Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

Tér és Társadalom XX. évf. 2006 s 2: 23-45

A TERÜLETI EGYENSÚLYOK VÁLTOZÁSA
1997 ÉS 2002 KÖZÖTT
(Changing States of the Regional Equilibria
between 1997 and 2002)

BARTKE ISTVÁN
Kulcsszavak:

horizontális egyensúly vertikális egyensúly korreláció- és regresszió analízis

A területi arányok (különbségek) és egyensúlyok vizsgálatához általában az ún. horizontális területi modellt
alkalmazzák, amelynek révén az egymás mellett elhelyezked ő területi egységek azonos tartalmú elemeik (pl.
a munkaerő stb.) közötti különbségek számszer űsíthetők. Emellett fontos szerepet kaphat az ún. vertikális
modell is, amely területi egységeken (régiókon stb.) belül a különböz ő tartalmú elemek egymás közötti
mennyiségi kapcsolatát tárja fel (pl. munkahely — munkaer ő — lakás stb.). A horizontális modell számításai —
egyszerű esetben — hagyományos eszközökkel is megoldhatók, a vertikális modellhez igénybe kell venni a
korreláció- és regresszió-analízis eszköztárát. Ez utóbbival viszont számszer űsíthetők a tényezőpáronkénti
vertikális egyensúlyi állapotok, valamint meghatározhatók a hozzájuk tartozó megyei értékek.
Fokozottan kísérleti jelleggel regionális szinten is végeztünk számítást, és lehetséges volt néhány tényez őre
korrelációs mátrix kidolgozása is. A megyei szint ű vizsgálat keretében 35 tényezőpár korrelációs együttha-
tóját számítottuk két vetületben (Budapesttel, illetve anélkül). A számítási eredmények elemzésekor csak a
legfontosabbnak tartott kapcsolatok szóbeli bemutatására tértünk ki. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy a korre-
lációs együtthatók, azok id őbeni és térbeni változásai eléggé „beszédesek", továbbá a tanulmány egy
tudományos hipotézist kíván igazolni. Nem a terjedelem b ővítésétől függ, hogy ez sikerül-e?

A társadalom és a gazdaság területi elhelyezkedése, térbeli arányainak folyamatos
átalakulása, ezen belül a települések létrejötte, állandó — nagyságrendet, szerkezetet
stb-t érintő — változása, mint spontán irányzat összefoglalóan a területi (regionális)
fejlődés fogalmával jelölhet ő meg. A nagy összefüggésrendszerb ől esetenként ki
szokták emelni a településfejl ődést, mint önálló folyamatrendszert; ez azonban csak
annyiban indokolt, amennyiben a településfejl ődésnek, mint a területi fejl ődés sajá-
tos megnyilvánulásának, az általánostól eltér ő vonásait kívánják vizsgálni. E megál-
lapítás annak aláhúzása miatt célszer ű, hogy leszögezhessük, a területi fejl ődés
általános törvényszerűségei a településre, mint térségi rendszerre is érvényesek.
Induljunk ki abból a tételezésb ől, hogy a regionális fejl ődés — kvázi piacgazdasági
feltételek mellett — spontán folyamat. Ez azt jelenti, hogy a térbeni arányok, struktú-
rák egyedi szerepl ők, állampolgárok, vállalkozók össztevékenységi vállalatok lete-
lepítése, lakások, szolgáltatások stb. térbeni elhelyezése eredményeként alakulnak
ki. Vajon igaz-e az el őző feltételezés? Csak részben; a társadalmi tevékenységek
meghatározott részére és bizonyos térbeli korlátok mellett igaz. Éppen a kiemelt
településfejl ődés egyik sajátossága, hogy a piacgazdasági hatások csak sz űrőkön
keresztül érvényesülhetnek.
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

24 Bartke István TÉT XX. évf. 2006 s2
A település, mint társadalmi-gazdasági képz ődmény kiegyensúlyozott m űködésé-
nek fontos feltétele, hogy a viszonylag kis területen koncentráltan települt nagy
tömegű gazdasági létesítmény (szervezet) és ember mindegyikének érdekei érvénye-
síthetők legyenek. Ehhez szabályozott kereteket kell létrehozni, amelyek lehet ővé
teszik a gazdaság szerepl őinek egymás közti zavartalan kapcsolatát, az emberek
mobilitását, a munka- és szolgáltató helyek elérését, a kultúrált környezet megte-
remtését stb., általánosságban szólva a települési infrastruktúra kiépítését. Mindez
tervek és szabályok megalkotásával érhet ő el, amelyek kijelölik a társadalmi és gaz-
dasági szerepl ők számára az igénybe vehet ő területeket, a közlekedési pályák vonal-
vezetését, a hálózati elemek elhelyezését, a rekreációs és zöldterületeket stb. Telepü-
lési szinten tehát elengedhetetlen rendezési tervek és hozzájuk tartozó szabályok
kidolgozása (függetlenül azok megjelenési formájától). A településrendezési tervek,
szabályok korlátokat állítanak a spontán fejl ődés elé, amely szükséges az élhet ő
belső környezet és a küls ő kapcsolatok szempontjából. A spontán fejl ődésből tele-
pülésszinten így, bizonyos mértékig, társadalmilag szabályozott fejl ődés lesz. A
piacgazdaság ezen a szinten abban tér el pl. a tervgazdaságtól, hogy a rendezési
tervek által felállított keretek szabadabban tölthet ők ki, nagyobb szerep jut az egyéni
vállalkozói döntésnek; az el őző esetben viszont az elhelyezhet ő beruházásokat is
központilag jelölhetik ki.
A településrendezés elméletét, tartalmát, a spontán folyamatokba való beavatko-
zás határait stb.-t illet ően is léteznek eltér ő álláspontok, azonban aligha tagadható,
hogy a legliberálisabb felfogás is elengedhetetlennek tekinti rendezési tervek és
szabályok alkalmazását a gyakorlati életben, és így a spontán települési stb. folya-
matok korlátozását. Ismét hangsúlyozzuk, hogy mindez a településben él ő emberek,
működő vállalkozások, intézmények stb. érdekében történik. A településrendezési
tervek és szabályok min ősége (hatásfoka) lényegében azon mérhet ő, hogy azok
milyen kereteket adnak a rendkívül sokféle és gyakran egymásnak ellentmondó
egyéni és közösségi érdekek érvényesítéséhez, az eltér ő érdekek optimális össze-
hangolásához, végs ő soron az életmin őség javításához. A szabályozás hatósági
jellege ezen a szinten és szférában er ősen kidomborodik.
Nem kívánjuk most abban az irányban folytatni a gondolatmenetet, hogy vajon a
területnagyság növekedésével, illetve a gazdasági és népességi koncentráció csök-
kenésével hogyan változik a (spontán) területi fejl ődés tartománya, miként alakul át
az el őbbit korlátozó tényez ők jellege. Valószín űnek tetszik azonban, hogy a terület
növekedésével (kistérség, megye, régió, ország stb.) növekszik az autonóm, kevésbé
szabályozott térségi folyamatok köre, a szabályozásban n ő a gazdasági eszközök
szerepe a hatóságiakhoz képest. A néps űrűség, a gazdasági szerepl ők területegységre
jutó számának csökkenésével, a térnek, mint er őforrásnak a mérsékl ődő kihasználása
ugyanis gyengíti, nem élezi ki az azt igénybe vev ők közötti érdekkonfliktusokat. Ez
az összefüggés természetesen akkor logikus, ha a területnagyság (illetve a vizsgált
területi egységek) növekedésével párhuzamosan a tér igénybevétele (pl. a néps űrűség)
csökken. A kérdés mélyebb vizsgálata mindenesetre új kutatási eredményeket ígér.
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

TÉT XX. évf. 2006 s2 A területi egyensúlyok változása ... 25

Eddigi gondolatmenetünkben (a településfejl ődésről mondottak révén) eljutottunk
a területi (regionális) fejl ődés határmezsgyéjéig. Ett ől kezdve új fogalom lép életbe,
a szűken értelmezett, a több település területére kiterjed ő terület (regionális) fejlesz-
tésé. Mibenlétét a településfejl ődés spontán folyamatainak szükséges korlátozásáról
elmondottak kapcsán már érintettük. Itt hangsúlyoznunk kell, hogy a település-
(rendezési) tervezés és szabályozás nemcsak korlátozást, hanem a terület-felhasználás
— mindenkori értékrendet követ ő — kijelölését is szolgálja. Természetesen a település-
nél nagyobb térségeket illető területfejlesztési politikában is el őfordulhatnak korláto-
zások, ezek azonban nem rendszeres elemei az el őbbinek. A területfejlesztés aktív
befolyásoló szerepe mindenekel őtt a fejlesztési célok és eszközök meghatározásában,
illetve az eszközök, továbbá az intézményi keretek kijelölésében fejez ődik ki.
A településnél nagyobb térségekre kiterjed ő területfejlesztés főként a 20. század
közepe óta az országok növekv ő körében vált az állami (regionális) irányítás ele-
mévé. Mindenkori céljainak kit űzéséhez behatóan elemezni kell a területi folyama-
tokat, a spontán megnyilvánultakat éppúgy, mint a korábbi szabályozásból levezet-
hetőket. Ennek eredményeire kell (kellene) építeni, a rendelkezésre álló anyagi
eszközökkel kombináltan az országos területfejlesztési politikát. A területi elemzé-
sek mennyiségi és módszertani apparátusa az 1990. évi rendszerváltás óta ugrásszer ű
fejlődést mutat; a kutatások elmélyítése azonban további feladat (Rechnitzer 2005).
Tanulmányunkban kísérletet teszünk arra, hogy újszer ű közelítéssel elemezzük a
területi egyensúlyoknak, mint a területi struktúra, fejl ődés, politika fontos tényez őinek
alakulását az 1997 és 2002 közötti fél évtized során hazánkban. A jelen munka csak a
településnél nagyobb térségek egyensúlyi problémáit taglalja. Településszinten a
szabályozott tartalmú rendezési és fejlesztési tervek az egyensúlyi fejl ődést is elő-
mozdítják, más oldalról pedig a nagyobb térségre jellemz ő egyensúlyi összefüggések
gyakran a helyi irányítás által közvetetten a településre is érvényesülnek.

