Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 100-107. p.
100
való állampolgári részvétel, új kreativitás és kockázatvállalás kibontakozása, végül, de
nem utolsósorban a szolidáris gondolkodás, tervezés, cselekvés. Ez utóbbi követelmény
a városlakókra, a központokban él ő kre, dolgozókra, a falvakban nemegyszer hétvégi
házzal rendelkez ő kre vonatkozik, hogy megsz ű njék „a falunak a város által való kizsák-
mányolása".
Összegezésként a konferencia két tanulságát emelem ki. Az egyik a Magyaror-
szág iránti megkülönböztetett érdekl ő dés, hazánk és Ausztria viszonyának felel ő s elem-
zése, értékelése. Úgy t ű nt, Magyarország több figyelmet kap nyugati szomszédjától,
mint amennyit mi fordítunk Ausztriára. Pedig elég sok tanulni valónk lenne szomszé-
dainktól. A másik megjegyzésem ezzel is összefügg. Ausztriában hallottam az önironikus
fogalmat: „Jammerkultur". Ha a panaszkodás kultúrája a monarchia öröksége, akkor
ebbő l az örökségb ő l nekünk sokkal több jutott, mint egykori központunknak. A ha-
sonló konferenciákon nálunk megszokott kilátástalan pesszimizmus, a hanyatlás és
pusztulás képeinek ecsetelése helyett a problémák konstruktív kezelése volt jellemz ő ,
az el ő adások és viták a korábban elkövetett hibák korrekcióját, az itt vagy amott be-
vált, sikeres gyakorlat elterjesztését, elemzését szolgálták. Ez az optimizmus természe-
tesen nem táplálkozhatik Ausztria kivételesen szerencsés geopolitikai helyzetéb ő l, for-
rása a társadalomnak és az egyénnek a saját cselekv ő képességébe és jöv őjébe vetett
hite, közösségi felel ősségérzete. Talán els ő sorban ezt kellene megtanulnunk szomszé-
dunktól.
KISS ATTILA:
TÉRSZERKEZETI TERMINOLÓGIÁK AUSZTRIÁBAN
A társadalmi-gazdasági térrel foglalkozó tudományok m űvelő i — de bizonyára
más területeken is hasonló a helyzet — sok esetben ugyanazt a fogalmat egymástól
többé -kevésbé eltér ő jelenségek megkülönböztetésére használják, illetve ugyanazt a je-
lenséget más-más kifejezéssel jelölik. A szakmai polémiák gyakran a fogalmak tisztázá-
sával kezd ő dnek. Nincs ez másképpen Ausztriában sem. A térbeni jelenségek leírása so-
rán használatos fogalmak, több-kevesebb átfedéssel, de három terminológiai rendszert
építsenek fel, melyek jelenleg a tudományok osztrák m űvel ő i körében használatosak.
Az egyik a „központi helyek" elméletének HANS BOBEK nevével fémjelzett
ausztriai adaptációja, a másik a jelenleg is érvényben lev ő osztrák területrendezési kon-
cepció (ÖRK) modellje és a harmadik a statisztikai összesítések alapját képez ő — az
Osztrák Központi Statisztikai Hivatal által kidolgozott — ún. „városrégiók" rendszere.
Részben elméleti, részben módszertani szempontból nem felesleges — még ha
vázlatosan is — a három szisztémát áttekinteni.
KISS ATTILA:
TÉRSZERKEZETI TERMINOLÓGIÁK AUSZTRIÁBAN
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 100-107. p. 101
I. A „központi helyek" rendszere
A társadalmi-gazdasági térszerkezet feltárása Ausztriában is több évtizedes ku-
tatási el őzményekre épül. Az ide vonatkozó kutatások kiindulópontja az a ma már tri-
viálisnak tű nő gondolat, hogy a nem mezőgazdasági tevékenységek koncentrációja bár-
mely társadalmon belül — W. CHRISTALLER 1933-ban megjelent munkája nyomán „köz-
ponti helyek"-nek nevezett — településcentrumok szükségszer ű kialakulásával jár. Ezek
a központi helyek funkcionális rangjuk függvényében kisebb-nagyobb terület népessé-
gének ellátását vállalják, s így szerepük, jelentő ségük er őteljesen kiemelkedik környeze-
tükből. A centrumok feltérképezésében és ellátási körzetük lehatárolásában meghatá-
rozó fontosságú H. BOBEK és munkatársainak — kezdetben H. HELCZMANOVSZKY,
majd később M. FESL — tudományos tevékenysége.
