Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.

Tér és Társadalom 1. 1991.1: 23-40

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ-RENDSZER
TÉRBELI VONATKOZÁSAI

KOVÁCS CSABA

A személyi jövedelemadó rendszerét azzal a feltételezéssel dolgozták ki 1987-ben, hogy ez
az adófajta teljes egészében a költségvetés bevétele lesz. Az ennek megfelel ően kimunkált tör-
vénytervezet került az országgy űlési bizottságok elé. Az itt zajló viták során olyan „kompro-
misszum" született, amely azzal a feltétellel javasolta elfogadásra a tervezet er ősen progresszív
és ezért sokat bírált adótábláját, hogy a személyi jövedelemadó 1989-t ől kezdve az állampolgá-
rok lakhelye szerint illetékes helyi tanács bevétele legyen. A pénzügyminiszter már ezt a javas-
latot terjesztette a parlamenti ülés elé, amit a képvisel ők jóvá is hagytak.
Az eredeti tervezet kidolgozásakor nem kellett számolni azzal, hogy a helyi tanácsok adóbe-
vétele miként fog alakulni. Kimunkálhattak ezért olyan adótáblázatot is, amely — a 12 ezer
forintos adókedvezménnyel együtt — 1 millió állampolgárt mentesített a személyi jövedelem-
adó tényleges fizetési kötelezettsége alól. A központi költségvetés néz őpontjából közömbös
volt, hogy a potenciális adózóknak ez a 20 %-a hol lakik. A helyi tanácsokat megillet ő személyi
jövedelemadó szempontjából azonban már lényeges volt az a reális lehet őség, hogy a tényleges
adófizetési kötelezettség alól mentesítettek aránya egyes településcsoportokban elérheti a
30-40%-ot, egyes településekben pedig meghaladhatja az 50 % -ot is. Ebb ől következően már
az országgyűlési előcsatározások időszakában is gondolni kellett arra, hogy a helyi tanácsok
egy adóalanyra és egy lakosra jutó személyi jövedelemadó bevételeinek nagysága számottev ően
különbözni fog egymástól, s hogy a helyi lakosság érdekeltsége is különböz ő intenzitású lesz
az önkormányzati gazdálkodásban. Úgy tűnik, hogy az ilyen típusú egyenl őtlenségek várható
kialakulása senkit sem izgatott.
A várható egyenlőtlenségek másik típusa abból adódott, hogy az alkalmazottak és a szövetke-
zeti tagok főmunkaviszonyból származó bérét kötelez ő jelleggel növelték annak érdekében,
hogy az fedezetet teremtsen a személyi jövedelemadó kifizetésére. A bérnövelés vállalati és
szövetkezeti forrását általában a megszüntetett vagy mérsékelt adók jelentették. A költségvetési
intézmények dolgozói esetében közvetlenül a központi költségvetés biztosította a bérek bruttósí-
tásához szükséges pénzt. A bérek bruttósítása tehát végs ő soron a központi költségvetéssel kap-
csolatos és részben a helyi tanácsoknak átengedett pénzeszközök újraelosztását jelentette. Az
adótábla progresszivitása következtében a bérek bruttósítására fordított pénzösszeg aránya an-
nál nagyobb volt, minél magasabb volt a főmunkaviszonyból származó bérek vállalati, szövet-
kezeti, költségvetési intézményi, egyszóval munkahelyi átlaga.
Akik megegyeztek abban, hogy a személyi jövedelemadó a helyi tanácsok bevétele lesz,
azoknak azt is tudniuk kellett, hogy a bérek bruttósítására központilag biztosított pénzeszkö-
zökből azok a helyi tanácsok fognak nagyobb arányban részesedni személyi jövedelemadó for-
májában egy lakosra számítva, amelyek olyan településekben tevékenykednek, ahol átlagosan
magasabb kereset ű alkalmazottak és aktív szövetkezeti tagok laknak nagyobb arányban. Azt
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.
24 Kovács Csaba TÉT 1991.1

is tudniuk kellett, hogy az ilyen települések tanácsai akkor juthatnak viszonylag több személyi
jövedelemadó-bevételhez, ha fokozzák az adózás progresszivitását. Logikailag is nyilvánvaló
volt, hogy az ilyen egyenl őtlenségek kialakulása csak akkor akadályozható meg, ha az adózás
vagy lineáris, vagy az egyes magánszemélyekre kivetett és a központi költségvetést illet ő prog-
resszív adót újraelosztják a helyi tanácsok között a helyben lakó aktív keres ők bruttó jövedelme
arányában, vagy olyan fejkvóták szerint, amelyek el őnyben részesítik az alacsonyabb jövedelmi
színvonalú településeket.
A fentiek lényegi tudásából még nem következett, hogy a kompromisszum megköt ői és meg-
szavazói konkrétan is tudták, hogy a központi költségvetés szempontjai szerint kidolgozott adó-
tábla elfogadható-e a helyi tanácsokat megillet ő személyi jövedelemadózás nézőpontjából, vagy
az is módosításra szorul. Nyugodtan állíthatom, hogy ezt nem tudták, mert nem végeztették
el az ehhez szükséges számításokat. Feltételezhetném, hogy e számítások elvégzéséhez nem
állt rendelkezésre sem a szükséges id ő, sem a megfelel ő statisztikai adatbázis. Ez a feltételezés
azonban csak akkor lenne indokolt, ha ezeket a számításokat az adótábla kés őbbi módosításai
során már elvégezték volna. Erre azonban mind a mai napig nem került sor, noha már 1989
szeptembere, októbere óta konkrét ismereteink vannak arról, hogy a személyi jövedelemadózás
1988. évi rendszere erőteljesen differenciálja a helyi tanácsokat megillet ő személyi jövedelema-
dó egy lakosra jutó településenkénti nagyságát.
Az illetékesek valami miatt húzódoznak a személyi jövedelemadózás lényeges térbeli össze-
függéseinek számbavételétől. Csak a volt Tervgazdasági Intézet területi osztályán készültek
ilyen szándékú számítások és tanulmányok, de nem az adórendszer módosítása, hanem a már
adott rendszer területi hatásainak mérlegelése céljából'.

Változatok az 1988. évi személyi jövedelemadó rendszerére
A személyi jövedelemadózás 1987-ben kidolgozott rendszere csak egyike volt a lehetséges
változatoknak. Kimunkálói bizonyára gondoltak más lehet őségekre is, de ezeket elvi vagy gya-
korlati okok miatt elvetették. Adva volt egy kevésbé progresszív adótábla kialakításának a lehe-
tő sége is. Azzal összefüggésben, hogy a személyi jövedelemadó esetleg tanácsi bevétel lesz,
komolyan számításba jöhetett egy lineáris személyi jövedelemadó is. A lineáris adózás puszta
lehetőségével már azért is célszer ű lett volna számolni, mert a különböz ő progresszivitású adó-
táblák relatív eltéréseit a megfelel ő nagyságú lineáris adóhoz viszonyítva is meg lehetett volna
határozni.
Adózási változatok képzésére rendelkezésemre álltak az adóalanyok számára, a bruttó jöve-
delmük nagyságára és az adótábla szerint számított adójukra vonatkozó 1988. évi településso-
ros, és településenként az éves bruttó jövedelem öt nagyságcsoportja (sávja) szerint tagolt ada-
tok. Az általam terjedelmileg nem módosítható sávok a következ ők voltak: az évi 48 ezer Ft/fő
alatti, a 48 ezer — 120 ezer, a 120 ezer — 240 ezer és a 240 ezer — 360 ezer Ft/f ő közötti,
valamint a 360 ezer Ft/fő feletti. Az adóalanyok, a bruttó jövedelmek és a személyi jövedelem-
adó országos összegének ezen sávok szerinti megoszlását, valamint a jövedelem és az adó egy
adóalanyra jutó nagyságát az 1. táblázat jelzi. A rendszer igen erőteljes progresszivitását az
mutatja, hogy az adóalanyok 70 %-a csak 18 % -át adta az adótábla szerint meghatározott adónak,
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.

TÉT 1991.1 A személyi jövedelemadó-rendszer 25

ezzel szemben az adóalanyok 4,6 %-ára jutott a levonás nélküli adó összegének 36 % -a. Nagy el-
térések voltak a bruttó jövedelemb ől és az adóból való részesedés tekintetében is. Ebb ől követ-
kezően reális lehetőség volt egy kevésbé progresszív jövedelemadózás bevezetésének is.

