Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 205-212. p. TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Kitekint ő 205 A LENGYEL REGIONÁLIS FEJL ŐDÉS A NEOKLASSZIKUS MODELL ALAPJÁN (The Polish Regional Development According to the Neoclassic Modell) PUSZTAI JÓZSEF — AGNIESZKA SZTYRAK Kulcsszavak: Lengyelország regionális különbségek neoklasszikus modell konvergencia divergencia Ebben az elemzésben a neoklasszikus modell segítségével a lengyel vajdaságok meghatározott adatsorai között kerülnek feltárásra a gazdasági összefüggések, megvizsgálva, hogy ezek megegyeznek-e az empi- rikus tényekkel. Jelen tanulmány azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy ha a Lengyelország regionális szerkezetében bekövetkezett változások egyensúlyi folyamatoknak tekinthet ők, milyen mértékben közeled- nek egymáshoz a régiók, vagyis a lengyel régiók divergálnak vagy konvergálnak? (A hipotézis maga az, hogy a lengyel régiók az elmúlt tizenöt évben divergáltak.) A kérdések megválaszolására, a regionális egyensúlyi szint meghatározására a kiterjesztett neoklasszikus növekedési modellt használjuk. Vállalko- zásunk nem könnyű feladat. Egyrészt azért, mert az Európai Unióhoz történt csatlakozás számos bizony- talansági tényez őt hordoz magában, így a fejl ődési trendek ütemének változása várható. Másrészt továb- bi problémát jelentett számunkra, hogy a Lengyelországban lezajlott közigazgatási reform (1999) ered- ményeképpen a területi, statisztikai adatok bázisa nem teljesen tisztázott és megbízható. Némely esetben jellemző a történelmi adatok teljes vagy részleges hiánya, ami jelent ős mértékben megnehezíti a fejl ődési problémák makro-statisztikai megközelítését a modell szempontjából. Bevezetés A fejlődés és az ezzel kapcsolatos fejlettség olyan összetett fogalmak, amelyek nehezen definiálhatók, mert az értéktartalmukban nincs közmegegyezés. „Az érték meghatározottság akkor kapcsolódik egy-egy folyamat értelmezéséhez, amikor a változás fogalma helyébe a fejl ődés kerül (...). Nehezíti a fogalom meghatározását, hogy jellemzően nem egy könnyen mérhet ő mennyiségi, hanem soktényez ős minő- ségi fogalomról van szó." (Nemes Nagy 1998, 236) A fejl ődés két elemb ől áll, a növekedésb ől és a struktúraváltozásból, amelyek együtt új jelenséget hoznak létre. A két fogalom eltér ő, a növekedés mennyiségi változást jelöl, a fejl ődés pedig egy magasabb 1:-nd ű állapot felé tö-tén ő elmozdu- lásra utal. A gazdaság növekedése többnyire a gazdaság fejl ődését, a térség poten- ciális kibocsátásának a b ővülését szolgálja, de vannak kedvez őtlen hatásai is. A gazdasági növekedés hatása a területi fejlettségre kett ős lehet. Egyik a konver- gencia, ami azt jelenti, hogy az általános gazdasági növekedés új er őforrások bevo- nását igényli, a szétterül ő gazdasági növekedés hatására egyre fejlettebb környezet jön létre. (Horváth—Rechnitzer 2000) Az optimális gazdasági növekedés velejárója a regionális különbségek csökkenése. (Ellentétes esetben a divergencia jelensége Pusztai József - Agnieszka Sztyrak : A lengyel regionális fejlődés a neoklasszikus modell alapján. