Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 19-30. p.
Tér és Társadalom XX. évf. 2006 s 3: 19-30
GAZDASÁGI KAMARÁK A GLOBALIZÁCIÓBAN
(Economic Chambers and Globalisation)
PÓLA PÉTER
Kulcsszavak:
globalizáció helyi gazdaság versenyképesség
A tanulmány azt vizsgálja, hogy a globalizáció miként alakítja át a helyi gazdasági feltételrendszereket,
hogyan befolyásolja a helyi vállalkozások helyzetét, versenyképességét„Y ebben az állandóan és gyorsan
változó társadahni-gazdasági környezetben a kamarák képesek-e olyan stratégiát kialakítani, amely alapján
az általuk képviselt gazdaság szerepl ői számára eredményes versenyképességi szolgálatot jelenthetnek. A
területi gazdasági kamarák alapvet ő feladata a helyi gazdaság érdekeinek általános képviselete, a helyi
vállalkozások versenyképességének er ősítése, „helyzetbe hozása". Mint a helyi, regionális gazdaság érde-
keinek szószólói, és mint a helyi gazdaságfejlesztés meghatározó (vagy potenciális) szerepl ői, a gazdasági
kamaráknak a globalizáció kihívásaira adott válaszai hatással lehetnek a helyi gazdaság versenyképességé-
nek alakulására is.
Bevezetés
A globalizáció folyamata jelent ős változásokat idéz el ő a helyi gazdaságban és
társadalomban. A kis- és középvállalkozások (KKV) gazdálkodási biztonsága jelen-
tősen csökkenhet. A globalizáció a helyi gazdaság és a KKV szektor számára olyan
kihívást jelent, amely jórészt még nem is tudatosodott sem a helyi döntéshozókban,
sem a kis- és középvállalkozások többségében. A folyamat negatív jelenségeinek
kezelése, a helyi, a társadalomba ágyazódott KKV-k versenyképességének fokozása
a jelenlegi nemzeti, regionális és lokális intézményrendszerek, köztük a kamarák
talán legfontosabb feladata. A globalizációval együtt járó lokalizáció mindeközben
felértékeli a helyi fejlesztés koncepcióját, s az alulról építkez ő, önigazgatás elvén
működő szervezeteket hozhatja helyzetbe. E tekintetben a gazdasági önkormány-
zatok szerepe egy térség fejlesztésében egyre fontosabb lehet. Szerepük akkor lehet
igazán hatékony és eredményes, ha a változó viszonyokhoz igazítják stratégiájukat,
s persze akkor, ha erre a kivívásra nemcsak készek és szakmailag kompetensek, de
megfelel ő felhatalmazással és er őforrásokkal rendelkeznek.
A kamarák a gazdaságszervezés, -fejlesztés intézményrendszerében
A gazdaságszervezés a piacgazdaságban alapvet ően három szintet foglal magában
(Farkas 2000):
állami szféra: állami, kormányzati szervezetek (meghatározott törvényhozó,
végrehajtó és ellen őrző tevékenységekkel),
mikroszféra: a vállalkozói-üzleti világ egésze,
Póla Péter : Gazdasági kamarák a globalizációban
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 19-30. p.
20 Póla Péter TÉT XX. évf. 2006 s3
— köztes szféra: az el őző kettő között, a gazdaságszervezési „szendvics"
közepén elhelyezked ő szféra a maga sajátos intézményeivel, szervezeteivel
és tevékenységével.
A köztes szféra szervezetei, intézményei az állami és/vagy mikroszint által meg-
határozott közegben és általuk meghatározott feladatok ellátására jönnek létre és
működnek. A gazdasági kamarákat is e köztes szféra szerepl ői közé lehet sorolni
más gazdasági érdekképviseletek és szakmai szervezetek, gazdaságfejlesztéssel
foglalkozó szervezetek közé. E szféra szerepl ő i, bekapcsolódva a gazdaságszerve-
zés, az önigazgatás folyamataiba, mindkét szféra kiszolgálásában részt vesznek
(Farkas 1997). A piacgazdaság megfelel ő működéséhez elengedhetetlen, hogy
létezzenek és hatékonyan m űködjenek a köztes szféra intézményei.
A társadalomba beágyazott intézmények szerepét ől nem független a vállalatok műkö-
dése sem. A siker egyik feltétele, hogy a vállalat ismerje és alkalmazza azokat a kapcso-
latokat, amelyek saját környezetében fellelhet ők (Andrási 1997). Nemcsak hasznos
szakmai információk áramlanak a szervezetek és vállalatok között, és különféle szolgál-
tatásokkal segíthetik a vállalkozásokat, de talán az egyik legfontosabb szerepük abban
van, hogy hálózataikon keresztül „él ő kapcsolatot jelentenek az abban részt vev ő vállal-
kozásoknak más nemzetközi szervezetek, piacok felé" (Andrási 1997, 4).
Az alábbi I. ábra mutatja be, hogy egy tipikus vállalkozói önkormányzat (gazda-
sági kamara) milyen f ő kapcsolódásokkal és tevékenységgel vesz részt a gazdaság-
szervezés folyamatában.
