Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 109-128. p.
Tér és Társadalom 8. 1994E1-2: 109-128
A MEZŐGAZDASÁG PRIVATIZÁCIÓJA
A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN
(Privatisation of the Agriculture
in the Southern Transdanubian Region)
KOVÁCS TERÉZ
A mezőgazdaság privatizációja egyrészt a politikai rendszerváltás következtében
elindult folyamat, másrészt az Európai Közösségbe való belépésünk el őtt a tulajdonvi-
szonyok változásába illeszkedő folyamat. Az Európai Közösség országaiban a birtok-
struktúrán belül a „családi farm" típusa a domináló. EK-tagságunk idejére a mez őgaz-
dasági tulajdonviszonyokban a rendszerváltás el őtti állapothoz képest jelent ős változás
fog beállni. A változás a magántulajdon arányának növekedésében nyilvánul meg. En-
nek ellenére Magyarországon még sokáig magasabb lesz a nagybirtok aránya — új
típusú szövetkezetek, részvénytársaságok formájában —, mint az EK tagországainak
többségében. Jelen tanulmány a privatizáció eddig elért eredményeivel ' kíván
foglalkozni a négy dunántúli megyében. A privatizációt a — birtokviszonyokat legjob-
ban érintő — tsz-átalakulásokon és a kárpótlás folyamatán kíséri végig. Ezen a helyen
nem lesz szó az állami gazdaságokról, amelyek privatizációja éppen csak, hogy elkezd ő-
dött. Előzetesen azonban szükséges áttekinteni a Dél-Dunántúl mez őgazdaságának né-
hány sajátosságát.
A mez őgazdasággal kapcsolatos néhány fontosabb adat
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma drasztikusan csökken. 1990 óta mintegy
300-400 ezerrel kevesebben dolgoznak az ágazatban. Különösen 1992-ben a tsz-átala-
kulások idején volt nagy a munkaer ő-kibocsátás a mez őgazdaságból. A Dél-Dunántúlon
a rendszerváltás els ő két évében egyharmaddal csökkent a mez őgazdaságban dolgozók
száma (1. táblázat). A csökkenés Tolnában volt a legkisebb és Baranyában a legna-
gyobb. Foglalkoztatási szempontból a mez őgazdaság Tolnában és Somogyban a legje-
lentősebb, hiszen ott minden ötödik ember a mez őgazdaságban keresi meg a kenyetét.
Zalában minden hetedik, Baranyában pedig minden nyolcadik emberr ől lehet ugyanezt
elmondani.
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
110 Kovács Teréz TÉT 1994 s 1— 2
1. TÁBLÁZAT
A foglalkoztatottak száma a mez őgazdaságban, vadgazdálkodásban,
erdőgazdálkodásban és halászatban (1992)
(Number of employment in agriculture, wild culture, forestly and fishing [19921)
Megyék Össz- Ebből a 1992/1990
foglalkoztatottak mezőgazdaságban változás
száma dolgozók %-ban
száma %-ban
Baranya 124 710 15 545 12,5 61,8
Somogy 93 737 18 474 19,7 63,3
Tolna 74 417 15 428 20,7 71,7
Zala 94 700 13 232 14,0 65,4
Dél-Dunántúl 387 564 62 679 16,2 65,3
Forrás: Megyei statisztikai évkönyvek, 1992. KSH, 1993.
A Dél-Dunántúl az ország összes földterületének 19,2 százalékát foglalja magába. Ha-
sonló arányt képvisel a term őterület is (19,8%). Az erd őterületek tekintetében vannak a
legnagyobb különbségek a dél-dunántúli megyék között. Erd őterületben Zala és
Somogy emelkedik ki, míg Tolna e tekintetben már az országos átlag alatti. A térségben
összességében az erd őterület 10%-kal az országos átlag felett van.
1992-ben a kertterület országosan az el őző évinek mindössze 10 százalékát teszi ki, ez
a drasztikus csökkenés a Dél-Dunántúlra is érvényes. A csökkenés oka a privatizáció
megjelenése a mező gazdaságban. Míg 1991-ig a magántulajdonban lév ő földparcellák
kertként jelentek meg a statisztikában, addig 1992-t ől a korábbi „kerttulajdonosok"
kárpótlás, részarány-tulajdonlás vagy adásvétel útján további földterületekhez jutottak.
Ahol ez a folyamat lassabban halad — els ősorban Zala megyében, de a Dél-Dunántúl
nagy részén is —, ott a kertek aránya nagyobb.
Dél-Dunántúl megyéiben a művelési ágak összetétele eltér ő . A legnyugatibb Zala me-
gyében az erd ő , a gyümölcsös, a szőlő és a gyep dominál azzal, hogy a szántóterület
aránya nagyon alacsony. Zala tér el legjobban a m űvelési ágak tekintetében a régió és
az ország átlagától. Hozzá valamelyest hasonlít Somogy, viszont Baranya és Tolna
földjei más szerkezet ű mű velési ágakkal bírnak. A két legjövedelmez őbb és legintenz-
ívebb ágazatból, a szántóföldb ől és a szőlőbő l arányaiban Tolna megyében van a leg-
több, a többi kevésbé jövedelmez ő és kevésbé intenzív m űvelési ág rovására.
A szántóföldi növénytermesztést illet ően a dél-dunántúli régiót egy keleti és egy nyu-
gati részre lehet osztani. A keleti rész egész Tolna és Baranya megyét, valamint So-
mogynak a keleti, „Baranya feletti" részét foglalja magába. Ebben a térségben minden
szántóföldi növényfajta termesztésére kiváló, vagy legalábbis jó term őhelyi adottságok
vannak. Ez alól a régió keleti felén belül csak, a Mecsek —Baranyai-hegyhát —Zselic
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
TÉT 1994 .1 2— A mez őgazdaság privatizációja a Dél-Dunántúlon 111
háromszög a kivétel. A nyugati részen a szántóföldi növénytermesztéshez — helyenként
egy-két nem nagy volumenben termesztett növényfajtát (pl. rozs, zab) leszámítva —
nincsenek kiváló term őhelyi adottságok.
A tsz-határos mez őgazdasági tájkörzetek sajátosságai
Az elmúlt évtizedekben országosan mintegy 82 mez őgazdasági tájkörzetr ől beszéltek,
ezek közül 20 a dél-dunántúli régióban volt. 1991-ig a megyei statisztikai évkönyvek-
ben még szerepeltek ezek a tájkörzetek. Az 1992-es évkönyvek közül a Dél-Dunántúlon
már a zalaiban és a baranyaiban nem találhatók meg az ezek szerinti statisztikai adatok.
Ez összefüggésbe hozható azzal a ténnyel, hogy a Földm űvelésügyi Minisztérium 1992-
ben megjelentette „A tájgazdálkodás alapjai" c. dokumentumot. A korábbi mez őgaz-
dasági tájkörzeteket jobbára term őhelyi adottságok alapján és tsz-határosan húzták meg,
amelyek a Dél-Dunántúlon is nagyon eltér ő nagyságú területeket foglaltak magukba.
