Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 103-109. p.
Tér és Társadalom 1. 1991 .1:103-109
A TÉRSZEMLÉLET VÁLTOZÓ TARTALMA*
Faragó László
Az eredeti kérdésfeltevéseknek megfelel ően először arra keresem a választ, hogy beszél-
hetünk-e Magyarországon regionális gazdaságtanról, pontosabban, területileg kissé b ővítve,
politikailag általánosítva: létezik e szocialista regionális gazdaságtan. Azért nem a marxista
-
jelzőt használom, mert a nyugati marxisták területi kutatásainak eredményeir ől a szocialista
gyakorlat nem vett tudomást'.
Ezt követően nagyon röviden tárgyalom a regionális gazdaságtan kialakulását, fejl ődését,
és/vagy a területi tudomány (Regional Science) létrejöttét. Természetesen nem a mindenki által
ismert alapinformációk ismétlése kedvéért teszem ezt, hanem ennek segítségével szeretnék rá-
mutatni a változás irányára, az újfajta területi kutatások szükségességére.
Van-e szocialista regionális gazdaságtan?
A polgári közgazdaságtan makro- és mikrogazdaságtani tagozódásának „szocialista megfele-
lői" a népgazdasági tervezés és a vállalati gazdaságtan. A népgazdasági tervezés — természeté-
nél fogva — a gazdaság nemzeti szint ű fejlődésével, az alapkategóriák — a fogyasztás, felhalmo-
zás aránya, a nemzeti jövedelem, foglalkoztatás stb. — alakulásával foglalkozik. A vállalati
gazdaságtan nem tartotta terrénumának a regionális integrálódás kérdéskörét. Területi kérdé-
sekkel első sorban a gazdaságföldrajz foglalkozott. A „szocialista gazdaságföldrajz" viszont
nem számolta mikroszintű érdekekkel, a helyi, nem természeti sajátosságok jelent őségét pedig
alábecsülte.
Véleményem szerint szocialista regionális gazdaságtan nem létezik. Az úgynevezett „szocia-
lista közgazdaságtannak" — ha egyáltalán van értelme egy ilyen diszjunkciónak — nincs olyan
ága, amely explicit formában, széles kör ű elméleti és empirikus megalapozottsággal foglalko-
zott volna regionális kérdésekkel és kiépült volna intézményrendszere.
Természetesen voltak és vannak publikációk, kutatások e témakörben, ezek azonban a polgá-
ri elméleteket igazították a hazai körülményekhez és/vagy csak részeredmények. A kelet-német
„Territoriale ökonomie" vagy a szovjet „termel őerők területi elhelyezésével" foglalkozó tudo-
mányterületeket sem tekintem regionális gazdaságtannak, mert nem létezett átfogó, tudomá-
nyos elméleti alapjuk. A gazdaság térbeliségének tudományos vizsgálataival csak nagyon szeré-
nyen foglalkoztak. Jelentősebb eredményeket a szocialista gazdaságföldrajz ért el a gazdasági
rajonírozás elméletének és módszereinek kidolgozásában és a területi munkamegosztás vizsgá-
latában.
*Nyílt Tér című rovatunk az 1990. áprilisában Gy őrött rendezett „Van-e regionális közgazdaságtan?" cím ű tudományos
tanácskozás anyagából közöl válogatást.
Faragó László: A térszemlélet változó tartalma.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 103–109. p.
104 Nyílt tér TÉT 1991.1
Mi ennek a hiánynak az oka?
A szocialista országokban m űködő közgazdászok ezen adóssága részben a szocialista politi-
kai gazdaságtan és filozófia hiányosságaira vezethető vissza.
Marx és Engels nem foglalkozott mélyebben a térbeliség kérdésével. Vannak utalások a világ-
piaccal, a nemzetközi kereskedelemmel, vagy a kolonializmussal foglalkozó m űveikben, de
a területiséget nem tették külön vizsgálat tárgyává. (A legtöbb területi utalást a Grundrissében
találhatjuk.) A dialektikus materializmus az id őbeliség, a történetiség problematikáját tárta fel.
(Talán sok követőjükhöz hasonlóan a marxizmus klasszikusai is úgy vélték, hogy a területiség-
gel a földrajznak kell foglalkoznia.) Közvetlenül a forradalom után a Szovjetunióban volt egy
földrajzosokból, városrendez őkből, építészekből álló avantgarde csoport, amely „új szocialista
területi szervezeteket" próbált tervezni és megvalósítani. Ez az irányzat 1925 után elsorvadt.
