Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 83-107. p.
Tér és Társadalom 8. 1994 El —2: 83 —107
A DÉL-DUNÁNTÚL GAZDASÁGSZERKEZETE
ÉS IPARA
(The Economic Structure and Industry of Southern Transdanubia)
HRUBI LÁSZLÓ
A területi gazdaság szerkezetének megítélése, értékelése — különösen a jelenlegi kö-
rülmények között — meglehet ő sen viszonylagos. Nincsenek általános, tért ől és időtől
független etalonok, és még a makrogazdaság szerkezete sem jelent feltétlenül követend ő
modellt. A regionális gazdaság és a regionális piac fokozatos kíbontakozásával, épülésé-
vel ugyanis a területi gazdasági fejl ődés és szerkezet egyre inkább a bels ő erők mozgó-
sítására támaszkodik, és a tartós fejl ődő képesség megteremtése (egyfajta regionális
fejlő dési egyensúly kialakulása és fenntartása) éppen a helyi adottságok, feltételek és le-
hető ségek bázisán, azokat maximálisan (vagy ezt közelít ően optimálisan) hasznosítva és
számításba véve képzelhet ő el. Mivel a területi adottságok és körülmények különböz ő-
ek, az ennek alapján álló gazdaság és annak szerkezete is differenciált. Attól, hogy egy
struktúra különbözik a viszonyítás alapjától, még nem következik, hogy jobb, vagy ros-
szabb is egyben.
A szerkezet megítélésekor vannak azután olyan, szinte kritériummá merevedett szem-
léletmódok, amelyeket feltétlenül kerülni kell.
Az első ilyen az úgynevezett iparosítási megközelítés, amely egy területi egység fej-
lettségét, szerkezetét az ipar szerepével, részarányával kapcsolja össze. Általánosabb
formában ebben egyfel ő l egy korábbi (területi) növekedési modell, másfel ől a meghala-
dott társadalmi-gazdasági rendszer örökségeként szinte dogmává kövesült gazdaságpoli-
tikai mítosz, a termel ő és nem termel ő ágak szétválasztásán belül a termel ő tevékenysé-
gek prioritását (túl)hangsúlyozó gazdaságpolitikai filozófia összegz ődik. A területi gaz-
dasági fejl ődésnek és a szerkezetátalakításnak nem egyedüli, és — egyre inkább — nem
feltétlenül az elsődleges útja az iparfejl ődés, fő leg, ha az a programokban, koncepciók-
ban vidéki iparfejlesztés, falusi iparfejlesztés, ipari munkahelyek létesítése, a mez őgaz-
dasági foglalkoztatás iparival történ ő kiváltása és egyéb szlogenek formájában jelenik
meg. A regionális fejl ő dés részbeni agrárkaraktere — megfelel ő adottságok és feltételek
esetén — tartósan fennmaradhat, s ő t a gazdaságilag elmaradott, rurális övezetekben a
továbblétezésük éppenséggel nem gazdaságszerkezeti kérdés, hanem szükségszer űség.
Az iparhoz kötődő regionális fejlesztési megközelítés egyik származéka az úgyneve-
zett húzóágazati koncepció. Ez különösen a 90-es évek fordulóján vagy azt megel őzően
volt népszerű a területi dokumentumokban, de a hatása nem múlt még el.
A húzóágazat eredeti értelmezésben olyan gazdasági tevékenység, amely magas, (in-
novatív) technológiai színvonala, a végtermék fejlettsége, összetettsége és szinte korlát-
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
84 Hrubi LáSzló TÉT 1994 s 1 —2
lan piaci lehetősége, jövedelmezősége (sót az extraprofit elérhet ősége), kiterjedt (terme-
lési, beszállítási, fejlesztési-kutatási, értékesítési stb.) kooperációs szükséglete és az ezt
megalapozó, kölcsönös gazdasági érdekeltségen nyugvó tagolt munkamegosztási rend-
szere miatt képes folyamatos növekedési-fejl ődési impulzusokat továbbítani a vele szo-
ros kapcsolatban álló területi-gazdasági térnek (vállalatok, szervezetek alkotta területi
gazdasági rendszernek), ösztönözni s egyszersmind összefogni egy térség gazdaságának
növekedését (a térség ebben az összefüggésben nyilván eléggé kiterjedt is lehet). Mivel
— a növekedési pólus és centrum koncepcióhoz is köt ődően — a felsoroltakhoz meg-
felelő tőkeellátottság és -koncentráció is társul, így a koncepciónak jószerével egyetlen
feltétele sem állt (és áll) rendelkezésre sem nálunk, sem Kelet-Európában.
Ennek a megközelítésnek van azonban egy szelídített változata, és vélhet ően emiatt
(volt) oly népszerű. Ez pedig az, hogy a húzóágazat egy — a környezetéhez képest, itt
és most — relatíve fejlett tevékenység, amely az általa támasztott követelmények és
azok teljesítése esetén, egy tartósan biztos piac ígérete által, alkalmazkodásra készteti a
vele munkamegosztási kapcsolatban álló gazdasági egységeket is. Ebben az értelmezés-
ben azonban azért problematikus a néz őpont, mert a területi gazdasági fejl ődés és a
szerkezetátalakítás (köz)gazdasági kategória. Itt pedig arról van szó, hogy a területi gaz-
dasági potenciált alkotó szervezetek egy jelent ős hányada nem érintkezik közvetlenül a
piaccal, annak követelményeit számára valaminek kívülr ől közvetítenie kell. Az, hogy
nincs közvetlen piaci kapcsolata, jelentheti azt, hogy nincs elégséges piaci ismerete: ez
voltaképpen — főként kisméretű szervezetek esetében — nem természetellenes állapot,
ám a húzóágazat ekkor üzleti-pénzügyi-tanácsadó infrastruktúrát helyettesít. Ha pedig
egy szervezetnek azért nincs közvetlen piaci kapcsolata, mert nem képes azt megterem-
teni és fenntartani, akkor a húzóágazat az adaptáció egyfajta tréning-eszköze, és az ilyen
szerepkörű szervezetek helyettesít ője, vagy adott esetben az alkalmazkodni önállóan
képtelen szervezetek átmeneti életben tartója is. Ez a fajta kapcsolat más összefüggésben
gyakorta megjelenik a nagy szervezetek lebontásakor is: egyes funkciók önálló szer-
vezettel leválnak, de „piacuk" kizárólag az anyavállalat marad. A fólyamat így egy
„kvázi-szerkezetátalakulás" csupán. Valóssá akkor válhat, ha az elbocsátott szervezet
képes lesz a „külső piacon" is helytállni, abba beilleszkedni. A szervezeti karcsúsítás-
nak ez a módja egyébként a fejlettebb európai országokban is el őfordul, és a tercierizá-
ciónak ez a virtuális alfolyamata az ottani szakmai körök érdekl ődését is felkeltette.
Céljuk, hogy elkülönítsék azt a valós fejl ődési folyamattól.
A területi gazdasági szerkezet megítéléséhez ha nincsenek is egységes, teljes etalonok,
azért néhány tendencia a szerkezetváltás kapcsán zsinórmértékül szolgálhat.
Ilyen általában tapasztalható irányzat például:
—a foglalkoztatási szerkezet módosulása a szekunder, és f őleg a tercier szféra irányá-
ban;
—az iparon belül a feldolgozó jelleg ű ágazatok térnyerése;
—az iparon belül a városi települések privilégiumának oldódása;
—az új szervezetek térbeli terjedésének el őrehaladása.
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
TÉT 1994 .1 —2 A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete ás ipara 85
A Dél-Dunántúl gazdasági szerkezete
A Dél-Dunántúl gazdasága a maga egészében különösebb szerepet nemigen kapott a
korábbi időszak központilag vezérelt gazdaságfejlesztésében.
„Átlagos pozíciója", a „félárnyék"-helyzet ma is, korábban is jellemz ő volt. A tér-
ség egy-egy ágazata vagy kisebb körzete fejlesztési területként azért el őfordult, ezek
azonban értelemszerűen elsőrendűen nem a regionális, hanem az ágazati (vagy makro-
gazdasági) szempontokat és érdekeket követték. A fejlesztések nem elhanyagolható
területi hatása csak másodlagos szerepet játszott. Ilyenek voltak Baranyában a kiterme-
lő-iparhoz köt ődő fejlődési „aranykor"; Somogyban a Balaton-part fejlesztése, majd
egy második lépcsőben a fejlesztés révén el őállt környezeti romlás miatti rehabilitáció
törekvései; Tolnában a paksi atomer őmű és ellenpontként Szekszárd fejlesztése, iparosí-
tása; Zalában pedig el őbb a szénhidrogén-kitermelés programja, utóbb egy megkésett
feldolgozóipari fejlesztés, majd az ugyancsak a Balaton-parthoz köt ődő fejlesztési intéz-
kedések, hogy csak néhány jellegzetes vonulatot említsünk.
