Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
Tér és Társadalom XX. évf. 2006 s 1: 73-92
BELS Ő -ERZSÉBETVÁROSI REHABILITÁCIÓ
(Renewal of Inner-Erzsébetváros)
CSANÁDI GÁBOR — CSIZMADY ADRIENNE —
KŐSZEGHY LEA — TOMAY KYRA
Kulcsszavak:
városrehabilitáció dzsentrifikáció Budapest Erzsébetváros
Belső-Erzsébetvárosban az utóbbi néhány évben olyan nagyarányú építkezés kezd ődött, mely a foghíjak, és
lebontható házak számát figyelembe véve a negyed arculatának teljes átalakulását hozhatja magával.
Tanulmányunk megvizsgálja az itt él ők státuszának utóbbi évekbeli változását, a jelenleg itt lakók rehabili-
tációval kapcsolatos elképzeléseit, véleményét, azt, hogy hogyan élik meg az évek óta ígérgetett megújítást
és annak elmaradását. A vizsgálathoz az 1990-es és a 2001-es népszámlálás és egy 2005-ös survey adatait
használjuk fel. Azt mutatjuk be, hogy milyen folyamatok következményeként válik elkerülhetetlenné a
dzsentrifikáció, milyen érdekek vonulnak fel e mellett, és melyek azok, amelyek háttérbe szorulnak.
Bevezetés
A mai Belső-Erzsébetváros területén (a VII. kerület Kiskörút és Nagykörút közötti
része, a Király u. — Erzsébet krt. — Rákóczi út — Károly krt. által határolt városrész)
a 18. században még csak legel ők, később kertek voltak. A terület kiépülése a 19.
század elején indult meg, a sz űk, de mély telkeken igen változatos szerkezet ű beépí-
tés jött létre. A korai klasszicista, egy-két szintes épületekt ől a század kés őbbi idő-
szakának jellegzetes három-négyemeletes eklektikus stílusú, körfolyosós bérházáig,
majd a 20. század építészetének reprezentánsaiig követhetjük nyomon a f őváros
építészetének alakulását.
II. József türelmi rendeletét követ ően itt épült fel a város els ő zsinagógája, ezáltal
nagyszámú zsidó lakosság költözött a területre. A 19. század végére egy igencsak
zsúfolt, egészségtelen, ugyanakkor térbeli és társadalmi szerkezetében is változatos,
nyüzsgő városrész alakult itt ki. Ebben a helyzetben került napirendre 1900 körül egy,
a városrészt átszel ő út, az Erzsébet sugárút terve, a városrész fellazítása, friss leveg ő-
höz és — nem utolsó sorban — további fejlesztési lehet őségekhez juttatása érdekében.
A tervből végül a két világháború között mindössze a Kiskörút és a városrész határán
álló Madách-házak épültek meg, a közöttük nyíló kapu nem egy sugárútra, hanem a
mögötte feltorlódott-zsúfolódott városnegyedre nyújtott rálátást. Id őközben, az első
zsinagógát követ ően számos zsidó vallási, kulturális és egyéb intézmény (vendéglátó-
helyek, kóser boltok stb.) települt a területre. A II. világháború idején ezen a területen
volt a fővárosi gettó, ez máig a terület identitásának fontos eleme.
A II. világháború után a modernizmus hazai képvisel ői az egész városrész lebon-
tását, valamint új, a modernista elveknek megfelel ő felépítését is felvetették, ez az
újjáépítéssel, óriási lakáshiánnyal küzd ő városban azonban hamar feledésbe merült.
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
74 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L—Tonzay K. TÉT XX. évf. 2006 s 1
A Belső-Erzsébetváros — ennél kevésbé drasztikus eszközökkel, nem teljes bontás-
sal és átépítéssel történ ő — megújítása ugyanakkor folyamatosan napirenden volt. A
hetvenes évektől a BUVÁTI-ban több koncepció is készült a városrész megújításá-
ra, ezek között újra felmerült a Madách sétány terve is. Az id őről időre nekilendül ő
városrehabilitációs gondolkodás ugyanakkor újra és újra „megakadt" az állam-
szocialista lakás- és várospolitika feltételrendszerén. A tanácsi bérlakásállomány
mesterségesen alacsonyan tartott lakbérei még a karbantartást sem fedezték, nem-
hogy a felújítást, miközben az amúgy is sz űkös állami fejlesztési forrásokat a nettó
lakásszámnövelés érdekében a bels ő városi területek rekonstrukcióját mell őzve az
új lakótelepek építésére koncentrálták. Ez a belvárosi lakásállomány gyorsuló üte-
mű fizikai leromlásához vezetett. Ehhez szükségszer űen kapcsolódtak kedvez őtlen
társadalmi folyamatok: elöregedés, alacsonyabb státuszú (iskolázottságú) népesség
arányának növekedése, és bizonyos mértékben kiürülés is megindult, melyre korabeli
városszociológiai tanulmányok is felhívták a figyelmet (Sz űcs—Balázsné Varga 1975).
Az 1978-as fővárosi rehabilitációs koncepció az egyik legéget őbb, ugyanakkor
leginkább összetett városrendezési problémákat felvonultató területként a bels ő-
erzsébetvárosi 15-ös tömböt jelölte ki a rehabilitációs kísérlet terepéül, melynek
eredményeként a Klauzál utca — Nagydiófa utca — Wesselényi és Dob utca által
határolt térségben megindult a felújítás, ennek következtében egy bizonyos mérték ű
társadalmi felértékel ődés is, amit a dzsentrifikáció egy speciális „szocialista" for-
májának tekinthetünk. Szocialista, amennyiben a piaci viszonyok csak korlátozott
hatással bírtak a lakásmobilitási folyamatokra (a félpiaci ingatlanszektor már ekkor, a
nyolcvanas években is m űködött), és dzsentrifikáció, amennyiben a korábbinál maga-
sabb státuszú népesség került a felújított házakba (a központi lakáskiutalási rendszer
elvei ellenére) (Hegedűs—Tosics 1993). A rendszerváltást követ ő évek bizonytalan,
kialakulatlan helyzetében több olyan dolog történt, ami a városrész további fejlesz-
tési lehetőségeit nagymértékben meghatározta. Az egyik, máig meghatározó ese-
mény, hogy az önkormányzat újra el ővette a sugárút sétánnyá szelídített koncepció-
ját, melyben nagylépték ű, jelentős ingatlan-befektet őkre számító átalakításokat
tervez. A látványos elképzelésekb ől csupán a tervezett sétány tengelyében megépült
irodaház, a Madách Center jött létre, mely egyéb vitatott vonásai mellett inkább elzár-
ja a mögötte fekv ő területeket a Madách tér házaitól és a Belvárostól. A koncepció
ugyanakkor a kilencvenes évek recessziója miatt újra hosszabb id őre tetszhalottá vált.
A másik fontos momentum a volt tanácsi bérlakások privatizációja, mely azonban
a VII. kerületben kisebb mérték ű volt, mint a város más területein, és id őben jobban
elhúzódott. Ennek oka részben a lakásállomány kedvez őtlen állapota, ami kevésbé
tette vonzóvá e lakások megvásárlását, mint a város más részein, részben az itt él ő
lakosság rossz anyagi körülményei, ami a kedvez ő feltételek ellenére sem tette
lehetővé számukra lakásaik megvásárlását. Bizonyos esetekben a privatizáció gátját
az elidegenítési tilalom jelentette, mely a rehabilitációra, bontásra kijelölt házakat,
lakásokat érintette. Ez gyakran járt számottev ő konfliktussal, hiszen az id ők múlásá-
val egyre többen kerültek az általunk vizsgált területre olyanok is, akik felismerték,
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
TÉT XX. évf. 2006 s 1 Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció 75
hogy a kés őbbi felújítás el őnyöket is jelenthet. Így az önkormányzatra folytonos
nyomás nehezedett azért, hogy a privatizációs tilalmi listákat vizsgálják felül.
A kilencvenes évek végén új szabályozási terv készült a területre, benne a Madách
sétány újabb koncepciójával, ennek nyomán indult meg az a városrekonstrukció,
amely ma a nyilvánosságban is megjelen ő várospolitikai yiták tárgya. A terület
helyzetét közben átértékelni látszik az Andrássy út 2002-es világörökséggé nyilvá-
nítása, ebben ugyanis a Király utca — Csányi utca — Klauzál tér — Kisdiófa utca —
Dohány utca — Károly körút által határolt terület „régi pesti zsidó negyed" néven,
mint a világörökségi terület véd őzónája jelenik meg. Ugyanakkor mivel a világ-
örökségi státusz nem jelent automatikusan m űemléki védettséget ennek lehetséges
hatásai a várospolitikai döntéshozókon múlnak.
