Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
Tér és Társadalom 7. 1993E3 —4: 77 —103
SZABADIDŐ -LAKÁSOK AZ ALFÖLDÖN *
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
CSORDÁS LÁSZLÓ
A második otthon és a szabadid ő-lakás fogalma, kialakulásának okai
Az ipari forradalmat megel őző agrártársadalomban a lakás és a munka egyazon telepü-
lésen, sokszor ugyanabban a házban valósult meg, tehát messzemen ő területi egység volt
az emberi létezés legfontosabb alapfunkciói között. A (munkamegosztásos) ipari társada-
lom fejlő désével bilokális térhasználat alakult ki. A legfontosabb alap-létfolyamatok két
helyre oszlottak: az egyik a munka, mint a foglalkozás létalapja, a másik a lakás, a
reprodukciós folyamat értelmében (táplálkozás alvás, házasság, család, utódok).
Az ipar koncentrálódása, majd a tercier és a quaterner szektorok el őretörése a városo-
dáshoz és a városiasodáshoz, illetve a városi társadalom kialakulásához vezetett. A
városi lakosság nagy tömegei azonban több generáción keresztül csak szerény nagyságú
és minőségű lakásokkal rendelkeztek a fent említett reprodukciós folyamatok megvaló-
sításához. A lakóhelynek a munkahelyhez való köt ődése nemcsak a természettel koráb-
ban megvolt direkt kapcsolatok elvesztését, hanem a saját tulajdon képz ődés lehetőségé-
nek és a lakással kapcsolatban lév ő földbirtoknak az elvesztését is magával hozta.
Csakúgy mint az ipari forradalom el őtti társadalmakban, az iparosítás során is voltak
társadalmi rétegek (nemesség, nagypolgárság, katonák, állami tisztségvisel ők), amelyek
számára adott volt a lehet őség, hogy az évszakos ritmusnak megfelel ően több lakhelyet
tartsanak fenn.
A 20. század, illetve az utolsó harminc év gazdasági, társadalmi fejl ődése nagyon
mély változást hozott a bilokális életstílusnak a fellazulásában, részbeni felbomlásában.
A modern ipari társadalom ugyanis napjainkban olyan struktúraváltást él át, amilyen az
ipari forradalom óta nem mutatható fel. Ez a gazdaság, a társadalom és a település terü-
letét egyaránt érinti. A régi ipari régiók válságba kerülnek, melyeket csak még nagyobb
állami szubvencióval, a foglalkoztatottak nagyarányú leépítésével lehet mesterségesen
életben tartani. Egész övezetek válnak válságterületekké növekv ő munkanélküliséggel és
növekvő szegénységgel. Másrészt szükségszer űen előrenyomul a mikroelektronika, a
* A dolgozat „A második otthonok kialakulása és típusai az Alföldön" c. OTKA 4721. sz. kutatás keretében
készült.
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
78 Csordás László TÉT 1993.3 —4
telekommunikáció, amelyek új helyzetet, új követelményeket támasztanak a népesség és
a települések irányában.
Párhuzamosan és szoros ok-okozati összefüggésben ezzel a mindenekel őtt technoló-
giailag és világgazdaságilag determinált struktúraváltással megjelent az elmúlt 25-30
évben egy mélyen átfogó társadalmi és szociális változás — az „új társadalom", új
érték- és térképzettel, normákkal és kívánalmakkal, amelynek a következményei már ma
is láthatók, s a kutatókat, a politikusokat valamint a tervez őket igencsak foglalkoztatja.
A fizetett szabadság rendszerének bevezetése és meghosszabbodása volt az első lépés (a
szakszervezetek közel százéves harcának az eredménye) amely lehet ővé tette, hogy az
emberek néhány hetet a lakástól „távol" töltsenek el.
A növekv ő gazdasági prosperitás, a növekvő vásárlóerő, amely mindenekel őtt a „szé-
les középosztálynál" lehető vé tette, hogy a fogyasztási cikkeken túl egyre többet költse-
nek a pihenésre, rekreálódásra,
A napi, mindenekel őtt a heti munkaidő megrövidülése (áttérés a 4,5-5 munkanapos
hetekre részben az iskolai képzésben is), illetve a háztartásvezetés racionalizálása, tech-
nikai feltételeinek javítása és ezzel párhuzamosan a tömbben rendelkezésre álló szabad-
idő (mindenekel őtt a hétvége) meghosszabbodása, amely dönt ően megváltoztatta az em-
berek többségének tér- és id ő beli, helyi cselekvési játékterét, majd fokozatosan a
szabadidő-magatartás alapvet ő megváltozásához vezetett („szabadid ő-társadalom",
„menekülés a szabadid őbe").
A növekv ő motorizáltság, a személyi közlekedés, az úthálózat kiépítése minden vonat-
kozásban új mobil társadalomhoz (Coppock, J. T. 1977, 148. o.) vezetett.
A születéskor várható élettartam fokozatos emelkedése, másrészt a nyugdíjkorhatár
csökkentése következtében kialakult egy id ő s, már nem dolgozó, így a bilokális térhasz-
nálati ritmusból kiszorult réteg, amelynek számaránya sem elhanyagolható.
Egy területi diffúziós folyamatról van szó, melynek során a városközpontokban lakók
vagy teljesen, vagy csak ideiglenesen elhagyják lakóhelyeiket. A folyamat felfogható
szuburbanizációs folyamatként, nevezetesen úgy, hogy a véglegesen elköltöz őknél egy
lezárult folyamatról van szó, míg a „csak szabadid őben vándorlóknál" egy le nem
zárult folyamatról, melyet Clout, H. D. (1974, 104. o.) „szezonális szuburbanizáció-
nak" nevezett. Ez utóbbi azonban az életciklus-fázis során akár le is zárulhat, nevezete-
sen, ha a második otthon els ő otthonná válik. Timár J. (1993) a fenti folyamatot rekreá-
ciós szuburbanizációnak nevezi.
Elsősorban a nagyvárosokban figyelhet ő meg az emberi alap-létfolyamatok térbeli, s
egyben időbeli elkülönülése (Romeiss, F. 1980, 153. o.) lakó-, munka- és szabadid ő-
hellyé. Ez tipikus magatartási normája a posztindusztriális városi társadalmaknak, ame-
lyet a fejlett országok népszámlálási adatai már az 1970-es évekt ől kezdve világosan mu-
tatnak.
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
TÉT 1993E3 —4 Szabadidő-lakások az Alföldön 79
A munka- és lakóhely területi elkülönülése — amely az ipari forradalom korában a ko-
rábbi tradicionális társadalom széttörésének a következménye volt — most egy járulé-
kos, kiegészítő „helydimenzióvá" bővül. A szabadidő társadalomnak a munkamegosz-
tási társadalomtól való területi leválásánál a jelenkor legfontosabb folyamatáról van szó,
amely a településrendszer minden részét befolyásolja és Európa minden fejlett gazdaság-
gal rendelkező államában megtalálható (Lichtenberger, E. 1980, Baumhackl, H. 1988,
227. o.). Ez a szeparáltság (elkülönülés) különböz őképpen nyilvánul meg (Ruppert, K.
1973, 5. o.): „népvándorlás a szabadság ideje alatt"; „karavánok" a többnyire motori-
zált nagyvárosokhoz közeli területeken; „második lakások", vagy „második otthonok"
kialakulása a nagyvárosok közelében és az idegenforgalmi régiókban.
A második otthon definíciója
Az alapprobléma a második otthon definíciójának meghatározása, illetve elhatárolása
az állandó lakóhelytől. Majdnem olyan sok második lakás definíció létezik, mint
amennyi szerző . A legtöbb szerz őnél a szabadid ő-lakás és a második lakás definíciójának
szinonim használata figyelhet ő meg, noha a fogalomhasználat magja többé-kevésbé
azonos.
Nemzetközileg a következ ő elnevezések használatosak, amelyek azonban nem
azonosak:
—angolszász területeken a „second homes" (Bielckus, C. L. 1977; Clout, H. D.
1974; Coppock J. T. 1977);
—a francia nyelvű országokban a „residences secondaires" (Barbier, M. B. 1965),
—Olaszországban az „abitazione secundaria" , amelyet a tulajdonos csak saját maga
használ; és az „abitazione stagionale" , amelyet bizonyos évszakokban kiad (Meneghel,
G. 1980);
—Lengyelországban a „drugi dom" (másik lakás) kifejezés terjedt el a földrajzi, szo-
ciológai (Greszczak, J. — Kowalczyk, A. — Matczak, A. 1986); a „dom wakacyjny" a
tervezői; a „dom letniskowy" a jogi szaknyelvben, bár az emberek leginkább a
„dzialka" szót használják. Ezek a városoktól legalább 30, de sokszor 50 —100 km-re
lévő , 300 m2 -nél nagyobb területű kertekben lévő üdülők különböznek a városban, vagy
közvetlenül a város környékén lév ő „ogrod dzialkowy"-tól, amelyek területe legföljebb
300 m2 (Potrykowski szóbeli közlése alapján);
—Ausztriában a „weitere Wohnung" (további lakás), illetve a „Zweitwohnung"
vagy a „Zweitwohnsitz" (második lakás) elnevezés terjedt el (Baumhackl, H. 1989;
Haimayer, P. 1979; Bernt, D. 1964);
—német nyelvterületen Ruppert szabadid ő-lakás fogalma érvényesül (Ruppert, K.
1973). A definíció a „lakás" és a „szabadid ő magatartás" alaplét funkcióira támaszko-
dik. Ruppert két fő típust különböztetett meg.
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
80 Csordás László TÉT 1993 111 3 —4
a) Freizeitwohnsitz (szabadidő -lakás) alatt a személy minden további lakása értend ő ,
amelyet a főlakás mellett túlnyomóan szabadid őben és csak átmenetileg (munkaidő után,
hétvégén vagy a szabadság ideje alatt) használnak. Ebben a definícióban benne foglal-
tatnak azok a házak, lakások, amelyek tulajdont vagy tartós bérleményt képeznek — a
parasztudvarban tartósan kiadott szobák, az apartmanok, a mobil formák, valamint a
Schreber-kertek és kiskertek is.
b) Ferienhöuser, Ferienwohnungen, amelyeket a tulajdonosok az év bizonyos id ősza-
kában kiadnak (Ruppert, K. 1973).
Alapvet ő különbség van ugyanakkor a „Zweitwohnung" (a második lakás) és a
„Freizeit-, illetve Ferienwohnsitz" (a szabadidő-lakhely, szabadid ő-lakás, illetve a szün-
idei lakás) között. Az elő bbi ugyanis, mint korábban jeleztem, nemcsak szabadid ő-eltöl-
tési, hanem képzési és foglalkozási funkciót is hordoz. A két fogalmat azonban a kutatók
— tekintettel arra, hogy az eddigi vizsgálatok a második lakásoknak szinte kizárólag az
üdülési, szabadidő -eltöltési funkciójával foglalkoztak — szinonimként használják.