A területi egyensúly tartalma és irányai

A területfejlesztési politikák által megfogalmazott egyik legfontosabb (ha nem a
legfontosabb) cél kezdetekt ől az azonos nagyságrend ű térségek közötti gazdasági
fejlettségi különbségek kiegyenlítése (vagy inkább mérséklése). A „Williamson
hipotézis" szerint a régióközi fejl ődési folyamatban a jövedelmi különbségek kez-
deti növekedését, a fejl ődés második szakaszában azok csökkenése követi, ennek
eredményeként a hátrányos helyzet ű térségek felzárkóznak a fejlettekhez. Ez az
egyensúlyi modell szemben áll a komparatív költségek elméletével. Más nézetek
szerint, ha a többrégiós gazdaságot küls ő hatás éri, akkor a gazdagabb régiók profi-
tálnak többet. (Területi egyensúlytalansági modell) (Nijkamp 1990). A magyar
gyakorlat mindkét modell érvényesülésére tartalmaz példát, azzal, hogy a területi
egyensúlyi fejlődés főként a tervgazdaságban, állami beavatkozás révén valósult
meg; 1990 (illetve még korábbi évek) óta, a kvázi piacgazdasági feltételek között a
területi jövedelmi szintekben főként távolodás (differenciálódás) tapasztalható. Az
utóbbi tendencia azért nem meglep ő, mert a magyar gazdaság a rendszerváltozásig
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

26 Bartke István TÉT XX. évf. 2006 s2

koránt sem érte el azt a fejlettségi szintet, amely után automatikusan kibontakozha-
tott volna a fejl ődés második szakaszára jellemz ő nivejlálódási folyamat.
A differenciálódás ellen az állami területfejlesztési politika — részben a gazdaság
gyengesége miatt — nem rendelkezett megfelel ő eszközökkel; azok csak a területi
gazdasági különbségek még nagyobb elmélyülésének megakadályozására voltak
elégségesek. Esetleg fordulatot hozhat az Európai Uniótól nyerhet ő jövőbeni na-
gyobb támogatás; ennek kapcsán is meggondolandó azonban, hogy a támogatási
eszközöket, még ha az formális eredményeket hozhatna is, szabad-e és milyen mérté-
kig a törvényszer ű folyamatok semlegesítésére felhasználni. Ez a kérdés, mint a terü-
letfejlesztési politika egyik dilemmája aligha ítélhet ő meg csupán a régiók közötti
gazdasági közelítés (a horizontális egyensúly) oldaláról, mérlegelésbe kell vonni a
vertikális egyensúly követelményeit is, amelyekr ől később részletesen lesz szó.
Visszatérve azonban a régiók (területi egységek) közötti közelítés kérdésére, a
rövidebb távlatú dilemmák nem mondanak ellent annak, hogy általánosságban a
regionális tudomány legels ő kérdésfeltevése (paradigmája) a térbeni társadalmi
egyenl őtlenségek köre és azok kezelési módja (Nemes Nagy 2003) legyen. A
Williamson-hipotézis tartalma azonban jelent ősen bővült; az eredeti formájában a
területi jövedelmi különbségeket foglalta magában. A térbeni társadalmi egyenlőt-
lenségek kezelése, mint a területfejlesztési politika talán legfontosabb feladata
rendkívül bonyolult, tekintettel arra, hogy azok számos elemének területi eltérései —
természetüknél fogva — nem küszöbölhet ők ki, illetve mérséklésük társadalmilag nem
kívánatos. A területfejlesztési politika végső céljának karakteres megfogalmazása
miszerint: „Az nevezhet ő korrekciót igényl ő társadalmi-területi egyenl őtlenségnek,
ami egy adott társadalmi státusú egyén számára csupán lakóhelye miatt lényegesen
rosszabb életfeltételeket vagy társadalmi mobilitású esélyeket nyújt, mint amilyennel
egy hasonló társadalmi státusú egyén egy másik régióban rendelkezik." (Enyedi 1996,
121) Természetes, hogy a jelzett cél eléréséhez a területfejlesztési politikának számos
feladatot kell vállalnia, amelyek jelent ős részben ugyan nivellációs jelleg űek; komplex
megítélésükhöz azonban a vertikális egyensúlyi modellt is alkalmazni célszer ű.
A társadalom és a gazdaság horizontális térbeni rendez ődésén, a térelemek, mint
település, vonzáskörzet, régió stb. (Nemes Nagy 1998, 87) egymásmellettiségén,
vagyis a horizontális egyensúlyi szférán túl a vertikális irány és szféra is definiálható.
Ez a társadalmi emberi lét feltételeinek, egyes sajátosságainak, megnyilvánulásai-
nak egymásra épülését modellezi, mint természeti, m űvi és társadalmi környezet,
gazdaság, életmód, értékrend, ideológia (Bartke 2001). A jelzett tényez ők között
kölcsönhatás-jelleg ű kapcsolatok vannak, azok mennyiségileg és min őségileg meg-
határozzák egymást. A modell és az általa involvált viszonyok különböz ő térségi
szinteken, földrajzi pontonként, térelemenként stb. vizsgálhatók. A központban az
ember, illetve a társadalom áll, reá irányulnak a létfeltételek és bel őle indulnak ki a
korszerűsítési törekvések, mind az anyagi, mind pedig a szellemi szférára hatóan.
Egyensúlyról — ebben a közelítésben — akkor beszélhetünk, ha a tényez ők mennyiségi
és minőségi összetétele az érintett emberek, társadalmi csoportok számára, a vizsgált
térségi kereten belül kedvez ő életminőséget alapoz meg, valamint, az el őzőtől nem
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

TÉT XX. évf. 2006.2 A területi egyensúlyok változása ... 27

függetlenül, hatékony gazdálkodást tesz lehet ővé. Egy-egy lokalizáltan megjelen ő
és felhasználható tényez ő mennyiségileg és/vagy min őségileg nem megfelel ő volta
felborítja a mindenkori (id őben és térben változó) vertikális egyensúlyt.
Ha az egyén (társadalmi csoport) szempontjából (1. fentebb Enyedi megfogalma-
zását) vezetjük le a területfejlesztés végs ő célját, akkor a kiinduló helyzet vizsgálata-
kor a horizontális és a vertikális modell a valóság különböz ő oldalait tárja fel. Ezért
együttes alkalmazásuk indokolt. Tekintsük át logikailag, hogy az érdekviszonyok-
nak milyen szerep jut a kétféle modellben. Könnyen belátható, hogy maguk ama
különbségek, amelyek az egyes régiók, vagy más területi egységek (települések, kis-
térségek, megyék stb.) között fennállnak, a reálszférát, tehát a jövedelem szintjét, az
ellátottságot stb., általában az életmin ő séget tekintve aligha befolyásolják az egy adott
településben, kistérségben, régióban települt ember és családjának megélhetési viszo-
nyait. Az a tény, hogy valamely más, alacsonyabb vagy magasabb fejlettség ű régió-
ban élő hasonló státusú ember, társadalmi csoport életmin ősége jobb vagy rosszabb az
övéknél, nincs közvetlen hatással a saját viszonyokra. A vizsgálat alanyai tehát köz-
vetlenül nem érdekeltek a régiók közötti különbségek mérséklésében.
Némileg más a helyzet — az anyagihoz képest — a szellemi szférát tekintve. Az
életkörülmények területi különbségeinek tudatosulása ronthatja a hátrányos helyzet ű
területeken él ő állampolgárok közérzetét, és elégedetlenségi mozgalmak kialakulá-
sához vezethet. Mindenekel ő tt a területileg immobilis társadalmi csoportokban,
mivel az elmozdulásra képes és kész, a helyi viszonyaival elégedetlen népesség
elvándorolhat, és elvileg ott telepedhet meg, ahol életigényei jobban kielégíthet ők
(v.ö.: Enyedi 1996, 121). A dolgok dinamikáját, jelen esetben a területi egységek
között gazdasági közelítést tekintve változhat a kép, er ősödhet az egyének, társadalmi
csoportok (másodlagos) érintettsége a folyamat által, mégpedig aszerint differen-
ciáltan, hogy az érdekeltek viszonylag fejlettebb vagy elmaradottabb régióban él-
nek-e. Nyilvánvaló a gazdaságilag kedvez ő helyzetben lév ő területeken él ők ellen-
érdekeltsége a regionális közelítéssel szemben; ezzel ellentétes a hátrányos helyzet ű
területek társadalmának viszonya a folyamathoz.
Ismét hangsúlyozzuk, hogy megállapításaink demokratikus, (kvázi) piacgazdasági
mechanizmust működtető társadalomra vonatkoznak. Tehát a területi fejl ődés az
egyes emberek, társadalmi csoportok elhelyezkedésében, helyi tevékenységben
gyökerezik. A társadalom és a gazdaság, azok különbféle elemeinek, tényez őinek
területi arányai „spontán" módon, társadalmi beavatkozás nélkül alakulnak ki. A
különböző térségek közötti gazdasági stb. különbségek — els ő közelítésben — a helyi
erőforrások mennyiségi, min őségi eltéréseire (b őségére vagy sz űkösségére), továbbá
azok felhasználásának hatékonyságára vezethet ők vissza. Ez utóbbi másodlagos
folyamatot táplál, nevezetesen a mobilis er őforrások koncentrálódását az azokkal
hatékonyan gazdálkodó térségekre, amely tovább növelheti a gazdasági és más
különbségeket. A gazdasági szerepl ő tehát a rendelkezésére álló er őforrások minél
jobb hasznosításában érdekelt. Ezek, valamint az egyes emberek, társadalmi csopor-
tok életviszonyait meghatározó tényez ők a vertikális egyensúlyi modell segítségé-
vel tarthatók fel és elemezhet ők. A fejl ődés, illetve a területi irányítás korai fázisá-
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