Különösen jellemző ez Somogyra, ahol megtalálható volt a régió legkisebb (Zselicség
15 279 ha) és legnagyobb (Somogyi-homokvidék 93 695 ha) földterület ű tájkörzete.
E tájkörzetek földjeinek minősége között nagy eltérések voltak. A szántóterületek át-
lagos aranykorona értéke alapján öt kategóriába lettek besorolva: 14 aranykoronáig
„nagyon rossznak", 14,1-17 aranykoronáig „rossz" földeknek tekintették őket. Ezek
a múltban és ma is kedvez őtlen adottságú térségeknek számítanak, melyek ismét támo-
gatásért folyamodhatnak. Dél-Dunántúl 20 mez őgazdasági kistérségéb ől 7 idesorolható.
Az 1. ábrán látható, hogy a legalacsonyabb aranykorona érték ű szántóföldek két
„foltban" találhatók. Az egyik a Mecsek—Zselic-Hegyhát és ez folytatódik Somogyban
a Zselicség és a Somogyi-homokvidék körzeteiben. A másik alacsony aranykorona ér-
tékű földterület a Zala megyei Göcsej —Hetés és az Zalai-dombság északi vidékét jel-
lemzi.
A szántóterületek aránya ott a legmagasabb, ahol a legmagasabb aranykorona érték ű
földek vannak. Az erdőterületek szinte tükörképei a szántóknak és az aranykoron-érté-
keknek. A gyepterületekr ől ugyanez csak részben mondható el. Nyugat-Európában
egyre elterjedtebb az a jelenség, hogy a területeket kivonják a m űvelés alól és a termé-
szetnek adják vissza (natural development area). Ezáltal növelni kívánják a turizmust,
és csökkenteni a túltermelési válságból ered ő problémákat. Valószínű , hogy nálunk is
hasonló folyamatra kerül sor és el őször itt is a gyepterületeket vonják ki a m űvelés alól.
E tekintetben a régió szempontjából hátrány az, hogy Zalaegerszeget kivéve a három
másik megyeszékhely olyan térségben helyezkedik el, ahol a legkisebb a gyepterületek
aránya, holott várhatóan a nagy- és középvárosi lakosság részér ől merül fel el őször a
természetnek visszaadott térségek használata iránti igény.
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
112 Kovács Teréz TÉT 1994.1 —2
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
TÉT 1994 .1 —2 A mez őgazdaság privatizációja a Dél-Dunántúlon 113
Az FM „A tájgazdálkodás alapjai" című dokumentumban indokoltnak tartja orszá-
gosan mintegy 0,8 millió hektár kedvez őtlen adottságú szántó és gyep erd ősítését és 0,2
millió hektár kedvezőtlen adottságú szántó gyepesítését. Ezzel a szántóföldi m űvelés 42
százalékra csökkenne, a rét, legel ő aránya 13%-ról 14%-ra, az erd őké pedig 18%-ról
27 % -ra emelkedne.'
A szövetkezeti vagyon felosztása
A szövetkezeti vagyon privatizációjánál különbséget kell tenni a föld és az egyéb
vagyoni tárgyak privatizációja között.
A 2. táblázatból látható, hogy a tsz-vagyon felosztása el őtt az egy főre jutó saját
vagyon igencsak eltérő értékeket mutatott. 2 A két véglet Baranyában található. A
Mecsek — Zselic —Hegyhát térségében a tagok elvben átlagosan csak 304 ezer forintot
oszthattak volna szét, míg a Baranyai-lösz-szigeten ez az összeg 753 ezer forintot tett
ki. A vagyon nemcsak a tagok, hanem a kívülállók között is szétosztásra került, ami
módosította, azaz csökkentette a ténylegesen egy f őre jutó részt.
A régióban a legt őkeszegényebbek a Somogy megyei tsz-ek voltak. T őkeszegénysé-
gük fő oka az, hogy a Magyar Nemzeti Bank Somogy Megyei Igazgatósága az 1960-as
években szigorú beruházási politikát folytatott, amelynek következtében kevés hitelt
adtak a szövetkezeteknek (mint köztudott, az akkori hitelek jelent ős részét 1967-ben el-
engedték). A megye tsz-ei egykori lemaradásukat, illetve hátrányukat a kés őbbiekben
sohasem tudták bepótolni. Tolnában Somoggyal szemben nem voltak nagy különbségek
a mezőgazdasági mikrokörzetek között az egy tsz-tagra jutó vagyon tekintetében. Emel-
lett az aktív tagok aránya Tolnában átlagosan tíz, Baranyában három százalékkal az or-
szágos átlag felett volt, míg Somogyban négy, Zalában meg három százalékkal az
országos átlag alatt maradt.
A szövetkezeti átalakulás során a föld értéke nélküli közös vagyont forintban nevesí-
tették, majd a nevesített vagyont törvény alapján részjegy és üzletrész formájában
osztották szét az érintettek között. A vagyonnak lényegesen kisebb része került részjegy
formájában szétosztásra, mert a törvény szerint a részjegyek értékének összege egy tsz-
en belül nem lehet több a vagyon tíz százalékánál.
A részjegyeknek forintfedezete van, amihez csak a tagok juthattak hozzá. Termel őszö-
vetkezetenként nagyon eltér ő összegekben határozták meg a részjegy nagyságát.
(Országosan 21 000 Ft/fő , Baranyában 23 000 Ft/fő , Zalában csak 14 000 Ft/f ő volt az
értéke.) Kilépés esetén a tagnak ezt az összeget ki kell fizetnie, míg az új belép őnek —
az alapszabály szerint — ahhoz, hogy tag lehessen, kötelessége ezt az összeget befizetni.
A részjegy tehát a ma ott dolgozók érdekeit hivatott védeni a jöv őben belép ő új
tagokkal szemben.
••
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
114 Kovács Teréz TÉT 1994 El -2
N\O c' tr) •kzt NN •":1" h 01 N Q 00 0 'I- kr) kr) 0 .0- N rr)
N r- c..) OONN
M k N m C.>
oo
Do 11-1
sc, a c." .0- kr) r-
00 a M
M cr,
00 kr) v-) c•I •ct fl
("4 - r-
)70 kr) r.> a0kr,00mar--NN000k00\t --0k00.70M-.0)
.0- .0- .0- .0- .0- .0- rn .0. c..) M .4- m m m \.0 ~ cl- c-.1
00 v:> 00cs-) ..,:r. t--- el Cls
O
Q)
M t-- M N 00 Mh er) 00 kel en 0100
3 ";;"' tri 0) 0 kr, "7 M 00 N 01h kr, Ok kr, 0010 .4. 001010N 0101 kr) r-
1
13 -4- 01 KI h V 01 r- r- kr1 Cr, O r- 10 01 0 .0 - h 10 r--,1 01 kr) 0 v-) N crs C
10 00 01N 00 00 00 en 0 00 0 •:1- V NN O .0
00 0 NN V1 r. 10 ••:1- oo .0 kr) .0- N ,r) en rr) V t-- N 00 M -CO
∎- •
0
E-
k0 cl- ..w G)
....1C
`0.)
