Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 41-58. p.
Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 s 3: 41-58
PARADIGMA- ÉS STRATÉGIAVÁLTÁS A KLÍMA-
POLITIKÁBAN
(AZ ALKALMAZKODÁS MINT A KLÍMAPOLITIKA ÚJABB
„FRONTJA")
(Paradigm and Strategy Change in Climate Policy
[Adaptation as a New "Front" of Climate Policy])
ERDŐSI FERENC
Kulcsszavak:
paradigmaváltás stratégiaváltás klímapolitika klímavédelem alkalmazkodás klímaváltozás
városrendezés
A klímapolitikában a klímavédelemr ől a hangsúlyt át kellene tenni az alkalmazkodásra, azonban még
nem tudjuk, hogy milyen konkrét klímaállapothoz kellene igazodni a különféle alkalmazkodási módoknak.
Az alkalmazkodás három összetev ő közül legproblematikusabb az emberek cselekv ő viszonya a klíma-
je
változáshoz, mivel még a „klímatudatosak" is ténylegesen keveset tesznek a kedvez őtlen következményekhez
vezető változások visszafogása érdekében. A klímavédelem és a klímához való alkalmazkodás közötti viszony
érdemi tisztázása nélkül a klímapolitika tévútra tévedhet. Ügyelni kell arra, hogy ne kerüljön sor a klímavéde-
lemmel nem harmonizáló (technokrata szemléletb ől adódó) alkalmazkodási módokra. Az alkalmazkodás leg-
célravezetőbb módjának megválasztása nem dönthet ő el kizárólag gazdasági szempontok érvényesítésével.
Egészen a legújabb időkig a klímaváltozásra a szakpolitika csak féloldalasan, a
folyamat megelőzésére, illetve akadályozására, befolyásolására való mozgósítással
reagált. (A megelőzés valójában nem akármilyen naivitásról, laikus szemléletr ől
tanúskodik, mivel amikor ez programként elhangzott az 1970/80-as években, már
javában a változások kell ős közepén voltunk.) Tulajdonképpen a klímapolitika in-
kább csak a századunk elejét ől (erőteljesebben a 2006. évi Stern-riporttól) nyitott új
frontot, attól kezdve osztja meg a figyelmet a folyamat befolyásolása és a követ-
kezményeihez való alkalmazkodás között.
A politikát a folyamat befolyásolására, akadályozására irányuló er őfeszítések igen
gyenge hozama (néhány tekintetben kudarca) késztette arra, hogy el őhúzza az
alkalmazkodáskártyát.
E fordulat az „alaphangot megadó" nemzetközi fórumok központi témájának
meghatározásában is tetten érhet ő. Így pl. az ENSZ 2007. évi, Balin tartott klíma-
konferenciája már egy nagyszabású „Alkalmazkodási Alap" létrehozását kezdemé-
nyezte, mely anyagilag támogatná a klímaváltozás által leger ősebben érintett fejl ődő
országokat az alkalmazkodási intézkedéseik megvalósításában. Európai közösségi
szinten a leghatározottabb lépés e tekintetben az Európai Bizottság nevéhez f űző-
dik, amely a 2007. évi Zöld Könyvben (COM 2007) megfogalmazta a klímaválto-
záshoz való európai méret ű alkalmazkodás szükségét és a főbb teendőket. Országos
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
42 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s3
szinten is központi témává avatta e kérdést a klímapolitika: megjelent a „Német
Szövetségi Köztársaság Nemzeti Alkalmazkodási Stratégiája." A régiókra és váro-
sokra vonatkozó alkalmazkodási programok készítése még várat magára, miután
használható klímaprognózisok is csak ritkán készültek ilyen dimenziókban
(Mahrenholz 2007).
Mihez kellene alkalmazkodni?
Az alkalmazkodási stratégia (részleteinek) kidolgozása terén a legnagyobb probléma,
hogy nem tudjuk biztosan, milyen konkrét éghajlati feltételekhez kellene igazodni.
— Ugyan a hivatalos nemzetközi és nemzeti klímapolitikák, -stratégiák (és az
azokat megalapozó el őrejelzések) szinte kivétel nélkül felmelegedéssel szá-
molnak Európában,
- azonban, ha tényleg bekövetkezik a Golf-áram lelassulása, netán leállása
(ahogyan azt az egyesült államokbeli és más kutatóhelyek valószín űsítik),
akkor viszont Európa nagy részén (így hazánkban is) jelentékeny leh űléshez
kellene alkalmazkodni.
Szerencsére az alkalmazkodás számos technikai módja (széls őséges hőmérsékletek-
nek ellenálló, jó hőgazdálkodású épületek, közlekedési infrastruktúra és járm űvek,
vagy a szélsőséges hőmérsékleteket és csapadékot jól t űrő mezőgazdasági kultúrák
stb. alkalmazása) mind a két irányban bekövetkez ő változásra egyaránt esélyt nyújt.
A következőkben azonban az els ő változathoz (a felmelegedéshez és szárazoso-
dáshoz) való alkalmazkodás bekövetkezésével számolunk, amikor az alkalmazko-
dás lehetőségeit számba vesszük és csoportosítjuk.
Az alkalmazkodás súlya a korunkbeli klímapolitikában
A klímavédelemre szorítkozó egyoldalúságot jól tükrözik az olyan nemzetközi/
multilaterális dokumentumok, mint a Kiotói Jegyz őkönyv, de az egyes országok
nemzeti klímavédelmi dokumentumai sem nélkülözik ezt a tulajdonságot.
Formálisan az alkalmazkodás súlya korunkban az egyes nemzeti klímapolitikák-
ban az alapvető dokumentumokbeli részaránya alapján ítélhet ő meg. E részarány igen
nagy intervallumban, 1,5 és 40,0% közötti szóródása azonban inkább a dokumentum
megjelenésének idejét ől függ, semmint az adott ország fejlettségét ől, aktuális klíma-
politikájának korszerűségétő l. Így pl. a környezet- és klímavédelemben élen járó
Németországban (ahol az önálló Szövetségi Klímakutató Intézeten — UBA—kívül
számos egyetemi és más intézetben — mint pl. a Max Planck Intézetben, a Klíma
Számítóközpontban [DKRZ] —, valamint m űszaki K-FF kutatóhelyen kiterjedt ilyen
irányú kutatómunka folyik) a 2005-ben kiadott „Német Klímavédelem Program" do-
kumentum még mindössze egyetlen oldalt szentelt az alkalmazkodásnak — a klíma-
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Paradigma- és stratégiaváltás 43
védelemről szóló 49 oldallal szemben (BMU 2005). Ehhez képest jóval arányosabb
a hazai „Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2007-2025" témaszerkezete. Eltekint-
ve az általános részekt ől, „Az éghajlatváltozás mérséklése" c. (azaz gyakorlatilag a
klímavédelemről szóló) 37 oldalas fejezet utáni „Alkalmazkodás a változó éghajlat-
hoz" c. fejezet terjedelme 21 oldal. Az itt tetten érhet ő felzárkózási tendencia annak
a következménye, hogy e dokumentum szerkesztésére akkor került sor, amikor az
alkalmazkodás témája már nagyobb figyelmet és nyilvánosságot kapott a nemzet-
közi tudományban és szakpolitikában.