28 Bartke István TÉT XX. évf. 2006 s2

ban tehát, amíg nem bontakozik ki a területi nivellálódás automatizmusa, er ős ma-
rad a társadalmi szolidaritás szerepe a hátrányos helyzet ű térségeket illet ően.
A vertikális egyensúly vizsgálata, szemben a horizontáliséval, nem térségközi,
hanem térségeken belüli m űvelet. Ez utóbbinak nincs térbeni korlátja, elméletileg a
különböző (ilyen szempontból számításba vehet ő) földrajzi pontoktól kezdve, a
szórványtelepüléseken, községeken, nagyvárosokon, régiókon, országokon keresz-
tül országcsoportokig alkalmazható. A horizontális egyensúlyi modellnek, ameny-
nyiben azt — alapértelmezés szerint — a jövedelmi viszonyok elemzésére használják,
alsó térbeni határa a megye vagy a régió, illetve, a modell elemeit tekintve a kistér-
ség. Ennek nemcsak statisztikai, hanem a területi folyamatok jellegében gyökerez ő
okai is vannak, nevezetesen kistérségen belül nincsenek olyan, tartalmilag homogén
egységek, amelyekre a területi közelítés fogalma értelmezhet ő lenne. Ugyanez a
helyzet a társadalmi funkciókat térben megosztó települések esetében is.
A vertikális egyensúly elemzésekor egy adott lakóhelyen, telephelyen él ő ember,
társadalmi csoport, m űködő vállalat tágan értelmezett környezeti viszonyaiból indu-
lunk ki, feltárjuk, hogy melyek azok a feltételek amelyek az adott vállalat hatékony
működéséhez, az emberek kedvez ő életviszonyaihoz stb. szükségesek. A környezeti
feltételek döntően helyi jelleg űek, azaz a vállalatok illetve a lakóhelyek közvetlen
közelségében helyezkednek el, kisebb részük szélesebb körben jelenik meg, (térbe-
ni) hatásuk azonban a telephelyeken stb. koncentrálódik. A termelésben, szolgálta-
tásban, az életmin őség alakításában — dönt ően kistérségi szintig — szétszórtan el-
helyezked ő tényezők, amennyiben azok telephelyi, települési pontokra összponto-
sulva hatnak, helyi tényez őknek min ősülnek. A telephelyen, a lakóhelyen stb. érvé-
nyesülő impulzusok természetesen nagyobb térség ű körökből is származhatnak,
ezek azonban számszer űen elenyészőek, jóllehet hatásuk igen er őteljes lehet, pl.
valamely fejlesztési támogatás allokálása egy vállalatra vagy térségi pontra.
Konkrétabban: a vállalkozás telephelyén összpontosulva, egymást er ősítve jelenik
meg a természeti tényez őknek az infrastruktúra kiépítettségének, a foglalkoztatott
emberek szakképzettségének, innovációs készségének és munkamoráljának stb.
hatása a gazdasági, szolgáltató tevékenység eredményességére. Az emberek lakó-
helyi környezetének min őségét dönt ően a leveg ő, a víz, a talaj tisztaságának foka,
illetve szennyezettsége, a foglalkoztatási lehet őségek mennyisége és struktúrája
(úgy is, mint a jövedelemszerzés forrásai), az épített környezet kapacitásai és min ő-
sége, a szolgáltatásokhoz való hozzájutás lehet ősége stb. határozzák meg. Mindez
újból aláhúzza a telephely szerepét a hagyományos (helyi és regionális) gazdaságban,
és kiemeli a központi telephely jelent őségét a globális szférában (v .ö.: Lengyel-
Rechnitzer 2004, 57). A vertikális irányú, mikroszférára kiterjed ő vizsgálat mezo- (és
makro-) szintű megfelel ője a gazdálkodás feltételeinek, az életmin őség tényezőinek
stb. feltárása települési, kistérségi, megyei, regionális stb. szinteken belül. A „helyi
szint" kiterjedése tehát változik; a megnevezés itt azt jelenti, hogy az adott terület
„belső", vertikális összefüggéseit vizsgáljuk, más térségekt ől függetlenül.
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

TÉT XX. évf. 2006 s2 A területi egyensúlyok változása ... 29

Az alkalmazott módszerek

Vizsgálatunk kiterjed a horizontális és a vertikális egyensúly alakulására is, a
súlyt azonban az utóbbira helyezzük. A területközi (horizontális) elemzés természe-
tesen azonos tartalmú társadalmi tényez őkre vonatkozhat, azt lehet vizsgálni, hogy
a különböző területi egységekben mekkora a jövedelem szintje, az egyes szolgálta-
tási kapacitások abszolút és viszonylagos nagysága stb., és a területileg eltér ő adatok
elemzésével vonhatók le következtetések, az adott homogén elemekre vonatkozóan.
Ez a módszer alkalmatlan a min őségileg eltérő tényezők területi kapcsolatának
vizsgálatára. Így van ez akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy rendkívül gazdag
módszertani apparátus áll rendelkezésre a heterogén elemek egyes csoportjainak
összevonására és az e mutatók által keltett új min őségek elemzésére. Az egyes
terülteken megvalósult, egy-egy tényez őt illető változást kifejezhetjük a hagyomá-
nyos dinamikus mutatóval. Amennyiben egy-egy tényez ő területi egységek szerinti
dinamikáját, illetve azok eltéréseit vizsgáljuk, az eredmény közvetlenül értelmezhet ő
és értékelhet ő, mivel áttételek nélkül világossá válik, mely térség lett relatíve
gazdagabb vagy szegényebb az adott tényez őben.
Bonyolult a helyzet a (változó) „helyi" szintekre épül ő vertikális vizsgálat eseté-
ben. Itt ugyanis eltérő minőségek statikus mennyiségi kapcsolatát kívánjuk feltárni és
értékelni. Ez utóbbihoz azonban hiányzik az a — „helyi" szintt ől függően is változó —
mérce, amely az értékelés alapja lehetne. Ráadásul a keresett, tényez ők közötti
mennyiségi viszony önmaguk min őségétő l függően is változik. A hiány úgy hidalható
át, hogy valamely tényez őt (pl. a népességszámot, gazdasági fejlettséget stb.) függet-
len, mást függ ő változónak tekintünk, és viszont, illetve mérjük a közöttük lev ő kap-
csolat szorosságát. Viszonylag teljes áttekintést a jelzett szférában korrelációs mátrix
kidolgozásával nyerhetünk, amely táblázatba foglalja a tényez ők (változók) páronként
számszerűsített kapcsolatait, Hipotézisünk szerint a tényez ők közötti kapcsolat
szorossága kifejezi a vertikális egyensúly elemeit (pl. a népességszám és a fajlagos
jövedelmek területi kapcsolata a vertikális gazdasági egyensúly egyik f ő mutatója
lehet). Ezt azért is tehetjük, mert a területi szerkezet — különböz ő aggregáltsági fokon
megjelenő tényező i között logikai (és tapasztalati) egymásra hatás van, amelynek
mértékét és irányait a korrelációs együttható számértéke kifejezheti. Mikroökonómiai
szinten, amikor egy vállalat vagy egy ember (embercsoport) megtelepedésének „he-
lyi" feltételeit vizsgáljuk akkor a „vertikális" kapcsolatok naturális mutatókkal is
kifejezhető k. Pl. a vállalkozó számára az üzemtelepítéshez rendelkezésre áll-e a szük-
séges nagyságú és min őségű terület, beszerezhet ők-e racionális feltételek mellett a
termelési eszközök, van-e mozgósítható, szakképzett munkaer ő, az értékesítési lehe-
tőségek (a terméket vagy szolgáltatást felvev ő piac) megfelel őek-e. Mezo- és makro-
szinten azonban az ilyen típusú mérlegeléshez korlátozottak a lehet őségek.
Vizsgálatainkat regionális és megyei szinten végeztük. Az els ő — mint látni fogjuk
— fokozottan kísérleti jellegű ; azért végeztük el, mert a területi egységek kis száma
többoldalú közelítést tesz lehet ővé, és a lehetséges fenntartások ellenére bizonyos
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

30 Bartke István TÉT XX. évf. 2006 s2
módszertani tanulságul szolgálhat. Számításainkban általánosságban a KSH-tól
közvetlenül megszerezhet ő adatokra támaszkodtunk (Területi Statisztikai Évkönyv
1997. és 2003. évi köteteiben foglalt adatok). Egy esetben tértünk el: a jövedelem-
termelés és -felhasználás regionális szint ű számításakor. A felhasználás becsléséhez
a KSH különkiadványából („Bruttó hazai termék 2002") indultunk ki, amely orszá-
gos összesítésben, de tételek szerint részletezve közli a GDP felhasználásának ada-
tait. Ezt kombináltuk a 2003. évi évkönyvben megyékre, illetve régiókra bontott
beruházási és háztartási jövedelmekkel, valamint kiegészítettük a becsült kormány-
zati és önkormányzati kiadásokkal, illetve társadalmi juttatásokkal.