Az események 2004-ben vettek újabb fordulatot, amikor a f őváros vezetése beje-
lentette, hogy a városrehabilitációs folyamat újabb állomását a Király utca felújítá-
sa, az Andrássy út és hozzá kapcsolódó régi pesti zsidó negyed megújítása jelenti.
Eközben a bels ő-erzsébetvárosi területen több, ekkor már üresen álló ház bontása
indult meg, miközben a Gozsdu udvar jogi helyzete is tisztázódott annyira, hogy
fejlesztése megindulhasson. A terület megújításának egyik lehetséges „vezérfonala"
a régi pesti zsidónegyed-jelleg, ezzel összefüggésben a 2004-es év elején a VII.
kerület a párizsi zsidó negyed, a Marais vezet őivel való együttm űködés lehetőségé-
ről is tárgyal a terület megújításának lehetséges koncepcióját illet ően, és számos
civil kezdeményezés is reflektál a terület ilyen jellegére. Az év els ő felében megin-
dult, nagy nyilvánosságot kapott, és szervezett tiltakozásokat is kiváltó épületbontá-
sok eredményeként a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megkezdte az épületek
felmérését, és átmeneti bontási moratóriumot rendelt el a városrész területét m űem-
léki jelentőségű területté nyilvánítva, emellett számos épület egyedi védelmét kez-
deményezte, ami id őlegesen visszafogta a bontásokat. A Hivatal végül — talán a
korábban lebontott értékes épületek „kompenzálására" is — számos, 10-20 éve bon-
tási listán lev ő épületet is levédett, azaz egy kés őbbi felújítás számára tartalékol.
Más épületek felszámolása, kiürítése és bontása viszont meger ősítést nyert. Az
utóbbi egy-két évben megkezd ődött nagyarányú építkezés, a foghíjak és lebontható
házak számát, valamint az új házak építészeti karakterét figyelembe véve a negyed
arculatának teljes átalakulását, egy új — építészeti jellegében a környezetét ől jelentő-
sen eltérő — városrész kialakulását vetíti el ő. Továbbra is sok azonban a bizonytalan-
ság a területen lév ő épületek (bontás vagy felújítás) és az ott él ő népesség sorsát ille-
tően. A Bels ő-Erzsébetváros potenciális dzsentrifikációs területté vált, de ennek jelle-
gét és mértékét erősen befolyásolhatja a terület megújításának, átalakításának módja.
Tanulmányunk arra vállalkozik, hogy megvizsgálja az itt él ők státuszát, a terület
társadalmának alakulását befolyásoló migrációt, költözési terveket, és a lakók reha-
bilitációval kapcsolatos elképzeléseit, véleményét, valamint azt, hogy hogyan élik
meg az évek óta húzódó, hol lendületet kapó, hol leálló városmegújítási folyamatot.
A vizsgálathoz egyrészt két népszámlálás — az 1990-es és a 2001-es — adatait, más-
részt egy 2005-ben, a Studio Metropolitana Kht. megbízásából a kutatócsoport
tagjai által készített empirikus kutatást használunk fel'. Az eredmények értelmezé-
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
76 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L.—Tomay K. TÉT XX. évf. 2006 s 1
sének megkönnyítéséhez Bels ő-Erzsébetváros területét — a rehabilitációs terveket
figyelembe véve — három részre osztottuk fel. E mellé negyediknek beemeltük a
Király utca VI. kerülethez tartozó részét, egészen a Paulay Ede utcáig 2 . A területek
részletes lehatárolását az alábbi ábra mutatja.
1. ÁBRA
A területegységek határai, 2005
(Border of Area Units, 2005)
Területegységek
▪ VI. kerületi rész
▪ Belsó-Erzsebetváros egyéb nesze
Madách sétány
3 Zsido-negyed
Forrás: Saját szerkesztés.
A pesti Belváros társadalma
A 19. század második felében, 20. század elején kiépült pesti „belváros" a statisz-
tikai adatokban és az itt él ők „fejében", mentális térképein is egymástól jól elkülö-
níthető területekre oszlik. Külön egységet képez a valódi belváros, a city, melyhez
az V. kerület teljes területe tartozik. Egy másik — ám belülr ől korántsem homogén —
egység a VI., VII., VIII. és IX. kerület két körút (Kiskörút és Nagykörút) között
elhelyezkedő része. A harmadik nagy egység a Nagykörút és a Hungária körút
között elnyúló sáv.
Az általunk vizsgált terület a VII. kerület két körút közötti része, a Bels ő-
Erzsébetváros. Vizsgálatunkat azzal kezdjük, hogy a népszámlálások adatai alapján
ezt a területet elhelyezzük a környez ő, hasonló fizikai megjelenés ű területek között.
Az összehasonlítás alapja Pest két körút közötti területe lesz, ezt az elemzés köny-
nyebbé tétele érdekében Belvárosnak fogjuk hívni.
A lakások jellemz őit tekintve Bels ő-Erzsébetváros helyzete a környezeténél va-
lamivel rosszabb. A területen a 2001-es népszámlálás adatai szerint 378 épület és
9 878 lakás volt, melyek között igen magas a komfortnélküli és szükséglakások
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
TÉT XX. évf. 2006 s 1 Bels ő-erzsébetvárosi rehabilitáció 77
aránya, a többi belvárosi területhez képest is alacsonyabb a nagy (3-4 szobás), és
magasabb az egyszobás lakások aránya. Általában ez az a lakástípus, melyet az
önkormányzatok nem tudtak, vagy (egy majdani városrehabilitáció érdekében) nem
is akartak privatizálni, ezért a tanácsi bérlakások aránya is ezen a területen a legma-
gasabb: városrendezési körzetenként 22-43% között mozog, miközben a többi
területen ez az arány 12-20%. A rossz, és jelent ős részben önkormányzati tulajdon-
ban lévő lakásállomány - az önkormányzati közvélekedés szerint - kedvez ő helyze-
tet teremt egy átfogó rehabilitáció számára, hiszen a tervek készít ői akár egész
házak kiürítésével, és átalakításával számolhatnak, ily módon kedvük és üzleti ér-
dekeik szerint szabhatják át a terület lakásállományát.
A vizsgált terület nemcsak fizikai jellege, hanem társadalmi dinamikája, az itt
él ők társadalmi státusza szerint is jelent ősen eltér a környez ő belvárosi területektől.
A két körút között 2001-ben a legnépesebb terület Bels ő-Erzsébetváros volt, ahol
8967 háztartásban 17 758 ember élt. Az egész pesti Belvárost érint ő népességcsök-
kenés ezt a területet kevésbé érintette, leginkább a hatodik kerület bels ő részét súj-
totta, 1990 és 2001 között az itt él ők számának csökkenése 25-37% közötti volt.
Belső-Erzsébetvárosnál viszont lényegesen kisebb népességcsökkenés történt a IX.
kerületben. E tekintetben ugyanakkor a vizsgált bels ő-erzsébetvárosi rész sem ho-
mogén. A Károly körút körüli területen nagyobb népességcsökkenést tapasztaltunk
(28-37% közötti). Ezt követte az Erzsébet körút körüli terület (25-28%), majd a
Rákóczi út melletti rész (20-23%). A legkisebb csökkenés (15-20%) a Király utca
- Klauzál tér melletti területen volt tapasztalható.
A 60 év felettiek aránya, mely a területen él ők elöregedését és az ezzel járó stá-
tuszcsökkenést jelzi, 1990-ben a Belváros területén a f ővárosi átlaghoz képest jóval
magasabb volt, 2001-re ez a különbség annak ellenére csökkent valamelyest, hogy
fővárosi szinten két százalékkal növekedett a lakosságon belüli arányuk, úgy látszik
tehát, hogy megindult a pesti Belváros fiatalodása. Az általunk részletesebben vizs-
gált erzsébetvárosi rész helyzete is kedvez őbbé vált, míg 1990-ben az idősek aránya
28,5% volt, mostanra ez az arány 26,3%-ra csökkent.
1. TÁBLÁZAT
Néhány társadalmi státuszt jelző mutató változása a vizsgált területen 1990-2001 (%)
(Change of Some Social Status Indicators 1990-2001, %)
Idősek Diplomások Munkanélküliek
Két körút közötti rész 1990 2001 1990 2001 1990 2001
VI. 29,3 28,1 20,2 27,7 3,8 5,7
VII. 28,5 26,3 17,0 22,5 4,6 8,9
VIII. 27,9 26,2 22,9 28,2 4,2 6,5
IX. 26,2 24,3 21,4 28,0 3,6 6,5
Budapest összesen 21,6 23,0 19,0 24,0 2,8 6,0
Forrás: Saját szerkesztés.
