Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
Tér és Társadalom XXIII. évf. 2009 s 4: 83-102
ÚJ REGIONALIZMUS, MINT VÁLSÁG-
MENEDZSELŐ STRATÉGIA?'
(The 'New Regionalism' as a Strategy for Crisis Management?)
ARTNER ANNAMÁRIA
Kulcsszavak:
globalizáció válság új regionalizmus Ázsia Latin-Amerika
Cikkünk a regionalizmus közgazdaságtudományi értelemben vett definícióját használja, amely különbözik a
regionális tudomány regionalizmus értelmezését ől. A világgazdasági válság a gazdálkodás minden szintjén
válságkezelési lépéseket és azokon túlmutató változtatásokat indukál. Az 1990-es évekt ől formálódó új
típusú integrációk keretei között számos hasonló és eltér ő megoldás születik attól függ ően, hogyan ítélik
meg a mai globalizáció és válság természetét és benne a nemzetközi együttm űködés szerepét és lehet őségeit.
Bevezet ő
A második világháború után felgyorsult a kereskedelem liberalizációja, a regionális
integrációk formálódása. Ez utóbbiak nagy része, különösen a fejl ődő országok
körében, az 1950-es és 1960-as években sikertelennek bizonyult. Az 1990-es évek-
től azonban új lendületet vett a regionális kereskedelmi liberalizáció: napjainkig
mintegy 400 regionális kereskedelmi egyezmény (RTA) született, ezekb ől a WTO
198 érvényben lév őt tart nyilván.
Ezek a fejlemények kihívást jelentettek a hagyományos kereskedelmi elméletek
számára is, amelyek szerint egy integráció el őbb szélesedik (vámlebontás), majd
mélyül (tényez ő mobilitás, gazdaságpolitikai harmonizáció), és ennek a folyamat-
nak a komparatív el őnyök képezik a hajtóerejét.
Az újabb keletű regionális együttműködések azonban nem látszanak igazolni a
hagyományos elméletet, hiszen egyrészt nem a szokásos szakaszolást mutatják,
másrészt jellemzően vegyes formációk. Ez azt jelenti, hogy egyfel ől már a kezdeti
szakaszban mélyebb együttm űködési formákat alakítanak ki, mint a hagyományos
szabadkereskedelmi övezetek, másfel ől pedig nagyrészt azonos fejlettség ű országok
egybekapcsolása helyett itt a fejl ődő és a fejlett országok közti együttm űködésről
van szó. Ez új formákat, új lehet őségeket és új problémákat is jelent a korábban
jellemző regionális együttműködésekhez képest.
A fennálló neoliberális világgazdasági rendszer m űködési mechanizmusainak
zavara az új regionális integrációk szintjén is különböz ő válságmenedzselési lépé-
seket indukált. Elemzésünk szempontjából tehát igen lényegesek a válság mibenlé-
tének magyarázatai közti eltérések, hiszen ezek indokolják a regionális válságkezelés
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
84 A rtner Annamária TÉT XXIII. évf. 2009 s4
típusainak eltérését is. A 2008-ban pénzügyi formában kirobbant válságot sokan a
pénzügyi szféra szabályozatlanságával, a menedzserek kapzsiságával magyarázzák,
mások szerint — ahogy például Samir Amin állítja egy vele készített interjúban - „...
a pénzügyi összeomlás csak a jéghegy csúcsa. A felszín alatt a reálgazdasági t őke-
felhalmozás mély válsága rejlik, még mélyebben pedig magának a kapitalista rend-
szernek a válsága." (Kothari—Kuruvilla 2008)
Bár tanulmányunk természetesen nem tud teljes képet adni minden fejleményr ől,
igyekszik bepillantást nyújtani az új regionalizmusok törekvéseibe, abba, hogy mit
gondolnak és tesznek ezek a formációk a globális kapitalizmus e válságának meg-
oldása, lefolyásának enyhítése érdekében.
A tanulmány els ő részében az új regionalizmus értelmezését, kialakulását, hajtó-
erőit, képlékeny fogalmát, dinamikájának okait vázoljuk fel, majd rátérünk a külön-
böző integrációkban a válság hatására tett integrációs szint ű lépésekre. Mint látjuk
majd, ez utóbbiak jellege, mélysége, konkrétsága és perspektívái éppannyira szerte-
ágazóak, mint maga az új regionalizmus.
Az új regionalizmus
Az új regionalizmus két értelme
Az új regionalizmus kifejezés többdimenziós kérdéskörre utal, és alapvet ően két
nagy jelenségcsoport leírására használják. Ezek a jelenségcsoportok ugyan nem füg-
getlenek egymástól, vizsgálódásaik szintje azonban más. Az egyik értelmezés az or-
szágok közötti új típusú gazdasági-kereskedelmi-monetáris kooperációs kapcsolatokat
jelöli, a másik az országokon belüli régiók m űködési mechanizmusaira utal. Ez utóbbi
az állam és a társadalom közti kapcsolatok változását helyezi a középpontba, az új,
demokratikusabb kormányzás („new governance", „democratic governance" stb.) és a
helyi problémakezelés szerteágazó kérdésköréhez kapcsolódik.
Megjegyzendő, hogy a kétféle „új regionalizmus" fogalom meghatározza a vizsgá-
lódás földrajzi körét is. Míg ugyanis az országközi kapcsolatokra értelmezett új
regionalizmus példái mindenekel őtt az Amerika—Európa—Ázsia—Csendes-Óceánia kör-
ben találhatók, Afrika esetében az új regionalizmus els ősorban, mint a helyi válságok,
demokratikus deficitek, országon belüli vagy kisrégiók közötti konfliktusok, háborúk
megoldási kísérlete jön szóba (1d. pl . MaClean 1999; Grant—Söderbaum 2004).
Tanulmányunk az előbbi értelmű, tehát a kormányközi kapcsolatokra vonatkozó
új regionalizmust, ennek a válságmenedzselésben játszott szerepét vizsgálja.
Az új regionalizmus története
Az utóbbi bő másfél évtizedben létrejöv ő nemzetközi együttm űködések előzményei
a hagyományos, az elmélet szerint „lapos" és „mély" („shallow" és „deep") integrá-
ciókra osztott, a szabadkereskedelemt ől indulva egyre újabb együttműködési területeket
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Új regionalizmus 85
felölelve fejlődő integrációk. Ilyen például a Latin-Amerikát érint ő (de mára más orszá-
gokat is bennfoglaló), 1948-ban alakult CEPAL/ECLA, az 1960-ban létrejött
ALALC/LAFTA, az 1969-es alapítású Andok-csoport, az 1973-ban indult CARICOM,
Ázsiában az ASEAN (1967), Afrikában az ECOWAS (1975), amely 1994-ben gazda-
sági és monetáris unióvá alakult, vagy Európában az EGK (1957, 1992-t ől EU).
A régi és új típusú integrációk közti történeti-logikai kapcsot a „nyílt" integrációk
jelentik, amilyenekké egyébként a fejlemények hatására a „hagyományos" integrá-
ciók (mint pl. az EU, az ASEAN) is váltak. A korábban létrejött integrációk eseté-
ben a vámszabad területek kialakításán volt a hangsúly, így a harmadik országok
felé a protekcionizmus jegyeit mutatták. Az újabb integrációk eleve sokkal nyitot-
tabbak. Ezt az magyarázza, hogy a kereskedelmi akadályok lebontása szélesebb
nemzetközi körben (GATT, WTO) már nagyrészt végbement, így az együttm űkö-
désnek egyéb dimenziói váltak lényegessé.
Az „új regionalizmus" kifejezést Norman D. Palmer vezette be, els ősorban az
Ázsiai—Csendes-óceáni Együttm űködés fejlődésének sajátosságaira való tekintettel.
Innét eredeztethető, hogy egyes definíciók szerint az „új regionalizmus" elengedhetet-
len attribútuma a fejlett és fejl ődő országok közti kapcsolat. (Ezt a néz őpontot képvi-
selik például Burfisher és szerz őtársai [2003], ld. kés őbb.) Az „új regionalizmus"
kezdettől fogva összekapcsolódott az „interregionalizmus" fogalmával (ld. Ilünggi
2000), hiszen a korábbi, a hidegháborús id őszakot jellemző integrációs elszigeteltség
(amelyet csak az EU tört meg 1980-ban, mikor az ASEAN-nal együttm űködési szer-
ződést kötött) oldódni kezdett. Ekkortájt alakult meg például:
— az APEC (1989), amely fejlett és fejletlen országok 2 laza együttműködési szö-
vetségét jelentette, majd
— a máig sokat kritizált NAFTA (1994);
— nem sokkal később létrejött az ASEM (1996), amely kezdetben 15 EU-ország
és 10 kelet-ázsiai ország együttm űködése, mára 45 tagot számlál;
— 1997-től a Japánt, Kínát és Dél-Koreát is magában foglaló ASEAN+3,
— majd az EU és Latin-Amerika közti kapcsolatok fellendítését célzó Europe-
Latin America Rio Summit (1999) stb.
