Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 193-200. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 2 Gyors ténykép 193
AZ ÖNKORMÁNYZATOK GAZDÁLKODÁSA ÉS
A FEJLESZTÉSI FORRÁSOK BEVONÁSÁNAK
LEHETŐ SÉGEI KÖNYVVIZSGÁLÓI SZEMMEL,
AVAGY A REFORMOK SZÜKSÉGSZER ŰSÉGE
(Opportunities of Local Government Finance from the Point of
View of an Accountant or the Necessity of Reform)
SZABÓ ISTVÁN
Kulcsszavak:
önkormányzat reform fejlesztési források vagyongazdálkodás
Az önkormányzati fejlesztési források nagyon sokrét űek és bonyolultak. Ez adódik az önkormányzati
forrásszabályozásból és magából a közigazgatási rendszerb ől. Más a források szabályozása a helyi
kisebbségi önkormányzatoknál, a többcélú kistérségi társulásoknál, a megyei önkormányzatoknál, illetve
a régióknál. Természetesen a fejlesztési források alakulása összefüggésben van az önkormányzati szektor
különböz ő szin(leivel, mert külön-külön más feladat- és hatáskörrel rendelkeznek. Alapvet ően az önkor-
mányzati alrendszer felhalmozási jelleg ű bevételi lehet őségeiből indultunk ki, nem vizsgáltuk a m űködési
jellegű bevételeket (pl. normatív állami támogatásokat), mert ezek szorosan nem kapcsolódnak a fejlesz-
tésekhez. A fejlesztési források tárgyalásánál nem törekedtünk a teljességre, hanem az általunk legfonto-
sabbnak ítélt alternatívákat kívántuk bemutatni.
Néhány gondolat az államháztartási rendszerről, az önkormányzati
szektorról és annak m űködéséről
A magyar önkormányzati szektor kiadási struktúráját tekintve átlagosan a GDP
14%-át teszi ki, bevételei tekintetében pedig 16%-ot. A fejlett nyugati országokban
a kiadási struktúra aránya a GDP-hez viszonyítva 10% körüli érték.
Az államháztartás önkormányzati alrendszerét 2006-ban 3 187 helyi önkormányzat
és 2 045 települési kisebbségi önkormányzat alkotta. A helyi önkormányzatok könyv-
viteli mérlegében kimutatott vagyona 2005-ben 9 861 milliárd Ft volt, ami 2006-ban
10 300 milliárd forintra nő tt. Az önkormányzatok 2002-ben 2 570 milliárd Ft,
2006-ban 45%-kal magasabb összeg ű, 3 719 milliárd Ft konszolidált költségvetési
bevétellel gazdálkodtak.
Az önkormányzati feladatok ellátásában 43 ezer köztisztvisel ő és 395 ezer teljes
munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott vett részt (Állami... 2005). Az önkor-
mányzatok 2004. január 1-jén az Önkormányzati törvény (Ötv.) szerint a közszol-
gáltatások 41,2%-át költségvetési szervek, 36,2%-át társas vállalkozások, 19,2%-át
közhasznú szervezetek útján nyújtották (Állami... 2005). Az önkormányzati forrás-
szabályozás- és támogatási rendszerre jellemz ő a jövedelemcentralizáció, illetve a
Szabó István : Az önkormányzatok gazdálkodása és a fejlesztési források bevonásának lehetőségei
könyvvizsgálói szemmel, avagy a reformok szükségszerűsége.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 193-200. p.
194 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s2
feladat, a hatáskör és a felel ősség vonatkozásában pedig a decentralizáció. A forrás-
szabályozás módjában a 2007. évi költségvetés sem hozott érdemi változást, alapve-
tően az önkormányzatoknál és intézményeiknél a takarékosság, a hatékonyság nö-
velésére tett intézkedések, a forráshiány és bizonyos értelemben a vagyonfelélés
tendenciája mutatható ki.
