Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 143-165. p.
Tér és Társadalom XXI. évf. 2007 • 3: 143-215
KITEKINT Ő
A FEJLETTSÉG REGIONÁLIS EGYENL ŐTLENSÉGEI
KÍNÁBAN
(Regional Inequalities of Development in China)
GYURIS FERENC
Kulcsszavak:
regionális egyenlőtlenségek Kína Williamson-hipotézis nyugat—kelet ellentét lconvergencia klubok
Az 1978-as gazdasági nyitás óta Kína dinamikus fejl ődésnek indult, mára a világgazdaság legfontosabb
szereplői közé lépett el ő. Tanulmányunkban először azt vizsgáljuk, hogyan hatott ez a gyors növekedés a
területi egyenlőtlenségek nagyságának, valamint térbeliségének alakulására. Ezt követően felvázoljuk,
milyen fejl ődési kilátásokkal rendelkeznek Kína tartományai, miben nyilvánul meg a Iconvergencia-
klubosodás, valamint mindezek alapján milyen jöv őbeli változások ígérkeznek az ország fejlettségi
térszerkezetében.
Előszó
Az 1949-ben hatalomra kerül ő kínai kommunista vezetés kezdetekt ől fogva ki-
emelt céljának tekintette az országon belül feszül ő társadalmi és gazdasági egyen-
lőtlenségek csökkentését. Ez azonban a nemzetközi kutatótársadalom figyelmét
csak akkor keltette fel, amikor Kína — az 1980-as évek eleje óta zajló lendületes
fejlődése révén — meghatározó világgazdasági és politikai tényez ővé kezdte kinőni
magát. Az ország területi különbségei ugyanis kihatással vannak az egész ország
helyzetére (pl. fejlődésére, nemzetközi versenyképességére), utóbbi révén pedig a
világgazdasági folyamatokra. Ezek miatt fontos, hogy az országot a társadalmi és
gazdasági egyenl őtlenségek szempontjából mélyebb vizsgálatnak vessük alá, els ő-
sorban az 1978-as gazdasági nyitás óta eltelt id őszakra koncentrálva.
A regionális egyenlőtlenségek vizsgálata — módszertani kérdések
Kína társadalmi és gazdasági tagoltságának vizsgálatát statisztikai adatok elemzé-
sére alapoztuk. Ezek legfőbb forrását a Kínai Statisztikai Hivatal évkönyvei jelen-
tik, melyek sokrétűségülcnek köszönhet ően számos vizsgálat elvégzésére adnalc
lehetőséget, tartományi bontásban, immár több évtizedre visszamen őleg.
A Kínai Statisztikai Hivatal adataira épülnek az ENSZ Kínáról szóló Human
Development Reportjai is (UNDP 1997; 2002; 2005). Ezek számos, az ország bels ő
Gyuris Ferenc : A fejlettség regionális egyenlőtlenségei Kínában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 143-165. p.
144 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3
egyenlő tlenségeire fókuszáló elemzést tartalmaznak, nagy el őnyük továbbá, hogy
több olyan hivatalos kínai kiadvány adatait közlik, melyek magyarországi könyvtá-
rakban nem állnak rendelkezésre.
A hivatkozott források kapcsán természetesen nem kerülhet ő meg a kínai gazda-
ságstatisztikai adatok megbízhatóságának kérdése, mely er őteljesen megosztja a
szakmai közvéleményt (1. például Rawski 2001; Sceptical ... 2002; USCC 2002;
Klein—Özmucur 2002-2003; Holz 2003; 2005; Chow 2005). Egyes kutatók alapjai-
ban kérdőjelezik meg a kínai statisztikák használhatóságát, mert azokat tudatos
hamisítás,' esetleg szakszer űtlen adatgy-űjtés és -feldolgozás eredményének tekintik,
míg mások egyenesen arra a megállapításra jutnak, hogy Földünk legnépesebb
országa statisztikáinak megbízhatósága és pontossága alapján egyes fejlett államo-
kat is maga mögé utasít.2 Bár mindkét oldal képvisel őinek érvelése egyaránt tartal-
maz megfontolandó és bírálható elemeket, leginkább Holz és Chow azon vélemé-
nyével értünk egyet, miszerint a kínai statisztikai adatok, még ha célszerű is bizo-
nyos kritikával kezelnünk őket, a főbb tendenciákat, időbeli és térbeli folyamatokat
alapvetően hitelesen tükrözik (Chow 2005,1-2; Holz 2005,10).