A régió több körzete — némiképp utalva a gazdasági fejl ődés helyzetére — gyakorta
szerepelt a különböz ő területi egyenl őtlenség-mérséklési programokban is, így Baranyá-
ban a Dráva-mellék (Ormánság) és a Zselic-Hegyhát, Tolna megye déli (a baranyai kör-
zettel érintkező) és nyugati (a somogyi elmaradott térséggel érintkez ő) határvidéke, So-
mogyban Tab körzete, Zala megyében pedig els ősorban a göcseji rész, kiegészülve más
aprófalvas mikrokörzetekkel. A több mint két évtizedes próbálkozások azonban jórészt
hatástalanok voltak, a gazdaság — és azon belül a leginkább forszírozott ipar — fejl ő-
dőképességét érdemben és tartósan alig-alig szolgálták.
Ez a sem nem kiemelt, sem nem teljesen elhanyagolt pozíció a 90-es évek fordulóját
követően részben jó, részben kevésbé kedvez ő következményekkel járt. Kétségtelen,
hogy a kiemelt (ipari) fejlesztések tartós stratégiájának hiánya megóvta a térséget a mo-
dellváltás nyomán jelentkez ő látványos összeomlásoktól. Ebben a régióban inkább lo-
kalizálható körzeti krízishelyzetek jöttek létre (vagy csak tovább éltek a gazdaságilag el-
maradott térségekben). Kétségtelenül kedvez őtlen örökség viszont, hogy a régió egy je-
lentős része infrastrukturálisan fejletlen maradt, gazdasága mind fizikai, mind pedig
közgazdasági értelemben kevéssé köt ődött közvetlen módon az európai és a világpiac-
hoz (legfeljebb közvetít ők révén). Mivel pedig sem korábban, sem pedig a rendszervál-
tás első éveiben a régió gazdasága, és ezen belül az ipara gazdaságpolitikai értelemben
— néhány egységt ől eltekintve — fontosabb szerepet nem játszott, valamint közvetlen
piaci befolyásoltsága is mérsékeltebb volt, az új körülményekhez való alkalmazkodása,
átalakulása is kissé megkésve megy végbe. Talán a kényszerek sem hatottak rá olyan
erővel, mint másutt, holott az örökölt, többségében volt fióktelephely-vállalatok önálló
és piacképes vállalkozássá szervezése rendkívül nehéz feladat (sok esetben reménytelen
is). A tapasztalható önfelél ő-halogató, a privatizációra passzív módon váró magatartás-
nak viszont a kumulálódott csekélyebb vagyon szab gátat.
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
86 Hrubi László TÉT 1994E1 —2
Az aktív keres ők gazdasági ágak szerinti megoszlásában 1980 és 1990 között a ré-
gióban mérsékelt elmozdulások voltak. Ezek a változások összességükben nem módosí-
tották azt az alapvet ő szerkezeti jellegzetességet, hogy a régió — Baranya megyét kivé-
ve — sokkal inkább agrárjellegű térség, mint az ország egésze (1. táblázat). A mező-
gazdaságban és erd őgazdálkodásban foglalkoztatottak aránya mind a négy megyében
csökkent ugyan a 80-as évtizedben, de még így is hangsúlyos maradt az ágazat szerepe.
Ez a tény, valamint az, hogy Somogy és Zala megyében volt a legradikálisabb a fogyat-
kozás, arra utal, hogy kevésbé a regionális adottságokhoz való illeszkedés, hanem sok-
kal inkább az elmaradt fejl ődés okozta kényszer rajzolta az agrárkarakter képét. A régi-
ón belül csak Tolna adottságai indokolják ezt a szintet, a legkevésbé pedig a több-
ségében gyenge természeti feltétel ű Somogy és Zala (ezért aztán itt a legnagyobb a leé-
pülés). (A továbbiakban a mez őgazdaság szerepe statisztikailag követhetetlenné is válik:
a 90-es években a tulajdonosi szerkezet és a szervezet átalakításával látszólag az európai
szint közelébe esik — 10% alá — a mezőgazdasági aktív keres ők aránya, de nyilvánva-
lóan nem csökken a mez őgazdaság szerepe a népesség életében. Nem valószín ű , hogy az
„eltű nt" tömeg más ágazatokba konvertálódik, inkább inaktívvá, munkanélkülivé vagy
kistermelő vé válik, amiáltal mindhárom esetben megmarad az agrár jelleg.)
A gazdasági szerkezet ezen általános regionális jellege a gazdasági szervezetek ágazati
megoszlásában is kimutatható (2. táblázat). 1991 végén a régió népességének 12-13%-
os országos arányával szemben a jogi személyiség ű gazdasági szervezeteknek csak a
9,6%-a található itt, viszont a mez őgazdasági és erd őgazdálkodási egységeknek a
15,9%-a (kiugró még a vízgazdálkodási szervezetek magas részesedési mutatója: a szer-
vezeti formákra vonatkozó statisztikák szerint a régióban viszonylag sok és kicsi társulat
működik, a vízgazdálkodás jellemz ően lokális szervezet ű és nem regionális).
A szerkezeti átalakulás egyik jellemz ő európai trendje a tercierizáció, a harmadik
szektorban foglalkoztatottak részarányának növekedése. Magyarországon ez a folyamat
— mivel szorosan összefügg a gazdaság, a piac fejlettségével, a fogyasztással, a jöve-
delmi helyzettel stb. — némileg hátrébb tart, mint az Európai Unió tagállamaiban.
Nálunk 1990-ben a GDP 56%-át adta a szolgáltatási szektor (12%-ot a mez őgazdaság,
32%-ot pedig az ipar), amely hozzávet őlegesen azonos a fejletlenebb államok, így
Görögország, Spanyolország és Portugália rátájával, és némileg meghaladja az ír mu-
tatót (1. ábra). A foglalkoztatottak arányát illet ően már nagyobb a lemaradás (2. ábra).
A magyar átlagértékhez képest a régió négy megyéje — a foglalkoztatottságot tekintve
— 1990-ben általában gyengébb mutatókkal rendelkezett, Somogy megyét kivéve (3.
táblázat).
▪
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
TÉT 1994E1-2 A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete ás ipara 87
CN
v:3 o O oo ct.„ o
4.-5 M 10"
CN
8
01)
N
„?.5 O
00
CN
O
DO a0 00
00
ot
í Ot
o
O
O Ot r- Ot N O
0.)
N \C) o c.-; V ,t;
O
E
0)) CO 00 \.0 v, M t0 Y1 I CN. O
N 00
C7, (N r- r- 00 0 ke) C;
1s1
0\ I
ti
00
0\ O • tr, t•-• O
01
00 Q. O ‘45 N r có m n•Q
0\ O
a,
CS
E
cd
O • O. 'c.* 0 01. I N r- O
s•
10
00
.5 Q. • ,4:3 II-- 00 Cr
O L)
O
Somogy megye
< • \C> kn) V 00 O
01
N CN •—c 10" csl •— s -,
Mv
•<
Forrás: Nép számlálás 1980., 1990. Barany a, Somogy, Tolna, Za la megye köt
f:t1
S-¢
O N M VZ, V N í O
00
Ot •Qt 00" (--"
▪ •z; cx1 c•I
6,0
'0 O.)
Barany a megy e
C:S • O ▪ N .1- M cn, Ot 01 00 O
10 t...
". (-4 S.0 V') 07O ^, C;
\
C:3
0a v
O L.,
• O o
00
00 v N kr), t"-- v-, o
L z O. M oo r cr,
O
• p,
Közösség iés igazgatás i szo lgáltatás
N L , 01 'CO
C
'CO
00
C N
Egyéb any ag i tev ékeny ség
CO N • cU
kO
0.0 7crcj cr)
'CO •
<1.)
• N CO 0
.1.) NCI N
• c0
Vízgazdálkodás
100 1— • 0.0
Keres kede lem
00
Q.) cd N N
c.n
N
O 00 :0
>s'Q)
cf)
C , C4
,?
01:1 E cn
Q.) cU O
N tck)
• W
•• ▪
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
88 Hrubi László TÉT 1994 01-2
s
C) "7 C CO .1- 00 kr)
Cr (21; V" O CZ V")- o0" Crs
(,1
kr) o. m m 00 O
C M'
; O
0.1 CO ("A M 00 O
(L)
N
: (5 .0 N or
N ON
C)
00 00 O Crs
C) , 00 O
V')
>,
Q.)
• cc.
