Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
Tér és Társadalom 7. 1993E3 —4: 13 —34
AZ ALFÖLD INFRASTRUKTÚRÁJÁNAK
JELLEMZŐI ÉS FŐ BB FEJLESZTÉSI FELADATAI
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
ERDŐSI FERENC
Problémafelvetés
Korunkban a gazdasági struktúraváltás egyik elmaradhatatlan jellemz ője, hogy a terme-
lési szférával szemben növekszik a tágabb értelemben vett szolgáltatások súlya mind az
értéktermelésben, még gyorsabban a foglalkoztatásban. E folyamat nem hagyja érintet-
lenül a társadalmat sem. Bizonyos embrionális jelei már nálunk is vannak az „ipar
utáni" (posztindusztriális, információs) társadalom felé fejl ődésnek.
Nemcsak a termel ő i, de a lakossági szolgáltatások tárgyi-intézményi alapját, hálózatát
is az infrastruktúra képezi. E szféra ágazati és térségi vonatkozásban egyaránt el őtérbe
kerül, mindinkább a település- és területtervezés kardinális tényez őjének rangját viseli.
Anélkül, hogy kitérnénk az infrastruktúra fogalommal kapcsolatos értelmezési problé-
mákra, sietünk leszögezni, hogy bár kívánatos lenne a legkorszer űbb (a bankrendszert, a
tűz-, víz, honvédelmi, közbiztonsági intézményeket stb. magába foglaló) infrastruktúra
fogalommal dolgozni, azonban vizsgálatainkat kénytelenek vagyunk a statisztikai adat-
szolgáltatás meglehet ő sen hagyományos rendszeréhez igazodva végezni.
A tényfeltárás során arra a kérdésre igyekeztünk választ adni, hogy a különféle infra-
struktúrák fejlettségében milyen az Alföld pozíciója az országos átlaghoz, a többi ország-
részhez viszonyítva, továbbá az Alföldön belül milyen regionális (megyék közötti), tele-
pülési (főként városok közötti) differenciák tapasztalhatók, milyen a fejl ődés dinamikája
(növekszik-e a szakadék az országrészek között, az Alföldön belüli területek között, vagy
felzárkózási folyamatok érvényesülnek). Igyekeztünk feltárni a fejl ődés, illetve a diffe-
renciálódási folyamat okait, mozgatórugóit, az Alföld általános természeti, gazdasági-tár-
sadalmi viszonyainak, geopolitikai helyzetének az infrastruktúrára gyakorolt hatását.
Az elemzés tanulságainak, az általános társadalmi-gazdasági átalakulás f őbb elemeinek,
jellemző inek figyelembevételével vázoltuk fel az Alföld infrastruktúra-fejlesztésének stra-
tégiáját és főbb feladatait, rámutatva az infrastruktúra (korlátokat sem nélkülöz ő) lehető-
ségeire a területfejlesztésben, valamint az infrastruktúra-fejlesztés lehetséges szervezeti és
pénzügyi eszközrendszerére. Az olvasó feltehet ően hiányolja, hogy nem fogalmaztuk
meg konkrétan, milyen infrastruktúrára, illetve fejlesztésekre van szükség az Alföldön.
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
14 Erdősi Ferenc TÉT 1993.3 —4
Ez semmiképpen nem történhet (népességre, területegységre vetített fajlagos) „normák"
alapján, hanem csakis az egyes kisrégiók, települések funkcióit, konkrét igényeit és lehe-
tőségeit számba vev ő területi tervezés keretében. A tervezés viszont már mások feladata.
Tényfeltárás
1. A lakossági infrastruktúra ágazati jellemz ői
a) Lakásviszonyok — közm űvesítettség
A lakossági infrastruktúra terén az Alföld elmaradottságának mértéke az utóbbi fél év-
század alatt csökkent. Különösen a lakásellátottságban (a laksűrűségben, kiváltképpen
pedig a lakásnagyságban) jelent ős a közelítés az országos átlaghoz, s őt némely mutatóban
felzárkózás ment végbe. A lakásépítés dinamikája az 1970 —1980-as években az átlagos-
nál gyorsabb volt, ennek következtében a lakásállomány ma viszonylag „fiatalos",
egészségesnek mondható. A lakásellátottság mértéke, az újszer ű lakások aránya sok eset-
ben a jövedelmekt ől függetlenül, sőt azokkal ellentétesen alakul. Szabolcs-Szatmár-Bereg
megye kiemelkedően kedvező helyzetét például részben az önzsigerl ő életmódnak, rész-
ben vis maiornak köszönheti (árvíz utáni, jórészt országos forrásokból végrehajtott újjá-
építésnek).
A közm űves ellátottság terén viszont az igen alacsony szintr ől induló látványos fejlődés
ellenére még mindig nagyon er ős az elmaradottság. Különösen a vízellátás és a csa-
tornázottság terén sok még a teend ő . Az alföldi lakásoknak ugyanis b ő háromnegyedéb ől
a szennyvíz csövön távozik, de ezeknek csupán egyharmada van bekötve szennyvíz-
telephez csatlakozó közcsatorna-hálózatba.
Környezetvédelmi szempontból különös fontosságú a közm űolló nyitottságának mér-
téke. A legnagyobb arányban a megyeszékhelyeken zárkózott fel a csatornázottság a víz-
ellátáshoz (csak 1,25 —1,69-szeres különbséggel), míg a többi város közül Záhonyban
1,1, Baján és Mátészalkán (1,8-1,8), Martfűn, Vásárosnaményben 1,9-szeres e különb-
ség. '
A szénmedencék távolsága miatt csak a legnagyobb, illetve legurbanizáltabb városok-
ban működött gázgyár, így az Alföld gázellátása csupán töredékét tette ki az országos-
nak. A földgáz el őtérbe kerülésével az Alföld (saját lel őhelyei és az import jóvoltából) a
többi országrészhez képest kedvez őbb helyzetbe került.
Az Alföld rendkívüli elmaradottságát a lakások komfortszintje, vízöblítéses WC-vel,
fürdőszobával való ellátottsága tekintetében er ősen ledolgozta, de még ma sem jelentékte-
len a hátránya a többi országrészhez képest.
A lakásállomány falazatának és padozatának anyaga tekintetében viszont az Alföld még
ma is meglehet ősen hagyományos karakterű . Nem biztos, hogy a vályog és döngölt föld
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
TÉT 1993E1 3 —4 Az Alföld infrastruktúrájának jellemz ői és főbb... 15
falanyagként történt szélesebb kör ű alkalmazása elmaradottságot is jelent. Kiváló h őszi-
getelő tulajdonságai miatt a fejlett országokban reneszánszát éli ez a természetes épít ő-
anyag, ső t betonvázzal kombinálva többemeletes házak is épülnek a vályogból.
A tágabb értelemben vett lakásviszonyok (lakásellátottság, -felszereltség, közm űvekkel
való ellátottság) valamennyi elemét figyelembe véve az alföldi megyék közül Csongrád
megye helyzete a legjobb, Pest megye a második, Bács-Kiskun a harmadik. A további
sorrend: negyedik Hajdú-Bihar, ötödik és hatodik holtversenyben Békés és Szabolcs-
Szatmár-Bereg, az utolsó, hetedik helyen pedig Jász-Nagykun-Szolnok megye áll. Meg
kell jegyeznünk, hogy az ellátottság megyei mennyiségi értékei között csekély a különb-
ség, azaz a szóródás. A fél évszázaddal korábbi helyzethez képest közeledtek egymáshoz
a megyék jellemzői.
Az alföldi városok közül a megyeszékhelyek közepes mértékű és egymáshoz meglehet ő-
sen közelálló értékű laksűrűségű ek, a nagy lakások gyakorisága is csak gyenge-közepes
vagy közepes mérték ű . A lakások komfortszintje, közm ű vesítettsége viszont igen magas.
Mindez a — fő ként paneles — tömeges lakótelep-építés eredménye. Hat részjellemz őből
komplex lakásellátottsági-komfortszint-közm űvesítettségi mutatót képezve (Pest megye
igazgatási székhelyétő l, Budapesttől eltekintve) Szeged vezet, Szolnok a második, Debre-
cen a harmadik, Békéscsaba a negyedik, Nyíregyháza az ötödik és Kecskemét a legutolsó
helyen áll. A többi város lakásállományát az átlagosnál valamivel nagyobb és erősen szó-
ródó laksűrűség, valamint az ugyancsak erősen különböz ő lakásnagyság jellemzi.