A diplomások arányát tekintve, amely szintén az érintett terület társadalmi státu-
szának mutatója, hasonlóan kedvez ő tendenciát találtunk. 1990-ben - a VII. kerület
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
78 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L—Tomay K. TÉT XX. évf. 2006 s 1
kivételével — a Belvárosban a diplomások aránya egy kicsit volt magasabb a f ővárosi
átlagnál, 2001-ben a Belváros „el őnye" e tekintetben nagyobb, mint korábban.
Ugyanakkor ma is Bels ő-Erzsébetváros helyzete e tekintetben a legkedvez őtlenebb.
1990-ben a fővárosi átlagnál kissé alacsonyabb volt itt a diplomások aránya, és
ebben 2001-re nem is történt változás. A munkanélküliek aránya mindkét id őpontra
tekintve magasabb volt Bels ő-Erzsébetvárosban, mint a környez ő területeken.
Bels ő-Erzsébetváros társadalma
Társadalmi státuszát tekintve ugyanakkor Bels ő-Erzsébetváros sem homogén,
területegységei között kisebb-nagyobb különbségeket találunk. A társadalmi státuszt
jelző mutatók közül az iskolai végzettséget és az anyagi helyzetet véve alapul a
legjobb helyzetben a Madách sétány és a Zsidó negyed lakói vannak, ezt követik
Belső-Erzsébetváros fennmaradó részében és a vizsgált VI. kerületi területen él ők.
A két utóbbi területegységben az átlagosnál magasabb a krízishelyzetet megél ők,
illetve a roma népesség aránya is.
2. ÁBRA
A diplomások aránya Bels ő-Erzsébetvárosban területegységenként, 2001 (%)
(Proportion of Professionals by Area Units 2001, %)
Diplomások aránya, 2001.
▪ 30.8 - 43.9 (10)
E 21.8 - 30.8 (16)
€a 12.5 - 21,8 (16)
Forrás: Saját szerkesztés.
Az utóbbi néhány évben a terület státusza gyorsan változik. Ezt jelzi a legutóbbi
népszámlálás és a survey társadalmi státuszt jelz ő adatainak összevetése. A Madách
sétány és a Zsidó negyed státusza az utóbbi id őben jelentősen megemelkedett,
miközben Belső-Erzsébetváros többi részének esetében szinte semmilyen változás
nem történt, a VI. kerületi rész státusza viszont jelent ős mértékben csökkenti.
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
TÉT XX. évf. 2006 s 1 Bels ő-erzsébetvárosi rehabilitáció 79
2. TÁBLÁZAT
A népesség státuszának jellemz ői a 2001 -es népszámlálás és a 2005-ös survey
adatai alapján (%)
(Social Status Indicators Based on 2001 Census Data and 2005 Survey Data, %)
Diplomások Munkanélküliek
2001 2005 2001 2005
Madách sétány 22,9 30,3 10,7 3,2
Zsidó negyed 23,6 29,9 8,1 3,9
Belső Erzsébetváros egyéb 21,9 22,1 8,3 2,9
VI. ker. rész 25,4 11,3 5,2 2,0
Fővárosi átlag 24,0 28,0 6,0 5,4
Forrás: A KSH adatai alapján saját szerkesztés.
A területen él ő népesség társadalmi jellemz őinek különbségei az itt él ők vélemé-
nyében, társadalmi környezetükr ől alkotott felfogásukban is tükröz ődnek. A Madách
sétány és a Zsidó negyed lakói hasonlóan látják a környezetükben él őket, leginkább
szerény körülmények között él ő, illetve középosztálybeli embereket látnak maguk
körül, míg a Belső-Erzsébetváros egyéb területein él ők társadalmi környezetüket
ennél rosszabbnak érzik (a VI. kerületi részen él ők ugyanakkor relatíve jobbnak).
3. TÁBLÁZAT
Az itt élők emberek társadalmi helyzetének megítélése területegységenként 2005 (%)
(View on the Social Status of Residents by Area Units 2005, %)
Bels ő-
Madách Zsidó Erzsébet- VI. kerü-
Összesen
sétány negyed város leti rész
egyéb
A társadalom felső, jómódú
1,1 2,1 0,4 4,8 1,6
rétegébe tartoznak
Tisztes megélhetéssel rendel-
36,5 35,8 24,2 41,4 31,5
kező középosztálybeli emberek
Szerény körülmények közt él ő,
53,0 53,9 64,2 39,2 56,0
de becsülettel dolgozó emberek
önmagukat fenntartani nehe-
zen képes, szegény sorsú 7,7 6,7 10,2 13,9 9,7
emberek
Zömében önhibájukból sze-
1,7 1,4 1,0 0,7 1,2
gény, zűrös életmódú egyének
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Összesen
(N=351) (N=282) (N=766) (N=273) (N=1672)
Forrás: Saját szerkesztés.
Az interjúk alapján a környéken él őknek több, eltérő társadalmi jellemz őkkel bíró
csoportját különíthetjük el. A lakosság egy markáns csoportját alkotják a régóta,
akár több évtizede itt él ő, idős, gyakran egyedül álló (megözvegyült), a környékhez
az itt leélt évek révén er ősen kötődő „nénik". Egyedülállók vagy még gyermektelen
fiatal párok alkotják a másik, jól kirajzolódó csoportot, akik általában 5-8 éve köl-
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
80 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L.—Tomay K. TÉT XX. évf. 2006 s 1
töztek a területre. Néhányuk a gyerek(ek) születését követ ően el is költözik. A fia-
tal, kisgyerekes családok rétege az, amelyik talán a leginkább hiányzik a környék
társadalmából, a legtöbb fiatal csak addig akar a kerületben maradni, „amíg jön a
gyerek". További, jól kivehet ő csoportot alkotnak azok a középkorú házaspárok,
akik a rendszerváltást megel őzően kerültek a környékre, ma pedig már tizenéves
gyerekeikkel laknak itt, részben a városrekonstrukciós tervek miatt „beragadva"
jelenlegi lakásukba. Ez a középkorú réteg sok szempontból hasonlóan gondolkodik,
mint az idős réteg, ugyanakkor a még velük él ő gyerekeik, akik sokszor már itt
születtek, ragaszkodnak a környékhez. Ők jelenthetnék esetleg a rehabilitáció után
itt maradók egyik csoportját, feltéve, hogy számukra megfizethet ő áron találnak itt
lakást. „A legkisebb lányom, aki itt n őtt fel, szeret itt lakni, róla el tudnám képzelni,
hogy 10 év múlva itt keressen magának lakást. Végülis ő nem tudja, mit jelent kertes
családi házban lakni. Itt vannak a barátai, ide járt iskolába."Belső-Erzsébetváros, de
akár a Belváros társadalomszerkezetéb ől is leginkább hiányzó csoportot a kisgyerekes
családok alkotják. Mivel Bels ő-Erzsébetváros gyerekes családok számára ma sok
szempontból (zöldfelületek, gyerekintézmények száma, min ősége stb.) nem vonzó
lakóterület, ezért a korábban ide költözött fiatalok nagy része elhagyja a területet, ha
teheti, legkés őbb a gyerekek óvodás-iskolás koráig. „Aki bent marad a városban,
azok az idősek, a fiatal egyedülállók és párok, nekik most is vonzó, jelen állapotában
is a belváros. A belvárosban épülő új lakásokat se családosok veszik. (...)"
Térbeli mobilitás
A vizsgált terület társadalmi dinamikájában meghatározó szerepet játszanak a ki-
és beköltözések. A lakosság gyors ütem ű cserél ődését, a terület státuszának változá-
sát, amelyet a népszámlálás és a survey adatainak összevetése mutatott, alátámaszt-
ják a költözési adatok is. A területen él ők 26,9%-a a rendszerváltás után, 1990 és
2001 között költözött jelenlegi lakásába. Az elmúlt négy évben a lakosságcsere
felgyorsult, az itt lakók egyötöde már 2002 és 2005 között jött a területre.
4. TÁBLÁZAT
A válaszolók megoszlása a jelenlegi lakásba költözés éve szerint, 2005 (%)
(Distribution of Respondents by the Year of Occupation of Current Flat, 2005 [%J)
Beköltözés éve (%)
1916-1969 27,0
1970-1989 26,2
1990-2001 26,9
2002-2005 19,9
100,0
Összesen
(N=1750)
Forrás: Saját szerkesztés.