›- 'CU
>
-CU
C
C sca
c.0 :6".
..,, , b4)
,,
,,,, ,...
1)
4'
0C -se O
o.> ,2,d' -0 r'A
E -c c. ..,e . cr) OD
.•-s
›, -
td)'0
4.) 0.0
• 1.) >-, "=
'')
•- 04 ,c1.) Se.)
,.„ o - v, v) 00 t) ,, C.
1
Ú
C.) .", .= "C
N, v) • .; : 13 C.) '-' X
',M kaij
.0 ,e4
el.,
2 Z.) ..)C
-o ..W ...W „,
>, •
o E S >-, F-. N 00
C
E ' .0 ,:j
,x7, o.> ° E 4.)
.ico,. .7 0 ..,...< (:4
,..- ›.. ›...
'`.2 u 0 •a› ,-).. c.
E
01 [..) -
,,, ,„ rn
,c ,„ --, ., ,,
C4:I >
C,,...; 0, ..o
,
›„ bri 00.7 ,,I i ›, .0 0,0 .
= .74' 21-, ,-,.cE . .„-..? „ «z ,c-, 4
v
z E '%'*c7. I ,',7, 0 `i9 E, '? > , .-c T> < N r3 `'1,-a> °1) Z ''' N - >» < CO
3
'0
''" E I ,... .1
" , .E a.)
> c ›.,-',4 >,0 0 ,,' >.
<É ,,,
›; ‘(.3 g <9 , ,0 '7' ,) r I ,,, z :,c >, <7,.<•.„.7,, ,n .5 eN
, c,, E ,.. 0 _ .4 N 2 a, - E ,-. > .- ..%4 N 00 C ,-.1 '‚' 01 '';' N >2.] LD
„
< " " c0 CL' c0 0 CO c0 T- CD •.',;.
9 0 0 < :.:3 N T) r)•(-1.7 <
-
M A 0 M M c‚) E . - '(,)c E-. cn > > E--. N C.7'r7 A A
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
TÉT 1994 lel —2 A mez őgazdaság privatizációja a Dél-Dunántúlon 115
A nevesített vagyon nagyobb része üzletrész formájában került az érintettek között
szétosztásra. Az üzletrésznek nem forint, hanem egyéb eszközfedezete van. Továbbá az
üzletrész-szerzésre nemcsak az aktív és nyugdíjas szövetkezeti tagok jogosultak, hanem
az ún. kívülállók is, azaz azok az egykori tagok, illetve leszármazottaik, akik legalább
öt évet dolgoztak a tsz-ben. Helyenként a ma ott dolgozó alkalmazottak is részesültek a
vagyonjuttatásból. A 3. táblázat a szövetkezetek vagyonának megoszlását mutatja (or-
szágos adatok). Majd a következ ő négy táblázatban Baranya, Somogy, Zala és Tolna
megye hasonló adatai találhatók.
Az aktív tagok, a nyugdíjasok és a kívülállók közötti vagyonmegoszlás mez őgazda-
sági tájkörzetenként igen eltér ő volt. Ez a 2. ábrán látható. (Az alkalmazottak üzletré-
sze — az elemzés során — össze van vonva az aktív szövetkezeti tagok üzletrészével.)
Baranyában minden tájkörzetben a tsz-vagyon több mint fele az aktív tagok kezébe ke-
rült, a kívülállók vagyona sehol sem éri el az összvagyon egyötödét, ezzel szemben a
Balatonnal határos mez őgazdasági mikrorégiókban a kívülállók mindenütt megszerezték
a tsz-vagyon több mint egyötödét. A nyugdíjasok a tolnai Mez őföldön, továbbá Zala,
de főleg Somogy minden egyes tájkörzetében több vagyonhoz jutottak, mint az aktív ta-
gok, ami egyfel ől a vagyonfelosztási politikából, másfel ől a tagság korösszetételéb ől
adódik.
A vagyonfelosztás után zajlottak le a tsz-b ől való kiválások, A dél-dunántúli régióban
nagyobb kiválások, szétválások nem történtek. A tsz-szétválások Baranya és Tolna
három-három tsz-központját érintették, mégpedig azokat, ahol a német nemzetiségiek
aránya a legmagasabb volt: a Mohács és Bonyhád környéki kisebb települések tsz-eit.
Zalában csak egy, Somogyban pedig kilenc, településenkénti szétválás volt. Somogyban
e szétválások helyenként nagy virtusok között zajlottak le. El őfordult, hogy a falu egy-
kori módosabb gazdái, illetve azok leszármazottai váltak el a tagság többi részét ől. A
német lakosú falvak (pl. Ráksi) ebben a megyében is önállósultak. Ha egy falu „el-
indult kifelé" a tsz-központból, akkor általában akadt követ ő is a többi szomszédos
faluban. Mindenütt jellemző , ahol létrejött az „egy falu, egy szövetkezet" egység,
hogy az új szervezet a faluszövetkezet nevet kapta. Az egyénileg kiválók száma csak
Tolnában (827 fő), azon belül Dombóvár és Pincehely környékén volt jelent ős.
Ami a föld megművelését illeti, becslésem szerint az elkövetkez ő egy-két évben a
földterület 10-15 százalékát fogják a magángazdák egyénileg m űvelni. A régión belül
azonban e tekintetben nagy eltérések lesznek. A mez őgazdaság átalakulásával kapcso-
latos eddigi adatok arra engednek következtetni, hogy a magángazdaság csak Tolnában
fog jelentősen teret hódítani, Baranyában a tsz-ek stabilizálódni látszanak. Nagyon fon-
tos tényező e megyében, hogy a vagyon több mint fele a ma ott dolgozó aktív tagok ke-
zében van.
Ugyanakkor teljesen rejtélyes, hogy a kívülállók — akik között elvétve akad olyan,
aki mezőgazdasági vállalkozásba kezd — vagyonhányaduk nagy arányával, amely a
Balaton-melléket jellemzi, mit fognak kezdeni?
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
116 Kovács Teréz TÉT 1994 s 1— 2
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
TÉT 1994 1 - 2 A mez őgazdaság privatizációja a Dél-Dunántúlon 117
3. TÁBLÁZAT
A szövetkezetek vagyonának megoszlása az 1992. évi vagyonfelosztás után
(országos adatok)
(Breakdown of the properties of the cooperatives following the property division
of 1992 [national data])
A vagyonfelosztás A felosztott vagyon
során érintet- során felosztott egy főre jutó %-os megoszlása
tek száma vagyonérték értéke a tulajdonosok
(ezer fő) (Mrd Ft) (1000 Ft) között
Szövetkezeti részjegy tulaj-
donosa összesen 561,7 11,8 20,9 100,0
Ebből:
- aktív szövetkezeti tag 257,0 6,2 24,2 53,0
- nyugdíjas szövetkezeti tag 304,7 5,6 18,1 47,0
Szövetkezeti üzletrész tulaj-
donosa összesen 1143,4 247,3 216,3 100,0
Ebből:
- aktív szövetkezeti tag 288,6 100,4 348,0 40,6
- nyugdíjas szövetkezeti tag 350,7 95,7 272,8 38,7
- szövetkezeti alkalmazott 20,4 2,3 112,5 0,9
- kívülállók (volt tagok, örökö-
seik, egyéb személyek) 483,7 48,9 101,1 19,8
Forrás: Varga Gyula (1993) A mezőgazdaság és a szövetkezetek átalakulása. Társadalmi Szemle 4, 35. o.
