Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 21-33. p.
Tér és Társadalom XXI. évf. 2007 • 1: 21-33
TÁRSADALOMFÖLDRAJZ ÉS REGIONÁLIS
TUDOMÁNY
(Human Geography and Regional Science)
PROBÁLD FERENC
„A geográfus őszinte érdekl ődéssel
nyitott minden olyan természet- és
társadalomtudomány iránt, amely a
térről való ismereteit — e szintézis-
hez... hozzájárulva — b ővítheti."
Csatári Bálint (2006)
Kulcsszavak:
társadalomföldrajz regionális tudomány tudományelmélet marketing
A tudományrendszertani kérdések tisztázásának f őként az egyes diszciplinák feladatkörének meghatáro-
zása, intézményi struktúrájuk és képzési programjaik alakítása, imázsuk építése szempontjából van
jelentősége. A tanulmány áttekinti a társadalomföldrajz és a regionális tudomány fejl ődésének fél évszá-
zaclát, összehasonlítja defintcióikat és kutatási tárgyköreiket, vizsgálja a tradícióikban gyökerez ő elméleti és
módszertani sajátságokat. A lényegi hasonlóságolcból a szerz ő arra a következtetésre jut, hogy az önálló
regionális tudomány létrejötte nem tekinthet ő szükségszer űnek, tudományrendszertanilag indokoltnak. A
társadalmi jelenségek és folyamatok térbeliségének kutatásában kialakult sajátos versenyhelyzet ésszer ű
munkamegosztás: tesz szükségessé. A társadalomföldrajznak azokra a témákra kellene figyelmét összponto-
sítania, ahol hagyományai és képzési programjai folytán előnyöket élvez. A geográfia pozícióinak megszi-
lárdítása áOgó marketingstratégiát kíván; a tanulmány utolsó része ennek elemeit vázolja fel.
Mi végb ől kell rendszerezni a tudományt?
Napjainkban, amikor a különböz ő inter-, transz- és multidiszciplináris kutatások'
virágkorukat élik, a különböz ő tudományszakok széles határsávokban fonódnak
össze egymással. A tudomány piacosodása nyomán éles verseny folyik a kutatások
pénzügyi fedezetének, a sokat emlegetett „forrásoknak" a megszerzéséért, és gomba-
mód szaporodnak azok a szakágak és részdiszciplinák, amelyek új, hangzatos nevek
alatt igyekeznek minél tágabb helyet és intézményi keretet biztosítani maguk számára.
L,étrejöttükben a fokozódó specializáció mellett gyakran tetten érhet ők egy-egy iskolate-
remtő tudós vagy zseniális szervez ő személyes érdekei, nagyratör ő ambiciói is. Különö-
sen az angol nyelvterület invenciózus kutatói t űnnek ki ötleteikkel; náluk bukkant fel az
utóbbi évtizedekben az „earth system science", a „vulnerability science", a
„sustainability science", az „environmental science", a „human ecology", a „spatial
science", a „GIS science" — és pusztán a földrajz hagyományos érdekl ődési körén belül
maradva is bizonyára lehetne még gyarapítani a példákat. Akadnak persze elvetélt
vagy tiszavirág-életű kezdeményezések, amelyek rendszerint nem is lépnek ki a
nemzetközi szintérre, és vannak olyanok, amelyek életképesnek bizonyulnak, s
Probáld Ferenc : Társadalomföldrajz és regionális tudomány
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 21-33. p.
22 Probáld Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 1
idő vel intézményesült formában — önálló egyetemi tanszékekkel, képzési irányok-
kal, kutatói társaságokkal és szakmai folyóiratokkal rendelkezvén — a tudományos
élet tartós szerepl ő ivé válnak2. Az utóbbiak közé tartozik a „regional science"
(regionális tudomány), amely a német telephelyelméleti, térgazdaságtani alapokra
építkezve Walter Isard fáradhatatlan szervez ő tevékenysége nyomán 1954-ben t űnt
fel az Egyesült Államokban, s terjedt el onnan világszerte, hamarosan követ őkre
találva Magyarországon is.
A regionális tudomány már fejl ődésének legkorábbi, döntő en közgazdaságtani
ihletésű szakaszában ikonjai közé emelte a geográfus Christallert, és komoly hatás-
sal volt az — els ő sorban amerikai — „klasszikus modern" földrajzos nemzedékre
(Rey 2004; Jackson 2004). Amint azután egyre inkább egy átfogó társadalmi tér-
tudomány igényévél lépett fel, a geográfiához, jelesül a társadalomföldrajzhoz való
viszonya mind kényesebbé és bonyolultabbá vált. A regionális tudomány mértékadó
monográfiái (pl. Loveridge 2000; Lengyel—Rechnitzer 2004) a diszciplina egyik
alkotóelemeként tartják számon a társadalomföldrajzot. Ámde magának a regionális
tudománynak önálló szakterületként való meghatározása mindmáig vitatott: egye-
sek pusztán a térbeli társadalmi problémákkal foglalkozó részdiszciplinák együtte-
sének tekintik, mások a földrajznak, mint tradicionális tértudománynak a fölösleges
megkettő zését látják benne, s ezért kérd őjelezik meg létjogosultságát. (Az utóbbiak
közé sorolta Lengyel I. és Rechnitzer J. [20041 e sorok íróját is, érdemtelenül, hi-
szen idézett írásában nem érintette ezt a problémát.) A regionális tudomány és a
földrajz tudományrendszertani viszonyának kérdése a hazai fórumokon is — már
Illés I. (1975) els ő összefoglaló m űvétő l kezdve — újra meg újra fölmerül. Miel őtt
azonban e tárgykörben tovább vizsgálódnánk, érdemes három alapvet ő, axiomati-
kusnak tekinthető megállapítást rögzíteni:
a) A tudomány, mint az igazolt ismeretek rendszere, összefügg ő, egységes egészet
képez, amelyen belül az egyes ágak és szakterületek illetékességi körét nem
lehet pontosan és abszolút érvénnyel kijelölni. Egy-egy intézményesült
diszciplina központi magva a tudomány virtuális terében afféle tájékozódási
pontként szolgál, és a szomszédos szakterületek felé irányuló kapcsolatok háló-
zatának csomópontjaként jeleníthet ő meg (v.ö. Haggett [20061 24.9. ábra).
b) Ugyanaz a probléma gyakran többféle szakterület érdekl ődését is fölkelti, és
más-más irányból közelítve is vizsgálható. A tudományos eredmények megíté-
lése szempontjából a felvetett probléma relevanciája és megoldásának sikere a
mérvadó, ezzel szemben a kutató hovatartozása, az általa m űvelt diszciplina el-
nevezése, tudományrendszertani besorolása lényegtelen.
c) A tudományrendszertani problémák tisztázásának valódi jelent ősége a szak-
területek saját feladatkörének meghatározásában, intézményi struktúrájának és
képzési programjainak kialakításában, imázsának építésében rejlik. Ebben a
vonatkozásban lehet tehát a legkevésbé szerencsés, ha — mint Nemes Nagy J.
