Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 169-182. p.
Tér és Társadalom XX. évf. 2006 s 4: 169-182
KITEKINT Ő
TERÜLETI EGYENL ŐTLENSÉGEK EURÓPÁBAN.
A BŐ VÍTÉS MINT A KOHÉZIÓ PRÓBÁJA
(Territorial Inequalities in Europe Cohesion to the Test
of Enlargement)
MARIE-CLAUDE MAUREL 1
Kulcsszavak:
Európai Unió bővítés területi egyenl őtlenségek kohézió
A terjeszkedés az európai kontinens területi újraformálásához vezetett. A régi és új tagországok között
fennálló tartós fejlettségbeli különbség veszélyeztetheti a gazdasági és társadalmi kohézió-politikát.
A cikk megvizsgál néhány következményt a megnövekedett Európa térbeli szerkezetének szemszögéb ől: a
belső és küls ő határoknál megjelenő gazdasági egyenlőtlenség, a központ—periféria viszonylagos stabili-
tása, valamint a területi jövedelemegyenlőtlenségek.
Az európai integrációs folyamat következményeképpen nemzeti szinten számíthatunk gazdasági konver-
genciára csakúgy, mint Kelet-Közép Európán belüli megnövekedett területi különbségekre. A f ővárosi
régiók és a nyugati határrégiók a versenyképesség vezet ői, amíg a régi ipari központok és a vidéki keleti
perifériák ki vannak téve a gyenge gazdasági növekedésnek és a munkanélküliségnek.
Gazdasági konvergencia vagy széttartás, társadalmi integráció vagy kizárás? Az európai kohéziós
politika úgy t űnik, vízválasztóhoz érkezett.
Bevezetés
2004 májusában az Európai Unió térképe jelent ősen megváltozott. A b ővítés az
európai kontinens átformálásához vezetett; ami nem csupán geopolitikai hatásokkal
bír, hanem jelentő s gazdasági és szociális szerepet is tulajdonítanak neki. A tíz új
tagország csatlakozása a Közösség területét 22,5%-al, a lakosság számát 19,4%-al
növelte meg, a GDP azonban csak 4,5%-al emelkedett. A rendelkezésre álló adatok
megmutatják a régi tagországok (EU 15) és a 2004-ben csatlakozott országok élet-
színvonalának eltérését; a 2004-ben csatlakozott országokban az egy lakosra jutó
érték 2,5-szer elmarad a régi tagországok mögött. Ez nagy kihívást jelent a gazda-
sági és szociális kohézió területén a megnövekedett Európában. A 2004-es b ővítést
— a Közös Piac 1957. évi alapítása óta az ötödiket — követ ő gazdasági különbségek
növekedése önmagában nem új a Közösség számára. Az els ő bővítések azokat az
országokat érintették, melyek gazdasági fejlettségi szintje a csatlakozásuk id őpontjá-
ban a közösségi átlag alatt volt. Ezek a gazdasági különbségek tették fontossá egy
olyan szolidáris politika bevezetését a tagországok körében, mely lehet őséget ad a
strukturális egyenl ő tlenségek csökkentésére. Ez az európai újjáépítési politika egyik
Marie-Claude Maurel : Területi egyenlőtlenségek Európában.
A bővítés mint a kohézió próbája. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 169-182. p.
170 Kitekint ő TÉT XX. évf. 2006 s4
eredeti dimenziója, mely a gazdasági és szociális kohéziós politika segítségével
képes figylemmel követni a változások liberalizálódását.
Az Európai Unió keleti terjeszkedése okozza a mély és komplex területi változá-
sokat. A gazdasági és szociális különbségek jelent ős hatást gyakorolnak a
megnövekedett Unió (EU 25) területén. Ez a tény felveti egy új kohéziós politika
kialakításának kérdését. Ha a gazdasági prosperitás terén fennálló különbségek
elkülönítik egymástól a régi és az újonnan csatlakozott tagországokat, a fejl ődésben
lemaradt területek el őrehaladása érdekében a tagországoknak kölcsönösen lépéseket
kell tenniük. Ez leginkább a megnövelt pénzügyi segítségnyújtásban nyilvánul meg,
ami feszültségforrás lehet a tagországok között a 2007-2013-as periódusra vonat-
kozó pénzügyi források elosztásakor. Nem a költségvetési probléma az egyetlen
olyan szempont, amelyet figyelembe kell venni az olyan politikai döntések megho-
zatalánál, melyek hatással vannak a kohéziós politika jöv őjére.
Jelen tanulmány célja megvilágítani a lehetséges veszélyeket, valamint a felvázolt
helyzet következményeit: kezdve az európai kontinens gazdasági egyenl őtlenségei-
nek megállapításával és a megnövekedett Európa területi egyenl őtlenségének növe-
kedésének bemutatásával. Az új tagállamok csatlakozása miatti területi dinamikák
kedveznek majd a gazdasági konvergenciának anélkül, hogy gyöngítenék a szociális
és területi kohéziót? Hogyan tudja majd az Unió összhangba hozni a versenyképes-
ségi el ő írásokat és a kohéziós problémákat, illetve milyen áron fogadja el a meg-
újult szolidaritás kihívását?
A megnövekedett Európa területi újrarendezése
Gazdasági egyenlőtlenségek
Az európai tér változatos és heterogén terület, melynek oka többek között a törté-
nelem során a hatalmi befolyások gyakori váltása. A területek jellegét meghatározó
különbségeket nem lehet egyértelm űen egyenl őtlenségnek tekinteni. Mindezek a
tények egy olyan összehasonlító megközelítés megszületését tették lehet ővé, mely
világossá teszi a már elvégzett megfigyelések eredményeit. A különbségeket területi
vonatkozásukban határozzák meg. Ha megváltoztatjuk egy térbeli eloszlás megfi-
gyelésének a fókuszpontját, megváltozik annak struktúrája, és heterogénebbé válik,
amint növekszik az elemzés mértéke. Ez leginkább többlépcs ős területi elemzés
készítésénél fontos; nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi szintek egyidej ű elem-
zésénél. Fontos megemlíteni azonban, hogy ezek a szintek egy politikai—
közigazgatási területi felosztás eredményei. Jelen tanulmány arra törekszik, hogy
különböző területi viszonylatban szemlélje a gazdasági és szociális különbségeket,
mely viszonylatok különösen fontosak az Unió számára a területi különbségek
csökkentésében és a bels ő kohézió erősítésében. A megfigyelés nem korlátozódhat
le a megnövekedett Unió (EU25) területére, mivel két újabb ország (Románia és
Bulgária) csatlakozott 2007-ben, két másik országgal pedig megindultak a csatlako-
zási tárgyalások 2005-ben (Horvátország és Törökország), és mivel néhány ország
Marie-Claude Maurel : Területi egyenlőtlenségek Európában.