Haimayer (1979) Ruppertre hivatkozva a Freizeitwohnsitz (szabadid ő-lakás), alatt a
személy minden további lakását érti, amelyet a főlakás mellett túlnyomóan szabadid őben
és csak átmenetileg (hétköznapokon munkaid ő után, hétvégén vagy a szabadság ideje
alatt) használnak. Egy épület (objektum) akkor nevezhet ő további lakásnak, ha az a
használó tulajdonában van, vagy bérleti szerz ődés alapján azt legalább két egymást
követő hónapban használhatja. Ezek között — a fentiek figyelembevételével — lehetnek
épületek, de mobil (mozgó) formák is. Az el őzőekhez tartoznak a különböz őképp
kialakított épületekben (villák, bungallók, hétvégi házak, Schreber-kerti kunyhók,
használaton kívüli mez őgazdasági épületek, apartmanok) lév ő házak és lakások; míg az
utóbbiakhoz a hosszabb id őre felállított sátrak (tartós kemping), lakókocsik, lakóautók,
mozgó házak, lakóhajók stb.
Defeníciós probléma
A második otthonok által okozott problémák racionális elemzését hátráltatják azon a
területen meglév ő sztereotípiák, ahol a definícióalkotás nehéz, a tényanyag pedig gyér.
A definíció körüli nehézségek els ősorban abból adódnak, hogy a második otthonok nem
alkotnak egy pontosan meghatározható elemekb ől álló típust (diszkrét halmazt), mely
élesen elhatárolható más egyéb szállásformáktól, hanem önkényesen azonosítható cso-
portot képeznek a különböz ő szállásformák széles kontinuumán belül. A második otthon
dinamikus jellege, az els ő és a második otthon között meglév ő állandóan változó kap-
csolat szintén nehezíti a mérést és az azonosítást.'
A tulajdonlást néha feltételnek tekintik, s bár normaként elfogadható, gyakorlatban
még sincs minden második otthonként használt szállásforma magántulajdonban.2
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
TÉT 1993 3 — 4 Szabadidő-lakások az Alföldön 81
A hobbi telkek Nyugat-Európában jellegzetesen nagyvárosok körül alakulnak ki, de
egy-egy vonzó tájegység területén is el őfordulhatnak. Ezeket irányíthatja igazgató, vagy
funkcionálhatnak részid őben, méretükt ől illetve tulajdonosaik szándékaitól függ ően, va-
lamint lehetnek állandó lakóhelyek, és hétvégi menedékhelyek. Ezek közül néhány való-
szín űleg megfelel a második otthon terminusnak — az ausztriai nagyvárosok körül talál-
ható Schreber - kertek minden bizonnyal azok. Második otthon vásárolható azzal a szán-
dékkal is, hogy majd a nyugdíjba vonuláskor állandó lakóhellyé válik. Ebben az esetben
a használatnak — a nyugdíjba vonulás közvetlen környékén — van egy olyan átmeneti
időszaka, amikor az ott-tartózkodások hossza és gyakorisága fokozatosan növekszik.
Ezzel válik a második otthon félreérthetetlenül els ődlegessé. Végül vitatható, hogy az
üdülőbirtok, mely Amerikában és Ausztráliában egyre számottev őbb, beletartozik e a -
második otthon kategóriába.3
Tisztán látható, hogy az alkalmazott definíció befolyásolja a második otthonok
számát, illetve eltérő területi megoszlásukat. Lesz olyan szálláshely típus, amely a
-
definíció miatt nem tartozik a vizsgált kategóriába, és lesz olyan terület, ahol ezekb ől a
típusokból viszonylag nagy számú létezik. Ebb ől is látható, hogy a definíciótól a má-
sodik otthonok kimutatható földrajzi elhelyezkedése is függ. A megoszlás magába foglal-
hat sok, a város peremén található olyan ingatlant, mely beleolvad az ingázók állandó
lakóhelyeibe, valamint tartalmazhat nyári üdülőket, illetve szegényes, szórványos népes-
ségű területekre is korlátozódhat. Downing és Dower (1973) Anglia és Wales második
otthonaira használt definíciója eléggé általános ahhoz, hogy hasznos kiindulópontként
szolgáljon.
Tehát a második otthon egy olyan ingatlan, mely vagy magántulajdonban van, vagy
hosszú távú bérlemény, és amely egy egyébként máshol lakó család alkalmankénti szál-
lásául szolgál (Downing, P. és Dower, M. 1973, 5. o.).
A Countryside Comission által támogatott Wye College munkacsoportja javasolt egy
széles körben használható definíciót: „A második otthon egy olyan ingatlan, mely id ő-
szakos lakóhelyül szolgál egy olyan család számára, mely másutt él, s ingatlanát főként
pihenés, üdülés céljára használta" (Bielckus, C. L. et al. 1972, 15. o.). E definíciónak,
melyet egy Angliában és Walesben folytatott er ősen vidéki hangsúlyt kapott project szá-
mára alkottak, van egy olyan pihenést sejtet ő árnyalata, mely kizárna más „második
otthon" formákat, mint pl. az emberek városi hétvégi háza, a kollégium, vagy a mun-
kásszállás. Továbbá felveti a kérdést, hogy mit értsünk az „időszakos", illetve a
„főként" kifejezéseken. A Wye College szakembercsoportja talált néhány olyan tulajdo-
nost, akik évente közel 300 napot töltenek második otthonukban.
Szükség van tehát egy olyan hivatalos definícióra, melynek tágabb jelentés űnek kell
lennie, mint az üdül ő fogalmának, s magában kell foglalnia a városokban, illetve a váro-
sokon kívül található — nemcsak a szabadid ő eltöltésével kapcsolatos — második
otthonokat. A helyzet akkor válik kritikussá, amikor a célt vizsgálják. Ezen a ponton
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
82 Csordás László TÉT 1993.3-4
ugyanis átfedés található a lakóház és a turizmus céljait szolgáló épület között, amikor
egyértelm űen nincs egyikről sem szó, de mindkett ő benne foglaltatik. Egyértelmű , vilá-
gos definíciót kell alkotni, mely nem függ az „id őszakos" illetve a „főként" szavak
interpretálásától; állandót, ami nem teszi lehet ővé, hogy egy ingatlan bizonyos szem-
pontból első dleges, más szempontból másodlagos otthonnak számítson. Egy angol pénz-
ügyi törvényerej ű rendelet — mely a lakásügyi törvényhez kapcsolódik — megadhatja a
kulcsot a definíció megalkotásához. A rendelet szerint a tőkebefektetés megadóztatása
alól csak az elsődleges otthon élvez mentességet. 4
Ennek alapján a második otthon az a lakóhely, mely kizárólag olyan tulajdonos birto-
kában van, aki azt nem els ődleges otthonának tekinti (Bielckus, C. L. 1977, 37. o.).
A második otthonok az alternatív lakóhelyek értelmében a következ ő funkcióknak
felelnek meg:
— üdülési-pihenési funkció mint szabadid ő-lakás — többnyire a városkörnyékeken, a
közeli pihenési területeken és a távolfekv ő idegenforgalmi területeken dominál;
—főlakás funkció (a második lakás mint főlakás) — egy kés őbbi életciklusban az el-
sődleges lakóigények kielégítésére;
—a foglalkozást feltételez ő funkció a heti, kétheti, havi (messzir ől) ingázók számára
elsősorban a városokban;
—a képzési funkció — mint második lakás az egyetemistáknak, a tanulóknak, a szak-
képzésben résztvev őknek, elsősorban az egyetemi és iskolavárosokban.
Magyarországon nem terjedt el sem a második lakás, sem a, szabadid ő-lakás elnevezés,
legalábbis abban az értelemben nem, amiként azt a lakosság nagyobbik része használná,
illetve pontosan meg tudná fogalmazni, hogy mit ért alatta. Nálunk eleinte a tervez ők,
területrendezők alkalmazták e fogalmakat, hiszen az üdül ők megjelenésével építési, terü-
letfelhasználási problémák jelentkeztek. A szociológusoknak (Heged űs J. — Manchin R.
1984, 103. o.) azonban sikerült jól körülhatárolni a magánüdül ő fogalmát: „... a
magánüdülő körét meglehet ősen tágan értelmezik, gyakorlatilag minden második lakás
idesorolható, amelynek — még ha részlegesen is, de — rekreációs funkciója van, azaz
valamilyen széles értelemben véve a pihenést és kikapcsolódást stb. szolgálja."
A kevés szerző által használt „második otthon", „második lakás" kifejezés azonban
sokszor pontatlan, mert felcserélik a második lakást (b ővebb fogalom) az annak csak
egyik formáját képező szabadidő-lakással (szűkebb fogalom). Ebben, mint már említet-
tem, szerepet játszik az is, hogy a hivatkozott külföldi szerz ők szintén gyakran és sok-
szor szinonimaként használják e fogalmakat, s nem tesznek különbséget köztük.
Kandidátusi disszertációjában így ír err ől Martonné Erd ős K. (1990):
„A második lakás — második otthon fogalmának használata sem egyértelm ű .
Ruppert, K. (1973) szerint: olyan hely, amit az állandó lakás mellett f őleg szabadidőben
és csak átmenetileg (órákig, napokig, hétvégeken, vagy szabadság alatt) használnak. E
meghatározásba belefér a magyarországi zártkertek szerszámos kamráinak jelent ős há-
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
TÉT 1993. 3 —4 Szabadidő-lakások az Alföldön 83
nyada is, s ezért nálunk sz űkebb értelmezésük is ismert: »... téli tartózkodásra is al-
kalmas, bizonyos minimális felszereltséggel, alapterülettel stb. rendelkez ő építmény...«
(Berey K. 1981). Véleményem szerint célszer űbb lenne csak azokra a városközeli
házakra alkalmazni, amelyekben nemcsak szabadidejüket töltik a tulajdonosok, hanem az
év egy részében (legkevesebb két hónap) a család keres ő tagjai onnan ingáznak.
Mindenféle rekreációs célú építmény — a kifejezetten hétvégi üdülést szolgáló házaktól,
az elsődlegesen tartós üdülésre használt nyaralókon át a zártkertek rekreációs célokat is
szolgáló szerszámoskamráig — összefoglaló neve a szabadid ős ház kifejezést lehetne."
(Martonné Erdős K. 1990, 5 —6. o.)
