Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
Tér és Társadalom XXI. évf 2007 • 2: 1-22
TÉRÉRTELMEZÉSEK A GEOPOLITIKÁBAN1
(Space Interpretations in Geopolitics)
MEZŐ FERENC
Kulcsszavak:
geopolitika politikai földrajz posztmodern kapitalizmus
Manapság közhelynek számít azt állítani, hogy egy régi, haldokló és egy születend ő új világrend kazötti
átmenetben élünk. Különböz ő felfogású elméletek sokasága próbálta már körvonalazni ezt az átmenetet,
ebben igyekszik rendet teremteni a tanulmány. Kísérletek történtek a „rég" elmúlásának és az „új"
születésének a felvázolására, melyek felvetik a geopolitika elt űnését A geopolitikát, mint leírási módot a
már eltűnt — „antik" — világhoz kötik. A tanulmány bizonyságot keres arra, hogy a geopolitika nem tú'nik
el, csak, mint oly sok minden újjászületik. A földrajz, mint tudomány egészén belül jelen van egy jól
lehatárolható világ, amely a földrajzi tudás megalkotásának és felhasználásának kutatási problémáit veti
fel különböz ő rendszerekben és helyeken. Ez az, amit „kritikai geopolitikaként" ismerünk. Az új geopoli-
tikai gondolkodás számára fontos, hogy a politikát (a politikusokat) és a geopolitikát egymástól ponto-
san elhatárolja és ezzel egyidejűleg egymáshoz való viszonyukat tisztázza. Mit kell nyújtani az új geopo-
litikának? Az egyes szaktudományok csak adatokat, speciális részismereteket tudnak szolgáltatni. Az
interdiszciplináris együttm űködésben a szervez őmunka a geopolitikára hárul. Elengedhetetlen, hogy egy
á«ogó és valósághű képet alakítsunk ki a világról, alkotói és nem felhasználói oldalról.
„A tömegek sietnek, rohannak,
erőltetett menetben szelik át a száza-
dot. Azt hiszik, el őre mennek, de
csak egy helyben járnak, majd az
ürességbe zuhannak, ez minden"
Kafka
Bevezetés a geopolitikába
Manapság közhelynek számít azt állítani, hogy egy régi, haldokló és egy születend ő
új világrend közötti átmenetben élünk. Különböz ő felfogású elméletek sokasága pró-
bálta már leírni ezt az átmenetet. Néhányuk szerint egy torzult, de még izgalmas át-
menetet élünlc meg egy ún. Második Hullámú kultúra, — amelyben az ipari társadalom
normái érvényesülnek — és egy szabad, kapitalista Harmadik Típusú kultúra között,
amely egy teljesen új norma-, érték- és viselkedésrendet hoz majd létTe. Más elméle-
tek szerint elértük a történelem végét, és az el őttünk álló „színmű" nem más, mint az
egész bolygón győzedelmeskedő liberalizmus diadalmenete (áthallás Fukuyama első
könyvére: A történelem vége [1994]).
Megint mások az eljövend ő világrend sötétségét (árnyoldalai°, ellentmondásait és
korlátait hangsúlyozzák, aláhúzva, hogy egy teljesen neoliberális világrend gy őzelme
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
2 Mez ő Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
lehetetlen egy, a mérhetetlen anarchia és a mindent átható kulturális különbségekkel
terhelt és megosztott világban (Huntington 1998). Természetesen a Szovjetunió (a
keleti blokk) 1991-es összeomlása csak úgy értelmezhet ő, mint korszakalkotó ese-
mény és ennek megfelel ően kell értelmezni, szakaszhatárnak. A nyugati blokk gy ő-
zelme viszont átmeneti, mert már nem a régi korok értelmében létezik, a h őskorban,
azóta minden egy kicsit más, s őt egyre másabb lesz! A történész Eric Hobsbawm
(1998) ezt a dátumot használja (1991-et) az ún. „rövid 20. sz." végének megjelölésére,
amely Szarajevóban kezdődött 1914-ben, és eléggé ironikus módon nemcsak a
szovjet birodalom összeomlásával zárult, hanem még (ott, ahol elkezd ődött) az ost-
romlott Szarajevóval is.
A nyugati kultúra válságban van, vagy csak átalakul, valami új jön; jobb vagy
rosszabb? S vajon a történelem mesterséges lezárása a földrajz halálát is magával
hozza? Hol látszat, hol virtuális valóság, hol csak foltokban fogható meg, mi az EU,
mi a jó, mi a szép, mi az érték, mi az erkölcs, mi a politika, mi a társadalom? A rek-
lám tudjuk, mindig csal, de nem tudjuk magunkat kivonni a csábítása alól. Modern
szirének modern hangjai és az újjáték nem öröm, hanem kényszer. Lopott világok
émek össze bennünk. A bizalom elveszett (utalás Fulcuyama második könyvére: A
bizalom [1997]). A mítoszok kikoptak, pótszerek vannak, ValóVilágok, szappanope-
rák kis buborékban, nagyon pici buborékban.
A tudományos kulturális közélet szerepl őire nagy felelősség hárul, vagy kiszolgál
— a „megélhetési bűnözésnek" is több szintje van —, vagy határokat feszeget, tabukat
dönt le (pl. Bolyai, Jarmusch, Einstein, Tarkovszkij, Hawking, Lynch, Heisenberg,
Shakespeare, Pilinszky, Greenaway, József Attila).
Kérdezni kell, és új válaszokat kell kikényszeríteni. Ez a tudomány és a kultúra
valóságos feladata. Nem hibás döntések visszaigazolása. Új tézisekre van szükség.
A régi axiómákról bebizonyosodott, hogy tarthatatlanok, s őt hazugok. Új perspektí-
vák kellenek. Válaszúthoz érkeztünk, meg kell tanulnunk újra beszélni egymással, a
dolgokról, amik a világban körbevesznek, tabuk nélkül. A társalgás az együtt gon-
dolkodás! Wittgenstein (1989) szerint: „A gondolkodni akarás egy dolog; rendel-
kezni a gondolkodás tehetségével, megint más."
A jelszavak ismétlése már általánossá vált, nem szabad, hogy elhiggyük őket. Új
mandalák kellenek, újra kell alkotnunk a nyelvet, új fogalmak kellenek, melyen
keresztül újra leírhatjuk a világunkat. A problémákat és a frusztrációkat ki kell
beszélnünk, ha nem tesszük, elvesztünk, akkor majd talán a gyerekeink, talán ők.
Nincs menthetetlen tragédia, a jelenben talán igen, de a történelemben majd utólag
megmagyarázzák, hogy miért kellett pontosan így történnie. Az a nagy szétbomlás
(utalás Fulcuyama harmadik könyvére: A nagy szétbomlás [2000]) amit itt és most
leírunk, valószínűleg valami újnak, valami eljöv őnek a hírnöke. A kérdés az, hogy
vajon fogalmaink tartalma megmarad-e, vagy kultúránlc teljesen át fog lényegülni?
Egyszerre élünlc szörnyű és gyönyörű korban. Ezt a lebeg ő érzést szeretné a szerz ő
az idézetekkel elérni. Az idézetek — els ő látszatra — a szövegt ől, az időtől és a tértől
független egységeket képeznek. A lebegést, a könnyedséget, a játékosságot jelenítik
meg, mégis a tanulmány lényegi tartalmával, üzenetével azonosak. Azt a célt szol-
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Térelemzések a geopolitikában 3
gálják, hogy gondolati átjárhatóságot, kaput mutassanak a kalandozó elmének. Egy-
ben horizontális kitekintést nyújtanak, és a szintézis megértéséhez adnak támpontokat.
A végtelen tudás átkötő elemeiként funkcionálnak. Az idézetek érzéseket indukálnak,
az érzések, pedig többek, mint a szavak, általuk átlebeghetünk a metafizika síkjára.
Az írás célja az alkotás örömének kiterjesztése az olvasóra. A Tudás a kérdezés-
bő l, a reflektálásból, a továbbgondolásból származik. Ebben a továbbgondolásban, a
logikai fűzérek felépítésének a „kikényszerítésében" segít e sajátos szerkezet. Részt
kell venni, nem csak olvas az olvasó, hanem értelmez, ajtókat kap, és ajtókat nyithat
a világra, világokra (?), tő le függ, hogy tovább kalandozik-e az Úton — mely fonto-
sabb, mint az egy, nem összekeverend ő az Eggyel. A lehet őség izgalma, a választás
gyönyöre a fontos. Mindenki maga döntse el, hogy merre indul el („ indulj el egy
úton, én is egy másikon... "), de iránytűre, mankóra, pallóra, tanácsra és megérzésre
van szükség. Nem a részek, az egyek a fontosak, hanem az egész, csak az egészben
láthatod meg az arcodat. A kalandozásaim története lehet őséget biztosít a másképre is.
Az embernek hiába van több könyve és számtalan tanulmánya, mindig ugyanazt írja
meg, az fejl ődik talán jobban. Sőt az embernek hiába van több ezer könyve, mindig
ugyanazt olvassa, akkor is ugyanazt érti meg, azt járja körbe meg körbe. Az élet az,
amivé tesszük. „Az utazás az utazó maga. Nem azt látjuk, amit látunk, hanem azt,
amik vagyunk" (Pessoa 1989). A paradoxonokért éri meg élni! Ami egyszerre ad
bizonyosságot és bizonytalanságot. Bizonyosságot abban, hogy otthonosan mozog
abban, amit ismer, és bizonytalanság abban, hogy az egészre törekszik, de csak része-
ket érhet el (racionálisan csak részeket, emocionálisan már többet, szinte az egészet,
de mégsem, csak majdnem). Az írás reflektor, fókuszál és csupán bizonyos pontokat,
helyeket, történéseket világít meg, de ezeket a fénypontokat is összeköti valami, amit
sejteni lehet. Ez nem más, mint a racionalitáson túlmutató transzcendencia. Spengler
(1994) írja valahol, hogy tiszta szónyelvek nincsenek. A szavakkal való beszédtevé-
kenység abból áll, hogy a szóhangzatok révén jelentésérzeteket ébresztünk, amelyek a
szókapcsolatok hangzása folytán további kapcsolódó érzeteket idéznek feL Vagyis
kimondva, kimondatlanul metafizikai alapja van. A racionalitás túlzott alkalmazása
korlátoz. Ami korlátoz, azt ki kell tágítani, különben az életünk, a megélt valóság
bezár bennünlcet. Bezár bennünket egy szobába — egy barlangba —, és a tv képerny ő-
jén, a számítógép monitorán nem történésben lesz részünk, hanem a virtuális világ
csak lezajlik, amelyben az aktuális valóság felt űnhet, de nem válik tudatossá. Nem
vesszük észre, és kész étlapból dolgozik az agyunk, szegényes, sekélyes üzemmód-
ban. Nem a mi képeink lesznek, hanem egy ellen őrzött optika tervszerű adago-lása.