Az „új regionalizmus" másik jellegzetessége, nevezetesen, hogy a kereskedelmi
liberalizáción túlmutató területeken szorgalmazza az együttm űködést, tetten érhet ő
például az ASEAN Beruházási Övezet létrehozásán (1987), abban, hogy ez a lépés
megelőzte a délkelet-ázsiai országcsoport egymással szembeni kereskedelmi libera-
lizációját.
Az új regionalizmus hajtóer ői
Az új regionalizmus tehát a regionális együttműködések egyik, az 1990-es évekt ől
megjelenő fajtája, amely meglehetősen képlékeny és sokfelé elágazó kategória. Scott
(2009) szerint az új regionalizmus egy sokfej ű szörnyeteg („hidra"), ahol a fejek a
saját erejüket féltékenyen őrző centralizáló államok. A sokfej űség szellemes hasonlat,
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
86 Artner Annamária TÉT XXIII. évf. 2009 s4
a hajtóerő azonban mélyebb gyökerű, a globalizáció ellentmondásaiba ágyazott prob-
léma annál, hogysem el lehessen intézni a nemzetállamok hatalmi önzésével.
Az új regionalizmus a globalizáció kiteljesedésének terméke, s mint ilyen, éppúgy
több mozzanatot tartalmaz, mint maga a globalizáció. Megtalálhatók benne:
a tőke terjeszkedésének szükséglete,
a fejlett és fejl ődő országok közti piaci kapcsolatok b ővítésének, illetve mélyí-
tésének igénye,
— a hierarchikus piaci viszonyok meger ő sítésére és
— az egyenl őbb feltételek kialakítására irányuló törekvések éppúgy,
mint a globális tő keviszony hierarchikus, a történelmileg elmaradott, perifériás
országokra és régiókra nézve számos vonatkozásban kedvez őtlen hatásával
szembehelyezked ő kooperációs formák.
Ezt a sokszín űséget tükrözi az „új regionalizmus" definíciójának sokrét űsége is.
Az új regionalizmus definíciója
Az új regionalizmus a történetiség adta els ő megközelítésben a fejlett és fejl ődő
országok vegyes típusú (eleve árukereskedelmi és/vagy egyéb együttm űködési terü-
letekre vonatkozó) integrációinak megjelenésére utalt. Ebben az értelemben az új
regionalizmus a neoliberális világrend gy őzelmének köszönhető, és a fejl ődő országok
fokozott világpiaci nyitásával haladt kéz a kézben. Ez utóbbi ugyanis általánossá
tette a kereskedelmi liberalizációt, s őt, teljesen megnyitotta (megnyittatta) a nemzet-
gazdaságok piacait a fejlett országok termelési tényez őinek (mindenekelőtt persze a
tőkének) az áramlása el őtt.
Az új regionalizmus tehát el ő ször olyan regionális kereskedelmi egyezményt je-
lentett, amely a részt vev ő fejlett és fejl ődő országok közötti kapcsolatokban az
alábbiakból több elemet is magában foglal (Burfisher et al. 2003):
— pénzügyi és tőkeáramlások el ősegítése beruházási egyezményekkel és beruhá-
zás-védelemmel;
— a munkaerő-áramlás liberalizálása;
— az adó- és szubvencionálási politikák harmonizációja, különös tekintettel a
termelési és kereskedelmi ösztönz őkre;
— makropolitikai együttm űködés (monetáris, fiskális és árfolyam-politika) a
régió gazdasági stabilitása végett;
— a regionális integrálódást el ősegítő intézmények (fejlesztési alapok, vita-
menedzselési protokollok, intézményi szabályok);
— a regionális kommunikáció, közlekedés, szállítás javítása;
— jogrend harmonizálása a termék és tényez őpiacon (anti-tröszt szabályozás,
kereskedelmi és munkajog, pénzügyi intézmények stb.);
— monetáris unió (közös valuta, integrált monetáris és árfolyam-politika).
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Új regionalizmus 87
Az új regionalizmusnak erre a csoportjára jellemz ő integrációkban a fejlett orszá-
gok részéről az USA, Kanada és az EU mellett leginkább Japán, Ausztrália és Új-
Zéland vesz részt, de az utóbbi három ország számára az ilyen együttm űködések
szerepe kisebb, mint az els ő három esetében.
Az „új regionalizmus" azonban a globalizáció el őre haladtával tágabb értelmet
nyert. Olyan, a globalizáció fejleményeihez igazodó új típusú nemzetközi együtt-
működési formák alakultak ki, illetve a már meglév ők olyan irányokba fejl ődtek,
amelyek éppen a globalizáció „készen talált" hierarchizáló mechanizmusaival
szemben, új mechanizmusok kialakítása érdekében apelláltak a nemzetközi együtt-
működésre. Ilyen, az „új regionalizmus" jegyeit hordozó integrációs törekvések
közé tartozik például az Andok Közösség (ami az Andok-csoport új neve 1996-tól),
a Mercosur (1991), illetve annak fejl ődése (1d. Lehoczki 2007), vagy — a világ más
táján — a Sanghaji Együttműködési Szervezet.
Ez utóbbit (az 1996-ben létrejött „Shanghaji Ötök" utódaként) 2001 júniusában ala-
kította meg Kína, Oroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisz-
tán (India, Irán, Mongólia és Pakisztán pedig megfigyel ő tag) a bizalomépítés, a poli-
tikai, gazdasági, tudományos, kulturális, közlekedési, energetikai és környezeti
együttműködés céljával, és „egy demokratikus nemzetközi rend kialakítására" töre-
kedve. Az USA nem véletlenül félti t őle geopolitikai befolyását a régióban: Kína
kedvezményes kölcsönöket nyújt partnereinek energiaszükségletük fedezéséhez, és
szóba jött az amerikai támaszpontok felszámolásának lehet ősége is (Erdős 2009).
A Sanghaji Együttműködési Szervezet egyel őre biztonságpolitikai szervezetként
funkcionál, jelenleg az afganisztáni helyzet rendezésére koncentrál. A tagországok
intenciói azonban eltér őek. Míg Oroszország inkább a biztonságpolitikai kérdések
iránt érdekl ődik, Kína szívesebben látná a szervezetben egy sokoldalú gazdasági
együttműködés csíráját (Dobolyi é. n.).
Az új regionalizmus dinamikája
A nemzetgazdaságokat világszinten a korábbiaknál is szorosabban összeköt ő
globalizáció megkérd őjelezte a regionális bezárkózás értelmét. Az új típusú regio-
nális együttműködések közös jellemz ője elméleti és fizikai határaik bizonyos nyitott-
sága lett: a regionális formációk (régiek és újak is) egymás felé és újabb tagok, újabb
formációk létrehozására, az együttm űködési területek szükség adta változtatására,
bővítésére is nyitottá váltak. Az új regionalizmust tehát — mint fejl ődéstörténete is
bizonyítja — egyfajta dinamika jellemzi.
Közelebbről nézve, „kibontva" a globalizáció korának témánk szempontjából lé-
nyeges elemeit, az új regionalizmus dinamikájának „küls ő" és „bels ő" okait külö-
níthetjük el. Az integrációkhoz képest „küls ő" (világméretű) tényez ők (1d. Frida
2001; Sanahuja é. n.):
— bipoláris világrend felbomlása, a Triád kialakulása;
— az Uruguay-i forduló sikertelensége, a bezáródó regionális piacok veszélye
(„Fortress Europe");
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
88 A rtner Annamária TÉT XXIII. évf. 2009 s4
— az USA hegemón szerepének csökkenése, fordulás a regionalizmus irányába
(NAFTA);
— a globalizációs folyamatok következtében a hagyományos nemzetgazdasági
keretek szerepének csökkenése,
— a piacok, gazdaságpolitikák határozottabb összefonódása, interferenciája;
— működőtő ke-expanzió, neoliberalizmus, vámok szerepének csökkenése.
Ezekhez járultak olyan, integrációs szempontból „bels ő"-nek nevezhet ő okok,
mint például
— a korábbi integrációs próbálkozások sikertelensége (intézményi deficitek, pl. a
közép-amerikai integráció — SICA/CACM — esetében);
— a fejlett és fejlődő országok integrációiból adódó problémák (NAFTA);
— az országok demokratizálódási folyamatai;
— a latin-amerikai fejlesztéspolitikai koncepcióváltások;
— a neoliberális trendeket követ ő „nyílt regionalizmus" bírálata stb. (lásd b ő-
vebben Sanahuja é. n.).