Feltűnő en magas a nagy lakások aránya a Duna—Tisza közi (hagyományos intenzív
mező gazdasági kultúrákból nagy jövedelmet kitermel ő ) kisvárosokban, valamint egyes
szatmári kisvárosokban, legalacsonyabb a nagykunsági, hajdúsági, bihari, jászsági és sza-
bolcsi kisvárosokban, továbbá a nagyrészt lakótelepi karakter ű ipari településen,
Martfűn. Komfortszint, közmű vesítettség tekintetében a hagyományos, er ősebben urbani-
zált speciális (kereskedelmi, ipari, egyházigazgatási, vasúti csomópont) funkciójú telepü-
lések, valamint a szatmári kisvárosok járnak elöl (elérve a megyeszékhelyek átlagát), míg
a legalacsonyabb komfortszint űek a szélső ségesen agrárfunkciójú, részben periférikus
fekvésű , városi ranghoz csak az utóbbi évtizedekben jutó kisvárosok. A sokszoros kü-
lönbség a nem megyeszékhely városok közm űvesítettségében els ősorban nem a jövedelmi
differenciák mentén alakult ki. E diszkrepanciák létrejöttében még csak nem is annyira
más objektív, mint inkább szubjektív tényez ők játszottak közre.
b) Kommunális (közösségi) intézményi infrastruktúra
Az oktatási-művelődési infrastruktúrán belül az óvodai ellátás (a zsúfoltság mértéke
alapján) alig valamivel gyengébb az országos átlagnál, ugyanez a helyzet az általános,
sőt a középiskolák vonalán is. (A középiskolák egy osztálytermére jutó tanulók száma te-
kintetében pedig jobb helyzetnek örvend az Alföld.) Legrosszabb a helyzet a szakmun-
kásképzésben, ahol legnagyobb probléma a szakoktatóhiány. A fels őoktatás mennyiségi
mutatói tekintetében is hátrányos az Alföld helyzete, és különösen kifogásolhatók a szak-
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
16 Erdősi Ferenc TÉT 1993E3 —4
irányultság szerinti aránytalanságok; a képzés szakmai szerkezete nem felel meg a nagy-
régió belső szükségleteinek. Különösen hiányzik, illetve igen kis kapacitású a m űszaki,
közgazdasági fels őoktatás, miközben agrárszakemberekb ől és pedagógusokból viszony-
lagos túlképzés történik. Az újsütet ű főiskolák jellemzője, hogy nagy részük nem önálló,
hanem túlnyomóan fővárosi egyetemek és főiskolák, kisebb részben alföldi egyetemek és
dunántúli főiskolák tagozata. A m űvelődési intézmény ellátottság terén — ha térségileg
koncentrált formában is — sikerült megközelíteni az országos átlagot, viszont a kutató-
fejleszt ő tevékenységben nagy az elmaradás, nem annyira a többi országrészhez képest,
mint a főváros által nyomasztóan súlyozott országos átlaghoz viszonyítva.
Az Alföldön belül az egyes megyék közötti sorrend eltér ően alakul a különféle oktatási
szintek tekintetében.
Az óvodai ellátásban a legjobb helyzetet Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun
megye élvezi, legrosszabb a helyzet Hajdú-Bihar és Pest megyében. Az általános iskolai
ellátottságban Csongrád és Békés megye vezet, Bács-Kiskun és Pest a sereghajtók. A
középiskolai ellátás terén pedig Pest és Békés van a legjobb, Szabolcs-Szatmár-Bereg és
Bács-Kiskun megye pedig a legrosszabb helyzetben. Mind a három oktatási szintet együtt
nézve, Csongrád és Békés osztozkodik holtversenyben az els ő két helyen, majd Szabolcs-
Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok következik, míg azonos osztályzat értékkel a
legrosszabb helyzet űnek Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Pest megye ítélhet ő . A kutató-fej-
lesztő helyek terén — a létszám alapján — azok a megyék vezetnek, amelyeknek egyete-
meik vannak: Pest, Csongrád, Hajdú-Bihar; a negyedik és ötödik helyen Békés és
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye következik, az utolsó két helyen pedig Jász-Nagykun-
Szolnok és Bács-Kiskun megye áll.
A tanulók száma, részesedési aránya a népességb ől a városonként nagyon differenciál-
tan alakuló demográfiai viszonyok függvénye. Id őközbeni igényváltozáshoz az iskolák
kapacitása nagyon nehezen tud alkalmazkodni. Átmenetinek ígérkez ő , de még tartósnak
mutatkozó létszámnövekedés esetén is csak kevés helyen képesek a problémát építkezés-
sel járó bővítésekkel megoldani. Már az is nagy eredmény, ha bérlettel növelik a be-
fogadóképességet. (Amennyiben egyáltalán található az adott városban közegészségügyi
szempontból is magas követelményeknek megfelel ő épület, termekkel.) Pedagógusok
felvétele viszont csupán pénz kérdése a városokban, általában e szakma munkaer őpiacán a
kínálat mind több helyen felülmúlja a keresletet. 2
Az Alföld els ő számú fels őoktatási (egyetemi) központja Szeged (amely mindjárt a fővá-
ros után következik az országos hierarchiában), a második Debrecen. Csupán f őiskola
működik Nyíregyházán, Kecskeméten, Szolnokon, Baján, Szarvason, Jászberényben,
Hajdúböszörményben, Békéscsabán, Hódmez ővásárhelyen és Mezőtúron.
Az egészségügyi ellátás terén is észrevehet ően csökkent az Alföld elmaradottsága. Sőt,
a körzeti orvosi és gyermekorvosi ellátottságban már országos átlag körüli állapot jel-
lemző az Alföldre. A kórházi kapacitásban ugyan jelent ős lemaradás mutatkozik az orsz-
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
TÉT 1993 • 3 -4 Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb... 17
ágos átlaghoz képest, de — az ország kórházi ágyainak közel egyharmadát magáénak
tudó főváros nélküli — a vidéki átlaghoz mérve, már alig van különbség. A bölcsödei és
szociális otthoni (férőhely) ellátottságban az Alföld már nagyjából elérte, illetve megkö-
zelítette az országos szintet, de így is nagy a zsúfoltság.
Az Alföldön belül az orvosellátottság mértékére rányomja bélyegét az orvostudományi
egyetemek elhelyezkedése. (Csongrád és Hajdú-Bihar megye áll az élen, Pest megye az
utolsó, erősen leszakadva az el őtte levőktől.) Valamelyest másként alakul a kórházi ellá-
tottság területi képe, Hajdú-Bihar megye — nagy kapacitású klinikái ellenére — például
Jász-Nagykun-Szolnok megye mögé szorul. A szociális otthoni ellátottság a legsiralma-
sabb Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (országos viszonylatban is a leg-
rosszabb), az országos átlagot Csongrád és Hajdú-Bihar éri el, illetve haladja meg e
téren.
A lakosság egészségi állapotában, korösszetételében nincsenek olyan jelent ős különbsé-
gek sem a megyeszékhelyek, sem a többi város között, hogy indokolt lenne az orvosi
ellátottság tekintetében a megyeszékhelyek kategóriáján belül észlelt több mint kétszeres,
a többi város között pedig éppenséggel tizenkétszeres különbség, ezért itt a valós lakos-
sági ellátási igényekt ől függetlenítődött, számos szubjektív tényez ő által alakított torz
állapottal állunk szemben. Hiszen ha valamiben, úgy éppen ebben az infrastruktúrában
kellene a lehető legnagyobb egyenletességet biztosítani, ugyanis ezt diktálja az ember
szociális igazságérzete.
Kórház működik minden megyeszékhelyen, viszont a többi városnak csupán a felében.
