Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 103-115. p. Tér és Társadalom XXI. évf. 2007 • 1: 103-115 NEURÁLIS HÁLÓZATOK A TÉRSÉGI TIPIZÁLÁSBAN (Neural Networks in Regional Researches) FARKAS JENŐ ZSOLT Kulcsszavak: neurális hálózatok térségtipizálás vidékfejlesztés kistérségek A tanulmány egy új kvantitatív elemzési módszer geográfiai felhasználásának lehet őségeit tekinti át. Az első részben bemutatja a mesterséges neurális hálózatok néhány jellemzőjét, valamint felhasználási területüket a földrajzban és rokontudományaiban. A második részben egy vidékföldrajzi kutatás' során elvégzett számítási kísérlet eredményét ismerteti. Ebben a „hagyományos" statisztikai módszerrel készült vidéktípus meghatározás mellett a kistérségek csoportokba sorolására (klaszterezésére) Kohonen-féle önszervez ődő mesterséges neurális hálózatot használ. Bevezetés Napjaink „információs" társadalmára — a számítástechnika robbanásszer ű fejlődé- sének következtében — jellemz ő az adatok, elektronikus dokumentumok egyre gyor- suló ütemű keletkezése és persze ezek meg őrzése. Ennek köszönhet ően mind az üzleti, mind a tudományos életben hatalmas adattárak alakultak ki, melyekb ől idő és képzett munkaerő hiányában az esetlegesen bennük meglév ő hasznos tudást sem tudjuk kinyerni. A híres futurológus John Naisbitt szerint az információs társadalom egyik legnagyobb ellentmondása, hogy „fuldoklik az információban, miközben éhe- zik a tudásra"2. Az idézetben az ellentmondás csak látszólagos, hiszen az adat az elemzés során válik információvá, núg az információ feldolgozás után alakul tudássá. Az adatok információvá alakításának hagyományos módja a manuális elemzés, mely lassú, drága és szubjektív. Az elmúlt években ezen átalakítási folyamatban új módszerek és elemz ő tevékenységek jelentek meg, melyeket összefoglalóan adat- bányászatnak vagy angolul „data mining"-nak is nevezünk (Abonyi 2006). Más meg- fogalmazás szerint ugyanez: nagy adatbázisokban rejl ő hasznos, el őzőleg nem ismert információ félautomatikus feltárását jelenti mesterséges intelligencia alkalmazásával. Jelen tanulmányunkban egy ilyen új módszer geográfiai felhasználásának lehet ősé- geit kívánjuk áttekinteni. Az els ő részben bemutatjuk a mesterséges neurális hálóza- tok néhány jellemzőjét, valamint felhasználási területüket a földrajzban és rokontudo- mányaiban. A második részben egy vidékföldrajzi kutatás3 mellett elvégzett számítási kísérlet eredményét ismertetjük. Ebben a ,Jiagyományos" statisztikai módszerrel készült vidéktípus meghatározás mellett a kistérségek csoportokba sorolására (1daszterezésére) Kohonen-féle önszervez ődő mesterséges neurális hálózatot használtunk. Farkas Jenő Zsolt : Neurális hálózatok a térségi tipizálásban. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 103-115. p. 104 Farkas Jenő Zsolt TÉT XXI. évf. 2007 • 1 A mesterséges neurális hálózatok felépítése és tanítása A mesterséges neurális hálózatok az adatbányászati eljárások egyik nagy osztályát alkotják. Közös jellemzőjük, hogy az els őként Cajal által 1909-ben a gerincesek tanulmányozása során leírt neuron felépítést és idegrendszert imitálják. Az ember — és a gerinces állatok — idegrendszere neuronokból épül fel, és ezek képezik az in- formációfeldolgozás alapvet ő részegységeit. Az emberi gondolkozás fiziológiájá- nak kutatása során tudósok rájöttek, hogy az idegrendszernek vannak bejöv ő inge- reket összegy űjtő, majd bizonyos feldolgozás után a jelet továbbító ágai. Az átadási folyamat egészen addig tart, míg az ingerületek el nem érik azokat az idegsejteket, amelyek a kérdéses ingerre adott válaszért felel ősek. A válasz milyensége két do- logtól függ: egyrészt örökletes tényez őktől, másrészt az egyén élete során megszer- zett tapasztalataitól és tudásától. Ennek felismerése azért lényeges, mert azt jelenti, hogy ez a struktúra adaptív, vagyis képes a bementi adatokhoz tanulással alkalmaz- kodni (Sárközy é.n.). W. S. McCulloch és W. Pitts 1943-ban elkészítette a neuron matematikai modell- jét, amely a Threshold Logic Unit (TLU) nevet kapta. A TLU-ban minden egyes bemenethez rendelhető egy súly, majd a súlyozott bemenetek összege a neuron átviteli függvényén keresztül adja a kimenetet. 