Foglyok leszünk, nem hogy a jövőrő l, de a múltról is elfelejtünk „álmodni". Ellopják
még az álmainkat is! A térben és időben való közös kalandozás célja e határok fesze-
getése, átjárók biztosítása a különböz ő szférák között.
A földrajz, mint tudomány egészén belül jelen van egy jól lehatárolható világ,
amely a földrajzi tudás megalkotásának és felhasználásának kutatási problémáit veti
fel különböző rendszerekben és helyeken. Ez az, amit „kritikai geopolitikaként" isme-
rünk, és amit a legkönnyebben egy nagyobb kutatási univerzumban lev ő konstelláció-
ként érthetünk meg. Látszólagos tárgya és érdeld ődési központja a `geopolitika', a
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
4 Mez ő Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
terminus, melyet 1899-ben Rudolf' Kjellén alkotott meg, de amely a Kjellén m űveiben
használt jelentéseken túllépve számos különálló, de mégis egymáshoz kapcsolódó 20.
századi problematika alapja lett. A szó maradt, de a mögöttes tartalom térben és id őben
változott, hatalmas formai gazdagságot mutatott és mutat (Mez ő 2003). Kimondatott,
teremtetett, átlényegült, különbségekre tett szert. A „geopolitika" egy jelölés, egy több-
lényegű fogalom a földrajz és a politika változó összeolvadásaira, de egyben alkalmat-
lan kitaláció is, egy túl sok jelentéssel bíró jel, amelyet leterhel a több különféle jelentés
(1d. geopolitikai geneológia), amelyet egy átfogó kézikönyvben érdemes tisztázni.
„Mindig vannak váratlan, véletlen törések, melyek szétzúzzák az egybehangolás
tervét. Az új konstelláció változó elemei ellenállnak az ilyenfajta redukciónak. Ami
'új ' ebben a konstellációban, az a radikális instabilitások mélységéről való növekv ő
tudomásvétel. Meg kell tanulnunk a 'köztes' hézagokban gondolkodni és cselekedni,
a hézagokban, amelyeket az er őltetett összehangolások és a radikális szétáramlások
hoznak létre." (Bernstein 1997, 8-9) Igen, meg kell tanulnunk gondolkodni és cse-
lekedni a hézagokban.
Több problémakört kell végig vennünk. Az els ő az állam, mint termel ő, adminisztrá-
tor és téruraló szerv problémaköre (klasszikus geopolitika). Néhány író számára, mint
például Mann és Shapiro, a modern állam és a geopolitika fejlődése együvé tartozik.
„Az állam, mint körülhatárolt terület meghatározása maga arra utal, hogy további
'politikai' kapcsolatok léteznek ezen állam és más államok között — azaz, geopoliti-
ka... A politika és a geopolitika egybefonódnak; egyiket sem tanulmányozhatjuk a
másik nélkül." Shapiro számára a modern államrendszer fejl ődése volt a geopolitikai
képzelet kezdete, mivel a geopolitika az államlcént szervezett világtér. Az államrend-
szer, mint az államszuverenitás körül létrejött horizontális térszervezet eleve a morális
földrajzzal azonos, halk és szelíd etikai igények érvényesítésének halmazával, amely
előre elrendez egy explicit etno-politikai diskurzust (Mann 1994).
A második problémakör solckal részletesebben koncentrál a geopolitika, mint 20.
századi államvezetési diskurzus történelmére (modern geopolitika). Átfogja az
elmúlt fél évszázad világpolitikáját, és bemutatja azokat az utakat, amelyeken az
értelmiségiek hálózatai (hálózat-társadalom), az intézmények és az ideológia össze-
olvadtak az államon belül, annak érdekében, hogy létrehozzák a globális politikai
tér fegyelmez ő vízióját. A 20. századi dolctrínák és „tér-ideológiák" (mint pl.
Mahan-doktrína, heartland-elmélet, rimland-elmélet, truman-doktrína, dominó-elv)
úgy vázolhatók, mint geopolitika, de inkább úgy ismeretesek, mint a geo-hatalmak
különleges történeti paradigma-rezsimjei, beleértve a földrajzi el őrelátást (szánt-
szándékkal kerülöm a determinizmus megjelölést) és kormányzási ideálokat is. A
geo-hatalom megkülönböztetése általában az, hogy a földrajz és a kormányzás nem
választhatók el egymástól (Mez ő 1998).
A harmadik problémakör a kommunikáció, a média és az identitás politikájának
egybefonódásával foglalkozik, amely a földrajzi hely újrafelértékelésében (1d.
Afganisztán, Pakisztán, Irak, Törökország, Kuba, Venezuela, Nigéria, Szudán) és a
nemzeti tudat újraértelmezésében játszik szerepet (posztmodern geopolitika). Így a
populáris kultúra bűnrészes a hegemónia fenntartásában, nem csak a geopolitikai
terek ábrázolása miatt, hanem azáltal, hogy gyakorlatban olyan szubjektivitásokat
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Térelemzések a geopolitikában 5
hoz létre, amelyeket politikailag mozgósítani lehet a „mi" terünk védelmére az „ ő"
terük ellenében. A média befolyásolja tértudatunkat: a „lcamera szemével" látjuk a
„valóságot", láttatnak velünk, és mi szolgalelk űen látunk. Nem sokan látják a valót,
mert nem a valóságos id őt és teret látjuk a hatórási sorozatban és az azt követ ő
híradóban (de nem is azt, amit a tizenharmadik szintr ől kitekintve látunk). Ebben a
térben információ áramlik; bányásznak, termelnek, tehervonatok robognak, nemze-
tiségek élnek, és pénz áramlik jelként vagy valóságként. Ha kitör valahol egy etni-
kai konfliktus, vagy egy valutapiac tönkremegy, nem lehet a gazdasági, politikai
körülmények és a rejtett szálak ismerete nélkül véleményt formálni. A tér ténylege-
sen textúra, s mint a tér-id ő csillagászati megközelítésében itt is vannak görbületek,
mélyedések és átszakított, átjárhatóságot biztosító féreglyukak. Nyilvánvalóságok
és rejtélyek kombinációja ez, melyet próbálnak ideologizálni és modellezni, tulaj-
donképpen ezzel foglalkozik a geopolitika. A földrajz mindennapi ismeretélménye
a globális média-események tényleges földrajzának közös élménye, minden a TV
világot alkotó és felfedez ő vektorainak interpretációjában jelenik meg.
„Az anyagi világ eltűnése" — állította Virilio (2002) — „az idő vezet ő szerepéhez
vezet. A tér elveszti jelent őségét." Valójában a sebesség 'tértelensége' kiszorítja ma-
gát a teret. Virilio, ki nem mentes a túlzásolctól, közel 20 évvel ezel őtt kinyilvánította,
hogy: „ Tér már nem létezik tovább a földrajzban. A geopolitikától a kronopolitikához
vezet ő tendencia figyelhető meg: a tér disztribúcióját felváltja az idő disztribúciója."
Lyotard összekapcsolta a posztmodern feltételeket az 1950-es évek komputerizált
társadalmának, tudományának rekonstrukciójával, a kapitalizmusba való átmenetet és
a multinacionális vállalatok növekvő hatalmát (Bujalos 1991). A globalizáció ered-
ményeként a technológiai változások és a tudományos ismeretek elveszítették tradi-
cionális hitelüket, és többé már nem igazolások útján törvényesülnek. Itt mindenIcépp
említést kell tennünk Thomas Kuhnról és a Tudományos forradalmak szerkezete c.
formabontó, illetve később viszonyítási ponttá váló könyvér ől, valamint az abban
foglaltalcról. Kuhn a „paradigma" fogalmát használta a vélekedések azon rendszerei-
nek a leírására, amelyek a tudományban a rejtvények megfejtése mögött állnak. A
paradigma fogalmának használatával írja: „ ...arra akarom felhívni a figyelmet,
hogy a valóságos tudományos gyakorlat egyes elfogadott mintái — ezek a minták
magukba foglalják a megfelel ő törvényt, elméleteket, az alkalmazást és a kutatási
eszközöket is — olyan modellek, amelyekb ől a tudományos kutatás sajátos összefigg ő
hagyományai fakadnak. Ezek azok a hagyományok, amelyeket a történész ilyen címsza-
vak alatt emleget: ptolemaioszi (vagy kopernikuszi) csillagászat, arisztotelészi (vagy
newtoni) dinamika, korpuszkuláris (vagy hullám) optika stb..." (Kuhn 2000, 13). A
dogmatikus stabilitást alkalmanként forradalmak tagolják. „A normál tudomány ...
gyakran lényeges új felismeréseket sem enged érvényesülni, mivel ezek szükségképpen
akadályoznák alapvető elkötelezettségeiknek teljesítését, ám amikor a szakmabeliek
nem hagyhatják figyelmen kívül a tudományos gyakorlat meglév ő hagyományát fel-
bomlasztó anomáliákat, akkor rendkívüli kutatások kezd ődnek." (Kuhn 2000, 14) Így
tudományos válság alakul ki, amit kizárólag forradalommal lehet feloldani, vagyis a
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
6 Mez ő Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
régi paradigmát egy új váltja fel. Ennek megfelel ően a tudomány ciklikusan halad
előre. Ez érvényes természetesen magára a geopolitikára is.
Kennary, Kissinger, Brzezinski és mások számára a geopolitika maga a megszilár-
duló rend védelme volt a mindig fenyeget ő gonosszal (vörös-veszedelem), káosszal és
hanyatlással szemben. Újfajta Róma-tudat, ami talán napjainkban negédesen csap át
dölyfös bizantizmusba. A nyelv, a politikai nyelv, a púder, a bíborsaru és az aranypor
a szakállon, a küls őségek fontosabbak lettek, mint a régi ideológiai alapfogalmak,
ezek fokozatos kiüresedése figyelhet ő meg (demolcrácia, szabadság, népfelség, alkot-
mányosság, parlamentarizmus, jogbiztonság, egyéni szabadságjogok). Ha szóba is
kerül e fogalmak valamikori komoly tartalma, mindent elsöpr ő cinizmussal szembe-
sülünk. Ellentétben a globalizációval és a terület megsz űnésével, a globális tér kevés-
bé perspektívként, sokkal inkább osztódóként jelenik meg. El őször is, az elelctronikus
hírközlés és a közlekedés felgyorsulása jelent ős idő—tér sűrítést von maga után, drá-
mai módon összezsugorodott a földrajzi tér és a kiterjedés. Az utóbbi években a globális
tér behálózását célzó technológiák nagymértékben elszaporodtak, megváltoztatva ezzel
a globális tér viszonyainak lehet őségét. Nagyfokú különbség alakult ki a gazdasági
globális tér, illetve a megosztott politikai tér között (Mez ő 1999a).
