek és mit értek el. A kutatók a tréningek befejeztével „sem engedik el
a csoport kelét", hanem aktív kapcsolatot tartanak velük. Személyesen is visszajárnak, de
legalábbis megragadják az alkalmat, hogy levélben pl. kellemes őszt és eredményes
betakarítást kívánjanak a falu lakóinak. Ugyanakkor a csoport legaktívabb tagjai
állandóan bejárnak a Mikkeli Vidékkutató és Képz ő Intézetbe. Ők végzik a folyamatos
információ-visszacsatolást, el ősegítve ezzel a kutatók munkájának értékelését. Az
értékelésen alakuló korrekciós munka a projektek alkalmazásának kulcskérdése.
A Mikkeli Vidékkutató és Képz ő Intézetben egyénekre szabott, segít ő, képző komplex
programok készülnek.
Az intézetben a feln őttoktatásnak több formája folyik. Az egyik oktatási program azok
számára készül, akik egyetemet végeztek és most az intézet által felkínált programok
valamelyike útján kívánják tudásukat elmélyíteni, továbbfejleszteni. Ebbe a kategóriába a
következő képzések tartoznak:
— képzés az erdészeti egyetemet végzettek számára,
— biogazdálkodás és mez őgazdaság az agrárvégzettség űek számára,
— környezetvédelem és ökológiai képzés,
— kertészeti képzés,
— faluszociológia.
Hasonló témákban folyik az oktatás azok számára is, akik nem végeztek egyetemet;
ezeket a képzési formákat tréningeknek hívják. Az oktatók ilyen esetben az órákat rend-
szerint a falvakban és nem Mikkeliben tartják. Általában gyakorlatias módon, közérthe-
tően és példákon keresztül képezik ki az érdekl ődőket. Nagyon fontos, hogy a résztvev ő-
ket aktivizálják a tréningek során. Ezek a képzések pár naposak vagy egy-két hetes id őtar-
tamúak.
A falusi önkormányzatokról, a falusi vállalkozásokról, a falusi n ők problémáiról rövid
tanfolyamokon ismerkednek meg az érdekl ődők az intézet falai között. Ezek a rövid
tanfolyamok mindenki el őtt nyitottak, függetlenül az iskolai végzettségt ől. Ugyanez el-
Pirjo Siiskonen - Kovács Teréz : A Mikkeli Vidékkutató és Képző Intézet
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 122-126. p.
126 Kitekint ő TÉT 1995 s 1-2
mondható a szabad iskoláról is, amelyek keretén belül az erdészetr ől, a bio- és mezőgaz-
dálkodásból, valamint méhészetb ől és faluszociológiából indítanak tanfolyamokat.
Távoktatás is folyik. Az ország legtávolabbi részei között telefon- vagy képerny őkap-
csolatok révén információnyújtás zajlik oktatók és hallgatók között.
Tandíj minden esetben van, amit az önkormányzatok, a legkülönfélébb szervezetek (pl.
nőszervezetek), de maguk a hallgatók is fizethetnek. Olyan eset is el őfordul, hogy az inté-
zet által megnyert projekt keretén belül tandíjakra is tartalékolnak pénzt.
Az intézetnek saját kiadványai is vannak. Általában évente tíz könyvet publikálnak finn
nyelven.
Nagy hangsúlyt fektetnek az intézet reklámozására is. Angol és finn nyelv ű tájékozta-
tókban terjesztik az intézet jó hírnevét. A meghirdetett tanfolyamoknak szintén van
színes, érdekfelkelt ő tájékoztató anyaga.
Egyik kiadványuk öt pontban foglalkozik az intézet er ősségével. Ezek a következ ők:
— a rurális térségek sokoldalú megközelítése;
— az interdiszciplináris módszer;
— a kutatás és a képzés közötti átjárhatóság;
— gyors feleletek a társadalom és a vidék változó szükségleteire;
— a közérthető megfogalmazás.
A fentiekhez hozzáadható, hogy ennek az intézetnek az egyik legnagyobb pozitívuma,
hogy most, amikor a finn kutatók dönt ő részének az érdekl ődése az Európai Unió
működése és annak Finnországra való hatása felé fordult, akkor Mikkeliben nem
feledkeztek meg az állandóan változó és sok problémával küszköd ő finn rurális viszonyok
kutatásáról és fejlesztésér ől sem. Akik Finnországban Európa és a finn viszonyok
összehasonlításával kívánnak foglalkozni, azok információkat meríthetnek a Mikkeliben
folyó kutatási eredményekb ől.
Összegezésként elmondható, hogy nincs a Mikkeli Vidékkutató és Képz ő Intézetnek
teljesen megfelelő magyar társintézete. Hozzájuk legközelebb az akadémiai kutatóintéze-
tek valamelyike áll. A szóban forgó finn intézet a következ ő sajátosságokban különbözik
a magyar akadémiai intézetekt ől:
— a kutatást és alkalmazást egy épületen belül m űvelik,
— a kutatások gyakorlatorientáltak,
— mind a kutatásban, mind az oktatásban nagy hangsúlyt kapnak a divattémák, pl. a bio-
gazdálkodás vagy a n őkérdés.