Ahhoz, hogy különböző önkormányzati szintek eredményesen m űködjenek, megfe-
lelő és elegendő pénzügyi forrásra van szükség. Az önkormányzatok abszorpciós ké-
pessége a különböz ő külső forrásokhoz (közösségi támogatások, hitelek, m űködő tőke
befektetések) való hozzáférés és ezek olyan felhasználási módja, amelynek eredmé-
nyeként jobb minőségű és/vagy nagyobb mennyiségű kollektív jószág biztosítására
lesz képes az önkormányzat, és n ő az adott önkormányzat vagyona (Vígvári 2005a).
Az önkormányzatok abszorpciós képességét a központi forrásszabályozás dönt ően
befolyásolja, alakítja. Ha ez kiszámítható és átlátható, akkor megteremt ődik a terve-
zés alapvet ő feltétele. Pontosabban a középtávú tervezésre, a bels ő kontroll mecha-
nizmusok kiépítettségére és a településfejlesztési támogatási rendszer összeépítésére
gondolunk. Fontos követelmény, hogy a helyi választott testületek alkalmazkodni
tudjanak az új támogatási mechanizmusok követelményeihez az el őkészített prog-
ramokkal, saját er ő biztosításával. Gondoskodni tudjanak az önkormányzati va-
gyonról, illetve annak gyarapításáról.
Az önkormányzati gazdálkodást átláthatóbbá kell tenni, illetve teret kell adni
nagyobb érdekeltségi rendszernek. Véleményünk szerint ezek a megfogalmazott
igények önmagukban is értelmezhet ők, az önkormányzati rendszer m űködésének lé-
nyege, hogy a helyi társadalom mennyiségileg és min őségileg meghatározott ellátási
igényeinek mind magasabb szintű kielégítése jöjjön létre.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a regionális szint finanszírozása alapvet ően
kormányzati és önkormányzati típusú régiók kialakulásától függ. S őt, a helyi ön-
kormányzatok, a kistérségek és régiók között vannak speciális jogállású és sajátos
feladatkört betöltő települések, amelyek finanszírozását nem lehet általános norma-
tívákkal kezelni. Ilyenek például a nagyvárosok és agglomerációs térségeik. Az
önkormányzati forrásszabályozási rendszer továbbfejlesztéséhez kutatási témákat és
reformirányzatokat fogalmazott meg Péteri (2003).
A fejlesztések er őforrásairól
A helyi önkormányzatok egyre több közszolgálati feladatot látnak el, ami felemészti
bevételeik döntő hányadát, egyre kevésbé tudják folyó költségvetési bevételeikb ől
előteremteni a közberuházásokhoz szükséges forrásokat. Rechnitzer szerint az ön-
kormányzatok a rendszerváltástól kezdve az elmúlt tíz esztend őben egyre több fej-
lesztési erőforráshoz jutottak, ami érvényes a területi és a helyi szintre egyaránt
(Rechnitzer 2005).
A területi szinten a területfejlesztésekhez kapcsolódó er őforrások találhatók, ame-
lyek nagyságát szükségszer ű bővíteni, hiszen a GDP jelenlegi 0,2%-át kitev ő
Szabó István : Az önkormányzatok gazdálkodása és a fejlesztési források bevonásának lehetőségei
könyvvizsgálói szemmel, avagy a reformok szükségszerűsége.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 193-200. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 2 Gyors ténykép 195
decentralizált forrásokat a jöv ő ben 1,5-1,8%-ra kell növelni, gondolva arra, hogy az
önrészt biztosítani kell az európai uniós támogatások mellé. Természetesen ehhez
szükséges a közigazgatási rendszer átalakítása a közel 3 200 települési önkormány-
zat intézményi integrációjával, s őt az állami tevékenységek területi közvetít ő rend-
szerében is szükségessé válik a reform.
A fejlesztési lehet őségeket meghatározó cél- és címzett támogatások
A címzett támogatási rendszer az önkormányzatok pénzügyi szabályozásának része,
amelynek bevezetésére 1991-ben került sor. Feladata, hogy az Országgy űlés által
meghatározott, társadalmilag kiemelt célok megvalósítását részben vagy egészben
központi pénzforrásból el ősegítse.