A bővítés mint a kohézió próbája. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 169-182. p.
TÉT XX. évf. 2006 s4 Kitekint ő 171
valószínűleg felkérést kap majd az Unió „szomszédos országává" válásra. Az euró-
pai kontinensen ezek a területi dinamika meghatározó elemei.
A gazdasági fejl ődés területén mutatkozó fő kontrasztok megmutatására készítet-
tek egy elemzést az egy f őre jutó GDP alapján — vásárlóer ő paritáson, dollárban —.
Egyszerre vették figyelembe az országok gazdasági mutatóját és a két szomszédos
ország értékei közötti különbséget. A szomszédos országok között csak a leger ő-
sebb értékeket tartották meg és vizsgálták a határszéli területek tekintetében. A
gazdasági egyenlőtlenséget — az európai térdarabolódás leger ősebb szerepl őjét — így
határai mentén jelenítették meg.
1. ÁBRA
Gazdasági fejlettségi törések
(Economic Discontinuities)
001, " per cap(ta Ratio of the GDP" per capita
between two runtiguous
(3)
countries' vak.,
Finland
F t/519
TEI 346
- 9 I 74
Absence
411~1 3.01 406
-
-
202 - 3,00
I 36 201
().01 135
donrée,
in perc hasing power parity
Russlan Fedenfflon
United
IUngdorn
lvirmboug
Austna
France 6w0erlart
tt!M'
Turkes
Sparn
Sou ce World Bank, 2004
Forrás: World Bank 2004.
Az így keletkezett kép megkövetel néhány hozzáf űznivalót. Ebben a viszonylat-
ban fennmarad egy egységesen fejlett kép Nyugat-Európa gazdaságáról, ami Kelet-
Európa és Oroszország felé haladva folyamatosan gyengül, pihen őt tartva Közép-
Európában és a Balkánon. Meg kell jegyezni, hogy a legmagasabb érték Norvégié
és Svájcé, azé a két országé, akik nem szeretnének belépni az Unióba. Az EU 15-ök
mellett néhány periferikus tagország, Spanyolország, Portugália és Görögország — a
Marie-Claude Maurel : Területi egyenlőtlenségek Európában.
A bővítés mint a kohézió próbája. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 169-182. p.
172 Kitekint ő TÉT XX. évf. 2006 s4
4 kohéziós államból 3 — még mindig gyengébb fejlettségi szintet mutat, míg Íror-
szág az egy főre jutó értékeivel csatlakozott a vezet ő csoporthoz.
A legszembetűn őbb adatok azonban a gazdasági egyenl őtlenségre vonatkoznak. A
legjelentősebb különbségek a következ ő országok között figyelhet őek meg: Finnor-
szág — 1995 óta EU tag — és Oroszország között — az egy f őre jutó GDP aránya egy
beszámoló szerint 1:3,2 —; valamint összehasonlító szinten mutatja meg a Németor-
szág és Lengyelország, Csehország; az Ausztria és Szlovákia, Magyarország, Cseh-
ország és a Görögország és Albánia, Törökország, Bulgária közötti különbségeket.
Meg kell jegyezni, hogy ezek a különbségek megegyeznek a Vasfüggöny korában
tapasztaltakkal. Németország — a fal ledöntése után nem sokkal bekövetkezett —
újraegyesítése nem vonta maga után az országban található bels ő (társadalmi—
gazdasági) határok elt űnését.
Egy második, nagyon erős különbségeket határoló vonal az új, közép-európai és
balti EU tagállamok keleti (Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova) és déli (Balkán)
szomszédságában jelenik meg. Abszolút értéken az egy főre jutó értékbeli különb-
ségek jóval nagyobbak, mint Nyugat- és Közép-Európa között, habár az egy f őre
jutó GDP aránya egy beszámoló szerint 1:2 (Lengyelország és Ukrajna között), míg
Magyarország vagy Szlovákia, valamint Ukrajna között, ahol ez a különbség több
mint 2,5-szeres.
Így a nyolc közép-európai és balti 2004-ben csatlakozott EU tagállam átmeneti
helyzetben találja magát az EU 15-ök küls ő határa (ami 2004 májusa óta bels ő
határrá vált) és az EU 25-ök új keleti határai között. A nagy kiterjedés ű gazdasági
egyenl őtlenségek körülzárják a volt szocialista blokkot, legalább annyira nyugatról,
mint keletről. Ez a térbeli eloszlás megsziládrdítani látszik azt, amit az ellenséges
politikai rendszerek eredményeztek az elmúlt évtizedekben; az európai gazdasági
tér struktúrája többnyire megmaradt. Az Unió bels ő és külső határai mentén megfi-
gyelhető, hasonlóan jelentős fejlettségbeli különbségek ráirányítják a figyelmet
ezekre az egyenl őtlenségekre; melyek id ő- és funkcióbeli, valamint a határok igaz-
gatási módjával kapcsolatos egyenl őtlenségek.
A területi növekedés csökkentette az EU bels ő határainak funkcióit. A határok
állapota folyamatosan javul, és az új tagok is csatlakoznak a schengen-i megállapo-
dáshoz. A Közös Piac területén végbemen ő integráció megváltoztatja a forgalmi és
kereskedelmi feltételeket a tagországok között. A szomszédos országok határainak
átjárhatósága egyre növekszik. Eközben a létez ő gazdasági különbségek nem tűn-
nek el, és továbbra is konzerválják a jelent ős fejl ődésbeli különbségeket (GDP,
bérek, életszínvonal stb.). A munkaer ő, javak és tőke ellentétes irányú mozgatásával
ezek a különbségek hasznosíthatóakká válnak. Ezek közül néhány hozzájárul a
határ menti térségekben megfigyelhet ő feszültség erősítéséhez, mely id őről időre —
hosszabb vagy rövidebb távon — er ősíti a konvergenciát. Az így m űködő területek
újraminősítése — amikor azok átjárhatóvá válnak — kiegészít ő funkciókkal látja azt
el, támogatva az integrációt és a gazdasági versenyképességük er ősítését.