Érzékelhető ugyan a legújabban megjelen ő különféle európai nemzeti dokumentu-
mok alapján az alkalmazkodásra fordított figyelem növekedése, de jó néhány ország-
ban még mindig nem foglalja el a tudomány részér ől felismert jelent őségének meg-
felelő helyet. Korábban valamennyi intézményben és fórumon, de a közönség köré-
ben is évtizedeken keresztül a felmelegedés gazdasági következményei és a változási
folyamat kedvez ő irányban való befolyásolása, a beavatkozások mikéntjének és
eszközeinek meghatározása állt az érdekl ődés központjában. Ugyan a változások elleni
védekezésre is sor került az állam által is támogatott gyakorlati m űszaki intézkedések
keretében, azonban ezek inkább az energia drágulására reagáló intézkedéseknek
minősíthetők (épületszigetelési kampányok, filt őberendezések korszerűsítése stb.).
Az alkalmazkodás tartalma, feladata, strukturálódása, előfeltételei és
a klímavédelemhez való viszonya
Az alkalmazkodás ugyan nem a megalkuvás szinonimája, azonban bizonyos ese-
tekben és mértékig kompromisszum-, illetve beletör ődés-vonásokat is tartalmaz.
Igazából azonban az adaptáció — némi engedménnyel — a változó éghajlatra való
felkészülés, illetve az új helyzethez való hozzáidomulás lehet a kedvez őtlen hatások
kockázatai és kárai csökkentése érdekében (1. táblázat). A megváltozott környezeti
feltételekhez való alkalmazkodás mindig is az ember szükségszer ű reagálása volt a
különféle természet ű túlélésekben, azonban korunkban (és még inkább a jöv őben)
különösen nagy szerephez kell, hogy jusson.
Három fő összetev ője van az alkalmazkodásnak (1. ábra), de ezek (műszaki eljá-
rások, emberi magatartások és a politikai szabályozások) egymáshoz való viszonya,
súlyaránya erősen tér- és id őfüggő módon változik — az adott konkrét helyzetnek
megfelelően.
A (térségi) klímaváltozásokhoz (és azok id őjárási következményeihez) való
alkalmazkodás másként strukturált, mint a klímavédelem-politika, ezért a küzdelem
célja, módja és fő szereplői szerint a két „front" több mindenben különbözik
(1. táblázat).
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
44 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s3
1. ÁBRA
Az alkalmazkodás összetev ői
(The Components of Adaptation)
wt Az
O
M űszaki eljárások
Az e mi A k OF
b I I I
magtrás,
Politikai
viszonya lépések,
(pozitív v. zabályozások
negatív)
Forrás: Szerkesztette a szerz ő.
Az egyéni és a nagyközösségi (globális) érdekek viszonya a klímavédelemben
meglehetősen bonyolult és részben ellentmondásos. A hagyományos klímavédelem
adekvát akciótere a glóbusz, mivel a földi méretű változások elleni fellépéshez kedvez ő
irányú érdemi beavatkozásokhoz, konkrétan az egységes légkört veszélyeztet ő ÜHG-
kibocsátás visszafogásához csak széles kör ű (világszervezetek által is iniciált) nemzet-
közi összefogásnak van igazi esélye (Kropp—Scheffi-an, 2007; Strategic... 2007).
Következésképpen a klímapolitikának a védelemre vonatkozó oldala igazi nagy-
közösségi tevékenység kell, hogy legyen. Sikere ezért nagymértékben függ a különféle
politikáktól (hogy milyen mértékben teszik magukévá a programját), ezért az érdekek
a politika színterén ütköznek, vagy éppen semlegesítik egymást jótékony kompro-
misszum formájában. A globális lépték ű döntéseknél azonban nehéz a felel ősök meg-
nevezése és pozitív irányú cselekvésre késztetése. A klímavédelmi célzatú beavatko-
zásnak ugyan megvan az egyéni szintű dimenziója is (minden az „embereken múlik"),
azonban ez kétségtelenül csak nehezen képes kibontakozni, illetve érvényesülni.
-
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Paradigma- és stratégiaváltás 45
1. TÁBLÁZAT
Az éghajlatváltozás következményei elleni küzdelem két frontja
(The Two Fronts in the Battle Against the Outcomes of Climate Change)
1. KLÍMAVÉDELEM 2. ALKALMAZKODÁS
Megelőzés (mitigation) beavatkozás a Adaptáció
káros folyamatok mérséklésére A megváltozott klíma következményeire
Fő módjai: való felkészülés, az azokhoz való
— ül-IG-kibocsátás visszafogása (köz- — passzív viszony
vetlen és közvetett módon) aktív hozzáigazodás
— ÜHG-elnyeletés következmények kivédése, az ellenük
folytatott folyamatos küzdelem
Célja: a kedvez őtlen hatások kockázatai-
nak és kárainak csökkentése
Feltétele a globális méret ű összefogás, de Egyéni/helyi közösségi intézkedésekkel
megvalósítása lokális szinten történik lokális eredmény érhet ő el, mely jórészt
független a földi méretű folyamatoktól
Bizonytalan kimenetel (eddigi igen Megfelelően kivitelezve megbízható
szerény eredmények/kudarcok) eredményt hozhat
Gazdasági növekedésre való hatása am- Némileg gyorsítja a gazdasági növeke-
bivalens/vagy kedvez őtlen dést az alkalmazkodáshoz szükséges új
(A klímaváltozás okozta károk összege eszközök, anyagok, új növény- és állat-
messze meghaladja a klímavédelmet fajták, épületek, energiaszolgáltatási
szolgáló tevékenységek értékét) rendszerek stb. termelésével, el őállításá-
val
Időigénye hosszú a beavatkozá- Időigénye jóval rövidebb a klímavéde-
sok/intézkedések sürg őssége ellenére lemnél
Fő érdekeltje az emberiség — a klímaipart Minden alkalmazkodásra kényszerül ő
is beleértve személy és vállalkozás érdeke, beleértve
az e törekvést szolgáló iparokat és szol-
gáltatásokat is
A KÉT FRONT KÖZÖTTI VISZONY VÁLTOZATAI
a) A klímavédelmet nem vagy alig szolgáló passzív reagálások
b) A klímavédelmet csak közvetve el ősegítő alkalmazkodások
♦---- c) A klímavédelmet közvetlenül szolgáló alkalmazkodások
i I d) Klímavédelem-ellenes alkalmazkodások
Forrás: Szerkesztette a szerz ő.
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
46 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s3
A klímavédelemhez képest az alkalmazkodásnál alapvetően más a szereplők
közötti viszony. Mind a károk különböző természete és mérete, mind a csökkenté-
sükre irányuló műszaki és egyéb intézkedések változatossága okán minden egyes
szereplő számára megfogalmazható a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás „testre
szabott" módja. A központilag irányított alkalmazkodás cs ődöt vallhat, mert a köz-
ponti direktívák kialakításakor megoldhatatlan információs problémák állnának
Ugyanis a folyamat egyik módjának optimalizálására irányuló klímavédelemmel
szemben az alkalmazkodás a folyamatok és tényez ők sokaságával kénytelen szembe-
sülni. (Egyaránt szó lehet a legkülönböz őbb helyeken eltérő technológiával folytatott
különböző mező- és erdőgazdasági termelésr ől, a sokféle módon történ ő energiater-
melésről, a különféle kultúrákhoz tartozó emberek életstílusáról.)