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
TÉT XX. évf. 2006 s 1 Bels ő-erzsébetvárosi rehabilitáció 81
Az utóbbi néhány évben beköltöz ők státusza összességében magasabb, mint a ko-
rábbi években ide érkez őké. Ez arra utal, hogy a korábbi, alacsonyabb státuszú
népesség helyére magasabb státuszú lakosság költözik, azaz Bels ő-Erzsébetváros
egy klasszikus értelemben vett dzsentrifikáció célterületévé 4 válik. Mivel a beköltö-
ző k között több a magas státuszú, mint a már ott lakók között, a terület társadalmi
státusza összességében emelkedik. Ez — mint kés őbb látni fogjuk — egyebek között
a felújítás körül megfigyelhet ő konfliktusok jellegét is számottev ően befolyásolja.
5. TÁBLÁZAT
A háztartásban élő 25 éven felüliek legmagasabb iskolai végzettsége a beköltözés
ideje szerint (%)
(Qualification of Household Members Above 25 by the Year of Occupation
of Current Flat, %)
1916— 1970— 1990— 2002—
Összesen
1969 1989 2001 2005
8 általánosnál
3,7 1,6 0,9 1,1 1,8
kevesebb
8 általános 15,5 12,8 14,0 6,3 12,5
Szakmunkásképző 23,1 19,4 18,8 12,7 18,9
Érettségi 37,3 44,6 40,9 51,0 43,0
Diploma 20,4 21,6 25,3 28,9 23,7
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Összesen
(N=788) (N=925) (N=876) (N=620) (N=3209)
Forrás: Saját szerkesztés.
Az interjúkból látható, hogy számos fiatal egyedülálló vagy még gyermektelen
fiatal pár költözött a területre az elmúlt években. Ez annak köszönhet ő, hogy itt
olcsón tudtak relatíve jó (pl. közlekedés, szolgáltatás-ellátottság szempontjából
kedvező helyzetű) környéken lakást találni, miközben a környék társadalmilag is
elfogadhatóbb volt, mint a szomszédos VIII—IX. kerület hasonló árú részein. A
kerületben az elhúzódó lakásprivatizáció miatt voltak olyan házak, amelyekben
csak a kilencvenes évek második felében privatizálták a lakásokat, sokan azonban a
megvásárolt lakást azonnal piacra dobták. Emiatt már 5-8 évvel ezel őtt megfigyelhető
volt a fiatal beköltöző k egy hulláma. A kedvezményes lakáshitelek megjelenése el őtt
még a konszolidált körülmények közül érkez ők sem tudtak ennél több pénzt össze-
gyűjteni családi támogatásból, örökségb ől. Ebben a beköltözésben szerepet játszott
a terület fejl ődésének reménye, az id őről időre felmerül ő rehabilitáció is.
További költözési folyamatokat indukált a területen, hogy az önkormányzat város-
rekonstrukciós elképzelései, illetve az ezzel kapcsolatos reakciók, hivatali viták és
civil megmozdulások (akár a rekonstrukció ellen, akár mellette) az utóbbi néhány
évben nagy nyilvánosságot kaptak, ami el őrevetítette a terület átalakulásának, lehet-
séges felértékel ődésének esélyét. A Madách sétány és a régi pesti Zsidó negyed
felújításának tervei kapcsán már ebben a fázisban is a fiatalabb és magasabb státu-
szú népesség keres és talál magának lakást ezen az egyel őre még olcsóbb ingatlan-
piacon, sokan kifejezetten az új, tetszet ős környezet miatt, vagy befektetési célból
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
82 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L.—Tomay K. TÉT XX. évf. 2006 s 1
vásároltak a most még megfizethet ő, sőt néha olcsónak tekinthet ő belső-
erzsébetvárosi lakásokból. A rehabilitáció késlekedése azonban ezen népesség egy
részét „továbblöki". Sokan csak egy-két évig laknak itt, majd kedvez őbb, általában
belvárosi környezet felé mozdulnak tovább.
A Belvárosnak azon területein ugyanakkor, ahol nincsenek jól érzékelhet ő rehabi-
litációs tervek, nagymérték ű a kiköltözés, a lakosság cserél ődése pedig az alacso-
nyabb státuszú népesség beáramlását eredményezi. Ilyen példa a VI. kerület vizsgá-
latba bevont része is.
6. TÁBLÁZAT
A 2001-2005 között beköltöz ők háztartás családtagjainak megoszlása
iskolai végzettség szerint (%)
(Qualification of Household Members in Households Occupying Current Flat
between 2001-2005 [%])
Belső
Madách Zsidó VL kerü-
Erzsébetváros Összesen
sétány negyed leti rész
egyéb
8 általánosnál
2,5 0,0 1,5 0,0 1,1
kevesebb
8 általános 8,3 6,5 6,2 1,9 6,3
szakmunkásképző 9,1 10,0 14,9 18,5 12,7
Érettségi 43,8 51,2 50,5 68,5 51,0
Diploma 36,4 32,4 26,9 11,1 28,9
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Összesen
(N=121) (N=170) (N=275) (N=54) (N=620)
Forrás: Saját szerkesztés.
Belső-Erzsébetváros egyes területei az ott érvényesül ő költözési mintákat tekintve
is eltérőek. 1990 óta a beköltözők között a Madách sétány relatíve kevésbé népszer ű,
a Zsidó negyed népszerű sége viszont lényegesen változott. 1990 és 2001 között a
Madách sétányhoz hasonlóan, súlyánál némileg kisebb hányadot képviselt a beköl-
tözők között az ide érkez ők aránya, viszont az elmúlt 4-5 évben ez a tendencia
megfordulni látszik, most már az új beköltöz ők között 50%-kal többen jöttek erre a
területre, mint amennyit a népesség aránya alapján várhattunk volna. E tendencia
fordítottját figyelhetjük meg a VI. kerületi tömbökben. Ezek egyértelm űen vesztet-
tek a népszerűségükből.
A költözési célok változása mögött az önkormányzat rehabilitációs politikáját, és
annak nyilvánossá tételi technikáját kell keresnünk, amely a terület általunk megkü-
lönböztetett részeire eltér ő en hat. A Madách sétányon az utóbbi 15 évben tapasztalt
alacsonyabb dinamika okát a sétány terveinek állandó változásában látjuk. Az e
körül kialakult bizonytalan helyzet, a lakosság tájékozatlansága és a munkálatok
kezdetének kitolása mind a mobilitás visszafogásának irányába hatnak. Az itt lakók
jelentő s része még akkor sem tudna elköltözni, ha már szabadulni szeretne ebb ől a
helyzetbő l. Sokan az önkormányzat döntésére várnak, vagy évek óta tartó alkuba
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
TÉT XX. évf. 2006 s 1 Bels ő-erzsébetvárosi rehabilitáció 83
bonyolódtak az elköltözés feltételeir ől. A magántulajdonosokat a bizonytalanság
szintén kivárásra készteti, miközben az el őreláthatatlanság a potenciális ideköltöz ők
legnagyobb része számára sem teszi vonzóvá a területet. A szomszédos Zsidó negyed
vonzerejét viszont jelent ősen megnöveli a régi pesti zsidó negyed felélesztésének a
médiában egyre nagyobb nyilvánosságot kapó koncepciója, a Gozsdu-udvar már
látható, tapasztalható átépítése nyomán várható státusz-emelkedés. Mindez közre-
játszhatott abban, hogy a beköltözések száma az utóbbi 5 évben itt jelent ősen megnőtt.
7. TÁBLÁZAT
A lakók megoszlása a beköltözés ideje és a beköltözés helye szerint, 2005 (%)
(Distribution of Residents by Time of Occupying Current Flat and Location of Flat
2005 [Top
Beköltözés ideje
1916— 1970— 1990— 2002— Összesen
1969 1989 2001 2005
Madách sétány 24,0 24,7 18,9 19,8 22,0
Zsidó negyed 13,4 17,9 13,2 24,7 16,8
Belső-Erzsébetváros
44,4 39,4 51,9 45,4 45,3
egyéb
VI. kerületi rész 18,3 17,9 16,0 10,1 15,9
Összesen 100,0
100,0 100,0 100,0 100,0
(N=1746)
Forrás: Saját szerkesztés.