A nemzetközi politika egyre inkább egy poszt-perspektivista térré válik. Brzezinslci
(1999) egyik művében a geopolitikai „szédülés" általános érzését taglalja azáltal,
hogy a történelem sebességének gyorsulásáról és röppályájának bizonytalanságáról
beszél. „A történelem nem fejez ődött még be — mondja —, de összepréselődött".
Egykor a történelmi korok relatívan kiemelkedve jelentek meg, és az embernek
meghatározott képe volt a történelmi fejl ődésről; ezzel szemben a történelem ma
éles szakadásokat, töréseket von maga után, amelyek egymással összeütköznek,
sűrítik perspektivikus érzékeinket és összezavarják történelmi észlelésünket. Több-
féle történelmet élünk meg a jelenben. Tánclépéseink saját korunkkal szerencsétlen
botladozásokká korcsosultak.
Az individuális pénzügyi piacok folyamatosan elveszítik különálló identitásukat.
Ebbő l következik, hogy az államok tovább már nem tudják kontrollálni saját gazda-
sági sorsukat, mivel a pénzügyi hatalom a globális kapitalista piacok és hálózatok
felé tendál.
A geopolitika vége?
„ feltárul végre az ellentét — ti. a történelem és a természet között feszül ő ellentét
—, melyb ől kiindulva (s csak ebb ől kiindulva) megragadhatjuk a történelem lénye-
gét. Ismétlem: az ember, mint a világ eleme és hordozója, nem csak a természet
része, hanem a történelemé — egy más rend ű és más tartalmú második kozmoszú —
is, amit az egész eddigi metafizika — az els ő kozmosz kedvéért — elhanyagolt."
Oswald Spengler (1994)
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Térelemzések a geopolitikában 7
A vég kezdete
Különböző kísérletek történtek a „rég" elmúlásának és az „új" születésének a fel-
vázolására, amelyek kimondva-kimondatlanul felvetik a geopolitika elt űnését. A
geopolitikát, mint leírási módot a már elt űnt — „antik" — világhoz kötik. S őt, jóval a
Szovjetunió összeomlása és a hidegháború vége el őtt olyan neves személyek, mint
pl. Paul Virilio vagy James Derian azt állították, hogy a „kronopolitika"2 sokkal
fontosabb, mint a geopolitika.
Mások, mint pl. Edward Luttwak, még jóval a Szovjetunió felbomlása el őtt azt
állították, hogy a hidegháború „melegedése" a fegyveres er ők jelentőségét csökkenti.
Összefoglalva: a Nyugat 1990-es politikai nézeteit, véleményét, a hangsúlyt a geo-
politikáról a geoökonómiára helyezte (Luttwek 1990). „Mindenki egyetért abban,
hogy a kereskedelmi rendszer kiszorítja a katonait: a t őke a 'tűzerőt' szorítja ki, a
polgári újítások a katonai-technikai haladást, a piac elterjedése pedig a hely őrséget."
Luttwak elképzelése azonban sokkal közelebb áll az indítórakéták elterjesztéséhez,
mint Kenichi Ohmae, aki a világot a közeljöv őben határok nélküli kapitalizmusnak
képzeli, és már látni véli a „nemzeti államok" megsz űnését. Az államok Luttwak
szerint csak azért vannak, hogy térbeli valósággá szervez ődve féltékenyen körülha-
tárolják saját területüket. Ezek „nemzetközi szinten önmagukból adódóan, relatív
előnyökre törekednek". Mint bürolcratikus szervek, kényszert éreznek, hogy meg-
őrizzék szerepüket és bűvkörüket, hogy megszervezzenek egyfajta „geoökonómiai"
pótlást a hanyatló geopolitikai szerepük helyett. Így a geoökonómiai korszak eljöve-
tele nem a harmonikus egymásrautaltságot fogja jelenteni, hanem sokkal inkább
folyamatos, államok közötti rivalizálást, ahol a „konfliktus logikája" a „Icereskede-
lem nyelvén" jelenik majd meg.
Megint mások olyan ökológiai és környezeti válság kezdeteit emlegetik, amelyek
radikálisan módosítják a nemzetközi politika természetét. Sokak szerint a valódi
változás az átmenet a geopolitikából a gazdaságpolítikába. Az USA volt alelnöke,
Al Gore szerint a világnépesség robbanása, az erd ők és a termőtalaj fogyása, az
ózon-probléma és a mi beteges bolygónk fajai eddig még példátlan kérdések meg-
válaszolása (megoldása) elé állítja a civilizációt (err ől könyvet is írt). Hogy megbir-
kózhasson az ember ezzel a globális környezeti romlással, nem stratégiai védelmi
kezdeményezésre, hanem stratégiai környezetvédelemre van szükség, amely külde-
tés az ember számára. „Az ökológia új bibliává válik, amely egy új életszemléletet
követel a jöv őben, úffajta tiszteletet azon abszolút alapelvek iránt, amelyek vezér-
csillaggá válnak, hogy feltérképezhessük fajunk jöv őbeli útirányát." E másfajta
gondolkodás eklatáns példája nemzetünk köztársasági elnöke Sólyom László is.
Gondolok a Zengőn tervezett lokátor-állomás elleni tevékenységére, illetve már
elnöki kezdeményezésére létrejött zöld miniszterek találkozójára Rigában (Magyar-
ország, Finnország, Lettország, Portugália, Ausztria).
Richard Falk vitatja, hogy a világ sebesen távolodik a geopolitikától a sokkal in-
tegráltabb gazdasági, kulturális és politikai realitás felé; a körülmények sokaságát
az ún. „geoirányítással" igazolja. Az uralkodóan területi elv ű állam kapacitása, mint
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
8 Mez ő Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
az emberiség történelmét irányító, rendez ő erő jelentősen csökkent. S őt, sok esetben
az állam kezd darabokra hullani, ami az állam irányító erejének egyértelm ű csökke-
nését jelenti (1d. jóléti állam válsága). A globális politika többé már nem geopoliti-
ka, hanem „geovezetés", vezetéstechnikai kérdés, akár egy multinacionális cégnél
(Falk 1992). A nem túl gazdag fantáziával megáldott politikai vezet ők egyre gyak-
rabban céghez hasonlítják az államot, és úgyis akarják azt irányítani, s őt erre még
büszkék is. Alapvető tévedés, az állam nem cég, egyáltalán nem azonosak sem a
feladataik, sem a tulajdonságaik, más a dolguk, ez egyenl ő az állam feladatainak a
lebontásával. Ha nincs állam, akkor nincs társadalom se, ha maradékait is lebontják,
akkor maguktól összeomlanak a multinacionális cégek is. A Falk által leírt rendszer
és a többi elmélet kapcsolatban áll a Világrend Modellezésével, s ez már-már le-
hangoló tévút. A 21. század világrendje valószín űleg „ahuman, személytelen veze-
tés lesz", félrevezetés, input-output.
A geopolitika, mint egyfajta reálpolitika a térben
Bár ezek az elméletek különböz őek, abban azonban egy véleményen vannak,
hogy a geopolitika végéhez értünk. Számulcra úgy t űnik, a geopolitika már a múlté,
egy korábbi technológiai és területközpontú koré. Amiben még egyetértenek ezek
az elméletek, az egy meglehet ősen egyszerű, jelentősen csökkentett bels ő tartalom-
mal rendelkez ő fogalom, amely a hidegháborúval és az állam szuverenitásának
logikájával társítható.
A geopolitika ma nem más, mint egyfajta reálpolitika a térben. A „geopolitika
végét" állító általánosító tézis két álláspontot alakított ki.
Az első az, hogy a geopolitika kérdése sokkal összetettebb, mint az ismeretes. A
geopolitika láthatatlan együttesként (dolgozik) m űködik, a felületes szemlélő szá-
mára rejtettként. Ez egy több összetev ős „probléma", nem pedig egyszer ű konstel-
láció. Sokkal inkább egymás mellé helyezett változó elemek, mint integrált kötegek
összessége, amelyeket nem lehet általános nevez őkre redukálni. Kritizálni a geo-
politikát nem más, mint tanulmányozni, hogy történelmileg miként merevednek e
változó, szétszórt elemek a földrajzi tudomány és hatalom különböz ő rendjévé.
A második álláspont az „akkor és most", a régi és az új szekvenciájának proble-
matikája; ez az írás arra törekszik, hogy sematikusan körvonalazza a lehetséges
feltételek átalakítását, szembeállítva a század eleji geopolitikai tudományt a század-
végi geopolitikával (egyszerre fogalmi változás és szintézis). Le kell szögezni, hogy
ez az összevetés csak egy eszköz, egy megoldás, egy mintatörténeti összevetés
(nem törekszik abszolút trónra), amelyet — Lyotard fogalmazását követve — modern
és posztmodern geopolitikának nevezünk (Lyotard 1984). A feladat érdemesít arra,
hogy gondosan kidolgozzunk egy makrotörténelmet a geopolitika mellett és ellen.
Ebben a kitekintésben a geopolitika történeti és filozófiai problémakörét összefogó
metszetét, komplexitását sokkal nyilvánvalóbbá kell tenni. Láthatóvá, tapinthatóvá
kell válnia. Az egyszer űsítés mindig lényeges dolgok lemetszésével, üzenetvesztéssel
jár. Lehet, hogy a geopolitika hagyományos értelmezése elavult, de a geopolitika
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Térelemzések a geopolitikában 9
problémaköre — a globális tér tudománya, földrajza, hatalma — sokkal inkább igényli a
figyelmünket, mint azel őtt bármikor. A lcrízis, amely ezt a többrét ű problémát jellemzi,
igenis fontos. Ez is egyfajta tükör, lehet, hogy egyedi foncsor van rajta, de minden-
képp tanulsággal jár, a dolgok megismerése lehet őségének az izgalma járja át. Meg
kell lelni, ki kell csalni, hívogató varázsszót kell suttogni a fiilébe.
Modern geopolitika: jöv őbe forgó gömb?
A geopolitika egy 20. századi koncepció; az elnevezést el őször Kjellén svéd tudós
használta 1899-ben. Ez az elnevezés azonban egészen az 1930-as évekig nem terjedt
el, amilcor is egy nyugdíjas főgenerális, Karl Haushofer körül szervez ődött német
politikai geo-csoport tagjai „divatot" kreáltak a müncheni egyetem földrajz tanszékén.