Ezek a változások az EU küls ő határainak kiterjesztéséb ől is erednek, melyek pil-
lanatnyilag Közép—Európa és Európa balti részének keleti határán helyezkednek el.
Marie-Claude Maurel : Területi egyenlőtlenségek Európában.
A bővítés mint a kohézió próbája. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 169-182. p.
TÉT XX. évf. 2006 s4 Kitekint ő 173
Ez a változás a stratégiai és katonai funkciók meger ősítését, a javak áramlásának
kontrollját és a migráció fokozott ellen őrzését vonja maga után. Költséges változá-
sok árán sikerült eltávolítani a kommunista rendszerek maradványait, melynek
eredményeképpen a közép- és balti európai államok jelent ős gazdasági fejl ődést
értek el a kilencvenes évek közepe óta, azokhoz a keletebbre fekv ő országokhoz
képest, ahol a reformokat lassították vagy megakadályozták az elégedetlenkedések.
Az ex-kommunista blokk országaiban a rendszerváltás folyamata egyenl őtlenül
zajlott le, ahol a gyengülésért felel ős legfontosabb tényez ő az egyenl őtlen gazdasági
helyzet volt. Az EU keleti határain megjelen ő gazdasági különbségek potenciális
törésvonalat képeznek az európai kontinensen.
A területi különbségek csökkenésében meghatározó szereppel bír az EU bels ő ha-
tárainak szerepváltozása és átjárhatósága, valamint a küls ő határok változása. A
külső és belső határok mentén végbemen ő mechanizmusok megjelenésének elméletét
felelevenítend ő: a területi gyarapodás maga után vonja a határ menti területeken
megjelenő konvergenciát, míg a kontroll meger ősítése eltérést nem eredményez. Ha
rövid és hosszú távon megfigyelhet őek hasonló hatások, a közép-európai területek
belső kohézióját fenyegethetik az ellentétes hatások. Magyarország példáján megfi-
gyelhető — melynek nyugati határai a virágzó gazdaságú Ausztriával szomszédosak,
keleti határain a tönkretett gazdaságú Ukrajnával, délen Szerbiával szomszédos —,
mely különbségek hatnak a magyar térre.
A nyugati, keleti és délkeleti határok mentén a javuló átjárhatóság és a korlátozá-
sok csökkentése olyan folyamatok, melyek nagyban kihatnak a régiók fejl ődésére.
Az új (2004-es csatlakozással kialakult új határok) tagországok keleti határai men-
tén fekv ő területek potenciális feszültségövezetet képeznek.
Centrum/periféria egyenl őtlenség
A folyamatos növekedés olyan földrajzi jelleget ölt, amely az EU területi növeke-
désén túl a területi fejl ődési irányokban is változást jelent. A déli és északi terjesz-
kedés után az EU kelet felé tekint. Ez mennyiben változtatja meg a területi egyen-
lőtlenségeket?
Az új gyártók és fogyasztók egy kb. 450 millió lakosú piacra való belépése a terme-
lés és értékesítés újraszervezésével jár együtt. A konkurencia színrelépésével a közös
piac progresszív realizálása aktív tényez őjévé válik a területi újrarendezésnek (úgy a
régi, mint az új tagországokban). Egy kereskedelmi szempontból nyitott európai tér-
ben az újrakonfiguráció pozitív területi változásokat, relatív közelségi és távolsági
játszmákat, és a területek gazdaságai és társadalmai közti interakciót eredményez. Az
átalakulások felvázolásához — melyek alapja a területi növekedés — megpróbáljuk
megbecsülni azok területi egyenl őtlenségekre és különbségekre kifejtett hatását.
Az Európai Unió területi struktúrája a centrum—periféria modell felidézésével se-
matizálható. A lakosság koncentrációja, a gazdagság, a globális gazdasági funkciók
polarizációja és a kommunikációs infrastruktúra egy központi területen t űnik meg-
határozónak. A „Pentagon" nev ű — mivel a formája egy sokszöget ír le, melynek
Marie-Claude Maurel : Területi egyenlőtlenségek Európában.
A bővítés mint a kohézió próbája. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 169-182. p.
174 Kitekint ő TÉT XX. évf. 2006 s4
csúcsai London, Párizs, München, Milánó és Hamburg irányába mutatnak — köz-
ponti terület néps űrűsége, elérhető sége és attraktivitása szempontjából kiemelked ő.
Az európai integráció nyugaton el ősegítette a városok fejl ődését, a versenyképesség
erő södését és a nagyvárosok vonzerejének növekedését.
Ezen központi terület polaritása siettette a terjeszkedést csakúgy, mint az el őzőe-
ket. A kisebb néps űrűségű és gyengébb GDP/fő eredményt mutató területekre —
melyek aztán kés ő bb integrálódtak — vonatkozóan ez éppúgy igaz; mint a kés őbbi-
ekben a déli peremtő l az északiig, most pedig a keletiig. Az EU 15-ök területén a
lakosság 41%-a koncentrálódik a teljes terület 18%-át kitev ő területre, mely terület
a GDP 49%-át állítja el ő. A 27 tagúvá b ő vülés gyengítette a lakossági (32%) és a
gazdasági (46,5%) súlypontot egy, az összterület alig 14%-át kitev ő centrumra.
Gazdasági és térbeli vonatkozásban az EU központja még sokáig domináns marad.
Más mutatók kihangsúlyozzák egy olyan területi stratégia hatásait, melyet egy
centrum—periféria modell alapján alakítottak ki. A potenciális elérhet őségi indexe-
ket tartalmazó térkép — különböz ő közlekedési módokkal — európai régiók viszony-
latában számolva (NUTS 3 szinten) meger ő síti az említett területi eloszlást. Egy
olyan központi tér körül, mely jól ellátott és elérhet ő, — Liverpooltól Londonig, az
Egyesült Királyságtól az észak-olaszországi Milánóig tart, magába foglalja a Benelux
államokat, a Rajna—vidéki tengelyt úgy, mint Berlint és Párizst — az elérhet őségi index
gyorsan csökken a periféria területei felé haladva. A nagy városi agglomerációk —
Dublin, Madrid, Barcelona, Róma, Nápoly, Tesszaloniki, Athén, Koppenhága, Malmö,
Göteborg — azonban jól elérhet őek (többnyire a nemzetközi repül őtereknek köszön-
hető en). Portugália, Spanyolország, Írország, Skócia, Svédország, Finnország, Dél—
Olaszország és Görögország régiói többségének elérhet ősége az európai átlag alatt
van. Igaz mindez az újonnan csatlakozott országokra — a f ővárosok régiói kivételt
képeznek (mindenhol a repül ő terek miatt). Meg kell jegyezni, hogy a tagországok
hajlamosak a régivel azonos térbeli struktúrát létrehozni az elérhet őség érdekében,
elő nyben részesítik a központokat a perifériákhoz képest.