A modell lényege kettő s. Egyrészt a különböző fokozatú központi helyek
megállapítását célozza, másrészt a hozzájuk tartozó eltér ő szintű ellátási körzetek hatá-
rainak megrajzolására törekszik.
1. táblázat
A különböző „központi helyek" rangjuk szerinti sorrendben
Eredeti elnevezés Magyar megfelel ő
Zentrale Orte der unteren Stufa gyengén (1), mérsékelten (2), illetve
—schwach (1) jól (3 ► ellátott
—massig (2) ausgestattet alsó fokú központok
—gut (3)
Zentrale Orte der mittleren Stufa gyengén (4), mérsékelten (5), illetve
—schwach (4) jól (6) ellátott
—massig (5) ausgestattet középfokú központok
—gut (6)
Viertelshauptstadt (7) tartományon belüli körzetközpont (7)
Landeshauptstadt gyengén (8) illetve jól (9) ellátott •
— schwach (8)1 tartományi székhely
(9) ausgestattet
— gut
Bundeshauptstadt (10 ► főváros (10)
A központi helyek környezetében ún. Potentieller Bereiche (POT) der un-
teren-, mittleren- und Virtelshauptstadtstufe lehatárolására nyílik lehet őség. Magyarra
ezek a kifejezések az alsó-, közép- és fels őfokú központok ellátási területeként értel-
mezhető k, és alsó-, közép- és fels őfokú vonzáskörzetként fordíthatók.
A központok és körzeteik kijelölése minden egyes településbe kiküldött
kérdőívek felhasználásával történt. Ezek a kérd ő ívek fokozatonként (alsó-, közép- és
felsőszint ű ellátás) 12-13 kérdést tartalmaztak arra vonatkozóan, hogy az adott tele-
pülés lakói a különböz ő szintű szolgáltatások igénybevételekor, illetve különböz ő áruk
KISS ATTILA:
TÉRSZERKEZETI TERMINOLÓGIÁK AUSZTRIÁBAN
102 Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 100-107. p.
vásárlásakor melyik centrumot keresik fel. Igy a centrum körül többnyire egyértel-
m űen sikerült megállapítani az alsó-, közép- és fels ő szint ű ellátási körzeteket. Végül az
így kapott központi hely hálózat szolgált kiindulási alapul a további specifikus vizsgála-
tokhoz a lakosság társadalmi-gazdasági struktúrájáról, a területi népességváltozás kom-
ponenseirő l, az idegenforgalmi centrumokról stb.
A részben közigazgatási funkció, részben ellátottság alapján rangsorolt köz-
ponti helyeket (Id. 1. sz. táblázat) a szerz ő k még különböző funkcionális típusokba is
rendezték, s így a foglalkoztatottsági struktúra alapján a következ ő változatok megkü-
lönböztetésére nyílt lehet őség:
1. túlnyomóan szolgáltató centrum,
2. vegyes, ipari és szolgáltató centrum,
3., illetve 4. ipari és bányászcentrumok, valamint igen jelent ős ipari helyek
központi funkcióval,
5. idegenforgalmi hely központi funkcióval,
6. szatellit-települések.
Így a modellen belül rangjuk, valamint funkcionális típusuk alapján a telepü-
lések igen széles skálában való osztályozására van mód.
II. A területrendezési koncepció rendszere
Miután 1955-ben a Belvedere-palota márványtermében a gy őztes hatalmak,
valamint Ausztria képvisel ő i aláírták a semlegességi államszerz ődést és a megszálló csa-
patok kivonultak az ország területér ő l, megszülethettek az els ő átfogó területfejlesztési
intézkedések. Az ekkor elindult folyamat meghatározó mérföldköve 1971. Ekkor
— pontosabban február 25-én — ült össze az Osztrák Területrendezési Konferencia
(ÖROK) alakuló ülése, mely alapvet ő en a szövetségi állam, a tartományok, valamint
a települések közös szervezete. Mintegy évtizedes munka gyümölcseként, 12. ülésén,
1981. június 29-én fogadta el a szervezet „az osztrák térszerkezet fejlesztési elképze-
lése"-ként az Osztrák Területrendezési Koncepciót (ÖRK).