1. TÁBLÁZAT

Az 1988 évi személyi jövedelemadó*

A bruttó Az adóalanyok A bruttó jövedelem Az adó
jövedelem számának
száma egy adó- összegének egy adó- összegének
sávjai megoszlása megoszlása megoszlása
alanyra alanyra
ezer Ft ezer fő % Ft/fő/év % Ft/fő/év
- 48 648,1 13,5 29332 3,7 0,0 0,0
48-120 2731,4 57,0 82888 44,3 4603 18,1
120-240 1193,2 24,9 158442 36,9 26526 45,7
240-360 158,5 3,3 284134 8,8 80138 18,3
360 felett 62,8 1,3 517,715 6,3 197538 17,9
Ország 4794,0 100,0 106799 100,0 14460 100,0

'Forrás: A Pénzügyi Számítástechnikai Intézet (PSZTI) településsoros adatai

Példaként egy olyan sávos adótáblát dolgoztam ki, amely az el őbbieknek megfelelő sávokban
8, 15, 23, 33 és 43 % -kal adóztatja a bruttó jövedelmeknek a sáv alsó határa feletti részét, s
országosan minden kedvezmény nélkül 69,3 milliárd Ft-os adótömeget biztosít (2. táblázat).
Ilyen adókulcsok mellett a két alsó jövedelmi sávba tartozó adózók részesedése az összes fize-
tendő adóból több, mint a kétszerese az 1988. évi tényleges részesedési aránynak, a két fels ő
sávba tartozó adózóké pedig csak a 60-64%-a.
2. TÁBLÁZAT

Mérsékelten progresszív adó

A bruttósított Az adóalanyok A bruttó jövedelem Az adó
jövedelem összegének
száma számának egy adó- összegének egy adó-
sávjai megoszlása megoszlása alanyra megoszlása
alanyra
ezer Ft ezer fő Ft/fő/év Ft/fő/év
- 52,2 648,1 13,5 31883 4,0 2551 2,4
52,2-123,0 2731,4 57,0 87803 46,9 9518 37,5
123,0-214,0 1193,2 24,9 153799 35,8 21888 37,7
214,0-307,9 158,5 3,3 252392 7,8 48395 11,1
307,9 felett 62,8 1,3 446246 5,5 126066 11,4
Ország 4794,0 100,0 106803 100,0 14469 100,0

E változatban az alsó két sávnak megfelel ő béreket és fizetéseket az 1988. évinél magasabb
arányban kellett volna bruttósítani, a többi sávban pedig alacsonyabb arányban. (Ez a magyará-
zata a sávhatárok módosulásának.) Lehetséges, hogy ez az összefüggés is befolyásolta a pénz-
ügyi szakembereket abban, hogy a progresszívebb változat mellett döntöttek. Az viszont tény,
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.

26 Kovács Csaba TÉT 1991.1

hogy az ipar egyes képviselői a saját iparági vagy vállalati érdekeikb ől kiindulva azt javasolták
a parlamentben, hogy a nulla adókulcsos sáv fels ő határát emeljék fel 70 ezer Ft-ra, s a 48-120
ezer Ft-os sávon belül ne differenciáják az adókulcsot 2 .
Az adókötelesnek tekintett jövedelmek egy adóalanyra és egy lakosra jutó területi és telepü-
léscsoportokkénti különbözősége következtében, a személyi jövedelemadózás bármilyen prog-
resszív kulcsos rendszere szükségképpen azzal a következménnyel jár, hogy az egy adóalanyra,
az átlagos jövedelemre és az egy lakosra jutó adó térbeni differenciáltsága fokozódik az adókö-
teles jövedelmek területi és településcsoportonkénti átlagainak eltéréseihez képest, és e jövedel-
mek bármekkora százalékában meghatározott lineáris adójához viszonyítva. Ennek mértékeit
jelzik a 3.-6 táblázatok.
Ha a progresszív adónak a lineáris adóhoz viszonyított pozitív el őjelű eltérését adótöbblet-
nek, a negatív el őjelű eltéréseit pedig elmaradt adónak tekintjük, akkor a jelzett táblázatok f őbb
mondanivalóit a következ őkben foglalhatjuk össze:
1. A progresszív adórendszer élesen szembeállítja Budapestet a vidék egészével. A vidék elma-
radt adója ugyanannyi milliárd forint (7, illetve 3), mint amennyi Budapest adótöbblete.
2. A megyék közül egyedül Komárom megyének van 100 millió Ft körüli adótöbblete. Sza-
bolcs-Szatmár elmaradt adója az 1988. évi tényleges rendszer mellett 1 milliárd Ft, a mérsé-
kelten progresszív változatban 400 millió Ft.
3. TÁBLÁZAT

Személyi jövedelemadó-változatok I.
Egy adóalanyra jutó Az adókülönbség összege
Az adó- a lineáris adóhoz képest
bruttó lineáris mérsékelten
alanyok jövedelem adó
adó progresszív adó
száma 1988. évi mérsékelten
1988. évi tényleges 1988. évi becsült tényleges progresszív
ezerben e Ft/fő/év millió Ft
Budapest 947,1 140,4 25,7 18,0 21,1 7319 2912
Komárom 153,5 112,4 16,2 15,1 15,5 169 72
Pest 443.1 108,9 14,7 14,8 14,7 -36 -35
Fejér 202,1 107,1 14,1 14,6 14,2 -103 -68
Veszprém 187,0* 104,0 13,4 14,2 13,7 -137 -87
Baranya 198,3 102,9 13,5 14,0 13,9 -95 -14
Győr-Sopron 207,1 101,1 12,1 13,9 13,2 -382 -158
Csongrád 195,6 99,0 11,7 13,7 13,2 -385 -95
Nógrád 111,8 98,1 11,5 13,6 12,7 -237 -102
B.-A.-Zemplén 357,8 98,0 11,8 13,5 12,8 -597 -256
Tolna 118,5 97,8 11,6 13,5 12,7 -220 -95
Heves 159,6 97,0 11,0 13,5 12,4 -403 -168
Zala 142,8 95,4 10,6 13,3 12,2 -387 -156
Hajdú-Bihar 246,0 94,0 10,5 13,1 12,0 -636 -261
Szolnok 201,2 93,7 10,2 13,1 12,0 -588 -225
Vas 134,8 93,1 9,5 13,1 11,7 -483 -183
Békés 186,2 93,0 9,9 13,0 11,9 -575 -212
Somogy 152,1 92,9 9,8 13,0 11,9 -481 -174
Bács-Kiskun ' 244,9 92,6 9,8 13,0 11,7 -770 -308
Szabolcs-Szatmár 247,6 84,3 7,8 12,0 10,4 -1028 -396
Ország 4837,1* 106,8 14,5 14,5 14,4 -55 -11
Ebből:
Vidéki városok 2088,3 106,0 14,0 14,4 14,2 -833 -445
Községek 1758,4 89,7 9,0 12,6 10,8 -6453 -3162
*Becsült érték
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.

TÉT 1991.1 A személyi jövedelemadó-rendszer 27
3. A 165 vidéki város közül csak 35-nek van adótöbblete: az er ősen progresszív változatban
1,6 milliárd Ft, a mérsékelten progresszív változatban 0,6 milliárd Ft. A többi város elmaradt
adója 2,5, illetve 1,0 milliárd Ft.
4. A községek elmaradt adója 6,5, ill. 3,2 milliárd Ft. A legalacsonyabb jövedelmi színvonalú
községek progresszív adója csak egyharmada az adóköteles jövedelem országos átlagban
vett 13,5 % -os adóterhének, illetve a feltételezett lineáris adónak.
5. A progresszív adórendszer az aprófalvak, a kis- és közepes lélekszámú községek tanácsait,
illetve önkormányzatait magasabb arányban fosztja meg a személyi jövedelemadó bevételé-
nek lehetőségétől, mint a nagyobb lélekszámú településeket.
Ha úgy vezették volna be a személyi jövedelemadó rendszerét, hogy az adót a nettó jövede-
lemből kell fizetni, akkor a helyi polgárok zsebéb ől annyi pénzt vettek volna ki, amennyi adó-
többlete lett volna a megfelel ő helyi tanácsnak, illetve önkormányzatnak, az elmaradt adónak
megfelelő pénzösszeg pedig a helyi polgárok személyes rendelkezésére állt volna. Egy ilyen
rendszer bevezetése jelent ő sen mérsékelte volna a személyes rendelkezés ű jövedelmek térbeni
differenciáltságát, er ősítve a korábbi és az egyéb egyenl ősítő tényezőket és tendenciákat.
Más a helyzet akkor, ha az SZJA bevezetésekor az adó összegével növelik a béreket és fizeté-
seket, és a növekményt az elengedett adókból és más központi forrásokból fedezik. Ebben az
esetben a néhány helyi tanács, illetve önkormányzat adótöbblete az adórendszerb ől származó
költségvetési ajándék, függetlenül attól, hogy más formában (pl. támogatások megvonása)
semmissé teszik ezt az ajándékot. Ugyanilyen szempontból a helyi tanácsok, illetve önkor-
mányzatok elmaradt adója rejtett elvonás, amit csak mennyiségileg ellensúlyozhat az adókiegé-
szítésnek vagy bárminek nevezett központi költségvetési juttatás.