Ebből következő en jó néhány városnak nemcsak a saját körzetét, hanem a szomszédos ál-
talános vonzáskörzetet, vagy annak egy részét is el kell látnia kórházi egészségügyi szol-
gáltatással. A saját népességszámukhoz képest sok ággyal rendelkez ő kórházak mintegy
„kórházvárossá" vagy „gyógyító centrummá" avatnak olyan kisvárosokat is, mint
Kisvárda, Mátészalka, Vásárosnamény, Fehérgyarmat, Baja, Berettyóújfalu, Gyula,
Kalocsa, Kiskunhalas stb. Ezeknek a városoknak a kórházai több általános (pl. belgyó-
gyászati, sebészeti, szülészeti-n ő gyógyászati) és néhány speciális (pl. onkológiai, uroló-
giai, ideggyógyászati, orr-fül-gége) osztállyal is rendelkeznek.
c) Kiskereskedelmi-idegenforgalmi infrastruktúra
A kiskereskedelmi infrastruktúra, a bolthálózat jellemzője, hogy mennyiségi téren, a
bolti alapterület fajlagos adatai tekintetében az Alföld megközelítette az országos átlagot,
de ez a fejlődés az átlagosnál erősebb koncentrációval ment végbe. Nevezetesen, a nagy-
vonalú áruházépítési program eredményeként er ősebben csökkent a boltok száma, még-
pedig szakjelleg szerint is differenciáltan, különösen a kis falusi boltok sokaságának
megszűnésével. Kedvező tlenebbé vált tehát az áruterítés a tanyasi-falusi lakosság
körében. E helyzeten az utóbbi id őszakban felgyorsult privatizáció sem segített igazán,
mivel az új „maszek" kisboltok, butikok túlnyomó része is a nagyobb településeken,
városokban jött létre. Az utóbbi években megcsappant „vásárlási kedv" alapján általában
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
18 Erdősi Ferenc TÉT 1993E3 —4
elegendő nek látszik a szakbolti kapacitás egésze, inkább a szakstruktúra terén mutatkozik
igény a változtatásra. A valós keresletszerkezet azonban a kiskereskedelmi piaci vi-
szonyok között is csak lassan alakul ki, mert a keresked ő az elérhető nyereséghányad
alapján dönt a bolt profiljáról. A kiegyenlít ő tendencia ellenére a fajlagos kiskereske-
delmi forgalom tekintetében is elmarad az Alföld az országos átlagtól. 3
Négy kiskereskedelmi és idegenforgalmi részmutatóból képzett komplex mutató szerint
a megyeszékhelyek közül összességében a legjobb helyzetben Szeged van Szolnokkal
együtt, majd a harmadik és negyedik helyen holtversenyben Békéscsaba és Kecskemét
adja a középmezőnyt, a legkedvez őtlenebb helyzet pedig Debrecenre és Nyíregyházára
jellemző .
Ezen belül a kiskereskedelmi infrastruktúra terén Békéscsaba és Szolnok vezet, Szeged
és Debrecen helyzete a legrosszabb. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a megyeszékhe-
lyek szűk csoportján belül jelentéktelenek a tényleges különbségek (a széls ő értékek kb.
15 %-kal különböznek), viszont a többi város állományán belül a széls ő értékek 8,5-sze-
resen térnek el egymástól. Olyannyira, hogy vannak olyan kisvárosok, amelyek bolthá-
lózata — lakosságukhoz mérten — még a megyeszékhelyekhez képest is fejlettebb (Bács-
almás, Fehérgyarmat, Berettyóújfalu, Baja, Kalocsa, Mátészalka, Kisvárda, Vásárosna-
mény stb.). Felt űnően sok közöttük a szatmári, ahol már nem tud érvényesülni
Nyíregyháza igen er ős kereskedelmi vonzása.
Az idegenforgalmi infrastruktúra alapját képez ő „kereskedelmi szálláshelyekb ől" az
Alföld mind területéhez, mind népességszámához, de még adottságaihoz képest is arány-
talanul csekély mértékben (egyötöd arányban) részesedik.
Az Alföldön belül, az egyes megyék között a szállodai fér őhelyek és a fizetővendég-
szobák számában sokkal kisebb a szóródás, mint a kempingeknél. A hosszabb tartózko-
dásra alkalmas szálláshelyek er ősen a gyógyvizekhez köt ődnek, amit Hajdú-Bihar megye
fölénye is igazol, míg a kempingek a nyári idényben hathatósan besegítenek a gyógyide-
genforgalomba, a vízparti üdülésbe, emellett egész évben a tranzitforgalmat is szolgálják.
Amennyire képes volt a minimális befektetést igényl ő fizető vendéglátás a legrugalmasab-
ban igazodni az adott térség keresletéhez, a jóval t őkeigényesebb kempingekkel való ellá-
tásban igen nagy és az idegenforgalmi potenciállal összefüggésbe nem hozható
különbségek léteznek. (Jellemz ő , hogy Hajdú-Bihar kempingjei tizenötször annyi vendég
befogadására alkalmasak, mint a gyógyfürd őkkel, vízparti üdül őkkel ugyancsak rendel-
kező Békés megyeiek.)
Városi viszonylatban a szálláshely-kapacitás a legnagyobb mértékben az országos hír ű
fürdő helyen, Hajdúszoboszlón összpontosul; második Debrecen, harmadik Szeged.
Ezután néhány népes megyeszékhely következik (Szolnok, Kecskemét, Nyíregyháza),
majd nem a népességszám alapján, hanem az idegenforgalmi adottságok mértéke szerint
alakul a további sorrend. Tehát Szoboszlót leszámítva a megyészékhelyek idegenforgalmi
szálláshely kapacitása a legnagyobb, Békéscsaba kivételével, amely (424 fás értékével)
-
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
TÉT 1993E3-4 Az Alföld infrastruktúrájának jellemz ői és főbb... 19
még az első 15 közé sem kerül be. A megyeszékhelyek kapacitása csak részben tükrözi az
általános (ügyintézéssel kapcsolatos) forgalom méretét, a legtöbb esetben azt valamilyen
üdülési-idegenforgalmi szerepkör ellátása is indokolja.
A többi város közül a kapacitás viszonylagos nagyságával a melegvizes gyógyfürd őhe-
lyek, valamint a Tisza- és a Duna-parti idényjellegű természetes fürd őhelyek tűnnek ki.
Esetenként a nemzetközi tranzitforgalom is el ősegíti az idegenforgalmi infrastruktúra
erősödését, noha 11 alföldi városban semmiféle idegeneknek kiadható szállás nincs.
2. A lakossági infrastruktúra fejlettségének települési kategóriák szerinti jellemz ői
Az Alföld mai infrastrukturális állapotát részben az egész országra jellemz ő folyama-
tok, „tervgazdasági" intézkedések, normák, részben különleges adottságai (a nagyfal-
vas-tanyás településszerkezet, a mez őgazdaság, és az agrárnépesség nagyobb aránya, a
paraszttársadalmi múlt, továbbá, hogy a keleti energiaimport fogadóterülete, hogy a
nemzetközi tranzitközlekedés fontos szerepl ője, hogy iparosítása más országrészekhez
képest jóval visszafogottabb volt, s területén alig épültek nagy infrastruktúra vonzatú
iparvárosok, végül az alacsonyabb szint ű idegenforgalmi igények) eredményezték. Az
uralkodó terület- és településpolitikai magatartásnak megfelel ően a lakossági inf-
rastruktúra-fejlesztés els ősorban a megyeszékhelyeken összpontosuló tömeges
lakásépítéshez köt ődött.
a) A városok infrastrukturális viszonyai
Az Alföld városállományának infrastrukturális fejlesztése meglehetősen differenciáltan
történt, és a sajátos infrastrukturális problémák nagyságrend és funkció szerinti kategó-
riánként eltérő módon jelentkeztek az egyes városokban. Legelhanyagoltabbak az agrár-
struktúrájú kisvárosok (különösen a nagykunsági és hajdúvárosok) és egy ideig a határkö-
zeli városok (az 1950-es években Szeged, Baja stb.) voltak. Városkategóriánként ma is
különböznek az infrastruktúra feszültségforrásai (pl. a lakáshelyzet rosszabb a nagyváro-
sokban, mint a közép- és kisvárosokban, a közm űvesítettség, a hírközlés pedig fordított
képet mutat). 4
Az elmúlt évtizedben a várossá nyilvánítás az Alföldön is meglehet ősen megalapozatla-
nul történt. Az új kisvárosok kommunális infrastruktúrájának színvonala messze nem ki-
elégítő . Jó néhányuknak nincs középiskolája, kórháza. Így ahelyett, hogy környékük
vorsközpontjai lennének, lakosaik a legalapvet őbb középfokú szolgáltatások igénybe-
vételéhez kénytelenek máshová ingázni, azaz maguk is a „vonzott település" szituációját
kénytelenek megélni.