1. ÁBRA A mesterséges neuron legáltalánosabb formája (General Form of Artifical Neurons) xI wI Y x2 w Forrás: Lasztovica (é.n.). Az így felépített mesterséges neuronok összekötéséb ől kapjuk a mesterséges neurális hálózatokat. Az els ő komolyabb eredmények az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején születtek, majd nem sokkal ezután feledésbe is merültek. A neurális hálózatok újrafelfedezése akkor kezd ődött, amikor az 1980-as évek elején leírták a tanításukra alkalmas, ún. hibavisszaterjesztéses algoritmust (backpropagation algorithm, 1986-ban publikálta D.E. Rumelhart, G.E. Hinton és R.J. Williams). Ezzel lehetővé vált a természetes rendszerek analógiájára mesterséges neurális hálózatok létrehozása információfeldolgozás céljára. A mesterséges neurális hálózatok rétegekb ől épülnek fel. Általában valamennyi réteg összes neuronja az el őtte és az utána álló réteg összes neuronjával kapcsolat- ban van, a saját rétegének neuronjaival azonban nincs. A bemen ő réteg annyi neu- ronból áll, ahány bemen ő változónk van. Ezek lényegében csak „jeltovábbítást" végeznek a többi csomópont felé. A rejtett rétegben találhatók a „rejtett neuronok" Farkas Jenő Zsolt : Neurális hálózatok a térségi tipizálásban. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 103-115. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 1 Neurális hálózatok a ... 105 (számuk tetsz őleges lehet), amelyeknek mind a bemenete, mind a kimenete másik csomóponthoz kapcsolódik. Ebben a rétegben folyik a tulajdonképpeni adatfel- dolgozás. Egy hálózaton belül több rejtett réteg is lehet, azonban kett őnél többre nincs szükség, mivel matematikailag bizonyftott, hogy két réteggel bármely foly- tonos függvény közelíthet ő (Kenesei 2006). A kimeneti rétegben annyi neuron van, ahány kimeneti változónk van. Ezek továbbítják az információt a „külvilág" felé. 2. ÁBRA MLP hálózat vázlata (The Scheme of MLP) 1 1 bemeneti réteg rey' r'öte: kimeneti réteg Forrás: Sárközy (é.n.). Mint arról a neurális hálózatok felépítésénél már esett szó, az ilyen típusú hálóza- tok tanítási-tanulási folyamat után alkalmazhatók különböz ő feladatok megoldására. Tanulásuk módszere két fajta lehet: ellen őrzött vagy nem ellen őrzött. Az ellen őrzött tanulás esetében a célunk az, hogy a tanftandó hálózat m űködése minél jobban közelftse a vizsgált rendszer m űködését, tehát egy adott bemenet esetén tudjuk, hogy mit várunk a kimeneten. Így a hálózat válaszát össze tudjuk hasonlftani a kívánt vagy elvárt válasszal. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a csomópontok közötti súlyokat addig változtatjuk, amíg a kimeneti eredmények egyre jobban megközelítik az elérni kívánt valós értékeket. A „nem ellen őrzött tanulás" esetén nincsenek összetartozó be- és kimeneti adatpárok. A hálózatnak a bemenetek alapján kell valamilyen viselkedést kialakítani. Általában a hálózatoknak valamilyen összefüggéseket, hasonlóságokat kell felderí- teniük a bemeneti adatokban. Ezeket a hálózatokat hívják önszervez ődő (self- organized map, SOM) hálózatoknak is (Lasztovicza é.n.). A mesterséges neurális hálózatok alkalmazása Gyakorlati alkalmazásaik az alábbi feladattípusokra vezethet őek vissza: osztályo- zási, optimalizálási, approximálási és a nemlineáris dinamikus rendszerek elemzé- sének feladataira. A konkrét alkalmazásokat tekintve 1990-ig javarészt csak katonai Farkas Jenő Zsolt : Neurális hálózatok a térségi tipizálásban. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 103-115. p. 106 Farkas Jenő Zsolt TÉT XXI. évf. 2007 • 1 felhasználásról beszélhetünk, mint pl.: a cirkálórakéták célpont-azonosftási rendszerei. Ennek köszönhetően terjedtek el a civil életben is a neurális hálózatokra alapuló azonosítási problémákat megoldó felhasználások, mint például a hang és arc iden- tifikáció, vagy a biológiában az egyed, ill. a faj felismerés. E technológia másik nagy felhasználója az üzleti élet, ahol a raktárkészletek tervezését ől a részvény árfolyam el őrejelzésig terjed az alkalmazásuk spektruma. A földrajz rokontudományai közül a térinformatikában a mesterséges neurális há- lózatok már elterjedt módszernek számítanak. Két feladattípust kell kiemelnünk a felhasználási körükb ől: az egyik a térbeli interpolációk köre, a másik különböz ő osztályozási feladatok megoldása. A térbeli interpolációra példa egy háromszögelési hálózat alappontjainak s űrítése vagy egy tó felszíni vízh őmérsékletének adott pont- ban történ ő meghatározása (természetesen „tanuló adatok" feldolgozása után). Az osztályozási feladatok leggyakrabban légifényképeken vagy m űholdképeken a különböző tájhasználati (felszínborítási) foltok tartalmi meghatározását, illetve objektumok és tárgyak azonosítását jelentik. Földrajzi kutatások köréb ől is tudunk példát hozni a mesterséges neurális hálóza- tok alkalmazására. Ezekben jellemz ően időben változó térbeli folyamatok el őrejel- zésére használták a módszert. Az egyik ilyen vizsgálatban az erd őterületek csökke- nését modellezték (Mas—Puig—Palacio—Sosa-López 2004). A kutatás során a mintaterületen két id őpontra határozták meg az erd őterületek kiterjedését. A két térképb ől „levezettek" egy harmadik erd őterület változás térké- pet. A „változás térkép" alapján meghatározták azokat a tényez őket, amelyek legin- kább befolyásolták az erd őterületek csökkenését. Ezután az alkalmazott neurális hálózatot betanftották a „változás térkép" és a kiválasztott mutatók alapján. Majd a tanítási folyamat után egy harmadik id őpontra készítettek el őrejelzést. Utolsó lé- pésként az el őrejelzést összehasonlították a valós erd ősültséggel. Végkövetkezte- tésként megállapították, hogy ez a fajta megoldás nagy pontossággal jelzi el őre az erdőterületek csökkenését. Hasonló módszert alkalmaztak kutatók a földhasználat változásainak el őrejelzésére is (Pzjanowski—Brown—Shellito—Manik 2002). Ebben a kutatásban az 1980-as, 1990-es és a 2000-es állapotból különböz ő tényez ők figye- lembevételével próbálták a 2010-es és 2020-as várható földhasználatot modellezni. Mesterséges neurális hálózatok a térségi tipizálásban Vidékföldrajzi vizsgálatunk célja olyan kistérség-típusok meghatározása volt, amelyek az európai terület- és vidékfejlesztés tervezési és beavatkozási térség- meghatározási mintáinak megfelel ően sokoldalúan sorolják be a kistérségeket. A munkát két dokumentumra: a Tanács „Community strategic guidelines for rural development (programming period 2007 to 2013) (2006/144/EC)" cím ű határozatára (valamint ennek módszertani mellékletére), illetve az Európai Unió ESPON prog- ramjának az „Urban-rural relations" cím ű átfogó kutatási jelentésére alapoztuk. Módszertani szempontból a típusokat, és a meghatározás módját a Helsinki M űszaki Egyetem által az ESPON jelentésben leírt metódus alapján végeztük el (természetesen Farkas Jenő Zsolt : Neurális hálózatok a térségi tipizálásban. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 103-115. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 1 Neurális hálózatok a ... 107 ahol szükséges volt a magyarországi viszonyokhoz igazftva). Az eredmény értéke- lése után azonban felmerült, hogy jó lenne a rendelkezésre álló adatbázis felhaszná- lásával egy másfajta csoportosftást is elvégezni, amely esetleg visszaigazolná az eddigi következtetéseket és új összefüggéseket tárna fel. A kísérlethez a már meglév ő 37 mutatóból álló adatbázist használtuk fel. A fel- adat megoldására az ún. Kohonen-féle „önszervez ődő, mesterséges neurális háló- zat" metodikáját alkalmaztuk. Választásunk azért esett erre a módszerre, mert a mértékegységükben, dimenzióikban eltér ő numerikus input adatok feldolgozását is lehetővé teszi, illetve mert a szakirodalom szerint jobb eredményt adhat a hagyo- mányos statisztikai vagy más sokváltozós eljárásoknál (Openshaw—Wymer 1995). E hálózatok jellemz ője, hogy három rétegb ől állnak, azonban a feldolgozást végz ő réteget a feltalálója Teuvo Kohonen finn professzor után Kohonen-rétegnek hívjuk. Kohonen ezt a réteget a felügyelet nélküli klaszterez ő módszere számára dolgozta ki 1982-ben. Lényege, hogy az n-dimenziós bemen ő adatokat szabályos kétdimen- ziós tömbökre képezi le. Ezt úgy éri el, hogy az n-dimenziós bemeneti adatér egy- máshoz hasonló vektorainak olyan neuronokat feleltet meg a neurontérképen, ame- lyek egymáshoz szintén közel helyezkednek el euklideszi távolságukat tekintve (Fogarassyné Vathy 2006). Az általunk felhasznált szoftver egy Excel munkafüzet alá fejlesztett Visual Basic alkalmazás4 volt. 1. TÁBLÁZAT Demográfiai adatok (Demographic data) Megnevezés Év Mértékegység Lakónépesség 2000 fő Lakónépesség 2004 fő Lakónépesség változása 2000-r ől 2004-re 2000-2004 % Népsűrűség 2004 fő/km2 Természetes szaporodás évi átlaga 2000-2004 között ezer főre 2000-2004 fő Vándorlási különbözet évi átlaga 2000-2004 ezer főre 2000-2004 fő 0-14 évesek aránya a népességben 2004 % 60—x évesek aránya a népességben 2004 % Vitalitási index 2004 Városi lakosság aránya a kistérségben 2004 % 120 fő/km2-nél sűrűbb településeken lakók aránya a kistérségben (urbanitási index) 2004 % 10000 főnél népesebb településeken lakók a kistérségben 2004 % 1 km2 belterületre jutó lakosok száma 2004 fő/km2 Átlagos iskolai végzettség 2001 osztály Külterületi népesség aránya 2001 fő/Icm2 Forrás: KSH. Farkas Jenő Zsolt : Neurális hálózatok a térségi tipizálásban. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 103-115. p. 108 Farkas Jenő Zsolt TÉT XXI. évf. 2007 • 1 A vizsgálat során alkalmazott adatbázis összeállítását egyrészt a Helsinki M űszaki Egyetem által az ESPON keretében alkalmazott módszertan alapján, másrészt az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézetében végzett korábbi kutatások adatainak és eredményeinek felhasználásával végeztük (Csatári 1996). Az adatbázisba végül 37 mutató került négy tematikus egységbe rendezve. Kiválasztásuknál ügyeltünk arra, hogy azok a környezet és a társadalom térbeli jelenségeinek és folyamatainak minél szélesebb körét lefedjék. Az els ő csoportba a népesség és a demográfia f őbb adatai kerültek (1. táblázat). Az ESPON vizsgálat módszertanához igazodva a megszokott jelz őszámok mellett alkalmaztuk a belterületi néps űrűség mutatót, melyet a 2001-es népszámlálás belte- rületi lakónépesség-száma és az OTAB5 települési belterület fedvényének területe alapján számítottunk ki térinformatikai eszközökkel. A következő mutatócsoportba a foglalkozási és foglalkoztatottsági adatok kerül- tek (2. táblázat). 