„A szabadidős tevékenységek széles skáláját kínáló, jól felszerelt városkörnyéki terü-
letek ellenére a 60-as évekt ől a tőkés országokban egyre er őteljesebbé vált a „második
lakás" vásárlása iránti igény. A fejl ődésnek sok ipari országra jellemz ő dinamikáját az
USA példája szemlélteti, ahol a 60-as évek végén minden huszadik ház a szabadid ő el-
töltését szolgálta, az újonnan létrehozott építmények közül azonban már minden tizedik
ebbe a kategóriába tartozott (Ragatz, R. L. 1977). Krippendorf, J. (1977) az európai
helyzetet jellemezve így fogalmazott: „majdnem minden üdül őtérségben a fér őhely-
kapacitás fejlesztése túlnyomó részben — s őt extrém esetben kizárólag — a második
lakás szektorra tolódott át." (Martonné Erd ős K. 1990, 10 —11. o.)
„Ezeknek az elvárásoknak mind teljesebb kör ű megvalósulásával, a szabadid ős házak
növekvő hányadát használják már második lakásként, ahol tavasztól őszig a család folya-
matosan kint tartózkodik." (Martonné Erd ős K. 1990, 20. o.)
A fentebb leírt angol és német fogalmak ismeretében — véleményem szerint — a
magyarországi fogalomhasználat nem megfelel ő , hiszen az a fogalmat lényegesen lesz ű-
kíti térben és id őben egyaránt. A városközelség persze relatív dolog, hiszen minden te-
rület városközeli, a kérdés csak az, hogy melyik város közelében alakult ki egy-egy
üdülőterület, illetve a tulajdonosok dönt ő többsége valóban onnan származik-e. Az id ő-
beli leszűkítés („minimum két hónap", „tavasztól- őszig onnan járnak be dolgozni")
szintén nem felel meg a külföldi fogalomhasználatnak. Ott ugyanis mind a napi, hétvégi,
szünidei ott-tartózkodás esetén második otthonról — illetve, ha ez szabadid ős céllal tör-
ténik — szabadidő-lakásról beszélnek. (Ugyanakkor érthet ő és magyarázható is az ilyen
szűkítés, amely az állandó lakáshoz próbálja közelíteni, hasonlítani a második lakást,
amitől „azt várja el", hogy majdnem mindenben megfeleljen az állandó lakásnak.) A
hazai helyzet, környezet miatt ugyanakkor a mozgó formákat (lakókocsi, lakóautó stb.)
a KSH sem tekinti üdül őnek, így második otthonnak és a szabadid ő-lakásnak sem fogad-
hatók el. Hazánkban a jogszabályok általában az „üdül ő ", kifejezést használják, a zárt-
kertekben felépített, 12 m 2-t meghaladó alapterületű épületek elnevezése „hétvégi ház".
A „nyaraló", a „hétvégi ház", az „üdül ő ", a „magánüdül ő ", a „szabadid ő-lakás", a
„szabadidős ház", a „víkendház", „bungaló" mind-mind második otthon, azon belül a
szabadidős célokra használt második otthonok közé tartoznak, ám a helyes fogalomhasz-
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
84 Csordás László TÉT 1993E3 —4
nálat mindig a viszonyítási rendszert ől függ. Egy tiszakécskei üdül ő a helybeli tulajdo-
nosnak lehet akár állandó lakása is (van rá példa), de a helybeliek többsége tavasztól
ő szig általában hétvégeken használja, csakúgy, mint a viszonylag közel lakó kecske-
métiek. A fő városban, vagy a Dunántúlon lakó tulajdonosok azonban els ősorban a szün-
időben, a szabadság ideje alatt tartózkodnak ott. A fentieken kívül nem fedezhet ők fel
markáns különbségek a csak hétvégi használatra, a tartós nyári vakációra, vagy éppen a
napi használatra épített üdül ő k között (söt, sokszor az üdül ők és a lakások között sem).
Éppen ezért — bár a fenti elnevezések között különbség van — a tanulmányban szinoni-
maként használom azokat.
Második lakások a múltban
Második lakások a történelem folyamán szinte mindig voltak. Seneca azt írta, hogy „a
Tiberis és más folyók partját gazdag római patríciusok házai szegélyezik, s némelyiknek
10 —15 ilyen háza is van". Ugyanakkor a második, harmadik ház stb. nem csak az üdü-
lést, illetve sokszor nem is az üdülést szolgálta. A Mediterráneumban a villagiatura
(nyári lak) és a mezandria termel ő birtokot is jelentett. A tulajdonosnak több földdarabja
volt különböző helyeken (akár különböző országrészekben) amelyeket különböz ő idősza-
kokban — amikor a munka megkívánta — felkeresett. A középkorban pedig kifejezett
elő nye volt a pestisek és más — els ő sorban a városokban pusztító — járványok idején,
hiszen tulajdonosának nem egyszer a túlélést jelentette egy-egy ilyen vidéki birtok.
A nemesség egy része is rendelkezett több otthonnal, s mindig társadalmi szerepét ől
függő en használta azokat. Amikor politizált, akkor a városi házat, amikor termelt, akkor
a vidéki birtokot kereste fel, illetve ott lakott. Az Amerikában korábban jelent ős „bő-
röndös farmerek" szintén ebbe a csoportba sorolhatók.
Külön kategóriát képeznek a személyzettel is rendelkez ő kastélyok, amelyek szintén
második, vagy további lakásai tulajdonosuknak (pl. a királyok nyári-téli kastélyai).
Egyes országokban az éghajlat is kikényszerítette téli, illetve nyári f őváros kialakítását.
Az ezekbe irányuló mozgás szintén részét képezte a második lakás jelenségnek.
A termeléshez kapcsolódó második lakás formájaként alakult ki a transzhumansz gaz-
dálkodás keretében létrehozott „Almhütte", a hegyvidéki kunyhó is, amely nyáron a
legeltető pásztorok menedéke, lakása volt. Napjainkban ezek jó része idegenforgalmi
célokat szolgál.
Az üdül ő ház nem újdonság a svéd életmódban sem. A svéd farmerek hagyományos
félnomád életének — nyáron a falvakból a legel őre vonulásnak — modern megfelel ője a
nyaranta üdül ő házakba való népvándorlás. Az a „modern" tendencia, amely szerint a
városi élet egyre inkább lakásokban zajlik, nem csak itt, hanem Európa más országaiban
is fokozza a rövidebb idő szak tágasabb környezetben való eltöltésének szükségességét.
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
TÉT 1993E3 — 4 Szabadidő-lakások az Alföldön 85
Bizonyos értelemben a tanyák is felfoghatók második otthonként. A foglalkozást felté-
telező funkció ebben az esetben nem a munka feltételével (föld) nem rendelkez ő váro-
sokban, hanem a tanyákon, a külterületen valósul meg. Ez persze csak akkor és addig
igaz, amíg a tulajdonosnak van egy másik lakása is (állandó lakása, ahonnan a gyerekei
iskolába mennek, ahova rendszerint esténként hazatér). Amikortól csak a tanyája van,
akkor az válik főlakássá. A tanya azonban hordozhat üdül ő-funkciót is. Ekkor is máso-
dik lakásnak nevezhet ő , egy máshol lakó ember időszakos otthonának.
A 20. század közepéig a gazdagabb társadalmi rétegek közé tartozók, illetve a szabad-
foglalkozásúak rendelkeztek megfelel ő tőkével, szabadidővel, így közülük sokan tartot-
tak fenn vidéki lakot. Tömegjelenséggé azonban csak az 1950-es évek óta vált a második
otthon azzal, hogy a t őkés és a szocialista berendezkedés ű társadalmak széles tömegei
(középosztályai) számára kialakultak azon okok, amelyeket már részletesen tárgyaltam.
Feltehető a kérdés: miért foglalkozom a „második lakások", a szabadid ő-lakások kér-
déskörével akkor, amikor hazánkban egyes rétegek számára az els ő lakás megteremtése
is komoly problémát jelent? Mert:
—a világméretű folyamatok Magyarországot sem kerülték és kerülik el, hiszen a má-
sodik lakás korunk tömegjelensége;
—mert politikai és gazdasági rendszert ől függetlenül megtalálható;
—mert az elmúlt évtizedekben kialakult, a második lakás fogalomkörébe sorolható
üdülő- és zártkerti területeken igen sok probléma (els ősorban ellátási, környezeti, közle-
kedési, területrendezési) jelentkezett és jelentkezik napjainkban is;
—mert az 1980-as népszámláláskor megszámlált 116 ezer üdül ő már akkor kb. egy-
millió ember családi üdülési lehet őségét jelentette, s azóta az ilyen jelleg ű épületek
száma csak növekedett;
—mert az elmúlt évek statisztikái szerint az üdül őépítés lendülete sokkal kisebb
mértékben csökkent, mint a lakásépítés üteme.
Az üdül őtelepek kialakulásának előzményei
Az alföldi üdülők, üdülőtelepek kialakulásához hozzájárult, hogy a trianoni békeszer-
ződés következtében az addigi az Osztrák—Magyar Monarchia területén létrejött, s
méltán kedvelt üdül őhelyek (Adria, Erdély, Érchegység, Kárpátok) az országhatáron
kívülre kerültek. A Balaton-partján, a Dunakanyarban és hegyvidékeinken a két világhá-
ború között épült villák és üdül ők egy része az 1940-es évek végén, valamint az 1950-es
években gazdát cserék, majd ezek a területek fokozatosan beépültek, túlzsúfoltakká vál-
tak azért is, mivel ott alakították ki a szociálturizmus legjelent ősebb hazai bázisait. A
városok északi, nyugati, jobb leveg őjű részein korábban épült villák fokozatosan a város
testébe (belséjébe) kerültek át. Funkciójuk átalakult, környezetük is, így pihenésre, üdü-
lésre ma már nem, vagy alig használják őket. Hasonlóképpen a korábbi kertek (kert-
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
86 Csordás László TÉT 1993.3 — 4
cégek) egy része is a városok lakóterületévé vált (pl. Debrecenben a Vénkert, az Újkert
és a Tócóskert).