Az Alföldön is kialakultak többé-kevésbé kompakt, az egymáshoz közeli fekvés el ő-
nyeit élvező településegyüttesek. Nagyon sajnálatos, hogy az együttm űködési lehetőségek
kínálta előnyöket (elsősorban területkutatók részér ől történt kezdeményezések ellenére)
nem sikerült hasznosítani az infrastruktúra-fejlesztések során (pl. a közép-békési városré-
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
20 Erdősi Ferenc TÉT 1993 1N 3 — 4
gióban, a szolnoki agglomerálódó térségben, a Cegléd-Nagyk őrös-Kecskemét, „Három
város" régiójában).
b) A falusi települések infrastruktúrájának területi különbségei
Az Alföld falvainak infrastrukturális ellátottsága a nagyobb települések miatt átla-
gosan jóval felülmúlja a tagoltabb felszínű többi országrész apróbb falvainak ellátottsá-
gát. Az Alföldön belül is szoros a kapcsolat a települések lélekszáma és az alapellátás
szintje, az intézményhálózat kiépültsége között.
A kéttucatnyi részmutatóból számított komplex mutató pontértékei alapján szerkesztett
kategóriatérkép azt mutatja, hogy a viszonylag kedvez őbb infrastrukturális ellátottság a
Közép-Tiszántúl, a Közép-Tisza-vidék, a Tisza mente, Dél-Békés, Észak-Bácska és Ka-
locsa térsége falusi térségeire jellemz ő . Leggyengébb az általános ellátottság Szatmárban,
Beregben, Kelet-Szabolcsban, Békés és Hajdú-Bihar megye határmenti sávjában — hogy
csak a nagyobb, összefügg ő homogén értékcsoportokkal jellemzett területeket említsük.
A falusi infrastrukturális intézmények körzetesítése a kisfalvas térségekben (főként
Szatmár-Beregben) a jobb közlekedési lehet őségekre is hivatkozással, kizárólag fiskális
szemlélet alapján történt. A közösségi intézmények területi koncentrációjából nyert
közvetlen megtakarítás, a csupán ökonómiai szempontú „racionalizálás" haszna a falusi
társadalom szerves fejl ődése, fennmaradása szempontjából több mint vitatható.
A középfalvak infrastrukturális helyzetét tájegységenként eltér ő sajátosságok jellemzik.
A kertgazdálkodási-sz őlőtermel ő kultúrák térségeire átlag feletti színvonal jellemz ő (a
Duna—Tisza közi homokhát egyes részein, a Duna menti lapályon, Szeged környékén).
Az erősen megcsappant tanyaállomány infrastrukturális szempontból is differenciáló-
dott: a városközeli övezetekben (különösen az intenzív kultúrákban elért magasabb jöve-
delemmel összefüggésben, és a liberálisabb településpolitikai magatartás eredményeként)
fejlődött az alapinfrastruktúra.
3. A hálózati infrastruktúra jellemz ői
A hálózati infrastruktúra tekintetében az Alföld igazából csak egy két elemében van el-
-
maradva a többi országrésztől, mivel a közlekedési és energiaszállító hálózatok f ő al-
kotói nem csupán regionális, hanem országos rendeltetés űek és nemzetközi kapcsolatokat
is hordoznak. (Finanszírozásuk központi, s őt külföldi forrásokból történt.)
a) A közlekedési infrastruktúra
Az Alföld vasúti fővonalai teljesítményben, technikai felszereltség terén nem maradnak
el a többi országrésztől, sőt felül is múlják azokat, és mindmáig jelent ős településfej-
lesztő , -éltető , -fenntartó tényez ő . Annál kedvez őtlenebbnek bizonyult az amúgy is hát-
—
rányos helyzetű , periférikus agrártérségek léte szempontjából — számos kisforgalmú
mellékvonal és gazdasági vasút megszüntetése. A forgalom közútra terelése ellehetetlení-
tette a közhasználatú közlekedést, f őként a teherszállítást, el ősegítette a demográfiai
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
TÉT 1993E3 —4 Az Alföld infrastruktúrájának jellemz ői és főbb... 21
eróziót is magába foglaló gazdasági kiüresedési folyamatok felgyorsulását, az érintett tér-
ségek „lecsúszását".
Az alföldi közúthálózat jóval ritkább az országos átlagnál, ami önmagában nem igazán
hátrány, hiszen itt a sajátos, ritkább településhálózat miatt nincs is szükség olyan s űrű há-
lózatra, mint a többségében apró és kisfalvas Dunántúlon vagy Észak Magyarországon.
- -
(A tanyáktól eltekintünk, mert egyel ő re anakronisztikus követelmény a tanyák közúti
kapcsolatának megteremtése.) A hiányosság a legegyértelm űbben az utak (különösen az
alsóbbrendűek) gyenge minő ségében mutatkozik meg. Az Alföldön az útmin őség még
csak lazán sem korrelál a különböz ő területek gazdasági potenciáljával, jövedelmi viszo-
nyaival.
Az Alföld lakosságszámhoz mért fajlagos gépjárműállománya a közeledés ellenére még
jóval elmarad a többi országrészétől. 5
A kisebb gépkocsiállományhoz igazodóan, két megye kivételével, az Alföldön jóval
ritkább az üzemanyagtölt ő állomások hálózata is.
A közúti közlekedési infrastruktúra fontosabb elemeinek együttes számbavételével el őál-
lított komplex mutató alapján az Alföld megyéi a legjobb értékű Csongrád megye kivé-
—
telével— a gyengén közepes és f őként a gyengén ellátott kategóriába tartoznak. (Az or-
szág 19 megyéje közül Csongrád a 7., Bács-Kiskun a 10., Jász-Nagykun-Szolnok a 11.,
Pest a 16., Hajdú-Bihar a 17., Békés a 18., Szabolcs-Szatmár-Bereg a 19. helyen áll.)
A közhasználatú szárazföldi közlekedési eszközök részben távolsági (nagyobb, központi
települések közötti), részben vonzáskörzeti jelleg ű (centrumtelepülés és vonzott települé-
sek közötti) forgalom közvetít ő i. E funkciók betöltése regionálisan eltér ő mértékben
valósul meg.
A nemzetközi (vasút- és autóbusz-) vonalakkal való feltártság tekintetében az Alföld
kedvező tlenebb helyzetben van a Dunántúlnál. A belföldi f ővároscentrikus (sugaras) és
transzverzális irányú, a távolsági közlekedést hordozó vasúti fővonalak által nem érintett
összefüggő terület a Budapest—Hatvan—Miskolc és a Budapest —Szolnok — Debrecen —
Nyíregyháza —Miskolc fővonaltól közrefogottan is, Nyugaton a Szolnok—Hatvan pá-
lyától határolva az Észak Alföldön található. A második legnagyobb kimaradt területet a
-
szolnok —debreceni és szolnok—békéscsaba—gyulai vasútvonalak, valamint a magyar-
román határszakasz által közrezárt háromszög alkotja a Dél Tiszántúlon (1. ábra). A tá-
-
volsági transzverzális és centrális buszvonalak által egyáltalán nem érintett terület az
ország északkeleti részén (a Jósvafő — Miskolc — Polgár — Nyíregyháza — Debrecen —Gyula
vonaltól keletre) alkot kiterjedt, összefügg ő fehér foltot. Ez gyakorlatilag azt jelenti,
hogy az itteni lakosságnak el ő ször valamilyen eszközzel el kell jutnia azokba a
városokba, ahonnét távoli helyekre el tud utazni.
Az egyes nagytájak, régiók, megyék közötti keresztirányú (az ország központját, a f ő-
várost elkerülő) forgalom fő eszközei formálisan a csak egyes szakaszokon létez ő , a
transzverzális vonatokat helyettesíteni hivatott autóbuszjáratok. Lassúságuk miatt azon-
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
22 Erdősi Ferenc TÉT 1993E3 —4
ban az utasok helyettük általában inkább vállalják vasúton a kényelmesebb kerül őutat.