(2003) írja — az elméleti kérdések „elhallgatottak".
A társadalomföldrajz és a regionális tudomány viszonyának elemzését a fentiek el őre
bocsátása után definicióikból és kutatásaik tárgyköréb ől kiindulva kíséreljük meg.
Probáld Ferenc : Társadalomföldrajz és regionális tudomány
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 21-33. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 1 Társadalomföldrajz és ... 23
A definíciók összehasonlítása
A 20. század els ő felében a geográfia tárgykörét és tagolódását illet ően széleskörű
egyetértés alakult ki; amint Teleki (1917) megfogalmazta: a földrajznak „a táj szerves-
ségében, individualitásában, egyszeriségének értékében sajátos tárgya van." Az
uralkodó paradigma lényegét világosan fejezi ki Mendöl (1947): „A földrajz végs ő
feladata mai felfogásunk szerint a tájak és a belőlük összetev ődő egész földfelszín
életének és arculatának magyarázó leírása. A tájelemek sorában előkelő helyet fog-
lalnak el az ember és főleg annak alkotásai. Az embeiföldrajz feladata éppen az em-
bernek és alkotásainak mint tájelemeknek a vizsgálata", más szóval „a műtáj mai
állapotának, azaz életének és arculatának magyarázó leírása."Mivel a kor termino-
lógiájában az „élet" voltaképpen a mozgás, változás, fejl ődés metaforája, a magya-
rázó leírásba pedig a természet és a társadalom kapcsolatainak feltárása is beilleszt-
hető, a földrajz feladatköre elvileg a tájparadigma alapján is rendkívül sok lehet ősé-
get kínált. A tájra vagy bármely más térbeli entitásra, különösen annak egyedi
vonásaira összpontosító kutatás azonban kevéssé volt alkalmas egzakt mennyiségi
összefüggések és általános törvényszer űségek leszűrésére, absztrakt modellek alko-
tására — vagyis mindarra, ami a 20. század derekán uralkodó neopozitivista ismeret-
elméleti felfogás szerint a tudományosság sine qua non-ját jelentette. A földrajznak
ekkoriban háttérbe szorult kapcsolattudományi tradíciója, valamint er ősen leíró
jellegű, domináns tájirányzata egyaránt távol esett attól, hogy átfedésbe kerüljön
vagy akár csak szorosabban érintkezzék az 1950-es évek egyértelm űen
neopozitivista-szcientista alapvetés ű regionális tudományával.
Csakhogy az egyes tudományszakok érdekl ődési köre, központi problémái és jel-
legzetes módszerei szüntelenül — olykor apránként, olykor viszont meglep ő gyorsa-
sággal — változnak, a társadalom aktuális igényeihez és a fejl ődő technikai lehető-
ségekhez igazodnak. A modern földrajztudomány történetének legszembet űnőbb
fordulata — Kuhn kifejezésével: paradigmaváltása3 — az 1950-es években a mennyi-
ségi módszerek gyors térhódításával, a „kvantitatív forradalommal" párhuzamosan
zajlott le. Általában határk őnek tekintik Schaefer (1953) tanulmányát, amelyben a
földrajz által az egyedi, sajátos tényekre és jelenségekre fordított különleges fi-
gyelmet („exceptionalism") a tudományos módszerrel összeegyeztethetetlennek
bélyegezte, s a geográfiának egyik régi — Kant ismeretelméletében gyökerez ő —
tradícióját felelevenítve a térbeliséget állította a középpontba. A földrajznak — írta —
,,nem annyira magukra a jelenségekre, mint inkább azok térbeli elrendez ődésére
kell összpontosítania figyelmét. A térbeli kapcsolatok a lényegesek a geográfia
számára, semmi egyéb." Az új, tértudományi paradigma (spatializmus) egyik él-
harcosa, Berry (1964) szerint „a geográfus szempontjából alapvető fogalmak a
térbeli rendre, a térbeli integrációra, a térbeli kölcsönhatásokra és szervez désre, a
ő
térbeli folyamatokra vonatkoznak." A földrajz két-három évtizedre el őbb az Egyesült
Államokban, majd az egész „nyugati" világban els ősorban „a társadalom térbeli
szervez ődésének" vagy egyszerűen csak a „térbeli szervez ődésnek" (spatial
organization) a tudományává lett.
Probáld Ferenc : Társadalomföldrajz és regionális tudomány
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 21-33. p.
24 Probáld Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 1
A tértudományi paradigma — melynek hibáit és fogyatékosságait ezúttal nem cé-
lunk számba venni — az 1970-es évek végére elveszítette korábbi egyeduralmát. Az
utóbbi negyedszázad során eltér ő ismeretelméleti alapokon kibontakozott, módszerei-
ket és céljaikat tekintve is er ősen különböző irányzatok jelentek meg a geográfiában.
Ám a nemzetközi és a hazai szakirodalom szerkezeti arányai azt mutatják, hogy a
tértudományi felfogás továbbra is meghatározó módon jellemzi a társadalomfóldrajzot.
Erről tanúskodnak azok a korszer ű definíciók is, amelyek közül néhány — a tudo-
mányterület feladatkörét megvilágító példát az alábbiakban idézünk.
A Magyar Nagylexikon (2003) szócikke rámutat, hogy a társadalomföldrajz volta-
képpen a 20. század második felének emberföldrajza, amely „kutatja a társadalmi
és gazdasági jelenségek, folyamatok térbeli összeftiggéseit, kiterjesztve a társada-
lom és a környezet kapcsolatára, ill. az egymásra gyakorolt komplex hatásaikra is."