2. TÁBLÁZAT Foglalkozási és foglalkoztatottsági adatok (Employment) Megnevezés Év Mértékegység Mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya 2001 % Ipari foglalkoztatottak aránya 2001 % Tercier foglalkoztatottak aránya 2001 % Munkanélküliek aránya a lakónépességben 2004 % Tartós munkanélküliek aránya a munkanélküliekben 2004 % Forrás: KSH. 3. TÁBLÁZAT Gazdasági és infrastruktúra adatok (Economy and Infrastucture) Megnevezés Év Mértékegység Regisztrált társas vállalkozások 1000 f őre jutó száma 2004 db Regisztrált egyéni vállalkozások 1000 főre jutó száma 2004 1 km2-re jutó vállalkozások száma 2004 db/km2 1 adófizetőre jutó éves nettó jövedelem 2001 Ft Működő mezőgazdasági vállalkozások száma 1000 főre 2003 db Közüzemi vízhálózatba kapcsolt lakások aránya 2004 1 km vízvezetékre jutó csatornahálózat hossza 2004 km Személygépkocsik száma 1000 főre 2004 db Kiskereskedelmi boltok száma 1000 főre 2004 db Kábeltelevíziós hálózatba kötött lakások aránya 2004 Vendégéjszakák száma 1000 f őre 2004 vendégéjszaka 1 km2-re jutó utak és vasutak hossza 2004 km/km2 Forrás: KSH, APEH. Farkas Jenő Zsolt : Neurális hálózatok a térségi tipizálásban. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 103-115. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 1 Neurális hálózatok a ... 109 A harmadik csoportot a gazdaságra és az infrastruktúrára vonatkozó mutatók al- kották (3. táblázat). A korábbi magyarországi elemzésekhez képest itt új elemként jelenik meg — az ESPON vizsgálatot követve — a közlekedési hálózat s űrűsége (km/km2), mely adatokat az OTAB részét képez ő közút- és vasúthálózat adataiból, szintén térinformatika segítségével Intézetünk számítógépein állftottunk A társadalom és a gazdaság bemutatását szolgáló mutatók után a környezetre, azon belül is részben annak állapotára, részben annak használatára vonatkozó utolsó adatcsoport került meghatározásra. Az Európai Unió ilyen jelleg ű adatok gy űjtésé- nek céljából indította el 1985-ben az ún. CORINE6 programot. Ennek célja sziszte- matikus környezeti és területhasználati információk gy űjtése, az Európai Unió kü- lönböző ágazati politikáinak alátámasztására. A Helsinki M űszaki Egyetem által végzett elemzésben is ezek az adatok kerültek felhasználásra. Intézetünkben a leg- újabb állapotokat tükröz ő 2000-es adatokat használtuk (4. táblázat). 4. TÁBLÁZAT Felszínborítás és földhasználat adatok (Landcover and Landuse) Megnevezés Év Mértékegység Mesterséges felszínek aránya 2000 % Mezőgazdasági területek aránya 2000 % Erdőterületek aránya 2000 % Természetközeli területek aránya 2000 % Forrás: European Environmental Agency, Copenhagen, 2005. Az általunk végzett analízis során els ő alkalommal az összes kistérséget egyszerre vizsgáltuk. Ennek eredményeként négy csoportot kaptunk. Az els ő osztályba a főváros került, a másodikba további két térség. Ezt az eredményt nem találtuk ki- elégítőnek a részletes elemzéshez és interpretációhoz, így e három kistérség adatait kivettük az adatbázisból. Ezután egy új elemzést végeztettünk a hálózattal, melynek során szintén négy csoport alakult ki. A végeredményben a f ővárost értelemszerűen külön osztályként hagytuk meg, míg a két térséget a második analízis els ő osztályába tettük. A további két csoportot a második elemzés során kialakult eredmény képezte. A vizsgálat végén kapott eredményt a 4. táblázat és az 5. ábra mutatja. Az első „osztályt" egyedül a f őváros képezi a többi térségt ől minőségileg és mennyiségileg is eltér ő volta miatt. A 2. kategóriába lényegében a régióközpontok, az egri kistérség és Budapest közvetlen agglomerációjának területe került. Érdemes kiemelni, hogy Budapest körül két gyűrű alakult ki. Az első egy közvetlenül hozzá kapcsolódó városi gy űrű (alvóvárosok, a város működését biztosftó logisztikai és termelési központok), míg a második „átmeneti" típusú területekb ől áll az első gyűrűt övezve. E második gyűrű az agglomerációhoz egyre szorosabban kapcsolódó területeket jelöli ki, amelyek egyébként egyértelm űen az e .módszerrel kapott „városi Farkas Jenő Zsolt : Neurális hálózatok a térségi tipizálásban. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 103-115. p. 110 Farkas Jenő Zsolt TÉT XXI. évf. 2007 • 1 típus" irányába fejl ődnek. E területek déli határa a kecskeméti kistérségig nyúlik, a fővárostól mintegy 90 km-re. A tipikusan vidéki és városi térségtípusok között leírható, úgynevezett „átmeneti jellegű" területek másik része a Dunántúlon, a Balaton környékén, a nyugati határ- mentén, illetve az Északi-középhegység területén található. Ennek okai részben az államszocializmus ipartelepítési politikájában, másrészt a rendszerváltás utáni gaz- dasági hatásokban keresend ők. A következő kategóriába - a jellemz őik alapján - az egyértelműen vidékinek tekinthet ő térségek kerültek. Ide tartozik a 168 kistérségb ől 105, az ország 10 millió lakosából 3,5 millió. 5. TÁBLÁZAT A neurális hálózat által kialakított térségtz'pusok összefoglaló adatai (Results of Analysis: Regional Clusters) Városi Atmeneti Vidéki Országos Adat / térésgtípus Főváros térs. térs. térs. adat Lakónépesség clusterek szerint 1697343 2048230 2858410 3493566 10097549 (fő) Adott típusba tartozó térségek 1 15 47 105 168 száma (db) Lakónépesség (2004) átlaga 1697343 136548,67 60817,23 33272,06 60104,46 (fő) Népsűrűség átlaga (fő/km2) 3232,30 306,34 121,03 58,38 116,94 Városi lakónépesség arányá- 100,00 73,57 59,21 43,02 50,62 nak átlaga (%) Mezőgazdasági foglalkoztatot- 0,52 2,27 4,49 11,81 8,84 tak arányának átlaga (%) Ipari foglalkoztatottak arányá- 21,27 31,11 39,36 36,94 37,00 nak átlaga (%) Tercier foglalkoztatottak 78,21 66,62 56,15 51,25 54,16 arányának átlaga (%) Egy adófieztőre jutó nettó 987427 801027 713513 599555 651733 jövedelem átlaga (Ft) Munkanélküliek arányának 1,32 2,52 3,67 6,41 5,27 átlaga (%) Mesterséges felszínek arányá- 66,78 13,46 7,04 4,20 6,19 nak átlaga (%) Mezőgazdasági területek 18,84 55,35 58,30 70,67 65,53 arányának átlaga (%) Erdőterületek arányának átlaga 9,08 24,62 25,08 18,06 20,55 Külterületi népesség arányá- 0,35 2,36 2,69 3,94 3,43 nak átlaga (%) Forrás: Saját szerkesztés. Farkas Jenő Zsolt : Neurális hálózatok a térségi tipizálásban. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 103-115. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 1 Neurális hálózatok a ... 111 `0.) .5 s4) ;C?, ."`" 1:4 'd kr) .5 • s'Z2 Forrás: Saj át szerkesztés. Farkas Jenő Zsolt : Neurális hálózatok a térségi tipizálásban. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 103-115. p. 112 Farkas Jenő Zsolt TÉT XXI. évf. 2007 • 1 Az így meghatározható városi térségek (15 térség, több mint 2 millió lakossal) az országos átlagot csaknem háromszor meghaladó néps űrűségűek (306 fő/km2). Ben- nük a városi népesség aránya 73% (országosan csak 50,62%), a humán er őforrásaik képezettsége jelentő sen meghaladja az országos átlagot, a tercier foglalkoztatottak aránya 66% (országos adat 54%), átlagosan 200 ezer Ft-tal magasabbak az egy f őre jutó jövedelmek, mint a vidéki típusú térségekben, s így kedvez ő munkanélküliségi mutatókkal rendelkeznek. Magas a társas vállalkozások és az egyéni vállalkozások 1000 főre jutó száma, a fő város után itt a legmagasabb az 1000 f őre jutó személy- gépkocsik száma. A mesterséges felszínek aránya e térségekben 13% átlagosan, s az országos átlagnál 50%-kal s űrűbb közlekedési hálózattal rendelkeznek. Az átmeneti térségek (47 térségben, 2 millió 860 ezer f ő él) állapotleírása