Ezért a létrehozó szándékkal szemben csak kis mértékben váltak a nagy távolságra utazás
eszközeivé, inkább — er ős utascserével — a rövidebb távú „láncközlekedést" segítik.
Az Alföldön a legtöbb várossal — periférikus fekvése ellenére — Szegednek van köz-
vetlen (vasúti + busz) összeköttetése főként buszvonalai révén (2. ábra). Az utána követ-
kező Kecskemét els ősorban az érint ő tranzitvonalaknak köszönheti magas közlekedési
kapcsolati értékét.
A vonzáskörzeti közlekedés túlnyomó része a városok felé irányul. A megyeszékhelyek
ugyan nagyban veszítettek adminisztratív-irányítási funkciójukból, az Alföldön azonban
szinte kivétel nélkül ezek a legjelent ősebb gazdasági-foglalkoztatási-szolgáltató közpon-
tok. Ennek ellenére a megyék kisebb-nagyobb térségeib ől (területük 9,2 —41,3 %-ából)
nem lehet közvetlen járatokkal elérni a megyeszékhely várost. A nem megyeszékhely
városoknak, mint legközelebb fekv ő szolgáltató központoknak, vonzáskörzetükb ől való
rossz elérhet ősége is nehezíti a vidékiek életét.
Valamennyi, általunk vizsgált szárazföldi közlekedési (részben a pályákra, közlekedési
eszközállományra, részben a közlekedés területi járatrendszerére vonatkozó) részmutató-
ból képzett komplex mutató alapján egyértelm űen megállapítható az Alföld elmaradott-
sága. Az alföldi megyék közül a legkedvez őbb helyzetben lév ő Pest megye például
országosan csupán az ötödik, az utána következ ő Csongrád megye a hatodik, Jász-
Nagykun-Szolnok megye a 11., míg Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun megye a 13-14.,
Békés a 17., Szabolcs-Szatmár-Bereg pedig az utolsó, 19. helyet foglalja el.
Érdekes, hogy a térségek közlekedése és általános gazdasági-infrastrukturális szintje
között inkább csak a széls őséges kategóriákban van összefüggés.
A belvízi közlekedéshez kétségtelenül nem kedveznek a természeti adottságok, azonban
a hajózás hallatlan elhanyagoltsága f őként a kényelmesség, a szervezetlenség, és érzéket-
lenség következménye. Sajnos, ma bármilyen konkrét javaslat a helyzet alapvető megvál-
toztatására csupán megmosolyogni való illúziónak t űnhet. Kérdés, hogy a
Rajna—Majna—Duna-csatorna megnyitása milyen mértékben növeli a Duna forgalmát,
képes lesz-e fejleszt őerőként hatni a parti kiköt ővárosokra?
A légi közlekedés mai formájában (a viszonylatokat, az utasok számát, a felszereltséget,
a kapacitást tekintve) messze elmarad az 50-es évekbeli állapottól. Bizonyos potenciált
jelenthet az egykori szovjet katonai repül őterek „polgárosítása" (például a debreceni be-
rendezése Ferihegyet tehermentesít ő nemzetközi légikiköt ővé).
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
TÉT 1993 • 3 — 4 Az Alföld infrastruktúrájának jellemz ői és főbb... 23
r4 C"- CO
I I +
\. § .1 I •-• I
i I
I
I
I
I
+
+
4-
+
Sz erkesz tette: ErdősiFerenc.
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
24 Erdősi Ferenc
Szerkesztette:Erdősi Fe renc. TÉT 1993.3 -4
p
O
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
TÉT 1993 E3 —4 Az Alföld infrastruktúrájának jellemz ői és főbb... 25
b) A hírközlési infrastruktúra
A hírközlésen belül meghatározó szerepe van a távbeszél ő infrastruktúrának, mivel a
fax- és adatátvitel-szolgáltatás is telefonvonalakon történik. A telefonellátottságban (a
,,telefon-főállomások" fajlagos számában) az Alföld felt űnően leszakadt a többi ország-
résztő l. Csupán Csongrád megye tartozik az országosan is legjobban ellátott területek
közé.
A települések közül a kisfalvak, valamint a tiszántúli kisebb agrárvárosok ellátottsága
viszonylag a legrosszabb. A távbeszél ő használati értékét nagymértékben növel ő távhí-
vásból ma még kimaradó legfontosabb területek közé tartozik a Duna—Tisza köze északi
része, a kalocsai és kiskunhalasi vonzáskörzet, a Tiszazúg és attól északra a törökszent-
miklósi, délre pedig a szentesin és orosházin át a mez őkovácsházi körzetig tartó rész,
továbbá a Kelet-Tiszántúlnak a Körösök által közrefogott része, végül Szabolcs-Szatmár-
Bereg megye fele (3. ábra).
A tömegkommunikációs eszközök köZiil a telex elterjedettségében az Alföld nagyjából
az országos átlag körüli helyet foglalja el. A telexet lassan kiszorító telefax-készülékállo-
mány tekintetében viszont jelent ős az Alföld elmaradottsága, mivel alig terjedt még el a
Közép-Tisza-vidéken és Szabolcs-Szatmár-Beregben. A műholdas tv-szolgáltatásban kö-
zösségi hálózattal legjobban ellátott területsáv a Dunántúlról átnyúlóan a Szolnok —
Tiszaújváros —Debrecen—Nyíregyháza városok által képzett vonal mente.
c) A távvezetékes energia- és vízszállító infrastruktúra
Az energiaszállító távvezeték-hálózatok tekintetében az Alföld kedvez ő helyzetben van,
mert a ma még túlnyomóan keletr ől érkező nemzetközi távvezetékek az Alföldön lépnek
be az országba.
A nagynyomású földgáz távvezetékek hálózatának textúrája egyértelm űen kelet-nyugati
-
irányú, illetve a Budapest felé irányuló elemek uralkodnak, de vannak csatlakozási pont-
jai Észak-Magyarországgal és a Dunántúllal is. Ahogyan a kelet-európai szénhidrogén-
források súlya csökken energiagazdálkodásunkban és ugyanakkor a nyugati rendszerekhez
való csatlakozásra egyre több intézkedés történik, úgy merevedik le az alföldi cs őveze-
tékhálózat struktúrája. Az Alföld villamosenergia ellátása ma túlnyomórészt dunántúli és
-
észak-magyarországi er őművekből 220 kV-os távvezetékeken és külföldi forrásokból tör-
ténik (750 és 400 kV-os távvezetékeken), de az országos hálózat közvetítésével. A kül-
földi energia beszerzési forrásaiban bekövetkez ő orientációváltás miatt az Alföldön a jö-
vőben csak igen kevés távvezeték-építésre lehet számítani.
Az Alföld városainak (méginkább falusi településeinek) vízellátásában a regionális víz-
művek keretében, táv vízvezetékekkel történő megoldások jóval kisebb szerepet játszanak,
-
mint a dunántúli, ső t az észak-magyarországi térségekben. A legnagyobb területre
kiterjedő fejlesztés Kelet-Békésben várható.
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
26
Szerk esztette:ErdősiFerenc . Erdősi Ferenc TÉT 1993.3 —4
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
TÉT 1993E3-4 Az Alföld infrastruktúrájának jellemz ői és főbb... 27
Az infrastruktúra-fejlesztés stratégiája és főbb feladatai az Alföldön
1. Az infrastruktúrának mint területfejlesztési eszköznek vállalatnagyságtól
is függ ő reális lehetőségei
A tőke területi mobilitását befolyásoló makrogazdasági helyzetet is figyelembe véve, a
telephely-választásnak — az infrastruktúrán kívül — még jó néhány területgazdasági,
mikroökonómiai, jogi feltétele, tényezője van, és csak ezek többségének kedvez ő együtt-
állása eredményez pozitív döntést. Tisztában kell lenni tehát azzal, hogy a szinte kizáró-
lag infrastruktúrára (mintegy a termelési feltételek megel őlegezésére) alapozott fejlesz-
tési program korántsem biztos, hogy eredményt hoz, amint azt a Szabolcs-Szatmár-Bereg
és Békés megyei, túlzott várakozásokkal szembeni, igencsak mérsékelt iparosodás is iga-
zolja. Külföldi példákat is említhetnénk azzal a tanulsággal, hogy egyedül az infrastruk-
túra-fejlesztéstől (pl. előközművesített ipari park területt ől) nem várható automatikusan
termelő tevékenység letelepedése, az elmaradott vagy depressziós térségek fellendülése.