Mindezen fejlemények hatására az új regionalizmus dinamikája egy „még újabb"
típusú, a globális világrend hagyományos világgazdasági és politikai struktúrájával
markánsan szembehelyezked ő, céljai fókuszába a globalizáció gyengébbekre ked-
vezőtlen hatásainak enyhítését (intézményi reformok, fokozott szabályozás) vagy
egyenesen kiküszöbölését helyező integrációk kialakulásához (meglév ő integrációk
ilyen irányba fordulásához) vezetett. A 2008-ban kirobbant globális válság további
lökést adott e fejl ődéshez.
A „poszt-liberális" regionalizmus
A neoliberális globalizáció fejl ődése nagyon is szoros összefüggésben a t őke
szabad áramlásával, a piacok nyitottságával, a kevésbé fejlett országokra gyakorolt
ambivalens (egyfel ől fejlesztő-demonstratív, másfel ől értékelszívó-függésgeneráló)
hatásával új típusú gazdaság- és társadalompolitikákat igényelt, és ennek természe-
tes feltételeként kirajzolt egy „másik újregionalizmust", a José Antonio Sanahuja
(é. n.) által találóan „poszt-liberális" regionalizmusnak nevezett formációt.
Ez a „poszt-(neo)liberális" irányvonal a történelmi alávetettség hosszú évszázadai-
nak tapasztalatait és keserves eredményét hordozó, az USA gazdasági érdekeinek
dominanciáját évszázadok óta elszenved ő Latin-Amerikában bontakozott ki. Kü-
lönböző típusú, eszközeikben és radikalizmusukban is eltér ő, de egyaránt baloldali
kormányok kerültek hatalomra, amelyek a tömeges és tartós szegénység enyhítésére-
felszámolására vettek irányt, és a korábbinál nagyobb autonómiára törekednek a
külpolitikában. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a hasonló helyzet ű országok az alávetett-
ségből közös erő feszítéssel próbálnak kitörni.
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Új regionalizmus 89
Ezek a kormányok
— csökkenteni igyekeznek a piac szerepét, jobban támaszkodva az államra a
poszt-(neo)liberális fejlesztési politikában;
— a szabad tőke-, áru- és szolgáltatásáramlás akadályainak lebontásával szemben
nagyobb súlyt helyeznek az intézményépítésre és a közös politikákra;
— előtérbe helyezik a szociális problémákat (szegénység, egyenl őtlenség), a regio-
nális infrastruktúrát és az energetikai integrációt;
— arra törekszenek, hogy új legitimációs formát adjanak a regionális integráció-
nak a közvetlen demokrácián és a szociális mozgalmakon keresztül.
E folyamat megértésében segít, ha figyelembe vesszük, hogy a latin-amerikai szo-
ciális mozgalmak lényegesen mélyebb gyökerű és szélesebb hatókör ű társadalmi
mozgalmak, mint az európai és egyéb fejlett országoké. Az egész modernkori latin-
amerikai fejlődést végigkísérte a nemzeti függetlenségért és a szegénység felszámolá-
sáért vívott harc. A kapitalizmus ebben a régióban, mint a régió összes népének egy-
idejű és azonos formájú küls ő elnyomása jelent meg, és maradt fenn a mai napig.
Ezért a szociális mozgalmak nem egyszer űen Simon Bolivártól (és számos követ őjé-
től) eredeztetik magukat, hanem tőle származnak. Egyetlen nemzeti irányú politikai
törekvés sem tudta megkerülni a radikális társadalmi változások iránti igényre adandó
regionális válaszokat — még ha különböző mértékűek és hatásfokúak voltak is ezek
(ld. az utóbbi évtizedekb ől pl. Perón — Argentína, Allende — Chile, Castro — Kuba,
Chávez — Venezuela stb.)
Latin-Amerika szociális mozgalmai azt kívánják „befejezni", amit el ődeik elkezd-
tek. Nem önálló nemzeti problémákat látnak, hanem Latin-Amerikát, mint olyant
tekintik, mert a földrész egységessége szembeszök ő: közös történelem, közös „el-
lenség", ugyanazok a fejl ődés előtt álló akadályok, ugyanazoktól a nemzetközi
pénzügyi intézményekt ől való függés, azonos diszkrimináció: hasonló társadalmi,
kulturális, gazdasági és politikai kirekesztettség a világrendszerb ől, ugyanolyan
kiszolgáltatottság a neoliberális politikáknak köszönhet ően stb. (Dominguez 2006).
Ezért Latin-Amerika népei számára a kubai José Martí és a venezuelai Simon
Bolivar eszméje, a „szolidáris és társadalmi igazságosságban egyesült" Latin-Amerika
nem holmi utópista szlogen, hanem az elmúlt kétszáz éven át hol lappangó, hol fel-
lángoló valóságos tartalommal bíró törekvés.
Más szóval: Latin-Amerika széles néptömegei számára a nemzet(gazdasági)
modernizációnak rendszerkritikai (antikapitalista) és egyben nemzetközi (latin-
amerikai) problémaként és folyamatként való felfogása történelmileg kódolt.
Ebben a reális közegben született meg tehát az új regionalizmus legújabb változata,
a „poszt-liberális" regionalizmus, amelyet a 2004-ben meghirdetett ALBA-TCP
(Bolivári Alternatíva Latin-Amerika Számára — Kereskedelmi Egyezmény az
Emberek Számára), az ugyanakkor útjára indított UNASUR (Dél-Amerikai Unió),
valamint a legfiatalabb kezdeményezés, a Latin-Amerikai és Karibi Csúcs példáz.
A 2004-ben Venezuela és Kuba által kezdeményezett ALBA tagjai jelenleg
Venezuela, Nicaragua, Bolívia, Honduras, Kuba és Dominika. Az ALBA, önmeg-
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
90 A rtner Annamária TÉT XXIII. évf. 2009 s4
határozása szerint, abban különbözik az 1994 óta formálódó ALCA-tól (az USA-t és
33 latin-amerikai országot magában foglaló Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet,
vagy FTAA), hogy míg ennek célja a t őke-, áru- és szolgáltatás-kereskedelem libera-
lizálása (és ami így „a transznacionális t őke érdekeinek felel meg"), addig az ALBA a
szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni harcra helyezi a hangsúlyt. Tehát az
ALBA — úgymond — a latin-amerikai emberek érdekeit képviseli (ALBA 2005).
A másik kezdeményezés a 12 dél-amerikai tagországot és kett ő megfigyelőt3
ő UNASUR, a Mercosur, az Andean Közösség, valamint négy másik ország egysít
kormányközi szervezete, melyr ől a szerződést 2008 májusában írták alá. Az
UNASUR az EU képére formált közösséget, egységes piacot, közös valutát, közös
parlamentet és útlevelet jelentene, s az alapító levél szerint központja Quito-ban
(Ecuador), parlamentje Cochabambában (Bolívia), bankja Caracasban (Venezuela)
lesz. A két, már meglév ő regionális szervezet intézményeire támaszkodó UNASUR
azonban már megalakulásakor kátyúba jutott a tagországok közötti ellentét, neveze-
tesen a Kolumbia és Ecuador közötti határháború miatt. Így az UNASUR egyel őre
még csak üres formális képz ődmény. Jövőjét az iránta való igény, nevezetesen a
globalizáció megmerevedett er őviszonyaival szembeni elégedetlenség biztosíthatja:
„Az egyesült Dél-Amerika újra fogja rendezni a darabokat a világ hatalmi tábláján"
— fogalmazott vele kapcsolatban Lula, brazil elnök.
A harmadik, s egyben legújabb „poszt-liberális" integráció-kezdemény a 2008
decemberében összehívott, a térség fejl ődő országainak összes integrációját össze-
fogó Latin-Amerika és Karibi térség Csúcsértekezlet az Integrációért és Fejl ődésért
(Latin American and Caribbean Summit on Integration and Development). A találkozón
résztvev ő k kifejezték igényüket az országok közti kooperáció és szolidaritás, a régió
integrációi közti hídépítés, a globális válsággal kapcsolatos álláspontok közelítésének
szükségessége iránt, és — jellegzetes poszt-(neo)liberális mozzanatként — kritizálták az
USA Kuba elleni közel 50 éves blokádját (Latin American and ... 2008).
Válságkezelés és új regionalizmus
A világgazdasági válság hatására a kormányok kett ős reakciót mutattak. Egyfel ől
a romba dőlt vagy dőlni készülő pénzügyi és egyéb vállalataik megmentésére siet-
tek, másrészt nemzetközi összefogásért kiáltottak. A két tevékenység sokszor egy-
szerre zajlott. Az új regionalizmus intézményei jellegzetesen a közös cselekvés f ő
szószólóiként lépnek fel, és egyben az új típusú nemzetközi összefogás iránti igényt
hangoztatják. Ez minden integrációra igaz, de nem azonos mértékben. A „poszt-
liberális" jelleget mutató regionalizációs törekvések esetében jelent ősebb, a válságig
vezető rendszert alapjaiban bíráló, a többi regionális együttm űködés esetében
kevésbé markáns, inkább reformista változtatásokkal, javaslatokkal találkozhatunk
Számos konferencia, workshop, találkozó és csúcsértekezlet foglalkozott a válság-
gal az elmúlt közel egy évben, de csak kevésnek voltak kézzelfogható eredményei.