Ezt követően egészen a legutóbbi évtizedig a létez ő szocialista országok hivatalos marxizmusá-
ban anti térszemlélet uralkodott. Még legnagyobb marxista gondolkodónk, Lukács György
-
munkája, a Történelem és osztálytudat is, az anti-területiség kodifikálása. A tért ől független
osztályfogalmak, az érték és más kategóriák nem nyújtanak segítséget a területileg elkülönült
népességcsoportok közötti viszonyok feltárásához . 2 A tér és a térszervez ődés befolyásolja a gaz-
dasági folyamatokat, kifejez társadalmi viszonyokat és vissza is hat azokra. Valamikor az ipari
forradalom hatására kezd ődött el az urbanizációs folyamat; ma ez a folyamat is hat a termel őe-
rők fejlődésére. E jelenségek feltárásában a nyugati marxisták jelent ősen előttünk járnak (Cas-
tells, Harvey, Lefebvre, Lojkine stb.). 3
A regionális gazdaságtan, mint a közgazdaságtudomány területi kérdésekkel foglalkozó ré-
sze, azért sem tudott kialakulni, mert maga a közgazdaságtudomány m űvelése is sz űk keretek
közé volt szorítva. A gazdaság nem a saját törvényszer űségei alapján működött, hanem egy
szűk politikai hatalom rövidtávú érdekeinek volt kiszolgáltatva. A létez ő szocializmus interna-
cionalista szellemiségéből táplálkozó pártállam voluntarizmusának alárendelt makroökonómi-
ai megközelítések domináltak, amelyek szükségtelenné tették a nemzeti, a regionális, a helyi
adottságok feltárását, a sajátosságokból fakadó tennivalók meghatározását. A kommunista pár-
tok, a monopolkapitalizmus kialakulásának vizsgálatából szerzett tapasztalatoknál megreked-
ve, nem ismerték fel a területi érdekstruktúra kihasználásában rejl ő lehetőségeket. Egyszer űen
nem volt politikai igény a mélyebb területi vizsgálatok iránt.
A szocialista országok túlcentralizált, ágazati irányítási rendszere is olyan volt, amelybe a
területiséget nem lehetett integrálni. Csak arra adódott mód, hogy a demokratikus centralizmus
alapján, az ágazati logikát figyelembe véve hozzák a döntéseket és ennek utólag valamilyen
területi vetületét adják.
A területiség problematikája (kutatás, oktatás) hazánkban nem is intézményesült. A háború
után megkezdődött regionális vizsgálatokat az ötvenes évek elejére felszámolták. Az 1958-as
kormányhatározat hatására fellendült regionális tervezés sem b ővítette jelentősen az intézményi
feltételeket. A tervezés rendjér ől szóló 1963-as kormányhatározat is el őírta, hogy például az
OT-nek új területi tervez ő intézetet kell felállítania. Erre azonban nem került sor. A fels őfokú
oktatásban sem kapott megfelel ő helyet a regionális szakember-képzés.
Faragó László: A térszemlélet változó tartalma.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 103–109. p.
TÉT 1991.1 Nyílt tér 105
A regionális gazdaságtan
A polgári közgazdászok jó része is vonakodik elismerni, hogy a gazdaság térbeli szer-
vez(őd)ésének is megvannak a maga sajátos törvényszer űségei. A neoklasszikus közgazdaság-
tanba, a határelméletekbe is nehéz beilleszteni a térbeli dimenziót. Ha a tények ütköznek az
elméleti feltételezésekkel, akkor az id őtényező segítségével, dinamizálással kísérlik meg felol-
dani az ellentmondást. Amikor a klasszikus közgazdaságtan eszközeivel így sem lehet megma-
gyarázni a gazdasági történéseket, akkor azzal hárítják el a további vizsgálódást, hogy nem
gazdasági tényez ők okozzák a devianciát, így ennek vizsgálata nem a közgazdaságtan feladata.
A regionális gazdaságtan, mint önálló tudományterület nem a gazdaságtudomány önfejl ődé-
sének eredménye, hanem küls ő (gazdasági, politikai) tényez ők játszottak kialakulásában dönt ő
szerepet. Az elvárásokkal szemben a termelési tényez ők nem tudtak vagy nem akartak elég
mobilak lenni. A gazdaság kívánt fejl ődését területi jelenségek nehezítették. A gazdasági sike-
rek ellenére egyes területeken felhalmozódtak a hátrányok, ami jelent ős politikai feszültséghez
vezetett. Az erősödő központi irányítás és tervezés tovább er ősítette a közgazdaságtan területi
kérdésekkel foglalkozó részével szembeni követelményeket.