Az Oxford Dictionary of Geography (Mayhew1997) szerint a társadalomföldrajz
(human geography) „az emberi tevékenység és a természeti környezet kapcsolatai-
val, térelemzéssel és a területi differenciálódás folyamataival foglalkozik". Kovács
(2001) mintaszerűen tömör megfogalmazásában a tudományterület „a társadalmi-
gazdasági jelenségek térbeli törvényszerűségeit, valamint a társadalom és a kör-
nyezet kapcsolatát vizsgálja." Blotevogel(2002) hangsúlyozza a társadalomföldrajz
interdiszciplináris jellegét, feladatkörét pedig így összegzi: „A társadalom és a tér-
szervez ődés kölcsönös összefüggéseivel, ill. ezek id őbeni változásaival foglalkozik."
Több, az el őbbiekhez hasonló definíció említi a geográfia integráló, szintetizáló jelle-
gét is. A társadalomföldrajz különböz ő (ön)meghatározásaiból végs ő soron kon-
szenzus rajzolódik ki a tekintetben, hogy a diszciplina feladata a társadalmi jelen-
ségek és folyamatok térbeli összefüggéseinek tanulmányozása4.
A regionális tudomány „születése" szorosan köt ődik ugyanahhoz a történeti kor-
szakhoz és amerikai társadalmi mili őhöz, amelyik a földrajzban a spatialista para-
digmát uralomra segítette. Jóléti társadalom, virágkorát él ő fordista termelés,
keynesiánus gazdaságpolitika, a tudomány és a technika mindenhatóságába, vala-
mint a társadalmi folyamatok kiszámíthatóságába és modellezhet őségébe vetett hit:
mindennek hatása tetten érhet ő a korabeli geográfia és a térgazdaságtan egymással
összefonódó fejl ődési irányában. Míg azonban a geográfusok a paradigmaváltás
éveiben is szívesen boncolgattak elméleti kérdéseket, a regionális tudomány atyja,
Isard (1956) alapvet ő művében semmiféle definícióval nem határolta körül szellemi
gyermekének működési területét és célkitűzéseit. Kezdetben még a névadásban is
bizonytalan volt (Barnes 2003). Tartott attól, hogy az általa elképzelt tértudományt
(spatial science) összetévesztik majd az űrkutatással (t.i. angolul space = tér, világ-
űr), emiatt döntött a tartalmilag sokkal kevésbé korrekt, de jól hangzó regional
science elnevezés mellett. A definíció kérdését kés őbbi, elméleti munkájában is
megkerülte: 13 lehetséges meghatározást vázolt fel, rábízva a kutatókra, hogy
válasszák ki a számukra leginkább megfelel őt vagy elfogadhatót (Isard 1975). Ő
maga három évtizeden át azon fáradozott, hogy a térgazdaságtan fundamentumán
álló, valamennyi társadalmi folyamat képletekbe és modellekbe foglalására alkal-
mas, egyetemleges tértudományt hozzon létre. Miután az 1980-as évek elején Isard
Probáld Ferenc : Társadalomföldrajz és regionális tudomány
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 21-33. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 1 Társadalomföldrajz és ... 25
érdekl ődése más irányba, a békekutatás felé fordult, a regionális tudomány — külö-
nösen szül őhazájában — hanyatlásnak indult, amit a társadalmi környezet megválto-
zása is gyorsított. A válságot végül — er ősen megtépázott intézményi háttérrel — új
kutatási területek és technikák kifejlesztése révén sikerült átvészelni.
Az Isard-i regional science kell ően nem megalapozott és túlontúl nagyratör ő célki-
tűzései miatt sebezhetőnek bizonyult a — korántsem csupán geográfusok részér ől meg-
fogalmazott — elméleti kritikákkal szemben. A regionális tudomány fél évszázados
történetének aktív résztvev őjeként Polése (2003) úgy értékeli, hogy „Isardnak nem
sikerült egy elméletileg és szervezetileg megalapozott, jól körülhatárolt tudományágat
(diszciplinát) alkotnia; ehelyett csupán kutatói közösséget hozott létre." A közgazdász
Krugman (1995) az egységes tárgy hiányát emeli ki, és „a térbeli problémák megol-
dására alkalmas eszköztárként" jellemzi a regionális tudományt.
A regionális tudomány intézményesülése Magyarországon már az „Isard utáni"
megújulási időszakra esett. A hazai regionalisták kezdett ől fogva fontosnak tekintet-
ték szakterületük legitimációját, amelyhez Nemes Nagy J. egész sor, nemzetközi
szinten is kiemelked ő színvonalú elméleti tanulmánnyal járult hozzá. Az általa 1993
óta számos helyen publikált, alaposan kiérlelt meghatározást a diszciplina önállóságá-
nak valamennyi magyarországi híve elfogadja5. Eszerint a regionális tudomány
„multidiszciplináris társadalomtudomány. A térrel foglalkozó társadalomtudományok
közös alapfogalmait, elméleteit és módszereit foglalja egységes rendszerbe, s a társa-
dalmi és gazdasági jelenségeket ezek felhasználásával vizsgálja." Ehhez Lengyel L és
Rechnitzer J. (2004) — Isard nyomán — még hozzáfűzi: „A regionális tudomány tárgya
elkülönül az alkotó diszciplinák tárgyaitól, mivel abban a térbeliség, a területi jelleg
lesz az egyedüli meghatározó, az elemzés és egyben az értelmezés tárgya."
Nem meglepő , ha a fentiek olvastán déja vu érzésünk támad: a fogalmi és metodikai
rendszerezés feladatától eltekintve6 lényegében a társadalomföldrajz jól ismert definí-
ciójához lyukadunk ki. A regionális tudományt eleve önálló diszciplinaként kezel ő
Lengyel I. és Rechnitzer J. (2004) is tárgyilagosan elismeri: „Számos esetben nem
könny ű elkülöníteni a két tudományterület eredményeit", ami „ inkább a tudósok és a
kutatók személyes hitvallása, intézményi hovátartozása" révén jelenik meg. De vajon
lehetséges-e az elhatárolást ennél objektívebb alapokra helyezni? — A válasz a kutatási
tárgyköröknek a puszta definíciónál mélyebbre hatoló elemzését igényli.