1. ÁBRA
A kamarák jellemz ő viszonyai és tevékenysége a gazdaságszervezésben
(Affect and Activity of Chambers in Organising Economy)
Tevékenység
iránya
Tevékenység tartalma Tevékenység helye
Alkalmazkodás: a hatalomhoz, a politikai
KAMARÁN
rendszerhez, a kormányzathoz, különös
KÍVÜLI 1
tekintettel a gazdaságirányítás, gazdaság-
(MAKROSZFÉRA)
politika, gazdaságszervezés terén
Érdekképviselet, érdekérvényesítés: a KAMARÁN BELÜL
2 (tag)vállalkozói szféra érdekeinek meg- KATALIZÁLANDÓ
ismerése és megjelenítése
Szolgáltatások: fenntartás, kiszolgálás,
folyó m űködést el ősegítő tevékenységek,
különösen „business development", ezen
belül elsősorban:
KAMARÁN vállalkozásfejlesztés (egyedi, egyes
KÍVÜLI 3 vállalkozásokkal foglalkozik)
(MAKROSZFÉRA) gazdaságfejlesztés (makro- vagy
„mezoszint ű", illetve kollektív
egyéb speciális fejleszt ő tevékenységek
(p1. innováció, kereskedelemfejlesztés,
területfejlesztés)
Forrás: Farkas (2000) 15. o.
Póla Péter : Gazdasági kamarák a globalizációban
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 19-30. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 Gazdasági kamarák a ... 21
A kamarák jogállása, kamarai modellek
A magyar kamarai törvény értelmében a kamarák köztestületi önkormányzatok. A
kamaráknak a törvény felhatalmazásánál fogva egyrészt a gazdaság általános érdekei-
nek érvényesítését kell megoldaniuk, másrészt a feladataikat nem csupán tagjaik,
hanem a teljes gazdaság vonatkozásában el kell látniuk. Ez a kamarák
köztestületiségének lényege, ez különbözteti meg őket az érdekképviseleti és más
szervezetekt ől.
Köztestületeket az állam rendszerint olyan feladatok betöltésére létesít, illetve ismer
el, amelyek ellátására saját bürokratikus szerveivel nem vállalkozik, viszont amelye-
ket a közvetlen érintettek önkormányzati szervezetükben eredményesen meg tudnak
oldani. Bár Illés (2001) felhívja a figyelmet arra, hogy a döntés lejjebb vitele veszélye-
ket is rejt magában, több érv szól amellett, hogy a döntéseknek a döntés hatásterületéhez
közelebb vitele számos el őnnyel jár. Ilyen előny például, hogy a döntéshozók jobban
ismerik a helyi viszonyokat; hogy a lokális er őforrások feltárása és hasznosítása köny-
nyebb, a különböző ágazatokba tartozó helyi gazdasági szervezetek érdekei és
együttműködése jobban szervezhet ő, érdekeik jobban összehangolhatók (Illés 2001).
A köztestületek tehát a döntéshozók megfelel ő tájékozottsága, szakmai felkészültsége
és az igazgatás eredményességében való érdekeltség folytán meghatározott közigaz-
gatási ügyekben hatékonyabban láthatnak el közigazgatási feladatokat, mínt az állami
vagy a helyi önkormányzati szervek. Ez pedig a gazdaságfejlesztéssel, gazdaságszer-
vezéssel kapcsolatos (köz)feladatok ellátása szempontjából nem mellékes.
Magánjogi és közjogi kamarák
A piacgazdaságokban, alapvet ően kétféle kamarai irányzat létezik. Az egyik a
magánjogi kamara, gyakran nevezik angolszász vagy plurális modellnek is (legtisz-
tábban az USA-ban jelenik meg, lényegében lobby szervezet, közfeladatok nélkül).
A magánjogi rendszer tíz európai országban terjedt el. Tipikus példái a brit kamarák,
de magánjogi kamarák m űködnek a skandináv országokban, Írországban, Belgium-
ban, Svájcban és Portugáliában is. E kamarák az egyesülési törvény hatálya alá
tartoznak, szabadon állapíthatják meg szervezeti felépítésüket, elsősorban érdek-
képviseleti feladatokat teljesítenek. Er ős versenyhelyzetben működnek, ami állandó
nyomást jelent a szolgáltatások színvonalának emelésére. Problémát a korlátozott
taglétszám, s ebből is fakadóan a kamarák változó min ősége és kompetenciája
okoz, ami korlátozza a kamaráknak a központi vagy regionális döntéshozatal össze-
fogott befolyásolását segít ő képességét (Számely 1996; Kiss 1994). Szintén problé-
mát jelent a szabályozatlan területi lefedettség is, valamint az, hogy a magánjogi
kamarák az önkéntes tagságtól függnek, alapvet ően csak saját szolgáltatásaik bevé-
telére és a tagdíjakra számíthatnak
Póla Péter : Gazdasági kamarák a globalizációban
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 19-30. p.
22 Póla Péter TÉT XX. évf. 2006 s3
A közjogi kamara (kontinentális vagy korporatív modell) szervezetileg intéz-
ményként értelmezhet ő . Ez a köztestületi szabályozású, érdekkiegyenlítést szolgáló,
automatikus tagságú kamara terjedt el a legtöbb európai országban, alapvet ően
neokorporatív' jellegű szabályozás jellemzi. A köztestületi szabályozáson alapuló
kamarák a szakmai szempontok érvényesülését hivatottak el ősegíteni az érdekeltek,
a helyi vállalkozások döntéseire alapozva. Számos szolgáltatást nyújtanak zömmel
a KKV szektor számára, melyet köztestületi státuszuk és az automatikus tagság
révén elégséges anyagi eszközök tesznek lehet ő vé. A gazdaság képviseletére, az
országos és a helyi gazdasági döntések befolyásolására törvény által biztosított
joguk van. Szervezeti rendjüket ennyiben kívülállók is meghatározzák, ugyanakkor
tételesen lefektetett rendje, bels ő szahályzata van, és vezet őjét sem kívülállók nevezik
ki (Fehérvári 2000). Bizonyos hatósági feladatokkal is rendelkeznek, hatáskörük
országonként eltér ő. Ez a komoratív vonulat erő sen beépül az adott társadalom
felépítményébe, számos területen teljes mértékben átveszi az állam szerepét. A
szakképzés, kereskedelemfejle,ztés mellett a gazdasági infrastruktúra m űködtetése
is egyre gyakrabban a kamarák kezébe. kerül.