A vizsgálatok szintjei

A mikro-szintű vertikális vizsgálat, amelyre tulajdonképpen a telephelyválasztás
módszere is épül — a megközelítés logikáját tekintve — kiterjeszthet ő mezoszintre is.
Ez esetben viszont sérül a pontosság. Ha pl. egy települést vizsgálunk, akkor
aggregált elemzés tárgya lehet — a népesség számából, kormegoszlásából és egyéb
ismérvekbő l kiindulva — a szükséges szolgáltatási kapacitások nagysága, mint a
lakások, osztálytermek, háziorvosi rendel ők stb. száma. Ilyen vizsgálathoz általában
népességszámra vagy népességcsoportra (1 f őre, 1000 főre stb.) jutó normákat
szoktak alkalmazni. Kis vagy közepes nagyságú településben az így kapott szükség-
leti számok — feltételezve a módszer korrekt használatát — jól tükrözik a valóságot,
elsősorban akkor, ha az intézmények megközelíthet ősége nem kíván túlzott id őrá-
fordítást az igénybe vev őktő l. Nagylétszámú és nagy térbeni kiterjedés ű település
esetén a település egészére számított szolgáltatási (kapacitás-)igény kielégítése
torzulhat, pl. azért, mert több, azonos rendeltetés ű intézményt eltér ő megközelítési
feltételek mellett lehet igénybe venni, így egyesek kapacitása kihasználatlan marad,
mások túlzsúfolttá válnak. A vizsgálati térség növekedésével a torzulás fokozódik.
Vegyünk p1. egy kistérséget, amely 20 közigazgatási településb ől áll. A kistérségre
számított átlagos lakásellátottsági mutató például szakmai célra használhatatlan, mivel
a települések egy részében lakáshiány, másutt pedig felesleg lehet; a különböz ő elője-
lű adatok az átlagban egymást kiolthatják. A sort folytatva, az egyre nagyobb térsé-
gekre kiszámított átlagok egyre megbízhatatlanabbá válnak a tervezés számára.
A naturális, vagy normatív ellátottsági mutatók alkalmazásából adódó másik hiba-
forrás a lehetséges horizontális összehasonlításból adódik. Ha pl. megyei szinten
egybevetjük a fajlagos kiskereskedelmi kapacitásokat, illetve forgalmat és viszo-
nyítjuk azokat a normatív értékekhez, majd közvetlenül következtetünk a fejlesztési
támogatások területi megosztására, figyelmen kívül marad, vagy a szóban forgó
gazdasági jelenség megyei értékei semmilyen logikai vagy gyakorlati kapcsolatban
sincsenek egymással; azok alakulása sokkal inkább térségen belüli tényez őktől,
mint a népesség jövedelem termelése, szerkezete stb. függ. Mindez természetesen
nem jelenti azt, hogy a kifogásolt módszereket haszontalanoknak tekinthetjük, vi-
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

TÉT XX. évf. 2006 s2 A területi egyensúlyok változása ... 31

szont felhívja a figyelmet azok körültekint ő használatára. Azt is jelzi továbbá, hogy
különböző területi szinteken álló egységek vertikális elemzése változó módszereket
kíván; a területi skálán felfelé haladva csökken a naturális mutatók alkalmazásának
hatásfoka, és magasabb szinteken min ő ségileg más típusú, összevont módszerek
alkalmazása célszer ű , olyanoké amelyek összhangban vannak a döntési kompeten-
ciákkal is. A nagyobb térségek (országok) középszint ű elemekre (megyékre, régiók-
ra) osztott vertikális vizsgálatának hagyományos módszerei helyett, vagy mellett is
újabb eljárások alkalmazása célszer ű , amelyek közül egyet e tanulmány mutat be.

Regionális szint

Ha elemzésünket a területi szerkezet tényez őinek kapcsolatára, a kapcsolatok szo-
rosságára helyezzük, akkor egy-egy jellemz ő számot kapunk (korrelációs együttha-
tó), amelyek a vizsgálatba vont nagyobb térség (jelen esetben az ország) strukturális
viszonyait jellemzik, és nem adnak közvetlen választ a vizsgálati elemek (a régiók
és a megyék) bels ő összefüggésére. Az így „elt űnt" információ később magasabb
szinten pótolható, s ő t a hiányért a nagyobb térség területi szerkezetének a korábbiak-
nál mélyebb feltárása ad kárpótlást. Az ország területi szerkezetének regionális
szintű vizsgálatát hét tényez ő re alapoztuk, amelyek megfelelnek a vertikális egyen-
súlyi modell (Bartke 2001) fő tényez ő inek; igaz ugyan, hogy az értékrend és az
ideológia tartalmi azonosítására nem találtunk statisztikai mutatót. (Ezek számsze-
rű sítéséhez mélyebb vizsgálatok, szociológiai felvételek szükségesek.) Az alkalmazott
változók a területi szerkezeti tényez ő knek csak tört részét és egysíkúan ragadják meg.
A tanulmány módszertani jellege azonban ilyen korlátok mellett is lehet ővé teszi az
alkalmazás lehetséges eredményeinek érzékeltetését. Figyelembe kell venni, hogy a
szerkezeti tényez ők száma tetsz ő legesen szaporítható (itt a statisztikai felmérés korlá-
tai szabnak határt), és a mélyebb információt nyújtó szerkezeti résztényez ők egy—egy
főtényező köré csoportosíthatók, gazdagítva annak tartalmát. (Így p1. a gazdasági
tényezőhöz sorolható a GDP, mint fő mutató, továbbá az alkalmazásban állók száma,
az egy alkalmazottra jutó GDP, a m űködő vállalkozások száma stb.).
Tanulmányunkban a terület nagyságával reprezentáljuk a természeti tényez őt, a
lakásállománnyal a m ű vi környezetet, a népességszámmal a társadalmat, az alkal-
mazásban állókkal és a GDP-vel a gazdaságot, a mez őgazdasági alkalmazottak,
illetve a fizikai foglalkozásúak számával az életmódot. Ez utóbbi els ősorban a mez ő-
gazdasági alkalmazottak számával, mint közvetett mutatóval jellemezhet ő, tekintet-
tel a mez ő gazdasági termelés területhez, éghajlathoz, biológiai ciklusokhoz való
kötöttségére és más feltételekre, amelyek sajátos arculatot adnak a munkának, az
idő felhasználásnak, a fogyasztásnak, a szokásoknak stb. (1. táblázat). A jelzett
szerkezeti változók alapján korrelációs mátrixot állítottunk össze, amely számszer ű-
síti a tényez ők páronkénti szorosságát (2. táblázat).
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

32 Bartke István TÉT XX. évf. 2006 s2

1. TÁBLÁZAT
A területi szerkezet néhány tényez ője 2003
(Some Factors of Spatial Structure 2003)
Alk.-
Fizikai
Terület ban GDP Mez őg.-i
Lakásáll. Népesség fogl.
Régió (ezer állók (2002) alk.
km 2) (ezer db) (ezer fő) (ezer
(ezer (Mrd Ft) (eze r .fő)
fő)
fől
K.Magy.-o 6,92 1244 2825 947 7636 10 388
K.Dun.túl 11,12 427 1114 292 1631 14,4 171
Ny.Dun.túl 11,33 396 1004 301 1713 13,5 178
D.Dun.túl 14,17 389 989 229 1194 17,3 120
É.Magy.-o 13,43 501 1289 274 1357 9,3 146
É.-Alföld 17,73 595 1554 341 1653 20,2 182
D.-Alföld 18,33 582 1367 313 1556 21,9 169
Orsz.össz. 93,03 4134 10142 2697 16740 106,6 1354
Forrás: Saját számítás.
2. TÁBLÁZAT
Korrelációs mátrix
(Correlation Matrix)
Alk. - Fizikai
Terület Lakásáll. Népesség ban GDP Mez őg.alk.
fogl.
Terület -0,50789 -0,493290 -0,65711 -0,70610 0,826135 -0,66531277
Lakásáll. 0,996651 0,978372 0,962699 -0,32994 0,960530933
Népesség 0,970898 0,951780 -0,33334 0,954281774
Alk.-ban 0,996577 -0,42544 0,992023838
GDP -0,46474 0,985611985
Mezőg.alk. -0,414942353
Fizikai fogl.
Forrás: Saját számítás.
Első rátekintésre szembet űnő a területi szerkezet egyik alapsajátossága, nevezete-
sen, hogy a terület nagysága és a többi mutató között, a mez őgazdasági alkalmazot-
tak számát kivéve negatív a kapcsolat, er őssége pedig általában közepesnél
nagyobb. Ez els ősorban a nem mez őgazdasági tevékenységek térbenileg koncentrált
megjelenésére utal, másodsorban arra, hogy a területnek, mint gazdasági er őforrás-
nak a kihasználása alacsony fokú. A mez őgazdasági alkalmazottakkal jelzett, köze-
pesnél szorosabb pozitív kapcsolat (0,8 felett) is további tartalékokat jelez. A mez ő-
gazdasági termelés viszonylag alacsony jövedelemtermel ő képessége is ludas
abban, hogy a GDP és a terület nagysága között közepesnél er ősebb a negatív kap-
csolat, jóllehet ebben más tényez ők is szerepet játszanak (az egyes területek relatív
alkalmassága a mez őgazdasági termelésre). A korrelációs mátrix - a területtel és a
mezőgazdasági alkalmazottakkal összefügg ő negatív kapcsolatokon túl - pozitív és
szoros értékeket mutat. Bizonyos fokig eltér a többit ől a népességszám és a GDP
közötti 0,95-ös szorosság, amely a területi szerkezet egyik f ő egyensúlyi mutatója.
Ezért ezzel a 3. táblázatban részletesebben foglalkozunk.
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

TÉT XX. évf. 2006 s2 A területi egyensúlyok változása ... 33

3. TÁBLÁZAT
A népesség és a jövedelem változása
(Change in Population and lncome)
Népesség 1000 fő Dinamika GDP milliárd Ft Dinamika
Régió
1997 2003 2003/1997 1997 2002 2002/1997
K.Magy.-o 2867 2825 98,0 3603 7636 211,9
K.Dun.túl 1113 1114 100,1 899 1631 181,4
Ny.Dun.túl 992 1004 101,2 879 1713 194,9
D.Dun.túl 986 989 100,3 646 1194 184,8
É.Magy.-o 1284 1289 100,4 729 1357 186,1
É.-Alföld 1535 1554 101,2 894 1653 184,9
D.-Alföld 1358 1367 100,7 892 1556 174,4
Orsz.össz. 10135 10142 100,1 8542 16740 195,9
Korreláció-szorosság:népesség/GDP 1997 0,9595
Korreláció-szorosság:népesség/GDP 2003 0,9518
A dinamikák korreláció-szorossága -0,7092
Korreláció-szorosság: Term./Felh. 0,9933
Forrás: Saját számítás.