2. táblázat
Az Osztrák Területrendezési Koncepció fogalomrendszere
Eredeti elnevezés Magyar megfelel ő
Konzeptregion Fejlesztési területegység, fejlesztési régió. Többé- kevésbé
a magyar városkörnyék fogalmával azonosítható.
Zentrale Konzeptregion Központi helyzetű régió. Budapest, valamint a megye-
székhelyek környezetével azonosítható.
Periphere Konzeptregion Periférikus helyzetű régió. A központi helyzet ű régiók
közötti tér.
Elallungsraumgebiet Agglomerációk, agglomerálódó térségek.
— Ballungskerngebiet — Az agglomeráció magja
— Ballungsrandgebiet — Az agglomeráció peremterülete
KISS ATTILA:
TÉRSZERKEZETI TERMINOLÓGIÁK AUSZTRIÁBAN
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 100-107. p.
103
Eredeti elnevezés Magyar megfelel ő
überganasgebiet Átmeneti terület, „köztes tér". Az agglomerációk és a
periférikus helyzet ű régiók közötti terület.
Landliche Raum Vidék. Nem azonosítható a falusi térrel, mivel a kifejezés
az agglomerációk közötti terület megnevezésére haszná-
latos, ahol városi települések is találhatók!
Höhere Zentren Felsőfokú központok. Ausztriában Bécs, a tartományi
székhelyek, valamint az ún. „Viertelshaúptstadt"-ok
(tartományon belüli egyéb központok, mint pl. Stájer-
országban Leoben) tartoznak ide. Magyarországon Buda-
pest és a megyeszékhelyek, illetve néhány korábban rész-
leges felsőfokú központok, nevezett városunk, mint pl.
Dunaújváros tekinthet ő a megfelel őjének.
Mitt/ere Zentren Középfokú központok, melyek Ausztriában legalább
25 ezer lakosúak kell hogy legyenek.
Az ÖRK kidolgozása során az egyes fejlesztési területegységek, fejlesztési ré-
giók meghatározásának alapvet ően két kritériuma volt. Egyrészt a napi inga-vándorfor-
galom, másrészt az ellátási kapcsolatok, mint pl. oktatás, bevásárlás, kulturális intézmé-
nyek, illetve hivatalok látogatása. Az így kapott fejlesztési régiók követik a közigazga-
tási határokat (ezek az ún. „Politischer Bezirk"-ek azonosíthatók a nálunk korábban
megszüntetett járásokkal), hacsak a munkaer ő mozgás annak további felosztását nem
teszi szükségessé.
Annak függvényében, hogy a naponta ingázók mekkora hányada lakik az elvi-
selhetőnek tartott id őtávolságon belül, a fejlesztési koncepció központi és periferikus
fejlesztési régiók megkülönböztetését tartja szükségesnek. Az elviselhet őnek tartott in-
gázási távolságok határértékeit pedig a központ rangjától teszi függ ővé. Igy, a főváros
esetében 60 percet, a tartományi székhelyeknél 50 percet, más jelent ősebb centrumok-
nál pedig 40 percet tekint elfogadhatónak. Amennyiben a lakosság több mint három-
negyed része a fels őfokú centrum elviselhet őnek tartott ingázási távolságán belül la-
kik, a területet központi régiónak, ellenkez ő esetben pedig periferikus régiónak min ő-
síti a koncepció.
Mint látható, a fejlesztési régiók az egyes központi funkciókat ún. „központi
helyek" vonzáskörzeteinek tekinthet ő k.