4. TÁBLÁZAT

Személyi jövedelemadó-változatok II.
Vidéki városok
Városok az egy Egy adóalanyra jutó Az adókülönbség összege
főre jutó bruttó A városok Az adó- a lineáris adóhoz képest
jövedelem nagy- száma alanyok bruttó lineáris mérsékelten
jövedelem adó
ságcsoportjai (1990. I. 1.) adó progresszív adó
száma 1988. évi mérsékelten
szerint 1988. évi 1988. évi tényleges progresszív
tényleges becsült
e Ft/fő/év ezer fő e Ft/fő/év millió Ft
-89,9 38 200,9 86,5 8,1 12,3 10,6 -847,2 -330,5
90,0-99,9 55 409,1 95,1 10,3 13,3 12,1 -1203,8 -491,3
100,0-109,9 37 674,4 105,9 13,8 14,4 14,1 -450,7 -220,6
110,0-119,9* 25 677,2 114,5 16,8 15,3 15,8 1010,4 365,1
120-** 10 126,7 126,7 21,3 16,5 18,3 608,8 232,0
Együtt 165 2088,3 106,0 14,0 14,4 14,2 -882,5 -445,3

*Ebbe a kategóriába tartozó városok az egy adóalanyra jutó jövedelem növekv ő sorrendjében: Békéscsaba, Zirc, Sió-
fok, Miskolc, Szeged, Tata, Esztergom, Gárdony, Ráckeve, Vác, Kazincbarcika, Érd, Mór, Nyergesújfalu, Szek-
szárd, Pécs, Tapolca, Gy őr, Szolnok, Veszprém, Balatonalmádi, Gödöllő , Tatabánya, Székesfehérvár, Dorog.
**Dunaújváros, Dunakeszi, Szentendre, Komló, Szigetszentmiklós, Budaörs, Paks, Oroszlány, Leninváros, Százha-
lombatta.
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.

28 Kovács Csaba TÉT 1991.1

5. TÁBLÁZAT

Személyi jövedelemadó-változatok III.
Szabolcs-Szatmár megye
Egy adóalanyra jutó Az adókülönbség összege
a lineáris adóhoz képest
A tele u- Az adó- bruttó lineáris mérsékelten
Település- adó adó progresszív adó
lések alanyok jövedelem 1988. évi mérsékelten
kategóriák száma száma
1988. évi tényleges 1988. évi becsült tényleges progresszív
fő e Ft/fő/év millió Ft

Az egy adó-
alanyra jutó
bruttó jöv.
e Ft/fő/év
-60 13 2653 55,5 2,5 8,3 6,1 -15 -6
60-70 55 20818 67,3 4,1 9,9 7,7 -120 -46
70-80 87 89265 75,7 5,4 . 11,0 8,9 -502 -191
80-90 65 50103 82,4 7,0 11,8 9,9 -242 -94
90-100 4 29958 92,6 9,6 13,0 11,7 -102 -38
100-110 2 54762 103,5 13,3 14,1 13,8 -48 -20
Az állandó né-
pesség száma
ezer fő
-0,5 27 3006 65,8 3,9 9,7 7,4 -17 -7
0,5-1 58 16609 69,9 4,7 10,2 8,1 -92 -36
1-2 63 34929 74,9 5,3 10,9 8,8 -195 -75
2-3 37 35361 75,6 5,4 11,0 8,9 -196 -75
3-5 23 33693 77,5 5,8 11,2 9,2 -183 -70
5-10 12 36098 82,6 7,1 11,8 10,0 -171 -66
10-15 3 17748 87,8 8,5 12,4 10,8 -69 -28
15-20 2 17722 93,2 9,6 13,1 11,9 -61 -21
100-120 1 52393 103,5 13,3 14,1 13,8 -43 -18
Megye 226 247557 84,3 7,8 12,0 10,1 -1028 -396

A központi állam szempontjából közömbösnek látszik a bevezetett adórendszernek ez a sajá-
tossága, hiszen az adótöbbletet teljesen el is vonhatja, az elmaradt adót pedig teljesen pótolhat-
ja. A helyi tanácsok, illetve az önkormányzatok néz őpontjából azonban nem érdektelen az,
hogy a személyi jövedelemadó rendszere tekintetében mekkora a valóságosan és a csak látszóla-
gosan szabad mozgástere. Nem mellékes az sem, hogy mekkora ez a fajta adótöbblet, s hogy
mekkora ez a fajta elmaradt adó, adóelvonás vagy adóhiány.
Nem állt módomban megkülönböztetni a kötelez ően bruttósított és a nem bruttósított jövedel-
mek mennyiségét és adóját, valamint azoknak a településenkénti számát, akiknek a bérét brut-
tósították, illetve azoknak a számát, jövedelmét és adóját, akik nem vagy nemcsak a f őmunkavi-
szonyból származó jövedelmük után adóztak. Ezért becsülni sem tudtam, hogy Budapest és
a 35 város adótöbbletéből mekkora az átcsoportosított központi pénzeszköz aránya. Akármek-
kora is azonban ez az arány, a személyi jövedelemadó rendszerének kidolgozásánál nem lett
volna szabad eltekinteni újraelosztásának térbeli oldalától.
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.

TÉT 1991.1 A személyi jövedelemadó-rendszer 29

Mi lett volna, ha...?
Tételezzük fel, hogy a személyi jövedelemadó rendszerének kidolgozása során a fentiekhez
hasonló számításokat végeznek az illetékes pénzügyi és a terület- és a településfejlesztéssel fog-
lalkozó szervek.
Az első kérdés az, hogy az elvégzett számítások befolyásolták volna-e a személyi jövedelem-
adó rendszerével kapcsolatos koncepciójukat. A másik kérdés az, hogy ugyanolyan kompro-
misszumot kötöttek volna-e az országgy űlésben, mint amilyenben a törvényjavaslat plenáris
vitája előtt megállapodtak. Ezzel összefüggésben tételezzük fel azt is, hogy a számítási eredmé-
nyeket is nyilvánosságra hozták volna.
1987 őszén minimális valószín űsége sem volt egy olyan személyi jövedelemadó-rendszer elfo-
gadtatásának, amely szemmel láthatóan és egyértelm űen hátrányos helyzetbe hozza a vidéket
Budapesttel szemben, az alacsony jövedelmi színvonalú megyéket a viszonylag magas jövedel-
mű megyékkel szemben, valamint általában a községek és a vidéki városok nagyobb részét a
vidéki városok kisebb és kevesebb lelket számláló részével szemben. A vidéki képvisel ők hatá-
rozottan elutasítottak volna egy ilyen személyi jövedelemadó-rendszert, de a budapestiek sem
támogatták volna.
Ezzel a teljesen reális lehet őséggel azoknak is számolnia kellett, akik teljes mértékben meg
voltak győződve arról, hogy az adott gazdasági körülmények között legcélszer űbb az a változat,
amely erősen progresszív adókulcsokat alkalmaz és az adót teljes egészében a központi költség-
vetés bevételévé teszi. Egy ilyen változat elfogadtatásának is megvolt a reális lehet ősége, ameny-
nyiben előre meghatározottan úgy osztja el a befolyt adót, amely garantáltan mérsékli a f őváros
és a vidék, az elmaradottabb és a fejlettebb megyék, valamint a különböz ő településcsoportok
közötti gazdasági és ellátottságbeni különbségeket. Ezt a változatot a területi tervez ők és kuta-
tók egy része is támogatta volna. Ezen túlmen ően bizonyítani kellett volna e változat el őnyeit
a mérsékelten progresszív és a lineáris adóztatással szemben. Csak a gazdasági el őnyök hangsú-
lyozása azonban nem lett volna elégséges e változat elfogadtatásához.
A személyi jövedelemadó bevezetése az adóreform szerves része volt, de nem volt pusztán
a gazdasági reform kérdése. Összefüggésben volt az aktuális politikai reformmal is, a politikai
túlcentralizáltság lazításával és a valóságos helyi önkormányzatok kifejlesztésének kérdésével
is. Részben ez a szándék húzódott meg annak a kikényszerítése mögött, hogy a személyi jövede-
lemadó a helyi tanácsok bevétele legyen.
Elegendő egy-egy pillantást vetni a 4. és az 5. táblázatra annak belátásához, hogy egy er ősen
progresszív adókulcsos változat nem szolgálhatja a települési önkormányzatok valóságos és vi-
szonylagos gazdasági önállóságának megalapozását, hogy ebb ől a célból a lineáris adóztatás
a legmegfelelőbb. Az elvégzett számítások birtokában ezért fel sem merülhetett volna az a gon-
dolat, hogy a helyi önkormányzatok bevételévé tegyék az er ősen progresszív adótábla alapján
megállapított és fizetendő személyi jövedelemadót, s hogy egy ilyen változat valóságos kompro-
misszum lehetne a centralizáltabb és a decentralizált állam és adóztatás hívei között.
A számítások eredményeib ől egyértelműen az következik, hogy legalább három változatot
kellett volna a bevezetend ő adórendszerre kidolgozni. Egy lineárisan adóztató rendszert, egy
mérsékelten és egy er őteljesen progresszív adótáblát alkalmazó rendszert. Ezek egymáshoz
viszonyított előnyeit és hátrányait kellett volna alaposan megfontolni.
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.
30 Kovács Csaba TÉT 1991 s 1