A kutatási tárgykörök egyezése
A regionális tudomány legfontosabb kutatási témáit Benko (1999) a következ ő
négy csoportba sorolja:
— A gazdasági tevékenységek térbeli elhelyezkedése (ágazati elméletek és mo-
dellek, a termelési rendszer szervezete, térbeli munkamegosztás stb.);
— Térszervezés és strukturálás (területfelhasználás, környezeti hatások, urbani-
záció stb.);
— Területi interakciók (kereskedelem, információk, t őke és szolgáltatások áram-
lása, migráció stb.);
Probáld Ferenc : Társadalomföldrajz és regionális tudomány
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 21-33. p.
26 Probáld Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 1
— Regionális fejl ődés (területi egyenl őtlenségek, területfejlesztés, regionális po-
litika, nemzetközi gazdaság stb.).
A regionális tudomány érdekl ődési területének fenti, vázlatos áttekintése tartalmi-
lag csaknem azonos képet ad Loveridge (2000) összeállításával. Bármelyiket is
vesszük alapul, nehéz bennük olyan témára lelni, amelyik teljességgel kívül esne a
társadalomföldrajzi kutatások körén. Ett ől azonban az egyes témák arányait, jelen-
tőségét tekintve még óriási különbségek lehetnek a két tudományterület között;
érdemes tehát az összehasonlító vizsgálódást ebbe az irányba kiterjeszteni.
Royuela, V., Duque, J. C. és Surinach, J. (2006) a regionális tudomány tíz vezet ő
nemzetközi folyóiratának tíz évfolyamát vette górcs ő alá, megállapítva az egyes
kutatási témák el őfordulásának terjedelmi arányait. Az 1. táblázatban ezeket az
arányokat a hazai egyetemeken a 2005/2006-os tanév folyamán posztgraduális
képzésben részesül ő, valamint 1993 óta abszolutóriumot vagy PhD fokozatot szer-
zett geográfusok doktori témáiról készült felmérés (Probáld 2007) eredményeivel
vetettük össze. (Az utóbbi összeállításból csupán a 288 társadalomföldrajzi és kuta-
tásmetodikai téma megoszlása képezi a táblázat anyagát, tehát a környezetföldrajzi
témák nem szerepelnek benne.)
1. TÁBLÁZAT
A regionális tudomány és a társadalomföldrajz kutatási tárgyköreinek megoszlása (%)
(Research Topic Distribution of Regional Science and Social Geography)
Regionális tudomány Társadalomföldrajz
A kutatás tárgya (tíz nemzetközi folyó- (hazai doktoriskolák,
irat, 1991-2000) 1993-2006)
Népesség (humán er ő-források) 14,7 15,3
Település (szerkezet, fejlesztés) 18,6 17,7
Gazdaság (ágazatok, telephely-
24,6 27,8
választás)
Térségfejlesztés (gazdaság-
13,9 19,4
fejlesztés)
Szociális és politikai témák 17,8 14,6
Kutatásmetodika 5,0 5,2
Egyéb 5,4
Összesen 100,0 100,0
Forrás: Probáld 2007.
A táblázatba foglalt számszerű adatokból messzemen ő következtetéseket nyilván-
valóan nem szabad levonni. Annyi azonban bízvást megállapítható, hogy a regionális
tudományi és a társadalomföldrajzi kutatások tárgyai f ő vonásaikban fedik egymást,
sőt, belső arányaik is hasonlóságot mutatnak. A továbbiakban — részben az eddig
leírtak tanulságait is összefoglalva — igyekszünk a két szakterület közötti egyezéseket
és eltéréseket számba venni. Itt már csupán a hatalmassá duzzadt szakirodalom cse-
kély töredékének ismeretében szerzett benyomásainkra támaszkodhatunk, vállalva a
kockázatot, hogy megállapításaink szubjektívek és így vitathatók lesznek.
Probáld Ferenc : Társadalomföldrajz és regionális tudomány
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 21-33. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 1 Társadalomfóldrajz és ... 27
Vannak-e mégis különbségek?
A definíciók és a kutatási tárgykörök áttekintéséb ől kitűnik, hogy mind a társada-
lomföldrajz, mind a regionális tudomány a társadalmi jelenségeket és folyamatokat
tanulmányozza, és ennek során a térbeliség szempontját helyezi el őtérbe. Mindkett ő
esetében — tárgykörükb ől adódóan — szükségszer ű, hogy a különböző társadalom-
tudományok fogalmait, elméleteit és módszereit alkalmazzák; ebb ől következik
inter- (transz- vagy multi-) diszciplináris és szintetizáló jellegük.
A regionális tudomány és a társadalomföldrajz által az elmúlt fél évszázadban be-
járt fejl ődési pálya is számos hasonlóságot mutat. Az id őszak els ő felében az épp
csak megszületett regionális tudományra, valamint a társadalomföldrajz hegemón
helyzetben lév ő vonulatára a tértudományi paradigmán túl a neopozitivista ismeret-
elmélet és a kvantitatív forradalom nyomta rá a bélyegét. A hangsúlyt az általánosí-
tásra, a törvényszer űségek megállapítására, az egyre igényesebb, ám gyakran túlsá-
gosan is bonyolult matematikai apparátust felvonultató vizsgálatolcra, modellek alko-
tására helyezték. Az er ősen elméleti jellegű alapkutatások domináltak, jóllehet a vizs-
gált problémák mögött az alkalmazási lehet őségek (telephelyválasztás, település-
fejlesztés, regionális politika stb.) is fölsejlettek.