Következésképpen a megváltozott éghajlathoz való alkalmazkodás letéteményesei
a disztribúció követelményeinek megfelel ően az egyének, valamint a helyi és terü-
leti (esetleg regionális) közösségek.
A klímaváltozás következményeihez való hatékony alkalmazkodás megköveteli az
érintett szerepl őknél a megfelel ő tudást, képességet és akaratot.
Az alkalmazkodás el ő feltételei tehát közelebbr ő l
- a megfelelő tárgyi/szakmai ismeret, a tudás a lehet őségek felméréséhez;
— a képesség, azaz, hogy az alkalmazkodáshoz rendelkezésre álljanak, vagy
beszerezhetők legyenek a szükséges er őforrások, eszközök;
— az akarat, elszántság mint az ösztönzéssel, késztetéssel kapcsolatos kritérium.
A klímaváltozási stratégiában az ismereteknek nagyjából olyan súlya van, mint
amilyeneknek az „el őteljesítménynek" tekintett infrastruktúrának a gazdaság szá-
mára. Ezzel kapcsolatban, hogy az érintettek
— megszerzik és kiértékelik-e a megfelel ő mélységű és használhatóságú ismere-
teket, hogy
- igazi alkalmazkodási tervezést folytatnak-e, és hogy
— melyik alkalmazkodási forrást, illetve módot használják-e,
az attól függ, hogy a szerepl ők ösztönözve vannak-e a klímaváltozáshoz való
alkalmazkodásra, illetve, hogy az adott (nem mindenben ideális) feltételek mellett
képesek-e alkalmazkodni.
E követelmények azonban még kormányszinten sem teljesülnek maradéktalanul
és a kellő időben.
Ma még nélkülözni vagyunk kénytelenek a nemzetközileg egyeztetett kiforrott
álláspontot arról, hogy a klímapolitikában milyen mérték ű paradigmaváltásra lenne
szükség a leghatékonyabb módon elérhet ő eredményekhez. Ezért nem kerülhet ő meg
az az alapvető klímastratégiai kérdés, hogy milyen mennyiségi és id őbeli viszonyt
kellene kialakítani a nem kívánatos éghajlatváltozás megfékezése (a klímavédelem) és
az alkalmazkodás között. A vonatkozó szakért ői vélemények ugyan még mindig sok-
féle árnyalatot képviselnek, de egyértelm ű eltolódás tapasztalható a mindkét „frontot"
egyenlő fontosságúnak vél őktől az alkalmazkodást el őtérbe helyez ők irányába. Mi
több, a nemzetközi szakirodalomban sorra jelennek meg olyan tanulmányok, melyek
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Paradigma- és stratégiaváltás 47
szerzői egyértelműen az alkalmazkodás mellett kötelezték el magukat. Hecht (2009)
egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy a jövőben nem a további klímaváltozás
megakadályozására, hanem a következményei elleni védekezésre, azaz az alkalmazko-
dásra kellene a mozgatható erőket összpontosítani. Az eddigi globális méret ű költség/
haszon elemzések ugyancsak azzal az eredménnyel jártak, hogy az alkalmazkodás a
klímavédelemmel — az üvegházhatás (elérhetetlennek t űnő) drasztikus csökkentésével
— szemben gazdaságosabb, ésszerűbb alternatíva lehet (Lomborg 2007).
E vélemények természetesen túl kategorikusnak (és akár egyoldalú szemléletet
tükrözőnek is) tűnhetnek a másféle stratégiákban szokásos „is-is" salamoni megol-
dásokkal szemben. A széls őséges egyoldalúság, nevezetesen az alkalmazkodás ab-
szolutizálásának elfogadását igazából csak az indokolhatná, ha kiderülne, hogy az
éghajlatváltozáshoz semmi köze sincs az emberi tevékenységnek. Ebben a (képtelen)
helyzetben az emberiség bármilyen ambiciózus együttes akciója sem ígérhet igazán
eredményes, visszafordító változtatást, illetve a folyamat lefékezését. (Outsiderként
sem az egyének, sem a közösségek nem képesek sem negatív, sem pozitív érdemi
„természetátalakító" szerepet játszani.) Ezért a klíma „konzerválásának" okafogyottá
válásával a klimatikus károk elleni védekezés egyetlen módja a mindenre kiterjed ő
alkalmazkodás maradna.
Miután az éghajlatváltozás valamilyen (minden bizonnyal igen magas) részarány-
ban antropogén eredetű, és ezért megregulázása magától az emberiségt ől függ,
továbbra sem mondhatunk le a klímavédelemr ől, azaz a két fronton való egyidej ű —
viszont különböz ő mértékű, illetve arányú — küzdelemr ől. Azonban a két front
közötti korrekt arányok megállapításához közép- és hosszú távon még világmére-
tekben sem állnak rendelkezésre a megfelel ő információk, nemhogy a speciális
helyi tényezők által módosítottan nemzeti/regionális szinten. Csak néhány helyzetvál-
tozatban gondolkodhatunk. Kizárólag az illusztrációt szolgáló véleményünk szerint.
— a tűrhetőnél (2°C) lényegesen gyengébb globális felmelegedés esetén a
védelmi és az alkalmazkodási intézkedések aránya nem különbözne draszti-
kusan (költségük szerint sem),
- nagyjából azonos lehetne középtávon, és
- az alkalmazkodás mintegy kétharmados részarányára lenne szükség hosszú
távon.
— A globális klímapolitika által még tolerált, a tűrési küszöbön (2°C) belül
maradó felmelegedés esetén
- a felhasználható források gyenge kétharmadát már középtávon is a megel ő-
zésre kellene fordítani,
— hosszú távon pedig a 75-80%-át.
— Ha a felmelegedés mértéke durván meghaladja a még elviselhet őnek minősí-
tett 2°C-ot (és ezzel visszafordíthatatlanná válik a folyamat), akkor
- középtávon és
- hosszú távon is gyakorlatilag csupán a nagyszabású alkalmazkodás lehet
hatékony. (Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a Golf-áram és más
tengeráramlások megállása miatt éppen er őteljes lehűlés következne be
Európa nagy részén, még a Kárpát-medencében is.)
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
48 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Szubjektivitásuk miatt az el őbbi, erősen vitatható arányok finomításán túlmen ően
a két „fronton" való küzdelem összehangolásának ma nagyobb az id őszerűsége.
Szakpolitikai aspektusból való megközelítéskor logikus igényként felmerül a klíma-
védelmi és az alkalmazkodási tevékenységnek nemcsak az egyidej űsége, hanem a ter-
vezés követelményeinek megfelel ő rendszeres és metodikailag megalapozott elegyítése.
Ahogyan azt Birkmann—Fleischauer (2009) megállapítja, ez az összehangolódás, plá-
ne az integráció még várat magára, és nem tartja célravezet őnek az alkalmazkodási
és a klímavédelmi eljárások egymástól elválasztott végrehajtását. E szemlélet már
bizonyos mértékig tetten érhet ő az egyes nemzeti klímapolitikai dokumentumokban
is, bár a NÉS-ben (KVM2007) még elkülönült fejezeteket alkotnak.