A progresszív kulcsos és sz űk sávhatárokkal dolgozó személyi jövedelemadó-rendszernek
az a fő előnye a lineáris személyi jövedelemadóval szemben, hogy az adóbevételek — a sávhatá-
rok gyakoribb átlépése következtében — nagyobb arányban növekednek, mint a névleges jöve-
delmek. Normális körülmények között az így keletkezett adótöbblet tágítja az adó tulajdonosá-
nak mozgásterét, inflációs körülmények között pedig automatikusan fékezi vagy megakadá-
lyozza az adó reálértékének csökkenését. Nem biztos azonban, hogy a központi költségvetést
illető progresszív adó tömege nagyobb lesz, mint a települési önkormányzatokat megillet ő li-
neáris adó. Nem pusztán azért, mert a sávosan progresszív adó visszafoghatja a teljesítménye-
ket, hanem azért is, mert a központi szervek számára tágabb a „láthatatlan" jövedelmek köre
és nagyobb a volumene, mint a helyi önkormányzatok számára. Az utóbbiak különösebb be-
avatkozás nélkül is nagyobb arányban képesek ténylegesen megadóztatni az általában láthatat-
lannak minő sített jövedelmeket, feltéve, hogy az adóbevallásokat hozzájuk nyújtják be. (Egy
kisebb településben minden feln őtt tudja, hogy pl. a körzeti orvos elfogad-e hálapénzt vagy
sem, s ha elfogad, akkor mekkora ennek a szokás szerinti összege. Kicsi annak a valószín űsége,
hogy ez az orvos nagyságrendileg kevesebb hálapénzt vall be, mint amennyit kap.) Hasonló
a helyzet azokban a szakmákban, amelyekben köztudott a borravaló szokásos nagysága.
1989-ben 12 ezer orvos átlagosan havi 1257 Ft hálapénzt vallott be, 7610 fodrász pedig havi
416 Ft borravalót (Adó, 1989. júl. 15. , 3. old.).
Az erő sen progresszív adóztatás természetes velejárója a kedvezményezettek nagy aránya,
amit a lineáris adóztatás teljesen megszüntethet, s amit a helyi önkormányzatokat illet ő jövede-
lemadó esetében természetesen a minimálisra kell csökkenteni. Nem valóságos helyi önkor-
mányzat ugyanis az, amelyben a jogilag az önkormányzathoz tartozó jövedelemtulajdonosok
nagy része nem adózik a helyi irányító, vezet ő szervének.
Ha 1987-ben kidolgoztak volna egy olyan változatot is, amely lineárisan adóztat és az adó
teljes egészében a települési önkormányzatot illeti, akkor ennél a változatnál lényegileg vagy
gyakorlatilag kizárhatták volna az adómentességet és a különféle kedvezményeket, s az er ősen
progresszív változat kimunkálása során sem tervezték volna 1 millió adóalany mentesítését a
tényleges adófizetési kötelezettség alól. Legfeljebb addig mentek volna el, hogy az adóalanyok
egy része kedvezőbbnek tekintse a központi költségvetést illet ő progresszív adó bevezetését,
mint a helyi önkormányzatot illet ő lineáris adó fizetését.
Tulajdonképpen csak egyetlen egy racionálisnak látszó gondolat és érv volt a tényleges adó-
mentesség határának meghúzásánál: nem akarták adóztatni az 500 ezer Ft-nál kisebb bevételt
biztosító mezőgazdasági kistermelést, mivel féltek ennek visszaesését ől. Ez a félelem felmerül-
hetett volna akkor is, ha az adó lineáris és a települési önkormányzatot illeti. Egy ilyen változat-
nál azonban a félelem nem lett volna elégséges oka mez őgazdasági kistermelés adómentességé-
nek rendszerbe foglalásához. Legfeljebb a saját fogyasztásra történ ő termelést vonhatták volna
ki az adófizetési kötelezettség alól. Senki sem bizonyította, hogy a mez őgazdasági kistermelők
akkor is visszafogják a termelést, ha személyi jövedelemadót fizetnek utána a helyi önkormány-
zatoknak, bár senki sem lehetett biztos ennek az ellenkez őjében sem. A fő kérdés ebben a vonat-
kozásban is az volt, hogy a változatok kimunkálói akartak-e egy valóságos helyi önkormányza-
tot vagy sem, s a valóságos helyi önkormányzatok társadalmi haszna érdekében hajlandók
voltak-e némi gazdasági rizikó vállalására.
Az 1988-ban bevezetett rendszer er őteljesen differenciálta a helyi tanácsokat illet ő személyi
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.

TÉT 1991.1 A személyi jövedelemadó-rendszer 31

jövedelemadót az adóalanyok bruttó jövedelméhez képest (6 táblázat). Ez a tény ellentéteket
szülhet a közös tanácsú községek között. A közös önkormányzatból való kiválásra ösztönözhe-
tett olyan településeket, amelyek a jövedelem színvonalukhoz képest több adóbevételre tettek
szert. A jelenben ugyanez akadályozhatja az önálló települési önkormányzatok egymással való
társulását. Ezek az ellentmondások az alacsony jövedelmi színvonalú települések csoportjaiban
jelentenek nagyobb veszélyt.
6. TÁBLÁZAT

A jövedelmek és az adók súlyozotlan átlaga és relatív szórása
Vidéki városok Szabolcs-Szatmár megyei
települések
Átlag Szórás Átlag Szórás
eFt/fő eFt/fő
Egy adóalanyra jutó
1988. évi bruttó jövedelem 99,8 12,4 73,5 11,1
1988. évi SZJA 12,1 33,8 5,2 30,9
lineáris adó 13,7 9,5 10,7 9,8
mérsékelten progresszív adó 13,1 18,3 8,2 15,9

Az erő teljesen progresszív adó olyan esetekben is gondot okozhat, amikor az összetartozó
önkormányzatok mindegyike jelentős arányú és tömeg ű nemzeti ajándékot kap adótöbblet for-
májában. Mindegyik görcsösen ragaszkodhat a véletlenszer űen kapott teljes adómennyiséghez,
noha az adótöbbleten közvetlenül osztozkodhatnának vagy közös célok megvalósítására hasz-
nálhatnák fel azt. Ilyen helyzetet teremtett az 1988. évi rendszer a budapesti kerületek vonatko-
zásában (7 táblázat).
A fenti érvek is első sorban a lineáris adóztatás mellett szólnak, de a mérsékelten progresszív
adózást is előnyösebbnek tüntetik fel az er őteljesen progresszív adóval szemben. Messzemen ő-
en több gazdasági és társadalmi haszon származhat az önkormányzatok társulásait el őmozdító
adórendszerből, mint amennyit az ezzel ellentétes irányban ható adórendszer más relációkban
hozhát.
Ha a települési önkormányzatok személyi jövedelemadójának arányai lényegében megfelel-
nek polgáraik lineárisan bruttósított jövedelme és a nettó jövedelme arányainak, akkor az ön-
kormányzatokra lehet bízni az olyan feladatok megoldását, amelyek céljából egy-egy település
lakói egyéni érdekeik közös volta következtében ezidáig is társultak, s nincs szükség az adó
egyenlőtlenségeit elsimító központi beavatkozásokra.
Ezzel szemben az 1987-ben elfogadott, az 1988. évi jövedelmekre vonatkozó, és a helyi tanácsi
költségvetések bevételei között 1990-ben megjelen ő személyi jövedelemadót a települések túl-
nyomó részénél azonnal ki kellett egészíteni egy minimálisnak tartott (állandó lakosokként évi
4000 Ft) szintre, s egyedileg kellett kezelni a többi település költségvetési problémáit abban
az esetben, ha nyilvánvaló volt, hogy azok a személyi jövedelemadó rendszerével kapcsolato-
sak. A túlzottan progresszív adóztatás ilyenképpen nem zárta ki sem az újabb központi szabá-
lyozás szükségességét, sem kézivezérlés jelleg ű beavatkozását. Senki sem akart ilyen adórend-
szet csinálni, bár felkészültek arra, hogy a tényleges személyi jövedelemadó 3-4 % -osnál
nagyobb eltérést is okozhat a tanácsi költségvetés bevételi oldalán.
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.

32 Kovács Csaba TÉT 1991.1

7. TÁBLÁZAT

Személyi jövedelemadó-változatok IV.
Budapest
Adótöbblet a lineáris
Egy adóalanyra jutó
adóhoz képest

Kerület Adóalanyok bruttó mérsékelten
adó lineáris adó
száma jövedelem progresszív adó
1988. évi mérsékelten
1988. évi tényleges 1988. évi becsült tényleges progresszív
e fő ezer Ft/fő/év millió Ft
I. 17,8 164,3 35,2 20,3 26,8 266,8 116,7
II. 50,4 176,4 41,0 21,2 29,7 995,2 425,8
III. 69,2 140,0 25,7 17,9 20,9 539,6 207,9
IV. 48,2 128,8 21,1 16,9 18,3 202,2 70,0
V. 21,9 149,3 29,0 18,9 23,0 221,8 90,9
VI. 28,0 135,0 23,6 17,4 20,0 172,1 70,1
.VII. 35,7 130,7 22,1 17,0 19,2 182,8 79,3
VIII. 40,6 127,4 20,8 16,7 18,3 164,8 65,4
IX. 35,5 132,4 22,4 17,2 19,3 183,4 74,7
X. 44,3 129,6 21,3 17,0 18,6 193,4 71,1
XI. 82,6 156,4 31,8 19,5 24,5 1013,7 411,1
XII. 37,2 175,9 40,6 21,2 29,6 720,9 313,2
XIII. 61,6 143,0 26,5 18,3 21,6 508,8 206,3
XIV. 66,6 142,5 26,2 18,2 21,2 527,3 200,1
XV. 47,3 128,8 21,0 16,9 18,4 196,9 70,2
XVI. 33,9 138,6 24,7 17,9 20,4 232,5 84,9
XVII. 35,5 128,1 20,9 16,8 18,2 141,7 49,4
XVIII. 46,0 128,0 20,9 16,9 18,4 184,7 66,1
XIX. 34,1 132,2 22,3 17,2 19,0 174,7 61,8
XX. 44,0 126,8 20,2 16,7 17,9 155,4 53,9
XXI. 42,3 130,5 21,6 17,1 18,6 192,6 64,1
XXII. 25,2 135,3 23,4 17,5 19,8 147,9 58,0
Együtt 947,1 140,4 25,7 18,0 21,1 7319,3 2911,6