Az 1980-as évek elején — a társadalmi háttér átrendez ődésével párhuzamosan —
mindkét diszciplina történetében új szakasz kezd ődött. A társadalomföldrajzban
megszűnt a spatializmus egyeduralma, a regionális tudomány pedig fokozatosan
távolodott kezdeti, tisztán térgazdaságtani koncepciójától. A pozitivizmust a kritikai
realizmus és különböző posztmodern filozófiai irányzatok együttélése, különösen a
geográfiában szembet űnő ismeretelméleti pluralizmus váltotta fel. Átértékel ődtek az
alapfogalmak: a tér, a régió, a hely immár nem — vagy nem csupán — objektíve
létező valóságként, hanem társadalmi képz ődményként, tudati konstrukcióként (is)
felfoghatók és tanulmányozhatók. Ezzel megfogalmazódott — pontosabban: a társa-
dalomföldrajz és a regionális tudomány látókörébe került - a különböz ő társadalmi
szerepl ők kapcsolatrendszere által létrehozott „belső" (pl. politikai, gazdasági)
terek, valamint a szubjektív és a virtuális terek7 kutatásának feladata. A kissé ezote-
rikus térelméleti problémák elmélyültebb elemzése mellett egyre gyakoribbá és
hangsúlyosabbá váltak a közvetlen alkalmazás lehet őségeit megcélzó, gyakorlatias
jellegű kutatások, amelyek eszköztárában növekv ő fontosságú új elem a térinforma-
tika. Végül, de nem utolsó sorban: megint érdekl ődés támadt a térbeli entitások
eleddig pusztán „háttérzajnak" tekintett egyedi vonásai és minőségi jellemzői, a
kvantitatív összefüggések zavarba ejt ő reziduumai s ezek magyarázata iránt.
A regionális tudomány és a társadalomföldrajz közötti eltérések nagyrészt eddigi
fejlődésükből, eltérő tradícióikból származnak, és egész tevékenységi körük áttekin-
téséből a következőképpen rajzolódnak ki:
a) A társadalomföldrajz maga is csupán egyik részterülete a földrajztudomány-
nak, amely további, a regionális tudománnyal semmiféle tartalmi átfedést nem
mutató területeket (regionális földrajz8, természet-, ill. környezetföldrajz) is
magában foglal. A természeti környezettel való kölcsönhatások figyelembe
Probáld Ferenc : Társadalomföldrajz és regionális tudomány
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 21-33. p.
28 Probáld Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 1
vétele iránt a társadalomföldrajz nagyfokú érdekl ődést, míg a regionális tudo-
mány feltűnő közömbösséget mutat. (Royuela et al. [2006] már idézett bibliog-
ráfiai feldolgozása szerint a természeti er őforrások kérdése és a környezeti
problémák a regionális tudomány tíz vezet ő nemzetközi folyóiratában mind-
össze 2-3%-os aránnyal vannak jelen.)
b) A földrajztudománynak mindig is egyik alapvet ő funkcióját jelentette kulturá-
lis-közművel ődési és oktatási feladatköre (Pécsi 1989; Mészáros 2000), amely
döntően hozzájárult intézményi hátterének kiépüléséhez. A regionális tudo-
mánynak ilyen jellegű kötelezettségei és ambíciói sohasem voltak; valószín ű-
leg ezzel magyarázható, hogy tárgykörének érték-elv ű megközelítése sokkal
kevésbé jellemz ő rá.
c) A társadalomföldrajz — megint csak hagyományai okán — sokkal inkább a külső
(fizikai vagy földrajzi) tér hatásaira, valamint a társadalmi tér ezzel közvetlen
összefüggésbe hozható folyamataira és jelenségeire összpontosítja figyelmét,
míg a regionális tudomány nyitottabb a „belső ' terek vizsgálatára. (Mind-
emellett a földrajz égisze alatt hazánkban is komoly tanulmányok készültek
már, pl. a virtuális térr ől, a kibertérről.)
d) A társadalomföldrajz eléggé egyértelm űen a reálfolyamatok tanulmányozására
hivatott, míg a regionális tudomány figyelme kiterjed az irányítás különböző
kérdéseire is, és ezen a ponton — legalább elméletileg — túlnyúlik a geográfia
határain. Az viszont már csak hazai sajátosság, hogy — mint Rechnitzer J.
(2005) állítja — a magyar regionális tudomány fő áramlata a területi politika
intézmény- és eszközrendszerének kutatása lett.
e) A vizsgálati célokat tekintve a társadalomföldrajz er őssége inkább az e/emzés, míg
a regionális tudomány gyakorlata ezzel legalábbis egyenrangúként kezeli e para-
digmatikus duál (Nemes Nagy 2003) tervezési (fejlesztési, programozási) oldalát.
f) A társadalomföldrajzban az egyedi sajátságok mérlegelése, a „puha" módsze-
rek alkalmazása, az akár esztétikai értékkel is bíró leírás szerepe mindmáig jóval
nagyobb, mint a jellemz ően száraz szakszer űségre, általánosításra és mennyiségi
módszerekre „kondícionált" regionális tudományban. Itt azonban egyre halvá-
nyodó különbségr ől van szó: a regionális tudomány szakirodalmában a leírás és
a kvalitatív elemzés aránya megközelíti az 50%-ot (Royuela et al. 2006), ugyan-
akkor a geográfia is széles körben alkalmaz mennyiségi módszereket.
g) A társadalomföldrajz zártabb, vagyis kevésbé fogékony a társtudományok el-
méleteinek és módszereinek gyors befogadására, mint az eleve transz-
diszciplináris közösségben formálódott regionális tudomány, amelyet viszont
kezdett ől fogva különösen szoros viszony fűz a közgazdaságtanhoz.
A tárgykör lényegi egyezését árnyaló szemléleti és módszertani eltérések összes-
ségükben sincsenek oly nagyok, hogy elvont tudományrendszertani szempontból indo-
kolttá vagy épp szükségszer űvé tették volna egy különálló diszciplina kialakulását.
Nem magyarázható a regionális tudomány létrejötte a hagyományos tudományterü-
letek kereteibe már nem illeszthet ő új felfedezésekkel vagy felismerésekkel sem.