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Új regionalizmus 91
Mivel teljes körképre hiábavalóság lenne törekedni, alább a kezdeményezések, ja-
vasolt együttműködési irányok, hangsúlyok szerint igyekszünk csoportokba rendez-
ni az újregionalizmusok válsággal kapcsolatos megnyilvánulásait.
Pénzügyi együttm űködés
A globális válság kedvez az új és poszt-liberális regionalizmus fellendülésének,
hiszen megoldása, különösen a kevésbé gazdag országok részér ől, nemzetközi össze-
fogást igényel. A válságkezel ő lépések sorában az els ők között említend ő a pénzügyi
együttműködés (közös valutaalap, közös valuta) kialakítására való törekvés.
ASEAN+3
A valutapiaci együttm űködés kérdése már az 1997-98-as délkelet-ázsiai pénzügyi
válság után felmerült. Akkor Japán és az ASEAN is javasolta közös pénzalap létre-
hozását (Chiang Mai Initiative Multilateralisation — CMIM). Ez tipikusan
„újregionalista" megoldás, hiszen itt a szabadkereskedelem, közös piac kialakítását
megelőzi a pénzügyi együttm űködés. Az ilyen együttműködés szükségességét a
2008-ban kirobbant válság tovább hangsúlyozza.
2009 tavaszán, az újabb válság hatására a fent említett alapot 80-ról 120 milliárd
dollárra növelték, és határoztak az országok közötti szétosztásról, illetve az igény-
bevétel feltételeir ől (Indonézia pl. 14 milliárd dollárnyi keretet kapott) (Xinhua
2009). Az alap az országok pénzügyi egyensúlyát fenyeget ő „vészesetben" használ-
ható fel. A pénz 32-32%-át Japán és Kína fedezi, Dél-Korea 16%-ot ad, a maradék
20% oszlik meg az ASEAN 10 tagországa között. Független regionális felügyel ő
egységet állítanak fel a régió gazdasági helyzetének figyelemmel követésére (moni-
toring) és a CMIM-döntések megfelel ő megalapozásáért. Amíg az egység nem áll
készen, egy szakért ő bizottság segíti az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) és az
ASEAN Titkárság munkáját. Ez az önálló felügyelet azért fontos az ASEAN+3
számára, mert rossz tapasztalataik vannak az IMF pénzügyi segítségével kapcsolat-
ban, amely kedvez őtlen és hatástalan feltételekkel járt. Saját kezdeményezésük, a
CMIM keretében úgy kaphatnak segítséget, hogy nem kell a pénzalap-kezel ő szigorú
felügyeletétől tartaniuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rendszerbe ne építettek
volna biztosítékot: az az ország, amely reális szükségletének több mint 20%-át hívja
le az alapból, alá kell vesse magát az IMF vizsgálatának.
Túl a 120 milliárd dolláros CMIM alapon, Japán további 6 billió yent (kb. 60 milliárd
dollár) ajánlott fel yenben jegyzett swap formájában a tagországoknak a pénzügyi
nehézségek esetére, és további 500 milliárd yen (5 milliárd dollár) értékig vállal
garanciát a japán piacon a fejl ődő országok által yenben kibocsátott kötvényekre
(Suharmoko 2009).
A válságra való tekintettel az ADB 33 milliárd dollárnyi hitelkeretet állapított meg
az elkövetkez ő 2 évre, ami közel 50%-kal több, mint 2007-2008-ban. A manilai
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
92 Artner Annamária TÉT XXIII. évf. 2009 s4
székhelyű bank Japán, az USA és európai országok hozzájárulásaiból gazdálkodik
(China injects... 2009).
A régió valutatartalékai 3,6 billió dollárt tesznek ki, és az országok együtt a világ
aranytartalékainak több mint felével rendelkeznek. Az ASEAN 2009. márciusi
csúcsértekezlete a válságmenedzselés egyik eszközeként — és a CMIM alap jóté-
kony hatására támaszkodva — a megtakarítások mobilizálásának, a produktív és
infrastrukturális beruházások serkentésének fontosságát hangsúlyozta (ASEAN
2009). Ha a régiónak ezek a lépései sikeresek lesznek, az azt bizonyítja majd, hogy
meg tudja oldani saját pénzügyi menedzselését, ami új lökést adhat az új
regionalizmusnak Ázsiában és más kontinenseken is.
ALBA
Szintén pénzügyi együttműködés felé tesz lépéseket a latin-amerikai „poszt-
liberális regionalizmus". 2008 novemberében az ALBA 3. rendkívüli csúcsértekezle-
tén az összefogás szellemi atyjának és motorjának számító Hugo Chávez venezuelai
elnök tett javaslatot közös valuta megteremtésére, azzal az indoklással, hogy „nem
fogunk arra várni, hogy az IMF és a Világbank kínáljon megoldást a problémákra,
különösen a pénzügyi, az élelmezési és a környezeti problémákra, amelyek a világot
fenyegetik." (ALBA member...2008)
UNASUR
Az ALBA-hoz hasonlóan, egyel őre még csak egy ötlet az UNASUR közös valutája
és közös bankja is, bár a szándékot tartalmazó szerz ődést a résztvev ők már aláírták.
Ahogy az euróig vezető út, úgy ez is hosszú lesz. Témánk szempontjából itt a szán-
dék és a folyamat beindítása érdemel figyelmet.
Nemzetközi kapcsolatok demokratizálása
Amerikai Államok Szervezete
Az újregionalizmus mozzanatát tartalmazza az amerikai kontinens együttm űködé-
sének, az Amerikai Államok Szervezetének (Organization of American States — OAS 4)
legutóbbi találkozója is. A 34 amerikai ország részvételével (Kuba kizárásával) 2009.
április 18-án Trinidad és Tobagóban rendezett 5. Amerika-csúcstalálkozót (Fifth
Summit of the Americas) két kérdés dominálta. Az egyik az USA—Kuba kapcsolatok,
nevezetesen a latin-amerikai országok részér ől ismételten és egyre nagyobb er ővel
jelentkező elvárás, hogy az USA szüntesse meg a kis szigetországgal szembeni lassan
fél évszázados kereskedelmi embargót, a másik a válságig vezet ő út és a válságkezelés.
Az előbbi (Kuba legitimálása, bekapcsolása az összamerikai kontinentális együtt-
mű ködésbe) a nemzetközi kapcsolatokban az összefogás, „enyhülés" iránti igényt
fejezi ki az új regionalizmus, annak is a „poszt-liberális" változatának megfelel ően.
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Új regionalizmus 93
A nemzetközi rend eddig uralkodó hatalmi-hierarchikus berendezkedését ől eltérő
kooperatív megoldás igényér ől van szó, ami szerves része a hosszú távú, a jövend ő
globális krízisek elkerülésének feltételét képez ő válságkezelésnek.
A másik kérdéskör a válság okait és közvetlen kezelését foglalta magában. A vál-
ság okaira a bolíviai elnök, Evo Morales által exponált neoliberális, a privatizációnak
elsőbbséget adó gazdasági modell kritikája, valamint az USA elnökének, Barack
Obamának az USA felelősségét elismerő megállapítása utalt. Morales hangsúlyozta,
hogy gazdaságpolitikai változás nélkül nem lehetséges a felemelkedés (Western
Hemisphere... 2009). Obama pedig annak szükségességét emelte ki, hogy az USA,
mint a világ egyik pénzügyi centruma, széles körű partneri együttműködést folytas-
son, amely a közös szabályozás révén válságelkerül ő és gazdasági expanziót segít ő
hatással jár nemcsak az USA, hanem az egész félteke számára (Carlsen 2009).
Obama elnök, szavai alátámasztásául, 448 millió dolláros segélycsomagról
beszélt, amelyet a kongresszus elé terjesztett. A csomag célja a kontinens bajba
jutott országainak megsegítése az egyenl őtlenség elleni küzdelem és a prosperitás
végett egészen a legalsó szintt ől kezdve („bottom-up development"). Az amerikai
elnök ugyanebben a szellemben meghirdetett egy regionális mikrohitelalapot is
(Microfinance Growth Fund) megjegyezve, hogy „ez nem jótékonykodás", vala-
mint elkötelezettséget vállalt rá, hogy az Amerika-közi Fejlesztési Bank (IADB)
hitelkínálatát növelik. A sajtókonferencián pedig arról beszélt, hogy szükség van
olyan nemzetközi pénzügyi intézményekre, amelyek nagyobb beleszólást engednek
a fejlődő országok számára (Carlsen 2009).