4. TÁBLÁZAT
A szövetkezetek vagyonának megoszlása az 1992. évi vagyonfelosztás után
Baranya megyében
(Breakdown of the properties of the cooperatives following the property division
of 1992 [Baranya county])
A vagyonfelosztás A felosztott vagyon
során érintet- során felosztott egy főre jutó %-os megoszlása
tek száma vagyonérték értéke a tulajdonosok
(ezer fő) (Mrd Ft) (1000 Ft) között
Szövetkezeti részjegy tulaj-
donosa összesen 28 392 658,3 23,2 100,0
Ebből:
- aktív szövetkezeti tag 18 167 419,7 23,1 63,7
- nyugdíjas szövetkezeti tag 10 225 238,6 23,3 36,3
Szövetkezeti üzletrész tulaj-
donosa összesen 41 217 11 056,1 268,2 100,0
Ebből:
- aktív szövetkezeti tag 18 280 6 139,1 335,8 55,6
- nyugdíjas szövetkezeti tag 10 169 3 134,6 308,3 28,3
- szövetkezeti alkalmazott 128 16,9 131,7 0,1
- kívülállók (volt tagok, örökö-
seik, egyéb személyek) 12 640 1 765,5 139,7 16,0
Forrás: a megyei FM hivatalok, illetve Tolnában a MOSZ adatszolgáltatása alapján.
-
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
118 Kovács Teréz TÉT 1994E1-2
5. TÁBLÁZAT
A szövetkezetek vagyonának megoszlása az 1992. évi vagyonfelosztás után
Somogy megyében
(Breakdown of the properties of the cooperatives following the property division
of 1992 [(Somogy countyl)
A vagyonfelosztás A felosztott vagyon
során érintet- során felosztott egy főre jutó %-os megoszlása
tek száma vagyonérték értéke a tulajdonosok
(ezer fő) (Mrd Ft) (1000 Ft) között
Szövetkezeti részjegy tulaj-
donosa összesen 18 132 360,7 19,9 100,0
Ebbő l:
- aktív szövetkezeti tag 6 355 135,9 21,4 37,7
- nyugdíjas szövetkezeti tag 11 777 224,8 19,1 62,3
Szövetkezeti üzletrész tulaj-
donosa összesen 44 483 8 697,7 195,5 100,0
Ebből:
- aktív szövetkezeti tag 9 095 2 676,1 294,2 30,8
- nyugdíjas szövetkezeti tag 16 536 3 987,6 241,1 45,8
- szövetkezeti alkalmazott 1 096 122,8 112,0 1,4
- kívülállók (volt tagok, örökö-,
seik, egyéb személyek) 17 741 1 911,2 107,7 22,0
Forrás: a megyei FM hivatalok, illetve Tolnában a MOSZ adatszolgáltatása alapján.
-
6. TÁBLÁZAT
A szövetkezetek vagyonának megoszlása az 1992. évi vagyonfelosztás után
Zala megyében
(Breakdown of the properties of the cooperatives following the property division
of 1992 (Zala countyJ)
A vagyonfelosztás A felosztott vagyon
során érintet- során felosztott egy fő re jutó %-os megoszlása
tek száma vagyonérték értéke a tulajdonosok
(ezer fő) (Mrd Ft) (1000 Ft) között
Szövetkezeti részjegy tulaj-
donosa összesen 15 658 219,6 14,0 100,0
Ebből:
- aktív szövetkezeti tag 5 623 83,4 14,8 37,0
- nyugdíjas szövetkezeti tag 10 320 136,2 13,6 62,0
Szövetkezeti üzletrész tulaj-
donosa összesen 29 755 5 496,6 187,5 100,0
Ebből:
- aktív szövetkezeti tag 5 899 2 026,1 343,5 36,9
- nyugdíjas szövetkezeti tag 11 093 2 447,5 220,6 44,5
- szövetkezeti alkalmazott 1 278 123,8 96,8 2,2
- kívülállók (volt tagok, örököseik,
-egyéb személyek) 11 485 899,5 78,3 16,4
Forrás: a megyei FM-hivatalok, illetve Tolnában a MOSZ adatszolgáltatása alapján.
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
TÉT 1994 s 1 — 2 A mez őgazdaság privatizációja a Dél-Dunántúlon 119
7. TÁBLÁZAT
A szövetkezetek vagyonának megoszlása az 1992. évi vagyonfelosztás után
Tolna megyében
(Breakdown of the properties of the cooperatives following the property division
of 1992 /Tolna countyp
A vagyonfelosztás A felosztott vagyon
során érintet- során felosztott egy főre jutó %-os megoszlása
tek száma vagyonérték értéke a tulajdonosok
(ezer fő) (Mrd Ft) (1000 Ft) között
Szövetkezeti részjegy tulaj-
donosa összesen 17 947
Ebből:
— aktív szövetkezeti tag 8 709
— nyugdíjas szövetkezeti tag 9 238
Szövetkezeti üzletrész tulaj-
donosa összesen 32 437 10 032,0 309,3 100,0
Ebből:
— aktív szövetkezeti tag 7 563 4 049,5 535,4 40,4
— nyugdíjas szövetkezeti tag 9 527 4 069,3 427,1 40,5
— szövetkezeti alkalmazott
— kívülállók (volt tagok, örö-
köseik, egyéb személyek) 15 347 1 913,2 124,7 19,1
A felosztott vagyonról nincsenek pontos adatok. Az egy f őre jutó vagyon tekintetében nagy a szóródás. A
részjegyek értékében nagy különbségek vannak a volt tsz-ek között. (1000-50 000 Ft-ig terjed ő összegek-
ről lehet tudni.) A jobban gazdálkodó szervezetben 30 000 Ft körül alakult az egy f őre jutó részjegy ér-
téke, s az átlag e megyében is 20 000 Ft körül volt.
Forrás: a megyei FM hivatalok, illetve Tolnában a MOSZ adatszolgáltatása alapján.
-
A szövetkezetek átalakulása
Varga Gyula hivatkozott cikkében a szövetkezetek átalakulásának országos tendenciá-
ját tömören a következőképpen összegzi: „Végs ő soron a közeljövőben várhatóan az
eddigivel csaknem azonos számú (tehát 1200-1400), de az eddigieknél jóval kevesebb
embert foglalkoztató és kisebb terület ű szövetkezet működik majd az országban. Az át-
alakulások során az eddigi szövetkezetek 80-90 százaléka (1100-1150) új típusú szö-
vetkezetté válik és a szétválással, egy új szövetkezet megalakításával további, hozzá-
vető legesen 200-300 új szövetkezet is létrejön. Gazdasági társaság is alakul majd,
talán százegynéhány, részben kft., részben részvénytársasági formában. Valószín ű ,
hogy 100-200 termel őszövetkezet viszont jogutód nélkül megsz űnik, nagyobb részt a
vállalkozás cs ő dje, a gazdasági felszámolás következtében, és csak kisebb részben a
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
120 Kovács Teréz TÉT 1994E1 —2
tagok önkéntes elhatározása miatt. Nem becsülhet ő fel azon szövetkezetek száma sem,
amelyek átalakultak ugyan új szövetkezetté vagy gazdasági társasággá, de adósságter-
heik, likviditási gondjaik miatt nem tudják állni a következ ő egy-két év súlyos terheit, s
a felszámolás lesz a sorsuk" (Varga Gy. 1993, 41. o.).