Haushofer nézetei er ősen hatottak Rudolf Hess és Hitler gondolataira és politikai
cselekedeteire, és magára vonta a világ figyelmét — nem elég hamar —, különösen
amikor 1933 folyamán Hitler megszerezte a hatalmat Németországban. A nyugati
(Nagy-Britanniában, Franciaországban, Egyesült Államokban) és a keleti féltekén
(Oroszországban, Kínában, Japánban) egyaránt felfigyeltek a geopolitikára, mint
gondolkodásmódra, és úgy is, mint a nemzetközi viszonyok irányításának földrajzi
jelentőségére. A II. világháború folyamán az Egyesült Államokban a kutatók, az üzleti
és hatalmi körök egy csoportja úgy kezelte a geopolitikát, mint egyféle térbeli gon-
dolkociAst, amelyet az Egyesült Államoknak intézményesítenie kell. A geopolitika
megkerülhetetlennek tűnt, mely szükséges eszköznek bizonyult az USA világhatalmi
ambíciójának az elérésére. Lépcs őfok a trónszékig, bíborcip ő a császári lábra. Újra
felfedezték a régebbi európai írásokat — pl. a brit geográfus, Halford Mackinder-ét,
aki ugyan soha nem használta magát az elnevezést —, s az amerilcai külpolitika nagyjai
ezeket a nemzeticözi politika id őtálló előrejelzéseinek tekintették („béka a létrán").
A 20. század első felében a „geopolitika" elnevezés-történetében bekövetkez ő kü-
lönös fordulat magának a probléma kulcsának is tekinthet ő . Bár a 20. századi kon-
cepcióban a geopolitika leginkább úgy értelmezhet ő, mint a „geo-hatalom" tárgy-
körének hosszú idő alatt kialakított új területe.
A 20. századi doktrínák és „tér-ideológiák" (Mahan-dolctrína, rimland-elmélet, do-
minó-effektus stb.) úgy vázolhatók, mint geopolitika, de inkább úgy ismeretesek, mint
a geo-hatalmak különleges történeti korszakai, beleértve a geográfiai meghatározott-
ságból származó következtetéseket és a kormányzási ideákat is. A geo-hatalomra
jellemző, hogy a földrajz és a kormányzás nem választhatók el egymástól. A politi-
kai földrajz — geopolitika — geohatalom sorban a kormányzás egyre faj súlyosabb,
míg a végén már elválaszthatatlan, összen őtt elem (Mez ő 1998).
A geográfiai előrelátás maga is igazgatási feladattá válik. A geopolitika megkülön-
böztetésének, mint 20. századi értelmezési területnek a vizsgálatakor nem a kifejezés
eredetével kellene kezdenünlc, hanem olyan szöveggel, amely nem használja a Icifeje-
zést, de a kés őbbiekben a geopolitikai tradíció alapjaként tartották számon: ez
Macicinder műve: „A történelem földrajzi tengelye" (1904). Ebből a munkából azo-
nosítani tudjuk a legfontosabb szerkezeti jegyeket, amelyet a továbbiakban modern
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
10 Mez ő Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
geopolitikának nevezhetünk. El ő ször is, a geopolitika a korai 20. századi forma,
amely az imperialista kapitalizmusban született, s melyet egy jól körül-határolt cso-
port „mű velt", akik egyetértettek abban, hogy a modern szállítási eszközök, mint pl. a
vasút, a gőzhajó átalakítják a területet, a teret mind gazdasági, mind hadászati, mind
politikai értelemben (egymásutániságot is jelent a felsorolás). Mackinder a „Királyi
Földrajztudományi Társasághoz" 1904-ben benyújtott munkájában egy új földrajzi —
most azt mondanánk geopolitikai — szemléletmódot ismertet. Globális geopolitilcai
modelljét az ezerkilencszázas évek z űrzavara közepette dolgozta ki, az angol—búr
háborúban (1899-1902) jelentkez ő gyengeségelcre, a felmerül ő kérdéselcre próbált
választ adni. Késleltetni akarta a birodalom felbomlását, és armak aggasztó jeleit
értelmezte. A foghíjas brit oroszlánnak próbált protézist gyártani.
Még általánosabban Mackinder földrajzát — mint geopolitikát — úgy értelmezték,
mint tiltakozást a kultúra felborulása ellen, mármint a brit birodalmi kultúra felbom-
lásáról van szó, ezt próbálta valami gazdasági megújítással (1d. Nemzetközösséggel)
megerősíteni. Belső kényszerű kompromisszum, felkészülend ő az elkerülhetetlen
külső konflilctusra.
Egy dialelctikus — már-már mitologikus — küzdelmet vázol fel egy szabad, keres-
kedelmileg nyitott tengeri hatalommal rendelkez ő brit gazdasági közösség és a
totalitárius politikai megoldásra hajlamos kontinentális Eurázsia között. A Harmadik
Világ pedig úgy jelenik meg, mint a kettő konfliktusa közötti terület (ilyen Közép-
Amerika, Közel-Kelet, Délkelet-Ázsia, Afrika szarva és Dél-Afrika).
A geopolitikát úgy jellemezték — átsz ő ve a háború utáni politikai realizmussal
mint a nemzetközi politika perspektíváját (geopolitika mint külpolitika és vica versa).
A geopolitika — különösen Kissinger számára — arra volt jó, hogy Amerika szem-
szögébő l nézve felülvizsgálja a nemzetközi politikát, súlypontjainak változó helyzetét.
A geopolitika játszmájának az volt a lényege, hogy megpróbálja hol megszilárdítani,
hol kibillenteni az egyensúlyi viszonyokat a versenyz ő felek között, és így olyan
nemzetközi helyzetet óvjon meg, vagy teremtsen meg, amely helyzeti el őnyhöz juttat-
ja az Egyesült Államokat. A geopolitika — amint azt Kissinger jellemezte —olyan
megközelítés, amely az egyensúlyi feltételekre figyel, amelyet kizárólag racionálisan
lehet meghatározottnak tekinteni, vagyis pontos számításokon alapul, és ezzel — szinte
matematikailag — megtervezettnek tekintették a jöv őt, illetve armak forgatókönyveit
(scenáriók). Mint a sakkban, lépések — ellenlépések — új lehet őségek — térkinyitások —
térbezárások. Minden erejét arra összpontosította, hogy determinálja az egyensúly
követelményeit, a geopolitika alakjában. A geopolitikusok a netrizetközi politika
„látnokaiként" jelentek meg (modern Metternich formájában). A gondolkodás e típu-
sának alapja volt, hogy felülvizsgálják a globális teret és a szuverén államok területi
politikáját. A globális teret teljesen államon belüli területnek tartották, azaz egy bizo-
nyos állam szuverén területének, érdekeinek a kiterjesztését értették rajta. A szuvere-
nitásának tere egybe esett magával a globális térrel. Abszolút kiterjesztés, természete-
sen felosztásoldcal egyetemben: nem fontos, fontos, kiemelked ően fontos.
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Térelemzések a geopolitikában 11
A modern geopolitika már tudományként határozható meg, amely a nemzetközi
presztízsét úgy hozta létre, hogy a feszültségeket az el őre meghatározott földrajzi
létben és az államok területi látványában keresi, amelyek meghatározzák magát a
globális tér kifeszítését. Ez Lyotard-féle értelemben is modernként jelenik meg.
„Isten szemével látó geopolitikus, egy elkülönített és testetlen imperialista alany,
aki dekódolni tudja a nemzetközi viszonyok felszínét, és teljes képet ad annak rejtett
lényegéről" (Lyotard 1984). Dekóder, amely a rejtett valóságot hozza felszínre.
Ennek a dekódernek a feldolgozása megmutatja a Nyugat tudományos mítoszát (1d.
küldetéstudat), a felfedezetlen id őnélküli lényegről (1d. liberalizmus) és a meghatá-
rozó univerzális okságról (1d. egyéni szabadságjogok, általános jólét).
Posztmodern Tér
A „posztmodern feltételek"-ben a posz modernitást Lyotard úgy kezeli, mint a tu-
domány feltételét, körülményét, mint egy történelmi periódust. Mint a tudomány
feltételét „a posztmodern" kétkedést reprezentálva. Ez krízis az univerzális és az ab-
szolút szemszögéb ől, az igazság és a fejl ődés bizonyosságának elvetése. Lyotard
rámutat, hogy a posztmodern az lenne, ami a modernben el őterjeszti a létezőben a
'nemlétezőt', az lenne, ami önmaga tagadja a jó formák megmutatását, az ízlésr ől alko-
tott közvéleményt, az lenne, amely lehet ővé teszi, hogy kollektívan megosszuk az elér-
hetetlen utáni nosztalgiát, továbbá az lenne, ami új megjelenés után kutat, nem azért,
hogy élvezze azokat, hanem hogy erőteljesebben részt vegyen a nem jelenlév őben
(Bujalos 1991).
Lyotard összekapcsolta a posz modern feltételeket az 1950-es évek komputerizált
társadalmának, tudományának rekonstrukciójával, a kapitalizmusba való átmenetet és
a multinacionális vállalatok növekvő hatalmát. A technológiai változások, a
globalizáció eredményeként a tudományos ismeretek elveszítették tradicionális hite-
lüket, és többé már nem igazolások útján törvényesülnek. „Ha tetszik, ha nem ma már
az információk nyújtják az alapvet ő erő forrást, nem az anyagi javak, a tőke új formája,
amely vitathatatlanul fontosabb, mint a pénzt őke" (Roszak 1990). Az ismerettudomány
nem önmagáért van, hanem a legjobb ki- és bemenet egyenlegét hivatott létrehozni.
Ellentétben a globalizációval és a terület megsz űnésével, a globális tér kevésbé
perspektívaként, sokkal inkább osztódóként jelenik meg. El őször is, az elektronikus
hírközlés és a közlekedés felgyorsulása jelent ős idő—tér sűrítést von maga után,
drámai módon összezsugorodott a földrajzi tér és a kiterjedés. Az utóbbi id őben a
globális tér behálózását célzó technológiák nagymértékben elszaporodtak, megvál-
toztatva ezzel a globális tér viszonyait. A gyorsaság nélkülözi az alaposságot, az
Internet egyszerre jelenti az információt és a dezinformációt (szemétben a gyöngy),
ellenőrizhetőséget kontra lázadást, az émelyít ően erőszakolt álkultúrával szemben
ellenkultúrát is jelent egyid őben (alulról és felülről egyszerre van jelen).