szerint a népsűrű ség az országos átlag körüli (120 f ő/km2), a városi népesség aránya 59,2%, 14%-kal kevesebb, mint a városinak min ősített kistérségekben, az egy f őre jutó átlagos nettó jövedelem átlagosan 100 ezer Ft-tal magasabb, mint a vidéki térségek- ben, a munkanélküliségi mutatók rosszabbak, mint a városi területeken. Itt a legma- gasabb az 1000 fő re jutó vendégéjszakák száma (3599 éj), a mesterséges felszínek aránya csak 7%. A vidéki térségek jellemz ő i (105 kistérség, 3 millió 500 ezer lakos) közül kieme- lésre kívánkozik, hogy a népsűrű ségük az országos átlag fele (58 f ő/km2), a városi népesség aránya 43% (tehát a városlakók a kisebbséget alkotnak ebben a kategóriá- ban). Általában a gazdasági és jövedelmi mutatókat tekintve a legkedvez őtlenebb helyzetben lév ő területek, a mez őgazdaságban foglalkoztatottak átlagos aránya 12%, az egy fő re jutó nettó jövedelem 50 e Ft-tal az országos átlag alatt van, magas a munkanélküliek aránya, ill. ezen belül is jelent ős a tartósan munkanélkülieké, a működő mező gazdasági vállalkozások aránya ebben az osztályban a legmagasabb. A mesterséges felszínek aránya csak 4%, a mez őgazdasági földhasznosítású terüle- tek aránya e kistérségekben több mint 70%. A külterületi népesség aránya országos átlag feletti, átlagosan 4%. Összegzés A módszer értékelését két lépcs őben végezhetjük el. Els ő lépcsőben értékelhetjük a Kohonen-féle hálózat által kialakított csoportokat. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy az egyes csoportok homogén képet mutatnak, így azokat könny ű volt megfelel ő értelmező címkékkel ellátnunk. A második lépcs ő ben összevethetjük az eredményt más, korábbi vizsgálatok eredményével, melyekrő l általában azt mondhatjuk, hogy azoktól jelent ősen nem tér el. Ennek alátámasztására ismertetnénk az ESPON térség-típusokkal történt összevetést. Mindenekel ő tt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a két vizsgálat „abszolút jóságát" a társadalomtudományokban megítélni rendkívül nehéz. Más- részt a két elemzés végén megállapított térségtípusok tartalmilag nem teljesen fedik egymást. Ezért a pontos összehasonlíthatósághoz meghatároztuk, hogy az egyes típusok mennyire felelnek meg egymásnak. Farkas Jenő Zsolt : Neurális hálózatok a térségi tipizálásban. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 103-115. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 1 Neurális hálózatok a ... 113 k0 0.) s2'2 s.5.5h bi3 < • .5.• s< 1%5' L. Lc; (•5 tsz c5.> Forrás: MTA RKK ATI2006. Farkas Jenő Zsolt : Neurális hálózatok a térségi tipizálásban. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 103-115. p. 114 Farkas Jenő Zsolt TÉT XXI. évf. 2007 • 1 Az összevetésekor azt állapítottuk meg, hogy a két módszer végeredménye 130 kistérség esetében — az adott keretek között — megegyezik. Ez 77,3%-os egybeesést jelent. További 24 esetben részben (14,2%) és 14 esetben egymásnak ellentmondó- nak tűnik a két módszer által kapott eredmény. Az utóbbiak között mind megyeszékhelyek térségei (Szombathely, Szolnok, Békéscsaba) mind az agglomerációban fekv ő kistérségek (Gödöll ői, Pilisvörösvári, Adonyi, Szentendrei), mind néhány alföldi városi kistérség (Mátészalka, Kisvárda) megtalálható. S bár ezek külön-külön az egyes elemzésekben „jó helyen" vannak, az összeve- tésben fellehet ő „meg nem felelésük" a térbeli fejl ődésük olyan valószín űsíthető különlegességére utal, amit további elemzésekkel kellene vagy lehetne kimutatni. A Kohonen-féle önszervez ődő hálózatokról mint módszerr ől azonban megállapít- hatjuk, hogy földrajzi kutatásokban felmerül ő csoportosítási feladatok elvégzésére legalább olyan jól használható, mint a hagyományos statisztikai metódusok, vagy mint a faktor- és klaszteranalízis. Jegyzetek Csatári B.