Színrelépésének fő okát — egyes véletlen mozzanatok9 mellett — abban látjuk, hogy
Probáld Ferenc : Társadalomföldrajz és regionális tudomány
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 21-33. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 1 Társadalomföldrajz és ... 29
a társadalom térbeliségének kutatása iránt a 20. század közepét ől nagyobb igény
mutatkozott, mint amit akár a földrajz, akár a tárgy szerint elkülönült társadalomtu-
dományok (kivált a közgazdaságtan) humán er őforrásaikkal és intézményeikkel ki
tudtak volna elégíteni. Bármiként történt is, ma már tény: a jelenségek és folyama-
tok térbeliségét egyrészt szükségképpen vizsgálják az egyes tematikus társadalom-
tudományok, másrészt a problémákat a térbeliség fel ől megközelítve egymás ve-
télytársaiként, a kutatások piacának ugyanazon szegmensében tevékenykednek a
társadalomföldrajz és a regionális tudomány is. Ebben a sajátos versenyhelyzetben
különös jelentőségre tesz szert az egyes tudományterületek marketingje. Fejtegeté-
seink végén ezzel kapcsolatban fogalmazunk meg néhány gondolatot, ezúttal pusz-
tán a geográfia tennivalóira szorítkozva.
Adalékok a földrajztudomány marketingjéhez
Hazánkban a geográfusképzés csupán az 1990-es évek elején kezd ődött meg. Ad-
dig a földrajztudomány humán erőforrásai olyannyira sz űkösek voltak, hogy a szak-
terület széles kutatási spektrumát semmiképp se lehetett velük lefedni. Az utóbbi
másfél évtizedben ez a helyzet gyökeresen megváltozott, ami — a tudomány piaco-
sodásával párhuzamosan — mind sürget őbbé teszi a geográfia intézményeinek jöv ője
érdekében folytatandó átgondolt marketing-tevékenységet (Mez ősi 2007). Az aláb-
biakban a totális marketing (Piskóti—Dankó—Schupler 2002) elemeinek vezérfonalát
követve igyekszünk egy elképzelt stratégia alapvonásait fölvázolni:
a) A public marketing az egész társadalmat, a széles közvéleményt célozza meg. A
földrajznak ezen a téren el őnye, hogy — pl. a regionális tudománytól eltér ően —
hagyományosan fontos szerepet tölt be a közoktatásban, így elemi szinten min-
denki kapcsolatba kerül vele. A földrajztanítás tartalma, színvonala és tekintélye
részben közvetlenül, részben többféle visszacsatolási mechanizmuson át befo-
lyásolja a földrajztudomány imázsát, s meghatározza a geográfus-képzésbe je-
lentkező hallgatók érdekl ődési körét, létszámát és felkészültségét (Probáld
1995). Az utóbbi másfél évtizedben a Nemzeti Alaptanterv (NAT) drasztikusan
csökkentette a földrajz tantárgy óraszámát, ami távlatilag — a negatív visszacsa-
tolások révén — a földrajztudomány helyzetére is hátrányos lesz. További prob-
léma, hogy a geográfiai kutatások tartalmilag igen messzire kerültek az iskolai
földrajz tárgykörét ől, márpedig a közvélemény — és többnyire a politikai dön-
téshozók is — a közoktatásból merítik elképzeléseiket a geográfusok tevékenysé-
géről. A földrajztudomány marketingje szempontjából — közm űvelődési és
ismeretterjesztő funkcióinak erősítésén túl — kulcsfontosságú elem közoktatási
pozícióinak megszilárdítása. Ez az el őfeltétele annak is, hogy kutatási tárgyaiból
minél több társadalmilag releváns problémát lehessen — mintegy ízelít őként — az
iskolai földrajz keretébe beilleszteni.
b) A versenymarketing célcsoportját a többi, hasonló profilú szakterület, mindenek
el őtt a regionális tudomány jelenti. A kölcsönös viszony itt a polémiától a szé-
leskörű kooperációig a lehetőségek széles skáláját foglalja magában. Mészáros
Probáld Ferenc : Társadalomföldrajz és regionális tudomány
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 21-33. p.
30 Probáld Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 1
Rezső (2006) a kérdést bocolgatva reális veszélynek tartja, hogy a regionális tudo-
mány „felfalja" a területi kutatásokkal foglalkozó többi diszciplinát, ám végül mégis
az együttműködés mellett száll síkra. Véleményünk szerint azonban a sikeres
együttműködéshez ésszer ű — a korábban áttekintett tradícionális különbségeken ala-
puló — munkamegosztásra is törekedni kellene. A társadalomföldrajznak azokra a
problémákra kellene összpontosítania tevékenységét, amelyekben képzési program-
jai és hagyományai folytán versenyelőnye van. Hanson (2004) és Murphy (2006)
ilyen erősségként („geographic advantage") a következ ő témákat nevezi meg:
— Az ember és a környezet (természet és társadalom) kapcsolata;
— A társadalmi folyamatok térbeli változatossága és helyspecifikus összefüggései;
— A társadalmi folyamatok térségi szintenként mutatkozó eltérései;
— A térbeliség és az id őbeliség összekapcsolása az elemzésekben.
Ez a felsorolás nagyjából egybevág Enyedi György (2003) véleményével: „A
geográfia gyakorlati ereje éppen a térrendszerek átfogó vizsgálatában, a tér ter-
mészeti és társadalmi elemei egymásra hatásának vizsgálatában van." — A föld-
rajztudománynak tehát ezekre az „er ős pontokra" fókuszálva kellene megfogal-
maznia, bemutatnia és piacra vinnie kutatási kínálatát.
c) Az input marketing a szükséges erőforrások megszerzése érdekében a döntés-
hozók és a küls ő partnerek megnyerésére irányul. A földrajztudomány legfonto-
sabb kutatóhelyeinek fenntartója a Magyar Tudományos Akadémia, valamint az
oktatási és kulturális kormányzat. Kiemelt jelent ősége van annak, hogy ebben a
döntéshozói körben a geográfia határozott, hiteles, közérthetően definiált arculat-
tal jelenjen meg. Szem el őtt tartandó, hogy minden tudományterület intézményes
létét az illetékességi körére vonatkozó bels ő konszenzus és küls ő vélekedés együt-
tesen határozza meg; ha ezek nincsenek összhangban, akkor az adott diszciplina
létjogosultsága megkérd őjeleződik (Wirth 1979)1°. Teljes joggal sürgeti tehát
Ehlers (2005) az eluralkodni látszó parttalansággal és tartalmi-szemléleti kusza-
sággal szemben a geográfia egyértelm ű és fegyelmezett önmeghatározását.
d) Az output marketing a „termékek" — a földrajztudomány esetében a kutatási
eredmények — értékesítését szolgálja, de ide tartozik az egyetemr ől és a doktor-
iskolákból kikerülő, a diszciplina jöv őjét képvisel ő ifjú geográfusok munkaerő-
piaci elhelyezése is. A bonyolult kérdéskör voltaképp külön tanulmányt érdemelne.
