Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 167 URBANIZÁCIÓ A FEJL ŐDŐ ORSZÁGOKBAN: TRENDEK, DIMENZIÓK ÉS KIHÍVÁSOK (Urbanization in Developing Countries: Trends, Dimensions and Challenges) RICZ JUDIT Kulcsszavak: urbanizációs válság fejlődő országok első-városi dominancia óriásvárosi koncentráció A világ népességének növekedése a következ ő negyedévszázadban szinte kizárólag a fejl ődő országok városaiban fog koncentrálódni. A tanulmány a statisztikák tükrében vizsgálja a városi népesség növeke- dését, valamint annak városméret szerinti eloszlását 1950-től 2030-ig. A fejlett országokat használva referenciapontként hat speciális jellemzójét mutatjuk be a fejl ődő országokban zajló urbanizációnak, és kiemeljük az óriásvárosokban való koncentrálódásra irányuló tendenciát. Végül értelmezzük az urbani- zációs válságot, és illusztráljuk, mit jelent ez a gazdaságpolitika számára. Számos nemzetközi fejlesztési és pénzügyi intézmény (pl. ENSZ és szakosított szervezetei, Világbank), gyakori politikai viták és médiahírek, publicisztikai írások, sőt a forprofit szférában tevékenyked ő egyik transznacionális vállalat nemrégiben napvilágot látott kutatása is felhívja a figyelmet a fejl ődő országokban zajló urbani- záció folyamatára, valamint azon belül is a legnagyobb, az ún. mega-városok szere- pére (Megacity... 2007). Nézetünk szerint a „felületes" szemlél ő mindezek alapján azonban sok esetben egyoldalúan, máskor pedig egyenesen tévesen értelmezheti a harmadik világban napjainkban is zajló urbanizáció folyamatait, várható trendjeit és következményeit. Mindezen tévhitek tisztázása is adhatná az alapot ahhoz, hogy a szegényebb országok gazdaságainak térbeli mintázatát vizsgáljuk, de erre további okokat is találunk. Mind a fejlődés-gazdaságtan, mind a regionális és város-gazdaságtani irodalomban viszonylag kevés írás foglalkozik a fejlődő országokban zajló urbanizáció speciális vonásaival, illetve azok jellemzően egy szegmensre, egy okra, egy dimenzióra kon- centrálnak, kevés az átfogó, szintetizáló, tényfeltáró írás ebben a témában. Továbbá magyarul alig találunk irodalmat az említett témában, ezért, mint egy másodlagos célunk felhívni a magyar olvasóközönség figyelmét a fejl ődő országokban zajló urba- nizációs folyamatra, az ebb ől adódó kihívásokra. Célunk ezáltal, hogy a magyar szak- szókincs kialakításához is hozzájáruljunk a vizsgált szakterületen; de a félreértések elkerülése végett sok helyen utalunk majd az eredeti, angol elnevezésre is. A fejlődő országokra hagyományosan jellemző volt az aktivista fejlesztő állam, és számos gazdaságpolitikai beavatkozás akaratlanul is befolyásolta az urbanizáció folyamatát. A kormányok gyakran anélkül, hogy tudatában lettek volna, maguk is hozzájárultak az urbanizációs válság kialakulásához, melynek tüneti kezelése ma az Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. 168 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3 amúgy is szűkös pénzügyi erő források terhére történik. Célunk tehát felfedni a gazdasági okok mellett azon politikai okokat is, amelyek kifejezetten a fejl ődő országokban el ősegítik a legnagyobb városokba való koncentrációt. Az írás els ő részében a fejl ődő országokban napjainkban is zajló urbanizáció fo- lyamatát vizsgáljuk. Első ként a számok beszélnek: a stilizált tények tükrében mutat- juk be a folyamatokat, a középpontban az 1950-es évekt ől napjainkig tartó id őszak áll, majd a várható trendeket tekintjük át a 2030-ig megjelent becslések segítségé- vel. A második fejezetben komparatív megközelítést alkalmazunk, azt vizsgáljuk, hogy mennyiben és miben térnek el a fejl ődő országokban bemutatott folyamatok a fejlett országok urbanizációjától. A fejl ődő világon belüli regionális eltérésekre utalva látni fogjuk, hogy van legalább egy közös vonás: az óriás városokban való koncentrálódás tendenciája (urban giantism), vagy más szóval az els ő-városok dominanciája (urban primacy). A következ ő részben az okokat kutatva azt mutatjuk be, hogy miért is alakulnak ki városóriások a fejl ődő országokban. Végül kifejtjük, mit is értünk a fejlődő országokban található urbanizációs válság alatt, és a fejl ődés új paradigmája tükrében értelmezzük a válság dimenzióit. Zárásként pedig illuszt- ráljulc, hogy mit is jelent ez a gazdaságpolitikák és a fejlesztéspolitikák számára, azaz néhány normatív megállapítás megfogalmazása is a célunlc. Urbanizáció és a fejlődő országok A városi népesség növekedése természetes velejárója a gazdasági fejl ődésnek. Az urbanizáció folyamata a mai fejlett országokban viszonylag hosszú id ő alatt és jóval kevesebb embert érintve zajlott le, mint az a mai fejl ődő országokban megfigyelhet ő. Ezekhez az eltérésekhez hozzáadódnak a mai világgazdaságra jellemz ő újabb jelensé- gek, mint a globalizáció és az új kommunikációs és technológiai forradalom kihívásai. Bár az urbanizáció és a gazdasági növekedés pozitív korrelációja széles körben elfogadott nézet (Henderson 2000; Yusuf 2000), az urbanizáció ennél kiterjedtebb jelenség. A városi népesség növekedése mind magas, mind alacsony jövedelemszin- tek mellett megfigyelhető, sőt csökkenő gazdaságokban is jellemz ő (Fay—Opal 2000). Továbbá viták zajlanak a szakirodalomban az iparosodás és az urbanizáció viszo- nyáról is, és az eltér ő eredmények mögött jellemz ően a vizsgált régiók eltér ő aggregáltsági szintje áll. Tény azonban, hogy a fejl ődő országok alacsonyabb jöve- delmi szintek és az ipar GDP-hez való hozzájárulásának alacsonyabb szintje mellett az urbanizáció magasabb szintjén állnak, mint az hasonló gazdasági fejl ődési sza- kaszban a mai fejlett országokra jellemz ő volt. Az urbanizáció alatt sokszor lesz űkítve a városok népességének növekedését ér- tik, ami része az urbanizációnak, de az több ennél: egy gazdasági, társadalmi és kulturális változást is magában foglaló folyamat. Az urbanizáció összetett folya- matként való értelmezése azonban nehézségekhez vezetne annak mérése során. A statisztikai adatok interpretálása önmagában nem jelzi a lezajló min őségi változáso- kat. Az urbanizáció egy összetett folyamat, amely mind id őben, mind területileg Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 169 állandó változásban van, valamint sokkal több tényez őt tartalmaz, mint amit a sta- tisztikai adatok tükröznek (Cohen 2004). Ahhoz, hogy a fejlődő és fejlett országok urbanizációs folyamatai közötti eltéré- seket felfedjük, els őként meg kell határoznunk, mely országokat is soroljuk az előbbi, illetve az utóbbi csoportba. Leginkább egyszer űsége és elterjedtsége miatt ma is az 1 fóre jutó GDP alapján rangsorolják az országokat a legtöbb nemzetközi tanulmányban. Tanulmányunlcban a UNPD kategóriáira és adataira támaszkodunk, melyek nagyjából megfeleltethet ők a világbanki és egyéb besorolásoknak is. A világ országait két csoportja osztjuk: a fejlettebb és a fejletlenebb régiókra (a ké- sőbbiekben utalunk a fejl ődő világon belüli eltéréselcre is). El őbbiek közé soroljuk Észak-Ameríkát, Európát, Új-Zélandot, Ausztráliát, Japánt. Míg a fejletlenebb régióba tartozik Ázsia (Japán lcivételével), Afrika, Latin-Amerika és a Karibi térség (LAK országok), Mikronézia, Polinézia és Melanézia. Nyilvánvalóan ez egy „durva" kate- gorizálás, mely