A magyar kamarai szabályozás
Az 1994-es magyarországi kamarai törvény a közjogi, azon belül is alapvet ően a
német modellt vette alapul, de az 1994. évi XVI törvény a tradíciókhoz nyúlt vissza,
amikor a kötelez ő tagságon alapuló közjogi kamarai modellt vezette be. Néhány
évvel kés ő bb, 1999-ben azonban új törvény született, melynek értelmében a kama-
rának továbbra is minden vállalkozás felé szolgáltatási kötelezettsége áll fenn, el
kell látnia az egész gazdaság érdekvédelmét, de e munkájában csak az önkéntes
tagok tagdíjára számíthat. Bár a kamarák köztestületi jellege megmaradt, az auto-
matikus tagságot az új jogszabály eltörölte, a hatályos törvény értelmében a tagság
önkéntes. Mindez olyan feszültségeket, m űködés-finanszírozási problémákat okoz,
ami a kamarák hatékony m űködését nehezíti.
A hazai kamarákat többek között az alábbi közfeladatokkal ruházta fel a törvény e :
— a gazdaságfejlesztési, vállalkozásfejlesztési, gazdaság stratégiai döntések
előkészítésében való részvétel;
— iparjogvédelem;
kis- és középvállalkozások integrációs felkészítése;
— gazdasági, m űszaki, környezetvédelmi, jogi információk gy űjtése és rendel-
kezésre bocsátása;
— szakképzéssel összefügg ő feladatok (pl. mesterképzés, mestervizsgáztatás, gaz-
dálkodó szervezetek gyakorlati képz őhelyeinek ellen őrzése, min ősítése) stb.
Póla Péter : Gazdasági kamarák a globalizációban
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 19-30. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 Gazdasági kamarák a ... 23
A gazdasági kamarák jöv ője a globalizálódó gazdaságban
A globalizáció elemzése során e tanulmány arra keres választ, hogy a helyi, regionális
gazdaságok és azok lokális intézményrendszere miként tud beilleszkedni a nemzet-
közi rendszerbe. Nem pusztán a nemzetközi gazdasági folyamatokba, hanem egy
strukturált (és hierarchikus) rendszerbe (Andor 2003), hiszen ma már lényegében
valamennyi ország gazdasága egy funkcionálisan összekapcsolódó globális rendszer
részét alkotja. Végtelen pólusú világ alakul ki (Kiss E. 1999), amelyben az egyes
aktorok lehető ségei elvileg óriásiak, hiszen bármely kisvállalkozás terméke a multi-
nacionális kereskedelmi láncok által megjelenhet szinte a világ bármely pontján.
Vagyis miközben a legfels ő szinten a világ egységesül, addig a legalsó szinteken az
egyediség, a lokalitások mindenütt a világon megismerhet őek (Gazdag 2000; Varga
2000). Ezek a változások sajátos gazdasági, társadalmi, politikai követelményeket,
elvárásokat indukálnak.
Ma a gazdaságfejl ődés irányait, hajtótényez őit, sajátos vonásait a globalizáció-
lokalizáció kettő s folyamata jellemzi. „A piac globalizálódása és ezzel párhuzamo-
san a gazdasági tevékenységek lokalizációjának felértékel ődése által meghatározott
gazdaság- és piacfejl ődési irányzat megerő sítette a területi gazdaságfejlesztési és —
szervezési funkciót, a megvalósítás eszköztárát sokszín űbbé tette, új fejlesztési-
szabályozási súlypontok jöttek létre. Ennek hátterében a gazdaság és az adott térség
(közösség) egyre er ősödő közvetlen anyagi érdekközössége áll." (Hrubi 2004, 162)
A globalizáció egészének tehát természetes velejárója a lokalitások felértékel ődése,
ennek megfelel ő en a helyi gazdaság fejlesztése mindinkább központi kérdése lesz a
hazai regionális és gazdaságpolitikai stratégiáknak is (Mezei 2003).
A nemzetközi versenyképesség el őfeltétele a helyi versenyképesség, amelyet újra
és újra el ő kell állítani. Mivel a verseny globális, az eredményesség mércéit a világ-
gazdaság definiálja, de a szerepl őknek nem lehet kivonni magukat a helyi feltéte-
lekbő l, ezért a helyi társadalmat kell alkalmassá tenni versenyképességük fenntartá-
sával, növelésével (Szigeti 2003). Enyedi (2000) a versenyképességet befolyásoló
helyi adottságok közé sorolja a tágabb értelm ű intézményi környezetet is.
Egy vállalat és versenytársai termékeinek min ősége egyre kiegyenlítettebb, a vál-
lalatok stratégiája ezért: er ős hálózatokba szervez ődés, melyek keretében képesek
kihasználni a méretgazdaságosság el ő nyeit. Azoknak a vállalatoknak van esélye a
talpon maradásra, amelyek vagy teljesen speciális termékeket tudnak el őállítani
vagy azoknak, amelyek az anyagbeszerzést ől a termelésen át az értékesítésig háló-
zatot hoznak létre.