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 205-212. p. 206 Kitekint ő TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 lép fel.) Myrdal elmélete szerint a magára hagyott gazdaságban n őnek a fejlettségi különbségek, és az a tendencia tapasztalható az egy f őre jutó jövedelem statisztikák alapján, hogy a fajlagos jövedelem közötti különbség n ő. Elmélete szerint a gazda- sági növekedés hatására a régiók divergálnak. Amib ől a Máté-effektus (Biblia) következik: a gazdagabbak még gazdagabbakká lesznek, a szegények pedig még szegényebbekké. Szerinte a gazdasági növekedés fejlettségre gyakorolt hatása an- nak a függvényében alakul ki, hogy a gazdaság milyen innovációs képességgel rendelkezik (Hajdú 2005). Egy-egy régió gazdasága sajátos törvényszer űséggel bír. A regionális fejl ődésnek alapvető egyensúlyi feltételei vannak. Amennyiben egy nemzetgazdaságban a kap- csolódó térségek között jelent ő s gazdasági diszharmónia van, akkor a különböz ő régiók dezintegrálódhatnak, és ez még nagyobb fejl ő désbeli különbségekhez vezet. A régiók közötti különbségek egyrészt az eltér ő társadalmi, gazdasági adottságokra, valamint ezek kihasználtsági fokára, illetve nemzetgazdasági szinten az egyes régiók közötti együttmű ködés zavaraira vezethet ő k vissza (természetesen külföld felé zárt gazdaság manapság nem létezik). Az egyedi bels ő adottságok és lehetőségek, vala- mint az ebből származó el ő nyök/hátrányok nem függnek küls ő feltételekt ől. Vi- szont a küls ő kapcsolatok a régió fejl ődésére jelentő sen hatnak, differenciáló vagy nivelláló hatásuk van (Horváth—Rechnitzer 2000). Az egyenl ő tlenség (közgazdasági iskolánként sokszor mer őben eltérően) több té- nyezőre vezethet ő vissza. A klasszikus felfogás szerint különös jelent ősége van a természeti, földrajzi adottságoknak. A regionális szerzők többsége a működő tőke jelentő ségét emeli ki. Minél na- gyobb a tő ke koncentrációs képessége, annál nagyobb lehet őségei vannak a gazda- sági fejl ődésnek. (A t ő ke hiánya rendkívül negatívan hat a gazdasági szerkezetre, különösen az infrastruktúra fejlesztése területén). További differenciáló tényez ője a régiónak a munkamegosztásban elfoglalt helye, relatív zártsága. Az áruszerkezet aszimmetriája a térség sebezhet ő ségét, strukturális hátrányait fejezi ki (ez érvénye- sül pl. olyan monokulturális régió esetében, amely a következ ő jellemzőkkel bír: a termékei alacsony diverzifikáltságúak és feldolgozottsági fokúak, ezért a régió szinte teljes mértékben magas hozzáadott érték ű importra szorul, azonban ezt nem ellentételezi magas hozzáadott érték ű exporttal). Végül, de nem utolsó sorban meg- említjük a bels ő piac nagyságát, keresletszerkezetét és a fogyasztói preferenciákat, mint szintén fontos magyarázó faktorokat. Tehát, mint a teljesség igénye nélküli felsorolásból is látható, számos tényez ő gyakorol befolyást az egyes régiók fejl ődésé- re, amely magyarázatok mindegyike egy-egy jelent ő s közgazdasági iskola instrumen- tumait használja érvelésében. Talán ez a kutatás annyiban eltér ő, hogy a neoklasszi- kus iskolán túl számos primer kutatást (pl. interjúk), illetve rendkívül b őséges szekunder adathalmazt vizsgál. Pusztai József - Agnieszka Sztyrak : A lengyel regionális fejlődés a neoklasszikus modell alapján. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 205-212. p. TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Kitekint ő 207 Konvergencia fogalma A neoklasszikus modell fő tulajdonsága, hogy lehet ővé teszi a feltételes konver- gencia (a-konvergencia) el őrejelzését. Ez akkor használható, ha a növekedési ráta pozitív összefüggésben van a GDP-vel és a saját egyensúlyi állapot (1) közötti tá- volsággal. (A feltételes konvergencia nem azonos az abszolút konvergenciával.) Az alapkoncepció szerint a kevésbé fejlett gazdaságok gyorsabban növekednek, mint a fejlett gazdaságok, ebb ől következik, hogy az id ő folyamán a két fejlettségi szint kiegyenlítődik. A