Részletes elemzésekb ől kiderül, hogy a klímavédelem és az alkalmazkodás viszonya
a gyakorlatban változatos, mivel kölcsönhatások/átlapolódások is gyakoriak
(2. táblázat). Az alkalmazkodásnak igen sok olyan (jobbára passzív, illetve semleges)
módja van, melyek végső soron nincsenek mérhető kapcsolatban a klímavédelem-
mel, de ugyanakkor a „klímatorzulás" elviseléséhez követelmény rangúak. A máso-
dik és harmadik csoportot a klímavédelmet csak közvetve el ősegítő, valamint köz-
vetlenül szolgáló alkalmazkodási eljárások alkotják, melyek valamilyen mértékben
ésszerű módon képesek hozzájárulni az ÜHG gázok (mindenekel őtt a CO2) kibo-
csátás visszafogásához. Az alkalmazkodás tévútját jelentik azok az egyoldalú tech-
nokrata szemléletet tükröz ő megoldások (negyedik csoport), melyek már ma is egy-
értelműen károsak a klímavédelem szempontjából.
A klímavédelemmel nem harmonizáló alkalmazkodás
Az előbbi rendszer negyedik csoportját alkotó alkalmazkodások közös vonása,
hogy a klímavédelem és egészségvédelem ellenében hatnak, és a kifejezetten luxus-
célokat szolgálóktól a napi életben immár nélkülözhetetlen eszközökig tartó skálát
alkotnak. Az ezzel kapcsolatos rendkívül változatos igényeket a piac méri. Amire
van kereslet, arra hamarosan megjelenik a kínálat, függetlenül attól, hogy a termék
használata mennyire egyezik meg a társadalmi konvencióval, az (erkölcsi) érték-
renddel. Hiányzik a szabályozáshoz alapot adni képes klímaetika.
Szerencsére egyel őre a klímavédelem szempontjából a legkevésbé elfogadható al-
kalmazkodási módok („síparadicsomban" télen m űhókészítés, nyáron m űjég kor-
csolyapálya-üzemeltetés, lehulló levelek kerti porszívóval való összegy űjtése — a
kertészkedés „paródiája" fényűző villák, irodaházak díszkivilágítása stb.) megle-
hetősen szűk területre szorítkoznak, és jobbára szezonálisak, mint ahogyan energia-
igényük is marginális a teljes energiafogyasztáshoz képest. Sokszorosan nagyobb
ÜHG-kibocsátást produkál viszont a napi életet kényelmesebbé tev ő háztartási
technikai eszközök, továbbá a légkondicionálók és legfőképpen a gépkocsik hasz-
nálata (amikor a néhányszáz méter távolságra lev ő boltba autóval megyünk akár
egy doboz cigarettáért is). Mindezen eszközök egész szériájának nyakló nélküli
használata a fogyasztói társadalom átlagos tagja számára éppen olyan természetes,
mint a vezetékes ivóvíz vagy az angol WC.
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Paradigma- és stratégiaváltás 49
2. TÁBLÁZAT
A klímavédelem és az alkalmazkodás viszonya
(The Relationship between Climate Defence and Adaptation)
1) A klímavédelmet nem, vagy alig szolgáló (passzív) alkalmazkodások
- Időjárási szélsőségeknek megfelel ő öltözködés
- Viharálló épületek és távvezetékek építése
- Hőhullám-„menhelyek" id ősek, betegek számára
- Az időjárástól kevésbé függ ő üdülési formák (indoortevékenység/wellness)
- Közlekedési pályák (töltéseinek) stabilizálása/pályák áthelyezése megbízhatóbb területre
- Medrek átereszt ő képességének növelése az extrém csapadék befogadásához
- Időbeni árvíz- és hőhullámelőrejelzés-riadó
- Árvíz-, belvíz-, vihardagály-védelem, tengerpartvédelem
- Klímaváltozáshoz igazodó repül őtér-építés a futópályák megfelel ő tájolásával
- Hósportok északi lejtőkre összpontosítása
- Lejtővédelem/védőfalas-galériás lavinavédelem
— Gleccserterületek védelme lefedéssel
- Időjárásra kevésbé érzékeny (széls őséges hőmérséklet- és szárazságt űrő) kultúrnövé-
nyek termelése, állatok tenyésztése
2) A klímavédelmet csak közvetve el ősegítő alkalmazkodások
- Alagsori helyiségek lakótérként használata
— „Úszó házak" folyókon, tavakon
— Vízfelületek növelése, öntözés
- Esővíz-visszatartás (tárolás) az ivóvízhasználat csökkentése érdekében
- A talaj fedettség növelése, erd ősítés
— Szélvédő erdősávok létesítése
- Városi hőszigeteket csökkent ő településrendezés
— Hőerőművek víztakarékos h űtőrendszerei
3) A klímavédelmet közvetlenül szolgáló alkalmazkodási eljárások
- Épületek energiafogyasztásának csökkentése (szigetelést ől a passzív házig)
- Alacsony vagy nulla emissziójú energiatermelés (vízi, szél-, szoláris, magenergia), a
termeléssel kapcsolatos energiafogyasztás csökkentése
- A közlekedés fajlagos kibocsátásának csökkentése, a gépjárm ű-közlekedés ésszer ű
minimumra való (ön)korlátozása, tömegközlekedés fejlesztése, a termelés-
ben/elosztásban, szabadidős tevékenységben, turisztikában távolságtakarékos megol-
dások (localsourcing a globalsourcing helyett)
- Távmunka (infokommunikációs eszközökkel/internettel)
4) Klímavédelem-ellenes alkalmazkodások
- Villamos klímaberendezések épületekben
- Klimatizált autóval való egyszemélyes közlekedés rövid, illetve közösségi közleke-
déssel is megtehető viszonylatokban
- Műjégpálya-üzemeltetés (különösen nyáron/meleg égöv alatt)
- Síterületek nagyobb magasságba áttelepítése
- Műhókészítés hósportokhoz
- Szieszta bevezetése — éjszakába nyúló életmód —, többletenergia-igény
- Helytelen mocsárgazdálkodás következtében metánfelszabadulás
- Bioetanol (nagyobb a kára, mint a haszna)
Forrás: Összeállította a szerz ő .
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
50 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Különösen vitatható, illetve kétél ű kérdést megjelenít ő a gyorsan növekv ő energi-
át igénylő fűtés/főzés és az épületek légkondicionálása.
„Első a gyomor és csak azután jön a morál." E brechti megállapítás parafrázisa az
lehet, hogy „els ő a gyomor (a megélhetés) és csak utána jöhet a környe-
zet(védelem)". Számtalan esetben, hogy egy ember valahogy megéljen, kénytelen a
levegőt erő s szennyeződéssel terhelő tüzelőanyagot használni. (Pl. a drága gáz he-
lyett szénnel és fával fűt a mérsékelt égövi cserépkályhában, vagy gallyakkal, fahul-
ladékkal, szárított trágyával f őz a forró égövön.)
A „tévutas" alkalmazkodási módok közül rohamos elterjedése miatt a klímabe-
rendezések alkalmazása az igazi veszély.