A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerét az 1992. évi
LXXXIX. Törvény (Cct.) szabályozza, amely a hatályba lépése óta évente módo-
sult, pontosító előírásokkal b ővült (Deli 2003). Az elmúlt 12 évre visszatekintve
megállapítható, hogy a címzett és céltámogatási rendszer a rendszerváltást követ ő
évtized közösségi fejlesztéseinek mozgatórugójává vált. Segítségével ugyanis
1991-2006 között összesen 11 109 önkormányzati beruházás kezd ődött el és való-
sult meg, melyek összköltsége 1 263 milliárd Ft. Ebb ől 792 milliárd Ft a címzett és
céltámogatás, 471 milliárd Ft pedig az önkormányzati saját er ő. Ezen belül a céltá-
mogatás segítségével 10 238 beruházás 733 milliárd Ft értékben, a címzett támoga-
tás segítségével pedig 871 beruházás 531 milliárd Ft összköltségben valósulhatott
meg (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium).
Megállapítható, hogy az elmúlt évtizedben e támogatások segítségével kiépült a
lakosság széles körét érint ő közszolgáltatások rendszere. A céltámogatások eseté-
ben a támogatandó célok körét a társadalmilag legfontosabb elvárások alakították,
mint az egészséges ivóvíz-hálózat, iskolai tantermek és kollégiumok, települések
szennyvízcsatornázása, egészségügyi intézmények gép- és m űszervásárlása. A cím-
zett támogatási rendszer pedig forrást teremtett a nagy költségigény ű színházi,
levéltári, kórházi, jellemz ő en középfokú oktatási, szociális otthoni beruházásokhoz,
amelyeket az érintett önkormányzatok az átlagosnál nagyobb mérték ű központi
támogatás nélkül nem tudtak volna megvalósítani. Ezek a támogatások döntési
mechanizmuson alapuló támogatások, hiszen a döntés el őkészítése és a döntés ma-
gas szintű jogszabályok alapján, nyilvános eljárási rendben történik. A címzett tá-
mogatásokról az Országgy űlés, a céltámogatásokról a Kormány dönt.
A céltámogatási rendszer az Ötv. „alanyi joga" és egyben problémája is. Az ön-
kormányzati rendszer tagoltsága miatt a céltámogatási rendszer folyamatosan válto-
zik, ez társulásra ösztönözte az önkormányzatokat (pl. kistelepülések társulása ese-
tén +20%-os támogatást kaptak).
A fejlesztési források problémája, hogy a tárcák nem alkották meg a stratégiai ter-
vezés elvén alapuló fejlesztéspolitikát, nem számoltak a kés őbbi üzemelés költsége-
ivel. A céltámogatás keretében csak alapvet ő fejlesztési célra lehet központi támo-
Szabó István : Az önkormányzatok gazdálkodása és a fejlesztési források bevonásának lehetőségei
könyvvizsgálói szemmel, avagy a reformok szükségszerűsége.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 193-200. p.
196 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s2
gatást igényelni, és ez meghatározta az önkormányzati beruházások többségét. Arra
pályáztak amire céltámogatás igényelhet ő . Amennyiben ugyanis a reálisnál több
támogatási cél kerül meghatározásra, úgy egy célra kevesebb forrás jut, vagy ala-
csonyabb lesz a támogatás mértéke.
Az összes központi és egyéb támogatásnál az önkormányzatok többségénél ko-
moly nehézséget okoz a saját er ő biztosítása. A saját források sz űkösségével függ
össze, hogy egy projekt megvalósításához több pályázatra van szükség (KAC, VI-
CE és egyéb decentralizált támogatásokra).
A címzett támogatások a nagy költségigényű, 200 millió Ft feletti, térségi feladat-
ellátást szolgáló, kiemelt jelent ő ségű beruházások támogatására szolgálnak. Az Ötv.
értelmében az Országgy űlés dönt a Kormány javaslata alapján, ezért els ősorban
ágazati érdekek érvényesülnek. 2004 mérföldk ő a társfinanszírozás tekintetében.