A nyolcvanas évektő l a fejlett országok vállalati és iparági esettanulmányai azt
mutatják, hogy a cégek sikeressége és versenyképessége egyre inkább lokális üzleti
környezetük min őségétő l függ. A globális versenyben egy adott iparághoz tartozó
cégek és üzleti partnereik, a kapcsolódó helyi intézmények, azaz a hálózatok és a
klaszterek jelentősége felértékel ődött, amelyek a térbeli koncentrálódásából ered ő
lokális el őnyöket használják ki (Grosz 2005). A klaszterek, hálózatok el őbb-utóbb
piaci alapon önmaguktól is létrejönnek, de fejlesztési támogatásokkal, a piaci
Póla Péter : Gazdasági kamarák a globalizációban
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 19-30. p.
24 Póla Péter TÉT XX. évf. 2006 s3
aktoroktól a szervezés-menedzselés feladatát id őlegesen átvállalva gyorsítható a
folyamat (Hrubi 2002). Ezeknek a hálózatoknak az alakításában a hazai gazdasági
kamaráknak is katalizátor szerepe lehet, amennyiben tagjaik között tudják mind a
kisvállalkozások, mind a multinacionális vállalatok jelent ős részéti.
A vállalkozások — úgy a kis- és középvállalkozások, mint a multinacionális cégek
— társadalmi beágyazottsága fontos elemzési szempont. A különböz ő térségek
egymással kerülnek versenyhelyzetbe, és az „egyre markánsabbá váló területi gaz-
dasági érdek érvényesítéséhez tartós partnerségre van szükségük" (Hrubi 2002, 31).
Kutatásaim azt igazolják, hogy ennek a partnerségnek a kialakításában, menedzse-
lésében a kamarák igyekeznek szerepet vállalni.
Miközben a nemzetközi vállalat nemzetközi szinten optimalizál, a helyi kisvállal-
kozások egy jelent ős része — amíg teheti — köt ődik székhelyéhez. A hazai szakiro-
dalom szerint a helyi gazdaság fejl ődése számára nagyon fontos a külföldi vállala-
tok lokális beágyazottsága is (Szirmai—Baráth—Molnár—Szépvölgyi 2003). Ennek
révén nemcsak jobban integrálódik a t őke (Barta 2002), de lényeges azért is, mert,
„a globális és lokális folyamatok, a folyamatokat reprezentáló gazdasági és társa-
dalmi erők viszonya hosszú távon meghatározzák a globalizáció jellegzetességeit,
konkrét hatásmechanizmusait és a lokális érdekek érvényesülését" (Szirmai-
Baráth—Molnár—Szépvölgyi 2003, 34). Eközben a multinacionális vállalatok sziget-
szerű létezésére utal, hogy e cégek többnyire külföldi beszállítói kapcsolatokat
tartanak fent, termékeiket főként exportálják (Szakii 2001). Az Európai Unió tagor-
szágainak gazdaságában általában 30-50%-ot tesz ki a beszállítói kör, míg Magyar-
országon az egyes multinacionális vállalatok által foglalkoztatott beszállítók aránya
alig haladja meg a 10%-ot (Szirmai—A. Gergely—Barátlz—Molnár—Szépvölgyi 2002).
A vállalkozások társadalmi beágyazottságának kérdése a gazdasági kamarák
szempontjából is fontos, hiszen a kamara tradicionális erejét, aktív tagjait a helyi
társadalomba beágyazott vállalkozások jelentik. Azok az üzletemberek, akik túl sze-
mélyes érdekeiken — de nem annak ellenében — a helyi társadalom, a köz érdekeiért is
tevékenykednek azt vallják, hogy a helyi üzleti közösséghez tartozni azért is érdemes,
mert olyan bizalmi háló is kiépül általa, amely bár nem forintosítható, de nagyon
fontos érték egy vállalkozás számára. Ezek a típusú köt ődések ugyanakkor éppen a
globalizáció erősödésével gyengülnek, veszítenek jelentőségükből. Egyre kevésbé
van jelen társadalomban és a helyi vállalkozásokban az a hagyományos értékrend-
szer, amelynek alapja a környezetemért, városomért, a helyi társadalomért érzett
felel ősség. Különösen nem jellemz ő ez a multinacionális vállalati körre. Jól jellemzi
a mai körülményeket Veress (2004), aki úgy fogalmaz, hogy bár a nagybefektet ők
számára komoly körültekintést igényel az eltér ő szabályozások megismerése, stra-
tégiáik ezekhez igazítása, ugyanakkor a lehet őségek ismeretében gyors döntéseket
képesek hozni a t őkeberuházásokat illet ően, melynek során „egyáltalán nem kell
számolniuk a döntések sz űkebb és tágabb értelemben vett társadalmi, szociális
következményeivel" (Veress 2004, 36). Nem véletlen, hogy a Magyar Kereskedel-
mi és Iparkamara stratégiai programjában támogatja azt az EU-irányelvet, amely a
vállalatok társadalmi felel ősségének el őmozdításáról szól.
Póla Péter : Gazdasági kamarák a globalizációban
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 19-30. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 Gazdasági kamarák a ... 25
A kamarák nemzetközi hálózatai
A globalizációs folyamat negatív jelenségeinek kezelése, a helyi társadalomba
ágyazódott kis- és középvállalkozások versenyképességének fokozása a jelenlegi
nemzeti, regionális és lokális intézményrendszerek talán legfontosabb feladata.