leginkább a statisztikai tájékozódást szolgálja, de nézetünlc szerint alkalmas a térbeli koncentrálódás legfóbb eltéréseinek felfedésére. Elsőként a fejlődő országokban zajló urbanizáció folyamatát mutatjuk be a szá- mok tükrében, komparatív megközelítésben. A stilizált tények Az urbanizációs trendek bemutatásánál leegyszer űsítve a demográfiai megközelítést követjük a statisztikai adatok elérhet őségének megfelelően, bár tudjuk, hogy az ennél sokrétííbb, összetettebb folyamat. Az urbanizáció két dimenzióját tekintjük át: egy- részt a városi népesség arányának növekedését az össznépesség arányában világszin- ten, valamint regionális bontásban; másrészt a városi népesség megoszlását a külön- böző méretű városok között, azaz az urbanizáció városnagyság szerinti mintázatát. A szakirodalomban eltérő számok találhatók a különböz ő városméretek közötti határvonalak tekintetében, és nincs általánosan, világszerte elfogadott definíciója annak, hogy mit tekintünk városi területnek (Cohen 2004, 25). Továbbá gondot jelenthet a nemzeti adatszolgáltatások eltér ő rendszere, valamint az is, hogy a leg- megbízhatóbb adatokat a népszámlálások szolgáltatják, melyekre azonban többnyi- re csupán tízévente kerül sor. Az adatok, id ősorok összehasonlíthatósága érdekében ebben az írásban, ahol csak lehet, az ENSZ Népességi Osztálya' által kiadott World Urbanization Prospects adataira támaszkodunk (UNPD 2004; 2006), így röviden definiáljuk a tanulmányunkban használt főbb kategóriákat. Az említett tanulmány a városi népesség megadásánál a nemzeti adatszolgáltatásra támaszkodik. A nemzeti adatszolgáltatások azonban eltérnek egymástól: egyes országok a város saját lakosságát (city proper) a közigazgatási határon belül lakó népesség számával azonosítjálc, míg más országok a városi agglomerációra közöl- nek adatot. A városi agglomeráció (urban agglomeration) esetében közigazgatási határtól fiiggetlenül a város környékének s űrűn lakott területeit is figyelembe ve- szik. Néhány ország esetében az adatok a funkcionális városi térségre, vagy szó Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. 170 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3 szerinti fordításban a metropolisz térségére (metropolitan area) vonatkoznak. Ez tágabb az agglomerációs területnél, amennyiben a magváros környezetében az ala- csonyabb népsűrűségű, de funkcionálisan a magváros közvetlen befolyása alatt álló településeket is figyelembe veszi. A nemzetközi adatok összehasonlítása során ezen besorolási eltérések is állhatnak a különbségek hátterében, illetve a nemzeti besoro- lási gyakorlatok is változhatnak az id ő folyamán. A következő évtizedekben a világ népességének növekedése a fejl ődő országok- ban fog koncentrálódni, azon belül is szinte kizárólag (98%-ban) a városi népesség növekedése várható (UNPD 2006, 2). Az 1. ábra jól szemlélteti, hogy a világ fejlett térségeiben a vidéki népesség 1950 óta fokozatosan és kismértékben csökken, a városi népesség hasonlóan kiegyensú- lyozottan változott, de némi növekedést mutat. A fejl ődő országokban azonban 2000-ig mind a városi, mind a vidéki népesség er őteljesen növekszik. A fejl ődő országokban a 2000-2030 közötti id őszakra vonatkozóan azonban a vidéki népes- ség növekedésének lelassulását, stagnálását jelzik el őre, ugyanakkor a városi népes- ség közel megduplázódása várható ugyanebben a periódusban. A fejl ődő országok- ban ez adja az urbanizációs válság egyik dimenzióját (1. b ővebben a tanulmány utolsó részében). A fejlődő országokban a városi népesség növekedésének üteme ugyan lassulni fog a következő évtizedekben, de az így is jelent ős marad: a 2005-30 közötti időszakban várhatóan 2,2% lesz, és összesen 1,6 milliárd embert érint majd (UNPD 2006, 3). 1. ÁBRA Városi és vidéki népesség növekedése a fejlett és a fejl ődő országokban (1950-2030) (Growth of Uban and Rural Population in Developed and Developing Countries [1950-20301) Város (Fejl ő dő országok) Városi népesség (millió) Vidék (Fejlődő). AL, Vidék _ (F:ejlet orszá4ok) 1950 1975 2000 2030 Forrás: Az UNPD (2006) adatai alapján saját szerkesztés. A 2. ábrán jól látszik, hogy a fejl ődő országokban az ötvenes évek óta gyors ur- banizálódás zajlott le. A világ átlagában a városi népesség aránya a teljes népesség- Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 171 hez viszonyítva az 1950-es 30% alatti szintr ől indulva 2005-re elérte az 50%-ot. Az előrejelzések szerint ez a folyamat folytatódni fog, és 2030-ra 60% feletti lesz a városi népesség aránya. 2. ÁBRA A városi népesség arányának változásai a világban (1950-2030) (Changes in the Share of Urban Population in the World [1950-20301) 100 Városi népesség aránya (%) 90 80 --•--Afrilca 70 Európa 60 - LAK 50 Észak-Amerika 40 - Ázsia 30 —+— Óceánia 20 - Világ 10 1950 1960 1970 1980 1990 2000 2010 2020 2030 Forrás: Az UNPD (2006) adatai alapján saját szerkesztés. Ugyanakkor, ha régiónkénti bontásban nézzük az adatokat, jól látszanak a különb- ségek a fejlett és fejl ődő országok között, valamint ez utóbbi csoporton belül is. A fejlettebb térség (Európa, Észak-Amerika és Óceánia) már az ötvenes években er ősen városiasodott — 50% felett volt a városi népesség aránya, ami 2000-ig jelent ős mér- tékben tovább növekedett elérve a 75-80% körüli szintet. Ezzel párhuzamosan azon- ban a növekedési ütem lassult, és 2030-ig már csupán 7%-os növekedés várható. A fejlődő országokon belül kiemelkedik a latin-amerikai és a karibi térség (LAK országok), ahol az urbanizáltság már az ötvenes években magas, 40% feletti értéket mutatott, majd 2000-re elérte a fejlett országok átlagát (75%), és 2030-ra az el őrejel- zések szerint meg is haladja azt. A fejl ődő országok másik két térségét tekintve láthat- juk, hogy Afrika és Ázsia (Japán kivételével) közel azonos urbanizáltsági szinten álltak az ötvenes években, 15-18% volt a városi népesség aránya. Azóta is gyakorlati- lag együtt mozognak a két térség mutatói. Egy fél évszázad alatt e térségekben duplá- jára nőtt a városi népesség aránya, és az ezredfordulón meghaladta a 35%-ot. A kö- vetkező 25-30 évben bár valamelyest lassulni fog a városi népesség növekedési üte- me, világviszonylatban azonban továbbra is gyors lesz, és 2030-ra mind Ázsiában, mind Afrikában a városi népesség aránya meghaladja majd az 50-55%-ot. Érdemes felhívni a figyelmet még egyszer a kategorizálás durva egyszer űsítéseire, ugyanis az egyes térségeken belül is éles eltérések figyelhet ők meg (pl. Észak- Afrika és Fekete-Afrika országai között), melyek bemutatása azonban meghaladja jelen írás kereteit. Nézetünk szerint azonban a fent bemutatott regionális összeha- Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. 