E kihívásra alakult ki egy önálló tudományterület, amelynek megvannak a saját paradigmái,
modelljei és eszközei. Kidolgozták a főbb közgazdasági elméletek „területi adaptációit" (terü-
leti árelmélet, területi növekedés stb.) és saját „felfedezésekkel" is hozzájárultak a tudomány
fejlődéséhez (növekedési pólus, terjedési modellek stb.). Tehát a kérdés ebben az esetben nem
a regionális gazdaság léte, hanem alkalmazhatósága a jelen valóságra és az, hogy továbbfejlesz-
tése a közgazdaságtanon belül vagy csak azon kívül lehetséges.
A regionális gazdaságtan a közgazdaságtudomány viszonylag új, 60-70 éves múlttal rendel-
kező része, mely a gazdaság általános törvényszerűségeinek térbeli jelenségeivel foglalkozik.
Szoros a kapcsolata számos társadalomtudománnyal, els ősorban a gazdaságföldrajzza1. 4 A gaz-
daságföldrajz a földrajzi környezetnek a gazdaságra ható törvényszer űségeit, a regionális gaz-
daságtan pedig a gazdaság térbeli dimenzióit, térbeni megvalósulását vizsgálja. A jelenségeket
elsősorban gazdasági kérdésként kezeli, és csak másodsorban területi kérdésként. Ez egyben
a regionális gazdaságtan alkalmazhatóságának a korlátját is jelenti.
A regionális gazdaságtan a közgazdaságtudományhoz hasonlóan gyakran él az absztrakció
eszközével. A közgazdaságtan általános tételeib ől indul ki és keresi azok területi megvalósulá-
sát. Módszerei inkább deduktívak, mint induktívak. A gazdasági tér szerepl ői a klasszikus köz-
gazdaságtani alapkategóriák: a munkaer ő, a tőke, a vállalat, az árak, a jövedelem stb. Az erre
alapuló gazdaságpolitikák a gazdaság hatékony m űködésének területi vetületét keresik, illetve
a térbeliségből eredő hatékonyságot rontó tényez ők mérséklésére, kiküszöbölésére tesznek jit-
vaslatot.
A regionális gazdaságtan a közgazdaságtan mintájára két fő területre osztható: -á' tétületi
mikrogazdaságtanra és a területi makrogazdaságtanra. A területi mikrogazdastktan'Ié&éptkriit-
jában a vállalatok telephelyválasztási döntései állnak. A különböz ő megköZélkeklőlti'ab-
-
ban térnek el egymástól, hogy milyen kritériumok alapján optimalizáljákávis'Zi6iildt.-EZdk
az elméletek, modellek általában a várható profitot vagy jövedeliiiet
minimalizálják a beruházás vagy a termelés primer költségeiCTöbbSégük'fieni'
be a társadalmi költségeket vagy a vállalaton kívül jelénikéZ ő 6redtii65'leÉéf. tlitbbkriekek
Faragó László: A térszemlélet változó tartalma.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 103–109. p.
106 Nyílt tér TÉT 1991.1
a vállalati szintű döntéseket is sokkal komplexebb módon modellezik. Figyelembe vesznek
pénzben nem vagy csak közvetett módon számba vehet ő eredményeket és ráfordításokat. Ezek
már közelebb vannak az általunk igényelt gondolkozásmódhoz, ugyanakkor eltávolodást jelen-
tenek a pozitív közgazdaságtantól.
A területi makrogazdaságtan a nemzetgazdaságot, mint pontszer ű régiók összességét tételezi
fel. A területi alapegységekre az egypontgazdaság törvényeit tartja érvényesnek. A régiókon
belüli területi differenciáktól, távolságoktól eltekint. A sajátos megközelítés központi kérdése
a régiók közötti t őke, munkaerő , technikai ismeretek, áruk stb. mozgása és a regionális növeke-
dés áll. Tehát a klasszikus malcrogazdaságtani vizsgálatokat els ősorban a régiók közötti kapcso-
latok feltárásával egészíti ki. A főbb nézetcsoportok szorosan kapcsolódnak a közgazdasági el-
méletekhez, azok valamilyen „területi adaptációját" jelentik. Megkülönböztetünk kínálati
elméleteket, keresleti elméleteket, mint pl. exportelméletek, er őforráselméleteket stb. (Lásd
bővebben: Richardson 1969, 1978; Faragó 1990.)