A második otthonok kialakulásában fontos szerepet játszottak azok a nagy változások,
amelyekrő l a fentiekben már részletesen írtam. Emellett azonban fontos kiemelni az
iparosítást és annak hatásait (a népesség területi, foglalkozási, demográfiai átrétegző-
dése), majd kés őbb a második gazdaság megjelenését amely nálunk is el ősegítette a
szabadidő -orientált második otthonok számának robbanásszer ű bővülését. 5
Annak ellenére, hogy hivatalosan egy család tulajdonában egy lakás vagy lakótelek és
egy üdül ő vagy üdül őtelek lehetett — mivel az állami lakbér kedvez ő volt, különösen a
nagyvárosiak számára — nálunk is kialakul(hatot)t a saját tulajdonú lakással nem, de
üdülővel és/vagy zártkerttel, esetleg a gyermek nevére íratott falusi házzal rendelkez ő
család. A jogszabályok ugyanakkor már az 1970-es évek eleje óta megengedték ugyan-
akkor, hogy a különféle módon szerzett üdül ők (lakások) száma elérje (de ne haladja
meg) a család tagjainak számát, nem is beszélve azon kivételes esetekr ől, amikor további
üdülő k (lakások) szerzésére, illetve megtartására is lehet őséget nyújtottak. Ez a folyamat
— tekintve, hogy az üdül ők a befektetett pénz értékét meg őrizték — nemzetgazdasági
szinten szerepet játszott abban, hogy több tízmilliárdos holt tőke, nehezen, vagy egyálta-
lán nem mobilizálható szezonálisan használt vagyon keletkezzék. Más oldalról viszont
hozzájárult a piaci (ingatlanpiaci) viszonyok megteremtéséhez, önálló egyesületek, üdülői
érdekvédő szervezetek kialakulásához. Az állam ugyanis — amely az emberi lét szinte
valamennyi területének a felkarolását magára vállalta — nem tudta feladatát maradéktala-
nul végrehajtani. Nem, hiszen ehhez nem volt meg az anyagi háttere, illetve nem szá-
molt azzal, hogy az emberek az évi két-három heti szabadságukat nyugodtan, pihenve,
szabad akaratuk szerint szeretnék eltölteni stb. Persze az állam teljes mértékben nem is
törekedhetett erre, s ő t a konszolidáció, a földek kollektivizálása után maga kezde-
ményezte — igaz a m ű veletlen, elhagyott földek problémáinak megoldatlansága miatt —
a zártkerti területek b ő vítését, használatba, illetve tulajdonba adását, melyeken már
1968-tól lehet ő ség volt pihenési célokat is szolgáló hétvégi házak építésére.
A vizsgálat célja, módszerei; adatforrások
Jelen vizsgálat célja, hogy a rendelkezésre álló adatforrások alapján vázoljam az
Alföldön lévő szabadidő-lakások elterjedtségét, jellemz őit.
A fenti célok megvalósításához a földhivatal és a TAKEH (Tanácsi Költségvetési El-
látó Hivatal) adatait használtam fel, illetve hasonlítottam össze. Megállapítható, hogy a
két adatforrás adatai között településenként igen jelent ős eltérések vannak (Csordás L.
1992a, 1992b). Az Alföld hat megyéjében 1989-ben a TAKEH szerint 102 településen
19 654, a Földhivatal szerint 162 településen 11 889 üdül ő volt. Tehát a TAKEH több
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
TÉT 1993 • 3 —4 Szabadidő-lakások az Alföldön 87
üdülőépületet tart nyilván, mint a földhivatal. A különbség elsősorban ott nagy, ahol a
zártkertek is megjelennek mint üdülési funkciót is hordozó területek: a nagyvárosok
(Kecskemét, Debrecen, Szeged, Szolnok), azok környéke (Röszke, Hajdúsámson,
Hajdúhadház), valamint a folyópartok mentén (Szalkszentmárton, Baja, Tiszaug, Tisza-
dada, Dombrád, Vásárosnamény, Békés, Makó). (A TAKEH szerint az üdül őjük után
adózók száma kilenc településen 15-260-szor meghaladja a földhivatal által nyilvántar-
tott üdülőszámot. Mindössze 17 településen elenyész ő (± 15%) a különbség a földhiva-
tal és a TAKEH adatai között.) A TAKEH-nál több kapcsolódó adat is megtalálható (az
üdülő épület helye, nagysága; a tulajdonos kora, állandó lakóhelye), mindez számítógé-
pes nyilvántartásban — ami a földhivatalnál sajnos még hiányzik — így vizsgálatomban
a TAKEH adatbázisát használtam fel.
A szabadidő- lakások és tulajdonosaik jellemz ői az Alföldön
A szabadidő -orientált második otthonok közé tartoznak a zártkertekben és az üdül őte-
lepeken felépített hétvégi házak, nyaralók, valamint a települések bel- és külterületén
megvásárolt, üdülési célt szolgáló épületek, illetve bizonyos feltételek mellett a falusi
turizmus keretében hasznosított lakások, üdül ők, zártkertben lév ő hétvégi házak
(Csordás L. 1993a, 1993b, 1993c). Jelen tanulmány csak azokkal az épületekkel foglal-
kozik, amelyeket az adóhivatal (TAKEH-TÁKISZ) magánüdül őként tart nyilván, azaz
utánuk tulajdonosaik (haszonélvez őik) adót fizetnek.
Az 1960-as évek végéig, a szocializmus alapjai lerakásának id őszakában elsősorban a
szociálturizmus keretei b ővültek. Az 1960-as évek végét ől azonban rendelet tiltotta meg,
hogy üzemek, gyárak üdül ő ket építhessenek. Nagyon sok helyen ezt betartották, ám
azóta is épültek vállalati üdül ők (a vállalatok szakszervezeti bizottságai építettek üdül őt a
tagdíjakból). Lényegében ehhez az id őszakhoz, az egyéni (magán) vállalkozásoknak a
korábbiaknál nagyobb teret enged ő új gazdasági mechanizmus id őszakához köthet ők a
jelentős igényeket kielégít ő zártkerti és üdülőterületi parcellázások, melyek napjainkra az
Alföld helyi és regionális jelent őségű üdülőtelepeivé váltak.
Üdülőtípusok, üdül őépítés az Alföldön
Az idegenforgalom területi típusai közül (Tímár L. 1980) az Alföldön a partmenti
üdülőtelepek altípusa és a gyógyfürd ő központok típusa található.
A kialakító tényezők, a vonzóerő alapján az Alföldön:
—folyóparti (Tass, Békésszentandrás, Csongrád, Tiszacsege, Tiszalök, Tisza-
püspöki);
— szikes tavak menti (Dunapataj, Kunfehértó, Soltvadkert);
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
88 Csordás László TÉT 1993E3 — 4
—termálvizes fürdők környéki (Kiskunmajsa, Gyula, Szentes, Hajdúszoboszló,
Nyíregyháza, Karcag);
— tóparti (Abádszalók, Tiszaderzs, Tiszaörs);
—zártkerti (Kecskemét, Szalkszentmárton, Debrecen);
—és vegyes, melyen belül: termálvizes és folyóparti (Lakitelek, Tiszakécske, Tiszafü-
red); zártkerti és folyóparti (Szeged, Szolnok, Tiszaug); szikes tavi és termálvizes (Oros-
háza) üdülőtelep-típusok figyelhet ők meg.
Az üdülővel rendelkez ő települések száma megyénként 10 és 25 között változik (1.
ábra). A viszonylag nagyobb számú üdül őépülettel rendelkező települések a folyók men-
tén és a termálvizes fürd ők környékén alakultak ki (Debrecen, Hajdúszoboszló, Szeged,
Tiszakécske, Lakitelek). Ezeken a helyeken az üdül őtelepek kiépülése már nagyrészt be-
fejeződött, így ott a földhivatal és a TAKEH nyilvántartása nem, vagy alig tér el egy-
mástól.
1. ÁBRA
A TAKEH által nyilvántartott üdülök száma az alföldön 1989-90-ben
(Number of holiday homes registered by TAKEH in the Great Plain 1989-90)
A A Nylretyklone
rI•avaavirl
A Hajdúniais *
HaJdúlbsdli:
llamoge A *
A lám Ir k AL Napinyo
*
A A E <>
Jiazepkt1 8 0, eb
D
o
* 114disk•Imulf
A Ker./ O
*
11...a•$ki
52.41.8k
Tr
Mkénnientandria
Stalksventmárt•• Thuakkoke
IGyenae•drad
•
Kocakemé, •".">. * A "."'
•
Lakltdek Th
Dunapa•J Caangríd
O
54.11tvadkert Q Onakiza 1000 - 2112 (4)
o G> 500 - 999 (6)
A Hódmakk,rfallrbely A 100 - 499 (29)
./Cumfeblatá Q Sratyaucc
o
o 10 - 99 (38)
t,====wd * * 1- 9 (25)
©&u*
Szerkesztette: Csordás László.
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
TÉT 1993. 3 —4 Szabadidő lakások az Alföldön
- 89
Az Alföldön 1970-92 között felépült magánüdül ők döntő része a Dél-Alföld megyéi-
ben található (2. ábra). Az időszak elejétől (1975-77-ig) fokozatosan n őtt a felépített
nyaralók száma, ezután lecsökkent majd 1981-ig újabb fellendülés következett. A gazda-
sági visszaesés időszakában, az 1982-t követő néhány évben csökkent az évenként épített
magánüdülők száma. 1986-87-ben azonban hirtelen növekedés állt be, amelyben
szerepe lehetett a pénzmenekítésnek is (SZJA bevezetése stb.), azóta viszont a csökkenés
folyamatos. Bács-Kiskun megyében fokozatosan csökkent az épített nyaralók száma és
aránya. Csongrád és Békés megyében ezzel szemben növekedés tapasztalható. A legna-
gyobb ingadozást a nyaralóépítésben a két északabbi megye mutatja, míg Szolnok
megyében mindvégig kevés hétvégi ház épült. Az építés csúcsa id őben is eltolódott.
(1983-ig Bács-Kiskunban építették fel a legtöbb szabadid ő-lakást — 1981-ig az Alföldön
évenként felépített magánüdül ők több mint felét —, 1984-ben és 1986-ban Hajdú-Bihar-
ban, 1985-ben, 1987-ben és 1988-ban Békésben, 1989-ben Szabolcs-Szatmár-Beregben,
1990-ben újra Békésben, majd 1991-92-ben Jász-Nagykun-Szolnok megyében.)
2. ÁBRA
Az Alföld hat megyéjében felépített üdül ők száma (1970-1992)
(Number of holiday homes built in the six Great Plain counties [1970-1992J)
900
800
700
600
500
db
4 00
1
300
200
17li
o
75 80 BS 90 92
évek
SZOLNOK ffl CSONGRÁD
SZABOLCS-SZATMÁR BÉKÉS
HAJDÚ-BIHAR • BÁCS-KISKUN
Szerkesztette: Csordás László.