172 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3 sonlítás jól szemlélteti az elmúlt 50 évben tapasztalható urbanizációs folyamatok jelentőségét a fejlődő régiókban. A 2. ábrán láthattuk a latin-amerikai robbanássze- rű városi népességnövekedést, mely azonban az ezredfordulóra „kifulladt", és lé- nyegesen lassabb ütemben folytatódik. Ezzel szemben az afrikai és ázsiai urbanizá- ció lassabb szintrő l indult a múlt század közepén, de töretlenül, s őt valamelyest gyorsabb ütemben való folytatódása várható a jelzett id őszak végéig, 2030-ig. Az általános trendek felvázolása után tekintsülc át a bemutatott városi népesség- növekedés megoszlását a különböz ő méretű városok szerint. Az UNPD (2004; 2006) a már említett tanulmányaiban nagyvárosnak (large cities) nevezi az 5 millió vagy annál több lakossal rendelkez ő városokat, ezek közül a 10 milliós vagy annál nagyobb népességűek a mega-városok (mega-cities). További adatok találhatók az 1 millió vagy annál nagyobb lakosság számú közepes és nagy városokra, valamint az 500 ezer f ő alatti településekre, melyeket kisebb városi településeknek (smaller urban settlements) neveznek. Ezt a besorolást követjük a jelen tanulmányban is, azzal a megjegyzéssel, hogy a szalcirodalomban esetenlcént mega-városnak nevezik a 4-5 millió feletti lakossal rendelkez ő városokat is, illetve az alacsonyabb kategóriáknál is eltérések tapasztalhatók. Nézetünlc szerint azonban a kés őbbiekben kifejtendő urbanizációs válság vizsgá- latához jó támpontot adhat a már említett három kategóriából álló besorolás, mely megkülönbözteti a vidéki, kisvárosi és nagyvárosi területeket. Még nincs bevett gyakorlat ez utóbbi megközelítésre, de véleményünk szerint ekkor a nagyobb köze- pes városokat is az utóbbi kategóriába sorolhatnánk, azaz nagyvárosi területnek tekinthetjük az 1 milliónál népesebb városokat is, amennyiben azok esetenként hasonló kihívásokat állítanak a központi és helyi kormányzat, a gazdaság szerepl ői, valamint a lakosság elé, mint más nagyobb városok2. Az 1. táblázat a városi népesség eloszlását mutatja a különböz ő méretíí városok- ban 1975-2015 között, továbbá tartalmazza az eltér ő méretű városok számának alakulását is. Nézzük els ő ként a 10 millió vagy afeletti lakosságszámú mega- városokat, melyek jelent ő s növekedésen mentek át az elmúlt évtizedekben, mind lakosságszámulc, mind a világgazdaságban betöltött jelent őségük alapján3. 1975-ben még csak négy mega-város volt a világban, 2000-ben már 18, és a becslések szerint 2015-re 22-re n ő a számuk. Ezek közül 1975-ben csak kett ő, míg 2000-ben 13 volt a fejlődő országokban, és 2015-re újabb három szegényebb országbeli város népes- sége fogja átlépni a 10 milliós határt. Az 1975-2000 között a világ városi népessége 2,5%-kal növekedett, a mega-városok népessége több mint kétszer ilyen ütemben, 5,4%-kal. Még látványosabb a növekedés, ha a népességszámokat tekintjük: 53 millió tőről 240 millióra nő tt a mega-városokban lakók száma világviszonylat- ban. A fejlődő országban ugyanezek a mutatók még meggy őzőbbek: 22 millióról 154 millióra nő tt a legnagyobb városok lakossága. Ugyanakkor megjegyzend ő, hogy ez a növekedés nagyobbrészt az ebben az id őben mega-várossá váló települé- seknek tudható be. Az összes városi népesség arányában azonban mindössze 8-10%-ot tesz ki a megalopoliszok lakosainak aránya. Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 173vn r- ez, ,et •:1" vD cr, et kr) N c„ cn r‘l N N •gt 00 et CN r- r- co co -t ,_, ej h 4 0 eq vD •... a.) kl) ,„ tsi .v) V' ,-, , r"- r". C 01 V1 v) ,-1 ..o Q, It) C> ~ en ,-1 (70 C- ce csi pc Cr' 'C' ». Forrás: Az UNPD (2004: 20061 adatai alaDián saiát szerkesztés. ,-, a> Ct: 0 0 ,„ CQs CQ's vD (.„1 " On Ok se, ,_, 0 Nm m M c.n E—s 2. .2 Q 'os "gt oo C‹) m t- °° os 0,, N et N 0 't 1••• CLs '0 c."1 '48 Ok N N 00 °= 0., N CN Cn kr5 Ok 1-•• s 0./ • b0 :0 :0 :0 '0) 4> N u N r0) :0 'tl,z) :0 C N 0> :•W ad g) k0 — :0 O '0 C • o — :0 :9, 0 t :52 0 z N :0 N •O :0 N kr) N :0 0 0 0 g ad :0 0 .0 • !:; k0 .2 0 .2 c/Q 03 • .2 9, 'r-o' "" . . '41 3-1 4 413 .4 'M ° '") .o F: "I) 1-4 U c ü .g f, o °5 N "8 N óC r) '‘') g á) u 0 `0 ,c) co: C ,0 o o o 'Q :0 ,4) `Q 0 Q> 'V '0 0 t) 11-1 • -s Z =0 0 t10 , b1,1 W." 't9 .5-"P L; 0 o Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. 174 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Megállapíthatjuk tehát, hogy bár látványos növekedést mutattak fel a fejl ődő or- szágok legnagyobb városai az elmúlt fél évszázadban, túlzottak azok a félelmek, amelyek szerint a világ mega-városai robbanásszer űen növekednek, illetve hogy a világ városi népességének növekedése a mega-városokra koncentrálódik. A tanul- mány következ ő részében foglalkozunk részletesen azzal a témával, miért is tekint- jük mégis a mega-városokat az urbanizációs válság els ődleges helyszíneinek. A világ nagyvárosaiban, az 5 és 10 millió közötti lakosságszámot felmutató tele- püléseken ugyancsak jelentő s változások zajlottak le. 1975-ben a világon 17 város tartozott ebbe a kategóriába, és ez a szám 2000-re 24-re n őtt, ami annak a figyelem- bevételével, hogy ebben a periódusban 14 város emelkedett fel ebb ől a kategóriából a mega-városok közé, nem jelentéktelen növekedés. 2015-ig további 15 város ese- tében várható, hogy átlépi az 5 millió f ő s népesség-küszöböt, és ezek közül 12 a fejlődő országokban található. Éppen az említett városok mega-várossá növekedé- se miatt 1975 és 2000 között a fejl ődő országokban, arányaiban csökkent a nagyvá- rosok súlya az össznépességhez viszonyítva, de 2015-ig újabb növekedés várható. 2000-ben 194 millióan éltek a világon az említett nagyvárosi kategóriában, és több mint háromnegyedük a fejl ődő világ népességéhez tartozott. Az 1-5 millió közötti lakosú városok száma több mint kétszeresére n őtt a vizsgált idő szakban világviszonylatban, és ez a növekedés is legnagyobb részt a fejl ődő országokban zajlott. Ott ugyanis 1975-ben még kevesebb mint 100 város tartozott az említett kategóriába, 2000-re számuk meghaladta a 240-et. A népességszámokat telcintve is kimagasló a fejl ődő régió dominanciája: 444 millióan éltek ezekben a közepesen nagy városokban, szemben a fejlettebb régió 192 millió f ős értékével. Mind világszinten, mind a fejl ődő országok tekintetében a kis és közepes méret ű városokban (az 1 millió fő alatti településeket soroljuk ide) koncentrálódik a városi népesség jelentő s hányada, több mint 60%-a, közel 1,8 milliárd ember. Ugyanakkor 2015-ig az e kategóriában koncentrálódó városi népesség arányának csökkenése várható világ szinten is, de a fejl ődő országok esetében még inkább. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy 1975 óta a fejl ődő országok városi struktú- rájában eltolódást figyelhetünlc meg az egyre nagyobb városok irányába, és ez a trend bár lassabban, de várhatóan folytatódni fog. Hangsúlyozzuk, hogy a legnagyobb városokban való koncentrálódás a statisztikák alapján is inkább a fejl ődő országokra jellemző , mint a fejlett világra. Az 1, az 5 és a 10 millió feletti lakosságot tömörít ő városok is lényegesen nagyobb arányban koncentrálódnak a fejl ődő országokban, és ennek megfelelően az abszolút számok telcintetében is nagyobb tömegeket érintenek, mint a fejlettek esetében. A 2. táblázatban látható, hogy a világ 20 legnagyobb városá- ból 15 a fejlődő országokban található, és ezek között varmak a világ leggyorsabban növekvő mega-városai is (Delhi, Jakarta, Dhaka, Lagosz). Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 175 2. TÁBLÁZAT A világ legnagyobb városainak népessége és népességnövekedése (1975-2015) (Population and Growth of the World Largest Cities [1975-20151) Átlagos éves n őve- Népesség (millió) kedési ráta (%) Városi agglomeráció* 1975- 2005- 1975 2000 2005 2015 2005 2015 1 Tokió 26,6 34,4 35,2 35,5 0,93 0,08 2 Mexikóváros 10,7 18,1 19,4 21,6 1,99 1,05 3 New York 15,9 17,8 18,7 19,9 0,55 0,60 4 S'ao Paulo 9,6 17,1 18,3 20,5 2,15 1,13 5 Mumbai (Bombay) 7,1 16,1 18,2 21,9 3,15 1,84 6 Delhi 4,4 12,4 15,0 18,6 4,08 2,12 7 Shanghai 7,3 13,2 14,5 17,2 2,28 1,72 8 Kalkutta 7,9 13,1 14,3 17,0 1,98 1,73 9 Jakarta 4,8 11,1 13,2 16,8 3,37 2,41 10 Buenos Aires 8,7 11,8 12,6 13,4 1,20 0,65 11 Dhaka 2,2 10,2 12,4 16,8 5,81 3,04 12 Los Angeles** 8,9 11,8 12,3 13,1 1,07 0,63 13 Karachi 4,0 10,0 11,6 15,2 3,56 2,67 14 Rio de Janeiro 7,6 10,8 11,5 12,8 1,39 1,07 15 Oszaka-Kobe 9,8 11,2 11,3 11,3 0,45 0,04 16 Kairó 6,4 10,4 11,1 13,1 1,82 1,66 17 Lagosz 1,9 8,4 10,9 16,1 5,84 3,94 18 Peking 6,0 9,8 10,7 12,9 1,91 1,82 19 Manila 5,0 10,0 10,7 12,9 2,53 1,90 20 Moszkva 7,6 10,1 10,7 11,0 1,12 0,34 * A városi agglomerációk a 2005- ben elért méretük alapján vannak rangsorolva. ** Az agglomerációs térség Los Angelesen kívül tartalmazza Long Beach és Santa Ana területeit is. Forrás: Az UNPD (2006, 21) alapján saját szerkesztés. A fejl ődő országok urbanizációs folyamatának jellemz ői Mielőtt rátéménIc a fejl ődő országok legnagyobb városaiban való koncentrálódás és annak következményeinek a vizsgálatára, tekintsük át röviden a világ fejlettebb és fejletlenebb régióiban zajló urbanizációs folyamatok megkülönböztet ő jegyeit. Az első és legkézenfekvőbb eltérés az id őzítés (timing), azaz, hogy a fejlett orszá- gokban az urbanizáció jellemz ően a 19. században kezdődött és a 20. század els ő felében érte el a leggyorsabb ütemet, addig mindez a fejl ődő világban többnyire a 20. század második felére tehet ő, és napjainkban is zajlik. A világgazdaság egyre fokozódó integrációja, az ún. globalizációs folyamatok és az új információs és kom- Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. 176 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3 munikációs technológiák hatására kialakuló változások eltér ő kontextust jelentenek a fejlődő országok számára, és ezek megjelennek azok térbeli mintázatában is. Második jellemző ként említettük a városi népesség növekedési ütemét (pace), amely a fejlődő országokban kétségkívül gyorsnak nevezhet ő: 1950 és 1975 között a városi népesség aránya évente 3,91%-os, míg 1975-2000 között 3,55%-os növe- kedést „produkált", 2030-ig további 2,29%-os éves növekedést jelez el őre az ENSZ Népességi Osztálya (UNPD 2004, 3). Ezzel szemben a fejlett országokban 1950-75 között 2,0%-os, 1975-2000 között 0,91%-os növekedés volt tapasztalható, míg 2000-2030 között a városi népességnek csupán 0,47%-os gyarapodása várható. Ugyanaklcor, ha a jelenben zajló, a fejl ődő országokat érint ő térbeli átstrulcturáló- dást a fejlett országok 19. század végi és 20. század eleji folyamataival vetjük ösz- sze, nyilvánvalóvá válik, hogy az hasonló ütemben folyt (Cohen 2004, 32). Harmadikként az abszolút számokat (scale) vizsgálva megállapíthatjuk, hogy míg a fejlett országok városi népessége jelenleg 900 millió f ő, és 2030-ig 1 milliárd fő körülire nő, majd ott stagnál, addig a fejl ődő országok városi népessége 2003-ra átlépte a 2 milliárdos küszöböt és az UNPD (2006) el őrejelzések szerint 2030-ig megközelíti a 4 milliárdot. A városi népesség abszolút számokban vett növekedése tehát történelmileg is egyedi jelenség, melynek a hátterében az áll, hogy a használt besorolás szerint a világ népességének 3/4-e a fejl ődő országokban él, és ami még fontosabb, hogy a népesség növekedési üteme sokkal gyorsabb a kevésbé fejlett régiókban. Negyedik jellemző ként említhetjük Brutzkus (1975) és Puga (1996) megállapítását, mely szerint a fejl ődő országokban zajló urbanizáció területi mintázata és a városok méretei eltérnek a fejlett országok tapasztalatai alapján megfogalmazott várakozások- tól. Ez az említett abszolút számokbeli eltéréselcre is visszavezethet ő: 2030-ig mint- egy 2 milliárddal nő a fejlődő országokban a városi népesség száma. Ermek tudatában nem meglepő sem a nagyvárosok, városóriások számának növekedése, sem a városok méretének növekedése. A városóriásokra és az els ő-városi koncentrációra, valamint a „centralizált urbanizációra" a kés őbbiekben még kitérünk. Az ötödik eltérés, hogy a gazdasági fejl ődés különböz ő szintjei mellett zajlott, il- letve zajlik a népesség városokban való koncentrálódásának növekedése a fejlett és a fejlődő országokban. Konszenzus van arról a szakirodalomban, hogy alacsonyabb GDP/fő szintek mellett a fejletlenebb régiók magasabb urbanizáltsági szintet értek el (Yusuf 2000; Todaro—Smith 2003, 314), továbbá főként Afrikában figyelték meg az urbanizáció folytatódását gazdasági növekedés hiányában, recesszió ideje alatt is (Fay—Opal 2000). Hasonló összefüggéseket lehet találni az iparosodás szintjét, valamint az ipari foglalkoztatottak arányait tekintve is, azaz itt is jelent ős a lemara- dásuk a fejl ődő országoknak. Hatodikként említhetjük, hogy számos esetben a kedvez őtlenebb természeti adott- ságok (pl. Chile, Egyiptom a földrajzi adottságok miatt is a világ legkoncentráltabb városi strulctúráival rendelkezik), valamint a történelmi, gyarmati hagyaték4 is olyan megkülönböztető jegyek, amelyek tipikusan a fejl ődő országolcra jellemz őek (Kasarda—Crenshaw 1991). Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 177 Az eltérő történelmi, demográfiai és gazdasági kontextusokról már esett szó az időzítés, ütem, abszolút mérték vizsgálatánál, valamint a gazdasági, strukturális tényezőkkel való kapcsolat bemutatásánál. Hamer és Linn (1987, 1255), valamint Cohen (2004, 27) is utalnak az eltér ő globális kontextus szerepére, melyet itt az utolsó megkülönböztető jegyként említünk Míg az el őbbi szerz őpáros az új hazai vagy külföldi vándorlási lehet őségek beszüldilésére utal, addig az utóbbi szerz ő a transznacionalizáció, az ún. sokarcú globalizáció folyamatait emeli ki, különösen a nyitott gazdaságok er őteljesebb beágyazódottságát a világgazdasági folyamatokba. Kasarda és Crenshaw (1991) is hasonló változásokra utal, amikor az eltér ő techno- lógiai fejlettségi szintet, az eltér ő életvitelt és az átalakult termék-, szolgáltatás- és tőkepiacok működését, valamint a globális versenyt emeli ki. Továbbá ugyancsak hangsúlyozzák, hogy a fejlett országok esetében a nemzeticözi vándorlás fontos elszí- vó erőként jelentkezett, mely csökkentette a városolcra nehezed ő népességnövekedés nyomását. Ez az „egérút", azaz az emigráció választása a fejl ődő országok esetében nem vagy lényegesen kisebb mértékben, illetve nem legális módon jelent lehet őséget. Az előző érveléshez részben kapcsolható a hagyományos vidék—város megkülön- böztetés átalakulása. Az új info-kommunikációs technológiák, a tömegmédia és számos egyéb „globalizációs" tényez ő az életmódok konvergenciájának irányába hat (de természetesen a homogenizáló hatások mellett a globalizációnak vannak diverzifikáló hatásai is, melyekre itt nem térünlc ki). Ezek alapján a vidéki és a városi életvitel közötti különbségek számos esetben csökkenek, vagy átalakulnak. Ugyanak- kor már itt előre utalunk arra, hogy gyakran jobban hasonlít egy falusi és egy kisváro- si háztartás életvitele, életmódja egymásra, mint a kisvárosi és a nagyvárosi háztartá- soké. Részben ez adja majd az újfajta megkülönböztetések, új kategóriák