M m h M cp. 00
›, s•••s ssI
eu:$ c0 v O
N 00
O
E
CO
CO ‘.0
N s0 ("A 0
N -o N("A
.—•
s.C) 00
("A 00 O
Forrás: AKSH Barany a Megy e i Igazg atóságána k egy ed i ada tközlése. (A szerző saját számítása. )
c1.1
•co
• c:2) 00 V) •••—.s, o o
00 M Cs ("Ní fr';'
CL> csI 00 O
cO
E N m O m v") 00 N ‘.0
r..4 M kn ‘.0
00
Somogy megy e
c M, M N O O
CS'
("A
rr t-
m
4 O
00 O
00 00
N "0 r-- s4D VM v-) O
r•I m
Baranya megy e
, e0
\D 00 .1- 0 rn 00 O
- ",t f`J r,";
- 1s1 cz;
00 O
cr, tr) cs1 ..cr 00
00 s.0 M
O h oo kn O
N a kr, 00
Egyéb any ag i tevékeny ség
Nem any ag i ágak egy ütt
Anyag i ágak egy ütt
Vízg azdálkodás
Kere skedelem
cl)
O
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
TÉT 1994E1 —2 A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete ás ipara 89
am
L
O
fd
O
fd
59
Forrás: Euros ta t, The World Competitiveness Report.
Q
E Dr)
va
r-
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
90 Hrubi László TÉT 1994E1-2
O
Euros tat, The World Co mpetitiveness Repo rt.
O (52 Q ,9) 0 0 O O
(-‘1
GL
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
TÉT 1994 s 1 - 2 A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete ás ipara 91
3. TÁBLÁZAT
A tercier szektorban foglalkoztatottak arányának változása
(Change of the rate of those employed in the tertiary sertor)
Megnevezés A tercier szektorban foglalkoztatottak aránya (%)
1980-ban 1990-ben
Baranya 39,7 45,9
Bács-Kiskun 32,3 37,3
Békés 34,3 40,8
Borsod-Abaúj-Zemplén 35,5 42,9
Csongrád 36,9 44,4
Fejér 35,0 43,1
Győ r-Moson-Sopron 36,3 44,7
Hajdú-Bihar 38,3 43,9
Heves 36,3 43,4
Jász-Nagykun-Szolnok 37,8 41,3
Komárom-Esztergom 32,4 39,7
Nógrád 34,0 39,2
Pest 37,8 44,9
Somogy 40,0 48,9
Szabolcs-Szatmár-Bereg 37,3 44,0
Tolna 35,0 40,2
Vas 39,8 45,2
Veszprém 36,1 43,5
Zala 36,1 43,7
Budapest 51,3 60,6
Ország összesen 39,3 46,5
Forrás: Népszámlálás. 1980., 1990. (A szerz ő saját számítása.)
A külföldi tőke részvétele a régióban egyel őre csak az alkalmazkodás, a fejl ődés
esélyét növeli a gazdasági egységeknél. 1992-ben az egy társaságra jutó hozzáadottérték
és a vegyesvállalati arány között nem volt egyértelm ű összefüggés (3. ábra). Tendenciá-
jában tulajdonképpen csak Budapestnél, illet őleg Vas, Győr-Moson-Sopron és Zala me-
gyénél fedezhet ő fel ilyen kapcsolat.
Részben e közismerten elöljáró térségekben, de még inkább másutt a külföldi rész-
vétel eddig a kisebb szervezeteket „célozta meg" tömegesebb módon, illet őleg relatíve
kisebb tőkerészesedéssel tette ezt. Ha a küls ő tőke bevonása egy-egy cégnél nagyobb
hányadra tesz szert, esetleg „sorra kerülnek" a nagyobb, de az alkalmazkodás esélyével
is rendelkez ő társaságok, a külföldi résztulajdonlás és a potenciál m űködése között bizo-
nyára szorosabb kapcsolat alakulhat ki.
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
92 Hrubi László TÉT 1994 s 1 —2
gyZ1330.11tX213N
adepng
""%111111MMENINE~1
8 10Z
INEUBEE11
wp.idzsaA
ANEMEEZ~111
sgA
BU [01
SaJag-Jytuprzs
-s3tociezs
,C2otuos
fisad
Pga 29N
woJalzs3
-woisiwcyx
10U iozs
-utiVSeN-zspf
Forrás: Pénzügy minisztérium Gazdaságelemzésiés Informatika iIntéze t.
SAH
istIM-1 1) !-gH
,1
uoidos
-uosoini-.12,(D
.1 *,3
py.luosD
upidwaz
-1.9acw-pos.log
s9UEI
umis!)i-sDgg
eXueieg
O <,1 0 00 ,C) <,1 0 00 CV
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
TÉT 1994.1 —2 A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete ás ipara 93
A külföldi tőke beépülésének ez a kiteljesedése irányzatában már 1990-1991-ben is
kimutatható: a vegyesvállalatok számbeli gyarapodásának ütemét meghaladó a vegyes-
vállalatok átlagtőke-növekedésének a dinamikája. A tendencia a dél-dunántúli régió me-
gyéiben is — hozzávet őleg az ország egészét jellemz ő ütemben — érzékelhet ő . A ré-
gióban a vegyesvállalatok átlagos t őkenagysága 1991 végén mindazonáltal nem éri el az
országos átlagot. A legközelebb Baranya, majd Zala került ehhez (az országos átlag 67,
illetve 62%-os értékével), míg Tolnát és Somogyot az átlaga a három legalacsonyabb
értékű megye közé sorolja be az országban. Egyébként a szervezetek eloszlása és az át-
lagos tőkenagyság közötti kapcsolat szinte ellentétes mozgást végez.
Összefoglalva, a dél-dunántúli régió gazdaságszerkezete lassan változik, továbbra is
jellemző az erősebb agrár jelleg. A vállalati szervezet átalakulása, az alkalmazkodás
részben az örökölt, részben az ország jelenlegi gazdasági potenciálján belüli súlya, sze-
repe miatt egy kissé megkésett. A külföldi t őke megjelénése az országos átlagnál kevés-
bé jelentős gyakoriságú, és els ősorban a kisebb egységeket érintette. A szerkezet és
szervezet váltása legel őrébb a harmadik szektorban jutott, az iparban egyel őre mérsékel-
tebb az átalakulás dinamikája, míg a mez őgazdaságban a vizsgált év még a „vihar
előtti" állapotot tükrözi, ahol a szelekció els ősorban a gyenge adottságú megyékben
mutatkozik.
A Dél-Dunántúl ipara
A dél-dunántúli megyék iparának szerkezetét a különb őzőségek és hasonlóságok egya-
ránt jellemzik. Az eltérés az, hogy a sajátosságok egyszersmind az ország egészét véve
is különös és örökölt vonások, míg a hasonlóságok zömmel mintegy belesimulnak az
ország egészét leíró szerkezeti jegyek alkotta képbe (4. táblázat).
Baranya megyében a bányászat, és „természetes" velejárójaként a (f őleg női mun-
kaerőre települt, de hagyományokon is nyugvó) könny űipar a domináns, felt űnően ala-
csony viszont a gépipari ágazat aránya. A két vezet ő ágazat súlya 1980 és 1990 között
csökkent ugyan a foglalkoztatásban, de még így is meghatározzák a megye ipari szerke-
zetét és potenciálját. A strukturális eltolódás zömmel az élelmiszeripar javára történt, a
minimális arányú gépipari ágazatot azonban továbbra is alig érintette.
Somogy megyét a gépipari és élelmiszeripari ágazat magas aránya különbözteti meg a
régió többi részétől. A megye iparszerkezetében 1980 és 1990 között érdemi változás
nem történt, a jelenleg is meglev ő ipari struktúra dönt ően a 70-es években alakult ki.
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
94 Hrubi László TÉT 1994E1-2
o v-> o
Magyarorsz ág
: \ o
ON
ON (... kr> N o •ZY 00 esi ./1"
O
O O o o te> 01 M ‘0 C.- 0\ 01 en cr. O
00
cs1 sd N oc; NO MNd m M 7
ON kfl M Ci
8
er> rq 00 en N ON NO m 00 ON es] O
as Ol 00- (-4 0 (V M N r•I ocS
00 8
E
CO
o •••••s 0.00. NO 0 v")
. sr>. o
CO
N
00
Os 01 0 CA M C‘i N V-> N 7kr>
8
n M o : t•-• 00 sr> ON CO
«i
ON . O
ON
en" p
Q)
O E
E
O ,40 I M C) 00. kr> (:). 00 O
O 00
CIN O ,2" se l'•••• t-- -••s 00 0 .40-
N O *0
5)
4. TÁBLÁZAT
Somogy megye
ses en 00 r-IN 0 .0- N
. V9 00 O
O N M
se; cc; N Nd 0"; c."; C'4
N
ccs kr;
8 g
Os
O Sr> ••,/- O.' r•-• NO 00 m 00. 7 O C;
00 00
0 .1- sr; Cts N 7 c."; Ó NO se> 0,
01
8 5)
Barany a megye
<= Os C- NO 00 esi — M ON M t- V") O
O
C4 N O Cl Ó Ó C-: c,-; NO O 00
01
8 •A
C.) v:›O M N — st0 01 O
00
O M— ;
1-1 8 CO
on
Q)
E
CO ca
a CO
1.....