A nullás adósáv túlzott szélessége arra kényszerítette a személyi jövedelemadó-rendszer ki-
dolgozóit, hogy a ténylegesen megadóztatott jövedelmekre viszonylag magas adót vessenek ki.
A felső jövedelemsávokban már 50-60%-os adókulcsot alkalmaztak. Az adóalanyok jövedel-
mi sávok közötti megoszlásából és a sávosan progresszív adókulcsokból eleve az következett,
hogy amint a kormányzat rákényszerül a személyi jövedelemadó tömegének (az automatikus
növekedésnél nagyobb arányú) növelésére, akkor kénytelen lesz a nullás sávot sz űkíteni vagy
megszüntetni, s a felette lév ő néhány sávban az adó kulcsát megemelni. Az a lehet őség is adva
volt, hogy a kormányzatot rákényszerítik a túlzottan magasnak ítélt adókulcsok leszállítására.
Mind a két lehetőség reális volt az adott és a várható körülmények között. Ez a tény azt is jelen-
tette, hogy az adókulcsok változtatásával az alacsonyabb jövedelm ű rétegek rovására módosít-
hatják a nettó jövedelem arányait anélkül, hogy nyílt bérreformot csinálnának a köztudottan
alulfizetett kvalifikált és komoly felel ősséget igénylő tevékenységeket végzők javára. A túlzot-
tan progresszív adóztatás egyébként is gátja volt az adóreform és a bérreform együttes kezelésé-
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.

TÉT 1991.1 A személyi jövedelemadó-rendszer 31

A jövedelmek és az adók súlyozotlan átlaga és relatív szórása

Vidéki városok Szabolcs-Szatmár megyei
települések
Átlag Szórás Átlag Szórás
eFt/fő eFt/fő
Egy adóalanyra jutó
1988. évi bruttó jövedelem 99,8 12,4 73,5 11,1
1988. évi SZJA 12,1 33,8 5,2 30,3
lineáris adó 13,7 9,5 10,7 9,8
mérsékelten progresszív adó 13,1 18,3 8,2 15,9

Az erő teljesen progresszív adó olyan esetekben is gondot okozhat, amikor az összetartozó
önkormányzatok mindegyike jelentős arányú és tömeg ű nemzeti ajándékot kap adótöbblet for-
májában. Mindegyik görcsösen ragaszkodhat a véletlenszer űen kapott teljes adómennyiséghez,
noha az adótöbbleten közvetlenül osztozkodhatnának vagy közös célok megvalósítására hasz-
nálhatnák fel azt. Ilyen helyzetet teremtett az 1988. évi rendszer a budapesti kerületek vonatko-
zásában (7 táblázat).
A fenti érvek is első sorban a lineáris adóztatás mellett szólnak, de a mérsékelten progresszív
adózást is előnyösebbnek tüntetik fel az er őteljesen progresszív adóval szemben. Messzemen ő-
en több gazdasági és társadalmi haszon származhat az önkormányzatok társulásait el őmozdító
adórendszerből, mint amennyit az ezzel ellentétes irányban ható adórendszer más relációkban
hozhát.
Ha a települési önkormányzatok személyi jövedelemadójának arányai lényegében megfelel-
nek polgáraik lineárisan bruttósított jövedelme és a nettó jövedelme arányainak, akkor az ön-
kormányzatokra lehet bízni az olyan feladatok megoldását, amelyek céljából egy-egy település
lakói egyéni érdekeik közös volta következtében ezidáig is társultak, s nincs szükség az adó
egyenlőtlenségeit elsimító központi beavatkozásokra.
Ezzel szemben az 1987-ben elfogadott, az 1988. évi jövedelmekre vonatkozó, és a helyi tanácsi
költségvetések bevételei között 1990-ben megjelen ő személyi jövedelemadót a települések túl-
nyomó részénél azonnal Ici kellett egészíteni egy minimálisnak tartott (állandó lakosokként évi
4000 Ft) szintre, s egyedileg kellett kezelni a többi település költségvetési problémáit abban
az esetben, ha nyilvánvaló volt, hogy azok a személyi jövedelemadó rendszerével kapcsolato-
sak. A túlzottan progresszív adóztatás ilyenképpen nem zárta ki sem az újabb központi szabá-
lyozás szükségességét, sem kézivezérlés jelleg ű beavatkozását. Senki sem akart ilyen adórend-
szet csinálni, bár felkészültek arra, hogy a tényleges személyi jövedelemadó 3-4 % -osnál
nagyobb eltérést is okozhat a tanácsi költségvetés bevételi oldalán.
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.

32 Kovács Csaba TÉT 1991.1

7. TÁBLÁZAT
Személyi jövedelemadó-változatok IV.
Budapest

Egy adóalanyra jutó Adótöbblet a lineáris
adóhoz képest

Kerület Adóalanyok bruttó mérsékelten
adó lineáris adó
száma jövedelem progresszív adó
1988. évi mérsékelten
1988. évi tényleges 1988. évi becsült tényleges progresszív
e fő ezer Ft/fő/év millió Ft
I. 17,8 164,3 35,2 20,3 26,8 266,8 116,7
II. 50,4 176,4 41,0 21,2 29,7 995,2 425,8
III. 69,2 140,0 25,7 17,9 20,9 539,6 207,9
N. 48,2 128,8 21,1 16,9 18,3 202,2 70,0
V. 21,9 149,3 29,0 18,9 23,0 221,8 90,9
VI. 28,0 135,0 23,6 17,4 20,0 172,1 70,1
VII. 35,7 130,7 22,1 17,0 19,2 182,8 79,3
VIII. 40,6 127,4 20,8 16,7 18,3 164,8 65,4
IX. 35,5 132,4 22,4 17,2 19,3 183,4 74,7
X. 44,3 129,6 21,3 17,0 18,6 193,4 71,1
XI. 82,6 156,4 31,8 19,5 24,5 1013,7 411,1
XII. 37,2 175,9 40,6 21,2 29,6 720,9 313,2
XIII. 61,6 143,0 26,5 18,3 21,6 508,8 206,3
XIV. 66,6 142,5 26,2 18,2 21,2 527,3 200,1
XV. 47,3 128,8 21,0 16,9 18,4 196,9 70,2
XVI. 33,9 138,6 24,7 17,9 20,4 232,5 84,9
XVII. 35,5 128,1 20,9 16,8 18,2 141,7 49,4
XVIII. 46,0 128,0 20,9 16,9 18,4 184,7 66,1
XIX. 34,1 132,2 22,3 17,2 19,0 174,7 61,8
XX. 44,0 126,8 20,2 16,7 17,9 155,4 53,9
XXI. 42,3 130,5 21,6 17,1 18,6 192,6 64,1
XXII. 25,2 135,3 23,4 17,5 19,8 147,9 58,0
Együtt 947,1 140,4 25,7 18,0 21,1 7319,3 2911,6

A nullás adósáv túlzott szélessége arra kényszerítette a személyi jövedelemadó-rendszer ki-
dolgozóit, hogy a ténylegesen megadóztatott jövedelmekre viszonylag magas adót vessenek ki.
A felső jövedelemsávokban már 50-60%-os adókulcsot alkalmaztak. Az adóalanyok jövedel-
mi sávok közötti megoszlásából és a sávosan progresszív adókulcsokból eleve az következett,
hogy amint a kormányzat rákényszerül a személyi jövedelemadó tömegének (az automatikus
növekedésnél nagyobb arányú) növelésére, akkor kénytelen lesz a nullás sávot sz űkíteni vagy
megszüntetni, s a felette lév ő néhány sávban az adó kulcsát megemelni. Az a lehet őség is adva
volt, hogy a kormányzatot rákényszerítik a túlzottan magasnak ítélt adókulcsok leszállítására.
Mind a két lehető ség reális volt az adott és a várható körülmények között. Ez a tény azt is jelen-
tette, hogy az adókulcsok változtatásával az alacsonyabb jövedelm ű rétegek rovására módosít-
hatják a nettó jövedelem arányait anélkül, hogy nyílt bérreformot csinálnának a köztudottan
alulfizetett kvalifikált és komoly felel ősséget igénylő tevékenységeket végzők javára. A túlzot-
tan progresszív adóztatás egyébként is gátja volt az adóreform és a bérreform együttes kezelésé-
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.