két koncepció azonos, ha a gazdaságok ugyanahhoz a steady- ponthoz konvergálnak. Továbbá ebben az esetben a neoklasszikus növekedési mo- dell prognosztizálja az abszolút konvergenciát (13- konvergencia) is (kevésbé fejlett gazdaságok gyorsabban fejl ődnek a fejlett gazdaságoknál). Így a konvergencia létezése igazolásának egyik ellen őrzési módja megvizsgálni, vajon a gazdaságok, amelyekre hasonló preferenciák és technológiák a jellemz ők, közelítenek-e ugyan- azon egyensúlyi állapothoz (abszolút értelemben) (Barro—Sala-I-Martin 2004). Ebben az elemzésben teszteljük a konvergenciát, amelyet a neoklasszikus modell segítségével alkalmazunk az ország régióinak vizsgálatára. Bár léteznek jelent ős különbségek a technológiában, a szokásokban, a fejlettségben és intézményekben egy országon belül is, ezek az eltérések átlagosan kisebbnek látszanak az országok közötti különbségeknél (Aghion—Caroll—Garcia-Penelosa 1999) (persze ez alól kivételek a kontinensnyi országok, illetve ennek ellenkez őjeként az Unión belüli relatíve kicsi országok közötti eltérés ennek ellentmondhat). A vállalatoknak és a háztartásoknak (ugyanazon országban) különböz ő régiókban ugyanaz (vagy hasonló) a technológiákhoz (pl. know-how) való hozzáférésük, a háztartások nagyjából hason- ló preferenciákkal, szokásokkal, kultúrával stb. rendelkeznek. Továbbá ezeknek a régióknak közös a központi kormányuk, jegybankjuk, monetáris politikájuk stb., valamint hasonló intézményi és jogi rendszerrel rendelkeznek. Ez a relatív homogeni- tás azt jelenti, hogy az egy országon belüli régiók nagyobb valószín űséggel közelíte- nek egy egyensúlyi ponthoz. Ezért az abszolút konvergencia fogalma inkább használ- ható régiók között, mint a különböz ő országok között (Barro—Sala-I-Martin 1992). Elismerem azonban, hogy vitatható, hogy a régiók használata (országok helyett behelyettesítve) a konvergencia modell teszteléséhez teljesen helyénvaló-e, mert az inputok valóban mobilabbak régiók között, mint országok között. Jogi, kulturális, nyelvi és intézményi gátak kevésbé vagy egyáltalán nem jelennek meg egy adott ország régiói között, ellentétben az országok közötti összehasonlítással (azonban pl. az EU is egyre inkább ellentmondani látszik ennek, de a WTO törekvése is hasonló). Ezért a zárt gazdaság feltételezése — a neoklasszikus modell standard kikötéseként — valószínűleg sérti a regionális adatforrások és eredmények teljes megbízhatóságát, azonban megítélésünk szerint domináns tendenciák kirajzolására alkalmas. Mindemellett, a gazdaságok dinamikus tulajdonságai, amelyek már nyitottak a tőkemozgásokra, összehasonlítóak a zárt gazdaságokéival, ha a t őke, amely magába foglalja a humán tőkét, nem mobilis, vagy nem használható fel járulékként interregionális, valamint nemzetközi tranzakciókhoz. A konvergencia sebessége Pusztai József - Agnieszka Sztyrak : A lengyel regionális fejlődés a neoklasszikus modell alapján. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 205-212. p. 208 Kitekint ő TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 növelhető a tőkemobilitás létezése miatt. Másik eredmény, hogy a technológia, csökken ő tő kemegtérülés nélkül implikálja a nulla konvergenciát, függetlenül attól, hogy a gazdaság nyitott vagy zárt. Emellett meg kell említenem, hogy a migráció fokozza a konvergencia folyama- tát. Ez lehetővé teszi a konvergencia sebességének befolyásolását. Ebbő l azt a következtetést vonhatjuk le, hogy annak ellenére, hogy a régiók egy országon belül relatíve nyitottak a humán- és t