Lényegében 2004-t ől az önkormányzatokat érint ő központi és decentralizált támo-
gatások társfinanszírozási és kizárólag hazai forrásból finanszírozható fejlesztéseket
szolgálnak. Ezen elő irányzatok közül a legfontosabbak: a céljelleg ű decentralizált
támogatás (CÉDE), a területi kiegyenlítést szolgáló támogatás (TEKI), a terület- és
régiófejlesztési el őirányzat (TRFC), a térség- és település felzárkóztatási el őirányzat
(TFC), a környezetvédelmi alap el őirányzat (KAC) és a vízügyi el őirányzat (VICE),
2005-től a települési hulladék közszolgáltatás fej lesztéseinek támogatása (TEHU), a
települési önkormányzati szilárd burkolatú belterületi közutak burkolat felújításának
támogatása (TEUT), 2006-tól pedig a leghátrányosabb helyzet ű kistérségek felzár-
kóztatásának támogatása (LEKI).
Lados szerint 2005-2007 között az összegében jelent ősen lecsökkentett teljes cél-
támogatási keret elosztását a regionális fejlesztési tanácsok végzik (Szigeti 2006).
A forráselosztás decentralizálásának indoka, hogy a döntés közelebb kerüljön a
forrást felhasználó önkormányzathoz.
Az önkormányzatok fejlesztése hitellel
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény lehet ő séget biztosít hi-
tel felvételéhez és kötvénykibocsátáshoz azzal a korláttal, hogy e m űveleteket az
önkormányzatok korrigált saját bevételük 70%-áig tehetik meg. Természetesen a
hitelfelvételi korlát meghatározása, illetve számítása (kezességvállalások, garanciák
stb.) számos problémát vetnek fel, amivel most nem kívánunk foglalkozni.
Az önkormányzatok létrejöttekor, 1990-ben a hitelállomány átlagosan az éves
költségvetés 1%-a körül alakult, 2004-ben az éven túli hiteleket leszámítva megkö-
zelítette az 5%-ot, megoszlása pedig hektikus volt. Ennek okát Keményné abban
látja, hogy a mintegy 3 200 önkormányzat közül csak néhány száz alkalmas a hitel-
felvételre (Keményné Koncz 2005a). Döntő részük azért nem, mert a saját bevételük
alapján jogszabályi korlátba ütközik a hitelfelvétel. A hitelképes önkormányzatok
viszont fejlesztési feladataikat egyre több hitelb ő l finanszírozzák, a hitelállomány
koncentrációja nagyon magas.
Szabó István : Az önkormányzatok gazdálkodása és a fejlesztési források bevonásának lehetőségei
könyvvizsgálói szemmel, avagy a reformok szükségszerűsége.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 193-200. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 2 Gyors ténykép 197
A nemzetközi tapasztalatok egyrészt azt mutatják, hogy az önkormányzatok ela-
dósodottsága a beruházásaik miatt következett be, másrészt, hogy az önkormány-
zatok hosszú lejáratú hitelt csak és kizárólag beruházásokra vesznek fel. Arany-
szabály az is, hogy ezeket a forrásokat nem szabad folyó kiadásokra felhasználni. A
magyar önkormányzati rendszer forrásbevonó képességét és az önkormányzati
hitelpiac helyzetét vizsgálta Vígvári a SWOT elemzés módszerével (Vígvári
2005b). Lehetséges szabályozási megoldásokat javasol a tervezhet őségre, a méret-
gazdaságosságra, a központi kontroll szigorítására, a garancia-intézmények és esz-
közök új rendszerére, az adósságregiszter bevezetésére, az eredményszemlélet ű
pénzügyi beszámolórendszer bevezetésére, a tervezési gyakorlat korszer űsítésére, a
központi beruházási transzferek reformjára, a piackonform kincstári szabályozásra.
A teljesség igénye nélkül néhány küls ő forrás ismertetése: Az Önkormányzati Inf-
rastruktúra Fejlesztési Hitelprogram, melynek célja az önkormányzatok alap és kö-
telező feladatainak ellátását szolgáló beruházások kedvezményes kondíciójú hitellel
való biztosítása. Az Európai Beruházási Bank hitelkerete: a környezetvédelem, az
infrastruktúra, a tudásközpontú társadalom fejlesztése, az oktatás és az egészségügy
területén használható fel.