Döntésünk els ő sorban nem a szakirodalomban olvasható fejtegetésekre épül. In-
kább azt a kérdést tartjulc megfontolásra érdemesnek, hogy mi célból hamisít(ana)
egy feltörekvő nagyhatalom politikai vezetése statisztikai adatokat. Nyilvánvalóan
azért, hogy jelent ő s társadalmi vagy gazdasági problémákat, negatív tendenciákat
elfedjen, ezzel helyzetét, elért gazdasági eredményeit a valóságosnál kedvez őbb
színben tüntesse fel. Ebb ől viszont az következik, hogy amennyiben az ország sta-
tisztikai adatai alapján valamilyen komoly társadalmi vagy gazdasági probléma
(problémák) meglétére következtethetünk, akkor a probléma valóban létezik. Már-
pedig Kínát a hivatalos statisztikák szerint világviszonylatban is nagy területi
egyenlő tlenségek jellemzik, ezért úgy véljük, az adatok — legalább is ebben a tekin-
tetben — a valós tendenciákat tükrözik, a felhasználásukkal végzett vizsgálatok
érdemi eredményeket hozhatnak.
Ami a demográfiai adatokat illeti, ezek jól használható forrását jelentik a The
World Gazetteer és a Population statistics: Historical demography weboldalai.
Mindkét forrás a Kínai Statisztikai Hivatal demográfiai adataira támaszkodik, me-
lyek az általános szalcért ői vélemény szerint az 1980-as évek eleje (lényegében az
1982-es cenzus) óta hitelesnek tekinthet ők (Heilig 1999). Ezt az álláspontot elfo-
gadtuk, mert a népesedési adatok megbízhatóságát jellemz ően még azok a szakért ők
sem vitatják, akik alapjaiban kérd őjelezik meg egyes gazdaságstatisztikai adatok
helytállóságát. A Population statistics: Historical demography weboldalon egyéb-
iránt a népköztársaság kikiáltását megel őző időszakból is találhatók népességi ada-
tok, ezek azonban meglehet ő sen hiányosak és megbízhatatlanok, elemzésekhez nem
használhatók.
Ami a vizsgálat területi vonatkozását illeti, az ország vizsgálatába nem vontuk be
Xianggangot (Hongkong) és Aoment (Macau). Ez a két terület ugyanis az elmúlt
évszázadban teljesen más fejl ődési utat járt be, mint Kína többi része, nemcsak
gazdasági, hanem társadalmi tekintetben is. Éppen ezért fejl ődésüket és helyzetüket
Gyuris Ferenc : A fejlettség regionális egyenlőtlenségei Kínában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 143-165. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 145
nem lehet azokból a tényez őkből levezetni, amelyekb ől a népi Kína más tartomá-
nyaiét. Hasonló okból a vizsgálat nem terjed ki a Beijing által 23. tartománynak
tekintett Taiwan elemzésére sem, különösen amiatt, hogy ez utóbbinak jogilag sem
tisztázott a hovatartozása.
Másfelől tekintettel kellett lennünk Kína közigazgatási beosztásának változásaira
is. A kínai tartományok száma ugyanis az elmúlt húsz évben kett ővel növekedett,
mivel Hainan 1988-ban kivált Guangdongból, 1997-ben pedig az addig Sichuan
részét képez ő Chongqing önállósult.3 Éppen ezért a rendelkezésre álló adatokat az
idősoros vizsgálatok elvégzése el őtt sok esetben először azonos közigazgatási be-
osztásra kellett vetítenünk. Ilyen esetekben jellemzően az 1995-ös, 30 egységb ől
álló tartományi felosztást vettük alapul.