Természetesen mindezek egyel őre csak szavak, amelyek valóra váltása egyáltalán
nem garantált. Mégis nagy jelent őségűek, mert új módon tematizálják a regionális
együttműködést, és olyan elemek vannak benne, amelyeket mind a kontinens északi,
mind pedig déli részén jelentős társadalmi csoportok támogatnak. Nevezetesen:
— Alulról felfelé fejl ődés („bottom-up development"). Ez el őrevetíti a délen sokat
kritizált NAFTA újratárgyalását, moratóriumot az FTA-kra mindaddig, míg új,
az egyenlőtlen feleknek egyaránt megfelel ő modellt sikerül kialakítani a regioná-
lis kereskedelemre vonatkozóan. (Ezek természetesen csak halvány lehet őségek.
Obama elnök mindenesetre a 2009. áprilisi 5. Amerika-csúcstalálkozóról haza-
térve sietve kijelentette, hogy szó sincs a NAFTA újratárgyalásáról...)
— A multilaterális pénzügyi intézményrendszer reformja. A válsághoz vezető
szabályozatlanság, az aszimetrikus érdekképviselet, a feltételesség stb. kritiká-
jának és az ezeket kiküszöböl ő reformoknak az USA-ban is vannak támogatói.
— Szabályozás. A pénzügyi válság kirobbanásában jelent ős szerepet játszó, vagy
az élelmezési válságokhoz vezet ő spekulációs ügyletek szabályozása szintén
olyan érdek, amely mellé nemcsak latin-amerikai érdekcsoportok, hanem az
USA állampolgárainak jelent ős rétegei, mozgalmai is felsorakoznak.
Az új regionalizmus tehát, amely maga is a globális világ által felvetett kérdések-
nek megfelel ően változik, teret ad a nemzetközi kapcsolatok iránti új vagy régi, de
most erőteljesebben megfogalmazódó igények tárgyalásának, és ezzel megteszi az
első lépést kielégítésük felé is.
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
94 Artner Annamária TÉT XXIII. évf. 2009 s4
CARICOM
2009 májusában a 15 rendes és 5 társult tagot számláló Karibi Közösség
(CARICOM) egynapos csúcsértekezletet szentelt a válságkezelésnek, egy „világos
és fókuszált válságmenedzsel ő stratégia" kialakításának. Felállítottak egy öttagú
bizottságot, amely els ősorban a G20-ak által felajánlott alapokhoz való hozzájutás,
illetve azok felhasználási lehet őségeit vizsgálja meg, ehhez tesz javaslatokat.
A csúcsértekezlet ugyanakkor hangsúlyozta a saját megoldások szükségességét is.
A munkacsoportnak gyorsan kell megoldást kínálnia, mert a helyzet nem ad lehet ő-
séget hosszas elemzésekre. A cél, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményekkel
(IMF, WB, IADB) való találkozókra, tárgyalásokra a közösség országai miel őbb
felkészüljenek. Például tudniuk kell, mennyi pénzalapra van szükségük középtávon
a gazdasági és szociális igények kielégítéséhez, milyen formában kérjék a pénzt
(fizetési mérleg segítség, költségvetési egyensúlyteremtés stb.), mert ez meghatá-
rozza a lehívások ütemezését is. A régió országai közepes méret űek, a világ 10 leg-
eladósodottabb országa közül 7 a CARICOM tagja, ezért más elbánást, speciális
alapokat és lehet őségeket igényelnek, mint a nagyobb országok.
Egyszóval a jelenlegi válság tükrében, amelyet nem a fejl ődő országok okoztak, a
CARICOM tagjai öntudatosabban állnak az őket megsegíteni kész nemzetközi
pénzügyi intézményekkel szemben. St. Vincent miniszterelnöke, Ralph Gonsalves
azt tanácsolta, hogy a segítségre szoruló tagországok miel őbb forduljanak az IMF-
hez, hogy szabadabban felhasználható forrásokhoz jussanak, mint amilyen például
az általuk is használt, feltételekhez nem kötött valutatartalék-növel ő exogén alap
(Richards 2009).
A protekcionizmus elkerülése
APEC
Az 1989-ben 12 országgal alakult, mára 21 tagot 5 számláló Ázsiai—Csendes-
óceáni Együttműködés (APEC) laza konzultatív fórum, amely ugyan hosszabb távon
a szabad áru- és t őkeforgalmat tűzte ki célul (Bogori deklaráció, 1994), de amely-
nek egyel őre leginkább jelzésértékű megnyilvánulásai vannak. A válsággal kapcso-
latban a protekcionizmus elkerülésére vonatkozó és a globális válság végének határ-
idejét megszabó nyilatkozatai érdemelnek figyelmet.
A protekcionizmus fellángolására már a válság kezdetén voltak jelek, és ez ellen
több nemzetközi fórumon többen is óvtak (p1. az EU-ban is). Az APEC vezet ői
2008. november végén Limában tartott találkozójukon az IMF el őrejelzésére ala-
pozva a válság lecsengésének idejét 2010 elejére tették, és a hazai iparok szükséges
támogatása mellett a szabadkereskedelem fenntartásának szükségességét is hangsú-
lyozták. Ezt az irányvonalat er ősíti meg, hogy 2009. februári jelentésükben (APEC
2009) egy szó sem esik a globális krízisr ől, a jelentés kizárólag a csoportosulásnak az
elmúlt évben a szabadkereskedelem és tőkeáramlás érdekében tett lépéseit összegzi.
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Új regionalizmus 95
A 2008. novemberi találkozón továbbá a nemzetközi pénzügyi intézményekben
való aktív részvétel mellett szálltak síkra (ide tartozik Japán és — feltételesen — Kína
felajánlása az IMF-alapok növelésére.) Támogatták a legfejlettebb országok (G20)
lépéseit és washingtoni deklarációját, amely szintén a szabadkereskedelem fenntar-
tását szorgalmazta (APEC: Crisis... 2008).
Meg kell azonban említeni, hogy a miniszterelnöki találkozót megel őző szeminá-
riumokon és workshopokon más is elhangzott. Így például a vállalatvezet őknek
rendezett workshopon az indonéz miniszterelnök, Susilo Bambang Yudhoyono
„Gazdasági növekedés, egyenl őtlenség és szegénység: Kihívás az APEC fejl ődő
gazdaságai számára" c. el őadásában az üzleti köröknek a helyi társadalomért érzett
felelősségére apellált, arra szólítva fel őket, hogy segítsék a szegényeket, és vonják
be a lakosságot a döntésekbe (Antara 2008). Ez az egyébként szerény kívánság
azonban nem jelent meg az APEC csúcstalálkozó konklúziói között.
Az APEC tehát eddig a „hagyományos" új regionalizmus útját járja, amely a fej-
lett és fejl ődő országok összekapcsolásával igyekszik el őmozdítani a regio-
nalizációt. Itt — a Latin-Amerikát érint ő együttműködésektől eltérően — a nemzetközi
viszonyok demokratizálásának, új alapokra helyezésének jelei egyel őre még sza-
vakban sem igen mutatkoznak meg, annak ellenére, hogy az APEC-ben is vesznek
részt latin-amerikai országok (Mexikó, Chile, Peru). Ez arra világít rá, hogy az új
típusú nemzetközi regionalizációt nagymértékben meghatározzák azok az érdek- és
hatalmi viszonyok, amelyek alapján a formáció létrejött.
Az új regionalizmus újabb („poszt-liberális") jegyei csak ott jelennek meg, ahol
eleve nagyobb a korábbiaktól és az uralkodótól eltér ő tartalmú együttm űködésben
érdekeltek köre, és ahol ez az érdekkör nagy közös osztóval bír. Az APEC olyan
diffúz érdekeket ölel fel, amelyekben ez a legnagyobb közös osztó igen kicsi: nem
elegendő a viszonyrendszernek a korábbi keretfeltételekt ől eltérő átalakításához.
A válság elhúzódása és mélyülése, a szociális gondok élez ődése, a világ egyéb tá-
jain végbemenő átalakulások, a hangot kapó rendszerkritikák és érdekek azonban
hatnak. Ez tükröz ődik abban, hogy a 2009-es APEC elnökséget adó Szingapúr már
hangsúlyosabban kívánja kezelni a válság kérdését, és megoldásként az integráció
felgyorsítását szorgalmazza. A 2009. novemberi APEC-csúcs el őkészítésére létre-
hozott munkacsoport a "Fenntartani a Fejl ődést, Összekötni a Régiót" nevet viseli.
A jelzett cél érdekében — és az APEC történetében el őször — 2009 júliusára össze-
hívták a tagországok kereskedelmi és pénzügyi vezet őit, hogy megvitassák azokat a
fiskális és monetáris eszközöket, amelyek a vállalkozásokat és munkavállalókat
segíthetik a recesszió alatt. A tervezett lépések között azonban továbbra is a
szabadkereskedelem el ősegítése, a protekcionizmus háttérbe szorítása dominál.