szükséges- ségét (Epstein—Jezeph 2001). Mindezek ellenére hangsúlyozzuk, hogy a fejl ődő országokban megfigyelhető urba- nizáció nem annak gyors üteme miatt tér el alapvet ően a fejlett országok tapasztalatai- tól. Jellemzően a városi népesség gyors növekedésének hátterében az áll, hogy na- gyon alacsony annak részesedése az ország össznépességéb ől. De ahogy ez az arány nő, úgy a városi népesség növekedési üteme is lassul. Megfigyelhetjük, hogy jelent ős eltérést jelent a városi népesség növekedésének abszolút mértéke, valamint az urbani- záció térbeli mintázata. A továbbiakban az utóbbival foglalkozunlc részletesebben. Első-városi koncentráció (urban primacy) versus óriásvárosi koncentráció (urban giantism) Bár a mega-városokban és a nagyobb (5 millió fő feletti) városokban való kon- centrációt már bemutattuk, érdemes kitérni egy ezzel részben átfedésben lév ő, de gyakran külön tárgyalt jelenségre: az adott ország legnagyobb, ún. els ő-városában való koncentrálódásra (urban primacy). Ez alatt a város-gazdaságtani és fejl ődés- gazdaságtani irodalomban azt értik, ha egy ország egy vagy két városa „abnormáli- san" nagy az ország többi városához viszonyítva (eredetileg Jefferson [1939] hasz- Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. 178 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3 nálta ezt a jelz őt 1939-es alapciklcében). A fejl ődő országokra tipikusan jellemz ő centralizált urbanizáció további megkülönböztet ő jegye lehet az adott ország népes- ségének a legnagyobb városban, esetenként városaiban való er őteljes koncentráló- dása. A leggyakoribb, hogy a legnagyobb város egyúttal a f őváros is, de egyes or- szágokban ez a gazdasági elit központja, s őt esetenként nem egy els ő-város, hanem több aránytalanul nagy város dominálja a városi struktúrát (pl. Brazília). Számos szerző (Puga 1996; Venables 2005) szerint az els ő-városi koncentráció túlnyomórészt a fejl ődő országolcra jellemző, a WDI és a WUP 2005 (UNPD 2006) adatai alapján ez a nézet nem t űnik teljesen alátámaszthatónak. A WDI alapján a közepes jövedelm ű és az olajexportáló országok esetében a leg- magasabb az els ő-városok dominanciája. Az el őbbi a williamsoni (1965) hipotézist tűnik alátámasztani, mely szerint a gazdasági fejl ődés folyamán eleinte alacsony szintű a gazdasági tevékenységek koncentrációja, majd ez fokozatosan növekszik, és egy bizonyos fejlettségi szint elérése után újra csökken. Utóbbi, az olajexportáló országok esete pedig a politikai gazdaságtani megközelítéssel is magyarázható, mely szerint az els ő-városi koncentrációt el ősegíti a diktatórikus, instabil állami hatalom, melyet tovább ronthat a pontszer ű erőforrások révén kialakuló nyers- anyag-átok kialakulása. A WUP (UNPD 2004) adatai alapján érdemes azonban felhívni a figyelmet arra, hogy az első -városi dominancia, melyet többnyire az els ő-város népességének az összes városi népességhez viszonyított arányával mérnek, magas lehet viszonylag kisméretű első -város esetében is. Ez bekövetkezhet, ha kis népességszámú országról van szó, illetve ha az adott országban a városi népesség aránya nagyon alacsony. Továbbá jellemzően nő az első -városi dominancia a politikai konfliktusokkal, hábo- rúkkal sújtott országokban. Ezek az országok, illetve kormányzataik azonban más jellegű kihívásokkal szembesülnek a városi koncentrálódás tekintetében, mint a hatalmas, mega-városok által dominált országok. Azaz, ahogy Kasarda és Crenshaw (1991, 472) fogalmaz, az igazi problémát nem els ősorban az els ő-városi dominancia (urban primacy) jelenti, hanem az óriási városokban való túlzott koncentráció (urban giantism). Sok esetben azonban a két jelenség együtt lép fel, azaz az adott ország legnagyobb, ún. els ő városa egyben mega-város is, vagy legalábbis nagyváros a ko- rábbi besorolásunk alapján, és ekkor a két probléma egybeesik. Emiatt a szakiroda- lomban gyakran keveredik az elnevezések használata és a jelenségek vizsgálata is. Az óriásvárosi koncentráció (urban giantism) kialakulásának okai A gazdasági tevékenységek térbeli koncentrálódását hagyományosan (Marshall (1890 [1938] nyomán) az agglomerációs el őnyökre vezetik vissza. Ezek a földrajzi közelségbő l származó pozitív externáliák, túlcsorduló hatások (mint pl. tudásáram- lás) a nagy munkapiacból származó el őnyök, valamint a nagy helyi piacokon jelent- kező előre és visszacsatolások következtében sarkallnak a koncentrálódásra. Ugyan- akkor az immobil tényez ők, az egyre növekvő ingatlanhasználati díjak és egyéb nega- Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekintő 179 tív externhatások (túlnépesedés, zsúfoltság) a koncentráció ellen hatnak. Ezáltal egy tökéletes világban az urbanizációnak van egy optimális mértéke, mely a centripetális (koncentráció irányába ható) és centrifugális (szétszóródás irányába ható) er ők eredő- je révén alakul ki, és ahol a társadalmi marginális el őnyök és a költségek megegyez- nek. A város-gazdaságtanban viszonylag kiterjedt irodalma van az optimális városi méretek vizsgálatainak. Henderson (1974) nevéhez f űződik az optimális váxosméret elméletének megalkotása, melyre itt részletesebben nem térünk ki5. Ezzel a nézettel szemben hívja fel Capello és Camagni (2000) a figyelmet arra, hogy nem az optimális, hanem a hatékony városméret a releváns kérdés. Ez utóbbi a városi ágazatok diverzifikációjának vagy specializációjánalc, valamint egyéb adottsá- goknak is a fi.iggvénye. Az említett szerz őpáros hangsúlyozza továbbá, hogy a haté- konynál kisebb városméretb ől származó hatékonyságveszteség nagyságrendekkel meghaladhatja a túlzott méretb ől származó veszteségeket. Itt azonban csak a gazdasá- gi hatékonyságot veszik figyelembe. Ezzel a nézettel szemben érvelünk a gazdasági és társadalmi hatékonyságok • eltéréseinek jelent ősége mellett, valamint utalunk a fejlődés tág, környezettel kompatibilis emberi el őrehaladásként való értelmezéséb ől adódó különbségelcre, melyeket a tanulmány utolsó részében fejtünk ki b ővebben. A gazdasági hajtóer ők a fokozódó globalizáció és az új információs és kommuni- kációs technológiák következtében egyre inkább teret nyer ő újgazdaság hatására részben átalakulnak. Az agglomerálódás új logikája (Ricz 2007) értelmében a leg- versenyképesebb, legjövedelmez őbb gazdasági tevékenységek a világ legnagyobb városaiban koncentrálódnak, és közvetlen környezetükb ől részben kiszakadva glo- bális szinten integrálódnak.6 Sassen (2002) nevéhez f űződik ezen átalakulás legna- gyobb városokra való hatásainak és a globális városhálózatok megjelenésének vizs- gálata. Ez ismét párhuzamba állítható a dichotóm térbeli megkülönböztetések el- avulásával, amennyiben lényeges eltérések figyelhet ők meg a kis és közepes városi területek, valamint a legnagyobb városok között. Puga (1996) hívja fel a figyelmet az öngerjeszt ő folyamatok és a bennragadás (lock in) jelenségének jelentőségére, amennyiben a megváltozott globális környe- zetben a fejl ődő országok legnagyobb városainak dominanciája tendenciálisan nö- vekszik, szemben a fejlett és kifejezetten európai városi struktúrákkal, melyek ki- alakulása jóval korábbra datálható, és melyekre inkább a kiegyenlít ődés felé való elmozdulás a jellemző . A legnagyobb városokban való koncentrálódás hátterében a hagyományos és az új gazdasági hajtóerőkön kívül más tényezők is állnak. Számos szerz ő hívja fel a fi- gyelmet arra, hogy a fejl ődő országokban nem els ősorban piaci erők vagy modern technológiák állnak az óriásvárosi koncentrációk hátterében, hanem a különböz ő fejlesztési stratégiák, gazdaságpolitikák. Ez átvezet minket a politikai tényez ők vizs- gálatához, melyek a központi hatalom közelében való letelepedésre ösztönöznek. A közszolgáltatások elosztását a nagyobb érdekcsoportok hatására aránytalan mértékben a nagyvárosokba koncentrálja a kormányzat. A probléma feler ősödhet, ha gyenge vagy foglyul ejtett a központi állam, illetve ha a lcisebb városok nem rendellceznek kell ő autonómiával, érdekérvényesít ő képességgel. Ezt fokozhatja a Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. 