A területen zajló népességcsere mértékére nem csak a beköltözésekb ől, hanem a
költözési szándékból is következtethetünk. A beköltözési adatok és az ingatlanpiac
kínálatának ismerete alapján feltehet ő, hogy az utóbbi id őben az itt él ők nagyobb
hányada akar elköltözni, mint ahányan beköltöznek, és ez az arány az utóbbi
10 évben erősen megn őtt. 2005-ben 36,2% jelezte, hogy valamikor majd költözni
szeretne. Ez a többi belvárosi területhez képest valamivel magasabb érték, mely
köszönhető a környéken él ők elszakadását el ősegítő, évtizedek óta tartó bizonyta-
lanságnak, illetve a jelen városrehabilitációs terveknek, amelyek a költözést sokak
számára egyértelm űen szükségessé is teszik. A költözési szándék a Madách sétá-
nyon él ők között a legkisebb (az itt él ők várhatják leginkább a terület felújítását és
értékemelkedését), míg Bels ő-Erzsébetváros egyéb részén a legnagyobb. Úgy lát-
szik tehát, hogy a dzsentrifikációs folyamat beindulásához mind a „keresleti", a
fiatal, magasan képzett rétegek beáramlása, mind a „kínálati", az itt él ők nagyará-
nyú elköltözési szándéka adott.
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
84 Csanádi G.-Csizmady A.-K őszeghy L. Tomay K.
- TÉT XX. évf. 2006 s 1
8. TÁBLÁZAT
Költözési szándék területenként, 2005 (%)
(Intention of Migration by Area Units 2005 [Tol)
Bels ő-
Madách Zsidó Erzsébet- VI. kerü-
Összesen
sétány negyed város leti rész
egyéb
Igen, már eldöntötték 5,2 4,7 7,0 8,3 6,4
Még nem tudja mikor, de
9,8 12,3 12,8 14,9 12,4
valamikor el fog költözni
Szeretne költözni, de egy
10,3 19,0 21,9 12,5 17,4
el őre nincs rá lehet ősége
Nem, nem akar elköltözni
71,8 61,0 56,3 59,7 61,0
innen
Nem akar elköltözni, de
2,8 3,0 2,0 4,5 2,7
lehet, hogy el kell mennie
100 100 100 100 100
Összesen
(N=387) (N=300) (N=810) (N=288) (N=1785)
Forrás: Saját szerkesztés.
Kötődés
A költözési szándékok és a várható társadalmi dinamika szempontjából meghatá-
rozó jelentőségű lakóhelyi elégedettséget/elégedetlenséget 11 mutató mentén vizs-
gáltuk, melyek három csoportba oszthatók. Az els őhöz azok a tulajdonságok, okok
tartoznak, melyek hozzájárulhattak a rehabilitáció késlekedése miatti bizonytalan
helyzethez. A másodikhoz az utcaképre vonatkozók, a harmadikhoz pedig a lakásra
vonatkozók tartoznak. Összességében elmondható, hogy a vizsgált területen él ők
alapvetően elégedetlenek Bels ő-Erzsébetváros jelenlegi állapotával. A kialakult bi-
zonytalan helyzettel a VI. kerületi részen és a Madách sétányon él ők a legelégedet-
lenebbek. A környezetet a válaszolók 86%-a legalább egy mutató mentén rossznak
érzékeli. Azok aránya, akik lakásukkal elégedetlenek, Bels ő-Erzsébetváros egyéb
részén és a VI. kerületi részen a legmagasabb.
9. TÁBLÁZAT
A környékkel kapcsolatos negatív vélemények a vélemény típusa szerint, 2005 (%)
(Negative Opinion on the Neighbourhood by Type of Opinion, 2005 [%])
Bels ő
Madách Zsidó- VI. kerü-
Erzsébet- Összesen
sétány negyed leti rész
város egyéb
Helyzet 67,0 46,3 59,6 78,6 62,2 (N=1122)
Környezet 83,4 83,0 88,3 89,6 86,6 (N=1536)
Lakás 48,8 49,3 53,7 58,5 52,7 (N=952)
Forrás: Saját szerkesztés.
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
TÉT XX. évf. 2006 s 1 Bels ő-erzsébetvárosi rehabilitáció 85
A véleménystruktúrákat aszerint elemezve, hogy kit, melyik területre vonatkozó
hiányosságok érintenek er ősebben, öt csoportot kaptunk. Egytized azok aránya,
akik esetében a környék hibái között igen er ősen van jelen a rekonstrukció elhúzó-
dása és a majdani hatása miatti elégedetlenség. Ez a csoport a Madách sétány eseté-
ben felülreprezentált. Kétötöd azok aránya, akik véleményszerkezetében a környék-
kel szembeni hiányosságok miatti ellenérzés dominál. Egyhetedük esetében legin-
kább a lakással vannak problémák. Igen magas, 27% azok aránya, akik véleménye
nem rendezhető kizárólag az egyik problémacsoport köré. Az ilyen vegyes véle-
ménystruktúrával rendelkez ők a VI. kerületi részen er ősen felülreprezentáltak.
10. TÁBLÁZAT
Véleménystruktúrák, 2005 (%)
(Opinion Structures, 2005 [%])
Madách Zsidó Bels ő- VL kerü-
sétány negyed Erzsébetváros leti rész Összesen
Egyetlen választ 6,0 3,0 6,3
7,2 9,3
sem adott
Erősen helyzet 16,6 10,3 9,3 8,0 10,9
Erősen környék 40,4 38,3 43,7 34,8 40,6
Erősen lakás 13,6 16,7 16,1 12,7 15,1
Vegyes vélemény- 41,5 .27,1
22,3 25,3 24,9
struktúra
100,0 100,0 100,0 100,0 100
Összesen (N=815) (N=299) (N=1805)
(N=391) (N=300)
Forrás: Saját szerkesztés.
A rossz fizikai környezet mellett a rekonstrukció, illetve annak híre, az aköré
szerveződő találgatások, az információhiány és a bizonytalanság mind-mind hozzá-
járul ahhoz, hogy az itt él ők kötő dését gyengítse, és a költözési, változtatási vágyat
erő sítse. Az átmenetiség-érzés nemegyszer rányomja a bélyegét a lakók környékhez
való viszonyára is. Lélekben sokan már távolodnak innen. Eredetileg ugyan sokan
jobban örültek volna, ha maradhatnak, ha felújítják a házaikat, de mára már a „min-
den mindegy" apátiájába süllyedtek, és arra várnak, hogy végre szülessen valami
megoldás. „Mindenkinek bizonytalan a helyzete, a lakások folyamatosan romlottak,
évekig senki nem nyúlt hozzá a lakáshoz, de az elmúlt évben mindenki belefogott az
elhúzódó javításokba, mert már senki nem hisz a rehabilitációban, hogy tényleg tör-
ténni fog itt valami." A költözni szándékozóknak csak egyhetede maradna itt akkor,
ha a felújítások megkezdődnének, a többiek szándékán már ez sem változtatna.
A régi házakban él ők zöme ismeri, köszön ő viszonyban van minden szomszédjá-
val, apróbb összezördüléseken, súrlódásokon kívül általában nincsenek komoly
együttélési konfliktusok. Sok esetben a jószomszédi viszonyon túl is alakulnak
barátságok, szorosabb kapcsolatok, gyakori, hogy az id ősebbek a házban lakó fiatal
házasok gyerekei számára vállalnak „pótnagymamaságot". Ezzel szemben több
interjúban is tapasztalható volt egyfajta büszke önállóságról árulkodó nézet, misze-
rint „én nem szomszédolok", azaz a gangon, udvaron beszélgetnek, meg persze fel-
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
86 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L.—Tomay K. TÉT XX. évf. 2006 s 1
és leköszönnek a szomszédok, de nem mennek be egymás lakásába vendégeskedni,
illetve nem használják ki a másikat, nem szorulnak rá egymás segítségére. Érdekes
módon a szomszédsági kapcsolatokra vonatkozóan az 1974-es vizsgálat is hasonló
eredményekkel járt: szinte mindenki köszön ő, beszél ő viszonyban volt egymással,
de egymás látogatása, a „szomszédolás" itt már akkor is kisebb mérték ű volt, mint
más, hagyományosan családiasabb területeken.