A gazdaság térbeni elhelyezkedésének, a megoszlás viszonylag koncentrált vagy
decentralizált jellegének egyik f ő mutatója, vertikális egyensúlyi komponense lehet
a jövedelemtermelés (GDP) népességhez viszonyított területi elhelyezkedése és annak
változása. A két szerkezeti tényez ő térbenileg döntően párhuzamos alakulását mutatja
a szoros korrelációs kapcsolat, 1997-ben és 2002-2003-ban egyaránt, miközben a
népesség térbeni megoszlását bizonyos stabilitás, a jövedelem termelését pedig er őteljes
dinamika jellemezte. Itt meg kell jegyeznünk, mint olyan körülményt, amely hozzá-
járult ez utóbbi dinamikához, hogy a GDP értéktípusú mutató, amelyben az árváltozá-
sok hatása is megjelenik, továbbá kézenfekv őbb volna volumenindex alkalmazása; e
keretekben azonban nem volt mód az árváltozások hatásainak kisz űrésére. Továbbá a
mennyiségi teljesítményeket a (tisztajövedelem) elvonási technikák változásai is
torzíthatják. A számítások ilyen típusú korrigálása pontosíthatja az eredményeket.
Mindezekkel együtt értelmezhet ő a két szerkezeti tényez ő (a népesség és a GDP)
kapcsolatának változása; 2003-ra 1997-hez képest a korreláció szorosság — bár alig
érzékelhető en — csökkent, amely itt a gazdaság viszonylag koncentrált fejl ődésére
utal. Ezt a következtetést er ő síti meg a népességi és GDP dinamikák közötti negatív
előjelű és közepesnél erő sebb korreláció-szorosság. A népesség alig változott ará-
nyai mellett a GDP a vizsgált id őszak alatt 196%-ra n őtt országosan. Régiók szerint
viszont úgy differenciálódott a kép, hogy a gazdaságilag legfejlettebb régiók az
országos átlagnak megfelel ő vagy annál magasabb ütemben fejl ődtek (Nyugat-
Dunántúl, Közép-Magyarország), ugyanakkor a kevésbé fejlettek országos átlag alatti
dinamikát mutattak. A jelzett ütemkülönbségek egyértelm űen a jövedelemtermelés-
nek a népesség elhelyezkedéséhez viszonyított koncentrálódásához vezettek.
Kísérletet tettünk — és erre csak regionális szinten volt mód a publikus statisztikai
adatok alapján — a jövedelemtermelés és -felhasználás becslésére, illetve össze-
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

34 Bartke István TÉT XX. évf. 2006 s2
hasonlítására (itt ismét fel kell hívni a figyelmet az el őző bekezdésben jelzett hiba-
források esetleges torzító hatására). A felhasznált adatokat tekintve a GDP megyei
és régiószint ű bontásban rendelkezésre állt, a régió-szint ű felhasználási adatokat
pedig a már jelzett forrásmunkák adatainak kombinálásával becsültük. Ami az
eredményeket illeti: Közép-Magyarország tetemes jövedelemtermelési többletet
realizált; Nyugat-Dunántúlon a jövedelemtermelés és -felhasználás kiegyenlített
volt (némi termelési többlettel), a többi régióban azonban a felhasználás — eseten-
ként igen nagy mértékben — meghaladta a termelést. Ilyen szempontból különösen
kedvezőtlen Észak-Alföld helyzete (4. táblázat).
4. TÁBLÁZAT
Jövedelemtermelés és felhasználás (2002, Mrd Ft)
(Production and Usage of Income 2002, Mrd HUF)
GDP Beruhá- Házt. Korm. Társ. Felh. Term.
Régió
term. zás jöved. felh. juttat. össz. .felh.
K.Magy.-o 7636 1473 2928 950 671 6022 1614
K.Dun.túl 1631 516 958 125 265 1864 -233
Ny.Dun.túl 1713 487 846 122 241 1696 17
D.Dun.túl 1194 359 800 121 233 1513 -319
É.Magy.-o 1357 441 914 159 305 1819 -462
É.Alföld 1653 472 1218 183 368 2241 -588
D.Alföld 1556 395 1102 153 322 1972 -416
Orsz.össz. 16740 4143 8766 1813 2405 17127 -387
Forrás: Saját számítás.

Megyei szint

E vizsgálatokba bevontuk a régiószintűnél szerepeltett vertikális szerkezeti ténye-
zőket, részben azért, hogy összehasonlíthassuk a kétféle eredményeket, ezen túl azon-
ban szaporítottuk is a tényez ők számát a kapcsolatok mélyebb elemzése végett. Ezt a
célt szolgálja az is, hogy a vizsgált id őszak kezdő és befejező évére is számítottunk
korreláció-szorosságot; ez a periódus alatti folyamatokba is ad bizonyos betekintést.
Elemzésünkben a társadalmat, illetve a gazdaságot helyezve a központba, e két f ő
tényező kapcsolatának vizsgálata mellett további kiegészít ő változókat és fajlagos
mutatókat vonunk be abba (az alkalmazásban állók, a regisztrált munkanélküliek
mellett a gazdasági fejlettség, valamint az él őmunka-termelékenység mutatóját). Ezt
követően elemezzük a lakásállomány, a közm űvi felszereltség, a közm űolló kapcso-
latának alakulását, amelyek munkánkban a m űvi környezetet (infrastruktúra) jelenítik
meg (illetve következtetést engednek meg bizonyos értékrendi kérdéseket illet ően).
Ugyancsak az infrastruktúra körébe tartozónak tekintjük a m űködő kórházi, egye-
temi-főiskolai, kutató-fejleszt ő kapacitásokat, részben az azokat kitölt ő létszámok
alapján. Az életmódot, mint szerkezeti tényez őt részben a fizikai foglalkozásúak,
főként azonban a mez őgazdasági alkalmazottak képviselik. Végül a természeti
környezet egy oldalát a terület nagysága jelöli.
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

TÉT XX. évf. 2006 s2 A területi egyensúlyok változása ... 35

A társadalom és a gazdaság területi kapcsolatai

A népességgel leegyszer ű sítve reprezentált társadalom és a gazdaság a területi
szerkezet központi tényez ő i, kapcsolatukat ezért is fokozott figyelem kíséri. Ha
minő síteni kívánjuk a gazdaság területi elhelyezkedését, pl. hogy az viszonylag
koncentráltnak vagy decentralizáltnak stb. tekinthet ő e, akkor egyik, ha nem a leg-
jobb viszonyítási alap a társadalom területi megoszlása. Lehet természetesen más
elveket is alkalmazni, pl. a fizikai térhez viszonyítani a gazdaság területi elhelyez-
kedését; az ilyen vizsgálatból adódó következtetési lehet őségek azonban meglehe-
tősen szűkkörűek vagy áttételeken keresztül hasznosíthatók. A társadalom és a
gazdaság viszonya sokoldalú és gazdag tartalmú azért is, mert a társadalmi lét
anyagi feltételeinek dönt ő többségét a gazdaság hozza létre, de az az anyagin túl
kisugárzik a társadalom szellemi szféráira is. A mindennapi kapcsolat - bizonyos
határok között - az együttes települést is kikényszeríti, jóllehet az említett korlátok
bizonyos szempontokból tágulóban vannak.
5. TÁBLÁZAT
Megyei egyensúlyi mutatók
(Indexes of County Balance)
Népességszám
Megye Dinam. GDP Mrd Ft Dinam.
(ezer fő)
1997 2002 (%) 1997 2002 (%)
Budapest 1861 1740 93,5 2950 6043 204,8
Győr-M.-S. 425 435 102,6 391 851 217,6
Vas 269 269 100,0 259 436 168,3
Fejér 427 429 100,5 420 665 158,3
Kom.-E. 310 317 102,3 225 482 214,2
Pest 1006 1089 108,3 653 1593 244,0
Zala 298 299 100,3 229 426 186,0
Veszprém 376 375 99,7 254 484 190,6
Tolna 247 250 101,2 175 322 184,0
Csongrád 422 428 101,4 320 542 169,4
Baranya 405 406 100,2 273 497 182,1
Heves 326 327 100,3 198 394 199,0
Hajdú-B. 546 552 101,1 351 666 189,7
Bács-K. 537 546 101,7 331 608 183,7
Somogy 334 337 100,9 198 375 189,4
Jász-N.-Sz. 417 419 100,5 264 464 175,8
BAZ. 739 749 101,4 433 766 176,9
Békés 399 399 100,0 241 406 168,5
Nógrád 219 221 100,9 98 197 201,0
Szabolcs-Sz. 572 588 102,8 279 523 187,5
Összesen 10135 10175 100,4 8541 16740 196,0
Forrás: Saját számítás.
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