A homogén, egyforma régiók nyilvánvalóan téves feltevését feladva születtek meg a „köz-
ponti hely" a „centrum—periféria" és más hasonló elméletek. Ezek az újabb nézetek már több
tudományág eredményeit felhasználva jöttek létre.
A területi tudomány (Regional Science)
A II. világháború utáni fejl ődés még a legfejlettebb ipari államokban is elmélyített számos
területi problémát és újakat is szült. A metropoliszok robbanása soha nem tapasztalt problémák
kezelését tette szükségessé. A politikusoktól, a területi tervez őktől a napi feladatok megoldása
olyan konkrét kérdések megválaszolását igényelte, amelyekre a korábbi területi kutatások nem
tudtak válaszolni. A helyi és területi konfliktusokat a politika tudománya lebecsülte. A regioná-
lis gazdaságtan nem merészkedett még túl messze a közgazdaságtan alaptételeit ől. A földrajz
elsősorban csak adatokat gy űjtött, egyszerű területi vizsgálatokat végzett és kartográfiai kérdé-
sekkel foglalkozott. Az empírikus szociológia is csak ekkor kezdett meger ősödni. Szinte vala-
mennyi tudományban a területi kérdésekkel foglalkozó kutatások, kutatók a diszciplína perifé-
riájára sodródtak. Sok tudós, kutató és területi tervezéssel és politikával foglalkozó szakember
ezért úgy érezte, hogy a sz űk mozgásteret biztosító diszciplínákon kívül együtt kell keresni
a felmerülő új gondokra a választ. Össze kell gy űjteniük az eddig felhalmozott és hasznosítható
tapasztalatokat, neki kell látniuk a specifikus problémák vizsgálatának és fel kell építeni egy
új diszciplínát, amelyet Regional Science-nek neveztek el . 5 1954461 kezdődően mintegy egy
évtized alatt kiépült saját intézményrendszere. 6
Walter Isard szerint a a regionális tudomány a 60-as évek közepétől a társadalomtudományon
belül létező új önálló interdiszciplína, amely merít a többi társadalomtudomány elméleteib ől
és közvetít a különböző tudományterületek között. Vizsgálatai középpontjában a gazdaság, a
politika, a társadalom, a kultúra térbeli kölcsönhatása áll. Társadalomtudomány, mert az em-
bert, az emberek csoportjait és az általuk létrehozott területi funkciókat, a köztük kialakult
területi viszonyokat és ezek intézményeit vizsgálja. Önálló társadalomtudomány, mert van kizá-
rólagos megközelítési módja. Nem egyszer űen arról van szó, hogy a más tudományágak által
feltárt jelenségeknek térbeli vetületet ad, mint pl. sokáig a regionális gazdaságtan tette, ha-
Faragó László: A térszemlélet változó tartalma.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 103–109. p.
TÉT 1991•1 Nyílt tér 107
nem vizsgálja, hogy a tér, a térbeliség, mint ab ovo létező hogyan hat aktívan ezekre a jelensé-
gekre. A tér e megközelítésben nem egyszer űen egy passzív tartály, amely a törvényszer űségek
keretéül szolgál, hanem a megvalósulás aktív eleme, azt befolyásoló; módosító tényez ő.
Nem tartom szükségesnek, hogy további érveket hozzak fel az önálló területi tudomány léte
mellett vagy ellene. Az biztos, hogy különösen a 60-as évek második felét ől sok tudományág
hasonló irányba fejlő dött. Azt sem tartom fontosnak eldönteni, hogy a kialakult komplexebb
területi vizsgálatok a földrajzbór vagy éppen a regionális gazdaságtanból fejl ődtek-e ki. Általá-
ban igaz, hogy a földrajzban és a regionális megközelítésekben a tér és a horizontális tagozódás
jelentő sebb szerepet kap, míg más esetekben gyakran eltekintenek a térbeliségt ől és a vertikális
tagozódás áll a vizsgálatok homlokterében. A területi tudomány az utóbbi másfél évtizedben
túlzottan elmatematizálódott, kissé eltávolodott az őt életre hívó gyakorlati problémáktól. A
különböző technikák, modellek kidolgozása mellett nem lenne szabad elfeledkezni „kereszt-
diszciplináris" szerepéről és a valósággal való szoros kapcsolatáról.