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
90 Csordás László TÉT 1993 .3 —4
Az alföldi üdül őtulajdonosok jellemz ői
A TAKEH által 1989-ben az Alföldön nyilvántartott 19 654 üdül őtulajdonos közül
6 092 Bács-Kiskun, 5 268 Hajdú-Bihar, 2 817 Szolnok, 2 271 Csongrád, 1 917 Békés és
1 289 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében rendelkezett épülettel. Az alföldi hat megye
nyaralótulajdonosai 699 magyarországi, egy németországi és egy svédországi település-
ről származtak. Megállapítható, hogy mennél kevesebb egy megyében az üdül ő után jük
adót fizet ők száma, azok annál kevesebb településr ől származnak (Csongrád, Szabolcs-
Szatmár-Bereg, Békés megye), míg az üdül őszám növekedésével együtt nő a nyaralótu-
lajdonost „kibocsátó" települések száma is (Bács-Kiskunban 318, Hajdú-Biharban 355).
Bár ez általában igaz, mégis megfigyelhet ő , hogy ahol magas a megyeszékhelyiek
aránya (p1. Szeged), ott jóval kevesebb településr ől kerülnek ki a tulajdonosok, mint ott,
ahol alacsony (pl. Szolnok). Abban az esetben, ha kiválasztom az adott megye üdül őtu-
lajdonosaiból egy százaléknál többet „küld ő", azoknak els ődleges otthont biztosító
településeket, akkor mindössze 6-10 települést kapok megyénként. Az egyes
megyékben lév ő hétvégi házak tulajdonosainak többsége (67 —94%-a) viszont ezen a
néhány (6-10) településen él. (Az egy százalékos azonban csalóka, hiszen Szabolcs-
Szatmár-Bereg megyében ehhez 12 f őnél, Bács-Kiskunban viszont 60 fő nél több, az
adott megyébe üdül őtulajdonos „küldő " település kellett.)
Az összes tulajdonos 73,9%-a él az Alföld hat megyéjében. Jelentős különbség fedez-
hető fel Csongrád, Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (98,3%, 92,8%, 91,3%),
illetve Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megye (62,5%, 54,8%) értékei között,
ami a fekvésb ő l, az Alföldön kívüli területekt ő l való nagyobb távolságból adódik.
Minden megyében a megyebeli lakosság közül kerül ki az üdül őtulajdonosok nagyobb
része (Csordás L. 1992b). A saját megyebeli tulajdonosok aránya az Alföld egészére
nézve 68%. Bár ennek a mutatónak az értéke — érthet ően — elmarad az Alföldön
üdülővel rendelkező k arányától, mégis megállapítható, hogy a f őbb körzeten kívüli
vonzáscentrumoktól (Budapest, Észak-Magyarország iparvárosai) való távolsággal
egyenes arányban nő a megyebeliek aránya (Csongrád megye 93,8%; Békés megye
88,4%). A főváros közelsége miatt Bács-Kiskun megyében 55,4%-ra, Szolnok megyében
45,5%-ra csökken a megyebeliek aránya, s ezzel egyenes arányban n ő a főváros, illetve
az agglomerációt is magába foglaló Pest megye részesedése. (Az el őbbi két megyében
együttes arányuk meghaladja a 30%-ot.). Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
„köztes" értéke (69,7%, illetve 76,0%) az északi iparvárosok lakóinak a területen
üdülő tulajdonosként való megjelenésével függ össze.
Az Alföld üdül őinek 10,4%-a a fővárosiak tulajdonában van, ám ez megyék szerint
differenciálódik: a távol fekvő Csongrád, Szabolcs-Szatmár megyében alig 1,1 %, illetve
1,2%, míg Jász-Nagykun-Szolnok megyében 18,1 %, Bács-Kiskunban 20,9% ez az érték.
Az Alföldön lévő , budapesti állandó lakóhellyel rendelkez ő tulajdonosok üdülőinek
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
TÉT 1993 el 3 — 4 Szabadidő lakások az Alföldön
- 91
közel kétharmada Bács-Kiskun megyében, egynegyede Jász-Nagykun-Szolnok megyében
található. A XVII. kerületet kivéve mindegyik kerületben a Bács-Kiskun megyei üdül ő-
tulajdonosok száma a legmagasabb. A budai kerületekb ől kevesebb ember épített vagy
vásárolt az Alföldön üdül őt. A főváros keleti és déli kerületeib ől (XIV., XVII., XVIII.,
XX., XXI.) származó tulajdonosok száma és aránya els ősorban Bács-Kiskun és Jász-
Nagykun-Szolnok megyében jelent ős. Bár erre vonatkozó felmérést nem végeztem, való-
színűsíthető az is, hogy ezen tulajdonosokat nemcsak a közelség, hanem az igen gyakori
szülő i-rokoni szálak is a területhez kötik (innen vándoroltak el az 1950-es évek óta).
Az Alföld hat megyéjében nyaralóval rendelkez ő tulajdonosok közül a legtöbben a fő-
városban és az alföldi megyeszékhelyeken laknak (több, mint 500 tulajdonos). Ezen a
hét településen (a településállomány egy százalékán) él az Alföld hat megyéjében hétvégi
házzal rendelkez ők 56,97%-a (1-2. táblázat). A 699 településből 657-ben nem éri el az
52-t az alföldi üdül őtulajdonosok száma. Ez azt jelenti, hogy a településállomány 94%-
áról a tulajdonosoknak mindössze 18,55%-a kerül ki. Csakhogy ebben a csoportban sem
egyenletes az eloszlás. A 10 —49 üdül őtulajdonost küldő településeken — a település-
állomány 15%-án — lakik az alföldi nyaralótulajdonosok 10%-a. A 10 fönél kevesebb
alföldi üdülőtulajdonossal rendelkező településeken (560 településen) összesen 1 584
nyaralótulajdonos él, azaz a településállomány 80%-áról a tulajdonosoknak alig több
mint nyolc százaléka kerül ki.
A fentieket összefoglalva megállapítható, hogy a legtöbb tulajdonos a nagyvárosokban
él. A településállomány egy százalékáról (megyeszékhelyek és f őváros) került ki a tulaj-
donosok közel 57%-a, míg a településállomány 80%-áról alig több mint 8%-a.
1. TÁBLÁZAT
Az Alföldön üdül ővel rendelkez ő magyarországi tulajdonosok
megoszlása kategóriánként
(The division of Hungarian owners who have Great Plain holiday homes by categories)
Települések Üdülőtulajdonosok Összes Tulajdonosok Összeadott Összeadott
száma száma tulajdonos %-a tulajdonosok
2 2000 — 3766 5 810 29,56 — —
2 1000 — 1999 3 126 15,91 8 936 45,47
3 500 — 999 2 260 11,50 11 196 56,97
8 200 — 499 2 189 11,14 13 385 68,10
11 100 — 199 1 525 7,76 14 910 75,86
16 50 — 99 1 096 5,58 16 006 81,44
657 1 — 49 3 646 18,55 19 652 99,99
699 1 — 3766 19 652 100,00 19 652 100,0
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
92 Csordás László TÉT 1993 E 3 —4
2. TÁBLÁZAT
Az 50 f őnél kevesebb tulajdonossal rendelkez ő települések megoszlása
(Within that, the division of those that have less than 49 owners)
Települések Üdülőtulajdonosok Összes Tulajdonosok Összeadott Összeadott
száma száma tulajdonos %-a tulajdonosok
560 1 — 9 1 584 8 06 8,06
50 10 — 19 668 3,40 2 252 11,46
26 20 — 29 643 3,27 2 895 14,73
18 30 — 39 619 3,15 3 514 17,88
3 40 — 49 132 0,67 3 646 18,55
657 1 — 49 3 646 18,55 3 646 18,55
A települések népesség-nagyság kategóriái és az üdül őtulajdonosok
aránya közötti összefüggés
Külföldi vizsgálatok rámutatnak arra, hogy a szabadid ő-lakással rendelkez ő háztartá-
sok arányát jelent ősen befolyásolja a település nagysága. Ez az összefüggés nagy való-
színű séggel Magyarországra is igaz, hiszen az 1980-as népszámláláskor összeírt üdül ők
tulajdonosainak több mint fele Budapesten, kb. 30%-a a fels őfokú és kiemelt felsőfokú
központokban élt.
Az Alföld hat megyéjében üdül ővel rendelkező 19 652 hazai tulajdonos állandó lakó-
helyének (699 település) térbeli eloszlását mutatja a 3. ábra. A települések többsége az
alföldi és az észak-magyarországi megyékb ől kerül ki. A Bács-Kiskun megyével szem-
közti, közvetlenül a Duna vonala mentén fekv ő dunántúli települések szinte mindegyi-
kén él legalább egy alföldi üdül őtulajdonos. Ett ől nyugatra azonban — mintha vonal-
zóval húzták volna meg a határt — szinte teljesen elt űnnek az Alföld hat megyéjében
lévő üdülőtelepekre tulajdonost küldő települések, hogy azután e „tengerb ől" a legna-
gyobb városok (Pécs, Kaposvár, Nagykanizsa, Gy őr, Székesfehérvár stb.) néhány f ővel
kiemelkedjenek.
A települések népesség-nagyság szerinti területi megoszlásánál a 3. táblázat szerinti
kategóriákat különítettem el. A táblázat alapján megállapítható, hogy az alföldi üdül őtu-
lajdonosok egy-egy településre es ő átlaga a népességnagyság-kategóriáknak megfelel ően
változik: a fővárosban 2 044, a kiemelt városokban 978, az 50-100 ezres városokban
155, a 20-50 ezres városokban 77, a 10-20 ezres településeken 30 üdül őtulajdonos
esik egy-egy településre. A falusi településeken átlagosan egy-tíz alföldi üdül őtulajdonos
él. Mennél jobban csökken az adott településen él ő népesség száma, annál több település
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
TÉT 1993.3-4 Szabadidő-lakások az Alföldön 93
Sz erkesztette: Cso rdás László.
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
94 Csordás László TÉT 1993 3 —4
ts.) ut O tó)
IIIIIIIIIV
ó.
• N £11
Ó 00
fyD 4:1
~ ....21 v
r-.~ ~
to .... .....1 ts) tO
00 t." C" 0 t,..) A
00 ~ YZ
-4 LA %.0 %.0 N.1 L..) t4 W ~ 14
-4 s1 sC)
O .
::::-• ..-. 0 — 00 Is.) t...)
42, N
:,
VI CT O ON LA w O O s
s– s 0 t..> A
-4 C..)
ts.) LA
Its> Ó0 CO 1.4 00 6 N tn
N.) N N
00 ts.) A L" 0 Q
00 0
ON WA
A LA
A W
0.1P
. 8 C"
VI
—""
oE
1••s••
N kr,' O.
LI)
N
s–• %,0 Ce 0up
•
VD O 00 00 c
zs brd
1.) Ln s0 La C" 00 tam N
il 00 5 r.r.
N
ts3 N) -4 LA -4 A
00 N) 0 LA 00 A O
.4 bt CO CO VD
LA 00 . A 01 LO N> O
N t.) t.) ts.)