36 Bartke István TÉT XX. évf. 2006 s2
A társadalom (népesség) és a gazdaság els ődleges viszonyát számszer űsítő korre-
lációs együttható (a népesség és a GDP között) szoros kapcsolatot mutat (5. és 10.
táblázat). Az együttható értéke 1997 és 2002 között csökkent (0,937-r ől 0,920-ra).
Ez országos viszonylatban, egyebek mellett a gazdaságnak a népesség területi elhe-
lyezkedését ől, kis mértékben bár, de kimutatható függetlenedését, itt koncentráló-
dását jelzi. Ha megvizsgáljuk a horizontális egyensúly alakulását is (5. táblázat),
akkor ez a következtetés, a régiószint ű vizsgálat eredményeihez hasonlóan meger ő-
síthető. A népesség száma 1997 és 2002 között országosan szinten maradt, ez alatt a
GDP nagysága közel megduplázódott. A területi arányok a népesség esetén alig
változtak, ugyanakkor a gazdaság az országos átlagnál gyorsabban fejl ődött a gaz-
daságilag fejlettebb megyékben, illetve Budapesten (els ősorban Pest, Gy őr-Moson-
Sopron, Komárom-Esztergom megyék és a f őváros fejlődési üteme emelkedett ki),
a kevésbé fejlett területek dinamikája egy-két kivételt ől eltekintve az átlagos szint
alatt maradt. Mindez meger ősíti azt a korábbi feltételezést, hogy a gazdaság a vizs-
gált időszak alatt területileg tovább koncentrálódott. A számítások egyértelm űen
mutatják az ilyen szempontból „nyertes", illetve „vesztes" területi egységeket. Ha
Budapest nélkül vizsgáljuk a társadalom és a gazdaság területi kapcsolatának szo-
rosságát (10. táblázat, 11-12. sorszám), a korrelációs együttható lazább viszony
mellett kis mértékű növekedést mutat, ami annak a jele, hogy a f őváros nélküli
térben a két tényez ő közötti vertikális egyensúly javult. Más oldalról viszont a
Budapesttel együtt számított szorosabb kapcsolat arra utal, hogy a f őváros és vidék
gazdasága kölcsönhatásban van, a két tér külön-külön kezelése hibaforrásokat rejt
magában. További gazdasági mutatókat tartalmaz a 6. táblázat.
Az el őbbiektől gyökeresen eltér ő eredményeket kapunk, ha a társadalom és a gaz-
daság térbeni elhelyezkedését nem egymáshoz, hanem külön-külön a területhez
(„fizikai térhez") viszonyítjuk. A területnagyság és a népességszám között csökke-
nő intenzitású, negatív el őjelű gyenge kapcsolat mutatkozott a vizsgált id őszakban,
ugyanakkor sajátos, hogy a Budapest nélküli országterületen ez a viszony közepes-
nél erősebb, és pozitív el őjel ű volt, és ugyancsak érzékelhet ő csökkenést jelzett.
(10. táblázat, 3-4. sorszám). E sajátos vonások arra utalnak, hogy Budapest elhagyá-
sával az ország területi struktúrája, mint vizsgálati tárgy alapjaiban megváltozik. Fi-
gyelemre méltó az is, hogy a regionális szinten kimutatott korrelációs együttható
értéke (-0,49) sokkal alacsonyabb volt a megyei szint ű értéknél (2. táblázat). Vagyis
ebben az összefüggésben kifejezésre jut, hogy a népesség a térségi szint növekedésé-
vel a rendelkezésre álló terület relatíve csökken ő részét veszi igénybe, illetve az
igénybevétel csökkenése lassuló mérték ű. A terület és a gazdaság kapcsolatát vizsgál-
va is hasonló következtetésre juthatunk. Ez esetben is sajátos, hogy a lényegileg kö-
zepes erősségű korrelációs együttható, amely az ország teljes területére számítva
negatív el őjel ű, Budapest elhagyásával pozitívra vált. (10. táblázat, 5-6. sorszám).
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

TÉT XX. évf. 2006 s2 A területi egyensúlyok változása ... 37

6. TÁBLÁZAT
Gazdasági mutatók
(Economical Indicators)
Alkalm.-ban GDP/alkalm. Műk. vállaik. GDP/fő
Megye 1000 fő millió Ft 1000 db millió Ft
1997 2003 1997 2002 1997 2003 2002
Budapest 650 736 4,54 8,21 215 250 3,49
Győr-M-S. 110 133 3,55 6,4 31 40 1,94
Vas 76 85 3,41 5,13 16 20 1,63
Fejér 103 117 4,08 5,68 27 34 1,55
Kom.-E. 66 82 3,41 5,88 21 26 1,53
Pest 139 212 4,69 7,51 73 97 1,45
Zala 74 83 3,14 5,13 23 26 1,43
Veszprém 87 93 2,92 5,2 25 31 1,31
Tolna 54 56 3,24 5,75 15 19 1,29
Csongrád 92 105 3,48 5,16 32 35 1,27
Baranya 84 97 3,25 5,12 29 33 1,23
Heves 64 74 3,09 5,32 18 23 1,21
Hajdú-B. 112 126 3,13 5,29 32 39 1,21
Bács-K. 103 121 3,21 5,02 35 40 1,11
Somogy 68 76 2,91 4,93 23 25 1,11
Jász-N.-Sz. 86 96 3,07 4,83 22 26 1,1I
BAZ 151 158 2,87 4,85 34 43 1,03
Békés 79 88 3,05 4,61 22 25 1,02
Nógrád 40 42 2,45 4,69 10 13 0,9
Szab.-Sz. 96 118 2,88 4,43 29 38 0,9
Összesen 2334 2698 3,17 6,2 734 883 1,65
Forrás: Saját számítás.

A területi versenyképesség vizsgálata ( I I. táblázat)

Az utóbbi másfél évtizedben fokozott szakmai figyelem irányul az egyes terüle-
tek, települések versenyképességére. A témakör korábban sem volt ismeretlen,
kísérletek is történtek egyes oldalainak kifejezésére. Egyebek mellett új ösztönzést
adott, a témakör m űvelésére az Európai Unió ama törekvése, hogy az integráció a
világ legversenyképesebb térsége legyen. Az irányítók a területi versenyképesség
sajátos mutatóját dolgozták ki, amely az él őmunka-termelékenység mellett magába
ötvözi a foglalkoztatottság fokát is. Ezt a felfogást a kutatók számottev ő csoportja
osztja (Lengyel 2003; Barna-Molnár-Juhász 2005 stb.). Kétdimenziós jellege (és
bizonyos elvi fenntartások) miatt e munkában nem tudjuk az egyébként tetszet ős
konstrukciót felhasználni. Számításunkban így csak az él őmunka-termelékenység
(GDP/alkalmazásban állók) meglehet ősen egysíkú mutatóját alkalmazhatjuk. Hozzá
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

38 Bartke István TÉT XX. évf. 2006 s2
kell tenni ehhez, a területi versenyképesség-számítások általános hiányossága, hogy
lényegileg csak egy er őforrást (a munkaer őt) számszer űsítenek, a többitől el kell
tekinteniük. A számítások főként a tőkeforrások megjelenítésének hiánya miatt
torzulnak; ennek közvetlen oka, hogy a vonatkozó adatok a statisztikákban nem
jelennek meg. A területi versenyképesség központjában is az er őforrásokkal való
gazdálkodás hatékonysága áll; az a térség, amely az el őbbiek magas szintű kihasz-
nálását teszi lehet ővé és valósítja meg a vállalatok gazdálkodásán keresztül, további
erőforrásokat vonz magához és fenntartja a folyamatos fejl ődést. Ez pedig a térsé-
gek versenyképességének legfőbb megnyilvánulása, így mércéje is lehet.
Visszatérve elemzésünkhöz a gazdasági fejlettség (GDP/f ő) és az él őmunka-
termelékenység (GDP/alkalmazásban állók) közötti kapcsolat a vártnál gyengébb
(2002-ben országosan: 0,83; Budapest nélkül 0,68). (10. táblázat 26. sorszám). Az
utóbbi színvonala lényegesen kisebb mértékben differenciált, mint az el őbbié. (Az
élőmunka-termelékenység megyei széls ő értékek közötti különbsége 2002-ben
1,8-szeres volt, a gazdasági fejlettségé pedig 3,9-szeres). A termelékenység ilyen
megyeközi alakulása kétarcú jelenség; kedvez ő, hogy a munkaerőforrások haszno-
sulása relatíve kiegyenlített, amely pozitív módon hat a jövedelmek térbeni közelí-
tésére, ugyanakkor az alacsonyabb termelékenység ű és helyi szükségletet kielégít ő
profilok bizonyos szűkösségére utal, amelyek pedig lényegesen nagyobb szerepet
játszhatnának a munkanélküliség mérséklésében.
Kísérletképpen számítást végeztünk a 2002. évi adatok alapján az él őmunka-
termelékenység modellszer ű alakulására a gazdasági fejlettség függvényében. Ez
számítástechnikailag azt jelenti, hogy meghatároztuk a tényadatokhoz illeszked ő
lineáris regressziófüggvényt (y=1,38x+3,54), amelyet a független változó (GDP/f ő)
2002. évi adataira megoldva megkaptuk a függ ő változó (GDP/alkalmazásban ál-
lók) regresszió szerinti értékeit. (11. táblázat). Ezek, valamint az él őmunka-
termelékenység 2002. évi tényadatainak különbségei mutatják az ország területi
egységeinek versenyképességi tartalékait (és hiányait) — a számítás adott korlátai
mellett — a magyar gazdaság feltételei által generált térben. A kapott eredmények,
az előzetes elképzelésekhez képest részben váratlanok. Mindenekel őtt a fővárost
jellemző regressziós értéknek (mint termelékenységi követelménynek) a ténylegest
kis mértékben meghaladó szintje. Ez f őként azzal függhet össze, hogy a számítás-
ban elszakítottuk egymástól a két, szervesen együttm űködő térséget, Budapestet és
Pest megyét. Az utóbbi terület termelékenységi tényadata viszont messze megha-
ladja a követelményértéket (7,51 kontra 5,54). A „normatív" termelékenységi szin-
tet főként néhány, a fejlettségi rangsor els ő felében található megye „teljesíti túl"
(Győ r-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, a már említett Pest és Tolna); ezeken
kívül figyelemre méltó Heves és Hajdú-Bihar megyék relatíve magas termelékeny-
ségi mutatója. Nem éri el a normatív színvonalat Vas, Zala és Veszprém megye,
valamint a fejlettségi rangsor második felében elhelyezked ő megyék többsége.
A bemutatott regresszió-analízisben a horizontális és a vertikális (egyensúlyi
vizsgálat) összekapcsolása megvalósul, mivel a vizsgálati egységek mint két-két
(területi) tényez ő elemei egyaránt rendelkeznek a két tényez ő tulajdonságaival. Ez a
kettős minőség úgy jelenik meg, hogy a megyék az analízis által keltett lineáris
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

TÉT XX. évf. 2006 s2 A területi egyensúlyok változása ... 39

térben két-két koordinátával rendelkez ő elemként helyezkednek el. A koordináták
hossza a tulajdonságok egymáshoz való (mennyiségi) viszonyát fejezi ki az adott
elemekben. Az utóbbiak csoportosíthatók úgy, hogy a bennük lév ő két tulajdonság
mennyiségi viszonya szabályszerű maradjon, amely normatívának tekinthet ő, mi-
közben a koordináták hossza változik. E térbeli csoportosításból, amely lineáris stb.
függvényként formalizálható, le lehet olvasni, hogy az egyik tulajdonságot hordozó
mennyiséghez az elemek szabályszer űen mekkora másik tulajdonsága tartozik.