„Az ember a szomszédait megválogathatja, a rokonait nem. (...) Több szomszéd-
dal is nagyon jóban vagyunk, összejárunk névnapokkor, karácsonykor. A földszinten
varrogatok az ablak mellett, és akarva-akaratlanul mindent észreveszek. Én vigyázok
a házra. Bár a fiam azt mondja, egyszer leütnek." „A szomszédban lakó gyerekek
azok az én pótunokáim, amikor a kisebbikkel terhes volt Évi, átkopogtam hozzá, hogy
'Évike, nyugodtan használjál ki', akkor vigyáztam is sokat a nagyobbra, most már
mind a kett őre szoktam, addig is, amíg nincsen saját unokám." „A Wesselényi utcai
rendelőben dolgoztam, az egészségügyben, ezért is ismerek mindenkit. Beszélgetünk,
de én nem vagyok olyan típus, hogy szomszédoljak. Van, hogy bemegyünk valakihez
megbeszélni valamit, de nem ez a jellemz ő. (...) Ismerni ismerek persze mindenkit,
köszönök is nekik, de én nem járok szomszédolni, azel őtt se szerettem."
Ezzel szemben az új építés ű házakba költözők számára feltehet ően eleve mást je-
lent a szomszédság, a környékhez való köt ődés, kimondottan nem is igénylik azt a
fajta szoros kapcsolatot, amir ől a régi lakók beszámolnak. „Az ilyen új házakban
nem nagyon beszélnek az emberek, nem szeretném, ha beleszólnának egymás dolgai-
ba, mint egy gangos házban, mondjuk anyáméknál."
Rehabilitáció
A területen él ő k egyik legnagyobb problémája a részletes és naprakész informá-
ciók hiánya. A felmelegített Madách sétány projektr ől (illetve az ezzel többé-
kevésbé szinonimaként megjelen ő Zsidó negyed rehabilitáció terveir ől) az itt él ők
több mint fele hallott már, a tervek ismertsége a Madách sétányon lakók között
valamivel magasabb. A lakóknak azonban csak néhány százaléka nyilatkozott úgy,
hogy a terveket részletesen is ismeri.
11. TÁBLÁZAT
A tervek ismertsége területenként, 2005 (%)
(Information on Plans of Renewal by Area Units, 2005 [T* 0 )
Bels ő-
Madách Zsidó VI. kerü-
sétány Erzsébet- Összesen
negyed leti rész
város egyéb
Hallott róla 74,3 55,5 59,8 46,8 60,0
Részletesen ismeri 1,6 3,7 2,3 8,1 3,3
Még nem hallott róla 24,2 40,8 37,9 45,1 36,6
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Összesen
(N=385) (N=299) (N=811) (N=297) (N=1792)
Forrás: Saját szerkesztés.
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
TÉT XX. évf. 2006 s 1 Bels ő-erzsébetvárosi rehabilitáció 87
A városrész — s őt saját háza — sorsával, jöv őjével kapcsolatban a lakosság jelent ős
része nem érzi magát kell ően informáltnak, amit komoly problémának lát: „Napi-
lapokban, interneten sem nagyon láttam róla semmi konkrétat, az Óvás Alapítványról
hallottam a házbontások kapcsán. Ők voltak, akik tüntettek Csak teljesen véletlen-
szerűen egy ismerősömtől hallok néha a rehabilitációról, aki az építész karra jár. Sem-
mi hivatalos! Voltunk az önkormányzatnál, és azt mondták, hogy majd értesítenek"
A lakók az önkormányzatról is meglehet ősen negatív véleményt fogalmaztak
meg: amellett, hogy nem tájékoztatják őket, semmi mással sem segítik a rehabilitá-
ció által érintett lakók elköltözését. „Az a szomorú, hogy mi, akik érdekeltek va-
gyunk, mi sem tudjuk, hogy ha megreked az egész, akkor miért reked meg. Valahol
az önkormányzat abszolút nem áll a bérl ők mellé, hogy tanácsokkal látná el az
embert, hogy segítené, vagy legalább csak felvilágosítaná, hogy hol is tart a dolog,
mik a lehetőségeik."
"Az els ő volt a Rumbach Sebestyénben egy kiállítás, makettekkel, elképzelésekkel.
Mindenki odavolt, hogy milyen szép lesz itt. (...) Nem értek egyet a buldózerpoliti-
kával. De már nem lehet egy meginduló folyamatot leállítani. Úgy, hogy öt éve hitege-
tik a lakókat. Különböz ő tervek voltak: átalakítják, lebontják, árkádosítják... Mind-
egyik változat lényege, hogy ki kell költözni. A legutóbbi id őben pedig fölröppen a hír,
hogy nem lesz semmi. Nem lehet nekilátni így a rehabilitációnak. Célok, eszközök, és
pénz kell hozzá, és amikor megvan a pénz, akkor a lakókat értesíteni kell. Emberi
módon: tudatva, mire lehet számítani. Ehelyett itt a teljes bizonytalanság. (...)"
A másik jelentő s, a kutatás minden szintjén tapasztalható legrosszabb és legna-
gyobb probléma a bizonytalanság, a tervek folyamatos tolódása, változása és az, hogy
errő l a lakók nem nagyon tudhatnak meg semmit, így nincs mihez igazodniuk. Ez
egyébként nemcsak az utóbbi néhány évben merült fel, hanem már évtizedekkel ko-
rábban is. „Már akkor [1977] szó volt arról, hogy a házat lebontják. Az ismerőseink
csodálkoztak is, hogy miért ide költöztünk, de nekünk szimpatikus volt a belvárosi fek-
vés, és abban reménykedtünk, hogy el őbb-utóbb a tanács majd lép valamit., Ha lebont-
ja, akkor kapunk helyette hasonló másikat, vagy esetleg tatarozásra fog sor kerülni."
„A másik fontos dolog, hogy amikor odaköltöztünk [2000], akkor láttunk valami
dinamizmust, fiatalok, külföldiek, befektet ők megjelenését. Arra számítottunk, hogy
kicsit be fog indulni a terület, több ház fog megújulni. Ehhez képest inkább pangást
érzékeltünk, az emberek leálltak a társasház-felújításokkal, részben nyilván, mert a
gazdasági felfutás is leállt. A saját házunkban is éreztük ezt, ambiciózus terveink
voltak, amik végül elhaltak, de az egész kerületen érz ődött ez."
Mára már a legtöbben eljutottak odáig, hogy semmit sem hisznek el, és már majd-
nem mindegy, hogy milyet, de változást, megoldást szeretnének a saját lakáskörül-
ményeiket illetően. „Már akkor, amikor beköltöztünk, azt mondták, hogy ezt az
épületet majd valamikor lebontják, mert csinálják a Madách sétányt, és ez beleesik.
Azt gondoltuk legfeljebb 5-10 év, amit itt fogunk tölteni. Most meg kiderült, hogy
mégsem bontják. Körülbelül 3 éve derült ki, de papírt nem kaptunk róla, csak úgy
hallomásból tudom. (...) 20 évig folyton úgy volt, hogy a Madách sétányt csinálják,
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
88 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L—Tomay K. TÉT XX. évf. 2006 s 1
és ezt majd bontják. Velük szemben sokkal szebb házakat, jobb állapotú házakat
lebontottak. A Holló utcában, meg szemben a Kazinczy utcában is."
Sokszor tapasztalták már az itt él ők, hogy semmiben sem bízhatnak, ami elhang-
zik, ezért szkeptikusan fogadják az újabb terveket. „ Valamikor 3 éve, bár nem biz-
tos, hogy épp akkor, követhetetlen hogy mi mikor történt, az Almássy téri szabad-
időközpontban volt egy összejövetel, a m űemlékvédelem volt ott, a polgármester és
a csapata, mi meg csak hallgattuk, hogy hogy lesz, vagy mint lesz. Akkor arról volt
szó, hogy meg kell tartani az építészeti értékeket, ehhez képest jópár házat pikk-
pakk kiürítettek, lebontottak. Kár értük."
A harmadik probléma a kiköltöztetés el őtt álló lakók attitűdje és lehetséges sorsa.
A bontásra ítélt házakban él ők egy része sajnálja, hogy el kell hagynia megszokott
környezetét, más részük várja már a költözést, azonban mind a két oldal elégedetlen.
Ki azért, mert nem ilyen rehabilitációt képzelt el: „Szívesen elmegyek. Várom a sza-
nálást, csak nem ilyen formában, ahogy ezt itt elképzelik. (...) Nem szeretnék vissza-
jönni, elég volt. Már valami csendesebb helyre kéne költözni." Ki pedig azért, mert
nem tudja érzelmileg elfogadni, hogy mindenképpen el kell mennie: „Ez egy tragé-
dia, hogy el kell innen menni, én szeretek itt lakni. Hiába na. Én úgy el vagyok kese-
redve. Komolyan mondom, én már úgy eltökéltem magamat, már nincs olyan sok
hátra nekem." Ez különösen az id ősebbek, főleg az egyedülálló id ősek számára prob-
léma, akik általában évtizedek óta itt laknak, ami meghatározza hozzáállásukat, a
környékhez fűződő viszonyukat, költözési szándékaikat, az itt leélt évek emléke, a
fiatalkoruk (vagy a fiatal családos id őszak) köti őket ide. „Akármennyire is akarom
ettől magamat függetleníteni, és nem akarok egy lakáshoz ragaszkodni, de az ember-
nek azért csak nosztalgiája van azután a lakás után, ahol lakott 30 évig."