M
" C1., '.1
C. ...
...Y G
V)g.,
<1.s el . ,1) ..G
N O. 75 L>
N cl.'
'0 „ !? E ...
c :0 . M
.5C 7
M
”
a
,1)
,.., ...1C a. 5
. cci
-
. '' ,
o) N v> 24
0 el> 0-,1 'M
._ >
'7
...1C
:- c0
.. "
'4
Cs. ..... ....
.4) c.> O. el
, ,,,,, .,1 ..., .4.,
.. Cl. r"..
:Q .... I...
‘1.., E
ci.> C ..0 C. 00 .20 > ..0 4.. sl.". b0 = ›, .7;
..c0 • - 0
C0 > C. I I I I I I 'W > .14 ‘G.Q :(5
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
TÉT 1994 .1 —2 A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete ás ipara 95
Tolna megyében természetesen az energiaipar mutatója a legkarakterisztikusabb: a
paksi atomerőmű erőteljesen rányomja bélyegét a megye ipari palettájára, nem kis mér-
tékben torzítva is azt, a valóságosnál kedvez őbb összképet mutatva. Az energiaipart a
változások ellenére egy rendkívül er ős könnyűipari foglalkoztatás egészíti ki meghatáro-
zó elemként. A szerkezetmódosulási irányok közül a könny űipar jelentős visszaesése
mellett még az egyéb ipar korábban ugyancsak egyedi szerepének minimálissá válása és
a gépipar némi csökkenése a figyelemre méltó egyfel ől, a villamosenergia-ipar és az é-
lelmiszeripar gyors térnyerése pedig a váltás növekedési irányaként másfel ől. Tolna me-
gyében az atomer őmű mellett ebben az évtizedben jön létre — els ősorban Szekszárdon
és környékén — egy olyan élelmiszergazdasági vertikum és koncentráció, amely Szek-
szárdnak egy egyedülállóan sajátos gazdasági szerepkört kölcsönöz a magyar városháló-
zatban.
Zala megye iparában — ahol Tolnához hasonlóan még a 80-as években is n őtt a fog-
lalkoztatási szerepe — érdemi strukturális elmozdulás Somogy megyéhez hasonlóan nem
volt a vizsgált periódusban. Az élelmiszeripar arányának növekedése mellett lassú ü-
temben csökkent a gépipar és a könny űipar súlya, Az utóbbi azután 1991-ben megint
felszökött, olyannyira, hogy még az 1980-as szintet is meghaladta.
Az ipari szervezeteknek dönt ő en a városokba koncentrálódása a 80-as években nem-
igen mérsékl ődött, ső t a várossá nyilvánítás révén a falusi iparbázisok egy jó része is
városi lett
Baranya megyében — ahol Pécs súlya, s ő t Komlóval és a környék falvaival együtt a
túlsúlya döntő volt és maradt — tapasztalható viszonylag a legnagyobb mérv ű elmozdu-
lás a községi ipar javára. Igaz persze, hogy els ősorban Pécsvárad, Szentl őrinc és talán
Sellye az előidézője ennek, ahol a várossá válás kés őbb következett vagy következik be.
A másik megjegyzés pedig az lehet, hogy a községi ipart — a beremendi cementgyáron
kívül — zömmel pécsi vagy komlói székhely ű cégek bedolgozó (könny űipari) telephe-
lyei alkotják, eléggé instabil helyzetben.
A baranyaihoz hasonló „egyközpontúság" a jellemz ő még Somogy megyére, ahol a
községekbe települt ipar foglalkoztatottainak az aránya a legalacsonyabb a négy megye
közül.
Tolna megye sajátossága — településszerkezetével is összefüggésben — a községi ipar
viszonylag nagyobb súlya, mégpedig a nem potenciálisan várossá váló falvakban.
Ennek ellenére itt is csökkent már 1990-re a falusi iparban dolgozók részaránya.
Zala megyét területi értelemben a két megyei jogú város, és ennek folytán a két vá-
rosra települ ő kettő s ipari pólus teszi sajátossá. A falusi ipar foglalkoztatási szerepe lé-
nyegében csak a várossá nyilvánítás révén változott.
Az adatokat szemlélve tehát nincs érdemi területi terjedés az iparban, s őt a számot-
tevőbb iparral rendelkező községek várossá is válnak. A várossá válás útja továbbra is
az ipar súlyához köt ődik. Ilyen értelemben az iparhoz kapcsolódó fejl ődési várakozás
praktikusan jelen van, s ő t tapasztalati úton még további impulzusokat is kap.
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
96 Hrubi László TÉT 1994 el —2
Az 1990 utáni években a községi ipar foglalkoztatottainak aránya a statisztika szerint
erős hullámzásnak indul. A lemen ő irányt a fióktelepi jellegből származó sebezhet őség,
egyoldalú függés és kiszolgáltatottság táplálja. Az anyavállalatok a szigorodó környe-
zetben elsőként ezeket áldozzák fel (a régióban is), esetenként az anyacég túlélésére
használva fel az így visszaforgatott vagyonrészt, vagy éppenséggel a költségmegtakarí-
tást. Az idő nkénti felfutást pedig a (néha külföldi) bedolgozás és bérmunka adja, olykor
időszakos telepi működést eredményezve. Noha a régióban az egész ipart egy nagyfokú
átmenetiség, a privatizáció késése és a tényleges szerkezet- és m űködésváltás elhúzódása
jellemzi, a falusi ipar még ehhez képest is labilis. Ráadásul mindez olyan helyzetben
következett be, amikor széthullik a mez őgazdaság szervezete is, hogy majd új tulajdo-
nosi és működési rendszer szerint újjászervez ődjön.
Az úgynevezett iparosodottság (az iparban foglalkoztatott népesség aránya) Somogy
megyét kivéve számottev ően nem különbözik az országos átlagértékt ől. Mennyiségi
értelemben a régió így közepes fejlettség űnek min ősíthető. Az ipari foglalkoztatottak
bruttó átlagkeresete pedig — megint Somogy megyét ől eltekintve — meg is haladja az
országos szintet. Emellé azonban feltétlenül oda kell tennünk a visszautalást a hozzáa-
dottérték kapcsán vázolt helyzetre. A kett ő együtt a szerkezetváltás elhúzódására vonat-
kozó megállapításunkat támaszthatja alá. Ha ide még felsorakoztatjuk a külkereskedelmi
célra történ ő értékesítés általában alacsony — Baranyában egyenesen kirívó — arányát,
a kép a mozaikszerű adatbázis ellenére viszonylag teljessé válik.
Összefoglalóan, a régió iparát lassú szerkezeti változások jellemzik. Általános elem-
ként a könny ű ipar súlyának csökkenése és az élelmiszeripar szerepének növekedése
emelhető ki, az örökölt iparszerkezeti sajátosságok némileg mérsékl ődő arányú továbbé-
lése mellett. Többségében városi iparról van szó, a falusi ipar hálózata egy-két kivétel-
tő l eltekintve még a nem túl fejlett országos szinthez képest is elmaradásokat mutat, és
meglehetősen labilis helyzetben van.
A régió gazdaságfejlesztési stratégiájának alapvonásai
A területi gazdaság szerkezeti alkalmazkodása, váltása kapcsán klasszikus dilemma a
folytonosság és a radikális átstrukturálódás ellentmondása. A probléma alapvetően az,
hogy egy térség gazdasága a kialakult bázisán fejl ődhetne tovább, ugyanakkor a piaci
viszonyok által meghatározott modernizáció egy mer őben új struktúrát igényelne,
mégpedig viszonylag gyorsan, amely kevésbé alapozódhat a meglév ő bázisra.
Ez az alapkérdés a Dél-Dunántúl gazdasági stratégiája kapcsán is felvet ődik. Egysze-
rű sítve a képletet: a realitásként a jelenlegi bázison kibontakozó szerves fejl ődés jövő -
képe és a piaci viszonyokból származtatható kívánatos jöv őkép között számottev ő kü-
lönbség van, a jelen termék- és szervezetstruktúrája alapjában más, mint a célként meg-
fogalmazható termék- és szervezetstruktúra. A Dél-Dunántúl mai exportjában megjelen ő
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
TÉT 1994 .1 —2 A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete ás ipara 97
' termékek például sok esetben alkalmatlanok arra, hogy egy fejlesztési stratégia elemei
lehessenek, arról nem beszélve, hogy ezek aránya az értékesítésen belül még hazai
összevetésben is alacsony, az exporthányad a régió gazdaságában gyenge színvonalú.