őkemozgásokra, a neoklasszikus modell alkalmas keretet ad az empirikus vizsgálat számára. Abszolút fi-konvergencia a lengyel régiókon keresztül A lengyel régiók adatsorait használom fel (2) az abszolút konvergencia ((3) sebes- ségének a megbecsüléséhez. Ebben a munkában (terjedelmi korlátok miatt) eltekin- tek a konvergencia részletesebb elméleti leírásától (Barro—Sala-I -Martin 2004). Feltételezzük, hogy ebben a pillanatban a megfigyelésünk száma csak a t id őpontra vonatkozik, 0 és T. A neoklasszikus modell alapján az következik, hogy az átlagos egy főre jutó növekedési ráta i gazdaság számára 0, T id őintervallumban a következ ő: 1. (l/T)•log(yiT I Yio) = x- [(1-e -13T) /11 • log(yio) + [( I-e-13T ) /T] • log("Yi + aio,T A uio,T kifejezés a hiba u it effektusát jelenti, 0,T id őszakban: (5›; *) a jövedelem egyensúlyi szintje: x a technológiai növekedés rátája, amelyr ől feltételezzük, hogy ugyanilyen mértékű minden gazdaságban. A kezdeti jövedelem koefficiense a (1-e RT)/T, amely id ővel csökken az id őperió- dus T csökkenésével, adott p-val. Azaz ha lineáris összefüggést feltételezünk a növe- kedési ráta és a kezdeti jövedelem között, feltételezhet ő, hogy a koefficiens csökkenni fog az idő intervallum növekedésével, amelyben a növekedési rátát átlagoljuk. A 1-es egyenletben a [(1-e -13T) rr] • log(y ^; *) kifejezés a magyarázó változó. Azt jelenti, hogy i gazdaságnak a növekedési rátája yi0 kezdeti jövedelemt ől függ, de az egyensúlyi jövedelem szintjétő l is függ, ezért használjuk inkább a feltételes, mint az abszolút konvergenciát. A gazdaság növekedési rátája negatív összefüggésben van a kezdeti jövedelemmel. Azon célból, hogy jobban tudjunk dolgozni a regionális adatokkal, a többváltozós egyenlet helyett megbecsüljük az egyváltozós regressziót. 2. ( 1 /T)•log(Yrr / Yio) = a- [(1-e -í3T) /T] log(Yio) + wio,T A 2. egyenletben [(1-e-I3T) /T] *)] kifejezés már nem a magyarázó változó. Ha a kifejezés, amely a gazdaság kezdeti jövedelmének a koefficiense a 2-es egyen- letben negatív, akkor feltételezhetjük, hogy a szegényebb gazdaságok gyorsabban növekednek, mint a gazdagabbak, ami az abszolút konvergencia feltétele. Az alábbi ábra megmutatja az összefüggést az átlagos éves növekedési ráták és az 1 fő re jutó GDP között a 16 lengyel vajdaság adatsoraiban. Pusztai József - Agnieszka Sztyrak : A lengyel regionális fejlődés a neoklasszikus modell alapján. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 205-212. p. TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Kitekint ő 209 1. ÁBRA Az 1995-2002 közötti átlagos növekedési ráták és 1 főre jutó GDP-re vonatkozó regressziója (Regression of the Average Growth Rate between 1995-2000 and of the GDP per Capita) Éves növekedési ráta 1995-2002 9,3 9,2 9,1 9 I- 8,9 8,8 8,7 8,6 0 0,05 0,1 0,15 0,2 Log 1995 1 fő/GDP Forrás: Saját szerkesztés (Central Statistical Office 2002, 2003). Az ábrából is sejthetjük, hogy a létez ő összefüggés inkább a divergenciát, mint a konvergenciát bizonyítja, azaz a különbségek a lengyel régiók között n őnek. 1. TÁBLÁZAT Alapinformációk (Basic Information) ALAPEGYENLET ALAPEGYENLET+STRUKT. PARAM. IDŐSZAK [R2] B [R2] -0.01919 6.70% -0.0345 27.70% 1995-2002 (0.0204) (0.01236) (0.03430) (0.01228) Forrás: Saját számítás (Central Statistical Office 2002, 2003). Megjegyzés: A regresszió felhasználja a nem lineáris legkisebb négyzetek mód- szerét az egyenletb ől a fenti paraméterek megbecsüléséhez a következ ő formulából: (1/T)•log(y i , Yik-r) = [(1-e-P'T ) /T] • log(yi,t_T)+ más paraméterek ahol, log(yr_t) az 1 főre jutó GDP i állapotban az id őszak kezdetén, elosztva az átfo- gó CPI-vel, T a periódus hosszát jelenti. A minta, amely 1995-ben kezd ődik, 16 meg- figyelésből áll. Minden oszlop tartalmazza p becslését, ennek a standard hibáját, a regressziónak az R2-es standard hibáját. A likehood-arány statisztikája a koefficiensek egyenlő ségére vonatkozik, a kezdeti jövedelem logaritmusára az adott id őszakban. Pusztai József - Agnieszka Sztyrak : A lengyel regionális fejlődés a neoklasszikus modell alapján. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 205-212. p. 210 Kitekint ő TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Az első oszlopban megnézhetjük az egyenletet csak egy magyarázó változóval, az 1 főre jutó GDP (az id őszak kezdetén) logaritmusát. A második oszlopban megta- lálhatók a koefficiensek, amelyeket megbecsültünk az egyenletb ől, amely tartal- mazza a strukturális paramétereket. Az első megbecsült [3 koefficiens negatív (-0.01919), ami bizonyítja a konvergen- cia hiányát. A negatív összefüggés arra utal, hogy a szegény régiók lassabban növe- kednek, mint a gazdagabb régiók. A divergencia sebessége 1,9%, amely a régiók lassú, de széttartó irányú fejl ődésére utal. Az .aggregált strukturális sokkok különböz ő súllyal érintették a vizsgált vajdasá- gokat, ezért magyarázattal szolgálnak a koefficiens instabilitására (Barro—Sala-I- Martin 2004). Ezért a táblázat második oszlopában hozzáadjuk a pótlólagos válto- zót a regresszióhoz, amelynek célja az aggregált strukturális sokkok konstansként tartása. A változót (S it) a következ ő egyenlet adja: 2 3. S it= t_T • [10g(yi t i= 1 ahol a wii, t-T j a szektor súlya a vajdaságban, i-edik jövedelemben, t-T id őpontban, Yit a nemzeti átlagjövedelem dolgozónként, j szektorban, t id őpontban. Ebben a dolgozatban csak két szektort veszünk figyelembe, a mez őgazdaságot (halászattal, erdészettel, valamint vadászattal együtt), és az ipart, amelynek domináns szerepe van a GDP termelésben. A strukturális változó megmutatja, hogy mennyire fog n őni a régió, amikor mind- egyik szektor fejl ő dni fog a nemzeti jövedelem átlagos (GDP) növekedési rátája mértékében. Így például, ha feltételezzük, hogy i-edik régió f ő jellemzője a sze- mélyautó-gyártás, és hogy az aggregált személyautó-gyártás szektora nem n őtt a T, t időszakon belül, akkor az S it kicsi értéke azt sugallja, hogy a szektor nem n őhet gyorsan, mert a személyautó-gyártás recessziótól szenved. A változó függ az idő szakos nemzeti átlagok növekedési rátáitól és a régió része- sedésétő l az adott szektorban. Ezért is lehet a változót exogénként kezelni az i régió növekedésében. Az esetünkben megfigyelhetjük, hogy a strukturális változók bevonása nem változ- tatja meg a régiók fejl ődési irányát, s őt jelentős mértékben felgyorsítja ((3 = -0.0345) a széttartó fejl ődési irányt. Szintén észrevehetjük, hogy a modell magyarázó ereje szig- nifikánsan n őtt. Feltételes 6-konvergencia Az alábbi táblázat megmutatja az egy fő re jutó GDP logaritmusának standard szó- rását 1995 és 2002 között 16 vajdaságban (Central Statistical Office 2003). Pusztai József - Agnieszka Sztyrak : A lengyel regionális fejlődés a neoklasszikus modell alapján. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 205-212. p. TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Kitekint ő 211 2. ÁBRA Egy főre jutó GDP logaritmusának standard szórása, 1995-2002 (Standard Dispersion of the Logarithm of GDP per Capita, 1995-2002) Sum of GDP/ fő =órása 7 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Forrás: Saját szerkesztés (Central Statistical Office 2002, 2003). A táblázatból láthatjuk, hogy a különbségek folyamatosan n őttek 0.1564-től (1995-ben) 0.2054-ig (2001-ben), amikor is elérték a csúcsot. 