A kiköltöztetésre váró lakosok — ugyanakkor a legtöbbször függetlenül a kör-
nyékhez fűződő érzelmi kötelékeikt ől — racionálisan gondolkodnak a lehetséges
jövőbeli lakásmegoldásukról. A VII. kerületi önkormányzat rendelete szerint az itt
élő bérl ők számára a szerz ődés felbontásakor a teljes forgalmi értéket ki kell fizetni
kártalanításként. A felajánlott lakásalternatíva a legtöbbek számára nem jelentett
reális választási lehet őséget, ezért a legtöbben pénzbeli kártalanítást kérnek, ugyan-
akkor a legtöbb esetben ez azt jelenti, hogy a kiürítést intéz ő cég keres lakást a
bérlő számára a megállapodásban rögzített összegért. „[Az önkormányzat és a beru-
házó] közösen fizetnek ki bennünket, vagy adnak lakást, vagy építenek állítólag egy új
házat, de nagyon sokba került, 280 ezer forint négyzetmétere. A Dob utca bels ő részén
fog épülni, és nagylakások épülnek, nagyobbak, mint a jelenlegi, 60-70 m 2 és felfelé.
Én először abban kértem volna lakást, de egy kisebbet, 40-45 m 2-t, de ilyen nagyot
megvenni nem tudok. Lehet bérelni is, és utána megvenni, de olyan magas a lakbér,
hogy több, mint a közös költség, ha megveszi az ember, úgyhogy semmi értelme se
így, se úgy, úgyhogy lemondtam, pénzt kértem." Sokan a kialkudott vételár rögzíté-
se után kezdenek csak lakást keresni (akár önállóan, akár a kiürítést intéz ő cég
segítségével), és akkor kerülnek szembe azzal a ténnyel, hogy ekkora összegért nem
tudnak egy ugyanilyen fizikai paraméterekkel rendelkez ő lakást megvenni. A leg-
többen a VII. kerületben próbálnak maradni, de az id ős embereknél a gyerekek
közelébe való költözés stratégiája is gyakori.
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
TÉT XX. évf. 2006 s 1 Bels ő-erzsébetvárosi rehabilitáció 89
A negyedik problémát az jelenti, hogy a rehabilitáció tervei megosztják az érintett
területeken él őket. Ugyan a nagy többségnek tetszik, vannak azonban (12%), akik
alapvetően ellenségesen álltak a környék átalakulásához.
Az interjúalanyok legtöbbje a rehabilitációban egy lehetőséget lát, mely jól és
rosszul is elsülhet, a módszerekt ől, változások irányától függ ően (bontás és felújítás
aránya, az új építések illeszkedése, funkciók átalakulása stb.).
A rehabilitációs várakozás tehát igen nagy, és a legtöbbeknek arról is többé-
kevésbé körvonalazott képük van, hogy milyen változásokat látnának szívesen Bels ő-
Erzsébetvárosban, akár a fizikai környezetet, akár a terület társadalmát
Az itt élők jóval több mint fele (a régi lakók többsége, és nemegyszer az új há-
zakba költözők is) alapvetően megtartaná a környék mostani (bontások el őtti) for-
máját, az épületek felújításával, akár oly módon, hogy csak a homlokzatok (tehát
alapvetően az utcakép) kerüljenek megtartásra, miközben mögöttük a többi épület-
rész a mostani igények szerint átépítésre kerül. „ Van egy jó hangulata, amit meg
kéne őrizni. Örülök, hogy megakadályozták a bontásokat. Nem ez a megoldás, elve-
szik a kerület hangulata a bontásokkal, nem odaillő új házak építésével. Amit lehet,
meg kéne tartani a házakból, ha m űszakilag olyan rossz állapotú, akkor legalább a
homlokzatot, és a kornak megfelel ően beépíteni mögötte a többi részét. Amennyire
tudom, Nyugaton sokszor ezt csinálják."
Az eddig megépült új építés ű házakat illetően megoszlanak a vélemények, van
akinek tetszik, de többek szerint nem illenek Bels ő-Erzsébetváros mai jellegéhez.
Egyharmad azok aránya, akik a felújítások mellett új házak építését is elképzelhet ő-
nek tartják. A többség, a régi lakók, és nem egyszer az új házakba költöz ők is szíve-
sebben vennék, ha a bontásos/újépítéses megoldások helyett a régi házakat felújíta-
nák, ha nem is teljes egészében, legalább a homlokzatokat megtartva, és a kisebb
lakásokat összenyitva. Csak néhány százalék érzi úgy, hogy a negyedet le kellene
bontani, és a helyére egy új városrészt kellene építeni. Ők azok, akik a helyzettel és
a környezettel annyira elégedetlenek, hogy ezt találják az egyetlen járható útnak.
12. TÁBLÁZAT
Hogyan kellene a negyedet átalakítani? (2005, %)
(How the Neighbourhood Should Be Developed? (2005, % .1)
Bels ő-
VI.
Madách Zsidó Erzsébet-
kerületi Összesen
sétány negyed város
rész
egyéb
Ebben a formában meg-
63,0 62,1 63,3 57,1 62,0
tartani, és felújítani
Felújítani és új házakat
33,3 33,7 31,7 37,7 33,4
is építeni
Lebontani az egészet, és
3,7 4,2 5,0 5,2 4,6
új negyedet építeni
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Összesen
(N=381) (N=285) (N=795) (N=289) (N=1750)
Forrás: Saját szerkesztés.
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
90 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L—Tomay K. TÉT XX. évf. 2006 s 1
Bár a rehabilitációval kapcsolatos nyilvános vitákban a lakásállomány, a lakó-
funkció alakulása dominál, a városnegyed jöv ője szempontjából meghatározó a
területen található különféle funkciók jellege, aránya. Fontosnak találják a megkér-
dezettek, hogy a környék alapvet ően lakónegyed maradjon, emellett a kiskereske-
delmi, szolgáltató és (a lakófunkcióval illeszked ő jelleggel, mértékkel) a kulturális,
szórakoztató funkciókat fejlesztenék. „Maradjon a környék lakónegyed, a kulturális
jellegét lehetne erősíteni, szívesen látom a kiül ős kávéházakat, a sétálóutca-szerű
helyeket, de én nem engedhetem meg magamnak. Az itt lakóknak, f őleg az öregek-
nek az is fontos lehet, hogy a régi kis üzletek, ahova évek óta járnak és megszoktak,
azok megmaradjanak." „Ne legyen több iroda és bank, mert akkor éjszakára ki-
ürülne a negyed. Maradjon lakóövezet, lehetne még több szórakozóhely, mert na-
gyon jó helyen van. Lehetne több fesztivál, nyári színházi napok, ez nagyon jó, de
lehetne még több. A kis boltok, a régi házak viszont ne t űnjenek el." Ahhoz, hogy a
terület gyerekes családok számára is lakhatóvá váljon, fontos volna a gyerekintéz-
mények (óvodák, iskolák) fejlesztése is.
Miközben a városszociológiai irodalom sokat foglalkozik a dzsentrifikáció káros
hatásaival (különös tekintettel a korábbi lakók kiszorítására), a jelenleg Bels ő-
Erzsébetvárosban él ő megkérdezettek jelent ős része számára egyértelm ű, hogy a
városrehabilitáció a terület felértékel ődésével, a lakosság kicserél ődésével, státusz-
növekedésével fog járni, és ezt alapvet ően nem értékelik negatívan, természetes
folyamatnak tekintik. „Nyilván fiatalok, tehet ősebb szülők gyerekei költöznek majd
ide, vagy olyan fiatal párok, akik a hitellehetőségekkel tudnak majd lakást venni."
„Meg kell nézni Nyugat-Európát. Ami itt megy az egy elfuserált szociális érzékeny-
ség, hogy mindenki egyenl ő, mindenkinek adni kell, persze kell segíteni, de vannak
folyamatok, ami ellen nem lehet tenni. Párizsban, ha valaki nem tudja megfizetni a
belvárosi lakás bérletét, akkor az nem lakik a belvárosban. Berlinben, Bécsben is
így van ez valószín űleg." Az itt lév ő lakások ingatlanpiaci helyzetének javulása
ugyanis automatikusan a lakosság cserél ődését eredményezni, amelynek els ő jeleit
már látni vélik a Király utcában, ahol az utca felújítása elindította ezt a folyamatot.