Nyilvánvaló, hogy sem elvi, sem gyakorlati okokból nem lehetséges az, hogy a stra-
tégiaként vázolandó program ne a szerves fejl ődés útját, a Zái a jelen struktúrából kinö-
vő , azon alapuló fejl ődést vázolja fel. A stratégia ily módon szükségképpen a kis lépé-
sek, a fokozatos diverzifikáció programja, amely a hosszabb távon megvalósítható szer-
kezeti váltás folyamatát vetítheti el őre.
A fentiekből adódik a stratégia második kiindulási pontja, nevezetesen, hogy a terü-
leti fejlődés útja elsődlegesen a területi gazdaság er ősödése, fejlődése, amely magából a
gazdasági szférából, a vállalatokból és vállalkozásokból n őhet ki. A területi gazdasági
potenciál rehabilitációja, új alapokra helyez ődése a vállalati-piaci szféra vállalkozási-üz-
leti alapon történ ő mozgása eredményeként mehet végbe. Minden központi vagy helyi-
területi beavatkozás küls ődleges jellegű, de szükséges és feladata a támogatások, ked-
vezmények (ösztönz ők és szabályozások), valamint a területi fogadókészség és a kör-
nyezet alakítása révén a m űködő tőke területi és ágazati mozgásának a befolyásolása. A
központi és a helyi-területi önkormányzati beavatkozás célja dönt ően az, hogy az egyéb-
ként a települési, területi érdekek szempontjából kevéssé érzékeny gazdasági szféra
számára közvetítse ezeket az érdekeket, és piackonform, zömmel pozitív (és csak végs ő
esetben adminisztratív) befolyásolással érvényre is juttassa azokat.
E funkció tehát a területi gazdaság fejl ődésének, folyamatos — a piaci viszonyokhoz
történő — alkalmazkodásának elősegítése a belső erőforrások hasznosítása, a küls ő tá-
mogatások és ösztönzők célirányos felhasználása révén, a területi-települési adottságok
és feltételek figyelembevételével és a hasznosulásuk érdekében.
A funkcióhoz kötődő területi érdek három alapmomentuma a következ ő :
—a területi munkamegosztás elmélyítése, a regionális piaci viszonyok kibontakozá-
sának az el őmozdítása;
—a térség közösségi és egyéni jövedelemforrásainak a gyarapodása;
—a népesség foglalkoztatása.
Amennyire evidensnek tűnő érdek a jövedelem és a foglalkoztatás, annyira nem az —
többek között a regionális fejl ődés eddigi modellje miatt — a területi munkamegosztás
és kooperáció, ezért ezt kell a stratégia harmadik meghatározó pontjává kiemelni. A
versenyképes gazdaság kiépülése a régióban a területi gazdaság regionalizációjával, a
regionális meghatározottság jelent ős erősödésével mehet végbe. A területi kooperáció
alapja a regionális fejl ődéshez kötődő érdekközösség lehet, amely egyre inkább anyagi-
jövedelmi természet ű lesz, tekintettel arra, hogy a régiók között is egyre határozottabb
verseny bontakozik ki. Az érdekközösség nem más, mint az egyéni, a közösségi és a
helyi-területi fejl ődés, vagyongyarapodás és anyagi értékképz ődés mind szorosabb
összekapcsolódása és valós forgalmi-piaci manifesztálódása. A társadalmi-gazdasági fej-
lődés, a települési (infrastrukturális) környezet fejlettsége, a gazdasági egységek vi-
szonylag stabil helyzete, az új vállalkozások terjedése az adott térségben (településen)
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
98 Hrubi László TÉT 1994 s 1 —2
egyaránt felértékeli a magán-, közösségi és vállalati-üzleti vagyont, növeli a piaci for-
galmi értéket (ez az úgynevezett forgalmi értéknövekedési hatás).
Persze a verseny a régión belül a körzetek, s őt települések szintjén is megjelenik, de
ez belátható id őn belül alárendel ődik a régiók közötti versenynek. A versenyben való
előrejutás — azaz a fejl ődés — pedig minden szereplő jövedelmi-vagyoni pozícióját
emelheti (miként fordított esetben le is értékelheti).
A regionális gazdaság és a regionális piac fokozatos kibontakozásával, épülésével u-
gyanis a területi gazdasági fejl ődés és szerkezet egyre inkább a bels ő erők mozgósítására
támaszkodik, mert a tartós fejl ődőképesség megteremtése (egyfajta regionális fejl ődési
egyensúly kialakulása és fenntartása) éppen a helyi adottságok, feltételek és lehet őségek
bázisán, azokat maximálisan (vagy azt közelít ően, optimálisan) hasznosítva és számí-
tásba véve képzelhet ő el. Továbbá, ezen az úton teremt ődhet meg a feltétele annak,
hogy a regionális gazdaság folyamatos alkalmazkodóképessége, szerkezeti adaptálódási
készsége létrejöjjön a régió keretein belül, elkerülend ő , hogy a folyamatosan újra-
termelődő váltási kényszerek regionális válsághelyzeteket idézzenek el ő .
A regionális munkamegosztási és kooperációs rendszer csomópontjait fejlődési klasz-
tereknek nevezhetjük, amelyek a regionális fejlesztési stratégia alapelemeit adják. Ezek
a klaszterek olyan s űrűsödési pontok a régió gazdaságában, amelyek:
—egyfelől ágazati és funkcionális köt ődésben (egyfajta sajátos vertikális kapcsolat-
ban) álló gazdasági egységek láncolatát jelentik versenyképes végtermék vagy szolgálta-
tás előállítása, jövedelmező termelési folyamat révén, els ődlegesen a régió belső erőfor-
rásaira támaszkodva és azt hasznosítva;
—másfel ől a régió gazdasági-szolgáltató egységei között egy olyan kapcSolati hálót,
amely a piac közvetlen hatás-közvetítését is biztosíthatja, a közös érdek alapján álló
információáramlást és a piaci impulzusokra történ ő reakciót egyaránt.
E klaszterek elsődlegesek, de nem kizárólagosak a régió gazdasági fejl ődésében. Leg-
inkább rövid távon lesz ez igaz, hisz a piaci viszonyok alapján kiépül ő regionális mun-
kamegosztás egy folyamat eredménye. Ma még sok helyütt ott sincs régión belüli ko-
operációs kapcsolat, ahol egyébként az kézenfekv ő lenne (például b őripar-bőrruházati és
kesztyűipar, fafeldolgozás-bútoripar stb.), els ősorban azon okból, hogy a gazdaság
rendszere korábban a nemzetgazdaság szintjén ágazati munkamegosztást követve ala-
kult.
A területi gazdaság regionalizációja ugyanakkor nyitott gazdasági rendszert jelent, te-
hát a régión kívüli kapcsolatok is tartósan fennmaradnak, bizonyos szférákban pedig
meghatározók is lehetnek (ez a regionális adottságok és feltételek következménye).
Ha 'a területi-települési gazdaság fejl ődésében résztvev ő aktorokat a perspektíváról
kérdezik, szinte sztereotíp válaszokat adnak: a fejl ődés-fejlesztés legfőbb akadálya a tő-
kehiány, a magas hitelkamat (infláció), a nagymérv ű jövedelemelvonás és a kisebb jöve-
delmezőség, valamint — másodlagosan — a hagyományosan értelmezett infrastruktúra
fejletlensége. Nincs okunk kételkedni abban, hogy ez így igaz. A régió fejlesztési stra-
tégiája az elsődlegesként említett tényez őkkel nem foglalkozhat, azok a makrogazdasági
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
TÉT 1994.1 —2 A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete ás ipara 99
keret elemei, peremfeltételek a program számára. A hagyományos infrastruktúra hiánya
már a stratégia része lehet, mint ahogy arra más helyen ki is térünk.
A lehetséges klasztereket vizsgálva azonban körvonalazható egy olyan sz űk kereszt-
metszet, amely a fentebbi korlátokon túl mutatkozik, fontossága egyáltalán nem másod-
lagos és akár a regionális fejl ődés ösztönzésének, el őmozdításának stratégiai területe is
lehet. Bárhogy vizsgáljuk ugyanis a lehetséges klaszterek kialakíthatóságát, vagy kiala-
kulásának az esélyét, a számba vehet ő területi termel ő-szolgáltató egységek láncolata —
a viszonylagos fejletlenség, a korábbi gazdasági-szerkezeti rendszer miatt — két straté-
giailag fontos ponton hiányos. Az egyik alapvet ő gond a láncolat els ő szakaszának a hiá-
nya, amit a szűkebben vett innovációs rendszernek nevezhetünk. Mind a gyártmány-,
mind a gyártásfejlesztés a Dél-Dunántúl gazdaságában rendkívül fejletlen. A korábbi,
zömmel telephelyi jelleg ű szervezeti rendszer még a nagyobb egységek esetében sem
alakított ki e célra bels ő egységeket. A háttérben szükséges K+F tevékenység a Dél-
Dunántúlon még hazai összevetésben is fejletlen, a legnagyobb elmaradás pedig éppen a
műszaki fejlesztési szférában tapasztalható. Eddig nyilván a közgazdasági értelemben
vett szükségesség sem jelent meg, a jelenlegi szerkezetváltási kényszer viszont elodáz-
hatatlanná teszi a lehet ő leggyorsabb kiépülését.