A Dél-Dunántúl négy megyéjében az átalakulás el őtt 254 tsz volt. Ebb ől első lépés-
ben 288 különféle gazdálkodó szervezet keletkezett. A szövetkezetekben végbement vál-
tozások irányát a Dél-Dunántúlon a 8. táblázat szemlélteti.
8. TÁBLÁZAT
A szövetkezetekben végbement átalakulások a Dél-Dunántúlon
(Transitions taking place in the cooperatives in South Transdanubia)
A változás Baranya Somogy Tolna Zala Összes egység
megnevezése
száma %-a
Részvénytársaság — 2 1 1 4 1,4
Kft. 16 — — — 16 5,5
Holding 1 3 4 2 10 3,5
Termelő- és szolgáltató
szövetkezetek 54 20 48 29 151 52,4
Termelőszövetkezetek 6 46 — 2 54 18,8
Egyéb szövetkezetek 5 2 — 1 8 2,8
Várhatóan jogutód
nélkül megsz űnik 7 5 5 11 28 9,7
Nincs adat — — 6 11 17 5,9
Összesen 89 78 64 57 288 100.0
Forrás: A megyei FM-hivatalok, illetve Tolnában a MOSZ adatszolgáltatása alapján.
Mint látható, a tsz-ek dönt ő többsége ún. új típusú szövetkezetté alakult. A korábbi
tsz-ekt ől ezek abban különböznek, hogy nincs közös tulajdonuk (ez a földre és az egyéb
vagyontárgyakra is vonatkozik), továbbá, a vezetés nem az elnökség, hanem az igazga-
tóság kezében van. Az igazgatóság tagjai választott személyek élükön az igazgatóság
elnökével. Legtöbb helyen a termel őszövetkezet név mellett feltüntetik még a szolgálta-
tást, jelezve ezzel, hogy ezt a tevékenységet is folytatni kívánják.
A termelő- és szolgáltató szövetkezet, valamint a termel őszövetkezet között a marvi-
szonyok között lényegében nincs különbség. Az egyéb szövetkezetek sorában van falu-
szövetkezet, tejszövetkezet, gazdaszövetkezet. Ezek általában kisebb egységek, amelyek
a korábbi tsz-központból váltak ki, vagy egy településen belül váltak szét. Néhol már
„visszaváltozás" is történt: a tsz-b ől holding lett, majd ismét visszaalakult szövetkezet-
té. Olyan esetben, amikor egy volt tsz jogutód nélkül megsz űnt, el őfordult, hogy bel őle
húszegynéhány szervezet alakult. Ezek között kft., termel őszövetkezet, szolgáltató
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
TÉT 1994.1-2 A mez őgazdaság privatizációja a Dél-Dunántúlon 121
szövetkezet is akad. Ez utóbbiban közös m űvelésben csak a termőterület maradt, a többi
vagyon magánkézbe került.
A tsz-átalakulások még csak elkezd ődtek. Bizonyosra vehet ő , hogy az elkövetkező
két-három évben fog befejez ődni ez a folyamat.
A nyolcvanas évek közepét ől jelentkező, majd a rendszerváltással felgyorsuló gaz-
dasági recesszió, a több éve tartó aszályos id őszak, a támogatások csökkenése, az agrár-
olló állandó nyílása és nem utolsó sorban a rendszerváltással együtt jelentkez ő általános
elbizonytalanodás igencsak próbára tette a szövetkezetek gazdálkodását és anyagi
helyzetét. Ennek ellenére a mezőgazdasági termelés fő volumenét az elkövetkez ő öt-tíz
évben az átalakult tsz-ek fogják biztosítani.
A kárpótlás
A átalakulás el őtt a tsz-földek 36 százaléka a részarány-tulajdonosok kezében volt. 61
százalékot tett ki a közös szövetkezeti tulajdonú földek aránya, 3 s747Alék állami tulaj-
donban volt. A részarány-tulajdonosok dönt ő része tsz-nyugadíjas, kisebb része kívül-
álló vagy aktív tsz-tag.
Az ország közel 1,5 millió részarány-tulajdonosának csak 14,1%-a található a négy
dél-dunántúli megyében. Somogyban a tsz-nyugdíjasok nagy aránya hozzájárult ahhoz,
hogy a megye az „országos listán" középen helyezkedjen el, a másik három megye
azonban az országos átlag alatt van. Ha nem aranykoronában, hanem hektárban vizsgál-
juk az adatokat, akkor Zala megye kissé jobb helyzetbe kerül. Ez annak tudható be,
hogy a részarány-tulajdonosok is jelent ős erdőterülettel rendelkeznek, aminek alacsony
az aranykorona-értéke. A részarány-tulajdonosok földjeinek a kijelölése folyamatban
van, ami — az eddigi igények alapján — nem fogja jelent ősen csökkenteni az átalakult
tsz-ek művelésében lévő területeket. Baranyában pl. a 85 556 részarány-tulajdonos
közül 67 401-en adták be földkijelölési igényüket, de 1994 júniusáig mindössze 6 733
jogerős határozat született. (Nyilván ők sürgették legjobban földjeik kiadását.) A többi
igényről még ezután döntenek a földkiadó bizottságok.
A kárpótlási törvények kihatása jelent ősebb lesz a magántulajdonosi réteg megterem-
tése szempontjából, mint a szövetkezeti átalakulási törvény és az ahhoz kapcsolódó át-
meneti szabályok. Míg a tsz-ek esetében a volt közös tulajdonnak a megsz űnése és a
tényleges tulajdonnal bíró tagok megjelenése éppen csak, hogy elkezd ődött, addig a
kárpótlási folyamat során megszerzett földeknél a tényleges magántulajdon kialakulása
egy-egy árverés befejeztével megtörtént. Az els ő kárpótlási törvény az egykori tulajdo-
nosokat, illetve azok leszármazottait, továbbá a tsz-ben dolgozó, de ma föld nélkül lév ő
tagokat egy jelképes, 1,5 hektáros területtel kívánta földhöz juttatni.