Regionális egyenl őtlenségek a megnövekedett Unió területén
A regionális egyenl ő tlenségek kiterjedését és azok fejl ődését az Európai Bizottság
folyamatosan figyeli, és rendszeresen közzé teszi a gazdasági és szociális kohéziós
eredményeket, melyekben a b ővítés elő tti és utáni beszámolókban közzétett adatokra
támaszkodik. A megnövekedett Európa területére ható egyenl őtlenségek elemzése
problémákat vet fel.
A területi egyenl őtlenségeket relatív id ő tartamban mérik, melyek er ősen függnek
az ő ket generáló területi kontextustól, ami ő ket létrehozza. Ugyanaz az indikátor
használatos a fejl ődésben megkésett régiók (1. célkit űzés) javára a választhatósági
küszöb stabilizálása érdekében. Ez olyan régiókra vonatkozik, ahol az egy f őre jutó
GDP a közösségi átlag 75%-a alatt van.
A második szakaszról szóló beszámoló nyilvánvalóvá tette, hogy az EU 15-ök
területén elindult a különbségek kiegyenlítésének folyamata. „Nagyon tisztán látható
Marie-Claude Maurel : Területi egyenlőtlenségek Európában.
A bővítés mint a kohézió próbája. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 169-182. p.
TÉT XX. évf. 2006 s4 Kitekint ő 175
a különbség Spanyolország, Görögország és Portugália között, ahol az egy f őre jutó
GDP a közösségi átlag 67-82%-a között van, míg a többi tagországban megegyezik
azzal, vagy meg is haladja a közösségi átlagot." Az er ős konvergenciának köszön-
hetően a három ország és a többi EU tag között a különbség a harmadával ugyan
csökkent, de a felzárkóztatás hosszú folyamat. Az 1988-1999-es periódusban a
régiók közötti gazdasági különbségek csökkentek, de kisebb mértékben, mint az
országok közöttiek. A széls őséges helyzetekben a kontraszt nagyon fontos. A régiók
10%-a, ahol a legmagasabb a GDP (60%-kal az átlag fölött) a központi területhez
tartozik (korábban definiálva), míg a lista alján lév ő területek (GDP 40%-kal az
átlag alatt) a következ ők: görög régiók, a francia tengerentúli területek, néhány
portugál régió és Dél-Olaszország. A tagállamokon belüli regionális különbségek
erősek és tartósak, különösen Olaszország, Németország (ahol 1999-ben az átlag
65-70%-át érték el), Spanyolország és Portugália esetében. Az összehasonlító
konklúziókat a szociális kohézió (foglalkoztatottsági és munkanélküliségi ráta)
indikátorainak elemzéséb ől vonták le. Általában a jelent ős fejlődés az EU15—ök
területén ment végbe, a különbségek csökkenésében nyilvánultak meg, ami a gaz-
dasági és szociális kohéziós politika eredményessége mellett tanúskodik. Ezek a
tanulságok nagyon fontosak a terjeszkedést követ ő időszakban, mivel a
megnövekedett területi különbségek egy kiterjedtebb, kevésbé gazdag és nagyon
heterogén területet érintenek.
A Második Kohéziós Jelentés felveti a területi különbségek megduplázódásának
lehetőségét, és vizsgálja azt a 27 tagúra növekedett Európai Unióban. Az egy f őre jutó
GDP aránya a leggazdagabb (10%) és a legszegényebb (10%) régiók között közel a
duplájára növekedett (2,4—r ől 5,3—ra). A 12 tagjelölt ország (2004. május 1-jén és
2007. január 1-jén csatlakozottak) felvétele a relatív bevétel szerkezetének és szint-
jének megváltoztatására szólít fel azoknak a régióknak az esetében, ahol nagyon
alacsony az egy főre jutó GDP.
A két ország (Bulgária és Románia) 2007-es csatlakozásának halogatásával (ahol
az egy főre jutó GDP a közösségi átlag 25%-a), az EU az egymást gyorsan követ ő
terjeszkedések kohéziós politikára gyakorolt hatását mutatta meg. Ez több szabá-
lyozást jelent, de nem kizárólag az új tagállamokra vonatkozóan.
A Harmadik Kohéziós Jelentés, melyet a nagy b ővítés el őestéjén publikáltak,
megerősíti az EU—n belüli területi különbségek növekedését. Ezek alapján a jelentés
három csoportot képez a tagállamokból: a fels ő csoportba 12 régi tagország tartozik,
ahol a GDP a közösségi átlag fölött van, a középs ő csoportba tartozik Spanyolország,
Portugália, Görögország, Ciprus, Szlovénia, Csehország és Málta, a harmadik cso-
portba pedig a többi új tagország. A régiók közötti különbségek egyre mélyülnek.
Egyre nő azon lakosok száma, akik olyan régióban élnek, ahol a GDP a közösségi
átlag 75%—a alatt van. Ez 73 millió f ő az EU15-ök területén (a teljes lakosság 19%-a),
123 millió fő az EU25-ök területén (a lakosság 27%-a) és 153 millió fő az EU27-ek
területén (a teljes lakosság 32%-a). Az említett lakosság kétharmada az új tag-
államok területén él.
Marie-Claude Maurel : Területi egyenlőtlenségek Európában.
A bővítés mint a kohézió próbája. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 169-182. p.
176 Kitekint ő TÉT XX. évf. 2006 s4
Az egy főre jutó GDP átlagos értékének csökkenésével, a 15-r ől 25 tagországra
való növekedés felel ős egy olyan statisztikai hatásért, ami minden területi egység
relatív pozícióját megváltoztatja. Néhány régió ebb ől profitált — különösen Dél-
Európában —, mivel átlépte a 75%-os fels ő határt az EU 25 tagúra való b ővülésével.
A jövőben a kedvezményezetti helyzetüket meg kell szüntetni. Ennek a statisztikai
hatásnak a következménye körülbelül 14 régióra és 19 millió lakosra vonatkozik. A
tét nagyon fontos, különösen a kohéziós országok (Spanyolország, Portugália, Gö-
rögország) számára, de Németország és az Egyesült Királyság számára is, ahol
szintén vannak érintett területek.