A m űvi környezet (infrastruktúra) f őbb kapcsolatai

A területi szerkezeti modellnek a természeti környezet utáni második alaptényez ő-
je a művi környezet, amelyet többnyire az infrastruktúra fogalmával azonosítanak.
Kétségtelen, hogy a két fogalom jelent ő sen átfedi egymást, de nem felel meg telje-
sen egymásnak. Az eltérés mértéke attól is függ, hogyan definiáljuk magát az
infrastruktúrát. A terminológiai vitának itt azért sincs helye, mert a továbbiakban a
művi környezet néhány olyan altényez őjének kapcsolatait vizsgáljuk, amelyeknek
az infrastruktúrához tartozását kevéssé vitatják.
A lakásállomány területi elhelyezkedése logikailag meghatározó kapcsolatban van
a népesség és a gazdaság térbeni megjelenésével. Így a várakozásnak megfelel ően a
terület nagyságával gyengén negatív kapcsolatot mutat, Budapesttel együtt számít-
va, a népességszámhoz és a GDP-hez hasonlóan. Budapest nélkül viszont a köze-
pesnél erő sebb és pozitív a kapcsolat; ebben, még ha az kismértékben gyengült is, a
két altényező közötti egyensúlyhoz lényegesen közelebb álló állapot tükröz ődik.
(10. táblázat, 1-2. sorszám). A lakásállomány mű szaki felszereltségének és min ő-
ségi színvonalának rendkívül fontos mutatója a közüzemi víz- és csatornahálózatba
való bekapcsoltság, amely az el őbbieken túl környezetvédelmi tartalommal is ren-
delkezik. Az utóbbi évtizedekben a vízellátás, illetve -hálózat fejlesztése gyorsabb
volt a csatornázásénál, illetve a szennyvíztisztításénál; a vízhálózatba, másrészt a
csatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya között korábban er őteljesen n őtt, a
vizsgált időszakban pedig csökkent a különbség, de jelenleg is tetemes (7. táblázat).
A kettő közötti differenciát nevezzük közm űollónak (8. táblázat). Ez a GDP-vel,
1997-ben szoros, 2002-ben pedig közepes er ősségű negatív kapcsolatot jelzett az
ország egész területére számítva, ugyanakkor a Budapest nélküli térségre nem mu-
tatott kapcsolatot egyik id őpontban sem. (10. táblázat, 9-10. sorszám).
Az összefüggések meglehet ős bonyolultsága miatt célszerű e kérdést jobban körül-
járni. A közműolló társadalmi értékelés szempontjából negatív fogalom, mivel azt
jelzi, hogy a szennyvizet a lakásingatlanok milyen hányadáról nem vezetik el és tisz-
títják meg, tehát milyen mérték ű a potenciális helyi talajszennyezés. Természetes,
hogy a szennyvíz elszállítása csak annak megtisztításával együtt oldja meg a problé-
mát. Köztudott azonban, hogy a tisztító kapacitások a csatornával összegy űjtött
szennyvizek mennyiségéhez képest is sz űkösek. Ilyen konkrét vizsgálathoz az adatok
hiányában nem volt mód. Visszatérve a közm űollóhoz, a GDP-vel mutatott (szoros
vagy közepes) negatív kapcsolat pozitív értékelést kap, ugyanis azt jelenti, hogy minél
magasabb az adott terület realizált jövedelme, annál kisebb a közm űolló. Figyelemre
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

40 Bartke István TÉT XX. évf. 2006 s2
méltó azonban, hogy a közm űolló és a GDP (egyébként negatív irányú kapcsolata)
1997 és 2002 között gyengült. Ez azt jelenti, hogy a csatornázás valamelyest függet-
lenebbé vált a jövedelemszintt ől, tehát más értékrendi motívumok is hatni kezdtek. A
folyamat gazdasági tartalma ugyanis az, hogy a jövedelem nagyságától függ ően tö-
rekszenek a helyi talajszennyezés mérséklésére. Értékrendi tartalom pedig, hogy a
helyi társadalmak fontosnak tartják a környezet védelmét, anyagi eszközöket fordítva
arra, fő ként azért, mert a szennyvizek elvezetése, illetve tisztítása mindenekel őtt a
helyi lakosság érdekében áll.
7. TÁBLÁZAT
(Társadalmi és infrastrukturális mutatók 1.)
(Social and Infrastructural Indicators I.)
Reg. Csatorna
Lakásállo- Vízhál.
munkanélk. hálózatba
Megye mány 1000 db bekapcs. %
1000 fő bekapcs. %
1997 2003 1997 2003 1997 2003 1997 2003
Budapest 40,6 19 819 835 98,5 98.3 90,5 94,1
Győr-M.-S. 11,5 8,1 159 171 96,7 94,7 46,9 69,0
Vas 8,4 6,7 102 105 95,2 96,2 47,3 58,0
Fejér 18,0 13,2 158 163 92.6 95,7 42,8 64,0
Komárom-E. 14,8 7,6 119 121 94,1 95,5 54,5 71,9
Pest 29,8 16,8 369 409 82,1 91,0 22,7 47,4
Zala 12,2 9,8 116 120 94,1 95,8 46,2 59,2
Veszprém 15,8 12,4 143 143 96,5 99,3 45,8 67,1
Tolna 14,7 11,4 97 97 90,9 93,8 31,1 43,3
Csongrád 18,1 15,7 182 184 88,8 89,1 35,7 46,7
Baranya 22,5 19,7 156 159 94,5 95,0 53,8 64,8
Heves 16,2 13,1 132 131 89,8 93,1 31,5 45,0
Hajdú-B. 34,7 27,9 210 215 91,4 94,0 34.0 42,8
Bács-K. 24,7 22,1 227 233 82.7 85,4 21,8 33,5
Somogy 17,5 17,6 132 133 90,6 94,7 35,8 49,6
Jász-N.-Sz. 25,0 17,9 168 169 90,0 94,1 27,2 42,0
BAZ 58,2 53,6 281 281 80,8 85,8 38,8 53,4
Békés 23,9 17,2 167 166 86,8 90,4 22,6 36,1
Nógrád 14,2 13,3 88 89 87,1 86,5 28,7 44,9
Szab.-Sz. 43 36,9 207 211 83,5 90,0 23,9 41,2
Össz. 464 359,9 4032 4134 90,6 93,3 46,0 59,1
Forrás: Saját számítás.
A 8. táblázat adataiból kitetszik, hogy a közm űolló minden megyében számottev ő-
en záródott 1997 és 2003 között, s őt a gazdaságilag hátrányos helyzet ű területeken
gyakran nagyobb arányban (p1. Nógrád megye), mint a gazdasági fejlettség skáláján
el őkelő bb helyet elfoglalók esetében. Ezt is tükrözi, hogy a Budapest nélküli
országterületre számítva a GDP és a közm űolló között korrelációs kapcsolat lényegi-
leg nincs. Meg kell jegyezni, amely a folyamat pozitív voltát nem befolyásolja, hogy
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

TÉT XX. évf. 2006 s2 A területi egyensúlyok ráhozása 41

a csatornahálózat fejlesztéséhez - természetesen pályázati alapon - jelent ős arányú
állami támogatást lehetett igénybe venni.

8. TÁBLÁZAT
(Társadalmi és infrastrukturális mutatók 11.)
(Social and Infrastructural Indicators II.)
Közm űolló Egyetem, főisk. Kutató-fejleszt ő Működő kórházi
Megye h. 1000 fő 1000 fő ágy 1000 db
1997 2003 1997 2003 1997 2003 1997 2003
Budapest 8,0 4,2 61,1 87,3 7,15 9,40 24,2 22,5
Győr-M.-S. 49,8 25,7 8,4 11,3 0,31 0,47 3,7 3,4
Vas 47,9 38,2 3,0 2,9 0,08 0,10 2,0 1,9
Fejér 49,8 31,7 4,4 5,9 0,14 0,35 2,9 2,6
Kom.-E. 39,6 23,1 1,1 1,9 0,02 0,13 2,1 1,9
Pest 59,4 43,6 5,6 6,6 0,36 0,66 3,8 3,6
Zala 47,9 36,6 2,1 2,6 0,05 0,04 2,7 2.7
Veszprém 50,7 32,2 4,2 6,1 0,25 0,29 3,2 3,1
Tolna 59,8 40,5 0,8 0,8 0,05 0,01 1,7 1,6
Csongrád 53,1 42,4 13,6 16,9 0,82 0,89 3,5 3,4
Baranya 40,7 30,2 9,9 13,8 0,43 0,56 3,7 3,5
Heves 58,3 48,1 3,7 5,1 0,11 0,16 2,6 2,6
Hajdú-B. 57,4 51,2 12,2 15,5 0,62 0,95 4,2 4,4
Bács-K. 60,9 51,9 3,6 4,5 0,1 0,24 3,8 3,5
Somogy 54,8 45,1 2,0 2,5 0,03 0,13 2,4 2,4
Jász-N.-Sz. 62,8 52,1 2,8 3,3 0,14 0,13 3,0 2,7
BAZ 42,0 32,4 7,3 7,9 0,25 0,42 5,4 5,4
Békés 64,2 54,3 2,0 2,3 0,06 0,09 2,9 2,8
Nógrád 58,4 41,6 0,6 0,8 0,02 0,01 1,7 1,6
Szab.-Sz. 59,6 48,8 4,4 6,2 0,18 0,16 4,0 4,1
Összesest 44,6 34,2 152,8 204,9 11,15 15,18 83,5 79,8
Forrás: Saját számítás.