Röviden itt csupán annyit jegyzünk meg: a geográfiai m űveknek, alkotásoknak a
jelenleginél jóval szélesebb nyilvánosságot kellene biztosftani. A geográfia
alkalmazási lehetőségei a potenciális munkaadók körében ma még nem kell ően
ismertek; ezen minél gyorsabban szükséges változatni. A fels őfokú képzésben —
különösen a doktoriskolai munkában — pedig a színvonal meg őrzése jelenti a
hosszú távú siker zálogát.
e) A belső marketing célcsoportja maga az adott kutatói közösség, amely általában
érdekelt saját intézményeinek s tradícióinak fenntartásában és továbbörökítésében.
A földrajz művelőinek körében azonban ez az érdekeltség — amelyet újabban a fia-
tal geográfus diplomások jövőjéért érzett felel ősségnek is növelnie kellene — mint-
ha a kelleténél gyöngébb lenne, ami részben talán a korai és er ősen szétágazó
Probáld Ferenc : Társadalomföldrajz és regionális tudomány
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 21-33. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 1 Társadalomföldrajz és ... 31
specializációval magyarázható. El kellene érni, hogy a földrajzosok tudatosan vál-
lalják identitásukat, és alkotásaikat ne valamely társtudomány vagy gyakorlati
szakirány neve alatt jelentessék meg, hanem geográfusként jegyezzék. A tudo-
mányterület súlyának és jelent őségének megfelel ő érdekérvényesít ő képességhez,
az imént vázolt marketing-célok eléréséhez is a szakmán belüli er ősebb összhangra,
kohézióra lenne szükség. És kellenek persze kiváló, magas színvonalú m űvek, ame-
lyekben tükröződnek a geográfus szemlélet lényegi vonásai, sajátos értékei, egyebek
közt a konkrét földrajzi és társadalmi feltételek és mechanizmusok fígyelembe
vétele a kutatások során.
Utolsó mondatunk tartalma szinte szóról-szóra azonos azzal a gondolattal, amely-
lyel Nemes Nagy József (2007) zárja legújabb tanulmányát. Ő azonban hozzáfűzi:
„Ez a modern regionális tudomány szemlélete." A társadalomföldrajzzal való meg-
annyi tartalmi hasonlóság és átfedés számbavétele után vajon tévedünk-e, ha e
szemléleti egyezésben immár a konvergencia tanújelét véljük fölfedezni?
Jegyzetek
A harom lufejezes differenciált értelmezésére vannak ugyan kísérletek (Ehlers—Leser 2002, Mez ősi
2005), de a szakirodalomban jobbára mégis szinonimaként használatosak.
2
A tudományágak intézményesülésének általános kérdéseivel behatóan foglalkozott Latour (1999), a
geográfia szempontjából pedig Capel (1981), a regionális tudomány vonatkozásában Barnes (2003)
elemzése különösen figyelemre méltó.
3
A tudománytörténészek között vitatott, hogy a Kuhn-féle modell mennyiben alkalmazható a geográfiára
(Johnston 1978).
4
Ez a tömörebb meghatározás nem jelent tartalmi sz űkítést, mivel a természet és a társadalom közötti
kapcsolatok is térbeli összefüggések.
5
E definíció Enyedi Györgyt ől származó, sokat idézett alternatívája („transzdiszciplináris tudáskészlet")
finom eleganciával kerüli meg a diszciplina-kérdést.
6
Az egyszerűsítést azért véljük megengedhet őnek, mert az elméletek, fogalmak és módszerek rendsze-
rezése egymagában nyilván nem hoz létre önálló diszciplinát. Az alkalmazott fogalmi és módszertani
apparátus t.i. szükségképpen a kutatás tárgyához és problematikájához igazodik.
7
Az alapvet ő térkategóriák értelmezését behatóan tárgyalja Nemes Nagy (1998 és 2005).
A regionalis tudomány alapkoncepciójától mi sem áll távolabb, mint egy-egy régió komplex földrajzi
jellemzése. Ezért inkább csak hazai kuriózumnak, sajátos marketing-fogásnak tekinthetjük, hogy a
„Kárpát-medence régiói" c. sorozat els ő tagját (Székelyföld), amely a leghagyományosabb regionális
földrajzi felfogás jegyében fogant, az el őszó és a bevezet ő tanulmány hangsúlyozottan a regionális
tudomány műveként mutatja be.
9
Ilyen véletlen mozzanatnak tekinthet ők pl. Isard személyes ambíciói és bámulatos szervez ői aktivitása.
Magyarországon az interdiszciplináris regionális kutatások intézményi hálózatának kialakulása az 1980-as
években szükségszerű volt, de valószín űleg véletlenen (t.i. a szakmailag sz űk látókörű s a tehetséget lebe-
csülő vezetői magatartáson) múlott, hogy erre nem a geográfia szervezeti bázisán került sor.
10
A geográfia tartalmának történetileg változó meghatározásában a közvélekedés fontosságát felismerve
írta Teleki (1917): „A földrajzi tudomány els ősorban mindenkor az volt, amit annak tartottak."
Irodalom
Barnes, T.J. (2003) What's Wrong with American Regional Science? A View from Science Studies. —
Canadian J. of Regional Science. 1.3-26. o.
Benko, G. (1999) A regionális tudomány. Dialóg Campus, Pécs—Budapest.
Probáld Ferenc : Társadalomföldrajz és regionális tudomány
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 21-33. p.
32 Probáld Ferenc TÉT XXI. évf. 2007 • 1
Berry, B.J.L. (1964) Approaches to Regional Anyalysis: a Synthesis. - Annals AAG. 54. 2-11. o.
Blotevogel, H. (2002) Geographie. - Lexikon der Geographie. Spektrum Wissenschaftlicher Verlag,
Heidelberg-Berlin.
Capel, H. (1981) Institutionalization of geography and strategies of change. - Stoddart, D.R. (ed.)
Geography, ideology and social concem. Basil Blackwell, Oxford. 37-69. o.