PPP projektek az önkormányzati területen
Az önkormányzatok által ellátandó feladatokból lehet-e bizonyos közszolgáltatási
feladatokat (víz- és csatorna beruházás, bérlakásépítés, sportcsarnok építése stb.)
működtetni PPP formában? A kérdésre a válasz igen, ha biztosítva van a megfelel ő
jogi környezet.
A megvalósuló beruházások esetében elengedhetetlen követelmény a projekt jogi
hátterének vizsgálata, összhangja az európai uniós jogszabályokkal és a hazai jogi
szabályozással. Az Európai Unió maasttrichti kritériuma megköveteli, hogy hazánk
államháztartási hiánya ne haladja meg a GDP 3%-át, továbbá az államadósság nem
lehet több a GDP 60%-ánál. Annak érdekében, hogy ezeknek a kritériumoknak
megfeleljen az állam, vissza kell szorítania az államadósságból finanszírozott köz-
célú beruházásokat. Ez indokolta a PPP konstrukció kialakulását és elterjedését.
A PPP konstrukció egyik fajtája a koncesszió, ahol az önkormányzat a tevékenységi
köröket a koncessziós szerz ődés keretében átengedi az arra jogosult koncessziós tár-
saság részére. A koncessziós társaság jogosult az önkormányzati törzsvagyonhoz
tartozó egyes vagyontárgyak birtoklására, használatára és hasznok beszedésére,
azonban a koncessziós társaság ezt a használati jogát nem idegenítheti el, apport-
ként sem adhatja más gazdasági társaságba.
Szabó István : Az önkormányzatok gazdálkodása és a fejlesztési források bevonásának lehetőségei
könyvvizsgálói szemmel, avagy a reformok szükségszerűsége.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 193-200. p.
198 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s2
Néhány gondolat a régió erő forrásairól a
fejlesztési források tekintetében
A régióknak három alapvet ő funkciójuk van, helyi önkormányzati szintként m ű-
ködnek, területfejlesztési célokat látnak el és államigazgatási és közigazgatási jog-
körrel rendelkeznek. A hármas funkció ellátásához a régió finanszírozási rendszeré-
nek költségvetési szempontból semlegesnek kell lennie.
A feladatok decentralizációjával és átszervezésével a m űködés hatékonyságára
kell törekedni, az önkormányzati rendszer rendelkezésre álló bevételeit küls ő forrá-
sokkal kell b ővíteni úgy, hogy az a területfejlesztés érdekeit szolgálja. A regionális
önkormányzatok költségvetési rendszerének kialakításakor az európai és a hazai
hagyományokra támaszkodó modern önkormányzati finanszírozási elveket kell
kidolgozni. Péteri szerint a regionális önkormányzatok bevételei és kiadásai, azaz a
regionális költségvetés egyensúlyban tarható (Péteri 2003). Természetesen a fej-
lesztési források fedezete a megosztott bevételek, az állami támogatások és a hitel-
bevételek formájában jelentkezne. A magyar régiók várható uniós finanszírozását
(ERDF, EMOGA, ESZA, HOPE) a várható célkit űzések tekintetében részletesen
bemutatja Pogátsa (2005) tanulmánya.
Saját bevétel és felel ős vagyongazdálkodás,
mint lehetséges fejlesztési forrás
Az önkormányzati fejlesztések egyik jellegzetes forrása a vagyonhasznosításból
képződő források és az osztalékbevételek.
Az osztalékbevételekb ől származó forrás felhasználására törvényi kötelezettség
nincs, mértéke az elmúlt évtized során egyre csökkent. Ennek egyrészt az az oka,
hogy a települési önkormányzatok állandó jelleggel forráshiánnyal küzdenek, így a
legmobilizálhatóbb értékpapír állományuktól szabadulnak meg el őször. Másrészt az
Áht. szigorúan szabályozza a települési önkormányzatok gazdasági társaságokban
való részvételét az üzletrész mértéke és a kockázatviselés tekintetében.