Végezetül említést érdemel a kínai nevek írásmódjának kérdése is. Vizsgálataink
során végig a Kínai Tudományos Akadémia által kidolgozott pinyin írásmódot
használjuk, alkalmazkodva a nemzetközi szakirodalomban megfigyelhet ő tendenci-
álchoz. Ezzel — bár a hazai kiadványok még mindig gyakorta az ún. népszer ű átírást
alkalmazzák, egységes hazai szabályozás pedig mindmáig nem született — igazodni
lcívánunk a magyar Földrajzinév-bizottság 18/263. számú határozatának szemléle-
téhez, mely az iskolai térképeken már egyértelm űen a kínai földrajzi nevek pinyin
átírásban való feltüntetését támogatja (FNB én, 9).
A területi egyenl őtlenségek időbeli alakulásának modellezése
A területi egyenl őtlenségek időbeli alakulásának általános szabályszerííségeit el ő-
ször Jeffrey G. Williamson modellezte 1965-ben megjelent, Regional inequality and
the process of national development: A description of patterns (A területi egyenl őt-
lenség és a nemzeti fejl ődés folyamata: az összefüggés leírása) cím ű munkájában.
Williamson elképzelése szerint szoros kapcsolat mutatható ki egy ország gazdasági
fejlettsége és területi jövedelmi egyenl őtlenségei között, a következ őképpen:
1) A gazdasági fejlődés korai, preindusztriális fázisában járó országokon (mint a
középkori Európa feudális államain) belül viszonylag csekély területi fejlett-
ségbeli különbségek jellemzők. Ekkor ugyanis a gazdasági termelés alapját a
mezőgazdaság adja, mely — a kés őbb kialakuló nagyiparhoz képest — viszony-
lag egyenletesen helyezkedik el a térben, és jövedelemtermel ő képességének
területi különbségei is relatíve mérsékeltek. Igaz, ez alól a nagy kiterjedés ű or-
szágok (köztük Kína) kivételt jelentenek, ott azonban a népesség zöme is a jó
mezőgazdasági adottságú területeken összpontosul,4 így az egy f őre jutó ter-
melési érték itt sem mutat kiugróan nagy térbeli egyenl őtlenségeket.
2) Az ipari forradalom korszakába lépve az ország gyors gazdasági b ővülésen
megy keresztül, azonban a korszer ű termelés zöme néhány ipari körzetbe kon-
centrálódik, így a növekedés a területi egyenl őtlenségek kiélez ődésével jár
együtt. Ennek tipikus példája a 18. század Angliája, ahol az egy f őre jutó ter-
Gyuris Ferenc : A fejlettség regionális egyenlőtlenségei Kínában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 143-165. p.
146 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3
melési érték növekedése mögött egyszerre állt ott a Black Country rohamos
termelésb ővülése és a vidéki agrártérségek lényegében stagnáló kibocsátása.
3) Az ipari forradalom kiteljesedését követ ően a gazdaság további növekedése
mellett kezdetét veszi a területi egyenl őtlenségek kiegyenlítődése. Ennek
egyik oka az ipari forradalom innovációinak térbeli terjedése, mely immár az
elmaradottabb területeken is lehet ővé teszi a gazdasági termelés hatékonysá-
gának növelését. Másrészt az állam aktívan fellép a térbeli jövedelmi különb-
ségek társadalmi feszültségeket generáló kiélez ődése ellen. Ezen fejlődési fá-
zis jól illusztrálható a nyugat-európai ‚jóléti államok" példáján keresztül, ahol
a II. világháborút követ ően a területi egyenl őtlenségek mérséklésével párhu-
zamosan sikerült tartós gazdasági növekedést felmutatni.
4) Williamson eredeti elképzelése szerint a végs ő fázis kiegyensúlyozott fejl ődést
hoz, a stabil növekedés tartósan alacsony területi különbségekkel társul. Utób-
bi kitételt kés őbb többen is megkérdőjelezték, főként azon elemzések alapján,
melyek szerint a legfejlettebb országokban a területi egyenl őtlenségek újbóli
növekedésére kerül sor, amit aztán megint nivellálódás követ.s• 6
Ha a fenti modellt grafikonon ábrázoljuk, úgy az adott ország „pályája" fordított
U betűhöz hasonlatos (1. ábra). Ennek köszönhet ő, hogy Williamson koncepcióját
általában csak „fordított U-modellnek" nevezik.