Ha a gazdasági különbségeket nem tudják megbecsülni, a változásuk ijeszt ő politi-
kai ítéleteket von majd magával a Strukturális Alapok újraelosztásánál. A szegényebb
Közép-, és Kelet-Európa felé való terjeszkedés a különbségek újrakonfigurációjával
jár, ami a Strukturális Alapok újrakiegyenlítését kell, hogy jelentse közép-, és hosszú
távon egyaránt; ha az Unió h űséges akar maradni a szolidaritási alapelvéhez. Ezek a
legfontosabb összetev ői a 2006 utáni kohéziós politikáról szóló vitának.
Az új tagállamok és a kohézió kihívása
A közép-európai és balti államok integrációja kihívások elé állítja az európai ko-
héziót. A gazdasági, szociális és területi dimenziók, mint az európai politika kulcs-
fogalmai, kölcsönhatásban állnak egymással. Nagy a kockázat, látva, hogy a gazda-
sági különbségek szociális különbségekké válnak, lehet őséget adván a szociális
kirekesztésre és területi szétdarabolásra. Itt az id ő, hogy megakadályozzuk a negatív
hatásokat.
Először a gazdasági növekedés dinamikáját elemezzük, az államok és régiók
szintjén lév ő modalitás és konvergencia körülményeinek feltárása céljából. Másod-
sorban kimutatjuk, hogy a munkapiacon érzékelhet ő regionális mozgási pályákon
tapasztalható eltérés nem elhanyagolható kockázatot eredményez: néhány terület és
társadalmi réteg tartós leszakadását.
Gazdasági konvergencia és európai integráció
A nyolc közép-európai és balti ország csatlakozása (2004) újra felveti a gazdasági
felzárkóztatás kérdését. Az egy f őre jutó GDP tekintetében ezek az új tagok sokkal
nagyobb lemaradásban vannak, mint a déliek a csatlakozás idején. Az egy f őre jutó
különbségek jelent ősek nemzeti szinten, de még inkább regionális viszonylatban.
Szlovákia megközelíti az EU25—ök átlagának 75%-át, míg Lettország, Litvánia és
Észtország esetében ez az arány 36,6%, 40,8% és 42,3% az EU átlaghoz viszonyítva.
Románia és Bulgária még ennél is nagyobb lemaradást produkál. A nemzeti szint
alatti különbségek sokkal er ősebbek, mint az érintett országok között létez őek.
Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában az Unió keleti határán fekv ő
legszegényebb régiók az európai átlag 31-37%-át érik csupán el. Ha a regionális
különbségeket európai szinten mérik, azokat országos szinten is meg lehet tenni.
Marie-Claude Maurel : Területi egyenlőtlenségek Európában.
A bővítés mint a kohézió próbája. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 169-182. p.
TÉT XX. évf. 2006 s4 Kitekint ő 177
A már elkészült ábrázolások figyelembe veszik a területi szinteket, melyek sokkal
jobban kifejezik a konkrét szituációt.
Az EU25-ökhöz viszonyított fejlettségre a nyugat—keleti lejt ő rányomja a bélyegét.
A közép-európai országok legmagasabb egy f őre jutó GDP értékei a nyugati terüle-
teken találhatóak és kelet felé csökkennek. Egyedül a f ővárosok régiói érnek el
magasabb szintet (az indexek: 148—Prága, 111—Pozsony, 89—Budapest), megzavar-
va a nyugat—keleti fokozatos csökkenést.
Lengyelországban és Magyarországon a regionális ellentétek sokkal er őteljeseb-
bek, mint Csehországban vagy Szlovákiában. Ezekben az országokban a gazdasági
jólét mutatója tanúsítja, hogy a gazdasági fejlettség egyrészt a külföldi befektet ők
számára vonzó, a fővárosi és a nagyvárosok régióiban (Poznan, Katiwice, Wroclaw,
Gdansk) polarizálódik, másrészt pedig az EU határai mellett fekv ő régiókban (Dél-
nyugat-Csehország, Nyugat-Dunántúl, Nyugat-Szlovákia). Mindenestre Nyugat-
Pomeránia és Lengyelország Lubusz régiója, Északnyugat-Csehország, a keleti
német tartományok három határos régiója nincsenek összehasonlítható helyzetben.
A tagjelölt országokban a növekedés a kilencvenes évek közepét ől indult útnak és
a GDP növekedése az 1994-2001-es id őszakban állandósult évi 4%-ban (Harmadik
Jelentés). Bulgária és f őleg Románia kivételével a tagjelölt országok régióinak
többségében az egy főre jutó GDP úgy tűnt, gyorsabban növekszik, mint a kohéziós
országok régióiban. Minden tagjelölt országban a GDP növekedésében nyújtott
legjobb teljesítményt (1995-2001) a f ővárosok régiói érték el, már ekkor hozzá-
járulva a területi egyenl őtlenségek erősítéséhez. A piacgazdasággá való átalakulás
segítette a különböz ő tevékenységek polarizálódását. A növekedési modell az agglo-
merációs externáliákon és a hatékonyságon alapszik. A régiók adaptációs készsége az
új versenyel őnyök irányában különösen differenciálódik. A transznacionális vállala-
tok az olyan tényez őket veszik figyelembe, mint megközelíthet őség és a piacokhoz
való közelség, a munkaer ő ára, minősége, képzettsége stb. Ebben a megnövekedett
európai térben a munkamegosztás folyamatát a transznacionális vállalatok szerve-
zik, akik ebben a tevékenységük racionalizálásának lehet őségét látják. Az imple-
mentációs stratégiáikban a közvetlen külföldi befektet ők előnyben részesítik a
komparatív előnyök szempontjából leginkább pozícionált helyeket.
A csatlakozó országok esetében ez a folyamat strukturálisan különböz ő gazdasá-
gokban ment végbe; olyanokban, amelyek már véghezvittek egy munkapiaci átala-
kítást. Az elindított újrastrukturálás a munkapiac gyengülését vonta maga után. A
tagjelölt országokban a munkapiac a gazdaság gyenge pontja maradt. Gyenge al-
kalmazási ráta jellemzi, mely az Európai Tanács által 2005-re kit űzött 67%-os cél-
tól (2001. március) elmarad.