Ha viszont adott a telephely-létesítés többi feltétele, csak éppen a megfelel ő infrastruk-
túra hiányzik, a telephely melletti döntés aligha lesz pozitív, mert bizonyos fajta infra-
struktúrák bizonyos szinten való megléte a termelés „sine qua non" ja, s a termelési
technológiák infrastruktúra-érzékenységének növekedésével az ipari t őke egyre igénye-
sebb az infrastrukturális ellátottsággal szemben (pl. el őtérbe kerülnek a „puha" infra-
strukturális tényezők, a szellemi szféra minőségi jegyei). Az infrastruktúrának a telep-
helyi döntéseknél els ősorban a közepes vállalatok számára van jelentősége, a transznacio-
nális nagyvállalatoknál kisebb költségtényez őként kevésbé, a többnyire lakóhelyen
létesülő kisvállalatok számára pedig e tényez ő irreleváns. Végső soron tehát az infra-
struktúra nélkülözhetetlen, de nem elégséges el ő feltétele a regionális fejlesztésnek.
Az infrastruktúra Alföld-fejlesztésben való helyének meghatározásakor figyelembe
veendő , hogy a makrogazdasági szinttel és a termelés szférájával ellentétben az infra-
struktúra szférájában az intenzív extern hatások miatt, nem számolhatunk a piaci folya-
matok egyensúlyteremt ő, a kereslet-kínálat viszonyának megfelel ően alakuló reguláló
hatásával. Ezért szükségesek a jogi-politikai, illetve m űszaki (terület- illetve városrende-
zési) beavatkozások, korrekciók. Éppen a tovagy űrűző, áthárítható, externalizálható hatá-
sok miatt a makro- és mikroszint ű optimum nem esik egybe. Számolni kell azzal, hogy
oszthatatlansága, a használatából nem kizárhatóság, és hosszú élettartama miatt, az infra-
struktúra nagymértékben képes az adott térbeli struktúrát konzerválni.
Az infrastruktúra hiánya a hatékony térbeli struktúra kialakulását akadályozza azzal,
hogy nehezíti a termelési tényez ők hatékony térbeli mobilitását (pl. a lakáshiány miatt a
munkaerő nehezen tud a megfelelő helyre áttelepülni), kemény akadálya lehet a piaci
alkalmazkodásnak és integrációnak (pl. á telefon hiánya, a sz űk raktárkapacitás, a határ-
állomások szűk keresztmetszete, a pénzügyi infrastruktúra fejletlensége).
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
28 Erdősi Ferenc TÉT 1993.3 — 4
2. Az Alföld speciális jellemz őinek figyelembevétele a fejlesztésnél
Egyelőre a régiók sajátos vonásaitól független, általános (nemzetközi, nemzeti szintű)
gazdasági-társadalmi tényez ők (meglehetősen alacsony színvonalú területi differenciáltság
mellett) hatnak igazán az infrastruktúra fejl ődésére, azaz túlsúlyosak a helyi-térségi
karakterből adódó megoldási módokkal szemben. Ezt még erősíti az a körülmény, hogy
az Alföld az ország területének mintegy felét teszi ki, tehát túl nagy ahhoz, hogy az
infrastruktúra-fejlesztés politikában markánsan megmutatkozzanak valamilyen sajátos vo-
nások. A hagyományos termelési és településszerkezet alapján mindenesetre „mez őgaz-
daságbarát", „tanyabarát", ezenfelül „környezetbarát" megoldásváltozatokra van
szükség az infrastruktúra fejlesztésében.
3. Főbb célok és feladatok
a) Rövid távú taktikai lépések
A helyi szintű alapellátás a legsürg ősebben megoldandó feladat, főként az elmaradott
térségek falvaiban, kisvárosaiban. A tanyavilágban látványos fejl ődésre néhány éven
belül nemigen lehet számítani (a módos emberek által üdül őnek, szellemi alkotó környe-
zetnek, műhelynek használt, valamint az agglomerációs övezetekben jövedelmez ő,
intenzív mezőgazdasági termelés, esetleg terményfeldolgozás telephelyéül szolgáló tanya-
farmok kivételével), mint ahogyan a nagyobb városok súlyos problémái közül is csak né-
hánynak a mérséklésére, esetenként megoldására látunk lehet őséget. Számolni kell azzal,
hogy mind az ipari nagyvállalatok, mind a mezőgazdasági üzemek közvetlen szerepe
nagymértékben csökken a települések infrastruktúra-fejlesztésében; áttételesen (adókon
keresztül) természetesen továbbra is fejleszt ő tényezők maradnak, de beleszólásuk a fej-
lesztés mikéntjébe alig lesz. A nagyvállalatok mecenatúrájának megszűnése különösen
olyan iparvárosokban okoz nehézséget, mint Martfű, Tiszavasvári, Tiszaújváros, de
bizonyos mértékig a nem kifejezetten ipar-, de er ősen iparosodott városokban is.
Az alapellátásban a legsürg ősebb teendő az egészséges ivóvízzel való ellátás megterem-
tése, és a csatornázottság felzárkóztatása a túlzottan nyitott közműolló katasztrofális kör-
nyezeti hatásainak felszámolása érdekében (különösen az e téren nagyon lemaradt
Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megyékben, illetve Jászapáti,
Kiskunmajsa, Tiszakécske, Nádudvar, Hajdúdorog, Bácsalmás, Biharkeresztes, Hajdú-
hadháztéglás városokban.) B ővíteni kell a szennyvíztisztító-kapacitást, javítani a tisztítás
hatásfokát.
Egészséges ivóvíz viszonylag kevés helyen áll megfelel ő („közművesíthető")
mennyiségben rendelkezésre, ezért a települések ellátásában különösen nagy szerepet kell
játszaniuk a regionális vezetékrendszereknek.
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
TÉT 1993 1 3 —4 Az Alföld infrastruktúrájának jellemz ői és főbb... 29
A bölcsődék, óvodák, napközi otthonok iránti igények feltehet ően nem növekednek;
annál nagyobb figyelmet kell fordítani az általános iskolai infrastruktúra minőségi fej-
lesztésére.
Meg kell erősíteni az egészségügyi alapellátást, törekedni kell a háziorvosi rendel ők
zsúfoltságának megszüntetésére.
Ahol még nincs helyi tömegközlekedés, de van arra igény, meg kell teremteni; a hír-
közlést — szükségmegoldásként — nyilvános telefonállomások létesítésével kell közhasz-
núvá tenni a faluprogram keretében kiépítend ő társasági hálózatokon belül.
A városok központi negyedeit részben városperemi elkerül ő , részben településen belüli
tehermentesítő utakkal, felüljárókkal kell óvni a túlzott forgalomtól.
Aligha sorolható sorrendiségben az el őbbi feladat mögé a középfokú intézményhálózat
kiteljesítése az utóbbi id őben nem éppen megalapozottan várossá el őléptetett települése-
ken. Kórházakra van szüksége csaknem minden második alföldi városnak, középiskolákat
kell létesíteni Hajdúdorogon, Hajdúhadháztégláson, Mórahalmon, Nádudvaron; növelni
kell mintegy 15 városban a középiskolák kapacitását, 8 városban pedig a tantestületek
összetételét kell javítani.
Az új igazgatási viszonyok ugyan nem kedveznek a városok és vonzáskörzetük egysé-
ges, koordinált tevékenységmegosztáson alapuló fejlesztésének, a középfokú ellátásban
mégis feltétlenül szükség van a városok és vonzáskörzeteik „egészséges", összehangolt
funkcionálására. Törekedni kell a városi nagy lakótelepek középfokú intézményekkel
való jobb ellátására, hogy a középfokú szolgáltatások igénybevételéhez ne kelljen az itt
lakóknak a hagyományos városközpontba utazni.