Az államon belül a globális telekommunikáció és a tömegkommunikációs hálózat
rendszeres tájékoztatást nyújt a nap 24 órájában, lefedve a globális teret. Ez a forgó
gömb a CNN logója — „létrehozott egy földgömböt, amely örökké alárendelt a CNN
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
12 Mez ő Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
pörgésének". Ma a biztonságot az a hely jelenti, ahol az információ, az adatok össz-
pontosulnak, vagyis a gazdasági és katonai hatalom hiperkoncentrációja. Az el-
képesztő mértékű koncentrációra válaszul messzemen ő deregulációra van szüksé-
günk (Mez ő 1998).
Egykor a történelmi korok relatívan kiemelkedve jelentek meg, és az embernek
meghatározott képe volt a történelmi fejl ődésrő l; ezzel szemben a történelem ma
éles szakadásokat von maga után, amelyek egymással összeütköznek, s űrítik pers-
pektivikus érzékeinket és összezavarják történelmi észlelésünket. Nem egy történe-
lem van, hanem történelmek. Ezzel magyarázható, hogy minden relativisztikus,
átmeneti, káoszos és felesleges, nihilisztikus.
Másodszor, a hidegháború vége és a globalizáció összekeveredése általános krízist
eredményez a Nyugat stratégiai diskurzusában. A földrajzi lényeg geopolitikai diskur-
zusában nehéz fenntartani az állandót, amikor a tények, a valóságok állandó változóként
jelennek meg. A mitologikus jó-rossz párharca, a világ megváltása, nehezebben kó-
dolható, illetve dekódolható. Komikus, amikor sok pici ördögöt büntet meg a robosz-
tus jó, különösen figyelve arra, hogy számára gazdaságilag hasznos legyen (széls ősé-
ges utilitarizmus). A terrorizmus, mint a gonosz megtestesít ője találó, mert bárkire
ráhúzható, államtól és nemzett ő l függetlenül, de könnyen kipuldcasztható, ha olyan
színezetet kap, mint az USA vezette Nyugat kontra mindenki. A pszichózist, a félel-
met, saját társadalmunk tagjainak a széls őségesen aprólékos ellen őrzését (hivatkozva
a külső fenyegetettségre) nem lehet a végtelenségig fokozni. Ha mindent felveszünk,
könnyen kiszivároghatnak rólunk is hangfelvételelc, pikáns videó részletek.
Az amerikai gondolkodásban az „alapító" Szovjetunió mint „vad-kelet" jelenik
meg, egy háborút követel ő etnikai csoport, egy újgazdag vállalkozó réteg, parazita
bűnöző szindikátus és egy széthulló katonai infrastruktúra anarchikus zónájaként.
Ezért fogadják el és temetik el a demokrácia követelését a putyini dilctatúrával
szemben, legalább van kivel tárgyalni, aki ugyan hagyományosan cárevics módján
tesz rendet, vág rendet, ha kell, ha nem. A Nyugat politikai agytornászai csökönyösen
lcitartanak a nemzetközi politika felszínének újrafeltérképezésére irányuló kísérletek
mellett. Saját képülere formálják át, saját szájízük szerint. A szükséges szövetséges
már nem rossz, hanem átértelmezett jó, jobb, mint a kikiáltott ellenség. Láthatóan
súlyos problémák vannak, minden offenzívát a saját sikere fiillaszt ki. Az információ
kavalkádja és a sebesség hatására a szabadság terepe összezsugorodik, márpedig a
szabadsághoz tér kell. A mozgásszabadságtól egyenes úton eljutottunk a mozgás-
önkényuralomhoz. Az ember elveszítette a világot, mert meghódította, és hazudnak,
mikor azt állítják, hogy kapott egy másik, jobb világot. Nem kapott cserébe semmit
Huntington tézise a civilizációk felosztásáról például egy Mackinder-féle kísérlet-
ként is felfogható. Erkölcsi inverzió, be kell helyettesíteni az ellenségképet, vörös
medve helyett japán menedzser, aki titokban szamuráj, majd a kínai triáda és a zöld
félholdat visel ő terrorista, ami bármely országra ráhúzható, bárhol bujkálhat, ideális
pont a muszályban, állandó lehet a folyamatos változóban. A globális tér más ambi-
ciózus újrafogalmazási kísérletei nyomán még bármi a felszínre kerülhet.
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Térelemzések a geopolitikában 13
A poszünodernitás — Bauman (1993) szerint — körülbelül a totalitás hiányának meg-
jelenésével, a tradíciók és a területek elt ődésével egyenlő. A posztmodernitás a véletlen-
szerűség kora, amely a hiányzó totalitás felé ácsingóztat (ez igaz a Bush adminisztrá-
cióra): „Totalitás térben: egy keretbefoglalt kompozíció, amely megengedné minden
ecsetvonásnak, hogy értelmes szándék fényében sütkérezzen. Id őbeli totalitás: az idő
töretlen háló, amely minden szemet a helyén tart, mégpedig a megfelel ő helyen, aho-
gyan az idő fonalán ki van feszítve". A posztmodern a perspektivista nézetek id őbeli
és térbeli hiányát nyújtja.
Összegezve: a modern geopolitika bizonyos részei folyamatosan szertefoszlanak
több és komplex módon, mint ahogy a globális tér függeni kezd a telekommuniká-
ciós eszközöktől, azért harcol, hogy lépést tartson a sebességgel.
Miért kell új geopolitika?
„Magát ezt a valóságot, mint eleven egészet szeretnénk megismerni. És így feltar-
tóztathatatlanul sodródunk a szellemtudományok legáltalánosabb és végs ő problé-
mája felé: megismerhetó-e a történelmi társadalmi valóság ezen egésze?"
Wilhelm Dilthey (1974)
A szétesett világ
A Szovjetunió váratlanul gyors szétesésével az egész világ egy olyan kihívás el őtt
áll, melynek megoldására eddig még kevés jó válasz született. Az Egyesült Államok
mint egyetlen szuperhatalom felmagasztalása a konfliktusolctól terhes világban az
egyetlen rendteremt ő tényező. Ebben főleg az a görcsös igyekvés nyilvánul meg,
hogy senki semmilyen körülmények között nem akarja magára vállalni a felel őssé-
get, ami nélkül azonban a fennálló problémák egyike sem oldható meg (pl. iráni
nukleáris válság). Igazi ellenfél nélkül pedig egy sor hibás reflex alakulhat ki, nincs,
aki motiválja, alakítsa, fejl ődésre kényszerítse. Álfejl ődés, pótcselekvés, hibás vála-
szok, válság, lassú elhalás, vagy gyors összeomlás, ki tudja, mit hoz a holnap? A
tapasztalatok is azt mutatják, hogy az USA is csak akkor vállalja fel a világrend őr
szerepét, ha saját egyéni érdekeir ől van szó. A legszembeötl őbb példa Afganisztán
megszállása és a fóldgázvezeték lefektetése, illetve Irak és a k őolaj feletti ellenőrzés
(ezzel leginkább az európai szövetségeseit tudja ellen őrizni).
A közelmúltban a világ számos régiójában olyan jelent ős geopolitikai folyamatok
indultak be, amelyeknek valósan létező alapjait a bipoláris világmodellben, ideoló-
giai kettéosztottságának idején nem sorolták a veszélyek közé, vagy akár nem is
érzékelték. Ez leginkább az egykori Szovjetunóban mutatkozott meg (Kaukázus-
térsége, Közép-Ázsia, Baltilcum), de a világ más tájain is, mint pl. Jugoszláviában,
Boszniában, Koszovóban óriási vehemenciával, majdnem a második világháború-
ban érzékelhető ellentétek, parázs darabok lángoltak fel újra. Magától értet ődő volt,
hogy az egykori varsói szerz ődéshez tartozó államok, amelyek hivatalosan függet-
lenek voltak, de gyakorlatilag rövid póráz végén lógtak, minél hamarabb meg akarták
szerezni a nemzeti függetlenséget. Ez főleg az 1940-ben, a Szovjetunióba kénysze-
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
14 Mez ő Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
ríttet balti államok függetlenségi törekvéseire érvényes. Épp ilyen el őrelátható volt
az is, hogy az autonóm szovjet köztársaságnak számító államok, Fehér-oroszország
és Ukrajna, vagy az el ő ször gyarmati státuszba kényszeríttet közép-ázsiai népek és
államok az önrendelkezési joguk megvalósítását fogják követelni. Láthatóan a poli-
tika egyre inkább elveszíti konfiiktuskezel ő szerepét.
A filozófus Hermann Lübbe megállapította, hogy a nacionalista áramlatok új életre
kelését éppen a több évtizedes elnyomás kényszerítette Ici. Ezt a jelenséget a múltra
jellemző „agresszív nacionalizmus"-al szemben defenzív nacionalizmusnak nevezte,
mivel a kommunista iga alól felszabadult területek esetében kizárólag arról volt szó,
hogy azok népi és állami sajátosságaik meg őrzését próbálták biztosítani, illetve el
akarták érni önállóságukat. Egy olyan ország, mint Németország, melynek létezése
a világban meglévő gazdasági lehetőségeitő l függ, és amelynek biztonsága (a régi
és új középhelyzetében) azon alapul, hogy jól becsülje fel sz űkebb és tágabb kör-
nyezetének — kívánságok igények és érdekek által átsz őtt — politikai dinamizmusát,
elengedhetetlen, hogy amennyire csak lehet, részletes, mindenre kiterjed ő, de
ugyanalcicor átfogó képet alkosson a való világról. Ennek megfelel ően megjelent a
német geopolitika is, kiadványok formájában, például 'Gegen die Restauration der
Geopolitik' (Zimmermann 1996). Ehhez azonban arra van szükség, hogy ne köves-
sék az alábbi gyakorlatot, és ne régi gondolkodókhoz nyúljanak vissza, akik az
atlanti szövetség el őjogaiból indultak ki, vagy e gondolat szélvizén eveztek. Ismét
az válik szükségszer űvé, hogy saját erő feszítések árán ismerjék fel saját helyzetü-
ket, saját maguk fogalmazzák meg érdekeiket, és azok kivitelezhet őségének lehető-
ségeit becsüljék fel, és csak azután cselekedjenek.