Az időközben meghozott harmadik kárpótlási törvénybe — az „Életükt ől és szabadsá-
guktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlása" — azt is belevették, hogy
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
122 Kovács Teréz TÉT 1994E1 —2
a volt politikai üldözöttek kárpótlási jegyein is lehessen földet vásárolni. Ezáltal már
nemcsak az egykori tulajdonosok számára nyílt meg a földszerzés lehet ősége. Bár a
politikai okokból kárpótoltak közül kevesen vettek földet, de eladták kárpótlási jegyei-
ket, többek között olyanoknak, akik földet akartak vásárolni, ezért az ő kárpótlási
jegyeik egy része is földvásárlásra fordítódott. Ezzel egyid őben a mai tulajdonosok
sorába olyanok léptek be, akik valaha nem voltak tulajdonosok. Az egykori tulaj-
donosok részéről nem volt nagy a földvásárlás iránti érdekl ődés, illetve, az ország kü-
lönböző területein már a törvény meghozatalától kezd ődően nagyon eltérő igény nyil-
vánul meg a kárpótlás iránt.
A kárpótlási igények bejelentése után a helyi kárrendezési hivatalok — a föld minősé-
gét kifejező , úgynevezett aranykorona-értékben — közölték a tsz-eknek és az állami
gazdaságoknak a kezelésében lév ő földekre vonatkozó földigényt.
A Dél-Dunántúl már a beadott kárpótlási igények alapján hátránnyal indult. Míg az
összes termőterület 19,2 százaléka, addig a kárpótlási igények 16,2 százaléka esik erre a
régióra. A Dél-Dunántúl azonban a kárpótlási igények bejelentésekor sem egységes.
Tolna a maga hárommillió aranykoronán felüli igényével a leger ősebb megyék közé
került az országban. Somogy ugyan a 12. helyen van, de a beadott kárpótlási igények
alapján helyzete közepesnek mondható. Baranya a 16., Zala pedig az utolsó, 19. helyet
foglalja el a megyei kárpótlási igények rangsora tekintetében.
Tolnában — többek között — azért volt nagy a kárpótlás iránti érdekl ődés, mert
Békés és Fejér megyékkel együtt ebben a megyében vannak a legjobb min őségű földek.
Zalában és Baranyában a kárpótlás kezdetekor kicsik voltak az igények, mert ezek
aprófalvas településszerkezet ű térségek, ahonnan az 1960-as évekt ől kezdődően elköl-
tözött a lakosság szorgalmasabb és jobb képességekkel rendelkez ő része, amely ma már
oda földvásárlás céljából sem kíván visszamenni. Baranyában az egykori lakosság egy-
harmadát kitev ő németség kárpótlási igényét csak a második kárpótlási törvény megho-
zatala után tudták kimutatni. A második kárpótlás alkalmával Baranyában 12,8 ezer,
Tolnában 5,7 ezer, Somogyban 2,2 ezer és Zalában 0,9 ezer igény érkezett a megyei
kárpótlási és kárrendezési hivatalokhoz.
Zala erdős térség, ott van az ország erdöterületének 10,1 százaléka, és az országnak
ebben a megyéjében árverezték el a legtöbb erd őterületet. Az erd őknek pedig köztudot-
tan alacsony az aranykorona-értéke. (1 ha erd ő átlagosan 2 AK-értéket tesz ki). A
kárpótlási igény nyilván arányosan merült fel az erd ők iránt is, ami hozzájárult ahhoz,
hogy Zalában az aranykoronában mért kárpótlási igény alacsonynak t űnik.
A kárpótlási igénybejelentések után kezd ődtek a földalap-kijelölések. A tsz-ekben
négy alapot különítettek el: 1. részarány-tulajdonosok földalapja, 2. tagok és alkalma-
zottak (30, illetve 20 AK-s) alapja, 3. kárpótlási földalap, és 4. állami földalap. Az ál-
lami gazdaságoknál az els ő földalap kivételével és azzal a különbséggel, hogy ők csak
20-20 aranykoronát juttathattak alkalmazottaiknak, ugyanezek a földalapok voltak ér-
vényben.
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
TÉT 1994 0 t —2 A mez őgazdaság privatizációja a Dél-Dunántúlon 123
Ha tsz-ek eleget tettek volna a kárrendezési hivatalok közlésének, akkor országosan a
volt közös földterületük 71 százalékát jelölték volna ki kárpótlásra. Ezzel szemben a
volt közös földterületeknek 53 százaléka lett kijelölve kárpótlásra. A különbözetnek há-
rom forrása van. Az első a föld nélküli tagok és alkalmazottak 30, illetve 20 aranykoro-
nája, ez a volt közös földterület 24 százalékát teszi ki. A második ok az, hogy az
átmeneti törvény lehet ővé tette, hogy a vagyonnevesítés arányában szétosszák a kár-
pótolt és föld nélküli tagok része után fennmaradt közös tulajdonú földeket a mostani
tsz-tagok között, amit minden tsz-ben meg is tettek. Végül néhány helyen még mindig
nincsenek jogerősen jóváhagyott földkijelölések.
Egész Kelet-Közép-Európában egyedülálló az a magyar megoldás, ahogy a volt tulaj-
donosok földhöz jutnak. Ennek módja a földvásárlás. Az árverések 1992. augusztus
20. után kezdödtek, 1994. február 28-ig országosan az els ő kárpótlás alkalmával beje-
lentett igények kétharmadát kielégítették.
Az 1994. február 28-ig elvégzett földárverési eredmények alapján megállapítható,
hogy a Dél-Dunántúl 1 567 470 ha termőterületéből 263 330 ha-t 3 adtak el a kárpótlás
folyamán. Tehát a fenti időpontig a termőterület 16,8%-a került a kárpótoltak kezébe
(9. táblázat). Ezzel a régióban az els ő kárpótlási törvény életbelépésekor bejelentett
aranykorona-igények 60%-át kielégítették, de míg ez az arány Baranya, Zala és Tolna
megyében több mint 70, addig Somogyban mindössze 36%. Jelenleg nem tudni, hogy
Somogyban vajon ezután gyorsul fel a földvásárlás, vagy az emberek ebben a megyében
nem kívánnak élni a földkárpótlás lehet őségével?
9. TÁBLÁZAT
Az árveréseken eladott földek aránya a Dél-Dunántúlon (1994. február 28.)
(Rale of the lands sold in auctions in South Transdanubia (February 28. 19941)
A kárpótlási A tulajdon- A megszerzett A megszerzett földek
Megyék földterületek szerzésben földterület
ha AK
aránya a termő- résztvevők átlaga (ha)
területen száma
belül (%-ban)
Baranya 15,6 14 735 4,0 59 601 973 184
Somogy 12,1 10 200 5,8 59 507 868 677
Tolna 32,3 16 253 6,2 100 693 2 202 662
Zala 11,4 23 503 1,9 43 529 561 147
Dél-Dunántúl 16,7 64 691 4,1 263 330 4 605 670
Forrás: árverési jegyzőkönyvek alapján a szerz ő saját számítása.
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
124 Kovács Teréz TÉT 1994.1-2
Baranya, Somogy és Zala között nincs nagy különbség a megszerzett kárpótlási
földterületek term őterületen belüli — hektárban számított — arányát illet ően. Ez az
arány a 11,4-15,6% között mozog. Ezzel szemben Tolnában a term őterületek egyhar-
mada került magánkézbe a kárpótlás révén. Bár a pótkárpótlás okozhat még meglepeté-
seket, mégis Tolnában, Baranyában és Zalában a földárverések a befejezéshez közeled-
nek, és várhatóan csupán további 5 —10%-kal emelkedik a kárpótlási földek term őterü-
leten belüli aránya. Ez Somogy megye esetében is el őfordulhat, de hasonló esély van
arra, hogy ott a kárpótolt földek aránya akár további 15 —20 %-kal is növekedjen még.