Csatári B. (2006) Ajánlások a geográfus hivatás m űveléséhez. - Földrajzi Hírlevél. 3. 8. o. (www.geography.hu )
Ehlers, E.-Leser, H. (2002) - Geographie heute - für die Welt von nzorgen. Klett-Perthes, Stuttgart.
Ehlers, E. (2005) Deutsche Geographie - Geographie in Deutschland: wohin des Weges? - Geogr.
Rundschau. 9. 51-56. o.
Enyedi Gy. (2003) Alkalmazott földrajz Közép-Európában. - Földrajzi Értesítő. 145-160. o.
Haggett, P. (2006) Geográfia. Globális szintézis. Typotex, Budapest.
Hanson, S. (2004) Who are 'we'? An important question for geography's future. - Annals AAG. 94,
715-722. o.
Illés I. (1975) Regionális gazdaságtan. Tankönyvkiadó, Budapest.
Isard, W. (1956) Location and Space-Economy. The MIT Press, Cambridge MA
Isard, W. (1975) Introduction to Regional Science. The MIT Press, Cambridge MA
Jackson, R.W. (2004) The impacts of W. Isard on geography. - J. of Geogr. Systems. 6. 71-77. o.
Johnston, R.J. (1978) Paradigms and revolution or evolution? Observations on human geography since
the Second World War. - Progress in Human Geography. 2. 189-206. o.
Kovács Z. (2001) Társadalomföldrajzi Kislexikon. Műszaki Kiadó, Budapest.
Krugman, P. (1995) Development, Geography and Economic Theory. The MIT Press, Cambridge MA
Latour, B. (1999) Pandora's Hope: Essays on the Reality of Science Studies. Harvard University Press,
Cambridge MA.
Lengyel I.-Rechnitzer J. (2004) Regionális gazdaságtan. Dialog Campus, Budapest-Pécs.
Loveridge, S. (2000) Introduction to Regional Science. - The Web Book of Regional Science.
(www.rri.wvu.edu/regscweb.htm)
Mayhew, S. (1997) Oxford Dictionary of Geography. 2. kiadás. Oxford University Press, Oxford.
Mendöl T. (1947) A magyar emberföldrajz múltja, jelen állása és feladatai. - A Magyar Népkutatás
Kézikönyve II. Teleki Pál Tudományos Intézet, Budapest. 1-16. o.
Mészáros R. (2000) A társadalomföldrajz gondolatvilága. SzTE, Szeged.
Mészáros R. (2006) A társadalomföldrajz és a regionális tudomány Magyarországon. - Magyar Tudo-
mány. 1. 21-28. o.
Mező si G. (2005) Gondolatok a környezettudomány és a geográfia kapcsolatáról. - Csorba P. (szerk.)
Debreceni Földrajzi Disputa. Debreceni Egyetem, Debrecen. 33-42. o.
Mezősi G. (2007) A földrajz és a munkaer őpiac. - Földrajzi Hírlevél. 5. 12. o. (www.geography.hu )
Murphy, A.B. (2006) Enhancing Geography's Role in Public Debate. - Annals AAG. 96, 1-13. o.
Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. Hilscher Rezs ő Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
Nemes Nagy J. (2003) A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben. - Tér és Társa-
dalom. 1. 1-17. o.
Nemes Nagy J. (szerk.) (2005) Regionális elemzési módszerek. - Regionális Tudományi Tanulmányok. 11.
ELTE RFT - MTA RTK, Budapest.
Nemes Nagy J. (2007) Kvantitatív társadalmi térelemzési eszközök a mai regionális tudományban. - Tér
és Társadalom (közlés alatt).
Pécsi M. (1989) A földrajztudomány általános elvi kérdései. - Földrajzi Közlemények. 3-10. o.
Piskóti, I.-Dankó L.-Schupler H. (2002) Régió- és településmarketing. ICJK-Kerszöv, Budapest.
Polése, M. (2003) Regional Science and Walter Isard: A Response to „What's Wrong with American
Regional Science? A Science Studies View" by Trevor Barnes. - Canadian J. of Regional Science. 1.
31-32. o.
Probáld F. (1995) A regionális földrajz helye a geográfiában. (Háttérvázlat.) - Regionális Tudományi
Tanulmányok. 2. ELTE RFT, Budapest. 35-62. o.
Probáld F. (2007) Tudományos mű helyeink - a földrajzi doktoriskolák. - Földrajzi Közlemények. 1.
(közlés alatt).
Rechnitzer J. (2005) Tükör által nem elhomályosítva (a posztmodern, a paradigmák, a main stream és a
csábítás ördöge a regionális tudományban). - Tér és Társadalom. 3-4. 1-12. o.
Rey, S.J. (2004) Walter Isard's influence on analytical human geographical research. - J. of Geogr.
Systems. 6. 3-6. o.
Royuela, V.-Duque, J.C.-Surinach, J. (2006) Regional Science in Germany During the Nineties - are
German Publication Patterns Different? - Raumforschung und Raumordnung. 2. 77-92. o.
Schaefer, F.K. (1953) Exceptionalism in geography. - Annals AAG. 43. 226-249. o.
Teleki P. (1917) A földrajzi gondolat története. Budapest. (Új kiadás: Kossuth Könyvkiadó, Budapest.
1996).
Probáld Ferenc : Társadalomföldrajz és regionális tudomány
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/1. 21-33. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 1 Társadalomföldrajz és ... 33
HUMAN GEOGRAPHY AND REGIONAL SCIENCE
FERENC PROBÁLD
Determining the scope of research and training programmes, shaping the institutions and
public profile of a certain discipline require a clear conception of its place in the system of
sciences. Comparison of definitions and research subjects of human geography and regional
science reveals their profound similarity which is not offset by minor differences in theory
and methodology. This allows to draw the conclusion that the emergence of regional science
as a separate discipline cannot be regarded as necessary or justified by pure theoretical
criteria. However, instead of devoting much energy to defining disciplinary boundaries, a
sensible division of labour should be pursued. In the competition with regional science,
human geography must focus its research activities on topics where an advantage can be
taken of the perspectives and skills rooted in the traditions of the discipline. In order to
strengthen geography' s position, a sophisticated marketing strategy is advocated and outlined
by the author at the end of the paper.