1. ÁBRA
A „fordított U-modell" és módosulása a (poszt)szocialista országok esetében
(The Inverted U-Curve and its Change in 1E4 Communist Countries)
Területi fejletts 'égi
különbségek
Regionális differenciálódás
'Szocialista"
nivellálódás Új konvergencia?
Átrnenet VI*
(válság, átalakulás)
11 111 IV Gazdasági fejlettség
Forrás: Nemes Nagy 2005, 121.
A kelet-közép-európai térségben végzett kutatások ugyanakkor kimutatták, hogy a
poszt-szocialista államok esetében a fordított U alak módosul. A szocialista orszá-
gokban ugyanis — az állam adminisztratív nivelláló politikájának köszönhet ően — a
területi egyenlő tlenségek lényegesen kisebbek, mint a hasonló fejlettségi szinten
álló kapitalista államokban („szocialista nivellálódás"). A piacgazdasági átmenet
Gyuris Ferenc : A fejlettség regionális egyenlőtlenségei Kínában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 143-165. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 147
során aztán ez a különbség megsz űnik, a volt szocialista országok területi egyenl őt-
lenségei újból növekedésnek indulnak, „igazodnak" a modell f ő trendvonalához
(Nemes Nagy 2005, 121).
A területi egyenl őtlenségek időbeli alakulása Kínában
Az elemzés során el őször azt vizsgáltuk, hogy Kína esetében is érvényesül-e a
fenti koncepció, és ha igen, Földünk legnépesebb országa hol helyezkedik el a fordí-
tott U alakú görbén. Tézisünk az volt, hogy az 1978 el őtti időszak a fentebb említett
„szocialista nivellálódás" szakaszának felel meg, hiszen a lcínai kommunista terv-
gazdálkodás keretei között a területi különbségek relatíve mérsékeltek voltak. Eh-
hez képest a nyitás óta a kínai gazdaság egyre inkább piaci alapolcra helyez ődik,
ami a korábbi időszak — mesterségesen fenntartott — mérsékelt egyenl őtlenségeinek
növekedésével jár együtt. Kérdés azonban, hogy ez a növekedés tart-e még, vagy
már lassú konvergenciáról, az ország 3. fázisba történ ő belépéséről beszélhetünk.
A kínai területi egyenlőtlenségek alalculásáról már számos vizsgálat született (1. táb-
lázat), ezek alapján azonban a fenti kérdésekre nem tudunk kielégít ő választ adni.
Az elemzések gyakorta csak rövid id őtartamot tekintenek át, és módszertani kü-
lönbözőségeik miatt nem „fésülhetők" össze egyetlen, átfogó id ősoros adatbázissá.
A hosszabb időtartamot értékel ő elemzések pedig általában nem évenkénti, hanem
annál ritkább adatvétellel dolgoznak, ezáltal a tendenciák pontos követésére nem
adnak lehetőséget, vagy ha mégis, akkor sem terjednek ki az elmúlt b ő 10 esztendőre.
Az elemzések zöme ráadásul egyetlen területi egyenl őtlenségi mutató értékének
időbeli alakulására koncentrál, szerzőik jellemzően meg sem kísérlik több mutató
egyidej ű fígyelembevételét, ami szintén a valóság hiteles leírásának rovására megy.
Éppen ezért a Kína helyzetével kapcsolatban feltett kérdések megválaszolásához
új számításokat végeztünk. Az elemzést évenkénti bontású, tartományi szint ű ada-
tok alapján készítettük el, mégpedig három indikátor, a Gini-koeffíciens, a súlyozott
relatív szórás és a Hoover-index párhuzamos kiszámításával. Minthogy a hazai
könyvtárakban fellelhet ő kiadványok és az interneten hozzáférhet ő íngyenes statisz-
tikák alapján csak az 1990-nel kezd ődő időszakra állnak rendelkezésre a szükséges
adatok, az 1978-1990 közötti évek folyamatainak értékelésekor W. Taubmann
elemzésére támaszkodtunk (Taubmann 2001, 11). A fentiek alapján kapott eredmé-
nyeket a 2. és a 3. ábra mutatja.
Gyuris Ferenc : A fejlettség regionális egyenlőtlenségei Kínában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 143-165. p.
148 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3
1. TÁBLÁZAT
A '