—Farkas J. Zs. Vidéktípusok. Kézirat megjelenés alatt. 2 Idézi Abonyi J. 2006, 6. o. Eredeti: John Naisbitt: Megatrends, Warner Books, 1982. Csatart B.—Farkas J. Zs. Vidéktípusok. Kézirat megjelenés alatt. Fejleszto: Angshuman Saha, letölthet ő : http://www.geocities.com/adotsaha/NN/SOMinExcel.html címről. Orszagos Terképeszen Alapadatbázis 6 Coordination of Information on the Environment The European Spatial Planning Observation Network Irodalom Abonyi J. (2006) Adatok feltáró jelleg ű elemzése és megjelenítése. — Abonyi J. (szerk.) Adatbányászat a hatékonyság eszköze. Computerbooks, Budapest. 5-40. o. Angshuman Saha (é.n.) Neural Network Models in Excel for Prediction and Classification. http://www.geocities.com/adotsaha/NNinExcel.html Csatári B. (1996) A magyarországi kistérségek néhány jellegzetessége. MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete, Kecskemét. http://www.rkk.hu/regional/tan/beavatk.html ESPON jelentések (2005) http://www.espon.eu/mmp/online/website/content/projects/259/649/index_EN.html Fogarassyné Vathy Á. (2006) Csoportosítás (klaszterezés). — Abonyi J. (szerk.) Adatbányászat a haté- konyság eszköze. Computerbooks, Budapest. 131-182. o. Kenesei T.P. (2006) Regressziós technikák. — Abonyi J. (szerk.) Adatbányászat a hatékonyság eszköze. Computerbooks, Budapest. 273-292. o. Lasztovicza L. (é.n.) A neurális hálózatok alapjai. http://home.mit.bme.hu/—laszto/web_data/neural/ nn_basics.PDF Mas J.F.—Puig H.—Palacio J.L.—Sosa-López A. (2004) Modelling deforestation using GIS and artificial neural networks. — Environmental Modelling and Software. 19.461-471. o. Openshaw S.—Wymer C. (1995) An emprirical study of a neurocomputing classifier of large spatial census dataset for small areas. —Fischer M.M.—T.T. Sikos—L. Bassa (eds.) Recent developments in spatial information, modelling and processing. Geomarket. Budapest. 44-71. o. Pijanowski B.C.—rown D.G.—Shellito B.A.—Manik G.A. (2002) Using neural networks and GIS to forecast land use changes: a Land Transformation Mode!, Computer, Environment and Urban Systems. 26.553-575. o. Sárközy F. (é.n.) Térinformatika. http://gisfigyelo.geocentrum.hu/sarkozy_terinfo/tbev.htm Farkas Jenő Zsolt : Neurális hálózatok a térségi tipizálásban. Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 103-115. p. TÉT XXI. évf. 2007 • 1 Neurális hálózatok a ... 115 NEURAL NETWORKS IN REGIONAL RESEARCHES Electronically storaged datas and documents boost in an accelerating way in nowadays Information Society due to the revolution in computer technology. Nevertheless there is no time and manpower to process these datas by conventional manual analysis. This problem has been solved with some new analytical methods applied in the past few years. In general they are called data mining methods. In this article I give a brief summary on one of these methods: the artificial neural networks. The first part of this essay gives a review about artificial neural networks and their usage in GIS and geography. In the second part I describe the clusterization of Hungarian small regions with a Kohonen Self-Organized Map (SOM). The SOM has made four clusters in the analysis. After the investigation, I labelled them as capital city, urban, urban-rural transition and rural regions. The clusters were homogeneous and can be compared against previous reserches such as ESPON 7 „Urban-rural relations" project. In comparison there was a high level similarity between the outcome of the above clusterizations. Finally, I point out that Kohonen SOM ís an acceptable method of grouping in geographical researches.