TÉT 1991 .1 A személyi jövedelemadó-rendszer 33

nek. Bonyolultabbá tette volna a feladat megoldását és olyan arányban növelte volna egyes réte-
gek bruttó jövedelmét, amely más rétegek tagjainak jelent ős részében ellenérzéseket váltott
volna ki annak ellenére, hogy a nettó jövedelmi arányok megváltoztatását indokoltnak ismerték
volna el.
Ha 1987-ben kidolgoznak egy lineáris adóváltozatot is, akkor ezzel egy olyan alternatívát is
megfontolnak és felmutatnak, amely maga semmilyen bonyodalmat nem okozhat a bérreform-
mal való összekapcsolásában, és a jövőben szabad kezet ad az adókulcs módosításához, diffe-
renciálásához.
A progresszív változatok több milliárd Ft-os budapesti és néhány vidéki városra korlátozódó
adótöbblete felhívta volna a figyelmet arra, hogy térbeli szempontból is indokolt a bérek, az
árak és az adók egyidej ű rendezése.
A helyi önkormányzatokat megillet ő lineáris személyi jövedelemadót csak egy „hajszálnyi"
választja el a helyi önkormányzat által meghatározott és beszedett lineáris személyi jövedelem-
adótól: egy olyan törvény, amely megszabja a lineáris adó országos középértékét (pl. a bruttó
jövedelem 15%-a), az ett ől megengedett eltérés törvényes mértékét (pl. ± 1,5 százalékpont),
s felhatalmazza a helyi önkormányzatokat arra, hogy inflációs körülmények között emelhessék
az adókulcsot az adó reálértékének meg őrzése érdekében. Ezzel összefüggésben a személyi
jövedelemadó és a helyi adók kérdése is együttes átgondolást igényelt. Azt is megfontolás tár-
gyává lehetett és kellett volna tenni, hogy melyik adóváltozat bevezetése és üzemeltetése kerül
kevesebb pénzbe, s melyik változat alkalmazásából tanulhatnak a legtöbbet az adózó és adóztató
polgárok.
Ez utóbbiakból következ ően 4 változatot is kidolgozhattak volna az 1988. évi jövedelmek utá-
ni személyi jövedelemadóra. Ebb ől kettő sávonként növekvő adókulcsokat alkalmazott volna,
kettő pedig lineárisan adóztatott volna. A két progresszív kulcsú változat közül az egyik a tény-
legesen kidolgozotthoz állt volna közelebb, a másik progresszivitása mérsékeltebb lett volna.
A két lineáris változat közül az egyik teljesen a helyi önkormányzatok jogkörébe utalta volna
az adókulcs konkrét nagyságának meghatározását, az adó kivetését és beszedését stb.
Ha a négy változat az országgy űlési képviselők elé kerül az itteniekhez hasonló számítási
eredményekkel együtt, akkor valószín űleg sem a képviselők, sem a pénzügyi kormányzat em-
berei, sem a kormány tagjai nem mentek volna bele abba, amiben 1987-ben megegyeztek és
amire törvényt hoztak.

Prolongált ellentmondások az 1989. évi SZIA elosztásában
A „Mi lett volna, ha...?" kérdése nem korlátozható az SZJA 1988. évi bevezetése el őtti idő-
szakra. Még az 1991. évi személyi jövedelemadóra vonatkozó változatokatis olyan körülmények
között készítették, hogy nem ismerték a személyi jövedelmek konkrét térbeni megoszlását,
noha már a megfelel ő 1988. és 1989. évi adatokat is felhasználhatták volna, ha a Pénzügyi Szá-
mítástechnikai Intézettől megkérik azokat. Ebből következően felvethető az a kérdés is, hogy
az új pénzügyi kormányzat milyen javaslatot dolgozott volna ki a személyi jövedelemadó rend-
szerének módosítására és az új kormány milyen javaslatot terjesztett volna az országgy űlés elé
abban az esetben, ha a fenti vagy hasonló számítási eredmények birtokában van, s milyen módo-
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.
34 Kovács Csaba TÉT 1991.1

sításokat javasoltak, illetve fogadtak volna el az új országgy űlés pártjai és tagjai ilyen vagy rész-
letesebb ismeretek birtokában.
1990. végén az országgy űlésnek a következő kérdéskörökben lehetett és kellett döntenie a
személyi jövedelemadó rendszerével kapcsolatban:
a) Hogyan osszák el a helyi önkormányzatok között az 1989. évi személyi jövedelmek után
ténylegesen befizetett és a helyi önkormányzatokat az 1991. évi költségvetési évben törvénye-
sen megillető adót?
b) Hogyan szabályozzák az 1991. évi személyi jövedelmek utáni adózást?
Az első kérdéskörben a következ ő választási lehetőségek voltak:
— Továbbra is megkapják-e a települési önkormányzatok az állandó lakóik által két évvel
korábban befizetett személyi jövedelemadó 100 % -át vagy sem?
— Változtassanak-e a települési önkormányzatokat megillet ő adó vagy adórész önkormány-
zatok közötti elosztási arányain vagy sem?
A törvényjavaslat mind a két kérdésben nemleges álláspontra helyezkedett. A költségvetési
törvény határozata a következ ő : „A települési önkormányzatot az állandó lakosság által 1989-re
bevallott — az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által településenként kimutatott — személyi
jövedelemadó 50%-a illeti meg. Azoknak az önkormányzatoknak, amelyeknél az 1989. január
1-jei állapot szerinti, egy állandó lakosra jutó személyi jövedelemadó bevétel nem éri el a 3200
Ft-ot, a bevételt e szintig kiegészítik. Ezen túlmen ően azon városi önkormányzatoknak, ame-
lyeknél az így számított összeg nem éri el az 5000 Ft-ot, a bevételt e szintig, de legfeljebb 25
millió forinttal, az állami költségvetés kiegészíti."'
A törvényjavaslatot a következ őkkel indokolták: „Az 1990. évi tapasztalatok alapján a szemé-
lyi jövedelemadó szabályozása, miszerint a két évvel korábbi SZJA 100 %-ban a lakóhely szerint
illetékes tanács bevétele — nem felel meg az elvárásoknak, nem teremti meg a kapcsolatot a
helyi jövedelmi háttér és a helyhatóság gazdasági ereje között. Ellenkez őleg, a foglalkoztatás-
ban és a jövedelmekben meglév ő különbségeket az adó feler ősíti, esetenként eltorzítja a benne
lévő — elsősorban a mezőgazdasági kistermelést ösztönz ő — kedvezmények révén. A nagyfokú
differenciálódás, s az emiatt szükséges kiegészít ő mehanizmus együttesen azt indokolják, hogy
az önkormányzati bevételekben mérsékl ődjék ennek az adóbevételnek a jelent ősége... Az
50 % -os mértékű átengedés, és a másik 50% állami támogatássá való átalakítása mellett szól
az, hogy az új normatív támogatási elemek forrásfedezetére csak így nyílik lehet őség." (U.o.
71. old.)
Ha az 1988. és 1989. évi személyi jövedelemadó elosztásának területi vonatkozásait összevet-
jük, az alábbi összefüggésekre mutathatunk rá.
1988-ban az egy lakosra jutó adóköteles jövedelem megyei szint ű súlyozott relatív szórása
20 % -os volt, ezzel szemben az egy lakosra jutó személyi jövedelemadó relatív szórása elérte
a 46 % -ot. 1989-re az egy lakosra jutó jövedelmek megyei szint ű relatív szórása 22 % -ra emelke-
dett. Ezzel ellentétben az egy lakosra jutó személyi jövedelemadó relatív szórása 44 % -ra esett
vissza az adótábla progresszivitásának mérséklése és a nullás kulccsal adózók arányának csök-
kenése következtében. Ám az adó szórásának ez a mértéke még mindig túlzottan magas szint ű
volt, ami indokolttá tette a további mérséklésre irányuló törekvéseket.
Az 1991-re megváltozott „átengedési arány", vagyis a helyben maradó személyi jövedelem-
adó 50 % -ra való csökkentése azonban semmit sem változtat eme adónem relatív szórásán, tehát
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.