180 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3 centralizált állami berendezkedés, illetve annak hagyománya. Ezeket általánosan városi torzításoknak (urban bias7), a fővárosok esetében els ő-városi torzításoknak (first city bias) nevezzük. A politikai gazdaságtani és a fejl ődés-gazdaságtani irodalom a gazdasági ösztön- zők mellett kiemeli tehát a politikai hajtóer őket, de szerepet kapnak a gazdaságpoli- tikák, a történelem és a földrajz is. Ez utóbbiak a „hub and spoke" modellnek meg- felelően a kedvez ő földrajzi adottságok, a gyarmati múlt és a fizikai infrastruktúra következtében vezetnek az óriásvárosi koncentrációhoz. Krugman (2000) hangsú- lyozza továbbá az importhelyettesít ő iparosítás hatását, amely az alacsony nemzet- közi kereskedelmi szint mellett, a bels ő piacon a szállítási költségek minimalizálása révén az egy városba való koncentrációt er ősíti; ördögi kört alkotva a nagy piac további termel őket vonz, mely további piacnövekedést eredményez. Ades és Glaeser (1995) az instabil politikai diktatúrák hatását emelik ki, amelyek- ben az első-városi népesség aránya (37%) messze meghaladja a stabil demokráciá- ban találhatót (23%), és érvelésük szerint ennek oka, hogy a diktatúrákban „kenyér és cirkusz" kell a népnek. Henderson (2002) számításai szerint pedig azok az els ő- városok, amelyek egyben a politikai hatalom központjai is (azaz fővárosok), jellem- zően 25%-kal nagyobb népességet tömörítenek, mint nem f őváros társaik. Végül politikai gazdaságtani megközelítésben a politikai hatalom közelében különösen előnyös a letelepedés a gyenge jogállam (rule of law), burjánzó korrupció és a ki- alakuló járadékvadászat magatartás miatt. A fejlődő országokban a fenti okok általában egymást er ősítve vezettek a város- óriások kialakulásához, azaz mikro-szinten jelentkeztek ezek az ösztönz ők, és ön- erősítő folyamatok alakultak ki (ezeket modellezi az új gazdaságföldrajz irányzata). Tanulmányunkban azonban nem bocsátkozunk további elméleti fejtegetésekbe, hanem a legfontosabb következményeket vizsgáljuk, amelyek a fejl ődő országok- ban megfigyelhető centralizált városi struktúrákból adódnak. Mindeközben szem előtt tartjuk, hogy a gazdasági fejlettség alacsonyabb szintje mellett több, nagyobb és gyorsabban növekv ő nagyváros jelenléte jellemz ő a szegényebb országokban, mint a fejlett világban. Miért probléma az óriásvárosi koncentráció (urban giantism)? Az eddigiekben bemutattuk, hogy a fejl ődő országokra tipikusan jellemz ő a leg- nagyobb városokban való koncentrálódás, azaz, ahogy neveztük, az óriásvárosi koncentráció. Ebben a fejezetben azt nézzük meg közelebbr ől, hogy miért jelent problémát ez a jelenség. Első megközelítésben két részre lehet osztani a problémát: magából a városméret- ből adódó kihívásokra, valamint a kormányzat nem megfelel ő menedzsment képes- ségeiből és kapacitásaiból adódó kudarcokra. Számos szerz ő szerint a városméret önmagában nem jelent problémát a gazdasági hatékonyság szempontjából8, de be- látják, hogy a társadalmi fejl ődés és a fenntartható természeti környezet tekinteté- Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekintő 181 ben maga az óriási földrajzi koncentráció is gondot jelenthet. Nézetünk szerint azonban közép- és hosszú távon ez utóbbiak visszahatnak az el őbbire, azaz a gazda- sági növekedésre és fejl ődésre is. Hamer (1994,175-177) szerint nem a városméret maga jelent problémát, hanem annak a gazdasági fejlettség szintjéhez és a menedzsment kapacitásokhoz viszonyí- tott aránya, valamint a népességnövekedés üteme. Ennek értelmében a fejlett Ja- pánban található közel 35 milliós Tokió agglomerációs térsége kevésbé jelent fejl ő- dési tehertételt, mint az „alig" 10 milliós nigériai Lagosz. Tokió 35 millió f ős városi koncentrációja az egy főre eső jövedelem közel 35 ezer dolláros szintjével, valamint megfelelő helyi kormányzati és menedzsment képességekkel és kapacitásokkal párosul, továbbá gyakorlatilag nincs informális szektor és a nullához közelít a város növekedési üteme. Ezzel szemben bár Lagosz népessége 2005-ben épphogy elérte a mega-városi kategória alsó határát, az a gazdasági és társadalmi fejl ődés tekinteté- ben lényegesen komolyabb kihívásokat jelent Nigéria számára. A lagoszi népesség növekedési üteme 1975-2005 között éves átlagban megközelítette a 6%-ot, és a következ ő évtizedben is 4% körüli éves növekedés várható. Mindez igen alacsony gazdasági fejlettségi és jövedelmi szint, és ugyancsak rendkívül alacsony kormány- zati és menedzsment képességek és kapacitások mellett valósult meg. A halmozódó anomáliákat jól jelzi a közel 70%-os informális foglalkoztatottság (GUO 2007). Ezen folyamatok közvetlen következményei, hogy a közszolgáltatások, lakhatás és közlekedés kínálata nem képes lépést tartani a növekv ő kereslettel, mint ahogy a formális munkaerőpiac sem képes felszívni a városba áramló tömegeket. Innen már csak egy lépés az informális szektor megjelenése és növekedése, a magas és növek- vő szintű alulfoglalkoztatás és munkanélküliség, valamint a nyomornegyedekben való koncentrálódás és a szegénység kiterjedése. A természetes környezet eltartó képességét is meghaladja ez a nagyfokú földrajzi koncentráció, melynek jelei a nemzetközi el őírásokat sokszorosan meghaladó leveg ő- és vízszennyezettségi érté- kek, megoldatlan hulladékeltakarítás, hogy csak a leglátványosabb elemeket említ- sük. A szegénység koncentrálódása, a városon belüli polarizáció és szegregáció hajtóerőket jelentenek a kriminalitás és erőszak terjedéséhez is, melyek a legna- gyobb városokban jelentkeznek a legkritikusabb mértékben. Az alulfejlettségnek mindezen tünetei halmozottan jelentkeznek, ezáltal öner ősítő ördögi köröket alakí- tanak ki, melyekb ől pusztán a piaci folyamatok és az esetleges gazdasági növekedés következtében nem tudnak kitörni az érintett csoportok. A fejlődő országok politikusai, kormányzatai — szinte minden ország esetében — tudatában vannak az országulc torz városi struktúrájából adódó kedvez őtlen hatá- soknak (GUO 2007), ugyanakkor többnyire nem megfelel ően kezelik a kialakult helyzeteket. Közvetlen beavatkozásokkal, rövid távon a kedvez őtlen következmé- nyek kezelését célozzák meg az okok hosszú távú megszüntetése helyett. Ezzel nézetünk szerint a rendelkezésre álló sz űkös pénzügyi erőforrásaikat nem hatéko- nyan használják fel, és gyakran nem a problémák enyhítését, hanem fokozódását eredményezik. Jó példa erre az egyiptomi eset, ahol a kormányzat szatellit városok mesterséges alapításával kívánta csökkenteni Kairó nagyvárosi régiójának domi- Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. 