A kisebb és közepes régiók vízellátását regionális vízvezetékrendszerrel kell megol-
dani, közlekedési kapcsolataikat pedig az utazási távolságokat csökkent ő összekötőutak-
kal, többirányú autóbuszvonalak létrehozásával ajánlatos javítani.
b) Hosszú távú fejlesztési stratégia
Prioritás illeti a távolsági (interregionális és nemzetközi) közlekedési infrastruktúra
fejlesztését. A vasúti és közúti magisztrálék versenyében az Alföld és egyben az ország
nagy távlatú érdekeinek megfelel ően a vasútnak kell elsőbbséget adni. Nagyteljesítményű
vasutakkal tudunk eleget tenni — a környezet óvása mellett — tranzitszállítási kötelezett-
ségeinknek. A fővároscentrikusság oldása érdekében meg kell teremteni a többi
országrésszel való közvetlen, hatékony kapcsolatot, beleértve a szükséges folyami hídépí-
téseket, főútkorrekciókat, vasúti rekonstrukciókat, helyenként új nyomvonalon kiegészít ő
pálya építéseket.
A hiányosságok megszüntetésére mutatós eszköz kínálkozik. A Déli Autópálya, azon-
ban els ősorban a nemzetközi tranzit eszköze lenne, vele idegen érdekek kiszolgálása köz-
ben „kapcsolt áruként importálnánk" egy olyan méret ű környezetszennyez ődést, devian-
ciát, hogy ésszerűbbnek látszik a transzverzális forgalom kielégítésére nagyteljesítmény ű
villamosított vasutat létesíteni, amely alkalmas lehet a kamionok jó részének távolsági
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
30 Erdősi Ferenc TÉT 1993 E 3 —4
szállítására is („gördül ő országút"). Meg kellene építeni a Szeged— Bácsalmás pályát, a
folytatását képező Bácsalmás —Baja —Dombóvár szakaszt pedig els őrangú pályává kellene
átépíteni. A Kecskemét —Dunaföldvár —Mezáfalva pályalánc els őrangúsításával, a föld-
vári híd teljes rekonstrukciójával egy további nagyteljesítmény ű összeköttetés jöhetne
létre a Közép-Dunántúllal, a főváros teljes elkerülésével.
A Füzesabony —Tiszafüred —Karcag mellékvonal „f ővonalasítása" Észak-Erdélyt
hozná közelebb Észak-Magyarországhoz és Közép-Szlovákiához; folytatásában a Kál-
Kápolna —Kisterenye pálya korszer űsítése is feltétel. Ugyancsak régi hiányt pótolna a
Tiszafüred—Debrecen mellékvonal építése, amely az Eger és Debrecen térsége közötti
közvetlen összeköttetést szolgálná. Nagyon hiányzik az Észak- és Dél-Tiszántúl két
nagyvárosa, Debrecen és Békéscsaba közötti direkt vasúti összeköttetés is, amit a 43.
számú másodrendű főközlekedési út nem képes helyettesíteni.
A közúthálózat fejlesztését a jövőben a valós követelményekhez való jobb igazodással
kell megtenni. Sajnos, a tárca „Országos közúthálózat 1991 —2000. évekre szóló fejlesz-
tési program"-ja irreálisan nagyszabású, a lehet őségeinktől teljesen elrugaszkodott
útépítésekkel számol, amelyeknek becslésünk szerint jó, ha az egynegyede elkészül az
ezredfordulóig.
Az Alföld vízi útjait jobban ki kell használni, megfelelő kiegészítő infrastruktúrákkal
és reális tarifa alkalmazásával életképessé tenni. Bővíteni kell a légiközlekedés lehe-
tőségeit.
A hírközlésben — a mennyiségi fejlesztés mellett — a szolgáltatás min őségét alapve-
tően javító távhívásos rendszert kell mindenütt megvalósítani, és lényegesen el őre kell
lépni a digitális elv ű hálózat, illetve központok kiépítésében.
A nagynyomású távolsági földgázvezeték-hálózat kiegészítésén, egyes szakaszok teher-
mentesítésén túlmen ően (a további súlyos környezetkárosítást elkerülend ő) fokozatosan ki
kell cserélni a régebbi, sok helyen anyaghibás, könnyen törő csővezetékeket.
A villamosenergia távvezetékhálózat, transzformátorok rekonstrukciójával biztosítani
-
kell a biztonságos és többirányú energiaellátást.
Az Alföld, különösen városainak fejl ődése nem kis mértékben attól függ, hogy milyen
lesz szellemi arculatuk, szellemi infrastrukturális potenciáljuk. Konkrétan: a felső fokú
képzésnek és a kutatásnak a mennyiségi fejl ődésen túlmenően minőségi strukturális meg-
-
újulással, a szakmai-tudományági szerkezet kedvez ő irányba való átalakulásával kell
együttjámia. Különös szerepük lehet az Alföld szellemi infrastruktúrájában a hagyomá-
nyos kis és közepes kultúr- és iskolavárosoknak, illetve a mez őgazdasági innovációban
kitűnő kutató-adaptáló központoknak, ami mellett szükség van súlypontképzésre is.
A fejlesztési feladatok nemcsak a vonatkozó térségek nagysága és a megvalósítás
időtartama, hanem településkategóriák szerint, s őt környezetvédelmi szempontok szerint
is csoportosíthatók, de az utóbbiak részletezését ől terjedelmi okok miatt eltekintünk.
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
TÉT 1993E3 -4 Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb... 31
4. Az infrastrukturális fejlesztési feladatok megvalósításához szükséges eszközrendszer
Az infrastruktúra-fejlesztés a tulajdonviszonyok átalakulásával mindinkább sokszerep-
lőssé válik. A helyi infrastruktúra gazdáivá, üzemeltet őivé mind nagyobb mértékben a
helyi önkormányzatok válnak, melyeknek különösen két szempont érvényesítésére kell
törekedniük: nevezetesen, az érdekek védelmére, egyeztetésére, valamint együtt-
működésük megszervezésére.
Az alapellátás, az ahhoz szükséges létesítmények üzemeltetése általában minden életké-
pes településen „belügy". Ez a legegyértelm űbben a nagy- és óriásfalvakra igaz, nem
szólva a városokról. Viszont a szatmár-beregi és más térségek kisfalvai önmagukban nem
igazán képesek gazdaságos infrastruktúra-fejlesztésre, ezért együttm űködésük nélkülözhe-
tetlen, mint ahogyan a többközpontú városi agglomerációk, városegyüttesek önkormány-
zatai számára is komoly gazdasági és egyéb el őny származhat a koordinált együttm űkö-
désből.
Az önkormányzati törvény az integrációnak többféle szervezeti formáját ismeri el. A
gyakorlatban ehhez a kistérségi-tájegységi szövetségek országos településszövetségeknél
(p1. a már megalakult tiszazúgi, jászsági, szolnoki agglomerációs, Nagykun városi stb. és
az alakulóban lévő k) reálisabb keretet nyújtanak. A leghatékonyabb szervezésre az
önkormányzati társulások (pl. a megyei közgy űlés által szervezett megyei szintű társulá-
sok), a vállalkozási irodák, újabban pedig az alapítványok képesek.
Az infrastruktúra finanszírozása az időközben végbemenő privatizációs folyamat által
is modifikáltan meglehetősen változatos formában történik a jövőben:
— A nagyregionális, országos léptékű vonalas infrastruktúra-rendszerek (vasút, közút,
hírközlés, távvezetékek) kiépítése, fenntartása ma még állami költségvetésb ől történik ál-
lami szakvállalatok keretében. Helyzetük ellentmondásos: egyfel ől nemzetgazdasági-
stratégiai szintű érdek fűző dik ahhoz, hogy az állam akarata érvényesüljön a kizárólag
profitorientált t őkebefektetőkkel szemben, másfel ől hatékonyság-javítási, korszer űsítési
célból részleges vagy éppen teljes privatizációjukra törekednek — koncessziók formá-
jában a külföldi tőkét is bevonva. Nem világos, hogy milyen tulajdonban, valamint kinek
a kezelésében üzemelnek majd az autópályák és hogy a f ővárosi EXPO-val kapcsolatos
vidéki infrastrukturális beruházások kiterjednek-e az országos-regionális infrastruktúrára
is, vagy csak a települési infrastruktúrát érintik.