TÉT 1991 .1 A személyi jövedelemadó-rendszer 35

nem mérsékli a túlzott progresszivitás okozta egyenl őtlenségeket. Ezt a törekvést csak az a
6980 millió forint szolgálja, amelyb ől községeknél 3200 Ft-ra, városoknál 5000 Ft-ra egészítik
ki (ha a kiegészítés teljes összege nem haladja meg a 25 millió Ft-ot) azoknak az önkormányza-
toknak az egy állandó lakosra jut SZJA bevételét, amelyeknél a polgáraik által befizetett 1989.
évi személyi jövedelemadó 50 % -ának egy lakosra jutó nagysága nem éri el a megfelel ő határt.
A jelenleg alkalmazott elvek szerint mind a községi, mind a városi jogállású települések túl-
nyomó többsége adókigészítésben részesül. 1991-ben a 2900 községb ől 2670 község kap állandó
lakosonként 3200 Ft-ot, amely összegb ől átlagosan 2000 Ft-ot (62,5 % -ot) tesz ki az állandó
lakók által befizetett adó és 1200 Ft-ot (37,5 %-ot) az adókiegészítés. Ugyanakkor az adópótlék-
ban részesülő 139 város esetében átlagosan 81% az állandó népességük által kifizetett SZJA
és 19 % a kiegészítés.
Az adókiegészítésnek ez a módszere ellentmond a személyi jövedelemadózás természetének,
vagyis annak, hogy az elosztás a jövedelmek meghatározott formái (pl. az összes adóköteles
jövedelem, az adóalap vagy az adózott jövedelem) szerint történjék, nem elfedve, hanem vállal-
va és megőrizve az e szférákban létrejött különbségeket. (Ami nem jelenti azt, hogy más forrá-
sok nem szolgálhatnának a kompenzáció alapjául.) Az er ősen progresszív személyi jövedelem-
adó települési önkormányzatok szerinti differenciálódását ugyanis csak azzal a módszerrel
lehet lényegesen mérsékelni a személyi jövedelemadó természetének megfelel ően, amely a be-
fizetett adót teljes egészében a központi költségvetés bevételeként kezeli és a teljes bevétel meg-
határozott százalékát az állandó lakosságuk adóalapja alapján osztja el az önkormányzatok kö-
zött. Ezzel a módszerrel a felére lehetett volna csökkenteni az önkormányzatokat megillet ő
személyi jövedelemadó egy lakosra jutó nagyságának relatív szórását akkor is, ha a teljes orszá-
gos bevétel 100 % -át vagy 50 % -át osztják el közöttük. Ez a módszer egyesíti a progresszív és
a lineáris adóztatás előnyeit, s felfogható az önkormányzatok bevételéhez való normatív állami
hozzájárulásként is. E formula szerint az 1989. évi országos adóalap szerinti norma 100 Ft adóa-
lap után 16,1 Ft, ha az országos SZJA-bevétel 100 % -a illeti meg az önkormányzatokat.
Nyilvánvaló, hogy mind az adókiegészítésben részesül ő települések körének, mind az adóki-
egészítés részarányának mértéke az adótábla túlzott progresszivitását igazolja egyrészt, abból
következik és azt kompenzálja másrészt. Ugyanakkor az is egyértelm ű, hogy mind a községek,
mind a városok esetében túlzottan magasan van megállapítva az a határ, ahonnan az egy állandó
lakosra jutó adóhoz kiegészítés jár. A jelenlegi arányok a parlamenti képvisel őknek a pénzügyi
kormányzat által beterjesztett indítványt módosító döntésének következményeképpen alakultak
ki. Az eredeti javaslat értelmében ugyanis csupán 2500 Ft/lakos volt az a határ a községek vo-
natkozásában, amelyre az ennél alacsonyabb értékeket kiegészíteni szándékoztak. (A városok
számára tett javaslatot a képvisel ők jóváhagyták.) E parlamenti döntés következtében azonban
a nivelláló, rendszeridegen elem er ősödött a személyi jövedelemadózás rendszerében, ami ezál-
tal még ellentmondásosabbá vált, mint korábban volt.
A pénzügyi kormányzat eredeti álláspontja az volt, hogy a személyi jövedelemadó továbbra
is teljes, 100 % -os átengedésével erősödhet az önkormányzatok önfinanszírozó képessége. Az
eredeti elképzeléseket a normatív állami hozzájárulás körének b ővítése, az intézményhálózat
zavartalanabb működtetése és a pénzeszközök felhasználási hely szerinti allokációjának javítása
céljából adták fel. E változtatások mellett szólt látszólag az is, hogy a nagyarányú infláció követ-
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.
36 Kovács Csaba TÉT 1991.1

8. TÁBLÁZAT
Népesség, jövedelem- és adóeloszlás megyénként
Állandó Adózott Az adózott
.
Adóköteles Az adóalap
népesség Adóalap (nettó) SZJA jövedelem
jövedelem
1990. I. 1. jövedelem arányában elosztott adó
1989 a progresszív adó
Ország = 100 százalékában
Budapest 18,6 26,4 27,2 24,9 35,5 77 70
Baranya 4,0 3,7 3,7 3,8 3,3 111 113
Bács-Kiskun 5,3 4,3 4,3 4,5 3,5 122 129
Békés 4,0 3,4 3,3 3,5 2,8 120 126
Borsod-Abaúj-Z. 7,6 6,7 6,6 6,8 5,8 113 117
Csongrád 4,2 3,9 3,9 4,0 3,5 112 114
Fejér 4,0 4,2 4,2 4,2 4,1 102 103
Győr-Moson-Sopron 4,1 4,1 4,1 4,2 3,7 111 114
Hajdú-Bihar 5,3 4,5 4,4 4,6 3,9 114 119
Heves 3,3 2,9 2,9 3,0 2,4 121 126
Komárom-Esztergom 3,0 3,3 3,2 3,3 3,2 101 101
Nógrád 2,2 2,0 2,0 2,1 1,7 119 123
Pest 9,1 9,3 9,3 9,3 9,2 101 101
Somogy 3,3 2,7 2,7 2,8 2,2 123 128
Szabolcs-Szatmár-Bereg 5,7 3,8 3,7 4,0 2,8 133 144
Jász-Nagykun-Szolnok 4,2 3,7 3,6 3,8 3,1 119 124
Tolna 2,5 2,2 2,1 2,2 1,8 118 123
Vas 2,6 2,5 2,4 2,5 1,9 126 134
Veszprém 3,7 3,8 3,7 3,8 3,5 108 111
Zala 3,0 2,7 2,6 2,8 2,2 119 121

Ország (ezer fő,
millió Ft* ill. %) 10547 620485 558793 530499 89986 100 100
*Forrás: Pénzügyi Számítástechnikai Intézet

9. TÁBLÁZAT
Jövedelmek és adóeloszlás településtípusonként, 1989
Adóköteles Adózott A
Az adóalap Az adózott
Adóalap (nettó) SZIA jövedelem
jövedelem
jövedelem szerint elosztott adó
a progresszív adó
Ország = 100 százalékában
Budapest 26,4 27,2 24,9 35,5 77 70
Megyeszékhelyek 19,8 19,9 19,6 20,7 96 95
Többi város 23,6 23,5 24,1 21,7 108 111
Önálló tanácsú nagyközség
vagy község 14,2 13,9 14,7 11,0 126 134
Közös tanácsok székhelyközsége 10,0 9,7 10,4 7,2 134 144
Társközségek 6,0 5,8 6,3 3,8 151 166
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.
TÉT 1991 • 1 A személyi jövedelemadó-rendszer 37

keztében az 1989. évi SZJA 100 % -os átengedése sem biztosíthatta volna az önfinanszírozás ko-
rábbi körét és mértékét.
Nem szükségszerű és nem elkerülhetetlen azonban a helyi önkormányzatokat megillet ő sze-
mélyi jövedelemadó elosztásának jelenleg érvényben lév ő szabályozása, amely szerint az ön-
kormányzatok folyó költségvetési évi SZJA bevétele a két évvel korábbi jövedelmek után befize-
tett adó névleges értéke szerint alakul. Ennek következtében ugyanis az önkormányzatok
reálértékben kevesebb adóbevételre tesznek szert, mint amekkora a polgáraik által befizetett
adó két évvel korábbi reálértéke volt — 1989 és 1991 vonatkozásában legalábbis ez a helyzet.
Technikailag nincs akadálya annak, hogy az önkormányzatok a folyó évi országos SZJA-ból
részesedjenek a befizetett adóból vagy az adóalapból való részesedésük korábbi aránya szerint.
(Pl. az első félévben a két évvel korábbi, a második félévben az egy évvel korábbi arányok
alapján.)
Az 1991. évi előirányzat szerint a ténylegesen fizetend ő progresszív személyi jövedelemadó
közel 190 % -a lesz az 1989. évi ténylegesen fizetett adónak. Ha a többlet felét az önkormányza-
tok kapták volna meg, akkor 45 %-kal, országosan 40 milliárd forinttal lehetett volna növelni
a helyi önkormányzatokat megillető 1989. évi személyi jövedelemadó tömegét. Így 130 milliárd
forint lett volna a nekik átengedett SZJA összege, ami 2,9 szerese az 1989. évi összeg 50 % -ának.
Ezért egyáltalán nem meggy őző az az indoklás, hogy az önkormányzatok által finanszírozott
intézmények zavartalan m űködésének érdekében kellett csökkenteni az önkormányzatokat
megillető személyi jövedelemadó arányát és tömegét, a költségvetésükhöz való normatív állami
támogatás körének és mennyiségének egyidej ű kiszélesítése és növelése mellett.
A 10. és 11. táblázatok adataiból kiolvasható, hogy milyen alternatívák között lehetett volna
választani a helyi önkormányzatok személyi jövedelemadó bevételei tekintetében, ha a döntése-
lőkészítés folyamata alternatív javaslatok kidolgozását jelentette volna. Az 1989. évi tényleges
SZJA 100 és 50%-os értékeinek az adóalap arányában elosztott adó 100 és 50 % -os értékeivel
való egybevetése ugyanazokat a szabályszer ű eltéréseket jelzi, mint amelyeket az 1988. évi sze-
mélyi jövedelemadó tényleges és lineáris változatainak összehasonlításánál már megállapíthat-
tunk. Budapest adótöbblete 1989-ben is 7,5 milliárd forint volt az adóalap arányában kapott
lineáris adóhoz képest, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzatok elmaradt adója
1 milliárd forint közelében maradt. Általában kis adótöbblete volt a megyeszékehelyeknek, a
többi településcsoport elmaradt adója pedig annál nagyobb arányú volt, minél alacsonyabb
szinten helyezkedtek el a közigazgatási hierarchiában.
Ugyenezen táblázatok igazolják azt az összefüggést is, hogy a központosított, majd az adóalap
arányában 100 vagy 50 % erejéig redisztribúció alá es ő adó az adóalap arányában osztja el azokat
a központi pénzeket, amelyeket 1988-ban a főmunkaviszonyból származó bérek bruttósítására
fordítottak. Ettől függetlenül is: az adóköteles jövedelem alacsonyabb szintjén elhelyezked ő
települések „adóbevétele" így átlagosan olyan arányban haladná meg az 1989. évi tényleges
adóbevételüket, hogy az gyakorlatilag is feleslegessé tenné olyan, a jövedelemadóztatás termé-
szetétől idegen eszközök alkalmazását, mint amilyen az adókiegészítés a jelenlegi rendszerben.
Csak a budapesti önkormányzatok és a lényegében a 4. táblázatnál felsorolt viszonylag magas
jövedelmi színvonalú városi önkormányzatok érdekei voltak ellentétesek a személyi jövedelem-
adó centralizálásával és az adóalap arányában történ ő újraelosztásával. A pénzügyi, valamint
a terület- és településfejlesztési kormányzat érdekei az adóalappal arányos újraelosztás mellett
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.
38 Kovács Csaba TÉT 1991.1