Az önkormányzati vagyongazdálkodással kapcsolatban Varga szerint érdemes
lenne egy felhalmozási pénzalapot létrehozni (Varga 2005). Az önkormányzati va-
gyongazdálkodás hosszú távú érdekeinek érvényre juttatása lényegében megoldható
lenne. Ezt azonban csak bizonyos direkt intézkedésekkel lehet elérni, amely az ön-
kormányzati gazdálkodás szabadságát korlátozza, viszont a tulajdonosi érdekérvé-
nyesítés alátámasztását szolgálja. Az alapban halmozódna fel az értékcsökkenési
leírás, a vagyongazdálkodásból származó minden bevétel. Ezek együttesen finanszí-
roznák a vagyonfejlesztést, a pályázatok önerejéhez forrást tudnának biztosítani.
Lényegében ez a pénzalap képezné a felel ős vagyongazdálkodás intézményes pénz-
ügyi garanciáját, és önkormányzati rendeleti szintre emelné a pályázatok önerejéhez
szükséges forrás biztosítását. A rendeleti szabályozást szükségesnek tartjuk abból
Szabó István : Az önkormányzatok gazdálkodása és a fejlesztési források bevonásának lehetőségei
könyvvizsgálói szemmel, avagy a reformok szükségszerűsége.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 193-200. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s2 Gyors ténykép 199
az aspektusból, hogy ezeket a forrásokat ne m űködési jellegű kiadásokra fordítsák a
települési önkormányzatok, hanem újbóli beruházásokat generáljanak. Gondolatként
felvetjük, hogy a települési önkormányzatok feladat- és hatásköréhez kapcsolódóan a
jelenlegi vagyongazdálkodás hatékony-e, a törvényi szabályozás rugalmas-e stb.?
Összefoglalás helyett az alábbi záró gondolatok és ajánlások
A központi forrásszabályozást kiszámíthatóvá és egyszer űbbé kell tenni.
A fejlesztési támogatások rendszerét harmonizálni kellene az NFT II-ben kiírásra
kerülő célok önrész-támogatásaival.
Felhalmozási pénzalap létrehozása a vagyongazdálkodás intézményes pénzügyi
garanciája lehet és öner ő a pályázatokhoz.
Az önkormányzati szektor hitelezésével kapcsolatban elvárható lenne, hogy a
szabályozó rendszer évenként ne módosuljon, az új kötelez ő feladatokat csak teljes
mértékű állami hozzájárulás mellett vállalhassák az önkormányzatok, illetve az
ÖNHIKI-s önkormányzatok valós helyzetét tényszer űen be kellene mutatni. Újra
kellene gondolni az államháztartás egésze és az önkormányzati alrendszer viszonyát
a központosított bevételek elosztása tekintetében.
Biztosítani kellene a fejlesztési tevékenységnek és a vagyongazdálkodásnak az át-
láthatóságát, értékelését.
Az önkormányzati feladatellátás módosult szervezeti rendjére tekintettel gondos-
kodni kellene a konszolidált beszámoló készítéséről.
A forrásszabályozásnak igazodnia kellene a feladatok önkormányzati kategóriák
szerinti differenciálásához.
Fokozatosan ki kell alakítani az üzemgazdasági szemlélet ű gazdálkodást.
Az átlátható fejlesztési támogatási rendszer keretében egy önkormányzati beruhá-
zás csak egyféle támogatásban részesüljön, mértéke az önkormányzatok jövedelem-
termelő képességétől függjön.
Át kellene gondolni újra a koncessziós szabályokat a PPP vonatkozásában. A fej-
lesztési források felhasználását nem kíséri folyamatos, teljesítményelv ű, eredmé-
nyességet és hatékonyságot mér ő, a fejlesztési célok értékelésére képes hatékony
pályázati monitoring.