182 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3 nanciáját és a gyors népességnövekedésb ől származó súlyosbodó nyomást (pressing problems). A hetvenes években indított kísérlet kudarcát jól jelzi, hogy a hat újon- nan alapított város kihasználtsága a tervezett kapacitásokhoz képest az ezredfordu- lóra sem érte el a 8%-ot (Yousry—Atta 1997). Továbbá a kormányzati ösztönz ők által mesterségesen létrehozott új városokban található munkahelyelcre nem ritkán Kairó fővárosi térségéb ő l ingáznak a munkavállalók, tovább növelve ezáltal a köz- lekedési rendszer túlterheltségét. A szakirodalomban található esettanulmányokból számos, a fentihez hasonló „mismanagement"-et lehet találni. Ilyenek például, amikor a nyomornegyedek inf- rastrukturális ellátottságát politikai nyomásra jelent ős közkiadások árán javítja a központi kormányzat, de gyakran a használati díjak sikertelen beszedése, valamint a jogi szabályozás megreformálásának hiányában az ott jellemz ő informális tevé- kenységek adóbevételeinek kiesése jelent ős hiányokat okoznak a költségvetés bevé- teli oldalán. Ezt akár „fiskális parazitizmusnak" is nevezhetnénk. A leírt példák azonban nem egyiptomi sajátosságok, hanem sokkal inkább a fejl ő- dő országolcra jellemz ő kormányzati kudarc, mely a korábban bemutatott piaci kudarccal párosulva az urbanizációs válság mélyülését vetíti el őre. Urbanizációs válság Mindezek tükrében írásunk végén kifejtjük, hogy mit is értünk az urbanizációs válság alatt. Az egy komplex jelenség, amely tartalmazza a városi túlzsúfoltságból adódó gazdasági, társadalmi hatékonyságveszteségeket és környezeti problémákat is, melyek rövid és hosszú távon egyaránt, valamint mind mikro-, mind malcroszin- ten súlyos következményekkel járnak a tágan értelmezett fejl ődés tekintetében. A gazdaság fejlettségi szintjéhez képest túlzott földrajzi koncentráció miatt fellép ő legfontosabb negatív következmények a túlzsúfolt infrastrulctúra (nem megfelel ő közlekedési és közszolgáltatási kapacitások és alacsony min őségű szolgáltatások), környezetszennyezés, nem megfelel ő életkörülmények (lakhatás, humán t őke minő- sége, egészségügyi körülmények), rossz közbiztonság (kriminalitás, er őszak) és az informális szektor9 térnyerése. Továbbá ide szolcták sorolni a földhasználat és a köz- pénzügyek kérdéseit is. Ezek mind érintik a lakosság mindennapi életvitelét, de a gazdasági szereplő k tevékenységeit is befolyásolják mind közvetlen, mind közvetett hatásokkal. Nézetünk szerint az urbanizációs válság kezelésekor kiemelt figyelmet kell fordítani a városi szegényekre, akik a legsérülékenyebbek a felsorolt negatív következmények kihívásaival szemben. Ehhez az új fejlesztéspolitikai alapelveknek megfelelően képessé kell tenni őket a saját helyzetük javítására (enabling), és fel kell hatalmazni (empowerment) ő ket az önálló megoldások keresésére, megvalósítására, valamint a politikai döntéshozatalban való részvételre (particzpation). Az urbanizációs válság nem koncentrálódik a fejl ődő országok legnagyobb város- aira, de ott a legszembet űnőbbek a jegyei, hiszen a hiányosságok, kudarcok mérete és halmozódása soklcal nagyobb mérteket ölt, és több embert érint. Ugyanakkor Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 183 kiterjedhet a lényegesen kisebb, de a gazdasági és kormányzásí kapacitásainál gyor- sabban növekvő településre is. Az urbanizációs válság mindezek alapján egy sokarcú jelenség, melynek részletes bemutatása egy újabb tanulmány témája lehet, de a teljesség igénye nélkül az tar- talmazza az alábbi dimenziókat: — demográfiai (a legnagyobb városokban való koncentrálódás kor és nem szerin- ti szelekciója); — társadalmi (átalakuló életvitel, szegénység városiasodása, városok közötti és városon belüli polarizáció, szegregáció); — gazdasági (átalakuló agglomerációs el őnyök és hátrányok, foglalkoztatási és szektoriális kérdések, egyre komplexebbé váló telephelyválasztási döntések); — környezeti (víz- és leveg őszennyezés, hulladékgazdálkodás, helyi ökosziszté- mák, épített környezet); — strukturális (térbeli lciterjedés, szuburbanizáció, városhálózatok, kis és köze- pes, valamint legnagyobb városok közötti divergens fejl ődés); — politikai (kormányzási és közmenedzsment kérdések, közszolgáltatások és infrastrukturális beruházási döntések, intézményi és költségvetési) dimenziók. Láthatjuk, hogy az urbanizációs válság különböz ő dimenziói mind párhuzamba állíthatók az új fejl ődési paradigmal° összetev őivel, valamint itt is jellemz ők az egyes tényez ők összefiiggése, a negatív externáliák interakcióiból kialakuló öner ő- sítő körök. Mindezek az alulfejlettség újratermel ődő köreihez vezethetnek, melyek kezelése egyre nagyobb terhet ró a helyi kormányzatok és a központi kormányzat számára. Épp ezért egyre nagyobb a nyomás a tartós megoldások keresése iránt, mely az okokat szünteti meg, és nem a következményeket kezeli. A bemutatott urbanizációs trendek tükrében az urbanizációs válság menedzselése jelenti az egyik legnagyobb politikai kihívást a jöv őben a fejlődő országok kormányzatai számára. Következtetések Összegzésképpen elmondható, hogy a 2030-ig szóló el őrejelzések szerint a világ népességének növekedése a fejl ődő országok városi területeire fog koncentrálódni. Ezen növekedés főként az ázsiai és afrikai városokat érinti majd, és csak kisebb mértékben a latin-amerikai és karibi térséget. Ez utóbbi országokban ugyanis az urbanizációs folyamatok nagy része 1950-2000 között lezajlott. Bár nézetünk szerint jelent ősége alapján az alkalmazandó gazdaságpolitikák szá- mára megfogalmazható normatív ajánlások meghatározása meghaladja az itt ren- delkezésre álló kereteket, nem éreznénlc teljesnek tanulmányunkat néhány végkö- vetkeztetés megállapítása nélkül. A fejlődő országokban megfigyelhet ő urbanizációs válság kialakulásában éppúgy közrejátszottak gazdasági, mint politikai hajtóer ők. Az óriásvárosi koncentrációk hátterében milliónyi, mikro-szinten racionális döntés áll, melyek azonban makro- szinten nem kívánatos eredményekhez vezetnek. Ezen döntések közvetlen befolyá- Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. 184 Kitekintő TÉT XXI. évf. 2007 • 3 solása, a választási (pl. vándorlási, letelepedési) szabadság korlátozása nem jelent hatékony választ a kihívásokra, és a fejl ő dés új paradigmája tükrében nem is rele- váns opció. A kormányzatoknak a legnagyobb városi koncentrálódás irányába ható politikai ösztönz ő k csökkentését, megszüntetését kell célozniuk, és ez tartalmaz intézményi, politikai-közigazgatási, közmenedzsment reformokat is. Ezzel párhu- zamosan a kisebb városok és a vidéki területek fejl ődése előtt álló gazdasági és politikai akadályok csökkentése is el ő segítheti a legnagyobb városi koncentrációlcra nehezedő nyomás csökkentését. Szükséges azonban egy szemléletváltás is, ameny- nyiben a beavatkozások során nem a gazdasági növekedés, illetve annak er őltetése kell, hogy célként szolgáljon, hanem a tágan értelmezett gazdaságilag és társadalmi- lag fenntartható, környezettel kompatibilis fejl ődés, amely érvelésünk szerint egy kiegyenlítettebb területi struktúra felé való elmozdulást is tartalmaz. Az urbanizációt jelen tanulmányunkban többnyire a városi népesség szintje, nö- vekedési üteme és térbeli elhelyezkedése, valamint a városi méretek szerinti elosz- lása tekintetében vizsgáltuk. A teljes képhez a népesség koncentrálódása mellett legalább ilyen fontos a gazdasági tevékenységek térbeli tömörülésének vizsgálata, azaz a foglalkozatás, a GDP-hez való hozzájárulás, a jövedelmi szintek figyelembe vétele is. Ezek további kutatási irányokat jeleznek. Jegyzetek United Nation Population Division — UNPD. 2 A következő fejezetben foglallcozimk részletesebben a városméretb ől adódó problémákkal, és utalunk rá, hogy nem csak a méret számít. 