Illés Iván 1970 körül — valószín űleg a szabadság engelsi értelmének megfelel ően — azt írta,
hogy „A regional science a marxista tudományelmélet és a tudományrendszertan számára elfo-
gadhatatlan" (Illés 1975, 18.). Ez igaz lehet a szocialista tudományelmélet és tudományrend-
szertan tekintetében, de mi ma nem negligálhatjuk az ennek keretében folyó kutatásokat és ezek
eredményeit.
A továbblépés szükségessége és lehetséges útja
Mint röviden utaltam rá, a regionális gazdaságtan — és amennyiben elismerjük önálló létét,
a regionális tudomány — fejlődését és intézményesülését a bekövetkezett társadalmi-gazdasági
változások által keltett társadalmi igény váltotta ki. Ha ez így van, és szerintem ez igazolható,
akkor meg kell vizsgálni, hogy bekövetkeztek-e vagy folyamatban vannak-e olyan változások,
amelyek elégtelenné teszik az eddigi regionális ismereteinket, illetve a jelenlegi társadalmi-
gazdasági folyamatok megértéséhez, szükség szerinti vezérléséhez milyen új ismeretekre van
szükségünk.
A tőke logikáján alapuló gazdasági fejl ődés a regionális arculatok elvesztését eredményezte.
Többek között meg kell találni a módját, miként őrizheti meg vagy szerezheti vissza egy nem-
zet, egy közösség a regionális identitását, a társadalmi, a helyi közösségek céljai miként juthat-
nak érvényre a tőke céljai mellett. Lehet-e és kell-e területi szinten kézben tartani a jelenlegi
változásokat? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása egy új területi irányítási-tervezési mo-
dell körvonalait vetíti előre, melynek kidolgozásában a megújult regionális gazdaságtannak,
a politikatudománynak, a szociológiának stb. együttesen részt kell vállalnia.
A területi kérdés politizálódik — nemcsak nálunk és nemcsak Közép-Európában. A kulturá-
lis, a regionális arculat elvesztésével szemben csak egy politikailag aktivizált regionális és kul-
turális identitástudattal rendelkez ő népesség veheti fel a harcot. A területek gazdasági jelent ősé-
ge mellett hangsúlyt kapa területek politikai jelentősége. A gazdasági kérdések is ilyen vetületet
kapnak. Friedmann és Forest (1988) ezt politikai gazdaságtani modellnek nevezi. Ebben a mo-
dellben a hangsúly a funkcionális régiókról a történelmileg meghatározott régiókra kerül, illet-
ve az állami és testületi döntésekr ől a közvetlen lakossági döntésekre helyeződik át. A tervezés-
ben a top down szemlélet helyébe a bottom up kerül. A gazdasági növekedés szerepét egy
- -
Faragó László: A térszemlélet változó tartalma.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 103–109. p.
108 Nyílt tér TÉT 1991 • 1
komplexebb fejl ődés fogalma veszi át. A területi egyensúly eszményét a területi konfliktusok
feltárása és kezelése váltja fel. Az állam többé nem a „legf őbb determinátor". A különböz ő
területi szinteknek önálló politikát kell kialakítaniuk és ebben a területi mozgalmak fontos sze-
repet kaphatnak. Megjelenik az „ellenzéki tervezés".
Az alternatív, vagy kiegészít ő fejlesztési pályák a klasszikus gazdasági célok mellett egyre
több politikai, társadalmi és kulturális célt vetnek fel. A helyi gazdaságfejlesztés nem azonosítja
a fejlődést a gazdasági növekedéssel, hanem mindinkább emberi-társadalmi jelenségként értel-
mezi azt. Csak regionális vagy helyi szinten lehetünk képesek azokat a különbségeket fenntarta-
ni, esetleg létrehozni, amelyeket az „új ipari forradalom" és a helyi közösségek fejl ődése igé-
nyel. A hagyományos gazdasági megközelítésekkel szemben, amelyek csak a piaci tényez őkkel
foglalkoznak, egyre nagyobb szükség van a „láthatatlan gazdasági tényez ők" (specializáció,
munkakultúra, életminőség stb.) figyelembevételére is.