á ." 00
0 0
Ő Ő 143 A Ő
s-.1 0 00 \ tol
§ O O t7e %.0 10 0
t1 :>
7 b t`..)
O
N N á t 4> 0
8 %Q oo -4 LA LA
JLA LA LA LAs0 O 0
s.>
Ó Ó oo
v N) 4)
1.) C.I1 10
W 41. > C.J1
00 11.1
W tA O CJ1
CO Q% C4 Q IN LA 0 A
VI tr) tr.>
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
TÉT 1993E3 —4 Szabadidő-lakások az Alföldön 95
lakói jelennek meg ott üdül ő tulajdonosként az Alföld hat megyéjében. A településszám a
kettő -ötezer lakosú településeken lineárisan emelkedik, az ennél kisebb településeken
fokozatosan csökken.
Míg a százezernél népesebb településeken (9 db) a tulajdonosok 50,23%-a él, addig az
1 000-10 000 lakosú településeken (483 db) csak 22,3%-uk. Az ezer állandó lakosra
eső alföldi üdülőtulajdonosok száma ugyanakkor nem változik ilyen jelentő sen az egyes
népességnagyság-kategóriákon belül: míg Budapesten 974 állandó lakosra jut egy alföldi
üdülő tulajdonos, addig a kiemelt városokban ez a szám 154, a kisebb-nagyobb
városokban és falvakban 335 és 668 között váltakozik.
Néhány településen (Debrecen, Tass, Dunapataj, Soltvadkert, Szarvas, Békésszentand-
rás, Szalkszentmárton, Szentmargitfalva) az állandó lakosság több mint 15 —20 ezreléke,
azaz (átlagosan 3,5 fő s családokkal számolva) a családok 5 —7%-a rendelkezik alföldi
üdülő vel. A 20 ezrelék persze csak a településre es ő átlag — így például Debrecenben
néhány körzetben 40 ezreléket is meghaladja az üdül ő tulajdonosok aránya (Sestakert),
míg a külső , délkeleti, délnyugati kertes körzetekben egy ezrelék alatt marad.
A megyeszékhelyek és a megyeszékhelyiek szerepe
A nagyobb lélekszámú települések lakossága rekreációs igényeit saját településén és
annak környékén elégíti ki. Megvizsgáltam ezért, hogy a megyeszékhelyek — mint az
Alföld legnagyobb népességszámú települései, forrás- és céltelepülésként — milyen sze-
repet játszanak ebben a folyamatban.
A hat alföldi megyében lév ő üdülőépületek közel egynegyede található az öt megye-
székhelyen (Békéscsabán ugyanis nincs üdül ő), viszont ott él a közel húszezer üdül ő
tulajdonosának 46,54%-a. Budapesttel együtt arányuk eléri az 56,97%-ot. A megye-
székhelyek tehát üdül ő népesség-kibocsátó helyek, amelyek a felmerült igényeknek csak
egy részét (kb. a felét) képesek helyben (a megyeszékhelyeken) kielégíteni. A legtöbb
üdülőépülettel rendelkez ő megyeközpont Debrecen (2 112), melyet Szeged (1 278),
majd Szolnok követ (825). Nyíregyházán kevesebb mint ötszáz, Kecskeméten alig több
mint száz üdülő épületet tartott nyilván a TAKEH 1989-ben.
A megyeszékhelyeken lév ő hétvégi házak (vagy sokszor „hétközi házak") tulajdono-
sainak 93,9-98,4%-a helybeli lakos. E városoknak a magánüdül ő-forgalomban betöltött
szerepére utalhat az is, hogy a területükön lév ő üdülő k közel száz százaléka a helybeliek
tulajdonában van. Az alföldi nyaralótulajdonosok (19 654) közül 9 147 f ő a hat alföldi
megyeszékhelyen él. A legtöbb alföldi üdülőtulajdonos Debrecenben (3 766), Szegeden
(1 950), Kecskeméten (1178), majd Szolnokon, Nyíregyházán és Békéscsabán
(500 —1000 fő ) rendelkezik állandó lakással. Látható tehát, hogy a megyeszékhelyek
(alföldi szinten) a felmerül ő üdülési igényeknek csak alig több mint a felét képesek hely-
ben kielégíteni.
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
96 Csordás László TÉT 1993 E 3 -4
Az Alföldön az egyes megyeszékhelyeken lakó üdül őtulajdonosok 87-97%-a saját
megyéjében rendelkezik üdül ővel (4. táblázat). A kecskemétiek tíz százaléka a Tiszazug-
ban, a szolnokiak hét százaléka Bács-Kiskun megyei - Jász-Nagykun-Szolnok megyével
határos - üdül őtelepeken épített vagy vett magának „második otthont". Hasonló eset
figyelhető meg Nyíregyháza és Debrecen vonatkozásában is.
4. TÁBLÁZAT
Az egyes megyeszékhelyeken lakó üdül őtulajdonosok megoszlása az Alföld megyéiben (%)
(The division of the holiday homes in the specific counties of the Great Plain)
Megyék Kecs- Békés- Szeged Debrecen Szolnok Nyíregy-
kemét csaba háza
Bács-Kiskun 88,32 0,30 10,86 0,00 7,21 0,00
Békés 0,50 96,34 1,49 0,13 0,40 0,00
Csongrád 0,40 1,74 87,08 0,00 0,40 0,00
Hajdú-Bihar 0,50 0,60 0,10 92,46 1,10 8,40
Jász Nagykun Szolnok
- - 10,23 0,87 0,40 0,69 0, 73 0,10
Szabolcs-Szatmár-Bereg 0,00 0,00 0,05 6,60 0,10 91,50
Az Alföld megyeszékhelyein lév ő 4 794 üdülőépületből 4 640-nek a tulajdonosa az
adott megyeszékhelyen rendelkezik állandó lakással (5. táblázat). A szolnoki állandó
lakhelyű üdülőtulajdonosok döntő részének, a debreceniek a szegediek és a nyíregyhá-
ziak több mint felének saját lakóhelyén található az üdül ője. A viszonylag kevés termé-
szeti vonzerővel rendelkező Kecskemét és Békéscsaba lakói inkább a természetes vizek
mellett (értsd a városkörnyéki folyópartok mellett) vettek, vagy építettek maguknak üdü-
lőt.
5. TÁBLÁZAT
A megyeszékhelyeken üdül ővel rendelkez ő megyeszékhelyi tulajdonosok aránya az adott
megyeszékhely alföldi összes tulajdonosából
(Division of local owners of holiday houses located in the county seats in comparison to
the total number of owners in the given city)
Megyeszékhely Alföldi tulajdonosok Ebből megyeszékhelyen lakó tulajdonosok
száma
száma (fő) aránya (%)
Békéscsaba 574 0 0,0
Kecskemét 1178 126 10,7
Szeged 1950 1236 63,3
Debrecen 3766 2063 54,8
Nyíregyháza 708 440 62,1
Szolnok 971 775 79,8
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
TÉT 1993•1 3 — 4 Szabadidő-lakások az Alföldön 97
A kecskeméti és a szolnoki üdül őtulajdonosok a megyéjükben lévő üdülőtelepek egy-
nyolcadán (három-három településen), a nyíregyháziak kb. egyharmadán (négy települé-
sen), a szegedi és a békéscsabai tulajdonosok az üdül őtelepülések felén (hét, illetve hat
településen), míg a debreceniek a kétharmadán (tizenként 12 településen) vannak abszo-
lút többségben. A megyeszékhelyi állandó lakóhely ű tulajdonosoknak a megyeszékhe-
lyen kívüli szerepe is fontos, hiszen tulajdonosként a közeli és távolabbi településeken
(sőt megyékben) is megjelennek (6. táblázat).
6. TÁBLÁZAT
A megyeszékhelyi állandó lakással rendelkez ő tulajdonosok aránya
a megyeszékhely nélküli megyében
(The rate offiat owners in the county seat in different counties)
Megye Megyeszékhely
Bács-Kiskun Kecskemét 17
Békés Békéscsaba 28
Csongrád Szeged 74
Hajdú-Bihar Debrecen 66
Jász-Nagykun-Szolnok Szolnok 31
Szabolcs-Szatmár-Bereg Nyíregyháza 55
Az üdül őtulajdonosok kora
Egy-egy üdül őtelepre nézve fontos, hogy az üdül őtulajdonosok milyen korúak, hiszen
a szolgáltatások, a nyaralók igénybevétele, a szabadid ő-eltöltési lehet őségek stb. korcso-
portonként különbözőek. 6
Mennél nagyobb a nők aránya, általában annál nagyobb a hatvan év feletti korcsoport
aránya. Az Alföldön a nők aránya 20,3%, ám Bács-Kiskun, Csongrád és Jász-
Nagykun-Szolnok megyében ennél egy-két százalékkal magasabb. Ez azzal is összefügg-
het, hogy ott több a termálvizes fürd őt használó, a fürdő mellett üdül őépülettel is ren-
delkező idősebb korosztályhoz tartozó személy, így a n ő is.
Az üdülőtulajdonosok 28,6%-a hatvan év feletti, de a fent említett három megyében és
Hajdú-Biharban arányuk ezt 1,3 —7,0%-kal meghaladja, s csupán Békés és Szabolcs-
Szatmár-Bereg megye marad az alföldi átlag alatt. A hatvan év feletti korosztály eseté-
ben 12,2% a megyék közötti különbség. A Jász-Nagykun-Szolnok és a Csongrád megyei
üdülő tulajdonosok több mint egyharmada nyugdíjas korú. Az úgynevezett id ős munkaké-
pes korúak (41-60 év) alföldi aránya 53,6%, melyet csak Békés megye hasonló értéke
múl felül több mint 6%-kal. A negyven év alatti korosztály aránya a tulajdonosok között
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
98 Csordás László TÉT 1993E3-4
„csak" 15,5 %, melytől Szolnok megye 1,1%-kal marad el, míg Szabolcs-Szatmár-
Bereg megye 1,8%-kal haladja meg azt. 7
Megállapítható, hogy a tulajdonosok dönt ő része idős, vagy idős munkaképes korú,
tehát az a korosztály, amely már nem foglalkozik gyermekei nevelésével, az életciklus
során a konszolidációs fázisba került. 8
Az üdül őépületek nagysága
Az üdül őépületek hasznos adózási alapterülete 31,3 m2. A zártkertekben felépített hét-
végi házak, mivel a törvény el őírásai szerint 30 m 2-esnél nagyobbak nem lehettek, ezért
megvizsgáltam a 30 m 2-es és az az alatti épületek arányát az Alföldön, a vizsgált hat
megyében és a 102 TAKEH nyilvántartásban szerepl ő üdülőépülettel rendelkez ő telepü-
lésen.