A kamarák európai szövetsége, a Eurochambres ezeket a kihívásokat felismerve
hirdette meg a több mint 15 000 tagkamara hálózattá fejlesztését, a szolgáltatások
standardizálását. A Eurochambres lehet őségei a nemzeti és helyi kamarák elvárásaival
szemben azonban legfeljebb az európai integrációs szint ű versenyképesség erősítésére
korlátozódnak. A kamarák többsége ezért számos más együttm űködési szervezetben
igyekszik a globalizációs kihívásokat kezelni. Vagyis a nemzetköziesedés ellen maga
is nemzetközi folyamatokat indít be. A világ legnagyobb üzleti szövetsége az ICC
(Nemzetközi Kereskedelmi Kamara) szerepe is dinamikusan n ő, a világszintű koordi-
náció mellett egyre aktívabbak a nemzeti bizottságok, jelent ős szerepet vállalnak a
nemzetközi kereskedelem és gazdasági együttm űködés jogi, kereskedelemtechnikai
hátterének megteremtésében, propagálásában. Persze ezen a szinten inkább a nemzet-
közi vállalatok aktivizálódnak, így maga az ICC eleve alkalmatlan a globalizáció
bármilyen ellensúlyozására a nemzeti KKV-k irányába (Kerényi 2004), sőt bizonyos
értelemben a globalizáció egyik hordozójává vált. A kamarák, mint látjuk, arra törek-
szenek, hogy maguk is nemzetközi hálózatokba szervez ődve — globalzációs eszkö-
zökkel — hatékonyabban segítsék a helyi gazdaság versenyképességét. Egy-egy sz ű-
kebb közösség (város, régió, ország) jöv ője múlhat azon, hogy a helyi vállalkozásokat
ebben a közegben sikerül-e versenyképessé tenni (Síkfői 2006).
A területi gazdasági kamarák stratégiái
A gazdasági kamaráknak a stratégiájuk kialakítása során a globalizáció helyi gazda-
ságra ható tényez őit nem hagyhatják figyelmen kívül. A helyi vállalkozások és a
kamarák számára is alapvet ő fontosságú az a felismerés, hogy ha nincs lokális
együttműködés, akkor nincs globális verseny. A jól ismert „Gondolkodj globálisan,
cselekedj lokálisan!" elvet kell szem el őtt tartani akkor, amikor a kamarák és a bázi-
sukat képez ő vállalkozások a globalizáció kihívásaival találkoznak. A kamarák legfon-
tosabb törekvése, a helyi kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása csak
úgy valósítható meg, ha ezek a cégek bekapcsolódnak a globalizáció rendszerébe.
A kamarai intézmény hosszú távú eredményes m űködése szempontjából meghatá-
rozó a versenyképességi tényez ők közé sorolható intézményrendszer hatékonyságá-
nak kérdése, vagyis a szervezeti modernizáció. A modern társadalom és gazdaság
középpontjában nem csak a technológia, az információ és a termelékenység áll, de az
eredmények elérésére képes szervezett intézmény is (Kéri 2006). Olyan intézmény-
rendszerre van szükség, amelyben a regionális szervezetek els ődleges feladata, hogy a
helyi erőforrásokat hasznosító, helyi igényeket kielégít ő, helyi termel őket segítsék
abban, hogy versenyképességükkel meg tudják őrizni piacaikat, erőforrásaikat.
Póla Péter : Gazdasági kamarák a globalizációban
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 19-30. p.
26 Póla Péter TÉT XX. évf. 2006 s3
A területi kamaráknak pontosan kell ismerni a vállalkozások kamarával kapcsola-
tos elvárásait, tevékenységüket ezekhez kell igazítani. A különböz ő vállalkozástípu-
sok kamarai szolgáltatások iránti kereslete eltér ő . A kisvállalkozások egészen más
jellegű segítséget várnak a kamaráktól, mint a nagyvállalatok, amelyek alapvet ően
az alábbi kamarai szolgáltatásokat igénylik:
— gazdasági folyamatok követése, elemzése;
— állami és helyi szabályozások, stratégiai törekvések nyomon követése;
— helyi és országos politikai viszonyokkal kapcsolatos, elemzések információk;
— helyi kapcsolatépítés;
— munkaerő-piac stb.
A kis- és középvállalkozások heterogén bázisát jelentik a kamaráknak, jellemz ően
három csoportra oszthatók. Az egyik csoportba a t őkeerős, fejlesztésekre is képes,
többnyire a nagy beszállítói rendszerekhez kapcsolódó, közepes méret ű vállalkozások
tartoznak. Számukra a kamara m űszaki fejlesztési, kereskedelemfejlesztési szolgálta-
tásai és kapcsolatépít ő tevékenysége fontos. A másik jellemz ő csoportot a generációs
középvállalkozások alkotják. Ő k lényegében „öröklik" a kamarai tagságot, szocializá-
ciójuk okán is szükséges mozgásformának tekintik a kamarát. A harmadik csoportba a
többnyire új alapítású kis- és középvállalkozások tartoznak. A tipikus és racionális
„Mit kaphatok a kamarától?" kérdést ugyanakkor nem csak anyagi és szakmai alapon
mérlegelik. A kamarához való pozitív viszonyulásukban fontos helyen van, hogy a
kamarán keresztül kapcsolódhatnak a helyi üzleti közösséghez. A vállalkozás így
része lesz az információáramlásnak, új kapcsolatrendszereket alakíthat ki, ami kés őbb
új üzletekben is megtestesülhet. Vagyis az ő érdekükben kifejtett jellegzetes kamarai
tevékenység a közösség- és a kapcsolatépítés. Utóbbi jelentheti az egyetemekkel, K+F
helyekkel való kapcsolatok létesítését, illetve azt az egyre jellemz őbb kamarai szerep-
vállalást, ami ezeknek a vállalkozásoknak kereskedelmi rendszerekbe (szakvásárok,
üzletember találkozók szervezése), innovációs láncokba, klaszterekbe szervezését
próbálja meg segíteni.