Klímaberendezések használata (a viszonylag alacsony energiaárak és az olcsó be-
rendezések következtében) az egyéni (lakás, üzem fenntartásával kapcsolatos) költ-
ség tekintetében a gyakorlatban költségkímél őbb megoldás az épületek szigetelésé-
nél, természetes h ő háztartásának javításánál, miközben a kondicionálás társadalmi
összköltsége (az externáliákat is figyelembe véve) Szlávik (2008) szerint is magas,
ezért ez nagyon drága megoldás. Szigorúan egyéni, rövid távú gazdasági érdekek
mentén a kondicionálást akár még olyan indokkal is támogatni lehet, hogy a klíma-
készülékek elő állítása és szervizelése egyre nagyobb gazdasági súlyú, nyereséges, a
növekedést el ősegítő tevékenység. Igaz ugyan, hogy a szigetelés is ma már széles
körben elterjedt ipar, azonban finanszírozása (a légkondicionálással szemben) nem
kis részben közösségi forrásokból történik.
A klímaberendezések tömeges használatának következményeivel alapvetően
kényelmi okokból nem hajlandó szembesülni a használó társadalom. E téren elfogad-
ható, „ igazságos " korlátozásra aligha lehet számítani, mert a „nélkülözhetetlenség"
vagy feltétlen „rászorultság" fogalmak túl általánosak ahhoz, hogy a korlátozá-
si/önkorlátozási megfontolásokhoz igazodási mértéknek tekinthet ők legyenek. A mű-
tők, intenzív osztályok, id ő s betegek helyiségei, kombájn vezet őfülkék stb.
klimatizálását még az extrém zöld mozgalmak sem tarthatják feleslegesnek. A külön-
böző okok miatt nem h őszigetelt, vagy hőszigetelhet ő, rendkívül rossz
hő gazdálkodású panelépületek és hatalmas ablakfelület ű beton/acél/üveg irodaházak
egyre kevésbé elviselhet ő k a nyári hónapokban, ahogyan a távolsági vonatok, buszok
is. Az ezekben lakni, dolgozni vagy utazni kénytelenek egészségét és munkaképessé-
gét védő klímaberendezések ellen az érintettek aligha tiltakoznak, még ha tudatában is
vannak a légkondicionálók „klímaellenség" tulajdonságainak. Bármennyire is klíma-
tudatos valaki, veszélyes méret ű UV-sugárzáskor és elviselhetetlen hő ségben aligha
választja a hosszabb gyaloglást vagy a „klímabarát" kerékpárt a (klimatizált) gépkocsi
helyett (ha megteheti), különösen, ha kisgyermekeit vagy id ős hozzátartozóit kell
szállítani. Erő sebben ütközik az elv és a gyakorlat, amikor a nagy munkanélküliség
idején igen szűk lehető ség nyílik a munkahely megválasztására és a kifejezetten klí-
matudatos ember kifejezetten klímaellenes tevékenységet folytató munkakört lát el
(pl. közreműködik — akárcsak rendészként is — roncsautó- és más gépkocsiversenye-
ken, több ezer kilométerr ől légi úton importált prim őrökkel, luxuscikkekkel kereske-
dik, erdő irtó a trópusokon, energiafaló luxusépületek és -hajók épít ője).
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Paradigma- és stratégiaváltás 51
Az egészségveszélyeztet ő hőség elviselhetetlensége és a klímavédelmi követelmények
dichotomiájának feloldására egyelőre nem kínálkozik életszer ű megoldás. A minden
racionális megfontolást felülíró kényelmi szempontok meghatározóvá válása miatt
még kisebb az esélye az önkorlátozásnak az autóhasználatban.
Az „úttévesztés" legújabb példáját a növényi alapanyagú üzemanyagok gyártása
szolgáltatja azzal, hogy az élelmiszernövények term őterületének jó részét is elfog-
lalta az utóbbi években a repce, hozzájárulva ezzel az élelmiszerárak növeléséhez.
Gazdasági és egyéb szempontú megfontolások a klímapolitikában
a kétfrontos küzdelemben
A klímaipar szerepe
E témakörben a következ ő tisztázandó kérdések merülnek fel:
- Az időtényező szerepe a ráfordításigény alakulásában.
- Mennyire elfogadható a költséghatékonyság követelménye?
- A ráfordítás/haszon aránya melyik „fronton" ígérkezik megfelel őbbnek?
- Milyen nem gazdasági természetű tényezők bevonására van szükség a mérle-
gelésben?
Az éghajlatban végbemenő kedvezőtlen változások elleni világméret ű offenzíva
gazdasági eredménye er ősen időfüggő.
A 2006. évi Stern-jelentés leszögezi, hogy a folyamat befolyásolásával kapcsola-
tos korai és határozott cselekvés haszna nagyobb, mint a költsége. „A megkésett
intézkedések magasabb költségekkel és jelent ősebb haszonvesztéssel, ennek követ-
keztében erősödő irányzatú gazdasági, társadalmi és politikai ellenállással társul-
nak, amikor már a beavatkozás csak kemény közvetlen eszközökkel érhet ő el.
Minél korábban fejez ődnek be a megkezdett intézkedések, annál kisebb költséggel,
nagyobb magánhaszon mellett érhet ő el az ÜHG-csökkentési cél. Ez pedig a társa-
dalmi költség mérsékl ődését és az össztársadalmi haszon növekedését eredményez-
heti." (Stern 2006; idézi Szlávik 2008, 38) Ez az erősen teoretikus (más beruházási
területekre már régóta alkalmazott) megállapítás nyilvánvalóan igaz, azonban nem
ad választ arra a kérdésre, hogy a folyamatbefolyásolás milyen költségméretig ész-
szerű alternatíva. Jóval konkrétabb (fogódzkodót adó) viszont az a megállapítása,
hogy ha rövid id őn belül nem történnek meg a kívánatos ellenintézkedések, akkor a
klímaváltozás már rövid távon akár 20%-kal is csökkentheti a gazdaság teljesítmé-
nyét, viszont, ha haladéktalanul cselekszünk, akkor a klímaváltozás okozta költség-
terhek megállhatnak a globális GDP (egy évre vetített) 1%-ánál. A késlekedésnek e
szerint már igen nagy az ára.
Az Európai Unió klímapolitikája a kedvez őtlen folyamatokba való csillapító
szándékú beavatkozás és az alkalmazkodás költséghatékonyságát is elvárja
(European Environment... 2006). Következésképpen nem vállalhatók a ráfordítá-
sokkal arányban nem lev ő, azoktól elmaradó eredményeket ígér ő intézkedések. E
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
52 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s3
követelmény teljesítése azért nem egyszer ű feladat, mert a legkörültekint őbb számí-
tásokkal sem adható meg a pénzben kifejezhet ő eredmény. Az alkalmazkodás költ-
séghatékonyságának elemzésével kapcsolatos módszerek, illetve mutatók megvá-
lasztásáról többféle vélemény ismert. A külföldi változatoktól eltér ően Szlávik
(2008) arra a következtetésre jutott, hogy
- a költség—haszon (cost-benefit) elemzés helyett,
- a költség—hatékonyság elemzés (CEA) módszerét célszer ű alkalmazni, mivel
a hatékonyság már számos más tényez őt is integráló komplex mutató.