— A kommunális (települési) infrastruktúra fejlesztése, fenntartása, m űködtetése alap-
vetően az önkormányzatok feladata. Anyagi eszközeik azonban még sokáig aligha lesznek
elegendő ek a hiányok pótlására. Szükség van ezért a központi költségvetés támogatásá-
ra, a lakossági, vállalati, alapítványi hozzájárulásokra, az önkormányzati vállalkozások-
ból származó jövedelmekre.
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
32 Erdösi Ferenc TÉT 1993.3 —4
Jegy zet ek
A legsürg ősebb csatornafejlesztésre azokban a városokban van szükség, amelyekben a közcsatornával való
ellátottság a legnagyobb mértékben maradt le a vezetékes vízellátottságtól: Jászapáti (több mint 18-szor több
lakásban van vízvezeték, mint csatorna), Kiskunmajsa (csaknem 15-ször), Tiszakécske (csaknem 13-szor),
Nádudvar és Hajdúdorog (majdnem 9-szer), Bácsalmás (majdnem 8-szor), Biharkeresztes és Hajdúhadház-
téglás (több mint 7-szer).
2
Az óvodák átlagos kapacitása a megyeszékhelyeken 1990-ben — Debrecen kivételével — lényegében meg-
felel a helyi igényeknek, viszont a többi város közül tucatnyira a zsúfoltság jellemz ő . (Kisteleken, Dabason
kb. 30%-kal több volt az óvodás a hivatalos kapacitásnál!) Az általános iskolai infrastrukturális ellátottság
terén a megyeszékhelyek kategóriájára a viszonylagos kiegyenlítettség a jellemz ő . (A legrosszabb helyzet-
ben lev ő Debrecen és a legjobb helyzet ű Békéscsaba között csupán mintegy 10%-os a különbség.) Ezzel el-
lentétben a többi város széls ő esetei (Hajdúnánás, illetve Battonya) között már nagy, mintegy 35%-os a
különbség. Feltűnően nagy az egy tanteremre jutó tanulólétszám az Alföld két északkeleti megyéjének váro-
saiban. Ez azonban feltehet ően csak virtuális zsúfoltság, mivel inkább az országos, illetve az alföldi átlagnál
hagyományosan több gyerek szükségletéhez igazodás, mint a tényleges túlzsúfoltság tényével állunk szem-
ben. Műszaki megoldást itt a nagyobb befogadóképesség ű tantermek építése jelenthet. A megyeszékhelyek
középiskolai infrastrukturális ellátottságának jellemz ői az általános iskolaihoz nagyban hasonlítanak. A
középiskolák jó részét az utóbbi évtizedekben hozták létre, különösen a kisvárosokban, de négy város még
ma is kénytelen nélkülözni őket.
3
A megyék sorrendje a bolti alapterület és a forgalom együttes figyelembevétele alapján: összességében az
első két helyet (holtversenyben) Csongrád és Bács-Kiskun megye foglalja el, Békés a harmadik, Hajdú-
Bihar a negyedik, Jász-Nagykun-Szolnok megye az ötödik helyen áll, az utolsó kett ő pedig Szabolcs-
Szatmár-Bereg és Pest megye. Pest megye, de bizonyos mértékig Jász-Nagykun-Szolnok megye forgalmát
is negatívan befolyásolja a közeli főváros óriási kereskedelmi potenciálja, különösen az iparcikkforgalom
terén. A határmenti megyékben tömegesen jelentkez ő bevásárló turizmus viszont alig érhet ő tetten az ottani
kiskereskedelmi infrastruktúra állapotában, mert az üzletelés túlnyomó része piacokon, utcán, lakásokban
történik.
4
Egyedenként is világosan megmutatkoztak (-nak) a f ő hiányosságok (általában a városi funkciók
gyakorlásához szükséges intézmények terén, némelykor vízellátásban, energiaellátásban), és ennek
megfelelően a fejlesztésben különböztek a f ő teendők (pl. Debrecenben a vízellátás, Békéscsabán az egész-
ségügyi ellátás kórházépítéssel, az új megyeszékhelyeken — Szegeden, Békéscsabán, Kecskeméten — az
igazgatási intézmények székházainak építése stb.).
5
A személygépkocsi-ellátottság eléggé szorosan korrelál a lakossági jövedelmek mértékével. Ma már az autó
a második (és a harmadik) gazdaságban elért jövedelmeket, illetve a kisvállalkozási tevékenységek (bele-
értve a kisfarmert) gyakoriságát is indikálja. (Erre is visszavezethet ő Bács-Kiskun megye országos els ő
helye és Szabolcs-Szatmár-Bereg utolsó helye.) Ezen kívül az autós űrűség lazán összefügg a település-
nagyságrenddel és némely esetben a rászorultság mértékével is. Furcsa módon, a tehergépjárm ű-állomány
területi megoszlása alig hozható összefüggésbe a termelési szféra fejlettségével.
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
TÉT 1993E3 -4 Az Alföld infrastruktúrájának jellemz ői és főbb... 33
PECULIARITIES OF THE INFRASTRUCTURE
IN THE GREAT UNGARIAN PLAIN
FERENC ERDŐSI
1. In matters of communal infrastructure, the underdeveloped situation of the Great
Hungarian Plain in comparison with the national average decreased during the last half
century.
a) Especially in availability of flats for housing this region is significantly approaching
to the more developed macroregions of Hungary. The number of flats, the rate of
construction of new or quasi-new flats was independent of, or even opposite to the
population's incomes. This was partly because of the self-exploiting way of life, and
partly because of the considerable state support following natural disasters. In matters
concerning public utilities however, the handicap is still very strong. Despite the
spectacular development from the very low levei, there is a great gap between the public
utilities in the plain as compared with other regions. (Even among many towns the
number of the flats with tap water is 18 times higher than those with sewerage.) In
matters of the housing conditions in the broader sense (complex index consisting of size,
equipment, public utilities), among the Great Plain counties the situation of Csongrád is
the most favourable. Worst one is Jász-Nagykun-Szolnok; the first of the towns is
Szeged and the worst is Kecskemét.
b) Within the communal institutional infrastructure the (quantitative indices, of the)
availability of educational-cultural infrastructure shows quite an unfavourable picture of
the Great Plain, and the professional structure of education is inadequate for the needs of
the macroregion. Though there has been a considered improvement in the situation of
health care, there are huge differences between certain areas and settlements, partly as a
function of the distance from the medical universities.
c) In matters of retail trade infrastructure, the Great Plain is close to the national
average, but the development took place with strong concentration. The rate of the
number of public accommodation establishments in the Great Plain is unreasonably low.
In matters of the broader-sense communal infrastructure the most desperate situation
can be observed in the small agrarian towns (the so-called Nagykunság and Hajdú
towns). It is sad that the advantages of the clusters of settlements situated close to each
other (offering the chances for cooperation) could not be exploited during the
infrastructural developments. Ön the other hand, the infrastructural availability of the
Great Plain villages is significantly better than that of the much smaller villages in the
other parts of the country.
Erdősi Ferenc : Az Alföld infrastruktúrájának jellemzői és főbb fejlesztési feladatai
(Peculiarities of the Infrastructure in the Great Hungarian Plain)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 13-34. p.
34 Erdősi Ferenc TÉT 1993.3 —4
2. Within network infrastructure
a) in matters of the complex index derived from all the land transport partfal indices,
the situation of the Great Plain is a bit less favourable. It is to be considered that between
the levei of transport and general economic activity and infrastructure of the regions,
there is a relationship only in the extreme categories.
b) In matters of telecommunicative infrastructure the Great Plain is strikingly less
developed than the other parts of the country.
c) If we look at the energy transmission lines, the Great Plain is in a favourable
situation. Most of the international transmission lines enter the country here. In the
future, with possibly strengthening western orientation the advantage deriving from this
situation will lose importance.
3. In the strategy of infrastructural development the special (regional and local)
features should be taken into consideration as much as possible, also „agriculture-
friendly", „tanya-friendly" * and „environment-friendly" solutions are needed. The
financial support of infrastructure can come from different sources and in different forms
in the future, also modified by the unfolding privatisation process.
Translated by Zoltán Raffay
*
„Tanya" is the Hungarian name for scattered farms.