A művi környezet altényez ői közül vizsgáltuk még a kórházi, az egyetemi-
főiskolai, illetve a kutató-fejleszt ő kapacitások területi elhelyezkedését és azok
változását (8. táblázat). A működő kórházi ágyak kapcsolata a GDP-vel lényegesen
szorosabb, mint a népességgel (10. táblázat, 20-21., ill. 29-30. sorszám). Ez azon-
ban csak a teljes országterületre érvényes; a Budapest nélküli területen viszont
közepes erősségű a népességgel, és közepes körüli a GDP-vel való kapcsolat. A
korrelációs együtthatók egymáshoz viszonyított értékének ilyen változása feltéte-
lezhetően a GDP és a kórházi kapacitások nagyarányú f ővárosi koncentrációjára
vezethető vissza. Az egyetemi-f őiskolai kapacitások nagyságát a hallgatók számá-
val fejeztük ki (8. táblázat); a népességgel és a GDP-vel egyaránt szoros kapcsola-
tok mutatkoztak; Budapest nélkül számítva azonban értékük a közepes szintet sem
érte el. Itt ismét a „Budapest szindrómával" találkozunk, akár csak a kutatói kapaci-
tások esetében (10. táblázat, 18-19., 31-32., illetve 33-34. sorszám).
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

42 Bartke István TÉT XX. évf. 2006 s2

Életmód és értékrend

Az életmód, mint igen összetett kategória és szerkezeti tényez ő jellemzésére a mez ő-
gazdaságban alkalmazásban állók és a fizikai alkalmazásúak számát emeltük ki, közü-
lük az elsőnek említett társadalmi csoport jelent - foglalkozásának sajátosságai miatt -
életmódban és életformában a társadalom többségét ől elkülönül ő részt (9. táblázat).

9. TÁBLÁZAT
(Foglalkoztatási szerkezet)
(Employement Structure)
Mez őg.-i alkalm.-ban 1000 Fizikai foglalkozásúak 1000 Terület
Megye km 2
1997 2003 2003/1997 1997 2003 2003/1997
Budapest 3,8 3,4 98 295 271 92 525
Győr-M.-S. 8,1 5,8 72 69 76 110 4208
Vas 6,3 3,5 56 51 52 102 3336
Fejér 8,6 7,1 83 67 69 103 4359
Kom.-E. 6,3 3,7 59 41 48 117 2265
Pest 8,3 6,7 81 81 116 143 6393
Zala 6 4,1 68 47 50 106 3784
Veszprém 5,6 3,6 64 55 54 98 4493
Tolna 7,7 4,3 56 34 31 91 3703
Csongrád 8,7 5,7 87 54 54 100 4263
Baranya 8,4 6,8 81 48 47 98 4429
Heves 5 3,4 68 39 40 103 3637
Hajdú-B. 11,3 9,2 81 67 67 100 6211
Bács-K. 12,6 9 71 65 67 103 8445
Somogy 9,2 6,2 67 41 41 100 6036
Jász-N.-Sz. 10,2 6,4 63 54 53 98 5582
B AZ 8,6 5 58 94 84 89 7247
Békés 9,4 7,2 77 50 48 96 5631
Nógrád 2 0,9 45 24 23 96 2546
Szab.-Sz. 5,5 4,7 85 59 62 105 5936
Össz. 151,6 106,6 70 1338 1355 101 93030
Forrás: Saját számítás.

A gazdaság (GDP) és a mez őgazdasági alkalmazottak között negatív irányú, de
gyenge a kapcsolat; ebben kifejezésre juthat a mez őgazdaság viszonylag alacsony
jövedelemtermel ő-képessége; más oldalról viszont a f őváros nélküli országterületen
a kapcsolat pozitív irányúra vált, de közepesnél gyengébb. Ebben nyilvánvalóan
megmutatkozik, hogy a mezőgazdaság elsősorban a „vidéki" térségek struktúraal-
kotó ágazata, és ott számottev ő, foglalkoztatást és jövedelmet nyújtó tényez ő. Az
életmód és életforma mez őgazdasági keresőket, illetve a kapcsolódó társadalmi
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

TÉT XX. évf. 2006 s 2 A területi egyensúlyok változása ... 43

rétegeket jellemz ő sajátosságait fő ként a rurális térségek fejlesztési programjainak
készítésekor kell figyelembe venni.
10. TÁBLÁZAT
A területi szerkezet tényez ői közötti kapcsolatok
(Connections between the Factors of Spatial Structure)
Korrelációs együtthatók
Szerkezeti tényez ők
Budapesttel Budapest nélkül
1. Terület / lakásállomány 1997 -0,2196096 0,737506
2. Terület / lakásállomány 2003 -0,2094789 0,702457
3. Terület / népességszám 1997 -0,1677690 0,691092
4. Terület / népességszám 2003 -0,1179130 0,667662
5. Terület / GDP 1997 -0,4338826 0,511841
6. Terület / GDP 2002 -0,4326139 0,427964
7. Lakásállomány / népesség 1997 0,9943566 0,992061
8. Lakásállomány / népesség 2003 0,9888696 0,993803
9. Közműolló / GDP 1997 -0,8041766 -0,070070
10. Közm űolló GDP 2002 -0,6621630 -0,093800
11. Népességszám / GDP 1997 0,9379526 0,893981
12. Népességszám / GDP 2002 0,9204206 0,904542
13. Nép. din. / GDP din. 2002/1997 0,4153848 0,757676
14. GDP / alk.-ban állók 1997 -0,2635962 0,435396
15. GDP / alk.-ban állók 2002 -0,1251048 0,407776
16. GDP / vállalk.száma 1997 0,9904649 0,914112
17. GDP / vállalk.száma 2002 0,9920799 0,973012
18. Népesség / egyet.hallg. 1997 0,8866464 0,384978
19. Népesség / egyet.hallg. 2003 0,8455295 0,323878
20. Népesség / műk.k.ágy 1997 0,9245550 0,761537
21. Népesség / műk.k.ágy 2003 0,8924124 0,707052
22. GDP / alk-ban állók 1997 0,9960087 0,903696
23. GDP / alk-ban állók 2002 0,9965126 0,945947
24. GDP alk./népesség 1997 0,6723948 0,520358
25. GDP alk./népesség 2002 0,7606551 0,477556
26. GDP fő/GDP alk. 2002 0,8360698 0,683130
27. GDP / reg. munkanélk. 1997 0,4016975 0,440977
28. GDP / reg. munkanélk. 2002 0,0635726 0,188088
29. GDP / műk.k.ágy 1997 0,9872291 0,661059
30. GDP / műk.k.ágy 2002 0,9757507 0,503574
31. GDP / egyet.stb hallg. 1997 0,8508953 0,462522
32. GDP / egyet.stb hallg, 2002 0,9613690 0,335873
33. GDP / kutatók 1997 0,9834208 0,443053
34. GDP / kutatók 2002 0,9821651 0,561761
35. GDP fő/GDP alk. 1997 0,7074502 0,623395
Forrás: Saját számítás.
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

44 Bartke István TÉT XX. évf. 2006 s2

11. TÁBLÁZAT
Az él őmunka-termelékenység alakulása (2002, millió Ft/alk.)
(Change of Live-work Activity 2002 (Million HUF/enzployee)
Megye Tényadat Regr.sz.adat Hiány/többlet
Budapest 8,21 8,36 -0,15
Győr-M-S. 6,4 6,22 0,18
Vas 5,13 5,79 -0,66
Fejér 5,68 5,68 0
Komárom-E. 5,88 5,65 0,23
Pest 7,51 5,54 1,97
Zala 5,13 5,51 -0,38
Veszprém 5,2 5,35 -0,15
Tolna 5,75 5,32 0,43
Csongrád 5,16 5,29 -0,13
Baranya 5,12 5,24 -0,12
Heves 5,32 5,21 0,11
Hajdú-B. 5,29 5,21 0,08
Bács-K. 5,02 5,07 -0,05
Somogy 4,93 5,07 -0,14
Jász-N.-Sz. 4,83 5,07 -0,24
BAZ 4,85 4,96 -0,11
Békés 4,61 4,95 -0,34
Nógrád 4,69 4,78 -0,09
Szab.-Sz. 4,43 4,78 -0,35
Forrás: Saját számítás.

Irodalom

Barna K.-dr. Molnár T.-Juhász Rózsa T. (2005) Megújuló területpolitika: el őtérben a területi verseny-
képesség. - Területi Statisztika. 6.542-555. o.
Bartke I. (2001) Területi egyensúlyok. - Tér és Társadalom. 1. 25-38. o.
Bruttó hazai termék 2002. (2004) KSH, Budapest.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet id őszakában. Budapest.
Lengyel I. (2003) Verseny és területi fejl ődés. JATEPress, Szeged.
Lengyel I.-Rechnitzer J. (2004) Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs.
Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a regionális tudományba. Hilscher
Rezsö Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
Nemes Nagy J. (2003) A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben. - Tér és Társada-
lom. 1.1-17. o.
Nijkamp, P. (1990) Spatial Developments in the United States of Europe: Glorious Victories or
Ignominious Defeats? - Papers of the Regional Science Association. 69.1-10. o.
Rechnitzer J. (2005) Tükör által nem elhomályosítva. (A posztmodern, a paradigmák, a main stream és a
csábítás ördöge a regionális tudományban) - Tér és Társadalom. 3-4. I-12. o.
Területi Statisztikai Évkönyv (1997). KSH, Budapest.
Területi Statisztikai Évkönyv (2002). KSH, Budapest.
Bartke István : A területi egyensúlyok változása 1997 és 2002 között.
Tér és Társadalom 20. évf. 2006/2. 23-45. p.

TÉT XX. évf. 2006 s2 A területi egyensúlyok változása ... 45

CHANGING STATES OF THE REGIONAL EQUILIBRIA
BETWEEN 1997 AND 2002

ISTVÁN BARTKE

For the purpose of studiing regional ratios (differences) and equilibria the horizontul spatial
model is emploied, by which the equivalent elements (e.g. labour force) of the regional units
situated ciose to each other and their differences can be numerically expressed. Besides the
so-called vertical model can also be given very important role. The latter is able to reveal the
quantitative relations among the elements of different quality (e.g. work-places, labour-
forces, residences etc.) within the regional units. For calculations of the vertical model one
has to make use of correlation and regression analysis. By this vertical equilibria conditions
may be numerically expressed in pairs of factors. Values of the regional units belonging to
the equilibria states can be determined in more variants.