Az ellentétpárból a költségek azonban nem csupán a piaci viszonyoktól, hanem a
választott környezeti szabályozási módoktól er ősen befolyásoltan nagyon különbö-
zően alakulhatnak. Szlávik (2008) ellene van a tételes/rigorózus szabályozásnak,
úgy látja, hogy ugyanazt a szennyezés-csökkentést jóval kisebb ráfordítással lehet
elérni rugalmas gazdasági szabályozási eszközökkel, mint merev kibocsátási norma-
rendszer érvényesítésével. Magához az ÜHG mérsékléséhez is célszer űbb adókat és
más (piackonform) eszközöket igénybe venni, mint szigorú normákat.
Mindmáig hiányoznak a hitelességhez szükséges részletes, megbízható összegszer ű
elemzések és a pontos összehasonlítások a védekezés és az alkalmazkodás között.
A 2006. év végén a Világbank vezető közgazdásza, Stern és szakért ői csoportja által
készített jelentés értékelte a globális éghajlat-politika alternatíváit. F ő következtetése,
hogy tisztán közgazdasági megfontolásból sokkal nagyobb a hatékonysága annak, ha
a globális változás mérséklésére költünk, semmint később a hatásaihoz való alkal-
mazkodásra, illetve a káros hatások elkerülésére (Stern 2006; Faragó 2008). E meg-
állapításból természetesen az következne, hogy a klímavédelmet kellene priorizálni.
A klímaváltozás fő okának tekinthet ő ÜHG-kibocsátás csökkentésére (azaz véde-
kezésre, a folyamat befolyásolására), valamint a módosult klímához való alkalmaz-
kodásra irányuló különböz ő intézkedések gazdasági hatásainak szembeállítása
ugyan már magyarországi viszonylatban a korábbi kutatások eredményeként
(Szlávik 2008, 42-44, táblázat) megtörtént, azonban csupán a főbb költségek (out-
putok?) megnevezésére és irányzatuk meghatározására szorítkozott. Hazánkban
2050-ig olyan emissziócsökkentési ütemterveket javasolnak kidolgozni az egyes
szektorok számára,
— amelyek lehető séget adnak a fokozatos váltásra, mégpedig olyan módon,
— hogy távlatilag nem lehetetlenítik el a kibocsátók helyzetét amiatt, hogy az
ország korábban kevésbé volt önkorlátozó (KVM 2007).
Globális, de még nemzeti szinten is nehezen elképzelhet ő, hogy kielégítő pontos-
ságú komparációs számításokra belátható id őn belül sor kerül. A klímapolitika
számára felkínálkozó kétféle „megoldás" gazdasági mérlegét, hatékonyságát né-
hány típusterületre vonatkozóan végzett részletes költség/haszon becsléssel lehetne
konkrétabbá, autentikus és fontos következtetések megfogalmazására alkalmassá
tenni, de ezt ki kellene egészíteni más természet ű (szociális, területspecifikus, a
gazdasági szerkezet hatására is utaló) tényez ők mérlegelésével is.
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Paradigma és stratégiaváltás
- 53
Azonban az alkalmazkodás annyira sok egyedi tényez őtől függ, ezáltal oly mér-
tékben komplex viszonyulás a megváltozott helyzethez, hogy nem járható a technika
és technológia által kínált valamennyi (és egyenként gazdaságilag lukratívnak
minősülő) alkalmazkodási út. Az alkalmazkodás optimális módjának gyakorlását
nehezítheti, hogy az adott egyén, vállalat vagy közösség a civilizált országokban
csak az új kihívásokra még érzéketlen jogszabályok alkotta szabályozási keret által
biztosított mozgástéren belül tevékenykedhet.
Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy a klímapolitikai döntéseket nem szabad egy-
oldalúan, csupán szűk gazdasági („könyvelői") megfontolásokra alapozni, hanem
jó néhány más („puha") tényez őt is bevonva sokoldalú mérlegelésre van szükség.
Amikor az ember életét, egészségét óvó intézkedésekr ől van szó, akkor az arra köl-
tött pénz „megtérülése" aligha lehet a f ő szempont, sőt még az embert szolgáló tárgyi
környezet fenntarthatóságával kapcsolatban sem szerencsés csupán a költséghaté-
konyságra hagyatkozni. Tudomásul kell venni, hogy az élet jó néhány olyan esetet
produkál, amikor nem mondhatunk le az aránytalanul nagy összegekbe kerül ő,
rövid időn belüli beavatkozásokról, illetve alkalmazkodásokról (pl. nagy tömeg ű
veszélyes gázemisszió elhárításakor, vagy az antarktiszi tudományos expedíció
infrastruktúrájának finanszírozásakor).
Az EU klímastratégiáj ának is az az egyik gyengéje, hogy a makromutatók közül
továbbra is a GDP-vel operál, holott egyre inkább a sokösszetev ős jólét lehet a
zsinórmérték. Az újfajta gondolkodásmódnak helyet adva Szlávik (2008) megálla-
pítja, hogy a nagytávlatú nemzeti klímapolitikának számolni kell azzal, hogy 2025
után az energiahatékonyság növekedése a GDP-növekedést csökkenti, viszont a
jóléti mutatók (ISEW, GPI) kedvezőbbé válnak. Ezzel kapcsolatos kutatási feladat az
energiahatékonyság növelésének az él őmunka-igényre, egyáltalán a munkaer őpiacra
való hatásának megismerése.
A Glóbusra nagy általánosságban kidolgozott és végrehajtott döntések azonban
nem egyformán érintik a Föld lakóit, miután a világ érdekek szerint strukturálódik.
Az előrejelzések szerint a Föld légköre felmelegedésének a veszteseken kívül lesz-
nek haszonélvez ő országai, régiói is, akik (az elvárható globális szint ű szolidaritást
félretéve) masszív érdekük alapján elzárkóznak attól, hogy bármit is tegyenek a
további (számukra éppenséggel el őnyös) változások ellen. — Nem szabad arról sem
megfeledkezni, hogy a kibocsátás csökkentésének kedvez ő következményei nem
csupán az emisszió forrástérségében allokálódnak, hanem távoli régiókban (jó eset-
ben globálisan) is érvényesülnek. Ezért az emissziócsökkentés szerepl ő akaratla-
je
nul másokat (akár ellenségeket is) kedvezményez, ami esetleg nem áll szándékában.
Ez a körülmény pedig mindenképpen gyengítheti a motivációit. — Érdekellentétek
feszülnek a fejlettség és a társadalmi-gazdasági berendezkedés, valamint a változási
folyamat befolyásolására való készség, anyagi felkészültség tekintetében is az or-
szágok között. Az elmaradott („fejl ődő") országok arra hivatkoznak, hogy a mai
jóléti államok a múltban annak árán érték el életszínvonalukat, hogy kimerítették a
légkör ÜHG felvev őképességét, most pedig a szegény népekt ől akarják megköve-
telni, hogy az ÜHG-emisszióelkerülési (szanálási) költségeinek nagy részét éppen
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
54 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s3
ő k vállalják fel. Az alacsony jövedelm ű országok nem hajlandók a szerintük vállal-
hatatlanul nagy elkerülési költségekkel különösebbképpen tör ődni, ami veszélyez-
tetné abbéli törekvésüket, hogy elérjék a fejlett országokbeli anyagi jólétet.