Rechnitzer (2007) szerint az önkormányzati szervezeti rendszerben célszer ű a
város menedzsmentintézményét létrehozni. Ez a szervezeti modell összefogja az
önkormányzat fejlesztési aktivitásait, azokat képviseli a politikai döntéshozóknál és
a hivatali rendszeren keresztül. Egy fejlesztési központ, egy kapcsolati és kommu-
nikációs csatorna, egy felel ősségi rendszer képes csak a fejlesztéseket, azok össze-
tett lépéseit és hatásait átfogni.
Szabó István : Az önkormányzatok gazdálkodása és a fejlesztési források bevonásának lehetőségei
könyvvizsgálói szemmel, avagy a reformok szükségszerűsége.
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. 193-200. p.
200 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s2
Irodalom
Állami Számvevőszék jelentése a helyi és a helyi kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának átfogó
ellenőrzéséről. (2005) — Önkormányzati Tájékozató. 10. 3-57. o.
Deli E. (2003) A helyi önkormányzatok fejlesztési lehet őségeit meghatározó támogatások, különös tekin-
tettel a címzett és céltámogatások jöv ő jére. Kézirat a BM IDEA Program Finanszírozási Munkacso-
portja részére.
Illés I. (2005) Önkormányzati finanszírozás és adózás nemzetközi összevetésben. Tanulmány a BM IDEA
Program Finanszírozási Munkacsoportja részére.
Keményné Koncz I. (2005a) Hitelképesek-e ma az önkormányzatok? Belső döntés-el őkészítő anyag.
Raiffesein Bank, Budapest.
Keményné Koncz I. (2005b) PPP projektek önkormányzati területen. — Vígvári A. (szerk.) Félúton:
tanulmányok a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerének továbbfejlesztési lehet őségeiről.
TIMP Kft., Budapest. 169-184. o.
Lados M.—Kovács G. (2007) A településfejlesztés finanszírozási rendszere, pénzügyi szabályozása. —
Rechnitzer J. (szerk.) Település és fejlesztés. Közigazgatási olvasmányok. KSZK ROP 3.1.1. PROG-
RAMIGAZGATÓSÁG, Budapest. 143-162. o.
Péteri G. (2003) A régió erőforrásai. Pénzügyi szempontok a regionális önkormányzatok kialakításához
— Pénzügyi Szemle. Július. 640-653. o.
Péteri G. (2005) Önkormányzati forrásszabályozás: ideák és javaslatok. Kézirat a BM IDEA Program
Finanszírozási Munkacsoportja részére.
Pitti Z. (2004) Az önkormányzatok pénzügyi finanszírozásának modernizációja. Vitaanyag. — Pénzügyi
Szemle. 4. 348-365. o.
Pogátsa Z. (2005) A magyar régiók várható uniós finanszírozása a következ ő pénzügyi perspektíva id ő-
szakában. Tanulmány a BM IDEA Program Finanszírozási Munkacsoportja részére.
Rechnitzer J. ([2005) Hogyan tovább regionális politika? Tanulmány a BM IDEA Program Finanszíro-
zási Munkacsoportja részére.
Rechnitzer J. (szerk.) (2007) Település és fejlesztés. Közigazgatási olvasmányok. KSZK ROP 3.1.1.
PROGRAMIGAZGATÓSÁG, Budapest.
Szigeti (szerk.) (2006) Terület és településfejlesztési ismeretek. Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest.
Varga I. (2005) Gondolatok az önkormányzatok vagyongazdálkodásának reformjáról. Tanulmány a BM
IDEA Program Finanszírozási Munkacsoportja részére.
Vígvári A. (2005a) Forrás-abszorpció és forrásszabályozás. Vígvári A. (szerk.) Félúton: tanulmányok a
helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerének továbbfejlesztési lehet őségeiről. TIMP Kft., Buda-
pest. 185-206. o.
Vígvári A. (2005b) Az önkormányzatok hitelfelvétele. Vígvári A. (szerk.) Félúton: tanulmányok a helyi
önkormányzatok finanszírozási rendszerének továbbfejlesztési lehet őségeiről. TIMP Kft., Budapest.
151-168. o.