A másik alapvet ő hiány a láncolat végén a piaci szervezet, a marketing apparátus. Ez
két irányban is komoly hátrányt jelent. Az egyik maga az értékesítés megszervezése, és
ezen belül különösen a külpiaci eladáé. A fejletlenség oka itt is ugyanaz, mint a fej-
lesztésnél, sőt voltaképpen a közvetít ő beiktatásával alkalmanként pótolt bels ő hiány
esetében ugyanaz a függés, kiszolgáltatottság jött létre, mint a „fejlesztési importnál".
A másik hiányosság pedig a piaci információk beszerzésének a problémája, amelynek
elégtelen volta el őbb-utóbb a teljes gazdasági tevékenység fejl ődését blokkolhatja.
A láncolat elején és végén egyszerre mutatkozó hiány azt jelenti, hogy a gazdasági
egységek többségénél ez a két pont a sz űk keresztmetszet, továbbá, hogy ezen a téren
elkülönült üzleti-szolgáltató szervezet (infrastruktúra) nem alakult ki.
Az új vállalkozások érdemi változást ezen a téren nem hoztak. Jellemz ő , hogy a ter-
melő jellegű új vállalkozások részaránya kicsi (hozzávet őlegesen a társas vállalkozások
negyede, ötöde), a többségük kis létszámú szervezet, amely viszonylag egyszer ű ter-
mék(ek) el őállítására vállalkozik. Egy 1992-ben Baranya megyében végzett felmérésünk
szerint például a 140 ipari ágazathoz sorolt vállalkozásból 81,4% a termelés minden
fázisát maga végezte, nem volt termelési kooperációs kapcsolata (egyébként a koope-
rációs kapcsolatok jellemző formája eme felmérés szerint a bérmunka, ami ugyancsak
nem igényel különösebb komplexitást a vállalkozási funkció esetében).
A fejlesztés és a piaci szervezet kiépülésében eddig a külföldi t őkével alapított ve-
gyesvállalatok sem okoztak „áttörést", a létrejött vegyesvállalatok többsége a régión
belül nem támaszkodik kooperációra, gyakorlatilag telephelyszer ű tevékenységet végez.
Az említett két funkciót az anyacég látja el.
Ami a piaci szolgáltatásokat illeti, a hiány érzékelhet őbb és kézzelfoghatóbb, tehát
kezdeményezések is vannak: érdekképviseletek, igazgatási szervezetek stb. próbálnak
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
100 Hrubi László TÉT 1994•1 —2
közvetíteni, piaci kapcsolatokat el őmozdítani, de néhány új vállalkozás is akad már erre
a funkcióra. Különösen fontos lenne a külpiaci értékesítéssel kapcsolatos ilyen irányú
közvetítés, továbbá, hogy ez üzleti-szakmai alapon történjen.
A régió gazdasága fejl ődésének lehetséges főbb csomópontjait, klasztereit elemezve
még egy alapvet ő sajátosság emelhető ki. Egyelőre nincs, és belátható id őn belül nem
is látszik kialakulni olyan klaszter, amely a régió gazdaságának a leginkább sajátos vo-
nása lehetne, a regionális fejl ődésnek mintegy fazont adna. A korábbi ilyen jelleg ű ele-
mek (például a bortermelés, a szén-, urán-, k őolajbányászat, a könny űipar egyes ágaza-
tai, a turizmus stb.) vagy a piaci viszonyok változása, vagy saját fejl ődési korlátaik
miatt elvesztették ezt a szerepüket, ma legfeljebb egyik elemévé válhatnak egy új struk-
túrának. Újak pedig nincsenek, mivel a „gazdasági félperiféria" értelemszer űen nem
produkált új pólusokat.
A régió gazdasági fejl ődése ezért egy diverzifikált szerkezet ű potenciál bázisán mehet
végbe, ahol láncolatszerű kooperatív klaszterek és egyedi fejl ődési „pontok" egyaránt
elő fordulnak, anélkül, hogy akár a régió, akár az azon belüli területi egységek esetében
valamelyik is meghatározó, generáló elem lenne.
A fejlődés ágazati szerkezete is a diverzifikáltságot tükrözi. Az ipar nem veszít jelen-
tőségébő l, bár a foglalkoztatásban betöltött szerepe mérsékl ődik. Mivel ezen belül az
egyik lehetséges fejl ődési csomópont az élelmiszeripar, a mez őgazdaság nagyobb ará-
nyú szerepcsökkenése sem prognosztizálható. Az utóbbi esetében további indok lehet az
is, hogy a régió egy jelent ő s része gazdaságilag elmaradott rurális körzet, ahol a speciá-
lis, elmaradottságot kezel ő programok miatt még sokáig nem nélkülözhet ő a mezőgaz-
dasági tevékenység.
A szerkezeti módosulásnak voltaképpen egyetlen új eleme a tercierizálódás lehet. Az
európai fejlő dési trendek alapján a folyamat egyfel ő l szükségszerű , másfelől a régió ed-
digi fejlő dését már jellemezte egy mérsékelt tempójú, ilyen irányú átrendez ődés. A pri-
mer és szekunder szférák létszám- és szervezetleépülésével a tercier szférában foglalkoz-
tatottak és a szervezetek száma gyarapodott, ami arányában azután — a leépülési háttér-
rel — talán nagyobbnak is t ű nt statisztikailag, mint amilyen valójában.
A másik ok, ami miatt az eddigi aránynövekedésnél mérsékeltebbnek kell feltételez-
nünk a tercier szféra regionális gazdasági szerepének a felértékel ődését, az az, hogy a
szolgáltatási szférán belül — a hiányos statisztikai adatok miatt csak becslés alapján — a
gazdasági-üzleti szolgáltatások kevésbé gyorsan izmosodtak, az adminisztratív és a költ-
ségvetési szféra kiterjedése mindenképpen nagyobb volt.
A tercierizáció folyamatának kibontakoztatása mindazonáltal a régió fejl ődésének
egyik alapterülete lehet, és mint ilyen, a stratégia egyik legfontosabb fejlesztési eleme.
Egyrészt az infrastrukturális környezet fejl ődése és az ezt m űködtető szolgáltatás felfu-
tása a gazdasági fejl ő dés egyik alapfeltétele (ezen belül a közlekedés, hírközlés és a
kommunális ellátás bizonyulhat a regionális növekedés „peremfeltételének"). Másrészt
— és a stratégia szempontjából nem kevésbé fontos módon — a tercierizáció, és azon
belül a gazdasági-üzleti szolgáltatások b ővülése jelent ősen gyorsíthatja azt a folyamatot,
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
TÉT 1994 .1 —2 A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete ás ipara 101
amelyben a régió gazdasági egységei a regionális piac kibontakozása, a gazdaság regio-
nalizációja irányában fejl ődnek, és erős belső kooperációs hálózattal rendelkez ő , piaci
alapon működő és arra reagáló, regionálisan meghatározott gazdasági bázis jön létre.
Ilyen értelemben a tercierizációs folyamat lehet az a szféra, ahol a sz űkebben vett gaz-
daságon kívüli szerepl őknek piackonform módon a legtöbb lehet őségük adódhat a regio-
nális fejl ődés előmozdítására.
A tercier szférához tartozó gazdasági szervezetek sokasodása, differenciálódása a
piacgazdaság igényelte munkamegosztás terméke. E szervezetrendszer létrejöttének tá-
mogatása, kezdeményezése, gyorsítása azonban visszahat a gazdaságfejl ődési, -épülési
folyamatra, akceleratív szerepet játszik, ezért igen hatásos közvetett területi növekedést
élénkítő eszköznek tekinthet ő . Alapját, szükségességét az adja, hogy a területi gazdasági
növekedésben és szerkezetalakulásban (-alkalmazkodásban) a kis- és középüzem méret ű
szervezetek játsszák a meghatározó szerepet, ahol a vállalati teljes funkcióhoz köt ődő
teljes körű belső apparátust a vállalkozás nem bírja el, de a működés nem is igényli ezt.
.Bizonyos vállalkozási funkciók szolgáltatássá specializálódnak (és koncentrálódnak), pi-
aci termékké válnak.
A tercier szféra lehet a regionális fejl ődést el őmozdító stratégia egyik f ő intervenciós
pontja.