2002-ben a a némileg csökkent, 0.1975 értékig. Konklúzió Az ebben az elemzésben bemutatott vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a lengyel régiók divergálnak, évente kb. 2%-os sebességgel, vagyis a szegényebb régiók lassabban fejl ődnek a gazdagabb régióknál. A neoklasszikus növekedési modell alkalmazása megmutatja a konvergencia hiá- nyát a lengyel régiók fejl ődésében. Ez a tény indirekt módon bizonyítja a divergen- cia létezését, vagyis a vajdaságok széttartó irányú fejl ődését. Jegyzetek Az egyensúlyi állapot a nemzetközi irodalomban használt „steady state" kifejezésnek felel meg, ezeket kölcsönösen felcserélve használjuk ebben a fejezetben. 2 A vizsgálatot a lengyel Central Statistical Office, a lengyel Nemzeti Bank, illetve a saját számításaink alapján végeztük a Minitab statisztikai program segítségével. Pusztai József - Agnieszka Sztyrak : A lengyel regionális fejlődés a neoklasszikus modell alapján. Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 205-212. p. 212 Kitekint ő TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Irodalom Aghion, Ph.—Caroll, E.—Garcia-Penelosa, C. (1999) Inequality and Economic Growth: The Perspective of the New Growth Theories — Journal of Economic Literature. 1. 1615-1661. o. Barro, J.R.—Sala-I-Martin, X.(1992) Regional Growth and Migration: Japan-US Comparison. Working Paper No 4038; National Bureau of Economic Research. Barro, J.R.—Sala-I-Martin, X. (2004) Economic Growth (Second Edition). Massachusetts Institute of Technology, Massachusetts. Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban: Bevezetés a regionális tudományba. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest. Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.) (2000) Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA RKK, Pécs. Central Statistical Office (2002) Concise Statistical Yearbook of Poland 2001. Year XLIV. Warsaw. Central Statistical Office (2003) Statistical Yearbook of the Regions-Poland 2002. Warsaw. Hajdú Z. (2005) Magyarország közigazgatási földrajza. Dialóg Campus, Budapest. THE POLISH REGIONAL DEVELOPMENT ACCORDING TO THE NEOCLASSIC MODELL JÓZSEF PUSZTAI — SZTYRAK AGNIESZKA The global economy is driven by three interlocked processes: globalization, competition and innovation. None of them would be possible had not the other two existed. During the Tast 10-15 years a growing territorial polarization is observed. The growth of the territorial differences can be explained on the grounds of the exogenous and the endogenous factors of development. These disparities are both the products of more distant history, and the results of recent processes. In the present essay the development of the Polish regions is discussed more than 10 years after the political system transformation. The growth rates of recent years and the traditional industrial structures do not support the thesis of quick convergence. However, the main regions and the Western border territories are developing dynamically. Consequently, a relatively durable gap can be expected, as well as increased regional differentiation within the country. In this essay the divergence amongst growth of Polish regions has been proved. The method of the verification was settled by the neoclassical growing modell.