Ez főleg azokra a területekre jellemz ő, melyeket elért a munkanélküliség és
továbbra is meghatározó maradt. Az új tagországokban a munkanélküliségi ráta
2003-ban elérte a 14,5%-ot (szemben az EU 15-ök 8,1%-val), nagy különbséget
mutatván e tekintetben az országok és régiók között. A tíz legmagasabb munkanél-
küliségi rátával küszköd ő európai régió közül öt Lengyelországban és egy Szlová-
kiában helyezkedik el. Összevetve a szorult költségvetési helyzettel, a poszt-
Marie-Claude Maurel : Területi egyenlőtlenségek Európában.
A bővítés mint a kohézió próbája. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 169-182. p.
178 Kitekint ő TÉT XX. évf. 2006 s4
kommunista kormányok szakítottak a szolidaritási szociális politikájukkal. Ezen
tettükkel igazolták a munkanélküliség gyenge mérték ű kártalanítását, a közszolgál-
tatásokra fordított kevés figyelmet. Áttérve a gazdasági liberalizmusra, ezek az
országok olyan szociális modellek felé fordultak, melyeket a nagy nemzetközi szer-
vezetek (Nemzetközi Monetáris Alap, Világbank) ajánlottak. A gazdasági konver-
gencia célja annyira megel ő zte a szociális kohézióét, hogy az új tagok társadalmai
nagyon egyenl őtlenül fejlődtek. A nemzeti szintű területi egyensúlyban bekövetke-
zett változások megítéléséhez figyelembe kell venni a regionális eltéréseket és azok
munkaerőpiacra kifejtett hatásait.
A regionális mozgási pályák eltérése
Négy különböző regionális munkaer őpiaci mozgási pályatípust lehet megkülön-
böztetni. Az els ő kettőnél jelentős dinamizmus figyelhet ő meg (nagyvárosok és
nyugati régiók), míg a másik két típus (régi ipari területek és vidéki perifériák)
krízis helyzetben van vagy hanyatlik, folyamatosan romló foglalkoztatottsági ered-
ményt produkálva.
A teljesítmény a nagyvárosok esetében a legjobb. Összekapcsolják a döntéspólus,
a nagy ipari központ és az üt őkártyáik (elérhet őség, attraktivitás, felvev őképesség)
funkcióit. A közép-európai f ő városok — a nagy közlekedési folyosókon való fekvé-
sük és nemzetközi repül őtereik miatt — jól megközelíthető ek. Jó belépési pontot
jelentenek a nemzetközi piacokra, olyat, ahová a külföldi befektet ők terjeszkedni
szeretnének. A nagyvárosoknak sok el őnye van: a munkaerő mennyisége és min ő-
sége (magasan képzett munkaer ő), K+F lehet őségek koncentrációja, valamint olyan
intézmények közelsége, melyek minimálisra csökkentik a piacra jutás költségét. A
nagyvárosok a kulcspontjai a külföldi befektetések fogadásának, a multinacionális
vállalatok szociális bázisai biztosítása mellett a know-how-k és az innováció vekto-
rok szétterjedésének. Az átalakulás évtizedében a f ővárosok régióinak teljesítménye
volt a legjobb: a szolgáltatási szektorban a foglalkoztatottság jelent ős növekedése,
jól képzett munkaerő és magasabb bérek, pozitív vándorlási mérleg és jóval az
országos átlag alatt lév ő munkanélküliségi ráta.
Elmondható, hogy az új tagok nyugati régióiban kedvez őek a munkapiaci felté-
telek. Az EU15-ök határának relatív közelsége és a munkaer őbeli árkülönbözet
megerő sítette a határ menti kereskedelmi forgalmat (kiskereskedelem, turizmus) és
a delokalizációt. Ezeket a régiókat a közvetlen külföldi befektet ők elsőként válasz-
tották ki, hogy bevezethessék az ipari és a szolgáltatási tevékenységeiket. Ezeken a
helyeken manapság a munkaer őstruktúra eléggé változatos, a többségét az ipar és a
szolgáltatói szektor biztosítja. A munkanélküliségi ráta 20% fölött van Lengyelország
három nyugati határ menti régiójában, ami leginkább a 25 év alatti fiatalokat sújtja
(1:2 arányban). Lengyelország azon nyugati régióiban, ahol a természetes szaporulat
és a vándorlási egyenleg pozitív, a helyzet az ellenkez ője a fent említettnek.
A harmadik típusú mozgási pálya azokra a régi ipari régiókra vonatkozik, melye-
ket komolyan érintett az átalakulás. Az ipari munkaer ő túlsúlya, a hagyományos
Marie-Claude Maurel : Területi egyenlőtlenségek Európában.
A bővítés mint a kohézió próbája. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 169-182. p.
TÉT XX. évf. 2006 s4 Kitekint ő 179
iparágakban a nyersanyagok (vas, vegyészet) jelent ős túlsúlya, az új technológiák
és a gyenge termelékenység radikális újrastrukturálásra szólítottak fel. Az 1990-es
évek vége óta az ipari régiókban mély és tartós krízis figyelhet ő meg, melyet rész-
legbezárások és emelked ő munkanélküliség kísértek. Minden olyan régió, ahol a
nehézipar dominált, nehézségekbe ütközött. Figyelembe véve a környezet folyama-
tos hanyatlását, nem sikerült új munkalehet őségeket teremteni és új tevékenysége-
ket a régióba vonzani. A magas munkanélküliségi ráta (különösen a tartós munka-
nélküliség) megnehezíti az alulkvalifikált munkaer ő reintegrálását. Lengyelország-
ban, Nyugat-Sziléziában és Sziléziában, Csehországban, Csehország északnyugati
és északkeleti részén és Észak-Magyarországon figyelhetjük meg a demográfiai és
gazdasági hanyatlás nyomait.
A mozgási pályák utolsó típusa egyenként sorra veszi azokat a rurális perifériákat,
melyek strukturális hátrányai azért is nagyobbak, mivel a fejlett Európa keleti hatá-
rain helyezkednek el. A korán urbanizálódó és iparosodó Csehország kivételével a
közép-európai országokban a vidéki jelleg nagy arányban jelen van: Magyarorszá-
gon a lakosság 35%-a, Lengyelországban 38%-a él vidéken, Szlovákiában ez az arány
42%. Ezek az arányok elérhetik és meghaladhatják az 50%-ot délkelet Lengyel-
országban és Szlovákia nyugati részén. Ehhez még hozzájárul az agrárnépesség
magas aránya, melyet a szocialista rendszer urbanizációjának nem sikerült meg-
szüntetnie. Ezek a területek elszenvedték az el őző évtized strukturális változtatásai-
nak elbizonytalanító hatásait.