Nevezetesen (1d. Bernama 2009):
— az áruk és a t őke áramlása el őtti akadályok lebontásának intenzifikálása, ki-
emelve egyes területeket, ahol az ezirányú építkezés „blokkosítva" el őre halad-
hat (pl. a származási elv szabályozásának egyértelm űvé tétele — streamlining);
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
96 Artner Annamária TÉT XXIII. évf. 2009 s4
a külföldi üzleti tevékenységre vonatkozó szabályok egyszer űsítése, gyorsítása,
olcsóbbá tétele;
— a logisztikai és szállítási hálózat fejlesztése szintén a külföldön végzett üzleti
tevékenység költségeinek, id őigényének és bizonytalanságának csökkentése
érdekében;
— a WTO Dohai fordulója sikerének el ősegítése.
ASEAN
A tíztagú6 ASEAN 2007 végén nagy lépést tett el őre az integrációvá válás felé,
amikor elfogadta az ASEAN Chartert, az integráció alapokmányát (ilyen dokumen-
tummal az 1967-ben alakult szervezet mindaddig nem bírt). Ebben meger ősítik,
hogy a regionális integrálódás központi szervezete az ASEAN, és leszögezik elköte-
lezettségüket az emberi jogok, a társadalmi igazságosság és a multilaterális
szabadkereskedelem iránt. A Charta lényeges a válságkezelés szempontjából is,
hiszen ez adja az alapot a határozottabb közösségi cselekvéshez. A közösségi cse-
lekvés azonban a deklarációkon csak akkor tud túllépni, ha t őkeerős partnerek
törekvésével találkozik. Ennek példája az ASEAN+3 keretében megvalósuló pénz-
ügyi válságmenedzsel ő alap, amelyről korábban már szóltunk.
Az ASEAN 2009. márciusi csúcstalálkozóján a válság kezelésével kapcsolatban a
zárónyilatkozatban üdvözölték a tagországok expanzionista gazdaságpolitikai lépé-
seit, hitet tettek a szabadkereskedelem mellett és a protekcionizmussal szemben.
A jövőbeli krízisek elkerülése szempontjából a regionális együttm űködés, a fejlett
és fejlődő országok koordinált fellépésének és a nemzetközi pénzügyi intézmények
reformjának szükségességét hangsúlyozták (ASEAN 2009).
ASEM
Az európai és ázsiai országokat összekapcsoló 45 tagú ASEM legutóbbi (9.)
külügyminiszteri találkozóján (2009. május) a szándékok szerint a globális válság
lett volna a központi téma, de a politikai-biztonsági kérdések (Mianmar, Észak-
Korea) miatt a válság végül csak a témák egyike maradt. Ami a válságra vonatko-
zik, az egyfelől az elhatározás, hogy újra megrendezik a gazdasági miniszterek ta-
nácskozását (amire 2003 óta nem került sor), hogy szilárdabb nemzetközi gazdasági-
pénzügyi rendszer kialakítását sürgették, és hogy deklarálták az élelmezési válság
elleni közös fellépés szükségességét. Egyébiránt — az APEC-hez hasonlóan — az
ASEM országai is soraik szorosabbra zárását, a kooperációs folyamat mélyítését tar-
tották szükségesnek a WTO keretében zajló további liberalizációval együtt, elutasítva
a protekcionista perspektívákat, és egyben üdvözölve a leger ősebb gazdaságok (G20)
válságmenedzsel ő (fel)ajánlásait. Emellett egyöntetűen kiálltak a nemzetközi pénz-
ügyi rendszer jobb szabályozásáért, a részt vev ő országok képviseletének kiegyen-
súlyozottabbá tételéért és azért, hogy a nemzetközi segélyezésre (ODA) a fejlett
országok GNI-juk 0,7%-át fordítsák (ISRIA 2009).
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Új regionalizmus 97
Új gazdasági modell
A válság egyik hatása, hogy ráébreszti az országokat a közös érdekeken nyugvó
együttműködésben rejlő elő nyökre. Ez — a válság által szintén felélesztett protek-
cionista tendenciák ellen ható er őként — az integrációk elmélyítésére ösztönzi az új
regionalizmusok résztvev őit is. Látható ez a fentiekb ől is, de Latin-Amerikában ez a
törekvés — részben ottani újszer űsége, részben eltér ő jellege miatt — különös erővel
jelentkezik, és a fennálló, válságba került neoliberális rend kritikájával párosul.
Latin-Amerika és Karibi térség Csúcsértekezlet az Integrációért és Fejlődésért
2008 decemberében Brazíliában rendezték meg az els ő, fenti névre hallgató Latin-
Amerika és Karibi térség találkozót, amelyre sem az USA-t, sem Kanadát nem hívták
meg. A találkozón a résztvev ők a régiót és annak különböz ő integrációit érő hatásokat
vitatták meg. Az eseménynek egyel őre inkább elvi jelentősége van, konkrét válság-
kezelő lépések nem születtek, de a kontinens fejl ődő országainak együvé tartozását
szimbolizálni hivatott találkozó katalizálja a napjainkban intenzifikálódni látszó
együttműködési törekvéseket a latin-amerikai (és a karibi) régióban.
Az amerikai fejl ődő országok találkozója mindazonáltal többféle, újszer ű kihívást
jelent a hagyományos, USA-vezette amerikai kapcsolatokra nézve, mivel (1d. még
Wertz 2008):
- a csúcson követelték az USA Kubával szembeni embargój ának feloldását;
— Ecuador, Bolívia, Venezuela saját kezében akarja tartani a kábítószer-
kereskedelem elleni harcot, amely szorosan köt ődik a terrorizmushoz;
— Ecuador 2008 decemberében fizetésképtelenséget jelentett be soros kötelezett-
ségeire, és ezt más országok követhetik;
Oroszország növeli jelenlétét a térségben;
— Brazília, melynek elnöke a találkozó kezdeményez ője volt, regionális vezető
szerepre tehet szert.
Mercosur
Az egyel őre négy teljes jogú tagot számláló Mercosur 7 tagjai között a válság hatá-
sára fellángoltak a szervezet tagországai közti aszimmetriák miatti régi kelet ű viták
(pl. Uruguay sérelmezte Argentína és Brazília nem-vámjelleg ű protekcionista lépé-
seit), melyek akadályát képezik a közös válságkezelésnek. Ezért, bár a Mercosur
vezető i többször is (pl. 2008 decemberében, 2009 áprilisában) összeültek, hogy
megvitassák a válság által szükségessé vált lépéseket, nem tudtak közös akciókban
megegyezni. Ezért is lényeges momentum, és az integráció fejl ődésére és válság-
menedzselésére jelent ős hatással lehet a régió két leger ősebb gazdasága, Brazília és a
tagfelvételét (a Mercosur többi tagjának ellenkezése miatt) évek óta váró Venezuela
kapcsolatainak szorosabbra fonása. A válság közepette 2009 elején ez a két ország
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
98 A rtner Annamária TÉT XXIII. évf. 2009 s4
összesen 21 új kooperációs megállapodást írt alá, és megegyeztek, hogy három
havonta magas szint ű találkozót tartanak Az egyezmények az agrárium, energetika,
ipar, ezen belül kiemelten az élelmiszeripar területét érintették. Venezuelai agrár-
szakemberek képzése és venezuelai olaj Brazíliába szállítása is szerepel a sorban. A
két ország elnöke egyetértett abban, amit Luis Inacio Lula da Silva brazil elnök így
fogalmazott meg: „Most el őször ismerték fel választott latin-amerikai vezet ők, hogy
egyedül gyengék, együtt er ősek vagyunk." (Sperling 2009)
Brazília és Argentína megegyezett, hogy a kétoldalú kereskedelmet helyi valutá-
ban bonyolítják, kiiktatva a dollárt, és a brazil elnök 2008 decemberében ennek
követésére szólította fel a Mercosur másik két tagországát is. Ezen kívül Lula hang-
súlyozta a szigorú hitelszabályozásnak, a pénzalapok diverzifikálásának, a küls ő
pénzügyi forrásoktól való függés csökkentésének szükségességét (Xinhuanet 2008).
A brazil elnök javasolta még, hogy állítsanak fel egy kis- és középvállalatoknak
szóló 100 millió dolláros alapot. Ez hitelgaranciát nyújtana a célzott vállalati körnek
a több tagországot érint ő állami és magánprogramokban, amennyiben a hiteleket
akkreditált bankoktól veszik fel. Az alap legnagyobb tehervisel ője Brazília lenne.
A Mercosur Strukturális Konvergencia alapjához (FOCEM) hasonló finanszírozási
arányokról lenne szó (70% Brazília, 27% Argentína, 2% Uruguay, 1% Paraguay),
de mindenki egyenl ő (25-25%-os) arányban jutna hozzá a pénzhez. További brazil
javaslat a régión belüli kereskedelmi korlátok lebontása (a dupla küls ő vámrendszer
megszűntetése) és a családi farmok számára létrehozandó 300 ezer dolláros pénz-
alap. Brazília ezen felül felajánlotta, hogy megduplázza a FOCEM-hez való hozzá-
járulását egészen 2010-ig (Brazil's Proposal of .. 2008).