Nem kétséges, hogy a közeljövő társadalmi-gazdasági fejlődésében a kis- és középvállalkozá-
sok, a helyi kezdeményezések jelentős szerepet fognak játszani. Egyre többen emlegetik Schu-
macher (1973) könyvsikerének címét: A kicsi szép. A kis, korszer ű vállalkozások jelentős szere-
pet játszanak a fejlett országokban a foglalkoztatási gondok enyhítésében (Birch, 1987), és
jelentőségüket hazánkban is bizonyították az elmúlt évtizedben. De mivel sokan csak ezekt ől
várják gazdasági bajaink orvoslását, hadd utaljak Friedmann intelmére: „ ...a kicsi meglehet,
hogy szép, de gyenge is." (Friedmann 1986, 211). Egy nemzet gazdaságában a kicsik nem helyet-
tesíthetik, hanem csak kiegészíthetik és hatékonyabbá tehetik a nagyszervezeteket. A nagy, er ős
vállalatokkal való együttm űködés biztonságosabbá teheti a kicsik létét és segíthetik fejl ődésü-
ket. Az viszont kevés, hogy elismerjük a kisvállalkozások létjogosultságát, segítséget is kell
számukra nyújtani. Nyilvánvalóan nem járható út, hogy ezek nyereségéb ől finanszírozzuk az
életpályájuk alkonyán lévő szervezetek veszteségeit. Amennyiben a kis- és középvállalatok át-
vállalják a nagyban hatékonyan nem teljesíthet ő funkciókat, akkor a nagyszervezetek hatékony-
ságnövekedéséből eredő többletjövedelemből maradhat kicsik támogatására.
* * *
Láttuk, hogy az elmúlt 60-80 év a területi kérdésekkel foglalkozó tudományok részér ől is
a specializációt, az önálló tudomány vagy tudományterület felépítését jelentette. Nem kis ener-
giát fordítottak az önállóság, a másság bizonyítására. Számunkra nem az a kérdés, hogy a regio-
nális tudomány önálló diszciplína vagy csak különböz ő tudományterületek együttdolgozása.
Ma a felhalmozott tudás szintetizálása a feladat. A kérdés az, hogy az egyének, a különböz ő
közösségek, a helyi társadalmak — a nemzet érdekeit is figyelembe véve —, hogyan fejl ődhet-
nek kiegyensúlyozottan. Ezt pedig csak egy olyan megközelítés segítheti, amiben a térszemlélet
ab ovo megvan.
A területi vizsgálatokban — legyen az településszociológia, regionális gazdaságtan, politoló-
gia vagy bármi más — a kistérségi vizsgálatoknak a korábbiaknál nagyobb szerepet kell ját-
szaniuk.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs szükség központi területi politikára,
és el kell hanyagolnunk a regionális makrogazdaságtant, melynek az intézményei is így szük-
ségtelenné válnának, pusztán csak az arányok megváltozásáról van szó. Az új megközelítések
új energiák feltárásával új lendületet adhatnak a fejl ődésnek.
Faragó László: A térszemlélet változó tartalma.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 103–109. p.
TÉT 1991 .1 Nyílt tér 109
Jegyzetek
' A nyugati baloldali és marxista kutatások még a szélesebb magyar tudományos közvélemény el őtt is ismeretlenek
maradtak. Ezzel szemben a hazai kutatások java részét eleve marxistának aposztrofálták. Ezért a marxista regionális
gazdaságtan meghatározása nem vinne bennünket közelebb a hazai viszonyok feltárásához.
Talán nem szükséges bizonyítani, hogy például egy falun él ő, a TSZ-ben dolgozó esztergályos jobban érezte a vá-
ros-falu dichotómiáját, a nagyipari-városi munkásság javára történ ő jövedelem-átcsoportosítást mint azt, hogy ő a
rendszer elsődleges haszonélvez ője. A fejlett kapitalista országokban is hiába keresnénk ugyanazt az osztálytudatot
például az alvóvárások munkáskolóniáiban és a nagyvárosi slumokban.
3
Nálunk is történtek kísérletek a társadalom és a gazdaság térbeliségének a kinyilvánított szándék szerinti marxista
alapokon történő elemzésére. Például Sántha (1986) által tolmácsolt kutatások megállapításaival és következtetéseivel
nemcsak hogy nem értek egyet, de sok tekintetben marxistának sem tartom. Pl. a „helyi társadalom" kategóriát
csak polgári használatra tartja alkalmasnak (Sántha 1986. 10.). A települések koncentrációját a termel őerők koncent-
rációjából fakadó szükségszer űségként értékeli, így a falvak elhalása számára magasabb szint ű fejlettséget jelent.