A geopolitika a leginkább alkalmas arra, hogy eljuthassunlc a megfelel ő fokú fel-
ismerésig. Ehhez azonban világosan kell látnunlc, hogy itt egy átfogó tudományterü-
letrő l van szó, és nem valami határtudományról, mint az a lexikonok definícióiból
kiderül. Sokkal inkább átfogó jelleg ű komplex tudomány, amely számos más tudo-
mányterület eredményeire van utalva, ezeket állítja összefüggésbe, hogy aztán azok
egy összefüggő képet adjanak ki. Itt els ősorban olyan tudományterületek elemeir ől
van szó, mint geográfia, térképészet, antropogeográfia, politikai geográfia, de ide
tartoznak még a klíma-, állat- és növényföldrajz elemei, valamint a közgazdaságtan,
történelem, szociológia. De ez több kell, hogy legyen, mint a leíró tudományok
összefoglalása, azon er ő k nyomára kell, hogy bukkanjon, amelyek a világpolitika
eseményeinek dinamikáját meghatározzák. Itt funkcionális gondolkodásmódra van
szükség, amely lehet ő vé teszi, hogy felismerjük azokat a tendenciákat, amelyek
alapvetően jelentőséggel bímak a fejlő dés folyamata szempontjából. A legújabb
kori történelemben két példa is akad a dinamika téves megbecsülésére, amelynek
súlyos következményei voltak: a német hadvezet őség az első világháború idején
Lenint és az orosz forradalmárokat Oroszországba szállították svájci számílzetésük-
bő l, és a nyugati hatalmak szövetsége Sztálinnal a második világháború idején, ame-
lyek a jövő szempontjából nem voltak kell őképpen kiszámolva, kisakkozva, illetve
elszámolva. Mindkettő olyan döntés volt, amelynek meghozatalában az ellenfél kato-
nai leverése, megsemmisítése volt a ró szempont. Míg az akkori id őkben a katonai
hatalom jelentő ssége egyoldalúan uralkodó volt, ma úgy tűnik, hogy a mai világban
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Térelemzések a geopolitikában 15
inkább bizonyos ideológiai komponensek érvényesülnek, és hozzá kell szoknunk,
hogy tudomásul vegyük a világ sokféle népének természetét ől fogva meglévő számos
elképzelésbeli és cselelcvésbeli motívumait. A közelmúltban is voltak ehhez hasonló
baldövések, az Alkaida hálózatot, Bin Ladent amerikaiak képezték ki a szovjetek ellen
az Afganisztáni hadiszíntérre. A Hamaszt áttételesen segítették, hogy gyengítsék az
El-Fatah-t. Nagy-Britanniában közel 2000 olyan ember él, aki angol, amerikai fegyve-
rekkel önkéntesként harcolt a bosnyákok oldalán Boszniában a szerbek — és a horvá-
tok — ellen. Ma pedig London „dzsungelében" él. A társadalmi elégedetlenség olyan
táptalajra hull, amely ki van képezve, mind a konspirációs, mind a pénzügyi hátterek
felépítésére, mind a katonai eszközök, fegyverek robbanószerek használatára, s őt
előállítására is. A londoni robbantásokat brit állampolgárok hajtották végre. Ki a
hibás? Mi volt el őbb, az eszköz, az ideológia, az ember, a cél, az ok? „Majd, ha
mindannyian bűnösök leszünk, az lesz az igazi demokrácia" (Albert Camus).
Ha mi, ma egy új geopolitikáról beszélünk, az nem azt jelenti, hogy egy új, alap-
struktúrájában eltérő tudományra gondolunlc, amilyen a történelmi német, angol-
szász geopolitika idejében fennállt. Azok az alapvet ő megállapítások, amelyeket a
Haushoferi- és a Mackinderi-iskola is alkalmazott, sok tekintetben még mindig
megőrizték érvényességüket. De az értékelések, magyarázatok, fejtegetések és
hangsúlyozások, mint minden más tudományterületen itt is az id ő függvényei. Az
abszolutizmus, olyan tudományt találni, ami minden egyéb tudományt maga alá
gyűr, jellemző volt a politikum világára is. Ma már nevetséges, és nem is találunk
hasonló tendenciákra!? Visszatérve, a húszas és harmincas évek geopolitikája az
idealizmuson alapult, vagy legalábbis az arra való reakcióként kell tekinteni. Épp
úgy, mint ahogy Ernest Nolte a nacionalista szocializmus létrejöttét a bolsevizmus-
ra adott kényszerű válaszként ábrázolta, a német geopolitika fejl ődése az egykori
fénykorban az imperializmus fejl ődésének akkori fokára adott válaszként értelmez-
hető. A geopolitika ma a múlt felismeréseire és tapasztalataira alapozva, a világ
teljesen megváltozott új viszonyait kell, hogy vizsgálja (Badie—Smouts 1998). Újbor
régi hordóban! Régi fogalom, új tartalom! Ezért szükségszer űen új gondolati kez-
deményezéseket fog kifejleszteni, és ez által új formában fog hatni. Abban az eset-
ben lehet új geopolitikáról beszélni, ha az alapvet ő tevékenységeket új geopolitikai
kérdések felvetésével töltik meg, és ez által új kezdeménye születik meg a tudomá-
nyos munlcáknak. Ebben az összefüggésben a geopolitika reneszánszának egyik elin-
dítója, átértelmez ője Yves Lacoste volt (a bels ő geopolitika feltalálója), a Párizsi St.
Denis Egyetem földrajz professzora, a Herodote folyóirat alapítója. 1990-ben a berlini
fal leomlása utáni világhelyzetet elemz ő gondolatai német fordításban is megjelentek
„Geográfia és politikai tevékenység, egy új geopolitika lehetó'ségei" címmel. Vállalko-
zásának szándéka félreérthetetlenül tükröz ődik az első fejezet címében: „Geopolitilca
fogalom, egy gondolkodásmód újraszületése". Az angolszászok és a franciák a II. világ-
háború után zavartalanul folytatták a geopolitilca kérdésfelvetéseken végzett munkát,
nagyrészt a német iskola felismeréseire építve. Ezen belül az angolszászok f őleg a
geostratégiai aspektusra koncentráltak, míg a franciák a geográfiai térb ől kiindulva a
szociológiai és filozófiai-ideológiai komponenseket er ősítették fejtegetéseikben.
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
16 Mez ő Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
A földrajzi terek birtoklása
A probléma felvetések sokaságát földrajzi terek birtoklása és elrendezése, befo-
lyási övezetek, gazdasági és territoriális hatalomszerzési törekvések, történelmi
adottságok, etnikai és vallási körülmények határozzák meg. Ezek azok a kérdések,
amelyekkel a világnak szembe kell néznie, ha akar, ha nem. Még, ha az emberek
kisebb vagy nagyobb ellenérzéssel használják a geopolitika kifejezést, vagy akár
teljesen el is vetik azt, alckor is alkalmazniuk kell, nem bújhatnak el el őle. Amit
tagadunk, azt használjuk, módosítja gondolkodásunkat, a viszonyítási pontból ható
ellenerő hatással van ránk. A fogalmak a dolgok leírására, azok viszonyrendszerbe
állítására, modellek, folyamatábrák alkotására vannak. Ugyanúgy, ahogy a minden-
napi életünkben is problémákkal, helyzetekkel szembesülünk, leírjuk, viszonyrend-
szerbe állítjuk és megoldjuk, legalább is optimális esetben, de mindenképp megol-
dási stratégiákat dolgozunk ki rájulc. Leírjuk, kérdést teszünk fel, megválaszolási
opciókat határozunk meg, következtetéseket vonunk le. Ezt teszik az államok és a
transznacionális cégek vezet ői is (a tanácsadókkal, kutatókkal karöltve). A jöv ő
Európájában egyre több olyan problémáról beszélnek, amelyek geopolitikai termé-
szetűek.3 Ahhoz túlságosan világos, hogy ez milyen közel áll az ember alakító tö-
rekvéseihez, a politikai döntések el őkészítéséhez. A geopolitika helyet találhat és
kell is, hogy helyet kapjon az akadémiákon, de nem lehet tisztán akadémiai jelleg ű
(a politika felhasználása és az aktuális érdekek alátámasztása miatt). Bár azt állítani,
hogy a többi tudományág nem vesz részt a politikai sakkjátszmákban, er ős túlzás,
gondoljunlc a közgazdaságtanra, politológiára, szociológiára, környezetvédelemre,
vegyészetre, energetikai tudományokra stb. A geopolitika számára viszont létszük-
séglet, hogy felhasználhatóságra törekedjen. Ez csak akkor lehet sikeres, ha alap-
elvei lehetőleg átfogó, kifogástalan tudományosságú megismerésre és értékelésre
irányulnak. Ezért számos más, speciális tudományterület felismeréseire van utalva,
melyek között a földrajz domináns szerepet játszik. Mindamellett Lacoste rámutat,
hogy sem a geográfia, mint tudomány, sem annak egyes ágai, mint a geológia, nem
tudnak függetlenedni a gyakorlati céloktól. A geopolitika tehát lényegét tekintve
egy olyan elemző módszer, amely egy adott földrajzi térben felmerül ő problémákat
azok teljes sokrétűségében próbálja megragadni. Lehet itt szó egy állam vagy álla-
mok közösségének területér ől, vagy pl. egy népről, amely több különböz ő állam
területén él, vagy olyan államolcról, amelyek földrajzilag szoros kapcsolatban állnak
egymással, mint pl. a Baltikum, a Közel-Kelet vagy Délkelet-Ázsia (Ó Tuathail
1996). De foglalkozhat kiterjedtebb területekkel is, amelyeket egy közös összefog-
laló földrajzi fogalommal lehet jelölni, pl. Eurázsia, Pán-Amerika, Óceánia. A
geopolitika döntő fontosságú szerepe abban áll, hogy az egyes tudományterületek
által összegyűjtött adatokat egy egységes képpé foglalja össze, festmény, melynek
színei egységes alkotássá állnak össze. Feladata egy általános csapatmunkával
szemben támasztott követelményekkel hasonlítható össze, van problémafa, célfa és
vannak megoldások, ajánlások, amelyek közül választhatunk. A kutatási eredmények
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Térelemzések a geopolitikában 17
alapján levonandó véglcövetkeztetés, amely majd egy cselekvési javaslat alapjául
szolgálhat, épp úgy Ici van téve nem mérhet ő tényezőknek, mint pl. egy katonai hely-
zet megítélése. Nem véletlenül mondjulc, hogy a helyzet felbecsülése, hisz a számos
mérhető adat mellet mindig marad a tényleges politikai történések során számos olyan
befolyásoló tényező, amely nem mérhet ő, emberi tényez ők befolyása alatt áll (itt is
van határozatlansági elv, ha nem is hívják heisenberginek). A politikai folyamatokat
meghatározó geográfiai körülményelcre fektetett f ő hangsúly mellett nem szabad
elhanyagolni a szabad akarattal és a cselekvés szabadságával bíró embert, mint
döntően befolyásoló tényezőt. Ha ezt tennénk, akkor a világ történéseinek lefolyását
egy statikus, előre megjósolható és megváltoztathatatlan folyamatnak tekintenén1c,
és tagadnánk annak irrunateriális alakító er ők által befolyásolt dinamikáját. Térjünk
vissza az eredeti kérdésre: miért van szülcség új geopolitikára? Egy új megismerési
módszerről van itt szó, avagy egyszer űen már rég ismert gondolatmenetelcről, me-
lyeket opportunista meggondolásból „új" megjelöléssel, az alctuális trendeknek
megfelelő köpenybe bujtattak, hogy azokat együtt, mint új elemet lehessen említeni,
„eladni"? A geopolitika alapkaraktere ugyanaz maradt, ami volt. MindenIci egyetért
abban, hogy a geopolitika interdiszciplináris jelleg ű kell, hogy legyen. Csak a kü-
lönböző eredmények, összefoglalók egyberendezése adhat használható képet egy
állam vagy egy nagyobb térség geopolitikai helyzetér ől. Ebből a múltból az a tanul-
ság vonható le, hogy a gyümölcsöz ő geopolitilca, amely széles körben használható
és érthető , csak alckor biztosított, ha eleve lemond mindenféle politikai és ideológiai
kapcsolatról, befolyásról (ami bevallhatóan naiv álláspont, vágykép). Azt fontolgatva,
hogy miért beszélhetünk egy új geopolitika szükségér ől, és mit kell alatta értenünk
a következ ő megállapítást tehetjük: a világ a négyzet-hálós, vagy koordináta rend-
szerben kelet—nyugati ideológiai és észak—déli fejlettségi felosztásban élt, minden
könnyen modellezhető, átlátható illetve elhelyezhet ő volt. Ezek elmúltával szülcség-
szerűvé vált, hogy széleskörben újra meghatározzulc a világ helyzetét. Az egykori
mércék, amelyek egyrészt társadalmi, ill. ideológiai, másrészt, pedig a katonai-
stratégiai alapokon nyugodtalc, ma már nem kielégítők. A népek és államok tagozódása
többrétegűvé vált. Ezáltal azonban nehezen átlátható problémák kerültek a felszínre,
amelyek a mélyben szurmyadtak és parázslottak, ezek, a nap-fényre kerülve pedig egy
sor új válsággóc kialalculását eredményezték anélkül, hogy a régiek közül akár annak
töredéke is megoldódott volna. A kívánt orientáció csak egy terjedelmes, mélyreható
analízis segítségével érhet ő el, vagyis a geopolitikai feltárás is többréteg ű bonyolul-
tabb folyamattá vált, az általánosítások kora lejárt.