A kialakítható gazdasági klaszterek
E program dönt ő eleme, hogy a gazdaságot nem csak ágazati vagy profitorientált
megközelítésben vizsgálja, hanem vertikálisan és horizontálisan integrált, a régióban
gyökerező klaszterekben. E megközelítés segíthet abban, hogy a régió döntéshozói — a
közösségi és magánszektorban egyaránt — olyan újszer ű stratégiai és taktikai döntéseket
hozzanak, amelyek új pályára terelhetik a regionális gazdaság fejl ődését.
A programalkotás nehézségei az alábbiakban foglalhatók össze:
—a régióban termelt áruk piaca csak lassan n ő ;
—a verseny a világpiaci és az EU-ba való integrálódásunkkal er ősödik;
—a régió hagyományos komparatív el őnyei gyengülnek;
—a korábban a legnagyobb jövedelmet termel ő bányászati klaszter hanyatlik és ma-
gával rántja a körzet gazdaságát is;
—a gazdasági szolgáltatások fejletlenek és maguk is támogatásra szorulnak.
Ezért a gyengül ő komparatív el őnyöket új versenyképes elemekkel kell kiegészíteni:
—új versenyképes gazdasági klasztereket kell kialakítani vagy reorganizálni;
—fejleszteni kell a helyi igényeket kiszolgáló gazdasági infrastruktúrát;
—az EU piacára kell koncentrálni (ami ott versenyképes, az bárhol eladható a vilá-
gon);
—erősíteni kell a közösségi és a magánszféra együttm űködését.
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
102 Hrubi László TÉT 1994.1 —2
Az élelmiszeripari klaszter
Az élelmiszeripari klaszter — ráépülve a részlegesen már meglév ő vertikumra — a
Dél-Dunántúlon lényegében a teljes folyamatot átfoghatja a végtermék értékesítésével
bezárólag.
Elemei:
—élelmiszergazdasági kutatás, fejlesztés, tanácsadás;
—mezőgazdasági termelés (kis- és közepes méret ű , egyéni és társas vállalkozások);
—élelmiszeripari feldolgozás;
—felvásárlási, ellátási rendszer (integrációs szervezet, amely a végtermék el őállítója
is lehet);
—értékesítési, beszerzési szervezet, amelyen belül a külpiaci értékesítés érdemel kü-
lön kiemelést; ez a fokozat sem feltétlenül önálló szervezet, köt ődhet a végtermék el ő-
állításához.
A klaszter alapjában véve négy területen jöhetne létre:
—a tejtermelésben és tejfeldolgozásban,
—a húsiparban,
—a bortermelésben,
—a zöldség, gyümölcs feldolgozásban és a tartósítóiparban.
A legkedvezőbb esélye a tejvertikumnak lehet. A tejtermelésnek hagyománya van a
régióban, viszonylag fejlett gyártmány- és gyártásfejlesztési kutató bázissal rendelkezik.
A fő gond a teljes vertikumban most zajló tulajdonosi szerkezetváltás (privatizáció) kö-
vetkeztében mutatkozó bizonyos dezorganizáció.
A DRI európai konjunktúra- és piacelemzése alapján ugyan az Európai Unión belül a
tej- és tejtermékek piacának csak gyenge növekedése prognosztizálható, viszont a ma-
gyar vállalatok piaci lehetősége ezen belül közepesen er ős. Komoly versenyhelyzet jel-
lemzi a tej és tejtermékek forgalmát, mind az Unióbeli, mind pedig az EFTA-országok
termel ő ivel. A piacelemzés aláhúzza, hogy az eladhatóság szempontjából a dönt ő té-
nyező az élelmezéshigiéniai szempont, a tej min ősége és a termelés körülményei, vala-
mint a csomagolás. Kedvező a Dél-Dunántúl pozícióját illet ően az, hogy az Unión belül
Olaszország és Görögország (azután Hollandia és Németország) a legfontosabb magyar
exportpiac a tejtermékek számára.
A második terület lehet a sorban a bortermelés, azon belül a mecsek-villányi, a szek-
szárdi és a balatoni körzet (történelmi borvidék) számára.
A klaszternek a hagyományos vertikum képezné az alapját. E téren ugyancsak van a
Dél-Dunántúlon kutatási-tanácsadó bázis. A legnagyobb gond az, hogy a klaszternél
számba vehet ő szervezetrendszer szinte teljes egészében felépülésre vár. A feltétlenül
szükséges integrációs pontok a volt nagyüzemek válsága miatti szétesés következtében
eléggé nehezen prognosztizálhatók.
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
TÉT 1994 el —2 A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete ás ipara 103
A bortermelés kapcsán a korábban is létez ő vertikummal szemben e klaszternek az
lenne az újdonsága, hogy a borturizmus révén az idegenforgalomhoz is kapcsolódna.
Ebben a tekintetben fontos esemény lehet az 1996-os baranyai világrendezvény.
A harmadik ága az élelmiszeripari klaszternek a húsipar. Ennek a Dél-Dunántúlon
külön kutatási-fejlesztési bázisa nincs, viszont a már privatizált és stabilizálódott nagy
feldolgozók komoly termék- és gyártásfejleszt ő tevékenységet folytatnak. Igaz, a négy
lehetséges nagyüzem közül ez utóbbi csak a zalai és baranyai cégre áll, a szekszárdi és
kaposvári bázisüzem kritikus helyzetben van. További alapprobléma az alapanyag-el őál-
lítás, hiszen az állattenyésztés — a hagyományok és adottságok ellenére — a Dél-Du-
nántúlon is mély válságban van.
A DRI piac feltérképezése közepesen fejl ődő EU-piacot, és azon belül erős magyar
piaci pozíciót mutat, 1991-es bázison. Az EU-import 12,8%-át adta ekkor Magyaror-
szág. A prognózis tartható magyar piaci pozíciót mutat, Németország, Franciaország,
Új-Zéland, Argentína és Brazília konkurenciájával. A pozíciótartás els ődlegesen az ár
és állategészségügyi szempontok figyelembevételének a kérdése.
A legbizonytalanabb a zöldség-gyümölcs feldolgozás és tartósítás. A vertikum szinte
teljes dél-dunántúli feldolgozó bázisa — a h űtőházakon kívül — felszámolás alá vagy
annak közelébe került, az alapanyagtermelés teljes tulajdonosi-üzemi szerkezete pedig
minden valószínűség szerint átalakul. Indokolt, hogy a klaszter szélesebb kör ű össze-
függésben kerüljön terítékre, mert a programozásnak ma a minimális fogódzói sem
állnak rendelkezésre.
A helyzet már csak azért is sajnálatos, mert az EU piaci térképe a húskivitelhez ha-
sonlóan igen kedvező lehetne. Növekv ő piacon a 2% körüli részesedésünk megtartására
viszonylag erős a pozíciónk, a mediterrán térség és Kelet-Európa konkurenciájával. En-
nek kulcsa — a felmérés tanúsága szerint — az intenzív marketing-munka.
Fakitermelés és -feldolgozás klasztere
Az ipar ágazati szerkezetét illet ően szinte minden megyében lényeges fafeldolgozó ka-
pacitások épültek ki, er ősen változó eredményességgel, de különösebb kooperáció nél-
kül működve. A klaszter a fakitermelés és -feldolgozás (épületfa, egyéb faáru és bútor)
e gyakorlatilag sporadikus egységeinek fokozatos rendszerbe szervez ődésével alakul-
hatna ki.
Ennek piaci alapja a DRI felmérés szerint az EU-országokban meglenne, hiszen a fa-
feldolgozó iparban 1,2%, a bútoriparban 2,7% volt a magyar import aránya, fejl ődő
piac mellett, erős magyar pozíciókkal. Természetesen itt is nagy a konkurencia, hisz a
hagyományos skandináv vetélytársak mellett a kelet-európai országok is el őretörtek.
Mindkét feldolgozási irányban az ár a sikeres szereplés kulcsa, a hagyományos feldol-
gozásnál azonban az újrahasznosítással, a bútoriparnál pedig a formatervezéssel párosul-
va. Mindkettő nagyon gyenge pont a dél-dunántúli régióban.
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
104 Hrubi László TÉT 1994 s 1 —2
Tercier szektor — turizmus klaszter
A tercierizációs folyamat keretén belül e klaszternél a gazdasági-üzleti infrastruktúra
és szolgáltatás kifejl ődése alkotja az egyik vonalat, a hagyományos fogyasztói-ellátási
szolgáltatás pedig az idegenforgalommal kombinálva a másikat. Mivel az idegenforga-
lom többféle válfaja programozható a Dél-Dunántúl számára, ennek megfelel ően e
klaszter is meglehet ősen diverzifikált szervezeti-funkcionális modellt követhet. A kíná-
latot nyilvánvalóan a differenciált igénystruktúra szerint kell létrehozni. A szervez ődés
valószínűleg a lokálisan létrejöv ő alrendszerek összekötésével és a közösíthet ő funkciók
egybekapcsolásával mehet végbe. A klaszternek voltaképpen nincs is egységes rendsze-
re.