Ha egy vidékies területen konzerválódik a mez őgazdaság túlnyomó szerepe,
akkor az adott terület egyre kevésbé lesz meghatározó a munkaer ő és a bevételek
terén. A „de-agrárosodás" (a vidékies területeken a mez őgazdaság szerepének
csökkentése) a közép-európai területek, a szociális peremre szorulás egyik összete-
vője (fekete munka, bevétel csökkenés, elszegényedés, elszigetel ődés és szociális
normahiány). Ha a mez őgazdasági munkaerő nagy számban csökkenne a magyar
Alföldön és Szlovákiában, viszonzásul Lengyelország keleti területein a mez őgaz-
daságban foglalkoztatottak aránya 30% fölé ugrana. A létfenntartó funkcióval ren-
delkező családi gazdaságok fenntartása, és a fiatalok id őszakos vagy végleges ki-
vándorlása azt mutatják, hogy nem Lengyelország keleten fekv ő régióiban a legma-
gasabb a munkanélküliségi ráta. Egy id ő után a falvak elnéptelenítése t űnt az egyet-
len kiútnak a fiatalok számára. A gazdasági tevékenységek b ővülésének lehetőségei
korlátozottak: új gazdasági tevékenységek bevezetése a kis- és középvállalatok
formájában, a mez ővárosokban és kisvárosokban történ ő szolgáltatásfejlesztés, a
falusi turizmus, melynek fejl ődését visszafogja a rossz elérhet őség, infrastrukturális
elmaradottság, a vidéki fiatalok gyenge szervezettsége.
Az ellentétes mozgási pályák hozzájárulnak azoknak a területi egyenl őtlenségek-
nek a kiemeléséhez, melyek megduplázzák a nagy szociális egyenl őtlenségeket.
Ezen összefüggéseknek az a célja, hogy kiválasszák a nyertes régiókat, míg mások
vesztesek maradnak. A vesztes régiókban a kizárás folyamata a társadalmi rétegek
többségére hatással volt, beleértve azon keleti perifériák munkanélküliségét, akik
nem alkalmasak átállni más ágazatra. Az új tagországok társadalmai er ősen egyen-
Marie-Claude Maurel : Területi egyenlőtlenségek Európában.
A bővítés mint a kohézió próbája. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 169-182. p.
180 Kitekint ő TÉT XX. évf. 2006 s4
lőtlenné váltak, és a területek elvesztették homogenitásukat. Mindegyik országban a
gazdasági különbségek és a szociális egyenl őtlenségek közti kapcsolatot tekintik a f ő
veszélynek, ami a szociális és területi kohéziót fenyegeti. Ez felveti a helyzet megol-
dására alkalmas területfejlesztési politikák gyakorlati alkalmasságának szükségessé-
gét a létez ő különbségek csökkentése érdekében; a közszolgáltatások elérhet ővé téte-
lével, az alap infrastruktúra és a minimum szociális igazságosság biztosításával.
Konklúzió: Milyen kohéziós politikát kellene követnie a területi
egyenl őtlenségek Európájának?
A növekedés területi tétjei következtében az európai kohéziós politika történel-
mének fordulópontjához érkezett. Az Európai Bizottság által közzétett Harmadik
Jelentés a Gazdasági és Szociális Kohézióról hangsúlyozza a regionális fejlesztések
előnyös hatásait az EU15-ök területén belül létez ő különbségek csökkentésére. A
Bizottság kéri a tagországoktól kohéziós politikájuk felépítésének újragondolását,
prioritásaik újrafogalmazását és implementálási rendszerük reformálását. Az össze-
függő előterjesztések és érvek eredményre vezetnek-e majd? Egy megreformált
kohéziós politika és jelentős szolidáris politika elismerésével és követésével mik
lehetnek az Unió kilátásai és ezek hatásai a 2007-2013-as id őszakra?
A megnövekedett Európában a centrum—periféria struktúra eléggé stabilnak t űnik.
A legalább négy évtizednyi gazdasági és szociális fejl ődés eredménye mindez. A
„Pentagon" alakzatban megfogalmazott központi térb ől eredeztethet ő a kereske-
delmi kapitalizmus, ami az innovációs kapacitásából kvázi folyamatosan tudott er őt
meríteni. A 20. század ötvenes évei óta motor szerepet játszott az európai szerke-
zetben, ami ennek a területnek a központiságára támaszkodva felépítette a Közös
Piac, majd a CEE gazdasági hatalmát. Az egymást követ ő bővítések megnyerték az
egyre, távolabb lév ő perifériákat, melyek integrációját jobban irányították, mint a
struktúrájukat és a teljesítményüket, ezzel lemaradást okozva a fejlettségben. Az
Unió alapító tagjai, mivel összeköti őket a történelmi tapasztalat és a hasonló politi-
kai érdek, döntő szerepet játszottak a szolidaritási célú közösségi újjáépítés sikeré-
ben. A kedvezményezett országokkal létrejött szinergia meger ősítette a gazdasági
és a politikai kapcsolatokat is. A 12 tagország részvétele a gazdasági és monetáris
Unióban, köztük a négy kohéziós országgal — adja erre a bizonyítékot.
Az új perifériák Unióba való belépése — melyek fejl ődésben való lemaradása je-
lentős — felveti a szociális—gazdasági felzárkóztatás speciális kérdését. A kohéziós
országokban sikerrel megvalósított eseményeket az újonnan csatlakozott országok-
ban be lehet-e vezetni? A kohéziós politika követése és annak kiterjesztése meg-
kívánja a Strukturális Alapok megerősítését és az elosztás újragondolását a fontos-
ság sorrendjében (az új tagországokhoz megy a Strukturális Alapok juttatásainak
közel 52%-a). Az 1988-ban bevezetett politikai elosztás megváltozott a Strukturális
Alapok reformjához képest. Több hozzájáruló országban gazdasági növekedés
figyelhető meg, melynek okai inkább strukturálisak, mintsem konjunkturálisak. A
25 tagúvá válás következtében, ami a politikai döntések kapacitását láthatóan csök-
Marie-Claude Maurel : Területi egyenlőtlenségek Európában.
A bővítés mint a kohézió próbája. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 169-182. p.