Tarthatatlan az a gyakorlat, hogy (még mindig a „maradékelv" alapján) klímavé-
delemre aránytalanul kis összegek állnak rendelkezésre. (Magyarországon gyakor-
latilag csak az emissziós kvóta eladásából származó 28,3 Mrd Ft költhet ő el a 2009.
évi sikeres pályázatokkal, majd valamikor 2010-ben az épületállománnyal kapcsola-
tos és más jellegű klímavédelmi beruházásokra. Ez jóval kisebb összeg egyetlen
multinacionális vállalatnak nyújtott kormányzati támogatásnál.)
A klímapolitika két frontján foganatosított intézkedések által a tágabb értelemben
vett klímaipar termékei iránt megnyilvánuló kereslet és ezáltal áttételesen a gazda-
sági növekedésre gyakorolt hatás meghatározását sok bizonytalansági tényez ő csak
rendkívül viszonylagossá teszi. A következ ő alternatívákkal kell számolni:
- Amennyiben a klímavédelem érdekében komoly szellemi és anyagi tartalmú,
jobbára technológiai intézkedésekre kerül sor, akkor a méretgazdaságosság
alapján
— a K+F költségek viszonylag gyorsan megtérülnek, és
— a felhasznált termékekben folyamatosan skálahozadékokra lehet szert tenni.
A különböző kibocsátók közötti függő ségek, viszonyok nem játszanak sze-
repet, mert a kibocsátók függetlenek egymástól, miközben mindegyiknek
kötelező a megállapodásokban el ő írt csökkentés végrehajtása. A keresletnek
a politika általi csökkentése viszont nem kedvez a klímatechnológiai innová-
ciók kimunkálásának és terjedésének.
Bármilyen nagy is legyen a klímavédelmi ipar és szolgáltatás értéke, bár-
mennyire nagyarányú is legyen a GDP-hez való hozzájárulása, ennek értékét
globális szinten és a legtöbb országban felülmúlják a klímaváltozás okozta
károk. (Utóbbi esetben abból a feltételezésb ől indulhatunk ki, hogy a klíma-
védelmi eszközök — különösen a hightech-hez tartozók — tervezése és gyártá-
sa erő sen koncentrálódik néhány fejlett országban.)
- Az alkalmazkodás közvetlen eszközigénye termékstruktúrájának egyszer űsége
(pl. építőanyagok, szigetel őanyagok, szárazságtűrő növények vető magjai stb.)
miatt és fő ként azért ölthet hatalmas méreteket, mert felhasználása túl-
nyomóan mikroökonómiai keretekben történik, aktorai a felhasználásban
közvetlenül érintett személyek, háztartások. Ez alól kivételt képeznek azok a
hatékonyság érdekében kizárólag nagyobb területi méretekben, illetve telepü-
lési (pl. városi) szinten tervezhet ő mű szaki intézkedések, melyek egyszerre a
lakosság nagyobb tömegét is óvják a károktól, ezért nincs, vagy alig van
szükség egyéni — műszaki jellegű — alkalmazkodásra. (Árvízvédelmi m űszaki
intézkedések — gátak, ártározók építése —, vagy áttételesen olyan — a zöld- és
vízfelületeket növel ő , az új középületek és más épületek energiatakarékos
módon való építését el ő író stb. — városrendezés, illetve olyan várospolitika,
amely átvállalja az egyéni lakóingatlanok „klímabaráttá" alakítása költségei-
nek nagyobb részét.)
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Paradigma- és stratégiaváltás 55
Az alkalmazkodás módjai, szerepl ői és ösztönzése
A klímaváltozás által érintettek különböz őképpen képesek reagálni a megváltozott
környezeti, piaci és szabályozási feltételekre. Az alkalmazkodás többféle szempont
szerint csoportosítható:
— tevékenységi területek, ágazatok szerint (mez őgazdaság, ipar, turizmus stb.),
— szereplők szerint (egyének/háztartások, vállalatok, települési közösségek stb.),
— az alkalmazkodás kivitelezése szerint (elvándorlás/átköltözés, magatar-
tás/életmód-változtatás, m űszaki intézkedés/technikai reagálás, elfogadás/
hozzáidomulás),
— az alkalmazkodás következményének el őjele (teljes mértékben pozitív, túl-
nyomóan pozitív, részben pozitív) szerint, továbbá
— az alkalmazkodás (fajlagos) költségei szerint (elméletileg ugyan jó, de vál-
lalhatatlanul drága; költséges, de érdemes megoldás; olcsó, szinte ingyenes
változatokban).
A szereplők lehetőségeit két fő csoportba, a helybeni alkalmazkodásokéba és az
áttelepüléssel történ ő mobil alkalmazkodásokéba besorolva szociális és demográfiai
szempontból ebben az erősen leegyszerűsített szerkezetben való gondolkodás is
célravezet ő lehet a szakági koncepcióalakítás elsó körében.
a) Helyben maradás mellett (átköltözés nélkül) folytatható alkalmazkodás
- a komfortérzetet rontó új h őmérsékleti/szél-/és csapadékviszonyokhoz való
egyéni természetes hozzászokás (akklimatizálódás) terén az ember az él ő-
világ jó adottságú fajai közé tartozik, meglehet ősen nagy ingadozások elvi-
selésére képes csupán öltözködési eszközökkel, fényvéd ővel, edzéssel és
némi életmódváltással;
— a már az előző módon nehezen vagy nem elviselhető , az egészséget veszé-
lyeztető hatásokhoz lakó- és munkahely, valamint szabadid ős mikrokör-
nyezetének alakításával igazodik;
— az időben nem prognosztizálható, de nagy valószín űséggel várható, tragi-
kus következményekkel fenyeget ő természetes katasztrófák (pl. árvizek,
vihardagályok, orkánok) kivédése.
b) A kivédhetetlen veszélyeztetettség miatt a település (lakóhely) felhagyásával,
elköltözéssel („lábbal") való alkalmazkodás.
A klímaváltozásra való reagálási módok közül a legradikálisabb és rövid távon
belül a legköltségesebb és társadalmi szempontból a legnagyobb változásokhoz
vezető az elvándorlás, átköltözés, illetve a termelés színhelyének áthelyezése ki-
sebb-nagyobb távolságra lev ő új lakó- és munkahelyre. Az átköltözés mérete és
távolsága nagyon különböz őképpen alakulhat:
— a magas laksűrűségű és az erősen hővezető panelházakból álló lakótelepek-
ről a városkörnyéki hétvégi házas övezetbe való (nem igazán legális) kiköl-
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
56 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s3
tözés a víkendházak lakóhelyként való használata, egy részük lakóházzá
való átépítése után.
— A növekvő magasságú medervízállások, árvizek el ől a távlatilag is garan-
táltan ármentes területekre való átköltözés nagy anyagi ráfordítással.
— A városi tömblakásokból a távolabbi falvakba kiköltözés, ahol a lényegesen
jobb hőgazdálkodású, régi építés ű parasztházakat veszik igénybe, vagy új,
föld-hőszivattyúval, napelemekkel stb. felszerelt, minimális fűtő- és hűtő
energiaigényű, viharálló tetőszerkezetű, erős nyílászárókkal ellátott
(pl. jégesőnek is ellenálló) korszerű lakásokat építenek.