Az elárverezett aranykorona-értékek alapján az összes megye rangsorában Tolna az
előkelő harmadik helyet foglalja el, csak Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megye el őzi
meg. Baranya a 13., Somogy a 14., Zala pedig az utolsó el őtti, 18. helyet foglalja el.
Az elárverezett aranykorona-értékek tekintetében 1993 közepén még nagy területi kü-
lönbségek voltak az egyes dél-dunántúli megyék tájkörzetein belül. Napjainkra —
másfél évvel az árverések megkezdése után — ezek a megyén belüli különbségek csök-
kentek, de a megyék közötti különbségek jelent ősek maradtak (3. ábra). A régióban el-
adott 4,6 millió aranykorona érték ű föld 48%-át Tolnában vették meg. Ott a legma-
gasabb az földterületek átlagos nagysága (6,2 ha). Ez az átlag az egy-egy árverésen
megszerzett földterületre vonatkozik. Egy személy azonban rendszerint több árverésen
is vásárol földet, így egy család által átlagosan megszerzett földterület ténylegesen
ennek a duplája lehet.
1994. február 28-ig a kárpótlás révén földtulajdonhoz jutottak száma a négy megyei
kárpótlási és kárrendezési hivatal adatai alapján 64 691. A valóságban ezt az adatot ha-
sonlóan kell kezelnünk, mint az átlagos földterületre vonatkozót azaz, mivel egy-egy
személy kétszer vagy akár többször is megjelent a földárveréseken, ezért a fenti számot
kettő vel lehet elosztani, következésképpen, a dél-dunántúli régióban kb. 30 ezer ember
vásárolt kárpótlási földet. Sajátos e tekintetben Zala megye, ahol mind aranykoronában,
mind hektárban kifejezve, a legkevesebb föld kelt el, ugyanakkor a legtöbb földtulaj-
donos éppen ebben a megyében keletkezett. Zalában az emberek egy-egy kisebb darab
földet vettek maguknak, miközben a földterületeknek (hektárban számítva) 25%-a erd ő
volt (10. táblázat).
A kárpótlásként eladott erd ők aránya az össz erd őterületen belül kisebb, mint a kár-
pótlási szántóterületnek az összes szántóterületen belüli aránya.
A kárpótlás igénye a városok és ezen belül is a megyeközpontok határában a legna-
gyobb. Ilyen helyeken nagy méret ű földfelaprózódás tapasztalható A megyei kárpótlási
és kárrendezési hivatalok adatai alapján a megszerzett földterületek átlaga Pécsett 0,3,
Zalaegerszegen 0,6, Kaposváron 1,0, és Szekszárdon 2,2 ha.
A városokon kívül csupán a jó min őségű földekkel rendelkező térségek voltak von-
zóak a földvásárlások számára, de sem az üdül őkörzetekben (pl. a Balaton mellékén),
sem az osztrák határ mentén a tájkörzetek szintjén nem növekedett meg jelent ősen a kár-
pótlási földek term ő területen belüli aránya. Ugyanakkor a horvát határ közelében is
▪•
▪
•
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
TÉT 1994E1-2 A mez őgazdaság privatizációja a Dél-Dunántúlon 125
:CD
▪ •03
t>1) N
• •<,1
N
E
'2 '2,
• ",:,)
<'7.)7,fi
/O
`T"
-Zi.s
-e. -1'-)
•7
a.)
.> 7s.
• 4.)
.)
.
o
›...
--,.. I:2
''2 tj
'
o.) 0d
C\1 (5 . 0.9 :24
›... L- -, [I,•„
z,
krz
)
..
•,2 . •—••s
,.....,
. '47
-.-. ti"o
....- o.)
...
-0 "' 0 \
0., cci
:.'-' 4--, ,.., '^, 5
k\
• ,(1
2 'E
'91
• C
-ct
00
• zo,
N N
I >,
'9
, 0
`71
;
. <0
3 K
N CX
'0
nd
•
nd
4O
, nd
'
5 T 'c'
U
b
‹ "'
• .c
•-•
\d e
'E
,ő) .
< t5
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
126 Kovács Teréz TÉT 1994E1 — 2
10. TÁBLÁZAT
Az erd őterületek kárpótlása (1994. február 28.)
(Compensation of the forest areas [February 28. 19941)
Az erd ő aránya Az összes Ebből kárpótlásként eladott terület
Megyék az össz- erdőterület
területen (ha) ha AK
belül (%)
Baranya 23 103 262 7 561 7,3 16 570
Somogy 25 151 194 8 848 5,9 22 205
Tolna 14 52 248 9 198 17,6 43 047
Zala 41 * 172 707 * 10 710 6,2** 46 891
Összesen 27 479 411 36 717 7,6 128 713
A Balatonfelvidéki Erd ő- és Fafeldolgozó Gazdaság Rt. összes erd őterülete 66 593 ha. Ennek csupán
15%-a (10 040 ha) van Zala megyében, 56 355 ha Veszprém és 198 ha Gy őr-Moson-Sopron megyében.
Az rt. székhelye Keszthelyen található, de — függetlenül attól, hogy területeinek dönt ő része más me-
gyékben van — a Statisztikai Évkönyvben az egész területet Zalánál vezetik. Ha a valóságnak megfelel ő
adatokat vesszük, akkor Zalában összesen 116 154 ha erd ő van, ami a régió szintjén 31%-ot teszi ki.
Ha a ténylegesen Zalában található erd őket vesszük alapul, akkor megállapítható, hogy ebben a megyében
az erd őterületek 9,2%-a, a régióban pedig 8,7%-a került a kárpótoltak kezébe.
Forrás: A megyei kárpótlási és kárrendezési hivatalok árverési jegyz őkönyvei.
megindult az -érdekl ődés a földvásárlás iránt, a régiónak ez a része hamarosan leküzdi a
kárpótlás első évében észlelt hátrányát.
A megyeszékhelyek (és a többi város) határában jórészt befektetési céllal történtek a
földvásárlások. A kárpótlási földek alacsony ára ugyanis földvásárlásra késztette nem-
csak a föld-, hanem a ház- és a vállalkozási kárpótlási jegyekkel rendelkez őket is. E
vásárlók jártasak a piaci viszonyokban, és azzal számolnak, hogy miel őtt az EK teljes
jogú tagjai leszünk, a földárak megnövekednek, ők pedig jelentős tőkével fognak ren-
delkezni mostani befektetésük eredményeként. Ezek a befektet ők általában a helyi nagy-
üzemmel műveltetik földjeiket, ezért jelenleg nem szembet űnő a nagyvárosok határában
tapasztalható ésszer űtlen földfelaprózódás. Ennek ellenére olyan intézkedések szük-
ségesek, amelyek el ősegítik a kis parcellák egyesítését. Els ő lépésben lehetőséget kel-
lene teremteni az ingyenes tagosításra azok számára, akik maguk m űvelik földjeiket, a
szomszédok kölcsönös megegyezése alapján. Második lépésben ajánlatos lenne mentesí-
teni a illeték megfizetése alól azokat, akik a saját földjük melletti parcellát kívánják
megvenni.