Politika és geopolitika (avagy ki kivel táncol)
Az új geopolitikai gondolkodás számára fontos, hogy a politikát (a politikusokat)
és a geopolitikát egymástól pontosan elhatároljuk, és ezzel egyidej űleg egymáshoz
való viszonyukat tisztázzuk. Ennek kapcsán több ponton érintettük már a geopoliti-
kának a cselekvő politikával való viszonyát. Ami kényes téma, az érdekes téma!
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
18 Mez ő Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
Már a tudományos kritériumok alapján m űködő geopolitika kialakulása, valamint
maga a fogalom is egy különleges politikai konstellációból ered, méghozzá a nagy-
hatalmak 19. század végi és 20. század eleji helyzetéb ől, amelyre már utaltunk.
Megállapítottuk továbbá, hogy a német geopolitikai gondolkodás a felismeréseit az
imperializmus virágzása korszakának elemzéséb ől nyerte, és hogy a második világ-
háború után mindkét nagyhatalom a geopolitikai adottságok felismerése alapján
alakította ki világot átfogó stratégiáit.
Míg az amerikai egyetemeken teljesen nyíltan elemezték a geopolitikai probléma-
felvetéseket, és kiértékelték azok stratégiai jelent őségét, a Szovjetunióban nem
létezett hivatalosan a geopolitikai gondolkodás. Maga a fogalom a náci politika
megvilágításában, megbélyegzésében jelent meg. A hitleri hódító és megsemmisít ő
háború előkészítő ideológiájának tekintették. Ugyanakkor a Szovjetunió a politikai
és katonai stratégiájának fejlesztésével nem tett mást, mint hogy elképzelései és
céljai között reagált az adott világpolitikai helyzetre. Ebben az összefüggésben azt a
nézetet valljuk, hogy a szovjetek azért riadtak vissza a geopolitika mindennem ű
említésétől, mert el akarták kerülni Lengyelország felosztásának — az 1939-es Hitler—
Sztálin paktumhoz kapcsolódó kiegészít ő jegyzőkönyv — bármiféle geopolitikai
taglalását. Másrészt tudjuk, hogy a hagyományos cári területi érdekeltséget és terü-
leti politikát folytatta tovább maga Sztálin is, tehát a külpolitikában volt folytonos-
ság. Lásd a Baltikum bekebelezése, Lengyelország felosztása, Irán megszállási
zónákra osztása (a teheráni konferencia 1943-ban a szovjet megszállási zónában
volt, tehát belterületen), a Balkán-félsziget kiemelt kezelése (pl. Bulgária), a zárt
tengerekről való kijutás fontossága (Fekete-tenger, Balti-tenger). Amikor Engels
egyik válogatott tanulmánykötete megjelent, az egyik írás az orosz cári politikát
kritizálta, Sztálin kivetette a kötetb ől, és a lapszélére írt kommentárjában kifejtette,
hogy a cári külpolitikával semmi gond nem volt, azokat a célokat a jelenben is
követni kell (Dijkink 1996). Vagyis a geopolitika dolgozott, akárhogy is hívták. A
cári külpolitikában Afganisztán is megjelent, mint geostratégiai érdekszféra. Vagyis
nincs új a Nap alatt, az alapok maradnak, maximum a felépítmény változik, módo-
sul, a fontossági sorrenden alakítanak.
Akkor jutunk előbbre, ha felállítunk egy rangsort, amely a parlamentáris demok-
ráciák alkotmányainak feltételei alapján és a katonai területen is érvényes. Tehát el
kell ismerni a politika fontosságát, de feltétlen kiszolgálása nem cél, mert az eszköz
módosíthatja a célt, illetve a cél elérésének módját. Ez azt jelenti, hogy a döntések
és ezekkel együtt a politikai tettek iránt viselt felel ősség is a mindenkori alkotmá-
nyosan felhatalmazott intézmények kezében van, de a tudománynak kötelessége
figyelmeztetni, leírnia a valós világot. A politikusnak pedig figyelembe kell vennie
a tényeket, mert a tények makacs dolgok, és ha rosszul méri fel azokat, akkor veheti
a kalapját, ha akarja, ha nem, elzavarják. Nincs állandóság, maximum az elvek és az
erkölcs szintjén, minden politikus pünkösdi királyságát éli, semmi sem örök-
érvényű, csak maga az Élet (Dilthey után szabadon).
A politika szemszögéből nézve a geopolitikának a katonai területtel szemben — be-
leértve ebbe a vezérkari munkát is — egy szabadon és kötetlenül m űködő tudományos
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Térelemzések a geopolitikában 19
szférának kell lennie. A vezérkari munkával szemben az államapparátushoz sincs
kötve. Feladata sokkal inkább az, hogy a tudományos területen a lehet ő legnagyobb
hatósugárban jelen legyen a köztudatban, hogy felismeréseit szabadon meg lehessen
vitatni. A geopolitikának, hogy általánosan elismert legyen, „a tudomány szabadsága"
követelménnyel kell elismernie létjogosultságának alapfeltételét.
Emlékezzünk itt a múlt geográfusainak szerepére, mint szolgák, és mint uraik
segítői jelennek meg lelki szemeink el őtt. A geopolitikának, mint egy olyan mód-
szernek, amely tudományosan feldolgozott adatok segítségével átfogó helyzetfelmé-
rést végez, a geopolitikának, mint az állandó világpolitikai dinamika megfigyelésére
irányuló eszköznek, mtutkája eredményeit annak a politikai vagy állami közösségnek
a rendelkezésére kell bocsátania, amelyben tevékenykedik, ugyanakkor az is köte-
lessége, hogy világméretekben is tájékoztasson.
Ha a geopolitikai munka célkitűzéseit pontosan látjuk, akkor nyilvánvaló, hogy nem
lehet arról szó, hogy csak a külpolitikára szorítkozzon. Mivel átfogó képet kell adnia,
a munka eredményeit széles felhasználói körben kell tudni hasmosítani. Már említet-
tük, hogy milyen különböz ő speciális tudományokra van szükség, hogy egy komplex
helyzetképet alkothasson. Ez visszafelé is érvényes, a már kidolgozott összkép a kü-
lönböző cselekvési területen dolgozó vezet ők rendelkezésére kell, hogy álljon.
Geostratégia és a geopolitika viszonya
Ha világméretekben szemlél ődünk, úgy pillantásunk arra a területre esik, amit úgy
hívnak geostratégia. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a geostratégiát nem lehet
pusztán egy elemzési eljárásnak tekinteni. A szembet űnő kölcsönös viszonyuk ellenére
a geopolitikát és a geostratégiát karakterük alapján egymástól világosan el kell különí-
teni. A stratégia mindig tartalmaz egy cselelcvési tervet. Mindig van egy terv, amely
politikai ütemezést feltételez, a politika szó sz űkebb jelentésében is — különösen a
külpolitikáéban — és a katonai területen hozott politikai döntések értelmében is
(Boesler 1983).
A geostratégia fogalmát főleg olyan katonai adottságokkal és célkit űzésekkel kap-
csolatban használjuk, amelyek nagyobb területre, vagy akár világméretekben érvé-
nyesek. Ez érvényes volt arra a gyakorlatilag már befejez ődött, szellemileg azonban
még korántsem túlhaladott korszakra, amikor a szuperhatalmak felosztották a vilá-
got. Alapvetően egy bizonyos területekre létrehozott katonai terv nem tud érvénye-
sülni a geopolitika keretei között feldolgozott tények nélkül.