A nagyobb települések körül kialakult népességtömörüléseket a koncepció
külön kezeli, és „Ballungsraum"-oknak (agglomerációknak) nevezi. Pontosabban az el-
nevezés az olyan térséget hivatott környezetét ő l megkülönböztetni, ahol meghatáro-
zóak a városi életkörülmények és ahol a népesség, valamint a gazdasági tevékenység fo-
lyamatos koncentrációja jellemz ő. Hatása túlterjed a közigazgatási határokon is és
vonzásereje következtében újabb és újabb funkciókat olvaszt magába. Az agglomerá-
ción belül megkülönböztethet ő egy magterület, magas néps ű rűséggel és s ű rű beépített-
séggel, valamint egy peremterület, ahol egyre er őteljesebb a városiasodás folyamata.
A területrendezési elképzelés fogalomrendszere szerint a központi régióknak
KISS ATTILA:
TÉRSZERKEZETI TERMINOLÓGIÁK AUSZTRIÁBAN
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 100-107. p.
104
azon területeit, melyek az agglomerációkon kívül esnek, kevésbé városiasak, de még az
elviselhető ingázási távolságon belül vannak — átmeneti területnek tekintik. Ezt is, de
egyébként az összes agglomerációkon kívül es ő területet vidékként kezeli a koncepció,
ahol a középfokú centrumok közül közel negyvenet, mint fejleszthet ő centrumot kü-
lön ki is emel. Itt infrastruktúrafejlesztéssel, beruházások támogatásával a település
attraktivitását kívánják növelni, s ily módon javítani a környék lakosságának életkörül-
ményeit.
Ausztria területrendezési koncepciója végeredményben ennek a fogalmi kör-
nek a segítségével készült el, és kidolgozói ennek felhasználásával állították össze azt a
„célkatalógus"-t, mely mintegy tíz évre összefoglalja az ország területfejlesztési elkép-
zeléseivel kapcsolatos teend ő ket.
Ill. A Statisztikai Hivatal fogalomrendszere
A 70-es években több ipari állam városfejl ődésének tendenciájában fordulat
következett be. Számos agglomeráció esetében a népességszám csökkenni kezdett és
más, az agglomerációhoz közelebb fekv ő területek kezdtek dinamizálódni. Igaz, a fo-
lyamat fő ként az Egyesült Államokban mutatkozott er őteljesen, ám számos európai
agglomeráció esetében is kitapintható már ugyanez a jelenség.
Jelentkezik-e ez a folyamat az osztrák városfejl ődésben, és ha igen, akkor ho-
gyan? A kérdés megválaszolásához nemcsak adatok, hanem egy olyan fogalomrendszer
is szükséges volt, mely segítségével a probléma részletes vizsgálatát el lehet végezni. Mi-
vel azonban a település mint statisztikai fogalom, mint statisztikai egység a téma szem-
pontjából nem kielégítő információforrás, így született meg az Osztrák Központi Sta-
tisztikai Hivatal ún. „városrégió-koncepció"-ja.
A koncepció kialakításához nemcsak a lakosságra, a foglal koztatottakra és az
ingázókra vonatkozó statisztikai elemzések, hanem 1976 és 1979 között készített légi-
felvételek is támpontul szolgáltak. A jelenlegi koncepció két lépésben készült el, el ő-
ször az 1971-es, majd némi módosítással az 1981-es népszámlálás adatainak felhaszná-
lásával.
3. táblázat
A „városrégió-koncepció" fogalomrendszere
Eredeti elnevezés Magyar megfelel ő
Siedlungseinheit Településegység. Teljesen, vagy viszonylag erősen össze-
épült lakóhelyek csoportja.
Stadtregion Városrégió. A jelentősebb centrumok és az ő ket környe-
ző tér.
Kemraum A városrégió magterülete.
Aussenzone A magterületet körülvev ő külső zóna.
Landgebiet Vidéki, (itt már) falusi térség.