ALBA
Az ALBA vezet ői az OAS 5. Amerika Csúcsértekezlete után deklarációban fejtet-
ték ki, hogy elégedetlenek az eredménnyel. Ők egy más, saját intézményrendszert
kívánnak kialakítani, amely a dél-amerikai történelemben és szükségletekben gyö-
kerezik. Ennek példájaként hozták fel az ALBA-t, az olajipari együttm űködést
(Petrocaribe) és az UNASUR-t, melyek mindegyike a szolidaritás elvén épül fel
(Dominguez 2006). A Petrocaribe a térség állami olajipari vállalatai (pl. Petrobras,
Petroecuador, Cupet, Petrotrin, Petroamerica stb.) közti együttm űködési szervezet,
amelyet 2004-ben kezdeményezett a venezuelai elnök. 2008-ban már 18 karibi
ország vett részt a kooperációban.
Az ALBA a 2008 augusztusában kibontakozó nemzetközi élelmezési válságra
válaszul új regionális élelmiszeralapot (közös vállalatot) is létrehozott, Alba
Alimentos (Alba Foods) néven. Kezdetnek Venezuela minden ALBA-tagállam
számára 2 millió dollárt fizetett be az alapba (Petrocaribe... 2008).
Az ALBA 7. csúcsértekezletén 2009 áprilisában regionális klíringrendszert
(Regional Clearance Unitary System) hívtak életre, amely saját közös elszámolási
egységgel, a SUCRE-val (Unified/Single System for Regional Compensation) 8, el-
számoló kamarával és egyesített valutatartalék-alappal bír (ALBA member... 2008).
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Új regionalizmus 99
A rendszer, amelyhez az európai monetáris rendszerr ől vettek példát, 2010-ig lépne
életbe, és a tervek szerint a Sucre keményvalutaként funkcionálna. Egyes ALBA-
tagok számára, mint például Dominika, St. Vincent, a valutaunió gondolata problé-
mát jelent, mert ők már tagjai egy hasonló pénzügyi rendszernek, a Kelet-Karibi
Dollárt használó Kelet-Karibi Valutauniónak.
A vállalati cs ődökkel járó válság idején válságmendzselési (illetve válság-
megelőzési) törekvésnek számít az ALBA részér ől, hogy kiáll a nagy nemzeti válla-
latok létrehozása mellett. Ezekkel — úgymond (ALBA 2009) — a lakosság elemi szük-
ségleteinek kielégítését látja biztosítottnak, és támogatja a „fair és komplementer"
kereskedelmi mechanizmusokat a „zabolátlan verseny"-nyel szemben.
Összefoglalás
Az új regionalizmus kormányközi együttm űködésekre vonatkozó fogalma alapján
vizsgáltuk a 2008-ban kirobbant globális válságra adott regionális válaszokat.
Az új regionalizmus így értelmezett jelensége és formái a világgazdaság el őre-
haladó integrálódását és egyszersmind ennek az integrálódásnak a strukturális prob-
lémáit tükrözik. Ezért válik az új regionalizáció fejl ődése a maga szerteágazó mi-
voltával együtt is két jól elkülöníthet ő ágra.
Az egyik típusú új regionalizmus a globalizáció struktúráján belül, ahhoz alkal-
mazkodva, arra támaszkodva, azt m űködési zavarain átsegítve keresi a helyét. El-
fogadja, és a viták, érdekütközések m űködési terepének tekinti a fennálló hatalmi
hierarchiát (pl. az USA dominanciáját, a transznacionális vállalatok szerepét, a
nemzetközi pénzügyi intézmények politikáját, a szabadkereskedelmet stb.), legfel-
jebb annak hibáit javítaná ki, vadhajtásait nyesegetné le (pl. spekuláció és hiteltúlf ű-
töttség megakadályozása jobb szabályozás révén, kiegyensúlyozottabb érdekérvé-
nyesítés a nemzetközi szervezetekben stb.). Ilyen jellemz őket hordoz például az
OAS, az APEC vagy az ASEM.
Az új regionalizmus másik ága hasonlóképpen a globális helyzetb ől sarjad, de
annak működési kereteit feszegeti, és mechanizmusainak megváltoztatásában keresi
a válság és annak az adott régióra gyakorolt hatásainak semlegesítését. Ebbe a kör-
be leginkább a „poszt-(neo)liberális" jelz ővel jellemezhető regionális törekvések
tartoznak, mint amilyen például az ALBA, az UNASUR vagy a Latin-Amerika és
Karibi térség Csúcsértekezlet az Integrációért és Fejl ődésért.
Az új regionalizáció dinamikája oda hat, hogy a globális világrend hatalmi struk-
túrájának és mechanizmusainak kritikája az adott kereteket egyel őre nem feszeget ő
régiókban is megjelenik, els ősorban az egyes országokon belüli civil mozgalmak
jóvoltából, de nyomokban kormányszinten is (példa erre az egykori maláj minisz-
terelnöknek, Mahathir Mohamadnak az USA dominanciája elleni verbális fellépése,
és az általa az APEC-re válaszként javasolt kelet-ázsiai együttm űködés, az EAEC).
Ezért az új regionalizmusnak a tanulmányban említett két (a kormányközi vs. a
kormányok és a társadalom viszonyát érint ő) dimenziója összefügg. A „poszt-
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
100 A rtner Annamária TÉT XXIII. évf. 2009 s4
(neo)liberális" regionalizáció a kormányzás új, demokratikus formái nélkül nem kap-
hat kellő támogatást a társadalomtól, és a globalizáció adott struktúráit elfogadó kor-
mányközi együttműködési formák szükségszer űen kevésbé vagy csak formálisabb
módon alkalmazzák a demokratikus kormányzás módszereit.
Mindez arra enged következtetni, hogy az új regionalizmus (minden szinten) a
globális világ problémakezelésének, így a válságmenedzsmentnek is adekvát formája,
és éppen a válságkezelés (tartós) sikere határozza meg, hogy az új regionalizmus
mely típusai és formái élnek majd tovább.
Jegyzetek
A cikk a VKI-ECOSTAT közös kutatás, valamint a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával
készült.
2
Az alapító tagok: Ausztrália, Dél-Korea, Japán, Kanada, USA, Új-Zéland és az ASEAN 6 országa
(Brunei, Fülöp-szigetek, Indonézia, Malaysia, Szingapúr, Thaiföld). Kés őbb csatlakozott: Tajvan, Hong-
kong, Kína (1991), Mexikó, Pápua Új-Guinea (1993), Chile (1994), Vietnam, Oroszország és Peru
(1998).
3
A tagok között találhatók az Andean-csoport teljes jogú tagjai (Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru), a
Mercosur tagjai (Brazília, Argentína, Paraguay, Uruguay), valamint Venezuela, Chile, Guyana és
Suriname, tehát a dél-amerikai kontinens összes független állama (vagyis Francia-Guyana és a Falk-
land-szigetek nem). Panama és Mexikó megfigyel ők.
4
Az OAS-ban részt vesz az amerikai kontinens összes állama, kivéve Kubát, amelyet az USA vele
szembeni hajthatatlan politikája akadályoz meg ebben.
5
Ausztrália, Brunei, Kanada; Chile; Kína; Hong Kong; Indonézia; Japán; Dél-Korea; Malaysia; Mexikó;
Új-Zéland; Pápua Új-Guinea; Peru; Fülöp-szigetek, Oroszország, Szingapúr; Tajvan; Thaiföld; USA;
Vietnám.
6 Alapító tagok 1967-ben: Fülöp-szigetek, Indonézia, Malaysia, Szingapúr, Thaiföld. Kés őbb csatlako-
zott tagok: Brunei (1984), Vietnam (1995), Laosz és Mianmar (Burma) (1997), Kambodzsa (1999).
Brazília, Argentína, Paraguay, Uruguay, társult tagok Bolívia, Chile, Kolumbia, Ecuador, Peru; teljes
jogú tagfelvétel el őtt áll Venezuela.
8
Az elszámolási egység neve is utal az ALBA irányultságára: Antonio José de Sucre (1795-1830)
szabadságharcos, és egyben Simon Bolivár (1783-1830) közeli barátja volt.
Irodalom
ALBA (2005) What is the ALBA? http://www.altemativabolivariana.org/modules.php?
namContent&pa=showpage&pid=1981 Letöltés ideje: 2009. május 25.
ALBA (2009) The Declaration of Cumaná: Capitalism 'threatens life on the planet'
http://www.handsoffvenezuela.org/capitalism_threatens_life_on_the_planet.htm Letöltés ideje: 2009.
május 25.
ALBA member nations to create common currency. (2008) — Bilaterals. org. 28. November.
http://www.bilaterals.org/article.php3?id_article=13907 Letöltés ideje: 2009. május 19.