„Értéknövekedésre természetesen lehet számítani, a Király utca felújítása is hozzá-
járult ehhez. Nem lesz olcsó környék, kicsit konszolidáltabb emberek élnek majd itt."
Az újonnan beköltöz ők és a magántulajdonban lév ő műemlék házakban él ők is (fő-
ként a tulajdonosok) valamennyien számítanak értéknövekedésre a területen. „Befek-
tetés szempontjából ez a legjobb terület, mert itt mindig ki lehet adni a lakásokat, és
reményeink szerint itt er ősen föl fognak emelkedni az árak Még jó id őben, olcsón vásá-
roltunk, ahhoz képest már emelkedett az ára, de nagyobb növekedésre számítunk"
Összegzés
A városrész eddigi sorsát és az itt él ők, ide költözők helyzetét a terület bizonyos
részeinek nagymérték ű pusztulásas, illetve az id őről időre felröppen ő város-
rehabilitációs elképzelések, tervek, különböz ő szintű döntések lebegtetésének együt-
tese határozták meg. A hosszú évek, évtizedek óta tartó „rehabilitációs-bizony-
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
TÉT XX. évf. 2006 s 1 Bels ő-erzsébetvárosi rehabilitáció 91
talanság" oda vezetett, hogy a helyi társadalom jórészt dezintegrálódott. Ugyanis a
bizonytalanság egyúttal kiszámíthatatlanságot is jelent, az érintettek egyre nehezeb-
ben voltak képesek arra, hogy akár a számukra racionálisnak tekinthet ő stratégiákat
kialakítsák. A korábbi id ő szak tapasztalatai alapján persze joggal számíthattak arra,
hogy az elfogadott határozatok és tervek ellenére most sem fog történni semmi, és
túlélési megoldásaikat ehhez is szabták. Az is ezt er ősítette, hogy három évig nem
mozdultak meg azok az er ő k sem, amelyek a városrész átépítésének módját ellenez-
ték. Így azután a helyzet komolyra fordultával sokuk számára már az egyetlen racio-
nális kiutat a költözés, a kiszolgáltatott rossz helyzetb ől való bármi áron történ ő me-
nekülés jelenti. Ebben az értelemben még azt is mondhatjuk, hogy a bontásra kerül ő
házak lakói ,jobb" helyzetben vannak, hiszen néhány hónap leforgása alatt új elhe-
lyezést nyernek, mivel a beruházóknak er ős érdekük, hogy a lakók minél gyorsabban
távozzanak anélkül, hogy ez a folyamat látványos (média)botrányokkal járna. A fel-
újításra „ítélt" házakban él őkre azonban további bizonytalansággal teli évek várnak a
folyamatosan változó, tartósan nagyon nehezen élhet ő környezetben.
Annak ellenére, hogy személyesen sokan sajnálják, hogy el kell hagyniuk a terüle-
tet (különösen az id ő seket viseli meg a költözés, de a körülötte zajló huzavona is), a
költözők jelentő s része jogosan tekintheti ezt már megváltásnak. A helyi társada-
lom, a szomszédsági közösség és lokális identitás olyannyira megsérült a hosszú
évek óta tartó bizonytalanságban, hogy mára lényegében nem maradt olyan társa-
dalmi szövet, ami még tényleges védelmet jelentene a külvilággal szemben. Ez
mindenesetre azt jelenti, hogy az elmúlt id őszak folyamatainak eredményeképpen
ma már az alacsony státuszú népesség elköltöztetésének maguk az érintettek sem
nagyon állnak útjába, s a város „értékes" területeit egyre jobb eséllyel „foglalhatják
vissza" azok a társadalmi csoportok, amelyek a különböz ő középosztályi városideá-
loknak leginkább megfelelnek.
Ez az a helyzet, ahol minden látszólagos és tényleges konfliktus ellenére a szerep-
lők bizonyos mértékű érdekazonosságának és szövetségének vagyunk tanúi. Ugyan-
is mind az önkormányzat, mind a beruházók, mind pedig az ide érkez ő egyre maga-
sabb státuszú beköltöz ők, illetve a vélhető en a területen megmaradó lakók, és a
konfliktusokban szerepl ő hivatalok és civil szervezetek egyaránt a terület felújítása
mellett érvelnek. Érdek- és értékkülönbség dönt ően abban — az önmagában persze
lényeges — kérdésben van közöttük, hogy milyen jelleg ű építészeti, városszerkezeti
felújítást támogatnak, mennyire kell és lehet meg őrizni az építészeti örökséget,
mekkora teret kell engedni az bontásoknak stb. Az e kérdésben való éles szemben-
állás és gyakran látványos küzdelem azonban nem fedheti el azt a tényt, hogy min-
den résztvev ő többé-kevésbé elkerülhetetlennek tartja a jelent ős arányú lakosság-
cserét, melynek során az alacsony státuszú itt lakók helyére magasabb státuszú
népesség érkezik. Azt pedig, hogy a környékr ől kényszerűen távozott szegények
problémáival valahol máshol kell megbirkózni, senki sem tartja túl magas árnak.
Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea - Tomay Kyra :
Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció. Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 73-92. p.
92 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L.—Tomay K. TÉT XX. évf. 2006 s 1
Jegyzetek
A kutatás során egy 1800 f ő s surveyt, emellett 20 lakossági mélyinterjút és esettanulmányokat is
készítettünk annak érdekében, hogy mélyebben meg tudjuk vizsgálni azok véleményét, akiket a felújí-
tás közvetlenül érint. Az interjúalanyokat úgy választottuk ki, hogy mind lebontásra, szanálásra váró,
mind megmaradó, védett épületekben lakókkal beszélgessünk, illetve olyanokkal, akik a területen épí-
tett új házakba költöztek be.
A vizsgált területek: 1. A Madách sétány területe (a Király és a Dob u. közötti rész a Csányi utcáig).
2. A Zsidó negyed (Dob és Dohány utca között a Nagydiófa utcáig). 3. Bels ő-Erzsébetváros többi ré-
sze (a kerület körút és Rákóczi út melletti része). 4. A VI. kerületi tömbök.
A teljes körű népszámlálási adatok és a kés őbb készült reprezentatív felvétel eredményeinek összeha-
sonlítása természetesen körültekintést igényel. Mivel a felvételünk tömbönként rétegzett minta alpján
készült, nagy valószín ű séggel számíthatunk arra, hogy a mintában mért százalékos értékek a valódi
érték 1-2%-os körzetébe esnek.
A változások mögött részben a spontán kivásárlás áll, mely vásárlói csoportban leginkább a magas
státuszú fiatalokat találjuk. Részben a beruházói spekuláció, részben az önkormányzati akciók ered-
ményei sejthet őek.
Elsősorban az elhanyagolt épületállományt vagy az intézményi átalakulást érthetjük ez alatt.
Irodalom
Egedy T. (szerk.) (2005) Városrehabilitáció és társadalom. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet,
Budapest.
Heged űs J.—Tosics I. (1993) A közép-kelet-európai lakásrendszerek átalakulása. Budapest. Kandidátusi
értekezés.
Gans, H.J. (1982) The Urban Villagers. The Free Press, New York.
Lichtenberger, E.—Cséfalvay Z.—Paal, M. (1995) Várospusztulás és felújítás Budapesten. Magyar Trend-
kutató Központ, Budapest.
New Ideas for Neighbourhoods in Europe (2004) University of Bergen, TUT Press.
Szűcs I.—Balázsné Varga M. (1975) Budapesti településszociológiai vizsgálatok — Bels ő-Erzsébetváros
vizsgálata. BUVÁTI, Budapest.
RENEWAL OF INNER-ERZSÉBETVÁROS
GÁBOR CSANÁDI — ADRIENNE CSIZMADY —
LEA KŐSZEGHY — KYRA TOMAY
In the lant few years, Inner-Erzsébetváros (the inner part of Budapest, near to the city cen-
ter) has experienced construction works in such a large scale that, taken into account the ratio
of empty plots and houses permitted to demolish, might bring forth the total transformation
of both the physical and the social image of the area. The study analyses changes in the
social status of the area in the past years; the views of present residents on renewal; the way
the repeatedly announced and delayed city renewal plans affect their lives. We present
processes which seem to make gentrification inevitable, interests advocating such a process,
and interests being overshadowed in policy-making. The analysis is based on data of the
1990 and 2001 population census, and a survey conducted in 2005.