A különböző országokban az egyes tevékenységek, problématerületek tudományrendszertani besorolása eltér ő. Így
az angol nyelvterületeken a földrajz egyes ágai (pl. emberföldrajz) a szocialista országokhoz képest szélesebb körben
művelt és átfogóbb területet ölelnek fel. Ezzel szemben pl. Lengyelországban a gazdaságföldrajz nem a földrajz,
hanem a közgazdaságtudomány része. Magyarországon a földrajz német mintára természet-, gazdaság- és regionális
fóldrajzra oszlik.
Az első kutatások irányai is szorosan köt ődtek a gyakorlathoz. Ez a metropoliszok bels ő működésének feltárását,
hatáselemzések elvégzését jelentette. A kés őbbiekben a súlypont a távolságra, a gyakorlatban a közlekedésre tev ődött
át.
6
1954: A Regional Science Association megalakulása. 1956: els ő Ph. D. program a pennsylvániai egyetemen. Els ő
fokozatot szerzett kutató Alonso volt (Location and Land Use). 1958: első önálló Regional Science tanszék. A 60-as
évektől a témában sorozatban jelennek meg a jelent ős publikációk. Új folyóiratok indulnak, pl. Journal of Regional
Science.
' Sokak szerint a regionális tudomány nem más, mint a földrajz újabb korszer űbb technikákkal is felszerelt törekvései-
nek korszerűbb elnevezése (pl. Rodwin). A területi tudomány hívei viszont azt állítják, hogy azok a társadalomtudo-
mányi szegmensek, amelyek teoretikusak, az általános elmélethez kapcsolódóan széleskör ű statisztikai és matemati-
kai apparátust és gyakran modellépítést igényelnek, a területi tudomány terrénumába tartoznak. Az is kétségtelen,
hogy a középszintű statisztikai eszközök széleskör ű használata már a fóldrajzban is gyökeret vert.
Irodalom
Birch, D. L. (1987) Job Creation in America, New York The Free Press, London, Coller Macmillan Publishers.
Faragó L. (1990) A helyi gawláságfejlesztés elmélete, Gazdasági Fórum, 2.
Friedmann, J. (1986) Regional Development in Idustralized Countries: Endogenous or Self-Reliant. In: Bassand, M:,
Brugger, E. A., et. al eds (1986) ch. 15. Friedmann, J. és Forest, Y. (1988) The politics of place: toward a political
economy of terrítorial planning, In: Higgins, B. és Savoe, D. J. (szerk.) Regional Economic Development, Essays
in Honour of Francois Perroux, Boston, Unwin Hyman.
Illés I. (1975) Regionális gazdaságtan, Budapest, Tankönyvkiadó.
Isard, W. (1988) Regional Science: Some Retrospect, Remarks on its Scope and Nature, and Some Prospect. Előadás
az RSA Európa Kongresszusán, Stockholm.
Lukács Gy. (1971) Történelem és osztálytudat, Budapest, Magvető.
Richardson, H. W. (1969) Elements of Regional Economics, Baltimore, Penguin.
Richardson, H. W. (1978) Regional and Urban Economics, Harmondsworth, Penguin.
Sántha J. (1986) Település és társadalom, Budapest, BÉV. (M űszaki K. gondozásában)
Schumacher, E. E (1973) Small is Beautiful: Economics as if People Mattered, New York Harper-Row.
Faragó László: A térszemlélet változó tartalma.
Tér és Társadalom, 5. 1991. 1. 103–109. p.
Szentgotthárd a Rába-völgy nyújtotta fontos útvonal mentén, „stratégiailag" is exponált helyen (szentgotthárdi csata!)
akár nagyvárossá is fejlődhetett volna. Némiképp hasonló energiák táplálták Sopron városi létét, hazai viszonyok között
magasszintű polgárosodását. Persze a őútvonalak mégiscsak erre (meg Pozsonyon át s magán a Dunán) vezettek,
f
s nem a Rába völgyében. Szentgotthárd környéke (a Vendvidék, az Őrség) is meglehetősen autark gazdaságú tradicioná-
lis agrártáj maradt, így piacközpontjuknak is meg kellett elégedni a kisvárosi szerepkörrel. E feladatát azonban
— „szemmel láthatóan" — egyértelm űen teljesítette.