Palkovits (2000) egy tanulmányában a lokális gazdaság adottságait dinamikus
elemekkel ötvöz ő gazdaságfejlesztési stratégia fontosabb elemeit foglalta össze,
melyek az alábbiak:
„hely-kompatibilis" vállalatok, iparágak azonosítása és vonzása,
— helyi vállalatok alapításának és expanziójának támogatása,
— infrastruktúra-fejlesztéssel kapcsolatos feladatok,
— képzett munkaer őbázis kialakítása,
— erő s közösségi — magán partnerség megteremtése,
— szolgáltatás-barát környezet kialakítása,
— megkülönböztetett helyi attrakciók létrehozása,
— végül mindezen el őnyök hatékony promóciója.
Póla Péter : Gazdasági kamarák a globalizációban
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 19-30. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 Gazdasági kamarák a ... 27
Észrevehet ő , hogy ezek az elemek a legtöbb nyugat-európai kamara aktivitási
területeinek felelnek meg, s a hazai kamarai szerepvállalások is egyre inkább ezek-
nek az elemeknek a hangsúlyozására, létrehozására, fejlesztésére irányulnak.
A területi kamarák legfontosabb törekvése helyi programok alapján a középvállalati
szféra meger ősítése, a helyi kis- és középvállalkozások versenyképességének javí-
tása. Ehhez kapcsolódó optimális (a globalizáció trendjeit számításba vev ő, a tipi-
kus vállalkozói igényeket ismer ő) stratégia főbb elemei az alábbiak lehetnek:
- A térség érdekében a nagy autonómiák (helyi önkormányzatok, gazdasági
önkormányzatok, egyetemek) együttm űködésének ösztönzése, helyi gazda-
ságfejlesztési stratégiák kidolgozása, kapcsolatépítés, partnerség szervezés:
beszállítói programok, regionális klaszterek, t őkevonzási térségi programok
kialakítása, koordinálása.
- Hálózatosodás erősítése a magyarországi területi kamarák között és nem-
zetközi szinten egyaránt. A hazai területi kamarák már ma is jól m űködő
rendszereket vesznek át egymástól.
- Közösségképz ő funkció erősítése, vagyis a helyi vállalkozások minél na-
gyobb arányának bekapcsolása a helyi üzleti közösségbe, azon keresztül az
információáramlásba. Ez aktív kamarai munkával, a vállalkozókkal való
személyes kapcsolatfelvétellel és kapcsolattartással elérhet ő . Az egyes vál-
lalkozóknak és a helyi üzleti közösségnek egyaránt érdeke ez, az el őbbi le-
hetőségekhez jut, az utóbbi tovább er ősödik általa.
- Az információk rendszerezése, feldolgozása, strukturált és jól használható
módon átadása a vállalkozások számára. Ha egy vállalkozás információhoz
szeretne jutni, alapvetően két lehetősége van: a nagyobb vállalatokra jellemz ő
önálló vállalati információs részleg fenntartása, míg a kisebb vállalkozásoknál
az outsourcing, azaz a küls ő forrásokból történ ő informálódás a jellemz ő . A
nagyvállalatok információellátása általában problémamentes, hiszen biztos
anyagi háttérrel saját apparátusuk végzi el ezeket a feladatokat. A kisvállal-
kozások tekintetében ugyanakkor vállalaton kívül álló intézményekre van
szükség az üzleti típusú informálódáshoz (Kiszí 2005). A cégvezet ők a
rövid távú gondjaikkal vannak elfoglalva, és kevés id őt szánnak informá-
ciógyűjtésre. Ugyanakkor fontos lenne, hogy 5-10 évre próbáljanak el őre
látni, hogy kiszámíthatóvá tegyék a mögöttük álló cég jöv őjét. A kamara
olyan bázis kell hogy legyen, ahova bármikor bemehetnek, és ott információt
és kitekintést kaphatnak (Sz űcs 2006).
- Vállalkozói érdekek, igények közvetítése a döntéshozók felé, a tipikus állás-
pontok és vélemények megjelenítése.
- Speciális szolgáltatások nyújtása a tagság körében felmért igényekre alapozva.
- Nem utolsó sorban pedig a lobbizás a kamara által képviselt térség gazda-
ságának fejlesztése érdekében.
Póla Péter : Gazdasági kamarák a globalizációban
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 19-30. p.
28 Póla Péter TÉT XX. évf. 2006 s3
A hazai gazdasági önkormányzatok meger ősödéséhez pedig az alábbiakat tartjuk
a legfontosabbnak:
érdemi, min őségi szolgáltatások nyújtására képes, kreatív, kezdeményez ő ,
magas szakmai színvonalú apparátus, amely garantálhatja a szakmai fejl ő-
dést, a tökéletesedést a kamarai tevékenységek széles portfolióján, vagyis: a
szakképzés, az innovácíó, a kereskedelemfejlesztés, a területfejlesztés, a piac-
elemzés stb. területén. A szolgáltatások b ővítése, színvonalának javítása,
fejl ődés az információk gy űjtése és rendszerezése terén. Mindehhez a tech-
nikai háttér további fejlesztése szükséges.
- A gazdasági önkormányzatokat a gazdaságfejlesztés hatékony eszközeként
kezel ő, támogató politikai környezet, amelyben a gazdasági kamarák köz-
feladatai b ővülhetnek.