KISS ATTILA:
TÉRSZERKEZETI TERMINOLÓGIÁK AUSZTRIÁBAN
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 100-107. p. 105
A városrégió meghatározása, illetve lehatárolása érdekében az eredeti és az új
felfogás is az ún. településegységb ő l indul ki. A koncepció minden összefügg ő , beépí-
tett zónát, mely a közlekedési vonalak mentén, akár a települések közigazgatási hatá-
rán is átnyúlik, településegységnek tekint. Az el őzetes vizsgálat az összes településegy-
ségb ő l csak azokat elemezte, melyekben legalább 5000 lakos él, illetve a nem mez őgaz-
dasági foglalkoztatottak száma meghaladja a 2500 f őt. Az így kiválasztott településegy-
ségek közül végül összesen negyvenkett őt lehetett valamely városrégió magjának min ő-
síteni. A koncepció ugyanis városrégiónak tekint minden fontosabb városias teret, ahol
az összlakosság meghaladja a 15 ezer f őt és rendelkezik városias településmaggal, mely
legalább 10 ezer lakost számlál, vagy akár több, de egymással strukturálisan és funkcio-
nálisan szorosan összefüggő centrummal, melyek együtt szintén egy városrégió magját
képezhetik. Ez utóbbí esetben azonban teljesülnie kell annak a feltételnek, hogy az
összlakosság száma meghaladja az ötezret, vagy a nem mez őgazdasági kereső k száma a
2500-at. Ehhez a maghoz csatlakozik az ún. küls ő zóna, mely azokból a településekb ő l
áll, amelyek a magterülettel szoros függ ő ségi viszonyban vannak, és ennek a szoros füg-
gőségi viszonynak az alsó határát a napi ingázók 25%-os aránya fejezi ki.
A fenti kritériumoknak megfelel ően kiválasztott 42 városrégió közül a bécsi-
ben él az ország népességének 27%-a, a tartományi székhelyek városrégióiban 22,4%-a,
a többi városrégióban együtt pedig 17,1%-a. Az osztrák népességnek tehát mintegy két-
harmada (pontosan 66,5%-a) az ily módon definiált városrégiókban lakik. Ugyanakkor
megjegyzend ő , hogy ezt az értéket az 1961-es adattal (65,9%) egybevetve koncentrá-
ció, míg az 1971-es adattal (66,5%) összehasonlítva a városi és város környéki népesség-
tömörúlés folyamatának vége regisztrálható. Valójában a jelenségnek két összetev ője
van: a bécsi városrégióban tapasztalható jelent ős dekoncentrációval szemben ugyanis a
többi városrégióban, ha mérsékeltebb ütemben is, de a koncentráció folytatódik!
I V. Összegzés
A fentiekben ismertetett három fogalomrendszer jelenségtartalma azonos és
egyértelm ű . Mindhárom az urbanizációs és agglomerációs folyamat leírásához, megérté-
séhez, s őt a folyamat befolyásolásához kíván segítséget nyújtani. Az eltér ő kifejezések
azonban azonos jelenségeket takarnak. Ezek közül egyet feltétlen célszer ű kiemelni
Érdekes módon az agglomeráció fogalma az egyik koncepcióban (ÖRK) „Ballungs-
raum"-ként, a másikban „Stadtregie"-ként szerepei. Arra, hogy a kett ő mégis szinoním
értelmezés ű , és azonos az agglomerációval, abból lehet következtetni, hogy mindkét
koncepció azonos elméleti forrásra — R. GISSER és R. WURZEL munkáira — hivatko-
zik. Az azonosságot ugyanakkor bizonyítja az agglomerációk fejlesztésével kapcsolatos
feladatokról elfogadott ÖRÖK dokumentum is, mely váltakozva, de ugyanabban az ér-
telemben használja mindhárom kifejezést. Az azonosságot támasztja alá az azonos szer-
kezet is. A „Ballungsraum" és a városrégió felépítése is azonos, mindkett ő egy magte-
rületb ő l és egy küls ő zónából áll, melyek értelmezése alapvet ően egyez ő .
A másik megjegyzést a fogalmak definiálásával kapcsolatban célszer ű tenni.