Megállapítható, hogy az alföldi nyaralóépületek 56,8%-a 30 m 2 vagy az alatti terü-
letű. A Csongrád és Hajdú-Bihar megyében lév ő épületeknek viszont több mint 70%-a
esik ebbe a kategóriába. A közepes (31-59 m 2) alapterület ű épületek aránya 39%, de a
fent említett két megyében a 26%-ot sem éri el. A 60 m 2 vagy annál nagyobb épületek
aránya 1989-ben még elenyész ő volt (4,2%). Megfigyelhet ő , hogy az üdül őterület-b ővü-
léssel jellemezhető megyékben (Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg) ará-
nyuk már az 5,6-6,6%-ot is eléri.
A 102 üdülőépülettel rendelkező település több mint egyharmadán a 30 m 2 alatti
üdülők aránya meghaladja a 75%-ot, s ez csupán a Tisza mellett csökken 25% alá. Igen
elenyésző a 60 m2 feletti üdülők aránya, amely csak Cserkeszőlőn, Karcagon, Röszkén
és Nyíregyházán haladja meg a 10%-ot. Bács-Kiskun megye három településén (Baján,
Kecskeméten és Szalkszentmártonban) egyetlen üdül őként nyilvántartott épület nagysága
sem éri el a fenti kategóriahatárt. A napjainkban kialakuló — ma még száz üdül őépület-
tel nem rendelkező — üdülőtelepeken, valamint a kisebb falvakban megvásárolt régi pa-
rasztházak miatt jelent ősen növekszik a 60 m2 feletti üdülők aránya (Kiskunmajsa 83%,
Tiszafüred 28,6%, Abádszalók 27,8%, Csökm ő 100%, Domaszék 100%).
Összegzés
A vizsgálatban bemutatott szabadid ő-lakások száma — a különféle term ő zártkerti in-
gatlanokat is beleszámítva — az Alföldön közel 300 ezer darab. A magánüdül ők nagyon
fontos szerepet játszanak az egyéni (és különösen a családi) üdülési igények kielégítésé-
ben. A szakszervezeti üdültetés visszaszorulásával a magánüdül ők szerepe várhatóan fel-
értékelődik a rekreációs igények kielégítésében. A nehezed ő gazdasági körülmények
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
TÉT 1993 • 3 — 4 Szabadidő-lakások az Alföldön 99
miatt a zártkertek termelési funkciója tovább b ő vülhet, ám egyes helyeken állandóan la-
kott területekké válhatnak (városkörnyékek), illetve üdül őterületté alakulhatnak át
(folyó- és tóparti területek). A falusi-tanyai vendégfogadásnak — mint viszonylag olcsó
és természetbarát üdülési formának — a megfelel ő természeti és társadalmi tényez ővel
rendelkező területeken lehet jöv ője. A kérdés az, hogy a jelenlegi tulajdonosok meg
tudják-e tartani üdül őjüket, zártkertjüket, illetve a lakosság mekkora része lesz képes
kifizetni az „olcsó", természetközeli pihenés, nyaralás évr ől-évre emelked ő költségeit.
Jegyzetek
1 Az egyik végletben foglal helyet a mozgó szálláshely: a sátor, a lakóautó, a lakókocsi, melyeket általában
nem számítanak második otthonnak, bár sok funkciójuk megegyezik, a másik végletben található a hatal-
mas vidéki ház, mely alkalmi lakóhelyül szolgál, de állandó személyzete van. Ezen kívül még számos két-
séges kategória létezik. Néhány helyi hatóság a telepített lakókocsikat is második otthonnak tartja, mások
pedig nem, mivel ezek a szálláshelyek szükség esetén elmozdíthatóak (és általában id ővel el is viszik őket),
így nem is számítanak bele a nyilvántartásba. Bizonyos kritériumok szerint az európai városok kiskertes fa-
házai (kis nyaralói) második otthonként kezelhet ők, mivel általános gyakorlat, hogy nyaranta, vagy sok-
szor az iskolai szünid ő folyamán az egész család kint tölti a hétvégéket — mégis úgy t űnik — a hivatalos
adatok szerint nem tekintik azokat második otthonnak, noha csak Koppenhága körül 15 000 van bel őlük.
2 1967-ben Franciaországban például a második otthonok 16%-a volt társtulajdonban, s további 12%-ukat
béreltek (Clout, H. D. 1969, 441. o.). A második otthont többen is használhatják, és vitatható, mely pont-
tól számítható inkább bérelt üdül ő szállásnak. Az Amerikai Egyesült Államokban például 25-33% közötti
azoknak a második otthonoknak az aránya, melyek valamikor az év során egy kis id őre kiadásra kerülnek
(Ragatz, R. L. 1977, 181. o.). Franciaországban közel félmillió család használta egy barát vagy rokon má-
sodik otthonát. További 1,2 millió francia család használja valamelyik rokonának állandó lakóhelyét máso-
dik otthonként. Ezek a szálláshelyek valószín űleg nem minősíthetőek üdülőnek, az pedig még jobban vitat-
ható, hogy az ilyen családok második otthon tulajdonosok-e.
3 Az Egyesült Államokban az 1970-es években évente 625 000 telket adtak el, ez kb. hatszorosa a második
otthonok számának. Kaliforniában az 1971 el őtti tíz évben eladott telkek mindössze 3%-án épült ház. A
Floridában vizsgált mintatelkeken ez az arány 70 000 volt az egyhez. Ezeket a földeket javarészt befekte-
tési, illetve spekulációs célból vásárolták, más telkeken viszont az egyéb szolgáltatások költsége fogta
vissza a házépítését.
4 Magyarországon a TAKEH adatbázisában szerepl ő emberek olyan épület után adóznak, amelyet ők, vala-
mint a tanácsi/önkormányzati apparátus dolgozói az építés célját, valamint a használat módját, a ren-
deltetést tekintve nem lakásnak, hanem üdül őnek neveztek.
5
A magánüdülők iránti kereslet szociológiai motivációi közül a következ őket említik meg (Hegedűs J. —
Manchin R. 1984, 110-114. o.): a magánüdül ő hosszabb távon megtérül ő befektetést jelenthet, mivel ol-
csóbb, mint az alternatív üdülési formák; a pénzjövedelem (pénztőke) értékének meg őrzése — vagy több-
nyire mérsékeltebb — növelése; a magánüdül ő , mint presztizs- és státusz jelz ő jószág a társadalmi struk-
túraváltozás következtében új és arányában b ővülő vezető rétegek jelentek meg, amelyek számára a társa-
dalom valójában nem nyújtott fogyasztási alternatívát, így ezek a rétegek pozicionális el őnyeiket a magán-
lakás, a magánautó és magánüdül ő „képletére" válthatták át; az elmúlt néhány évtized lakásépítésével és
városiasodásával, a városias (lakótelepi) környezetbe „kényszerített" emberek földéhségével függ össze,
amely fontos eleme lehet az üdül ők iránti szükségleteknek.
Ruppert szerint a szabadid ő-lakás jelenségének a következ ő kiváltó okai vannak: a szabadidő megnöveke-
dése, a szabadon rendelkezésre álló keresetek az ún. „széles középosztálynál", a mobilitás növekedése a
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
100 Csordás László TÉT 1993 .3 —4
motorizáltság és a közlekedési feltártság következtében, az értékes dolgok tulajdonlása iránti igény, speku-
láció, az emberek fizikai és pszichikai megterhelése (stresszhatás), az id őskori lakhely megszerzése iránti
vágy, adókönnyítések, emocionális okok (származás, családi gyökerek), státusszimbólum (Ruppert, K.
1973, 3. o.).
6
Bár a TAKEH által nyilvántartottak sokszor nem a tulajdonosok, hanem a haszonélvez ők (idős szülő ,
esetleg gyermek).
7
A száz főnél több üdülővel rendelkező települések kétharmadában a hatvan év felettiek aránya 25-50%
közötti, míg a negyven év alatti üdül ő tulajdonosok aránya csak Tiszaugon nagyobb 25%-nál (28,3%),
máshol 10-25%. Megyénként egy-három helyen még a 10%-ot sem éri el a fiatal munkaképes korúak
aránya (Kecskemét; Szarvas, Orosháza; Hajdúhadház; Szatymaz; Cserkesz őlő , Karcag-Berekfürd ő , Szol-
nok; Nyíregyháza). Ezen települések egy részén a reumáját a termálvízzel gyógyító — tehát valószín űleg
idősebb — korosztály épített vagy vásárolt üdül őt. Az idő s munkaképes korosztály az, amely zömében fi-
atal munkaképes korban, az 1970-es években, illetve gyermekeik felnevelése után az 1980-as években
tudott félretenni, vagy egészségi állapota miatt kénytelen volt félretenni üdül őre is. A Tisza melletti és a
nagykunsági üdül ő k tulajdonosainak több, mint 25%-a 40 év alatti (a már említett Karcag kivételével).
8
Az üdülőtulajdonosok többsége az id ő s munkaképes korosztályhoz tartozik, negyven-hatvan éves. Az Al-
földön lévő üdülő telepek közül csak 5 településen haladja meg a hatvan évesnél id ősebb korú tulajdonosok
aránya az 50%-ot (Kalocsa 54,2%, Szakatár 68,8%, Hortobágy 66,7%, Mórahalom 60%, Kállósemjén
50%), Bátyán pedig 100% ez az érték, ám ezeken a településeken tíz, vagy az alatti az üdül ők száma.
Irodalom
Barbier, M. B. (1965) Methodes d'etude des residences secondaires. L'Example des Bases-Alpes. In:
Mediterranee, 2. 89-111. o.
Battistoni, G. (1973) La residenze secondarie nella fascia costiera tra la foce della Magra e Quella del
Serchio. In: Bolletino della Soc. Geogr. Italiana. Ser. X. Vol. II. Fasc. 1-6. 147-167. o.
Baumhackl, H. (1988) The Phenomen of Second Homes wihtin the Framework of the Housing Markets: the
Vienna Example. In: Contemporaty Essays in Austrian and Hungarian Geography (Studies in Geography
in Hungary) 22. (Eds: Lichtenberger E. — Pécsi M.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 225 —240. o.
Baumhackl, H. 1989: Die Aufspaltung der Wohnfunktion. Wien.
Berey K. (1981) A hazai üdülési-idegenforgalmi igények kielégítésének helyzete. Településtudományi
Közlemények, 30. 81-99. o.
Bernt, D. (1964) Wochenend- und Ferienhuser ein aktuelles Problem. In: Mitteilungen des Österreichischen
Instituts fir Raumplanung, Nr. 67. 124-135. o.
Bielckus C. L. — Rogers, A. W. — Wibberley, G. P. (1972) Second Homes in England and Wales. (Studies
in Rural Land Use 11.) Wye College. Univ. of London.