- Nem utolsó sorban pedig er ős vállalkozói támogatottság, hiszen a kamarák
szintjén ma még relatíve gyenge az alulról szervez ődés, jelenleg a kamara
még a vállalkozói oldalon sincs jelen a közgondolkodásban. Ehhez szemlélet-
változásra is szükség van, arra, hogy a hazai vállalkozók többsége eviden-
ciaként kezelje azt, ami a legtöbb európai vállalkozó számára régóta az,
nevezetesen, hogy: nem a kamarának vannak tagjai, hanem a vállalkozók-
nak van kamarájuk.
Befejezés
A versenyképesség nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és közigazgatási kategória
is. A globalizáció jelentős megpróbáltatásokat ró a vállalkozásokra, és a mindenkori
elvárásoknak csak az tud megfelelni, aki folyamatosan „képben van". Ahhoz pedig,
hogy képben legyen, egy er ős, jól szervezett kamara sokat tehet hozzá. Nem lé-
nyegtelen, hogy a kamara, illetve az általa reprezentált szféra tudja megjeleníteni
véleményét a gazdaságfejlesztés területén, tudjon információt szerezni, tudja tagjait
mozgósítani, tudjon olyan eszközökhöz hozzájutni, amelyek segítségével az adott
régió gazdasága dinamizálható.
A globalizáció új területi és versenydimenziói a nemzetközi kapcsolatokban hang-
súlyossá teszik a gyorsaság, a kiterjedt térbeli és id őbeli dimenzióban való tájéko-
zódás és mozgásképesség fontosságát, amelyek biztosításának egyik fontos csator-
nája a kamarák kapcsolatrendszere. Ebben a folyamatban a tudatos vállalkozástá-
mogatási politika, a vállalkozások „helyzetbe hozása" különösen fontos. A gazda-
sági kamarák lehet őségeit tovább er ősíti az is, hogy a dereguláció, az olcsóbb álla-
mok iránti törekvés az önigazgatás bizonyos szervezeti-intézményes formáinak
előtérbe kerülését jelenti (Farkas 2000).
A kamarák jöv ője, társadalmi, gazdasági pozíciója nem csupán a törvényi korláto-
zásoktól vagy el őnyöktől függ, hanem a versenyképességi kihívásokra adandó vála-
szoktól. A globalizáció és a lokalizáció rajzolta trend versenyképességi rendje a
működési környezetben széles tevékenységi kör ű gazdaságmenedzsel ő szervezete-
ket igényel területi gazdasági szolgáltatási háttérül, ami a piacgazdaság fokozatos
Póla Péter : Gazdasági kamarák a globalizációban
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 19-30. p.
TÉT XX. évf. 2006 s3 Gazdasági kamarák a ... 29
fejlődésével szükségképpen kialakul, jóllehet, nem feltétlenül piaci alapon álló
intézményekről lehet csak szó (Hrubi 2002). Véleményem szerint ezek az intézmé-
nyek lehetnek akár maguk a gazdasági kamarák is, ha azonban erre más szervezet
létesül vagy kap felhatalmazást, úgy a kamarák aktív együttm űködése indokolható.
A kis- és középvállalkozásoknak egyfajta versenyképességi szolgálatra van szük-
ségük. Ezt a szolgálatot nem csak a kamara láthatja el. Azokat a feladatokat, amelye-
ket ma a kamarák ellátnak, bizonyára más szervezetek, intézmények is képesek haté-
konyan megoldani: A kamarák e tekintetben tehát nem pótolhatatlan intézmények.
Mégis úgy gondolom, hogy a gazdasággal kapcsolatos feladatok, funkciók tekintetében
olyan komplexitás jellemZi a kamarai intézményrendszert, ami a meglév ő funkciók
közötti szinergiák miatt jelent ős energiák mozgósítására teszi alkalmassá.
Mindezeket figyelembe véve lenne célszer ű — az állami bürokrácia karcsúsításával
egyidej űleg — a kamarai funkciókat jogszabályi szinten is er ősíteni. Így a kamarai
rendszerben rejl ő energiák is mozgósíthatók.
Jegyzetek
A korporatizmus kifejezést történelmi okok, rossz emlékek miatt a mai demokráciák a neokorpora-
tizmussal helyettesítik, ugyanis a korporatizmus a fasiszta diktatúrák módszere volt a szakszervezetek
önállóságának korlátozására. A neokorporatizmus kifejezés azért terjedt el, hogy ez a modell is össze-
egyeztethet ő legyen a demokráciával.
2 A kamarákról szóló, 2003-ban módosított, 1999. évi CXXI. törvény 9-11.§-ai tételesen sorolják fel a
kamarák által ellátandó közfeladatokat, melyekkel a disszertáció kés őbbi fejezeteiben többször foglal-
kozom. Elöljáróban csak annyit jegyzek meg, hogy a kamarai közfeladatok száma a különböz ő orszá-
gok kamarai szabályozásában eltérő és időben is változhat, ahogy 1994 óta Magyarországon is hol
bő vült, hol sz űkült ezeknek a köre.
3
Meg kell jegyezni, hogy a nemzetközi monopóliumok gyakorta kamara ellenesek, hiszen a kamarák
minden országban elsősorban a nemzeti t ő ke képviseletét látják el. A nagy nemzetközi cégek az euró-
pai bíróságon is kezdeményezték a kötelez ő tagság eltörlését, de nem jártak sikerrel. Optimális esetben
azonban a kamara keretei között gyorsulhat fel az az információáramlás és kapcsolatépítési folyamat,
amelynek eredménye területi és/vagy ágazati klaszterek kialakulása lehet.
Irodalom
1999. évi CXXI. törvény a gazdasági kamarákról.
Andor L. (2003) Polgári és újbaloldali nézetek a globalizációról. — Lenkei G. (szerk.) Globalizáció.
Európai Unió, Gazdaságpolitika. Stratégiai Füzetek /3. MeH Stratégiai Elemz ő Központ, Budapest.