TÉT XX. évf. 2006 s4 Kitekint ő 181
kentette, elvesztették a politikai befolyásukat. Az európai koncepció — mely a politikai
integráción alapszik — kisebbségivé változott. Az új tagországokat egy olyan Unió
képével biztatták, ahol a gazdasági integráció, a hatékonyság és a kevésbé intézmé-
nyesített szabad kereskedelmi zóna helytálló fogalmak. Ahol az Unióról sz őtt képek
különböznek egymástól, az újraelosztási politikával kapcsolatos elképzelések össze-
ütközhetnek. Nagy a kockázata annak, hogy a nagy európai terv nem más csupán,
mint egy különböző gyorsaságú területekkel teli Európán belüli transzfer.
Másrészt a megfigyelt területi különbségek csökkentésére vagy inkább elmélyíté-
sére hívja fel a figyelmet. Konvergencia vagy divergencia? Integráció vagy
marginalizáció? Miként d ől el, hogy a két lehet őség közül melyiket választják
majd? Két elemzési lehet őséget kell számba venni: a területi különbségek nagyságát
és a felzárkóztatás hatásait, melyek különböz ő területi viszonylatban ellenkez őkép-
pen nyilvánulnak meg. A gazdasági integrációt általában úgy tekintik, mint egy, a
konvergenciát és a növekedést el ősegítő folyamatot. Az empírikus elemzések eze-
ket a tendenciákat jóval komplexebbnek mutatják. A megfigyelt konvergencia — a
kohéziós országokban, és ez javasolt az új tagországokban is — a regionális egyen-
lőtlenségek elmélyülését követően kerül el őtérbe. Az integráció er ősíti a legjobban
pozícionált régiók (az új tagok esetében a nyugati és a f ővárosi régiók) profitorien-
tált tevékenységének polarizálását, mely pozitív hatást fejt ki a nemzetgazdaságok
növekedési rátájára. A periféria országainak felzárkóztatása hatással van a nemzeti
szint alatti területeken lév ő különbségek előnnyé fordítására. Az empírikus elemzé-
sek többségéből az következik, hogy egy gyorsabban végbemen ő konvergencia az,
amit véghez kellene vinni. Ilyen körülmények között lehetséges-e még olyan kohé-
ziós politikát legitimálni, ami követni tudja a regionális különbségek csökkentését,
mint első célkitűzést?
Jegyzet
Directrice d'études; EHESS, Paris.
Irodalom
Bachtler, J.—Downes R.—Gorzelak G. (2000) Transition, Cohesion and Regional Policy in Central and
Eastern Europe. Aldershot, Ashgate.
Commission européenne (2001) Unité de l'Europe, solidarité des peuples, diversité des territoires,
deuxiéme rapport sur la cohésion économique et sociale. 1. Office des publications officielles des
Communautés européennes. Luxembourg.
Commission européenne (2003) Régions: Annuaire statistique 2003. Office des publications officielles
des Communautés européennes.
Commission européenne (2004) Un nouveau partenariat pour la cohésion convergence compétitivité
coopération Troisiéme rapport sur la cohésion économique et sociale. http://europa.eu.int .
Drevet, J.F. (2004) L'élargissement de l'Union européenne, Jusqu'oú? L'Harmattan, Paris.
Dupuch, S.—Jennequin, H.—Mouhoud El M. (2004) Les incidences de l'élargissement de l'UE sur la
géographie économique européenne: les tendances de la spécialisation, — Chavance B. (ed.) Les
incertitudes du grand élargissement, L'Europe centrale et balte dans I' intégration européenne.
L'Harmattan, Paris. 67-90. o.
Marie-Claude Maurel : Területi egyenlőtlenségek Európában.
A bővítés mint a kohézió próbája. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/4. 169-182. p.
182 Kitekint ő TÉT XX. évf. 2006 s4
EIB Papers (2000) „What diagnosis for Europe's ailing regions?" — Regional development in Europe: An
assessment of policy strategies. Volume 5, n°1.
EIB Papers (2000) „A survey of socio-economic disparities between the regions of the EU" in Regional
convergence in Europe. Theory and empirical evidence. 5.
ESPON (European Spatial Planning Observation Network) http://www.espon.eu/
Fayolle, J. (2003) Acquis social, acquis communautaire? La solidarité á l'épreuve de l'élargissement,
Problémes économiques. 9-13. o.
Gaubert, N. (2004) Quelle politique de cohésion dans une Europe élargie? Pouvoirs locaux. 61.
(http:/www.espacestemps.net/document 613.html)
Grasland, C. (2004) Les inégalités régionales dans une Europe élargie. — Chavance B. (szerk.) Les
incertitudes du grand élargissement, L'Europe centrale et balte dans l'intégration européenne.,
L'Harmattan, Paris. 181-216. o.
Heiderich, M. (2003) Regional inequalities in the enlarged Europe. Journal of European Social Policy. 4.
313-333. o.
Komornicki, T. (2001) Changes in the role and permeability of Polish borders. — Geographia Polonica.
1.77-100. o.
Lepesant, G. (1998) Géopolitique des frontiéres orientales de l'Allemagne. Les implications de
l'élargissement de l'Union européenne. L'Harmattan, Paris.
Lepesant, G. (2004) Les marges orientales de l'Union européenne á 25. Le courrier des pays de I'Est.
1042.4-19. o.
Maurel, M.C. (2003) Trajectoires post—socialistes et recomposition des territoires en Europe centrale. —
Forest M. — Mink G. (ed.) Post-communisme: les sciences sociales á l'épreuve. CEFRES, Prague.
39-53. o.
Maurel, M. C. (2004) L'élargissement á l'Est: une nouvelle donne pour l'Union européenne. Annales de
géographie. 636.115-123. o.
Maurel, M.C. (2004) Différenciation et reconfiguration des territoires en Europe centrale. Annales de
géographie. 636,124-144. o.
Maurel, M.C. (2004) Les enjeux des mutations des territoires ruraux : l'improbable convergence vers un
modéle agricole européen. — Chavance B. (ed.) Les incertitudes du grand élargissement. L'Europe
centrale et balte dans l'intégration européenne. L'Harmattan, Paris. 147-180. o.
Revue géographique de I'Est, Etats et frontiéres en Europe centrale et orientale, 4/décembre. 1998.
Revue géographique de l'Est. (2003) Permanences et mutations spatiales dans la Hongrie en transition.
1-2. o.
Riou, S. (2003) Géographie, croissance et politique de cohésion en Europe. Revue fraNaise d'économie. 3.