Bielckus, C. L. (1977) Second Homes in Scandinavia. In: Second Homes: Curse or Blessing. (Ed.: Coppock,
J. T.) Pergamon Oxford. 35-46. o.
Clout, H. D. (1969) Second homes in France. In: Journal of the Town Planning Inst. (London) 55., 10.
440-443. o.
Clout, H. D. (1974) The Growth of Second-Home Ownership: An Example of Seasonal Suburbanisation. In:
Suburban Growth. (Ed.: Johnson, J. H.) Wiley, London. 101-127. o.
Coppock, J. T. (1977) Second Homes in Perspective. In: Second Homes: Course or Blessing. (Ed.:
Coppock, J. T.) Pergamon Oxford. 147-154. o.
Csordás L. (1992a) Entstehung und geographische Typisierung von Freizeitwohnsitzen in der ungarischen
Tiefebene. In: Mecklenburg-Vorpommem: Tourismus im Wandel. Greifswalder Beitröge zur Rekreations-
geographie. Freizeit- und Tourismusforschung, Band 3. 139-146. o.
Csordás L. (1992b) Magánüdül ők a Dél-Alföldön. Alföldi társadalom, 1992. III. kötet 72-92. o.
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
TÉT 1993.3 —4 Szabadidő-lakások az Alföldön 101
Csordás L. (1993a) A zártkertek kialakulása és jellemz ői Bács-Kiskun megyében. Juss, 2. 63-76. o.
Csordás L. (1993b) A második lakások kialakulása és jellemz ői az Alföldön. In.: Önkormányzat és regionali-
tás. (Szerk.: Szörényiné Kukorelli I. (Megjelenés alatt.) UNED Madrid — MTA RKK Pécs, 15-27. o.
Csordás L. (1993c) Második otthonok az Alföldön. In.: Társadalmi idő — szabadidő. (Szerk.: Tibori T.)
Budapest. (Megjelenés alatt.)
Csordás L. — Szabó G. (1993) A falusi-tanyai turizmus szervezésének és fejlesztésének feltételei az
Alföldön. Alföldi Tanulmányok, 137-161. o.
Danz, W. 1981: Zweitwohnungen in der Raumplanung In: Mitteilungen und Berichte des Salzburger Institu-
tes fiir Raumforschung, 90-119. o.
Downing, P. — Dower, M. 1973: Second Homes in England and Wales. Countryside Commission.
Greszczak, J. — Kowalowalzyk, A. — Matczak, A. (1986) Die Rolle der WochenendMuser beim Struktur-
wandel der lándlichen Gebiete in Polen. In: Peripheren Regionen und Siedlungsstruktur V. Bilaterales
Geographisches Seminar DDR/VR Polen 129-143. o.
Haimayer, P. (1979) Freizeitwohnsitze in Österreich In: Mitteilungen des Österreichischen Instituts fiir
Raumplanung. Wien, 221-246. o.
Hegedűs J. — Manchin R. 1984: Magánüdülők és az üdül őterületek fejlesztése In: Műhelytanulmányok:
Értékszociológiai M űhely Gazdaság és Értékszociológiai tanulmányok 1983-995. 102-161. o.
Krippendorf, J. ((1977) Az idegenforgalom fejlesztésének környezeti feltételei. A kívánatos jöv ő 23 tézise.
Idegenforgalmi Közlemények, 4. 43-86. o.
Lichtenberger, E. (1980) Die Stellung der Zweitwohnungen im sCidtischen System. Das Wiener Beispiel. In:
Berichte zum Raumforschung und Raumordnung. H. 1. 3-14. o.
Martonné Erdős, K. (1990) Az egyéni rekreáció lehet ő ségei és megvalósulása Miskolc környékén. Kandidá-
tusi értekezés (kézirat).
Meneghel, G. (1980) Freizeit Wohnsitze in Italien. In: Zeitschrift fiir Wirtschaftsgeographie, 24. 7.
217 —221. o.
Ragatz, R. L. (1977) Vacation Homes in Rural Areas: Towards a Models for Predicting their Destination and
Occupancy Patterns. In: Second Homes: Curse or Blessing. (Ed.: Coppock, J. T.) Pergamon Oxford,
181-194. o.
Romeiss, F. 1980: Freizeitplanung und Parzellierung des Alltags. Freizeit in Theorie und Forschung.
Deutsche Gesellschaft fiir Freizeit. Düsseldorf, 152-159. o.
Ruppert, K. (1973) Der Zweitwohnsitz im Freizeitraum In: Berichte zur Raumforschung und Raumplanung
Jg. 17. 1973-4. 3-9. o.
Ruppert, K. (1990) Freizeitwohnsitze in den Alpen unter besonderer Berücksichtigung des ausWidischen
Grundbesitses.
Timár, J. 1993: Az alföldi szuburbanizáció néhány sajátossága. Alföldi Tanulmányok, XV. 217-232. o.
Tímár, L. (1980) Az idegenforgalom földrajzi vizsgálatának néhány kérdése. Földrajzi Értesítő, 2-3.
273-301. o.
LEISURE-TIME HOMES IN THE GREAT HUNGARIAN PLAIN
LÁSZLÓ CSORDÁS
The bungalow, summer holiday home, weekend house, or whatever we call it, are
among the second homes used in leisure time, for leisure time purposes.
The study deals with the second homes (a building that is a private property or a long
term rental, and that serves as a temporary accommodation for a family that lives
elsewhere, it has not only leisure time functions, but also training and occupational
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
102 Csordás László TÉT 1993E3 —4
ones) and the leisure time homes (all "other homes" of a person, that, besides the main
home, is used mainly in the leisure time and temporarily: on weekdays after work, on
the weekends or during the holiday. An object can be called "other home" if it is
owned by the user, or it can be used for at least two succeeding months based on a lease
contract). After the introduction of their foreign definitions and explaining the general
reasons for the development of leisure time homes, it details the most important features
of the holiday settlements, holiday homes, and holiday home owners at Great Plain,
county and settlement levels.
The most important statements of the study are the following briefly:
1) In 102 settlements of the Great Plain there were 19,654 holiday homes registered
by the tax office (TAKEH), while in 168 settlements only 11,889 were registered by the
Land Office.
2) The holiday homes and weekend houses used for holiday purposes, developed
along riverbanks, shores of lakes, around thermal spas and in fenced gardens (Map 1.).
3) The weekend houses in the Great Plain built between 1970-1992 are mainly in the
Southern counties of the Great Plain, though the peak rate of building holiday homes
pushed from the South to the North in time Fig. 1.).
4) 73.9% of all the owners live in Great Plain counties. In every county most of the
holiday home owners are from within the county population. The rate of the owners
from the same county is 68.0%, if we look at the whole of the Great Plain. The rate of
those who own holiday homes in their own counties increases in a direct proportion with
the distance from the main, extra-regional attraction centres (Budapest, Northern
Hungary; the rates of Csongrád county is 93.8%, while that of Békés is 88.4%), while
the same rate decreases to 55.4% in Bács-Kiskun, 45.5% in Szolnok county because of
the closeness of the capital. 10.4% of the Great Plain's holiday homes are owned by
Budapest citizens, though this is different in the counties: hardly 1.1 % and 1.2% in the
far-away Csongrád and Szabolcs-Szatmár counties, while 18.1% in Szolnok and 20.9%
in Bács-Kiskun county.
5) Most of the owners live in the big cities (Table 1.1% of the settlements (county
seats and the capital) give almost 57% of the owners, while just above 8% live in 80%
of the settlements.
6) The holiday home owners of the six Great Plain counties are 699 Hungarian, 1
German and 1 Swedish settlement (Map 2). We can see (Table 2.) that the average
number of Great Plain holiday home owners per settlements, varies according to the
population categories: 2,044 in the capital, 978 in the major cities, 155 in towns with
population between 50,000-100,000, 77 in towns with 20,000-50,000 dwellers, and
30 holiday home owners can be found in the settlements of 10,000-20,000 citizens. In
rural settlements the number of holiday home owners is 1-10 on the average. While
50.23% of the owners live in settlements with populations bigger than 100,000 (9
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
TÉT 1993 s 3 — 4 Szabadidő-lakások az Alföldön 103
settlements altogether), only 22.3% in the 483 settlements with populations between
1,000-10,000. Ön the other hand, the number of Great Plain holiday home owners per
thousand residents does not vary in such a significant way among the population size
categories.
7) Almost one-fourth of the holiday homes of the six Great Plain counties can be
found in five county seats (Békéscsaba has no holiday homes), but 46.54% of the
owners of the almost 20,000 holiday homes live there. 93.9-98.4% of the owners of
weekend houses (or, many times, "midweek, everyday houses") of the county seats are
local residents. So we can see that just a little more than half of the existing holiday
needs (at Great Plain level) can be satisfied in the county seats.
8) 87 —97% of the county seats' resident holiday home owners have holiday homes in
their own counties (Table 3.). Out of the 4,794 holiday homes of the Great Plain county
seats, the owners of 4,640 live in the given county seat (Table 4.). The rate of the
owners who are Szeged and Debrecen residents is significant, in their county seats, in
their counties (above 65%), while the Kecskemét residents show a figure of "only"
17% (Table 5.).
9) From the years of birth of the taxpayers we can say that most of the owners are
either aged (28.6 of them are older than 60) or of older active age 53.6% of them are
between 41-60), thus the generation that does not have to deal with rearing their
children, is in the consolidation phase of the life cycle, many times ill etc.
10) The area subject to taxation of the holiday homes is 31.3 m 2 . Since the law did
not allow the construction of holiday homes bigger than 30 m 2 in fened gardens, I
examined the rate of the buildings of 30 m 2 or less. We can say that 56.8% of the Great
Plain summer homes have areas, of 30 m 2 or less. But in Csongrád and Hajdú-Bihar
more than 70% of the buildings fali into this category. 39% is the rate of the medium-
size (31-59 m2 ) holiday homes, but less than 26% in the above-mentioned two
counties. The rate of the buildings of 60 m 2 or more Was insignificant in 1989 (4.2%),
though in the counties that can be characterised by the expansion of leisure time areas
(Szolnok, Szabolcs-Szatmár) their rate is up to 5.6-6.6%. In more than one-third of the
102 settlements that have holiday homes the rate of those buildings that are smaller than
30 m2 is above 75%, and it is only along the Tisza river where it is under 25%.
Translated by Zoltán Raffay
Csordás László : Szabadidő-lakások az Alföldön
(Leisure-time Homes in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 77-104. p.
104 Csordás László TÉT 1993 .3-4
BaNi1.ti11/411111117.:1=:. •
„I
, , 11, • 11 f'