3 Ez utóbbiról lásd bő vebben Sassen (2000; 2002) írásait, melyek ismertetésére itt nem térünk ki. 4 Itt érdemes megjegyezni, hogy egyes szerz ő k a londoni vagy párizsi agglomerációk túlsúlyát is a történelmi hagyatékra, konlcrétan az ókori római birodalom által Icialalcított struktúrákra vezetik vissza. 5 Jó összefoglalást ad errő l a Handbook of Regional and Urban Economics 2. kötetének 23. fejezete (Henderson 1987). 6 Nem véletlenül nevezi Krugman és Livas birodalom nélküli Rómálcnak („Romes without empire") a fejlődő országok legnagyobb városait (Krugman—Livas 1996,139). 7 Elsőként Lipton (1976) nevéhez fűző dik a városi torzítások vizsgálata és elméleti megalapozása. 8 Ld. az el őző fejezetben említett optimális versus hatékony városméret vitát, valamint Capello és Camagni (2000) írását. 9 Az informális szektor szerepér ől bő vebben 1. de Soto (2000) és Todaro—Smith (2003) írásait. Itt arra utalunk csupán, hogy annalc megítélése korántsem egyértelm űen negatív a városi szegények szemszö- géből. 10 Ehhez 1. bővebben Sen (2003) és Ricz (2005) írásait. Irodalom Ades, A.F.—Glaeser, E.L. (1995) Trade and Circuses: Explaining Urban Giants. — The Quarterly Journal of Economics. 1.195-227. o. Brutzlcus, E. (1975) Centralized versus Decentralized Pattern of Urbanization in Developing Countries: An Attempt to Elucidate a Guideline Principle. — Economic Development and Cultural Change. 4. 633-652. o. Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekintő 185 Capello, R.—Camagni, R. (2000) Beyond Optimal City Size: An Evaluation of Altemative Urban Growth Patterns. — Urban Studies. 9.1479-1496. o. Cohen, B. (2004) Urban Growth in Developing Countries: A Review of Current Trends and a Caution Regarding Existing Forecasts. — World Development. 1.23-51. o. Cohen, B. (2006) Urbanization in Developing Countries: Current Trends, Future Projections, and Key Challenges for Sustainability. — Technology in Society. 28.63-80. o. de Soto, H. (2000) The mystety of capital: why capitalism triumphs in the West and fails evetywhere else. Basic Books, New York. Epstein, T.S.—Jezeph, D. (2001) Development — There is Another Way: A Rural-Urban Partnership Development Paradigm. — World Development. 8.1443-1454. o. Fay, M. Opal, C. (2000) Urbanization without Growth: A Not So Uncommon Phenomenon. World Bank — - - Policy Resaerch Working Paper 2412, Washington D.C. GUO (2007) Global Urban Observatory Database. United Nations Habitat. Letöltve: http://www.unhabitalorg/ progranunes/guo/guo_analysis.asp. Hamer A.M. (1994) Economic impacts of third world mega-cities: Is size the issue? — Fuchs, R.J.— Brennan, E.—Chamie, J.—Lo, F.—Uitto, J.I. (eds.) Mega city growth and the future. United Nations - University Press, Tokyo. Hamer, A.M.—Linn, F.JF. (1987) Urbanization in developing world: pattems, issues and policies. — Mills, E.S. (ed.) Handbook of Regional and Urban Economics. 2. Urban Economics. North-Holland, Amsterdam, New York—Oxford—Tokyo. 1255-1284. o. Henderson, V. (1974) The Sizes and Types of Cities. — American Economic Review. 64.640-656. o. Henderson, V. (1987) General equilibrium modeling of systems of cities. — Mills, E.S. (ed.) Handbook of Regional and Urban Economics. 2.927 956.o. - Henderson, V. (2000) How Urban Concentration Affects Economic Growth. World Bank Policy Research Working Paper 2326. Henderson, V. (2002) Urbanisation in Developing Countries. — The World bank Research Observer. 1. 89-112. o. Jefferson, M. (1939) The Law of the Primate City. — Geographical Review. 29.226-232. o. Kasarda, J.D.—Crenshaw, E.M. (1991) Third World Urbanization: Dimensions, Theories and Detemunants. Annual Review Sociology. 17.467-501. o. — Krugman, P.—Livas, E. (1996) Trade Policy and Third World Metropolis. — Journal of Development Economics. 49.137-150. o. Krugman, P. (2000) A földrajz szerepe a fejl ődésben. — Tér és Társadalom. 4.1-21. o. Lipton, M. (1976) Why poor people stay poor; urban bias in world development. Harvard University Press, Cambridge. Marshall, A. (1890 [1938]) Principles of Economics: an introductory volume. Porcupine hess, Philadelphia. Megacity Challenges: a stakeholder perspective. (2007) www.siemens.com/megacities Moomaw, R.L. Alwosabi, M.A. (2003) An Empirical Analysis of Competing Explanations of Urban — Primacy: Evidence from Asia and the Americas. Center for European Integration Studies, Working Paper Series B03-19. Overman, H.G.—Venables, A.J. (2005) Cities in the Developing World. CEP Discussion Paper No. 695. Centre For Economic Performance (L,ondon School of Economics and Political Science), London. Puga, D. (1996) Urbanisation patterns: European vs. less developed countries. Centre for Economic Performance, Discussion Paper No. 305. Ricz J. (2005) Paradigmaváltás a fejl ődés-gazdaságtanban. — Competitio. 2.109-123. o. Ricz J. (2007) Az agglomerálódás klasszikus és új logikája.— Külgazdaság. 7-8. Megjelenés alatt. Sassen, S. (2000) Cities in a world economy. Thousand Oaks, California. Sassen, S. (ed.) (2002) Global networks, linked cities. Routledge, New York, London. Sen, A. (2003) Fejlődés mint szabadság. Európa Könyvkiadó, Budapest. Todaro, M.P.—Smith, S.C. (2003) Economic Development. Oxford University Press, Oxford. UNPD (2004) World Urbanization Prospects: The Revision 2003. United Nations Department of Economic and Social Affairs, Population Division. New York. UNPD (2006) World Urbanization Prospects: The 2005 Revision. United Nations Department of Economic and Social Affairs, Population Division. New York. Venables, A.J. (2005) Spatial disparities in developing countries: cities, regions and international trade.— Jurnal of Economic Gepgraphy. 5.3 21. o. - Williamson, J.G. (1965) Regional Inequality and the Process of National Development. — Economic Development and Cultural Change. 13.3 45. o. - Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p. 186 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Williamson, J.G. (1988) Migration and Urbanization. — Chenery, H.—Srinivasan, T.N. (eds.) Handbook of Development Economics. 1. Elsevier Science Publishers. 425-465. o. Yousry, M.—Atta, T.A. (1997) The challenge of urban growth in Cairo. — Ralcodi, C. (ed.) The urban challenge in Africa: Growth and management of its large cities. United Nations University Press, Tokyo. Yusuf, S. (ed.) (2000) World Development Report: Entering the 21st centuty. World Bank, Oxford University Press, Oxford.