Antara (2008) APEC agree to strengthen cooperation on crisis haruiling. http://www.antara.co.id/
en/arc/2008/11/23/apec-agree-to-strengthen-cooperation-on-crisis-handling/ Letöltés ideje: 2009. május 20.
APEC: Crisis contained in 2010. (2008) — Philstart. 25. November. http://www.philstancom/
Article.aspx?articleid=418393 Letöltés ideje: 2009. május 30.
APEC (2009) APEC Fact Sheet. Regional Economic Integration. http://www.apec.org/apec/
news_media/fact_sheets.html Letöltés ideje: 2009. május 25.
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s4 Új regionalizmus ... 101
ASEAN (2009) Press Statement on the Global Economic and Financial Crisis. Cha-am, Thailand.
http://www.aseansec.org/22323.htm Letöltés ideje: 2009. május 22.
Bernama (2009) Apec 2009 to address global economy crisis. - MySarawak.
http://www.mysarawak.org/2009/01/15/apec-2009-to-address-global-economy-crisis.html Letöltés
ideje: 2009. május 28.
Brazil's Proposal of Mercosur Fund for Business Ready for Launching. (2008)
http://funcapciencia.funcap.ce.gov.br/synopsis/synopsis-12-12-2008/brazils-proposal-of-mercosur-
fund-for-business-ready-for-launching Letöltés ideje: 2009. június 1.
Burfisher, M.E.-Robinson, S.-Thierfelder K. (2003) Regionalism: Old and New, Theory and Practice.
International Conference Agricultural policy reform and the WTO: where are we heading? Capri
(Italy). 23-26. June. http://www.ifpri.org/pubs/confpapers/2003/burfisherrobinsonthierfelder.pdf
Letöltés ideje: 2009. május 30.
Carlsen, L. (2009) Obama Pledges to Seek "Equal Partnership" At Americas Summit: Matching Words
with Deeds. Americas Program. http://americas.irc-online.org/am/6068 Letöltés ideje: 2009. május 25.
China injects $38b into Asian crisis fund. (2009) - China Daily. 04. May.
http://www.chinadaily.com.cnkhina/2009-05/04/content_7739585.htm Letöltés ideje: 2009. május 28.
Dobolyi A. (é. n.) Egy új világpolitikai igazodási pont: A sanghaji együttm űködés. http://www.dobolyi.hu/
userfiles/image/sanghaji_egyuttmukodesi_szervezet.pdf Letöltés ideje: 2009. június 1.
Dominguez, F. (2006) ALBA: Latin America's anti-imperialist economic project. 21st Century Socialism.
http://21stcenturysocialism.com/article/alba_latin_americas_anti-
imperialist_economic_project_01110.html Letöltés ideje: 2009. május 20.
Erdős K. (2009) Orosz-kínai szervezkedés az USA ellen Moszkvától Hágáig. - Kitekint ő. Április 3.
http://lcitekinto.hu/intro.php?cikkTovabb=kelet-azsia/2009/04/03/orosz-
kinai_szervezkedes_az_usa_ellen Letöltés ideje: 2009. május 22.
Frida B. (2001) „ Új regionalizmus és globalizáció". Recenzió Schulz, M.-Söderbaum, F.-Ojendal, J. (eds.)
Regionalization in a Globalizing World. A Comparative Perspective on Forms, Actors and Processes. (Zed
Books Ltd, London - New York) kötetről. http://www.anthropolis.hu/tanulmanyok/dockegionalizmus.pdf
Letöltés ideje: 2009. május 28.
Grant, A.J.-Söderbaum, F. (eds.) (2004) The New Regionalism in Africa. Ashgate, London.
Hllnggi, H. (2000) Interregionalism: empirical and theoretical perspectives. Paper prepared for the
workshop "Dollars, Democracy and Trade: External Influence on Economic Integration in the
Americas". 18. May. The Pacific Council on International Policy - The Center for Applied Policy
Research, Los Angeles - Munich. http://www.cap.uni-muenchen.de/transatlantic/download/
Haenggi.PDF Letöltés ideje: 2009. május 28.
ISRIA (2009) Vietnam: Chair's Statement - The Ninth ASEM Foreign Ministers' Meeting. - ISRIA.
http://www.isria.com/RESTRICTED/D/2009/MAY_28/26_May_2009_76.htm Letöltés: 2009. június 2.
Kothari, S.-Kuruvilla, B. (2008) There is no altemative to socialism. Interview with Egyptian economist
Samir Amin. - Hinduonnet. India's National Magazine. 26. http://www.hinduonnet.com/
fline/f12526/stories/20090102252604400.htm Letöltés ideje: 2009. június 1.
Latin American and Caribbean Summit for Integration. (2008) http://www.trabajadores.cu/news/latin-
american-and-caribbean-summit-for-integration/?searchterm=blockade Letöltés ideje: 2009. május 28.
Lehoczki B. (2007) A regionalizmus három generációja Latin-Amerikában. - Köz-Gazdaság. 3.97-114. o.
Western Hemisphere Leaders Address Economic Crisis. (2009) - Linkgrinder.
http://www.linkgrinder.corn/news/Top_News_article_857432_stories_article.html Letöltés ideje:
2009. május 30.
MaClean, S.J. (1999) Peacebuilding and the New Regionalism in southem Africa. - Third World
Quarterly. 5. 943-956. o.
Petrocaribe: New regional food firm. (2008) - Bilaterals.org. 13. August. http://www.bilaterals.org/
article.php3?id_article=12942 Letöltés ideje: 2009. május 19.
Richards, P. (2009) Crisis Response: CARICOM estabhshes new task force. - Cananews. 25. May.
http://www.cananews.net/news/131/ARTICLE/38124/2009-05-25.html Letöltés ideje: 2009. június 2.
Sanahuja, J.A. (é. n.) From "Open Regionalism" to "Post-Liberal Regionalism": Crisis And Change in
Latin American Regional Integration. Complutense Institute for International Studies (IGEI).
http://www.uq.edu.au/acpacs/docs/seminars/regional_integration_latin_america.pdf Letöltés ideje:
2009. május 18.
Scott, J.W. (ed.) (2009) De-coding New Regionalism: Shifting Socio-Political Contexts in Central
Europe and Latin America 2009. Reviewed by Gavin O'Toole in The Latin Amerian Review of Books.
Ashgate, London. http://www.latamrob.com/?p=813 Letöltés ideje: 2009. május 30.
Artner Annamária : Új regionalizmus, mint válságmenedzselő stratégia?
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 83-102. p.
102 Artner Annamária TÉT XXIII. évf. 2009 s4
Sperling, E. (2009) Brazil and Venezuela Strengthen Integration M 6th Bilateral Summit. —Venezuelanalysis.
17. January. http://www.venezuelanalysis.com/news/4120 Letöltés ideje: 2009. június 2.
Suharmoko, A. (2009) Asian nations reach deals to cushion crisis, pool $120b. — The Jakarta Post. 05.
April. http://www.thejakartapost.com/news/2009/05/04/asian-nations-reach-deals-cushion-crisis-pool-
120b.html Letöltés ideje: 2009. május 18.
Wertz, F. (2008) Latin America: Summits and Crisis. Real Clear World. — RealClearWorld. 21. Decem-
ber. http://www.realclearworld.com/blog/2008/12/last_week_at_the_latin_america.html Letöltés ideje:
2009. május 22.
Xinhua (2009) ASEAN plus three to finalize Chiang Mai hiitiative talks in Bali. — People's Daily
Online. 23. April. http://english.people.com.cn/90001/90777/90851/6643644.html Letöltés ideje:
2009. május 18.
Xinhuanet (2008) Lula: Financial crisis reveals "perversion" of world economic system. — China Economic Net.
17. December. http://en.ce.cn/subject/financialcrisis/financialcrisiswr/200812/17/t20081217_17695989 shtrnl
Letöltés ideje: 2009. május 28.
THE 'NEW REGIONALISM' AS A STRATEGY FOR CRISIS
MANAGEMENT?
ANNAMÁRIA ARTNER
The phrase "new regionalism" has two meanings. One refers to the new mode of
governance the other is used for describing new forms of inter-country regional integrations.
The author is discussing what role the latter plays in crisis management today. In this context
new type regional integrations has two subgroups. One is searching solutions for the present
world economic turmoil within the frame of the present, hierarchic structure of globalization
and strives for corrections, modifications and refinement only. These are e.g. OAS, APEC
and ASEM. The other type of new regionalism can be called "post neoliberal" regionalism.
This is trying to put an other logic into the international economic connections by stressing
the frames out of the traditional world order and building links on the basis of the solidarity
and regional independence instead of putting the problems on the basis of market
competitiveness into the centre of development. Such integrations are e.g. ALBA, UNASUR
or the Latin American and Caribbean Summit on Integration and Development.