— Az országon belüli, vagy a szomszédos országban fellelhet ő még elviselhe-
tőbb léghőmérsékletű és vízzel jobban ellátott (pl. hegyvidéki) tájakra, il-
letve vízpartokra való átköltözés.
— Az abszolút magasság szerinti vertikális klímazónák már régóta exkluzív
alkalmazkodási lehetőséget nyújtottak a trópusokon a kormányzati tevé-
kenységek nagy részének magaslati allokációjára. A gyarmati területeken
egykor általános jelenség volt, hogy a gyarmattartók kormányzói adminiszt-
rációja a nagyszámú tisztvisel ői kar számára az enyhébb és egészségesebb
hegyvidéki településeken rendezte be székhelyét az indiai Darjeilingtól
a brazíliai Petropolisig. (Az utóbbi hely a Brazil Császárság idején, azaz a
posztkolonialista időkben is működött Rio de Janeirótól 70 km-re.)
őhelyek a mérsékelt égövben is látogatottak ai—Ahegyvdék limatkusüdl
nyári hőség idején, de a jövőben lakóhelyként még jobban felértékel ődhet-
nek, és további magashegységi lakótelepülések is létrejöhetnek — amint azt
többek között Kalifornia (a Sierra Nevada) példázza.
— A klímaváltozáshoz való helybeli alkalmazkodás totális ellehetetlenedése
(pl. sivatagosodás) miatt a még elviselhet ő klímájú és kedvez őbb ökológiai
feltételekkel rendelkez ő távolabbi országokba való átköltözés. E folyamat
már a szorosabb értelemben vett nemzetközi interkontinentális migráció
fogalmát meríti ki, amit többféle (etnikai, vallási, politikai) konfliktus is
kísérhet, és amelynek megfelel ő (humánus és egyben ésszer ű) szabályozása
még várat magára.
Az alkalmazkodás útjainak, módozatainak megválasztása több tényez őtől függ.
A fontosak közé tartozik
- az információs helyzet, érintik
- a financiális lehetőségek és a
- a helyes ösztönzés szereplőket
A klímaváltozás következményeihez való eredményes alkalmazkodás azonban
nem egyedül az egyes szerepl ők által teremthet ők meg. Az alkalmazkodás sokkal
inkább munkamegosztási folyamatnak tekinthet ő, amelyben a különböző szereplők
között a szolgáltatások és információk mozognak. Ebb ől az következik, hogy az
alkalmazkodás sikere attól is függ, hogy a szolgáltatások és információk átviteli
útjai kis költséggel működnek-e.
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Paradigma- és stratégiaváltás 57
A szerepl ők számára alkalmazkodási követelmények a következ ő három okból, il-
letve tényezőből adódnak:
— a klímaváltozás által érintett természeti (telep-)helyadottságok, fizikai feltételek
által;
— a keresletáthelyez ődések és az er őforrások szűkülése következtében megvál-
tozó piaci adottságok és ezzel az áru- és tényez őárak változása által;
— a klímaváltozások maguk után vonják a hatósági szabályozásokat (pl. az alkal-
mazkodást szolgáló műszaki előírásokat és a klímához igazodó uniós, állami és
tartományi szabályozásokat).
A szereplők közül a települési önkormányzatoknak jogosítványuk lesz arra, hogy
élet- és vagyonvédelmi megfontolásból a települések egyes veszélyeztetett részeit
kiürítsék, hogy letelepedési tilalmat rendeljenek el némely területen, a modifikálódott
klímához igazodó várostervezést folytassanak, de arra is, hogy a klímaváltozás okozta
(telep)hely-hátrányokat elfogadják, az azokkal való együttélésre felkészüljenek.
A felismert egyéni érdek vezényelte elhatározáson túlmen ően számolni kell azzal
is, hogy küls ő intézményes (olykor adócsökkentésben és más kedvezménynyújtás-
ban kifejeződő) ösztönzések is el ősegíthetik az alkalmazkodást. A gazdasági orien-
tációjú megközelítések központjában azok a szerepl ők állnak, akik decentralizált
erőforrás-tulajdonosként és -használóként érintettek a klímaváltozás kedvez őtlen
következményeitől, tehát vállalkozók, háztartások és közösségek.
Irodalom
Birkmann, J.—Fleischauer, M. (2009) Anpassungsstrategien der Raumentwicklung an den Klimawandel
„Climate Proofing". — Raumforschung und Raumordnung. 2.114-127. o.
BMU (2005) Nationales Klimaschutzprogramm 2005. Beschluss der Bundesregierung vom 13. Juli
2005. Berlin.
COM (2007) Green Paper from the European Commission to the European Parliament. Adapting to
climate change in Europe — options for EU action. (Zöld Könyv) COM, Brussels.
European Environment Agency. (2006) Vulnerability and adaptation to climate change in Europe. — EEE
Technical report. No. 7/2005, Copenhagen.
Faragó T. (2008) Klímaváltozás és nemzetközi együttm űködés. — „K. 21". 52.45-50. o.
Hecht, D. (2009) Anpassung an den Klimawandel. — Raumforschung und Raumordnung. 2., 157-169. o.
Kropp, J.P.—Scheffran, J. (2007) Advanced Methods for Risk Management and Decision Making in
Sustainability Science. New York.
KVM (2007) Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) 2008-2025. Környezetvédelmi és Vízügyi
Minisztérium, Budapest.
Lomborg, B. (2007) Cool it! Warum wir trotz Klimawandels einen kühlen Kopf bewahren solten. Adams,
München.
Mahrenholz, P. (2007) Anpassung an den Klimawandel. — Verein zur Förderung des Instituts WAR. —
Schriftenreihe WAR. 183., 41-54. o.
Stern, N. (2006) Stern review on the economics of climate change. www.hmtreaury.gov.uk . Letöltve: 2010.
március 11.
Strategic Environmental Assesment and climate change. Guidance for practitions. (2007)
www.environment-agency.gov.uk . Letöltve: 2009. december 13.
Szlávik J. (2008) A klímastratégia gazdasági kérdései. — „K. 21". 52.34-44. o.
Erdősi Ferenc : Paradigma- és stratégiaváltás a klímapolitikában: (Az alkalmazkodás
mint a klímapolitika újabb "frontja") - Tér és Társadalom 24:(3) pp. 41–58. (2010)
58 Erdősi Ferenc TÉT XXIV. évf. 2010 s3
PARADIGM AND STRATEGY CHANGE IN CLIMATE POLICY
(Adaptation as a New "Front" of Climate Policy)
FERENC ERDŐ S!
Climate policy should be focused adaptation instead of protection but it is not known yet
what concrete climatic conditions we should adjust to through the various forms of accom-
modation. Of the three components of adaptation the active relationship of human population
to climatic changes is the most critical factor as even 'climate researchers' do very little
about preventing or slowing down changes leading to harmful consequences. Without
clearing the relationship between climate protection and the adaptation to climatic conditions
climate policy may get on wrong track. Care should be taken for avoiding (technocracy-
minded) adaptation methods not harmonising with climate protection. The selection of the
most adequate adaptation strategy cannot be based on purely economic considerations.