10. TÁBLÁZAT

Változatok az 1989. évi SZIA-ra. I.
Az 1989. Az 1989. évi
Az 1989. évi tényle- Az 1989. évi adóalap
évi tényle- adóalap ará-
gesen fizetett 16,1 %-ának megfelel ő nyában le- Max/min
ges adó
adó* adó
145 %-a bontott adó
145 % -a
millió forint
100% 50% 100% 50%
Baranya 2986 1493 3302 1651 4330 4788 3,2
Bács-Kiskun 3141 1571 3841 1922 4554 5569 3,5
Békés 2494 1247 2993 1497 3616 4340 3,5
Borsod-Abaúj-Zemplén 5252 2626 5919 2960 7615 8583 3,3
Csongrád 3126 1563 3478 1739 4533 5043 3,2
Fejér 3663 1832 3744 1872 5311 5429 3,0
Győr-Sopron 3335 1668 3695 1848 4836 3358 3,2
Hajdú-Bihar 3479 1740 3974 1987 5045 5762 3,3
Heves 2151 1076 2595 1297 3119 3763 3,5
Komárom-Esztergom 2907 1454 2924 1462 4215 4240 2,9
Nógrád 1536 768 1823 912 2227 2643 3,4
Pest 8282 4141 8309 4155 12009 12048 2,9
Somogy 1966 983 2409 1210 2851 3493 3,6
Szabolcs-Szatmár-Bereg 2495 1248 3318 1659 3618 4811 3,9
Jász-Nagykun-Szolnok 2746 1373 3255 1628 3982 4720 3,4
Tolna 1618 809 1915 958 2346 2777 3,4
Vas 1707 854 2163 1082 2475 3136 3,7
Veszprém 3115 1558 3369 1685 4516 4885 3,1
Zala 1997 998 2375 1188 2896 3444 3,5
Budapest 31990 15995 24511 12256 46386 35541 3,8
Ország 89986 44997 89912 44968 130480 130393 2,9
*Forrás: Pénzügyi Számítástechnikai Intézet

11. TÁBLÁZAT

Változatok az 1989. évi SZIA-ra.
Az 1989 Az 1989. évi
Az 1989. évi tényle- Az 1989. évi adóalap
évi tényle- adóalap ará-
gesen fizetett 16,1 %-ának megfelel ő nyában le- Max/min
ges adó
adó* adó
145% -a bontott adó
145%-a
millió forint
100% 50% 100% 50%
Budapest 31990 15995 24511 12256 46386 35541 3,8
Vidéki megyeszékhelyek 18621 9310 17879 8939 27000 25926 3,0
Többi vidéki város 19514 9757 21180 10590 28295 30712 3,1
Önálló tanácsú nagyköz-
ség vagy község 9910 4955 12485 6243 14370 18103 3,7
Közös tanácsok székhely-
községei 6507 3254 8739 4369 9435 12671 3,9
Társközségek 3444 1722 5192 2596 4994 7528 4,4
Ország 89986 44993 89986 44993 130480 130480 2,9
*Forrás: Pénzügyi Számítástechnikai Intézet
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.

TÉT 1991.1 A személyi jövedelemadó-rendszer 39

szóltak, s ez felelt volna meg a parlamenti választások id őszakában hirdetett pártprogramoknak
is. Ezért nehéz elfogadható magyarázatot és mentséget találni arra, hogy az adóváltozatok kidol-
gozására hivatott vagy ebben érdekelt kormányzati szervek, valamint a pártok és más érdekkép-
viseleti csoportok gazdasági szakértői miért hagyták figyelmen kívül egy ilyen, a nemzetközi
gyakorlatban is bevált elosztási rendszer alkalmazási lehet őségét.
Az 50 % erejéig elvont személyi jövedelemadót zömmel az állandó népesség és az óvódások,
valamint az általános iskolai tanulók arányában osztották el újra az önkormányzati költségvetés-
hez való normatív állami hozzájárulás formájában. Az újraelosztás során ezért azok a települé-
sek jártak a legrosszabbul, amelyekben az országos átlag felett volt az egy állandó lakosra jutó
tényleges adó nagysága, ezzel szemben az országos átlag alatt volt az óvódások és általános
iskolások száma. A személyi jövedelemadó 50%-os elvonása és az önkormányzati költségve-
téshez való normatív állami újraelosztás kereteiben való újraelosztása a budapesti önkormány-
zatokat érintette a legsúlyosabban: ebben az évben 16 milliárd forint SZJA bevételt ől esnek el
a szabályozás új rendszerének következtében. Vezet őik 20 milliárd forintos költségvetési hiányt
emlegetnek, amit megfelelő tömegű helyi adóval, áremelésekkel, támogatásleépítésekkel stb.
tudnának csak megszüntetni. Míg azonban a f őváros adózó népességének túlnyomó többsége
valószínűleg úgy viszonyul az adóval bruttósított béréb ől levont SZJA 50 % -ának központi elvo-
násához, hogy azt nem „ ő fizette" eredetileg sem, addig arra feltehet őleg nagyon érzékenyen
reagálna, ha az 1989. évi SZJA elvonása és az egyéb okok miatt létrejött 1991. évi költségvetési
hiányt — hacsak részben is — az ő zsebéből kivett pénzzel kívánnák csökkenteni. Ezért a buda-
pesti önkormányzatok a legérdekeltebbek az olyan adózási változatokban, amelyek nem a két
évvel korábbi, hanem a folyó költségvetési év adóbevételeit osztanák el az önkormányzatok
között, s ezt az érdeküket nyilvánosan is kifejezésre juttatták az önkormányzatok gazdálkodásá-
val kapcsolatos vitákban 1991 els ő hónapjaiban.
Az persze nyilvánvaló, hogy a központi költségvetés bevételei végesek. Ezért ha a költségve-
tés a folyó évi személyi jövedelemadó bevételb ől jelentős mértékben többet engedne át a helyi
önkormányzatoknak, mint amennyit jelenleg átenged, akkor módosítani, mégpedig csökkente-
ni kellene az önkormányzatok költségvetéséhez való normatív állami hozzájárulás, és az egyéb
célú állami támogatások mértékét. Egy ilyen változat azonban egyrészr ől kevesebb lavírozási
lehetőséget biztosítana a központi kormányzat számára a folyó évi személyi jövedelemadó bevé-
telének két évvel azel őtti adóbevétel összegén felüli részét illet ően, másrészről nem igényelné,
illetve nem tenné szükség címén lehet ővé a részletes központi betekintést a helyi önkormányza-
tok ügyeibe. Talán ezeknek az összefüggéseknek sem volt kis szerepe abban, hogy a személyi
jövedelemadó elosztásának 1990 végén elfogadott rendszere más alapelvekre épül.
Kovács Csaba : A személyi jövedelemadó-rendszer térbeli vonatkozásai
Tér és Társadalom 5. évf. 1991/1. 23-40. p.

40 Kovács Csaba TÉT 1991.1

Jegyzetek
' A személyi jövedelemadó és a tanácsi gazdálkodás, Tervgazdasági Közlemények, 1988/3.
2
Pénzügyi Szemle, 1987. 10-11-12. 788. és 807. o.
Magyar Közlöny, 1991. január 1. 3. o.

SOME REGIONAL ASPECTS OF PERSONAL INCOME TAX

CSABA KOVÁCS
In Hungary in 1988, the highly progressive system of personal income tax was elaborated
with the idea, that the whole amount of the tax payable would be the income of state budget.
The representatives of the parliament accepted the draft with the condition, that the tax payable
after personal incomes would be due to the local councils (governments) at the permanent place
of residence of the tax payers. The great regional differences of incomes liable to taxation,
the immense differences in the proportion of actual tax-payers by settlements, and the highly
progressive tax all together resulted in unjustifiable differences among the amounts of taxes
paid by the residents of certain local governments per one tax payer and per one permanent
resident, and also among their amount as compared to the incomes and expenditures of local
governments.
On the one hand, the author discusses and proves that with the introduction of a less progres-
sive or linear tax system, these significant regional differences could have been avoided. On
the other hand he argues, that through the redistribution of progressive income tax according
to the basis of assessment or after-tax income of the settlements, the extent of the regional differ-
ences of personal income taxes due to the local councils or governments could have been
decreased. The author also proves that the above methods of reditsribution might substitute
those which were applied by the financial authorities in order to decrease the spatial differences
of income-tax revenues due to the local governments.

Transl. J. Mészáros