Igen célirányos és a praktikumnak megfelel ő en az egyértelm ű ségre való törekvés tükrö-
ződik mindhárom fogalomrendszeren, de különösen a harmadikon, amely egyben a leg-
KISS ATTILA:
TÉRSZERKEZETI TERMINOLÓGIÁK AUSZTRIÁBAN
106 Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 100-107. p.
fiatalabb is. Mindössze néhány, de jól megválasztott és számszer űsíthető jelenség — f ő-
leg az ingázás — alapján történik az egyes területi egységek — mint például a magterü-
let és a külső zóna — lehatárolása, de az egyáltalán szóbajöhet ő „településegységek -
kiválasztása is. Jóllehet teljesen megbízható képet így a központok által „besugárzott -
területek kiterjedésére nem lehet kapni, mégis a makrofolyamatok — s ő t, bizonyos ese-
tében a mikrofolyamatok — értékeléséhez és jellemzéséhez az így szerzett információk
is elegend ő k.
A harmadik megjegyzés az adatbázis alapegységére vonatkozik. A népesség-
mozgás térbeni folyamatáról, helyzetér ő l kapott kép élességét nagyban javítja az, hogy
az adatszolgáltatás alapegysége nem a közigazgatásilag lehatárolt település, hanem az
ún. népszámlálási körzet, melyb ő l egy településben több is lehetséges. Így, egy adott
közigazgatási határon belül is nyomon követhet ő a népességmozgás. Regisztrálható a
magterület és a peremterület esetleg eltér ő tendenciája is, sőt magának a magterületnek
a körülhatárolása is nagyobb pontossággal végezhet ő el. Ilyenformán az adatbázis fino-
mítása minden bizonnyal hozzájárul az agglomerációs folyamatok mélyebb és alapo-
sabb megismeréséhez.
IRODALOM
1. A „központi helyek" rendszeréhez
BOBEK, H.—FESL, M. 1967: Versorgung mit zentralen Diensten, Karte in Atlas der Republik
Österreich, X II/1b, Wien.
BOBEK, H.—FESL, M. 1978: Das System der Zentralen Orte Österreichs-Eine empirische Unter-
suchung, Wien—Köln.
BOBEK, H.—HELCZMANOVSZK I, H. 1963: Zentrale Orte und ihre Bereiche. In.: Atlas der Re-
publik Österreich, XII/1. Wien.
CHRISTALLER, W. 1933: Die Zentralen Orte in Süddeutschland. Jena.
FESL, M.—BOBEK, H. 1983: Zentrale Orte Österreichs II. Wien.
FESL, M.—BOBEK, H. 1986: Karten zur Regionalstruktur Österreichs-Ein Nachtrag zum Atlas der
Republik Österreich, Wien.
2 Az osztrák területrendezési koncepcióhoz
ÖROK Raumordnungsbericht Wien 1975., 1978., 1981., 1984.
Österreichisches Raumordnungskonzept, ÖROK Schriftenreihe Nr. 28. In.: ÖROK Vierter Raum-
ordnungsbericht, Wien 1984.
WICHA, B. 1982: Das Österreichische Raumordnungskonzept. Einführung, Übersicht, Kurzdar-
stellung, Wien.
Zielverstellungen und wichtigste Massnahmen für idie Orchung und Entwicklung der Ballungsraume
in Österreich. In.: Tatigkeit der ÖROK 1974-1977, Wien 1975.
3. A „városrégiók" elméletéhez
FINDL, P. 1982: Volkszahlung 1981: Entwicklung der Stadtregionen, Statistische Nachrichten,
Heft 7.
FUCHS, I. 1983: Das Konzept des Österreichisches Statistischen Zentralamtes zur Bestimmung und
Abgrenzung von Stadtregionen (Version 1971), Statistische Nachrichten, Heft 1.
FUCHS, I. 1986: Neufassung der Stadtregionen aufgrund der Volkszahlung 1981. Statistische Nach-
richten, Heft 6.
KISS ATTILA:
TÉRSZERKEZETI TERMINOLÓGIÁK AUSZTRIÁBAN
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 100-107. p. 107
GISSER, R. 1971: Der stadtische Lebensraum in Österreich, IS. Information, Heft 10.
GISSER, R. 1986: Stadt und Umland — Entwicklungstendenzen aufgrund der Grosszahlung 1981,
Berichte zur Raumforschung und Raumplanung, Heft 1-3.
Statistisches Handbuch für die Republik Österreich 1985.
WURZER, R. 1970: Verdichtungsgebiete und Hauptregionen in Österreich. In.: Strukturanalyse