Másrészről a katonai tervezés keretében el őállt tények — pl. er őfelosztás, támasz-
pontrendszer, katonai szövetségek és kooperációs megegyezések — dönt ő elemei a
geopolitikai képalkotásnak. Innen nézve a geostratégia egy fontos, ugyanakkor csak
részterülete a geopolitikának. A jelenlegi állás alapján a legfontosabb rész talán —
elsősorban a jövő szempontjából — a gazdasági státusz és annak el őrelátható fejlődési
lehetőségei. Ez ahhoz vezetett, hogy a geoökonómia fogalma alatt egy új kutatási
területet akarnak meghonosítani. Biztosan helyes és szülcséges, hogy a gazdasági
fejlődési folyamatokat és lehet őségeket, valamint világméret ű interdependenciáilcat
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
20 Mez ő Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
kutassák és elemezzék (Dodds 1993). Mégis megfontolandó, hogy ez a gondolatsor
nem vezet-e tévútra. Nevezetesen az a tendencia, hogy a világméretíí gazdasági törté-
néseket elméletben tervezzük és irányítsuk. Hiszen a geopolitika alapvet ő elve az
lenne, hogy konkrét területek elemzéséb ől induljon ki, alckor is, ha ezeket nagyobb
összefüggésben kell szemlélni. Csak ekkor leheninIc biztosak abban, hogy a kutatási
tevékenység és az elemzési folyamat a tényeknek bizonyos mértékben megfelel.
Célravezető lenne, hogy a geopolitikai munka összefoglaló interdiszciplináris ka-
raktere a felismerési területek minden részösszetev őjében megmaradjon, és a térre
vonatkozó viszonyt, mint realista és stabilizáló tényez őt megtartsák.
Mivel a politika és geopolitika közötti viszonyt vizsgáljuk, meg kellene próbál-
nunk elképzelni, hogy milyen politikai elképzelések és célkitűzések gyakorolhatnak
befolyást a mindenlcori geopolitikai szituáció megváltozására. A problémát el őször
általánosan és azzal a korszakváltással kapcsolatban vizsgáljuk meg, melynek ré-
szesei vagyunk. A kérdés az, hogy a múlt mely politikai stratégiai alapelvei jelle-
mezték a világképet, és hogy lehet-e olyan következtetéseket levonni, amelyek
lehetővé teszik, hogy belelássunk a jöv őbeni fejlődésbe (futurológia).
Konklúzió
Mit kell nyújtania az új geopolitikának: pontos tájékoztatást az államok és népeik
geográfiai körülményeir ől, történelmi fejl ődéséről, az etnikumok jellegér ől és kap-
csolatáról, anyagi és szellemi er őforrásaikról, politikai célkit űzéseikről, világnézeti
ill. vallási irányultságukról, az egyes térségek gazdasági, népességpolitikai, közle-
kedés- és energiapolitikai fejl ődési lehetőségeiről, különösen azok környezeti, öko-
lógiai összefiiggéseiről, vagyis komplex tudomány. Az egyes szalctudományok csak
egyes adatokat, speciális részismereteket tudnak szolgáltatni. Az interdiszciplináris
együttműködésben a szervez őmunka, a közvetítés a résztudományok között, és a
politikum világa felé a geopolitikára hárul. Ahhoz, hogy megtaláljuk és megfogal-
mazzuk az új geopolitika mibenlétét, vissza kell térnünk a kezdetekhez, és végig
kell követnünlc magának a geopolitikának a geneológiáját (Foucault után szabadon).
„Egy kép fogva tart bennünket. Mi pedig nem tudunk kilépni bel őle, mert benne él a
nyelvünkben, a nyelvünk, pedig kérlelhetetlenül ismételgeti nekünk" (Wittgenstein
1989). Ez pedig nem más, mint az ideánk egy jobb világról.
Elengedhetetlen, hogy egy átfogó és valóságh ű képet alakítsunk ki a világról.
Utána, hogy jó utat választunk-e, és jó válaszokat kreálunk-e az élet adta kérdésekre
az már más lapra tartozik, azt majd a jöv ő nemzedéke fogja eldönteni! Egyáltalán,
addig fel merjük-e tenni a szükséges kérdéseket, vagy csak...?
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 2 Térelemzések a geopolitikában 21
Jegyzetek
A tanulmány a Bolyai János akadémiai ösztöndíj támogatásával létrejött „Minden, ami geopolitika" c.
kézirat első fejezetének átirata.
2
A földrajz leegyszerűsítve nem más, mint a tér mérése. Most a pos modern vektorai következtében
átalakult a földrajz. A tér analízisének új fázisába értünk, amely a térid ővel függ össze, amit nevezhe-
tünk az idő földrajzának. A tér már nem földrajzi, hanem elektronilcai. A politika nem annyira a fizikai
térben létezik, mint inkább a különböz ő technológiák — távközlés, intercity, repül őgépek — időrendsze-
rében. A geopolitikától egyre inlcább a kronopolitika felé haladunk: már nem egy területtel gazdálko-
dunk, hanem az id ővel. A tér-rendszer idejétmúlt és ma már minimális. A világ egysége már nem tér-
beli egység. A terület mértékegysége az id őbeli távolság. Virilio (2002) szerint ma már a
kronopolitikában élünk: a szervezet, a hatalom, a strulcturálás, az alávetés, a tiltások, a megszakítások,
a parancsok már az id ővel dolgoznak. Virilio a térr ől mindig megszakítások fogalmában gondolkodik,
úgy, mint egy vagy-vagyról, vízválasztóról, olyan helyr ől, ahol a dolgok kicserélődnek és átalakulnak.
Nem kiteijedésként nézi őket, hanem lcronopolitikialag kezeli, vagyis id őrend szempontjából. A kiter-
jedés kevésbé fontos, mint az a pont, amelyen a dolgok változnak, amelyen a töredék van.
3
Lacoste másként gondolja, tiltalcozik az ellen, hogy a geopolitikát önálló tudományként kezeljék. Mert
ha a geopolitikai kérdések vizsgálatát egyedül mérhet ő adatok összegyűjtésére korlátozzulc, az azt je-
lenti, hogy egyáltalán nem kielégít ő módon jártunlc el. A tudományos módszereklcel mérhet ő megálla-
pítások nem foglalják magukba a cselekvő emberből kiinduló impulzusokat, a látható vagy a mélyben
rejtőzködő hajtóerőket. Ez alapján Lacoste logikusan abból indul ki, hogy nem a geopolitika, mint
olyan létezik, hanem különböz ő szempontok alapján szakaszolcra bontott geopolitika. Szerinte van
külön Francia, Angolszász és egy új orosz geopolitilca (Lacoste 1994). Kétségtelen, hogy vannalc vala-
milyen nagyobb térre, pl. óceánolcra és kontinenselcre vonaticozó geopolitikák. Ez azt jelentené, hogy
ezekben az esetekben a geopolitika fogalmát, mint gy űjtőfogalmat kell alkalmazni mincten e térségek-
ben felmerül ő kérdésre és tendenciára. Egy új modem geopolitika sem tud eleget tenni a tudomány oly
vehemensen követelt portulátumának, miszerint az ne legyen alávetve semmiféle gyakorlati célnalc.
Irodalom
Badie, B.—Smouts M.-C. (1998)A visszájára forduló világ. Aula Kiadó, Budapest.
Bauman, Z. (1993) Modernity and Ambivalence. Polity Press, Cambridge.
Bemstein, R.(1997) The Coming Conjlict with China. Alfred A. Knopf, New York.
Boesler, K. (1983) Politische Geographie. Teubner, Stuttgart.
Brzezinski, Z. (1999)A nagy sakktábla. Európa Könyvkiadó, Budapest.
Bujalos I. (szerk.) (1991) Posztmodern filozófiai írások. Kinizsi Ny., Debrecen.
Dijkinlc, G. (1996) National Identity ánd Geopolitical Visions. Routledge, New York.
Falk, R. (1992) Explorations at the Edge of Time. Temple Press, Philadelphia.
Fukuyama, F. (1994)A történelem Iréze. Európa Kiadó, Budapest.
Fukuyama, F. (1997) Bizalom. Európadő, Budapest.
Fulcuyama, F. (2000)A Nagy Szétbomlás. Európa Kiadó, Budapest.
Hobsbawn, E. (1998)A nacionalizinus kétszáz éve. Maecenas, Budapest.
Huntington, S.P. (1998) A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Könyvkiadó,
Budapest.
Kuhn, T.S. (2000)A tudományos forradalmak szerkezete. Osiris Kiadó, Budapest.
Luttwak, E. (1990) From Geopolitics to Geo-Economics. — National Interest. 20.17-24. o.
Lyotard, J-F. (1984) The Postmodern Condition. Uni Press, Minneapolis.
Mann, M. (1994) The Autonomous Power of the State: Its Origins Mechanisms and Results. — Archives
Européennes de Sociologie. 25.185-213. o.
Mező F. (1998) Samuel P. Huntington elmélete és a kultúrföldrészek.— Tér és Társadalom. 4.91-105. o.
Mező F. (1999) Etnicitás és id őstruktúrálc a volt Jugoszlávia geopolitikai rendszerében. — Tér és Társa-
dalom. 1-2.142-160. o.
Mező F. (2003)A politikai földrajz alapjai. Egyetemi jegyzet. Kossuth Kiadó, Debrecen.
Tuathail, G. (1996) Critical Geopolitics: The Politics of Writing Global Space. Minneapolis
University of Minnesota Press, Minneapolis.
Pessoa, F. (1998)A kétségek könyve. Kráter Kiadó, Budapest.
Roszak, T (1990) Az információ kultusza. Európa Könyvkiadó, Budapest.
Mező Ferenc : Térértelmezések a geopolitikában
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/2. 1-22. p.
22 Mez ő Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 2
Spengler, O. (1994)A Nyugat alkonya. Európa Könyvkiadó, Budapest.
Zimmennann, M. (1996) Kultur: Culture Einige Aspekte zum „gepflegtene deutsch-französischen Kul-
turaustausch. Gegen die Restauration der Geopolitik. 103 114. o.
— -
Virilio, P. (2002) Információs bomba. Kor-Hű, Budapest.
Wittgenstein, L. (1989)A bizonyosságról. Európa Könyvkiadó, Budapest.
SPACE INTERPRETATIONS IN GEOPOLITICS
FERENC MEZŐ
It is a commonplace today to state that we live in an interim period between an old dying
and a new nascent world order. Several different theories have tried to outline this transition,
and the present study is intended to create an order among them.
Attempts have been made to describe the passing of the „old" and the birth of the „new",
which evoke the disappearance of geopolitics. This branch of science as a method of
description is connected to the already disappeared 'ancient' world. The present analysis
searches proof to show that geopolitics does not disappear, it is reborn as so many other
things. Within the science of geography, there is a clearly defined world, which raises the
research problems of the establishment and use of geographical knowledge in different
systems and places. This is what we know as 'critical geopolitics'. For new geopolitical
thinking, it is important to draw a line between politics (politicians) and geopolitics, and at
the same time to clarify the correlation between them. What shall new geopolitics give us?
Individual scientific disciplines provide us with data and special partial knowledge only. In
interdisciplinary co-operation organization falls on geopolitics. It is essential for us to form a
real image of the world, from the point of view of the creator and not that of the user. This
study was inspired by this noble intent.