Elemei tulajdonképpen a legszélesebb kört ölelik fel a lehetséges klasztereket tekint-
ve. Ezek: idegenforgalmi objektumok, kereskedelem-szolgáltatás, kommunikáció, kul-
túra, művészet, környezetvédelem, gazdasági tevékenységek stb.
Feldolgozóipari klaszter
Az összes lehetséges klasztert tekintve — és ez min ősíti a Dél-Dunántúl iparának fej-
lettségét (illet őleg fejletlenségét) — ez kívánja a legnagyobb képzel őerőt a stratégia
megalkotóitól és majdan a fejlesztésben résztvev őktől.
A klaszter elemeit a ma pontszer űen meglévő feldolgozóipari bázisok fejl ődőképes
részei jelenthetik. Ágazati szerkezetét tekintve a paletta rendkívül változatos. A f őbb —
és a DRI felmérés szerint viszonylag perspektivikus piacú — ágazatok az alábbiak:
—gépipar (világítástechnika, m űszeripar, anyagmozgatási berendezések gyártása),
—üveg- és kerámiaipar (ipari és m űvészeti egyaránt),
—könny űipar (textil-, konfekció-, keszty űipar, bőrfeldolgozás),
—kézműipar.
A klaszter létrejötte praktikusan a régió gazdaságának regionalizálódását jelentené, és
egyszersmind azt is, h42)) , a régió gazdaságszerkezetének szanálása, új alapokra helyezé-
se sínre került.
Hangsúlyozni szeretnénk, hogy minden lehetséges klaszter voltaképpen hipotetikus:
egyrészt abban az értelemben, hogy a szervez ődés alapjai állnak csak rendelkezésre,
másrészt abban is, hogy a piaci feltételek durva ismerete alapján körvonalazódnak.
Mindegyik klaszter egy önálló projektcsomag megalkotását igényli, az érdekelt és lehet-
séges szerepl ő k bevonásával, további és alaposabb piacvizsgálattal, jórészt primer infor-
mációs bázison.
Úgy tű nik, a stratégia megalkotásának egy harmadik fázisát kell ennek során megva-
lósítani, ahol a fő kérdés a mikro- és mezo-gazdasági szint összekapcsolása lesz. Nem
kizárt, hogy e még mélyebbre hatoló vizsgálat során azután újabb klaszterlehet őségek
kerülnek el ő , hiszen gondoljunk csak arra, hogy a hagyományok, vagy a humán er ő for-
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
TÉT 1994 s 1 —2 A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete ás ipara 105
rások, sőt bizonyos elképzelések, projektvázlatok például a finomvegyészet, vagy a kör-
nyezetvédelmi berendezések gyártását is a lehet őségek közé emelhetik, annak ellenére,
hogy a közvetlen előzmények és a szervezeti csírák ma még jórészt hiányoznak.
Irodalom
Csefkó F. (szerk.) (1994) Tér és közigazgatás. MTA Regionális Kutatások Központja, Magyar Közigazgatási
Intézet, Pécs—Budapest.
Horváth Gy. (1992) Crise, politique régionale et PME en Hongrie. Revue Internationale P.M.E. 1.926. o.
Horváth Gy. —Faragó L. (1992) Systemic change in Hungary and new issues of regional development. In:
Steiner, M. Isak, H.
— — Marko, J. (szerk.) Alle macht nach unten? Regionen und Gemeinden gestalten
die neue Demokratien Europas. Leykam Verlag, Graz, 177-190. o
Horváth Gy. (szerk.) (1993) Régiók és városok az olasz modernizációban. MTA Regionális Kutatások Köz-
pontja, Pécs.
Htubi L. (1993) Restructuring in a depressed zone and role of new small enterprises: the case of Baranya
county. In: Horváth, Gy. (szerk.) Development strategies in the Alpine Adriatic region. Centre for
-
Regional Studies of HAS, Pécs, 183-207. o.
Hrubi L. —Horváth Gy. (1992) Restructuring and regional policy in Hungary, Discussion Papers No. 12.
Centre for Regional Studies of HAS, Pécs.
Hrubi L. (1993) Az önkormányzatok gazdaságbefolyásoló szerepér ől. (Szerk.: Csefkó F. —Pálné Kovács I.)
Tények és vélemények a helyi önkormányzatokról. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs,
209-212. o.
Nemes Nagy J. (1993) Regional dimensions of the Hungarian economic transformation. In: Hajdú Z.
(szerk.) Hungary: society, state, economy and regional structure in transition. Centre for Regional
Studies, Pécs, 245-262. o.
THE ECONOMIC STRUCTURE AND INDUSTRY
OF SOUTHERN TRANSDANUBIA
LÁSZLÓ HRUBI
There are no uniform, complete measures for the evaluation of the regional economic
structure, but some typical tendencies can serve as a standard in connection with the
structural change.
Such generally perceptible trends arc, for example:
—the modification of the employment structure towards the secondary, and
especially the tertiary sectors,
—within industry the progress of the manufacturing sector,
—within industry the weakening of the privileged position of urban settlements,
—the process of the spatial'penetration of new organisations.
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
106 Hrubi László TÉT 1994E1-2
The economy of Southern Transdanubia as a whole was not given a more important
role in the centrally controlled economic development of the previous period.
Its "average position", the "semi-shade" situation is still typical as it was in the
past. Of course, some sectors or smaller regions of the arca function as development
regions, but there naturally followed not mainly regional but sectoral (or macroeco-
nomic) aspects and interests. Their regional impact, though not insigníficant, had only a
secondary role. Several areas of the region could often be found in different
programmes aimed at the decrease of regional differences.
The lack of long-lasting selected (industrial) development strategies protected the arca
from sufferíng the apparent collapses taking place after the change of model: there are
only rather regional crisis situations, that can be localised, in the county.
In the breakdown of the active earners by economic sectors, there were moderate
changes in the region in 1980-1990. These changes as a whole did not modify the
fundamental structural feature that the region — with the exception of Baranya county
— is much more agrarian than the whole of the country.
The transition of the economic structure of the Southern Transdanubian region is
slow. The transition of the company structure, the adjustment were a bit late, partly
because of the inherited, partly because of the present weight, role of the region within
the economic potential of Hungary. The appearance of foreign capital is less frequent
than the national average, and it affected the smaller units, especially. The change of
structure and organisation is the most advanced in the third sector, the dynamics of the
transition is slower in industry for the time being, while the selection in agriculture
takes place mainly in the counties with less favourable endowments.
As a general elemen[ of the modification of the industrial structure, the decline of the
importance of light industry and the rising of the importance of food processing should
be mentioned, besides the existence of the inherited particularities of the industrial
structure. It is mainly urban industry, the network of the village industry, with an
exception or two, is still less developed than the not very well advanced national level
and shows a quite feeble situation.
The junctíons of the regional division of labour and co-operation can be called
development clusters that create the basis of the regional development strategy. These
clusters arc condensation points in the economy of the region that
—on the one hand mean the chain of economic units with sectoral and functional
links (a kind of special vertical connection), by the production of a competitive product
or service, profitable productive process, mainly relying on and using the resources of
the region,
—on the other hand, they mean a connected network of the economic-service units of
the region, which can directly transmit the market effects, and also provide the
inpoformation flow of common interest and the reaction to market impulses, as well.
Examining the possible clusters the following fundamental bottle-necks can be seen:
Hrubi László: A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete és ipara.
Tér és Társadalom, 8. 1994. 1–2. 83–107. p.
TÉT 1994. 1 -2 A Dél-Dunántúl gazdaságszerkezete ás ipara 107
—one is the lack of the first part of the linkage that can be called an innovation
system in the narrower sense: both the product- and the technology development are
extremely underdeveloped in Southern Transdanubia;
—the other is the basic lack at the end of the linkage , the lack of marketing
apparatus, which causes fundamental development problems in two directions, in the
organisation of sales and the acquisition of market information.
Analysing the possible main junctions, clusters of the development of the region, a
basic particularity is the fact that there is no cluster (and in the foreseeable future there
is not going to be) that could be the most particular feature of the economy of the
region and could give the regional development a face. Thus the economic development
of the region can take place on the basis of a potential with diverse structure.
Industry will not lose importance, although its role in the employment will be less
emphasised. Since within industry, food processing is a possible development junction,
a great decrease in the role of agriculture cannot be predicted, either. The only new
element of the structural modification can be tertialisation.
Translated by Zoltán Raffay
Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 108. p.
Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kara, Kaposvár (Szabados Z.)
Szekszárd, sz őlőhegy (Mánfai Gy.)