15-49.0.
Andrási Z. (1997) Szakmai szervezetek szerepe a gazdaságban. — Kamarák az ezredfordulón. Gazdaság,
vállalkozás, vezetés. 8-9.
Barta Gy. (2002) A magyar ipar területi folyamatai 1945-2000. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Enyedi Gy. (2000) Globalizáció és a magyar területi fejl ődés. Tér és Társadalom. 1. 1-10. o.
Farkas Gy. (1997) Kamarák és vállalati érdekképviseletek szerepe a magyar EU-integrációban. Európai
Tükör. M űhelytanulmányok 27. Integrációs Stratégiai Munkacsoport.
Farkas Gy. (2000) Kamarák és vállalkozói érdekképviseletek az integrációs felkészülésben. Osiris
Kiadó, Budapest.
Fehérvári A. (2000) Gazdasági kamarák szerepe a szakképzésben. Doktori értekezés. ELTE1TK, Budapest.
Gazdag L. (2000) Globalizáció, korszakváltás és hazánk esélyei. Gazdaság és Társadalom. 3-4.156-187. o.
Grosz A. (2005) Klaszteresedés és klaszterorientált politika Magyarországon — potenciális autóipari
klaszter az észak-dunántúli térségben. Doktori értekezés. PTE KTK, Regionális Politika és Gazdaság-
tan Doktori Iskola, Pécs.
Póla Péter : Gazdasági kamarák a globalizációban
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/3. 19-30. p.
30 Póla Péter TÉT XX. évf. 2006 s3
Hrubi L. (2002) Globalizáció és regionalizáció a gazdaságban — új regionális fejlesztési követelmények.
— Kassay J. (szerk.) A kulturális térségek szerepe a regionális fejlesztésben. Válogatás a II. Székely-
föld Konferencia el őadásaiból. Székelyföld 2000 Munkacsoport, Csíkszereda. 31-48. o.
Hrubi L. (20(14) A megyék gazdaságfejlesztési szerepe. — Pálné Kovács (szerk.) Versenyképesség és igazga-
tás (tanulmányok a regionális versenyképesség igazgatási feltételeir ől) MTA RKK, Pécs. 161-180. o.
Illés L (2001) Régiók és regionalizáció. Tér és Társadalom 1.1-23. o.
Kerényi J. (2004) A gazdasági kamarák szerepe a helyi gazdaság fejlesztésében. Szakdolgozat. PTE
FEEFI, Pécs.
Kéri I. (2006) Kamarai kaleidoszkóp. Dél-Dunántúli Gazdaság 1.4-8. o.
Kiss A. (1994) A kereskedelmi és iparkamarák (gazdasági kamarák) szerepe a nemzetközi gazdasági kap-
csolatok fejlesztése terén Magyarországon (külföldi kitekintéssel). Doktori értekezés. BKE, Budapest.
Kiss E. (1999) A globalizáció társadalomfilozófiájához. h(Co — internetes folyóirat. elérhetőség:
www.inco.hu/inco 1 /global/cikkl
Kiszl P. (2005) Üzleti információ, céginformáció és a könyvtárak. ELTE, Traduirex, Budapest. 235. o.
Mezei C. (2003) A helyi gazdaságfejlesztés nemzetközi gyakorlata. — Mezei C. (szerk.) Évkönyv 2002.
Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori
Iskola, Pécs.
Palkovits I. (2000) Szempontok a területi versenyképesség értelmezéséhez. Tér és Társadalom 2-3.
119-128. o.
Síkfő i T. (2006) 125 éves a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara (riport). — Dél-Dunántúli Gazda-
ság. 1.4-9. o.
Szalai E. (2001) Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban. Aula Kiadó, Budapest.
Számely G. (1996) Vállalkozói érdekképviseletek és kamarák. Doktori disszertáció. BKE, Budapest.
Szigeti P. (2003) Globalizáció és nemzetállami kormányzás. — Lenkei G. (szerk.) Globalizáció. Európai
Unió, Gazdaságpolitika. Stratégiai Füzetek 13. MeH Stratégiai Elemz ő Központ, Budapest. 51-78. o.
Szirmai V.—Baráth G.—Molnár B.—Szépvölgyi Á. (2003) Globalizáció és Területi fejl ődés. Tér és Társa-
dalom. 3.29-57. o.
Szirmai V.—A. Gergely A.—Baráth G.—Molnár B.—Szépvölgyi Á. (2002) Verseny és/vagy együttm űködés
(város és környéke kapcsolatai). MTA Szociológiai Kutatóintézet — MTA RKK NYUTI Közép-
Dunántúli Kutatócsoport, Budapest—Székesfehérvár.
Szűcs I. (2006) 125 éves a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara (riport). — Dél-Dunántúli Gazdaság. 1.
4-9. o.
Varga Cs. (2000) A lokalitás esélyei. InCo interneles folyókat. Elérhet őség: www.inco.hu/inco3/
kozpont/ci kk 1
Veress J. (2004) A gazdaságpolitika szerepe a modern gazdaságokban. — Veress J. (szerk) Fejezetek a
gazdaságpolitikából. Aula Kiadó, Budapest. 13-49. o.
ECONOMIC CHAMBERS AND GLOBALISATION
PÉTER PÓLA
Globalisation radícally changes local economy. The elimination of the negative impacts of
this process with increasing the competitiveness of SMEs embedded into local society are the
major tasks of the regional and local institutional system including economic chambers. This
paper examines under what conditions and strategies domestic chambers can initiate this
process and how local enterprises may increase the competitiveness of local economy.