Örvendetesnek mondható, hogy az utóbbi id őben megindult az érdekl ődés a kárpótlási
földvásárlás iránt a rossz termőhelyi adottságú térségekben is, mint p1. az Ormánságban
és a Somogyi-homokvidéken. Először is az ilyen térségekben lenne ajánlatos — legalább
a kárpótlási földeken — a termelési szerkezetet módosítani. Olyan termelési szerkezetet
kellene kialakítani, amely a rossz term őhelyi körülmények között is gazdaságos ter-
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
TÉT 1994 s 1 — 2 A mez őgazdaság privatizációja a Dél-Dunántúlon 127
melést biztosít (p1. húshasznosítású tehéntartás). Emellett támogatást szükséges nyújtani
a nagy munkanélküliséggel küszködő mezőgazdasági térségeknek. E cél elérése érdeké-
ben vissza nem térítend ő , a termelés beindítását támogató, illetve kedvezményes kama-
tozású hosszú lejáratú hiteleket kívánatos nyújtani abban az esetben, ha bizonyított a
termék piaci értékesítése. Els ősorban a kis befektetést igényl ő , kézi munkaigényes, házi
készítés ű (pl. zöld- és farmturízmust szolgáló), illetve a külföldi alapanyagot helyette-
sítő termékek el őállítását célszerű támogatni (pl. dohány-, lucernatermesztés).
A régióban a farmergazdálkodásra alkalmas középbirtokok nagyobb számban csak
Tolnában jelennek meg. Baranyában és Somogyban ritkán, Zalában pedig nagyon
elvétve fordulnak majd el ő .
Jegyzetek
A tájgazdálkodás alapjai (1992). 17 o.
2
A szövetkezetek átalakulásával kapcsolatos adatok a megyeí FM-hivatalok (illetve Tolnában a MOSZ) ál-
talunk megrendelt adatszolgáltatásai alapján kerültek összegezésre. Az adatok általában nem teljes kör űek.
3
A tanulmányban a legfrissebb összesített kárpótlási adatok szerepelnek, amelyekhez a megyei kárpótlási és
kárrendezési hivatalok árverési jegyz őkönyvei alapján jutottunk. Az adatokat településsorosan gy űjtöttük
össze, majd a mezőgazdasági tájkörzetek szintjén mutattuk ki. Az adatok teljes kör űek.
Irodalom
A tájgazdálkodás alapjai. Az agroökológiai potenciálra alapozott tájkörzetek és távlati termelési irányaik.
I—II. kötet. FM, Budapest, 1992.
Csete L. (1992) Fő- és mellékfoglalkozású magángazdálkodók 1993. évi helyzete és kilátásai. Gazdálkodás, 2.
1-19. o.
Deli L. —Sibinger M. (1991) A gazdasági rendszerváltás útja és lehetőségei a mez őgazdaságban. BKE
Közgazdasági Továbbképz ő Intézet, Budapest.
Fekete P. Gy. (1994) Az Európai Unió agrárpolitikai reformjának várható hatásai. Gazdálkodás, 1. 34 —49. o.
Hantó Zs. (1994) A mezőgazdasági privatizáció társadalmi következményei. Gazdálkodás, 1. 39-49. o.
Jussila, H. —1-1Mckilá, M. —Malinen, P. (1993) Finland's National Rural Policy Facing the Challange of
European Integration. Research Institute of Northem Finland University of Oulu, Oulu.
Kovács T. (szerk. 1993) Kiút a válságból. II. Falukonferencia. MTA RKK, Pécs.
Laczó F. (1994) A tulajdonszerkezet változása a mez őgazdaságban. Gazdálkodás, 3. 1-12. o.
Láng I. —Csete L. (1992) Az alkalmazkodó mez őgazdaság. AGRICULA, Budapest.
Somogyi S. (1994) A regionális fejlesztés, menedzserképzés és az agrárszempontok. Gazdálkodás, 1.
57-62. o.
Szelényi I. (1992) Harmadik út? Polgárosodás a vidéki Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Varga Gy. (1993) A mez őgazdaság és a sz ővetkezetek átalakulása. Társadalmi Szemle, 4. 32 —41. o.
Kovács Teréz: A mezőgazdaság privatizációja a dél-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 109–128. p.
128 Kovács Teréz TÉT 1994 .1 —2
PRIVATISATION OF THE AGRICULTURE IN THE
SOUTHERN TRANSDANUBIAN REGION
TERÉZ KOVÁCS
Between 1990 and 1992, together with the decrease of the agricultural population, the
number of agricultural workers dropped by a third in Southern Transdanubia. Currently
in Tolna and Somogy, every fifth, in Zala every seventh, and in Baranya every eighth
person lives on agriculture.
The privatisation of agriculture is more advanced in Hungary than that of industry,
but this process has not been completed yet, either.
An important point of the process was the so-called co-operative personalisation that
took place in 1992. Then all properties, except land were evaluated and the property
was personalised based on different principles, such as years worked, amount of the
income, and the value of the property taken into the co-operative in 1960. This meant
that every person was told how much his or her share of the total property of the co-
operative was worth. So they did not say that "this tractor is yours" but that "X
amount of the total property of the co-operative is yours". If somebody still wanted to
get his or her property in kind, he or she had to announce it in a certain time, he or she
got his or her property but also lost his or her job, i. e. he or she had to resign from the
co-operative. A very few used this opportunity. The property was divided among the
present active members, the pensioners of the co-operative and those who had worked
at least 5 years there, in the case of their deaths their descendants obtained the property,
but only if they handed in their application by a certain címe. These were called
outsiders, at national level 20% of the property belongs to them, 39% to the pensioners
and 41% to the active members. The active members received the largest amount of
property in Baranya.
Following this, the obligatory transformation of the co-operatives took place. Most of
the co-operatives (appr. 70) "transformed" into the same thing it had been before, i. e.
a co-operative. Almost 10% of them are eliminated without a legal successor. The
others were divided into smaller co-operatives, or go on functioning as Ltd.-s or Inc.-s.
The privatisation of the land was an even more complicated process. In Hungary,
unlike the other socialist countries, the land was not given back to the original owners.
Still, if somebody had been deprived of land, he or she could get (following a long and
slow process) a piece of land the value of which was the same as his or hers, but not the
same that had been taken away. This procedure was called compensation.
In Southern Transdanubia, the lands marked for compensation consisted 16.7% of the
total area (datum of 28. Feb. 1994). This will grow by another 5 —10%. Approximately
half of these lands are tilled by private persons, on the other half the co-operatives
work, for extremely low wages. The compensated areas amount to one third of the total
area in Tolna, the farmer economies are the most wide-spread in that county.